Készült: 2021.05.12.00:22:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

169. ülésnap (2020.11.19.),  33-53. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 53:58


Felszólalások:   1-32   33-53   54-81      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszterhelyettes úr válaszait.Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására a mai napon 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága Európai Unióból történő kilépésére tekintettel az Egyesült Királyság állampolgárai, valamint családtagjaik tartózkodási jogáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/13652. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Magyar Levente úrnak, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkárának, miniszterhelyettesnek, a napirendi pont előterjesztőjének. Miniszterhelyettes úr, öné a szó.

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Egyesült Királyság, mint köztudott, 2020. január 31-én éjfélkor rendezett módon kilépett az Európai Unióból, ugyanakkor a kilépési megállapodás értelmében az ez év végéig tartó átmeneti időszak alatt az EU joganyaga továbbra is alkalmazandó brit vonatkozásban is. E joganyag része a szabad mozgásra és tartózkodásra vonatkozó jog.A magyar kormány a brexittárgyalások folyamatában mindvégig kiemelt figyelmet fordított arra, hogy sem az Egyesült Királyságban élő magyar honfitársaink szerzett jogai, sem a hazánkban tartózkodó brit állampolgárok jogai nem sérülhetnek semmilyen forgatókönyv esetén. A kilépési megállapodás az átmeneti időszak lejártát követően is biztosítja azoknak a jogoknak a megőrzését, amelyeket az uniós polgárok a szabad mozgás jogának használatával az Egyesült Királyság uniós tagsága alatt megszereztek. A megállapodás kedvezményezettjei megőrzik huzamos tartózkodásra vonatkozó jogukat, az uniós polgárok, így a magyar állampolgárok az Egyesült Királyságban, illetve a brit polgárok az Európai Unió területén, így hazánkban is.

A vonatkozó végrehajtási szabályok megalkotása nemzeti szinten valósul meg. A kilépési megállapodás alapján az EU tagországainak 2020. december 31-éig kell jogszabályban rögzíteniük az adott tagállamban élő brit állampolgárok és harmadik országbeli családtagjaik tartózkodási jogára vonatkozó nemzeti szabályozást, az ez év végéig tartózkodási jogot szerző kedvezményezettekre vonatkozóan. Hazánkban az érintett személyi kör, azaz a brit közösség nagyságrendileg ötezer fős.

Az Országgyűlésnek benyújtott jelen javaslat kidolgozása során elsődleges szempont volt, hogy a jogállások rendezése már a hazai idegenrendészeti jogban létező jogállás alkalmazásával történjen meg. A javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy az érintettek kedvező feltételekkel letelepedési engedélyt szerezzenek Magyarországon, amelynek birtokában tovább tartózkodhatnak hazánkban, és lényegében változatlan jogokat élvezhetnek a mindennapi élet valamennyi területén, a munkavállalás, az oktatás és az egészségügy tekintetében egyaránt.

A kérelmezési lehetőség időtartama a törvény hatálybalépésétől számított egy év, így 2021. január 1-jétől 2021. december 31-éig tartana. E dátum megfelel a viszonosság elvének, sőt kifejezetten kedvező a hazánkban élő brit állampolgárok számára, mivel az Egyesült Királyságba az uniós jog hatálya alatt érkező külföldiek, így a magyar állampolgárok is 2021. június 30-áig regisztrálhatnak a szigetországban. Az új jogállás megszerzéséig a korábban az érintettek számára kiadott okmányok megőrzik érvényességüket. A letelepedett egyesült királysági állampolgárok családtagjai, akikkel a kapcsolat már az átmeneti időszak lejárta előtt fennállt és továbbra is fennáll, csatlakozhatnak az egyesült királysági állampolgárokhoz nemzeti letelepedési engedélyt szerezve.

Fontos kiemelni, hogy a javaslat az ez év végéig tartózkodási jogot szerző kedvezményezettekre vonatkozó szabályozásra tesz javaslatot, és nem érinti a későbbiekben tartózkodási jogot kérelmező egyesült királysági állampolgárok és családtagjaik jogi státuszát. A 2021. január 1. napja után újonnan érkezők a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó szabályozás hatálya alá esnek. Kiemelendő továbbá, hogy a javaslat szerinti szabályozás érdemben nem kapcsolódik azon tárgyalásokhoz, amelyek az Unió és az Egyesült Királyság jövőbeni kapcsolatrendszerére vonatkoznak.

Tisztelt Országgyűlés! A brexittel kapcsolatos legfontosabb magyar kormányzati cél teljesült, hiszen sikerült megvédeni az Egyesült Királyságban élő magyar állampolgárok szerzett jogait. Ehhez a logikához illeszkedik, illetve a kilépési megállapodásból fakadó nemzetközi kötelezettség teljesítéséhez szükséges a tisztelt Ház előtt fekvő törvénymódosítás, amely megerősíti, hogy a magyar kormány minden hazánkban élő brit állampolgárra kiemelt hozzáadott értékként tekint nemcsak gazdasági, hanem társadalmi értelemben is.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa az Egyesült Királyság állampolgárai, valamint családtagjaik tartózkodási jogának az átmeneti időszakot követő biztosításáról szóló javaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszterhelyettes úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Simon Miklós képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. SIMON MIKLÓS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Idén december 31-én lejár az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti kilépési megállapodás átmeneti időszaka, amely alatt az Egyesült Királyság állampolgárai és családtagjaik még az uniós jog szerinti tartózkodási jogot szerezhetnek, és ezt gyakorolhatják hazánkban. Az előttünk fekvő javaslat fő célja az, hogy a határidő lejártát követő egy évig, tehát 2021. december 31-éig lehetőséget biztosítson a jelenleg még uniós jog alapján nálunk tartózkodó brit állampolgároknak egy kedvezményes letelepedési engedély igénylésére. Ez a kedvezményes lehetőség nagyságrendileg ötezer személy számára lesz adott, akiknek túlnyomó többsége már több mint három éve Magyarországon él. Ők még az uniós tagországok közötti szabad mozgás és tartózkodás egyszerű szabályait élvezve érkeztek hazánkba, letelepedtek, beilleszkedtek és közöttünk élik mindennapjaikat.

