Készült: 2019.10.18.07:19:57 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

54. ülésnap (2019.02.19.),  35-102. felszólalás
Felszólalás oka Összevont vita
Felszólalás ideje 3:41:37


Felszólalások:   31-34   35-102   103-118      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. (Dr. Szél Bernadett: Egy perccel kevesebb volt!) Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk. (Dr. Vadai Ágnes: Nagy kár!  Ungár Péter: Menjünk még egy kört!  Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Soron következik a Maecenas Universitatis Corvini Alapítványról, a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány és a Budapesti Corvinus Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/4514. és T/4516. számokon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Palkovics László innovációért és technológiáért felelős miniszter úrnak, a törvényjavaslatok előterjesztőjének. Miniszter úr, öné a szó.

DR. PALKOVICS LÁSZLÓ innovációért és technológiáért felelős miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország versenyképességébe tett nagyszabású kormányzati befektetés ügyében kérném a következő percekben a megtisztelő figyelmüket. Magyarország legfontosabb erőforrása a magyar emberekben rejlő tudás és újító szellem. (Dr. Vadai Ágnes: Ezért lopjátok el!) Éppen ezért kiemelt jelentőségű a kormányzat sokrétű feladatkörében az a felelősség, amelyet a magyar oktatás, tudomány és innováció rendszerének a megszervezéséért visel. Egész életünk minőségét meghatározza, hogy közösségeink milyen színvonalon képesek a meglévő tudás átadására (Dr. Vadai Ágnes: Azt látjuk!), új tudás felfedezésére és ennek az alkalmazására.

Azt gondolom, hogy közmegegyezés van abban a tekintetben, hogy gazdaságunk versenyképességének kulcsfontosságú tényezője a Magyarországon működő vállalkozások tudásbevonó és innovációs képessége. Magyarország akkor lehet erős ország, ha képes tudásával és tehetségével bekapcsolódni a nemzetközi értékláncokba.

A téma fontossága azonban túlmutat a szikár gazdasági szempontokon. Egy ország tartását jelentős részben az határozza meg, milyen tudást tud adni a világnak. Egy ország, egy nemzet életének alapja megújulási készsége, amely világosan összefügg azzal, mennyire képes kreatív és kíváncsi embereket nevelni.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar kormány az elmúlt években számos tettével bizonyította nem csak szavakban megnyilvánuló elkötelezettségét a felsőoktatás iránt. (Dr. Vadai Ágnes: Azt láttuk!) A felsőoktatás egy igen komplex rendszer, amelynek sikeres működése számos különböző tényező függvénye. (Arató Gergely: Amit ti abszolút nem értetek.) A „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című kormányzati stratégia jelölte ki azon alapvető irányokat, amelyek mentén a kormány törekedett az elmúlt években egy korszerű, az erőforrásokat eredményesen és hatékonyan felhasználni képes, a gazdaság és a társadalom által az egyetemek felé megfogalmazott sokrétű elvárásrendszernek megfelelni képes felsőoktatás kialakítására. Ennek keretében került sor például az intézményhálózat konszolidációjára (Dr. Vadai Ágnes: Elloptátok.) vagy a felsőoktatási intézmények kutatási tevékenységének erősítését célzó (Dr. Vadai Ágnes: Elloptátok.), tematikus támogatási programok meghirdetésére.

Ezen, az egész intézményrendszert érintő kérdések mellett a kormány azt is célul tűzte ki, hogy az egyetemek mint szervezetek is minél jobban működjenek.

(10.20)

Az erőforrások ugyanis  bármilyen elkötelezett is egy ország a felsőoktatása mellett  mindig szűkösek lesznek, ezért kulcskérdés, mennyire működnek jól, azaz eredményesen és hatékonyan maguk az intézmények, amelyek a felsőoktatás feladatait ellátják. Ezen törekvés keretében vezette be a kormány a kancellári rendszert az állami fenntartású intézményekben, amelyeknek eredményeit meggyőződésem szerint mindannyian láthatjuk. (Dr. Vadai Ágnes: Látjuk is!)

Ma a magyar felsőoktatás pénzügyileg alapvetően stabil, az akadémiai kiválóságot egyre inkább hatékony menedzsment (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.  Dr. Vadai Ágnes: Akadémia! Most verik szét a Magyar Tudományos Akadémiát!) szolgálja. Ezen túl az elmúlt években megértettük a felsőoktatási intézmények gazdasági folyamatait, a költségszerkezetét, amely megértés feltétlenül szükséges a következő lépés, egy jelentős struktúraváltás megtétele érdekében.

A stabilitás megteremtése után természetesen a következő lépés a magyar felsőoktatási intézmények működésének a javításában az, hogy azt a környezetet, amelyben működniük kell, egyre rugalmasabbá és szabadabbá tesszük, igazi teljesítmény ugyanis akkor születhet, ha felelősséget és lehetőséget adunk azoknak, akik erre képesek. Az egyetemnek ma globális versenyben kell helytállnia, globális versenyben vesz részt a hallgatókért, az oktatókért, kutatókért, ráadásul a kutatási erőforrásokért is. Éppen ezért arra van szüksége, hogy stratégiailag legyen képes a pénzügyeit tervezni, a szakterületének sajátosságaihoz és versenypozíciójához igazítani a szervezeti kereteit és humánerőforrás-politikáját, a működéséhez szükséges termékeket és szolgáltatásokat pedig viszonylag egyszerűen tudja beszerezni.

A magyar egyetemeket jelenleg körülvevő környezet sok akadályt gördít eléjük, amely nehezíti az eredményes működésüket. (Arató Gergely: Miattatok van az a sok akadály!) Éppen ezért a kormány úgy döntött, nekiáll annak a folyamatnak, amelynek a végén a legtöbb ilyen akadály elhárul és új pályára állhatnak a magyar egyetemek. Természetesen egy ilyen nagyszabású átalakítási folyamatot nem az egész ágazaton érdemes egyszerre elkezdeni, hanem meg kell határozni azt az intézményt vagy intézményeket, amelyek a leginkább az alkalmasak arra (Arató Gergely: Leginkább el lehet lopni!), hogy egy ilyen alapvető változáshoz sikeresen alkalmazkodjanak, és számukra megteremteni a megújulás lehetőségét.

A kormány elsőként a Budapesti Corvinus Egyetemet választotta ki arra, hogy új modellben működjön. A Budapesti Corvinus Egyetem az ország egyik legjobb egyeteme már ma is és meggyőződésem szerint minden képessége megvan arra, hogy továbbiakat lépjen előre a világszínvonal felé. Szoros és kiterjedt kapcsolata van az üzleti világgal, oktatói és hallgatói erős és nyitott közösséget alakítottak ki. Pénzügyi működése példás, az elmúlt években komoly fejlesztéseket valósított meg. A Corvinus megújulásra kész és képes egyetem, amely számíthat gazdasági és társadalmi partnereinek bizalmára és a támogatására is.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam a kormány javaslatának a lényegét. A kormány célja, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem 2030-ra Európa száz, a világ kétszáz legjobb egyeteme között legyen a szakterületén, a gazdasági és társadalomtudományok területén. Azt szeretnénk, ha a Corvinus Egyetem olyan tudást adna hallgatóinak, amellyel azok a világ minden pontján megállják a helyüket. Ehhez a kormány kész egy igen komoly befektetéssel hozzájárulni, egy befektetéssel az egyetem és ezen keresztül a gazdaság és a társadalom irányában elkötelezett és érdeklődő fiatalok jövőjébe.

A kormány álláspontja szerint arra van szükség, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem új modellben működjön. A modell lényege, hogy az állam a Corvinus Egyetem fenntartói jogait 2019. július 1-jével átadja egy kifejezetten erre a célra létrehozott alapítványnak. Az alapítvány rendelkezésére bocsát egy olyan mértékű vagyont  vagy ahogy mondani szokás: endowmentet , amely biztosítja az egyetem hosszú távú fenntartható működését és önállóságát. A fenntartóváltás után a Budapesti Corvinus Egyetem alapítványi fenntartású közhasznú felsőoktatási intézmény lesz. Ezzel a Magyarországon működő egyetemek sorában a nem állami egyetemek közé fog tartozni.

A kormány tehát döntött a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány létrehozásának a kezdeményezéséről. Az alapítvány célja oktatási intézmény, kiemelten a Budapesti Corvinus Egyetem alapítói, fenntartói jogának a gyakorlása, működési feltételei, intézményfejlesztési céljai megvalósításának a biztosítása, amelynek érdekében gazdasági tevékenysége keretében az alapító által rendelt, valamint az alapítványhoz csatlakozók által nyújtott vagyont kezeli. Az alapítvány továbbá a magyar felsőoktatás gazdasági, társadalmi és nemzetközi kapcsolatainak fejlesztése érdekében oktatási, tudományos, kutatási, hallgatói, tanulói, oktatói, kutatói és tanári kiválóságokat is támogat, rászorultságalapú támogatást biztosít, és tehetséggondozó programokat fog működtetni.

Az alapítvány számára a kormány rendelkezésre bocsátja a MOL és a Richter, két magyar stratégiai vállalat 10-10 százaléknyi részvénycsomagját, amelynek hozamaiból tudja majd az egyetemet támogatni. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.)

Az alapítói vagyonnal kapcsolatosan fontos garancia, hogy az alapítvány ezt a vagyonrészt nem értékesítheti, a vagyon hozamát természetesen csak cél szerint használhatja fel. Az alapítvány vagyonkezelő alapítványként fog létrejönni. Ez azt jelenti, hogy az alapító magyar államnak lehetősége lesz az alapítói jogokat átadni az alapítvány kuratóriumának. Ezzel a lehetőséggel a kormány elképzelése szerint az állam élni is fog, ezzel szeretnénk biztosítani azt, hogy teljes legyen az alapítvány és ezen keresztül az egyetem működési szabadsága.

A kormány által benyújtott javaslat rendezi az egyetem átalakulásával összefüggő vagyoni kérdéseket is. Az egyetem által jelenleg vagyonkezelt állami ingó és ingatlan vagyon ingyenes vagyonjuttatás keretében 2019. július 1-jétől a Budapesti Corvinus Egyetem tulajdonába fog kerülni.

A javaslat erős garanciális elemeket határoz meg a vagyonjuttatással összefüggésben, amelyekre fel szeretném hívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Egyfelől a Fővám téri kiemelt nemzeti műemlékvédelmi épülettel kapcsolatosan különösen fontos körülmény, hogy az épület teljes és örökös elidegenítési és terhelési tilalom mellett kerül az egyetem birtokába, annak állagát és az értékét folyamatosan őrizni szükséges, ahogy ezt tette idáig is az egyetem. Másfelől a további ingatlanokkal kapcsolatban az egyetem vagyongazdálkodást folytathat, amelynek alapelve az ingatlanok közhasznú alaptevékenysége érdekében való hasznosítása azzal, hogy értékesítésük esetén a befolyt bevételt az alaptevékenységet támogató infrastrukturális fejlesztésre kell visszaforgatni, azaz folyó működési költségre nem fordíthatók.

Egy korábbi, az állam és az egyetem szempontjából előnytelen helyzetet felszámolandó a PPP-konstrukcióban épült, jelenleg magántulajdonban lévő Czuczor utcai ingatlant tulajdonló cég üzletrészeit  ebben az ingatlanban működik egyébként a Corvinus Egyetem C épülete  a Budapesti Corvinus Egyetem a magyar állam támogatásával megvásárolja és tulajdonba veszi.

Tisztelt Országgyűlés! Fontos önöket tájékoztatnom arról is, miként érintik az egyetemi dolgozókat és tanulókat a tervezett változások. A javaslat rendelkezik arról, hogy a fenntartóváltás után az egyetem minden tekintetben teljes körű jogutódja lesz a fenntartóváltás előtti egyetemnek, azaz teljes lesz a jogi és szervezeti kontinuitás. Ez a hallgatók jogviszonyára és a munkavállalók foglalkoztatására is kiterjed.

A Corvinus Egyetem átalakulásával az egyetem jelenleg közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalói új státuszba kerülnek, ezentúl a munka törvénykönyve szerinti foglalkoztatási jogviszonyban fognak majd dolgozni. (Arató Gergely: Jön a 400 óra!)

A határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyok határozott idejű munkaviszonnyá, a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyok határozatlan idejű munkaviszonnyá fognak átalakulni. A kormány által benyújtott törvényjavaslat olyan elemeket is tartalmaz, amelyek segítik ezt az átmenetet. Az egyetemi munka alapvető stabilitását semmi sem veszélyeztetheti, de ezzel a változtatással az egyetem a céljait jobban szolgáló humánerőforrás-politikát tud majd folytatni.

Fontos szólni az egyetem legfontosabb polgárairól, a hallgatókról. Mindenekelőtt leszögezendő, hogy az egyetem jelenlegi hallgatóinak jogviszonyát nem érintik a változások, minden hallgató abban a finanszírozási formában és abban az oktatási programban fejezheti be a tanulmányait, amelyben elkezdte.

Kiemelten fontos emellett, hogy a kormány továbbra is elkötelezett a hozzáférhető felsőoktatás mellett, és ebben az elkötelezettségben az egyetem is partner. Ezzel összefüggésben fog elindulni a Corvinus-ösztöndíjprogram, amely térítésmentes tanulást tesz lehetővé a Corvinuson körülbelül hasonló nagyságrendű hallgató számára, mint amennyien ma állami ösztöndíjjal a Corvinuson tanulnak. A kormány ehhez úgy járul hozzá, hogy a törvényjavaslattal kezdeményezi annak a lehetőségét, hogy a Corvinus-ösztöndíjprogramra a központi felvételi rendszeren keresztül tudnak majd bejelentkezni a hallgatók, ami azt is jelenti, hogy számukra alig lesznek érzékelhetők a változások a felvételi szempontjából. Más szempontból persze azt reméljük, hogy nagyon is értékelhető, pozitív változások lesznek a Corvinus Egyetemen, amelyek fókuszában éppen a hallgatók állnak. Szintén fontos rögzíteni, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvénynek megfelelően a Corvinus Egyetemen továbbra is fenn fog maradni a széles körű hallgatói önkormányzatiság.

Tisztelt Országgyűlés! Gyakran szokás emlegetni a magyar közéletben az autonómia és különös tekintettel az egyetemi autonómia kérdését. Az egyetemek autonómiáját az Alaptörvény rögzíti, amely alapelv érvényesítésétől a jelenlegi javaslat sem tér el, sőt részben abból merítkezik. Meggyőződésem szerint a Budapesti Corvinus Egyetem új modellje az egyetemi autonómia növekedésével fog járni. Az állam megadja a kezdő feltételeket, de utána az alapítványnak mint fenntartónak és az egyetemnek mint szervezetnek és közösségnek adja át a lehetőséget és ezzel együtt a felelősséget is. Az alapítványé a pénzügyi és stratégiai felelősség, az egyetemé pedig a tudomány és a tanítás felelőssége.

Fontos arról is szólni, hogy a javaslat rendelkezik még néhány olyan változásról, amely nem közvetlenül a Budapesti Corvinus Egyetemmel van összefüggésben, hanem általánosságban vonatkozik a nem állami egyetemekre. Ezeknek is az a célja, hogy a magyar egyetemek minél rugalmasabban és saját céljaikhoz igazodóan tudjanak működni, és ha úgy látják, akkor nemzetközi jó gyakorlatokat tudjanak a működésükbe bevinni. A javaslat az eddiginél is nagyobb szabadságot ad a nem állami egyetemeknek azzal kapcsolatban, hogy a belső működési struktúrájukat, vezetési rendszerüket hogyan alakítják ki.

(10.30)

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország az elmúlt években megteremtette a stabil, biztonságos, hosszú távú fejlődés alapjait. A következő évek feladata a versenyképesség további erősítése, amelynek fontos eleme a világszínvonalú gazdaság- és társadalomtudományi felsőoktatás. Versenyképes gazdaság és állam nincs felkészült, az idők szavát értő vezetők és innovatív vállalkozások nélkül. Kultúránk és közösségeink nem fejlődhetnek professzionális szervezőmunkára kész emberek sokasága nélkül. Magyarországnak szüksége van olyan nemzetközileg is kiemelkedő egyetemre, amely rangos nemzeti intézményként közösségét szolgáló, teljesítményközpontú és világszínvonalú eredményre képes elitet képez; egyre inkább kiveszi a részét a régiós elitképzésből, ezzel is hozzájárulva a közép-európai szellemi megújuláshoz; képes itthon tartani a fiatal magyar nemzedékek legtehetségesebb tagjait; Magyarország kulturális, tudományos és morális erejének szimbólumaként is meg tud jelenni.

A Budapesti Corvinus Egyetem új modellje meggyőződésem szerint egy ilyen, a világszínvonal elérésére képes intézmény létrejöttéhez vezethet el. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a kormányt ebben a vállalkozásban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk munkánkat, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Hiller István alelnök úr fel kíván szólalni a mai együttes általános vitában. Alelnök úr képviselői felszólalása esetén az önálló indítvány további tárgyalása során csak akkor vezetheti az ülést, ha ehhez az Országgyűlés hozzájárul.Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Hiller István alelnök úr az előterjesztés további tárgyalása során vezethesse az ülést. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége indítványomat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Látszatra úgy tűnik, mintha ez a javaslat egy teljesen új és unikális dolog lenne, jóllehet, ha végiggondoljuk, hogy mit tartalmaz a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című stratégia, amelyet egyébként  vissza lehet keresni az akkori bizottsági, illetve parlamenti jegyzőkönyvekből  az ellenzék sem kifogásolt, hanem azt mondta, hogy előremutató, már abban számos olyan elem megfogalmazódik, ami abba az irányba vezet, hogy hogyan tudjuk a magyar felsőoktatást a kor kihívásaihoz igazítottan rugalmasabbá tenni, versenyképesebbé tenné. Ebben a stratégiában szerepelt már az is, hogy növelni kell a doktori képzések kapacitását. Csak emlékeztetném a tisztelt Házat, hogy nem is olyan túl régen, pár hónappal ezelőtt erről az Országgyűlés már szavazott is, ez be is következett, tehát látszik azért, hogy lépésről lépésre alakulnak ezek a dolgok, és elérkeztünk abba az állapotba, abba a stádiumba, amikor egy olyan egyetemet, amelyik pénzügyi-gazdasági ismereteket oktat, magát az egyetemet is ehhez a területhez szorosabban megpróbáljuk közel vinni, lényegében a pénzügyi-gazdasági realitások aktív szereplőjévé tenni. Ehhez kapcsolódnak azok a javaslatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy a fenntartó kérdése hogyan és mint alakuljon, ehhez kapcsolódik a vagyonjuttatás kérdése és értelemszerűen a felsőoktatási törvénynek az a technikai módosítása, ami azt igényli, hogy a fenntartóváltással bekövetkezett állapotváltozás ott is átvezetődjék, átvezettessék a megfelelő rovatba.

Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a hazai felsőoktatás jó néhány szereplője, jó néhány egyeteme már most is egyébként a gazdasági élet nagyon aktív és fontos szereplőjévé vált az elmúlt esztendők során, aminek az a következménye  csak utalnék itt a Corvinuson kívül akár a győri egyetemre, nyilván ez kötődik erőteljesen az Audi jelenlétéhez, a kecskeméti felsőoktatási intézményre, a debrecenire, ugyanez igaz azért Miskolcra is , hogy számos olyan felsőoktatási intézményünk már most van, ahol a gazdasági élethez való kapcsolat minden korábbihoz képest már szorosabb, és ennek jelentős pénzügyi vonzatai is vannak. Magyarán: ezek az egyetemek jelentős bevételi forrásra is szert tudtak tenni úgy, hogy közben egyébként ezeknek az egyetemeknek a napi működését az államháztartási törvény keretei szabályozzák és határozzák meg, amelyek viszont a gazdasági élet szereplőivel való kapcsolattartás szempontjából elég sok nehézséget jelentenek, valljuk be őszintén. Ez részben igaz a szerződéskötéstől, utalványozástól kezdve egészen a pénzkifizetések engedélyezésén át nagyon-nagyon sok mindenre, úgyhogy értelemszerűen, ha szeretnénk azt a folyamatot erősíteni, márpedig szerintem erre szükség lenne, hogy a felsőoktatás forrásoldalát tudjuk bővíteni, és ez a forrásoldal a gazdasági, a piaci szektorból származzék, akkor a felsőoktatási intézményeket is rugalmasabbá kell tenni a piac világa felé, és nyilvánvalóan érdemes azt is megcselekedni, hogy először kipróbáljuk, tud-e ez jól működni.

Csak emlékeztetni szeretnék, hogy akkor, amikor Magyar Bálint minisztersége idején úgy döntött az akkori balliberális többség, hogy egy csapásra bevezetik a bolognai rendszert, anélkül, hogy tudtuk volna pontosan, ez mivel jár, ahelyett, hogy kipróbáltuk volna egy vagy két egyetemnél, amikor erre volt ilyen javaslat  megjegyzem, a németeknél sok helyen ezt tették, kipróbálták először , nem, itt generálisan mindenhol, minden intézménynél azonnal, egy csapásra bevezettük, és meg is láttuk az eredményét: jó néhány területen ennek bizony komoly kárai voltak. Tehát szerencsésebb azt megcselekedni, hogy nézzük meg először, egy-egy nagyobb horderejű változtatás egy adott esetben működik-e, és ez milyen tapasztalatokkal bír. Ebből a szempontból a Corvinus Egyetem, amely eddig is a leginkább a piac felé nyitott volt és a leginkább kötődött ehhez a szférához, értelemszerűen kínálkozik egyfajta ideális megoldásnak. Ha az itteni tapasztalatok kedvezőek, érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen irányban kell ezt a későbbiekben bővíteni.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a következő uniós költségvetési ciklus időszakában már az egyetemi világ is közvetlenül kell hogy pályázzon az uniós forrásokra. Ez megint csak egy jóval nagyobb fokú rugalmasságot kíván az eddigiekhez képest, arról nem is beszélve, hogy a mai egyetemi világot jelentős mértékben gúzsba tudja kötni az a közbeszerzési keret, ami egyébként uniós alapelvek mentén született meg. Mondok egy nagyon egyszerű példát, és azt hiszem, akkor mindenki érteni is fogja, hogy miről van szó. Tekintettel arra, hogy az államháztartási törvény az egyetemek esetében, azok nagyságrendjéből adódóan is, értelemszerűen az egybeszámítást előírja, ma egy magyar egyetem nem tud meghívni egy Nobel-díjast, csak akkor, ha mellette kér még két másik árajánlatot is; ez egész egyszerűen nonszensz. (Moraj az ellenzék soraiban.) Tehát gyakorlatilag, ha piaci versenyképességet akarunk elérni, akkor ezeket a típusú adminisztratív akadályokat ki is kell venni a rendszerből, és nyilvánvalóan ebből a szempontból a Corvinus modellje mintaadó lehet majd a későbbiekben is.

Összességében én azt gondolom, hogy az a vagyonjuttatás, ami egyébként lehetővé teszi az egyetem működését, zökkenőmentes átállását egy új fenntartóra, teljes egészében megnyugtatónak tűnik. Ha annak a hozadékait megnézzük, akkor azt látjuk, hogy az a hozadék magasabb egyébként a jelenlegi támogatási forráskörnél, és arról nem is beszélve, hogy egyéb mozgáslehetőségeinek a kibővülése során az egyetem tőkevonzó képessége és üzleti kapcsolatrendszere még inkább ki tud bővülni. Azt hiszem, érdemes ezzel kísérletezni.

Sok sikert kívánok egyébként az egyetemnek, az új fenntartóváltás során az alapítvány kuratóriumának majd ehhez a felelősségteljes munkához, és egyúttal azt kívánom, hogy beigazolódjanak majd azok a szándékok, amelyek arról szólnak, hogy a Corvinus Egyetem Európa legjobb egyetemei közé tudjon emelkedni, és a világon is a magasan jegyzett egyetemek közé kerülhessen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Brenner Koloman képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: (A pulpitusról mondja el hozzászólását.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar egyetemi világ felcsúti stadionja és csapata épül. (Dr. Hoppál Péter: Ehhez fel kellett menni oda!) Így lehetett volna a Mészáros Lőrinc nevén lévő vagyon valódi tulajdonosának azt röviden elmagyarázni, hogy mi készül itt a jelen törvényjavaslattal. (Dr. Hoppál Péter: Értékes felszólalás!  Dr. Varga-Damm Andrea: Tessék kimenni, ha nem tetszik!)

(10.40)

De lépjünk vissza egy lépést, és beszéljünk arról, jó cél-e az, hogy a Corvinus Egyetemet kiemelkedő külföldi professzorokkal, idegen nyelvű képzésekkel és alapítványi formában fejlesszük fel. Első ránézésre természetesen, hiszen egy alapítványi fenntartású egyetem alapvetően nem ördögtől való nyilvánvalóan. Miért gondolnám mégis azt, hogy ugyanaz lesz a sorsa, mint a Puskás Akadémiának?

Először is az egyetem kiválasztását szeretném egy kicsit itt miniszter úr expozéjához kapcsolódóan kritizálni. Hiszen értem azt a célt, hogy először egy egyetemen akarjuk ezt kipróbálni, és utána megfontoljuk azt, hogy az egész magyar egyetemi világra ezt kiterjesztjük. Ugyanakkor azt is szeretném jelezni, hogy ha a nemzetközi rangsorokban elfoglalt helye a Corvinus Egyetemnek az egyik kiemelt cél, hiszen ezt lehet a szélesebb közvélemény számára is jól kommunikálni, amit értek egyébiránt  bár hát egy külön értekezés témája lehetne, hogy a rankingek hogyan készülnek, milyen módszertannal és valójában mit mutatnak, de nem ennek a vezérszónoki felszólalásnak a célja ebben egy komolyabb tudományos értekezést nyújtani. De azt szeretném jelezni, hogy azért a Corvinus egy speciális egyetem abból a szempontból, hogy messze nem fedi le a képzési spektrumot, hanem csak néhány szakot nyújt a hallgatóknak, valóban esetenként nemzetközi szinten is elismert és magas minőségben.

Ugyanakkor, ha megnézem ezt a vagyonhoz juttatási összeget, amely ebben a törvényjavaslatban szerepel, és ezt összevetem az összes magyar egyetemre és főiskolára jutó elemi költségvetéssel, akkor azt mondom, hogy ez pontosan ugyanaz, mint a felcsúti stadion, hogy egy egyetemre rárakok egy hihetetlen összeget, és elvárom azt, hogy aztán  ez nem egy nagy kunszt  utána ennek kapcsán, mondjuk, valamelyik rangsorba bekerül egy szakja, mondjuk, a kétszázba. Ez mit jelent a magyar egyetemi világra?  tisztelettel kérdezném miniszter urat. Hiszen ez pusztán annyit jelent, hogy egy egyetem egy szakja annyi pénzből, mint az összes magyar egyetem és főiskola éves elemi költségvetése, becsusszan, mondjuk, öt év múlva a legjobb kétszázba a világon. Hurrá! És ez mit jelent a magyar egyetemi szférára, ami a mi felelősségünk szerintem, meggyőződésem szerint?

Azonkívül nézzük meg a tandíjas képzésre vonatkozó terveket! Értem azt a valóban cizellált ösztöndíjrendszert, amiről miniszter úr is beszélt expozéjában. Ugyanakkor fel szeretném a tisztelt Ház figyelmét arra hívni, hogy minden nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a tandíjas képzés bizonyos szegényebb társadalmi rétegeket elrettent a felsőoktatástól. Lehet ezt kiegyensúlyozni, nagyon-nagyon szofisztikáltan kidolgozott ösztöndíjprogramokat melléállítani, de a végeredménye csakis az lesz  és ha a magyar társadalom állapotára gondolunk, akkor ez a veszély a magyar társadalom szempontjából kiemelkedően magas , hogy az alsóbb, szegényebb osztályokból származó, de tehetséges hallgatók, ha meghallják azt, hogy tandíj, akkor nem vállalják be ezt a típusú képzést.

Ehhez kapcsolódóan szeretnék utalni arra is, hogy a nyelvvizsga-kritérium miatt ez a kormány amúgy is 2020-tól katasztrófát fog okozni a magyar felsőoktatásban azzal, hogy kizárja azokat az általában szintén inkább szegény sorból származó embereket, akiknek nem futja magántanárra és különórára ahhoz, hogy megszerezzék azt a nyelvvizsgát, amit kritériumként elő fog írni a rendelet.

Tehát általánosságban a Jobbik aggályosnak tartja azokat az intézkedéseket, amelyekben az állami fenntartású egyetemeket alapítványi vagy gazdasági társasági formák felé kívánnák eltolni. Az összegyetemi világ kivéreztetése zajlik emellett, hiszen a sajtó naponta tudósít arról, hogy kiemelkedően széles spektrumú képzést biztosító nagy tudományegyetemeken tömeges elbocsátások vannak, tisztelt képviselőtársaim. Főleg ennek a fényében rendkívül visszásnak tartom ezt az előterjesztést. Lehet látni, hogy az állami fenntartású egyetemek és főiskolák gazdálkodása és a kormány által biztosított támogatási rendszere kontraproduktív és minőségellenes, hiszen állami döntésekkel hoz helyzetbe kiemelt intézményeket  ennek az állatorvosi lova a Nemzeti Közszolgálati Egyetem , másrészt nagyrészt hallgatói létszám alapján szabja meg az állami egyetemek költségvetését. Ráadásul a kancellári rendszer bevezetése az akadémiai logika szerint felépülő szervezeti egységek döntési jogkörét erősen korlátozza. A Jobbik véleménye szerint a kancellári rendszert felül kell vizsgálni, és az egyetemek finanszírozásában meg kell jeleníteni az oktatási, a kutatási és a fenntartási elemeket is, és nem kizárólag a hallgatói létszámot kell itt alapvetően figyelembe venni.

