Készült: 2021.01.25.05:07:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

15. ülésnap (2018.06.29.),  89-112. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:58:44


Felszólalások:   1-88   89-112   113      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A jövő héten tárgyalják meg a bizottságok a benyújtott módosító javaslatokat. Most soron következik a Magyarország 2019. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/629. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés az előterjesztés általános vitájának ötórás időkeretben történő tárgyalásáról döntött. Most felkérem Szabó Sándor jegyző urat, hogy ismertesse az időkeret felosztását.

SZABÓ SÁNDOR jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportjának 103 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 47 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 44 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 32 perc, a DK képviselőcsoportjának 25 perc, az LMP képviselőcsoportjának 24 perc, a Párbeszéd képviselőcsoportjának 21 perc, a független képviselőknek pedig 4 perc áll rendelkezésre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 20-20 perces vezérszónoki felszólalások idejét is. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága által felkért nemzetiségi képviselő, szószóló, illetve nemzetiségi képviselő vagy szószóló felszólalására összesen 20 percben kerülhet sor, amely az időkeretbe nem számít bele.

ELNÖK: Köszönjük. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Banai Péter Benő úrnak, a Pénzügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben.

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A Magyarország 2019. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat célja, hogy megteremtse azon jogszabályi és szabályozási kereteket, amelyek a költségvetési törvény végrehajtásához közvetlenül, illetve közvetve kapcsolódnak. Az egyes módosítások összhangban állnak a kormány költségvetési, gazdaságpolitikai céljaival: az erős és fenntartható gazdasági növekedéssel, a családok támogatásával, a teljes foglalkoztatottság elérésével, az államadósság csökkentésével, illetve a közterhek mérséklésével és a bérek növelésével, valamint az ország biztonságának megőrzésével.A törvényjavaslat e célok elérése érdekében 42 törvény módosítására tesz javaslatot. Kérem, engedjék meg, hogy a módosítási javaslatok közül kiemeljek néhányat.

A törvényjavaslat több ponton érinti az államháztartásról szóló törvény rendelkezéseit. A rendelkezések egy része azt célozza, hogy a központi költségvetési fejlesztési jellegű források azok felhasználásig a Magyar Államkincstárnál álljanak rendelkezésre. Ezen javaslatok a jelenlegi szabályokhoz képest megemelik a kincstári egységes számla belső forrásainak összegét, amely hatékonyabb államadósság-kezelést tesz lehetővé.

A kormány számára lehetővé válik, hogy a helyi önkormányzat, helyi nemzetiségi önkormányzat, társulás, valamint az állam többségi tulajdonában álló gazdasági társaság számára nemcsak az európai uniós forrásból, hanem más, hazai forrásból származó fejlesztési célú költségvetési támogatás esetén is előírja azok kincstári számlán történő kezelését kereskedelmi banki kezelés helyett.

A közpénzfelhasználás hatékonyságát elősegítendő javaslatot teszünk arra is, hogy az önkormányzatok és a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek mint kedvezményezettek kereskedelmi banknál vezetett számláin kezelt uniós támogatási előlegeiket kötelesek legyenek a Kincstárnál megnyitott számlákra átutalni és azokon kezelni. Lényeges, hogy a kedvezményezettek szerződéses jogait és kötelezettségeit a változás érdemben nem érinti, hiszen a kincstári számla számlatulajdonosa a kedvezményezett  az adott önkormányzat vagy más szervezet  marad, a Kincstár továbbra is az ő rendelkezése alapján teljesít arról kifizetést. A szabályozás egységesítését célozza a Kincstárnál történő számlavezetés rendjének, valamint a kincstári körön kívüli számlatulajdonosok körének pontosítása, ami a költségvetéshez jelentős mértékben kapcsolódó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. számára is előírja a kötelező kincstári számlavezetést. E körben javaslatot teszünk arra is, hogy az egységes központi likviditáskezelés érdekében a kincstári körön kívüli számlatulajdonosok a jövőben értékpapírszámlával ne rendelkezhessenek és értékpapírt ne vásárolhassanak, vagyis az államtól kapott fejlesztési forrásaikat a Magyar Államkincstárnál kell hogy tartsák.

A javaslat  az állami tulajdonú gazdasági társaságok állami feladatellátásának központi költségvetési szerv általi átvételéhez hasonlóan  rendelkezik az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok által ellátott feladatok önkormányzati fenntartású költségvetési szervnek történő átadásának módjáról. Itt önkormányzatok által javasolt módosításra tett tehát a kormány indítványt.

A javaslat  a bírói gyakorlatra és jogalkalmazói tapasztalatokra figyelemmel  egyértelműsíti a kincstári adatszolgáltatásra, illetve az ahhoz kapcsolódó bírságfizetésre kötelezettek körét is.

Az államháztartást szabályozó joganyag részeként meg kell említeni a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény módosítását is, amely a Költségvetési Tanács feladatkörét az európai uniós szabályozással összhangban bővíti, így a jövőben a szervezet külön is vizsgálja a költségvetési egyenleg mértékét.

Az Unió statisztikai elszámolása miatt pedig az Eximbank pénzügyi kötelezettségeit az államadósság részének kell tekinteni, emiatt szükségessé vált az adósságkövetelmény betartását szolgáló eljárási szabályok kiegészítése, így a módosítás erre ugyancsak javaslatot tesz. Arról van tehát szó, hogy hosszú vitát folytattunk, folytattak a magyarországi statisztikai szervek az Eurostattal arról, hogy az Eximet, az Eximbankot az állam részének kell-e tekinteni vagy sem. Meggyőződésünk szerint az Eurostat e tekintetben nem folytatott transzparens eljárást, nem tette közzé, hogy az egyes tagállamokban mi alapján dönt arról, hogy az exim az állam részét képezi vagy sem. Tudnunk kell ugyanis, hogy Európa legtöbb országában működik a magyar Eximbankhoz hasonló szervezet. Az Eurostat ugyanakkor meghozta döntését, éppen ezért a javaslat arra irányul, hogy az Eximbank adósságot csak úgy keletkeztethessen, csak úgy vehessen fel hitelt, bocsáthasson ki kötvényt, hogy előzetesen kormányzati engedéllyel bír, hiszen az Exim adóssága is a széles értelemben vett államadósság részét képezi.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a továbbiakban az államháztartást szabályozó joganyagon túlmenően a további fontos törvénymódosításokról szintén ejtsek néhány szót.

A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény módosítását az indokolja, hogy a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs feladatok ellátását finanszírozó költségvetési támogatások egy helyen, az Innovációs és Technológiai Minisztérium fejezetben jelenjenek meg. A magyar gazdaság tartós és fenntartható növekedésének kulcskérdése a termelékenységnek és a hatékonyságnak a növelése. Ez pedig csak a hozzáadott érték növelésével, a fejlesztések, innovációk nagyobb mértékű alkalmazásával érhető el. Az új kormányzati struktúrában ezért jött létre az Innovációs és Technológiai Minisztérium, és a jövő évi költségvetési törvényjavaslat ezért célozza meg a kutatás-fejlesztési közkiadások erősebb koordinációját.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény és a kapcsolódó ágazati törvények módosítása értelmében az öregségi nyugdíj és a korhatár előtti ellátás igénylésének a továbbiakban nem feltétele, hogy az igénylés kezdő napján az érintett ne álljon biztosítási jogviszonyban, ezzel is csökkentve az igénylők ezzel járó adminisztratív terheit. Így például a nyugdíjra jogosultak akkor is igényelhetik a nyugellátást, ha folyamatosan tovább szeretnének dolgozni. Akkor tehát, amikor arról beszélünk, hogy minden lehetőséget biztosítani kívánunk ahhoz, hogy a nyugdíjaskorúak, ha akarnak, vissza tudjanak minél könnyebben térni a munkaerőpiacra, akkor ezen szabályozás is, azt gondolom, ebbe az irányba tett lépés, hiszen nem kell egy vagy két napra akár a munkahelyüket elhagyni, majd ezt követően visszatérni, hanem ezzel az adminisztratív egyszerűsítéssel könnyebbé válik a folyamatos munkavállalás azt követően is, hogy az adott személyek elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt.

(13.20)

A kormány családok megerősítését célzó intézkedéseivel összhangban javaslatot teszünk a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény módosítására, ami elsősorban a hátrányos helyzetű gyermekeket célzó, új gyermekjóléti alapellátás, vagyis a tanoda intézményének a hazai gyermekvédelmi rendszerbe illesztéséről rendelkezik.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény, valamint a településkép védelméről szóló törvény módosításával a jövőben a 400 négyzetméter vagy azt meghaladó bruttó alapterületű építmény építéséhez hatósági engedélyre lenne szükség, ennek hiányában az építésügyi hatóság a rendeltetésszerű használatot megtilthatja és bírságot szabhat ki.

A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény módosítása a letelepedési kötvények értékesítésének leállítása után kivezetné a nemzeti letelepedési engedélyek jogintézményét a jogrendszerből.

A központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény módosítása pontosítaná a kormányülések dokumentálásának szabályait, illetve megteremtené a miniszterek számára a személyi illetmény megállapításának lehetőségét a miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerv vagy gazdasági társaság vezetőjének bérezéséhez illeszkedő, törvényben rögzített korlátokra figyelemmel.

A legfőbb ügyész és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló törvény módosítása az ügyészeknek járó illetménypótlékok összegének emelésére tesz javaslatot.

A közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény módosítása a jogalkalmazói gyakorlat visszajelzései alapján tesz javaslatot a közszolgálati tisztségviselők és az állami tisztviselők jogviszonyának megszűnésével és megszüntetésével összefüggő kérdések egyértelműsítésére.

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény módosítását az indokolja, hogy a földeket érintő végrehajtási eljárások esetében megnőtt az irreális mértékben, csalárd módon megállapított ingatlanbecslések száma. A fizetési kötelezettségek teljesítése most gátolja a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet alapfeladatainak ellátását, emellett az állam számára indokolatlan mértékű költségvetési terheket jelent.

A javaslat az elhangzottakon túl még több törvény értelmezését pontosítja, valamint a miniszterek feladat- és hatásköreinek módosulásával kapcsolatos változásokat vezeti át.

Tisztelt Országgyűlés! Összegzésként elmondható, hogy az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat számos rendelkezése a Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslattal egységet alkot.

Az egyes módosítások és szabályozási pontosítások a jövő évi büdzsé felelős és hatékony végrehajtását kívánják érdemben támogatni. Ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot megvitatni, majd a későbbiekben elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Vezérszónoki felszólalásra elsőként megadom a szót Szabó Zsolt képviselő úrnak.

SZABÓ ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr nagyon átfogóan bemutatta nekünk az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Néhány gondolatot szeretnék ehhez a körhöz hozzátenni.Egyrészről, mint ahogy már a korábbi években is, a 2018. évi tavaszi ülésszakban beterjesztésre került a 2019. évi központi költségvetési javaslat a kormány részéről. Ennek nagyon fontos és elengedhetetlen része a Magyarország 2019. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat. Az indítvány elsődleges célja, hogy jogszabályi módosításokat tartalmazzon mind a jogharmonizáció, mind a költségvetés és az adótörvények összhangjának a megteremtése és a végrehajtás zökkenőmentessé tétele területén. Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül néhány kiemelt területre felhívjam a figyelmet.

A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény módosításával kapcsolatban, mint ahogy államtitkár úr is említette, talán legfontosabb az Eximbank helyzetének, helyének a pontos beszabályozása, és a Költségvetési Tanács feladatkörének vonatkozásában a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló 2011/85/EU tanácsi irányelv átültetése. Itt talán a legfontosabb, hogy ha az állam adósságával, a központi költségvetés adósságával kapcsolatos törvényi rendelkezéseknek megfelelően a Költségvetési Tanács nem ért egyet a kormány által tett javaslattal, akkor a kormány módosítási javaslatot terjesszen elő, és ennek megfelelően számszerű levezetéssel korrigálja az előzőekben beterjesztetteket. A módosítás sarkalatos rendelkezést tartalmaz, mindenképpen fontos, hogy külön beszéljünk róla.

Egyértelműen meg kell fogalmaznunk, hogy az önkormányzati kezesség- és garanciavállalás esetén nincs szükség a kormány előzetes hozzájárulására abban az esetben, ha más önkormányzatok által engedély nélkül megköthető ügyletek, valamint az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok likvid hitelének a meghosszabbítása történik meg. Megteremti a törvénymódosítás azt a lehetőséget, hogy a kormány az önkormányzati gazdasági társaságok már meglévő adósságügyleteinek szerződésmódosítással vagy adósságmegújítással kapcsolatos kiváltását engedélyezze, ha azok megfelelnek az új ügyletre és új előírásokra vonatkozó követelményeknek, és azok mindenképpen gazdaságilag egy kedvezőbb körülményt tudnak megteremteni.

Az államháztartási törvény több ponton kerülne módosításra a javaslat szerint. Részben a helyi önkormányzat, helyi nemzetiségi önkormányzat társulásának, valamint az állam többségi tulajdonában álló gazdasági társaságok számára a nemcsak európai uniós forrásból, hanem más fejlesztési forrásból történő támogatás esetében a kincstári számlavezetés kötelezettségének az előírása. Ez az előírás, mint ahogy más előírások is, mindenképpen az úgynevezett KESZ-állomány bővítését teszi lehetővé az államadósság mértékének a csökkentésére.

A számlavezetési szabályokkal összhangban pontosítja az előterjesztés a kincstári számlavezetési szabályokat oly módon, hogy például meghatározza a NIF, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. számára is, hogy a bankszámlái a kincstári vezetés során kerüljenek meghatározásra, és kizárólag ott tudjon számlát vezetni.

