Készült: 2019.10.16.10:49:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

54. ülésnap (2019.02.19.),  119-134. felszólalás
Felszólalás oka Összevont vita
Felszólalás ideje 43:29


Felszólalások:   103-118   119-134   135-152      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : Köszönjük, államtitkár úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Most soron következik a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/4075. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Orbán Balázs úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításának célja az infrastruktúra és az energiaellátás szempontjából kiemelt jelentőségű nagyberuházások kivitelezési idejének csökkentése. A törvénymódosítás az egyes nagyberuházások esetén elvégzendő, úgynevezett megelőző régészeti feltárás elvégzésének folyamatát, illetve ezek koordinációját szabályozza.A megelőző régészeti feltárásnak az a célja, hogy egy beruházással érintett és megbolygatni szándékozott földterület esetén megvizsgálja, hogy milyen régészeti leletek vannak ott, és ezek kiemelése, dokumentálása, elszállítása vagy esetleg dokumentáció mellett a megőrzési célú visszatemetése az indokolt.

Az elmúlt év során az EMMI, illetve a Miniszterelnökség szakmai elképzeléseivel összhangban a Magyar Nemzeti Múzeum vette át a Budavári Nonprofit Kft.-től  korábban a Forster Központtól  a megelőző régészeti feltárással összefüggő, úgynevezett koordinációs feladatokat. A Magyar Nemzeti Múzeum részéről a feladat ellátásához szükséges szervezeti és személyi fejlesztések megtörténtek.

A Budavári Kft. feladata maradt a Forstertől átvett szakmai bázison alapulva az előzetes régészeti dokumentáció elkészítése, amely tulajdonképpen meghatározza a megelőző feltárás menetét és részfeladatait. Tekintettel arra, hogy ma Magyarországon számos folyamatban lévő ipari és közlekedési nagyberuházás mielőbbi megvalósulásához kiemelt nemzeti érdek fűződik, ezért a Miniszterelnökség mint a kormány kulturálisörökség-védelmi, régészetért felelős tagja által vezetett minisztérium előkészítette a nagyberuházások kivitelezési idejének csökkentését szolgáló törvényjavaslatot az örökségvédelem terén.

(14.20)

Tehát itt az a célunk, hogy a kiemelt jelentőségű nagyberuházások kapcsán a beruházóknak a régészeti szaktevékenységek elvégzése érdekében egykapus ügyintézés keretében, kizárólag egy állami örökségvédelmi szervezettel kelljen kapcsolatba lépniük. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a teljes régészeti koordináció visszakerül az örökségvédelmi szervhez, így az előzetes régészeti dokumentációban megfogalmazott régészeti feladatellátás teljes körű menedzsmentjéért egyetlen, tehát azonos sztenderdek szerint működő állami szerv lesz a felelős az akár húsz, eltérően működő, megyei hatáskörrel rendelkező, illetékességi területtel rendelkező múzeum helyett.

Hadd hozzak egy példát! Egy budapesti székhelyű cégnek, például a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt.-nek  amely az út-, autópálya-építésekért felelős  vagy a januárban létrehozott Beruházási Ügynökségnek a törvényjavaslatban foglaltaknak köszönhetően egyszerűbb, hatékonyabb, olcsóbb lesz a munkaszervezése, ha a régészeti feladatellátást egykapus ügyintézésben ugyanazzal az állandó partnerrel a kialakult sémában tudja intézni. Jelenleg az ilyen beruházóknak három állami szervezettel is kapcsolatban kell állniuk. Nagyberuházások és külterületi közútépítések esetén előzetes régészeti dokumentációt kell készíttetni a Budavári Kft.-vel, illetőleg ennek jogutódjával a megkötött szerződés alapján, majd a régészeti tevékenység elvégzéséért, a Magyar Nemzeti Múzeum koordinációja mentén a Magyar Nemzeti Múzeum által kijelölt megyei múzeummal vagy múzeumokkal is szerződést kell kötni.

Ezzel szemben jelen törvényjavaslat alapján egyes kiemelt beruházások esetén a beruházónak a jövőben kizárólag a 100 százalékos állami tulajdonban lévő nonprofit szervezettel, a Budavári Kft.-vel, ennek jogutódjával, most már januártól kezdve a Várkapitányság Zrt.-vel kell szerződést kötnie, aki a továbbiakban önállóan gondoskodik a többi érintett, így a múzeumi kör bevonásáról is. A beruházónak nem kell egy vagy országos projekteknél akár húsz megyei múzeumot egyenként megkeresnie és szerződést kötnie velük. A Várkapitányság Zrt. tehát az előzetes régészeti dokumentáció elkészítésén túlmenően koordinálja majd a régészeti feltárási tevékenységet is a megyei múzeumok bevonásával. Ha pedig ezek a kapacitások nem elegendőek a megyei múzeumok oldaláról, akkor intézkedik a Nemzeti Múzeum vagy saját kapacitásainak bevonásairól.

