Készült: 2020.05.29.19:37:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

97. ülésnap (2019.11.22.),  107-146. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:58:17


Felszólalások:   99-107   107-146   147-160      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki a vitában felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem miniszter urat, hogy kíváne zárszót mondani. (Jelzésre:) Nem kíván. Köszönöm szépen.

Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatok benyújtására tegnap 16 óráig volt lehetőség.

Tisztelt Ház! Soron következik a Versenyképesebb Magyarországért program egyes adóintézkedéseinek megvalósítását szolgáló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/8015. számon ismerhető meg valamennyiünk számára a Ház informatikai hálózatán. Elsőként megadom a szót Izer Norbert államtitkár úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

IZER NORBERT pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A kormány november 12-én nyújtotta be az Országgyűléshez az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mely a „Versenyképesebb Magyarországért” program egyes adóintézkedéseinek megvalósítását szolgálja. A tervezet szervesen illeszkedik a kormány adópolitikájába, melynek fókuszában az adócsökkentések és az adóegyszerűsítések állnak. Emellett a javaslat fokozza a vállalkozói szektor versenyképességét, hozzájárulva ahhoz, hogy a magyar gazdasági növekedés az uniós átlagot legalább 2 százalékponttal meghaladja a jövőben is.Tisztelt Országgyűlés! Jövőre a cégek továbbra is az Európai Unió legalacsonyabb  9 százalékos mértékű  társasági adójával számolhatnak, a gyermeket nevelő, legálisan dolgozó szülőknél pedig 380 milliárd forintot hagy a családi kedvezmény révén a kormány. Ez az eddigi legmagasabb összeg, amelyből 25 milliárd forint a négy- vagy többgyermekes anyákat illeti meg. Ezt a legalább négygyermekes anyák adómentességét biztosító javaslatot az Országgyűlés már tavasszal elfogadta, éppúgy, mint a szálláshely-szolgáltatás áfacsökkentésére vonatkozó javaslatot is. Tehát az adócsökkentések folytatódnak 2020-ban is.

Sokakat, főleg idősebb honfitársainkat érintheti az a most javasolt új szabály, amely a 2020. január 1-jét követő időszakra is meghosszabbítaná azon kedvezmény adómentes biztosításának a lehetőségét, amelyet a villamosenergia-iparban, az erdőgazdálkodásban, illetve a bányászatban dolgozó vagy onnan nyugdíjba vonult magánszemélyek kaphatnak áramdíjkedvezmény, tűzifajuttatás, illetve szénjárandóság formájában. Fontos megjegyezni, hogy ilyen kedvezményben jelenleg már csak azok részesülhetnek, akik a jogosultságot 2009. december 31-éig megszerezték, ezen időpontot követően már nem volt lehetőség új jogszerzésre, az említett juttatások adómentes biztosítására. A jogszabályi környezet változása a most javasolt intézkedés nélkül azt eredményezte volna, hogy az érintetteknek a jövőben adókötelezettsége keletkezne a kedvezmény miatt. Ezt orvosolja az előttünk fekvő javaslat.

Az egyre alacsonyabb adókon túl a versenyképességet a stabil és kiszámítható adórendszer tudja hatékonyan támogatni. A stabilitás és kiszámíthatóság jegyében a társasági adó rendszerét  melynek jelentős szerepe van abban, hogy Magyarország idén is benne van a tíz legjobb befektetési célországban  a most tárgyalt törvényjavaslat érdemben nem érinti. A tervezetben szereplő módosítások az uniós jogharmonizációs kötelezettség teljesítését és a jogszabály belső koherenciáját szolgálják.

A személyi jövedelemadó rendszere az EU-ban is példaértékű családtámogatási kedvezményekkel, alacsony és könnyen alkalmazható egykulcsos adómértékével ugyancsak stabil és kiszámítható, így a jelenlegi tervezet csak jogharmonizációs változtatásokat tartalmaz, lényegi módosítások az szja keretében nem történnek.

Tisztelt Képviselők! Folytatódnak a gazdaságösztönző, adóegyszerűsítő intézkedések is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy korszakos jelentőségű változások szerepelnek a most tárgyalt törvényjavaslatban. A törvényjavaslat három olyan módosítást is tartalmaz, amelyek a gazdaság fehérítésén túl jelentősen tehermentesítik a vállalkozásokat. A magánszemélyek helyett immár három éve az adóhivatal dolgozik, minden polgárt mentesítettünk a legbonyolultabb adóadminisztrációs kötelezettségtől, az szja-bevallástól.

A most tárgyalt törvényjavaslat megteremti a feltételeket ahhoz, hogy 2021 tavaszától már a vállalkozások áfabevallási tervezetét is az adóhivatal készítse el.

A törvényjavaslat két ütemben bővíti a számlákról teljesítendő online adatszolgáltatási kötelezettséget. 2020. július 1-jétől az adatszolgáltatási kötelezettség értékhatár nélkül minden olyan számlára vonatkozna, amelyet belföldi adóalanynak belföldön teljesített ügyletről állítanak ki, 2021. január 1-jétől pedig a nem adóalanyoknak kibocsátott számlákról is adatot kellene szolgáltatni. Mindezekkel összhangban 2020. július 1-jétől 15 napról 8 napra csökkenne a számlák kiállítására nyitva álló határidő.

A törvényjavaslat szerint egyes, eddig csak számviteli bizonylattal kísért áfamentes ügyletekről ezentúl az áfatörvény szerinti nyugtát, számlát kell majd kibocsátani. Ebbe a körbe tartozik például a nem közszolgáltató által végzett humánegészségügyi ellátás, a fogorvosi ellátás, a felnőttképzés és a továbbképzések is.

(12.50)

Amellett, hogy az intézkedések az egyik legsúlyosabb adminisztrációs terhüktől szabadítják meg a vállalkozókat, korszakváltást jelentenek a feketegazdaság elleni küzdelemben is. Az adóelkerülés lehetősége ezzel minden ügylet esetén a minimálisra csökken, amely a tisztességes vállalkozások védelme mellett komoly bevételeket is hozhat a költségvetés számára. Szakmai becslések szerint az online számlázás egy év alatt 200-250 milliárd forintos pluszbevételt hozott a költségvetés számára. A Pénzügyminisztérium számításai szerint tízmilliárdokban mérhető eredményt hozhat a rendszer kiterjesztése. A most tárgyalt törvényjavaslat egyik sajátossága pedig az, hogy minden egyes gazdaságfehérítő intézkedés legalább három célt szolgál: a költségvetési bevételek növelése, a tisztességes vállalkozások védelme és az áfabevallás adóhivatal általi elkészíthetősége. Az a javaslat, amely szerint az adóhatóság tájékoztathatja a munkavállalókat, ha a foglalkoztatásukkal kapcsolatban a munkáltatónál adóelkerülést állapít meg, egyszerre egy eszköz a feketefoglalkoztatással szembeni fellépéshez és az érintett munkavállaló érdekeinek védelméhez is. A munkavállaló ugyanis sok esetben nem rendelkezik arra vonatkozó információval, hogy a munkáltatója nem vagy esetleg alacsonyabb munkaidővel, adott esetben alacsonyabb munkabérrel jelentette be, mint amiben a munkavállalóval valójában megállapodott. A módosítás egyebek mellett ezt az információhiányt szünteti meg.

Tisztelt Ház! Visszatérve a törvényjavaslat számos egyszerűsítő, a vállalkozások bürokratikus terheit csökkentő javaslataihoz, jelentős adminisztrációcsökkentéssel számolhatnak az alkoholos étrend-kiegészítők gyártói, forgalmazói is, jövőre ugyanis ezek a termékek adózott alkohol felhasználásával jövedéki típusú engedély nélkül előállíthatóvá és forgalmazhatóvá válnak.

Az adóegyszerűsítésekkel a csoportos társaságiadó-alanyok is jobban járnak jövőre. A könnyebb jogalkalmazást segítve a módosítás lehetővé teszi, hogy a tevékenységét év közben kezdő adózó a bejelentkezéssel egyidejűleg csoportos társaságiadó-alanyhoz is csatlakozhasson.

Magyarország uniós kötelezettségének eleget téve lehetővé tette a behajthatatlan követelésekre jutó áfa kontrollált módon történő érvényesítését. A javaslat következtében a lekérdező felület egyszerűbbé válik, és egyszerűbbé válik az adózók számára a nagy összegű követeléseik beazonosítása és kategorizálása.

A gazdaságvédelmi akcióterv adóegyszerűsítést biztosító, sarkalatos pontjának a végrehajtását is segíti a jelen törvényjavaslat. Az adók száma jövőre tovább csökken; amellett, hogy a négy egyéni járulék egy járulékba, a társadalombiztosítási járulékba olvad össze, megszűnik az egyszerűsített vállalkozói adó, más néven az eva is. A javaslat ezért az evatörvény hatályon kívül helyezése miatt ír elő az áfaalanyok számára 2020. január 15-i határidővel az adóhatóság felé az áfával kapcsolatos nyilatkozattételi kötelezettséget. Ennek keretében választhatnak például az érintett adóalanyok akár áfa alanyi mentességet is.

Tisztelt Ház! Az állami érdekkörbe tartozó felsőoktatási intézmények egységes adójogi megítélése érdekében a helyi adók hatálya alá nem tartozó adóalanyok köre kiegészül az állam által alapított vagyonkezelő alapítvány fenntartásában álló, közhasznú szervezetként működő felsőoktatási intézménnyel. Mindemellett az illetéktörvény kiegészül a vagyonkezelő alapítvány vagyonkezelésével összefüggő illetékszabályokkal. Miután a vagyonkezelő alapítvány struktúráját és funkcióját tekintve rendkívül hasonlít a bizalmi vagyonkezeléshez, ezért illetékjogi megítélése is azonos lesz ennek a két jogintézménynek.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény tekintetében a módosítások az elektronikus ügyintézés teljes meghonosításának következő lépcsőjét célozzák. Ezen túl a módosítás megszünteti a területi szerveknél a vezetői-ügyintézői illetményekben tapasztalt jelenleg fennálló aránytalanságokat.

A számviteli törvény módosítását elsősorban a tavaszi ülésszakon elfogadott társasági jogi, cégjogi és adójogi szabályok indokolják. 2019. október 1-jével módosult az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló törvény, amely módosítás szerint a vagyonmérleg-tervezeteket csak akkor kell könyvvizsgálóval ellenőriztetni, ha az átalakuló jogi személy az éves beszámolója tekintetében is kötelezett könyvvizsgálatra.

További, számvitellel összefüggő módosítása az átalakulási törvénynek az az előírás, amely az átalakulás időpontjáról rendelkezik. Az átalakulási törvény szerint a jogelőd jogi személy törlésének és a jogutód jogi személy bejegyzésének a hatálya nem eshet azonos napra. Ennek megfelelően az átalakulás időpontja a jogelőd cég törlésének a napja, a jogutód pedig a jogelőd törlésének napját követő nappal jön majd létre. A számviteli törvény javasolt módosításai ezeket a változásokat vezetik át a számviteli törvényen.

Módosult a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény is. A módosítás szerint a cég a változásbejegyzési kérelemben  a jegyzett tőke leszállítását kivéve  meghatározhatja a cégadatai változásának az időpontját. E változást szintén szükséges átvezetni a számviteli törvény kapcsolódó előírásain, melyre javaslatot tesz a törvényjavaslat. Szintén a cégjogi szabályokkal függ össze az a javaslat is, amely a veszteség pótlásához már nem szükséges pótbefizetés közvetlen eredménytartalék javára történő számviteli elszámolását teszi lehetővé, amennyiben annak visszafizetéséről a tulajdonos lemond. A versenyképességi célkitűzésekkel összhangban az adminisztrációs terhek csökkentését eredményezi az a javaslat, amely a kis értékű eszközök egy összegű terv szerinti értékcsökkenési leírására vonatkozó értékhatárt 100 ezer forintról 200 ezer forintra emeli. A jelenlegi értékhatár közel 15 éve változatlan, így az emelést a szükséges valorizáció is indokolja.

A könyvvizsgálattal kapcsolatos javaslatok az uniós kötelezettségeknek való megfelelést szolgálják. A törvényjavaslat az Európai Unió könyvvizsgálatra vonatkozó irányelvével összhangban kibővíti a minőség-ellenőrzéssel összefüggésben alkalmazható szankciók körét. Az új szankció alapján a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a honlapján, a közfelügyeleti hatóság pedig az egységes kormányzati portálon közzéteheti a minőség-ellenőrzési eljárással összefüggésben a felelős személy nevét, valamint a jogsértés tényét, annak tartalmát, súlyosságát és időtartamát. A javaslat azt is kimondja, hogy e közzétételi kötelezettség időtartama öt év. Emellett a törvényjavaslat kiegészítő rendelkezéseket tartalmaz a közfelügyeleti hatóság által lefolytatott hatósági eljárások tekintetében alkalmazandó adatkezelési és nyilvántartási szabályokra vonatkozóan is. A törvényjavaslat a közfelügyeleti hatóság által lefolytatott hatósági eljárásokban a jövőre nézve kötelezővé teszi az elektronikus ügyintézést, összhangban az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseivel.

Tisztelt Képviselők! Az önök előtt lévő törvényjavaslat  a kormány által elfogadott családvédelmi és gazdaságvédelmi akcióterv céljával összhangban  segíti megőrizni az elmúlt években elért eredményeket, valamint biztosítja a további, az európai uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedést, és illeszkedik a kormány adócsökkentő és adóegyszerűsítő politikájába is, ezért kérem, hogy szíveskedjenek azt támogatni és elfogadni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Ovádi Péter képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

OVÁDI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára sokan emlékeznek még arra az időszakra, amikor bármilyen adóintézkedés egyből félelmet és idegeskedést okozott az embereknek, mert ezek rendszerint a terhek növekedését és a felesleges adminisztrációt hozták el az életünkbe. A szocialista időszakban, ha volt is adócsökkentés, abban nem volt sok köszönet, hiszen az elhíresült áfacsökkentés csak a választásokig tartott, utána szépen visszaemelték. Szerencsére ma már a gazdaság jó teljesítőképességének köszönhetően az adótörvények kapcsán már nem arról vitatkozunk, hogy kinek és mennyivel növekednek a befizetései, hanem arról, hogy kinek és mennyivel csökkennek. Most egy olyan javaslatot nyújtott be a kormány, amely alapvetően a versenyképességet kívánja javítani. A kormány egyértelmű célja egy olyan, nemzetközileg is versenyképes adókörnyezet megteremtése, amely idevonzza a tőkét, továbbá elősegíti a már itt lévő vállalkozások újbóli befektetéseit. A magyar gazdaságpolitika másik kimondott célja, hogy az elvonás mértéke akkora legyen, amely nem ösztönöz trükközésre, hanem hogy fizessék be az adót. Az adóbeszedés hatékonyságát pedig maximalizálni kell annak érdekében, hogy a fekete- és szürkegazdaság kifehéredése javuljon.Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A most benyújtott javaslatcsomag rengeteg apró módosítást tartalmaz, amely mindegyikére nem térnék ki, hanem csak a legfontosabbakat szeretném ezek közül kiemelni és azokról néhány szót ejteni.

