Készült: 2020.08.14.07:29:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

134. ülésnap (2020.06.03.),  25-28. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 11:23


Felszólalások:   21-24   25-28   29      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen az államtitkár úr válaszát. (Zaj.) Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Zsigmond Barna Pál képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport, „Trianon 100.” címmel. Mielőtt megadom a szót a képviselő úrnak, tisztelettel kérem képviselőtársaimat, mert nagyon magas az alapzaj a teremben, hogy a beérkezők foglalják el helyüket, és hallgassuk meg figyelemmel képviselőtársainkat. Öné a szó, képviselő úr.

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A XX. századi magyar történelem legtragikusabb eseményét és az ezeréves Magyarország megszűnését együtt jelenti Trianon. A gyalázatos, igazságtalan békediktátumot száz éve, 1920. június 4-én kényszerítették a világháborúban győztes hatalmak Magyarországra. Bár a győztesek kimondták a halálos ítéletünket, felálltunk, és ma, száz évvel a csonkítás után Magyarország még mindig megvan, és soha nem volt olyan erős, mint ma. Tisztelt Ház! Trianon a szívünkben él, a szívemben él. Azért is szólok most, mert az én személyes sorsom is összekapcsolódik Magyarország szétdarabolásával, mert Marosvásárhelyen, Erdélyben magyarnak, de román állampolgárnak születettem. Sokan vannak itt a tisztelt Házban, akiknek felmenői az elcsatolt területeken születtek, de tudomásom szerint a képviselők közül egyedül én születtem odaát. Nem gondoltam volna negyven évvel ezelőtt az 1557-ben alapított Bolyai Farkas Gimnázium tanulójaként, hogy magyar állampolgárként a magyar Országgyűlésben leszek képviselő. A Jóisten megadta ezt a lehetőséget nekem, de az elmúlt tíz év megadta a lehetőséget a határon túli nemzettársainknak is, hogy magyar állampolgárok legyenek, és azt, hogy ma egy egységes magyar nemzet tagjai lehetnek.

Az elmúlt száz évben mi, magyarok sok mindent megéltünk. A részleges revízió után háború és 45 év kommunista sötétség következett. 45 évig itt, Magyarországon is úgy tanították, hogy a haza és a magyar nemzet véget ér Ártándnál vagy Tompánál, a hivatalos történetírás elhallgatta, hogy három és fél millió magyar él határon túl a Kárpát-medencében.

A 10 millió magyarban gondolkodó kommunista világot Antall József a 15 millió magyarra vonatkozó kijelentésével lezárta. Emlékszem a miniszterelnök úr kijelentésére, együtt sírtunk a családdal és sok százezer magyarral a világban: végre mi is fontosak vagyunk, nemcsak mi akarjuk a magyar hazát, Magyarország is akar minket. Pedig úgy éltünk évtizedeken keresztül, milliók a határ másik oldalán, hogy természetesnek vettük, hogy magyarok vagyunk, magyar idő szerinti szilveszterkor mindig könnyes szemmel énekeltük a Himnuszt, és mintha végső csatába mentünk volna, imádkozva szurkoltunk Magyarországnak a román-magyar labdarúgó-mérkőzések előtt.

Tisztelt Ház! A traumát teljesen nem lehet feldolgozni, de bizonyos mértékben muszáj, hiszen az élet már 1920. június 5-én is ment tovább  az élet parancsa ilyen. Másrészt viszont a kommunista elhallgatás miatt keveset beszéltünk az elmúlt száz évben a magyarság igazságtalan, kollektív megbüntetéséről és rengeteg magyar ember személyes tragédiájáról. Sokakat megöltek, százezrek menekültek, éltek vagonokban, számtalan sérelem érte a magyarokat, rengeteg ember életét nyomorították meg. Az elcsatolt területeken ma is nap mint nap szembejön velünk Trianon, akár úgy, hogy nem vehetik fel a magyarok a magyar állampolgárságot, nem beszélhetnek az anyanyelvükön, bezárják az iskoláikat, vagy éppen az államelnök uszít nemzettársaink ellen.

