Felszólalás adatai

Felszólalások:   21-40   41-70   71-86      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására pénteken, 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti, a védelmi együttműködésről szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erői magyarországi állomásozásának engedélyezéséről szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztések T/6348. és H/6354. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

Most megadom a szót Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úrnak, a javaslat előterjesztőjének. Parancsoljon!

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Ismételten köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy Németh Zsolt elnök úrnak a kérdése, hogy együtt tárgyaljuk a napirendi pontot vagy külön, az ehhez a napirendi ponthoz vonatkozhatott eljárásjogi szempontból.

ELNÖK: Én azért válaszoltam Németh képviselő úrnak, hogy külön, mert én ellenzéki vagyok, és akkor ez így jobban illik a stílushoz (Derültség.), de egyébként ez a két napirendi pont együtt megy. Parancsoljon!

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Igen, de Németh Zsoltnak igaza volt, mert valóban minden más napirendi ponttól függetlenül tárgyaltuk az előzőt. Tehát itt két résznapirendipont megtárgyalására került sor, tisztelt képviselőtársaim. Itt az önök előtt fekvő törvényjavaslatnak az a célja, hogy az Országgyűlés ennek a törvénynek az elfogadásával felhatalmazást adjon a Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti, a védelmi együttműködésről szóló megállapodás kötelező hatályának elismerésére, és a megállapodás hiteles magyar és angol nyelvű szövegét e döntéssel kérem, hogy hirdessük ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt belevágnék a mondandó érdemi részébe, természetesen jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy miért éppen most kerül beterjesztésre e megállapodásnak a szövege. Ugye, a korábbi demokrata amerikai adminisztráció hivatali ideje alatt rendkívül rossz politikai kapcsolatrendszer volt az Egyesült Államok és Magyarország között. Emlékezhetünk arra, hogy a demokrata adminisztráció folyamatosan próbált beavatkozni a magyar belügyekbe. Erre vonatkozóan a kísérletek szinte egymást érték. És ez még akkor is igaz volt, ha tudjuk, hogy még abban az időszakban is az együttműködés két másik pillére, a gazdasági és a védelmi kiválóan működött.

2016-ban aztán egy republikánus elnököt választottak az amerikaiak  emlékszünk az európai hisztire. Ezzel kapcsolatban azonban mindenki számára bebizonyosodott, hogy nem a mainstream média választja ki az amerikai elnököt, hanem az amerikai polgárok választják meg az amerikai elnököt. Természetesen ezek után még az Európai Unió külügyminisztereinek rendkívüli tanácskozását is összehívták, amelyen a brit külügyminiszter-kollégával együtt én magam nem vettem részt, ugyanis nem gondoltam, hogy érdemi mondanivalónk lehet néhány nappal az amerikai elnökválasztás után. Meg különben sem a mi dolgunk, hogy az amerikaiak kit választanak a saját vezetőjüknek.

Donald Trump elnök megválasztását követően változott a térségünkre vonatkozó amerikai külpolitikai doktrína, és természetesen így hazánkkal szemben is egy más típusú külpolitikát kezdett alkalmazni az új elnöki adminisztráció. Az új amerikai külpolitikai megközelítésben elismerték, hogy a térségünk stratégiai jelentőségű a szövetségi politika szempontjából, és elismerték azt is, sőt gyakorlatba is ültették, hogy a szövetségesekkel fenntartott viszonyban a párbeszédre és nem a kioktatásra kell helyezni a hangsúlyt.

(10.50)

Ezek után én azt gondolom, nincs csodálkoznivaló a tekintetben, hogy a republikánus adminisztráció hivatalba lépését követően elkezdtek újra felépülni a politikai kapcsolataink. Ennek a legutóbbi példája nyilvánvalóan a miniszterelnök úr Fehér Házban tett látogatása Donald Trump elnöknél május hónapban.

A gazdasági kapcsolataink vonatkozásában azt tudom elmondani önöknek, hogy jelenleg a német beruházói közösséget követően a második helyen Magyarországon az amerikai beruházó vállalatok állnak. 1700 amerikai vállalat összesen 105 ezer magyar embernek ad munkát. A külföldről érkező közvetlen működőtőke-befektetések 15 százaléka az Egyesült Államokból érkezik, és hazánk első számú exportpiaca az Európai Unión kívül az Amerikai Egyesült Államok. Tehát a gazdasági kapcsolataink továbbra is dinamikusan fejlődnek. Azt gondolom, így logikus, hogy az egyébként viharos politikai időkben is jól működő védelmi együttműködésünket is megerősítsük akkor, amikor a politikai klíma is kedvezővé vált a két ország között.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar-amerikai kétoldalú katonai együttműködés jogi keretét mindezidáig egy 1997 óta érvényben lévő, tehát még Magyarország NATO-csatlakozását megelőzően született úgynevezett OMNIBUS megállapodás biztosította. Ez az amerikai haderő Magyarországon tartózkodó állományára és annak jogállására vonatkozik. A magyar-amerikai védelmi megállapodás ennek megújítását jelenti, és az OMNIBUS nevezetű megállapodáshoz hasonlóan a NATO-tagok között kölcsönösen alkalmazandó úgynevezett  s megint elnézést a kifejezésért  NATO SOFA megállapodást egészíti ki; a SOFA a Status of Forces Agreement rövidítése. Ahogyan az OMNIBUS megállapodás, úgy ez a megállapodás is az amerikai haderő Magyarországon tartózkodó állományára és annak jogállására vonatkozik tehát.

A korábbi dokumentum megújítását egyfelől az teszi szükségessé, hogy az 1997-es megállapodás több területen is elavulttá vált. Nyilvánvalóan itt nem fogunk hosszú vitát folytatni arról, hogy vajon 1997 óta sok, nagyon sok vagy még több dolog változott a világban gazdasági, politikai és biztonsági szempontból. Mindazonáltal azt gondolom, józan ésszel bemérhető, hogy egy 1997-ben megkötött védelmi típusú megállapodás fölött eljárt az idő, vagy legalábbis adódtak új kihívások, amelyeket megfelelőképpen kezelni kell a szerződéses kereteink között is

A másik oka a jelenleg hatályban lévő megállapodás modernizálásának az, hogy a dokumentum kidolgozása bizony összefüggésben van a NATO keretében zajló fejleményekkel és a vállalt kötelezettségeinkkel. A NATO vonatkozó döntései értelmében ugyanis a szövetségesek az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megfelelő katonai képességek kialakítására, legyen szó a védelmi kiadások növeléséről, a beszerzések dinamizálásáról, a készenlét fokozásáról, vagy éppen a gyorsreagálású haderők kapacitásának növeléséről. Illetve szintén komoly hangsúly helyeződik immáron a rendszeressé váló közös gyakorlatozásra is. Természetesen mindezen változtatások magukkal vonzzák az infrastruktúra fejlesztésének elengedhetetlenné válását.

Említést érdemel az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Egyesült Államok nemcsak Magyarországgal folytatott a védelmi együttműködési megállapodás modernizálásáról szóló tárgyalásokat, hanem hazánkon kívül hat másik térségbeli országgal már lezárták ezeket a tárgyalásokat, alá is írták a megállapodásokat, azok érvénybe is léptek. Itt a három balti országról, tehát Lettországról, Litvániáról és Észtországról, valamint szomszédunkról, Romániáról, illetve Lengyelországról és Bulgáriáról van szó. Emellett pedig az amerikai adminisztráció tárgyalásokat folytat a szomszédos Szlovákiával, valamint Norvégiával is egy hasonló megállapodás létrehozásáról.

Ha megengedi, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, néhány tartalmi elemre azért szeretném felhívni a figyelmet, mert azt gondolom, hogy ha egy megállapodás érinti vagy érintheti a nemzeti szuverenitás kérdéseit, akkor azt illendő itt minden egyes elemében és minden részletében a parlament asztalára tenni, hogy a parlamenti képviselők felelősségük teljes tudatában tudjanak döntést hozni. Nem sok ahhoz fogható komolyságú dolog van, mint ami nemzeti szuverenitást érint.

Először is szeretném felhívni az önök figyelmét, tisztelt képviselőtársaim, a hazánk szuverenitását garantáló szövegelemekre. Ezek jelentették az egyik legfontosabb tényezőt abban a tekintetben, hogy miért is csúsztak meg, miért is húzódtak el így a tárgyalások. Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a magyar szuverenitásra vonatkozó utalások benne legyenek a szövegben, így összhangban az Alaptörvény 47. cikkével rögzítésre került a szuverenitáshoz való ragaszkodásunk. Alaptörvényünknek ez a cikke egyértelműen rendelkezik a csapatmozgásokra és az állomásozásra vonatkozó szabályokról is.

Ugyanakkor a megállapodás kihirdetésével egyidejűleg szükséges a megállapodás végrehajtásához elengedhetetlen közjogi engedélyek megadása is. Ezért van itt két résznapirendi pont előttünk. Ez a feltétel az Alaptörvény 47. cikke alapján csak akkor teljesül, ha az Országgyűlés és a kormány a szükséges engedélyeket a megállapodás hatálybalépésével párhuzamosan megadja.

Ennek érdekében a megállapodás parlamenti jóváhagyásával egyidejűleg szükség van egy országgyűlési határozati javaslatra, amely az állomásoztatásra, másrészt pedig egy kormányhatározatra, amely a különböző csapatmozgásokra ad felhatalmazást. E megoldással tehát, még egyszer szeretném aláhúzni, a szuverenitási szempontjaink biztosítása miatt van szükség.

Aztán szeretném felhívni a figyelmüket arra is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a megállapodás azért javarészt olyan tevékenységi köröket tartalmaz, amelyeket az Egyesült Államok hadereje már eddig is végrehajtott Magyarországon, azaz a megállapodás nem jelenti a tevékenységi körök érdemi kiszélesítését. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni szeretném, hogy vita volt arról is az amerikai féllel, hogy támadó hadműveletek indításáról rendelkezzene ez a megállapodás. Hosszú tárgyalások után sikerült érvényesíteni a saját álláspontunkat, így harmadik országgal szemben irányuló támadó hadművelet Magyarországról történő megindítására semmilyen utalás, ennek megfelelően semmilyen engedély nem került be ebbe a szerződésbe. Ezzel biztosítottuk azt, hogy a magyar hatóságok, az Országgyűlés, illetve a kormány külön engedélye nélkül támadó hadműveletet Magyarország területéről harmadik országgal szemben ezen megállapodás keretei között ne lehessen indítani.

Szintén szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét a büntető joghatóság kérdésére. Ebben az esetben a már többször hivatkozott 1997-es megállapodás elvét, illetve előírásait követtük. Eszerint Magyarország lemond az elsődleges büntető joghatóságról. Még egyszer mondom, ez nem új, 1997 óta így van. Súlyos esetekben azonban külön nyilatkozattal visszavonjuk ezt a legmondásunkat annak érdekében, hogy a vonatkozó eljárást itt, Magyarországon a magyar jogszabályok szerint lehessen lefolytatni.

Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy az 1997-es megállapodáshoz képest mindenképpen szükségszerűen új körülmény az európai uniós tagságunk, tehát nyilvánvalóan az európai uniós tagságunkkal összefüggésben több kérdést is kezelnie kell ennek a megállapodásnak, amelyeket még nem kellett kezelni 1997-ben. Ugyanakkor az 1997-es megállapodás is biztosított az Egyesült Államok fegyveres erői számára hivatalos és személyes célú vám- és adómentességeket. Az ezzel kapcsolatos szabályozásokat összhangba hoztuk az Európai Unió előírásaival.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva tehát azt tudom önöknek mondani, hogy a katonai együttműködés jogi kereteit megfelelően igazítja a mai kor feltételeihez ez a megállapodás, és összhangban van Magyarország kül- és biztonságpolitikai, valamint védelempolitikai érdekeivel is. Elmondhatjuk nyugodtan, mindenfajta túlzás nélkül, hogy a Magyarország és az Egyesült Államok közötti védelmi, katonai együttműködés mindezidáig is kiváló volt. Ez részben köszönhető annak, hogy az amerikaiakkal való védelmi együttműködés nem nagyon képezte vita tárgyát itt a parlamentben, bár emlékezhetünk arra, hogy abban a kérdésben nem sikerült teljes egységet teremteni a patkó két oldala között, hogy magyar katonák valóban részt vehesseneke Irakban az Egyesült Államok által vezetett, Iszlám Állam elleni koalíció műveleteiben.

(11.00)

Ezt végül is kétharmados többséggel, részbeni ellenzéki támogatással sikerült megszavazni, ami, azt gondolom, hogy világossá tette, hogy Magyarország nemcsak szavakban, hanem tettekben is elkötelezetten harcol a terrorizmus térnyerése ellen.

Azt gondolom, hogy ez a megállapodás és annak végrehajtása jól szolgálja majd a magyar-amerikai kapcsolatok további elmélyítését, amelyre vonatkozó kölcsönös politikai szándékról, azt gondolom, hogy az elmúlt években mindannyian meggyőződhettünk.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretném önöknek elmondani, hogy volt már alkalmam Benkő Tibor miniszter úrral közösen bemutatni ezt a megállapodást a Honvédelmi bizottságban, még annak aláírása előtt. Ehhez külön ragaszkodtam, hogy egy ilyen nagy horderejű szerződés aláírását megelőzően a parlamenti képviselőtársaink, legalábbis akik szakmailag a leginkább értenek ehhez a kérdéshez, tisztában legyenek annak tartalmával. Akkor a parlament Honvédelmi bizottságának ülésén ellenzéki és kormánypárti oldalról is alapvetően támogató hozzáállással szembesültünk.

Ezután írtam alá az amerikai külügyminiszter-helyettessel ezt a megállapodást Washingtonban, és most arra kérem önöket, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy támogassák a kormány előterjesztését, ratifikálják és léptessék életbe ezt a megállapodást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának. Parancsoljon!

NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A védelmi együttműködési megállapodás az Egyesült Államokkal meglehetősen hosszú történetre tekint vissza. Az Egyesült Államok ’17 novemberében tett javaslatot arra, hogy a fegyveres erőinek magyarországi jogállását szabályozó, 22 éves kétoldalú megállapodást egy új egyezmény, a védelmi együttműködési megállapodás, tolvajnyelven a DCA váltsa fel. Úgy gondolom, hogy a megállapodás megkötésének a folyamatában volt néhány fontos mérföldkő, az egyik mindenféleképpen Pompeo külügyminiszter úrnak az idén februári budapesti látogatása.

Hadd hívjam föl a figyelmet arra, hogy volt egy kis idő, ami eltelt a mostani külügyminiszteri látogatás meg az azt megelőző külügyminiszteri látogatás között, pontosan nyolc esztendő, 2011-ben volt az utolsó külügyminiszteri látogatás, illetőleg fontos hangsúlyoznunk azt, hogy maga a magyar Országgyűlés is, a Külügyi bizottság delegációja is kivette a részét a lobbizásból, hiszen áprilisban Washingtonban nagyon sok tárgyalást folytattunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Míg aztán ez a folyamat elvezetett Szijjártó Péter külügyminiszter úrnak az idén áprilisi washingtoni látogatásához, amely végül is az aláírást elhozta.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szeretném kifejezni ezen a helyen az elismerésemet a Külügyminisztériumnak. Nagyon hosszú tárgyalási folyamat volt, érzékeny tárgyalási folyamat volt, és ebben személyesen Szijjártó Péter külügyminiszter úrnak is része volt, aki vastagon kivette a részét ennek a megállapodásnak a tető alá hozásából.

Tavaly júniusban érkezett hazánkba az új amerikai nagykövet, David Cornstein úr, és ő már a posztja elfoglalását követően, egy éve jelezte, hogy az egyezmény megkötése számára személyesen és a kormánya számára is prioritás. Ő is kivette a részét, úgy gondolom, abból, hogy mára azt tudjuk mondani, hogy a magyar-amerikai kapcsolatoknak egy rendkívül fontos fejezetén vagyunk túl, amikor is Trump elnök fogadta Orbán Viktor miniszterelnököt a Fehér Házban. Ennek a megállapodásnak fontos szerepe volt ebben a folyamatban, és David Cornstein nagykövet úr szintén vastagon kivette a részét mindebből.

A Trump-adminisztráció két, magyar részről különösen fontos szempontból szakított elődei külpolitikájával. Azt gondolom, helyes, hogyha ezt itt leszögezzük. Először is a Trump-adminisztráció újra felfedezte magának Közép-Európát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Trump elnök 2017 júliusában a második külföldi útján már Varsóba látogatott, és ezen a látogatásán egy rendkívül fontos beszédet, azt merném állítani, hogy talán a legfontosabb külpolitikai beszédét tartotta meg, és ez rólunk szólt. Ez a beszéd elhangozhatott volna Budapesten is, és elhangozhatott volna egyébként egy magyar közjogi személyiségnek a szájából is. Az Egyesült Államok elköteleződése Közép-Európa katonai védelme iránt ennek a beszédnek a fényében is, ma egyértelműen állíthatjuk, megkérdőjelezhetetlen.

A másik fontos változás, hogy az amerikai külpolitika középpontjában immáron jó két és fél éve már nem a szövetségesek megnevelése, kioktatása áll, hanem az Egyesült Államok úgy érvényesíti az amerikai nemzeti érdeket, hogy közben szövetségeseit igyekszik partnerként kezelni.

Ez a két fejlemény tehát, amely a Trump-adminisztrációnak a külpolitikájában bekövetkezett, a kardinális változást tükrözi: egyrészt számunkra megkönnyebbülést hozott  erre a megkönnyebbülésre, úgy gondolom, hogy pártpolitikára való tekintet nélkül tekinthetünk , másrészt Közép-Európa fölértékelődött az amerikai stratégiai külpolitikai gondolkodásban, az Egyesült Államok fantáziát lát Közép-Európában.