(10.10)

Az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépésével azonban letelepedési és tartózkodási jog szempontjából hirtelen egy csoportban találnák magukat a Magyarországra harmadik országból érkező személyekkel. Az ő érdekükben van tehát szükség kedvezményes átmeneti lehetőség biztosítására. Az egyéves időszakban az érintettek költségmentes eljárás keretében nemzeti letelepedési engedélyt igényelhetnek, melynek elbírálása során kedvezményként nem vizsgálják sem a korábbi tartózkodás hosszát, sem a lakhatásra, megélhetésre és egészségügyi biztosításra, valamint a Magyarország érdekére vonatkozó feltételek fennállását, hisz nagyrészt régóta itt élő, a magyar társadalomba kellően integrálódott személyekről van szó.

A nemzeti letelepedési engedély megszerzéséig, illetve a 2021. december 31-ei határidő lejártáig az érintettek a korábban kiadott tartózkodással kapcsolatos okmányaikat megtarthatják és használhatják. Azok nem veszítik érvényüket, az általuk biztosított jogok fennmaradnak. A határidő lejárta után újonnan érkező brit állampolgárok már a többi harmadik országbeli állampolgárhoz hasonlóan igényelhetnek majd tartózkodási engedélyt, ugyanakkor a vonatkozó uniós rendelet előírásainak megfelelően megalkotásra kerülnek számukra a vízummentességre vonatkozó rendelkezések is.

Ez tehát a javaslat lényege. Ehhez szükséges megnyitni azt a három törvényt, amit ebben a rövid törvényjavaslatban módosíthatunk. Azt hiszem, nem kérdés, hogy ez a javaslat most időszerű. Most kell megtárgyalnunk és elfogadnunk, hogy jövőre, az átmeneti időszak lejártával már alkalmazni lehessen azt. Ahogyan az Egyesült Királyságban az ott élő magyarok és már európai uniós állampolgárok számára is nyitva áll a letelepedetti vagy az előzetes letelepedetti státusz igénylése az átmeneti időszak lejártát követően, úgy nekünk is gondoskodnunk kell arról, hogy a nálunk élő brit állampolgároknak lehetőségük legyen tartózkodási engedélyeik viszonylag egyszerű, az újonnan létrejövő körülményekhez igazodó átalakítására.

Biztos vagyok benne, hogy ez a lépés is elősegíti a két ország közötti jó viszony megmaradását, illetve némi könnyebbséget jelent majd a brexit miatt eleve folyamatosan bonyolódó helyzetű, nálunk mint idegen országban élő brit állampolgároknak. Kérem tisztelettel képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslat célkitűzéseit. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szeretném előrebocsátani, hogy én nem tudom, hogy az, amit el fogok mondani a törvényjavaslattal kapcsolatban, a kormánypárti felfogással álle összhangban avagy az ellenzékivel. Erre azért kell kitérnem, mert államtitkár úr  akit én mindig arról ismertem, hogy a vitát igyekszik a szakmai területen tartani, még akkor is, ha az ellenzék részéről ezen a téren eltérés van  a zárszavában olyan pártpolitikai típusú megjegyzést tett, amiért elnézést kérek elnök úrtól is, hogy ilyen hangosan közbeszóltam, ezt nem szeretném megtenni, ha ezután is ezt mondja, ezért azt szeretném elmondani, hogy az ellenzék nem alkot egy blokkot. Amennyiben mi azonos véleményt nyilvánítunk, akkor elhangzik a vád, hogy mi egy blokkot alkotunk, csak azért, mert valamiről azonos a véleményünk. Most, amikor eltérő volt, államtitkár úr azt mondja, hogy de furcsa, hogy az egy blokkot alkotóknak miért nem egyforma a véleményük. Tiszteljen meg minket vagy engem azzal, hogy elfogadja, hogy adott esetben más a véleményem, miközben tudom, hogy az, aki mindenáron az egy blokkot akarja megvalósítani a maga választási törvényével, az Orbán Viktor. Nem szerettem volna politikai irányban tágra nyitni a vitát. Az előző esetben is tartózkodtam attól, hogy olyan irányról beszéljek, ami nem ide tartozik.

Ezek után rátérek röviden arra, amit ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani, talán kicsit tágabb összefüggésben. Amikor 2016 júniusában megtörtént a brexitnépszavazás, akkor azzal mindenki tisztában volt az Egyesült Királyságban is, Európában is, az Európai Parlamentben is, amelynek tagja voltam, hogy ez egy nehéz folyamat lesz, de néhányan azt gondoltuk, hogy nem véletlenül a szerződésre két év határidőt szabnak, 2019. március 29-éig ez meg fog történni. Nem akarok a történeten végigmenni, ami miatt 2020. január 31-én született meg a tagság (sic!), és még most is olyan kérdésekben kell döntést hozni vagy vitatkozni, amelyek nagyon súlyosak. Ezek közé tartozik természetesen az ír-északír határkérdés, amely összefügg a másik lényeges kérdéssel, amely az Európai Unió és az Egyesült Királyság jövőbeni gazdasági kapcsolatainak a kérdése  igazi megegyezést még nem látunk  és a személyek joga a letelepedésre, a munkavállalásra. Ez is egy nagyon kényes kérdés.

Úgy gondolom, ez a mostani törvényjavaslat, megfelelő módon alkalmazva az európai uniós szabályokat, illetve a kilépési szerződést, megteremti a brit állampolgárok számára megfelelő, pozitív módon a Magyarországon való további tartózkodást, beleértve  ami talán az esetükben lényeges  a harmadik országbeli házastárs esetében is, és fontos, hogy adott esetben a Magyarországon való tartózkodáshoz vagy letelepedéshez kapcsolódóan a vízummentesség lehetőségével is külön foglalkozik.