Generálisan megtiltásra kerül a kincstári számlavezetésre kötelezett számlatulajdonosok értékpapír-vásárlásának a lehetősége, magyarul a kincstári számlán vezetett pénz fialtatása nem lehetséges értékpapírok vásárlásával. Ezáltal a pénzügyi szabályozás következtében bent a számlán őrzött összegek nagyobb biztonságban és folyamatosan kezelhetők, átláthatók.

Pontosítja az állami viszontgarancia érvényesítése nyomán keletkezett követelés behajtására vonatkozó szabályokat, valamint a törzskönyvi nyilvántartással összefüggésben a bejelentési és a nyilatkozattételi szabályokat. Továbbá megszünteti a funkciójában és jogköreiben el nem térő költségvetési felügyelő és főfelügyelő kettősségét, ezért a jövőben egységesen csak a felügyelői intézmény fog létezni.

A módosítási javaslat hatályon kívül helyezi a fejezeti stabilitási tartalékra vonatkozó szabályokat, összhangban azzal, hogy a kormány a nemzetközi pénzügyi és gazdasági turbulenciák miatt, a költségvetés biztonságát növelendő, 50 százalékkal emeli a 2019. évben az általános tartalékra, az úgynevezett rendkívüli kormányzati tartalékra vonatkozó szabályokat, azok összességét.

Módosítja az előterjesztés a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló törvényt, valamint az Országgyűlésről szóló törvényt technikai okokból, ezek pontos tartalma később módosító javaslattal együtt fog a tisztelt Ház elébe kerülni. Az előterjesztés mindenképpen szintén sarkalatosrendelkezés-módosítás lesz.

(13.30)

Az előterjesztés módosítja a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvényben a magántulajdonba kerülő földterületek kisajátítására előírt határidőt, amely ezáltal meghosszabbodna 2022-ig. Módosítja továbbá a hulladékról és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló törvényt azáltal, hogy a kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló kormányrendeletnek meg kell teremtenie azt a feltételrendszert, amellyel a hulladékgazdálkodás állami irányítása a innovációért és technológiáért felelős miniszter kezébe kerül átcsoportosításra.

Módosítja a minősített adat védelméről szóló törvényt, az állami és az önkormányzati szervek elektronikus információbiztonságáról szóló törvényt azáltal, hogy a nemzeti minősített adat védelmére vonatkozó fizikai és elektronikus biztonsági feltételek megteremtésének, valamint az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonsági feltételeinek való megfelelőség határideje egy évvel meghosszabbodik.

Módosul a világörökségről szóló törvény, amely meghatározza az eljárásrendet, amely során a tulajdonosijog-gyakorló meg tudja tenni a szükséges intézkedéseket a kiemelt kulturális örökségvédelmi és természetvédelmi szempontok érvényesítése érdekében, akár állami tulajdonban álló vagyontárgy átépítése, lebontása útján is.

Módosul a nemzeti vagyonról szóló törvény. A világörökségről szóló törvény módosításával összhangban, a Miniszterelnökség javaslatára, a kulturális és természeti értékek jövő nemzedékek számára történő megőrzése érdekében a törvényt úgy módosítja, hogy az állam a tulajdonába tartozó vagyonával a vagyon értékváltozásától, akár értékének csökkentésétől függetlenül oly módon gazdálkodjon, hogy ezen értékek fennmaradása biztosított legyen. Ez a módosítási javaslat szintén sarkalatos rendelkezést tartalmaz.

És módosul az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről szóló törvény. Ennek megfelelően a Nemzeti Együttműködési Alap lehetséges kezelőszervének tekintetében azon feltételt módosítja, hogy az alap kezelése kizárólag az alap felett rendelkező miniszter irányítása alatt álló központi költségvetési szerv lehessen, továbbá a szervi jelleget tekintve feloldja a központi költségvetési szervi típusra való szűkítést.

A többi módosítást, ami a jogszabálytervezetben található, államtitkár úr már jelezte. A magam részéről a felsorolt módosítási javaslatok alapján mint intézkedési csomag alapján a 2019. évi költségvetés szabályszerűségét, törvényességét, jövőbeni végrehajthatóságát stabilnak, biztonságosnak tartom. Kérem a tisztelt Házat, hogy a megbeszélés, tárgyalás, vita során, valamint a későbbiekben az elfogadás során támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most a Jobbik következik soron. Itt jelezték, hogy két képviselő fogja elmondani a vezérszónoki beszédet. Elsőként megadom a szót Volner János képviselő úrnak.

VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét egy salátatörvényt látunk magunk előtt, ez minden évben megismétlődik. A dolog természetéből fakad egyébként, hogy így van.Arról szeretnék elsősorban beszélni, amit kimaradtnak látok ebből és szükségesnek látok. A saját pártom szakmai álláspontját szeretném ismertetni.

Megfogalmaztam már a költségvetési vita vezérszónoki felszólalásában is az anticiklikus gazdaságpolitika szükségességét. Itt is meg szeretném tenni, és kérem államtitkár urat, hogy miniszter úr felé tolmácsolja majd az észrevételeinket, akár a költségvetési vitában elhangzottak, akár a most elhangzottak alapján.

Őszinte és komoly aggodalommal tölt el minket az, hogy Magyarország nem anticiklikus gazdaságpolitikát folytat. Most konjunktúra van, jól megy egész Európában, Magyarország célpiacain is a gazdaság. Magyarország azonban nem tartalékol, gyorsan kiszórják most éppen az európai uniós pénzeket. Ez természetesen rövid távon a szokásosnál impresszívebb gazdasági növekedési adatokat produkál, fűti a kormány a gazdaságot. Ezzel párhuzamosan meglehetősen laza monetáris politikát folytat a jegybank is.

Aggodalommal tölt el minket azért, mert már önök is kezdik azt emlegetni, hogy akár a helikopterpénz megszűnésével, amit az Európai Unió és a Fed élénkítő csomagjai jelentettek, nehéz helyzet állhat elő, bekövetkezhet a gazdasági válság, és én attól tartok, hogy nem igazán lesz mihez nyúlni, hiszen nem tartalékol a kormány.

Fontosnak tartom azt is, hogy az egy jó és támogatható cél, hogy alapvetően a munkát terhelő adókat igyekszik a kormány csökkentetni, és a fogyasztást terhelő adók rovására teszi ezt. Ebben egyetértünk természetesen, azonban fontos látni azt, hogy olyan adókedvezmények megadása történt az elmúlt időszakban, ami szerintem szükségtelen volt. Ilyen volt az, ami kifejezetten a nagyvállalatokat érte el, a társasági adó szintjét csökkentette egyszámjegyűre a kormány. Ez egy olyan lépés volt, ami meggyőződésem szerint fölösleges volt, fölösleges költségvetési lazítást jelentett. Sokkal jobban hasznosulhatott volna máshol ez a pénz, főleg természetesen a kisvállalkozásoknál.

De ki kell térnünk arra is, hogy a bankok adóztatását milyen módon változtatta meg az önök kormánya. A korábban még 0,5 százalékos, a mérlegfőösszeg 0,5 százalékában megállapított bankadót 0,21 százalékra csökkentette a kormány. Ez egy jelentős teherkönnyítés volt a bankoknak, és meggyőződésem szerint szükségtelenül. Hiszen 694 milliárd forintos rekordnagyságú nyereséget értek el a pénzintézetek tavaly, az idei első negyedévben is 160 milliárd forintos nyereséget értek el, ezek adózás utáni eredmények természetesen. Itt fontos látni azt, hogy ezeken a területeken is fölöslegesen engedte ki a kormány az adóprést. Nem a magyar embereknél, nem az egyébként nagyon nehéz és tőkehiányos helyzetben lévő magyar kisvállalkozásoknál könnyítettek elsősorban, hanem a bankoknál és a legnagyobb vállalatoknál.

Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor azt, hogy honosodjon meg végre egy differenciált adópolitika is Magyarországon. Az adó a közösségi kiadások forrását teremti meg, de ezen kívül még számos egyéb szerepe is van. A Jobbik többször szorgalmazta már azt, hogy jelenjen meg a termelést támogató funkciója a magyar adórendszernek is.

Tehát legyenek kedvezményezettek például az iparban, a mezőgazdaságban vagy éppen a kutatás-fejlesztésben dolgozó vállalatok az adórendszeren belül. Ezeket kiemelten támogassa a kormány, akár szektoriális módon, akár üzemméret alapján, ügyelve arra, hogy lehetőség szerint ezek az adókedvezmények a magyar kis- és középvállalkozások megerősödését és talpon maradását szolgálják.

Ugyanígy nagyon fontosnak tartottuk volna és vártuk volna természetesen mind a költségvetési törvényben, mind pedig az előttünk fekvő salátatörvényben annak megjelenését, hogy végre az ország függő gazdasági helyzetét a kormány számolja föl, vagy legalábbis tegyen erre előkészületeket. Mire is gondolok? Arra, hogy gyakorlatilag Magyarországon csak munkajövedelmet realizálunk az itt megtelepedett külföldi vállalkozások jelentős túlsúlyának köszönhetően, tőkejövedelem Magyarországon alig képződik. Márpedig a nemzetközi hosszú távú tapasztalatok azt mutatják, hogy igazán sikeres és jólétben élő országok azok lehetnek, ahol számottevő tőkejövedelem is képződik a munkajövedelem mellett. Azonban én azt látom, hogy ezen az elmúlt időszakban nem változtatott a kormány, az egyetlen „sikernek” az tekinthető, hogy Mészáros Lőrinc kezében jött létre Kelet-Közép-Európa legnagyobb szállodabirodalma. Ez azonban, tudjuk, hogy nem színtisztán piaci alapú teljesítmény, sokkal inkább a kormányfőhöz fűződő szoros, jóbaráti viszonynak köszönhető.

Én tehát aggódom amiatt, hogy Magyarország nem tudott az elmúlt időszakban a saját lábára állni, elmaradtak azok a szakpolitikai intézkedések, amelyek például becsatornázzák a magyar cégeket lehetőség szerint minél magasabb hozzáadott értékkel a nemzetközi értékláncokba, bekapcsolja őket a multik termelésébe. Ezek a lépések sajnos az elmúlt időszakban várattak magukra, jelentős részben elmaradtak.

Vannak természetesen a törvényjavaslatnak pozitív elemei is. A Jobbik által olyan sokszor kritizált és a letelepedési kvóta, pontosabban a kötelező betelepítési kvóta kapcsán tartott parlamenti alaptörvény-módosító kísérlettel összefüggésben fogalmazta meg a Jobbik, hogy akkor tudja támogatni ezt az alaptörvény-módosítást, ha a letelepedési kötvényeket kivezetik a rendszerből.

(13.40)

Mostanra sikerült ezt a fontos célt elérnünk. Ezt a saját eredményünknek tekintjük természetesen. Fontos rámutatni arra, hogy miért is tartottuk ezt egy káros konstrukciónak Magyarországra nézve. Először is, nemzeti pártként nem érthetünk azzal egyet, hogy Magyarország pénzért kiárulja az itt történő letelepedés lehetőségét boldognak, boldogtalannak, gyakorlatilag mindenkinek, akinek van elegendő pénze ahhoz, hogy átmeneti időre  hozzáteszem  kamat fejében befektesse a pénzét, majd pedig idehozza a családját és itt letelepedjen. Mi ezzel nem értettünk egyet, hiszen a magyar emberek biztonságát súlyosan sértő intézkedésről van szó. Magyarországnak meggyőződésünk szerint ez gazdaságilag sem kedvez, hiszen ahogy egyébként jó néhány tanulmány már kimutatta, a letelepedési kötvényeken realizált hozamok magasabbak voltak, mint amit egyébként egy piaci alapú államadósság-finanszírozás Magyarország számára jelentett volna.

Azért is fontosnak tartottuk azt, hogy a letelepedési kötvények szűnjenek meg, mert azt láttuk, hogy Magyarország nemzetbiztonságát is súlyosan sértő intézményt hozott létre a kormány akkor, amikor Rogán Antal egyszer megjelent a hóna alatt egy paksamétával a Gazdasági bizottság ülésén, és elfogadtatta az Országgyűléssel a letelepedési kötvények forgalmazásának lehetőségét. Azért volt fontos erre rámutatni, hogy a biztonságunkat is sértő intézkedésről van szó, hiszen például az egyik utolsó letelepedési kötvényt jegyző hely egy Irak állam területén létrejött jegyzőhely volt. Egy olyan állam területén jött létre a letelepedési kötvények jegyzésének lehetősége, ahol egyébként az Iszlám Állam fejlett haditechnikával, jelentős területeket birtokolva hadat viselt mások ellen, és gyakorlatilag a magyar kormánynak, ezt mindannyian tudjuk, nincs lehetősége, ugyanúgy a magyar titkosszolgálatoknak, rendészeti szerveknek sincs érdemi lehetősége arra, hogy az onnan érkező embereket átvilágítsa, monitorozza. Jelentős részben ennek következtében is előfordulhatott az, hogy bűnözők kerültek Magyarországra, és adott esetben akár a kormányfővel, akár a kormány más tagjaival bizalmas jó viszonyt alakíthattak ki.

Én tehát arra szeretném kérni a kormányt, hogy ne csak most vezessék ki, de egyszer s mindenkorra gondoskodjanak arról, hogy erre a letelepedési kötvényre nemcsak az önök kormányának, másnak se legyen lehetősége, hogy ismét visszavezesse.

Szót kell hogy ejtsünk még egy utolsó gondolat erejéig  az időkeretem terhére még ezt ide szeretném fűzni  a kafetéria intézményéről, amit ez a törvényjavaslat ugyan nem érint, de én nagyon fontosnak tartottam volna, ha a kormány nem megszünteti a kafetériát, hanem gondoskodik ennek a kiszélesítéséről.