Végezetül azt szeretném kifejteni, hogy alapvetően ez az egész lépés ráadásul egy olyan társadalmi légkörben zajlik, tisztelt miniszter úr, ahol komoly támadások érik a magyar értelmiséget, és a legsötétebb bolsevik időket idéző támadások érik például a Magyar Tudományos Akadémiát. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Itt idézném a Fidesz volt oktatási miniszterének véleményét, aki szerint Palkovics miniszter úr minősíthetetlen hangnemben tárgyalt az MTA vezetésével. Azt pedig tipikusan bolsevik metódusnak tartom, hogy valaki, egy felelős miniszter nem az Akadémia felelős vezetésével, hanem az alsóbb szintű intézeti igazgatókkal kezd el úgy tárgyalásokat, hogy ezt a kiszolgáltatott vezetői szintet akarja aztán a megválasztott akadémiai vezetőkkel szemben kijátszani. Szégyen, gyalázat, miniszter úr! (Felzúdulás, zaj a kormánypárti padsorokban.)

És ceterum censeo: a Fidesz vonja vissza a magyar munkavállalókat kizsigerelő rabszolgatörvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Derültség és taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hiller István képviselő úrnak, az Országgyűlés alelnökének, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, alelnök úr!

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Miniszter úr tényállításokkal kezdte az expozét. Helyes, akkor tényállításokat tényállítással szegezzünk szembe! Tényállítás az, hogy 2010 óta a magyar oktatás színvonala minden szegmensében romlik. A közoktatás a számok nyelvén is bizonyíthatóan színvonalában esik, aztán meg zuhant. Saját korábbi eredményeikhez képest is a legutóbbi PISA-felmérés már lényegesen gyengébb számokat hozott, mint azt már az önök kormánya idején sikerült produkálni. A szakképzés romokban, méghozzá olyan mértékben, hogy saját háttérszámításaik és háttértanulmányaik is azt bizonyítják és azt tanácsolják, hogy ott alapvető változásokat csináljanak, mert képtelenek kielégíteni a magyar munkaerőpiac igényeit.

A felsőoktatásban 2010 óta többféle kísérlet történt. Idáig mindegyik megbukott, most aztán modellváltást kívánnak elérni. Azért kell modellváltás, mert az a modell, amelyet működtettek idáig, az láthatóan eredménytelen.

A tényállítások folytatása akár formai okokkal is magyarázható. Természetesen egy adott kormánynak saját hatásköre, hogy egy törvénynek ki az előterjesztője, de most már valóban itt a törvénytervezet vitájának első harmadánál csak meg kell kérdeznem, hogy a felsőoktatásért felelős államtitkárság hol van. Kicsit furcsa nekem, hogy egy egyetemről beszélünk, a magyar felsőoktatás egy jelentős intézményéről, és ugyan az előterjesztő, ahogy mondtam, az, akit a kormányfő kijelöl, ebbe nekem beleszólásom nincs, de azért valamennyire mégiscsak föltűnő, hogy a miniszter úr képviseli a kormány egészét. Szemben velem kellene hogy üljön a felsőoktatásért felelős államtitkárság vezetője, aki ha jól látom, nincsen teljesen ott. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Ez csak annyiban felvetendő, hogy mégiscsak, ha ez egy ilyen jelentős esemény, egy ilyen komoly modellváltás, akkor a felsőoktatási államtitkár miért nincs itt.

(10.50)

Ennek belső vitáit és nem kívánom boncolgatni. Bár önök többször emlegették az én pártom hétvégi kongresszusát, ezt én nem nagyon fordítanám meg, meg például erről a belső vitáról ott nem volt szó. De azért az napnál világosabb, hogy amikor egy magyar felsőoktatási törvény, illetve egy magyar felsőoktatási intézmény módosításáról, illetve egy új törvényjavaslatról van szó, akkor a felsőoktatásért felelős államtitkárság csak képviseltethetné már magát valamilyen módon.

De ami a tények további boncolgatását illeti, menjünk bele a lényegbe! A modellváltás kérdését én három aspektusból szeretném vizsgálni; az első tartalmi. Az a helyzet, hogy ki kell mondani, itt egy, a mainál lényegesen kisebb létszámú egyetem jön létre, amelynek hallgatói döntő többsége tandíjat fog fizetni, és az oktatói gárda is lényegesen kisebb létszámú lesz, mint most. Magyarul, a mai Corvinus Egyetem hallgatói létszáma a harmadára fog csökkenni, és a Corvinus Egyetem jelenlegi oktatóinak egy részét, könnyen elképzelhető, hogy 40 százalékát az új intézmény nem fogja foglalkoztatni. Ezeket az embereket egész egyszerűen el fogják bocsátani.

A második, amennyiben a hallgatók szemszögéből az a modell valósul meg, amit a miniszter úr ecsetelt, a mi háttérszámításaink szerint a nem tandíjnak nevezett tandíj bizonyos esetekben félévente el fogja érni a 2 millió forintot. Tisztelettel kérem, hogy erről azért időben tájékoztassuk a leendő hallgatókat. Ma a magyar felsőoktatásban a legnagyobb nem tandíjnak nevezett tandíj az orvostudományi egyetemen, ezen belül is a Semmelweisen van, ami 1 millió 180 ezer forint. Ezen az egyetemen, amennyiben ezekkel a peremfeltételekkel folyik az oktatás, ezt meg fogják haladni. Magyarul, 2 millió forint körül lesz a tandíj.

A kritériumok között, amelyek lehetővé tennék azt a célt, hogy 2030-ra a világ első száz egyeteme között legyen, nyilvánvalóan különböző listák vannak. A legismertebb az úgynevezett sanghaji lista. A sanghaji egyetemi lista kritériumrendszere teljesen egyértelmű, ott legalább két, de inkább kettőnél több Nobel-díjas oktatót kell az adott egyetemen legalább egy tanévre megszerezni, hogy ott tanítson. Jelenleg az a nemzetközi légkör, amely a magyar felsőoktatást körülveszi, gondoljunk arra, hogy a CEU kipaterolása ellen 110 nemzetközi hírű intézmény, kutatóintézet, egyetem és több ezer professzor tiltakozott, nem feltétlenül annyira csalogató tény. Következésképpen, mint ahogy mindannyian tudjuk, akik a felsőoktatást egy kicsit figyeljük, volt olyan nemzetközi meghirdetett konferencia, amelynek a vezető előadói kimondottan nem szakmai okból, hanem a jelenlegi magyar viszonyok és politikai viszonyok miatt mondta, illetve mondták le, hogy Magyarországra jöjjenek előadni, nemhogy egy adott egyetemen tanítsanak.

A gazdasági alap tekintetében azt kell mondjam, hogy az a két forrás, amelyet a törvényjavaslat megjelöl, az egyik a MOL által kifizetett osztalék, illetve a Richter által kifizetett osztalék, sok mindent eredményezhet, csak stabilitást nem. Példának okáért, amíg 2017-ben a MOL esetében ez 94 milliárd volt, 2014-ben 50. De hogy időrendi sorrendben ne gondoljuk, hogy ez állandóan nő, a Richter által kifizetett 2016-ban 19,8, 2017-ben 12,07. Tehát egy valamiféle stabil finanszírozási alapról semmiképpen sem beszélhetünk.

Harmadrészt a gazdasági alapoknál, és ezt feltétlenül meg kell említeni, az intézménynek nemcsak a tartalmi, oktatási színvonala az, amely figyelembe vehető, hanem az ingatlanállománya. Itt a törvényjavaslat nagyon kétértelműen fogalmaz. Amíg a Corvinus főépülete, a Fővám téri épület esetében azt mondja, hogy az elidegeníthetetlen, a többi intézmény, a többi ingatlan esetében ezt egyetlenegyszer sem mondja ki. Példának okáért az az úgynevezett C épület esetében, amely egyébként bejegyzés szerint a Közraktár utca 4., magyarul: a modern épület, amelyet ezek szerint az állam tulajdonba vesz, egyáltalán nem mondja ki a törvényjavaslat, hogy miután az állam tulajdonba vette, elidegeníthetetlen, csak az úgynevezett vámházra, tehát a Fővám tér 7-9-re.

Hasonlóképpen nagyon szeretném tudni, hogy a XI. kerületi Mányoki út 9. számú épület hogyan lehet, hogy a törvényjavaslat értelmében egy meghatározott ideig a Közszolgálati Egyetem céljára hasznosítható  már hogy ingyen. Én számos olyan intézményt tudok, akár Budapesten a közelben, amely sokkal nagyobb épületgondokkal küszködik, mint a kampuszát éppen most szerzett Közszolgálati Egyetem. Tehát mi indokolja azt, hogy a Corvinus egy meghatározott épülete éppen a Közszolgálati Egyetem céljára kerül meghatározott ideig hasznosításra?

Maga a közérdekű Vagyonkezelői Alapítvány egy valóban olyan új forma, amelyről a kipróbálás előtt nem lehet mondani, hogy jó vagy rossz, csak annyit lehet mondani, hogy ilyen egyelőre nem volt. Azt azonban igen, hogy az irányítási mechanizmus az egyetemen belül több mint kétséges, és teljes mértékben folytatja azt a tendenciát, amelyet az önök kormányától a legkülönbözőbb időszakokban láttunk. Hogy mindenki számára világos legyen, a rektor korábbi időben szuverén intézményi „hatalmát” meg kellett hogy ossza a törvénymódosítás miatt a kancellárral, most pedig bevezetésre kerül az elnök. Ez már a magyar közmondások szerint is sok még egy csárdában is, mert a magyar közmondás idáig csak két dudást bírt betenni egy csárdába (Derültség az ellenzéki sorokban.), három dudásról még egyetlenegy népmesében sem hallottam. Itt nem arról van szó, hogy a bevezetendő elnöki tisztség bármelyik másikat negligálja, lesz rektor, lesz kancellár, meg lesz elnök.

Az a helyzet, hogy azért lesz elnök, hogy még kevesebb beleszólása legyen a dolgokba a rektornak. Nem arról van szó, hogy a kancellár hatalmát csökkenti vagy korlátozza, hanem arról van szó, hogy a megválasztott egyetemi vezető, a tényleges egyetemi szuverenitást biztosító egyszemélyi vezető, a rektor lehetőségeit korlátozza, ami a mi fogalmaink szerint az akadémiai, ilyen értelemben az egyetemi szuverenitás és autonómia csorbítása. Arra már most szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy későbbi törvény vitájába, ami a Magyar Tudományos Akadémiáról szól, ugyanez a forma, a Közérdekű Vagyonkezelői Alapítvány vagy annak egy változata kerül bevezetésre, ami  ott nyilván ki fogjuk fejteni  mindenféle kritikánkat „élvezi”.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az a cél, tisztelt miniszter úr, amelyik egy magyar felsőoktatási intézményt az első száz közé akar juttatni, feltétlenül pártfogolandó. Ennél már csak az lenne jobb, hogyha a magyar felsőoktatás egészében gondolkodnának. Mert miközben egy intézményről beszélünk, tisztelettel kérdezem, hogy mi van a Debreceni Egyetemmel, a pécsivel meg a szegedivel, mi van az én intézményemmel, az ELTE-vel, ahonnan éppen most bocsátanak el közel 50 oktatót. Mi van az orvostudományi egyetemeink finanszírozásával, mi van a vidéki főiskolákkal és egyetemekkel?

Ez a törvényjavaslat a Corvinus Egyetem színvonaljavítását hozza, de nem látom benne a színvonaljavítás esetét, a felsőoktatás egészének színvonalcsökkenése pedig a továbbiakban is folytatódik. Minden ember, aki a magyar jövőben, ebben az értelemben a magyar oktatásban lényeges, fontos és meghatározó elemet lát, azt kell mondja, hogy az az irány, amivel önök az oktatást  legyen az közoktatás vagy szakképzés, vagy éppen a felsőoktatás  szemlélik, elfogadhatatlan.

(11.00)

Önök színvonaljavítás helyett, az egyetemi autonómia megerősítése helyett, a hallgatók helyzetének javítása helyett, az oktatók bérezésének javítása helyett az állam, a központi irányítás megerősítését tartják mindenekelőtti célnak. Ezért van az, hogy a közoktatásban ellenőrzött tanárok egyendiákokat akarnának oktatni. Ezért van az, hogy a szakképzésből gyakorlatilag betanított munkásokat hoznak ki. Ez azért van, mert a felsőoktatásban jelen pillanatban egy intézményben gondolkodnak, szimbolikusan, a magyar felsőoktatás egészének színvonala pedig csökken. Ezért mi ezt a törvényt elutasítjuk, és mindenki másnak azt javasoljuk, hogy utasítsa el. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, alelnök úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat, és folytatjuk a vezérszónoki felszólalásokat. Csak tájékoztatásul mondom, mert látom, hogy még alelnök úrnak is lett volna mondanivalója, hogy 30 perces az időkeret ennél a vezérszónoki felszólalásnál. Megadom a szót a DK képviselőcsoportjából Arató Gergely képviselő úrnak. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök elárasztották az országot ismét óriásplakátokkal, ahol a kormány szédületes munkasikereiről értesülhetünk különböző hamis statiszták segítségével. Sajnálatos módon azonban egy óriásplakátot elmulasztottak kiragasztani, ami arról szólna, hogy a kormány tényleg egyedülálló módon, és ebben az egyben valóban csodálatos eredményeket elérve és nagyszerű kreativitást felmutatva, forradalmasította a szervezett bűnözés, a fehérgalléros bűnözés világát.Azt kell önöknek mondanom, hogy ezen a területen az önök fantáziája kifogyhatatlan, mindig vannak új és új ötleteik. Az előttünk fekvő törvényjavaslatok lényegében nem másról szólnak, mint egy egészen újfajta lopási forma bevezetéséről, amit nevezhetünk nagy egyetemrablásnak. Mert miről szól ez a törvényjavaslat? Lényegében arról, hogy fognak egy állami egyetemet, egy jól működő, elismert egyetemet, ezt elveszik a hallgatóktól, elveszik a köztől, privatizálják, magánintézményt csinálnak belőle. Mégpedig sajátos módon olyan magánintézményt, ahol azért az önök érdekei, a kormány érdekei érvényesülnek. Mindent a kormánynak, semmit a hallgatóknak és semmit az oktatóknak. Erről szól ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim.

Kezdjük a legfontosabb kérdéssel, a hallgatókkal. Miről szól az önök csodálatos modellje? Persze nehéz megmondani, mert összevissza hazudoznak ebben a kérdésben; miniszter úr is nagyon távol merészkedett a valóság talajától a mostani hozzászólásában, amikor arról beszélt, hogy majd lesz itt ösztöndíjrendszer, és észre sem fogják venni, hogy mi történt meg mi változik. Ki kell nyitni a törvényjavaslatot és el kell olvasni. Miről szól ez a törvényjavaslat? Ez arról szól, hogy a hallgatóknak semmilyen garancia nem jár. Nem vonatkoznak rá a felsőoktatási törvénynek azok a szabályai, amelyek a felvételre, az ösztöndíjas helyekre vonatkoznak. Mi van helyette? Brutális tandíj. Az van helyette, hogy akármekkora tandíjat kiszabhat az intézmény; egyáltalán nem irreálisak azok a többmilliós tandíjak, amikről miniszter úr beszélt, már Hiller miniszter úr, aki oktatási miniszter volt valaha, beszélt erről a dologról. Ezek egyáltalán nem irreálisak, jönnek a többmilliós tandíjak, és a hallgatók számára semmilyen garancia nincs az ösztöndíjakra. Ezt majd az alapítvány egyszer eldönti, majd, ha a kormány köt megállapodást az alapítvánnyal, akkor majd esetleg ebben megegyeznek, vagy nem. Ennek nem látjuk semmilyen nyomát a törvényben, nincs erről semmilyen elképzelés.

Hozzá kell tennem, hogy az intézmény kancellárja, aki az önök bűntársa ebben a bűntettben, már őszintébben beszél miniszter úrnál, mert ő már elismerte azt, hogy növekedni fog a fizetős külföldi hallgatók aránya, meg fog fordulni a mai arány a fizetős és a nem fizetős hallgatók között, és teljesen világosan leleplezte, hogy mi ennek a történetnek a célja. Az, hogy létrehozzanak egy olyan egyetemet, ahol majd beszedik a hallgatóktól a tandíjat, keletkezik egy csomó pénz, amit majd jól eldugnak ebbe az alapítványba.

Ez nem annyira kreatív, ezt önök már kipróbálták a Magyar Nemzeti Bankban, emlékszik: elvesztette közpénzjellegét. Erről van most is szó, azon agyalnak, hogy hogyan veszítse el a Corvinus, az állami intézmény a közt szolgáló intézmény jellegét. Ez az önök célja. Tehát a hallgatóknak innen kezdve nem jár semmi törvény szerint, innen kezdve majd kegyként adhatja az alapítvány, amit persze alapítóként a kormány gondosan kézben tart, teljesen szembemenve az alapítványi rendszer lényegével, aminek épp az a lényege, hogy elválik egymástól az alapító és az alapítvány, hanem létrehoznak egy olyan intézményt, ahol a kormány lényegében maga dönti el, hogy mit csinál, mindenfajta nyilvános és törvényhozási kontroll nélkül. A pénz dől, azt csinálnak vele, amit akarnak.

Hiller képviselő úr már emlegette az ingatlan vagyont. Nyilvánvaló, hogy miről van szó. Valaki majd jól megszedi magát azzal, hogy megveszik PPP-ben az ingatlant, aztán majd valaki azzal is jól megszedi magát, ha pár év múlva eladják. Arról szól, hogy hogyan lehet ellopni, kivinni ezt a vagyont a közszférából. Semmi másról.

Az várható tehát az oktatókra (sic!), hogy kiszorulnak a Corvinusról. De hát ez nem újdonság, ez az önök oktatáspolitikájának lényege. Ezért csökkentették le a tankötelezettség korhatárát és löknek ki minden nyolcadik diákot, megfelelő végzettség, bármifajta iskolai végzettség vagy szakképzettség nélkül az utcára, és tesznek tönkre egész életükre. Ezért van az, hogy folyamatosan csökkenteni akarják az érettségit adó középiskolába járók számát. Ezért tették tönkre a szakközépiskolát. Ezért fokozták le a szakmunkásképzést, a szakiskolát. Ezért silányítják el az általános képzést az intézmény minden fokán. Ezért verték le a viszonylag elfogadható Nemzeti alaptantervet és állítanak a helyére egy bürokraták által írt szörnyűséget.

Ezért van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Országgyűlésben, ugyan Kiss úr nem szívesen hallja ezt, de az Országgyűlésben fogadták el azt a törvényt, amivel a magyar diákok többségét kizárják a felsőoktatásban való továbbtanulásból azzal, hogy előírják a nyelvvizsgát, de nem teremtették meg a közoktatásban a nyelvoktatás feltételeit. Sőt, a középiskolák jelentős részében csökkentették a nyelvórák számát és a nyelvoktatásra rendelkezésre álló forrásokat. Persze akkor lehet utána kéthetes jutalomutakat fizetni, csak az a kérdés, hogy erre a pénzre nem lenne-e szükség inkább arra, hogy minden iskolában minden egyes diák normális nyelvoktatást kaphasson és nyelvoktatásban vehessen részt.

Lezárják tehát a Corvinus kapuit a magyar hallgatók előtt, lezárják a Corvinus kapuit különösen azok előtt a hallgatók előtt, akik nem valamilyen tehetős fideszes családból jönnek, hanem egyszerű magyar polgárok gyerekei, és helyette fizetős külföldi diákok számára nyitják meg ezt az egyetemet.

Mi történik az oktatókkal? Ezt elmondta őszintén miniszter úr. Mi fog történni? Az fog történni, hogy elvesztenek minden olyan védelmet, amit a közalkalmazotti státusz jelent, elvesztenek minden olyan jogot, amit az intézményirányításban eddig élveztek, és helyette sima munkavállalókká válnak. Olyan munkavállalókká, akikről tudjuk, hogy önök mit gondolnak, hiszen a nyakukba szakították a rabszolgatörvényt. Ugyanez a rabszolgasors vár az egyetemi oktatókra is. Rájuk is érvényes lesz az, hogy nem érdeklik a családok önöket, nem érdekli a tiltakozás, önöket csak az érdekli, hogy hogyan lehet a magyar munkavállalókat minél jobban kiszipolyozni.

A rabszolgatörvény tehát ki fog terjedni most már ezekre a munkavállalókra, az egyetemi oktatókra is, rájuk is a 400 óra túlmunka vár ingyen és a jogfosztás. Ebbe mi soha nem fogunk beletörődni, és ahogy tiltakozunk a rabszolgatörvény ellen is mindig, mert egy hazafi nem nyugodhat bele abba, hogy az országban dolgozó embereket megalázzák, zsarolják, megfosszák a jogaiktól, hasonlóképpen nem fogunk belenyugodni az egyetemi világban dolgozó oktatók esetében sem ebbe.

Volt képe miniszter úrnak egyetemi autonómiáról beszélni, miközben ez a javaslat újabb komisszárt ültet az egyetem nyakába, most már nem egy komisszár lesz, nem egy felettes, a kancellár, lesz egy elnök is. Elnök, titkár, jegyző jól eljátszogatnak, a lényeg azonban az lesz, és a kancellári rendszer szakmai kudarca ezt bizonyította be, hogy egyetlen dologra jó csak ez a rendszer, hogy a kormány akaratát keresztülvigyék a felsőoktatás leépítésére, hogy ne tiltakozzanak az egyetemek a forráskivonás ellen, hanem a kancellárok rossz rendőrként verjék keresztül a leépítéseket. Erről szól az ELTE története, ahol elküldenek olyan oktatókat, akik pótolhatatlanok, és tönkretesznek olyan képzéseket, amelyeket egy önök után jövő hazafias és felelős kormány majd évtizedek alatt tud csak helyreállítani.

(11.10)

Ahogy az ELTE-s leépítés jelenti, mutatja meg azt, hogy mit terveznek önök az állami felsőoktatásban, ugyanezt akarják a Corvinusban is végrehajtani, csak nagyobbakban. Ahogy jól látható módon miniszter úrnak a szeme előtt, ha tudásról, oktatásról, tudományról van szó, akkor csak a dollárjelek ugrálnak, csak a pénzügyi szempontok vannak jelen, ez fog történni a Corvinusszal is. Azok az oktatók és azok a képzések maradhatnak, amik pénzt termelnek a gazdáknak, önöknek, és azoknak az oktatóknak pedig, akik olyan területtel foglalkoznak, ami az országnak hasznos, a köznek hasznos, azoknak nem lesz helye ebben az új, privatizált üzleti modellben.

Mi a helyzet a vagyonnal és a finanszírozással? Az látszólag nagyon szép modell, hogy majd berak az állam egy részvényvagyont, és majd abból gazdálkodik az egyetem. Egészen a következő válságig, amíg ennek a vagyonnak van reálhozama. Hogy utána mi van, azt persze nem tudjuk, akkor majd valahogy lesz. Merthogy egyébként nincs finanszírozási kötelezettség. Tehát az után a hallgató után, aki innen kezdve a Corvinusra jár, az állam nem ad finanszírozást. Oldja meg maga! Ugye, azt írják, hogy majd köt vele szerződést a kormány. Hát, ha akar! Ha nem akar, akkor meg nem köt vele szerződést. Ha önök úgy gondolják, hogy a Corvinus teljesíti az önök parancsait, akkor kap állami pénzt, ha nem úgy gondolják, akkor nem kap állami pénzt. Csakhogy a közintézményeknek, a közszférának épp az a lényege, hogy kiszámítható módon az ország érdekében működik, és nem az éppen aktuális kormány aktuális ötletei alapján.

Ugyanakkor persze ott van az önök szeme előtt a nagy lehetőség: ott van az ingatlan vagyon, ott van a felhalmozott tudás, az ehhez tartozó jogok. Ezeknek a kezelése innen kezdve teljesen átláthatatlanná válik. Innen kezdve ez a történet arról szól, hogy majd ott lehet ebben az alapítványban ezt is, azt is, adjuk, vesszük, intézzük, és arról, hogy önök hogyan intézik az ilyeneket, arról van mindannyiunknak tapasztalata. Tudjuk, hogy hogyan megy ez, amikor önök állami vagyont kezelnek, hogyan veszti el közpénzjellegét, hogyan alakul át magánvagyonná, tudjuk, hogy ki fogja majd egyébként megnyerni a közbeszerzéseket vagy beszerzéseket az önök magánegyetemén. Láttuk, meg kell nézni, ott a nagyszerű példa: hogyan működnek a Magyar Nemzeti Bank alapítványai. Azt, amit ott kipróbáltak viszonylag kicsiben, azt akarják itt megcsinálni nagyban. Már az sem volt kicsi… Szóval, még egyszer nagyban meg szeretnék csinálni, úgy látszik, ott már fogytán a forrás, kell az a forrás is, ami a képzésben van, kell az a forrás és az a presztízs, ami a Corvinusban van.

Értem persze azt is, hogy önöket bántja, hogy miközben elüldözték a CEU-t sikeresen Magyarországról, miközben tönkretettek egy olyan egyetemet, amely valóban jó nevű volt, az önök kísérletei arra, hogy saját egyetemet, kis háziegyetemet meg házi-felsőoktatást gründoljanak, az nem volt valami nagy siker, hogy finoman fogalmazzak. A Magyar Nemzeti Bank alapítványai által összehozott felsőoktatási intézmény nem emelkedett a világ legnagyobb közgazdasági iskoláinak a szintjére, pedig a Nemzeti Bank elnökének önbizalma alapján azt vártuk, hogy az ő forradalmi nézetei majd fel fognak repülni az égbe. De úgy tűnik, hogy sajnos a világ értetlen része a közgazdaság-tudománynak azt a kevésbé unortodox részét, amit a Corvinuson tanítanak, többre tartja, mint azt, amit a Matolcsy-féle főiskolában tanítanak.

Létrehozták a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, teletömték pénzzel a janicsárképzőt, ott telt kampuszra  jó randa lett, de ez egy más kérdés , ott telik jó fizetésekre, sok oktatóra. Csináltak neki állami monopóliumot a közigazgatásban  csak nem bír színvonalas egyetem lenni, csak nem látom azt, hogy valami elképesztően jegyeznék a Közszolgálati Egyetemet a világ nagy intézményei között. Hát, ez nem jött be, nincs meg hozzá a tehetség, meg tudják, a tudomány és a felsőoktatás természete olyan, mint valami más, hogy utasításra nem megy, tehát nem lehet úgy kormányzatilag elrendelni, hogy legyenek nagyszerű egyetemek.

Ahhoz nem elég az ellopott közpénz vagy a kiemelt kormányzati támogatás sem, mert ugye ahhoz szabadság kell, kreativitás kell, önállóság és kritikai szellem. Csupa olyan dolog, ami önöktől nagyon távol áll. Nem sikerült hát létrehozni saját egyetemet. Akkor mi a megoldás? Ha nem, a Pásztor fiúktól meg lehet tanulni: akkor einstandolni kell egyet. Nézzük meg azt, hogy melyik az az egyetem, ami egyébként viszonylag jó színvonalú, amire vannak hallgatók, magyarok és külföldiek is, aminek van presztízse. Itt van a Corvinus, ráadásul azért ott még vannak olyanok, akik néha megkérdőjelezik a kormány tekintélyét vagy közgazdasági döntéseit, olyan egyetemioktató-szerűen, értelmiségiszerűen működnek, azokkal sem árt leszámolni, itt a nagyszerű lehetőség: vigyük haza a Corvinust! Csináljunk belőle saját magánegyetemet, égessük el azt a hírnevet, amit a Corvinus összegyűjtött az elmúlt évtizedekben, hátha sikerül most létrehozni egy világszínvonalú egyetemet! Most szólok önöknek: nem fog sikerülni. Nem fog sikerülni, mert az önök által odaültetett elnök meg kancellár attól még nem fog érteni ehhez a dologhoz, attól még nem lesz egy hiteles oktató, hogy fognak neki pénzt adni.

Az a függőségi viszony, amiben önök tartani fogják ezt az egyetemet, az kizárja azt, hogy ez egy igazán színvonalas, jó intézmény lehessen. De persze majd el lehet mondani, hogy mégiscsak van egy olyan intézmény, amit mi hoztunk létre, és milyen színvonalas.

Azt kell mondanom önöknek, hogy lényegében ez nem szól másról, mint hogy önök megölik a Corvinust mint állami egyetemet, és utána kirabolják a hulláját. Azt kell mondanom, hogy ez szégyen a magyar felsőoktatásra, és szégyen mindazoknak, akik ebben részt vesznek.

Összefoglalóan azt tudom önöknek elmondani, hogy ez a törvényjavaslat semmi másra nem jó, mint arra, hogy tovább növelje a kirekesztést, a szegregációt a magyar oktatási rendszerben, hogy távol tartsa a kevésbé tehetős magyar diákokat a Corvinustól. Arra, hogy lehetetlenné tegye azt, hogy az oktatás segítségével emelkedjenek fel a magyar gyerekek, a magyar diákok.

Ez a törvényjavaslat nem jó másra, mint arra, hogy a Corvinus oktatóit is kiszolgáltatott rabszolgastátuszba taszítsák, hogy velük szemben is érvényesítsék azt a könyörtelen politikát, amit minden magyar munkavállalónak el kell szenvednie önöktől. És ez a javaslat nem jó másra, mint hogy elrabolják a Corvinus hírnevét és vagyonát, és ezt a saját céljaikra használják föl.