Mindennek a két változásnak az eredményeképpen az a helyzetértékelés, ami egyébként Orbán Viktor és Trump elnök találkozóját követően megfogalmazódott, hogy az Egyesült Államok és Magyarország között kialakult egy stratégiai partnerség, ez talán egy olyan diplomáciai kifejezés, amely pontosan írja le a két állam között meglévő kapcsolatot.

A megállapodás aláírására végül másfél évnyi tárgyalás után idén áprilisban, a NATO megalakulásának 70. évfordulója alkalmából rendezett washingtoni külügyminiszteri tanácskozásnak a margóján került sor.

A NATO-val kapcsolatban és ennek a megállapodásnak az összefüggésében nem véletlen ez. Az Úristen nagy szervező ilyen szempontból: ennek a megállapodásnak a megkötése beleilleszkedik abba a folyamatba, amikor is a NATO újra megtalálta önmagát. Bátran mondhatjuk, hogy a 2014-es, Ukrajnával szembeni orosz agressziónak mindenféleképpen az a pozitív kollaterális hatása volt, hogy a NATO újra megtalálta a saját hangját, a NATO feltámadt: a 2014-es walesi csúcstalálkozó már kijelölte annak a NATO-nak az útját, amelyet aztán a varsói, illetőleg a brüsszeli csúcstalálkozó és ez a mostani megállapodás is hűen tükröz.

A megállapodás megkötése tartós és kölcsönös elköteleződést jelent, annak az elismerését, hogy az amerikai fegyveres erők tevékenysége hozzájárul Magyarország és Közép-Európa biztonságának és stabilitásának az erősítéséhez, amit ezzel a megállapodással Magyarország elismer és viszonoz.

(11.10)

Tehát bátran mondhatjuk, hogy noha nagyon szerteágazóak a kapcsolataink a gazdaságban, mint ahogy ezt itt a miniszter úr elmondta, vagy a legfelsőbb politikai szinten, és nélkülözhetetlen volt, hogy itt egy áttörésre sor kerüljön, és örvendetes, hogy ez az idei esztendőben, 2019-ben megtörtént egy külügyminiszteri találkozóval, egy elnöki szintű találkozóval, de mégis bátran kijelenthetjük azt, hogy a NATO jelenti a legerősebb kapcsot az Egyesült Államok és Magyarország között. Ezért a NATO-nak, illetőleg a NATO-val összefüggésben lévő biztonsági kérdéseknek a megkülönböztetett kezelése fölöttébb indokolt.

Hazánk 20 éve tagja a NATO-nak, azóta vagyunk tehát az Egyesült Államokkal hivatalosan is egy katonai szövetségben. Ez alatt a 20 év alatt különösen is a NATO nemzetközi misszióiból és általában a nemzetközi katonai műveletekből jócskán kivettük a részünket, és részt veszünk most is; mintegy 500 magyar katona szolgál Koszovóban, az afganisztáni kontingens létszáma hamarosan 180-ra nő, hogy csak néhány példát említsek. Köszönettel tartozunk ezért a helytállásért minden magyar katonának, legyenek azok bármilyen rangú katonák.

A kollektív védelemnek a fogalma ma már általánosan ismertté vált, és nem okoz Magyarország számára egy nehezen földolgozható kihívást az a gondolat, hogy Magyarországnak az elemi érdekeit a magyar katonáink Afganisztánban védik meg. Ez a kollektív védelemnek a logikája.

Azonban az expedíciós erőket leszámítva a Magyar Honvédség egészen a közelmúltig egyáltalán nem volt jó állapotban, nem lehetett róla elmondani, hogy egy modern, XXI. századi haderő. Ennek mindenekelőtt az az oka, hogy a mostanit megelőző kormányok jobb esetben hagyták elsorvadni, de gyakrabban maguk is tevékenyen hozzájárultak a tönkretételéhez. (Dr. Vadai Ágnes: Nem igaz!) 2002-ben például egy hosszú folyamat eredményeképpen  amikor érvényben volt az a célkitűzés, hogy elérjük a honvédelmi ráfordításoknak a 2 százalékát  elértük az 1,5 százalékot, 2010-re, tisztelt képviselőtársam, 0,7 százalékra sikerült (Dr. Vadai Ágnes és dr. Harangozó Tamás: Nem igaz!) letornázni ezt az adatot (Dr. Harangozó Tamás: 2015-re!), tehát ennek a drámai visszaesésnek az adatai önmagukért beszélnek. (Dr. Harangozó Tamás: Hát, ez egészen elképesztő!)

Most azonban a helyzet megváltozott, egyrészt persze azzal, hogy szerencsére már jó ideje nem (Dr. Vadai Ágnes: Németh Szilárd…) azok vannak kormányon, akik ezt a kártételt elkövették, másrészt  ez az előzővel szorosan összefügg  a magyar gazdaság is szárnyal, és a számok lehetővé teszik, hogy valóban többet költsünk haderőfejlesztésre, összhangban egyébként a NATO walesi célkitűzéseivel, illetőleg Trump elnöknek a nagyon határozott vonalvezetésével a megválasztását követően.

Harmadszor pedig: az is immáron egy széles körű felismeréssé vált, hogy Európának képessé kell válnia arra, hogy megvédje önmagát. Szükségünk van az amerikaiakra, nélkülük elképzelhetetlen Európa védelme, jó tehát, ha itt vannak, erről szól ez a megállapodás is, de Európának hosszú távon saját önvédelmi képességre is szüksége van.

Ha valamit elismerhetünk egyértelműen a Juncker-bizottságnak a teljesítményéből  nincs túl sok ilyen kérdés , azt gondolom, hogy a Permanent Structured Cooperation, tehát a megerősített állandó együttműködés a védelmi politika területén mindenféleképpen egy nagyon komoly eredmény az Európai Unió védelmi stratégiájának a kialakításában. Persze, a nagy kérdések még nem dőltek el a NATO, illetőleg az európai szintű védelmi együttműködés kapcsolatát illetően. Nagyon komoly kérdés az, hogy együtt vagy külön fogjuk fejleszteni az európai, illetőleg az atlanti védelmet, beleértve egyébként a védelmi iparnak a kérdéseit is.

A magyar kormány arra vállalkozott, hogy felépít egy modern magyar hadsereget, ehhez minden rendelkezésünkre áll: kiváló magyar katonáink nagyon komoly nemzetközi tapasztalattal, elegendő források és meghatározott technológiai alapok immáron ahhoz, hogy ezeket a forrásokat hatékonyan tudjuk felhasználni, és rendelkezésünkre áll egy modern haderő megteremtéséhez a szükséges politikai akarat is. Ennek az építkezésnek van olyan része, amelyben az amerikaiakra is hangsúlyosan számít Magyarország. Idetartozik például a közepes hatótávolságú légvédelmi rakétáknak a kérdése, amivel kapcsolatban szintén egy nagyon fontos előrelépést hozott a magyar miniszterelnök washingtoni látogatása. De a lényeg, ami tükrözi ennek a modern magyar hadseregnek a megvalósítására irányuló törekvést, a 2026-os Zrínyi-program, illetőleg az az eltökéltség, hogy 2024-re legkésőbb Magyarország 2 százalékos szintre fogja emelni a védelmi költségvetését.

Az egyezmény két konkrét vonatkozására szeretnék még röviden kitérni. Az egyezmény túlmutat a huszonéves OMNIBUS megállapodás korszerű alapokra helyezésén, és kiterjed a magyar katonai létesítményeken az amerikai haderő által végzett beruházások jogi kereteinek a megteremtésére is. Ez egy nagyon fontos gyakorlati vonatkozás; 22 év után teljesen indokolt, hogy összenőjön az, ami összetartozik.

És van egy nagyon fontos elvi vonatkozás, amit a miniszter úr is érintett, ez pedig a szuverenitásnak a kérdése. Fontos leszögeznünk azt, hogy a megállapodás nem sérti Magyarország szuverenitását. Ugyebár, volt olyan katonai szövetség, a Varsói Szerződés, amelyről ez nem volt elmondható. Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a NATO konszenzuselven működik, és ez egy nagyon fontos vonatkozás az Európai Unióban zajló egyik legizgalmasabb, legfontosabb vita vonatkozásában is, nevezetesen, hogy egyre erőteljesebb nyomás irányul Magyarországra és számos hozzánk hasonlóan gondolkodó tagállamra, hogy az Európai Unióban a védelmi és a biztonságpolitika területén vezessék be a többségi döntéshozatalt. Ez a nyomás kezd fojtogatóvá válni, ezért rendkívül fontosnak tartom azt, hogy legyen Magyarországon egy külpolitikai egyetértés, egy védelmi és biztonságpolitikai egyetértés is a többségi döntéshozatal bevezetésének az elutasítása tekintetében.

Mi úgy gondoljuk, hogy az Európai Uniónak tanulnia kell a NATO-tól. Ha a NATO-ban képes egy konszenzusos stratégiai, biztonsági, védelmi és külpolitikai döntéshozatal működni, akkor miért ne működhetne ez az Európai Unióban? Az elmúlt években is ezen az elven működőképes volt. Tanuljon az Európai Unió a NATO-tól! És ha nem talál megoldást, akkor talán keresse önmagában a hibát, és próbálja megvizsgálni azt a kultúrát, azt a viselkedésmódot, azt az eljárásmódot, amit a NATO-ban képesek az egyes szövetségesek és a tagállamok kialakítani. Mi úgy gondoljuk, hogy igenis összeegyeztethető a nemzeti szuverenitás és a kollektív biztonság kérdése.

Az Egyesült Államok fegyveres erői hazánk jóváhagyásával, az Alaptörvény és más jogszabályok maradéktalan tiszteletben tartásával tartózkodhatnak és végezhetik tevékenységüket Magyarország területén. Erről szól ez a megállapodás.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.20)

ELNÖK : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat.Tisztelt Országgyűlés! Brenner Koloman képviselő úr később érkezik vissza, tehát majd a vezérszónoki felszólalások körében, amennyiben visszaérkezik, később teszi meg felszólalását.

Most megadom a szót Aradszki András képviselő úrnak, a KDNP-képviselőcsoport vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Fontosnak tartom bevezetőleg elmondani, hogy az az érzésem ennek a megállapodásnak az aláírásával, hogy visszatértünk az 1990-es időszak értékeihez, amikor döntöttünk arról, hogy a Varsói Szerződésből kilépve, amiben elévülhetetlen szerepe volt Antall József miniszterelnök úrnak, egy kollektív védelmet, biztonságot biztosító szervezetbe irányultunk és abba léptünk be, amely az észak-atlanti szövetség volt. 1997-ben kötött egy megállapodást a magyar állam a NATO-val, amely arról szólt, hogy a NATO-tagok közötti kölcsönösen alkalmazandó Status of Forces Agreement kiegészítésére létrejövő megállapodásban rendezte  ez az OMNIBUS megállapodás volt  az amerikai haderő Magyarországon tartózkodó állományára, annak jogállására vonatkozó szabályokat. Az idő azért halad előre, és 1997-hez képest jelentős gazdasági, politikai, katonapolitikai és jogi változások mentek végbe a világban, Európában és Magyarországon, valamint az Egyesült Államokban is. Az bizonyossá vált, hogy korszerűsíteni kell ezt a megállapodást, amely összhangban van az Egyesült Államok megváltozott politikai súlyával, megváltozott politikai attitűdjével, amikor is a demokráciaexport helyett egy praktikus megoldásokat tartalmazó politikai irány vált dominánssá Trump elnök megválasztásával.

Talán nem véletlen, hogy az úgynevezett demokráciaexport időszakában a NATO mint szervezet, ennek a működőképessége nem volt a csúcson, amit arra is fel lehetett használni egyes tagállamok részéről, hogy a vállalt kötelezettségeket nem vagy alig, vagy csak minimálisan teljesítették. A NATO szerepének megerősítése történik a hasonló megállapodásokkal, mint ami most a parlamenti vita tárgya, amely egyrészt biztosítja a közös védelmi rendszer hatékony működtetését, továbbá biztosítja azt is, és ez egy politikai súlyú megállapodás a tekintetben, hogy Magyarország tudja teljesíteni azt a vállalását, amely azt jelenti, hogy a NATO védelmi rendszeréhez, a közös teherviseléshez arányos és Magyarország teljesítőképességéhez igazodó hozzájárulást tudjon tenni.

Magyarország tekintetében azt tudjuk elmondani, és ezt büszkén tudjuk elmondani, hogy az elmúlt években jelentős hangsúlyeltolódás történt a védelmi képességeink megerősítésére mind költségvetési fedezet útján, mind pedig katonapolitikai döntések meghozatalával. Ennek a folyamatnak fontos eleme az előttünk fekvő megállapodás parlament általi jóváhagyása, már csak azért is, mert az bizonyos, hogy Európa nagyon fontos geopolitikai tényező, ezen belül Közép-Európa és Kelet-Európa nagyon fontos stratégiai tényező, amelynek mi részei vagyunk, és alapvetően üdvözölni és támogatni kell azt, hogy az Egyesült Államok a megváltozott politikai irányultságát igénybe véve biztosítja, erőteljesebben biztosítja a közös védelmi eszközök kialakítását, illetve a közös védelmi potenciál megerősítését.

Nagy dilemma az, amikor egy ilyen megállapodásról beszélünk és azt vitatjuk, hogy hogyan viszonyul ez a magyar szuverenitás kérdéséhez. Alapvetően minden nemzetközi megállapodás valamilyen szinten az azt megkötő felek számára az adott állami szuverenitásuk valamilyen módosítását, csökkentését vagy jogkiterjesztés esetén a növelését jelenti. Fontos dolognak tartom azt aláhúzni, hogy a tárgyalások során olyan megállapodást sikerült miniszter úrnak ellenjegyezni, aláírni, amely alapján biztosítható a magyar szuverenitásnak a dolog természetéből való csökkentésének alkotmányos szempontok szerinti megoldása.

Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy fő szabályként a kormány ad felhatalmazást a csapatmozgásokra. Ez alól vannak kivételek, amely kivételek között szerepel, hogy az alkalmazás és állomásoztatás esetén, amikor ilyen típusú szándék van az Egyesült Államok részéről, akkor ennek a jóváhagyásáról az Országgyűlés dönt. Mindezek mellett azt is fontosnak tartom, hogy érthető, katonai szempontból érthető volt az az álláspont, hogy minél szélesebb mozgási és jogi lehetőséget biztosítson Magyarország az Egyesült Államok katonái számára az itt-tartózkodásuk idejére, de a megállapodás tartalma azonban kiállja a magyar alkotmányosság próbáját, kiállja annak a mércének az erejét, amely szerint oly mértékben korlátozza a magyar szuverenitást, ami csak legfeljebb és a legkisebb mértékben, leginkább szükséges ahhoz, hogy ez a megállapodás hatékonyan működjön.

Miért van szükségünk erre a megállapodásra? Elsősorban azért, hogy védelmi potenciálunkat erősítse, és nemcsak Magyarország védelmi potenciálját, hanem egész Közép-Európa védelmi struktúrájában jelentős változásokat eredményez ez a megállapodás, már csak azért is, mert az Egyesült Államok hazánkon kívül Lengyelország, Románia, Bulgária és a három balti állam: Észtország, Litvánia és Lettország esetében hasonló megállapodást kötött, és ezek már hatályba lépnek. Ennek a megállapodásnak azért is van súlya, mert kellő ellensúlyt tud képezni egyes, Európa centrális erejét fenyegető támadásokkal, befolyásokkal szemben.

Mindezek alapján, miután a megállapodás mind a célját tekintve, mind pedig tartalmát tekintve kielégíti a magyar stratégiai érdekeket, a honvédelmi, geopolitikai érdekeket, kielégíti az alkotmányos rendünkben megengedhető követelményeket a szuverenitás tekintetében, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt javasolja és támogatni fogja az előterjesztett határozati javaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

(11.30)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt természetesen támogatja mind a két előterjesztést, annál is inkább, hiszen a NATO-csatlakozásunkra való meghívás ’97-ben Horn Gyula kormányának időszakára esett, és ha már szuverenitási kérdésekről beszélünk, akkor egy népszavazáson lett a magyar nép megkérdezve arról, hogy a szuverenitásának egy ilyen nagy fokáról rendszerszerűen lemondjone a biztonsága érdekében, és ez egy eredményes és érvényes népszavazás volt, majd ’99-ben az azt követő Fidesz-kormány idején köttetett meg maga a csatlakozási szerződés. Ezért érdemes ilyenkor mindig beszélni a NATO-ról is természetesen, mert a NATO  mint sokszor elmondtuk  a világ legerősebb és legsikeresebb katonai, politikai szövetsége, és ezen szövetségen belül az Egyesült Államok hegemóniája, azt gondolom, nem megkérdőjelezhető. Talán sokan nem is tudják, de a mai napig ha a világ első tíz legnagyobb katonai hatalmát vesszük, akkor még mindig ott tartunk, hogy az Egyesült Államok egymagában az első helyen potenciáljában, katonai erejében körülbelül annyi erőt képvisel, mint az azt követő kilenc együttvéve  nyilván ennek sok szempontja van, de nagyjából így számolják még most is, bár azért az utóbbi években nagyon komoly átrendeződések vannak ebben a sorrendben, és sajnos az Európai Unió tagállamai, ha Nagy-Britanniát még idevesszük, akkor mondhatom, hogy az Európai Unió tagállamainak erőteljes kárára.

Ebben a helyzetben, ’97-ben még a NATO- és EU-csatlakozásunk előtt köttetett szerződés alapján működött az a rendszer, amelyben az Egyesült Államok hadseregének a NATO-n kívüli külön csapatmozgását, itt-tartózkodását szabályozó kérdések eldőltek. Mint az elhangzott, 2017-ben jelezte az Egyesült Államok, hogy szeretné ezt megújítani. Ennek sok oka van, még egyszer mondom, elfogadható oka az is, hogy még NATO- és EU-csatlakozásunk előtti állapotot tükrözi a szerződés, természetesen elfogadható ok az is, hogy 20 év után nagyon sok minden változik a katonai területeken is, ezért azt gondoljuk, hogy semmilyen akadálya nincsen annak, hogy ez a szerződés megújításra kerüljön. Azt viszont már egy picit a mi megítélésünk szerint  akkor egyszerűen fogalmazok  átlátszónak és ízléstelennek tartjuk, amit a kormány ebben az ügyben az aláírást megelőzőleg csinált.