Nyilvánvalóan nekünk azért is nagyon fontos ez a kérdés, mert van egy másik oldala. A másik oldala az Egyesült Királyságban élő, dolgozó, letelepedett magyar állampolgárok és az ő helyzetük a továbbiakban. Itt megint nem feltétlenül akarnék azzal kapcsolatban egy vitát nyitni, hogy most mennyi a számuk, mennyien kerültek ki. A legkülönbözőbb számok hangzanak el. Hogy a népszavazás alapján az Egyesült Királyságban ’11-ben hány magát magyarnak valló embert tartottak nyilván, az nem, nyilván nem helytállóan alacsony szám, aztán elhangzanak rendkívül magas számok. De én úgy gondolom, hogy amit általában egy mértékadó becslésnek olvastam, az olyan 250 ezer, de mindenképpen olyan számról van szó, amely tekintetében nagyon fontos, hogy az ő érdekeiket a kormányzat meg tudja védeni.

Zárójelben jegyzem meg, a vitákban sokszor elhangzik, hogy Magyarországról tudjuk megállapítani, hogy mennyien távoztak. Ez nincs így, mert az ismeretségi körömben is számos olyan magyar állampolgár van, aki például öt éve kint él, dolgozik, munkahelye van, magyar lakcíme van, a személyi igazolványát megújítja, alkalmanként szavazni is hazajön, fizeti a diákösztöndíjat, tehát a magyar regisztráció szerint ő egyébként változatlanul Magyarországon élő ember. Nem akarom ezt a vitát ebbe az irányba nyitni számháborúvá. Annyit állapítsunk meg, hogy olyan jelentős számú magyar ember él az Egyesült Királyságban, nem feltétlenül kalandvágyból, hanem a magasabb szintű megélhetés miatt, akik számára nagyon fontos, hogy ez a jogszabály, amiről most beszélünk, kétoldalúan érvényesüljön.

(10.20)

És ott is valóban megvan a lehetőség arra, hogy az öt éve jogszerűen és folyamatosan ott tartózkodóknak a letelepedett jogállást kérvényezhessék, akiknek meg nincs meg az előzetesen letelepedett jogállás… Nyilván feltételezem és tudom, hogy a magyar kormánynak is szerepe volt abban, hogy ez a kétoldalú megállapodás már köztünk létrejöhet az Európai Unió jogszabályát alkalmazva.

Az én megítélésem szerint ez nem teljesen szimmetrikus és kölcsönös. Egy példát mondok: Magyarországon az egyesült királysági állampolgárok és családtagjaik nemzeti letelepedési engedély megszerzésére lesznek jogosultak lakhatásra, megélhetésre, egészségügyi biztosításra és a Magyarország érdekére vonatkozó feltételek vizsgálata nélkül, azt kell csak vizsgálni, hogy nincse kizáró ok a közrendre, közbiztonságra való veszélyesség miatt, míg tudomásul kell vennünk, hogy ez nem ugyanígy érvényesül az Egyesült Királyságban. Azért kell tudomásul vennünk, mert a brexit melletti indokok a brit állampolgárok számára, akik megszavazták, összefüggtek azzal, hogy a szabad munkaerő-vállalás, ami az Európai Unióban egy alapjog volt, a továbbiakban ilyen módon ne érvényesüljön.

Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy ez ilyen erőteljesen nem a 2004-ben csatlakozott országokkal kapcsolatos moratóriumnak a megszűnte után következett be, tehát nem a nagy országra (sic!) vonatkozik, hanem a 2007 utáni moratórium megszűnte után, mert akkor kellett szembesülnie a briteknek, hogy bizony sokan vannak, akik nem a jobb megélhetés szempontjából munkát vállalva, adott esetben minőségi munkát vállalva érkeznek oda, hanem a szociális hálót akarják teljes mértékben kihasználni.

A magyaroknak nem ez a megítélése, akik ott kint dolgoznak, megbecsültek, de tudásul kell venni, hogy ez a szintű kedvezmény, hogy semmit nem vizsgálunk, az ő részükről nem volt elfogadható. Ezért is hívja fel a londoni magyar követség a polgárokat, hogy kezdjék el gyűjteni a folyamatos tartózkodást, munkahelyet, biztosítást igazoló dokumentumokat saját maguk és családtagjaik vonatkozásában is, ami egy helyes felhívás. Olvasva ezeket a felhívásokat, én úgy látom, hogy a nagykövetségünk révén a kormányzat igyekszik megteremteni minden olyan lehetőséget, információt, hogy a brit szabályoknak megfelelően a magyar állampolgárok továbbra is ott tudjanak letelepedni, dolgozni, miközben szeretném, ha olyan viszonyok lennének Magyarországon minél hamarabb, amelyek sok távozott magyar embert vissza fognak hozni Magyarországra.

Egyébként a javaslatot, amely természetesen nagyrészt uniós jogszabály átültetése, a Jobbik támogatja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Juhász Hajnalka képviselő asszonynak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

JUHÁSZ HAJNALKA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az képviselőtársaim részéről is elhangzott, a törvényjavaslat célja, hogy meghatározza a Magyarországon élő egyesült királysági állampolgárok és harmadik országbeli családtagjaiknak a kilépést követő átmeneti időszak utáni tartózkodási jogára vonatkozó rendelkezéseket.A kilépési megállapodás második része, amely 2020. január 30-án éjfélkor lépett hatályba, biztosítja az állampolgári jogokat az Egyesült Királyság azon állampolgárai számára, akik főszabályként az átmeneti időszak vége előtt az uniós jognak megfelelően tartózkodási jogukat gyakorolták. A részletszabályok megalkotása, ezt azért fontos megemlítenünk, nemzeti szinten valósul meg minden uniós tagállamban.

A javaslat az átmeneti időszak végéig, 2020. december 31-éig tartózkodási jogot szerző kedvezményezettekre vonatkozó szabályozásra tesz javaslatot, és nem érinti az ezt követően tartózkodási jogot kérelmező egyesült királysági állampolgárok és családtagjaik jogi státuszát.

Az újonnan érkezők a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó szabályozás hatálya alá fognak tartozni. Az így érintett személyi kör Magyarországon, nagyságrendileg ez már elhangzott, az ötezer brit állampolgár háromnegyed része jellemzően már három éven túl tartózkodik hazánkban.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat három hazai jogszabály módosításához kapcsolódik: egyrészt a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény.

A javaslat értelmében az érintett egyesült királysági állampolgárok kedvezményes letelepedési engedély megszerzésére lesznek jogosultak, lakhatásra, megélhetésre, egészségügyi biztosításra, a Magyarország érdekére vonatkozó feltételek vizsgálata nélkül. A nemzeti letelepedési engedély megszerzéséig pedig a korábban a szabad mozgás és tartózkodás szabályrendszere szerint kiadott okmányok birtokában élhetnek továbbra is a jogaikkal.