Az európai magyarok nem kérnek ebből a felsőoktatáspolitikából, a magyar hazafiak nem kérnek a magyar felsőoktatás tönkretételéből, ezért ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni, és jobban tennék, hogyha azonnal visszavonnák, és szakmai alapon egy új javaslatot dolgoznának ki. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok és a függetlenek padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Ungár Péter képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Én azzal szeretném kezdeni, azzal a személyes beismerő vallomással, hogy én nem jártam soha a Corvinusra, én Skóciában jártam egyetemre, majd a sok fideszessel egyetemben a CEU-n végeztem ezek után. Amúgy Illés államtitkár úr tanított, aki akkor államtitkár volt a Fidesz-kormányban. Ezt csak gondolom, hogy így előrebocsátom önöknek. (Arató Gergely: Nem is bocsátják ezt meg…)Az a helyzet, hogy ott a CEU-n úgy érezték, hogy az az egyetem, amelyiken az egyik legjelentősebb szakmai munka folyik és nemzetközi elismertségnek örvend, az a Corvinus Egyetem volt. Az egy érdekes kérdés, és szerintem ki lehetne bontani, hogy miért van az, hogy a kormány megint egy budapesti egyetemmel foglalkozik ennyit, és ahogy Arató képviselőtársam mondta, miért van az, hogy ha valamit kitalálnak, akkor nem a Szegedi vagy Pécsi Tudományegyetemet veszik előre, de ez egy másik helyzet. Ez az egyetem eddig is, és ezt ki lehet mondani, eddig is alapvetően a magyar elitképzésnek a része volt. Önök ennek az elitképzésnek a részét kívánják még elitebbé tenni, hogy utána a miniszter úr ebből  ahogy már mondta  országos modellt csináljon.

Az a helyzet, hogy ha megnézi azt, hogy ez az egyetem a nemzetközi rangsorban milyen helyezéseket ért el, többek között a CEU-val ellentétben, amely költségvetési források nélkül működött, akkor azt látjuk, hogy hiába volt ez eddig is a magyar elitképzés egyik része, annyira nem csinálta jól nemzetközi szinten. Lehet itt elkezdeni egy stratégiai vitát arról, hogy szerintem érdemesebb lenne olyan dolgokra fókuszálni, ahol kisebb a verseny nemzetközi szinten. Lehet, hogy nekünk, mondjuk, a Bárczival kéne nemzetközi szinten versenyezni a rangsorolásban, mert abban tudnánk kevés erőforrással nemzetközileg nagyon nagyot szakítani. De mivel ez a Ház is tele van közgazdászokkal és jogászokkal  ezt tisztelettel mondom ennek ellenére, bár lehet, hogy ez kicsit túlzás, hogy így van , ezért nem került arra sor, hogy olyan dolgokban versenyezzünk, amiben kevesebb erőforrással többet tudnánk elérni.

De mondjuk ki a lényegét ennek, amiből ön nemzeti modellt akar csinálni! Ez egy neoliberális törvény. Filozófiáját tekintve, tehát társadalom- és gazdaságfilozófiáját tekintve ez egy neoliberális törvény, ami arról szól, hogy az államnak a felsőoktatásba rakott erőforrásai helyett magántőkét kell bevonni.

(11.20)

Ezzel nekem filozófiai problémám van. Például az, hogy ha a magántőke alapján formáljuk a felsőoktatást  amúgy csinálják ezt pár vidéki egyetemen, például a Debreceni Egyetemen , és a multinacionális vállalat kifizeti részben magának a saját munkaerő képzését, ezzel az a baj, hogy egy olyan képzési struktúra lesz, hogy ha elmegy az a multinacionális vállalat, mert Romániában alacsonyabb bért csinálnak, akkor ott vagyunk olyan emberekkel, akik utána nem tudnak elhelyezkedni, ugyanis az a helyzet, hogy ezt maguknak csinálják, nem az országnak hosszú távon. Minden sikeres ország, amelyik valamilyen nagy gazdasági teljesítményt ért el, az oktatásba való befektetéssel érte ezt el, és ez a befektetés nem a kormány stratégiai partnereitől jött, meg nem a multinacionális vállalatoktól, akik kifizették a képzést, hanem az államtól, a költségvetéstől. Erre lenne pénz. Sok mindenre, amire önök költenek, nem kéne hogy legyen pénz, de erre lenne pénz.

Én azt szeretném itt a jelen lévő pár fideszes képviselővel, azt az interaktív játékot, gondolatjátékot szeretném játszani, hogy gondolják végig önök azt, ha ezt a törvényt  mondjuk, Czunyiné képviselőtársam , mondjuk, az itt mellettem ülő korábbi kormányok valamelyike terjesztené be, akkor mit reagált volna a Fidesz. Mit reagált volna akkor a Fidesz? Én nem tudom elképzelni azt a mennyiségű szót és hisztériát és mindent, amit akkor a Fidesz tett volna. Az önök politikai legitimációjának az alapja a tandíjmentesség részben, arra csináltak egy népszavazást. Ez egy olyan neoliberális törvény, hogy Bokros Lajos mind a tíz ujját megnyalná érte. Az a helyzet, hogy önök azzal az utolsó gondolattal, ami alapján önök a politikai legitimitást megkapták 2010-ben, szembefordulnak, azért, mert ebben a kormányban vannak olyan emberek  ezt miniszter úr amúgy a legnyíltabban vállalja talán az egész kormányban , akik egy neoliberális, thatcherista módon állnak hozzá az egész állampolitikához és többek között a felsőoktatáshoz is. Nem fogom elismételni azt, ami ennek a különböző leágazásai, hogy mit tesznek, amit Hiller képviselőtársam mondott, mondjuk, az egyetemi oktatókkal, vagy mit tesznek magával az ingatlan vagyonnal.

Az a helyzet, hogy ez azért egy szörnyű törvény, mert ezzel akarnak a felsőoktatás privatizálására egy nemzeti modellt megteremteni. Ez egy privatizációs törvény. Most mondták, most napirend előtt mondták, hogy az volt a szörnyű a balliberális kormányokban, hogy mindent elprivatizáltak. Azt hagyjuk, hogy önök kormányoztak a kilencvenes években, a történelemkönyvekből jól emlékszem, de mégiscsak, ha önök ezt egy ilyen szörnyű dolognak tartják, akkor hogy terjeszthetnek be egy privatizációs törvényt. A tandíj, amelyre ön azt mondja, hogy majd ösztöndíjrendszerrel meg lesz oldva és nincs itt semmi látnivaló  ezzel már beismeri azt, hogy itt bevezetik a tandíjat. Tehát önök, ismételten, akik… (Dr. Palkovics László bólogat: Ezt nevezzük önköltségnek. Ez nem tandíj.) Bólogat. Tehát bevezetik a tandíjat. (Dr. Palkovics László: Ma is létezik képzés önköltséges alapon.) Ma is létezik a tandíj. Köszönöm. Végre valaki kimondta a kormányban! Halleluja! (Dr. Palkovics László: Önköltséges képzés létezik.) Itt álltam napirend előtt, amikor kitiltották képviselőtársaimat egy tábla miatt, itt álltam és azt mondta nekem az államtitkár, hogy nincs tandíj, mert úgy hívják, hogy Gizi néni, vagy mi a neve, képzési hozzájárulás. Most vallotta be! (Dr. Palkovics László: Ez önköltség.) Önköltség, akkor hívjuk önköltségnek, de Kovácsné Kis Bélának is hívhatjuk, attól még az tandíj, mert a tandíj, ha megnézi, kedves miniszter úr, hogy mi a definíciója, akkor azt látja, hogy fizetni kell a képzésért. Tehát mindegy, hogy minek hívja, ha pénzt kell adni azért, hogy az ember benn ülhessen az órán, hívhatja akárminek, az tandíj lesz.

Tehát ön most beismerte, a jegyzőkönyv kedvéért ezt megismétlem, hogy az Orbán-kormány bevezette a tandíjat, ez egy tandíjpárti törvény, és önök neoliberális módon a tandíjjal próbálják a felsőoktatást megoldani. Ez azért szörnyű, mert a három közjogi méltóság, akik egy egyetemi kollégiumból lettek, nekik azért lehetett politikával foglalkozniuk, mert abban a rendszerben ők ingyen tudtak tanulni. Ezt a lehetőséget veszik el olyan emberektől, akik nem tudnak tandíjat kifizetni, azért, mert mondjuk, egy X. Y. gyárban dolgoznak, ikszszáz óra túlórával.

Az a helyzet, hogy még egy súlyos probléma van azzal, hogy önök bevezetik a tandíjat: az, hogy senkitől nem kérdezték meg, a saját szavazóiktól se, hogy mi erről a véleményük. Önök ezzel az egész történettel kapcsolatban handabandáznak percek óta, és előtte handabandáztak éveken át, mindenre azt mondták, hogy rossz, ami fizetés, semmit nem engedtek ebben, egy nagyon állampárti gondolatuk volt, majd bevezették a magántőke-alapú felsőoktatást. Arra még szeretném, ha miniszter úr majd…  mert van a válasz, bár szerintem illendő lenne, ha néha akkor is válaszolnának, hogy nekünk is lenne lehetőségünk válaszolni, nemcsak az utolsó alkalommal, de ilyen naiv gondolataim nincsenek, hogy ez hogy fog zajlani, de majd a végén arra válaszolna, hogy azt gondolja-e, hogy ennek a modellnek kéne lenni az egész hazai felsőoktatásban, mindenhol ilyennek kéne lenni. Mert ha igen, akkor azt jelenti, hogy Magyarországon még inkább csökkenni fog azoknak a száma, akik részt vesznek a felsőoktatásban, még drágább lesz a felsőoktatásban részt venni, és úgy, hogy például a lakhatási költségeket vagy a kollégiumi költségeket se fedezik, ez egyre kevesebb magyar diáknak lesz elérhető. Nem tudom, hogy gondolják önök, hogy hogyan fogjuk fölvenni a nemzetközi versenyt akkor, amikor szinte mindenhol az oktatásba fektetnek be a sikeres országok, mi pedig túlóratörvénnyel próbálunk versenyképesek lenni és a bérköltségek lenyomásával.

Egy utolsó gondolat, hogy az is azért nagyon szomorú, hogy ez a kormány úgy vezeti be a tandíjat, hogy ezt se meri fölvállalni. Önök legalább ebben legyenek őszinték, mondják azt, hogy 2009-10-ben, 2008-ban gondoltunk valamit, megváltoztattuk a véleményünket. Hirtelen nem tudnék olyan ügyet mondani, amiben a Fidesz nem változtatta volna meg a véleményét, most csak eszembe jut a Frontex, csak valamiért ez jutott eszembe, hogy azt most akkor támogatjuk, vagy nem támogatjuk. (Dr. Molnár Zsolt: Európai hadsereg.) Európai hadsereg, köszönöm szépen. Elindulhatna egy ilyen közös ellenzéki „miben változtatta meg a Fidesz a véleményét”. Bár a 30 percbe beleférne, tehát lehet, hogy jól el tudnánk itt tölteni az időt, de most nem ez a lényeg. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Liberális Internacionálé.) A Liberális Internacionálé, igen. Az a helyzet, hogy ebben is megváltoztatták a véleményüket vagy  és erre akartam utalni, ami még súlyosabb  önök ezt akkor se gondolták komolyan. Önök akkor azt gondolták, hogy jó a tandíjjal kampányolni, mert az akkor méltán és érdemlegesen népszerűtlen Gyurcsány-kormányon ezzel lehet ütni, de nem gondolták komolyan azt, hogy valóban állami szerepvállalás kell az oktatásban.

Valamiért elkezdtek üldözni mindenkit, aki bölcsészettudományt tanult, mintha ez egy szörnyű dolog lenne a világon, pedig egyáltalán nem az. Igenis nagyon sok olyan dolgot lehetne bölcsészettudománnyal elérni, ami Magyarország hírnevét öregbíti, és önök nem azzal foglalkoznak, hogy miért van az, hogy ketten-hárman tanulnak kémiatanárnak Magyarországon az ELTE-n, hanem azzal, hogy a biznisz meg a közgazdaságtan, meg ezeket az amúgy népszerű szakokat hogy lehet fizetőssé tenni, hogy lehet egy nagyon drága elitképzést létrehozni.

Tehát én arra kérem a miniszter urat, hogy majd, amikor válaszol, vallja be, itt lebukott a Fidesz, ez egy tandíjpárti kormány, ez egy tandíjpárti neoliberális törvény. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt szeretnék Palkovics miniszter úr fölvezetőjéhez csatlakozni, és talán érteni vélem, hogy Hiller miniszter úr miért gondolja vagy miért furcsállta azt, hogy nem az oktatási tárcának a vezetője az, aki a fő előterjesztő, ugyanis azt látom, hogy a kormánynak egy olyan elképzelésrendszere van, amelyben azt gondolja, hogy az innováció egy kiemelten fontos dolog és az innovációból következik a versenyképesség, következésképpen nekünk azt kell tennünk, hogy az innovációt kell fejlesztenünk, és akkor majd ebből lesz versenyképesség. Csak sajnálatos módon azt felejti el a miniszter úr is és a kormány is, hogy a dolog nem így néz ki. A dolog úgy néz ki, hogy van alapkutatás és alkalmazott kutatás, aztán van innováció és van versenyképesség. Ez egy háromelemű rendszer. Ezek nem következnek egymásból, tehát ha van egy jó alapkutatás, akkor ahhoz, hogy abból innováció legyen, bizony az államnak oda kellene állnia és kellene igen erőteljesen startup programokat és ehhez hasonló inkubátorházakat és egyebeket csinálni, amiket egyébként elmulasztott, illetve ahol csinált, azok mind-mind a korrupciótól bűzlenek nagyon erőteljesen. Természetesen van egy harmadik ága, hogy hiába van innováció és hiába lesznek szabadalmak, az elmúlt időszakban is láttuk, hogy ilyenek vannak, azokból még nem lesz versenyképes termék és versenyképes gazdaság, ahhoz arra lenne szükség, hogy egy olyan gazdasági rendszer alakuljon ki Magyarországon, amelyikben a piaci szelekciónak van szerepe. Tehát igazából a versenyképességet tessék számon kérni Mészáros Lőrincen és társain, hogy vajon miért nincsen nekik, ha ilyen hatalmas nagy vállalatok és ilyen nagy dinamikával fejlődnek, miért nincsenek a high-tech iparágakban nekik termékeik, hogy vajon miért nem adják a magyar exportnak jelentős részét, merthogy erre lenne szükség.

(11.30)

Tehát hiába nyúlunk mi bele ebbe az egész történetbe ilyen hályogkovács módon, ebből, azt gondolom, hogy nem lesz előrelépés.

A miniszter úr azt is említette, hogy fokozatváltásra van szükség a felsőoktatásban. Ezzel én abszolút egyetértek, és azt gondolom, hogy igen időszerű lenne, mert immáron több mint negyven éve, hogy egyetemen tanítok, és azt látom, hogy az egyetemi oktatásnak a színvonala töretlenül csökken és süllyed monoton módon, és ez 2010 után sem állt meg, manapság is megy lefelé. A hallgatói létszám is jelentős mértékben csökken, és most már az oktatói létszám csökkenése is különösen a vidékeken, olyan végvárakon, mint Pécs, nagyon jól érzékelhető. Tehát szükség lenne egy ilyen váltásra. Hogy valójában ez a modell, amelyet a miniszter úr itt felvázolt, lesz-e ennek a fokozatváltásnak az eszköze, ez ügyben azt gondolom, hogy vannak bizony kételyek, ahogy azt az előttem szólók is megállapították. Mert azért ezek a célok igen ambiciózusak, tehát az, hogy Európa legjobb száz és a világ legjobb kétszáz egyeteme közé kerüljön be a Corvinus Egyetem, ez pontosan olyan típusú dolog, mint amikor Matolcsy úr azt vizionálja, és azt jelentette be, hogy 2030-ra a magyar egy főre jutó GDP el fogja érni az osztrák GDP-nek a 80 százalékát  ez nem lehetetlen esemény, de igen kicsi a valószínűsége, nullához közelítő. Azt gondolom, hogy ennek is nullához közelítő, alapvetően azért is, mert tulajdonképpen hogy milyen egy egyetemnek a színvonala, az erőteljesen függ attól a társadalmi közegtől is, amelyben van, és ez a magyar társadalmi közeg nem igazából kedvez az önálló, az autonóm gondolkodásnak, és nem igazából kedvez a tudománynak és a tudományos kutatásnak, ezek hiányában pedig, azt gondolom, nem nagyon várható áttörés.

Az, hogy a Corvinust egy állami egyetemből egy magánegyetemmé  vagy nem állami egyetemmé, alapítványi egyetemmé  alakítsuk át, az önmagában nem lenne egy rossz elképzelés, vagy nem lenne egy rossz cél, de sajnálatos módon azzal a metódussal, hogy na most azonnal csináljuk ezt meg, és nem egy szerves úti fejlődésnek az eredménye lenne ez, ugyanaz lesz az eredmény, mint ami a másik nagyon fontos cél esetében volt, hogy 2010 után lehetett látni, amikor a kormány bejelentette, hogy nagy szükség lenne arra, hogy hazai tulajdoni többségű vállalkozások legyenek, hogy a magyar nagytőkét megteremtsük. Én magam is azt gondoltam, hogy ez egy nagyon jó cél, csak ezt a célt úgy kellett volna megvalósítani, hogy a piac szelektálja ki azt, hogy kik legyenek azok a vállalkozók, és nem központilag kijelölni. Most létrejött egy olyan nagytőkés osztály ma Magyarországon, amelyiknek semmi köze a versenyhez és a versenyképességhez, amelyik egy ilyen oligarchikus felépítésű dolog, és a sikerük attól függ, hogy milyen közel állnak a miniszterelnökhöz, és hogyha a miniszterelnöknél elveszítik a bizalmat, akkor gyakorlatilag a tőkéjüket is el fogják teljes egészében veszíteni, erre lehetett látni nagyon jó példákat Spéder és Simicska úr kapcsán.

Nos, az, hogy alapítványi formába alakul át a Corvinus Egyetem, és vagyonjuttatás lesz, az mit jelent? Azt jelenti az előterjesztők szerint, hogy megvalósul az államtól való függetlenség, és az önállóság fog érvényre jutni. Ez az önállóság természetesen persze kérdéses, mert nyilvánvalóan a törvényben is az látszik, hogy ez a függetlenség nagyon korlátozott lehet, hiszen a kormány dönt a képzésekről, tehát hogy milyen képzéseket lehet indítani, és természetesen a döntő kérdés az, hogy vajon az alapítványnak a kuratóriumába kik kerülnek be, mert az alapítvány kuratóriuma fogja a fontos döntéseket meghozni. Tehát hogyha én egy olyan metódusról hallottam volna vagy hallanék, amelyben az lenne, hogy mondjuk, a kuratóriumot a kormányzati oldal, az ellenzék és a szakma egyharmad-egyharmad arányban adja, akkor már egy kicsit bizakodóbb lennék ebben a dologban, de azt gyanítom egyébként, hogy azt majd a kormány fogja kijelölni, hogy kik legyenek a kuratórium tagjai, ha pedig ő fogja kijelölni, akkor nyilvánvalóan olyan emberek fogják az egyetemet irányítani, akik egyáltalán nem arra fognak törekedni, hogy valóban autonómia legyen, hanem sokkal inkább arra, hogy kerüljön rá arra az állami járszalagra.

Az anekdota szerint amikor Rothschild báró jelentős mennyiségű támogatást adott a Harvardnak, a Harvard Universitynek, akkor azt mondta a Harvard elnökének, hogy akkor üljön le egy ebédre, és beszéljük meg a munkamegosztást, hogy milyen munkamegosztás lesz köztünk. Erre a Harvard elnöke a következőt válaszolta: nincs itt mit megbeszélni a munkamegosztásról, ön adja a pénzt, mi pedig irányítjuk az egyetemet, mert mindenki azt tegye, amihez ért. Nos, én azért a nevemből következően is tamáskodok ebben a dologban (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.  Dr. Palkovics László közbeszól.), és nem gondolom azt egyébként, hogy a kormány úgy ad egy csomó pénzt, hogy közben ne követeljen meg valamit. Tehát a Corvinusnak a rektora nem a Harvard elnöke, és ebből következően a Corvinusból sem lesz Harvard meggyőződésem szerint sajnálatos módon. (Dr. Vadai Ágnes: Nagyon messze van tőle!) Én tehát azt gondolom, hogy az elmúlt időszak példái alapján lehet élni a gyanúperrel, és sokkal inkább azt lehet látni, épp azért is, mert a közalkalmazotti státusz meg fog szűnni, hogy nem lesz lehetőség olyan típusú dolgokra, mint például amit most én is itt teszek, hogy egyetemi tanárként kritikát mondok a kormánynak a gazdaságpolitikája és a kormánynak az intézkedései kapcsán, mert hogyha a Corvinus egy alapítványi egyetem lesz, akkor természetesen persze az alapítványnak a kuratóriuma nagyon gyorsan dönthet úgy, hogy tulajdonképpen nekünk erre az oktatóra nincs is szükségünk, és ez őneki szíve joga lenne. A mai állami rendszerben, bármily paradox is, de sokkal nagyobb védettséget élvez egy egyetemi tanár, mint abban a rendszerben, amit önök elképzelnek és vizionálnak arra vonatkozólag, hogy tulajdonképpen ez mennyire lesz majd jó.

Aztán még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ez pedig a finanszírozással kapcsolatos ügy, tehát hogy nem nagyon értem, hogy a vagyonjuttatásba miért pont MOL- és Richter-részvényeket tettek bele, mert, ugye, azért itt az látszik, hogy a részvények természetüktől fogva különböző hozamokkal rendelkeznek, évenként eltérő hozammal, és az elmúlt időszakban azt lehetett látni, hogy ezeknek a hozama 6 és 10 milliárd között volt, miközben a Corvinusnak jelenleg van 9 milliárdos hiánya, működési hiánya, mert 4 milliárdot tud saját forrásból megteremteni, a 9 milliárdot államiból, és ha az államit akarják kiváltani, akkor lesz, lehet, hogy lesz olyan esztendő, amikor ezt meg lehet tenni, de lehet, hogy lesz olyan esztendő, amikor nem. És felmerül itt a kérdés, hogy akkor vajon miért nem államkötvényekkel, mert az államkötvények azért mégiscsak sokkal stabilabb hozamot tudnának adni, és itt sajnálatos módon én is azt gondolom, hogy miközben ezeket a részvényeket nem lehet eladni, ennek folyománya lehet az, hogy ha itt a hozamok kisebbek és kisebbek lesznek, akkor majd megjelennek befektetők, magántőkések, akik ezt a hiányt majd ki fogják pótolni (Nacsa Lőrinc: Ez a cél!), és így lopakodva, lépésről lépésre egyre inkább privatizálódni fog ez az intézmény, és akkor ezt viszont néven kellene nevezni, úgy, ahogy képviselőtársam is mondta, hogy bizony itt egy privatizáció megy végbe.

Mindezek alapján én is azt gondolom, hogy jó szívvel ez a törvényjavaslat nem támogatható, és mi sem fogjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Arról tájékoztattak, hogy technikai okok miatt a KDNP képviselőcsoportjának a vezérszónoklatára nem került sor, úgyhogy most… (Arató Gergely és Ungár Péter: Ó!  Ungár Péter: De most akkor igen?!) Különben minden további nélkül idesorolható, alelnök úr tudja, számos esetben fordult elő, hogy valaki nem volt itt, és helyette másikat vettünk előre, úgyhogy nem értem a felháborodást ezzel kapcsolatban. (Arató Gergely: Halljuk! Halljuk!  Dr. Vadai Ágnes: Figyelünk! Szomorúak voltunk! Épülésünkre szolgál egy KDNP-s vezérszónoklat!) A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Nacsa Lőrinc képviselő úr. Parancsoljon! (Közbeszólások és taps az ellenzék soraiban.)

(11.40)

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Bárcsak a törvényjavaslatot ünnepelték volna ilyen lelkesedéssel! (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem fogom elmondani a törvényjavaslat azon elemeit, amelyek már elhangzottak képviselőtársamtól, illetve miniszter úrtól is. Egypár dologra szeretném felhívni a figyelmet, hiszen egyetértek Mellár képviselőtársammal abban, hogy a versenyképesség, az innováció milyen módon függ össze. Abban nem értek egyet, hogy ön az alapkutatást emelte ki, hiszen  hogy mondjam  kis országként az alapkutatásunk sem olyan óriási, eltekintve most a világhírű magyar matematikától és a kismértékű fizikai alapkutatástól. Itt az erre épülő további kutatásokról kellene beszélni és ott pontosan azok az inkubátorházak vagy startup támogatások, amelyeket ön is említett, azok, azt gondolom, jó irányba mutatnak, és folyamatosan bővülő támogatásról beszélünk.

Önök nem említették a Corvinus Egyetem átalakulásával kapcsolatban azokat a nemzetközi példákat, amelyeket ide lehetne hozni és jó példa Finnország, hiszen ott az elmúlt években hasonló átalakulás történt és az eredmények pozitívak. (Folyamatos moraj az ellenzéki padsorokból.) Vagy éppen a dél-ázsiai, délkelet-ázsiai innovációs térségben (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) is találhatók hasonló modellel működő egyetemek. Illetve az egész angolszász egyetemi világ egy alapítványi háttérre épül. Mellár képviselő úr Rothschild történetét említette, de ott azért tudott adományozni Rothschild báró, mert volt alapítvány a Harvard Egyetem mögött, volt alapítvány, amely be tudta fogadni. (Folyamatos moraj az ellenzéki oldalon.  Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Volt alapítvány, amely ezeknek a pénzeknek az elköltését tudta felügyelni. Tehát ön mégiscsak nekünk adott igazat ebből a szempontból.

Arató képviselőtársam mondta, hogy ki kell nyitni a törvényt. Hát, pontosan! Ki kellene nyitni és el kell olvasni, hiszen pontosan azok a garanciák vannak benne, amelyeket ön hiányolt pont az állami vagyonokkal, az ingatlan vagyonnal kapcsolatban. Egy prudens vagyonkezelést kell folytatnia egy nagyon szigorú befektetési szabályzattal. Önök ördögtől valónak állították be azt a tényt, hogy esetleg az egyetem be tud vonzani külső finanszírozókat. Ez egy jó dolog. (Folyamatos zaj.  Ungár Péter: Az igen!  Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Jó az, hogy egyébként tud találni akár a nemzetközi, akár a hazai életből kutatási pályázatokat, finanszírozási módokat  a fundraising egy komoly feladata lesz, azt gondolom, az újonnan létrejövő alapítványi struktúrának , ezért nagyon fontos, hogy ebben helyt tudjanak állni. (Ungár Péter: Nevezzétek át magatokat SZDSZ-nek!)

Arató képviselő úr mindig nehezen próbálta kimondani a Corvinust, mert mindig Karl Marxot akart mondani helyette, ez a beidegződés jött és nehezen jött a szájára az új név. Sokat beszélt a PPP-konstrukcióról. Képviselőtársam sokat tud erről, hiszen önök voltak azok, akik ezeket a konstrukciókat bevezették. Én emlékszem arra az időszakra, amikor súlyos adófizetői milliárdokat kellett arra költeni, hogy kiváltsuk az önök által kötött meglehetősen rossz konstrukciókat az elmúlt években. Úgyhogy, ha ön hiányolja a pluszforrást az oktatási rendszerből  egyébként megtörtént az elmúlt években a pluszforrások bevonása , akkor a Magyar Közlönyben nézze meg, hogy hány alkalommal kellett a kormánynak olyan döntéseket hoznia, hogy a PPP-konstrukciókat kiváltja sok milliárd forintért. Palkovics miniszter úr még államtitkárként számos ilyen előterjesztést vitt a kormány elé az önök rossz befektetési politikája eredményeképpen.

Említette Arató képviselőtársam a Nemzeti alaptantervet, az önök által létrehozott korábbi Nemzeti alaptantervet. Nemzetinek semmiképpen nem volt nemzeti, alapnak elég alap volt az a tanterv. Ezért is kellett megváltoztatni. (Dr. Vadai Ágnes: De legalább tudtak számolni a gyerekek, de most már azt is megpróbáljátok kiirtani az iskolából!) Azt gondolom, hogy minden olyan törvényjavaslatot (Az elnök csenget.  Folyamatos moraj az ellenzéki padsorokból.), ahol a hatékonyság, a rugalmasság, a bürokráciacsökkentés valamilyen mértékben előtérbe kerül, akkor azt üdvözölni és segíteni kell. Pontosan arról lesz itt is szó, és miniszter úr is megnyugtatott mindenkit, de azt gondolom, hogy ez nagyon fontos (Dr. Vadai Ágnes: Feltétlenül!  Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Engem nem!), hogy az ösztöndíjrendszerrel a jelenlegi nagyságrendben tartható lesz az ingyen tanulók száma.

Nagyon érdekes felvetés, önök számos felszólalásban idehozták a Soros-egyetem példáját. Ott önök piedesztálra emelik azt a modellt, hogy egyébként vannak fizetős hallgatók és van egy komoly ösztöndíjrendszer mögötte. (Nagy zaj az ellenzéki padsorokból.  Közbekiáltások, köztük dr. Vadai Ágnes: Az nem állami! ) Azt mondják, hogy ez egy borzasztóan jó rendszer. A szokásos baloldali kettős mércével van dolgunk. Ha itt van egy hasonló rendszer, ahol van komoly ösztöndíjrendszer rászorultsági alapon, tanulmányi alapon, szociális alapon (Folyamatos zaj.  Ungár Péter dr. Palkovics Lászlóhoz beszél.  Az elnök csenget.), komoly ösztöndíjrendszert vezetnek be, akkor az probléma. Bezzeg a Soros-egyetemnél ez egy dicséretre méltó tevékenység. Ez a kettős mérce, tisztelt képviselőtársaim! (Dr. Szél Bernadett: Hányadik volt a Soros-egyetem a rangsorban?)