Az első ilyen: a kormány egy korábbi döntése értelmében az eva megszűnik, így ezzel kapcsolatosan az alábbi változtatások indokoltak. Az evaadóalanyok a jövő évtől az általános forgalmi adó alanyává válnak, így az adóalanyoknak az áfajogi státuszukról legkésőbb 2020. január 15-ig nyilatkozniuk kell. Lehetőségük van például alanyi adómentességet vagy pénzforgalmi elszámolást választaniuk. Nyilatkozat hiányában az adóalanyoknak az áfatörvény általános szabályai szerint kell eljárniuk. A kijavításikérelem-választásra jogosító szabályok kiegészülnek a megszűnő evaadóalanyisággal kapcsolatos választás kijavításának lehetőségével.

A 2020. évtől a számlakiállításra nyitva álló határidő 15 napról 8 napra csökken.

Változások az online adatszolgáltatási kötelezettség szabályaiban: 2020. július 1-jétől az adatszolgáltatási kötelezettség értékhatár nélkül kiterjed minden olyan belföldön teljesített ügyletről kibocsátott számlára, ahol a megrendelő belföldi adóalany.

(13.00)

Így például az alanyi adómentességet választó adóalanyoknak is kell az általuk kibocsátott számlákról adatot szolgáltatniuk. Befogadott számlák esetén számlánként értékhatár nélkül kell adatot szolgáltatni azokról a beföldi, felszámított adót tartalmazó számlákról, melyek alapján a vevő adóelvonási jogot gyakorol.

Az új szabályokra vonatkozóan a törvénytervezet átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. 2021-től a nem adóalanyok részére kibocsátott számlákról, illetve a Közösségen belüli adómentes termékértékesítésről is online adatszolgáltatási kötelezettség terheli a számlakibocsátót. Az online adatszolgáltatási kötelezettség kiterjesztésével összhangban a számla kötelező adótartalmi elemei is változni fognak. Ennek bevezetése két lépcsőben történne. Először 2020. július 1-jétől a számlán kötelező lesz feltüntetni a vevő adószámának, illetve a csoportos adóalanyok esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyét, feltéve, ha a kiállított számláról online adatszolgáltatást kell teljesítenie a számlakibocsátónak. Második lépcsőben 2021. január 1-jétől a benyújtott javaslat kiterjeszti az adatszolgáltatási kötelezettséget minden olyan belföldi teljesítésű, helyi ügyletről kiállított számlára, amelynek kibocsátására, kiállítására az áfatörvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy ettől az időponttól kezdődően az adatszolgáltatási kötelezettség kiterjed a nem adóalanyok, így például magánszemélyek részére kibocsátott számlákra, valamint az adóalany részére Közösségen belüli adómentes termékértékesítésről kibocsátott számlára is. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a jogalkotó a két lépcsőben történő bevezetéssel kellő felkészülési időt biztosít a gazdasági szereplőknek az új változtatásokra.

2020-tól a számlakiállítási kötelezettség kiterjed az egyes tárgyi adómentes tevékenységekre is. Jelenleg tárgyi adómentes értékesítők, szolgáltatók mentesültek a számlakiállítási kötelezettség alól, feltéve, ha számla helyett számviteli bizonylatot állítanak ki. E változás kapcsán jövő évtől például tárgyi mentes oktatási tevékenységet végzőknek, a beépített és beépítetlen ingatlant adómentesen értékesítőknek is kötelező lesz számlát kiállítaniuk.

Az adminisztrációs terhek csökkenését eredményezi a kis értékű eszközök, vagyoni értékű szellemi termékek, tárgyi eszközök egyösszegű, terv szerinti értékcsökkenési leírására vonatkozó értékhatár százezer forintról kétszázezer forintra történő emelése.

Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat számos olyan adóintézkedést tartalmaz, amely csökkenti a vállalkozások adminisztrációját, és ezzel valójában fokozni fogja Magyarország versenyképességét. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák az indítványt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

(Tordai Bencét a jegyzői székben dr. Lukács László György váltja fel.)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kissé nyugodtabban fogok neki ennek a vitának, mint az egy-két nappal ezelőtti, éjszakába, majd másnapra nyúló, országgyűlési törvény módosításáról szólónak, ahol egyértelműen egy diktatórikus csomag jött be. Most úgy érzem, hogy ebben a vitában gazdasági kérdésekben azért bizonyos alapvetületek tekintetében talán még egyet is érthetünk. Tegyünk erre egy kísérletet, de ne vegyék sértésnek tőlem azt a rendszerkritikát, amit minden ilyen esetben megfogalmazok, és ettől nem vagyok eltántorítható akkor sem, ha az előterjesztőkön látom azért a jó szándékot bizonyos gazdasági kérdésekben, és elismeréssel adózom ennek a jó szándéknak.Szeretném leszögezni, hogy nem a kisvállalati adó kulcsának mérséklésével fogok vitatkozni, hiszen nyilvánvaló módon az értelmes adómérsékléseket nemcsak én, de a Jobbik frakciója is minden egyes alkalommal támogatta, még azt is támogattuk, ahol azért kötözködnivalónk volt, említsünk meg egy ilyet: a társasági adó kulcsának drámai mértékű csökkentése, amely a multicégeket kedvezményezte, a magyar mikro-, kis és közepes méretű vállalkozásoknál pedig nagyjából 1 százaléknyi csökkentés csapódott le, valóban egy igazságtalan lépés volt, és hiányzik a mai napig a költségvetés bevételi oldaláról az a több száz milliárdos tömeg, amit a multicégek kellene hogy társasági adó formájában befizessenek. Azt kell mondjam, talán államtitkár úr véleménye is el tud bennünket igazítani ez ügyben, hogy a kormány álláspontja változotte a multicégek közteherviselése kérdésében.

Államtitkár úr, megvizsgáltuk többször ezeket a cégeket, ugyanazt a top 12 multicéget, amely a régió országaiban jellemzően működik, hasonló profillal, hasonló tevékenységi körrel. Azt találta egy nemzetközi kutatóintézet is, hogy Csehországban ezek a top multicégek nagyjából 18,5 százaléknyi közterhet vállalnak. Magyarországon ugyanez az arány messze 1 százalék alatti. Még egyszer mondom: hasonló profilú cégekről van szó, hasonló területeken. Értem én, hogy vannak regionális különbségek, és értem én, hogy Magyarország mindenkori kormánya versenyezni próbál egyrészt az idehozott beruházásokért, tőkéért, legújabban az ukrán és keleti munkaerőért  ez is egyfajta lokális verseny lett, amit a lengyelekkel folytat most éppen Magyarország jelenlegi kormánya , de ez a 18,5 százalék versus 1 százalék alatti közteherviselés egy olyan ordító különbséget mutat, ami rendszerszintű problémákra világít rá. Konkrét kérdésem van tehát: tervezike azt, hogy a közteherviselés irányába mozdítják el ezt a rendszert? Én nem adóemelésre biztatom önöket, de legalább az egyoldalú és indokolatlanul odaadott kedvezménytömeg mikéntjét, hogyanját gondolják át, hogy vane értelme ezeket a multicégeket az adókedvezményeken túl további kérdésekben is kedvezményezni.

Mint említettem, hogy a kisvállalati adó kulcsának mérséklését egyáltalán nem vitatom, támogatom. Azt is látjuk, hogy ez nagyjából 5 milliárd forintot jelenthet a piaci becslések szerint, tehát a magyar vállalkozások nem ettől lesznek feltőkésítve, nem ettől fogják meghódítani a világpiacot vagy akár a régió piacait, de azt is látjuk, hogy ebben a javaslatcsomagban rengeteg nagyon messzire nyúló javaslat találtatik.

Az, hogy egy teherré olvad össze a nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási járulék és a munkaerőpiaci járulék, önmagában maximum szerencsétlen, mert korábban, amíg a nyugdíjjárulékot nyugdíjjáruléknak hívták, és nagyjából triviálisnak vettük, hogy arra fogja fordítani a mindenkori költségvetést megszavazó többség, amire azt eredetileg szánták, talán ezen ellátórendszer biztosított mivolta egy kicsit erősebb alapon nyugodott, mint most.

Azt is látjuk, államtitkár úr, hogy a nyugdíjrendszernek egy-két éve van addig a pontig, amíg a költségvetésnek direkte vagy közvetett módon, de bele kell szállnia ebbe. Demográfiai okokból és elkerülhetetlen okokból rövidesen eljutunk oda, hogy ezt a nyugdíjrendszert még akkor is ki kell pótolni száz-, illetve ezermilliárdokkal, ha ez a kormány szándékának megfelelően tovább emeli a nyugdíjkorhatárt vagy akár hozzányúl a frissnyugdíjasok illetményének a számítási módszertanához. Lengyelországban, máshol pontosan azzal próbálkoznak, hogy nem a korábbi nyugdíjösszegeket nyirbálják meg, hanem az újonnan nyugdíjba vonulók számítási módszertanának megváltoztatásával lényegében csökkentik a most nyugdíjba vonulók járulékait, juttatásait, és a korhatárral való trükközés szintén tetten érhető.

Itt tehát arra kell választ adnia a kormánynak, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatósága tekintetében milyen közép-, illetve hosszú távú kilátásai vannak. Én nem tartok a nyugdíjrendszer azonnali összeomlásától semmilyen körülmények között sem, csak hát oda juthatunk, hogy olyan alacsonyak lesznek a nyugdíjak vagy olyan magas a korhatár, hogy egy tipikus élethelyzetben lévő magyar férfiember számára már nem lesz perspektíva az élete végén a nyugodt nyugdíjas évekre való tervezés vagy az azzal való számolás, hiszen a statisztikák szerint mindössze 4-5 olyan évre számíthat, amit relatíve egészségben tölt el nyugdíjasként, a további évek vagy a betegségről szólnak, vagy már nem erről a földi létről, sajnálatos módon. Ez is megérne egy külön vitát, hozzáteszem.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy a dolgozó nyugdíjasok tekintetében itt azért fontos változtatást kíván eszközölni ez a javaslat. A minden dolgozó nyugdíjast megillető járulékmentesség tekintetében nagyjából egy 20 milliárd forintosra tervezett korrekció mutatható ki, és azt is látjuk, hogy a gyermekek után járó családi adókedvezmény tekintetében nagyon sokszor hivatkozik a kormány arra, hogy bizony demográfiai célokat is szolgál, és azt látom, hogy sem ebből a csomagból, sem annak az említett csomagnak a többi eleméből nem derül ki, hogy milyen módon érné el mindezt a kormányzat, s azt látjuk, hogy összességében, amelyekről beszélni szoktak, tehát családtámogatás, a versenyképesebb Magyarországért történő gazdasági beavatkozások, családi adókedvezmények rendszere  ezek a hivatkozások, amelyeket most idézek , összességében nem tudták elérni a kívánt célt.

Képviselőtársaimhoz fordulok: igen, nemcsak erről a javaslatról fogok beszélni, mert rendszerben próbálom azt a rendszerkritikát megfogalmazni, amivel szerintem a kormány adós. A legfontosabb az lenne, hogy ezek a demográfiai célok legalább minimális szinten megjelenjenek a mutatószámokban. Most ott tartunk, hogy az összes releváns demográfiai mutató zuhan, esik, csökken, és én nem az élve születések számát fogom számonkérni önökön  ez nem lenne korrekt és nem lenne szakmai , de mondjuk, a termékenységi arányszám újból történő csökkenését már számonkérem. Ez egyértelműen mutatja, hogy a csak forintokra épülő támogatási szisztéma, ami jellemzően a felső középosztálytól fölfelé hat, nem volt képes beváltatni a célját, nem hozta el azt az eredményt, amire számítottak.

(13.10)

Akkor beszéljünk arról a rendszerről, amibe most önök belenyúlnak, mint említettem, az egyik oldalon egy nagyjából 5 milliárdos korrekcióval, a másik oldalon  azért szeretném elmondani  az eva megszüntetésével és kivezetésével egyfajta bizonytalanságot is behoznak ebbe a rendszerbe. Hiszen a katáról tudjuk, hogy még változni fog a közeljövőben, az nem tekinthető véglegesnek jelen pillanatban, és az a több mint 16 ezer evás, akinek december 31-ével döntést kell hozni arról, hogy milyen adózási forma szerint folytatja pályafutását, ezt a döntést nem feltétlenül tudja meghozni úgy, hogy a katának a végleges feltételrendszere nem ismeretes. A számok, amelyek előttem vannak, pont ezt mutatják, idén szeptemberi állapot szerint 17,5 ezren tartoztak az eva alá, most 16 600 evást találunk.

Ez azt jelenti, hogy két hónap alatt nagyságrendileg 900 vállalkozás tudta eldönteni azt, hogy melyik forma szerint folytassa, és van még 16 600, miközben a december 31. rohamosan közeledik, és azt látjuk, hogy a feltételrendszer tisztázatlan mivoltából kifolyólag nem feltétlenül tudják eldönteni azt, hogy merre tovább. Ezen is segíthetne ez a javaslat, ha vagy azt jelentené ki, hogy a kata feltételrendszere ilyen marad, mint amilyen, vagy pedig behozná azokat a változtatásokat, amelyeket szeretne véglegesíteni.

Azt is látnunk kell, hogy amin leginkább nem változtat sem ez a javaslat, sem a kormány gazdaságpolitikája, az a hazai fizetésekre rakódó adók, járulékok szintje, ami még mindig azért a világ élvonalában található. Az egy számjegyű szja talán tudna ezen a statisztikai elmozduláson segíteni  hogy milyen gazdaságpolitikai változásokat idézne elő, az egy másik kérdés , de Varga Mihály miniszter úr egyértelműen deklarálta, hogy 2021-ig nem terveznek egy számjegyű szja-t.

Mint mondtam, a másik kérdés a társasági adó kulcsának a milyensége, pontosabban, a multicégekkel való elbánás egésze. Én azzal is elégedett lennék, ha ezt az indokolatlan kedvezménytömeget, amit Magyarország Kormánya és a korábbi kormányok kitaláltak ezen cégek számára, legalább átgondolnák. Hiszen aki minimális szinten ismeri ezen multicégek döntéseit, befektetési logikáját, nagyon jól tudja, hogy az orbáni modell egész egyszerűen nem működik náluk. Tehát az, hogy kimegy Szaúd-Arábiába egy ország miniszterelnöke, és elmondja, hogy itt kellőképpen alacsonyak a munkabérek, valamint szerinte kellőképpen rugalmas a munka törvénykönyve, ez két olyan faktor, amely érdekli a multicégeket, de az, hogy egy gyártósor idekerül vagy sem, elsősorban nem ezek alapján fog eldőlni. Sokkal fontosabb lenne azt a kiszámítható jogi környezetet és hátteret megteremteni, amely ezeket a cégeket egyébként őszintén érdekelné, és ha egy 5-10 éves perspektívában egy vállalható klímát tudnának kapni, szerezni, akkor higgyék el, hogy negyedik, ötödik faktor lenne az, hogy a magyar munkabérek alacsonyak legyenek, mert ez a kormány szándéka, illetve az, hogy a munka törvénykönyve rugalmas legyen  szerintem ne legyen. Még egyszer mondom, ezen multik cégei esetében negyedik, ötödik döntési tényezők érdekében feláldozni magyar emberek egészségét vagy a bérszínvonalat alacsonyan tartani álláspontom szerint történelmi bűn.