A tervezet megteremti annak a lehetőségét, hogy a korábban a szabad mozgás és tartózkodás jogát élvező személyek továbbra is folytathassák tartózkodásukat Magyarországon kedvezményes szabályozás keretében. A kérelmezés lehetséges időtartama a törvénytervezet hatálybalépésétől számított egy év, azaz 2021. január 1-jétől 2021. december 31-éig tart. Az érintettek részére korábban kiadott okmányok 2021. december 31-éig érvényesek. A nemzeti letelepedési kérelem elbírálása során, a főszabálytól eltérően, nem kerül megvizsgálásra sem a korábbi tartózkodás hossza, sem a lakhatásra, a megélhetésre és az egészségügyi biztosításra, valamint a Magyarország érdekére vonatkozó feltételek fennállása, azonban vizsgálni kell a kizáró ok, például a közrendre, a közbiztonságra veszélyesség fenn nem állását. A letelepedett egyesült királysági állampolgárok családtagjai, akikkel a kapcsolat már a kilépést követő átmeneti időszak lejárta előtt fennállt, továbbra is fennáll, és csatlakozhatnak az egyesült királysági állampolgárhoz, nemzeti letelepedési engedélyt szerezve.

A kilépéshez kapcsolódó átmeneti időszak elteltét követően az újonnan érkező egyesült királysági állampolgárok pedig az egyéb harmadik ország polgáraihoz hasonlóan kérelmezhetik tartózkodási engedély kiadását azzal, hogy a külföldi kérelmezés főszabályától eltérően kérelmüket Magyarországon is benyújthatják. A javaslat kiegészíti a vonatkozó törvények jogharmonizációs klauzuláit az európai parlamenti és tanácsi rendelet tekintetében. E rendelet mentesíti a tagállamok területére való beutazás esetén előírt vízumkötelezettség alól az Egyesült Királyság olyan állampolgárait, akik brit állampolgárok.

A KDNP támogatja a törvényjavaslatot. Kérem a törvényjavaslat támogatását. Nagyon szépen köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Az MSZP támogatja. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

BŐSZ ANETT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Nagyon üdítő kivétel az, és nagyon jó látni, hogy miniszterhelyettes úr azt is említette a törvényjavaslat szövegén kívül, hogy a Nagy-Britanniában élő magyar állampolgárok szerzett jogainak sérülését is feltett szándéka a magyar kormánynak megakadályozni. Ezt én azért hallom örömmel, mert azt gondolom, hogy ebben egyek vagyunk, és ezt tudjuk támogatni, már csak azért is, merthogy sajnos azt látjuk az elmúlt hónapokban, hogy Magyarországon a magyar állampolgárokat sok tekintetben cserben hagyta ez a kormány. Örömteli előrelépés az, hogy legalább a Nagy-Britanniában tartózkodó honfitársainkat nem kívánják cserben hagyni. Azonban az előttünk fekvő törvényjavaslat nyilvánvalóan arról szól, hogy a hazánkban tartózkodó brit állampolgárok jogi státuszát, illetve szerzett jogait szabályozza.

(10.30)

Mindenekelőtt azt is el szeretném mondani önöknek, hogy a sajnálatos módon megtörtént brexit a populizmus harmadik hullámának térnyerésével azt bizonyítja, hogy sok tekintetben a komplett európai közösség sérül egy ilyen rossz és irracionális döntés miatt. Ebből eredően persze nekünk is vannak jogalkotási kötelezettségeink, úgyhogy üdítő kivétel egyébként ez az előttünk fekvő módosító javaslat, ugyanis 34 törvényt tárgyal az Országgyűlés ezen a héten, s azt kell mondjam, hogy többségük gyalázatos. Nagyon rossz, amikor azt látjuk, hogy egyébként a hazánkban tartózkodó brit állampolgárok jogállásáról szóló törvénymódosítás ilyen kulturált vitát eredményez, ugyanakkor számos honfitársunk hazai jogcsorbítása tekintetében pedig hallani sem akarnak az ellenzéki véleményekről, ugyanúgy, mint például a járványkezelésben arról, hogy lesze tömeges tesztelés, hogyan kívánunk fellépni a koronavírus-járvány okozta gazdasági-társadalmi hatások ellen, kívánnake bármit tenni a munkájukat elvesztőkért, kívánnake tenni azokért, akik sokáig keresik az új munkájukat, és miért nem hosszabbítják meg az álláskeresési járadékot, ahogy egyébként szinte valamennyi országban ez megtörtént, ahol nem volt elegendő hossza ennek.

Visszatérve az előttünk fekvő törvényjavaslatra, illetve arra, hogy mit von ez maga után, és mit von miniszterhelyettes úr azon gondolata maga után, hogy a kint élő magyarok szerzett jogainak megvédése is a kormány feltett szándéka, felmerül a kérdés, hogy vane erre nézve már bármilyen javaslatuk, vane olyan határozati javaslat, akár rendelet, akár törvénymódosító javaslat, amely tételesen tartalmazza azt, hogy például a Nagy-Britanniában tartózkodó és dolgozó honfitársainkért akár a járványhelyzetben, tehát egészségügyi értelemben a magyar kormány és a Külügyminisztérium kíváne, illetve tude tenni. Valamint szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy számos külföldön élő honfitársunk dolgozik a vendéglátásban és a szolgáltató szektornak a jelen pillanatban összeomlott részében. Tehát ilyen értelemben őket is megérné feltérképezni, megérné értük cselekedni.