ELNÖK: Szél Bernadett képviselő asszony, egy félórája nézem már önt. Ugyan, adja már meg azt a… (Derültség, nagy zaj az ellenzéki padsorokból.  Közbekiáltás ugyanott: Elnök úr!  Ungár Péter: Inkább hallgassa a KDNP vezérszónokát, annyi okosat mond!) Ugyan, adja már meg azt a tiszteletet az előadónak, a felszólalónak, ami jár! Ungár képviselő úr meg különösen ne tegyen megjegyzést, mert egyfolytában a miniszter urat provokálja! Úgyhogy maradjon nyugton és mindannyian (Dr. Szél Bernadett: Csak beszélgetnek!  Dr. Vadai Ágnes: Próbál beszélgetni, de nagyon nehéz!  Folyamatos zaj.) kicsit nyugodjanak meg! (Dr. Vadai Ágnesnek:) Maga is, képviselő asszony! Folytassa, képviselő úr!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát számos nemzetközi példa létezik. Szeretném kérni azokat a képviselőtársaimat, akik most a törvény ellen szólalnak fel, hogy mondjuk, 2-3 év múlva kezdeményezzenek egy politikai vitanapot itt, és ha azt látják, hogy bevált, akkor mondják ki, hogy tévedtünk, bevált, a nemzetközi rangsorokban a Corvinus folyamatosan egyre jobb (Nagy zaj.  Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.  Arató Gergely: A politikai vitanapra eljöttök, vagy megint elsunnyogjátok?), folyamatosan a Corvinus egyre jobb helyezéseket ér el a nemzetközi rangsorokban. Egyébként nemzetközi hírű, akár Nobel-díjas kutatók, előadók jelennek meg a Corvinus óráin, mert be tudták vonni ezzel az új modellel ezeket a nemzetközi folyamatokat és trendeket is a magyar felsőoktatási életbe. Kérném önöket, hogy ezt 2-3 év múlva tegyék meg, amikor látjuk azt, hogy hogyan is alakul. Mellár képviselő úr mondta, hogy megalapozatlan az egész, de azt gondolom, hogy itt 2016-2017 óta komoly gondolkodás zajlik az egyetemen belül, hogy milyen struktúraváltás legyen, hogyan lehetne ezt megvalósítani. Sokféle modell felrajzolódott, hogy hogyan lehetne még versenyképesebbé, jobbá, innovatívvá tenni az egyetemet. Megtörtént ez a gondolkodás, megtörtént ez az előkészítés. Ennek eredménye a most előttünk fekvő törvényjavaslat. Számtalan más modell is szóba jött egyébként, de azt gondolom, hogy a bevált nemzetközi példákat is figyelembe kell venni, ahogy említettem, akár az Európai Unió területéről, akár Délkelet-Ázsiából vagy az angolszász világból is, vannak ilyen példák, amelyek beváltak, tehát nekünk is ezt meg kell próbálnunk.

Ami mellett mindenki elsiklott, mert nyilvánvalóan nem ez a törvény fókusza, a felsőoktatási törvény módosítása. Én csak szeretném üdvözölni azt, mert a nem állami felsőoktatási intézményeknek egy jóval szabadabb, rugalmasabb légkört tud majd biztosítani ez a törvény például azzal, hogy az állami felsőoktatási intézményeknél bevált kancellári rendszert be tudják vezetni saját döntésük szerint (Arató Gergely: Marhára! Vágynak rá!), be tudják vezetni a nem állami fenntartású felsőoktatási intézmények is. Úgyhogy azt gondolom, összességében majd a vitát még nyilván fogjuk folytatni, a KDNP-frakció támogatja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van arra lehetőség, hogy az elsőként jelentkezett független képviselő felszólalására sor kerüljön. Szabó Sándor képviselő úr kért szót. (Dr. Varga-Damm Andrea: Szabolcs!) Szabó Szabolcs. Megszoktam Szabó Sándort. Szabó Szabolcs képviselő úr kért szót. Parancsoljon!

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tehát akkor nem Szegedről, hanem Csepelről. (Derültség.)Az előttünk fekvő voltaképpen három törvényjavaslat összefüggésben kezeli azt a problémát, amit miniszter úr az expozéjában is felvezetett és a képviselőtársaim is hosszasan beszéltek már erről, a Corvinus működésének átszervezéséről. Voltaképpen nemcsak a felsőoktatásról szóló törvény módosítása és a Corvinus Alapítvány létrehozásáról szóló törvény kapcsolódik ehhez, hanem a vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény megszavazása is. Csak most azt nem tárgyaljuk egyben. Emiatt picit értetlenkednék, mert voltaképpen ez összefügg. Értem, hogy annak van egy külön alpontja is, ami a családi vagyonkezelő alapítványokat is engedi majd létrehozni. Zárójelben megjegyzem: értem én a Mészáros család vagyonkezelő alapítványa létrehozásának indokát is, de mégiscsak ez így függ össze. De mivel nem együtt tárgyaljuk, azt én most nem is tárgyalnám, maradnék ennél a kettőnél.

Elöljáróban azt szögezzük le, hogy a magyar felsőoktatásnak a legnagyobb problémája jelen pillanatban a pénzhiány. Ezt mindenki tudja, aki benne van a felsőoktatásban. Mit csinál ez a törvénymódosítás? Kiemel a hazai felsőoktatási rendszerből egy intézményt, ennek az intézménynek valamilyen módon próbál a jelenleginél több pénzt adni  előzetesen leszögezve nekem az erről a véleményem, hogy nem stabilan tudja ezt hosszú távon biztosítani, de majd mindjárt erről részletesen beszélek , az összes többi egyetemet meg otthagyja a slamasztikában. Ez a probléma ezzel a rendszerrel.

(11.50)

A másik probléma: ha valaki úgy nyúl hozzá a felsőoktatáshoz, hogy nem rendszerben gondolkozik, hanem kiemel egy intézményt, azzal sok mindent elérhet, de hogy jót nem fog vele tenni, azt határozottan merem állítani.

Pósán László hivatkozott erre, hogy ezt most csak kipróbáljuk, és akkor majd ha beválik, akkor az milyen jó, merthogy a többi egyetemre is alkalmazható lesz. Mondjuk, akkor visszakérdeznék: és a kancellárok meg a konzisztóriumok esetében miért nem próbáltuk ki? Persze, mert akkor nem volt érdek. Itt sem az az érdek, mert ebből nem lesz nemzeti modell.

Miniszter úr is pontosan tudja, mert ha megnézzük, hogy ez mennyi nemzeti vagyon átadásával jár egy egyetem esetében, akkor az összes állami egyetem és főiskola esetében  nagyrészt ezek ma már egyetemek  ez olyan irdatlan mennyiségű összeg, ami nem áll rendelkezésre. Tízezer-milliárd forintos nagyságrendről kellene beszélnünk. Ha az összes, több mint 2 millió hektárnyi állami erdővagyont átadom, akkor sem jön ki a szám. Tehát ebből ilyen értelemben nyilván nemzeti modell nem lesz.

Jelen pillanatban a nemzeti modell a pénzhiány. Én is csak arra tudok hivatkozni, amit Hiller István is mondott: én is az ELTE-n vagyok egyetemi oktató, ráadásul pont egy ugyanolyan karon, csak a másikon, a TTK-n, ahol éppen tucatszámra rugdossák ki a kollégákat. Tehát lehet, hogy ezzel kéne első nekifutásra foglalkozni, ezért ezt csak szeretném jelezni.

Azt, hogy az átalakításnak mi a lényege, nagyrészt az előttem szólók már elmondták. Tehát létrejön egy alapítvány, az alapítvány kap vagyont, részben ingatlan vagyont, részben vagyonkezelőként állami tulajdonban lévő részvényeket kap, és az ezekből keletkező bevételekből meg saját bevételekből meg magánadományokból működne 2020-tól ez az intézmény.

Mi ezzel a probléma? Határozottan merem állítani, hogy ez a stabil és hosszú távú fenntartható gazdálkodásnak az alapjait nem biztosítja. Nagyon egyszerű ennek az oka. Ha megnézzük, hogy mennyi hozamot  esetünkben osztalékot  lehetett elérni ebből a MOL- és Richter-részvényekből álló pakettből az elmúlt tíz lezárt évben, akkor azt látjuk, hogy egy darab év volt a tízből, amikor annyit vagy többet értek el hozamként, mint amit a Corvinus állami támogatásként kap. Tízből kilenc évben kevesebbet kapott. Három év volt, amikor például a MOL-részvények után nulla forint osztalék járt.

Tehát az elmúlt tíz lezárt év adatai alapján biztosan állítható, hogy ez nem tekinthető stabilnak. Hogy a jövőben mi lesz, azt nem tudjuk. A gazdaságra az a jellemző  corvinusos kollégák jobban értenek hozzá, mint én geográfusként , hogy vannak konjunktúraciklusok, főleg az olajipar az, amely ennek a leginkább kitett. Lehet, hogy öt év múlva egyébként megint nulla forint lesz a MOL-osztalék. Hogy lehet akkor ezt kezelni? Pontosan tudja az előterjesztő is, hogy ez ilyen probléma, ezért hogy reagált rá? Beleírta a módosítóba, hogy persze, állami támogatás nem jár, de egyébként a minisztérium éppen valamilyen, a kettejük által megállapított feltételrendszer mentén mégiscsak adhat támogatást pont olyan célokra, mint amilyen célokra alapesetben az egyetem, egy állami egyetem megkapja az állami támogatását. Mert tudja nyilván az előterjesztő is, hogy előfordulhat olyan év, amikor ez nem lesz így.

Az ingatlangazdálkodásból meg nagyon vagyon nem fog bejönni, ez viszonylag egyértelmű. Az is egyébként egy nagy vagyonelem, merthogy ez a részvénypakett a február 4-ei névértéken 380 milliárd forintot ért, az ingatlan vagyon értéke nehezebben megbecsülhető, de mindenféleképpen százmilliárdos nagyságrend.

És akkor még egy dolgot ne felejtsünk el! Az ilyen, vagyongazdálkodással foglalkozó gazdasági szakemberek egy dolgot mindig meg szoktak említeni: ne feledkezzünk meg az inflációs hatásról! Azt szokták mondani, hogy meg kell nézni, hogy mennyi a maginfláció, és plusz 2-3 százalékot rá kell számolni éves szinten. Tehát tavaly 2,8 volt a maginfláció  bólogat Mellár úr, és örülök neki, mert ez az ő szakterülete inkább, mint az enyém , plusz ráteszem a 2-3 százalékot. Ez azt jelenti, hogy 5-6 százalékos éves hozamnövekedési ütemmel kell számolni, plusz az infláció most növekedési pályán van, tehát hosszabb távon még egy nagyobb hozamnövekedési ütemmel kell számolni. Ekkor lenne stabilan működő ez a rendszer  csak ezt nem tudjuk garantálni, ugye? Ez a probléma lényege. Tehát hogy igazából szerintem a hosszú távú stabilitás szempontjából ez nem kielégítő, és az egyetemek működésének ez egy nagyon fontos eleme, hogy stabilitást tudjon biztosítani, mert itt nem egyik hónapról a másikra születnek meg a döntések, mint mondjuk, az autóiparban. Mert egy autógyárban le lehet állítani a termelést, le lehet állítani egy műszakot, kevesebb autót lehet gyártani, el lehet bocsátani embereket, s a többi. De a felsőoktatás nem így működik. Ott előre kell gondolkozni, méghozzá évtizedekkel. Éppen ezért merem azt határozottan állítani, hogy ez a gazdálkodási modell nem jó, és rossz irányba viszik el szerintem a Corvinus működését.

A másik, hogy abból a szempontból is jelentős instabilitást visznek be a hazai felsőoktatási rendszerbe, hogy azt értem persze, hogy a Corvinusszal ezt önök nagyon jól leegyeztették, csak senki mással nem. Egy ilyen típusú átalakítást érdemes lett volna érdemi szakmai-társadalmi vitának kitenni. Az nem szakmai meg társadalmi vita, hogy önök leegyeztetnek valamit, és amikor bemegy a törvénymódosítás, akkor kiküldik egy e-mail-listára, hogy na, most hozzá lehet szólni. Ez egy olyan fajsúlyú átalakítás, amit a hazai felsőoktatás szereplőivel, meg azokkal a szakemberekkel, akik benne vannak, meg  ezt sokszor elmondtam már, de mindig kinevetnek ezért  a mindenkori ellenzékkel is érdemes lenne egyeztetni. Mert mint említettem, itt több évtizedre előre kell gondolkozni a felsőoktatásban, és azt, gondolom, önök sem gondolják, hogy harminc év múlva is önök lesznek kormányon, már csak formállogikai alapon sem.

A másik fő probléma ezzel az előterjesztéssel, hogy semmiféle garanciát nem nyújt arra vagy nem kínál, nem ír elő, hogy mit várunk el a Corvinustól annak fejében, hogy kap 380 milliárd forintnyi állami tulajdonú részvényt vagyonkezelésbe, és kap, mondom, pontosan nehéz ezt megmondani, de mindenféleképpen százmilliárdos nagyságrendű ingatlan vagyont. A probléma az, hogy ha egyszer ennyi pénzt meg vagyont odaadok egy egyetemnek, és azt mondom, hogy működj  idézőjelbe téve magánegyetemként, de én ezt nem tekinteném magánegyetemnek, mert az én adófizetői pénzem is ebben benne van, szóval, ez olyan nemzeti vagyon, amit így átadunk, tehát ez a nem tudom, minek nevezzem. Ez az állami magánegyetem, ilyen unortodox megnevezéssel. Az teljesen elvárható lenne szerintem, hogy valami követelményt írjunk elő. Mondjuk, azt például, hogy olyan arányban legyenek jelen az ösztöndíjas hallgatók, mint az előző félév felvételijén az egész országban a felsőoktatásban volt. Vagy írjunk elő egy konkrét számot. Nem tudom én, 1225  most hasamra ütöttem és mondtam egy számot , tehát valami garanciát azért illett volna beletenni, ugyanis nyilvánvaló, hogy az fog történni a Corvinuson, hogy a gazdasági kényszer miatt  hiszen bevételt kell termelnie az egyetemnek, főleg olyan évben, amikor az osztalék miatt a hozam alacsonyabb lesz  neki plusz, plusz, plusz tandíjas hallgató kell. Mit fog csinálni? Elkezdi növelni a tandíjas hallatók számát és arányát, az ösztöndíjasokat meg majd szépen elkezdi visszaszorítani. Ez mindenhol így működik az alapítványi iskolák esetében. Semmiféle garancia nincs, hogy hány százaléknak kell lenni. Megteheti. Maga a kancellár asszony be is jelentette, hogy a mostani 60-40 százalékos arányt ő meg akarja fordítani 40-60-ra. Ezt meg lehet tenni több módon: növeli a számát a tandíjas hallgatóknak, meg meg lehet úgy tenni, hogy csökkentem az ösztöndíjasokét. Plusz arra sincs semmiféle garancia, hogy amit ő vállalt, hogy nyújt majd ösztöndíjat hallgatóknak, hogy tandíjmentesen tanulhassanak, hogy azok mondjuk, magyar állampolgárok legyenek. Mert nyilván az ő helyükben én is azt csinálnám, hogy a legjobb külföldi hallgatókat ösztöndíjjal idehoznám a Corvinusra, mert ez a működés logikája. Így növeli az ő saját presztízsét hosszú távon, mert így tudja kitermelni az új feltörekvő tudósgenerációból a saját munkatársi bázisát, és így lesz még elismertebb, még elismertebb az egyetem. Sajnálatos módon ezt is megspórolták maguknak.

Aztán nagyon érdekes az, ahogy érvelt a miniszter úr meg a kormánypárti hozzászólók is, hogy az autonómiájukat még jobban biztosítjuk, merthogy szabadon alakíthatja a struktúráját az egyetem. És akkor a többi egyetem miért nem teheti ezt? Akkor ez logikusan fölmerül, hogy akkor a többi egyetemnél is el kellene kezdeni ezen gondolkodni.

(12.00)

Ráadásul itt tényleg nem valósul ez meg teljes mértékben, mert valóban  itt több előttem hozzászóló már elmondta , az egy dolog, hogy a kancellár helyett lehet gazdasági vezető is, ezt egyébként meg lehetne tenni a többi egyetem esetében is, de a rektor felé meg odaültetik ezt a bizonyos elnököt. Elvesznek rektortól döntési jogköröket, odaadják az elnöknek, a rektorkinevezésnél a személyi anyagokat majd az elnök fogja véleményezni, hogy kit nevezzenek ki rektornak, ahhoz mindig be kell adni egy anyagot, azt egyébként nem a miniszterelnök fogja kinevezni, mint a mostani rendszerben a Corvinusnál. Miért problémás ez? Mindenben egyetértési joga lesz az elnöknek, tehát nélküle semmit. Valóban, egyszerre három olyan ember lesz, aki képviselni tudja majd az egyetemet. Az egy vicces megoldás lesz jogi szempontból.

Visszatérve a lényegre: miért problémás az, ha a rektor jogköreit csökkentik? Azért, mert az egyetem egy oktatási, kutatási intézmény, az nem vállalkozás, nem arra jött létre, hogy pénzt termeljünk. A tudást kell valahogy bővíteni meg terjeszteni, ezért szokás az, hogy a rektorokat megválasztja az oktatók, kutatók közössége saját magából, abból a testületből, abból a közösségből, akik ott vannak, az egyetemi polgárságból, és ő irányítja így az egyetemet rektorként. Na most, ha a nyakára ültetek egy elnököt, akkor ennek a logikája meg fog változni, mert ott a pénztermelés lesz a lényeg.

Ha már itt sokat suzukiztunk, eszembe jutott egy japán példa ezzel kapcsolatban. Egyszer elment egy magyar forgatócsoport az Oszakai Egyetem magyar tanszékére, ha jól emlékszem, ’93-ban jött létre, és megkérdezte a riporter az ottani magyar tanszék vezetőjétől, hogy mondja már meg nekem őszintén, minek magyar tanszék Japánban, olyan messze vagyunk, nem sok közünk van egymáshoz. Elkerekedett szemmel nézett a tanszékvezető, mert látszódott, hogy nem érti a kérdést, és mondta, hogy de hát, jó napot, hát ez egy egyetem, itt mi mindennel foglalkozunk, hát ez a lényege az univerzitásnak. Tehát ez fog elveszni akkor, ha a rektor egy ilyen papucs orrán pamutbojt lesz, és egyébként mindent az elnök, a kancellár vagy a gazdasági vezető fog eldönteni.

Persze, itt szóba került az, hogy igen, a közalkalmazotti státusz megszűnik, a jubileumi jutalmak ötéves átmenet után megszűnnek s a többi, kap egy rugalmasságot. Persze, hosszú távon ez az egyetemnek jó lesz, hogy ő szabadon tud munkavállalói szerződéseket kötni, csak azért jelezném, hogy amikor a Corvinus kapcsán itt beszélgettünk, akkor önök mindig ezt hozták elő elsőként, hogy az milyen dolog, elszipkázza a jó magyar oktatókat, meg külföldről idehoz mindenkit magas fizetésért. Mert így működik egy jó egyetem, csak ezt minden egyetem esetében megvalósítható rendszerben kéne kidolgozni, és nem úgy, hogy a haverok egyetemét emelem ebből ki. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kétperces felszólalásokat megelőzően miniszter úr kért szót. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó.

DR. PALKOVICS LÁSZLÓ innovációért és technológiáért felelős miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ungár Péter felszólított arra, hogy ne térjek ki a vita elől. A képviselő úr még fiatal képviselőként is meg oktatáspolitikusként is, az itt lévők emlékeznek arra, hogy az első négyéves ciklusban minden esetben, amikor egyébként oktatási területen bármilyen kérdés felmerült, hosszasan vitatkoztunk erről, tehát nem szeretném, ha esetleg új képviselőként másfajta kép élne önben erről, ezért kértem azt, hogy most szeretnék hozzászólni és reagálni az eddig elhangzottakra.Miután itt mi mindannyian valahol kollégák lennénk az összes felszólalóval, én értem az önök nehéz helyzetét, ugyanis az a helyzet, hogy olyan dologról kell negatív véleményt mondani, amely az önök számára is világos, hogy ez egy jó dolog. Azért jó dolog, mert ha megnézzük a Corvinus Egyetem történelmét, ugyanebben a körben 2014-ben voltak olyan vélelmezések, hogy a Corvinus Egyetemet a kormány be akarja zárni. Ha még emlékeznek rá, szerintem volt a Corvinus Egyetemnek az ilyen élőlánccal való körülölelése is, ha minden igaz, sokan tiltakoztak az ellen, hogy miért nem veszi a kormány komolyan a Corvinus Egyetemet. Aztán jöttek a kancellárok, amikor arról volt szó, hogy úristen, egy gyeplőt rak az állam az egyetemek nyakára.

No, mi történik most a Corvinus Egyetemmel? Pontosan ezt a helyzetet próbáljuk egy másik irányba változtatni, konkrétan az egyetemet úgy akarjuk működtetni, mint egyébként bármelyik olyan külföldi egyetem, amelyet önök egyébként példaként szoktak felhozni, és nagyon helyes, hogy ez így van, tehát ezért értem én az önök nehéz helyzetét, hogy erről negatív dolgokat mondani nehéz, de mégis kell, ez a politika természete. Itt ezzel ezt be is fejezném, és szeretnék inkább szakmaibb módon válaszolni a különböző felvetésekre.

Alapvetően Brenner Koloman képviselő úr kérdéseire néhány rövid választ adnék, hogy miért a Corvinus Egyetemet, és miért beszélünk a rankingekről. Igen, a rankingek egy valóban egy nehéz ügy, nagyon sokfajta ranking van, van a sanghaji lista, van egy sor másik dolog. Mindig meg kell nézni, hogy az egyetem hol tud egyébként szerepelni. A rankingnek nem az a jelentősége, hogy hol szereplünk, hanem hogy hogyan jutunk el egyik szintről a másik szintre. Ezért kell olyan feltételeket teremteni, hogy ezekben a rankingekben jól tudjunk szerepelni. Egyébként egy olyan egyetem esetében, amely szeretné növelni a külföldi hallgatók létszámát, ez egy alapvetően fontos dolog.

Én úgy éreztem az eddigi vitából, hogy talán a külföldi hallgatók erősebb megjelenése a magyar felsőoktatási rendszerben mintha ez negatív dolog lenne. Nagyon bízom abban, hogy az itt ülők ezt nem így gondolják, már csak azért sem, mert 2014-ben a felsőoktatási stratégiában kitűztünk néhány célt. Az egyik cél az volt, hogy az akkor 5 százalék külföldi hallgatói arányt emeljük fel 15 százalékra. Ebbe az irányba haladunk egyébként, nem csak a Corvinus Egyetem, ebben más egyetemek ebben a pillanatban, azt gondolom, nagymértékben jeleskednek. Tehát ez egy jó irány egy olyan területnek, mint az oktatás, a kutatás, a nemzetköziségét pontosan az biztosítja, hogy minél több külföldi szereplő vegyen ebben részt, és a hallgatók ebbe a kategóriába tartoznak. Most 11 százaléknál tartunk, 15 százalékot tűztünk ki, és ne zárjuk ki egyébként azt, hogy ez az arány növekedni fog.

Koloman képviselő úrnak: a vagyon nagysága nem ugyanaz, mint a hozam. Ebből a 380 milliárdnyi részvényvagyonból nem tudnánk megoldani a magyar felsőoktatás problémáit, mert egyszerűen nem erre van, ennek a hozama az, ami itt érdekes lesz. Alapvetően ez a fajta működésmód létezik a világ nagyon sok egyetemén. Ha megnézzük 2014-ből ezt a felsőoktatási stratégiát, leírtunk egy olyan finanszírozási modellt, ami úgy általában a világon egyébként igaz. Ha megnézünk egy hasonló módon működő amerikai egyetemet, ennek az amerikai egyetemnek a bevételi struktúrája, persze ez nem általános, nagyjából úgy néz ki, hogy a költségvetésének a negyedrészét hallgatói tandíjakból állják, negyedrészét különböző grantekből, negyedrészét direkt megbízásokból, tehát piaci megbízásokból, az utolsó negyedrészét pedig alapvetően azoknak az embereknek a támogatásából, akiknek fontos az egyetem.

Ma Magyarországon ezt nem nagyon tehetjük meg, különösen nem tehetjük meg az állami egyetemekkel, ugyanis senki nem fog egy állami egyetemnek támogatást adni, mert ott az állam válik tulajdonossá. Ezt a helyzetet itt most kezeltük ezzel, hogy itt alapvetően az egyetem lesz a fontos, és nem a mögötte lévő állam, fenntartó, hanem egy másik konstrukció jelenik meg. Tehát alapvetően itt megnyitottunk egy olyan lehetőséget, amit aztán majd nyilván szeretnénk továbbvinni, ami az egyetemek ilyen értelmű támogatását lehetővé teszi. El kell menni Szingapúrba, meg kell kérdezni Szingapúrban egy diákot, hogy egy demokráciában az egyetemek miért működnek ilyen módon, mint amit egyébként most itt tervezünk.

Ami a tandíjas képzésekre vonatkozik, itt továbbra is a kiválóság számít, azt gondolom, ezt elmondtam a beszédemben, ezt nagyon sokszor nyilatkoztuk. Ami történik, hogy az állami ösztöndíj helyébe a Corvinus-ösztöndíj lép be. Az állami ösztöndíjnál nem a hallgató szociális helyzete határozza meg azt, hogy ki lesz állami ösztöndíjas, hanem a teljesítménye. Ez így van most is, és így volt, és így lesz ezentúl is. Vannak önköltséges hallgatók is valóban, tehát nem kellett semmit elismernem. 2013 óta vannak a magyar felsőoktatási intézményekben önköltséges hallgatók, vannak persze. (Ungár Péter: Van tandíj!) Hát persze, kétfajta finanszírozási mód van. Képviselő úr, ez legfeljebb önnek új, de szerintem az itt lévők jelentős részének ez nem új. Vannak önköltséges hallgatók, akik kifizetik az önköltséget, ha nem kapnak állami ösztöndíjat. Itt csak annyi történik, hogy az állami ösztöndíj helyett Corvinus alapítványi ösztöndíj fog létrejönni. Hogy a vállalati és az alapítványi forma miért nem jó, eddig az állami formát nem tartottuk megfelelőnek, tehát el kell dönteni, hogy most melyik nem jó. Ez egy elég érdekes dolog.

A finanszírozási rendszer, azt gondolom, ha valaki egy egyetemet ismer, pontosan tudja, hogy a finanszírozási rendszer nagyon sok lábon áll, a magyar egyetemek is, kivéve tulajdonképpen ezt az utolsó elemet, ami a donációt jelenti, jelentős mértékben állami forrásból finanszírozódnak, egy kisebb mértékben különböző pályázati forrásokból, egy kisebb mértékben az önköltséges, ön által tandíjnak nevezett befizetésekből, és egészen picike mértékben vállalati direkt megbízásokból. Ez nem jól van így, 2014 óta ezen igyekszünk változtatni, és egyébként jól is haladunk szerintem ezzel a dologgal, minden egyetem.

Ami Koloman képviselő úrnak a társadalmi légkörrel, az Akadémiával kapcsolatos megjegyzését jelenti, ezt nem tudom hogy értelmezni, hogy Pálinkás József szerint minősíthetetlen hangnemben beszélek Lovász Lászlóval. Egyrészt nem beszéltem vele minősíthetetlen hangnemben, az összes tárgyalásunk nagyon baráti hangnemben zajlott. Pálinkás úr pedig ezeken nem vett részt, tehát nem értem, hogy ezt mire alapozza, de ez majd egy másik vitának lesz a tárgya.

Hiller képviselő úr pontjaira reagálva, hogy romlik-e 2010 óta a magyar oktatás színvonala, ezt nem nagyon tudjuk, hogy így van-e. PISA-felmérések eredményeit említette, meglátjuk, hogy milyen lesz az idei, de vannak más felmérések, mint mondjuk a PIRLS, TIMSS, aminél viszont javultak, akármit teszünk, amúgy a köznevelésről van szó, most ebbe nem akarnék belemenni, ez egy másfajta vita itt.

(12.10)

De az a helyzet, hogy a PIRLS-nél javultak lényegesen, azóta, mióta egyébként a gyerekek óvodába járnak, meg azóta, amióta állami fenntartásba vettük azokat az iskolákat, ahol korábban nem sikerült ezt a problémát megoldani. Ebben egyébként, azt hiszem, egyet is értettünk az MSZP oktatáspolitikusaival, hogy ez egy jó irány, tehát egy ilyen sajátos helyzetbe kerültünk most.

Azt, amit a képviselő úr mond, hogy kisebb létszámú, tandíjas, kisebb oktatói létszámú egyetem, ezt nem tudom, hogy honnét számolták ki. Azok az üzleti tervek, azok a tervek, amiket én a Corvinus jövőbeli stratégiájáról láttam, pont nem ezt tartalmazták. Úgyhogy itt azt szeretném tényleg mondani, hogy mielőtt ilyen kijelentéseket teszünk itt, ebben a Házban, ezeket fontoljuk meg, hogy valóban van-e ezeknek alapja. Ugyanúgy, mint a 2 millió forintos tandíj, mert nem nagyon látom ennek az indokát, hogy miért lenne 2 millió forint egyébként a tandíj. Szívesen megnézném azt a számítást, ami valamilyen információk alapján ezt egyébként megjelenítette.