Kivándorlási statisztikákról ne kezdjünk el itt vitatkozni, mert van a kormánynak egy saját statisztikája. Ebben azt vizionálja, hogy már megfordult a migrációs egyenleg, és többen jönnek haza a Kánaánba, mint ahányan kényszerből távoznak innen. Én ezzel tudnék egyébként statisztikai alapon is vitatkozni, hiszen nagyon kevés olyan magyar állampolgár van, aki úgy vándorol külföldre, hogy bemegy a hivatalba, közli, hogy itt a taj-kártyám, felszámolom a biztosítási jogviszonyomat, felszámolom a lakcímemet, elvágom minden családi kötelékemet, kivándorlok, tessék, itt vagyok a statisztikában. Viszonylag kevesen vannak ilyenek azokhoz képest, akik pár évre tervezik a távozást, vagy adott esetben az itteni korábbi devizahitelüket az ottani magasabb bérből igyekeznek törleszteni  lehet, hogy ez már forinthitellé változott, de a tartozástömeg megmaradt , ők viszont nem jelennek meg a KSH ilyen irányú statisztikáiban.

Éppen ezért mondom, hogy a teljes gazdaság- és adópolitika átgondolásra lenne érdemes álláspontom szerint. Az ilyen kozmetikai jellegű és javító javaslatokat én egyébként támogatni tudom és támogatni fogom, még akkor is, ha némi bizonytalanságot érzek az eva és a kata körül, de azt kell hogy mondjam, hogy a rendszerkritikát nemcsak hogy nem fogja megúszni ez a kormány, egészen addig kell hogy hallgassa, amíg nem mer hozzányúlni ezekhez a kényes kérdésekhez, és a kulcsterület számomra a multicégekkel történő elbánás. Szükség van az ő tevékenységükre a magyar piacon, de minden ilyen tevékenységre a közteherviselésnek megfelelő módon van szükség. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Csárdi Antal képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nehéz megértenünk, hogy az előttünk fekvő, versenyképesség javításáról szóló törvénytervezet végül is milyen célt szolgál igazándiból a kormány lázálmainak követésén kívül. Igaz, azt már az elmúlt kilenc évben megszokhattuk önöktől, hogy amit gazdaságpolitika címszó alatt végeznek, az nem más, mint a magyar szegények és a középosztály teljes körű ellehetetlenítése, a gazdagok kitömése az ingyenpénzzel, amit az önök által sokat szidott Európai Uniótól kapott pluszpénzekből finanszíroznak. Arról azonban már nem beszélnek, hogy ez a gazdasági növekedés a legkevésbé sem az önök érdeme. Amit önök tesznek, az a gazdaságunk irreális túlfeszítése, hogy még nagyobb növekedést préseljünk ki a gépezetből, és ezért nem rettennek vissza a rabszolgatörvény elfogadásától sem, ezért veszik semmibe a környezetvédelmi szempontokat, és ezért hozzák ide elénk ezt a versenyképesség-javítónak csúfolt, vérlázító és elhibázott intézkedéscsomagot. A miniszterelnök lázálmát ugyanis minden körülmények között érvényre kell juttatni. Ez pedig nem más, mint az európai uniós növekedést messze meghaladó magyar gazdasági teljesítmény. Csakhogy az, hogy a miniszterelnök bemondja, hogy mennyi lesz a gazdasági növekedés, és akkor, ugye, az annyi is lesz, már 30 éve sem működött, kedves képviselőtársaim.

Önök verik a mellüket, mert a gazdasági növekedésünk kiemelkedően magas, és a reálbérek emelkednek. De arról nem beszélnek, hogy ehhez a maguk teljesítményének semmi köze nincs, mert ezeket az eredményeket nem önöknek köszönhetjük. Gazdaságunk szépen növekedne akkor is, ha nem önök ülnének a bársonyszékekben, tessék csak megnézni a régiós adatokat. De önöknek a nagy növekedés nem elég, még nagyobbat akarnak, ezért túlfeszítik a gazdaságot, kizsigerelik a magyar munkavállalókat, és kiszolgáltatják őket a külföldi nagyvállalatoknak. Tesznek a társadalom fenntarthatósági kérdéseire. Jól lehet látni, ha a magyar gazdaságpolitikát, társadalompolitikát párhuzamosan vizsgáljuk, hogy gyakorlatilag szemben áll ez a két terület egymással, gyakorlatilag egy olyan harcot, versenyt vívnak, ami jelen állás szerint az önök kormánya alatt azt az eredményt fogja hozni, hogy a társadalompolitika lesz a vesztes fél ebben.

Mit is köszönhetünk önöknek?  mert van ilyen is, én ezt nem akarom letagadni. Az árak egyre gyorsabb emelkedését, ami egyébként Európában példátlan; a rabszolgatörvényt; a túlórákat; a lezüllesztett egészségügyet és oktatást, ami  ha esetleg nem tudnák  egyáltalán nem javítja a versenyképességünket; és a magyar fizetőeszköz soha nem látott elértéktelenedését. Ezt mind önöknek köszönhetjük. A 74 éves magyar forintot úgy vágták haza, ahogy még a magyar gazdaságtörténet ilyet nem láthatott. Ezeket is mind önöknek köszönhetjük, és akkor még nem beszéltem Paks II.-ről, amit orosz hitelből építenénk, rendkívül rossz kondíciók mellett, nem beszéltem még a megújuló energiaforrások napról napra egyre olcsóbb előállíthatóságának az észre nem vételéről, és hogy összefoglaljam, nem beszéltem még arról, hogy önök az oktatás, az egészségügy, a fenntartható erőforrások elengedése miatt felélik a jövőnket.

Önök azt feltételezik, hogy semmi más nem legitimálja már az önök kormányzását, mint a növekvő bérek. Egyelőre még nem zavarja a választókat, hogy a növekvő fizetéseiket egyébként gyakorlatilag elviszi az áremelkedés, és elviszi a rendkívül gyenge magyar forint-euró árfolyam.

Én azt gondolom, hogy ha egyszer elfogy a lendület és a béremelkedés megáll, a munkanélküliség pedig újra megemelkedik, akkor az önök kormányzása nagyon gyorsan véget fog érni, és önök ezzel tisztában is vannak, ezt pedig nem engedhetik meg maguknak, mert akkor jövünk mi, és majd elszámoltatjuk önöket. (A Fidesz padsorai felé:) Igen, kedves képviselőtársam.

Gyakorlatilag szétverték az oktatást, szétverték az egészségügyet, ami egyébként visszaköszön azokból a termelékenységi mutatókból, amelyek  hogy is fogalmazzak?  a béka popója alatt vannak.

(13.20)

Én azt gondolom, hogy statisztikát már kiválóan tudnak csinálni, ebben világszínvonalú, amit önök csinálnak, de pontosan tudjuk mi itt, ebben a Házban, hogy az önök statisztikáinak hinni nem lehet.

Varga Mihály azt állítja, hogy a gazdasági lassulás Magyarországra is begyűrűzhet, ez egyébként egybeesik az elemzői konszenzussal is, a GDP növekedése az idei 5 százalék körüli szintről 3 százalék körülire lassulhat. A jegybank elnöke ezzel szemben azt állítja, hogy Varga Mihály a levegőbe beszél, amikor lassulást vizionál, hiszen a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint a magyar gazdasági növekedés annyira bebetonozott, hogy arra a nemzetközi lassulás semmilyen hatást nem gyakorol majd, Magyarország pedig egy sziget a lassuló Európában. Ez egy érdekes szembenállás, azt gondolom, és érdemes erre egy iránymutatást, magyarázatot adni egy ilyen versenyképességet javítani szándékozó csomag esetében, hogy akkor most kinek van igaza, Varga Mihálynak vagy Matolcsy Györgynek, mert a kettő egyszerre nem tud teljesülni, azért ezt lássuk be.

Orbán Viktor, mindenesetre úgy tűnik, jobban hisz Varga Mihálynak, hiszen ideengedi kerülni ezt a lassulást kompenzálni hivatott törvénytervezetet, de azt kell mondjam, annak örüljünk, hogy a saját lázálmaik közepette, valamint a felfújt mesterséges növekedés mellett is legalább a kormány észrevette, hogy a magyar növekedés mértékét nem Felcsúton meg a Várban döntik el, ha már a jegybank elnöke ezt nem tudja belátni. Önök gyakorlatilag bevallották, hogy gazdaságunk pont annyira kitett, mint 2010-ben volt, amikor önök átvették a kormányrudat. Ezen önök kilenc év alatt semmit nem tudtak változtatni, még mindig a tőkeerős multik akaratától függ az, hogy itthon miképp alakulnak a fizetések, a munkahelyek és úgy nagyjából minden gazdasági mutató.

A jelenlegi versenyképtelenségi törvény ebben a formájában ennek ellenére teljesen indokolatlan, bizonyos szempontból későn jött, más szempontból túl korán. Vannak ugyan pozitív elemei, és ezt nem is akarom elhallgatni, mint például az adóadminisztrációs könnyítések, bár itt azért hozzátenném, hogy a bürokrácia mértéke hazánkban még mindig botrányosan magas, és erre a törvénytervezet elemei csak elhanyagolható mértékű segítséget nyújtanak. Jó intézkedésnek tartjuk a munkásszállókra vonatkozó részt, bár pontosan tudjuk, hogy ennek a kifutása mi lesz, azt majd csak a jövő dönti el. Pontosan tudjuk, hogy olyan kockázatokkal nézünk szembe ennek az elemnek a kapcsán, aminek a kifutását ma még nem láthatjuk.

A fejlesztésiadó-kedvezmény szintén pozitív dolog, bár azt gondolom, hogy ha nem csak az állami pénzen felhizlalt vállalatok fejlesztéseit fejelik meg újabb állami milliárdokkal, akkor lesz ez igazán sikertörténet. Reméljük, a valódi értékteremtő, piaci alapon működő magyar vállalatok is profitálnak majd belőle, és nemcsak az eddig már jól kistafírungolt haveri cégek. Jó irány, hogy megemelik a kutatás-fejlesztésre fordítható összegeket, de szerintem az, hogy csak 32 milliárddal, az konkrétan azt jelenti, hogy halottnak a csók; rendkívül kicsi a mérték. Az áfa-visszatérítés a kistelepüléseken szintén egy jó gondolat, a probléma csak azzal van, hogy a fiatal, tehetséges magyarok a városokba özönlenek, ahol az önök túlzó gazdaságpolitikája miatt egyszerre rémálommá vált a lakhatása ezeknek a fiataloknak, és azt látjuk, hogy önök ezeket az embereket semmilyen módon nem támogatják a lakásszerzésben, mert a CSOK erre nem ad választ. Ennyire nem ismerik önök a magyar valóságot!

A szálláshelyek forgalmát terhelő adókulcsot 5 százalékra csökkentik. Ezzel kapcsolatban mindenféleképpen, azt gondolom, hogy érdemes beszélnünk a maguk társadalompolitikájáról, mert a maguk társadalompolitikája egy bővített mondatban úgy írható le, hogy ha elmész egy étterembe megvacsorázni, vagy elmész nyaralni egy hotelba, akkor ez a két tevékenység 5 százalékos adóteherrel sújtott. Abban az esetben viszont, ha te péntek délután kimész a piacra, és veszel 3 kiló krumplit, 2 kiló sárgarépát, veszel 1 kiló babot, ezt 27 százalékos adóteher mellett teheted meg, ha elmész kenyeret venni, az még mindig 18 százalék. Tehát az éttermi étkezésnél háromszoros terheléssel kell hogy szembenézzen, ami nem jelent más, kedves államtitkár úr, mint hogy önök szemérmetlenül még mindig a legfelső középosztály és a felső tízezer érdekeit képviselik, és a legnagyobb probléma azzal van, hogy ezt mind az alacsonyabb jövedelműekkel szemben. (Z. Kárpát Dániel: Ez a neoliberalizmus!) Igen, ezt hívják színtiszta neoliberalizmusnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ugyanakkor értjük is ezt az irányt, hiszen a társadalompolitikájukat tökéletesen kiszolgálja, és azt is tudjuk, hogy Mészáros Lőrincnek pedig vannak olyan érdekeltségei, amik ezzel sokat nyernek. Gondoljunk csak a Balatonra! (Korózs Lajos közbeszól.) Így van! Gondoljunk csak a Balatonra, próbáljon meg egy olyan szálláshelyen megszállni, ami nem a kormányhoz nagyon közeli vállalkozóknak az érdekeltsége. Nem fog sikerülni, kedves képviselőtársam!

Érdemes megnézni az európai országok gazdálkodását. A felelős kormányzatok nullás, sőt pozitív egyenlegű költségvetést tudnak felmutatni a gazdasági növekedésben bővelkedő esztendőkben. A magyar kormány is beszélt ugyan nullás költségvetésről, de ennek a közelébe sem kerültünk. Mit látunk helyette? Látunk helyette látványberuházásokat, 190 milliárd forintból épült stadionokat, és azt látjuk, hogy történelmi példákkal összhangban a magyar autoriter vezetés a látványberuházásban látja megtestesülni, igazolni a maga gazdasági teljesítményét. Volt már ilyen, azt gondolom, mindannyian tanultunk történelmet, és nem is csak a XX. századi történelmet érdemes ebben a kérdésben átvizsgálni.

És hogy miért mondtam azt, hogy az emberek kárára válik ez a módosítás, arra a legjobb példa a szocho csökkentése. Ebből a magyar munkavállalók semmit nem fognak megérezni majd rövid távon, hosszú távon pedig azt érezhetik, hogy az egészségügy még a jelenlegi szintnél is jobban leépül, már ha ez egyáltalán lehetséges, a nyugdíjrendszer pedig helyrehozhatatlanul az összeomlás határára kerül. Ezt nem látják? Tényleg azt várják, hogy a szocho csökkentése itt új munkahelyeket fog teremteni?! Feszes a munkaerőpiac, tisztelt képviselőtársaim. A szocho csökkentésének két következménye lesz: a munkaadó nagyvállalatok nevetve lenyelik majd az így keletkező többletprofitot, a szociális ellátásokra fordítható összeg pedig tovább csökken. És erre megint azt tudom mondani, hogy ez megint nem egy új elem az önök gazdaságpolitikájában, kedves képviselőtársaim.