Tisztelt Ház! A rendszerváltás után, az egymásra találás harminc éve alatt nagy utat jártunk be. A lélekben 15 millió magyart képviselő Antall-kormányt követő Horn-kormány, még ha eltérő hangsúlyokkal is, de magyar nemzetben gondolkodott. Ez a politika az első Fidesz-kormánnyal új fokozatba kapcsolt, látványosan emelkedett a támogatások mértéke, közjogi értelemben is új szakasz következett a státusztörvénnyel. Ezt állította le a Gyurcsány-kormány, és megásta saját sírját is 2004. december 5-én. 2010 után a második Orbán-kormány egy új paradigmát hirdetett, amelynek fundamentuma az alaptörvényi felelősség, az erre épülő kettős állampolgársági törvény és a június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító törvény.

Elfelejteni sosem tudjuk Trianont, viszont szembe kell néznünk a realitásokkal. Úgy birkóztunk meg a traumával, hogy közben nem pusztultunk bele, sőt az elmúlt években megerősödtünk.

(10.10)

Soha nem voltunk olyan helyzetben, mint ma. Ma egy erős Magyarország vág neki a következő száz évnek, egy olyan helyzetben, amikor ismét egymásra találtak a magyarok a Kárpát-medencében, és egy szélsőséges párt kivételével ma már a magyar társadalom érti és érzi Trianont, rádöbbent az igazságtalanságra, és nem csodálkozik, ha egy szabadkai, kassai, lendvai, eszéki, csíkszeredai, beregszászi magyar magyarul beszél.

Ugyanakkor véget ért a száz év magány: ma vannak szövetségeseink, vannak sikereink. Szerbiával soha nem voltak olyan jók a kapcsolatok, mint ma. Szlovákiával a V4 keretén belül nagyon sok kérdésben egyetértünk, bár vannak még megoldandó ügyek. A szerb példa is bizonyítja, hogy nem a magyarokon múlik az, hogy ma nincs jó viszonyunk Ukrajnával vagy Romániával.

Tisztelt Ház! Ami igazságtalan volt akkor, az ma is az. Soha nem felejtünk! Gyermekeinkkel meg kell ismertetni a múltat, büszke magyarnak kell nevelni őket. Túléltük az elmúlt száz évet, és ma mi vagyunk a Kárpát-medence legnagyobb nemzete. Dolgozni kell a jogi, kulturális és gazdasági alapok további fejlesztéséért a nemzet további építése érdekében.

Határon innen és túl készen állunk a következő száz évre. Magyarország mindenekelőtt, a Jóisten mindannyiunk fölött! Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! (Moraj.) A kormány nevében Orbán Balázs államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr. Kérem képviselőtársaimat, hogy lehetőség szerint a beszélgetéseket fejezzük most be. Öné a szó, államtitkár úr, parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Korábbi felszólalásomban is amellett érveltem, hogy Trianon, ha akarjuk, ha nem, nemcsak a magyar nemzet, hanem mindannyiunk egyéni történetének is része. Én magam is a román katonai szolgálat elől Pestre menekülő, hétfalusi csángó nagyapám után viselem büszkén a családi nevet, ráadásul ugyanazt a nevet, mint a legnagyobb székely. Nos, bonyolult dolog ez, mint minden itt, a Kárpát-medencében. De a lényeg, hogy mivel Trianon tragédiája minden magyar tragédiája, így minden magyar kormánynak kutya kötelessége, vagy ha így tetszik, a Jóisten előtt számonkérhető felelőssége olyan politikát folytatni, amivel a határokon átívelő nemzetegyesítés és a magyar-magyar összefogás ügyét szolgálja. Ehhez azonban az is kell, hogy a kormány következetes és kiszámítható legyen nemzetpolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, követésében, ezek kommunikációjában, egyértelmű üzenetet fogalmazzon meg határon túli nemzetrészek, illetőleg a szomszédos államok számára is.