Az osztalék, ahogy említettem, egy bevételi forrása az alapítványnak. Nyilvánvalóan itt azért nagyon sok minden történt még. Régi bűnnek hosszú az árnyéka; azt hiszem, így mondják ezt. Itt van egy szerencsés helyzet, hogy azt a PPP-konstrukciót, amit annak idején rákényszerítettünk az egyetemekre, nagyjából 400 milliárd forint értékben, ezeket a kormány elkezdte kiváltani. Ez a kiváltás most is zajlik. Ennek az egyik eleme az, hogy a Corvinus Egyetem számára a kormány biztosítja azt a forrást, amit egyébként a lehető legrosszabb PPP-konstrukció esetén annak idején, a 2010 előtti kormány, most hívjuk úgy, hogy támogatásával megjelenítettünk. Biztosítjuk ezt a forrást, hogy meg tudjuk venni azt az épületet, az egyetem meg tudja venni azt az épületet. Itt két dolog történik. Az egyik az, hogy amit egyébként az egyetem meg az állam eddig fizetett, ez évi 1,4 milliárd forint volt, bérleti díjként, illetve az a bevétel, ami a PPP-partner esetén megjelenik az épület maradék részére, ez mind a Corvinus Egyetem bevétele lesz, nettóban ez évente 1,4 milliárd forintot fog jelenteni, ami hozzáadódik az előző összegekhez. Tehát itt nemcsak az alapítványnak vannak egyébként ilyen értelmű bevételei és lehetőségei, hanem amiatt, hogy az egyetem független lett az államtól, ezért az egyetemnek is. Én azt hiszem, hogy ezek nagyon fontos dolgok.

Az ingatlanállományra visszatérve. Nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy az egyetem ingatlan vagyonának egy eleme a Corvinus Egyetem főépülete, azt ne lehessen terhelni és ne lehessen értékesíteni; azt hiszem, ebben egyetértünk. Az összes többi épülettel viszont, ha az egyetem nem tud gazdálkodni a saját ingatlan vagyonával, akkor mit csinál? Tehát ha neki egy épületre nincsen szüksége, mert mondjuk, az eddigi kollégium helyett egy sportcsarnokot akar, vagy a sportcsarnok helyett egy kollégiumot akar… (Dr. Vadai Ágnes: Stadiont!) Hát, az egyetemisták szoktak sportolni, képviselő asszony, úgyhogy óvatosan ezekkel a kijelentésekkel! (Dr. Vadai Ágnes: Stadiont, amit Mészáros Lőrinc épít.) Óvatosan ezekkel a kijelentésekkel! (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Tehát akkor az egyetem ezzel nem tud mit tenni.

Ami nagyon fontos, hogy benne van a törvényben, célszerű esetleg ezt megnézni benne, hogy az egyetem a főépületen kívüli vagyonelemeit értékesítheti, de muszáj, hogy ugyanolyan módon ingatlant vásároljon belőle, ami egyébként az alaptevékenységét támogatja. Tehát oktatási, kutatási, illetve közösségi célú ingatlant lehet belőle vásárolni. Tehát ilyen értelemben az a félelem, hogy itt az állam által odaadott vagyon elveszik és átalakítjuk működési költséggé, az alaptalan, mert ezt maga a törvény sem teszi lehetővé. Az pedig, hogy az egyetem a vagyonával tudjon gazdálkodni ezen feltételek mellett, szerintem ez legitim igény. Ha bármelyik rektorral beszél például a képviselő úr, Bódis volt rektor úrral a Pécsi Egyetemen, ő évek óta mint a Rektori Konferencia elnöke azt mondta, hogy adja oda az állam a vagyont, nem kezelésbe, hanem tulajdonba az egyetemeknek, hogy ezt a gazdálkodást meg tudják ejteni. Ha megnéznek, mondjuk, régebbi egyetemeket vagy máshogy működő egyetemeket, például a cambridge-i egyetem, a Trinity College, azt hiszem, talán a harmadik legfeltőkésítettebb cége Angliának, a saját vagyonával gazdálkodik; nyilván erre neki hatszázvalahány éve volt. Ha úgy gondoljuk, hogy ez ott működik, akkor ezt a lehetőséget ne akarjuk elvenni ettől az egyetemtől.

A közérdekű vagyonkezelő alapítvány. Szabó Szabolcs képviselő úr ugyan csak egy mondattal utalt rá, de valóban, ennek az alapítványnak van egy közérdekű és van egy magánváltozata. Ez a Mészáros Lőrinc-dolog elhangzott itt. Az a helyzet, hogy Magyarországon van 4 ezer olyan vállalat, ahol a tulajdonosok most érték el azt a korhatárt, hogy nyugdíjba vonulnának (Dr. Vadai Ágnes: Csak nem?), csak nem tudják a vállalatukat kire hagyni. (Dr. Vadai Ágnes közbeszólása.) És ez az alapítványi forma egyébként szerintem közös lehetőséget teremt arra, hogy ezt a vagyont megőrizzük valamilyen formában, például egy ilyen alapítványi struktúrában. Németországban, Ausztriában ezek működnek, és jól működnek ráadásul. Ezt szeretnénk létrehozni. Tehát én azt gondolom, hogy ezt itt elismerésként tekintettem képviselő úrtól, ritka volt azon események száma, amikor ilyet kaptam, de ezt pozitív dolognak vettük. (Szabó Szabolcs nevetve a fejét rázza.  Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Írányítási mechanizmus… (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.  Zaj az ellenzéki pártok padsoraiból.) Hát, igen, ez is megtörténik. Lehet, hogy még lesz később is ilyen. No de térjünk vissza az egyetem ügyeire!

Képviselő úr, Hiller képviselő úr megkérdezte, hogy de mi van a többi egyetemmel, Debrecennel, Szegeddel, Péccsel. Az a rossz hírem van, hogy a többi egyetem is igyekszik fejlődni, és a kormány ezeket ugyanúgy támogatja. Ha mondjuk, megnézik a Szegedi Tudományegyetem elmúlt időszakát, hogy honnét hova jutott, mennyi energiát fordítunk például arra, hogy a Szegedi ELI Science Parkban, ami a Szegedi Tudományegyetem tulajdona, a lézerközpont jól működjön, e köré építsünk egy tudományos környezetet, hogy a szegedi egyetemen fejlesszük például a műszaki képzést  hát, ehhez kevés köze volt a Gyurcsány-kormánynak (Dr. Vadai Ágnes a fülét Palkovics László felé fordítva: Na?) , hogy például az egyetem épületét felújítsuk, ami egyébként nem történt meg a korábbi kormányok alatt, ez például Szegedre jellemző. (Dr. Mellár Tamás felé:) De tudnám mondani az ön egyetemét is. Nyilván ön mint az egyetem közgazdászprofesszora, részt vesz abban a munkában, ami a pécsi egyetem köré épített innovációs környezet ügyéről szól. Ez arról szól, hogy a Pécsi Tudományegyetem köré próbálunk egy olyan gazdasági innovációs környezetet építeni, nem kevés állami támogatással  össze lehet számolni, hogy ez mennyit jelent , ami ahhoz szükséges, hogy Pécs működjön. De azért, mert Pósán képviselő úr itt srégen ön mögött ül, a Debreceni Egyetem esetében ugyanez történik. Ha megkérdezi a Debreceni Egyetem kancellárját, rektorát vagy az ott lévő professzorokat, hogy mi is az, amivel ők most szembesülnek: szerintem nem az, amit egyébként önök itt mondtak. Úgyhogy szerintem amiatt aggódni, hogy a többi egyetem nem fejlődik, kár. Olyannyira kár, hogy ha mondjuk, megnézzük az Állatorvostudományi Egyetemet, ez Európa hatodik legjobb állatorvos-tudományi egyeteme, a száz közül a hatodik helyen vannak, tehát ők már elérték az első százat. Ha megkérdezik ennek az egyetemnek a rektorát, hogy ő erről mit gondol, akkor szerintem ő is pozitívan fog erről nyilatkozni. Tehát itt pont nem a központosítás erősítése zajlik, hanem pont az ellenkezője. No, tehát nem egy intézményben gondolkodunk, csak ez lett volna a lényege.

Arató Gergely képviselő úr hozzászólására. Én őt komoly oktatáspolitikusnak tartom, de most mintha nem lett volna elég ideje felkészülni, és nem nézte volna meg a törvényjavaslatot. Az egyetemi autonómia miatt aggódik. Ha felüti a (2b) pontját az Nft.-módosításnak, az pontosan leírja, hogy miről van itt szó. „A magán felsőoktatási intézmény alapító okirata úgy is rendelkezhet, hogy  a felsőoktatási intézménynek a kutatás és a tanítás tartalmával és módszereivel kapcsolatban az Alaptörvényben biztosított önállóságát nem sértve  az intézményi munkaszervezet vezetésére, valamint a fenntartó által meghatározott feladatok ellátására elnöki tisztség hozható létre.” Tehát két mondat: hozható létre, munkaszervezet, a harmadik pedig az, hogy ez az Alaptörvényt nem sérti. Tehát én azt gondolnám, hogy azok az aggodalmak, amelyek az ilyen típusú egyetemekre, és ez nem csak erre az egyetemre vonatkozik, ez vonatkozik az összes többi magánegyetemre is, ezek talán nem valósak. Igyekszem pontos lenni. Amikor beszélünk, nagyon fontos, hogy arra reagáljunk, ami egyébként elhangzott.

A felsőoktatás finanszírozása kapcsán, ha megnézzük a számokat, 2014 óta ezek folyamatosan növekszenek. Ha megnézi képviselő úr azt -ezek elérhető információk, Magyar Államkincstár , hogy az egyetemek ebben a pillanatban mennyi likvid forrással rendelkeznek, azt hiszem, ez most valahol 280-300 milliárd forint között van, ez az a pénz, ami a számlájukon van. Ennek az egyik fele bizonyosfajta előleg, a másik fele pedig a finanszírozásuk. Tehát hogy ezek a források nem nőttek, ez nem teljesen így van, célszerű a számokat pontosan megnézni.

Ami a Corvinus Egyetem jövőbeni működését jelenti, két nagyon fontos dolog. Az egyik az, hogy a hallgatók, akik elkezdték a képzést, és beletartoznak egyébként még az ebben az évben szeptemberi kezdéssel bíró hallgatók is, ők úgy fejezik be, ahogy elkezdték, ha magyar állami ösztöndíjasként, akkor magyar állami ösztöndíjasként, ha önköltséges hallgatóként, önköltséges hallgatóként. Tehát őrájuk az új finanszírozási forma nem vonatkozik.

Az, hogy harmadára fog csökkenni a hallgatói létszám: nem fog harmadára csökkenni, nem lenne értelme neki, hiszen az egyetem nem lenne fenntartható. Egy egyetem azáltal jellemzett, hogy vannak oktatói, meg vannak hallgatói, meg van tevékenysége, tehát olyat gondolni, hogy ezt nem így akarja valaki működtetni, akkor minek csináljuk, tehát ennek nincs értelme. Úgyhogy én el szeretném oszlatni képviselő úrnak az aggodalmát, hogy ez így fog történni.

Felmerült kérdésként a Ménesi út, azt hiszem, képviselő úr említette a Ménesi úti ingatlant… (Szabó Szabolcs: Mányoki.) Mányoki? (Szabó Szabolcs: Mányoki 9.) Igen. Tehát az a helyzet, hogy a Közszolgálati Egyetem kampusza, ahogy látják, fejlődik. Addig, amíg ez a dolog le nem záródik, addig az állam más ingatlanokat bocsát a rendelkezésére. A Ménesi úti ingatlant is egyébként a rendelkezésére bocsátottuk, de ahogy a törvényben ez is látszik, ez a Ménesi úti ingatlan is szintén a Corvinus Alapítvány tulajdonába fog kerülni, pont amiatt, hogy az alapítvány ezzel is tudja támogatni az egyetemi képzést, kutatást, jelesül a Corvinus Egyetemet. Tehát ennek ennyi indoka van, semmi más indoka nincs.

Azt gondolom, az állami kontroll többször elhangzott, hogy az állam kontrollálni akarja ennek az egyetemnek a működését. Kedves Képviselő Hölgyek, Urak! Tehát ez pont arról szól, hogy az állam mint alapító, elvágja a viszonyt az alapítvánnyal. Tehát itt az történik, mint a vagyonkezelő alapítványok ezen típusánál, hogy amikor a folyamat lezárult, akkor gyakorlatilag minden jogosultságot az alapító átad az alapítvány kuratóriumának.

(12.20)

Ez ma is megtehető bizonyos pontig, de a mai alapítványi struktúrában nem lehet átadni a kuratórium kinevezési jogát, azt az alapítónak magánál kell tartania. Itt ezt is át lehet adni.

Képviselő úr megkérdezte, hogy mi a garancia arra. Olyan embereket kell az alapítványba beválasztani, akik részben a szakmát képviselik, a tudományt, az oktatást, az innovációt, az ipart, s el kell hinni és bízni kell abban, hogy ők ezt így fogják gondolni addig, amíg ők vannak pozícióban, meg akkor is, amikor majd új alapítványi kuratóriumi tagokat fognak beválasztani. Ez a működési módja ennek a dolognak. Tudom, hogy jelen pillanatban ez nálunk még nehezen elképzelhető, de egyszer el kell kezdenünk. Bízunk abban, hogy ez egy jó kezdet lesz.

A fizetős hallgatókról már beszéltem, erről nem is akarnék több dolgot mondani. A fizetős hallgatók megjelenése szerintem egy kifejezetten jó dolog.

Ungár Péter köszöni a Corvinusnak a CEU-val kapcsolatos pozitív dolgát. Ez abból látszott, hogy a Corvinuson BSc-fokozatot szerzett hallgatók utána átmentek a CEU-ra MSc-re, mert a CEU-nak nem volt BSc-s képzése, meg a Közép-európai Egyetemnek se. Úgyhogy szerintem ezt a Corvinus majd meg fogja valamilyen módon köszönni. Arról, hogy ez neoliberális vagy nem, lehet vitatkozni. Ellentétben önnel én nem a CEU-n végeztem és mérnök vagyok, úgyhogy ezt a vitát most itt nem is nyitnám meg.

Egy dologra azért szeretnék reagálni. Ön ugyanis azt mondta, hogy a bölcsészettudományi kutatást a magyar kormány nem támogatja. Javaslom megnézni az egyetemeken tanuló hallgatók arányát, hogy ebből mennyi az, aki a STEM-területekhez, tehát műszaki, informatikai, egyéb más, és mennyi az, ami nem a STEM-területekhez tartozik. Bár jelentősen javultunk, 2012-ben 22 százalék volt a STEM-hallgatók aránya, most már 29 százalék a felvételizők esetében, a maradék viszont jelentős részben valahol a bölcsészettudomány területén tanul. Ha megnézi az egyetemek kutatási kiadásait és összehasonlítja a német egyetemekkel, azt láthatja, hogy Magyarországon minden területen, a bölcsészettudomány, a társadalomtudományok területén, a közgazdaságtudomány területén többet költenek az egyetemek ezekre a területekre, mint a STEM-be tartozó területekre, akár természettudományra, akár informatikára. Tehát azt az aggodalmat, hogy a bölcsészettudományok bármilyen módon negatívan érintettek, a számok nem támasztják alá. Németország egy sikeres ország, azt gondolom, hogy még van nekünk is hova fejlődnünk ezen a területen.

Mellár Tamás és Hiller képviselő úr is megkérdezte, hogy miért nem az EMMI államtitkára vagy minisztere ül itt. Ennek az az oka, hogy ez egy pilotprojekt, tehát egy olyan dolog, szerettük volna, hogy üzleti módon működő egyetem legyen, így innovatívabb ebben az értelemben. Ezért ezt aztán az Innovációs Minisztérium vitte, mert ebbe a struktúrába ez jobban belefér. Ennyi az indoka ennek, azt gondolom, ezt kár tovább diszkutálni.

Mellár Tamással az alapkutatás, az alkalmazott kutatások, illetve innovációk kapcsán egyetértünk. Olyannyira egyetértünk, hogy nem is mondtam olyat, hogy az alapkutatás vagy az alkalmazott tudományok nem értékesek. Az, hogy az újságban ilyet írnak? Hát, ott sok mindent írnak, azt is megírták, hogy nem publikáltam 2014 után. Célszerű ezeket rendesen megnézni. Azt gondolom, hogy amit az újságok írnak, az nem biztos, hogy úgy van. Ezeknek a fontossága abszolút egyértelmű. Olyannyira az, hogy amit kidolgoztunk a magyar kutatási intézménystruktúrára, illetve a finanszírozásra, ez pontosan ilyen módon tartalmazza. Az alapkutatások finanszírozását, ennek az elválasztását az innovációs tevékenységtől, annak a finanszírozását nem jó összekeverni. Mind a kettőnek, illetve mind a háromnak megvan a saját szerepe és helye. Ha egymásra tudnak épülni, az nagyon jó, ez célszerű, ha meg nem, akkor az is eredmény egy kutatási projektben, ha nincs eredménye, mert ez is egy megállapítás.

Természetesen itt van egy sajátos dolog, ami történik az európai társadalmakban, hogy a közösség egyre inkább szeretné azt, ha a kutatási tevékenység valamilyen eredménnyel végződne. Ami Németországban lezajlott a hetvenes évek elején, Hollandiában a kilencvenes években, s Franciaországban is, vagy mondjuk, a keletnémet akadémiai kutatóhálózat átalakításánál ’90-ben, az pontosan ebből az ügyből táplálkozott. Nagyon fontos, és erre alapul a magyar felsőoktatási stratégia is, hogy a munkaerőpiac, a körülöttünk lévő világ igényeit a kutatóknak, az egyetemeknek valamilyen módon célszerű figyelembe venni. Ez erről szól, semmi másról. Mindenki, aki ezt ezen túl gondolja, az nem látja jól.

Még néhány komoly társadalmi kérdés vetődött fel. Mivel professzor úr közgazdász, nyilván jobban érti, hogy mi történik a nagytőkésekkel, hogy néz ki a magyar gazdaság szerkezete. Arról szívesen vitatkoznék egyszer, hogy ki látta el a feladatát az elmúlt 30 évben. Lehet, hogy ezen a területen nem ott tartunk, ahol tartanunk kellene, de ez egy másik vitát fog majd jelenteni.

Ami azt az aggodalmat érinti, hogy az eddigi közalkalmazottak most a munka törvénykönyve szerint kerülnek alkalmazásra: az a helyzet, hogy a munka törvénykönyvének a rugalmassága, ami a teljesítményt, a magasabb jövedelmet jelenti, adott. Abba ugyanolyan védelmi mechanizmusokat lehet beépíteni, mint ami a Kjt.-ben a definíció szerint van. Ez egy magyar sajátosság, ez egy másfajta módon működő egyetem. Nem gondolom, hogy bárki aggodalmát fejezte volna ki azért, mert mondjuk, a magyar egyházi intézmények vagy magánintézmények esetén az ott dolgozó kollégák nem a Kjt. szerint alkalmazottak.

Miért MOL- és Richter-részvények, és miért nem lehet ezeket a részvényeket értékesíteni? Egyik oldalról lehetne azt mondani, hogy a részvényvagyon egy dinamikus dolog, amit lehet forgatni és lehet vele sok mindent tenni. A kormány úgy gondolta, hogy itt viszont alapvetően az egyetem iránt érzett felelősség az, ami azt mondatta velünk, hogy ezt a vagyont, az alapító vagyont nem lehet értékesíteni. Természetesen vannak olyan szakaszok, ahol ez pozitív lenne, máshol negatív, de egyelőre az egyetem biztonsága szempontjából ez a javaslatunk, és azt gondolom, hogy ez egy eléggé legitim igény. Hogy minden más vagyont az alapítvány a későbbiekben  legyen az révény, állampapír, kötvény, ingatlan vagyon  mire használ és hogyan használja, az már az alapítvány dolga. De azt a biztonságot, amit ez az induló 380 milliárd forint értékű alapítói vagyon jelent, nem szeretné a kormány semmilyen módon veszélyeztetni. S azt gondolom, az, hogy egy állami vagyonrészt ilyen értelemben nem hagyunk értékesíteni egy adott cél érdekében, erkölcsileg abszolút elfogadható.

Szabó Szabolcs képviselő úr azt mondta, hogy nem stabil ez a finanszírozás. Viszont megnyílt egy sor finanszírozási forma, ami egyébként egy állami egyetem számára nem elérhető. Ahogy mondtam, az állami egyetemeknek  ez pontosan tudja, hiszen az ELTE-n tanít  is sokfajta finanszírozási lehetőségük van. Itt ezek tárháza megnyílik. Azt gondolom, hogy ezt a vagyont, illetve ami hozzá kerül, menedzselni tudja, optimálisan menedzselni tudja. Ez egy nagyon fontos szempont volt.

A kérdésére, hogy miért a Corvinus Egyetem: valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Corvinus Egyetem csak egy pilotprojekt. Tehát arról van szó, hogy a többi egyetem esetében is meg szeretnénk találni azt a flexibilis működési formát, ami egy egyetemet nem az Áht. szabályai szerint működtet úgy, mint egy kormányhivatalt, hanem egy egyetemszerűbb működést jelent. Ennek az egyik lehetősége ez a fajta működés, ami ebben a törvényben leírásra került. Ennek is vannak különböző változatai, meg van másfajta működési forma is. Ezek is hamarosan kidolgozásra kerülnek.

Az a kérdés, hogy mit követelünk a Corvinustól. Hát, itt azért van egy baj. Azért csinálja ezt az állam vagy a kormány, mert szeretnénk, hogy a Corvinus Egyetem jó egyetem legyen. De ha megszakítja az állam mint alapító a viszonyt az alapítvánnyal, akkor nem támaszthat ilyen követelményeket. Ezt magának az alapítók által delegált kuratóriumnak, illetve az egyetemnek kell tudni megoldani. Ezért a jó működés feltételét mindenképpen megszabtuk, de hogy ez mit jelent, az egyetem bontsa le magának. Ez az egyetemi szabadság és autonómia körébe tartozik. Azt gondolom, az államnak ezt azon a szinten kell meghatározni, ahogy az alapításkor az alapítói okiratban leírta.

Nagyon röviden ennyit szerettem volna mondani, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kettőperces felszólalások következnek. A DK képviselőcsoportjából Arató Gergely képviselő úr, parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nincs szerencséje Nacsa képviselő úrnak, aki a délkelet-ázsiai modellekre hivatkozott, merthogy vele szemben nekem volt szerencsém ezt egy magyar felsőoktatási intézményben kutatni. Ezért aztán el tudom neki árulni, hogy például Szingapúrban  amit a világ vezető oktatási modelljének tekintenek a délkelet-ázsiai világban, és amely egy nagyon sikeres modell  hat állami egyetem működik, amelyek közül három a világ legjobb egyetemei között van. Így aztán nagyon nehéz amellett érvelni, hogy állami egyetem nem tud jól működni, csak másmilyen szabályok kellenek hozzá. Erre majd válaszolok miniszter úrnak. (Dr. Palkovics László: Azok nem állami egyetemek.) Azok állami egyetemek, drága miniszter úr. (Dr. Palkovics László: De nem állami egyetem szerint működnek.) A második dolog: volt szerencsém olvasni a törvényjavaslatot, szemben önökkel, és nem csak a Fidesz, bocsánat a KDNP  mindig elfelejtem, hogy az egy külön párt  felkészítőjével, ezért aztán én tudom, hogy mi van ebben a törvényjavaslatban. S ha figyelt a miniszter úr válaszára, akkor hallhatta, hogy miniszter úr sem cáfolta azt, hogy nincsenek államilag finanszírozott hallgatók ezen az egyetemen. Majd lesz valami más konstrukció, ami majd valamilyen lesz. És miniszter úr sem cáfolta azt, hogy ezen az egyetemen az elnöknek bizony módja lesz olyan munkaszervezet létrehozására, ami az egyetemi autonómiai döntéseket elvonja.

(12.30)

Mert lehet azt mondani, hogy bele van írva a törvénybe, hogy de tiszteletben kell tartani az autonómiát, a kancellárok működéséből látjuk, miniszter úr, hogy milyen az, amikor önök tiszteletben tartják az autonómiát. Nem tartják tiszteletben, megteremtik a jogi lehetőségét annak, hogy el lehessen az autonómiát vonni.

Ami a Nemzeti alaptantervet illeti, tisztelt képviselő úr, a mi Nemzeti alaptantervünknek az volt a célja, hogy minden magyar diák megtanuljon értően olvasni, legyenek matematikai alapképességei, legyenek kommunikációs alapképességei. Ennél nincs inkább nemzeti ügy, nincs inkább hazafias ügy. Nem a rizsától és nem a lírától lesz valaki hazafi.

Végül tisztelettel üdvözlöm Bódis államtitkár urat, és jelzem, hogy van neki itt széke, szeretettel várjuk, és kíváncsiak vagyunk a véleményére. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportjából Pósán László képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy más esetekben Finnországot mindig örök példaként szokták hozni, Hiller képviselő úr, Kunhalmi képviselő asszony és így tovább, és így tovább. Tegyük hozzá nyugodtan, hogy nemcsak az angolszász, de a finnországi viszonyok között is az egyetemek nagy része ehhez hasonló logikát és működési modellt követ. Tehát ha egyik esetben követendő példa, akkor, azt gondolom, hogy e tekintetben sem biztos, hogy ördögtől valónak kell tekinteni.Ahogyan logikailag ehhez kapcsolódik az is, amit Ungár Péter mondott. Ő azt mondta, hogy neoliberális ez a javaslat. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy az egyetemeknek évszázadok óta volt alapvetően vagyonuk, a Debreceni Egyetem úgy jött létre a két világháború között, hogy a város adományozott erre a célra igen nagy mennyiségű földvagyont, egyéb ingatlan és ingó vagyont is. Ez nem egy neoliberális dolog, hanem nagyon régen hozzátartozik az egyetemek működéséhez. Kicsit tanulmányozni kellene, a történelemnek azért van célja és lehetőségei. Amit ön hiányolt, hogy a bölcsészettudományokat üldözik, ez úgy, ahogy van, nem felel meg a valóságnak, részben elmondta miniszter úr is. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy nézze meg akár csak a pályázati lehetőségek tárházában mennyi minden van, ami e tárgykörbe illeszkedik.

Hiller képviselő úr azt mondta, hogy eredménytelen volt az eddigi modell. Sokféle logika alapján lehet megnézni, hogy mi az, ami eredményes vagy nem eredményes, én ezt nem vitatom. Egyetlenegy dologra szeretném felhívni a figyelmet, hogy például a Debreceni Egyetemnek a tavalyi mérlegfőösszege 170 milliárd forint. Ebből az összegből durván 70 milliárd az, ami állami forrás, úgy, hogy ebben benne van egyébként a betegellátási rész is, ami a klinikához kapcsolódik. Az látszik, hogy azok az egyetemek, ahol jó menedzselik a dolgokat, képesek már most is jelentős mértékben a piacon gazdasági értelemben is szereplőként megjelenni, és pontosan az a helyzet, hogy az államháztartási törvény keretei jelentős mértékben lefékezik egyébként ezt a mozgáslehetőséget. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ungár Péter képviselő úr következik, az LMP képviselőcsoportjából.

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen. Ön azt mondta, hogy van tandíj, csak önköltségnek hívják. Ez volt az előzmény. Csak akkor ezt filozófiai alapon nyissuk ki! Rétvári Bence nekem azt mondta, hogy valótlanság, hogy a Fidesz-KDNP tandíjassá tette a felsőoktatást, mindig is a tandíj ellen volt, és így is lesz a Fidesz-KDNP-ben. Akkor amit ön mondott, hogy önköltség van, ami tulajdonképpen a tandíj, és már egyszer megegyeztünk, hogy ez a két dolog ugyanaz, akkor most vagy…  nem is vagy, mert akkor tudjuk, hogy Rétvári Bence állított akkor valótlanságot, amikor ő azt mondta nekem, hogy nincs tandíj; mert van, csak önköltségnek hívják. Csak akkor ebben a nagyon egyszerű tényben, ami olyan, mintha, nem tudom, egy épületben vagyunk, nem a szabad ég alatt, ilyen jellegű tényben egyezzünk meg, hogy akkor önök tandíjassá tették a felsőoktatást, csak ezt önköltségnek hívják  oké, jó.A másik dolog, hogy azért sok mindenre számítottam ebben a Házban, de arra, hogy Nacsa képviselőtársam a magántőke bevonásáról ilyen szép dolgokat mond, hogy nem ördögtől való a magántőke bevonása állami intézményekbe…  tudtam, hogy a Fidesz volt az SZDSZ ifjúsági szervezete, de hogy a KDNP-nek ehhez mi köze van, azt még nem világította meg számomra a történelem, amit tanulmányoznom kell.

Az a helyzet, hogy értem, amit elmondanak, és miniszter úr sem cáfolta, hogy növelni kell a vállalati részt, amit hozzátesznek a felsőoktatáshoz, meg növelni kell azokat a tudományágakat, amiket könnyebb egy multinacionális vállalatok alapján létező gazdaságban fölhasználni, lehet ezt mondani, ez egy legitim filozófia a világon, tudnak rá nyugati példákat mondani. Hiszen nagyon sok nyugat-európai országban is van olyan liberális felsőoktatás-politika, csak ez a neoliberalizmus maga; ez maga az definíció szerint.

Mondhatnak erről sok mindent, hogy ez jó, mert az angolszász hagyomány ez. Rengeteg dolog van még az angolszász hagyományban, ami rossz, amit nem kell Magyarországra hozni. Még annyit ajánlanék önöknek, hogy az SZDSZ-től ne vegyék át azt, hogy azért, mert valami külföldi, be kell hozni Magyarországra, és jó lesz. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr kért szót.