Azt gondolom, hogy ki fogok futni az időből, ezért engedjék meg, hogy egy mondattal vagy egy bővített mondattal zárjam a vezérszónoki feladataimat. Önök versenyképességet szeretnének növelni, miközben elfelejtik, hogy egy gazdaság versenyképességét semmi sem segíti jobban, mint négy tényező: minőségi oktatás, szociális biztonság, korrupciómentes, hatékony közigazgatás és a külpolitikai, diplomáciai stabilitás. Önök ebből a négy tételből gyakorlatilag semmit nem tudnak hozni. A magyar kormány megítélése a nemzetközi porondon rémes, és nem megyek bele ennél jobban a részletekbe. Ha annyit mondok, hogy korrupciómentes, hatékony közigazgatás, akkor bármelyik választópolgár kint a buszmegállóban röhögőgörcsöt kap, és mindannyian látjuk, hogy az oktatás teljes lezüllesztése sajnos már túl van a zeniten, tehát lehet azt mondani, hogy a legnagyobb kárt már sikerült elérni, és sajnos szociális biztonságról az önök kormányzása alatt még viccként sem lehet beszélni.

Úgyhogy azt gondolom, hogy ezt a négy elemet kellene hogy erősítsék, annak érdekében, hogy Magyarország és Magyarország gazdasága versenyképes lehessen, és ebben az esetben nagyon szívesen és jó szívvel tudnánk támogatni az ideérkező, ezt építendő vagy ezt segítő törvényjavaslatokat, de amíg nem ez történik, addig a mi támogatásunkat sajnos nem tudjuk biztosítani. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(13.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Mesterházy Attila képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előre szeretném bocsátani, hogy az MSZP frakciója nem fogja támogatni ezt a javaslatcsomagot, ezt azért nem fogjuk támogatni, mert ami a törvény nevében szerepel, azt a célt nem szolgálja. Valóban van benne számos olyan kedvező lépés, amivel ilyen salátatörvény-szerű lett tulajdonképpen ez a mostani javaslat is, tehát egy kicsit nagyobb lett a füstje, mint a lángja, hiszen ma a címe: „A Versenyképesebb Magyarországért program egyes adóintézkedéseinek megvalósítását szolgáló törvények módosításáról” azért többre engedett következtetni, mint ami a végén belekerült ebbe a törvényi szabályozásba. Én csak egy példát hadd emeljek ki, amely  hogy mondjam?  a versenyképesség szempontjából egészen biztosan kardinális, ez a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi törvény módosítása, amely tulajdonképpen annyit tartalmaz alapvetően, hogy a kormány-tisztségviselőkre és a pénzügyőrökre vonatkozó egységes eljárást vezessen be, illetőleg hogy módosul az illetménytábla is. Igazából úgy nehezen belátni azt, hogy ez egy hatalmas lépés lenne Magyarország versenyképessége fejlesztésének az irányába. Azt látjuk, hogy nagyon sokat beszél a kormány a versenyképesség javításáról, és ahogy itt valaki már az előttem szólók közül, talán éppen Csárdi képviselőtársam utalt is rá, bizony komoly vita bontakozik ki a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Varga Mihály pénzügyminiszter között. Korábban is lehetett hallani, hogy komoly ellentét feszül a két fideszes gazdaságpolitikus között, de most az elmúlt hetekben-hónapokban ennek nagyon nyilvános jelét is adták, hiszen különböző újságok hasábjain vagy éppen konferenciákon üzentek egymásnak, hogy ki mit gondol a magyar gazdaságpolitika üdvözítő jövőbeli irányairól, és ezek bizony 180 fokban ellentétes irányok voltak. Csak a legutóbbit hadd ajánljam a figyelmükbe, ez az euróval kapcsolatos vélemény: Matolcsy úr valamilyen kipcsak valutát szeretne bevezetni, ezzel szemben Varga Mihály talán egy racionálisabb megközelítést alkalmaz, amikor az euróról értekezik, és az ezzel kapcsolatos álláspontját fogalmazza meg.

A Magyar Nemzeti Bank egypár hónappal ezelőtt megfogalmazott egy ilyen versenyképességi programcsomagot, ha jól emlékszem, annak volt vagy 330 pontja. Hogy kellően önkritikus legyek: nekünk is volt a kormányunk idején nagyon sok ilyen pontunk, olyan pontunk, volt nekünk 45, 56 pontunk, sok minden; abból egyébként annyit meg lehetett tanulni, hogy teljesen felesleges ilyen számosságban mérni a lépéseket, sokkal jobb az, hogyha akár apró lépésekkel is, de konkrétan elindulunk ebbe az irányba.

Én többször megkérdezem a pénzügyminiszter urat, hiszen a Költségvetési bizottságnak is a tagja vagyok, hogy Magyarország versenyképességével kapcsolatban mit gondol. Bevallom őszintén, ahogy az idő haladt előre, úgy lett egyre irreálisabb a pénzügyminiszter úrnak az álláspontja ez ügyben, hiszen az egy évvel ezelőtti meghallgatásán még ő maga is elismerte, hogy vannak komoly gondok a magyar vállalati szféra versenyképességével kapcsolatban, aztán a következő időszakban  valószínűleg odaért hozzá is a politikai utasítás  már arról beszélt, hogy semmilyen probléma nincsen a magyar cégek gazdasági versenyképességével és teljesítőképességével. Ez vagy azt jelenti, hogy egy év alatt megoldották, vagy azt jelenti, hogy szóltak neki, hogy ne beszéljen már olyat, ami egyébként reális, de esetleg nem felel meg a politikai kommunikációs igényeknek.

Én azt látom  cégvezetőkkel, kis- és nagyobb vállalkozókkal is beszélve, és erről Mellár professzor úr biztos részletesebben fog majd beszélni , hogy bizony komoly gond van Magyarországon ezzel a versenyképességgel. Én egy aspektusra hadd hívjam fel a figyelmüket! Nagyon sokszor üdvözíteni szoktuk  sokszor joggal  az európai uniós forrásokat, de ahogy látjuk, a Magyarországon alkalmazott uniós támogatási metodika révén egyre lustábbak lesznek vagy egyre kevésbé kezdeményezőek lesznek a magyar cégek, hiszen sokkal egyszerűbb megkapni egy EU-s támogatást, és abból valamilyen projektet elindítani, mint azon gondolkodni, hogy a szabadpiaci verseny keretei között hogyan lehet akár forrásokhoz jutni, és hogyan lehet akár ezáltal előrelépni. Tehát van ezeknek az európai uniós forrásoknak a sok áldásos aspektusuk mellett egy negatív hatása is, hogy egy picit úgy elkényelmesednek a magyar cégek, és úgy vannak vele, hogy sokkal egyszerűbb az uniós forrásokra ráhajtani, különösen akkor, hogyha ehhez politikai kapcsolatokat is igénybe tudnak venni, így a verseny sokkal kisebb, és talán innentől kezdve érthető, hogy az innovációs képessége és a versenyképessége is alacsonyabb ezeknek a cégeknek, hogyha a nemzetközi piacokra kellene hogy kilépjünk.

Éppen ezért a különböző mutatók is azt jelzik, hogy Magyarország pont az innováció, az intézményi háttér és az intézményi szolgáltatás minőségének a területén, illetőleg az üzleti dinamika területén van leginkább lemaradva. Ezek mind-mind összefüggnek akár azzal a kérdéssel is, amiről az imént LMP-s képviselőtársam beszélt, hogy bizony az oktatás minősége jelentős mértékben meghatározza a versenyképességünket is.

Éppen ezért tehát mi inkább azt mondjuk, inkább úgy látjuk, hogy Magyarországon nemhogy a versenyképesség javítása irányába teszünk óriási lépéseket, hanem sokkal inkább egy versenytorzító hatás érvényesül Magyarországon, ebbe beleértem azt is, hogy talán az Európai Unión belül nincs több olyan ország, ahol a politika ilyen mértékben rátelepedne a gazdaságra, és ilyen mértékben az állami akaratot érvényesítenék, és ez bizony komoly nehézségeket okoz; mint az is, hogy nagyon alacsony a magyar cégeknek, nem multinacionális cégeknek az exportképessége is, és nem nagyon látjuk azt, hogy hogyan tudnak szintet ugrani, szintet lépni a kis- és középvállalkozók, hogy hogyan tudnak adott esetben állami támogatással, európai uniós támogatással minőségi előrelépést, ugrást elérni, és ezáltal adott esetben nemzetközi piacokra is kijutni.

Ebből kifolyólag mi azt gondoljuk, hogy a kormány nem tesz eleget annak, hogy a versenyképességünk javuljon. Nem elégséges az, hogy valóban esetleg több forrás áll rendelkezésre az Európai Unió részéről a kis- és középvállalkozói szektor támogatására vagy éppen gazdaságfejlesztési projektekre, ennél sokkal többet kellene tenni, és azt gondolom, hogy Magyarországnak a hosszú távú érdeke, nemzeti érdeke is azt kívánná, hogy sok területen, de azt gondolom, ezen a területen is érdemes volna egy nemzeti minimumot kialakítani, amelyben minden politikai párt egyet tud érteni, hiszen az egyik évről a másikra nem lehet jelentősen növelni egy ország gazdasági vagy üzleti szférájának a versenyképességét.

Érdemes tehát ebben hosszú távon egyetértésre jutni, és olyan intézkedéseket behozni ide a Ház elé, amelyekben a politikai pártok hosszú távon egyet tudnak érteni. Egyébként erre volt korábban példa, ezt a gyakorlatot önök felrúgták 2010 után. Korábban számos olyan terület volt, például az energetika területe, ahol, még emlékszem rá, sok alkalommal 99 meg 96 százalékos többséggel mentek át a parlamentben a különböző kormányzati javaslatok, ami annak volt köszönhető, hogy az akkori kormány leült az ellenzéki szakpolitikusokkal, és megtárgyalták a kihívásokat és az arra adandó lehetséges válaszokat.

Úgyhogy én arra biztatnám az államtitkár urat, hogy azt az üzenetet mindenféleképpen vigye el magával, hogy egyrészt az ellenzékben van nyitottság arra, hogy hozzájáruljunk és segítsünk a saját eszköztárunkkal abban, hogy ezeket a célokat el tudjuk érni, de ehhez az kell, hogy ne csak egy-egy ilyen parlamenti törvényjavaslat beterjesztése kapcsán tudjunk ezekről a kérdésekről szólni, hanem bizony a különböző frakciók szakpolitikusait kérdezzék meg, milyen lépéseket tartanának helyesnek és jónak valóban abból a szempontból, hogy egy versenyképesebb Magyarországot tudjunk létrehozni.

Még egyszer: azzal zárnám a bevezető expozét, amivel kezdtem, hogy mivel ezeknek a céloknak ez a törvényjavaslat nem felel meg, és mivel tulajdonképpen sokkal inkább egy ilyen salátatörvény lett belőle, mint valóban a versenyképességet vagy a versenyképesebb Magyarországot szolgáló program, annak javítását célzó intézkedéscsomag, ezért az MSZP-frakció nem fogja támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

(13.40)

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is mindjárt a címmel kezdem, mert nekem is azzal van bajom. A cím az azt ígéri, hogy versenyképesebb Magyarországért program egyes adóintézkedéseinek megvalósítása és a többi, és a többi, és ehhez képest egyébként valójában, ha áttekintjük ezt az anyagot, akkor azt látjuk, hogy az egész arról szól, hogy az eva kivezetésével kapcsolatos salátatörvény és még egy-két ilyen kapcsolt dolog. Tehát a versenyképességgel kapcsolatosan nincs is róla sok dolog, amit egyébként én teljesen helyénvalónak gondolok, mert a tanulmányaim során arra a konklúzióra jutottam  de nemcsak én, hanem a közgazdasági szakma is , hogy adócsökkentéssel nem lehet tartós versenyképesség-növekedést elérni (Dr. Varga-Damm Andrea: Így van!), tehát ez benne van a tananyagokban.

Hogyha önök nem hisznek nekem vagy a tananyagoknak, akkor esetleg tekintsék át, mondjuk, a legversenyképesebb országok rangsorát, nézzék meg az első tíz helyet, és akkor azt fogják majd látni, hogy ott olyan országok vannak, mint Svédország, Dánia, Finnország. Hogyha megnézik, hogy náluk milyen adók vannak, akkor azt is látják, hogy bizony ezekben az országokban igen magas adók vannak, sőt lehet mondani, hogy a legmagasabb adók ezekben az országokban vannak. Mert a versenyképesség nem attól függ. És a kormányzat és a kormánypárti képviselők mindig nagy örömünnepet ülnek, amikor arról beszélnek, hogy a társasági adó 9 százalék, és hogy ez mennyire jó és hogy milyen sok tőkét hoz ide.

De hát, kérem szépen, mit jelent az, hogy a társasági adó 9 százalék? Az azt jelenti, hogy a külföldi tőke, amelyik idejön Magyarországra, annak a számára elég alacsony, kis hozzáadottérték-tartalmat előállítani, hiszen abból tudja megteremteni, megtermelni ezt az alacsony adót. Hogyha őt magasabb adóval sújtanák, akkor rákényszerülne arra, hogy magasabb hozzáadottérték-tartalmú termékeket állítson elő (Dr. Varga-Damm Andrea: Így van!), ami viszont azt jelentené, hogy ekkor növekedne a versenyképesség és növekedne az általános termelékenység. Nem véletlen, hogy a magyar termelékenység az európai uniós átlagnak 40 százalékát éri el.

Hasonlóan el lehet mondani az szja-val kapcsolatosan is, hogy az az egykulcsos szja, amelyik az alacsony jövedelműeket is ugyanúgy 15 százalékkal sújtja, mint a magas jövedelműeket, ez azt jelenti egyébként, hogy az alacsony jövedelműeket túlzottan terheli, és ebből következően számukra a felzárkózás, az esélyegyenlőség megteremtését nem biztosítja. Márpedig azok az országok, azok a gazdaságok, amelyek valóban versenyképesek, azok nem azért versenyképesek, mert az elit 3 százalék, a legfelső 3 százalék az nagyon-nagyon okos  jelentem, ez Magyarországon is nagyon okos, örülünk neki, büszkék vagyunk rá , hanem az alatta lévő 30-40 százalék az, amelyik magas szinten tud produkálni és tud tömegtermékeket előállítani, magas színvonalú, magas hozzáadottérték-tartalmú, de versenyképes termékeket előállítani. Ehhez viszont arra van szükség, hogy ezek a társadalmi csoportok ne csússzanak le, tehát hogy legyen egy erős középosztályuk, ahhoz pedig egy egészen másfajta adózásra lenne szükség.

Én azt gondolom tehát, hogy ha mi valóban a versenyképességről gondolkodunk, és szeretnénk azt, hogy az adózás ebben szerepet játsszon, akkor az egész adórendszernek a szerkezetét kellene átalakítani és átgondolni, annak érdekében, hogy valóban előre tudjunk lépni. De erről egyébként itt ebben egyáltalán nincs szó.