Amikor Magyarországon folyamatosan arról beszélünk, hogy mind a munkaerő képzettségét, mind pedig a mobilitását illetően folyamatosan kihívásokkal küzdünk, folyamatos problémák vannak, akkor fontosnak tartottam volna, hogy pont ezen a területen legyen lehetőség a béren kívüli juttatások körének kiszélesítésére, jelentős adókedvezmények nyújtására, hiszen ezen a téren meggyőződésem szerint nagyot lehetett volna és kellett volna javítani. Szomorúan látom azt, hogy a kormány ezeken a területeken inkább szűkítő jellegű intézkedéseket alkalmaz, és gyakorlatilag ezzel hátráltatja a magyar gazdasági növekedést, hátráltatja Magyarország felemelkedését. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési viták mellett általában az árnyékban szokott elbújni a költségvetés megalapozásával foglalkozó, ám annál fontosabb salátatörvény. Ez esetben valóban el kell ismerjük, ez a számtalan, egymással össze nem függő terület kezelése abszolút indokolt, és igen nehéz helyzetbe kerül az az ellenzéki vezérszónok, aki mindent megpróbál érinteni ezek közül. Én nem is teszek erre kísérletet, csupán azon pár kérdéskör tekintetében szeretnék érdemi kormányzati válaszokat elérni, ahol úgy gondolom, hogy a diskurzusnak egyáltalán van értelme, és megvannak azok a közös szakmai alapok, amelyek elérhetik azt, hogy érdemi válaszok szülessenek.De nem kerülhetjük ki a letelepedésikötvény-konstrukció kapcsán, annak kivezetése kapcsán azokat az alapkérdéseket, amelyeknek megválaszolása a mai napig várat magára, hiszen ezen javaslatban ezt érintő módon ez a kivezetés végre-valahára megtörténik; hozzáteszem, hogy óriási csúszással, tehát nagyon nagy csúszással az indokolthoz képest. Már maga a kötvénykonstrukció bevezetésének indoklásával is problémák adódtak. Hiszen akkori kormányzati megszólalások szerint az ország pénzügyi helyzetét illetően egy olyan szükséghelyzet állt elő, amely pótlólagos forrásbevonást tett indokolttá. Utólag vizsgálva a kötvénykonstrukciót és annak adatait, viszont arra lelünk, hogy alig pár hónappal a kibocsátás elkezdését követően eljutottunk egy olyan helyzetbe, hogy a simán piaci alapú finanszírozás olcsóbbá vált, mint az, amit Magyarország az úgynevezett kötvénykonstrukción keresztül elért.

Az egész szerkezetet vizsgálva azt látjuk, hogy mintegy 17,5 milliárdos veszteség érte a magyar költségvetést azáltal, hogy ez a konstrukció egyáltalán létezett ebben a formában. A közvetítőcégek, a feltételezhetően kormánybarát közvetítőcégek több mint 150 milliárd forintos közvetítői díjra tettek szert, zsebelték ezt be. Úgy gondolom, hogy államtitkár úrral, aki a költségvetési vita során is korrekt válaszokat adott a kérdésekre, mind a ketten egyetérthetünk abban, hogy egy olyan konstrukció esetében, ahol egy kajmán-szigeteki hátterű társaság közvetíti az ügyfelek jelentős részét, legalábbis kérdőjelek merülnek fel, legalábbis megválaszolandó kérdések vannak, és mindenféle rossz szándék nélkül felmerül a kérdés, hogy pusztán gazdasági megközelítésből megérte-e Magyarországnak ez a 17 milliárdos veszteség, a 150 milliárdos közvetítői jutaléknak a tulajdonképpeni elvesztése, hiszen ennek költségvetési hatása nem jelentkezett pozitív irányban.

Azt is látjuk, hogy miközben nem volt feltétlen és elemi szükséglet a kötvénykonstrukció, a 20 ezer vásárló közül  a családtagokat nem beleértve, tehát a korrektség kedvéért az elutasított családtagokról én most nem beszélek, de egy olyan rendszer, amikor 20 ezer igénylőből, vásárlóból  20 ember akad fenn a rostán, azért legalábbis elgondolkodásra készteti az embert. Hiszen önmagában a nemzetközi körözési listákon való megfuttatás álláspontom szerint nemzetbiztonsági szűréssel nem ér fel.

Másrészt pedig a letelepedési jog e tekintetben további módosításokat igényelne, hiszen Magyarországon ez gyakorlatilag az állampolgárság előszobájává vált, tehát nagyon ritkák azok az esetek, amikor egy ötéves terminust követően komoly nehézségekbe ütközne az, aki állampolgársághoz szeretne jutni, miközben ennek nem feltétlenül kellene így lennie. Ez nincs így a világ minden pontján. Tehát nem kell nekünk feltétlenül egy panamai modell irányába elmozdulni, ahol tulajdonképpen várják azt, hogy az emberből állampolgárt csinálhassanak akkor is, ha semmi köze a befogadó országhoz. Magyarországnak nincs ilyen szándéka, betelepítési kötelezettsége sem lehet, befogadási szándéka sem kell hogy feltételek nélkül legyen. Én legalábbis elutasítok minden ilyen törekvést.

El kell mondjam azt is, hogy a kafetéria tekintetében pedig úgy gondolom  és örülök, hogy egy felkészült államtitkár van itt a teremben, mert az ő válaszaira számítok -, hogy az évtized egyik pénzügyi trükkjét fogalmazta meg a kormányzat a kafetériamódozatok kivezetése, szűkítése tekintetében, hiszen milyen gazdasági folyamatok állnak a háttérben? A kormányzat nagyon szeretné és szereti felmutatni azt, hogy a bérek Magyarországon növekednek, jellemzően a reálbérekre szokott hivatkozni, és a saját kormányzati teljesítménye eredményeként szokta beállítani azt, hogy ez a bérnövekmény  egyébként általam támogatott módon  az utóbbi évben például valóban megjelent bizonyos ágazatokban.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez a növekmény egyáltalán nem a kormányzat okos és átgondolt gazdaságpolitikájának az eredménye, hanem bizony a munkaerőhiány által sújtott szektorokban pusztán kényszerből alakult ki az, hogy ha egyáltalán a cégek folytatni akarták a tevékenységüket és egyáltalán valakit alkalmazni akartak, akkor ennek az árát nyilván meg kellett fizetni. De ha a munkaerőpiaci reprodukció nem adott, tehát folyamatosan hiányfeltételek állnak fenn, ezek a cégek vagy egy jelentős részük vagy áthelyezhetik a tevékenységüket más országba, vagy átszervezhetik a tevékenységüket más piaci ágazatokba, legrosszabb esetben pedig felfüggeszthetik ezt a tevékenységet, ily módon hosszú távon hiányfeltételek között nem várható sem a foglalkoztatás kiszámítható feltételrendszerének fennállása, sem pedig az, hogy a munkabérek változása, növekménye folyamatosan fennmarad.

(13.50)

Ha szigorúan azokat a szektorokat vizsgáljuk, amelyekre a kormányzati tevékenység hat, akkor megállapíthatjuk, hogy a közszféra tekintetében inkább a befagyasztás rendszerelemei lelhetők fel, tehát egyértelművé válik az, hogy ahol, mondjuk, tíz éve közszférán belül érdemi elmozdulás nem következett be, ott a kormányzat teljesítményéről egy negatív előjelű bizonyítványt állíthatunk ki. Azt is el kell hogy mondjam, valóban, amikor a kafetéria tekintetében azt mondja a kormányzat, hogy ezt a lehetőségrendszert szűkíti, akkor arra apellál, hogy a munkaadó leül a munkavállalóval egy új megegyezést kötni, miszerint a kafetéria-rendszer kivezetése tekintetében ez a kivezetett összeg be fog épülni az alapbérbe. Erre számít Magyarország Kormánya.

Mit lehet ezután kommunikálni? Érdemben egy forintot nem kellett a kormánynak arra költenie, hogy ezen munkavállalók bére emelkedjen, viszont a kivezetett kafetériaelemek alapbérbe történő beépítése egyértelműen kimutathatóvá teszi statisztikailag azt, hogy ezen munkavállalók alapbére növekedni fog. E mögött ugyanakkor nem állnak pozitív és építő piaci folyamatok, hanem egy kivezetésből következő átvezetés áll mögötte. Ha érintett munkavállalóként egy 88 ezres éves átlaggal számolunk, és ez, mondjuk, be fog épülni az alapbérbe mint kivezetett kafetériaelem, Magyarország Kormánya előadhatja a legnagyobb mellszélességgel azt, hogy bizony az alapbérek komoly szinten növekedtek Magyarországon, és nem kell vagy nem fogja megmagyarázni azt, hogy e mögött produktív piaci folyamatok nem állnak.

Nagyon sok mindenről lehetne még ezen salátatörvény kapcsán beszélni, például arról, hogy mennyire nem jelentkezik jellemző módon multiplikátorhatás azon kormányzati beavatkozások, beruházási formák mögött, amelyeket folyamatosan erőltetnek, és hogy milyen széles lehetőségek lennének, mondjuk, egy állami bérlakásépítési program multiplikátor-hatásrendszere tekintetében, hogyan jöhetnének vissza pár éven belül a belefektetett költségvetési forintok, hogyan térülhetne meg mindez kamatostul, nemcsak anyagilag, hanem Magyarországon maradó fiatalok képében, Magyarországon megszülető gyermekek képében, akik adott esetben nem a kivándorolt családok londoni lakhelyein születnének meg, nem ott szocializálódnának, nem ott kerülnének a szülők olyan helyzetbe, hogy a magyarságra jellemző szociális mintákat egy alapvetően idegen közegben kellene hogy megkíséreljék átadni annak a gyermeknek, akiből kérdőjeles, hogy utána öntudatos magyar állampolgár válhat-e abban az idegen közegben. Nagyon nagy hiba lenne mindezen folyamatokért az érintett családokat hibáztatni, hiszen itt kényszerfeltételek állnak fenn. Nagyon sokan kényszerből mennek el Magyarországról, főleg azért, mert a szociális védőháló maradéka is foszladozni látszik, éppen ezért a Jobbik módosító javaslatai, indítványai minden esetben azt célozzák meg, hogy egy modern értelemben vett nemzeti néppárt a szociális védőháló lehetőségek szerinti visszaépítését tudja elérni. Ebben nemcsak kérjük, de elvárjuk a kormányzat partnerségét, első körben a felvetett kérdések megválaszolásával. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr úgy fogalmazott a felvezetőjében, hogy egy olyan salátatörvényről beszélünk vagy vitatkozunk ma itt, amely közvetlenül kötődik a költségvetéshez, vagy legalábbis közvetve. Persze attól függ, hogy hogyan nézzük, hiszen a költségvetéshez minden kötődik, hiszen mindenhez pénz kell. De csak a kisszínes kedvéért, hogy a kormányüléseken nem készülnek hangfelvételek, ezt most hirtelen nem tudom sem közvetve, sem közvetlenül a költségvetéshez kötni. Egy biztos, hogy sokkal nehezebb lesz majd utólag történészként is megnézni, hogy mi történt egy-egy kormányülésen, de lehet, hogy pont ez a célja a kormánynak, hogy kevésbé lehessen visszagöngyölíteni, hogy melyik döntés miért és milyen formában született.Mivel ez egy salátatörvény, és nagyon sokféle kérdést érint, államtitkár úr is azt mondta, ha jól emlékszem, hogy 42 törvénymódosítást tartalmaz, ezért nem összekötve, de egy-két témát mégiscsak én is hadd emeljek ki.

Az első az, amiről államtitkár úr is szólt a hozzászólásában, ez a Magyar Tudományos Akadémiának tulajdonképpen az újraszervezése abban a kontextusban, ahogy ön is fogalmazott az új minisztérium szempontjából. Teljesen egyetértek azzal, hogy Magyarországon a termelékenységet növelni kell, a hatékonyságot növelni kell, ez a versenyképességünket is nagymértékben növelné. Erről többször beszéltünk bizottsági keretek között is. Az is teljesen helyes célkitűzés, hogy a magyar hozzáadott értéket növelni kell, hiszen mi is többször elmondtuk, én magam is különböző vitákban, hogy Magyarország nem lehet egy összeszerelő üzem. Itt magas tudásintenzitással rendelkező iparágakra van szükség. Ezek azok az iparágak, amelyek hosszú távon tudják húzni a magyar gazdaságot, és valóban egy fenntartható fejlődési pályát tudnak adni. Ráadásul ezek azok az ágazatok, ahol természetesen nem a bérverseny az első, és ez hosszú távon a magyar emberek számára sem egy utolsó kérdés.

Azt nem pontosan értem ettől függetlenül, és nem lenne baj, ha államtitkár úr erre majd kitérne a válaszaiban a végén, hogy ezeket a célokat miért úgy lehet csak elérni, ha ezt egy ilyen nagyon erős centralizációval csinálják. A Magyar Tudományos Akadémia eddigi forrásallokációs, hogy mondjam, munkáját, nem nagyon kérdőjelezte meg senki, nem olvastam erről cikkeket, nem olvastam erről semmilyen tanulmányt, hatástanulmányt, nem láttam azt, hogy kormányzati szervek részéről bármilyen kritika érte volna akár csak szóban is ezt a munkát.