Az a szuverenitási hercehurca, amit itt hallottunk, most már azért sokkal szerényebben, de előtte hosszú, nagy sajtótájékoztatókon és bejelentéseken, hogy gyakorlatilag a kormány keze meg van kötve, és nem biztos, hogy sikerülni fog ez a megújítás, mi azt gondoljuk, ismerve az Orbán-kormány működését, hogy nem szólt másról, mint hogy bepróbálkoztak az Egyesült Államoknál, futottak egy kört. Hogy most ennek köszönhetőe az, hogy Orbán Viktor egy familyfotón mosolyoghatott Trump elnökkel, vagy inkább annak az egymilliárd dolláros katonai beszerzésnek, amit bejelentettek, amit a magyar adófizetők majd a nap végén kifizetnek, az valószínűleg sosem derül ki. De azt szögezzük el, kedves képviselőtársaim, hogy valódi alkotmányos, szuverenitási kérdés nem merült fel ennek az ügynek a kapcsán, és a legnagyobb beismerése annak, hogy nem merült fel, az az, ami itt a vezérszónoklatban vagy a miniszteri expozéban el is hangzott érvként, hogy gyakorlatilag konstrukciójában ez a szerződés szinte semmiben nem különbözik a ’97-ben megkötöttől. Semmiben! És az, hogy bele van írva a szerződésbe egy utalás, hogy a magyar Alaptörvényt tiszteletben tartva meg a magyar törvényeket betartva lesz ez a szerződés aláírva, és utána ezeket betartva fognak az amerikaiak itt különböző kiváltságokat kapni ahhoz, hogy a hadseregük zavartalanul működhessen, hát, kedves képviselőtársaim, mert ha nem írjuk bele, akkor nem? Tehát ha nem írjuk bele ezt a mondatot, akkor az amerikaiak vagy egyébként a magyar fél nem tartja be a magyar Alaptörvényt meg a magyar törvényeket? Teljesen világos és teljesen egyértelmű, hogy ez egy politikai bepróbálkozás volt, ami nagy valószínűség szerint, szintén mondom, nem tudom, mikor derül ki, de egyszerűen lepattantak az amerikai félről, azért valószínűleg ők is tartanak maguk körül néhány jogászt, akik ezt el tudták nekik mondani.

Nem tudjuk, hogy mi szükség van ezekre, nem értjük. Azért mégiscsak vannak olyan alapvető kérdések, amelyekről még önök is azt állítják, hogy szent és sérthetetlen, például az ország biztonsága, ezen belül például az, hogy a NATO-tagságunk mindenféle szempontból a magyar állampolgárok javára szolgál. Akkor nem tudjuk, hogy miért kell ilyen játékokkal szórakozni.

Németh Zsolt képviselő úr vezérszónoklata azért néhány gondolatot ébresztett bennem, pedig nagyon szerettem volna egy egyszerű, patetikus, hatalmas nemzeti összefogásról tanúbizonyságot tevő vezérszónoklatot tartani, de olyan dolgok hangzottak el Németh Zsolt szájából, amelyekre muszáj az embernek reagálnia, mert vagy nem ért vele egyet, és ez teljesen rendben van, vagy objektíve nem igaz, amit mondott, és akkor azt ki kell igazítani.

Az elsővel kezdeném. Németh úr nagyon sok időt szentelt Trumpra, az amerikai kül- és belpolitikára  nem tudom, egyébként ennek a javaslatnak konkrétan mi köze van hozzá, pont az a lényege, hogy a két ország katonai területen kormányokon átívelően együtt kell hogy működjön, és ez így volt, és így is kell hogy legyen a jövőben , de megütötte a fülemet, amikor azt mondta, hogy Közép-Európa milyen fontos az új amerikai adminisztrációnak, és hogy második útja Varsóba vezetett, ez lehetett volna Budapest is. Nem, nem lehetett volna Budapest, Németh úr, és ezt ön pontosan tudja, hogy nem lehetett Budapest. (Németh Zsolt: Nem tudom!) És valószínűleg azt is pontosan tudja, hogy a közép-európai térség felértékelődése például a Trump-adminisztráció alatt is elsősorban annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok akár katonai, akár nemzetbiztonsági szempontból újra kezdi komolyan venni az orosz fenyegetést nemcsak a saját hazájában, hanem a szövetségesei tekintetében is. Na, Magyarországnak az elmúlt években ebben a kérdésben folytatott kétkulacsos politikája miatt, azt gondolom, teljesen kizárt volt, hogy ez a beszéd akár Budapesten is elhangozhatott volna, és ennek valóban oka az, ahogy a kormány az elmúlt időszakban ezen a területen viselkedett.

Igen, a Honvédelmi bizottság tagjaként, volt alelnökeként és a Nemzetbiztonsági bizottság volt tagjaként azt tudom mondani, hogy valóban nagyon sok olyan ügy volt az elmúlt időszakban, Németh úr, a kormány konkrét tevékenységéhez kapcsolódóan, ami egy szövetséges országban, akár az Egyesült Államokban, akár nyugat-európai, európai uniós szövetségeseinkben nagyon komoly kételyeket vetett fel Magyarország elkötelezettsége és a NATO tekintetében a biztonság kérdésében. És most nem megyek végig ezeken az ügyeken, pontosan tudjuk, hogy miről van szó, itt az orosz befolyás, az orosz titkosszolgálatok ki-bejárkálása, a szélsőjobboldallal való együttműködése s a többi, ezek mind benne vannak, és én azt gondolom, hogy vannak olyan dolgok, például ez is, amiről ma tárgyalunk, amiben egyszerűen nem kéne senkinek külön utakat járnia.

Amit ön elmondott a védelmi kiadásokról meg a Magyar Honvédség állapotáról, azért vagyok kénytelen kiigazítani, Németh úr, mert vagy nagyon rossz anyagot írtak önnek a kollégái, vagy  nem tudom  rossz Google-címet írt be, a tény valami nagyon-nagyon messze van attól, amit ön mondott. Ön azt állította, hogy 2010-ben vagy 2010-re 0,7 százalék lett a honvédelmi költésünk a GDP arányában  ez egyszerűen nincs így, ezek számok, államtitkár úr. A következő a helyzet: 1,14 volt, tehát 2010-ben volt utoljára 1 százalék fölött a honvédelmi költés, aztán hosszú-hosszú éveken keresztül a Fidesz-kormány alatt ez csak lefelé ment. A mélypontja 2015-ben volt, tisztelt képviselő úr, amikor az a bizonyos 0,7 százalék bekövetkezett, és amikor is egyébként a honvédelmi minisztert, Hende Csabát menesztette Orbán Viktor, és amikor egyébként a walesi csúcs után a magyar kormány szemmel láthatóan  szintén valószínűleg amerikai és nemzetközi nyomásra  elkezdte komolyan venni a saját magyar haderejét. Addig itt csak leépülés és pusztulat volt, államtitkár úr, 2010 és ’15 között.

Én nem állítom, hogy előtte minden fenékig tejfel volt, de az, hogy a 2010-es válság évében is lényegesen meghaladta a magyar költségvetésben a honvédelemre szánt rész, mint utána a következő öt évben önök alatt, az egyszerűen tény, és az is tény, hogy az idei évben érte el ismét az 1,2 százalékot. Tehát nagyjából azt mondhatjuk, hogy pont 2010 után nagyjából kilenc év múlva, most tartunk ott, ahol 2010-ben tartottunk a GDP-arányos költésben, és ez nyilvánvalóan meglátszik a honvédség állapotán, nyilvánvalóan ez nem tudott máshogy megvalósulni, mint hogy további leépülések, képességleépülések, megszűnések voltak. Emlékezzünk csak a helikopterbeszerzési hercehurcára, hogy már ’13-ban letette a honvédelmi miniszter a szent esküt, meg ötpártit vagy hatpártit hívott össze, hogy már mindjárt itt vannak a helikopterek, aztán talán most majd lesz valami, kilenc évvel vagy öt évvel később.

(11.40)

Nem megyek hosszan bele, csak azt szeretném mondani, hogy szerintem kár volt ezt a témát idehozni egy olyan előterjesztésnél, ahol egyébként, azt gondolom, legalábbis remélem, teljes konszenzus lesz a szavazás tekintetében a parlamenti pártok között, és pláne kár volt úgy idehozni ezt a témát, hogy nem sikerült eltalálni a számokat.

Végezetül, tisztelt miniszter úr, személyesen megszólított az imént, magamra vettem, nyilván, merthogy én hangos nemtetszésemet fejtettem ki az ön beszéde alatt. Igen, azt kérdezte, volte gyerekszobám. Nekem volt, miniszter úr! És voltak olyan szüleim is, tudja, akik arra tanítottak, hogy ne hazudjak. Miniszter úr, amikor ön egy miniszteri zárszóban teljesen valótlan dolgokat ad a vitapartnere szájába, olyan dolgokat, amelyek nem hangzottak el, úgy, hogy ön pontosan tudja, hogy nem lehet rá reagálni, akkor bizony a parlamentben van egy ilyen műfaj, hogy az ember már más eszköze nem lévén bekiabál.

Mondanám, miniszter úr, konkrétan. Senki nem állította itt, senki, hogy a macedón nép döntését megkérdőjeleznénk Gruevszki megválasztásával kapcsolatban. Azt állítom viszont most is, miniszter úr, hogy önök megkérdőjelezik, sőt semmibe veszik a macedón bíróság ítéletét. Nem azért kiabál itt bárki Gruevszki-ügyben, mert egy tíz évig volt miniszterelnököt beengedünk az országba (Dr. Vadai Ágnes: Hanem mert bűnöző!), hanem azért, mert ő korrupciós ügyekért jogerősen elítélt, nem vádolt, nem elsőfokon, jogerősen elítélt; egy leendő NATO-tagország bíróságának ítéletére mondják azt, hogy önök szerint ez nem érvényes. Ezt egyszerűen nem tudjuk elfogadni, miniszter úr.

Azt állította, objektíve, ezt mondta saját szájával  és már sokszor elhangzott , hogy a kormánytól független hatóság döntött Gruevszki-ügyben. Ne vicceljen már, miniszter úr! A bevándorlási és migrációs hivatal a Belügyminisztérium közvetlen irányítása alatt álló kormányzati szerv. A belügyminiszter utasítása, irányítása és felügyelete alatt álló kormányzati szerv. Még csak nem is látszatfüggetlen, mint az ügyészség például. Kifejezetten kormányzati szerv.

Végezetül pedig, miniszter úr, azt, amit mondott, megértem, látom, hogy büszkén vállalja. Az az ön döntése, hogy egy elítélt bűnözőt alkalmaze a legfőbb és legbizalmasabb tanácsadójának. Az az ön dolga. Van, aki bűnözőkkel szereti magát körülvenni és tőlük tanácsokat kérni, nyilván mások valószínűleg másfelé keresnének ilyen tanácsadókat. Ez hangzott el ma itt öntől, ez szerintem viszont önt minősíti és nem az itt lévő ellenzéki képviselőket.

Visszatérve magához a javaslathoz: támogatjuk a javaslatot, a bizottsági ülésen is elmondtuk, hogy támogatjuk mind a két javaslatot, hiszen nem történik más, mint az 1997 óta meglévő szerződés megújítása, ami mind közjogi, mind szuverenitási és minden más szempontból ugyanazt az állapotot tartja fenn, amit eddig. A szuverenitást továbbra is a magyar Országgyűlés döntése garantálja, mint ahogy egyébként ez a törvény is mutatja. Valódi csapatmozgásokat és valódi, a magyar szuverenitást érintő amerikai katonai műveleteket a magyar Országgyűlés döntése nélkül nem lehet a jövőben sem és eddig sem lehetett megtenni Magyarországon. Ez garantálja a mi szuverenitásunkat, és annak örülünk, hogy ez a szerződés ilyen formában fog megvalósulni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vadai Ágnes képviselő asszonynak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni a felszólalásomat, hogy a magam és a Demokratikus Koalíció-frakció nevében üdvözlöm, hogy az Országgyűlés ma ezt a két előterjesztést támogatja, és természetesen, ahogy korábban elmondtuk, nemzetközi szerződések esetében a Demokratikus Koalíció támogatását adja a javaslatokhoz. Ebben a két esetben is támogatni fogjuk ezt az előterjesztést.Külön öröm számomra, hogy egy másfél éves hercehurcának teszünk pontot a végére. A Honvédelmi és rendészeti bizottság már tárgyalta ezt az előterjesztést, erről miniszter úr is beszélt, és akkor is láthatóan az előterjesztés középpontjában a szuverenitási kérdés állt, amelyről valóban, akkor sokkal vehemensebben, most talán kicsit visszafogottabban beszéltek kormánypárti képviselők.

Arról szeretném képviselőtársaimat tájékoztatni, hogy ennek a szerződésnek a Demokratikus Koalíció frakciója által történő megszavazása semmiképpen sem jelenti azt, hogy az egypárti, önök által elfogadott Alaptörvényt elfogadottnak tekintjük. Tudomásul vesszük, hogy önök beíratták ezt az amerikai féllel a nemzetközi szerződésbe, ebbe a kétoldalú szerződésbe, de a Demokratikus Koalíció azt az egypárti alkotmányt változatlanul illegitimnek tekinti, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy amint lehetőség lesz rá, ezt az Alaptörvényt kidobjuk, és olyan Alaptörvényt fogadjunk el  nyilván akkor ezeket a módosításokat át fogjuk vezetni , amely valóban a nemzet egységét jeleníti meg. Ez az Alaptörvény nem jeleníti meg a nemzet egységét, ez az Alaptörvény csak és kizárólag önöket jeleníti meg, sőt még az sem biztos, hogy teljes mértékben az itt ülő fideszeseket, csak a Fidesz politikájának egy részét jeleníti meg.

Ahogyan Harangozó képviselőtársam már beszélt erről, ez a megállapodás önök miatt húzódott el másfél évig, mondvacsinált okokkal; nyilván azt gondolták, hogy ezzel legitimálhatják ezt az Alaptörvényt. Ne gondolják ezt, képviselőtársaim! Mi azért szavazzuk meg ezeket a törvényjavaslatokat, mert borzasztóan fontosnak tartjuk, hogy a szabad világ vezető országával korábban megkötött szerződést, mert valóban mára talán megérett arra, hogy felülvizsgáljuk és a megváltozott viszonyoknak megfelelően átalakítsuk, szóval hogy a szabad világ legfontosabb és vezető országával legyen egy ilyen védelmi együttműködés. Ennek semmi köze sincs a magyar szuverenitáshoz, ennek semmi köze sincs ahhoz, amiről önök itt beszéltek, ennek egész egyszerűen a józan észhez van köze. Ahogy elhangzott itt korábban a felszólalásokban, ez egy korábban, Magyarország NATO-csatlakozása előtt is létezett megállapodás volt. Ennek továbbvitele alapvetően Magyarország nemzeti érdeke. Turi-Kovács képviselőtársamnak mondom: na, ez például nemzeti érdek, és úgy gondolom, hogy önök is azért támogatják, mert fontosnak tartják a nemzeti érdek megvalósítását.

Világossá kell azt tenni, hogy az elmúlt másfél éves hercehurca, ami e két szerződés aláírásával, tárgyalásával járt, egy dologra volt csak jó, hogy meg lehessen mutatni a kormányzat részéről, hogy akár akadályokat is lehet gördíteni az ilyen megállapodások aláírása elé annak érdekében, hogy elérjék, hogy megérkezzen ide a külügyminiszter, és valamilyen úton-módon, még az árát persze nem tudjuk, de találkozhasson végre Orbán Viktor az amerikai elnökkel.

Németh Zsolt azt mondta, hogy nagy megnyugvást jelent az számára (Németh Zsolt: Megkönnyebbülést!), hogy új adminisztráció van. Engem egy dolog érdekel: hogy az ön megnyugvása mennyibe kerül a magyar adófizetőknek. Aztán beszélt is arról, hogy valóban, a megbeszéléseknek köszönhetően a közép-hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer ügyében változás állhat be vagy előrelépés történt. Tisztelt képviselőtársaim  és erről a Külügyminisztérium minisztere, Szijjártó Péter is beszélt , nyilvánvalóan az ilyen védelmi együttműködés keret a további együttműködések érdekében. Ezt nagyon fontosnak tartjuk. Számtalan alkalommal az elmúlt években a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén szorgalmaztuk a szorosabb együttműködést a NATO-tagállamokkal, szorgalmaztuk a honvédelmi beszerzéseket. És nem állítom, hogy Németh Zsolt nem mond igazat a plenáris ülésen, hiszen ő nem ilyen, nyilván tévedett a honvédelmi költségvetést illetően; erre Harangozó képviselőtársam már rávilágított.

Azt gondolom, most tekintsünk el attól, hogy mennyire emelkedett volt az, hogy ön azt állította, a Magyar Honvédség költségvetése 2010-ben 0,7 százalék volt. Ez egész egyszerűen nincs így. Tekintsünk el attól, hogy mennyire volt emelkedett egy ilyen, egyébként szerintem Magyarország számára rendkívül fontos egyezmény megvitatásakor arról beszélni, hogy ön szerint a Magyar Honvédség milyen állapotba került 2010-ben. De egyszerűen kénytelen vagyok ezekre a kérdésekre reagálni és erről is beszélni, főleg azért, mert személyesen is érintett vagyok, nemcsak azért, mert ebben az időszakban voltam honvédelmi államtitkár, hanem azért, mert nagyjából egy kezemen meg tudom számolni azoknak a képviselőknek a számát, és beleértem magamat is, akik a honvédelem ügyével ebben a házban szoktak rendszeresen és hosszú ideje foglalkozni. Ezért volt jó, hogy a Honvédelmi és rendvédelmi bizottságba eljött nemcsak Szijjártó Péter külügyminiszter, hanem a honvédelmi miniszter is, és ott tájékoztattak bennünket erről az egyezményről. Biztosan Kósa Lajos elnök úr be fog jönni Schengennél. Jöjjön gyakrabban a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésére, és akkor megláthatja, hogy milyen kérdésekről szoktunk ott vitatkozni.

