Készült: 2020.08.11.00:06:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

20. ülésnap (2018.07.20.),  17-18. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 5:32


Felszólalások:   15-16   17-18   19-20      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik képviselőcsoport: „Meddig még?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban elfogódottan állhatunk a Parlament falai között Szilágyi György képviselőtársam napirend utániját követően, hiszen az U20-as kézi-világbajnokságon valóban elképesztő sportsikereket és emberi tartást illető sikereket mutatott fel a magyar csapat. Ugyanakkor én egy kissé csalódott is vagyok a tekintetben, hogy a költségvetési vita lezárása után egy demográfiai fordulatot hirdető kormányzat sajnálatos módon a legnagyobb nemzeti sorstragédiánk kérdéskörében nem tudott érdemi elmozdulást elérni. Különösen furcsa ez számomra akkor, amikor a kezembe került a Tiszatáj című újság 1970. májusi és júniusi kiadásának egy elemzése, ahol az akkori körülmények között Andorka Rudolf demográfus egy beható elemzést végzett a születésszámok csökkenésének okáról, arról, hogy mi állhat a jelenség hátterében. 1968-ban keltezett panaszában leírja a következőket.

Kisebb fanyalgása abból a korból, hogy a népességnek csak a 94 százaléka élt családban, és már 6 százalék egyedülálló volt, és a családosok közül már 31 százalék gyermektelen volt, 37 százalék volt az egygyermekesek aránya, 22 százalék a kétgyermekeseké, és folytatja a sort. Olyan lényegi momentumokat világított meg a szerző, amelyekre ha nem is irigykedhetnénk ma, de egy lényegesen idealizáltabb állapotot képzelnek el, mint ami most nekünk megadatott, és ebből a katasztrofális helyzetből kellene elmozdulnunk.

Látnunk kell, hogy bár 1970 környékén már kongatták a vészharangot, a helyzet azóta drámai módon romlott, és ha csak kimegy az egyszeri képviselő ide a folyosóra és fölveszi az Országgyűlés Hivatala által elérhetővé tett és egyébként kiválóan összeállított sajtószemlét a gyermekvállalás témájában  a mai napon is föl lehetett ebből venni egy példányt, kiváló szakmai munka egyébként, elismerésem innen is , azt kell mondjam, hogy az összegyűjtés 1. oldalán sorakoznak azok a kísérleti intézkedések, amelyek jellemző módon a 2000-es évek óta foganatosításra kerültek annak érdekében, hogy a népesedési katasztrófa elháruljon, de a makacs számsorok szembejönnek, miszerint a kedvezménytömeg ellenére az előző évben megint csak csökkent az élve születések száma sajnálatos módon, és nem sikerült a vágyott elmozdulást elérni.

Itt sorolják, hogy a házasság védelme, ennek támogatása foganatosításra kerül, a magzat védelmét a fogantatástól kezdve igyekeznek biztosítani, tehát számos nagyon fontos, elvi alapvetés lefektetésre került, amelyeket én csak támogatni tudok. Az is látható, hogy a tankönyvkedvezményekről, az étkezésidíj-kedvezményekről itt a Ház számtalan vitát folytatott, hogy adott esetben a tankönyvek tekintetében egy ingyenes használatra vonatkozó, de mégiscsak könyvtári rendszer mennyire tekinthető a családtámogatás mély formájának, de én alapvetően támogatom a kormány összes olyan családtámogatási intézkedését, amelynek demográfiai kivetülése pozitív.

Ugyanakkor a felsorolás közben itt látható az állami lakhatási támogatások mint egyfajta vívmány az utolsó két kormány alatt. Itt jellemző módon a családok otthonteremtési kedvezményére, a CSOK-ra gondolnak, amely saját tulajdonú ingatlannál, bizonyos jövedelmi szint fölött képes hatni.

De azt is el kell mondjam, hogy az átlag és tipikus magyar élethelyzet tekintetében nem képes semmiféle demográfiai hatást kiváltani a kormányzat úgynevezett lakhatási támogatási rendszere, hiszen nem képes felszámolni a lakhatási szegénységet, nélkülözi a bérlakásprogramot, ami nagyon-nagyon sok magyar fiatal számára az életkezdés egyetlen lehetősége lenne; alternatívája a kivándorlás, ami viszont katasztrofális hatással jár.

Viszont ezen költségvetési tervezetben a kafetéria-rendszer átalakítása során ez a mostani kormányzat a lakhatási támogatások megnyirbálásával, csak azért, hogy a SZÉP-kártyára, az egyetlenféle kedvezménytömegre odacsoportosított pénzösszeg növekedhessen, végül is megint csak lakhatási káoszt és visszaesést okoz, a magyar fiatalokat pedig nehezebb helyzetbe hozza.

Az is látható, hogy számtalan intézkedést kellene nekünk itt közmegegyezéssel foganatosítani, hogy ez a nemzeti sorstragédia adott esetben 20 vagy 30 éven belül elérje a nullszintet, tehát hogy a fogyatkozás állapotából legalább csak a megmaradás szintjére jussunk, de amíg ilyen kis részletkérdésekben nem tud ez a parlament megegyezni, addig, úgy gondolom, hogy mindannyian szégyellhetjük magunkat.

A Jobbik frakciója igyekszik minden jobbító módosító javaslatot letenni az asztalra, kész programunk van ezen a területen, de amíg nemzeti minimumot nem sikerül a családtámogatások, a lakhatási támogatások és a népesedés helyzetének javítása érdekében letenni az asztalra, addig bizony a történelem szégyenpadjára kerülünk mindannyian.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:   15-16   17-18   19-20      Ülésnap adatai