DR. PALKOVICS LÁSZLÓ innovációs és technológiai miniszter: Csak nagyon röviden, nem gondolom, hogy ez a helye ennek a vitának, hogy önköltség, tandíj. Tehát a magyar állami egyetemeknél a magyar állam a fenntartó. A magyar állam hallgatói állami ösztöndíjat ad azoknak a hallgatóknak, akik megfelelnek bizonyos feltételeknek, konkrétan erről szól a ponthúzás. Húzunk egy pontot, és minden egyetemnél kialakul valamilyen formában egy szám. Minden más hallgatóval, aki nem kap magyar állami ösztöndíjat, nem olyan díjat fizettetünk, amit az egyetem jónak tart, hanem a képzés önköltségét. A költség és az ár között van némi különbség. A költség, amit ténylegesen ráfordítunk, amennyibe kerül, a tandíj pedig az, amit meghatározunk valahonnét. Tehát ezért az önköltség nem tandíj.Most ezen lehet persze polemizálni hosszasan, de azt gondolom, pontosan arról szól a dolog, hogy azok a hallgatók, akik nem jutottak el odáig a képességeik miatt, hogy bekerüljenek, az önköltségeit fizetik ki, nem tandíjat, amit egy magánegyetemen fizetnek. Ez megint esetleg csak önt lepi meg, mert valószínűleg az elmúlt néhány évben ezzel nem foglalkozott. Az, hogy önt meglepi, képviselő úr, azon csodálkozom, de ma már sok mindenen csodálkoztam önt illetően. Tehát ez a különbség a kettő között, úgyhogy ha esetleg mint közgazdász ezt megértette, akkor szívesen beszélgetek önnel erről. (Ungár Péter: Azzal kezdtem, hogy nem vagyok közgazdász.) Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Hiller István alelnök úr következik. Parancsoljon, alelnök úr!

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Csak néhány rövid megjegyzés, mert hosszabban fölösleges erről beszélni. A PIRLS-felmérés eredménye valóban legutóbb javult, tudniillik korábban, az önök kormányzása idején akkorát zuhant, hogy a mostani javulás eredményeként tartunk ott, mint 2008-ban.A második, hogy a felsőoktatási intézmények szabadabban bánhassanak a tulajdonukkal. Kérem, amikor 2009-ben erről én terjesztettem be a törvénymódosítást, sőt, még nagyobb szabadságot kívántunk adni, mert vállalkozásokkal, vállalatokkal szabad vállalkozási lehetőséget kívántunk biztosítani a felsőoktatási intézményeknek, akkor, nem miniszter úrnak mondom, néhány fideszes képviselő már akkor is parlamenti képviselő volt, mindenek voltunk, csak rendes emberek nem. Tehát olyan ellenszél volt, amikor minket azzal vádoltak, hogy kiárusítjuk az állami vagyont. Most meg azt olvasom, hogy ez milyen előremutató dolog.

A harmadik megjegyzés: az a definíció, amely szerint teljesítményalapon valaki állami ösztöndíjat kap, aki viszont ezt teljesítményével nem méri el, önköltséget fizet, ez ellen önök 2008-ban népszavazást hirdettek. Ténylegesen ez volt az a modell, ami ellen önök népszavazást hirdettek. Most meg azt hallom, sőt, törvényjavaslatban olvasom, hogy ez a modellváltás lényege: ha valaki jól teljesít, akkor az állam ösztöndíjjal ezt a teljesítményt jutalmazza, aki meg nem teljesít jól, azt nem. 2008-ban 3 millió 100 ezer embert cipeltek el az urnához ez ellen. Most meg itt vagyunk 11 évvel később. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. A KDNP képviselőcsoportjából Nacsa Lőrinc következik.

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen. Csak egy mondatra reagálnék, tisztelt elnök úr. Arató Gergely azt mondta, hogy én azt állítottam, hogy az állami egyetemek nem működhetnek jól, mondjuk, Délkelet-Ázsiában. Nem állítottam ilyet. Azt mondtam, hogy számos pozitív példa van, amikor nem állami egyetemek például hasonló struktúrában működnek remekül, például Szingapúrban is, ahol öt állami egyetem van, de van több nem állami egyetem. Kíváncsi lennék, ha ön olyan jó ismerője a szingapúri modellnek, akkor mit szólna hozzá, ha mondjuk, egy olyan törvényjavaslat feküdne itt, hogy aki állami ösztöndíjjal akár egy évet is tanult egy szingapúri állami egyetemen, akkor a dupláját kell a közszférában dolgoznia utána, és ön lenne az első, aki itt lengetné a zászlót, hogy hogy lehet ilyen törvényeket alkotni. Az a modell, amit ön egyébként most dicsér, ez van benne ott. Ott a nemzeti identitásra helyeik egyébként az oktatás hangsúlyát, ami ellen önök sokszor küzdenek. Bár most éppen az az új szlogen, Gyurcsány Ferenc ötvenvalahány év után megtalálta a szótárban a „hazafi” szót, és most többször elmondta. De a nemzeti identitás, ami ellen önök állandóan küzdenek, ott például az van az oktatás fókuszában. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Szabolcs képviselő úr következik. Parancsoljon!

(12.40)

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen. Arra térnék egy kicsit vissza, amit a miniszter úr mondott, hogy de hát az alapítói jogok, és majd azzal garanciát kapunk arra, hogy hallgatók legyenek. Csak egyrészt jelezném, hogy az alapítói jog gyakorlása körülbelül kimerül a kuratórium kinevezésében, és a törvénymódosítás szerint az alapítói jogokat az állam átadja magának a kuratóriumnak  ez benne van a szövegben. Tehát ez így egy tipikus mellébeszélés, fogalmazzunk így finoman.Másrészt a miniszter úr nagy lelkesen magyarázta, hogy milyen jó lesz, hiszen 1,4 milliárd kiadástól megszabadul az egyetem, mert a C épület az ő tulajdonába kerül. Csak azt felejti el a miniszter úr  valószínűleg mert nem közgazdász , hogy ha átveszek egy épületet, azzal nekem költségeim vannak, amit addig az vállalt, akié az volt; karban kell tartani, szerződéstől függően az üzemeltetést fizetni kell, tehát az nem egy plusz nyereség ilyen szempontból.

Harmadrészt egy dologra még kitérnék: itt többen említették kormánypárti oldalon, hogy majd magánadományokat be lehet vonni. Látjuk, a magyar futballban ez milyen szépen működik irányítottan, és nem véletlenül fél tőle az összes többi egyetem, hogy ezt a kevés magánadományt majd szépen átirányítják a Corvinusba, mert az olyan NER-közeli. Tehát azt hiszem, jogosan félünk ettől.

Továbbá azért a pályázatokat lehetőleg ne emlegessék, mert közép-európai viszonylatban kiemelkedően teljesít például az ERC-pályázatok tekintetében Magyarország. Tudják, melyik két intézmény az, amelyik ezt generálja? A CEU meg az MTA kutatóhálózata, és pont ezt a kettőt verik szét. És nehogy azt higgyék, hogy majd így a helyébe lehet ültetni, és ezt nem én találtam ki, Lovász László írja ezt le az MTA éves beszámolójában, amit egyébként a Kulturális bizottság már egy éve nem hajlandó tárgyalni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ezzel a kettőperces felszólalási kör végére értünk. Rendes felszólalások következnek. Szél Bernadett képviselő asszony, parancsoljon!

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A miniszter urat most éppen nem látom, sajnos kiment a teremből, de szeretném leszögezni, hogy én még mindig nem értem pontosan, hogy ő hogyan kerül ebbe a történetbe, és szerintem nem velem van a probléma. Ugyanis az az indoklás, amit ő az előbb megfogalmazott, hogy ez egy pilotprojekt, vagyis egy pilótaprojekt (Közbeszólás.), igen, önvezető projekt, és ezért a miniszter úr kvázi beugrik Kásler miniszter úrnak a dublőreként, ezt megpróbálja megcsinálni, és ha jól megy, akkor feltehetőleg a többit majd Kásler miniszter úr fogja megcsinálni. Én nagyon kérem, hogy azért Süli miniszternek a helyére ne ugráljanak így be; mondjuk, nem szeretném Rogán Antalt látni, ahogy megpróbálja a Paks II. projektet megcsinálni, csak úgy pilotban.Szóval, nem értem, hogy mi ez a káosz a kormányban, elvileg vannak minisztériumok, annak vannak vezetői, ők a miniszterek, és van egy hatáskörük, egy területük; én ezt mindenképpen felsőoktatásnak gondolnám, és szerintem nem vagyok ezzel egyedül a teremben, de talán ebben az országban sem. Úgyhogy még egy kis magyarázatot kérnénk Palkovics miniszter úrtól, hogy ő egész pontosan miért akarja ezt a projektet mindenáron keresztülvinni, helyesebben miért ő akarja ezt keresztülvinni.

A másik az, hogy igazán megtisztelő volt számomra Hiller István, Mellár Tamás vagy akár Szabó Szabolcs után felszólalni  egy kicsit itt a KDNP-s propagandisták megtörték ezt az ívet , mert azt gondolom, hogy csupa olyan ember között szólalok fel, akik avatott ismerői ennek a területnek, tanítanak egyetemen, kutatnak egyetemen, vagy fontos politikai pozíciót töltöttek be, amely szabályozta Magyarországon az akadémiai szférának a működését. Nekem ilyen előéletem nincs, viszont én közgázos diák vagyok, ott végeztem a PhD-mat is, és az MTA fiatal kutatója voltam, tehát talpasa vagyok annak a rendszernek, amelyet önök éppen készülnek átalakítani, és én viszonylag nagy összegben fogadnék arra, ha Kövér László nem vonja le a számlámról, hogy ha én most lennék 15 éves, mire ez a rendszer beérik, én valószínűleg nem tudnék járni a közgázra, és én azt gondolom, hogy nagyon sok ember van még így ebben az országban.

Szeretném önöknek elmondani, hogy nekem az az egyetem nagyon sokat adott. Egy világnézetet adott, rendszerkritikát adott, alternatív közgazdaságtant tanultunk már anno ott, és ez azért lehetett, mert nem a piaci igényeket akarták kiszolgálni azok a tanárok, akik ott voltak, hanem kutatták a trendeket, és próbálták előre jelezni azt, hogy Magyarországon milyen gazdasági pályát kellene létrehozni annak érdekében, hogy az élmezőnybe tudjunk kerülni. Itt van körünkben az a Mellár Tamás például, aki káoszkutatással is foglalkozott, és a rendszerváltásnak a hatásait jelezte előre. Nagyon jól emlékszem az egyik modelljére: benne volt az ő akkori modelljében az, hogy Magyarország a rendszerváltást nem tudta kellőképpen végrehajtani, és nem tudta azt az innovációt belevinni a rendszerbe, amire szükség lett volna  ez a mai napig élénken él az emlékezetemben.

Én nagyon szomorú vagyok, hogy most önökkel kell vitatkoznom, anno azokban az időkben még mást gondoltunk a Fideszről, nem gondoltam volna, hogy valaha is a legádázabb ellenfele leszek itt a magyar parlamentben, de a történelem már csak így adódott. Hiller István szavai teljes mértékben telibe találták a politikai tétjét ennek a meccsnek, amit felvállalt valamilyen rejtélyes okból Palkovics úr, méghozzá azt, hogy a Fidesz itt tulajdonképpen a saját korabeli önmaga ellen hoz egy törvényjavaslatot, és valósítja meg azt, ami ellen ők valaha is fölléptek.

Itt szeretném azt kiemelni, hogy az itt folyó vitában független képviselőként a vita végén tudok szóhoz jutni, vagy legalábbis semmiképpen nem az elején, de ez pozitív abból a szempontból, hogy tudom tanulmányozni az önök szavajárását, és én összeállítottam egy kis szótárt. Önöknél a versenyképesség azt jelenti, hogy kirablás, tehát ha a fideszes versenyképességről beszél, akkor rabolni akar; a rangsor az alapján működik, hogy a Fidesznek mennyire tetszik valamilyen berendezkedés; az autonómia meg egyértelműen egy fideszes kontrollt jelent egy adott folyamatban  legalábbis abból, amit itt az előbb láthattunk, ezt láttam kibontakozni.

Nagyon sokat beszéltek arról, hogy de hát Amerikában meg Angliában sorra működnek úgy egyetemek, ahogy önök ezt itt most meg akarják csinálni. Szeretném önöknek elmondani, hogy ez nem Amerika, tehát ez Magyarország. Ez az egyik. A másik pedig, hogy önöknek a kedvelt politikai manővere az, hogy körbenéznek különböző országokon, meglátnak nemzetközi példákat, azokat összekurkásszák, összerakják különböző országokból, és azt mondják, hogy de hát erre is van nemzetközi példa, erre is van; egyébként az egész választójogi rendszerünk így állt össze az önök átalakításában. De azért Palkovics úrnak a figyelmét arra szeretném felhívni, hogy ha veszünk egy elefántfület meg egy nyúlfarkat, meg ha odateszünk egy hangyatestet, abból nem lesz egy működő állat. Tehát a magam részéről azt tudom mondani ilyen egyszerű szavakkal, hogy jó lenne ezt a pilotprojektet abbahagyni, mert nagyon jelentős kockázata van, és én nem gondolom, hogy ezt kellően mérlegelték. Ha kellően mérlegelték volna, akkor vélhetően nem az egész ellenzék tiltakozna meg még nagyon sokan ezzel kapcsolatban.

Itt azért ki kell azt emelni, hogy volt egy polémia, hogy akkor most megszorít-e a Fidesz vagy nem az oktatással kapcsolatban. Megszorít. Megszorít és férőhelyeket vesz el. Ezeket tényekkel tudom igazolni. Azt láttuk, hogy 2013-ig masszív forráskivonás ment a rendszerből, csökkentették az államilag finanszírozott férőhelyek számát, és nőttek a ponthatárok, tehát ez történt a rendszerben, és azért ne felejtsük el, hogy ennek mi lett a hatása. Ennek az lett a hatása, hogy Magyarországon gyakorlatilag csökkent a diplomásoknak a száma. Az EU-trendekkel szembementünk. Tehát az történt, hogy az EU összes többi tagállamában átlagosan 1,8 százalékkal nőtt a diplomások aránya, nálunk körülbelül ennyivel csökkent. A forráskivonás és az ezzel összefüggő férőhelyszám-csökkenés azt eredményezte, hogy Magyarországon csökkent a diplomások száma, és ez egy probléma, mert a mai napig az összes létező statisztika, amit ismerünk, azt igazolja, hogy diplomával a zsebünkben jobbak az életkezdési esélyeink. Sőt, ha az életünk folyamán bármikor diplomát szerzünk, nőnek a lehetőségeink. Mi ezt anno a közgázon úgy tanultuk, hogy a legjobb befektetés az oktatás; hogy addig, amíg diákok vagyunk, lehet, hogy csórók vagyunk, mert aki dolgozik, az többet keres, mint mi, mert mi befektetünk a jövőnkbe, de utána ez behozza magát. És önök ezt a jövőbeni keresetet is elveszik ezektől az emberektől, de még sokkal többet is elvesznek, mert azoknak az embereknek, akik tanulnak, nagyobb rálátásuk van a világra, és több lehetőségük van mindenféle tekintetben. Mi ezért küzdünk ellenzéki oldalon kivétel nélkül, ezt láttam a felszólalóktól, azért, hogy a mobilitás csatornáit szélesre nyissák, magyarul: egy kis faluból, az Alföldről ugyanolyan esélye legyen egy diáknak bejutni a közgázra, mint a II. kerületből, miután bevégezte az érettségijét a Toldyban.

Én soha nem fogom elfelejteni Osztolykán Ágnest, aki oktatáspolitikusa volt ennek a parlamentnek, ő Csengersimáról származik, az ukrán határ közeléből, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. Osztolykán Ági azt mondta a magyar miniszterelnöknek: én meg tudtam azt csinálni, hogy értelmiségi lettem, de nem biztos, sőt biztos, hogy a mostani rendszerben ezt nem tudnám megcsinálni. Szóval, csak ez a tét. És azért próbáltam önöknek Osztolykán Ágnes példáján keresztül, a saját példámmal és nagyon sok példán keresztül elmondani, hogy bejöhet ide egy random miniszter egy pilotprojekttel, és elmondhatja, hogy itt a teljesítmény számít; mutassák meg a gazdasági életben, hogy a teljesítmény számít, hogy ne Mészáros Lőrinc nyerjen már mindent ebben az országban! De miért pont ott akarják megmutatni, ahol gyakorlatilag egy életre meghatározza egy ember helyét az, hogy a felsőoktatásba bejut vagy nem jut be, vagy egyáltalán a közoktatásban hogyan tud szerepelni?

(12.50)

És itt beszélhetünk a közoktatásról is, mert amit Hiller István mondott a PISA-rangsortól elkezdve, az mind igaz. Magyarország lejtőpályán van, tehát zuhan az oktatás tekintetében.

Itt szóba került a CEU, ahogy önök mondják, Soros-egyetem. Azért is végtelenül hiteltelen bármi, amit önök az oktatásról mondanak, meg hogy itt az a szent cél, hogy a Corvinus majd az első kétszázban legyen, mert önök azok, a Fidesz-KDNP az a pártszövetség, amely Magyarország legjobban teljesítő egyetemét elűzte ebből az országból. Konkrétan a CEU az öt tudományterület tekintetében a világ első százában volt, és ebben a közgazdaságtudomány is benne volt. A másik, amely nagyon jól teljesít e tekintetben, az az MTA Közgazdaságtudományi Intézete. Ezek világrangsorban az első százban teljesítő intézetek, az egyik már csak volt, mert már elűzték, a másik pillanatnyilag szenved. Önök gyakorlatilag bármit mondhatnak ezek után az oktatásról, mindenki tudni fogja, hogy politikai döntéseket hoznak. És szerintem ez ennek a vitának a lényege.

Lehet itt különböző részleteket kiragadni a történetből, de azt tudom mondani, hogy önöknél a versenyképesség mindig rablást jelent, és sajnos itt a kollégák elmondták azzal kapcsolatban az épületvagyontól kezdve az alapítványon át, hogy hogyan lehet azt a vagyont, ami most egy állami egyetem kezében van, kijátszani úgy, hogy alig vegyék észre azok, akik benne vannak a rendszerben.

Még egy dolgot szeretnék mondani. Végtelenül pofátlan a kettős beszéd  és ne haragudjanak, ezt nem tudom máshogy mondani, ez egyébként a Fidesz politikai védjegyeit tekintve a top 3-ban van , a folyamatos kettős beszéd. A CEU-t lealázták, mondván, hogy felháborító az, hogy magyar diplomát meg amerikai diplomát is adnak, és hogy ez probléma. Gyakorlatilag most, amikor arról beszélnek, hogy több angol nyelvű képzést akarnak indítani, hogy több külföldi hallgatót vonzzanak be – hát, már működik egy kínai-magyar diplomát adó képzés a Corvinus Egyetemen. Ez egy kettős képzés, a kínai Fudan Egyetemmel indítottak közösen egy MBA-s képzést, és két diplomát adnak ki. Én csak annyit kérdezek, hogy ha ennek az egyetemnek az esetében ez nem probléma, akkor miért volt probléma a másik egyetem esetében. Erre egy válasz van, az, hogy mert Soros. De tudják, ez mutatja a politikai motivációt az önök összes szándéka mögött.

Én azért vagyok most itt ezen a vitán, egyrészt, mert örömmel láttam, hogy a miniszter bejött, szóba áll a parlamenttel, és abban reménykedtem, hogy egy kicsit tudunk beszélgetni erről a kérdésről, de sajnos ő most már nincs a teremben, másrészt meg azt el akartam önöknek mondani, hogy nagyon átlátszó ez az egész történet, amit letettek az asztalra, és például ezzel az egy momentummal, ezzel a kínai-magyar diplomával kapcsolatban is átlátszik az, hogy itt tisztán politikailag motivált projektről van szó.

Nagyon sokan kérik mostanában számon az ellenzéken a Fidesz részéről, hogy a Fidesznek ott van a víziója, de az ellenzéknek mi a víziója az oktatással kapcsolatban. Szerintem ez a vita és az ellenzéki felszólalók tökéletesen világossá tették azt, hogy miben gondol mást a Fidesz és az ellenzék az oktatásról és az oktatásnak Magyarország jövőjében betöltött szerepéről. Önök egy súlyosan forráshiányos rendszert hoztak létre, amely vegetatív állapotban van, kormányzati pórázra akarják tenni az intézményeket, vagy lassan kivéreztetik őket. Nem szabad egy másodpercre sem elfeledkezni arról a gyilokhadjáratról, amit az MTA-val kapcsolatban csinálnak. Én azt tudom önöknek mondani, hogy itt meg sorra tesznek hitet politikusok amellett, hogy például 18 évre kell emelni a tankötelezettség korhatárát, hogy a kezdő tanárok bérét háromszorozni kell  nézek a kollégákra , és hogy duplázni kéne az egész oktatásra fordított költségvetést, mert pénzt kell a rendszerbe tenni, mert ha valahova megéri pénzt tenni az államnak, az az oktatás. Ez az egész XXI. század húzóágazata.

Tegnap ott voltunk a Suzuki-gyárnál, erről lehet olvasni a magyar sajtóban. Az az eset, ami ott a kormány stratégiai partnerénél előfordul, hogy kirúgják a szakszervezeti vezetőt  és már korábban is csinált ilyet a Suzuki , pontosan megmutatja azt, hogy hová vezet az a gazdasági modell, amit önök felépítettek. Az működik ebben az országban, hogy olyan vállalatok érdekeinek lett és lesz alárendelve a munkajogi szabályozástól kezdve a béreken át, a szakmunkásképzésen át most pedig a felsőoktatás, amelyek be sem tartják a magyar törvényeket, vagy pedig, ha betartatják azokat, azok olyan törvények, amelyeket már nehezen lehet bármilyen szinten is az emberek életéről szóló törvényeknek nevezni. Nézzék meg az új munka törvénykönyvét, de ott van ez a munkakultúra, a magyar munkahelyek többségében nincs szociális párbeszéd, a munkavállalói jogokkal nem foglalkoznak, a szakszervezeti érdekképviseletet pedig ellehetetlenítik.

Szóval, ez a helyzet, hogy önök az ilyen állapotban lévő cégeket akarják kiszolgálni, ezek a kormány stratégiai partnerei. Nem arról van szó, hogy a kormány vette volna ennek a századnak az üzenetét, és összeszerelő üzemek helyett létrehozott volna egy magas hozzáadott értéket termelő versenyszektort, nem arról van szó, hogy megemelték volna a béreket a közszférában, hogy aztán az keresztülnyomja magát a versenyszférában  mert egy egészséges gazdaságban ez így működik, hogy a közszféra bérnövelése nyomja meg a versenyszférát, és nem a versenyszférában emelgetnek azért, hogy legyen pénztáros , hanem fogják magukat, tönkreteszik gyakorlatilag a magyar munkavállalók életet úgy, hogy menekülnek ki az országból, és utána bejön egy random miniszter egy pilotprojekttel, és elmondja, hogy még jobban ki fogja szolgálni ezeknek a multinacionális cégeknek az érdekeit. Nagy baj az, ha egy kormány elengedi a gyeplőt, mert akkor elszabadulnak a lovak.

Erről a nagyon laissez-faire érvelésről, hogy a piac majd mindent leszabályoz, mi sokat tanultunk azon az egyetemen, amiről itt ma szó van. Amikor a piac kezd el szabályozni, az soha nem a kisembernek jó. Amikor a piac szabályoz, az soha nem a szociális érzékenységről szól. Amikor a piac szabályoz, az soha nem arról szól, hogy a kis faluban az okos gyereknek legyen ugyanolyan lehetősége, mint a II. kerületi, szintén okos gyereknek. Ez egy világnézetbeli különbség köztünk. Az a helyzet, hogy ez köztem és önök között egy világnézetbeli különbség, ezért én ezt a törvényjavaslatot biztos, hogy nem fogom támogatni, nagyon sok rizikót látok benne.

Látjuk, hogy a Fidesz milyen szándékkal kezdte el ezt az egészet csinálni, látjuk, hogy önök nem tisztelik a tudósokat, látszik, hogy önök nem tiszteltik az értelmiséget, nem tisztelik a tanárokat, és nem tisztelik a diákokat sem. És egy nagyon nagy probléma, ha egy politikus eljut odáig, hogy az MTA elnökével vitája támad. Azt gondolom, hogy Magyarország miniszterelnöke ezt nem engedhetné meg magának, és ezzel a helyzettel magának Orbán Viktornak lenne feladata, hogy foglalkozzon. Most pedig itt vagyunk, és még a miniszter úr is elment, úgyhogy akkor én is távozom. Köszönöm. (Taps a Párbeszéd, az MSZP és a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló a DK képviselőcsoportjából Vadai Ágnes képviselő asszony. Parancsoljon!

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én Karcagon születtem egy nem túl gazdag családban. Az én szüleim egész életükben azért küzdöttek, hogy a testvéremmel együtt mi lehessünk az első diplomások a családban. Nagyon-nagyon sok lemondással járt a szüleimnek az, hogy az én vágyamat, álmomat teljesíteni tudhassuk közösen, hiszen nyilván az ő anyagi támogatásuk mindenképpen kellett ahhoz, hogy én eljuthassak a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre, a Corvinus Egyetem elődjére. Ahhoz persze kellett egy jó középiskola is, és itt szeretnék csatlakozni ahhoz, amit Hiller miniszter úr mondott korábban, hogy bizony a közoktatás is egy óriási probléma már ma Magyarországon. Tudják, az a közoktatás, ahol annak idején lehetőségünk volt például kéttannyelvű gimnáziumba járni  mert én ilyenbe járhattam , abba a szolnoki kéttannyelvű gimnáziumba, ahol tavaly leszakadt a plafon, és egy rudat helyeztek be a lyukba, majd a diákok karácsonyra feldíszítették, hogy mégis karácsonyi hangulat legyen az iskolában. Az az iskola, a Varga Katalin Gimnázium, az a kéttannyelvű iskola, ahol én tanulhattam, az nekem nagyon sokat adott, és ennek köszönhetően lehetett például nyelvvizsgám. Így aztán felvételizhettem a Közgazdaságtudományi Egyetemre, és ott tanulhattam alapképzésben, majd nemzetközi kapcsolatok szakon, sőt utána még a PhD-fokozatot is meg tudtam szerezni a Közgazdaságtudományi Egyetemen.

Ez az akkor született  amikor én születtem  karcagi lánynak sikerült. Sikerült azért, mert nyilván sokat tanultam és készültem, de sikerült azért, mert a szüleim ebben támogattak  rengeteg lemondással járt , na meg sikerült azért, mert különböző ösztöndíjakat nyertem el a tanulmányi eredményemre, szociális támogatást is kaptam az egyetemtől, és kollégiumban tudtam lakni. Ez lehetővé tette számomra azt, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemen tanuljak, majd aztán taníthassak, és bizony egy-két tanítványomat itt köszönthetem a parlamentben, olyan tanítványt is, aki egészen biztosan meg fogja szavazni a Corvinus Egyetem ilyen típusú, hogy mondjam, tönkretételét.

Nézzék, én elfogadok mindent, és elfogadom azt, hogy önök szeretnek kísérletezni. Ha a kísérletnek jó lenne a vége, azt én örömmel támogatnám, sajnos az elmúlt években, amióta önök kormányoznak, és egy nagy kísérleti laboratóriumnak tekintik Magyarországot, minden kísérletüknek az lett a vége, hogy valami felrobbant a szó átvitt értelmében. Én nagyon szívesen támogatok minden olyan projektet, olyan ügyet, ami Magyarországot a Nyugathoz és nem a Kelethez viszi. Ebben önök, hogy mondjam, inkább keletpártiak, és kevésbé vetik vigyázó tekintetüket a nyugati országokra, és ez a törvényjavaslat is  pontosan azért, amilyen az önök politikája, és ahogyan itt a miniszter beszélt  egészen biztosan nem azt a modern, innovatív, előremutató politikát képviseli, amire ennek az országnak igazán szüksége lenne.

(13.00)

Önök olyan képzésekről beszélnek, olyan dolgokat emlegetnek nemcsak ebben a vitában, hanem általában a parlamenti vitában, ami egy avítt világot jelent. Nekünk ebben a parlamentben a meglévő politikai vitánkon túl olyan kérdésekről kellene beszélni, mint a digitalizáció és Magyarország ebben elfoglalt kihívása, hogy hogyan tudunk ebben az ügyben fellépni. Nekünk olyan kérdésekről kellene beszélni, mint a környezetvédelem dolga, de még mindig arról kapunk csak hírt, hogy mekkora a szállópor-koncentráció egyes településeken. Nekünk olyan dolgokról kellene beszélni, hogy hogyan tudjuk felkészíteni Magyarország polgárait az egyre gyakrabban jövő kihívásokra. Önök meg csak egy dologról tudnak beszélni és gondolkodni: hogy hogyan tudnak lopni. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez is erről fog szólni.

Önök itt beszéltek versenyképességről, beszéltek innovációról. Árulják már nekem el, hogy Magyarországon milyen versenyképesség van, amikor az önök legtehetségtelenebb, korábban senkik által nem támogatott üzletemberei ma milliárdos vagyonokon ülnek! Önök milyen versenyképességről beszélnek akkor, mondjuk, az állami szférában, amikor az önök párttársai, frakciótársai üldögélnek az állami szféra legkülönbözőbb pozícióiban, beleértve az egyébként függetlennek mondott szervezeteket? Önök milyen versenyképességről beszélnek akkor, amikor a miniszterelnök veje és lánya simán betrappolhat bármilyen üzletágba, csak azért, mert ő a miniszterelnök lánya és veje?