(11.50)

Őszintén sajnálom ugyanakkor, hogy bár a Külügyminisztérium az előterjesztő, nincs itt a honvédelmi tárca képviselője, akár a miniszter, akár a csülkös-pacalos államtitkár, mert erről biztosan tudna beszélni, hogy a 2010 előtti időszakban GDP-arányosan mennyit költöttek az akkori kormányok  és ez természetesen önökre is vonatkozik, hiszen 2001-től, sőt korábbról rendelkezésre állnak az adatok , és mennyit költött 2010-2018 között a hadseregre az önök kormánya.

A legnagyobb problémát a haderőfejlesztés tekintetében az jelentette, hogy azokat az eredményeket, amiket elértünk tényleg nagyon nehezen 2010-ig…  és nemcsak azért, mert válság volt, hanem azért, mert önök kötöttek egy olyan szerződést a svédekkel Gripen-ügyben, amely ma még nem nyilvános, de nagyon remélem, hogy egyszer nyilvános lesz, és látni fogják a fizetési ütemezést a választópolgárok, meg majd látni fogják a módosítást, amit Hende Csaba azért kötött, mert nyilvánvalóan nem álltak rendelkezésre a források a tárca költségvetésében a bérleti díj fizetésére. Szóval, amit önök’ 98-2002 között haderőreform tekintetében műveltek, azt egy mondatban lehet összesűríteni, és ezt egy feladatszabó értekezleten mondta Orbán Viktor, akkori miniszterelnök; nevezetesen, hogy nem akar orosz haditechnikát látni. Ennek következtében indult el például a vadászrepülőgépek beszerzése, ami ma sem igazán tisztázott, hogy hogyan is történt, miért lett végül Gripen, és miért nem esetleg az amerikaiaktól vásároltuk meg a vadászrepülőgépeket, amelyeket egyébként akkor a honvédelmi tárcának mind politikai, mind katonai vezetői támogattak.

2002 után nyilvánvalóan már ezzel a súlyos örökséggel indult neki a honvédelmi tárca, és az ország teherbíró képességének megfelelően folyamatosan 1 százalék fölött költött a magyar kormány a honvédelmi kiadásokra. Valóban, ahogy itt elhangzott, 2010-et követően  s abban az évben nem 0,7 százalék volt a GDP-arányos költés, hanem bőven 1 százalék fölött  viszont látványosan visszaesett a honvédelmi tárca költségvetése, és azért esett vissza, mert egész egyszerűen nem tartotta a magyar kormány és konkrétan a magyar miniszterelnök fontosnak a haderőfejlesztést. Ezek után nem lehet azon csodálkozni, hogy a Magyar Honvédség folyamatosan veszítette el a képességeit, majd amikor észbe kaptak, hogy tulajdonképpen már se repülő nincsen, se helikopter nincsen, se szállítógép nincsen, lassan már semmi sincsen, és az orosz technika tönkremegy, akkor elkezdtek költeni ész nélkül.

A választások előtt  és nyilván erről biztosan ön is értesült  a nagy haderőfejlesztés jegyében, amely, csak javítani szeretném, a „Zrínyi 2026” program nevet viseli egyébként... Csak mondom önöknek, olyan ez a program, mint Columbo felesége, mindig beszélünk róla, de még senki se látta. Mert biztosan tudja, képviselő úr is, a teremben ülő képviselők is, hogy a „Zrínyi 2026” program egy ilyen színes-szagos kiadvány, ennyi. Ezt sikerült bemutatni a honvédelmi tárcának a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, és a program központi mondandója a magyar katonák és a magyar polgárok számára, hogy mindent is fejlesztünk egyszerre.

Ezt az egyet sikerült, legalábbis papíron megvalósítani, hiszen a tavalyi választások előtt a Honvédelmi és rendészeti bizottságban közbeszerzés alóli mentesítési kérelemmel jelent meg az akkori miniszter, Simicskó István. Nyilván magáról az előterjesztésről nem lehet beszélni, titkos, de nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom, hogy több száz milliárd forintnyi közbeszerzés alóli mentesítésre kértek felhatalmazást, lényegében átfogó célokra, és nem konkrét megjelölésre. Mondanom se kell, hogy a kormánypárti többség támogatta ezt a beszerzést, és azóta, képviselőtársaim, az a nagy helyzet, hogy ahogy én, úgy önök is és a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjai is  bár itt most nem látok a kormánypárti sorokban honvédelmi és rendészeti bizottsági tagot  a sajtóból értesülünk a beszerzésekről.

Tehát azt, hogy Leopard 2-es harckocsit rendelt a Magyar Honvédség, 44 darabot, amelyet majd később szállítanak le, de már azóta vásároltak 12 darab használtat, ezt a sajtóból tudta meg a Honvédelmi és rendészeti bizottság. Hogy vásároltak 2 darab A319-es Airbust az Air Berlintől, ezt a sajtóból tudtuk meg. Ugyan azt mondták, hogy ez szállítógép, de utóbb kiderült, hogy kormánygép. Hogy van 2 darab Dassault Falcon 7x business jet a Magyar Honvédség tulajdonában, ezt is a sajtóból tudtuk meg, ráadásul az egyik business jetről kiderült, hogy azt a HM EI Zrt. vásárolta meg.

Akkor pedig, amikor arra kértem a honvédelmi tárca vezetését, hogy legyenek szívesek ezeket megmutatni, hiszen lehet, hogy visszaépült valamelyest a Magyar Honvédség elmúlt kilenc évben elveszett képessége, egész egyszerűen azt a választ kaptam én is és a Honvédelmi és rendészeti bizottság is, hogy ezeket az eszközöket nem lehet megtekinteni. Közben kiderült, hogy ez a négy gép valóban a honvédelmi tárca tulajdonában, illetve a honvédelmi tárca tulajdonában lévő cég tulajdonában van, de ezek nem honvédelmi célt szolgálnak. Ezek, tisztelt képviselőtársaim, kormánygépek.

Most nem képezi a vita tárgyát, hogy szükség vane kormánygépre vagy sem, de azt szeretném mondani, hogy amit önök GDP-arányosan elszámolnak mint költés, például ennek a négy gépnek a költsége, ez semmiképpen sem honvédelmi célt szolgál, hanem csak és kizárólag kormányzati célt szolgál. Olyannyira, hogy az önök kormányzása idején fordult elő, hogy már megvolt a két darab Airbus, ám a szabadságos katonákat külföldről mégis Ukrajnából bérelt szállítógéppel kellett hazahozni, mert nem állt rendelkezésre az Airbus, mert valaki éppen repülgetett vele, nyilván honvédelmi célok érdekében.

Tájékoztatni szeretném továbbá önt arról, hogy a korábbi nagy oroszellenesség, ami ’98-2002 között jellemezte az akkori magyar miniszterelnököt, mára olyannyira barátságba fordult, hogy sikerült 5,2 milliárd forintért felújítani öt darab Mi-17-es helikoptert. Miközben  és erre Harangozó képviselőtársam már utalt  lényegében a 2010-es ciklust követően egy év sem telt el, az akkori honvédelmi miniszter folyamatosan arról beszélt, hogy a magyar kormánynak elkötelezettsége az, hogy éppen a különböző szövetségesekkel való jobb együttműködés érdekében 160 milliárd forintot fog költeni a kormány helikopterbeszerzésre. Azt hiszem, hogy én voltam az egyik legboldogabb honvédelmi és rendészeti bizottsági tag, mert tudtam, hogy igenis szükség van, kell vásárolni helikoptereket, és nemcsak a Magyar Honvédségnek, hanem nyilván a rendőrségnek és a katasztrófavédelemnek is, talán még az Országos Mentőszolgálatnak is.

Ezt az előterjesztést, tisztelt hölgyeim és uraim, minden évben meghallgattuk. Minden évben meghallgattuk Hende Csabától, hogy már csak párat kell aludni, most már mindjárt itt vannak a helikopterek, mindjárt megoldódik ez a dolog, aminek az lett a vége, hogy 2018-ban természetesen többszörös áron  mert volt olyan cég, amelyik kevesebbért elvállalta volna , 5,2 milliárd forintért felújított a kormány öt darab Mi-17-es helikoptert.

Mi minden beszerzésnek örülünk. Én személy szerint azt gondolom  és talán ez az az ügy, amiben egyetértünk , hogy nemzeti konszenzusnak kell lennie a Magyar Honvédség fejlesztési irányát illetően, mert ez mindannyiunk hadserege. Csakhogy ezekben a kérdésekben nincs mód vitatkozni. Az világosan látszik, hogy 2010-et követően a Magyar Honvédség fejlesztési iránya  már ha volt egyáltalán, de lényegében 2016-2017-ig semmiféle fejlesztésről nem lehetett beszélni, 2010-16 között, de még ’17-ben sem nagyon  a területvédelmi irány volt. De én azt gondolom, hogy amikor a NATO-ról, amikor más országokkal való együttműködésről beszélünk, és különösen akkor, amikor az Amerikai Egyesült Államok tekintetében beszélünk együttműködésről, akkor a területvédelmen túl egy másik területtel is érdemes foglalkozni, ez a kibervédelem. Nem véletlen, talán külügyminiszter úr majd zárszavában egypár szót ejt a Huawei-üggyel kapcsolatosan, amely ebben a védelmi együttműködésben, ugye, nincsen benne, de nyilván tudjuk, hogy egy védelmi együttműködés nem csak területi kérdésekre terjed ki, különösen nem a NATO-nak.

Talán emlékeznek képviselőtársaim, ebben a Házban egy napirend előtti felszólalásomban beszéltem a Kaspersky Lab nevű orosz vírusirtóról. Akkor az itt ülő képviselők, beleértve a kérdésemre választ adó illetékes fideszes kormánytagot is, nem túl kedvesen válaszoltak. Majd nem telt el egy kicsi idő, és a Kaspersky Lab vírusirtó programot ki is rakták, le is törölték az országgyűlési képviselők laptopjáról, és már akkor, amikor ezt a kérdést fölvetettem, volt olyan minisztérium, amelyik pontosan tudta, hogy ezt az oroszok által birtokolt vírusirtót  pontosabban a cég az orosz, amelyik ezt a vírusirtót gyártotta  nem szabad magyar gépen használni.

(12.00)

Talán emlékeznek, képviselőtársaim, amikor nemzeti konzultáció kapcsán került elő a Yandex nevű, szintén orosz cég, amely háttérben futott a nemzeti konzultáció internetes oldalán.

Biztosan olvasták azt a hírt, hogy a Yandextől az orosz titkosszolgálat bekérte a felhasználói adatokat. Tehát akkor, amikor védelmi együttműködésről beszélünk, és én azt hiszem, hogy talán odafigyeltek az Amerikai Egyesült Államokban történtekre, hiszen önök eléggé felkészültek, különösen Németh Zsolt, hiszen ő a Külügyi bizottságot vezeti, az Amerikai Egyesült Államok számára és a szövetségeseink számára is a kibervédelem egy nagyon fontos kérdés. Nagyon fontos kérdés! És látható, hogy milyen irányból jönnek a támadások a szabad világ ellen, a szabad világ választásai ellen és aztán lehet, hogy majd a szabad világ stratégiailag fontos intézményei ellen.

Nekünk feladatunk az, pártállástól függetlenül, hogy ebben arra intsük például a honvédelmi tárcát, hogy nagyon fontos, hogyha beszereznek különböző eszközöket, kibervédelmi kérdésekkel is foglalkozzanak. Ez pedig, azt hiszem, különösen a Huawei-ügy kapcsán az Amerikai Egyesült Államok számára kiemelten fontos.

Világossá szeretném azt tenni, hogy az Amerikai Egyesült Államok valóban figyel erre a régióra, olyannyira, és itt akkor a reklám helye, hogy június 24-éig van lehetősége magyar újságíróknak pályázni arra a 198 millió forintos alapra, amelyet az amerikai külügyminisztérium hirdetett meg oknyomozó újságírók számára, korrupciós ügyek felderítése érdekében. Mi is tudunk itt tippet adni, de ha valaki bejön az Országgyűlés ülésére, szerintem nagyon gyorsan tippet kap arra vonatkozóan, hogy melyik irányba lehet vizsgálódni. Most nincs itt ugyan Farkas Flórián, nem látom Simonka Györgyöt sem, de ezek az irányok szinte adják magukat, hogy a korrupciós ügyeket vizsgálják, de Tiborcz István ügyeit is lehet vizsgálni. (Boldog István és F Kovács Sándor folyamatosan közbeszól.) Magyarul, igaza van Németh Zsolt képviselő úrnak, amikor azt mondja, hogy az amerikai külügy számára fontos Közép- és Kelet-Európa, hiszen például meghirdetik ezt a független magyar médiát is segítő pályázatot  még egyszer mondom, június 24-éig oknyomozó újságírók pályázhatnak annak érdekében, hogy kifejezetten korrupciós ügyeket vizsgáljanak meg és arról írjanak. Ráadásul formálódik egy 770 millió dolláros másik alap is kelet-európai és ázsiai demokráciák megerősítésére, és a hírek szerint akár a Szabad Európa Rádió magyar adása is újraindulhat. Én ezt picit kritikusnak érzem  de lehet, hogy Németh Zsolt azt gondolja, hogy ezzel majd bővül a paletta  az amerikai külügyminisztérium részéről, hiszen ha minden annyira jól működne itt, ahogy azt önök állítják, akkor nem biztos, hogy szeretnének Szabad Európa Rádióra költeni, mert az legalább néhány, talán nálam egy picit idősebb ember számára mégis a kilencvenes előtti éveket hozza vissza.

Világossá szeretném tenni, hogy a Demokratikus Koalíció, ahogy ezt jeleztem, ezt a törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó másik előterjesztést természetesen meg fogja szavazni. De azt is világossá szeretném tenni, hogy ez semmilyen módon nem jelenti azt, hogy Magyarország Alaptörvényét, amelyet önök elfogadtak, mi legitimnek tekintenénk, egyáltalán nem. És mindent, ahogy ezt a képviselői eskünk kiegészítésére elmondtuk, meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ezt az Alaptörvényt a lehető leghamarabb hatályon kívül lehessen helyezni.

Mindazonáltal szeretném azt szorgalmazni, hogy a jövőben egyfelől átlátható honvédelmi beszerzések legyenek Magyarországon, merthogy ez is témát adhat például. De akkor javaslom is, hogy ha van olyan oknyomozó újságíró, aki gondolja, azokat a honvédelmi beszerzéseket is lehet vizsgálni, amiket a korrupció vagy legalábbis a titokzatosság leng körül, mert az összes ilyen beszerzés, ami eddig történt, ilyen volt, ott érdemes talán foglalkozni, és ez megint a reklám helye, Maróth Gáspár úrral, aki igen aktívan részt vesz ezekben a dolgokban. Szóval, én javasolnám, hogy az Amerikai Egyesült Államok, továbbá Magyarország pozitív megítélése szempontjából a védelmi együttműködésben ez lényeges kérdés, hiszen az Amerikai Egyesült Államok is akarja forrással támogatni ezeket a dolgokat, és ezt nagyon jó ötletnek tartom. Azt már kevésbé, hogy az előterjesztésben a kecskeméti reptér is szerepel. Azt kell hogy mondjam, a legnagyobb szégyen az, amit a kecskeméti reptérrel önök műveltek, amikor vegyes hasznosításúvá tették Magyarország katonai repterét annak érdekében, hogy a Mercedes gyár vezetői oda le tudjanak szállni  semmi másért. Semmi másért!

És azt el szeretném önöknek mondani, képviselőtársaim, hogy Kósa Lajos, a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke, amikor ezt az előterjesztést legelőször behozták a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésére, nem támogatta a honvédelmi tárca ezen előterjesztését, sőt megkérte a minisztériumot, hogy ilyen előterjesztést ne is hozzon be, hiszen a kecskeméti reptér az katonai reptér, magyar katonai reptér lényegében. Azt mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy annak a reptérnek az integritását megőrizzük. Úgy látszik, Turi-Kovács képviselő úrnak mondom, a magyar nemzeti, a magyar katonai érdeket felülírta a Mercedes gyár érdeke. Én ezzel nem értek egyet, azzal sem, hogy alapvetően a honvédelmi tárcát bízták meg a vegyes hasznosítás megoldásával, így az összes környezetvédelmi kérdés, beleértve egyébként  és ezt fontosnak tartom , hogy a védett állatok összegyűjtése szintén a honvédelmi tárca feladata. Ugyan nincs környezetvédelmi minisztérium, bár lehetne, hogy a környezetvédelmi minisztérium illetékesei csinálják ezt a nagyon fontos dolgot, és nem a katonák, de üsse kő, legalább figyelnek a környezetvédelemre, a védett állatokra és a védett virágokra a kecskeméti reptéren.

Mindazonáltal például azt szeretném, hogy abban legyenek partnerek az itt ülő képviselők, különösen akik fontosnak tekintik a nemzeti és emellett a magyar katonai érdekeket, hogy a kecskeméti repteret őrizzük meg csak és kizárólag katonai reptérnek. Szerintem ez egy borzasztóan fontos kérdés.