Nos, ha ez a mérce, és a számadás nem kerülhető el, úgy érzem, hogy nincs okunk szégyenkezni, Magyarország Kormánya 2010 óta ezen zsinórmértékek mentén dolgozott. Beszéljenek önmagukért a konkrét lépések és eredmények! Ezeket hosszan lehetne sorolni onnantól kezdve, hogy  ahogy ön is említette  az Országgyűlés 2010. május 26-án megszavazta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását, bevezetve az egyszerűsített honosítási eljárást, amelynek eredményeképpen mára egymillió magyar állampolgárral él több a világban, és amit később a választójog megadása követett. (Folyamatos zaj.)

Kérem, engedje meg, hogy még párat említsek a lépések közül! 1200 magyarországi és külhoni magyar település (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) testvértelepülési kapcsolatának kialakítását és megerősítését támogattuk. A Határtalanul!-program keretében csaknem 400 ezer magyarországi diák juthatott el a határon túlra. A „Szülőföldön magyarul” program keretében évente 225 ezer külhoni magyar óvodás és iskolás anyanyelvi oktatását támogatjuk. Kárpát-medencei vállalkozói hálózatot működtetünk. Megnyitottuk az anyasági támogatás és a babakötvény igénylésének lehetőségét a külhoni magyarság számára is.

Az eltelt egy évszázad azonban megtanított bennünket arra, hogy erős nemzet nincs erős közösségek nélkül. A magyarság megmaradása mindenhol a világon az annak keretet adó helyi közösségek létén és erősségén múlik. A magyar nemzetpolitika középpontjában éppen ezért a működő magyar közösségek megtartása és megerősítése is áll. Nincs olyan magyar közösség a Kárpát-medencében vagy máshol a világon, amelyhez ne értünk volna el.

Az elmúlt években több mint 5 ezer külhoni magyar intézmény és szervezet tevékenységéhez járultunk hozzá: a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programmal 130 új óvodát és bölcsődét hoztunk létre, valamint több mint hétszáz intézményt fejlesztettünk és újítottunk fel; több mint ötven magyar középiskola, kollégium, szórványkollégium fenntartható működését biztosítjuk, illetőleg nyolc külhoni, magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény, illetve magyar kar működtetéséhez nyújtunk állandó támogatást; a Kőrösi Csoma-program és a Petőfi Sándor-program révén csaknem 80 ezer, diaszpórában és szórványban élő magyart támogattunk; programjaink révén több ezer külhoni magyar vállalkozónak nyújtunk szakmai és anyagi támogatást fejlesztési projektek megvalósításához.

Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy még száz évvel a békediktátum után is nagy és élő magyar közösségekről beszélhetünk határainkon kívül, ez az ott élők helytállásának és belső tartásának eredménye. Ez a belső tartás tette lehetővé a magyarság számára, hogy a XX. század borzalmai, az etnikai tisztogatások, a kommunista diktatúrák és az utódállamok elnyomó nemzetiségi politikája ellenében is fennmaradjon szinte minden szomszédos országban. Amikor visszatekintünk az elmúlt száz évre, leginkább ez előtt a bátor kitartás előtt kell tisztelegnünk, azok előtt a magyar szülők előtt, akik a félelemkeltés évtizedeiben is átadták gyerekeiknek (Folyamatos zaj.) a magyar szót… (Pillanatnyi szünetet tart.) Azok előtt a magyar szülők előtt kell tisztelegnünk itt az Országgyűlésben, akik a félelemkeltés évtizedeiben is átadták gyermekeiknek a magyar szót, akik vállalták a magyar közösségek vezetését, akik egyéni és közösségi példamutatásukkal biztatták és biztatnak másokat is a magyarság melletti helytállásra.

Tisztelt Képviselő Úr! Az ön családja állhatatosságának is köszönhetjük, hogy ön marosszéki születésű erdélyi magyarként ma itt az Országgyűlés képviselőjeként magyarul fel tud szólalni. Köszönet nekik ezért.

Sütő András írta még 1988-ban a 60. születésnapját ünneplő Sinkovits Imrének egy levélben, idézem: „…hősi elszánások helyett azt kell mondanom csöndesen:  Maradok  és magamban hozzáteszem:  Maradok, másként nem tehetek.” Ezzel zárom is a felszólalásomat, ennél jobb kormányzati hitvallásra nincs is szükség ma. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és a függetlenek soraiban.)




Felszólalások:   21-24   25-28   29      Ülésnap adatai