Az, amit mégiscsak pozitívumként lehet mondani, az az eva kivezetésével kapcsolatos. Valószínűsítés, vélelem, és végül is elképzelhető, hogy meg fog történni az, hogy a gazdaság kifehérítésében ez egy lépés lesz, az adminisztratív terhek csökkenésében, ez kétségkívül elképzelhető. Ugyanakkor viszont azért, ahogy már képviselőtársam is mondta, ez bizony problémát fog majd jelenteni és bizonytalanságot, hogy akkor az adózók vajon mit választanak ehelyett. Illetve a másik az, hogy vajon a NAV megfelelően felkészült lesze arra, hogy ezt a számára viszont megnövekedett adminisztrációt képes lesze majd megfelelően ellátni. Ez a dolognak a másik oldala.

Aztán van még egy elem, amelyiket akár pozitívumként is lehet kezelni  de én a normativitás híve vagyok, és azt gondolom, hogy nem , hogy a Budapesti Corvinus Egyetem egy olyan státuszt fog itt elérni kivételként, hogy a helyi adók rá nem fognak vonatkozni. Már olvastam az erre vonatkozó mondatokat, amelyek próbálják ezt megindokolni, de valójában nem igazán értettem és nem igazán látom ennek a tényleges indokoltságát.

Azt gondolom, hogy ez most egy olyan kivétel vagy egy olyan mézesmadzag akar lenni, amelyik majd a későbbiekben hozzá akar járulni ahhoz, hogy ezen a területen is ez a dolog folyjon és menjen; ami egyébként szintén a versenyképesség ellen fog szólni, mert, ahogy látható, a Corvinus Egyetemből egy elit egyetemet akarnak létrehozni, és ez nyilvánvalóan megint csak abba az irányba mutat, hogy nem lesz egy erős középosztály, és ebből következően nem lesz egy versenyképes magyar gazdaság.

Tehát mindezeket alapul véve és figyelembe véve a Párbeszéd-frakció nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van lehetőség kettőperces felszólálásokra. Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel úgy látszik a felszólalók, bejelentkezők száma alapján, hogy azért egy hosszabb vitára készülhetünk, bátran kapacitálom arra az államtitkár urat, hogy vegyen részt a reakciók tekintetében már most ebben a vitában, ne csak a zárszóban, főleg azért, mert egy korrekt diskurzus alakul ki közöttünk, bizottságitag-társam is egy kiváló hozzáállást tanúsít ezen vita során. Használjuk ki ezeket a kegyelmi pillanatokat, nagyon kevés ilyen van a Ház életében.Az államtitkár úrnak szegezném azt a kérdést, hogy végezteke ilyen irányú számításokat, hogy az ebben a csomagban szereplő kedvezménytömeget a másik oldalról mennyire képes erodálni a forint korábbinál sokkal gyengébb árfolyamából adódó gazdasági hullám vagy hullámverés. Én megvédem az államtitkár urat minden olyan ellenzéki vádtól, amely adott esetben a forint gyenge árfolyamáért kizárólag Magyarország Kormányát tenné felelőssé. Én nem teszem ezt, szakmaiatlannak tartom azt mondani, hogy egy nemzeti valuta árfolyamáért kizárólag a regnáló kormány felelne, szerintem őrültség lenne ezt komolyan, szélesebb körben terjeszteni.

Azt is látjuk, hogy rengeteg begyűrűző nemzetközi gazdasági folyamat befolyásolja mindezeket, de azt is láthatjuk, hogy bőven van közvetlen, illetve sokkal inkább közvetett lehetősége Magyarország Kormányának hatni abba az irányba, hogy ne maradjon tudatosan gyenge sávban a forint, hiszen a miniszterelnök úr évekkel ezelőtt azzal érvelt, hogy az exportáló magyar cégek számára milyen jó ez a forintárfolyam.

A helyzet az, hogy az exportáló cégek között elvétve találhatunk sikeres, a külpiacra termelő magyar, mondjuk, közepes méretű vállalkozásokat, jellemző módon az említett multik érdekeinek a kiszolgálásáról van szó. Nem az zavar feltétlen, államtitkár úr, hogy egy ilyen iPhone-ért 30-40 ezer forinttal többet fizetünk a mostani gyengébb árfolyam miatt (Felmutat egy mobiltelefont.), mint a korábbi években, sokkal inkább zavar az, hogy már az alapvető élelmiszerek köréből sem sikerül kizárni az importtermékeket. Tehát a magyar lakosság fizeti meg jelen pillanatban is az indokolatlanul gyenge árfolyam árát. Vane tervük ezzel kapcsolatban tehát? Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Jobbik képviselőcsoportjából Varga-Damm Andrea képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megúszta volna a kormánypárt és a kormány is, hogyha nem ezt a címet adja ennek a törvényjavaslatnak, mert akkor lehet, hogy nem nézem meg annyira, és akkor nem szólalok fel.A legnagyobb öröm az ma a Házban, hogy Nacsa Lőrinc képviselőtársunk nincs itt, mert a következő mondataimra biztos, hogy azt reagálta volna, fölállna és azt mondaná, hogy akkor kihirdethetjük, hogy az ellenzék adót akar emelni. Így szokta. (Korózs Lajos tapsol.) Ugye, így szokta csinálni? De most megúsztuk ezt, mert nincs itt (Korózs Lajos: Visszajön!), és reményeink szerint pedig az államtitkár úr visszahívja, hogy hiányoljuk itt. Az államtitkár úr pedig esetleg ilyenfajta politikai utakra nem téved.

Tehát a versenyképesség mint cím: azt gondoltam, hogy majd olyan szabályokat fogok benne látni, amely egyértelműen valamifajta, nem az oligarchákat, illetőleg a multinacionális cégeket, hanem inkább a középosztályt támogatná intézkedésekkel.

(13.50)

Az meglehetősen sajátságos, hogy egyszerűen egy adórendszeri változtatáscsomagnak versenyképesség lenne a címe, mert én azt gondoltam, hogy például versenyképességet lehet növelni bizonyos olyan szubvenciók juttatásával, amelyek például eddig nem jelentek meg a kormány gazdaságpolitikájában. Ezt a címet inkább adhatták volna a nem oly rég, az elmúlt napokban tárgyalt azon törvénycsomagnak, amiben például a Magyar Fejlesztési Banknak a kisvállalkozók felé való nyitásáról volt szó, mert az inkább a versenyképességet javítja. A versenyképességet  Mellár tanár úr elmondta itt  önmagában adózással nem lehet növelni, mert a versenyképesség akkor jelenik meg, amikor nagyobb hozzáadott érték jelenik meg például a feldolgozóiparban, és akkor annak az eredményével már visszacsapódhatnak a társadalomba azok az előnyök, amelyek aztán szépen emelik a társadalom életszínvonalát és hazánk teljességének versenyképességét.

Két elemet emelnék ki ebből a jogszabálycsomagból. Az egyik a magánalapítványok, a vagyonkezelő alapítványok megjelenése a jogrendszerben, illetőleg annak az adótörvényekbe való adaptálása. Önmagában már ennek az egész magánalapítványi rendszernek a megjelenése, azzal együtt, hogy egyértelmű, hogy a nyugati világban ez már nagyon régóta használt intézmény, de Magyarországon egy ilyen polarizált társadalomban, ilyen óriási szegény rétegek mellett és ilyen elég szűkös gazdag réteg megjelenése után pillanatokkal nem volt elegáns a társadalom felé ezt a fajta intézményt így létrehozni. Még az a szerencsénk, hogy a nép nem nagyon tud róla, de hát ilyen manipulált médiarendszerben nem is csoda. Tehát önmagában, amikor versenyképességet írok, és például abban a magánalapítvány adózási adaptációja is szerepel, akkor mindjárt azt tudjuk mondani, hogy igen, az oligarchacsaládok versenyképességét mindenképpen javítani fogja, csak akkor esetleg a címben erre érdemes lett volna utalni, merthogy ezek a magánalapítványok vagy ezek a vagyonkezelő alapítványok elég rendesen az adóoptimalizálás érdekében működnek mindenütt a világon, illetőleg az öröklési rendszer anomáliáinak kikerülésére. Ily módon elegánsabb lett volna a kormánytól, ha a társadalmat a versenyképesség címe mellett nem a magánalapítványoknak az adóoptimalizálási jogszabályába vezette volna be.

A másik összefüggés pedig: állandóan mondjuk, hogy a társasági adó 9 százaléka tulajdonképpen semmi mást nem szolgál, mint a nagyvállalatok támogatását. Én ezt a kérdést szeretném szembeállítani a még mindig 27 százalékos áfával. Nagyon kedvesen mondta Ovádi Péter képviselőtársam, hogy amikor a szocialisták adót akartak csökkenteni, akkor mindig több lett a teher. Hát, azért ők 25 százalék fölé soha nem vitték az áfát, és nem volt nagy dolog ’90-ben (sic!) azt az iszonyatos költségvetési hiányt, illetőleg a gazdasági válság utáni pénzügyi viszonyokat vagy a makrogazdasági és költségvetési viszonyokat helyre rakni a magánnyugdíjvagyon lenyúlásával, illetőleg a 27 százalékos áfa bevezetésével. Az lett volna a csoda, ha nem javulnak a mutatók.

Ezzel kapcsolatban számokat mutatok, pont azért, hogy körülbelül értsük. Ha egy már családi adókedvezményt igénybe venni nem tudó dolgozónak bruttó 200 ezer forint a jövedelme, akkor abból az adóival, járulékaival és a vásárlása eredményeként generált adókkal, járulékokkal és illetékekkel 100 ezer forintot ad minden hónapban a költségvetésnek. 200 ezer bruttóból 100 ezret ad. Iszonyatos! Ha nem csinál mást, csak megnézi egy nagyvállalat bevételét, és azt, hogy a legvégén tőle mennyi…  jaj, megjött Nacsa Lőrinc képviselőtársam, halleluja, halleluja!, most már legalább lesz reakció, hogy adót akarok emelni , tehát az a lényeg, hogy ha semmi mást nem teszünk, csak megnézzük egy nagyvállalat bevételét és az összes terhére jelentkező mindenféle adót és járulékot, biztos, hogy nem egy 50 százalékos eredmény jön ki. Azt azért látni kell, hogy a társadalom óriási nagy létszáma és a gazdasági élet jelentősen szűkebb emberlétszáma megítélése adózási szempontból Magyarországon olyan óriási törés, amit nem lehet tovább a kormánynak sem vinni-húzni. Most még lehet, hogy van egy nagyon szép számú gazdasági emelkedési szám, és ez úgy elfed minden alatta fekvő problémát, de ha egyszer elkezd esetleg csökkenni, és megjelenik újra akár a munkanélküliségi mutatók romlása, akár megjelenik az, hogy már az az olcsó munkaerő, amit behoztak tízezerszámra, nem fog olyan olcsó pénzért dolgozni, na, akkor meg fogjuk nézni, hogy mi lesz ennek a következménye.

Nemrég, pár órával ezelőtt tárgyaltuk Vietnam beruházásvédelmi egyezményét az Európai Unióval, és akkor elég sok adat elhangzott a felszólalók részéről, köztük részemről is. Akkor egy nagyon fontos tényadat hangzott el, hogy míg 1990-ben a vietnami társadalom 70 százaléka mélyszegénységben élt, 2018-ra ez már csak 10 százalék az iszonyatos gazdasági fejlődés eredményeként. Magyarországon a ’90es 13 százalék először megnőtt, aztán még csak 15 százalékra ment vissza. Nézzük meg tehát, hogy nálunk romlott a szegénységi mutató. Tízezer nyugati vállalat telepedett meg a hatvanas évektől Vietnamban, amelyek ezt az óriási gazdasági teljesítményt generálják, de képzeljék el, hogy 10 százalékos az áfa, az alapvető élelmiszerek áfája 5 százalékos, a luxustermékek áfája  most Vietnamról beszélek  elmehet 70 százalékig, és ami a legfontosabb, a társasági adó 20 százalék. Tehát nem igaz az a törvényszerűség, hogy ha a társasági adót levisszük ilyen alacsony szintre, akkor az bármifajta GDP-emelkedést, termelékenységnövekedést, versenyképesség-növekedést generál. Az előbb Mellár tanár úr számtalan országot hozott ide, de ő régebbi, civilizált, régóta erős gazdaságú országokat hozott ide, én meg most idehoztam az új XXI. századi kistigrist mint példát.

Ezzel csak azt akarom mondani, és kérem a kormány képviselőit, hogy kezdjenek el az unortodox gondolkodásból esetlegesen az ortodox gondolkodás felé visszamenni, s igenis gyűjtsék be azokat a nemzetközi tapasztalatokat, akár nyugatról, akár keletről, ami bizony erről fogja meggyőzni önöket. S el kell kezdeni nálunk is a multikkal tárgyalni, mert nem fogják tudni ezt a társadalomtorzító, a társadalom szétszakadását erősítő viszonyrendszert fönntartani a 9 százalékos társasági adóval és a 27 százalékos áfával. Ez a kettő nagyon-nagyon segít a társadalom polarizációját nemhogy fenntartani, hanem mélyíteni. Én azt gondolom, hogy el kellene kezdeni egy koherens, komplett adórendszer-átalakítási elképzelést kialakítani, ami összvolumenében nem növeli az adót. Egyes szegmensekben igen, mert nekik többet kell fizetni, mert magasabb a jövedelmezőségük, ahol pedig nagyon alacsony a jövedelmezőség, ott kell elkezdeni adót csökkenteni, mert a társadalom erejét vissza kell építeni a versenyképes, vásárlóértékben erősebb társadalommá. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most kettőperces felszólalások következnek. Elsőnek Magyar Zoltán képviselő úrnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Én most abszolút laikusként szeretnék csak egy konkrét kérdést feltenni ez alatt a két perc alatt, hiszen nem az én területem a jelenleg tárgyalt törvény. Azonban a fogadóórámon felmerült egy kérdés, ami éppen idevág, és ennek kapcsán átfutottam a csomagot, és nem találtam benne választ. Egy új ház vagy lakás építése esetén eddig nagyjából két választási lehetősége volt egy állampolgárnak, vagy az 5 százalékos csökkentett, kedvezményezett áfát tartalmazó megoldást választotta, vagy pedig maradt a 27 százalékos csomagban, és akkor egyfajta áfa-visszaigénylés keretében 5 millió forintot vissza tudott igényelni utólag. Mindkét lehetőség megszűnik december 1-jével. Az 5 százalékos áfát választóknak némi kiutat adott a kormány azzal, hogy a határidőt kitolták bizonyos feltételek megléte esetén, azonban a másik változatot választók, azaz az 5 millió forintos áfa-visszaigénylést választók körében ez a lehetőség nem jelent még meg.