Tehát mi alapozta meg? Miért kell ez az erős centralizáció? Miért nem bízunk egy független intézményben? Van-e erről bármilyen hatástanulmány, amely alapján önök azt mondják, hogy az erős centralizáció bizony segíteni fogja az ön által említett célok hatékonyabb, gyorsabb, jobb minőségben való elérését? Azt gondolom, sok esetben a kormányzati működés, ha csak az európai uniós forrásokra gondolok, amikor 29 projektet, programot vizsgál az OLAF, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala, majd abból  ha jól emlékszem  húsznál találnak problémát, akkor nekem nem úgy tűnik, hogy az önök által működtetett, centralizált pályázati rendszer hatékony. Ráadásul még azokat is elkaszálták vagy kritizálták, amelyek arra szolgálnak, azok az intézmények vagy projektek, amelyek az ellenőrzést kellene hogy elvégezzék. Ezért én a magam részéről nagyobb bizalommal vagyok a Magyar Tudományos Akadémia és az ott dolgozók iránt, mint egy bármilyen újonnan létrejövő minisztérium iránt. Magyarul, mire alapozták ezt az állítást?

Arról nem is beszélve, hogy itt ez egy komoly nemzetközi visszhangot is kiváltott, nagyon sok kritikát kapott a kormány emiatt.

Ha jól láttam, akkor számos külföldi hasonló intézmény állt ki a Magyar Tudományos Akadémia ilyen típusú tevékenysége és érinthetetlensége mellett. Tehát még csak külpolitikai vagy politikai okokból sem hiszem, hogy ez egy helyes döntés volt. Mi a magunk részéről semmiféleképpen nem tudjuk támogatni az ilyen típusú kormányzati szándékot, különösen akkor nem, ha olyan rossz ízű sajtóhírek és pletykák is megjelennek, amelyek arról szólnak, hogy tulajdonképpen egyfajta büntetésként kapja a Magyar Tudományos Akadémia ezt az intézkedést, mert nem kellően álltak ki a kormány különböző gyűlöletkampányai mellett.

A másik ilyen kérdés, amit én is szeretnék szóba hozni, erről részben beszélt már jobbikos képviselőtársam, a kormánynak volt egy szervezett betelepítési programja a gazdasági migránsoknak. Ez a magyar adófizetőknek viszonylag sok pénzébe került. Itt húszezer emberről beszélünk. Fontos leszögezni  talán így a kampány után és a kampány előtt, mármint az európai parlamenti választás előtt -, hogy egyetlenegy párt telepített be Magyarországra migránsokat, ez a Fidesz volt. Voltak ezek között menekültek, ez körülbelül olyan kétezer fő, és voltak gazdasági migránsok, hogy az önök szóhasználatával éljek. Őket a letelepedésikötvény-programmal telepítették ide be. A számok már elhangzottak. Talán még az is lehet, hogy Z. Kárpát Dániel képviselőtársam alul is becsülte azt a veszteséget, amit a magyar költségvetés elszenvedett, hiszen a kamatveszteség inkább a 20 milliárdhoz van közel, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy mennyibe került adott esetben az adminisztráció és sok minden más papírmunka, ellenőrzés a magyar államigazgatási szerveknek. De az tény és való, hogy ha jól emlékszem, idén év végén jár le az első ötéves futamidő, ami  ha minden jól megy  30-33 milliárd forintos visszafizetési kötelezettséget jelent a magyar kormány számára. Tehát semmiféleképpen nem tudnám sikerként értelmezni, azon túl, hogy voltak olyan cégek, amelyek valóban nagyot kaszáltak ezen.

Kérdezném államtitkár urat, hiszen erről is jelentek meg különböző hírek, hogy tervezik-e, hogy bármilyen más formában ezt a kötvényprogramot újra bevezetnék. Mert azt értem, hogy most akkor kihúzzák, ez nagyon helyes, ezt már sokkal korábban meg kellett volna tenni, de tervében van-e a kormánynak bármilyen új program indítása, ami hasonló paraméterekkel, hasonló feltételekkel újraindítja ezt a kötvényprogramot, akár befektetéshez kötve, akár bármilyen más kritériumot megváltoztatva? Tehát jön-e vissza ide az Országgyűlés elé egy hasonló program újólag?

(14.00)

A másik, szintén érdekes kérdés, ami ebben a salátatörvényben megjelenik, erről is cikkeztek többet, ez a különböző miniszterek személyi illetménye. Itt van egy érdekes megfogalmazás, ami arról szól, hogy elérheti a miniszter személyi illetménye az általa felügyelt háttérintézmények vagy gazdasági társaságok vezetőinek az éves jövedelmét. Nagyjából ezzel egyértelművé válik, hogy önökre nem fog vonatkozni vagy a miniszterekre nem fog vonatkozni semmilyen formában sem a korábbi, miniszterelnök által meghirdetett „2 millió forintnál nem kereshet senki többet”, mert azok már pofátlan összegek, hogy az önök szóhasználatát idézettem. Most úgy látszik, hogy ezek az összegek ma már nem pofátlanok, és valóban elérheti egy miniszter fizetése akár az 5 millió forintot is a miniszterelnök döntése alapján.

Sőt, hogy egy picit az abszurditást még fokozzam, ha jól értettem, de aztán lehet, hogy ebben nem pontosan értelmeztem a törvény szövegét, attól függően, hogy ki állapítja meg a háttérintézmények vezetőinek a fizetését, tulajdonképpen a miniszterek fizetésénél a határ a csillagos ég is lehet, hiszen ha a miniszter megállapít egy magasabb illetményt az egyik háttérintézménye vezetőjének vagy egy gazdasági társaság vezetőjének, akkor onnéttól kezdve az ő fizetése azt is elérheti. Tehát ilyen értelemben indirekt módon ő maga is tudja a saját fizetését is befolyásolni, még akkor is, ha biztos a miniszterelnök józan eszére is bízva van az, hogy mennyi pénzt ad vagy mennyi fizetést ad a minisztereinek.

Tehát, magyarul, ezt sem érzem egy olyan erős, megalapozó rendelkezésnek, ami nélkül ne tudtuk volna túlélni a holnapot, vagy éppen a magyar költségvetés ne tudott volna létezni a maga intaktságában a következő időszakban ebben az évben.

Aztán van még egy dolog, ami inkább szintén olyan értelemben érdekesség, hogy egy anomáliára hívja fel a figyelmet, és azért szeretnék róla néhány szót még mondani. Ez a bíróság és az ügyészség közötti különbségtétel, illetőleg az ügyészségen belüli különbségtétel, hiszen, ha jól olvastam az előterjesztést, akkor az ügyészségnél egy 7-15 százalékos béremelésre lesz lehetőség. Csak azt nem értem, hogy megint miért a vidéki ügyészségek járnak rosszul. Én értem, hogy biztos, hogy van nagyobb terheltsége a Fővárosi Főügyészségen dolgozó ügyészeknek, tehát ha jól értettem, ők kapják a magasabb fizetéskiegészítést, a 15 százalékot. De ha valaki egy járásban dolgozik ügyészként, és a Jóisten azzal verte meg, hogy vidékre született, és nem a Fővárosi Főügyészségen tud dolgozni, akkor ő miért ér kevesebbet ügyészi munkaként, mint a fővárosban dolgozó? Önök mindig elmondják, hogy a magyar vidékért dolgoznak. Érdemes lenne ilyenkor is a fizetések tekintetében is nem ekkora különbséget, tehát duplás különbséget tenni, hanem lehet, hogy egyszer a vidéki ügyészeknek kellene több pénzt kapniuk, és nem pedig a fővárosban dolgozóknak. Ez az ügyészségen belüli kérdésfelvetés.

A másik pedig, hogy mit vétettek a bíróságok, tehát hogy miért maradnak ki állandóan a bíróságok az ilyen típusú emelésekből. Itt természetesen egy ellenzéki képviselő fejében rögtön az a magyarázat adódik, de hát biztos, ezt majd eloszlatja államtitkár úr, hogy mivel a bíróságokat nem sikerült még maga alá gyűrnie a kormánynak, ezért valahogy büntetni kell őket, hogy értsék a leckét, és ezért ők folyamatosan kimaradnak mindenféle ilyen típusú bérfejlesztésből. Ez egyfajta regulázása is lehet ennek az ágazatnak, ami semmiféleképpen nem elfogadható, hiszen a bíróságok normál esetben azért mégiscsak független intézmények. Ráadásul a terheltségükről nagyon hosszú tanulmányok jelennek meg, európai uniós, OECD-összehasonlításban, vagy éppen magyar hatástanulmányok világosan kimutatják azt, hogy hatalmas megterhelés alatt vannak a magyar bíróságok, sok esetben nehezen tudják tartani a határidőket. Tehát nagyon aktuális volna, hogy ott is egyfajta ilyen típusú bérrendezésre sor kerülhessen.

Még sok mindenről lehetne beszélni értelemszerűen, de gondolom, a kollégáim is el fogják ezeket mondani, hiszen a szociális területtől kezdve a munkajogon át sok minden kérdés szerepel ebben a salátatörvényben, de mégiscsak az általam is említett problémák okán is azt kell hogy jelezzem, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója értelemszerűen ezt a törvényt nem fogja támogatni, nem fogja elfogadni semmilyen formában sem. Köszönöm szépen a figyelmet. (Varju László és Csárdi Antal tapsol.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Varju László képviselő úrnak.

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Hát, a kínjait nem fogom csökkenteni. Amit itt ilyen szempontból a napokban tett, a személyes hitvallásának pontosan az ellenkezőjét leíró törvényben, itt ebben a salátában megtalálható  hát, így nem egyszerű az élet. Ráadásul még ezt többször is el kell mondanunk itt, hogy bizony-bizony ebben olyan szabályokat hoztak be, olyan javaslatokkal élnek, amiket nem lehet támogatni, és ha ezek között akár csak egy olyan van, majd mondok rá példát is, ha csak az az egy lenne, már akkor sem lehetne mindezt támogatni.Azt hiszem, teljesen nyilvánvaló, hogy a Demokratikus Koalíció költségvetésben, értékvilágában, értékválasztásában egészen másként gondolkodik, mint ahogy önök ebben a költségvetésben tették. Az előbbi vitában is ez nyilvánvaló lett, az, amit a költségvetésben folytattunk. Sok minden van, amit ebből a szempontból másként kell csinálni, azt gondolom.

Mondok egy példát. Ha csak arra tekintek, ami a letelepedési kötvény keretében kialakult, akkor mondhatnám azt így leegyszerűsítve: búcsú a fegyverektől. A Fidesz elbúcsúzik egy nagyon fontos, számára igen komoly lehetőséget biztosító vagy lehetőséget kínáló eszköztől, nagyon nehezen válik meg tőle. De legyünk őszinték, a visszavonulás is nagyon gyászos lesz, mert az, ami ezután következhet, az a bizonytalanság és kockázat, amit egyébként ez jelent, és nemcsak kárt, amire képviselőtársaim itt már utaltak, hanem ami ezután következhet, na, még az is hozzátehető ehhez, és ezt nem könnyű megvédeni.

Mondom ezt azért is, mert azok a növekvő kockázatok, amelyeket kifejtettünk már itt a költségvetésnél, igen nyilvánvalóvá teszik, hogy 2020-tól  és akkor egy kicsit távolabbra mentünk a mostani időszaktól  az Európai Unió perifériája irányába mozgó ország költségvetésének a megalapozását hozták ide ebben a javaslatban, ahol egyébként a versenyképesség nem javul, és a régiótól lemaradó magyar gazdaság képe jelenik meg ahelyett, amit önök egyébként itt hangsúlyoznak. Ennek több példáját tudjuk itt felhozni ebből a törvényből, amit ebben a formában beterjesztettek.

Ami nagyon izgalmas, és híre van, hogy a napokban átadták a volt Népstadion és az új stadion látogatóközpontját, és stadionlázban ég az ország. Óriási a különbség a tekintetben, hogy a minden állampolgárnak 40 ezer forintba kerülő stadionépítési programjuk, ami már 400 milliárd forint felett jár, 33 stadiont megépítettek, ennek majdnem a felébe kerül az, amit most itt majd megnézhetünk és megcsodálhatunk. Nem kétlem egyébként, hogy szép építmény lesz, de hogy azt másra kellett volna elkölteni, abban én 100 százalékig biztos vagyok. És hogy ne legyen kétséges, biztos, hogy az egészségügy és az oktatás a jövő, az egészségünk mindennapjaiban, és erre a területre kellett volna elkölteni. Erre is utaltam, amikor az értékválasztási különbségről beszéltem.

A törvényjavaslat elutasításának, ha egyetlenegy eleme lenne az, amit a Magyar Tudományos Akadémiával művelnek ebben a formában, ahol itt az egyik nyilatkozó megjegyzése, hogy a liftben tudtam meg, hogy mi történik, nemcsak a módszer, hanem ahogy és amit tesznek, hogy egyébként a tudományos szabadságot ilyen módon felszámolják, elfogadhatatlan. Elég lenne ez az egy, amiért ezt a törvényt mi egy az egyben elutasítjuk. Ennek megfelelően fogunk tenni egyébként a végén, mármint ebben a törvényben, és ennek a végén pedig elutasítani fogjuk.

Az, amit biztosan érdemes megemlíteni, és lehet, hogy a végére még hagyok egy pozitív példát is, hogy azért ne csak olyat említsek, ami kifejezetten kárhoztatandó és elítélhető, de azért még idetartozónak vélem, itt megint az értékválasztásra tudok hivatkozni, hogy a miniszterek fizetésének növelésére megteremtették ezt a lehetőséget. Ez az önöké, önök gondolták ezt így, hogy ezt megteszik.