Tisztelettel kérem miniszterhelyettes urat, hogy ezekre a felvetésekre válaszoljon, akkor is, ha még nincs ötletük, és vitára szeretnék ezt bocsátani, akkor is, ha van, mert akkor ez esetben tudnunk kell tisztán látni. Ugyanis tudjuk azt, hogy például a britek a járványkezelésben sms-ben kapnak tájékoztatást. Olyan tájékoztatást is kaptak az elmúlt hetekben már, szemben a magyarokkal, akik próbálják elkapkodni a hazai kormányzati tájékoztatásból a valós adatokat, és valamifajta valóságképet összerakni arról, hogy akkor most hogy álljanak a maszkviseléshez, vane lehetőségük tesztelni, mikor valósulhat meg hazánkban a tömeges és ingyenes tesztelés, de például a Nagy-Britanniában élő magyarok azzal találkoztak, hogy őket már tájékoztatták hatóságok a közelgő és tervbe vett vakcinabeszerzésről, valamint arról, hogy jelezzék, hogy nekik mennyire lenne szükségük, amennyiben erre igényük van.

Azt gondolom, hogy ezekbe az irányokba is el kellene mozdulnunk, és nagyon fontos lenne megfelelően tájékoztatni a honfitársainkat, illetve akár segíteni is, amennyiben erre megfelelő keret és szándék van a magyar kormány részéről, nevezetesen, hogy ők is nagy számban veszítették el a megélhetésüket, akkor is, ha ez csak időleges, rájuk is nagyon nehéz idők várnak, és ők is nagyon szeretnének akár több oldalról segítve lenni.

Azt gondolom, hogy egyébként csatlakozva ahhoz, amit Balczó képviselőtársam elmondott, hogy nem szeretnék számháborúzni, a miniszterhelyettes úr mondott egy számot. Azt tudjuk, hogy nagyon nagy tömegben élnek honfitársaink Nagy-Britanniában, és valóban nem elsősorban kalandvágyból. Nagyon szeretném azt, ha egyszer majd ők is mondjuk, akár hazatérhetnének, és azt mondhatnák, hogy igen, ez egy jó kaland volt, de Magyarországon egy olyan országot találnak, ahová megéri visszatérni. Azt gondolom, hogy ezekről több mint érdemes beszélgetnünk, de természetesen az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat olyan szükségszerűség, amelyet a magyar parlamentnek meg kell lépnie, ez előtt pedig nyilvánvalóan meg kell hajolnunk. Megköszönöm, hogy meghallgattak. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Mivel kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett, most normál időkeretben folytatjuk a felszólalások sorát. Elsőként Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, aki írásban jelezte felszólalási szándékát. Öné a szó, képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekezzünk megragadni egy kegyelmi pillanatot, mert úgy érzem, hogy ez az a javaslat, ahol azért atomháború nem lesz a parlamenti pártok között. Viszont csatlakoznom kell a Balczó Zoltán vezérszónokunk által elmondottakhoz, teljesen természetes, hogy nem egy homogén tömb ül a parlamentben, hanem különböző pártok másfajta árnyalatokban látják ugyanazt a kérdést. Magam leginkább a demográfia és az elvándorlás, visszavándorlás szemszögéből igyekeztem megvizsgálni azt, hogy teljesen jogos, hogy 5 ezer itt élő brit számára ugyanazokat a jogokat igyekszünk szavatolni, mint amelyeket elvárunk honfitársaink esetében is külhonban. Ugyanakkor kissé a folyamatok mögé tekintve, van, aminek örül az ember, van, aminek kevésbé.

Örülök annak, hogy most már az elvándorlás problematikáját ez a kormány is felismerni, beismerni látszik, hiszen hosszú évek teltek el úgy, hogy ez egy folyamatos diskurzus tárgyát képezte közöttünk a parlamentben. A ’10-14 közötti ciklusban egyértelműen a tagadás fázisában volt még a kormány, állította, hogy nincsen lényegében elvándorlási probléma Magyarországról. ’14-18 között, az akkori ciklus első felében inkább az volt a jellemző, hogy egyfajta kétkedéssel tekintettek erre, igyekeztek a bekövetkezett jogszabályváltozásoknak betudni azt, hogy többen áramlanak külföldre. Ebben van egyébként részigazság, tehát legyünk korrektek, természetesen történtek olyan piacnyitások, amelyek befolyásolják ezeket a folyamatokat, de nem dominálják őket. Ami dominálta ezt az elképesztő kiáramlást, az az a bérszakadék, amely megfigyelhető régiónk és Nyugat-Európa között, valamint az a mindenkori kormányzati politika  és ne essen önöknek rosszul, mert az elmúlt 30 évnek címzem, jórészt önöknek, de nem csak önöknek , hogy lényegében bebetonozásra került a multi cégekkel szembeni bánásmód, a számukra indokolatlanul biztosított kedvezménytömeg, a közteherviselés alá be nem vonásuk, a velük szembeni környezetvédelmi elvárások teljes körű negligálása, nagyon sokszor figyelmen kívül hagyása, és az a sokszor önfeladó politika, amely a magyar gazdaságfilozófiából kivetült, az egészen egyszerűen azt a helyzetet teremtette, hogy az a bérszakadék, amely Kelet és Nyugat között évtizedes távlatban fennáll, nem látszott, nem látszik csillapodni.

Nagyon helyesen elhangzott, hogy a brexit egy 2016 óta göngyölődő folyamat, és azt is látjuk, hogy viszonylag lassan haladnak ezek a folyamatok, lassan őrölnek a malmok, de azért alsó hangon negyedmillió magyar honfitársunk sorsáról beszélünk, ezt pedig nem lehet elvonatkoztatni azon itt élő 5 ezer sorsától, aki számára most a viszonosság jegyében, egyébként helyesen, be kíván avatkozni Magyarország Kormánya.

Azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy számtalan, statisztikát torzító megállapítást hallottunk az utóbbi hetekben-hónapokban, miután a kormány felismerte, végre helyesen, az elvándorlás problematikáját, azt, hogy több százezren kényszerűségből hagyták el a hazájukat, és a 2010 óta regnáló kormányok alatt többen mentek el kényszerűségből, mint akár ’56 után, ami történelmi szempontból azért egy katasztrofális adat. Sőt, azt is felismerni látszik a kormányzat, hogy 2010 óta a Kárpát-medencei összmagyar lakosság száma, tehát az itt élő magyarok száma majd’ egymillió fővel csökkent. Úgy gondolom, hogy ez az az igazi dráma, amely mellett nem mehetnénk el szó nélkül, és itt adódik a kérdés, hogy milyen hazaváró stratégiája van ennek a kormányzatnak, milyen programokat foganatosított  ebből nagyon kevés van , milyeneket tervez foganatosítani annak érdekében, hogy aki valóban nem a kalandvágyat érezte, hanem a kényszert. Mondok egy életszerű példát, nagyon sok ilyennel találkoztam: az itteni korábban felvett devizahitelének a megemelkedett, megugrott törlesztőrészleteit nem tudta az itteni keresetéből fizetni, ezért elment egy holland vágóhídra, és az ottani magasabb bevételből az itteni hitelt törlesztette. Százával találkoztunk csak mi hasonló esetekkel, gondolom, hogy akkor tízezrével találkoztunk mindannyian, ha összeadnánk a fogadóóránkon és a postafiókunkban megjelenő panaszok, igények, kérvények számát.

