Készült: 2024.03.28.13:02:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

11. ülésnap (2018.06.25.),  154-161. felszólalás
Felszólalás oka Kérdés/azonnali kérdés megtárgyalása
Felszólalás ideje 6:39


Felszólalások:   146-153   154-161   162-169      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Szávay István képviselő úr, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „Mennyire hiteles a Kormány politikája?” címmel. Szávay István képviselő úré a szó. Parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a februári évértékelőjén úgy fogalmazott, hogy antikommunisták vagyunk és hazafiak. Engedjen meg néhány cáfolatot ezzel kapcsolatban. Mi úgy gondoljuk, hogy ha önök valóban antikommunisták lennének, akkor már régen nem lenne Óbudán Lukács György utca, átnevezték volna például a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat, a Schönherz Zoltán Kollégiumot, a Rajk László Szakkollégiumot vagy éppen a XIX. kerületi Károlyi Mihály Gimnáziumot. Ha önök valójában antikommunisták lennének, akkor miért tartják fenn még mindig a Sztálin emlékét törvénybe iktató, a magyarországi németeket kitelepítő és a padláslesöpréseket elrendelő moszkovita gazember, Nagy Imre hamis kultuszát, miért nem takarítják el innen a szobrát a Parlament mellől a szoborparkba, és állítják oda vissza a helyére a Vörös Hadsereg, pontosabban a vörös terror áldozatainak korábban ott állt emlékművét? De önöknek még arra sem volt bátorságuk, hogy végre eltakarítsák a magyar szabadság teréről a Vörös Hadsereg díszoszlopát.

Miközben Magyarországon magyar nyugdíjasok milliói nyomorognak, aközben az egykori kommunista vezetők a mai napig is luxusnyugdíjakat, százezres és milliós luxusnyugdíjakat kaphatnak. Ön, miniszterelnök úr, állítólagos antikommunistaként olyan személyeket tűr meg a pártjában és a kormányában, mint például a saját családtagjait is lelkesen besúgó Szita Károly, vagy például mint rendészeti államtitkára, a volt III/II-es Tasnádi László. De a fideszes pártállam szervilis kiszolgálói körében is bőven találunk olyanokat, akik ugyanilyen lelkesen szolgálták az előző pártállamot, az MSZMP-t is, mint például a CÖF nevű pénznyelőt irányító egykori vállalatigazgató, Csizmadia László, a kommunista belügy által kitüntetett Stefka István, a Népszabadság Pártélet rovatának egykori munkatársa, Bencsik András, vagy éppen a korábbi III/III-as ügynök, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója, Lehel László.

Miniszterelnök úr, kinek van még ilyen jellegű takargatnivalója az ön környezetében? Mikor hajlandó végre a kormány nyilvánosságra hozni az ügynöklistákat és az ügynökaktákat?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Ön ebben a kérdésében olyat is tett, amit Magyarországon már 1956 érdemeit megvalósító törvénybe foglalt az új Országgyűlés. Most a miniszterelnök úrnak adok szót.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Természetesen nem helyes, ha az ember a szubjektív benyomásait megosztja a hallgatósággal, amikor vannak itt konkrét kérdések is, de mégis engedje meg, hogy annyit talán elmondjak, a nemzeti radikalizmus elárulása, amit önök elkövettek, az nem indokolja a kardcsörtetést, és azzal nem lehet azt pótolni. Ami a konkrét kérdéseket illeti: bármilyen meglepő ez talán az önök számára, a kormányzati hatalomnak vannak korlátai; olyasmit ne kérjen rajtam számon, amit az önkormányzatoknak kell eldönteniük.

(16.30)

Egyetlen olyan ügy van, amit, azt gondolom, hogy erkölcsi okokból talán érdemes kiemelni az ön szózuhatagából, az pedig Nagy Imre helyzete; bár ez nem napirendi pontja a mai összejövetelünknek, de mégiscsak azért több tiszteletet szeretnék kérni a kivégzett miniszterelnöknek.

Volt módom, hogy egy beszédben megpróbáljak egyenesen beszélni és rendet vágni ebben a bonyolult kérdésben, és csak annyit szeretnék mondani, hogy amikor nemcsak egy miniszterelnök, hanem bármelyik magyar állampolgár, aki felelősséget visel, abba a helyzetbe kerül, hogy választhatja a hazáját meg a halált, és a halált választja, hogy ki tudjon állni a hazája mellett, és csak a halálával tud kiállni a hazája mellett, és ezért nem megfutamodik, hanem vállalja, aminek jönnie kell, az egy olyan emberi magatartás, amit mindenfajta politikai nézettől függetlenül ennek az országnak, amely politikailag eléggé megosztott, érdemes elismernie és megbecsülnie. Ezért én azt szeretném mondani, hogy Nagy Imre nézeteivel természetesen az itt ülők nagy része föltehetően egyáltalán nem ért egyet, és a Kommunista Pártban betöltött szerepével sem ért egyet, de Nagy Imre az ’56-os forradalom leverése után azzal, hogy nem tagadta meg a forradalmat, hanem vállalta a magyar népet, azzal megváltotta a nemzet tiszteletre méltó vezetői közé a menetjegyét. Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Egyperces viszonválaszra képviselő úré a szó. Parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): A kérdésem elsősorban az ügynökaktákra és a kommunista múlttal való szembenézésre vonatkozott, miniszterelnök úr, ezzel kapcsolatban ön semmilyen választ nem adott. Egyébként meg hivatkozhat itt a saját maga ’89-es elődjére, miniszterelnök úr, kevés olyan dolgot tudnék felsorolni, amiben ön valamikor még az életben hitt, és azt ne tagadta volna meg. Egyébként pedig nemcsak szimbólumokban, hanem a hatalomgyakorlásban sem áll már önöktől túlzottan messze az előző rendszer. Lassan már odajutottunk Magyarországon, hogy egy vidéki takarítónői álláshoz is Fidesz-tagnak kell lenni, a jogot ismét a politika szolgálólányává tették, megszállták a médiát, a közmédiából már csak a mocsok, a kormánypropaganda folyik, és az ellenzék lejáratása, az önök ügyészsége üldözés helyett pártolja a bűnt.

Odáig jutottunk, államtitkár úr, bocsánat, miniszterelnök úr - egyébként itt a beszélgetésünk nem a mi hitelességi problémáinkról szól, hanem az önökéről, mert ezzel kapcsolatban kérdeztem önt -, hogy ebben a parlamentben egyetlenegy hiteles antikommunista párt van, az pedig mi vagyunk, miniszterelnök úr. Az ön kormányzásának… (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Miközben a Fidesz korábban még atlantista pártként határozta meg magát, ahhoz képest mára önök az orosz érdekek első számú európai kiszolgálójává váltak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! Egyperces viszonválaszra Orbán Viktor miniszterelnök úré a szó. Parancsoljon, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Bonyolult és nehéz összefüggések területére kalandozott el a képviselő úr. Megér egy beszélgetést szerintem, de erre egy perc nem lesz elegendő, hogy vane folytonosság, és ha igen, akkor az miféle a Szovjetunió és Oroszország között; én azért javasolnám, hogy ezt a kettőt válasszuk külön egymástól. Ha nem menne, akkor kérdezze meg azt a bizonyos európai parlamenti képviselőt, aki tud ebben önnek segíteni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   146-153   154-161   162-169      Ülésnap adatai