(14.10)

Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy önök közpénzzel, közügyekkel foglalkozó politikai vezetőkként kizárják annak a lehetőségét, hogy a döntéseiknek a háttere később akár történelmi szempontból is vizsgálható legyen. E dokumentálásának a megszüntetése a véleményem szerint elfogadhatatlan. Így nem megismerhetők a történések, amelyek ilyen módon bizonyítják azt, hogy igazából egyetlen fontos dolog van a kormány szempontjából, az, hogy valamennyire dokumentált maradjon, rögzített legyen, hogy a kormány hatalmi döntései milyen eredményt hoztak, azt az egész szempontjából indifferensnek tartják. Mondhatnám azt is egyébként, hogy itt a demokrácia nem megbicsaklott, hanem itt a demokráciát elgáncsolták önök akkor, amikor ezt az előterjesztést megtették, és ilyen javaslattal jöttek ide az Országgyűlés elé.

A salátatörvény jellegzetességére vonatkozóan azonban legalább egyetlen dolog, amit én olyannak tartok, hogy az használható és támogatható, az a pozitív elem, ami a társadalombiztosítási nyugellátással kapcsolatban támogatható, miszerint megszünteti a biztosítási jogviszonyt a nyugdíj megállapításához, ott van az az egynapos probléma. Ez sok kalamajkát okozott mindenkinek. Itt még egy dolog lenne, amit érdemes lenne figyelembe venni, ez pedig az, hogy amíg megállapításra kerül az ellátásra való jogosultság, addig mi történik, mert sok esetben az időpont lejártával elveszítenek minden olyan lehetőséget, vagy nem jutnak hozzá ahhoz a lehetőséghez az ellátottak, amire egyébként pedig szükség volna.

Összefoglalva: sokkal több a baj ezzel a törvényjavaslattal, mint amit ezzel lehetne keresni, éppen ezért mi ezt elfogadni nem tudjuk. Ha valami jót tehetnének vele, akkor egyébként pedig az otthon ápolással érintettek körének, ha ebben a körben segíteni akarnának, akkor azt tisztelettel javasolnám, mert lehet, hogy megoldást találnának erre. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Csárdi Antal képviselő úrnak.

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés megalapozásáról szóló törvényeket szokás szerint egy úgynevezett salátatörvényben terjesztették az Országgyűlés elé. Ezeknek normális esetben egyébként ilyen technikai, adótechnikai módosításoknak kellene lenni, és aztán a végén még hozzá fogom tenni, hogy én mit hiányolok belőle még rendkívüli módon. De az elmúlt években mi már megszoktuk önöktől, hogy ezekkel a salátatörvényekkel nekünk rendkívül óvatosan kell bánnunk, amikor önök ezeket benyújtják, mert roppant elegáns módon ezekben a törvényjavaslatokban szokták behozni azokat a rendkívül fontos javaslataikat, amelyek nagyban meghatározzák hazánk jövőjét, de általában dicsekedni azért nem feltétlenül akarnak vele. Most is egy ilyen salátatörvényt látunk, és ebben a salátatörvényben konkrétan támadást indítanak az oktatás és elsősorban persze a tudományos élet szabadsága ellen, hiszen ezzel a szabállyal vennék el a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségét, ezzel a szabállyal vezetnék be, hogy a politika irányítsa az autonóm tudományos életet. Azt gondolom, hogy ehhez sok plusz hozzáfűznivalót nem is kellene hogy tegyek, mert annyira felháborító és annyira elfogadhatatlan, hogy nincsenek hozzá jó szavak, hogy én ezt kifejezzem.

A kormány szisztematikus támadást folytat az oktatási rendszer ellen. Tette ezt egyrészt azzal, hogy egy olyan költségvetést nyújtott be a tisztelt Ház elé, amiből egyértelműen kiderült, hogy még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább reálértéken megőrizze az oktatásra fordított költségeket. Döbbenetes ezt látni és tapasztalni. És most itt van ez a másik fele ennek a történetnek, hogy gyakorlatilag a tudományos életet einstandolják. Azt már jól látjuk, hogy a Fidesz nem érti a XXI. századot, ennek legfőbb lakmuszpapírja, hogy az oktatást milyen mostohagyereknek tekinti. A nemzeti együttműködési rendszer egyébként nagyon sok ilyen mostohagyereket ismer, de azt gondolom, hogy az oktatásunk aztán végképp nem lenne szabad, hogy itt legyen.

A kormány most azzal az ürüggyel módosítana az MTA finanszírozási rendszerében, merthogy sikerült kitalálni néhány jól csengő szót, ami kiderült a költségvetési vita alatt, hogy nincsenek ezekkel a kifejezésekkel jóban, de jól hangzanak: innováció, magas hozzáadott értékű munkahelyek. De látjuk a javaslatokban és látjuk a sorok között, a költségvetési javaslatban is, hogy továbbra is a szakképzésnek azt a módját és azt a válfaját támogatják, amely az olcsó munkaerőnek rendeli alá az oktatást és a tudományos eredményeket. Pedig az oktatás és a tudomány támogatása a legjobb eszköz arra, hogy igazságos társadalmat építsünk. Magasabb végzettség nemcsak magasabb jövedelmet jelent, képviselőtársaim, de nyitottabb emberfőket alakít, és jobb együttműködési készséget is jelent mindenkinek, aki részt vesz egy ilyen oktatási rendszerben. És ezt tudják alkalmazni majd később a munkaerőpiacon, a civil életben egyaránt.

Kedves fideszes Képviselőtársaim! Mind a ketten, akik megtisztelték a vitát, amit ezúton is köszönök. (Boldog István ujjaival hármat mutat.) Három, bocsánat! Jelzi képviselőtársam, hogy hárman is megtisztelték a vitát. Elnézést kérek a tévedésért! (Boldog István: Ön is egyedül van!  Z. Kárpát Dániel közbeszólása.) De most mégis úgy állunk itt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kutatási támogatásának államosításával az Orbán-kormány egy újabb lépést kíván tenni a teljes állami kontroll felé. A tudomány ezzel az elvonással azokat a független tudósokat bünteti, akik az elmúlt években feketén-fehéren kimutatták, hogy Magyarország rossz irányba megy, gazdasága fenntarthatatlan, és a társadalma pedig  amennyiben folytatódik az önök politikája  szét fog szakadni.

Az LMP meggyőződése, hogy Magyarország sikerességének útja a kiváló oktatáson és a magas hozzáadott értékű munkahelyeken keresztül vezet. Nem kivonni kell a pénzt, hanem minél többet beletenni. És azt gondolom, hogy ez igaz a teljes oktatási rendszerre, az egész költségvetésre, és kifejezetten igaz ez a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozására. Mert a Magyar Tudományos Akadémia nem ellenség, hanem a legfontosabb partner ebben a feladatban. Ha a kormány és a kormánypártok nemcsak szlogenként használják az innovációt és a magas hozzáadott értékű munkahelyek megteremtését, akkor megszavazzák az LMP módosító javaslatát, és visszaállítják az MTA finanszírozási autonómiáját is.

Tisztelt Ház! Ugyancsak a költségvetést megalapozó törvényjavaslatban szerepel a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény módosítása. Gyakorlatilag, a képviselőtársaim által már elmondott vezérszónoklatokat figyelve, elég volna, ha csak annyit mondanék, hogy Eximbank, mert az Eximbank adósságbesorolása miatt módosítják ezt a részt, hogy az államháztartásért felelős miniszter kezdeményezésére a kormány az államadóssági mutató veszélyeztetése nélkül is módosíthassa az előző évi értéket.

A kormány nem akarja elfogadni, hogy az Eximbank államháztartáson belülre való sorolásával ez 2 százalékkal is növelné az államadósság szintjét. Az LMP álláspontja az, hogy az Eximbank egy foglyul ejtett pénzügyi intézmény, amely nem rendeltetésszerűen működik, ezért nem támogatható, hogy a kormány statisztikai adatokat saját érdekei szerint kommunikálhasson és vezesse félre ezzel a közvéleményt.

A 2013-as törvénymódosítás elfogadása után nagymértékben megnőtt az Eximbank általi hitelkihelyezés, és jé, milyen érdekes, kedves képviselőtársaim, ezek a hitelkihelyezések a következőképpen alakultak: mindegyikük szinte Fidesz-közeli vállalkozó volt.

(14.20)

Köztudott tény, hogy több export-import tevékenységet nem is folytató cég is kapott a banktól hitelt, így kapott hitelt, 16,5 milliárd forintot Garancsi István, hogy megépíthesse a Kopaszi-gáton azt a városnegyedet, amit oda megálmodott. Vagy innen kapott hitelt Andrew Vajna is, 6,7 milliárd forintot a TV2 megvásárlására. S ha valaki ma megnéz egy híradót a TV2-n, akkor láthatja, hogy miért is finanszírozta az állam közvetetten ezt a vásárlást.

Arról ne is beszéljünk, hogy az Eximbank volt vezérigazgatója, aki korábban a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára volt, gyanúsított a pénzintézet ingatlanbérleti szerződései miatt folytatott büntetőeljárásban. Az Eximbank mindösszesen egy pazarló pénznyelő, a kamatkiegyenlítés lényegében a fideszes holdudvar projektjeinek a finanszírozását szolgálja, és ez felháborító.

S ha már korrupció, kedves képviselőtársam  látom, föl van háborodva; higgye el, én is -, ha már korrupció és ha már pénznyelés, a kormány előterjesztést nyújtott be a letelepedési kötvények kivezetéséről. Pontosan tudjuk, hogy ez miről szól. Elhangzott a mai vitában is, és ígérem, hogy még sokszor el fog hangozni, hogy maguk jó pénzért hoztak be ide külföldi polgárokat, mindenféle nemzetbiztonsági ellenőrzés nélkül, mindenféle érdemi védelem nélkül, kockáztatva ezzel az itt élők biztonságát. (Boldog Istvánnak:) Nyomjon gombot, meg fogom hallgatni, ígérem. (Z. Kárpát Dániel: Ahhoz nem elég bátor.  Derültség az ellenzéki oldalon.) Ha képviselőtársaim befejezték, akkor én folytatnám.

Van eredménye a sok hónapon át tartó nyomásgyakorlásnak. A letelepedési kötvények ügyében politikusaink, ellenzéki politikusok is sokat, mondjuk úgy, hogy kritizálták ezt a fajta tevékenységüket. Az általunk kezdeményezett árnyékbizottság, az oknyomozó újságírók alapos munkája olyan nyomást helyezett a kormányra, hogy az vállalhatatlanná tette végre számukra a konstrukció fenntartását. A kormány tehát teljes titokban akarta felszámolni a kötvények értékesítésének kiszervezését.

Szögezzük le: a kormány 18 milliárd forintos veszteséget okozott a magyar adófizetőknek. Pont kétszer annyit, mint amennyiből az otthonápolók támogatását föl lehetne emelni a minimálbér szintjére. Kétszer annyit, kedves képviselőtársaim. Azt gondolom, hogy ez mindent elmond a Fidesz-KDNP-kormányról.

Súlyos biztonsági kockázatot jelent az egész letelepedésikötvény-biznisz, ezért meg kell akadályozni, hogy eltüntessék a program iratait, és el kell számoltatni a Rogán-féle offshore cégeket, amelyek 150 milliárd forintot kaszáltak az üzleten. 150 milliárd forintot! Ma tárgyaljuk a költségvetést, meg tegnap és holnap is fogjuk, de pontosan tudjuk, hogy mekkora pénz ez. 150 milliárd forint! Semmi garancia nincs arra, hogy az offshore cégek nem fognak eltűnni az állam által az adófizetők pénzéből visszafizetésre kerülő összegekkel együtt. Ami már az idei évben 100 milliós nagyságrendű is lehet. Ha ez megtörténik, és a kötvényt vásárlók ne adj’ isten kártalanításért perelnék be a magyar államot, akkor háromszorosan is veszélyt jelent ez a konstrukció a magyar adófizetőknek. A letelepedésikötvény-biznisz a kilencvenes évek olajszőkítési botrányaihoz hasonlít, mert állami részvétellel megvalósított pénzmosást valósít meg. Tehát kezdeményezni fogjuk, hogy azonnal vonják vissza az összes kiadott engedélyt, mert Magyarország biztonsága az első  biztos emlékeznek erre a mondatra, és ez nagyon fontos mondat -, tehát kezdeményezni fogjuk, hogy vonják vissza azonnal az összes kiadott engedélyt, valamint útját fogjuk állni annak, hogy hat év után eltüntethessék a kötvényprogram iratait, a Rogán-féle offshore cégeket pedig el kell számoltatni.

Tisztelt Ház! Fonódó pénzszivattyúzásról van szó ebbe a salátatörvényben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a kormány megteremtené a lehetőségét, hogy pofátlan szintre emeljék a miniszterek fizetéseit. Új szabály alapján állapíthatják meg a kormánytagok bérét, így a miniszter legfeljebb annyit kereshet, amennyit a minisztériuma alá tartozó állami cég vezetője. Márpedig több állami vezérigazgató fizetését is feltornászták a plafonra, 5 millió forint magasságába. Mindezt úgy, hogy az illetményalap gyakorlatilag tíz éve változatlan, 38 650 forint. Még egyszer elmondom, az illetményalap 38 650 forint. De önök ebben a salátatörvényben lehetőséget biztosítanának rá, hogy a szívükhöz közelálló miniszterek akár 5 millió forintot keressenek. Ez a társadalmi igazságosság, kérem tisztelettel.

Rejtélyes dolgok is megjelennek ebben a javaslatban, amelyek jó irányjelzők, teszem hozzá, a kormány és a transzparencia eddig sem barátságos viszonyát tekintve. A javaslat szerint ugyanis nem lehet rögzíteni a kormányüléseket, és azt gondolom, hogy ez mindent elmond, amit el kell mondani a kormány politikájáról. Titokban, az éj leple alatt, egyeztetések nélkül, erőből kell átnyomni az elképzeléseket. Erről szól a Fidesz-KDNP politikája.

