Készült: 2019.10.17.21:31:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

54. ülésnap (2019.02.19.),  275-276. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 5:27


Felszólalások:   273-274   275-276   277-278      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr: „Meddig még?” címmel. Öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor az év egyik első parlamenti napján a demográfiai télről, tehát a magyar népesedési katasztrófáról kívánunk pár szót váltani, meg kell hogy állapítsam, ezen napirend utáni órán fideszes képviselőt jelen pillanatban a helyén nem látok az ülésteremben. Tehát ezen elképesztően fontos témára egész egyszerűen nem kíváncsi az a kormányzat, amely plakátokon, a média különböző felületein folyamatosan önmagát hirdeti ezzel.El kell hogy mondjuk, Orbán Viktor hétpontos családvédelmi csomagját alapvetően támogatja az ember, mert abban vannak jó irányú elképzelések, de számos fékezett habzású és számos olyan tervezet is található benne, amely bizony csak szerencsés társadalmi csoportoknak képes segíteni. A Demográfiai portré, illetve a Társadalmi riport utolsó kiadásai segítenek bennünket az eligazodásban a tekintetben, hogy ezek fékezett habzású hatása sajnálatos módon miért ennyire alacsony, miért várható tőle csak átmeneti hatás, és hogyan lehetne eljárni annak érdekében, hogy valódi népesedési fordulat köszöntsön ránk.

Látható ugyanis, hogy a 2011 és ’16-os időszak közötti hazai termékenységnövekedést, tehát a termékenységi arányszám növekedését  én magam több tucatnyi alkalommal üdvözöltem  magyarországi sikertörténetként festi le a kormányzat. Ugyanakkor érdemes összevetni a magyarországi adatokat a többi volt szocialistának nevezett EU-tagállam adataival. Horvátországgal nem tudták a riportok sem összevetni, hiszen itt teljes körű adatsorok nem álltak rendelkezésre, de a módszerváltást követően jelentősen csökkent a termékenység az összes régióbeli országban. Magyarország még egy Bokros-csomagot is kapott a nyakába további tehertételként, de az látható, hogy az ezredforduló körüli években, amikor 1,3 alatti teljes termékenységi arányszámot is mértek, tehát az 1997 és 2003-as időszak, a mélypont után Magyarország kivételével mind a kilenc országban megindult a termékenység növekedése itt, a régióban. Magyarországon ez a folyamat csak 2010 után kezdett elindulni. Látható, hogy bár elindult a javulás, a termékenységi arányszám az utóbbi egyéves időszakban megint csak csökkent, 1,53-ról 1,5-re. Az élveszületések száma pedig úgyszintén csökkent, ami egy nemzeti katasztrófával ér fel, mert nemhogy ellendrukkerek nem vagyunk, de minden létező megoldást támogatunk, amely a helyzet javulása érdekében kitalálható és amely idekerül a parlament elé.

A régió országait megvizsgálva látható, hogy a korábbi csökkenés a megszorító csomagok eredményeképpen következett be, valamint azért, mert a korábban elhalasztott gyermekek egy része megszületett, egy másik része pedig nem. A megszorító csomagokat követően pedig igen kevés család bírja a tervezett gyermekvállalás költségeit. A demográfusok azt a folyamatot visszapótlódásnak nevezik, amikor ezek az elhalasztottnak mondott gyermekek mégiscsak megszületnek. Látható, hogy a régió országaiban ez a folyamat elindult, Magyarországon viszont csak nagyon későn és csak részben. Ebből kifolyólag pedig látható, hogy a megfigyelhető termékenységi növekménynek, növekedésnek vannak ám határai. A környező országokban is nagyjából 0,4 százalék volt az a növekmény, amit fel tudtak mutatni. Ha ezt a magyar mintára vetítjük, akkor azt látjuk, hogy 1,6-os, 1,7-es szintig feltételezhető reálisan a termékenységi arányszám növekménye, tehát az a hajlandóság, ami a szülőképes korú hölgyeket jellemzi. Látjuk, hogy a szülőképes korban lévő hölgyek bázisa, száma viszont folyamatosan csökken.

(19.40)

Ezért fordulhatott elő egy-két évvel ezelőtt az első olyan esztendő, amikor a gyermekvállalási hajlandóság növekedett, az élveszületések száma ezzel szemben mégiscsak csökkent. Ez egy katasztrofális demográfiai pályát feltételez, Magyarországnak olyan növekményt kellene produkálnia, amire precedens nincsen. A régiónkban példa nélküli fejlődést kell produkálnunk, és én egyébként hiszek a csodákban, hiszek a magyar nemzetben, éppen ezért mondom azt pártom összes képviselőjével együtt, hogy a kozmetikai jellegű lépéseken túl nemzeti minimumokra van szükség. A CSOK kiterjesztése esetén tipikusan figyelni kéne a gyermektelen, egygyermekes vagy második gyermekét tervező magyar családokra. A rabszolgatörvény visszavonásával biztonságot kell kölcsönözni a mindennapok számára, és hát az a pozitív visszacsatolás, illetve kiszámíthatóság, amelyre a magyar fiataloknak szüksége lenne, egyértelműen biztosítható volna egy olyan állami hátterű bérlakásépítési programmal, amely pozitív üzenetként a kivándorlással kényszerből kacérkodók számára is ittmaradási lehetőséget biztosít. Mert ha ezt a problémát nem oldjuk meg, 40-60 vagy 80 év múlva talán már teljesen mindegy lesz, hogy milyen színezetű a kormányzat a rezervátumban.

Én meg szeretném előzni, hogy Magyarország rezervátummá váljon, tisztességes nemzetállamként kell továbbmennünk azon az úton, amelyet az őseink jóval több mint ezer éve köveztek ki. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:   273-274   275-276   277-278      Ülésnap adatai