A Demokratikus Koalíció tehát az előterjesztéseket támogatni fogja, és abban reménykedünk, hogy ha újra lesz ilyen típusú javaslat, előterjesztés, akkor nem kell másfél évet várni, és nem kell arra várnia sem az amerikai félnek, sem a magyar félnek, sem az Amerikai Egyesült Államok, sem Magyarország népének, hogy másfél év teljen el, ennél gyorsabban meg fog ez valósulni, hiszen ahogy ez elhangzott, ez az előterjesztés lényegében annak a korábbi előterjesztésnek az alapján készült, egy kis szuverenitási purparlét tettek hozzá annak érdekében, hogy megérkezzen ide az amerikai külügyminiszter. Szerintem a nap végén, még egyszer mondom, egyetlen egy kérdés lesz, hogy mi volt az ára ennek, és mi az az ár, amit a magyar adófizetőknek ezért meg kell fizetni: csak 1 milliárd dollár közép-hatótávolságú rakétavédelmi rendszerre, vagy valóban lesz még 1 milliárd dollár, amiről lehetett hallani, új vadászrepülőgépek beszerzésére.

Őszintén remélem, hogy ezeket a kérdéseket a Honvédelmi és rendészeti bizottság, de a Külügyi bizottság is meg fogja vizsgálni, merthogy a nemzeti érdek az, hogy a Magyar Honvédség fejlődjön és aktívan részese tudjon lenni a NATO tevékenységének; hogy ez a védelmi megállapodás valóban betöltse mindkét oldalról, mindkét fél részéről a szerepét. Ehhez szükség van arra, hogy erre megfelelő összeget költsenek, és bár valóban nem jászolban születnek a dolgok, hanem a Külügyminisztériumban, és olyan jó, hogy azért vannak itt olyan képviselők, még a kormánypárti oldalról is, akik kicsit szoktak ezekkel az ügyekkel foglalkozni meg hozzá is szólnak.

Én arra hívnám fel képviselőtársaimat, hogy ha van nemzeti ügy, akkor az a hadsereg ügye. Mert ha baj van, akkor a hadsereg megy mindenkinek segíteni, függetlenül attól, hogy kire szavazott. Persze, azt világossá kell tenni, hogy vannak olyanok, akik nyilván nem értik ennek a dolognak a lényegét, akik azért vannak itt az Országgyűlésben, hogy kitöltsék a teret, erre képesek, erre alkalmasok. Én őszintén remélem, hogy ezt a kérdést… Az a nagy igazság, én arra szeretnék javaslatot tenni, hogy ha legközelebb ilyen előterjesztés készül, ilyen előterjesztést nyújt be a Külügyminisztérium, akkor konzultáljanak kormánypárti képviselőkkel, mert elkerülhető lett volna ez a vita, ha a korábbi vezérszónoki felszólalások nem hazugságra vagy jobb esetben nem tévedésre alapulnak, vagy szándékos félreértésre.

Ez egy fontos megállapodás, Magyarország értékei és érdekei szempontjából fontos előterjesztések, amelyeket a Demokratikus Koalíció támogatni fog. Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő asszony felé szeretném jelezni: vezérszónokot nem szakítunk meg, nem szakítottam meg, betartottam a szabályt, de azt gondolom, hogy a környezet-, állatvédelem és nagyon sok minden nem a felszólalás tárgyát képezte. (Dr. Vadai Ágnes: Mert a honvédelmi….) Kénytelen voltam ezt most jelezni önnek, betartva az íratlan szabályt. Köszönöm.Tisztelt Országgyűlés! Mivel megérkezett Brenner Koloman… (Dr. Brenner Koloman: Nem…) Nem kíván, rendben. Akkor most bejelentem, hogy a vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most további képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszonynak, Jobbik-képviselőcsoport. Parancsoljon!

(12.10)

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/6348. számú törvényjavaslat Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti, a védelmi együttműködésről szóló megállapodás kihirdetését tartalmazza. Ehhez kapcsolódva Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti, a védelmi együttműködésről szóló megállapodás kihirdetésével egyidejűleg szükséges a megállapodás végrehajtásához szükséges közjogi engedélyek megadása is, amit a H/6354. számú határozati javaslat tartalmaz.A megállapodásban a bevezetés rögzíti, hogy az USA fegyveres erőinek magyarországi jelenléte Magyarország jóváhagyásával, Magyarország Alaptörvényének és más magyar jogszabályok maradéktalan tiszteletben tartásával történhet Magyarország területén. Ugyanakkor a megállapodás XXX. cikke kimondja, hogy a felek jegyzékváltással tájékoztatják egymást arról, hogy végrehajtották a jelen megállapodás hatálybalépéséhez szükséges eljárásokat, köztük a jelen megállapodás szerinti jelenléthez és tevékenységhez szükséges engedélyeket. Ebből következően a megállapodás hatálybalépéséhez magyar részről szükséges a közjogi engedély megadása is. Ez a feltétel az Alaptörvény 47. cikke alapján csak akkor teljesül, ha az Országgyűlés és a kormány a szükséges engedélyeket a megállapodás hatálybalépése előtt megadja. Ennek érdekében a megállapodás parlamenti jóváhagyásával egyidejűleg szükség van egy országgyűlési határozatra, amely az állomásoztatásra, másrészt pedig egy kormányhatározatra, amely a csapatmozgásra ad felhatalmazást az Egyesült Államoknak. A határozati javaslat ezen országgyűlési engedély megadására irányul.

Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok a NATO tagjai, a két ország között számtalan olyan megállapodás köttetett már, mely a két ország együttműködését erősítette. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét 1949. április 4-én, Washingtonban aláírt egyezménnyel hozták létre, majd 1951. június 19-én és 1953. augusztus 23-án, Londonban aláírt megállapodások bővítették az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagállamokra vonatkozó együttműködését.

Magyarország 1999. március 12. napja óta tagja a NATO-nak, ezt megelőzően 1995. május 16-án hatályba lépett minősített katonai információk védelme tárgyában jött létre az Egyesült Államok és Magyarország közötti egyezmény. NATO-tagságunkkal a NATO létrehozatalával és annak működésével kapcsolatban minden 1999 előtti egyezményes megállapodás hazánkra nézve is kötelezővé vált.

A 2014. november 26-án és december 10-én az Egyesült Államokkal aláírt beszerzési és keresztkiszolgálási egyezmény további jelentős szerepet teremtett arra vonatkozóan, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében Magyarország és az Egyesült Államok minél hatékonyabban tudjon együttműködni. Ez az egyezmény továbblép a korábbi kereteken, és a korábbi egyezményeket kiegészíti azon rendszerekkel, amelynek eredményeként az USA fegyveres erői és hozzátartozóik Magyarország területén tartózkodásuk során kedvezőbb elbánásban részesülhessenek. Ezen túl a vállalkozásaik magyarországi jelenlétére is egy szélesebb keretrendszer fog vonatkozni. Az USA fegyveres erői, hozzátartozói, vállalkozói beléphetnek bizonyos területekre és objektumokra látogatás, kiképzés, gyakorlatok, katonai mozgások, áthaladás, támogatás és azokhoz kapcsolódó tevékenységek céljára, repülőgépek és járművek üzemanyaggal való feltöltésére, repülőgép leszállására, javítására, járművek, hajók, repülőgépek átmeneti karbantartására, személyek elszállásolására, különböző ellátmányok elhelyezésére, és még számtalan olyan tevékenységre, amely feltétlenül a katonai védelmi rendszer szolgálatát jelenti.

Az egyezmény bevezeti a magyar végrehajtási megbízott személyét, aki az USA fegyveres erőinek és vállalkozóinak olyan területekre és létesítményre segít belépni, amelyek Magyarország, az önkormányzatok tulajdonában vagy magántulajdonban vannak. Ez esetben nem kell a területek használatáért fizetni az Egyesült Államoknak.

Az egyezmény védelmi célú felszerelések, anyagok előretelepítése vonatkozásában is bevezet rendelkezéseket. Gyakorlatilag ezen egyezmény korlátozás nélküli hozzáférést ad az Egyesült Államoknak a telepítésre és az ehhez szükséges területek használatára. Ezen egyezményben Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy az Egyesült Államok NATO-n belüli magyarországi mozgására, tevékenységére teljes körű logisztikai támogatást ad, rendelkezésre bocsát minden olyan eszközt, amelyek használata ezen körben szükséges.

Az egyezmény külön kitér az esetleges büntető joghatóság, fogva tartás, láthatás kérdésére arra az esetre, ha bűncselekményeket követ el valamelyik USA-beli itt tartózkodó a NATO keretein belül.

Szabályozza az egyezmény a kártérítési követeléseket, az elvárt fegyelmet, a hivatalos célú adómentességeket. Ezen túl személyes adómentességet is nyújt az USA fegyveres erőinek, hozzátartozóinak a hazánkban az egyezmény keretében történő felhasználásra behozott tárgyak vonatkozásában.

Az egyezmény rendkívül széles körben szabályoz további kedvezményeket a katonai tevékenységben részt vevők és a vállalkozók jogállására vonatkozóan.

A két ország már 1997. május 14-én aláírt és június 23-án hatályba lépett megállapodást kötött hasonló tárgyban. Ez a megállapodás most hatályát veszti, és ez a bővített, teljes körű megállapodás lép hatályba a felek között. Csak remélni tudjuk, hogy erre a megállapodásra most gyorsan nem azért volt szükség, mert Magyarország Oroszországgal az orosz Beruházási Bank számára olyan diplomáciai és különböző hivatalos védelmi kedvezményes lehetőségeket teremtett a közelmúltban aláírt és ratifikált egyezménnyel, amely miatt Magyarország úgy gondolta, hogy az Egyesült Államok felé kompenzálnia kell. Magyarországnak egyértelműen meg kell határoznia azt, hogy a szövetségi rendszerekben csak olyan megállapodásokat köt, amely hazánk szuverenitását semmiképpen nem sérti vagy veszélyezteti.

Jelen egyezménnyel lehet élni és lehet visszaélni. Hazánk érdeke az, hogy mindenkivel kiegyensúlyozott kapcsolatot tartson fenn, de egyik kapcsolat se sértse más országokkal való együttműködésünk minőségét, és ne hozzon létre olyan helyzetet, hogy saját hazánkban kiszolgáltatottak legyünk. Abban a reményben, hogy ezen egyezményt mindkét fél betartja és azzal egyik sem él vissza, a Jobbik szavazatával támogatni fogja a megállapodás ratifikációját. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 1956-ban és ’56-ot követően számomra, és azt hiszem, sokunk számára nem volt más és elérhetőnek látszó cél, mint a semlegesség. Ez lett volna az az ideális állapot, amelyben reménykedtünk, és úgy gondoltuk, hogy egy semleges állapot Magyarország számára meghozhatja azt a fajta fejlődési lehetőséget, amitől el voltunk évszázadokon keresztül zárva. A világ azonban óriásit változott, a kétpólusú világból egy olyan többpólusú világ alakult ki  nagyon rövid ideig maradt egypólusú , amelynek a változása azt eredményezte, hogy ma nincsenek olyan erőviszonyok, amelyek mellett lehetséges lenne bármelyik ország számára egyedül a szuverenitása megtartása egy semleges állapotban. Engem éppen azért meghökkentett, meg kell vallanom, amikor szocialista részről, majd a DK részéről valamiféle szuverenitáshumbugról, a szuverenitás talán felesleges felemlegetéséről esett szó. Ennek a szerződésnek és minden olyan szerződésnek, amely nemzetközi téren biztosítani kívánja Magyarországot, az egyetlen és értelmes célja az ország szuverenitásának a megvédése.

Nem tudok más értelmes célt elképzelni, csak azt, hogy megvédi az országnak azt a szuverenitását, amiért a hadsereget fenntartjuk, amelyről oly sok szó esett, amely azt a célt szolgálja, hogy a magyarok szabadon élhessenek az országon belül. Ez az egyetlen igazi célja. Ha ez a szerződés nem garantálja az ország szuverenitását, ha nem biztosítaná az ország szuverenitását, akkor azt nem lett volna szabad megkötni. Éppen ezért tartom annyira fontosnak, hogy a szerződés I. cikkének a 2. pontja olyan világosan jelenti ki: „A felek jelen Megállapodás és a végrehajtási megállapodások szerinti kötelezettségei  összhangban a nemzetközi joggal  nem sérthetik sem a Felek területi szuverenitását és fegyveres erőik feletti szuverenitását, sem a Felek önvédelemhez való jogát.” Igen tisztelt Ház! Ez az értelme a szerződésnek, és egyben a garanciája. Meggyőződésem, hogy enélkül Magyarországnak nem lett volna szabad megkötni egy ilyen szerződést.

(12.20)

Hogy ez a garancia érvényesül-e? Igen, úgy gondolom, hogy igen, mert a szerződéses szabadságon belül és a szerződések védelmén belül ennek érvényesülnie kell. Amikor Magyarország bizonyos mértékű szuverenitásfeladást azért határoz el, hogy egy nagyobb biztonságot érjen el és nagyobb biztonságot garantáljon, akkor úgy gondolom, helyes úton jár. Ennek azonban a védelmét egy szerződésben kell garantálni, és ez ezt biztosítja.

Azért kérdezem, mégiscsak hogy képzelik azt ellenzéki oldalról ezekkel a felszólalásokkal, mi célt szolgálna ez a szerződés. Talán az Egyesült Államok szuverenitását? Nem kell nekünk azt garantálni, ők garantálják önmaguknak. Milyen célt szolgálna egyébként, ha nem azt, hogy Magyarország biztonságos és szuverén ország legyen? Ezért meggyőződésem, hogy a szerződésnek ezeket a garanciális elemeit nem szabad elfelejteni, ezeket előtérben kell tartani. Nincs az a jó kapcsolat, az a kiváló nemzetközi kapcsolat, amely ne igényelné, hogy folyamatosan és rendszeresen tudjuk azt átlátni és ellenőrizni, hogy miként történik az országon belül például az idegen csapatok mozgása. Ez egy alapvető kérdés, és úgy gondolom, erre vonatkozóan a szerződés mindazt biztosítja, amire Magyarországnak szüksége van. Ezért kellett tárgyalni, ezért kellett a tárgyalásokat eredményesen folytatni.

Ma azok a fajta fölvetések, amelyek valami olyasféle gyanút kívánnak ébreszteni, hogy Magyarország valami mást adott azért, hogy ezt a lehetőséget elérje, hogy amerikai csapatok legyenek Magyarországon, hogy ezt a szerződést egyáltalán megköthesse, úgy gondolom, ezek nemcsak hogy légből kapott feltételezések, de jóhiszeműeknek sem tekinthetők. Hiszen nem történt egyetlen olyan bizonyított lépés sem, hogy a szerződés megkötése érdekében a mi részünkről bármiféle jogfeladásra került volna sor. Ellenkezőleg, a jogok garantálására került sor. S azt kell mondanom, hogy egy hazánkhoz mért ország, egy ilyen középméretű európai ország mindent megtett azért, hogy azt a szuverenitását, amelyet eddig meg tudott őrizni, a jövőben is meg tudja őrizni.

Világosan kell látni az én álláspontom szerint, hogy egy többpólusú világon belül ma már az igazi nagy veszély és egyértelműen az a veszély, amit el kell tudni hárítani, nem más, mint a terrorizmus. A terrorizmus pedig nem egy helyen, nem egy koncentrált helyen, hanem az egész világban jelentkezik. Ezzel szemben egyetlenegy kisebb vagy nagyobb ország haderőfejlesztése sem elégséges. Ahhoz egy olyan egységes erő kell, amelyhez Magyarország akkor, amikor a NATO-hoz csatlakozott, akkor egyfelől garanciákat kapott, másrészről ezzel a szerződéssel további biztosítékokhoz jut.

Személy szerint úgy gondolom, hogy Magyarország biztonságát nagymértékben növelné, ha az Európai Unió végre megtenné azt a lépést, hogy egy saját hadserege is legyen. Az Európai Uniónak a saját hadseregre feltétlenül szükség lenne meggyőződésem szerint. Elképesztő helyzetnek tartom azt, hogy egy 500 milliós, hatalmas nagy konglomerátum úgy áll a világban, hogy nincs hadserege. Mondhatnánk, hogy persze, mert a NATO tagja. Hát igen, persze, ezt mondhatjuk, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem pótolhatja a hadsereget.

Ennélfogva meggyőződésem szerint ez a szerződés ma az adott viszonyok között Magyarország érdekeit szolgálja, és ezért támogatható. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy már többen elmondták, én is szeretném leszögezni, hogy ez a megállapodás helyes és jó, tehát fontos, hogy a magyar kormány megújítsa ezt az 1997-es szerződést. Ezért az MSZP, ahogy az már elhangzott, támogatni fogja ezt a törvénytervezetet. Egyet hadd jelezzek miniszter úrnak, pontosabban két dolgot. Az egyik, hogy kicsit hiányolom a Honvédelmi bizottság tagjait itt a vitából a fideszes képviselők közül, hiszen miniszter úr az expozéját úgy kezdte, hogy azért került a Honvédelmi bizottsághoz ez az előterjesztés és azért ott tárgyalták meg, s a Külügyi bizottságban nem volt erről szó, miközben azért talán van ennek külpolitikai jelentősége is, de abszolút értem szakmailag a megközelítést, de mégis, ahogy itt körülnézek, Németh Zsolt volt, aki hozzászólt, aki a Külügyi bizottság tagja, vagy éppen Aradszki képviselő úr, aki a Törvényalkotási bizottságé. Tehát úgy tűnik, hogy a fideszes tagok a Honvédelmi bizottságból, miközben ők értenek legjobban ehhez a témakörhöz, főleg ha Kósa Lajosra gondolok, mégis talán illett volna, hogy legalább jelen legyenek, ha már ez a kiemelt bizottság az, amelyik ezzel a témakörrel foglalkozik. De sebaj, mi azért a Külügyi bizottságból, Németh Zsolt is, jómagam is és Molnár Gyula is szívesen veszünk részt ebben a vitában, bár hozzá nagyon nem értő képviselőként.