Tisztelt Ház! A költségvetésről szóló általános vitában is elmondtam, de a költségvetést megalapozó törvények módosításánál is ki kell hangsúlyoznom, hogy ez a költségvetés nem állítja saját lábára a magyar gazdaságot, márpedig a kormány által is elismert közelgő válság miatt erre minden korábbinál nagyobb szükség lenne.

Ennek a költségvetést megalapozó törvénycsomagnak arról kellene szólnia, hogy milyen formában állítják le haladéktalanul a felesleges beruházásokat, hogyan állnak át olyan beruházásokra, ahol adott esetben száz százalék a magyar beszállítók aránya, és ahol a száz százalék, kedves Boldog képviselőtársam, nem feltétlenül Mészáros Lőrincet jelenti.

Továbbra sem látjuk, hogyan oldanák meg a minden szektort megfojtó munkaerőhiány problémáját, mert megmarad a jelenlegi fenntarthatatlan és igazságtalan adórendszer. Magasabb bérekre, igazságos szociális rendszerre van szükség, és hozzáteszem, hogy ebben a törvénycsomagban kellene hogy megtaláljuk annak a bérlakásépítési programnak a koncepcióját, ami a lakhatásra valós és érdemi választ tudna adni, és amit gyakorlatilag most már a Fidesz-KDNP-n kívül minden ellenzéki párt sürget.

Ez a költségvetés tovább vezeti Magyarországot azon a fenntarthatatlan úton, amin a Fidesz kormányzásával elindult, és amiről pontosan tudható, hogy zsákutca, hiszen hosszú távon a társadalmi szakadékot csak növeli. Az elénk tárt salátatörvény csak megerősíteni fogja ezt a folyamatot, ezért felháborítóan, de nem támogatható ez a törvényjavaslat. Ezen csak felháborodni lehet, támogatni nem.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére érkeztünk. Most a nemzetiségeket képviselő bizottság által felkért nemzetiségi szószóló felszólalása következik. Megadom a szót Varga Szimeon bolgár nemzetiségi szószólónak, aki anyanyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azokat. Öné a szó.

VARGA SZIMEON nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Уважаеми господин Председател, Уважаеми Народно Събрание. Позволете ми да ви поздравя от името на Малцинствената комисия в Унгария и от моето име. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága és a magam nevében tisztelettel köszöntsem önöket. Mint a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által felkért szószóló engedjék meg, hogy a 2019. évi központi költségvetést megalapozó T/629. számú törvényjavaslattal kapcsolatosan kifejtsem a magyarországi nemzetiségeket érintő véleményünket. A megalapozó törvényjavaslat négy szakaszban, a 67., a 69., a 72. és a 74.-et érintve nevesíti a nemzetiségeket, pontosabban a nemzetiségi önkormányzatokat az alábbiak szerint. 67. § Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 51. §-ának következő (4) bekezdése így egészül ki.

A kormány rendeletben elbírálhatja, hogy a helyi önkormányzat, helyi nemzetiségi önkormányzat, társulás, valamint a kincstári körön kívül számlatulajdonosnak nem minősülő, az állam közvetlen vagy közvetett többségi tulajdonában álló gazdasági társaság kedvezményezett esetén az európai uniós forrásból, valamint a kormány rendeletében meghatározott fejlesztési célú nem európai uniós forrásból nyújtott költségvetési támogatások kizárólag a Kincstárnál vezetett fizetési számlára folyósíthatók. A kedvezményezett a költségvetési támogatás célja szerinti kiadásokat kizárólag a Kincstárnál vezetett fizetési számláról teljesítheti, azokat más célra, így különösen értékpapír-vásárlásra, kamatbevétel-realizálásra még átmenetileg sem veheti igénybe.

A 69. § 4. pontja az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 79. § (4c) bekezdése helyébe a következő lép: ha a helyi önkormányzat, helyi nemzetiségi önkormányzat, társulás 84. § (1) bekezdése szerint fizetési számláját nem a Kincstár vezeti, a 84. § (1) bekezdése szerint fizetési számlája mellett az 51. § (4) bekezdése szerinti költségvetési támogatások fogadására a Kincstárnál fizetési számlát vezethet.

(14.30)

A 72. § a következőt mondja: „Ha az adatszolgáltatás kötelezettje a) adatszolgáltatása az adatszolgáltatás tárgyával kapcsolatos lényegesnek minősülő információt nem tartalmaz vagy tévesen mutat be, vagy b) adatszolgáltatási kötelezettségét neki felróható okból nem vagy késedelmesen teljesíti, a Kincstár határozatban a kormány rendeletében meghatározott mértékű bírságot szab ki.”

És akkor itt egypár szót mondanék a bírságról, ami szerepel a módosításban: „(3a) ha az adatszolgáltatás kötelezettje olyan helyi önkormányzat vagy az irányítása alá tartozó költségvetési szerv, amely tervezési, gazdálkodási, ellenőrzési, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatai ellátásáról közös önkormányzati hivatal gondoskodik, a közös önkormányzati hivatal székhelye szerinti önkormányzattal szemben, b) ha az adatszolgáltatás kötelezettje az a) pont hatálya alá nem tartozó helyi önkormányzat vagy az irányítása alá tartozó költségvetési szerv, a helyi önkormányzattal szemben, c) ha az adatszolgáltatás kötelezettje társulás, nemzetiségi önkormányzat, valamint ezek irányítása alá tartozó költségvetési szerv, a tervezési, gazdálkodási, ellenőrzési, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatai ellátásáról gondoskodó költségvetési szerv irányító szervével szemben, d) más esetben az adatszolgáltatás kötelezettjével szemben kell kiszabni.”

A 74. § a következőt mondja: „(3) A helyi önkormányzat, helyi nemzetiségi önkormányzat, társulás, valamint a kincstári körön kívüli számlatulajdonosnak nem minősülő, az állam  közvetlen vagy közvetett  többségi tulajdonában álló gazdasági társaság, amennyiben a részére megítélt európai forrásból nyújtott támogatás összege meghaladja az 50 millió forintot, az európai uniós forrásból származó költségvetési támogatások Kincstáron kívüli fizetési számlán kezelt, még fel nem használt összegét a Kincstárnál vezetett fizetési számlájára 2018. szeptember 30-ig átutalja.

Ezt követően a kedvezményezett a költségvetési támogatás célja szerinti kiadásokat kizárólag a Kincstárnál vezetett fizetési számláról teljesítheti. A támogató ellenőrzi az átutalási kötelezettség teljesítését, annak felszólítás ellenére történő elmaradása esetén a jogosulatlanul igénybe vett támogatás jogkövetkezményeit alkalmazza.”

A felsorolt szakaszokból látszik, hogy a nemzetiségi önkormányzatok hivatalait megnövekedett feladatellátási és adatszolgáltatási kötelezettségek terhelik.

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény jelenlegi módosításán kívül a költségvetési támogatás fogalma átgondolást és pontosítást igényelne, mert az országos és helyi nemzetiségi önkormányzatok, nemzetiségi szervezetek évek óta küszködnek a részükre érkező költségvetési támogatás néven besorolású támogatásokhoz kötődő bürokratikus terhek növekedésével.

A települési önkormányzati apparátusok létszámának csökkenésével párhuzamosan egyre nehezebben teljesül a nemzetiségi törvény azon rendelkezése, miszerint a nemzetiségi önkormányzatok költségvetésével kapcsolatos feladatellátás a települési önkormányzat apparátusának feladatkörébe tartozik.

Tekintettel arra, hogy a nemzetiségi támogatások döntő része a 2019. évi költségvetés tervezetében a XI. Miniszterelnökség című fejezetbe került, ahogyan a többi, e fejezetben kezelt forrás is, mint például az egyházi és a határon túli támogatások címei, ezért a nemzetiségi támogatásokat, a helyi nemzetiségi önkormányzatok működési és feladatalapú támogatásait az országos nemzetiségi önkormányzatok és intézményeinek, valamint a nemzetiségi sajtó működési támogatását is az Áht. 1. § (1) bekezdés 14. pont újonnan beiktatott n) pontban a kivétel körben szükséges meghatározni a következők szerint:

1. § a törvény alkalmazásában, 14. pont: „A költségvetési támogatás a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kivételével az államháztartás központi alrendszeréből ellenérték nélkül pénzben nyújtott támogatások, ide nem értve n) a nemzetiségi támogatásokat, a helyi nemzetiségi önkormányzatok működési és feladatalapú támogatását, az országos nemzetiségi önkormányzatok és intézményeik, valamint a nemzetiségi sajtó működési támogatását.”

Az államháztartási törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) számú kormányrendelet 93. § (3) bekezdése az országos nemzetiségi önkormányzatok számára előírja a költségvetési felhasználásról szóló beszámoló készítésének módját, számlaösszesítő benyújtását. Ez a szabályozás növeli a bürokráciát az országos nemzetiségi önkormányzatok részére, mivel a számviteli bizonylatok egyszer már rögzítésre kerülnek a kötelezettségvállalási nyilvántartásban, valamint a könyvelésben.

Az államháztartási törvény végrehajtásáról szóló bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségről szóló 5. számú melléklet előírja a 169. § (3), valamint a 170. § (2) és (5) bekezdése szerint a Magyar Államkincstár részére történő adatszolgáltatások tekintetében az adatokat alátámasztó könyvelési rendszerből a Kincstár által hozzátett adatszerkesztésben előállított teljes főkönyvi kivonat elektronikus úton történő csatolását. Ebben az esetben kettős adminisztráció következik be több száz milliós előirányzat szinte pár forintra történő lebontása esetén. Az említett kettős adminisztráció növeli az országos nemzetiségi önkormányzatok hivatalainak feladatellátására fordított időt, és csökkenti az érdemi feladatellátás hatékonyságát.

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága szerint a fent említett problémára az jelentené a megoldást, ha a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályok kiterjesztésre kerülnének az országos nemzetiségi önkormányzatokra is. Ez a szabályozás összhangot teremtene a központi költségvetésről szóló törvény mellékletében szabályozott országos nemzetiségi önkormányzatok és helyi önkormányzatok támogatásának feltételrendszere között.

Az intézményi feladatok megnövekedése létszámnövelést és további forrásbiztosítást igényel. Az országos nemzetiségi és helyi önkormányzatok intézményeket tartanak fenn, ezen intézmények gazdasági, munkaügyi, számviteli, s a többi, ügyintézést és gazdasági feladatokkal kapcsolatos adatszolgáltatását az intézmények tekintetében a nemzetiségi önkormányzat által működtetett hivatalok látják el. Az utóbbi években változott a jogszabályi előírásoknak való megfelelés, vagyis a törvényes működés fenntartása létszámbővítést tett és tesz indokolttá, amelyhez forrásnövelésre is szükség van.

Egyes országos önkormányzatok vagyonkezelőként működnek meghatározott ingatlanok tekintetében. Az önkormányzatoknak azon épületek használatáért vagyonkezelői díjat kell fizetniük az MNV Zrt.-nek, ami nagyon nagy terhet ró az országos önkormányzatok költségvetésére. A 2018. évre megoldást jelentene, hogy az állam egyedi támogatás formájában biztosítaná vagy biztosította a forrást a vagyonkezelői díjra. A cél az lenne, hogy a vagyonkezelői díj összege épüljön be az országos önkormányzatok költségvetésébe. Ezért is tartjuk elengedhetetlennek az országos nemzetiségi önkormányzatok költségvetési támogatásának legalább 20 százalékos emelését, ahogy azt német szószóló kollégám, nemzetiségi képviselő is említette a költségvetési felszólalásakor.

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCIX. törvény a helyi önkormányzatokat és a nemzetiségi önkormányzatokat egy államháztartási alrendszerbe sorolja, tehát függetlenül attól, hogy helyi vagy helyi nemzetiségi önkormányzatról legyen szó, azonos jogállásúnak tekinti azokat. Ennek ellenére a nemzetiségi önkormányzatokat a kógens törvényi szabályozás legfeljebb ingyenes használatra jogosítja fel, amíg a helyi önkormányzatokat az államhoz hasonlóan tulajdonosi és vagyonkezelői joggal ruházza fel. Ugyanezen logika mentén haladva a nemzetiségi önkormányzatok esetében is fontos lenne, hogy tulajdonosi pozícióba kerülhessenek legalább azon, stratégiailag fontos ingatlanok tekintetében, ahol közfeladatot, például óvodai, iskolai oktatást, nevelési feladatokat látnak el, így a nemzetiségek számára biztosított forrásokból felújított, közfeladat ellátásának otthont adó ingatlanok tekintetében nem állhatna elő az a nemkívánatos, mégis lehetséges helyzet, hogy a vagyonkezelői szerződés 30 napos felmondási idővel megszűnik.

(14.40)

Vannak olyan esetek, ahol az új vagyonkezelői szerződések a mai napig nem kerültek aláírásra, mert a 30 napos felmondási idő jogi kockázatát egy intézményvezetés sem tudja felelősségteljesen felvállalni. Ezzel viszont továbbra is jogilag elavult és a jelen jogszabályi környezetnek való megfelelés biztosítására alkalmatlan korábbi szerződések maradnak hatályban.

Hangsúlyozni kell, hogy ezekben az intézményekben olyan nemzetiségi nyelven történő oktatás-nevelési munka folyik, amely közfeladat-ellátás megkezdésével az intézményt, a fenntartót a tevékenysége hosszú távú folytatására vonatkozó kötelezettség terheli. Ez azonban épületingatlan nélkül nem képzelhető el.