Azt is látjuk, hogy bár a magyar bérek szerencsére egy alacsony bázisról  hangsúlyozom, hogy nagyon megalázóan alacsony bázisról  elkezdtek emelkedni, ugyanakkor ez az emelkedési szint még a régióban sem kiugró, tehát még a mi régiónkban és a V4-eken belül sem található akár még egy középszerű magyar adat sem, tehát itt is az egyik leggyengébb, ha pedig tartjuk az európai összevetést, akkor sajnos azt látjuk, hogy az átlagos magyar bérszínvonal nem közeledik, nemhogy a nyugat-európaihoz, még azon átlagos európaihoz sem érdemben, amelyben benne vannak a kirívóan rossz, más országokból származó adatok is.

(10.40)

Azt látjuk, hogy a tagadás fázisából talán kilép ez a kormányzat, már elkezdett azért legalább retorikailag demográfiai megközelítéseket alkalmazni. A gyakorlatba ez még ugye, nem jött át, hiszen sajnálatos módon a demográfiai tél, a süllyedő Atlantisz állapota még mindig fennmarad, és az élve születések száma tekintetében semmiféle elmozdulást nem tudott ez a kormányzat elérni az utóbbi években.

Azt látjuk, hogy a termékenységi mutatók  (Simon Miklóshoz:) ne ingassa a fejét, mert a számok makacs dolgok!  90 ezer alatt, fölött, környékén vannak, és egyszerűen nem sikerül ebből elmozdulni. A termékenységi arányszám tekintetében legalább a visszapótlódás megtörtént. Ami a régióbeli országokban egy évtizeddel hamarabb bekövetkezett, az most itt is bekövetkezett az évtized közepére. Ez nagyon jó dolog. Zsigmond Barna Pál képviselőtársam kedvéért mondom, amikor egy balti államot emlegettünk demográfiai szempontból, ön félreértette, nem az elmúlt harminc év mennyiségbeli mozgásait figyeltük, pontosan azt a csodát kellene megfejteni, hogy ha van egy nagy mennyiségbeli veszteség, ami kétségkívül fennáll, mint ahogy Ukrajnában is fennáll tízmilliós nagyságrendben, hogyan képes egy balti állam ezt követően mégis akkora termékenységi rátát felmutatni, amely jóval megelőzi a magyart. Szerintem érdemes lenne minden egyes ország helyzetét megvizsgálni, amelynek a termékenységi arányszáma erősebb, mint a jelenlegi Magyarországé, megvizsgálni azokat a mintákat, amelyek esetleg meghonosíthatóak lennének nálunk.

Én mondok is egy csodafegyvert, amiben én hiszek, és remélem, hogy önök is képesek lesznek ezzel megbarátkozni végre. Ez egy olyan átfogó otthonteremtési program, amelynek van bérlakásprogram része is, és hangsúlyozom, hogy amit én elképzelek, az nem szociális megközelítésű program, hanem masszívan piaci. Azt látjuk ugyanis, hogy az átadott új építésű ingatlanok száma nem éri el még a 2000-es évek közepén tapasztalható mennyiséget sem. És hangsúlyozom, hogy nem a devizahiteles elképesztő őrületből kifolyó felfutásra gondolok, hanem az akár előtte datálható adatokra.

A magyar fiatalok által önállóan megszerezhető ingatlan spórolási igénye egy-másfél évtizedes. Nagyon sok magyar fiatal ezt nem vállalja itthon, hanem elmegy külföldre a jobb megélhetés reményében. Éppen ezért szeretném azt hangsúlyozni, hogy egy állami hátterű bérlakásépítési programmal egyrészt a piacon fennálló kínálati szűkösséget tudnánk oldani, ehhez évente azért legalább 5-10 ezer új építésűre lenne szükség. Ezekbe nem piaci áron költözhetnének be a magyar fiatalok és idősebbek, hanem jóval nyomottabb árakon. A magyar kivitelezők számára egy folyamatos megrendelésállományt biztosítana az, ha egy ilyen programban állami háttérrel közreműködhetnének. Végül pedig álláspontom szerint 6-8 év elteltével megvásárolhatóvá kell tenni ezeket a lakásokat bekerülési költségen.

Ily módon azt tudnánk üzenni a magyar fiataloknak, hogy itthon van rájuk szükség. Hat-nyolc év békés együttélés, a kölcsönös együttélési feltételek betartása esetén számíthatnak arra, hogy normális áron saját tulajdonú ingatlanhoz tudnak jutni. Itt találkozunk a kormány retorikájával is, aki annyival intézi el ezt a kérdést, hogy a magyar emberek saját tulajdonú ingatlant akarnak. Persze, ha csinálnak egy telefonos közvélemény-kutatást, és megkérdeznek ezer magyar embert, hogy testvérem, te saját tulajdonú ingatlant szeretnél, vagy inkább bérleményben fizetnél másnak bérleti díjat, persze, hogy 90 százalék azt fogja mondani, hogy saját tulajdonút szeretnék. Teljesen egyértelmű.

A helyzet és a magyar rögvalóság viszont azt mutatja, hogy ennek az anyagi lehetőségei nem állnak fenn, főleg azért, mert ez a kormány számos családellenes lépést is keresztülvitt az utóbbi években. Ezek közül az egyik legdurvább a kétségtelenül hatékonytalanul működő  de csúnya szó!  lakáscélú előtakarékosság állami támogatásának a megszüntetése volt, amellyel rengeteg magyar fiatalt hoztak kellemetlen helyzetbe, például azokat, akik ilyen típusú hitellel szedték össze a CSOK-hoz való önrészt korábban. Ezek a fiatalok most a CSOK önrészére sem tudnak támogatott módon spórolni, csak sokkal nehezebben, sokkal hosszabb idő alatt.