A másik, amire miniszter úrnak felhívnám a figyelmét, az az előző napirendi pont kapcsán jutott az eszembe, és ezért inkább a mostani napirendi ponthoz kapcsolódva kérném miniszter úrtól, hogy olyat majd a válaszában ne adjon a szánkba, amit nem mondtunk el. Erről beszélt már Harangozó Tamás képviselőtársam. Tehát majd amikor válaszol, mivel mi már nem tudunk a miniszteri zárszóra válaszolni, akkor tegye meg, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy amit valóban elmondtunk, arra reagáljon, ne pedig arra, amit esetleg szeretett volna hallani tőlünk.

A másik: olyat ne tegyen, hogy rajtunk kéri számon azt, hogy két másik ország egymással vitatkozik, és abba a vitába mi miért nem szállunk be. Hogy a hollandok miért nem támogatták az ukrán alapszerződést, már bocsánat, az hadd legyen Ukrajna és Hollandia ügye. Mi magyar képviselők vagyunk, mi a magyar kormány, a magyar Országgyűlés, a magyar politika kérdéseivel foglalkozunk, nem pedig más országok vitájával, mint ahogy utána ön is azt mondta, hogy ne legyünk az északmacedónoknál északmacedónabbak.

A harmadik: azt azonban kérném, hogy azokra a kérdésekre viszont válaszoljon, amiket föltettünk. Az előző napirendi pont kapcsán én tettem fel néhány kérdést a miniszter úrnak, amelyekre nem válaszolt. Most nem akarom ebbe a napirendi pontba csomagolni, ezért írásbeli kérdésként meg fogja kapni a miniszter úr ezeket a kérdéseket, tehát lesz majd rá lehetősége válaszolni. De ha esetleg most kérdezünk valamit, akkor tegye meg, hogy azokra viszont válaszol és nem elmaszatolja a válaszadást.

Azt is mondta, hogy önök szeretnek őszintén beszélni, nem rabjai a politikai korrektségnek és bátran elmondják a véleményüket, miközben a többi külügyminiszter meg csak siránkozik, mint az ovis kisgyerek, ahelyett, hogy a saját érdekeikért tennének. Úgy fogalmazott, hogy siránkoztak Brüsszelben a külügyminiszterek ahelyett, hogy cselekednének. Akkor beszéljünk őszintén! Nekem úgy tűnik, hogy önök sok esetben, amikor a NATO-ról van szó, azért összevissza beszélnek. A miniszterelnök 2014 környékén úgy fogalmazott, hogy csak és kizárólag a NATO képes szavatolni Magyarország biztonságát, amivel egyébként mi egyetértünk. Majd négy évvel később azt mondta a miniszterelnök, hogy nem lehet a NATO-ra alapozni Magyarország biztonságát. Aztán egy kicsit később egy ünnepi megemlékezésen, azt hiszem, talán Lengyelországban azt mondta, hogy felértékelődik a NATO szerepe.

Tényleg ember legyen a talpán, aki tudja követni, hogy a miniszterelnök éppen milyen szerepet szán vagy milyen súllyal gondolkodik a NATO-ról, mert ezek alapján a nyilatkozatok alapján nagyon nehéz eligazodni ebben a kérdéskörben. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Boldog képviselő úr, van ott egy gomb maga előtt, ha megnyomja, kap szót az elnöktől, és akkor tud beszélni. Biztos, hogy mint a Költségvetési bizottság alelnöke mély ismerettel rendelkezik a témáról, és ha megosztja velünk az nagyon megtisztelő lenne. Ugyanúgy, ahogy miniszter úr kérte az én képviselőtársamat, hogy ne kiabáljon közbe, akkor engedje meg, hogy a kettős mérce elkerülése végett arra kérjem önt is, hogy gombot nyomjon, szóljon, és akkor meg tudunk rá válaszolni, ha így van, s akkor így talán a kettős mércét elkerüljük ebben a parlamentben. S remélem, házelnök úr is, levezető elnök úr is fog erre majd figyelmeztetést adni a képviselő úrnak.

Tehát ha már ilyen nagyon őszintén beszélünk, akkor azt kell mondjam, hogy nagyon nehéz követni azt, hogy mikor éppen milyen módon beszél a miniszterelnök egy-egy külpolitikai relációról. És ez nemcsak a NATO-ra igaz, nemcsak az Egyesült Államokra igaz, hanem igaz Oroszországra is. Emlékszünk arra, amikor még ellenzéki pártelnökként a miniszterelnök arról beszélt, hogy elszaporodtak Európában Putyin pincsijei, arról beszélt, hogy Magyarország nem lehet a Gazprom legvidámabb barakkja, arról beszélt, hogy tulajdonképpen Magyarországnak Nyugaton kell keresnie a szövetségeseit, nem pedig Keleten, sőt, ha jól emlékszem, az első miniszterelnöki ciklusában nem járt Oroszországban, nem járt Moszkvában hivatalos látogatáson, magyarul: teljesen másképpen állt ehhez a kérdéshez. Most meg úgy látjuk, hogy hirtelen hatalmas nagy oroszbarátságba fordult ez a miniszterelnöki gondolkodás.

(12.30)

Szokták ezt pávatáncnak is nevezni  én inkább riszálásnak hívnám. De mindegy, a lényeg ugyanaz: hol így gondolkodnak, hol úgy, tehát, ahogy látom, sok esetben az álláspontot az üléspont határozza meg.

Én arra is emlékszem, amikor éppen a bármilyen orosz gázvezeték tárgyalásáról volt szó, a Déli Áramlatról, akkor Németh Zsolt ezt nagyon élesen bírálta, az Egyesült Államokba rohangáltak feljelenteni az akkori magyar kormányt, mi mentünk magyarázkodni természetesen, hogy mi ezt mégis hogyan gondoljuk. Aztán most, úgy tűnik, hogy ezek a problémák szertefoszlottak, és azóta se a Déli Áramlattal, se mással nem volt az új Orbán-kormánynak problémája, csak akkor volt vele gondja, amikor adott esetben a Gyurcsány-kormány kezdeményezte vagy javasolta az ebben való részvételt.

A másik, ha őszinte beszédről van szó, akkor mind Németh Zsoltnak, mind Aradszki képviselő úrnak mondanám, hogy azért úgy értelmezni a NATO-t, hogy a Trump-érában a NATO-nak aranykora van, és hogy előtte micsoda szörnyű volt, mert az amerikai elnökök milyen bután és rosszul álltak hozzá ehhez a NATO-hoz, de bezzeg most, hogy van a Trump, most minden a helyére került…  hát, kérem, tessék már elolvasni, hogy miket mondott Trump a NATO-ról! Arról beszélt, hogy ez egy elavult szervezet. Arról beszélt, hogy nem fogja szavatolni az USA Magyarország, illetve nem Magyarország, hanem azon országok biztonságát, amelyek nem teljesítik a kötelezettségüket. Akkor, amikor ezt mondta, jó, hogyha öt-hat ország teljesítette egyébként a 29-ből a GDP-arányos 2 százalékos kiadásszintet.

Még egy példát hadd mondjak: nem olyan rég a kongresszus, a képviselőház hozott egy határozatot republikánus és demokrata párti képviselőkkel közösen, hogy ellensúlyozzák azt a kommunikációt, amit Trump folytat a NATO-val kapcsolatban, ami arról szólt, hogy kiállnak a NATO fontossága mellett, és hogy ez a védelmi szövetség mennyire fontos a nemzetközi és a világbéke és szabadság szavatolása szempontjából. Gondolom, hogyha ennyire egyértelmű lenne a Trump-érában, hogy ő mennyire elkötelezett a NATO mellett, akkor valószínűleg ilyen amerikai képviselőházi határozatok elfogadására egészen biztosan nem lenne szükség.

A másik, hogy nincs olyan NATO-megbeszélés, szinte nincs olyan raportőri jelentés vagy vita a NATO parlamenti közgyűlés keretei között, ahol nem kerül szóba Oroszország és Kína valamilyen formában, mint amely országok tevékenysége minimum aggályokra ad okot a NATO-tagországok részéről vagy éppen az Egyesült Államok részéről. Ez azért fontos, mert ezek között a viták között Magyarország valahogy sokszor felbukkan, mint olyan ország, amelyiknek nincs egy egyértelmű és világos állásfoglalása ebben a kérdéskörben.

Vadai Ágnes beszélt a cyberbiztonságról vagy éppen a különböző dezinformációs hadviselésről, vagy egyéb más ilyen kérdésről, és nagyon érdekes, hogy Magyarország ebben is vonakodóan vesz részt. Én a külügyminiszter urat és a kollégáit is kérdeztem, hogy mikor csatlakozunk azokhoz a központokhoz, a Finnországban lévő központhoz, ami ezek ellen küzd. Akkor azt mondták, hogy folyamatban vannak ezek a tárgyalások, lehet, hogy már sikert is értünk el, nem tudom, de az elmúlt hetekben, hónapokban nem hallottam erről hírt.

Tehát nekem úgy tűnik, hogy Magyarország nem egyértelműen fogalmaz, amikor értékorientációról van szó, és sokan úgy gondolják, hogy bizony Magyarországnak a kommunikációja, külpolitikája bizonyos szempontból nem átlátható vagy legalábbis nem kiszámítható, amikor NATO szövetségesi partnerségről van szó. Éppen ezért nem véletlen, hogy mind az orosz kapcsolat tekintetében, mind a kínai kapcsolat tekintetében sokszor kritikával illetik a magyar külpolitikát.

Németh Zsolt beszélt a többségi döntésről. Ha megengedi, akkor hozzáfűznék ehhez egy gondolatot, inkább pozitív értelemben. Én teljesen egyetértek önnel abban, hogy az nem jó irány az Európai Unióban, hogyha a többségi döntéshozatalra szeretnének átállni. Én azt gondolom, hogy attól, hogy néhány miniszterelnök visszaél azzal, hogy konszenzusos döntéshozatal van, ez nem ok arra, hogy megváltoztassuk ezt a folyamatot. Szerintem az a helyes, hogyha minden országnak egyenlő szava van az Európai Unió szavazásainál. Tehát egészen biztosan, bár én ehhez túl sokat nem tudok hozzátenni, de én azt támogatom, hogy ez az új változás semmiféleképpen ne valósulhasson meg, hanem valóban ez a konszenzusos döntéshozatal maradjon meg az Európai Unió szintjén, mint ahogy ez valóban a NATO tekintetében is evidencia.

Még egy gondolat: sokan dicsérték a Trump-Orbán-találkozót, hogy ez egy micsoda fantasztikus esemény. Valóban történelmi, hiszen nagyon hosszú idő óta először fordult elő, hogy magyar miniszterelnök tudott az amerikai elnökkel találkozni. Nekünk inkább az volt a problémánk ezzel, hogy ez egy nagyon drága találkozó volt. Ugyan arra nagyon vigyáztak, hogy ne kössék össze a két hírt egymással, hogy nagyon komoly fegyvervásárlásról is tárgyalnak a háttérben, és megpróbálták leválasztani a miniszterelnöki találkozóról ezt a témakört, de mindenki tudja, hogy tulajdonképpen valószínűleg ennek a találkozónak a létrejöttét nagymértékben segítette az, hogy a magyar kormány, többször a külügyminiszter úr is és mások is arról nyilatkoztak, hogy Magyarország amerikai fegyverek vásárlásában gondolkodik, és itt a rakétarendszertől a vadászgépvásárláson át sok minden szóba került. Ezt erősíti egyébként a Magyarországra akkreditált amerikai nagykövetnek a mondata, aki egy interjújában úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök azt mondta a Trumppal való tárgyalás során, hogy kicsit elfogult a jó minőségű amerikai fegyverek iránt, ezért reméli a nagykövet úr, hogy Amerikából fog fegyvereket vásárolni a miniszterelnök vagy pontosabban Magyarország.

Ahogy visszagondolok egy kicsit a történelemre, úgy emlékszem, hogy ’98-ban még nem volt ennyire elfogult a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor a kiváló minőségű amerikai fegyverek iránt, mert akkor a Horn-kormány által előterjesztett F-16-os vadászgépvásárlás helyett a Gripenek, a svéd Gripenek mellett döntött egy kormányülés szünetében. Tehát akkor még valószínűleg ez a nagy elköteleződése és érzékenysége a kiváló minőségű amerikai fegyverek iránt nem valósult meg.

Turi-Kovács Béla képviselőtársam, amikor hozzászól, most elment a teremből, de mindig érdemes odafigyelni arra, amit ő mond, hiszen az élettapasztalata, a tudása, a kvalitása egy ellenzéki képviselő számára is kötelezővé teszi, hogy nagy figyelemmel hallgassuk azt, amit ő mond. De azt gondolom, hogy most, ebben a kérdéskörben ő csak a féligazságot mondta el.

Egy ország számára valóban nagyon fontos a szuverenitás. Nagyon fontos az, hogy ha a szuverenitás egy darabkájáról lemondunk, ahogy ő fogalmazott, a nagyobb biztonságért cserébe, akkor ezekkel a kis szuverenitásdarabokkal például a NATO keretein belül közösen sáfárkodunk. Hozzáteszem: ugyanezt tesszük az Európai Unió keretei között is. De azért nem szabad arról elfeledkezni, hogy a szuverenitás kérdése nem mindig csak az Európai Unióval szemben merül föl, nem mindig csak a NATO-val kapcsolatban merül föl, vagy nem mindig csak Brüsszellel kapcsolatban, ahogy önök szoktak fogalmazni, merül föl, hanem bizonyos szuverenitás kérdése fölmerül Oroszországgal kapcsolatban is, fölmerül Kínával szemben is egészen biztosan. Hiszen ma már, hála istennek, nem tankokkal foglalnak el, néhány kivételtől eltekintve, területeket, hanem sok esetben hitelekkel, pénzzel és különböző beruházásokkal. Sokan például a kínai beruházásokat predátorberuházásnak vagy predátorhitelezésnek minősítik, pont azért, mert komoly befolyásszerzésre ad lehetőséget.

Mint ahogy az EU-hadsereggel is óvatosan kell bánni  nagyon nem mennék ebbe bele, de egy félmondatot engedjenek meg. A NATO-nak is a nemzeti hadseregekből vannak katonái, tehát olyan nincs, hogy külön NATO-hadsereg. Tehát ha duplikálni akarnánk, hogy legyen az EU-nak is, akkor tulajdonképpen annyi történne, hogy a nemzeti haderőt kellene valamilyen formában duplikálni. Tehát itt vigyázni kell arra, hogy hogyan fogalmazunk, és hogyan képzeljük el ezt az európai uniós közös haderőt.

Zárásképpen, ha megenged még egy mondatot az alelnök úr, Aradszki képviselő úr emlegette Antall Józsefet, akinek komoly szerepe volt ezen euroatlanti integrációs törekvéseknek a sikerében. Ezzel én maximálisan egyetértek. De engedje meg, hogy zárásképpen azért azt is hozzátegyem, hogy ebben komoly szerepe volt Németh Miklósnak és Horn Gyulának is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Képviselő úr, az ülés vezetését a levezető elnök nem adta át, de amennyiben ezt önkorlátozásnak szánja, remélem, a saját frakciójára is értette a közbeszólásokat illetően. Bízom benne, hatással lesz képviselőtársaira a frakción belül is.Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úrnak. Parancsoljon, miniszter úr!

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány felmerült hozzászólásra, illetve megjegyzésre szeretnék reagálni, különösen arra való tekintettel, hogy egy nemzetközi esemény miatt a napirendi pont hátralévő részében Sztáray Péter államtitkár úr fogja képviselni a Külgazdasági és Külügyminisztériumot.

(12.40)

Köszönjük a támogatást minden pártnak, tekintettel arra, hogy ez valahogy úgy elveszett, de a magyar parlament minden pártja támogatásáról biztosította ezt a megállapodást. Aztán persze beszéltek minden másról, és most ezen minden más kapcsán, engedjék meg, hogy néhány megjegyzést hadd tegyek.

Először is, a miniszterelnök úr és az amerikai elnök találkozóján én végig ott voltam, önök meg nem, ezért engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket arról, hogy semmifajta ára nem volt a találkozónak. Nem tudom, lehet, hogy önök magukból indulnak ki, de mi nem úgy indulunk neki egy találkozónak, hogy annak valami árat megszabunk vagy megfizetünk. Önök nagyon sokat nyilatkoztak arról, meg nagyon nagy tekintélyű és nagyon okos szakértők is sokat beszéltek arról, hogy micsoda lenézése az a jelenlegi magyar kormánynak, hogy az amerikai elnök hosszú ideig nem találkozott a miniszterelnökkel. Az a helyzet, hogy mi az amerikai elnököt nem egy sportolósztárnak vagy nem egy híres épületnek tekintjük, tehát nem azért kell vele találkozni, hogy legyen vele egy fénykép, hanem akkor kell vele találkozni, ha van megbeszélnivaló.

Magyarország és az Egyesült Államok egymásnak stratégiai partnerei, szövetségesei, és ez világosan látszott azon a megbeszélésen is, amelyet a miniszterelnök úr folytatott az amerikai elnökkel. A 10 percesre tervezett szűkkörű találkozó 40 percesre nyúlt, úgyhogy higgyék el, semmifajta ára, semmifajta ellentételezése nincs és nem is kell hogy legyen egy ilyen találkozónak.

Ami az esetleges fegyvervásárlást és a közepes hatótávolságú rakétavédelmi rendszer beszerzését illeti, arról már az év elején is előrehaladott tárgyalásokat folytattunk. Biztosan figyelték önök is az amerikai külügyminiszter magyarországi látogatásáról szóló híreket, sajtótájékoztatót is tartottunk ketten, elmondtuk, hogy igen, ez napirenden van, ez téma, tehát a közepes hatótávolságú rakétavédelmi rendszer beszerzése, annak érdekében, hogy Magyarország kritikus infrastruktúrájának a védelmét megerősítsük, igenis téma. Természetesen ott van a lehetséges beszerzési források között az Amerikai Egyesült Államok is. Ez már év elején is téma volt, tehát ezt, mondjuk, májusban újdonságként eladni, némiképpen vakmerő vállalkozás.