Én nem azért végezhettem el a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet, mert az én apám vagy az én anyám valakik voltak abban a rendszerben. Én azért végezhettem el azt az egyetemet, mert a szüleim segítettek, mert én megdolgoztam ezért, és mert az állam úgy gondolta, hogy ha szorgalmas vagyok, ha kitartó vagyok, akkor ösztöndíj mellett szociális támogatást is fogok kapni, és bejuthatok az egyetemre. Ma önök ezzel a törvénnyel meg az összes többi felsőoktatási előkészítő döntéseikkel azt érik el, hogy az olyan emberek, mint én, ne juthassanak be az egyetemre. Nem értem, hogy ezt miért teszik. Miért akarják megakadályozni a ma középiskolásait vagy éppen a ma általános iskolásait Karcagon vagy éppen Csengersimán vagy Budapesten, akiknek nem gazdagok a szülei, és akik nem biztos, hogy meg tudják szerezni maguknak a nyelvvizsgát, hogy egyetemre mehessenek? Önök miért akarják megakadályozni, hogy a hozzám hasonló emberek bejuthassanak a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemre, és elérhessék a céljukat? Én ezt egész egyszerűen nem értem.

Én nem hiszem el, hogy önök rosszat akarnának az országnak. Én azt gondolom, hogy önöket félrevezetik, és olyan emberek vezetik félre, akik azt gondolják, hogy a tudomány valamiféle, nem tudom, úri huncutság, hogy a társadalomtudomány haszontalan ennek az országnak, hogy fiatal, egyébként szegény… És itt látom, hogy bólogat az államtitkár. (Cseresnyés Péternek:) Az államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy társadalomtudományok nélkül ez az ország még ott sem tartana, ahol ma tart. Borzasztóan fontos, és meg kell önnek érteni… (Cseresnyés Péter: Én egyetértettem önnel, képviselő asszony, azért bólogattam…) Nem, hát… (Cseresnyés Péter: …és abban az esetben tudnának helyesen írni!), önök a társadalomtudományokat rettenetes módon nem szeretik, ez teljesen világos. (L. Simon László: Micsoda?!  Cseresnyés Péter: Ezt ki mondta?!) Ahogyan önök viselkednek a tudományos világgal, az egyetemi világgal, világosan mutatja, hogy önök megvetik ezt a tudományos világot, és mindezt azért teszik, mert nem bírják elviselni, hogy vannak olyanok, nemcsak a politika világában, hanem a tudomány világában is, akik rámutatnak arra, hogy önök milyen irtózatos hiányosságokkal küzdenek. Csak ezeket a hiányosságokat, azt gondolom, hogy pontosan a tudomány és az oktatás révén lehetne leküzdeni, úgyhogy lehet, hogy hasznosabb lenne, hogyha képviselőtársaim, ahelyett, hogy itt üldögélnek, beiratkoznának valamilyen egyetemre. Ugyan a CEU-ra például már nem tudnak, pedig érdemes lenne (Nacsa Lőrinc: Hogyne! Nádor utca!  Ungár Péter közbeszól.), mert ott vannak olyan képzések, amelyek sokat segítenének abban, hogy máshogyan lássák a világot. Önök meg fogják akadályozni azt, hogy tehetséges, de nem tehetős családba születő lányok és fiúk eljussanak a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemre, és megvalósítsák az álmaikat.

Önök korábban is élen jártak az egyetemrombolásban, merthogy nem elég, hogy azt az egyetemet, amely nekem az első egyetemem volt, így próbálják lényegében tönkretenni, önök felszámolták kormányzásuk idején az önálló tisztképzést, és megszüntették a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, ami meg az én első munkahelyem volt. Úgyhogy lassan azt gondolom, hogy lehet, hogy aszerint mennek, hogy itt az ellenzéki képviselők hova jártak (Derültség az ellenzék soraiban.  L. Simon László: Ajjaj!), meg hol tanultak. Ha ez a módszer, akkor szeretném önöknek jelezni, hogy a következő egyetem, ahova lehet, hogy beiratkozom, az a Nemzeti Közszolgálati Egyetem lesz (Derültség az ellenzék soraiban.), hátha akkor lehet, hogy ott is valamiféle rombolásba kezdenek. (Derültség az ellenzék soraiban.)

Képviselőtársaim! Szerintem az oktatás kérdése tényleg nemzeti ügy. Az, hogy mit tanulnak a gyerekek, milyen képességeket fejlesztünk, milyen tudással rendelkeznek, hány nyelvet beszélnek… Amúgy csak szeretném mindazoknak mondani  és itt nyitnék egy zárójelet , hogy azok, akik ma arra akarják kényszeríteni az egyetemistákat vagy az egyetemre készülőket, hogy nyelvvizsgát szerezzenek, azok legyenek szívesek, gondolkodjanak el, hogy ők hány darab nyelvvizsgával rendelkeznek itt az Országgyűlésben! Ez borzasztó fontos. Tehát szívesen elmondom itt, hogy mondjuk, én mennyivel rendelkezem, de annyit nem kell megszerezni, amennyit én szereztem, elég egy, elég egy! Önök olyan dolgokat várnak el… (L. Simon László: Csak szerényen! Szerényen!) Azért vagyok szerény, mert nem mondom el, hogy hány van (Az elnök csenget.), ezért nem kell annyi, amennyit én szereztem. Egyet tessenek megszerezni, azt, amit elvárnak egyébként a ma egyetemistáitól!

Önök nyilván tudják, hogy az egyetemre való bejutás így is borzasztóan nehéz anyagi okokból, hiszen nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, különösen vidéken, kisebb településeken, különösen olyan családokban, ahol nem túl tehetősek, és önök még most egy extraköltséget is rájuk vernek. Ráadásul a Corvinus átalakításával nyilvánvaló, ezt itt már a többi ellenzéki képviselőtársam is elmondta, hogy egy elitegyetemet kívánnak létrehozni. No, de nem is csodálom, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem után most szükség van arra, hogy a közgazdaság-tudományi egyetemen is csak egy szűk kör, nyilván az önök és az önökhöz közel állók leszármazottai tanulhassanak, hiszen az egyetem mostani rektora, akit azért olyan elődök után ültettek a közgazdaság-tudományi egyetemre, mint Andorka Rudolf, ha mond valamit a neve (L. Simon László: Mond! Mond!), vagy Berend T. Iván, ha mond valamit a neve, vagy Rostoványi Zsolt, aki igen híres és a nemzetközi kapcsolatok szakot annak idején rendkívül jól vezető tanszékvezető volt, szóval, ilyen rektorok után került oda Lánczi András, aki csak annyit bírt talán két éve nyilatkozni: amit ma korrupciónak…  azt, hogy „ma”, én tettem hozzá , amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.

Szóval, itt van a Corvinus Egyetem, amely sok karcagi kislánynak vagy kisfiúnak lehet az álma. Önök olyan folyamatot alakítanak ki, amivel ezek a lányok és fiúk nem juthatnak be. Ellenben majd lesz ott lehetősége tanulni olyanoknak, akik mindig a saját lábukon állnak, akik csak betrappolnak különböző üzletágakba, és azt egész egyszerűen lenyúlják, egy olyan rektor vezetése alatt, aki szerint az, amit mi korrupciónak gondolunk, az az önök politikája. Hát, tisztelt képviselőtársaim, ez nemhogy nem versenyképességi, ez nemhogy nem nemzeti, ennek semmi köze sincsen Magyarországhoz! Ez nem hazafi! Ez tisztességtelen, tisztességtelen a jövő generációval szemben, tisztességtelen azokkal szemben, akiknek álmaik vannak, hogy ebben az országban tanulhassanak. Mert tudják, képviselőtársaim, mi lesz a vége? Az lesz a vége, hogy aki megteheti, akit majd esetleg ösztöndíjjal támogatnak, na, nem önök, hanem mindenféle szervezetek, azok egész egyszerűen megpróbálnak majd ebből az országból elmenni. Önök ezt a dolgot próbálják elérni azzal, hogy a felsőoktatást ilyen módon próbálják tönkretenni.

Én arra szeretném önöket kérni, nyilvánvalóan nagyon nehéz lesz a saját frakciójukat meggyőzni arról, hogy kollektíve utasítsák el ezt a törvénymódosítást, de gondolják végig a saját életüket, azt, hogy önök hogyan lettek országgyűlési képviselők, hogy hogyan szereztek diplomát, hogy hogyan szerezték az első munkahelyüket! Önök között egészen biztosan nagyon sokan vannak, akik nem a kapcsolatrendszerüknek, nem annak köszönhetik a diplomájukat, nem annak köszönhetik a lehetőségeiket, hogy az önök édesanyja vagy édesapja valaki volt akár az előző, akár a mostani rendszerben. Nyilván nagyon sokan vannak önök között, akik küzdöttek azért, hogy egyetemre kerüljenek. Gondoljanak arra, amikor erről a törvényről szavaznak, hogy ma Magyarországon nagyon sok olyan kislány és kisfiú lakik, aki borzasztóan szeretne küzdeni, csak éppen ezzel a törvényjavaslattal megfosztják őket attól a lehetőségtől, hogy közgazdaság-tudományi egyetemre menjenek.

A Demokratikus Koalíció  ahogy ez korábban elhangzott  ezt a törvényjavaslatot nem támogatja. Azt a fajta pilotprojektet, amit itt a miniszter elképzelt, azt szerintünk egy egészen másfajta formában, egy normál beszélgetéssel kellene kezdeni, nem pedig úgy, hogy megérkezik ide az a technológiai miniszter, aki éppen most veri szét a Magyar Tudományos Akadémiát. És ezt nem én mondom, és nem mi mondjuk azt, hogy minősíthetetlen hangnemben beszél a tudományos világgal az önök minisztere, ezt az önök korábbi minisztere mondja a nyilvánosság előtt, aki egész egyszerűen konzervatív, de nem bírja elviselni azt a rettenetes Mekk Elek-kontármunkát, amit önök a tudományban és a felsőoktatásban és általában az oktatásban végeznek.

Persze feltételezem, feltételezném önökről a jót, de azt hiszem, hogy önöknek leginkább nemcsak a tudományos világgal, nemcsak az oktatással van problémájuk, hanem azzal, hogy ha az emberek, a fiatalok elkezdenek minél többen egyetemre járni itthon, Magyarországon, és nem kényszerülnek külföldre, akkor nagyon sok olyan kiművelt emberfő lesz Magyarországon, aki át fog látni önökön, aki azt fogja mondani, hogy elég volt abból, amit önök csinálnak ezzel az országgal.

(13.10)

Úgyhogy, képviselőtársaim, persze nincsenek kétségeink afelől, hogy ezt meg fogják szavazni. És arról sincs kétségünk, hogy nyilván ez a törvényjavaslat is része annak, hogy minél több embert távol tartsanak az egyetemektől, hogy majd rájuk lehessen verni a 400 óra túlórát a különböző rabszolgatörvényből; hogy majd ott állhassanak azok az egyébként borzasztóan tehetséges fiatalok, akik éppen Karcagon születnek meg most vagy születtek nemrég, és akiknek az az álma vagy az az elképzelése, vagy ott van bennük a lehetőség, hogy a közgazdaságtudományi egyetemre menjenek, de az önök felsőoktatási nem létező politikájával, inkább csak romboló politikájával majd azt tudják elérni, hogy olyan gyárban dolgozzanak, mint a Suzuki, ahol a szakszervezeti vezetőket kirúgják, amikor szakszervezetet alakítanak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportjából Ungár Péter képviselő úr jelentkezett. Ismételt felszólalásra adok szót, parancsoljon!

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Én segítséget szeretnék kérni a kormánypárti padsorokból. Én megnéztem a Magyar értelmező kéziszótárt, ahol a tandíj mellett a következő áll: az a pénzösszeg, amit a tanintézet a diákoktól szed be. Akkor ezek után, ha elfogadjuk ezt a pártatlan definíciót  mert szerintem nem a balliberális mételyből jön a Magyar értelmező kéziszótár, ha jól tudom , akkor jelenleg a pénz, amit a tanintézet beszed a diákoktól, mondjuk, ebben az esetben a Corvinusnál vagy bárhol máshol, akkor az mi? Tehát azt önök hogy definiálnák? Illetve, ha erre a kérdésre válaszolnak, akkor az ebből logikailag következő kérdésre, amit Hiller képviselőtársam tett föl, hogy akkor mi volt 2008-09-ben a Fidesz problémája, ha erre is tudnának válaszolni, az csodálatos lenne, mert én nem pontosan értem, hogy a kettő hogy fér meg egymás mellett. Tehát… (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Nacsa képviselőtársam, kérem, mondja el, hogy hogy definiálja a tandíjat, ezzel szemben, amit a miniszter úr önköltségnek hívott, az mennyiben más, mint az ő tandíj-definíciója, illetve, ha ebben a kettőben logikai egyezés van, akkor ez hogy viszonyul ahhoz a 2008-09-es, illetve a fideszes népszavazáshoz, ami szintén egy hasonló rendszerről szólt. Tehát ha ezt meg tudnák világítani, akkor szerintem el tudnának számolni azzal a több mint hárommillió magyar állampolgárral, akik önöknek azt a legitimitást adták, hogy most itt ülhetnek, ami az alapján volt, hogy önök a tandíj ellen politizálnak. Ehhez képest bevezették a nem tudom, micsodát, ezt az önköltséget, ami ugyanaz, mint a tandíj. Úgyhogy szerintem ez jó lenne.

Azért is jó lenne amúgy, mert ha legalább azzal az őszinteséggel, amivel a miniszter úr itt a vitán mondta, hogy igen, ez egy tandíj, és bólogatott (Cseresnyés Péter: Nem mondta!), akkor legalább tudnánk, hogy ugyanez fog jönni az egészségügyben, amikor majd ott is bevezetnek valamit, amit nem vizitdíjnak fognak hívni, hanem valami másnak, pénzösszegnek, amit befizetünk a rendelésnél, vagy akkor majd jön a kórházi napidíj valami más néven, tehát akkor tudjuk, hogy mi várható még. Esetleg privatizálni fogják az oktatást, újra megjelenik gyerekkorom egyik sztárja, Horváth Ágnes itt a padsorokban. Tehát akkor mi várható még önöktől, mi az, amiben nem változtatják meg a véleményüket üléspont és álláspont kapcsán? Csodálatos lenne erre a válasz.

Amúgy még az is eszembe jutott a tandíjjal kapcsolatban, ha esetleg önök ezt nem tartják tandíjnak, hanem ez csak egy önköltség, és gondolom, ez arra utalhat, hogy átnevezték, hogy ez egy merőben más dolog, merőben más történet  és itt néztem meg az előbb, ezt amúgy nem tandíjnak hívták a korábbi kormányok során sem, hanem képzési hozzájárulás volt a neve; illetve, ha megnézik a pontos kérdést, amit feltettek a szociális népszavazáson, ott se tandíj volt. Tehát attól, mert önök ezt tandíjnak hívták, nem feltétlenül kell így elnevezni.

Úgyhogy az lenne a kérésem, hogy a Magyar értelmező kéziszótár alapján akkor definiálják, hogy ez miért nem tandíj, amit most fizetnek a tanintézményeknek a diákok. Illetve, ha már ezt definiálták, akkor ha azt is megmondanák esetleg, hogy mennyiben más ez, mint az előző kormányok által bevezetett tandíj, akkor az tökéletes lenne. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Párbeszéd képviselőcsoportjából Tordai Bence képviselő úr. Parancsoljon!

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Én is egykori corvinusos hallgatóként szeretnék néhány másodperc csenddel adózni egykori egyetemem emlékének. (Néhány másodperces szünetet tart.  L. Simon László: Nagyon jó!) Merthogy a Corvinus Egyetem abban a formában, ahogy mi ismertük, nyilvánvalóan meg fog szűnni. És amikor kedves képviselőtársaim itt az ellenzéki oldalon próbálják megfejteni ennek az okát, vagy akár kevésbé informált polgártársaink vakarják a fejüket, hogy vajon miért csinálják ezt önök, miért van ez a modellváltás, ami nyilvánvalóan az eddigi értékek felszámolásával jár, akkor elfelejtik, hogy a Fidesz működését mindig két nagyon egyszerű logika vezérli: a hatalom és a pénz, a saját hatalmuk bebetonozása és az a pénzmennyiség, amit el lehet lopni, amit a közvagyonból ki lehet szervezni saját maguknak. (L. Simon László: Saját magatokról beszélsz!) Márpedig a hatalmukat az önöktől független erőközpontok és adott esetben szakmai tudományos műhelyek is fenyegetik, ezért mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ezeket felszámolják, tök mindegy, hogy ellenzéki pártokról van szó, akadémiai kutatóhelyekről vagy adott esetben egyetemekről, amelyeknek az autonómiáját eddig is korlátozták és csorbították.

Ez az alapítványi formában való működés az önök bullshitje szerint azt fogja eredményezni, hogy hatalmas függetlenségre tehet szert a jövőbeni Corvinus Egyetem. Lássuk, hogy amit maguk alapítványi formában működtetnek, az mennyire független a Fidesztől. Ez a KESMA nevű szörnyszülött, ez is egy alapítvány, amely formailag természetesen tökéletesen független a kormánypártoktól, a gyakorlatban pedig a leglojálisabb fideszes párthuszárok ülnek a kuratóriumában, és ha valamelyiküknek véletlenül támad egy önálló gondolata, aminek még hangot is merészel adni, akkor pedig azt eltávolítják onnan. Azt látjuk, hogy ezt a félezer fideszes médiaterméket vezénylő alapítványt is azért hozták létre, hogy elmondhassák, formailag ez tökéletesen független, még az oligarcháiktól is, a gyakorlatban viszont ennél szorosabb pártutasítás alá még semmit és senkit nem rendeltek.

Na most, ez fog történni a Corvinus Egyetem utódával is, merthogy az 1. § máris tartalmazza, hogy miről szól ez a történet. Egyből az elején leírták, hogy ne legyen kétség, hogy nehogy véletlenül kifelejtsék belőle korlátozott képességű munkatársaik. Azt mondja, hogy úgy kell megalapítani ezt a közérdekű vagyonkezelő alapítványt, hogy az alapító okiratban az alapítói jogok teljes körének gyakorlására az alapítvány kuratóriuma kerüljön kijelölésre. Fordítsuk le: maguk feltöltik ezt állami pénzzel, állami vagyonnal, a MOL és a Richter állami tulajdonrészével, aztán beültetik a fideszes pártkatonákat, majd kimondják, hogy innentől kezdve ezek a fideszes pártkatonák mint kuratórium gyakorolják az alapítói jogokat. Tehát miután Magyarországon kormány- és rendszerváltás lesz, utána sem jogosult majd a mindenkori magyar kormány ennek a kuratóriumnak a tagjait leváltani, hanem egymást nevezhetik ki a most kinevezett fideszes kurátorok. Értjük, ugye?! Tehát itt egy független hatalmi és pénzügyi központ keletkezik, amely az állami vagyon egy jelentős részét, sok száz milliárd forintnyi, eddig köztulajdonban lévő részvényt fog magáévá tenni. Tehát a magyar emberek vagyonát fideszes pártkatonák által uralt, irányított vagyonná transzformálják, elveszti közvagyon jellegét, mint már annyi esetben. És innentől kezdve a MOL és a Richter közgyűlésében nem a magyar állam képviselői, nem a mindenkori magyar kormány által delegált képviselők fognak dönteni, hanem a most önök által delegált fideszes pártkatonák. Ez az egyik probléma, ez a pénz szerepel ebben a történetben.

A másik pedig az, amiről Mellár professzor úr már, azt hiszem, elég meggyőzően és kimerítően értekezett, hogy innentől kezdve az egyetemi autonómia, az egyetemi oktatóknak a lelkiismereti és meggyőződési szabadsága egy elfelejtett, idejét múlt fogalommá válik, hiszen önök a kuratóriumokon keresztül azt rúgnak ki, azt büntetnek meg egy pillanat alatt, akit akarnak. Az, hogy eddig a felsőoktatás vagy az akadémiai szféra egy relatíve szabad szakma volt, ahonnan lehetett stabil egzisztenciális alapról a mindenkori kormányt bírálni, ha szakmai alapon nem értenek egyet vele, az innentől kezdve meg fog szűnni. (L. Simon László: Az az egyetlen feladata?  Nacsa Lőrinc: Mintha ez lenne a feladata!  Az elnök csenget.) Minden felelős értelmiséginek feladata ez, és ezt fogják önök nemcsak a Corvinus esetében, hanem ha minden egyetemnél ezt a modellt fogják működtetni, akkor minden felsőoktatásban dolgozó, oktató kutató értelmiségi esetében ezt az elnyomást fogják alkalmazni.

Tehát amikor itt egyesek  nyilván jó szándéktól vezérelve  ideológiai meggyőződést keresnek a maguk lépései mögött, természetesen nincs ilyen. Tehát maguknak mindegy, hogy neoliberális vagy ókonzervatív politikát folytatnak, amíg a pénzt és a vagyont maximálni tudják. Erről szól a maguk politikája a Corvinus esetében is és minden más esetben is. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha képviselő asszony megteszi, hogy a helyére megy, akkor megadom a szót. Mert csak akkor tudom megadni, ha a helyén tartózkodik. (A képviselői helyére tartó dr. Varga-Damm Andrea: Halleluja!) Megvárjuk. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Parancsoljon!

(13.20)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szerettem volna hozzászólni ehhez a napirendhez (L. Simon László: Akkor nem kell!  Nacsa Lőrinc: Nem muszáj!), hiszen kiváló témafelelősünk van, de mégiscsak muszáj, mert úgy ítélem meg, hogy össze kellene foglalni azt, hogy ez a törvény és a valódi jogalkotói szándék és a valódi gazdasági és politikai szándék hol is húzódik meg. Amikor valamit meg akarunk változtatni, akkor meg szoktuk kérdezni, hogy meg kell-e változtatni. Meg kellett-e változtatni a Corvinus Egyetem jogi státuszát, a magyar közigazgatási és közjogi rendszerben elfoglalt szerepét, helyét ahhoz, hogy ez az egyetem szakmai színvonalát illetően fejlődni tudjon? Az én válaszom erre az, hogy nem. Azért nem, mert az állami költségvetésből, ha tetszik, ha nem, telik kiváló oktatókra, a magyar állami költségvetésből, ha nem lopnának és nem pazarolnának, telne kiváló oktatási programokra, ha nem lopnának és nem fosztogatnák a közpénzt, akkor ebben az országban minden társadalmi szempontból és nemzetstratégiai szempontból fontos kérdésre telne. Azért nem telik, mert Magyarországon mind az uniós források felhasználásában, mind a magyar állami költségvetés beruházásokra vonatkozó felhasználásában két-háromszoros árszorzó van a normálishoz képest; ez így folyik kilenc éve. (Dr. Hoppál Péter: De 5 százalék a gazdasági növekedés!  Az elnök csenget.) Ebben az országban nem volt nagy sztori 3 százalék alá vinni a költségvetési hiányt akkor, amikor 27 százalékra emelték az áfát, mert ha az nem sikerült volna, akkor már tényleg azt lehetett volna mondani, hogy nagyon ügyetlenek (Dr. Hoppál Péter: 2015-ben sikerült.), és még egy család pénztárcáját sem adnánk egyiküknek sem.

Tehát aki azt mondja ebben a teremben, hogy a Corvinus Egyetem fejlesztéséhez és a legjobb száz egyetem közé kerüléséhez egy teljes mértékű jogi és gazdasági átalakításra van szükség, az nem mond igazat. Egyébként csatlakozom a korábban szólókhoz: miért pont ezt az egyetemet és miért pont ezzel kell ezt az iszonyatos átalakítást elvégezni?

Egyébként még egy dolgot engedjenek meg. Hiller István képviselőtársam hiányolta a minisztérium szakállamtitkárát, akinek illene ezt a kérdést itt tárgyalni és itt lenni. Jelzem, Bódis József itt van a teremben, csak egy páholyban ül (Cseresznyés Péter: Jó reggelt!), és nagy öröm lenne, ha már az adófizetők igen magas tisztséggel tisztelték meg és javadalmazással, tegye már meg, hogy leül a terembe, hiszen az ő szakterületét érintő témát tárgyaljuk ebben az ülésteremben.

Ha valaki, akkor én a szocialista rendszer alatt gyűlöltem azt a rendszert, utáltam azt a környezetet, ami bennünket körülvett… (Nacsa Lőrinc: Most mégis…)

ELNÖK: Nacsa képviselő úr!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Nem hiszem, hogy bármelyikünk az itt ülők közül annak idején tisztségviselő lett volna, az önök soraiban pedig elég sok kommunista ül, Nacsa képviselő uram, csak ennyit hadd mondjak ehhez, ha már beszólt. Viszont azt kell mondanom, hogy a fiatalok, mind a középiskolában, mind az egyetemen tanulók, sokkal inkább voltak a ’80-as években kegyelmi helyzetben, mint ahogy ma vannak. Önök elintézték azt, egyébként elődeikkel együtt, tehát azt gondolom, a többi kormány se volt ebben azért kevésbé ludas, hogy ma egy fiatal kiszolgáltatott a rendszernek, nincsenek meg azok a garanciák egy értelmes, kiváló, nagy eredményeket felmutatható fiatalnak, mint annak idején, akkor, amikor én tanultam. Engem nem tanítottak kommunisták, nagy szerencsém volt, engem nem tanítottak még a szocialista közgazdaságtanra sem, mert nem volt hajlandó a tanárom megtanítani, én már a ’80-as években a demokrácia alapjait tanultam, és eljutottunk oda harminc év után, hogy újra arról kell beszélnünk, hogy mikor lesz itt újra demokrácia. (Bódis József elfoglalja államtitkári székét.)

Ennek az egyetemnek a sorsa is erről szól, ennek az egyetemnek a sorsa is erről szól, és nyugodtan kimondhatjuk… Nagy örömöm egyébként, hogy Bódis József államtitkár úr elfoglalta a helyét, ily módon végre részese lehet ennek a vitának, mert azt gondolom, hogy ő, aki tudós ember, aki ugyanúgy végigjárta a hivatása kiteljesedéséig azokat az oktatási intézményeket és azokat a tanulmányokat, amelyek eljuttatták őt oda, bizony, üljön ide és tárgyaljon velünk erről a Corvinus-átalakításról.

Tehát: van pénz ahhoz, hogy kiváló oktatás legyen és bekerülhessen a világ első száz egyeteme közé, de ha ez megvan, akkor miért is kell ez az átalakítás, miért is kell egy olyan átláthatatlan rendszerbe beleszervezni, amelyben sem a fiatalok előremenetele, sem a szegénysorból jövő családok gyermekeinek tanulási lehetősége…  és már bocsássanak meg, de az nem csak pénzkérdés, hogy az oktatás színvonala elég magas-e! Ahhoz struktúra kell, ahhoz oktatási program kell, ahhoz nemzetközi viszonyok kellenek, nemzetközi térben való aspirantúrák. Honnan garantálja azt bárki, hogy ez a rendszer így létrejön, ez a vagyon átkerül ebbe a konglomerátumba, és ott garantált lesz az eredmény? Ki garantálja ezt? Egyikük se tudja garantálni, nincsenek is példák, nincsenek is hatástanulmányok. A minimum az lenne, ha idehoznak a Ház elé, 199 képviselő közé egy ilyen óriási átalakítási tervet, hogy legalább, ha nem is az indoklásban, de egy korábbi parlamenti rendszerben futó anyagban bemutathatták volna azokat az eredményeket, amelyeket ilyen átalakítás után értek el.

Nekem szent meggyőződésem, hogy Orbán Viktor és környezetének szüksége van egy egyetemre, ahova elhelyezgetik különböző jól fizető állásokba azokat a haverokat és azokat a családtagokat, akiknek ma ebben a rendszerben lehetetlen ilyenfajta katedrákat, beosztásokat, jól fizető állásokat kapni. Már csak azt remélem, hogy Orbán Ráhelnek tanszéke nem lesz, vagy nem esetleg ő lesz a kancellár vagy valamilyen hatalmas tisztséget betöltő ember. (Dr. Hoppál Péter: Szánalmasak vagytok!) Csatlakozom ahhoz a képviselőtársamhoz, nem tudom, talán Vadai Ágnes mondta (Dr. Hoppál Péter: Jó példa!), hogy ő tudja, ezt nem önök találták ki. Én is tudom, hogy nem önök találták ki, csak mindig ugyanazokat az arcokat hívják meg ide a terembe a fideszesek és KDNP-sek közül, akik vakon képesek megvédeni a legostobább előterjesztést is.

Én sajnálom egyébként önöket, mert Nacsa Lőrinc képviselőtársam azt mondta, hogy majd belátjuk, amikor látjuk az eredményeket, hogy hibáztunk az álláspontunknál. Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak elmondom: nem lesz siker, mert silány munkából soha nem lesz siker (Nacsa Lőrinc: Ti is bejutottatok!), haverok állásba tételétől még soha nem volt siker.

Bármibe belefognak, minden gagyin sül el, minden, minden omladozik, a gyönyörű épületek, amelyeket létrehoznak. Nézzék meg! Óriási pénzeket, háromszoros pénzeket költenek rá, mint az indokolt lenne, és minden omladozik. (Dr. Hoppál Péter: Szánalmas!) A társadalom is omladozik, az épületek is omladoznak, a struktúrájuk is omladozik. Önök mindent gyémántárban adnak el (Dr. Hoppál Péter: Orvost!), és még alumínium se jön ki belőle. Én csak azt szeretném önnek mondani… Hoppál Péter képviselőtársam, nyomjon gombot, szólaljon fel, és mesélje, hogy nekem orvos kell-e, de egyet higgyen el: az ön egészségére ez a sok hazudozás hamarabb rá fog menni, mint az én egészségemre az, hogy én felszólalok. Tetszik tudni?!