Ezen bizonytalan jogi helyzet feloldására a lehető legalkalmasabb megoldás az adott ingatlanok nem vagyonkezelésbe, hanem tulajdonba adása lenne, amely megoldást a nemzetiségi önkormányzatok egyben olyan pozitív megerősítésként élnék meg, miszerint a nemzetiségi források felhasználásával és a jó gazda gondosságával felújított ingatlanokba fektetett rengeteg munka és pénz garantáltan a nemzetiségek hosszú távú érdekeit szolgálná. A tulajdonba adással ezenkívül a nemzetiségi önkormányzatok a gyakorlatban is a helyi önkormányzatokkal azonos jogállású szervezetként működnének úgy, ahogy az államháztartásról szóló törvény is feltételezi.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Összegezve: a 2019. évi központi költségvetést megalapozó T/629. számú törvényjavaslat szakaszaiban említett, magyarországi nemzetiségekre vonatkozó módosításokkal egyetértünk.

Tisztelettel kérjük továbbá az előterjesztőtől a fent említett észrevételünk érdemi átgondolását, megfontolását és figyelembevételét. Благодаря за вашето внимание! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Most kétperces hozzászólásra van lehetőség. Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor megnyomtam a gombot, elhatároztam, hogy röviden és visszafogottan reagálok a kormányzat adórendszert érintő felvetésére. Úgy gondolom azonban, hogy a bankadó tekintetében egész egyszerűen megmagyarázhatatlan az, hogy a korábbi 0,5 százalékos kulcs 0,21 százalékra csökkent, miközben csak az elmúlt időszakban 694 milliárdos rekordnyereséget könyvelhetett el az a szektor, amelyet sajnálatos módon nem akart és nem is tudott bevonni a közteherviselésbe a kormányzat. Látható, hogy különböző, részben vagy egészében áthárított adó-, illetve illetékfajtával látszólag terhelte ezt a szektort. Ugyanakkor nagyon érdekelne engem egy kormányzati kimutatás arról, hogy ezen tehertétel egészéből mekkora hányadot fizettek a magyar adófizetők, és mekkora hányadot vállalt maga a bankrendszer. Akkor vehető komolyan ugyanis a jogalkotói szándék megvalósulása, ha a jogalkotó által terhelni kívánt közületek fizették ezt a terhet, ugyanakkor a tranzakciós illeték tekintetében egészében bebizonyosodott, hogy ez nem történt meg, a banki ágazati különadó tekintetében pedig viták tárgyát képezi. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a kulcs csökkentésének indoklása legalábbis hiányos vagy ingatag lábakon áll.

Éppen ezért a Jobbik egyértelmű javaslata a bankadó kulcsának visszaemelése a korábbi szintre, emellett annak ellenőrzése, hogy a tehertételt indokolatlanul áthárítják-e a magyar fogyasztókra, a magyar lakosságra, avagy sem. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most a további képviselői felszólalások következnek. Itt egyelőre ugyancsak Z. Kárpát Dániel képviselő úr van soron. (Derültség.) Akkor újból megadom a szót.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ilyen az, amikor az egyszeri képviselő válaszra, reakcióra, vitára számít, ami egyébként minden parlamentben szokásos műfaj. De az a helyzet, hogy ez a vita elmarad. Nyilván az én gyengeségem jeleként is felfogható, hogy bizonyosfajta válaszokat nem sikerül kiprovokálnom, kierőszakolnom még a kormányzat hozzáértő államtitkáraiból sem. Nagyon bízom benne, hogy legalább azon zárszóban számíthatunk érdemi válaszokra, amely tekintetében a kormányzat már tudja, hogy nekem reagálási lehetőségem nem lesz. Ez nem túl lovagias műfaj az önök részéről, de igazából a válaszok elérése a lényeg, és azon válaszokkal aztán mindkét oldal majd kezdhet valamit a saját fegyverrendszerén belül vagy a saját fegyvernemei tekintetében. El kell mondanom, hogy az államadósság tekintetében egy rövid csörte már folyt, és bizony szemmel látható, hogy az Eximbank helyzete, besorolása közöttünk évek óta viták tárgyát képezi. S mivel az Eximbank besorolása érdemben befolyásolja a magyar államadósság mutatóit, adott esetben 2 százalékos eltérést is okozhat a kormányzat által megfogalmazott érték és a valós érték között, ezért a magam részéről megértem a kormányzat azon szándékát, hogy igyekszik húzni-halasztani ezt a szembenézést, igyekszik akár évekig, mint a rétestésztát, nyújtani ezt a helyzetet. De a helyzet az, hogy emlékszünk 2010-re, amikor az első államadóssággal kapcsolatos vitákat a Fidesz, illetve a Jobbik frakciója kirobbantotta egymás között. Nem voltak ezek annyira élesek, inkább szakmai viták voltak. Azt el kell mondanom, hogy már a Széll Kálmán-tervben elhangzott egy ígérvény, amely nem 80 százalékos rátáról beszélt, hanem egy 65-70 százalékot célzott be. Elhangzottak még 60 százalékos ígéretek is. Most pedig azt tapasztaljuk, hogy az Orbán-kormány minden évében az utóbbi időben nagyságrendileg ezermilliárddal nő az államadósság tömege. Erre szoktak államtitkár úrék a GDP-arányos mutatóval válaszolni, pontosan amely GDP-arányos mutatót érdemben befolyásol az előttünk fekvő csomagban említett Eximbank besorolása is. Tehát azt kell mondanunk, hogy az államadósság elleni harcot sajnálatos módon ez a kormány elveszíteni látszik. Annyi eredményt természetesen fel tud mutatni, hogy a devizaadósság aránya nemcsak némiképp, hanem mérhető módon csökkent és ez egyébként egy általam támogatott folyamat.

Bárcsak ilyen sikeres lett volna a lakosságot, a devizahitel-károsultakat érintő rendezés, amit tökéletesen elrontott a kormányzat, és önfeladó módon, az EBRD-vel, illetve a Bankszövetséggel paktumot kötve, az út szélén hagyta azokat az embereket, akiket ha nem hagyott volna az út szélén, most nem kapnánk a kilakoltatásukról szóló riasztásokat. A helyzet az, hogy az ellenzéki pártok, a különböző képviselők, színezettől függetlenül, nem azért emlegetik a kilakoltatásokat, a szociális katasztrófát, mert összebeszéltek volna, vagy valamifajta szivárványkoalíció valósult volna meg, hanem mert ugyanazok a problématípusok érkeznek be mindannyiunk fogadóóráira. Valószínűleg a fideszes képviselők fogadóóráira is. Számomra ezt többen megerősítették a parlamenti folyosón. Nyilván nem fogom itt nevesíteni őket, mert úriember vagyok, de több, velem jó ismeretségben álló fideszes képviselő erősítette meg, hogy az önök fogadóóráira is rendszeresen befáradnak azok a hitelkárosultak, kilakoltatás előtt álló emberek, akik segítségre számítanak, és bizony a fideszes országgyűlési képviselők is széttárják a karjukat. Nem tesznek semmit kormányzati szinten az ő főnökeik ezzel a problémával.

Azt is el kell mondanom, hogy a bankadó, a tranzakciós illeték rendezése, tehát az, hogy valóban az fizesse ezt a terhet, akire a jogalkotó ki kívánta vetni, nem jelentené egyértelműen a hitelkárosultak kálváriájának a rendezését. De az már igen, ha a költségvetési vita vagy a megalapozó viták során egy olyan keretrendszert alakítanánk ki, amelynek értelmében az MNB-nél felhalmozódott bármikori többlet, mondjuk, egy német mintának megfelelően, kötelező befizetéssel párosulna a költségvetés számára. Tehát nemcsak 50 milliárdos osztalék tekintetében, mint ahogy az utóbbi időszakban tapasztalható volt, hogy az MNB idézőjeles „hasznának” egy részét osztalékként méltóztatott befizetni, egyébként opcionális jelleggel, hanem kötelező jelleggel, ha így többlet keletkezik, azt be kell fizetni a magyar költségvetésbe.

Ebben az esetben, ha ez megtörtént volna, akkor a devizahiteles átváltáson keletkezett több száz milliárdos többlet ott lenne a sorok között. Ebből egy kártérítési alapot lehetne és kellene létrehozni, amiből egyébként a már bajba kerültek lakhatását is rendezni kellene, illetve lehetne, és még mindig nem tudta volna ez a kormány visszaadni a szétszakított családokat, az öngyilkosságba menekült családtagokat. Tehát itt nem képzelhető el az eredeti állapot helyreállítása. De az arra való törekvés, úgy gondolom, igenis elvárható lenne a kormányzat részéről. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki hozzászólni a vitához. (Senki sem jelentkezik.) Mivel nem jelentkezik senki, így az általános vitát lezárom. Megkérdezem Banai Péter Benő államtitkár urat, kíván-e az elhangzottakra válaszolni. (Banai Péter Benő jelzésére:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, államtitkár úr.

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan többször elhangzott, a költségvetést megalapozó törvényjavaslat 42 törvénymódosítást fogalmaz meg. Én a megfogalmazott javaslatok többségével való egyetértést hallok ki abból, hogy a kritikák csak néhány törvény tekintetében fogalmazódtak meg, illetve olyan észrevételek, javaslatok is elhangzottak, amelyek a költségvetést megalapozó törvényjavaslatnak nem képezik részét.

(14.50)

Ezért tehát hozzászólásomat azzal kell kezdjem, hogy ismétlem: meglátásom szerint az egy örömteli dolog, hogy az indítványok túlnyomó többségével nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki frakciók is egyetértenek.

Ami kapcsán kérdések, viták hangzottak el, azok első területen olyan kérdéseket érintenek, amelyek nem részei a költségvetést megalapozó törvényjavaslatnak. Ugye, Volner János képviselő úr azt mondta, hogy ez a költségvetés és a megalapozó törvényjavaslat nem az anticiklikus gazdaságpolitikát szolgálja. Ezzel a megállapítással azért erősen vitatkoznom kell, és azt gondolom, hogy nemcsak én vitatkozom vele, hanem az elemző szervezetek, a nemzetközi hivatalos intézmények is, hiszen hogyha a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatra nézünk, akkor azt látjuk, hogy a gazdasági növekedésnek köszönhetően a többletbevételeket, ha úgy tetszik, tartalékolásra, alacsony hiányra, ha úgy tetszik, az államadósság gyorsabb leépítésére kívánja fordítani az állam. Ez az anticiklikus gazdaságpolitika, és továbbmegyek, nemcsak 2019-re fogalmazta ezt meg a kormány, hanem a költségvetésitörvény-javaslathoz kapcsolódó úgynevezett kitekintésben 2022-ig ezt a fegyelmezett anticiklikus gazdaságpolitikát kívánja folytatni az említett államadósság csökkentése érdekében.

Egy másik, szintén az önök előtt lévő törvényjavaslatot közvetlenül nem érintő felvetés az volt, hogy az adórendszerben olyan változásokat kellene végigvinni, amelyek a tőkejövedelmek felhalmozását segítik elő. És az is elhangzott, hogy a Jobbik kritizálja a társasági nyereségadó 9 százalékos kulcsát. Én azt gondolom, hogy e között a két megállapítás között ellentmondás van. Hiszen a társasági nyereségadó egy befektetés, tőkét érintő adó. Azon túl, hogy a 9 százalékos mérték befektetésre ösztönöz, azt is üzeni, hogy ha valaki befektet és hozamot ér el, márpedig azért a magyar gazdaság kilátásai  nem a kormány, hanem nemzetközi szervezetek szerint  jók, tehát ha hozamot ér el, akkor profitot is tud realizálni. Hozzáteszem: a magyar kis- és középvállalkozások tekintetében épp a tőkeakkumulációt segíti az, a vagyon akkumulációját segíti az, hogy új adónemek jelentek meg, lásd, kata, kiva, és ezt az akkumulációt segíti az, hogy a kiva választási határa, tehát a kisvállalkozásokat érintő adó, külön speciális adónem választási értékhatára érdemben növekszik 2019-ben a kormány javaslata alapján.

Z. Kárpát Dániel képviselő úr a bankadóról, illetőleg ezután a bankok terheiről, forintosításról szólt. A bankok nyereségessége valóban jelentősen változott, és valóban 2017-ben igen komoly, 700 milliárd forint körüli nyereséget értek el. Azért nézzünk vissza a korábbi évekre is, és lássuk azt, hogy az az államháztartási konszolidáció, ami megvalósult, az európai szinten messze a legmagasabb bankadó bevezetésével valósult meg, és a bankadó most is része a közteherviselés rendszerének. Ha megkérdeznénk a bankokat, akkor nyilván ők nem osztanák képviselő úr véleményét, de ami bankadón túl szerintem fontos, és az elmúlt napokban külön aktualitást nyert, az a devizahitelek forintosítása. És azért említem a bankok után, mert kérem, hogy nézzék meg, a Bankszövetségtől kérjék el a bankok nyereségességi adatait, kérjék el azt, hogy a tulajdonosok mennyi pénzt tettek bele a bankokba. A bankok veszteségén túl jóval nagyobb mértékű volt az az úgymond közvetett veszteség, tőkéből leírandó összeg, amely a forintosítás miatt terhelte őket. Én nem sajnálom a bankszektort, csak tényszerűen elmondom, hogy a forintosítás következtében a tulajdonosok, és a magyar bankrendszer külföldi tulajdonosai tekintetében a külföldi tulajdonosok több milliárd euró tőkeemelést hajtottak végre. Kérem szépen, a tulajdonosok a magyar bankrendszert illetően  bizony 2010 előtt rendkívül nyereséges szektorról beszélünk  nyilván profitot is tudtak realizálni, majd azt követő években nagyon komoly pénzeket is tettek be a bankokba.