Szeretném még önöknek elmondani azt is, hogy amikor Mesterházy Attila képviselő úr arról beszél, hogy mit mondott Donald Trump a NATO-ról, akkor az a nagyon tiszteletteljes kérésem, hogy ne essen ugyanabba a hibába, mint a mainstream média itt Európában meg a mainstream politikai elit, mert nem ezt mondta. Végig kell olvasni a mondatot! Donald Trump azt mondta, hogy a NATO elavult abban a tekintetben, hogy a terrorizmusellenes küzdelem tekintetében nem érte el a szükséges sikereket, vagy nem tett rá elég erőforrást, valahogy így fogalmazott az amerikai elnök. Egymást közt: az amerikaiak által megalapított és levezényelt, Iszlám Állam elleni hadműveletet megelőzően azért a terrorellenes küzdelem tekintetében nagyon nehéz lenne most felsorolni túl sok sikeres NATO-akciót. Tehát azt gondolom, annyival tartozunk mindenkinek, nem csak politikai szereplőknek, nem csak az Egyesült Államok elnökének, hogy legalább tartalmilag pontosan idézzünk tőle.

Ami az energiabiztonság kérdését illeti, ott szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy mi nagyon örülnénk annak, ha az Egyesült Államok szerepet vállalna a közép-európai térség energiabiztonságának javításában, sőt annak is nagyon örülnénk, ha szövetségeseink szerepet vállalnának ebben. Ma ugyanis úgy néz ki, tisztelt képviselőtársaim, azon múlik, hogy a gázbeszerzési forrásainkat diverzifikálni tudjuk-e, hogy a horvátoknál megépítike az LNG-terminált a Krk-ön, a románok módosítjáke a szabályozási környezetet annak érdekében, hogy az amerikaiak és osztrákok által birtokolt konzorcium kitermelje a gázt a romániai offshore mezőkről. Tehát Horvátországon, Románián, Ausztrián és az Egyesült Államokon múlik az, hogy Magyarország tudjae a gázbeszerzési forrásait diverzifikálni.

Nagyon jól hangzó tervek vannak, nagyon jól hangzó nyilatkozatok hangoznak el, de nagyon jól hangzó tervekkel és nagyon jól hangzó nyilatkozatokkal sem fűteni, sem a gazdaságot működtetni nem lehet. Éppen ezért az amerikai, osztrák, horvát és román kollégák figyelmét is felhívjuk mindig arra, hogy ha ők nem végzik el a saját házi feladatukat, mint ahogy mi megtettük  hiszen a szükséges infrastruktúra megépült a határig mindenhol, a szükséges infrastruktúra a mi oldalunkon rendelkezésre áll , akkor nem marad más, mint hogy ismételten orosz gázt vásároljunk. Még egyszer mondom: ez nagymértékben jelenleg a szövetségeseinken múlik.

Ami az Oroszországgal és a Kínai Népköztársasággal kapcsolatos megjegyzéseket illeti, szeretném elmondani önöknek a következőt. Biztos vagyok benne, hogy tudják  hiszen én nem kívánom minősítgetni önöket, hogy miért vannak itt, és nem is tartom helyesnek, hogy erre vonatkozóan nem túlságosan udvarias utalások hangzottak el itt , biztosan jól tudják, hogy a Huawei a két legnagyobb magyarországi szerződését kivel kötötte meg. Az egyik vállalatot úgy hívják, hogy Deutsche Telekom, a másikat pedig úgy, hogy Vodafone, egyik sem magyar vállalat: az egyik a legnagyobb német telekommunikációs vállalat, a másik meg a legnagyobb brit telekommunikációs vállalat. Higgyék el, képviselőtársaim, amikor ezt a kérdést az amerikai barátaink nekünk felhozzák, én mindig el szoktam nekik mondani, hogy szerintem először a németekkel meg a britekkel egyeztessenek, és majd utána kérdezzenek minket.

Mint ahogyan azt is nehéz lenne feltételezni, hogy Magyarország lenne nagyon a szálláscsinálója Európában a kínai befektetéseknek, miközben Magyarországon van tizenhat jelentős kínai beruházás. Tisztelt képviselőtársaim, a tizenhatból tizenegy tudják, hogy jött létre? Úgy, hogy a kínaiak megvettek vagy amerikai, vagy német, vagy svájci, vagy kanadai vállalatokat. Hát aztán nekünk ehhez mi közünk van? Hát ne adják el az amerikai vállalatokat, a német vállalatokat, a svájciakat meg a kanadaiakat a kínaiaknak, és mindjárt nem lesz annyi kínai beruházás Magyarországon! Tizenhat Magyarországon lévő kínai beruházásból tizenegy nemzetközi vállalat felvásárlása nyomán jött létre.

Azt is biztosan nagyon jól tudják a képviselőtársaim, hogy Magyarország és Kína kereskedelme 1,3 százalékát teszi ki az EU-Kína kereskedelmi forgalomnak, 1,3 százalékát. A 16+1-es Kína-Közép-Európa-együttműködésben szerepet vállaló tizenegy európai uniós tagország összes kereskedelmi forgalma Kínával az EU-Kína kereskedelmi forgalom 9,9 százaléka. És ezek után minket vádolnak azzal, hogy a kínai együttműködés vonatkozásában megbontjuk az európai uniós egységet? Ki kérdezte meg a német kancellárt meg a francia elnököt, hogyan lehet az, hogy ők találkoztak a kínai állami vezetéssel, aztán mindjárt eladtak 300 Airbust? Ki tette fel ugyanezt a kérdést, miközben minket minden egyes Kína-Közép-Európa-találkozó előtt ezekkel a kérdésekkel állítanak szembe?

Az meg, hogy ki milyen szerződést köt például a kínaiakkal, azt gondolom, mindenkinek a bölcsességére van bízva. Ha olyan szerződéses feltételeket kínálnak, amelyek nem esnek egybe a nemzeti érdekkel, amelyek károsak a nemzeti érdek szempontjából, amelyek nem érik meg finanszírozás szempontjából, nem kell megkötni. Nem kell megkötni azokat a szerződéseket; csak olyan szerződést szabad kötni, amely egyébként nem ellentétes a nemzeti érdekkel.

Azt is hadd ajánljam a képviselőtársaim figyelmébe, tanulmányozzák, hogy az elmúlt két évben a nyugat-európai országok és Oroszország kereskedelmi forgalma hogyan alakult, és lehet, hogy meg fognak lepődni: Németország és Oroszország kereskedelmi forgalma 25 százalékkal nőtt az elmúlt két évben, Franciaország és Oroszország kereskedelmi forgalma 40 százalékot meghaladó mértékben nőtt az elmúlt két évben, Olaszország és Oroszország kereskedelmi forgalma kis híján 30 százalékkal nőtt az elmúlt két évben. Mi meg ott tartunk, hogy az oroszok a szankciók bevezetése előtt a második legfontosabb kereskedelmi partnereink voltak, most pedig a tizennegyedikek, és körülbelül 8 milliárd dollárnyi exportlehetőséget veszítettünk el a szankciók nyomán bevezetett orosz importkorlátozó intézkedések miatt. Ezek csak a tények, tisztelt képviselőtársaim, amelyek kapcsán önök itt megnyilvánultak ebben a vitában.

Azzal szeretném zárni, hogy azt gondolom, az mindenképpen egy jó jel, hogy egy ilyen fontos kérdésben, igaza van képviselőtársaimnak, üljenek vagy kormány-, vagy ellenzéki oldalon, igenis nemzeti érdeket érintő kérdésben egyetértésre tudunk jutni. Ha nagy többséggel el tudja fogadni az Országgyűlés ezt a jogszabálytervezetet, azt gondolom, az jó hír lesz, az összes többi kérdésben pedig valószínűleg fenn fognak maradni a vitáink. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kettőperces felszólalásokkal folytatjuk munkánkat. Megadom a szót Vadai Ágnes képviselő asszonynak, DK-képviselőcsoport. Parancsoljon!

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos Turi-Kovács Béla képviselőtársunk elment, pedig valójában az ő gondolatai ihlettek meg, és azt kell mondjam, hogy pozitív és előremutató volt, ahogy nem a szuverenitási kérdésről beszélt, mert ott valószínűleg félreértette, amit az ellenzéki képviselőtársaim és jómagam is mondtam. Azt nagyon pozitívnak és előremutatónak tartom, hogy akar beszélgetni, akar vitatkozni például az európai hadsereg dolgában.

(12.50)

Szerintem ez az egyezmény, amely alapvetően az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország közötti védelmi megállapodás, illetve az ehhez kapcsolódó egyéb határozati javaslatok, mégis talán ad egy alapot, és elindít valamit arra, hogy próbáljunk ezekben a kérdésekben beszélgetni. Ha nem is a plenáris ülésen, de például a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, vagy a Külügyi bizottsággal akár együttes ülést is lehetne tervezni ezekben a kérdésekben, mert szerintem igenis kell ezekről az ügyekről, ezekről a témákról beszélgetni. És akkor talán…  Mesterházy Attila képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy valóban hiányoltam én is a Honvédelmi és rendészeti bizottság kormánypárti tagjait ezen a mai vitán, de például egy ilyen rendezvényen, ahol akár az európai hadsereg sorsáról, akár kibervédelmi kérdésekről beszélgetnénk, esetleg végre megismerhetnénk, hogy milyen a hangja Bíró Márknak, mert őt az elmúlt tíz évben nem igazán hallottam beszélni.

Szerintem az fontos lenne, hogy azok a képviselők, akik fontosnak tartják a Magyar Honvédség ügyét, illetve a biztonságpolitikai kérdéseket, azok akár a Külügyi bizottságban, akár az Európai ügyek bizottságában vagy a Honvédelmi és rendészeti bizottságban folyamatosan tudjanak ezekről a kérdésekről beszélni. Az a baj, képviselőtársaim, hogy hiába vannak ilyen kezdeményezéseink, ez nem történik meg. (Szijjártó Péter távozni készül.)

Külügyminiszter úr jelezte, hogy el kell mennie, de én ezt fontosnak tartanám, hogyha a Külügyminisztériumban van ilyen elképzelés, akkor tegyen ilyen javaslatokat, és jöjjenek el, beszélgessenek velünk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Itt a szelfi közben megzavarnám miniszter urat, amíg még ki nem megy a teremből. Biztos jól mutat Németh Zsolttal egy közös képen, de, miniszter úr, bármilyen furán hangzik, értjük mi a kioktatást, meg hogy ez a divat, merthogy önök megnyerték a választást, és ezért úgy gondolják, hogy bármit megtehetnek, de ettől még nem biztos, hogy igaza van azokban a kérdésekben, amiről ön beszél. Tehát azt mondja, hogy nincs egy találkozónak ára, de önmaga elismeri, hogy előtte heteken-hónapokon keresztül egyeztettek arról, hogy fegyvereket vásárolnak. Én azt gondolom, hogy erről beszéltünk. Ez az ára ennek a találkozónak.

A másik, hogy ön azt mondta, hogy akkor kell az Amerikai Egyesült Államok elnökével beszélni, ha van valami ügy. Hát kérem, akkor nagy bajban vagyunk, mert akkor ezek szerint 2010 óta semmi olyan ügyünk nem volt az Amerikai Egyesült Államokkal, hogy kelljen találkozni az elnökkel, sőt valószínűleg most is a Trump könyörgött, hogy: „annyi dolgunk van már, hogy szeretnénk veletek beszélni, Viktor, légyszi’, gyere, ugorj már be, hadd tudjak veled egy kicsit beszélgetni, ha már ikrek vagyunk a történetben”. Tehát én azt gondolom, hogy ilyen szempontból valószínűleg a valóság hajlítása lassan már a Mátrix című filmbe illik, nem pedig ide a parlamenti viták tekintetében.

Mint ahogy azt is szeretném kérni most már államtitkár úrtól, hogy a magyar Külügyminisztérium és a külügyi vezetés tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a NATO helyes döntéseket hozzon. Mert külügyminiszter úr elmondta, hogy ez a szervezet mindent elrontott itt az elmúlt időszakban, úgyhogy szükség lenne a magyar virtusra, szükség lenne a magyar tudásra itt a NATO keretein belül. Úgyhogy, ha lehet, akkor tegyék már meg, hogy rendet vágnak ott a NATO-tagországok körében is, és megmutatják a helyes utat, hogy hogyan kell ezekben a nemzetközi konfliktusokban helyes döntést hozni, hiszen látható módon erre a NATO vezetői teljesen alkalmatlanok. Úgyhogy itt a lehetőség, lépjen a magyar kormány. Köszönöm. (Taps az MSZP és a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most további kétperces felszólalásokra ebben a felszólalási körben nincs lehetőség. Kérdezem Mesterházy képviselő urat: normál felszólalásra szintén jelentkezett? (Jelzésre:) Igen, öné a szó.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Azt hittem, hogy valaki más is hozzászól kétperces keretében, ezért nyomtam egy normál hozzászólást, és köszönöm, elnök úr a lehetőséget. Egy dologra szerettem volna még reagálni, amíg itt van a miniszter úr. A szuverenitás kérdése nem attól függ, amiről ő beszél. Attól, hogy vannak gazdasági cégeknek különböző döntései, ez a világban mindenhol így van, de ettől függetlenül a kormánynak, a törvényhozásnak vannak eszközei, hogy ezeket a döntéseket befolyásolják, esetleg megakadályozzák. Ha jól emlékszem, volt a Belügyminisztériumnak egy előterjesztése, ami arról szólt, hogy magyarországi beruházásokat, befektetéseket nemzetbiztonsági szempontból is minősíthessenek; ami vitatható, akkor sok ellenzéki kritika is elhangzott, alapvetően egyébként a gondolat nem unikális, sok országban van ilyen lehetőség, hogy az adott kormány minősítsen egy-egy beruházást, hogy ez mennyire van összhangban a nemzetbiztonsági érdekeinkkel.

Tehát, amikor mi arról beszélünk, hogy igenis van szuverenitást, magyar nemzeti szuverenitást érintő aspektusa annak, hogy egy Budapest-Belgrád vasútvonalról egyezik meg 750 milliárd forintos hitel nagyságrendben a magyar kormány  mert igenis látjuk, hogy a világban hány helyen a kínai forrás, a kínai hitel hogyan próbál befolyást vásárolni, hogyan próbál geopolitikai előnyre szert tenni a források által, ezer példát lehetne mondani , akkor igenis, szerintem jogos ez a felvetés. És lehet erre világos magyarázatot adni, lehet persze azt mondani, hogy na, de hát a németeknél is így van, meg a nem tudom, kiknél, akiket még felsorolt miniszter úr, na de engem ez kevésbé érdekel.

Engem az érdekel, hogy Magyarországon mi ennek a hatása, hogy a magyar kormány felkészülte erre a helyzetre.

És ugyanez igaz adott esetben Oroszországra, de lehet más ország is, amelynek vannak ilyen ambíciói. Igen, ezek a kérdések is érintik a magyar nemzeti szuverenitást, és pontosan azért, mert önök mindig csak abban az aspektusban, abban a kontextusban beszélnek szuverenitási kérdésről, ami az Európai Uniót érinti, soha nem beszélnek ilyen más aspektusokból. Talán pont ezért alakul ki az a kép, hogy esetleg az önök elköteleződése értékalapon az euroatlanti együttműködés iránt csökkent az elmúlt években, vagy mindenféleképpen mondható, hogy változást hozott a külpolitikában.

A másik, hogy miniszter úr kioktatón a figyelmembe ajánlotta, hogy Trump beszédeit pontosan kell nézni, és nem mondott olyat az elnök, hogy elavult szervezetnek, vagy pontosabban: nem ilyen értelemben mondta, hogy elavult szervezetnek gondolja a NATO-t. Nézzék, én úgy látom, hogy ha csak beütöm itt az internetre  most nem akarnék angolul felolvasni önöknek jó pár cikket, gyorsan megtettem , szinte nincs olyan cikk, ami nem arról szól, hogy Trumpnak negatív a véleménye a NATO-ról, és akkor most ezt leegyszerűsítem, hogy ne húzzam jobban az idejüket. Tehát azt mondani, hogy a Trump az elejétől örök fanja volt a NATO-nak, és mindig arról beszélt, hogy ő szeretné megújítani, megerősíteni ezt a szervezetet, ez, azt gondolom, hogy nem igaz. Ezt ön mint volt NATO-nagykövet, pontosan tudja, még akkor is, ha nem mondhatja el, vagy arra kérem, ne is mondja el, mert mondja ugyanazt, amit a minisztere mondott.

Tehát magyarul, nagyon jó ez, hogy mindig abból a beszédből idézünk, ami éppen alátámasztja a saját hozzászólásunkat, de alapvetően mégiscsak a világban valahogy a biztonságpolitikával foglalkozó szakértő politikusok és diplomaták között az az érzés alakult ki és erősödött meg, mintha a NATO tekintetében Trump mégsem a legnagyobb támogatóként lépett volna fel. És erre reagált egyébként az amerikai kongresszus is azzal a határozatával, amit már az imént idéztem, és ezért most megkímélem államtitkár urat, hogy ezt megismételjem. Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vadai Ágnes képviselő asszonynak, DK-képviselőcsoport. Parancsoljon!