ELNÖK: Képviselő asszony, a személyeskedésért kénytelen vagyok figyelmeztetni. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Igen, csak Hoppál képviselőtársunk azt mondta, hogy orvos kell nekem. Én eddig őt nagyon tiszteltem, és tisztelettel beszéltem vele és róla…

ELNÖK: Figyelmeztettem.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): …de úgy tűnik, hogy Hoppál képviselőtársunknál is néha elgurul valami, ami kiakasztja az egyébként úri módon viselkedni tudó képviselőtársamat. (Rig Lajos: Gyógyszert be kell venni!) Én nem önnek szántam a szavaimat, én arról beszéltem, hogy önök olyanhoz adják a hitelüket, a személyes hitelüket, az életútjukat, ami nem lesz siker, és azért nem lesz siker, mert az alapjaik is bűnre, hazudozásra, manipulációra, szemfényvesztésre épülnek. (L. Simon László: Az „alapjait” ly-vel!) Az itt nem lévő miniszter úr kimondta a szót, kimondta az igaz szót, amikor azt mondta, hogy ez egy gazdasági vállalkozás. Igen, ez egy gazdasági vállalkozás lesz, nem egyéb. Freudi elszólás lehetett az utolsó mondatában, de ez mindent mutat: ez sem nem a tudományról szól, sem nem az oktatás színvonaláról, sem nem a világszínvonalú oktatás száz közé kerülési elképzeléséről, hanem arról szól, hogy valakiknek ez kell ahhoz, hogy hosszú időre silány embereknek pozíciókat tudjanak szerezni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Letelt egy felszólalási kör, most van lehetőség kettőperces felszólalásokra. Elsőnek Pósán László képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, csak egészen röviden. Varga-Damm Andrea azt mondta, hogy kiszolgáltatottak a fiatalok, és amikor ő volt egyetemista, akkor mennyire jó volt. Csak szeretnék arra emlékeztetni, hogy abban az időben, és ez ezzel nem kívánok életkori állapotokra utalni, de mégiscsak azt kell mondani, hogy abban az időben Magyarországon volt Európában a legalacsonyabb a felsőoktatásban részt vevők aránya.

(13.30)

Ezt jó, ha tudjuk. Albánia volt egyedül csak utánunk. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Akkor ezek szerint ön visszasírja ezt az időszakot. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.  Dr. Varga Damm Andrea közbeszól.)

Vadai képviselő asszony azt ajánlotta nekünk, hogy iratkozzunk be valamelyik egyetemre. Lehet, hogy megfogadjuk majd a tanácsát, én viszont szeretném azt ajánlani, hogy Kunhalmi képviselő asszony, Bangóné képviselő asszony, Harangozó képviselő úr meg az általános iskolába iratkozzanak be helyesírást tanulni, mert azt gondolom, az is ildomos lenne. (Taps a kormánypárti padsorokban.  Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.  Az elnök csenget.)

Ungár Péter azt mondta, hogy az értelmező kéziszótár úgy definiálja a tandíjat, hogy mindaz a pénz, amit ilyenkor az intézmény beszed. Akkor kéretik ezek után, mondjuk, a kollégiumi díjat is ennek tekinteni, amit az intézmény beszed. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Kéretik a pótvizsgadíjakat, különböző különeljárási díjakat is annak tekinteni (Zaj, közbeszólások.), mert azokat az intézmény természetesen beszedi, valóban ez kétségtelen. (Dr. Varga-Damm Andrea elhagyja az üléstermet.)

És még egy utolsó dolog, Szél Bernadett a CEU apropóján az amerikai diplomával kapcsolatban jött elő, illetve a Corvinus kínai diplomájával. Csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy van egy óriási különbség: a kínai diploma mögött van egy kínai egyetem, az amerikai diploma kiadása mögött meg nem volt amerikai egyetem  pont. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ungár Péter képviselő úr következik.

UNGÁR PÉTER (LMP): Nagyon szépen köszönöm így rögtön a választ, ez csodálatos. Ugyanis azt olvastam az imént, hogy amikor volt ez a bizonyos népszavazás, akkor azt mondta egy mindannyiunk által ismert Szijjártó Péter, hogy teljesen ingyenes felsőoktatás kell, semmilyen módon nem megengedett, hogy az egyetem pénzt szedjen be a diákjaitól. Mintha ezzel ez az önköltség, amiről még mindig nem döntöttük el, hogy hogyan viszonyul a tandíjhoz, én ezt most már nem fogom abbahagyni, akkor ez miben más. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) De akkor mondja el, hogy miben más! Akkor az nem egy tandíj, hanem az egy másféle… (Közbeszólásra:) Tényleg, képviselőtársam, lesz még időnk vitatkozni, hogy el tudja mondani. Tehát az a helyzet, hogy önök akkor a teljesen ingyenes felsőoktatással  ez önöktől egy idézet, hogy teljesen ingyenes felsőoktatás , ezzel kampányoltak. Azt mondta Orbán Viktor, hogy a tandíj mellőzésével is lehet fejleszteni az egyetemek és a főiskolák működését. És azt is mondta Orbán Viktor, hogy beszéljünk ismét egyenesen, a tandíj a magunkfajtákat zárja ki az egyetemekről. Érdekes, hogy úgy látszik, a „magunkfajták” egy érdekes politikatörténeti módon vándorol pártról pártra, de ezt hagyjuk is. (Derültség és közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Az a lényeg, hogy önök akkor azt mondták, hogy teljesen ingyenesnek kell lenni a felsőoktatásnak. Jelenleg a diákok egy jelentős részének nem ingyenes, mert azt hiszem, az ingyenes ellentéte az, ha fizetnie kell, tehát a diákok jelentős része fizet a felsőoktatásért, tehát ez egy tandíj, mert a tanulásért járó díj, amit neki fizetnie kell, és ez ellentétes az önök eredeti ígéretével.

Tehát szeretném, ha ismételten  köszönöm, hogy Pósán képviselőtársam már megkezdte, de vannak itt még mások, Hoppál képviselő úr, vagy Nacsa képviselő úr nagyon kiabált, amikor én beszéltem, világosítson fel, hogy a tandíj meg az önköltség között mi a különbség, és hogy az Orbán-kormány bevezette-e a tandíjat vagy nem vezette be a tandíjat, és kérem, világosítsanak meg erről a nagyon jó logikai különbözőségről, ami itt feláll. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra Nacsa Lőrinc képviselő úr következik.

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mindjárt erre is válaszolok. Még Varga-Damm Andreának szerettem volna reagálni, de persze elmondja a hepciáskodó felszólalását és kirohan a teremből. Ezt megszoktuk tőle. Konkrétan visszavonom azt a felajánlásomat, hogy két-három év múlva beszéljük meg, hogy hogyan is volt ez. Túl sokat néztem ki önökből. Amikor ő azt mondja, hogy minden omladozik, minden rosszabb, mint korábban volt, minden a lehető legrosszabb helyen van, a gazdasági számok, a foglalkoztatási adatok, az egészségügyre, a felsőoktatásra, a munkavállalókra, bármire költött pénz, a családokra költött pénz, minden rosszabb állapotban van, akkor ezt nehéz komolyan venni. Ott nem mondott igazat, hogy silány munkából nem lehet siker, hiszen önök is bejutottak a parlamentbe, tehát azért mégis vannak ellenpéldák is.Hogy Ungár képviselő úrnak is válaszoljak: a népszavazásban 2008-ban az volt a kérdés, egyetért-e azzal, hogy az államilag támogatott felsőoktatásban az államilag támogatott helyeken ne legyen tandíj. Ez volt a kérdés, és erre kellett válaszolni, hogy az államilag támogatott, az államilag finanszírozott helyekre. Amikor Hiller miniszter úr átvette a romokban heverő minisztériumot Magyar Bálint kollégájától, akkor jelentették be a fejlesztési részhozzájárulást, ez volt bújtatott nevén a tandíj, hogy az államilag támogatott helyeken is kelljen fizetni.

Az önköltség teljesen más, nem szinonima egymással. Van egy ponthatár. A ponthatár fölött, aki azt megugorja, állami ösztöndíjban, államilag támogatott képzésben részesül, aki nem ugorja meg, ott meg van lehetőség önkéntes alapon, saját döntése eredményeképpen önköltséges képzésre beiratkozni. A ponthatár fölött államilag támogatott. Korábban csak egy 15 százalék, Hiller miniszter úrék javaslata szerint csak egy 15 százalék kapott volna egyébként mentességet a fejlesztési részhozzájárulás alól. Ez egy jóval kisebb arány, mint egyébként az államilag támogatott hallgatók jelenleg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces felszólaló Hiller István alelnök úr. Parancsoljon!

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Érdemes feleleveníteni emlékeket egy múzeumban. Ez itt a Magyar Országgyűlés, ennek csak az a… (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Ez most nem Nacsa képviselő úrról szól, hanem folytatnám a mondatot, hogy ha valódi szakmai vitákat a politika nem tett volna át teljesen politikai terepre, akkor most a magyar felsőoktatás finanszírozásának jelenéről és jövőjéről egy abszolút épeszű vitát lehetne folytatni. Sajnos, ezt egyébként évtizedekkel korábban a magyar politika már megtette, így olyan dolgokról, amelyekről egyébként mi döntünk, mármint országgyűlési képviselők, valóban csak egy politikailag teljesen átitatott légkörben lehet vitatkozni, miközben a jövő nemzedékének tízezrei, egészen pontosan, bár csökkenő létszámban, de még mindig több százezer magyar fiatal ennek az egésznek a résztvevője. És hogy ebben én is felelevenítsek akkor egy emléket: 2010-ben, akkor még miniszterként az Európai Unió egyik legelső magyarországi programja keretében, a nemzeti iskolafelújítási program keretében egy teljesen új, felújított vidéki iskolát adtunk át. Jól sikerült, szép lett. A polgármester az önök egyik párttársa volt, aki egy kampányszöveget kellett hogy felolvasson, ami azzal kezdődött, hogy romokban az ország. Tessék elképzelni azt a szituációt, amikor egy felújított iskolát átadunk, az MTI-s tudósító hozzám jött kérdezni, hogy most akkor mit írjon, hogyan írja meg, hogy romokban az ország, amikor egyébiránt egy felújított iskolát adunk át.

Ennek az egésznek csak az az esszenciája, hogy érdemes szakmai alapokon tartani azt, ami szakmai alapokra való. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra a DK képviselőcsoportjából Hajdu László képviselő úr következik. Parancsoljon!

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Nem kértek föl, hogy hozzászóljak. Magam is koptattam ennek az intézménynek a falait, és úgy gondolom, hogy talán ezért érdemes egypár szót szólnom és illik is. Nem is beszélve róla, hogy több száz olyan egykori hallgatóval van a mai napig is kapcsolatom, akik tudják, hogy mi történik. Az én papíromra még ilyesmi van írva, hogy Marx Károly Közgazdasági Egyetem, de nem szégyellem. Én ilyen időszakban jártam oda.Azt gondolom, hogy az a bizalmatlanság, ami kiérződik, de egyben az a szakmaiság, ami itt elhangzik, méltányolandó lenne az előterjesztő részéről, ha ez nem egy eldöntött, egy végleg eldöntött ügy lenne, hanem az érvek és az ellenérvek alapján történne döntés. Hiller István vagy Brenner Koloman, Arató Gergely is, de Mellár Tamás urat is említhetném, sokan másokat, az előterjesztő részéről megfontolandó alapvető dolgokat mondtak el. Azt gondolom, hogy ez itt mind fölösleges.

A bizalmatlanság másik része, úgy gondolom, a december 12-én történt dolgok egyike, amikor két országgyűlési képviselő beterjesztette az azóta már rabszolgatörvényként ismert törvényt, amely negyvennél is több törvényt módosított, és két képviselő vette a bátorságot, hogy negyven törvényt módosító törvényt terjeszt ide be. Most ennél az az egyetlen pozitívum, még ha pilotprojektben is jött ide, amit nem nagyon értett senki, így én sem, de mégis egy ágazat terjesztette be, sőt a miniszter azzal megtisztelt bennünket, hogy egy darabig a vitában itt is volt és hozzászólt, sőt válaszolt is a kérdésekre. Ennyi az eltérés. De a bizalmatlanság az, hogy ami december 12-én történt vagy ami a CEU-val történt, vagy ami majd most az MTA-val fog történni…  hiszen az is fog jönni, az az előterjesztés, ott is a legújabb hírek szerint ugyanezt az alapítványi dolgot találják ki, ilyen közérdekű vagyonkezelői alapítvány formátumot.

(13.40)

De azt hiszem, hogy a fő bizalmatlanságot számomra az adja, hogy településvezetőként én végigéltem ezt a hatalmas nagy ötletet, hogy versenyképesség meg jobb fizetőképesség meg olcsóbb működés, és létrejött a Klebelsberg Kunó intézményfenntartó valami, és mindegy, hogy kisfalu, kisváros, nagyváros, Budapest, kerület, mindenkit behajtottak ebbe. Ehhez képest most egy kísérleti nyúl lesz a felsőoktatás egyik intézménye, és azon kikísérletezik, hogy belebukik vagy tovább tudja-e vinni. Biztos vagyok benne, hogy nagyobb befektetéssel lesz képes az előterjesztő azt bizonyítani, hogy életképes ez a megoldás. Annál is inkább, mert az előbb említett, rövidített nevén: KLIK után  amikor az általános iskolákat, középiskolákat, majd pedig tőlük elszakítva a korábban jól működő szakiskolákat, szakképző intézményeket szanaszét szedtük  romokban van az egész ettől a hatalmas átszervezéstől.

Lehet, hogy ezzel szembenézni nem akar senki, de ez a helyzet állt elő, és aki ismeri azt, hogy milyen autonómiája volt akkor egy általános iskolának, milyen autonómiája volt egy iskolaigazgatónak, milyen kontakt működött az önkormányzat, aki a fenntartó volt, és a szülők és az iskola között, ez teljesen szétszakadt, rendszeridegenek vagyunk egymástól.

Amikor ennek a második lépcsőjében kártalanítás nélkül mindenkitől elvették a vagyont, tehát az iskolavagyont, minden iskolától, mindegy volt, hogy falu, város, lefejezték az önkormányzatokat, elvették ezt a vagyont, kísértetiesen jön nekem vissza az, hogy a felsőoktatásban ugyanez akar megtörténni. Vagyontalanítani fognak valakiket, és valakikhez telepíteni ezt a bizonyos vagyont, mert azt nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez olcsóbb, működőképesebb; és az oktatásban ezt a versenyképesség dolgot külön kellene értelmezni.

Tudomásom szerint pedagógusképzéssel generációkat nevelő pedagógusokat kell képezni, olyan versenyképes pedagógusokat kell, akik megtanítják írni, olvasni az embereket. Az orvosi egyetemen olyan embereket kell képezni, akik értenek a betegek meggyógyításának különböző szakjaihoz. A közgazdasági egyetemen olyan embereket kell képezni, akik a pénzügyi, számviteli, munkaügyi és persze az üzleti világ különböző részeihez értenek, és minden településre eljut egy ilyen. A generációk szakembereinek a képzéséről van szó. De itt csak arról beszélünk, hogy egy közérdekű vagyonkezelő alapítvány jöjjön létre, és egy közérdekű alapítvány megold mindent néhány kurátorral, aki a fő…, nem tudom, hogy milyen típusú emberekből áll majd, ki az elnök, a rektor és persze a kancellár és sok mindenki, és ki kinek a főnöke, ki a másiknak a beosztottja, illetve hogyan is működik ennek az intézménynek a működtetése.

Én úgy hiszem, hogy ahhoz az 500 milliárd közeli vagyonhoz, amely most az alapítványba át fog kerülni  amin belül van a MOL-részvénynek és a másik részvénynek a 10-10 százaléka, ha és amennyiben lesz osztalék, illetve maga az épületvagyon , ehhez nem kevesebbet, hanem sokkal többet kell hozzátenni az államnak ahhoz, hogy ne legyen rosszabb helyzetben a közgazdászképzés ma Magyarországon, vagy pedig az fog történni, ami itt elhangzott, hogy fizetős külföldi vendégek jönnek ide. Ugye, ha fizet, akkor nem számít, hogy honnan jön, akár a migránsterületekről is jöhet, ő fizet. Tehát ő jó ember, mert fizet. Ha ilyen képzés fog itt megvalósulni, akkor azt gondolom, nem tettünk sokat sem jogi értelemben, sem átszervezési értelemben, még inkább nem a képzés érdekében.

És szólni szeretnék azokról az emberekről, akik ennek az áldozatai, hiszen több tanárral a mai napig is van kapcsolatom, akik közalkalmazottból most majd 25-30 évi szolgálat után fognak munkatörvénykönyv szerinti ellátásban részesülni. Bele kell gondolni, hogy végigdolgozták az egész életüket, képezték a szakma utánpótlását, és most munkatörvénykönyv szerinti foglalkoztatottak lesznek, mindenféle egyéb jogaiktól elesve és megfosztva.

Én ezt a törvényt olyan bizalmatlanul fogadom, hogy vissza is vonnám, mondhatom azt. Ez a törvény méltatlan ahhoz, ami most egyébként a Tudományos Akadémiánál is történt, a CEU-nál is, és beleillik abba a rabszolgatörvénybe, amit december 12-én elfogadtunk. Nem tudom támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló ugyancsak a DK képviselőcsoportjából Gréczy Zsolt képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az alapvető probléma ezzel a törvénnyel az, hogy a Fideszt ismerve nem az oktatásról beszélünk. Nem arról beszélünk, hogy ki fog egyetemre járni és ki nem, pedig egy adatot egészen biztosan tudunk. Ha az a kérdés, hogy hány magyar diák fog járni a Corvinusra, több vagy kevesebb az átalakítás után, akkor a válasz egyértelmű: kevesebb diák fog járni. Tehát ez a javaslat nem azért születik, hogy több magyar diák jusson be a Corvinus Egyetemre, hanem valami egészen más a konstrukció. És akik ismerik a Fidesz történelmét, márpedig elég sokan vagyunk itt, akik ismerik a Fidesz történelmét, pontosan tudják, hogy itt semmi másról nincsen szó, mint egy hatalmi és pénzügyi konstrukcióról. Amikor pilotról beszélünk, akkor az emberek a tévéhíradónál azt fogják mondani, hogy hallod, anyus, pilótajáték van már megint! Ingatlanokat fognak adni-venni, állami pénzeket és részvénypaketteket fognak cserélgetni, és szépen el fogják kótyavetyélni azt az ingatlant, az új Corvinus épületét a régi mellett, amit egyébként, hozzáteszem, a Gyurcsány-kormány épített. Szóval, ilyen viszonyok várnak azokra, akik reménykednek abban, hogy a Corvinus Egyetemből valamilyen értelmes átalakítás lesz.

De hát a Fidesz éppen most köpi szembe mindazt, amit 2008-ban csinált a népszavazás környékén, de ezen sincs mit csodálkozni, hiszen a Fidesz egész története semmi másról nem szól, mint hogy elindulnak a Liberális Internacionálétól, aztán egyszer csak éppen kiszorulófélben vannak az Európai Néppártból is. De ugyanez a párt mondta azt, hogy térdre imára, csuhások, most pedig mindenki, aki nem dobálja magára a keresztet, az nem rendes magyar ember. Ugyanez a párt vezette be a devizahiteleket, hogy aztán elkezdjen ordibálni, mikor az emberek nem tudják kifizetni a devizahiteleket, és még hosszasan sorolhatnám pálfordulások egész sorát.

Ugyanilyen pálfordulásnak vagyunk most is szemtanúi, amikor arról beszélnek, hogy nem tandíj meg nem hozzájárulás, de ha megugrotta a szintet, akkor az egy másik pénz. Ha Szijjártó Péternek a 2008-as állítása igaz, hogy semmilyen pénzt nem lehet beszedni az egyetemistáktól, nulla, azaz nulla forint, ehhez képest minden egyes forint, amit önök beszednek, az tandíj. Akkor is, ha nem tandíjnak nevezik, a nulla és az egy között is nagyon sok a különbség. Hozzáteszem, a 2008-as népszavazás idején az a tandíj a töredéke sem volt annak, mint amit önök már most beszednek. Az ELTE jogi karán egy mostani diák egy szemeszterre 260 ezer forintot fizet. 260 ezret. Az az összeg 2008-ban 7-8 ezer forint lett volna/hó. (L. Simon László: Micsoda?) Adják össze, hogy az 4-5 hónap alatt mennyi, és most 260 ezer forint. De önök szerint nincsen tandíj!

Ne feledjük el azt se, hogy ez az egész elterelő hadművelet egyúttal egy beismerő vallomás. Nemcsak arról van szó, hogy önök leköpték a 2008-as saját népszavazásukat, hanem arról is szó van, hogy ez beismerése annak, hogy csődbe vitték a magyar oktatást. A közoktatást is csődbe vitték. Ma az Oktatási Hivatal felmérése szerint a diákok 11 százalékát fenyegeti az a veszély, hogy kiesik az oktatásból.

(13.50)

Ez a hátrányos helyzetű térségekben 16-17 százalék. Ez az önök bűne. Senki másra nem lehet mutogatni, kilencedik éve önök kormányoznak, ennyi magyar diák esik ki. De hát így járnak azok, akik egy fürdőszoba-kiegészítőket árusító emberre bízzák a magyar szakoktatást. Ez volt a bizonyos Parragh-modell, s ennek az lett a vége, hogy a diákok kiesnek az iskolából, és 18-ról 16-ra levitték az iskoláztatási határt, és ezzel magyar családokat és magyar fiatalokat tettek tönkre.

Az is az önök bűne, hogy vészesen csökken azok száma, akik ma egyetemre járnak. Össze sem hasonlítható, most már 20-30 ezres a különbség a között, hogy 2010-ben hányan jártak egyetemre, és ma hányan járnak egyetemre. S ne mondják nekem azt, hogy ez csak demográfiai probléma, mert az egyetemisták jó része külföldön jár egyetemre. S az önök oktatáspolitikája juttatta oda ezt az országot, hogy a megkérdezett középiskolások, érettségi előtt álló középiskolások 50 százaléka nem Magyarországon tervezi a jövőjét. Tragikus szám!

De az önök oktatási rendszerének lett része az is, hogy ma a családok lábon hordják ki az infarktust, ha egy gyerek be akar jutni egy gimnáziumba, mert olyan felvételi rendszert állítottak elő, és egyre kevesebb gyereket engednek be a gimnáziumokba. Nem tudom, önök jártak-e mostanában gimnáziumokban felvételik idején: szederjes arcú szülők és szederjes arcú diákok rettegve jönnek ki a teremből, hogy ebből a matekból vagy ebből a magyarból mi jön ki. Ahelyett, hogy azt próbálnák segíteni, hogy ezek a gyerekek bejussanak a gimnáziumba és tanuljanak. Ne mosolyogjon, fideszes képviselőtársam, ez az önök bűne, ezt önök csinálták!

Ezenkívül senki nem fogja önöknek elhinni, hogy a Corvinus semmi másról nem szól, mint arról, hogy az egyetem bekerüljön a legjobb egyetemek közé. Elüldöztek egy egyetemet, amelyet már ott jegyeztek, és most semmi más nem történik, mint hogy a rabszolgatörvénynek megfelelően a munka törvénykönyve alá fogják betolni az egyetemi tanárokat, az oktatókat, kevesebb magyar diák fog bejutni a Corvinus Egyetemre.

Ami itt történik, az simán szemfényvesztés, egy ingatlanpanama, amit önök itt le fognak bonyolítani. Néhány fideszes megint gazdagabb lesz, néhány magyar család pedig megint olyan helyzetbe kerül, hogy a gyerek nem fog tudni bejutni az egyetemre. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem önöket, hogy kíván-e még valaki a vitában felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az együttes általános vitát lezárom. Megkérdezem Cseresnyés Péter államtitkár urat, hogy kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Cseresnyés Péter jelzésére:) Igen, kíván. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

CSERESNYÉS PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Arató Képviselő Úr! Úgy látszik, hogy nem hazudtolta meg önmagát, már kivonulóban van, és az első mondata is, amit bekiabált a parlamentben, hazugság volt, ugyanis végig itt voltam, ha nem figyelt volna. Végig ott ültem a helyemen, miközben miniszter úr a saját helyén ült a parlamenti patkóban. De az egész felszólalása és az összes ellenzéki felszólalás erről szólt. Önök vagy csúsztattak, vagy bohóckodtak, vagy egyszerűen hazudtak. Egy stand-up comedyt csináltak a mai vitából, főként a második részéből. Azért vagyok kénytelen ezt elmondani, mert a vezérszónoki felszólalás után, mielőtt a miniszter úrnak el kellett mennie, összefoglalóan elmondta mindazokat a gondolatokat, amelyek szakmai kérdésként, szakmai felvetésként az ellenzék részéről vagy éppen a kormánypárti oldalról megfogalmazódtak. Úgyhogy ezzel nem is szeretnék foglalkozni, ugyanis a vita második részében, miután a miniszter úr elment, a hozzászólások szinte mindegyike  úgy, ahogy Hiller alelnök úr, képviselő úr mondta  szinte politikai hozzászólás volt, és sokszor nem a szakmaisággal, nem a törvénytervezettel foglalkozott, hanem egyszerűen politikai gondolatokat fogalmazott meg.

(A jegyzői széket Gelencsér Attila és Arató Gergely foglalja el.)

Ezekre szeretnék, miután azt mondtam, hogy csúsztatások voltak, vagy hogy stand-up comedyt csináltak a délutánból, vagy konkrétan hazudtak, néhány dolgot mondani, arra kérve önöket, hogy a vita következő részében lehetőleg a tényekhez ragaszkodjanak, és azokat a célokat, amelyeket a törvénytervezetben az előterjesztő megfogalmazott, vegyék figyelembe, és lehetőleg ehhez szóljanak hozzá. Egyrészt hogy a Corvinus Egyetem bekerüljön abba a kétszáz egyetembe, amelyik nemzetközi szinten nyilvántartott, jó minőséget adó oktatást tud adni, és hogy ezt a célt úgy tudjuk elérni, hogy a finanszírozás más módon, mint eddig, de megoldott lesz. Ezért lesz ez az alapítvány létrehozva, ezért történt meg az alapítvány létrehozása, ezért ad egy egyedi finanszírozási lehetőséget az egyetemnek úgy, hogy a cél természetesen az, hogy az a hallgatói létszám, amelyik jelen pillanatban is állami finanszírozásban tud járni az egyetemre, ezt továbbra is megtehesse, és amikor majd a most még állami finanszírozásban részesülő diákok kifutnak, elvégzik az egyetemet, az ösztöndíj segítségével hasonlóan ingyenes képzésben részesüljenek a legjobb diákok, akik hasonló módon, hasonló felvételi rendszerrel fognak bekerülni az egyetemre, mint ahogy az elmúlt években a mostani rendszerbe is be tudtak kerülni.

Az a cél, hogy más forrásokat is be tudjunk vonni az egyetem finanszírozásába, és minél többen érdemesnek tartsák az egyetemet arra, hogy finanszírozzák, és a minél magasabb szintű képzésben részt vegyenek. És nem arról szól, Gréczy képviselőtársam, vagy éppen Arató Gergely képviselőtársamnak szólnék, ha dirregve-durrogva nem ment volna ki a parlamenti ülésteremből…

ELNÖK: Államtitkár úr, nézzen föl az emelvényre, és akkor ezt a mondatát visszavonja!

CSERESNYÉS PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Bocsánat, elnézést. Egy-egy! (Derültség.) Most elvesztettem a fonalat. (Derültség.) Tehát azt mondták, hogy ingatlanpanamáról van szó  de nincs arról szó. Lehet, hogy arra az időszakra emlékeznek, amikor önök kormányoztak, a gyurcsányi időszakra, amikor Sukoró-ügy volt, amikor a VII. kerületben palotákat értékesítettek, nem tudni, hogyan s miképpen, és bűnvádi eljárások, sőt ítéletek születtek ezekben az ügyekben, önök meg csak vádaskodnak mindenfajta alap nélkül. Úgyhogy messze azt kell mondanom, hogy vissza kell utasítanom minden ilyen vádat, minden olyan vádat, amit Gréczy képviselő úr vagy a felszólalásaiban, vagy pedig a bekiabálásaiban megfogalmaz, mert a legtöbb esetben, sőt azt lehet mondani, hogy szinte minden esetben minden alapot nélkülöz minden egyes megfogalmazott gondolat, ami vádként elhangzik a kormánypártokkal vagy a kormánnyal szemben. Legyen ez devizahitel, amit önök tettek teljessé, s amivel önök tettek tönkre egzisztenciákat, sőt azt lehet mondani, hogy szinte az országot tönkretették, vagy éppen az olyan ingatlanpanamák, amiket példaként próbáltak fölhozni. A továbbiakban is arra kérem majd az ellenzéki képviselőket, úgy, ahogy a kormánypárti képviselők tették ezt a vitában, hogy szakmai vitát folytassanak a következő időszakban, és miután elolvassák a törvénytervezetet  ezt elsősorban Arató képviselőtársamnak mondom , tanulmányozzák és megértik, akkor majd támogatólag szavazzanak mellette, hogy egy újfajta modell tekintetében azokat a célokat el tudjuk érni, közösen az egész társadalommal, amiket célként a Corvinus Egyetem jövője tekintetében kitűztünk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   31-34   35-102   103-118      Ülésnap adatai