(14.00)

Így fennáll egyfajta bizonytalanság és mindenképpen egy különbségtétel az állampolgárok között, aszerint, hogy melyik módszert választották. Erre a konkrét kérdésre szeretnék egy megnyugtató választ kapni, hogy lesze rájuk vonatkozóan is valamiféle határidő-kitolás, hogy ezt a lehetőséget ki tudják használni legalább abban az esetben, ha mondjuk, már meglévő építési engedéllyel rendelkeznek, vagy egyéb feltételek megléte esetén, vagy megmarad ez a sajnálatos különbségtétel. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces felszólaló Kovács Sándor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Időközben megjött Nacsa képviselőtársam, de csak két gondolatot szerettem volna képviselő asszonynak üzenni Eger, Mirkóczki Ádám és az adóemelés témájában. (Dr. Varga-Damm Andrea: Jaj, az kicsit más!) Köszönöm szépen a lehetőséget. (Z. Kárpát Dániel: Ez olyan jó kis vita volt! Miért kellett lerontanod?)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Nacsa Lőrinc képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha már Varga-Damm Andrea képviselőtársam megidézett, amikor még csak a garázsban voltam, de aztán ideértem (Zaj a Jobbik padsoraiból.  Z. Kárpát Dániel: Lehet, hogy jógázott is!  Az elnök csenget.), akkor megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, hogy a Jobbik adóemelést akar. Mert ezt várta tőlem. De ami ennél sokkal fontosabb (Z. Kárpát Dániel: Most jöjjön valami szakmai!), hogy az ön felszólalásából hiányzott (sic!) azok az európai uniós megállapítások és statisztikák, amelyek a szegénységi mutatókkal kapcsolatban (Z. Kárpát Dániel: Hiányoztak! Mert több van belőle.) az elmúlt időszakban megjelentek (Dr. Varga-Damm Andrea: Az elején elmondtam!), például az, hogy egymillióval csökkent a társadalmi kirekesztettség vagy szegénység kockázatának kitettek köre az elmúlt évben. Ennél is nagyobb százalékos arányban csökkent a gyermekek között, tehát a 18 év alattiak körében. (Z. Kárpát Dániel: Saját mérés?  Az elnök megkocogtatja poharát.) Képviselő úr, csak hogy legyen miről beszélni. Az Európai Unió azt is megállapította, hogy az általános szegénységi helyzet is sokat javult az elmúlt, legfőképpen az elmúlt hat évben, tehát csak 2013-2019 között.

Többször szót ejtettünk erről például a Népjóléti bizottságban is Korózs elnök úr vezetésével, és ezek az eredmények. Én értem, hogy jól hangzik, hogy önök állandóan növekvő szegénységgel riogatják az embereket (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem!), és lassan 15 vagy 16-18 millió szegénynél tartunk Magyarországon. Én értem, hogy önöknek ez politikailag kifizetődő, de a számok azt mutatják, hogy folyamatosan csökken a szegénység, folyamatosan csökken a szegénységnek kitettek száma. Nem azt mondom, hogy bárminek is a végére értünk, nem azt mondom, hogy bármennyire is az út végén lennénk és befejeztük volna, hanem azt, hogy nagyon-nagyon nagy eredményt értünk el a szegénység csökkentésében, és tovább kell ezt folytatni. Remélem, hogy önök is támogatni fogják az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, ahogy eddig sokszor nem tették meg. Párszor megtették, a korrektség kedvéért hozzátartozik, de remélem, hogy a jövőben talán az eddigieknél is nagyobb arányban fogják ezeket a döntéseinket támogatni, amelyeknek egyébként az egyik nagyon alapvető eleme a folyamatos adócsökkentés. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces felszólalásra Mellár Tamás képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretnék válaszolni képviselőtársamnak az előző felszólalására. Ebben a házban már többször elhangzott ez a magyar csoda, hogy a szegénység, a szegények száma  hogy, hogy nem  egyik évről a másikra egymillió fővel csökkent. (Nacsa Lőrinc: Hat év alatt!) Na, ilyen nagy ugrások egyébként csak a gimnasztikában vannak, a statisztikában, illetve a társadalmi folyamatokban nem nagyon. Miről van szó? Arról, hogy módosult a szegénység fogalma, illetve az a módszertan, amely alapján a felvétel készült. A korábbi időszakban az volt benne, hogy vajon az adott háztartás képese arra, hogy egy nagyobb összegű megtakarítást eszközöljön, és erre egyébként nagyon sokan azt válaszolták, hogy nem. Aztán történt egy váltás, amely után azt írták, hogy 70 ezer forintot tudnánake megtakarítani, hogy egy váratlan kiadást fedezzenek vele. Ekkor egy egészen más válasz jött.

Egy ilyen szituációban, amikor ez a felvétel megváltozik, akkor vagy ezt jelezni kell és nem lehet összehasonlítani a korábbiakkal, vagy pedig úgynevezett Janus-évet kell beiktatni, amikor a Janus-év azt jelenti, hogy az adott esztendőben a hagyományos módon és az új módszerrel is megteszik a felvételt, és a kettő közötti különbség alapján egy láncviszonyszámot képeznek, és ez alapján az egész adatsort homogénné teszik. Sajnálatos módon azonban a KSH ezt nem tette meg. Amikor a KSH-nál látogatást tettünk, rákérdeztünk a KSH elnökénél, és sajnálatos módon ez nem történt meg. Ebből következően ez, amit önök mondanak, hogy ilyen látványos módon csökkent a szegénység, nem felel meg a valóságnak, nem felel meg a statisztikai adatoknak. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár engem mindenkinek a véleménye érdekel, azért az utóbbi kormánypárti hozzászólások erősen rontottak azon a kegyelmipillanat-érzeten, ami itt előtte ebben a teremben megvolt, hiszen bizony, azért alapgondolatokban egyet tudtunk érteni a jelen lévő kormánypárti képviselőtársakkal is. Főleg ezt a kétpercest nem tudtam mire vélni, képviselőtársam, Egert és Mirkóczki Ádámot hozza ide. Hát, legyen szíves…! Mielőtt bárkinek… (Kovács Sándor: Az első dolga volt az adóemelés!) Most én beszélek, aztán ön majd gombot nyom, és utána ön is beszél, ne gágogjon bele! Most én beszélek.

ELNÖK: Kovács képviselő úr, majd adok szót, ha kér!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): (Kovács Sándor telefonál.) A helyzet az, hogy mielőtt ön ilyen stílusú szemrehányást tesz, gondolja végig, talán a telefonbeszélgetés közben is tud rá figyelni, hogy mit tett az ön kormánya, akinek a megbízásából itt ül. Emlékezetes, hogy a balliberális kormányzatok elképesztő áfaemelést is produkáltak, nem feltétlen lett ennek jó eredménye, mert csökkentést ígértek sokszor, és emelés lett a vége. Aztán 2010-ben jött egy Fidesz-kormány, és a 25 százalékra emelt áfával mit csinált, képviselőtársam? Amikor bekiabál, gondolja már végig, mit csináltak önök az áfával! A gyermeknevelési cikkek 25 százalékos áfájával ön mit csinált a szavazatával? Felemelte 27 százalékra! Hazudtak, nem csökkentették vissza, ahogy kellett volna. Nem emelték fel? Nem 27 százalék? Önök emelték 27 százalékra a korábbi 25 százalékot! Milyen alapon tesz szemrehányást egy három hete megválasztott polgármesternek? Miközben ezermilliárdokkal véreztetik ki a magyar családokat a 27 százalékos, világrekorder áfával. Gondolja ezt végig, mielőtt megszólal ebben a kérdésben!

A szegénység csökkenése, növekedése, terebélyesedése kapcsán én nem akarok itt most vitát nyitni, nem ennek a napirendnek a tárgya, ezt a beszélgetést mi sokszor lefolytattuk, le is fogjuk folytatni. Viszont ha már nemzetközi statisztikák, ám legyen, nem szerettem volna, de a táskámban mindig van egy ilyen tartalékcsomag. (Nacsa Lőrinc felmutatja a telefonját.) Ott meg a telefon. Nagyon jó, akkor lesz miről beszélgetnünk.

OECD. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet felmérése szerint a foglalkoztatást terhelő adók Magyarország tekintetében a tagországok között még mindig a hatodik legmagasabb szinten állnak, tehát brutális, kiemelkedően magas szinten. Nem vitatom el, hogy az adóék tekintetében egy 1,1 százalékpontos csökkenés volt kimutatható az utóbbi időben, csakhogy ez még mindig 45 százalékos, és ha megvizsgálják ezeket az adatsorokat, akkor azt látjuk, hogy az OECD-tagállamokban csak a belga, a német, az olasz, a francia és az osztrák dolgozókat sújtják magasabb tehertétellel, mint a magyarokat. Egészen elképesztően kiugró ez az arány. Az OECD-tagállamokban az átlagérték 36,1 százalékos, ami bizony 9 százalékponttal alacsonyabb a magyar terheknél. Tehát amikor adócsökkentések kormányáról beszélnek, gondolják végig képviselőtársaim, hogy nagyjából 9 százalékkal adóztatják jobban az említett munkavállalókat, mint ami a jellemző ezen országok közösségében, és a fogyasztást is brutálisan adóztatják a 27 százalékos áfával. Odáig sem jutottunk el kilenc év alatt, hogy legalább a gyermeknevelési cikkek tekintetében tegyenek némi engedményt, hiszen közös demográfiai célokat artikulálunk. Ugye, minden épeszű ember azt szeretné, hogy a magyar reprodukció végre helyreálljon, vagy végre beszélhessünk róla egyáltalán, hiszen most a mutatószámok sajnos újabb csökkenést mutatnak.

Azt is látnunk kell, hogy az OECD tekintetében a vizsgált országokban az egykeresős, ámde kétgyermekes… (Dr. Varga-Damm Andrea tüsszent.)  egészségére, képviselőtársam! , az egykeresős kétgyermekes családok esetében az adóterhelés átlaga 26,6 százalék volt az összes OECD-országban, Magyarországon 30 százalék fölötti ugyanez az adóterhelés. Tehát a két gyermeket nevelő családokat, nagyon nehéz helyzetbe jutott, akár mozaikcsaládban élő, egykeresős közösségeket sokkal jobban adóztatják, mint az OECD-országokban jellemző. Éppen ezért mondom azt, hogy mielőtt bármilyen kritikát fogalmaznak meg egy helyi önkormányzat első lépéseivel kapcsolatban, gondolják végig, hogy hova jutott egy évtized alatt hazánk, és hova juthatott volna, ha ezeket a fékeket, ballasztokat nem rakják bele ebbe a rendszerbe.

Azt is látjuk, hogy vannak persze gesztusértékű és általam is támogatott változtatások, ilyen például a négygyermekes nők teljes adómentessége. A problémám ezzel, hogy itt volt egy eredeti fideszes ígéret. Képviselőtársam, most kritizáljanak majd! Miről szólt az eredeti ígéret? Visszakereshető: háromgyermekes édesanyák teljes adómentességét ígérték önök. Nem én találtam ki, bár támogatom, ha behozzák, bármikor megszavazom.

(14.10)

Csak a helyzet az, hogy megnézték, hogy ezt hány ember tudná igénybe venni, és egy 100 ezer fölötti számot tetszettek találni, és arra gondoltak, hogy hát, ennek a költségvetési vonzása azért egy kicsit húzósabb lenne, mondjuk azt, hogy négygyerekesek élvezhetik a teljes adómentességet, itt már csak egy nagyságrendileg 30 ezer honfitársunkat találták. Közülük is alig több mint a fele mutatható ki érdemi bejelentett munkahelyen, és azért egy olyan hölgy vagy édesanya, aki hazánk számára a legfontosabb, leggyönyörűbb szolgálatot vállalja, négy gyermek felnevelését, gondoljanak bele: vélhetőleg vezérigazgatói állásban dolgozik egy multicégnél, vagy egy pénzügyi cég vezetője? Remélem, hogy vannak ilyenek, mégis élek a gyanúperrel, hogy nem ez a jellemző. Tehát azt látom, hogy gesztusértékkel elfogadhatjuk ezt az adómentességet négygyermekeseknél, de talán inkább nyitni kéne a szélesebb társadalmi merítés felé, akkor lehetne demográfiai célokról is beszélni.

Adócsökkentések kormánya  beszélgessünk erről egy kicsit, mert szeretném, ha reagálnának is rá képviselőtársaim, mert itt azért komoly számokkal kell vitatkozni. Az EU egészét nézve ugyanis  szintén OECD-vizsgálat  a beszedett adók összegét is érdemes megnézni, uniós szinten 2018-ban az összadóbevétel mértéke 3,6 százalékkal emelkedett egyetlen év alatt. Magyarországon 2018-ban pedig azt látjuk, hogy csak a középmezőny elején vagyunk, tehát adócsökkentések tekintetében egyáltalán nem tűnünk ki, viszont a bevételek tekintetében 7,5 százalékos növekedéssel számolhatunk, nagyjából egy dupla akkora növekedéssel, mint amennyi pluszadót szedtek be a további OECD- vagy uniós nyugati tagországok.

Tehát a beszedett adók tekintetében viszont a legérdekesebb az, ha megnézzük a 2010-2018 közötti, vagyis a Fidesz-kormányzások alatti változást. Itt a beszedett adóbevételek 58 százalékkal nőttek. Az EU-átlag eközben 30 százalék volt. Tehát nagyjából egy dupla értéket találunk, és önmagában ezt betudni annak, hogy hú, de nagyon hasít a magyar gazdaság, és emiatt mennyivel több adót fizetnek be a cégek, hát, azért nem működik, mert a magyar gazdaság hasítása jellemzően az idehozott, kedvezményezett multihálózatoknak köszönhető, akik viszont az adófizetésből már nem veszik ki a részüket olyan előszeretettel, főleg, miután egy egyszámjegyű, rekordalacsony társasági adót kaptak szintén ettől a kormánytól. Tehát pont önök cáfolják meg a saját mantrájukat, miszerint úgy pörögne a gazdaság, hogy annyival több az adóbefizetés. A helyzet az, hogy nem; nem feltétlen a társasági adó növekménye áll a folyamatok mögött, hanem jellemzően a fogyasztást terhelő adók, a magyar lakosságot élesen, legalacsonyabb és legnehezebb helyzetben lévő szegmensében is sújtó adók.

És azért gondolják végig adócsökkentések kormányaként, hogy egy tipikus élethelyzetben lévő magyar fiatallal mit tettek! Egyrészt a gyermeknevelési cikkek, alapvető élelmiszerek áfatartalmát akkor is növelték 27 százalékra, hogyha az alapvető élelmiszerek közül egy-kettőnek az áfatartalmából engedtek később. Tehát, ahol volt helyettesítő termék, ott láthattuk, hogy árcsökkenésbe a legritkább esetekben torkollott mindez.