Azt ígérték akkor, hogy tesznek a helyébe valamit. Rogán Antal lakáslottó-koncepciója volt egy elvetélt próbálkozás, láttuk, hogy ebből nem sok jó sült ki, de nem került a helyére másik program. Ily módon tehát otthonteremtési fronton lehetne álláspontom szerint megalapozni egy olyan hazaváró programot, amelynek eredményeképpen nem egy ilyen aránytalanságról kellene beszélni egy ilyen vitán, miszerint itt él ötezer korábbi brit vagy angol polgár, és a magyar honfitársaink közül pedig százezrével kell hogy külföldön kényszerűségből megtalálják a boldogulásukat. Ez az aránytalanság szerintem önök szerint sem helyes.

Az lenne a cél, hogy a „szülőföldön boldogulni” elv alapján minden magyar, aki a Kárpát-medencében valahol megszületik, ott, az ő szülőföldjén tudjon úgy boldogulni, ahogy a képességei, a befektetett munkája ezt lehetővé teszi.

Értem én tehát, hogy a viszonosság jegyében most az itt élők számára biztosítunk bizonyos jogokat, és ez jó dolog, de ne hagyja ki a kormány azon törvényjavaslatok kimunkálását, amelyek a külhonba szakadt, kényszerűségből külhonba szakadt magyarok sorsát igyekeznek javítani és reparálni azt, amit egyébként reparálni kell. Az a lakhatási kataklizma, otthonteremtési káosz, amely harminc éve áll fenn, de azért az utóbbi tíz évben kicsúcsosodott, egyértelműen kezelendő.

Államtitkár úrnak címzem azt, hogy ami az albérletárak frontján történt, az is nagyban, nagyon nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sokan úgy gondolták, hogy ha a lakhatás is ilyen brutális, adott esetben a bevételem több mint a felét felemészti havonta, akkor elmegyek egy olyan országba, ahol a fizetés ennek a duplája, a lakhatási költségei pedig körülbelül ugyanekkorák vagy adott esetben még olcsóbbak is, mint nálunk.

Nagyon sokan választották kényszerből ezt az utat, és rengetegen közülük nem jelennek meg a statisztikában, hiszen ritka az a magyar fiatal, aki felszámolja itt mindenféle jogviszonyát, bemegy a hivatalba és bejelenti, hogy most már a tajkártyáját is vissza szeretné adni. Sokkal jellemzőbb az a kétlaki lét vagy akár Nyugaton ingázás, amely nem feltétlenül jelenik meg a statisztikában, de mindenképp egy kényszerű kiszolgáltatott helyzet az érintett magyar fiatalok vagy adott esetben most már középkorúak, idősebbek számára.

Éppen ezért szeretném önöket arra kapacitálni, hogy vegyék komolyabban ezt a kérdéskört. Az albérletárak tekintetében most a nagyon sajnálatos koronavírusjárvány-ügyi veszélyhelyzet és a turisták elmaradása egy fagyást okozott a piacon, tehát legalább nem nőnek tovább az árak, ez lenne az a kegyelmi időszak, amikor intelligens szabályozással ezt a piacot rendezni lehetne, például egy okos Airbnb-szabályozást is talán most könnyebb keresztülvinni, mint akkor, amikor adott esetben tele van minden turistákkal, de ez csak egy jó tanács a részünkről.

Szeretném mindenesetre felhívni az önök figyelmét arra, hogy nem elég a nemzetközi kötelezettségekből fakadó törvényjavaslatokat itt gyorsan megtárgyalni, és szerencsére ez vita nélkül lezajlik, hanem hozzá kell tenni azt a részt is, amely a magyar nemzet fennmaradása szempontjából a legfontosabb, annak érdekében, hogy mindenki a szülőföldön boldogulhasson, a vágyott magyar gyermekek pedig itt, Magyarországon születhessenek meg. Hiszen én szakmailag nem osztom teljesen azt a kimutatást, amely szerint minden hatodik magyar gyermek születik a jelenlegi határainkon túl, de hogy minden nyolcadik vagy kilencedik, az egészen bizonyos. És ez is akkora veszteség, amely történelmi távlatban álláspontom szerint egy Magyarországhoz hasonló nemzetállam esetében nem megengedhető, éppen ezért kérem a kormányt arra, hogy haladéktalanul avatkozzon be ezekben a kérdésekben. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Megkérdezem miniszterhelyettes urat, kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, öné a szó.

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Balczó képviselő úrnak mondom, ha már személyes hangnemet ütött meg, nagy tisztelettel, hogy sokan vagyunk a jobboldalon, akik tiszteljük a képviselő urat, és talán képviselő úr az egyetlen a Jobbikból, akit mindig is egyfajta általános, és mondhatom, hogy töretlen tisztelet övezett köreinkben. (Balczó Zoltán közbeszól.) Ezért gondoljuk azt, hogy a Jobbik erkölcsi válságának és önfeladásának a legmegrázóbb jele az, képviselő úr, hogy ön mára már kevésbé viszolyog az azokkal való együttműködéstől, akik több ízben tönkretették az országot (Z. Kárpát Dániel: Szakmai államtitkári válasz! Vita közben nem mert beleállni.), mint a kormánnyal szembeni gyűlölete. Képviselő úr, ez személyes megjegyzés, kérem, hogy vegye így. (Z. Kárpát Dániel: Bátor harcos, vita közben nem mondta.) Tisztelt Ház! Ami az egyéb észrevételeket illeti, köszönöm a képviselő úrnak a demográfiai és termékenységi javaslatait, ezeket megfelelő helyre továbbítani fogom, viszont engedjék meg, hogy a törvény-előterjesztés tárgyával foglalkozzam. Úgy látom, hogy szakmai vita nincs, nem is nagyon volna ennek tere, mert egy nemzetközi kötelezettséget teljesítünk ezzel a törvénnyel.