Tehát ezt a képet együtt kell nézzük, amikor a bankokat érintő terheket vizsgáljuk, és a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat azzal számol, hogy a bankadó megmarad, és természetesen azért abban bízunk, hogy a növekvő gazdasági teljesítmények a hitelezés bővülésének köszönhetően a bankok is nyereségesen tudnak működni, hiszen hosszú távon mindnyájunk érdeke az, hogy egy egészséges bankszektor működjön. Azt pedig már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a tulajdonosi struktúrában is változás volt. Ma nagyobb a magyar tulajdonú bankszektornak, bankrészesedésnek az aránya, mint néhány évvel ezelőtt volt.

Ezek után, ha megengedik, még egy olyan tételről szólnék, ami nem kapcsolódik közvetlenül az önök előtt lévő 2019. évi költségvetési törvényt megalapozó indítványhoz, viszont a parlamenti vitában elhangzott. Nevezetesen itt ismét Z. Kárpát Dániel képviselő úr mondta azt, és igyekszem pontosan idézni, még ha nem is szó szerint, hogy a bérnövekedés nem a kormány intézkedésének köszönhető. (Z. Kárpát Dániel: Nem teljes mértékben.) Hogyha képviselő úr most úgy fogalmaz, hogy nem teljes mértékben, akkor ezzel a megállapítással már természetesen egyetértek, hiszen azért piacgazdaságban a versenyszférát illetően a béremelések konkrét mértékéről a munkáltatók döntenek. Kivéve értelemszerűen a minimálbér, garantált bérminimum, ahol, ha nincs megállapodás, jogszabály határozza meg az emelésnek a mértékét.

Na, de azzal a véleménnyel, ami a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat vitájában elhangzott, már nem tudok egyetérteni, hogy a magyarországi munkaerő elvándorlása okozza azt kizárólag, hogy itt a béremelkedés olyan mértékeket ért el, ami például 10 százalék fölötti reálbér-emelkedést mutat egyetlen évben, a 2017-es évben, és akkor nem beszélek a korábbi évekről. Mégpedig azért mondom ezt, mert a vállalkozások, a piaci szereplők csak olyan mértékben tudnak bért emelni, amely a nyereségességük fenntartása mellett, az életben maradásuk fenntartása mellett lehetséges. És azt is állítom, hogy például a 2016-os háromoldalú bérmegállapodás olyan lehetőséget teremtett béremelésre, amely az adók csökkentésén keresztül a fedezetet biztosította ezekhez a béremelésekhez. Tehát igenis, azért a kormányzati lépéseknek és az országgyűlési döntéseknek érdemi szerepe van abban, hogy Magyarországon az elmúlt években igen jelentős, több év alatt 40 százalék körüli reálbér-emelkedés valósult meg.

Ezzel át is térnék arra az egyik pontra, amelyik viszont már konkrétan a tisztelt Ház előtt lévő törvényjavaslatot érinti, nevezetesen a miniszterek fizetése. Az az idézett helyzet, ami bérstopról szólt, az 2010-ben volt. Azért lássuk be, hogy most némileg más a helyzet! Hál’ istennek! A jövő évi költségvetésitörvény-javaslat vitájában arról beszélhetünk, hogy nem egy adósságválságot kell azonnal intézkedésekkel kezelnünk, nem az a helyzet, hogy három százaléknál jóval magasabb hiányt kell lefaragjunk, nem az a helyzet, hogy Európa számos országához hasonlóan Magyarországnak olyan ajánlásokkal kell szembesülnie, hogy a közszféra létszámát vagy bérét csökkentse. Megint zárójelben jegyzem meg: 16 vagy 17 európai uniós ország 2010 után a közszféra létszámát és/vagy bérét csökkentette. Nem ez a helyzet. Hanem az a helyzet, hogy  ahogy említettem  érdemi béremelkedés valósult meg, a miniszterek fizetése pedig tíz éve változatlan. Én azt gondolom, hogy méltatlan, hogyha a miniszterek alatti szinteken adott esetben magasabb fizetés érhető el. És beszéltünk arról, pont a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat vitájában, hogy a kormánytisztviselőknél is béremelés valósult meg. Beszéltünk arról, hogy a közszféra mely területein milyen béremelések valósultak meg. Hát a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatnál is felmerült, hogy például a rendvédelmi vagy honvédelmi dolgozóknál 50 százalékos béremelés valósul meg. Én azt gondolom, hogy ha felelős miniszterekről beszélünk, akiktől felelős munkát vár el a tisztelt Országgyűlés, a kormánypárt és az ellenzéki frakciók is, akkor ehhez a felelősséghez célszerű a juttatásokat is tíz év után korrigálni. És van egy abszolút korlát, ami pedig a miniszterek irányítása alá tartozó szervezetek vezetőinek a fizetésére vonatkozik, és miniszterelnök úr döntheti el, hogy kinél milyen mértékben határozza meg a fizetést.

(15.00)

Hangsúlyozom, itt a törvény elfogadásával vagy a módosítás elfogadásával egy lehetőség biztosításáról van szó, nem automatikus fizetésemelésekről.

Ami a letelepedési kötvényt illeti, ismét azt kell lássuk, hogy hál’ istennek  és a Jóisten mellett az Országgyűlés munkájának is, az ország egésze munkájának is -, más a helyzet ma, mint 7-8 évvel ezelőtt volt. Emlékezhetünk, hiszen itt a válságról sok szó volt, tíz évvel ezelőtt a gazdasági válság első hullámára Magyarország pénzügyi értelemben összeomlott. Ugye, az IMF-hez kellett fordulnunk. Piaci értelemben a hagyományos eszközökkel senki nem finanszírozta Magyarországot.

Egy ilyen helyzetben az állam finanszírozásának új csatornáit kellett keresni. Ekkor az egyik legjelentősebb lépés a lakossági finanszírozás bevezetése volt. Emlékezhetünk arra, hogy hol volt, néhány százalékon volt az államadósságon belül a közvetlen lakosság általi finanszírozás. Ma ez jóval nagyobb. Megsokszorozódott a lakossági állampapírok útján történő finanszírozás. Ez egy nagyon sikeres intézkedés volt, hiszen az államadósság finanszírozási költségei másik oldalon bevételként a magyar lakosságnál jelentek meg.

De arra is emlékezhetünk, hogy 2010 után az államadósságunknak több mint fele devizában állt fenn. Ezért a finanszírozásnál bizony devizás irányba is új csatornákat kellett keressünk. Megnéztük, hogy milyen nemzetközi gyakorlatok vannak, és a letelepedési kötvény bevezetésével az Országgyűlés egy olyan eszköz mellett döntött, amely eszközzel vagy igen hasonló eszközzel él Ausztria, az Egyesült Királyság vagy Portugália. Ez egy alternatív eszköz volt, amelynek keretében 1,8 milliárd euró forrás bevonása valósult meg.

Ezzel az eszközzel ugyanakkor, azt is látni kell, hogy ma már, hál’ istennek, nem szükséges élnünk. Ezt az eszközt a 2017. március 31. utáni ajánlatok esetén az állam már nem alkalmazza. Ebben a kérdésben is a tisztelt Országgyűlés előtt többször volt arról szó, hogy ismétlem, 2017. március 31. utáni kérelmeket nem fogad be az állam. És most pedig egy újabb stádiumhoz érkeztünk el, amikor a végleges kivezetésről születhet döntés. Hiszen az állam finanszírozási költségei jóval alacsonyabbak, mint korábban voltak, a nagy hitelminősítőknél befektetésre ajánlott kategóriában vagyunk, és még ha látjuk is az elmúlt időszakban, hogy a monetáris politikai változások, az EKB, a Fed lépései következtében, illetőleg nemzetközi pénzpiaci hullámok következtében értelemszerűen a magyar államadósság finanszírozása is változhat, ma mégis sokkal stabilabb, mint néhány évvel ezelőtt volt.

Ami pedig a letelepedési kötvény biztonsági aspektusát érinti, hát én nem tudok olyan esetről, amikor a komoly, érdemi szűrővizsgálaton átesett, letelepedési kötvényt vásárló személyek bármilyen biztonsági kockázatot eredményeztek volna Magyarországon. Azért e tekintetben igenis tegyünk különbséget azok között, akik illegálisan érkeztek be az Európai Unió területére, és akikhez kötődően Európában számos terrorcselekmény valósult meg, illetőleg azok között, akik egy érdemi biztonsági ellenőrzést követően nemcsak maguk nyerhettek ideiglenes tartózkodást, letelepedést, hanem pénzt is hoztak. Tehát azt gondolom, hogy az a biztonsági rendszer, amely a letelepedési kötvény intézményéhez mindig kapcsolódott, az elmúlt években jól vizsgázott.

Ami a Tudományos Akadémia kapcsán elhangzottakat illeti. A magyar gazdaság elmúlt években megvalósult bővülése jelentős mértékben a munkanélküliek számának csökkenésével és az inaktívak aktívakká válásával valósult meg. Emlékezhetünk rá, hogy a munkanélküliségi ráta 12 százalék körüli szintről, ami a kormányváltáskor volt, bőven 4 százalék alá süllyedt. Ma már az a helyzet, hogy számos cég arról nyilatkozik, hogy a bővülésének korlátja a szakképzett munkaerő rendelkezésre állása. 80-90 ezer betöltetlen álláshely van.

Ha gazdasági bővüléssel számolunk, és megnézzük azt, hogy hol vannak növekedési lehetőségeink nemzetközi viszonylatban is, akkor egyértelműen a termelékenységet és a hatékonyságot látjuk olyan területnek, ahol igenis vannak előrelépési lehetőségeink. Ha csak a régióban nézzük, a cseh gazdaság hatékonyabban, termelékenyebben működik. Ahol probléma van, azt fel kell ismerni, és intézkedéseket kell hozni annak megoldására. A termelékenység, hatékonyság növelése pedig a kutatás-fejlesztés, innováció eredményeinek az eddigiekhez képest pozitívabb felhasználása nélkül nem képzelhető el.

Azt gondolom, ilyen tekintetben azzal nehéz vitatkozni, hogy erre az új helyzetre, az új kihívásokra a kormány azzal kíván válaszolni, hogy a különböző szervezetek által végzett kutatás-fejlesztési, innovációs tevékenységnél nagyobb összhangot, nagyobb koordinációt kíván megvalósítani. Igen, ez érinti a Tudományos Akadémiát, de lássuk a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban, hogy nem kizárólag a Tudományos Akadémiát, hanem az egyetemi szférát, illetőleg a Kutatási, Innovációs és Fejlesztési Alapot is, ahonnan a versenyszféra kap forrásokat. Több helyről, 3-4 helyről kerültek összegyűjtésre a költségvetésben rendelkezésre álló kutatás-fejlesztési, innovációs jellegű források. Egy erőteljesebb koordinációról, harmonizációról van szó, amely, azt gondolom, a Tudományos Akadémia működésének szabadságát nem érinti.

Végül engedjék meg, hogy azt a talán szubjektív dolgot említsem meg, én nagyon bízom abban, hogy a Tudományos Akadémia vezetése meg fogja találni a közös hangot a Tudományos Akadémia egyik tagjával, Palkovics László miniszter úrral, egyúttal professzor úrral.

Csárdi Antal képviselő úr, azt kell mondjam, az Eximbank tekintetében rosszul értelmezte a tisztelt Ház előtt lévő törvényjavaslatot. A törvényjavaslat arról szól, hogy az Eximbank, hasonlóan más, az Eurostat által az állam részeként tekintett szervezethez, a kormány engedélyét kell kérje akkor, ha az államadósságot növelő ügyletet kíván végrehajtani. Tehát ha az Eximbank egy kötvénykibocsátást tervez végrehajtani, és kötvénykibocsátással forrást von be, ez a forrásbevonás az Eurostat döntése alapján az állam adósságát növeli. A jövőben, amennyiben a tisztelt Országgyűlés az indítványt elfogadja, erre az Eximbank csak úgy keríthet sort, ha előzetesen a kormány engedélyét bírja. Hiszen az Eximbank kötelezettségei, kitettségei az államadósság részét képezik.

Semmiféle trükközésről nincsen szó. Ismételten elmondom, az Eximbankhoz hasonló szervezet az Európai Unió legtöbb országában működik. Továbbra is mély szakmai meggyőződésem, hogy az Eurostat nem transzparensen jár el. Ismerünk olyan uniós országokat, ahol igen hasonló a tevékenysége, és hogy, hogy nem, kétoldalú egyeztetések után a helyi eximet az Eurostat az államon kívül hagyja. És amikor azt kérdezzük, hogy mondjátok el, miért tettétek ezt, írjátok le az indoklást, akkor nincs válasz. Ez ezzel a problémám.

Azt is el kell mondjam, téves az az értelmezés, amely szerint a képviselő úr által hivatkozott ügyletekhez, piaci ügyletekhez állami kamatkiegyenlítés tartozik. Hangsúlyozom, a képviselő úr által említett ügyletekhez nem kapcsolódik állami kamatkiegyenlítés. Nincs mögötte költségvetési támogatás. Kamatkiegyenlítés az Eximbankra vonatkozó törvény szerint, az uniós szabályokkal összhangban, ugyanúgy, mint más országban, azokhoz az ügyletekhez kapcsolódik, ahol piaci kudarcok vannak, vagy ahol az exporttevékenység finanszírozását az uniós szabályok lehetővé teszik. Nézzük meg a többi európai uniós országot, ott is vannak ilyen jellegű kamatkiegyenlítések.

Végezetül, megköszönve az észrevételeket, azt kell még elmondjam, hogy a nemzetiségi szószóló, Varga Szimeon úr javaslataira a kormányzat a jövőben is, ahogy a múltban is, nyitott. Így értelemszerűen ezt az indítványt is, ahogy más beérkezett indítványt, érdemileg mérlegelni fogjuk, és a kormány a törvényjavaslat későbbi bizottsági tárgyalása során az álláspontját ki fogja alakítani. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   1-88   89-112   113      Ülésnap adatai