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Majdnem reménykedtem abban, hogy valamiféle érdemi vita fog kialakulni Magyarország biztonságpolitikai helyéről, szerepéről ennek az előterjesztésnek a kapcsán. Miniszter úrnak  természetesen tudomásul vesszük, hogy el kell mennie  a javára írom, hogy ő legalább itt volt, a honvédelmi tárca egyetlen képviselője sem jött el, miközben nagyon fontos kérdésekről volt szó. Ráadásul olyan kérdésekről, amelyek nyilván érintik ezt a védelmi egyezményt is, hiszen a védelmi egyezmény végén felsorolják azokat a honvédelmi objektumokat, amelyeket kijelöltek mint létesítményeket, ahol ez az egyezmény alkalmazásra kerül, és ilyen a kecskeméti repülőtér, a pápai bázisreptér, a tatai helyőrség, illetve a várpalotai helyőrség és kiképzési terület. Tehát nagymértékben érinti ez az egyezmény a Magyar Honvédséget is. És különösen azért szerettem volna, hogy legyenek itt a honvédelmi tárca képviselői, mert meglehetősen nemtelen támadás érte a magyar katonákat. Merthogy azt azért szeretném mondani, képviselőtársaim, hogy a magyar katonára nemcsak akkor kell büszkének lenni, amikor kormányon tetszenek lenni, hanem akkor is, amikor nem tetszenek kormányon lenni. És 2010 előtt előfordult egypárszor, hogy nem voltak kormányon. Viszont az, amit Németh Zsolt elmondott, és sajnálatos módon Szijjártó Péter külügyminiszter nem cáfolta, azt remélem, az államtitkár úr, aki talán figyelemmel kísérte a vitát, a honvédelmi költségvetést illetően is rendelkezik ezekkel az adatokkal…  cáfolni fogja, és el fogja mondani, világossá fogja tenni, hogy az, amit Németh Zsolt a honvédelmi kiadásokat illetően és a fejlesztéseket illetően mondott, az egész egyszerűen nem volt úgy. (Sic!)

(13.00)

Ez azért is fontos, mert a kecskeméti bázis, repülőbázis, amely szerepel ebben a megállapodásban, a fejlesztésének a befejezése, sőt valójában megkezdése igazából a mi kormányzásunkra maradt. A pápai bázisrepülőtérnek a fejlesztése a mi időnkben történt. Az önök idejében összesen annyi történt fejlesztés gyanánt, hogy ha jól emlékszem, egy alapkövet lerakott Hende Csaba honvédelmi miniszter a NATO-főtitkárral, hogy majd lesz valamilyen fejlesztés, de nem történt ebben az ügyben semmi. Én tehát azért szeretném azt világossá tenni, hogy ez a védelmi megállapodás, amely, még egyszer mondom, érinti a Magyar Honvédség bizonyos objektumait, ez a védelmi megállapodás alapul szolgál arra, hogy Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok között a katonai együttműködés, védelmi együttműködés területén normalizálódjon a helyzet.

A Külügyminisztérium vagy a külügyminiszter úr arról beszélt, hogy ők nem szoktak semmiért sem fizetni, különösen nem nemzetközi találkozókért. Nézzék, egy kicsikét máshogyan látszódik ez. Ha elkezdték a tárgyalásokat, ahogy a miniszter úr jelezte, a közép-hatótávolságú rakétavédelmi rendszerről, és ebben előrehaladott tárgyalásokat tartottak, akkor ez itt egy pici probléma, egy pici probléma, mert ha van egy ilyen igény a magyar kormány részéről, ha egy ilyen rakétavédelmi rendszert meg szeretnének valósítani, akkor ennek kellene hogy legyen egy költsége, és még mielőtt elkezdenek erről tárgyalni konkrét felekkel, márpedig most a miniszter úr azt állította, hogy már korábban, valóban, februárban a külügyminiszter, az amerikai külügyminiszter látogatásakor hallottunk arról, hogy ezekről voltak tárgyalások, szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy ez egy közbeszerzés.

Én értem, hogy önök nem vásárolták meg az amerikai külügyminiszter látogatását, ahogy nem vásárolták meg azt sem, hogy Orbán Viktor Gyurcsány Ferenc után bejuthasson a Fehér Házba, és valóban  ahogy Mesterházy Attila mondta , talán még igazuk is van, lehet, hogy 2010 és 2019 között nem volt mit mondani az Amerikai Egyesült Államok kormányának, népének, no pláne az Amerikai Egyesült Államok elnökének, de azért mégiscsak az a látszat ebben az egész folyamatban, hogy előzetesen egyeztetve lényegében ezt az árat fizetik meg. Ráadásul akkor a sajtóhírek szerint, és bocsássanak meg, hogy sajtóhírekre kell hogy hagyatkozzak honvédelmi beszerzések esetén, de az ön államtitkártársa inkább jeleskedik pacalfőzésben, mint abban, hogy eljöjjön a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésére, és tájékoztatást adjon a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjainak a különböző honvédségi beszerzésekről, márpedig őszintén szólva azt tapasztaltuk az elmúlt időszakban, hogy ezeket a beszerzéseket  és ugye, azért beszélek erről, mert a miniszter úr is említette  kevéssé a szisztematikus gondolkodás, sokkal inkább valamiféle szívesség vagy pacifikálás hatja át. Engedje meg elmondanom, hogy mire gondolok.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el. -

Szilágyi Györgyöt a jegyzői székben Tordai Bence váltja fel.)

A Leopard 2 harckocsikat egy bajor cégtől vásárolják, az Airbust az Air Berlintől, és most pedig azt halljuk, hogy az Amerikai Egyesült Államoktól egyfelől kívánnak vásárolni közép-hatótávolságú légvédelmi rakétarendszert, hozzáteszem: ott van egy apró pici probléma, a Kongsberg, amely egy norvég cég, és a norvégokkal most egy picit rosszban vannak, merthogy bizonyos pénzek kapcsán önök úgy gondolják, hogy a norvégok adják oda a pénzt, amit a civileknek szánnak, és majd maguk azt elköltik, és ha jól tudjuk a sajtóból  és azért mondom, hogy a sajtóból, mert egyetlenegy felelős ember sem jön el, és nem tájékoztatja az országgyűlési képviselőket arról, hogy ezek a beszerzések hogyan haladnak. Az államtitkár úr talán meg tudja nekem mondani legalább azt  merthogy önt nyilván tájékoztatták , hogy tényleg 44 darab Leopard 2-es harckocsit vásároltunk-e, meg 12 használtat, azt nem kérem, hogy mondja el, hogy milyen képességekkel rendelkeznek ezek a harckocsik, tehát feltételezem, hogy ha az ön minisztere azt mondja, hogy már korábban folytattak tárgyalásokat a közép-hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerről, abban a tárgyalásban nemcsak a Külügyminisztérium tagjai, hanem a honvédelmi tárca tagjai is részt vettek, hiszen bár tudom, hogy a Külügyminisztériumban nagyon okos emberek ülnek, no pláne nagyon okos emberekkel szoktak konzultálni, mint megtudtuk, Gruevszkivel, Nikola Gruevszkivel, a hazájában jogerős szabadságvesztésre ítélt volt macedón miniszterelnökkel is rendszeresen konzultáltak, és ő valószínűleg nagyobb hatással volt önökre, mint ebben az országban bármelyik állampolgár, mert ő azt kérte önöktől, hogy ratifikálják Észak-Macedónia csatlakozását a NATO-ba, és azért hallgattak rá, mert ő tíz évig miniszterelnök volt. Én nem voltam ilyen magas pozícióban, pár évet töltöttem el a honvédelmi államtitkári székben, igen sokat tanultam akkor a katonákkal, de hát vannak ebben az országban még olyanok, akik miniszterelnökök voltak, lehet, hogy velük is érdemes lenne konzultálni, ők is sokat tudnak Magyarország helyzetéről, talán érdemes lenne néha megfogadni az elképzeléseiket.

De visszatérve magára a beszerzésre, ami annak kapcsán került elő, hogy a külügyminiszter úr világossá tette, hogy a légvédelmi rakétarendszer beszerzése  az érdekes volt, hogy magáról a vadászrepülőgép-beszerzésről nem beszélt, pedig a sajtóhírek szerint erről is szó van vagy korábban szó volt, de hogy a légvédelmi rakétarendszer beszerzése  nem képezte tárgyát semmiféle alkunak. Na most, én azt szeretném kérni, hogy ha akkor van lehetőség arra, hogy megismerhessük ennek a tárgyalási folyamatnak, mármint hogy ezen megállapodás tárgyalási folyamatának a dokumentációját, mert mégiscsak másfél évet ölel föl, az nagyon nagy segítség lenne a tisztánlátás érdekében, mert abból kiderülne egy-két dolog. Merthogy valóban, Turi-Kovács Béla, szerintem tévesen  és nagyon sajnálom, hogy nincsen itt, mert akkor itt kisimítanánk az egymás közötti esetleges vitákat  arról beszélt, hogy az ellenzék a szuverenitást, hogy mondjam, pellengérre állítja, de önök alapvetően ennek a szerződésnek a megkötésével kapcsolatban mind a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, mind itt a plenáris ülésen a megszólalásokban is a szuverenitás kérdését vették elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szuverenitás nem valami abszolút dolog. A szuverenitásból óhatatlanul azokban az esetekben, amikor valahova belépünk, egy klubnak a tagjai leszünk, akkor ebből a szuverenitásunkból önkéntesen átadunk. Ez történt, amikor egyébként valóban  helyesen említették  népszavazás útján csatlakoztunk a NATO-hoz, és ez történt például az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kapcsán is. Az, hogy önök minden egyes nemzetközi egyezményt, így ezt az egyébként nagyon fontos, Magyarország biztonsága, és hozzáteszem, talán a Magyar Honvédség fejlesztése szempontjából fontos egyezményt is szuverenitási kérdésnek tekintik, és ezért képesek másfél évet szötyögni vele, csak hogy aztán el lehessen jönni a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésére, és hatalmas, nagy ívű gondolatokkal el lehessen mondani, hogy mert a magyar kormány milyen remekül védte a magyar szuverenitást, azt szeretném mondani, tisztelt államtitkár úr, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ettől még a magyar földön meg fognak jelenni amerikai katonák, ettől még jönni fognak, merthogy ez ugyanaz az egyezmény, erről korábban szó esett. Én tehát azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket azért kell nagyon tisztába tenni, ha másért nem, mert meglepő módon, képzeljék el, nézik a parlament közvetítését páran, tudósítanak is róla, ami egyébként alapvetően nagyon fontos és nagyon jó, igen kár, hogy nincsen nagyobb lehetőség, hogy minél több emberhez eljussanak az ilyen parlamenti viták.

Sajnálatos módon most már a Külügyi bizottság elnöke is távozott, nyilván  ahogy Mesterházy Attila képviselőtársam mondta  a külügyminiszterrel közös szelfi után lezártnak tekintette a maga részéről a nemzetközi délelőttöt, de mégiscsak a nevéhez fűződnek olyan igaztalan állítások, amelyekkel szemben, azt gondolom, nemcsak nekem és nemcsak az ellenzéknek, hanem a felelős kormánypárti képviselőknek és no pláne a kormány képviselőjének világosan tiltakoznia kell.

Én elvárom a kormánytól, hogy bár tudom, hogy szeretnek egy alternatív valóságban élni, de ne hazudjanak honvédelmi költségvetési ügyben, ne hazudjanak beszerzések ügyében, és ne állítsanak olyan dolgokat, ami nincsen. A Magyar Honvédség  és szerintem teljesen mindegy, hogy valaki jobb- vagy baloldalon ül  egy fontos intézménye ennek az országnak. A Magyar Honvédség nélkül nem lenne ilyen megállapodás. A Magyar Honvédség nélkül ebben az országban nagyon sok minden nem lenne.

(13.10)

A magyar adófizetők pénzéből az elmúlt 30 évben minden kormány politikai prioritásának és lehetőségének megfelelően költött. Ha végignézzük az adatokat, akkor világosan látjuk, hogy 2001-ben és 2002-ben az Orbán-kormány is költött. Azért költött, mert kihajította a MiG-29-eseket, és valamilyen, nem kormányülés között, ezt szeretném mondani ellenzéki képviselőtársaimnak is, hanem nemzetbiztonságikabinet-ülésen úgy döntöttek, hogy nem F-16-osokat, hanem Gripent fognak vásárolni. Azt már valószínűleg majd csak fideszes képviselők emlékirataiból tudjuk meg egyszer, hogy miért úgy döntöttek, és végül is mennyibe került ez a végén. De 2002-t követően töretlenül nőtt a honvédelmi költségvetés. A válság éve valóban nehéz volt, de tájékoztatni szeretném önöket arról, hogy még a válság évében is többet költött a Gyurcsány-kormány, később pedig a Bajnai-kormány a Magyar Honvédség fejlesztésére, mint amit költött 2011-16 között egy-egy évben az Orbán-kormány.

Az, hogy most egyébként ennek a szerződésnek köszönhetően  és erről beszéltek az akkor ott tartózkodó miniszterek a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén  lesznek nyitva amerikai források különböző fejlesztésre, ez egyetlenegy dologra lesz jó, hogy azok a képességek, amik az elmúlt években az önök felelőtlen magatartásának köszönhetően elvesztek, azoknak egy részét vissza lehessen építeni. Hozzáteszem, a Magyar Honvédség, ha megnézzük a nemzeti intézményeinket, a legmegbecsültebb nemzeti intézmények között van. Ez nemcsak azt jelenti, hogy erre az intézményre költeni kell, hanem azt is jelenti, hogy ezt az intézményt tisztelni kell. Tiszteletlenség a Külügyi bizottság elnökének részéről, amikor hazudik az ezzel kapcsolatos költségvetési kiadásokat illetően, és különösen tiszteletlen, hogy a Külügyminisztérium  amelyiknek tisztában kell lennie ezekkel az adatokkal  itt jelen lévő korábbi képviselője, a miniszter  de majd remélem, az államtitkár úr erre fog reflektálni  pedig nem cáfolja a Külügyi bizottság fideszes elnökének álláspontját.

Ez nem jobb- és baloldal kérdése. Én mindig világossá a Honvédelmi és rendészeti bizottsági üléseken is, a hadsereget érintő fejlesztéseket támogatni fogjuk, nemcsak azért, mert szükség van rá, hanem mert a hadsereg a garancia, az egyik garancia a magyar polgárok biztonságára. A Magyar Honvédség katonái nagyon sok áldozatot hoztak ezért a hazáért. Szolgáltak külföldön, szolgáltak itthon, nem kevesen közülük meghaltak ezért az országért. Közös felelősségünk az, hogy az ilyen szerződéseket és az ebből fakadó lehetőségeket jól használjuk akár a kecskeméti reptéren, akár Tata helyőrségben, akár Várpalotán. Én azt gondolom, hogy ez a megállapodás, amely, még egyszer mondom, nem szuverenitási (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem nagyon is racionális dolog, ez szolgálni fogja a Magyar Honvédség érdekét is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, Vadai Ágnes képviselő asszony. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megkérdezem, hogy kíváne valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom, és megadom az előterjesztők nevében Sztáray Péter államtitkár úrnak a szót, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra.

DR. SZTÁRAY PÉTER ANDRÁS külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva a vitát az jutott eszembe, hogy ez talán megérdemelne egy külön, ettől eltérő vitanapot is, ez a kérdéskör, mert a mostani előterjesztésünk egy olyan ügyet szolgál, amelyben, úgy tűnik, hogy az egész Ház egyetért egyébként; tehát abban, hogy szülessen egy megállapodás az Amerikai Egyesült Államokkal, ami a korábbi, hasonló jellegű megállapodásunkat modernizálja, és lehetővé teszi azt, hogy a védelmi együttműködésünket szorosabbra fűzzük a NATO-ban vezető szövetséges tagországgal. Tehát azt gondolom, hogy ilyen szempontból ez egy örömünnep is lehetne. Az a kérdés, hogy a honvédelmet ki hogy kezeli, azt gondolom, egy nagyon bonyolult politikai és történeti visszatekintést igényel, ami a mostani vitának igazából csak egy másodlagos vetülete. Ha megnézzük a számokat, ezeket különféleképpen lehet egyébként csoportosítani, hogy a védelmi költségvetéseket melyik kormányzat hogy kezelte. A mi számaink szerint 2002-ben, amikor volt egy kormány- és irányváltás belpolitikai szempontból, akkor 1,7 százalékon volt GDP-arányosan a védelmi költségvetés. Ez a szám 2010-re nagyon jelentősen lecsökkent, 1,14 százalékot tett ki. Azt gondolom, ez egy nagyon jelentős csökkenés. Az utána bekövetkezett csökkenések nyilván összefüggtek a gazdasági válsággal, a reformintézkedésekkel s a többi, de végül, ha meglátjuk a trendet, akkor most azt látjuk, hogy az elmúlt 60-70 év legnagyobb védelmi fejlesztési projektjét hajtja végre ez a kormány. Tehát ilyen jellegű modernizációra, technikai fejlesztésre nem került sor hosszú évtizedek, talán fél évszázad óta sem.

Azt gondolom, hogy ez megint nagyon pozitív elem, és erre építve fogjuk a Magyar Honvédséget, amelyet egyébként mindannyian tisztelünk, hiszen honvédség nélkül nincsen állam, tehát a Magyar Honvédség jövőjét próbáljuk helyre tenni azzal, hogy az elmaradt fejlesztéseket most a kormány teljesíti többféle forrásból, nagyon jelentős védelmiköltségvetés-növeléssel. Nem akarok jobban a részletekbe menni, de azt gondolom, hogy ezek azért eléggé azt mutatják, hogy a jelenlegi kormányzat nagyon komolyan veszi ezt a kérdést.

Ami örömteli, és ezzel be is fejezném, hogy ne húzzuk az időt, az az, hogy a DCA, vagyis az a védelmi együttműködési megállapodás a jelek szerint konszenzussal fog megszületni, és így újra kifejezzük azt a széles politikai egyetértést, ami nemcsak a NATO-tagságunkat, de azon belül akár a műveleti részvételünket, akár egyéb kapcsolódó kérdéseket is jellemez a magyar politikumban, és ez mindenképp üdvözlendő.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   21-40   41-70   71-86      Ülésnap adatai