Megtették közben a magyar fiatalokkal, hogy a lakáscélú előtakarékosság állami lábát megszüntették, és nem raktak a helyére semmit. Tehát nagyon sokan, akik, mondjuk a CSOK önrészét összeszedték LTP-vel, Fundamentával, egyebekkel, most semmilyen előtakarékoskodási támogatott lehetőséggel nem bírnak. Én egy legitim vitaalapnak tartom, államtitkár úr, hogy a Fundamenta tevékenységét és másokét meg kellett vizsgálni, mert én sem szeretném, hogy valaki állami támogatással üzleteljen saját termékek helyett, nem ezt gondolom erről a cégről, de azért voltak aggályaim nekem is, tehát mindenképp legitim vitaalap erről tárgyalni. De megszüntetni pár nap alatt, és semmit nem rakni a helyébe, egész egyszerűen merénylet a magyar fiatalok, magyar jövő ellen.

Munkásszállók tekintetében ellenzéki képviselőtársaimmal is kis vitában állok. Nem tudom elfogadni gazdasági, mobilitási észérvek okán sem azt, hogy százezrével importáljanak ide idegen munkaerőt, egyelőre csak rotációs jelleggel, 90 naponként forgatva. De amikor megjelennek az első cirill betűs feliratok az úgynevezett munkásszállókon, aztán megjelennek a környékbeli kis közértekben, boltokban, akkor előttem azért felsejlenek a korábbi török, úgynevezett vendégmunkásokat érintő képsorok néhány évtizeddel korábbról és egy kicsit odébbról, de a végeredmény ismeretes. Nem szeretném Magyarországon ugyanezt. Amikor pedig már fiatalok számára egyfajta bérlakásprogramként adja elő Tállai államtitkár úr azt, hogy bizony itt a munkásszállók bővítése mennyire profi dolog a magyar fiatalok számára, hát, akkor az ember komolyan elgondolkozik.

A forintárfolyam tekintetében azért érdemi kérdéseket tettünk fel. Még egyszer mondom, nemcsak az iPhone esetében egy 30-40 ezer forintos plusz zavar engem, amit az indokolatlanul alacsony árfolyam miatt kifizetünk, hanem, mondjuk azok a tények, hogy az alapvető élelmiszerek tekintetében sem kerülhető el a pluszterhek megfizetése. Ily módon az alacsony forintárfolyamot az a magyar lakosság fizeti meg, amelyet önök retorikailag kedvezményezni szeretnének ilyen-olyan adócsökkentésekkel. De mint említettük, a beszedett adótömeg elképesztően növekedett, ezt nem a céges világnak köszönhetik jellemzően, hanem a fogyasztást terhelő adóknak, és eközben a másik oldalon pedig kedvezmények tömegét vették el az érintettektől, hogy a minimálbér megadóztatását ne is említsük. Ez egy külön vitát érdemelne. De annyira egyáltalán nem fehér és nem világos a kép, mint ahogy önök lefestették. Az adóemelések tekintetében a kritikákat illetően pedig mértéktartásra kérek mindenkit ebben a Házban. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek. Elsőnek Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak adok szót. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak mondanám, hogy mikor még a garázsban volt, akkor beszéltem arról, hogy a rendszerváltáskor 12,8 százalékos mélyszegénységben élő társadalmi csoportunk volt, aztán persze 20 százalék fölé ment, és 15 százaléknál tartunk ’18-ban. Tehát pont arról beszéltem, hogy még mindig 15 százaléknál tartunk, még ha egyébként egy csökkenő tendencia után is. Kovács Sándor képviselőtársamnak még azt mondanám: ön mondta Egert, én mondom Veszprémet. Itt fideszes önkormányzat van, idegenforgalmiadó-emelés, parkolási díj 30 százalékos emelése, közétkeztetés 10 százalékos emelése, és még sorolhatnám tovább, mert az elmúlt év decemberében eladósította magát a város egy helyi busz megteremtésével. Akkor 600 millióról volt szó, most már 1,6 milliárdnál tartanak, ki tudja, mi lesz a vége, és ezt a nagy-nagy tévedést  mármint nem a buszbevezetést, hanem annak anyagi kondícióit  próbálják a lakosságon Veszprémben fideszes vezetés mellett begyűjteni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kovács Sándor képviselő úr következik ugyancsak kétperces felszólalásra.

KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerettem volna tükrözni, hogy ami összetartozik, előbb-utóbb össze is nő. Kilencedik éve hallgatjuk, hogy az a fajta gazdaságpolitika, amit a kormány folytat, már holnap csődbe viszi ezt az országot, és érdekes módon a gazdasági növekedést, Európa legnagyobb gazdasági növekedését érte el az ország. Ez az idén, azt hiszem, 152 milliárd forint pluszt jelent, amely a magyar lakosságnak a költségvetés módosításával további kedvezményeket fog biztosítani. Visszautalnék, hogy önök azok, és bármennyire akarják lefesteni magukat, hogy semmi közük nincs azokhoz a koalíciós megállapodásokhoz vagy együttműködésekhez, ahol a régi, Gyurcsány Ferenc által vezetett fővárosba (sic!) és egyéb városokba visszacsempészett emberekkel együtt dolgoznak az adóemelésen. Hogy ez milyen politikai hozadékot fog hozni, az az önök dolga, nekem az a dolgom, hogy felhívom a választópolgárok figyelmét az önök sunyiságára, önöknek az a dolga, hogy felhívják a figyelmet az önök által a kormány rossz gazdasági intézkedéseknek vélt intézkedéseire. Mi nyugodtan vagyunk, mert az intézkedések a magyar emberek érdekeit szolgálják. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az igazamba vetett hitet csak megerősíti az, hogy a felálló kormánypárti képviselőtársaim nem mertek beszélni a gyermeknevelési cikkek 27 százalékos áfatartalmáról. Nem mertek magyarázatot sem keresni arra, hogy a beszedett adótömeg 2010-2018 között 58 százalékkal nőtt, miközben az EU-átlag 30 százalék. És még egyszer mondom, ezt nem lehet a gazdaság úgynevezett hasítására fogni, hiszen a társaságiadó-bevételek pont az önök adócsökkentése miatt drámaian csökkentek, tehát ezt a magyar emberek fizették be jellemzően a brutálisan magas áfaterhek és a fogyasztást terhelő adók tekintetében. Ha már adócsökkentések kormányáról beszélnek, magyarázzák meg, hogy miért nőtt több mint másfélszeresére a beszedett adótömeg. Tehát nagyon fontos lenne erre is magyarázatot adni. De hogy az egyik vágyuknak adjak egy kis alapot, és kérem, hogy használják fel ezt nyugodtan sajtótájékoztatókon, Facebook-posztokban, egy kis ingyenreklámnak mindig nagyon örülünk: a Jobbik egyfajta adóemelést azért mindenképpen támogatna. Szeretném a jegyzőkönyv kedvéért is és az önök munkáját is segítendő ezt megjegyezni: van nekünk egy „Mi várunk” nevű otthonteremtési és bérlakásépítési programunk, amely főprofilszerűen bérlakások építésével, üresen álló ingatlantömegnek az újra lakhatóvá tételével foglalkozik, és itt bizony egy új adófajtát el tudunk képzelni. Ez pedig egy mindenféle külföldi, tehát idegen ingatlanfelvásárlási hajlandóságot illető különadó lenne.

(14.20)

Tehát amikor egy olyan tranzakció történik, hogy egy belvárosi, jó helyen lévő, magyar tulajdonban lévő ingatlan külföldi befektetőhöz kerül, akkor bizony egy egyszeri, a tranzakciót érintő különadó kivetését elképzelhetőnek tartjuk. Mindezt, ha nem is feltétlenül lehet ezt költségvetési soron megoldani, de pántlikázott módon tennénk, oly módon, hogy a bevételt kizárólag bérlakások építésére fordítanánk magyar fiatalok számára. Továbbá, hogy egy adókedvezményt is említsek ugyanebből a programból, teljes adómentességet biztosítanánk azok számára, akik 30 év alatti magyar állampolgárságú, illetve hallgatói jogviszonnyal rendelkező honfitársunk számára adják ki az ingatlanukat. Nyilvánvalóan ezt a kiadást tehessék meg adómentesen.

Ily módon azt kell hogy mondjam, a „Mi várunk” program nyitott egyfajta különadó kivetésére, de olyan tranzakciókra, amelyek nemhogy nem szolgálják a magyar haza érdekét, de inkább csak ártanak annak e tekintetben. (Sic!) Nem feltétlenül ez lenne a helyzet, ha a kormányzat észrevette volna az elszabadult albérletárakat, beavatkozott volna a budapesti ingatlanpiacon. Nem tette, éppen ezért kényszerülünk arra, hogy ilyen, nem éppen motivátornak nevezhető eszközökkel próbáljuk visszaszorítani a külföldi felvásárlásokat, és egy kicsit ösztönözzük, bátorítsuk a magyarokat.

Tehát ha a Jobbik adóemelési szándékait emlegetik egy sajtótájékoztatón történő szerepléskor, kérem, hogy a „Mi várunk” programot emlegessék, mert ebben valóban van egy darab, egyféle adóbevezetési szándék. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a vitát tovább folytatnánk, tisztelettel felhívom a figyelmüket, hogy a vita a T/8015. számú előterjesztésről folyik, úgyhogy kérem, mindenki lehetőleg erre korlátozza a hozzászólását. Kettőperces hozzászólásra Nacsa Lőrinc képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Csak hogy szintén a jegyzőkönyv kedvéért tegyünk helyre egypár dolgot: az adóbevétel növekedésének első és legeslegfontosabb oka a gazdaság fehérítése, az online pénztárgépek, az online számlázás és egyébként az olyan, addig korábban be nem hajtott adónak a beszedése, jogos adónak a beszedése, ez irgalmatlan mértékű adóbevétel-növekedést eredményezett. Hál’ istennek, hogy ez az adó, amelynek jogos helye a költségvetésben lenne, befolyik most már, és nem a feketegazdaságot erősíti. Szerintem ebben a célban egyetérthetünk, és a legeslegjelentősebb szelete az adónövekedésnek ez.Egyébként az ágazati különadók is növelték, de ha ön pontosan emlékszik, akkor pontosan tudja, hogy számos alapvető élelmiszer áfája csökkent, és nyílvánvalóan még egy dolog erősíti az adóbevételeket, a fogyasztás erősödése, a fogyasztás növekedése, amit a nagymértékű bérnövekedés tett lehetővé, hogy a fogyasztás is növekedjen. Ezekből áll össze az a szelet, amit ön egyszerűen csak az Európai Unió legnagyobb adóbevétel-növekedésének hív, az a gazdaság fehérítése és a fogyasztás növekedése elsősorban, illetve még pár ágazati különadó. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kettőperces felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végre vitázunk. A helyzet az, hogy az a kifehéredés, amit egyébként az elektronikusan bekötött számláknak tulajdonít képviselőtársam, egy általam üdvözölt folyamat, tehát én azt támogatom. A legoptimistább kormányzati becslés is nagyjából egy 1000 és 1500 milliárdos nagyságrend közé lövi be ennek a bevételét, azt a növekményt, amit ez okozhatott az említett évek alatt.Én viszont azt látom a költségvetésben, hogy csak az áfajellegű bevételi várakozások és a megvalósult bevételek több mint a dupláját teszik ki mindennek. Válaszoljon arra, képviselőtársam, hogy 25-ről miért növelték 27 százalékra a gyermeknevelési cikkek áfáját! Demográfiai célokról beszélnek, miért teszik meg azt a gyermekvállalás előtt vagy után álló magyarokkal, hogy az ő szigorú értelemben kizárólag a gyermekneveléshez használatos cikkeik adótartamát is emelték? Tehát a családbarát kormány a családok évében, előtte, utána hogy tehette meg, hogy a gyermekvállalással összefüggő cikkek adóját emelte? Milyen gesztus ez a magyar jövendő számára? Milyen üzenet ez azon magyar fiatalok számára, akiktől most demográfiai csodát várnak, és sajnálatos módon az összes demográfiai mutatónk csökkenésnek indult?

Ez az igazi katasztrófa, sokkal fontosabb a nemzetgazdasági anomáliák ilyen vagy olyan megítélésénél. És igen, azt várná el a magyar történelem és a magyarság érdeke, hogy most mindenki egy kicsit magába szálljon, megvizsgálja azt, hogy hol tud hatni a demográfiai folyamatok tekintetében pozitívan, Magyarország Kormánya pedig azonnal benyújtsa a gyermeknevelési cikkek áfájának durva, radikális csökkentéséről szóló javaslatát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki még a vitában felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom.Megkérdezem Izer Norbert államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

IZER NORBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem lesz könnyű válaszolni a felvetésekre időrendi sorrendben, mert nagyon sok azonos téma merült fel, úgyhogy megpróbálom inkább egy picit logikai sorrendben összeszedni a válaszaimat.Először is azt gondolom, hogy ami a legtipikusabb visszajelzés volt, és gyakorlatilag három-négy képviselő is felvetette, a törvényjavaslat címadása. Hadd köszönjem meg, hogy akkor ezt tisztába tudom tenni, ugyanis úgy érzem, van egy kis félreértés itt az anyag tartalma kapcsán.

A magyar kormány idén nyáron elfogadott egy versenyképességi programot, melynek nagyon sok területet érintő eleme volt: egészségügy, oktatás, foglalkoztatás, közszféra, digitalizáció és adózás, tehát adózás volt az egyik elem a sok elemből. Ez egy versenyképességi hosszú távú program volt. Ennek a kifutása a következő néhány évben várható, tehát nem egy rövid távú programról beszélünk, hanem egy hosszú távú intézkedési tervről. Emellett idén nyáron elfogadásra került egy gazdaságvédelmi akcióterv, ami nevéből is kifolyólag akcióterv, 13+1 konkrét javaslatot tartalmazott, melyek egyébként többségükben meg is valósultak már, és egyébként a következő napirendi pontban egy következő pont megvalósítására teszünk javaslatot. Tehát ez az akcióterv az, ami konkrét határozott lépéseket tervez megtenni a közeljövőben, hogy a versenyképességünket növelje.

A jelen törvényjavaslat a versenyképességi csomagnak az adórészére vonatkozik, tehát messze nem a versenyképességi program összes elemét kívánja számbavenni, hanem azokat a pontokat szeretné megvalósítani, amelyekre eddig nem került sor. A legtipikusabb eleme ennek a pontnak az adóegyszerűsítés, az, hogy az adóhatóság el tudja végezni a vállalkozások adóbevallásainak az elkészítését is. Tehát erre próbál meg fókuszálni ez a csomag, tehát a versenyképességi programnak az adóintézkedései közül azokra, amelyeket nem valósított meg.

Szintén egy nagyon fontos összefüggés, és gyakorlatilag azt gondolom, Csárdi képviselő után majdnem minden képviselő belefutott ebbe a kommentbe, hogy elkezdték felsorolni a gazdaságvédelmi akcióterv megvalósult elemeit. Ez a csomag nem erről szól. Köszönettel vettem, hogy egyébként felsorolásra kerültek a szálláshelyáfa, a K+F, a munkásszállás adókedvezményei, amiket adtunk a gazdaságvédelmi akciótervben, azokat néhány hónappal ezelőtt elfogadta a parlament, tehát megvalósult adóintézkedésekről beszélünk. Ez a csomag, amiről ma vitázunk, nem az a csomag, ami a gazdaságvédelmi akciótervben szerepelt, ezért örülök, hogy egy picit helyre tudtuk tenni, hogy ez a versenyképességi program egy pontjának és azon belül is az adóadminisztráció-csökkentés elősegítését szolgálja.