Azt szeretném viszont hangsúlyozni, hogy természetes az, ugyan nem a törvény tárgykörébe tartozik szigorúan véve, de említendő, hogy a Nagy-Britanniában élő magyar honfitársaink sorsát a szívünkön hordozzuk, ugyanakkor az ő számukat és státuszukat illetően Z. Kárpát Dániel képviselő úr figyelmébe szeretném ajánlani az alábbi statisztikát. Itt elég nagy szórás van a számokban, részben a mi becslésünkben is, részben az angol hivatalos számokban is, viszont a brit statisztikai hivatal számait hadd idézzem ide, amely szerint Nagy-Britanniában jelenleg 83-113 ezerre tehető azon személyek száma, akik Magyarországon születtek, és akik Angliában tartózkodnak.

(10.50)

Tehát ez a hivatalos brit álláspont; a negyedmilliós nagyságrendtől azért jelentősen elmarad.

Egy rövid összehasonlítást engedjen meg a képviselő úr. 2020. szeptember 30-áig 112 330 magyar állampolgár nyújtott be kérelmet a brit regisztrációs rendszerben. Az októberi-novemberi adatokat később fogjuk látni, de erről a nagyságrendről beszélhetünk. Míg ugyanezen szám a többi V4-ország esetében: Lengyelországnál 773 840, azaz hétszerese nagyjából a magyar számnak, miközben Lengyelország mintegy négyszer akkora a népességét tekintve, mint mi. Szlovákia 84 190 fő, tehát egy nagyságrenddel elmarad a mi számunktól, de fele akkora népességű országról van szó, tehát az is egy főre vetítve nagyságrendi különbség.

Még Romániát szeretném idecitálni, amennyiben közel 700 ezer román állampolgár kért regisztrációt Nagy-Britanniában a brexitre tekintettel az elmúlt hónapokban. Feleakkora népességgel rendelkezünk nagyjából, mint Románia, tehát az aránybeli különbség tetten érhető és magáért beszél.

A brit regisztrációs rendszer egyébként jól működik. A londoni konzulátusunkhoz nem érkezett eleddig állampolgári panasz. Ugyanakkor azt látjuk, és ezt szeretném Bősz Anett képviselő asszony irányába is jelezni, hogy a regisztráltak közül vélhetően számos állampolgár már hazatért. A londoni nagykövetségünknek is általános tapasztalata, hogy egyre több magyar költözik haza Magyarországra vagy más uniós országba. Ennek oka lehet, hogy csak lassan várnak ismertté a 2021. január 1-je utánra vonatkozó brit idegenrendészeti szabályok, de szép lassan megindult egy ilyen folyamat.

Megjegyzendő, hogy a brit Home Office várhatóan november közepétől valamennyi uniós tagállamban kommunikációs kampányt indít a ’21. január 1-jétől az Egyesült Királyságban dolgozni, illetve tanulni tervező uniós polgároknak, ahogyan mi is Takács Szabolcs brexitért felelős miniszteri biztos személye révén számos tájékoztató kampányt folytattunk itt, Magyarországon belül azon britek irányába, akik itt élnek és akiket jelen szabályozás érint, akiknek a státusát jelen törvényjavaslat rendezné el véleményünk szerint megnyugtatóan; és örülök, hogy ebben nagyjából-egészében konszenzus van a kormány és ellenzéke között. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására a mai napon 16 óráig van lehetőség. (Balczó Zoltán: Tisztelt elnök úr!)Tisztelt Képviselőtársam! A napirendi pontot lezártuk, kettőperces reagálásra… (Balczó Zoltán: Személyes érintettség.) Képviselő úr, lezártuk a napirendet. Kedves volt alelnöktársam hajszálpontosan tudja, hogy nekem ebben az esetben semmilyen lehetőségem nincs arra, hogy önnek szót adjak. Megértését kérem. (Balczó Zoltán: Elnök úr, bocsánat! Rossz gombot nyomtam meg. Személyes érintettségben kérek szót.) Képviselő úr, kettőperces időpontkérés volt. (Balczó Zoltán: Elnézést kérek, rossz gombot nyomtam! Korrigálni szeretném.) Természetesen, alelnök úr, volt alelnök úr, alelnöktársam, ebben az esetben megvan a lehetősége. Személyes érintettség kapcsán, parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnézés kérek elnök úrtól, mert a személyes érintettség gombot akartam megnyomni, ami nyilvánvaló ebben az esetben. Abban bíztam, hogy államtitkár úr csak szakmai választ ad. Akár, amit elmondott rólam, elismerésnek tekinthetném, de valójában nem az volt. Úgy tudnám röviden fogalmazni, hogy ön azt mondta, hogy aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.Ezért azt kell mondanom, hogy én egyetértek a Jobbik Magyarországért Mozgalom programjával, egyetértek azzal, amit a parlamentben képvisel; egyetértek azzal a felszólalással, azzal a stílussal, amit az előbb Z. Kárpát Dániel is képviselt.

És azt, hogy bizonyos tekintetben vannak olyan felszólalási stílusok, amivel nem értek egyet, ez igaz, de az nem azt jelenti, hogy én ebben a pártban nem találnám meg a helyemet. És én nem fogom azt mondani államtitkár úrnak  ahogy az előbb elmondta , hogy én mindig szakszerű, a tárgyhoz ragaszkodó válaszáról ismertem és ez most is így hangzott el, kivéve azt az előző, pártjellegű megszólalást. Én nem fogom önnek azt mondani, hogy ön, akit ennyire tisztelek, hogyan lehet egy kormányban olyan államtitkárokkal, akik üzemszerűen a rágalmakat szórják rám és ránk. Nem mondom ezt, mert én önt önmagában ítélem meg.

Köszönöm szépen elnök úr, még egyszer, és elnézést kérek, hogy nem a megfelelő gombbal jelentkeztem.

ELNÖK: Semmi nem történt, alelnök úr.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Úgy érzem, hogy a személyes érintettség ebben az esetben indokolt. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Alelnök úr, semmi nem történt, úgy gondolom, ezek olyan személyes viták, amit gondolom, majd személyesen is megbeszélnek. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm együttműködésüket. Az ülés vezetését átadom Latorcai alelnök úrnak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)




Felszólalások:   1-32   33-53   54-81      Ülésnap adatai