Z. Kárpát Dániel képviselő úr viszonylag sok kommentet, megjegyzést fűzött az adópolitikához, gazdaságpolitikához. Én is hadd csatlakozzam ahhoz a vitához, hogy a gazdaságpolitikai eredményeket most minden szám egyértelműen alátámasztja. Azt hiszem, nem egy időszerű vita ezt folytatni, hogy vajon jó irányba mente a magyar gazdaságpolitika, és jó irányba mente a magyar adópolitika, mert azt gondolom, vitán felül áll, hogy egyébként fantasztikus eredményeket tudtunk elérni gazdaságpolitikában is és adópolitikában is.

Szintén megdöbbenéssel hallottam Z. Kárpát képviselő úrnak azt a kérdését, hogy miért van ilyen magas adóbevétel, és olyan, mintha ez nem lenne egy vágyott cél, ugyanakkor több képviselő még mindig adóemeléseket próbál meg sugallni, hogy esetleg még több adót kellene kivetni. Azt gondolom, egyértelműen le kell szögeznünk, hogy az adóbevételek beszedésének hatékonysága rendkívüli mértékben javult Magyarországon. Egyetértve Nacsa képviselő úrral, fehéredés az a forrás, amit keresünk, tehát a fehéredés a válasz arra, hogy miért tudunk ilyen magas összegű adóbevételeket beszedni. Ez ad egyébként mozgásteret arra, hogy csökkentsük az adókat.

Szintén nagyon sok javaslat érkezett az adórendszer rendszerszintű átalakítására. Azt gondolom, hogy éppen ebben vagyunk, tehát most folyik egy adórendszer-átalakítás. Az elmúlt, gyakorlatilag 6-8 év erről szól, hogy átalakítottuk a magyar adórendszert, és a fogyasztási, forgalmi típusú adók súlyát próbáljuk ösztönözni a magyar adórendszerben. Ez tipikusan az áfa és a jövedéki adó, és a jövedelemadókat próbáljuk meg drasztikusan csökkenteni, szja, társasági adó és a többi, és a munkát terhelő adókat és járulékokat fogjuk a jövőben is folyamatosan csökkenteni.

(14.30)

Azt gondolom, hogy ez a vita olyan szempontból eldőlt, hogy egy jó irányt követtünk ebben a hat évben. Minden mutató azt mutatja, hogy így sokkal hatékonyabban és sokkal erőteljesebben tudunk egyébként támogatni rászorulókat is, sokkal erőteljesebben tudunk beszedni adókat, tehát fehéredik a gazdaság, nem tudják az adózók, a csalárd adózók kikerülni az adózást.

Azt gondolom, hogy ez az a recept, amit legalábbis itt, Kelet-Közép-Európában követni kell. Lehet, hogy vannak olyan országok, ahol egyébként sokkal erőteljesebben lehet jövedelmet adóztatni. Azt gondolom, hogy nekünk figyelembe kell venni a régiós adottságokat is. Ha megnézik a társasági adó szintjét például, jól látszódik  ugye, elsők vagyunk ebben a rangsorban, ez nem is kérdés, de a régiós országok mind ott vannak egyébként 15 százalék alatti tartományban. Tehát az egész régióra jellemző az, hogy egy versenyképes jövedelemadóztatást folytatunk, és egyébként Nyugat-Európában, tipikusan Franciaországban, Németországban, ott jellemző az, hogy 25 százalék fölötti, illetve 30 százalékos adókat vetnek ki a vállalkozásokra, ami egyébként globális szinten egy óriási versenyhátrányt jelent az egész Európai Uniónak. Tehát azt látni kell, hogy harmadik országok, tehát ázsiai és amerikai vállalatok messze nem ilyen adóterheléssel találkoznak.

Szintén kicsit szeretném helyre tenni, hogy Z. Kárpát Dániel reagált a négy járulékból egy járulékra olvasztásra is. Az sem ebben a csomagban szerepel, azt a következő napirendben fogjuk megtárgyalni. Szívesen veszem ott is a kommenteket.

Szintén megpróbálok most egypár konkrétabb kérdésre reagálni. Az eva kivezetése kapcsán a bizonytalanság. Itt hadd erősítsem meg, hogy minden eddiginél szélesebb körű tájékoztatást adtunk Pénzügyminisztérium és NAV együttesen az evásoknak. Egy talán forradalminak mondható kalkulátort készítettünk, amiben gyakorlatilag forintra pontosan meg tudják nézni az evások, hogy melyik típusú adózásban milyen adóteherrel számolhatnak, tehát a katát érdemese választani, a kivát, vagy az szja-t, vagy a társasági adót, tehát amelyik éppen az élethelyzetére a legjobban alkalmazható. Azt gondolom, hogy minden segítséget megadunk ezeknek a vállalkozásoknak.

A kata kapcsán pedig, ha felmerült esetleg bármi bizonytalanság, azt kell mondjam, ha valaki egy evás vállalkozásból egy katás vállalkozó szeretne lenni, semmilyen bizonytalansággal nem kell számolnia, semmilyen szigorítást nem tervezünk erre a körre. Ami van bizonytalanság, és amit, azt látjuk, hogy az iparkamarák is szorgalmaznak, az az, hogy ha valaki munkaviszonyból megy át katás vállalkozásba, jó eséllyel a munkaadója kényszeríti ebbe a helyzetbe, ezeket az élethelyzeteket kell megnéznünk sokkal szigorúbban és szorosabban. Ez nem fogja befolyásolni az evásokat. Tehát az evások nyugodtan választhatják a katát, ha azt gondolják, hogy számukra az a legkedvezőbb adónem.

A forint árfolyama kapcsán, azt gondolom, én csak egy fél percig időznék ezen a kérdésen. A kormánynak továbbra sincsen árfolyamcélja. Z. Kárpát Dániel azt jelezte, hogy az ebben a csomagban adott kedvezmények összege hogy fog gyakorlatilag értékéből veszíteni az infláció miatt. Itt is hadd pontosítsak, hogy ebben a csomagban nincsen kedvezmény. Tehát ez az előttünk fekvő csomag nem egy adócsökkentő, több száz vagy több tíz milliárd bevételkiesést okozó csomag, hiszen ezeket elfogadtuk tavasszal. Tehát az a kormány politikája, hogy amikor a költségvetést összeállítja, akkor dönt az érdemi adómódosításokról is, pont azért, hogy a költségvetés hitelessége ne sérüljön. Tehát ebben a módosító csomagban nincsenek olyan adóintézkedések, melyeknek a költségvetésre érdemi hatása lenne, tehát ezért nem tudom ezt a kérdést megválaszolni.

Az OECD kapcsán, amit a képviselő úr felhozott mintapéldaként, ezt tavaly is megvitattuk, akkor is mondtam, hogy egy hibás elemzés, tehát szakmailag egy megalapozatlan elemzés. Kizárólag a társasági adót nézni, szakmailag valóban egy kicsit nem túl megalapozott állítás a tanulmány részéről, hiszen Magyarországon az iparűzési adó gyakorlatilag kétszer akkora terhet jelent a vállalkozásoknak, mint a társasági adó. Tehát mi minden fórumnál mondjuk, hogy valóban, a társasági adó a legversenyképesebb adómérték az Európai Unióban, de nekünk van egy helyi önkormányzatok által kivethető másik típusú, szintén a vállalkozásokat terhelő adó. Ha ezt a kettőt egyébként együtt nézzük, sokkal cizelláltabb képet kapunk, mint ha csak a társasági adó által beszedett bevételeket nézzük.

Szintén az OECD-tanulmányra hadd reagáljak, hogy amikor egy OECD-s tanulmány általában a magyar adórendszert vizsgálja, soha nem vizsgálja a kedvezmények rendszerét. A magyar rendszer rendkívül széles körű kedvezményeket ad, csak az szja-ban 380 milliárd forintot adunk a gyermekes családoknak, és szochokedvezményként is majdnem 80-100 milliárd közötti összeg van évente ott hagyva a gazdaság szereplőinél, szintén a foglalkoztatást támogató kedvezményként. Ezeket a kedvezményeket, a szochokedvezményt nem tudja az OECD-rendszer figyelembe venni. Tehát egy olyan állapotot tükröz, mintha nem lennének Magyarországon nagyon célzott és nagyon hatékony adóösztönzők, holott egyébként vannak.

Ahogy mondtam Csárdi képviselő úr kérdésére reagálva, ugye, amiket ő felsorolt témák, azok egy néhány hónappal ezelőtt elfogadott jogszabályban történtek, de örülök, hogy ismét rá tudtuk terelni a figyelmet a gazdaságvédelmi akciótervre, amelynek minden adós eleme meg fog valósulni a következő napirendi pontban szereplő járulék-egybevonás után. Tehát az adós lépések már megvalósultak. Szintén szeretnék ráerősíteni, hogy a gazdasági növekedésben igenis nagyon erőteljes hatása vagy szerepe van a kormánynak, hiszen az uniós források szintén szerepet játszanak ebben, de talán a legkisebb mértékben. Egyértelmű, hogy a gazdaságpolitika és a belső motorok, tehát a belső fogyasztás az, amely ezt az 5 százalékos gazdasági növekedést támogatja. Azt gondolom, hogy ezt nem lehet elvitatni, hogy ebben a gazdaságpolitikának és az adópolitikának nagyon erőteljes hatása van.

Egy szintén érdekes következtetésre jutott Csárdi képviselő úr azzal, hogy ha feszes a munkaerőpiac, akkor a cégek majd lenyelik a szochocsökkentést. Azt gondolom, hogy közgazdasági logikából ez semmi esetre sem vezethető le, ellenben a fordítottja igen: ha feszes a munkaerőpiac, akkor a munkáltatónak mindent meg kell tennie azért, hogy a munkabéreket egyre magasabbra emelje, és ez meg is történt egyébként. A szochocsökkentéssel párhuzamosan történt egy elég jelentős minimálbér-emelés, és a minimálbér-emelés a múltban is mindig azt okozta, hogy a minimálbér környékén, azokban a bérkategóriákban megemelkedett a bér nyilvánvalóan. Viszont most, hogy a munkaerőpiac feszes, az látszódik, hogy a minimálbértől jóval távolabbi bérkategóriáknál, tehát 400-500-600 ezer forintos béreknél is jelentősen megugrottak a bérek, tehát a munkaerőpiac feszessége pontosan azt jelenti, hogy a munkáltatóknak mindent meg kell tenni azért, hogy ki tudják gazdálkodni ezeket a járulékokat, illetve hogy béremelkedésre kell fordítaniuk a meglévő forrásaikat, hiszen elvándorol akkor tőle a munkaerő. Azt gondolom tehát, hogy pont a fordítottja igaz annak, amit a képviselő úr említett.

Mesterházy képviselő úr szintén a versenyképességi program nevét kritizálta; azt gondolom, hogy erre választ adtam.

Mellár képviselő úr is szintén a feszes munkaerőpiac kapcsán említette, hogy úgy működik a feszes munkaerőpiacon a rendszer, hogy lenyelik a cégek a szochocsökkentést; illetve a képviselő úr még azt jelezte, ha jól emlékszem, hogy ha adóemeléssel sanyargatjuk a cégeket, akkor ők magasabb termelékenységre vannak szorítva, és ezáltal magasabb lesz az egész gazdaság termelékenysége. Azt gondolom, hogy mi egy más utat választottunk, nem társasági adóval kívánjuk a cégeket sanyargatni és egyéb adókkal, hanem azt mondjuk, hogy magasabb béreket fizessenek a cégek. Ezt egyébként maga a piac is kikényszeríti, ugye, feszes munkaerőpiac következtében. Azt gondolom, hogy ha igaz az a hatásmechanizmus, amit ön gondol, hogy ha magasabb a cég terhe, akkor magasabb lesz a termelékenysége, akkor ez igaz kell legyen a magasabb bérek esetében is. Tehát mi a magasabb béreket támogatjuk, a munkáltatók fizessenek versenyképes, magas béreket a munkavállalóknak, és ez alapján legyen egyébként egyre magasabb termelékenység és egyre magasabb GDP-növekedés.

Az egykulcsos adó is sokszor kritikát kapott itt a mai vitában. Azt gondolom, azt is nehéz elvitatni egyébként az egykulcsos adó kapcsán, hogy munkakínálatot növel, tehát van egy kör, akit behúz a munkaerőpiacra, és szintén egy olyan sajátosság, amit Kelet-Közép-Európában, azt gondolom, hogy nem szabad elfelejteni, hogy jelentősen fehérít az egykulcsos adórendszer. Progresszív adórendszernél nagyon gyönyörűen látszódnak a torlódások, hogy bizonyos limiteknél vagy szinteknél nagyon feltorlódnak az egyes jövedelmek. Tehát ha van több kulcs, akkor mindig lesz egyébként olyan kör, aki arra van ösztönözve, hogy vagy visszafogja a teljesítményét, vagy esetleg szürke módot válasszon. A magyar rendszer tiszta, arányos, és azt gondolom, hogy az eddigi tapasztalatok beváltották a hozzáfűzött reményeket.

Magyar Zoltán képviselő úr számára szeretném jelezni, hogy nagyon aktuális a kérdése, de nem ebben a csomagban kell megtalálni a választ, mert nem adóintézkedés. De azért aktuális, mert tegnap lett kihirdetve az a rendelet, ami egyébként lehetőséget ad erre az áfa-visszatérítésre. Tehát ez nem egy adóintézkedés, ez egy állami forrásból kapott támogatás, és lesz lehetőség ennek január 1-jétől a további használatára. Január 1-jével lép hatályba, de tegnap egyébként a Közlönyben megjelent ez a rendelet. Úgyhogy ebben megnyugtató választ tudok adni. (Magyar Zoltán: Köszönöm.)

Szerintem egy utolsó pontra nem reagáltam még. Nagyon sokszor elhangzott Z. Kárpát képviselő úr szájából a gyermekek neveléséhez kapcsolódó cikkek áfakulcsa. Azt gondolom, hogy ezt a vitát is lefolytattuk többször, hogy európai uniós kötelezettség miatt nem lehet kedvezményes áfakulcsot használni erre a termékkörre.

(14.40)

Tehát az általános kulcsot kell használni erre a termékkörre is, ami Magyarországon 27 százalék, ami egyébként az adórendszer átalakításának a következménye. Tehát azt gondolom, hogy ettől a kormánytól elvitatni, hogy a családokat próbálja támogatni, én azt gondolom, hogy nem lehet. Ha meg lehetett volna, azt gondolom, már megtettük volna. Uniós kötelezettség miatt nem tudjuk ezt az áfakulcsot csökkenteni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   99-107   107-146   147-160      Ülésnap adatai