Érdemes kiemelni, hogy a fentiek mellett a Ház előtt fekvő törvényjavaslat a korábbiaknál rövidebb határidőket is meghatároz. A megkeresett megyei múzeumnak az általános 15 nap helyett 5 napon belül kell megválaszolnia azt, hogy képes-e a régészeti feltárási tevékenység ellátására. Amennyiben nem válaszol, akkor a Várkapitányság Zrt. saját hatáskörben gondoskodik a feltárás elvégzéséről. Továbbra se felejtsük el azt, hogy ez a javaslat kizárólag a nagyberuházásokra vonatkozik.

Többször említettem már, hogy január 1-jétől a Budavári Kft. jogutódja a szintén kizárólagos állami tulajdonban lévő Várkapitányság Nonprofit Zrt., amelynek egyébként a fő profilja a Budai Várnegyedben fekvő műemléki állami ingatlanok hasznosítása, az ott folyamatban lévő, állami beruházásokkal összefüggő koordinációs, kivitelezési tevékenység lefolytatása és természetesen a vagyonkezelői tevékenység támogatása. De emellett a társaság és annak jogelőd társaságai már az elmúlt években is hatékonyan segítették a megelőző régészeti feltárást mind a koordinációs tevékenység, mind az előzetes régészeti dokumentáció elkészítése során.

Még egyszer szeretném azt aláhúzni, hogy jelen törvénymódosítás révén a területi, megyei múzeumok továbbra is első helyen vesznek részt a megelőző régészeti feltárások szakmai feladataiban. A törvénymódosítás csupán megteremti annak lehetőségét, hogy kizárólag kiemelt nagyberuházások esetén, amennyiben a megyei múzeumok saját régészeti kapacitása nem elégséges, a Nemzeti Múzeum, illetőleg a Várkapitányság régészeti erőforrásai is bevonhatók; egyfajta szakmai pufferként kell ezt elképzelni.

Az elhangzottakat figyelembe véve arra szeretném kérni önöket, hogy szavazataikkal támogassák az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót L. Simon László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen a lényeget, azt gondolom, a Miniszterelnökség államtitkára összefoglalta, nem egy hosszú, nem egy bonyolult törvényjavaslatról van szó, de mégiscsak két dologról érdemes beszélni. Az elmúlt két évtizedben Magyarországon a régészeti feltárásokat, azokat a régészeti feltárásokat, amelyek megelőző régészeti feltárások, tehát valamilyen beruházáshoz kapcsolódnak, ezek szabályozását számtalanszor átalakítottuk. Mindannyiszor az a szempont vezérelt bennünket, illetve az elődeinket is, a szocialista kormányt is, hogy próbáljunk gyorsítani bizonyos folyamatokon. Annak idején a szocialisták központosítottak, létrehozták a KÖSZ-t, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot. Utána 2010-ben mi ezt sok szakmai és politikai megfontolás alapján lebontottuk, aztán elindultunk egyfajta központi koordinálás irányába, és ma gyakorlatilag az önök előtt, illetve az előttünk fekvő törvényjavaslat azon gondolat mentén alakítja át újra a rendszert, hogy bizony a gyorsításhoz szükséges egy erőteljesebb központi koordináció.

Az erőteljesebb központi koordináció szerve, mint hallottuk előbb államtitkár úrtól, a Budavári Ingatlanfejlesztő Kft. jogutódja, a Várkapitányság Nonprofit Zrt. Azt kell elmondjam képviselőtársaimnak, hogy itt valóban, ahogy azt államtitkár úr is mondta, megvan az a szakmai és szellemi kapacitás, amely ennek a feladatnak az ellátásához szükséges, hiszen a korábbi központi örökségvédelmi szerv kiváló munkatársai, akik korábban a Forsternél, illetve a Műemlékek Nemzeti Gondnokságában, valamit a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban dolgoztak, javarészt most ebben az állami tulajdonú vállalatban, nonprofit vállalatban végzik a szakmai tevékenységüket. Tehát jó helyet talál a Miniszterelnökség ennek a feladatnak, a régészeti feladatnak a koordinálására.

Nagyon fontos azt tisztáznunk, amit államtitkár úr is elmondott, hogy ez a módosítás nem érinti az úgynevezett tervásatásokat, azokat az ásatásokat tehát, amikor egy múzeum valamilyen szakmai feladat, illetve szakmai koncepciója mentén eldönti, hogy mely területet  ott, ahol éppen nem lesz nagyberuházás , mely területet próbálja az elkövetkezendő időszakban vagy a következő szakmai évben föltárni. Hozzáteszem, és halkan jegyzem meg, hogy itt van még teendőnk, államtitkár úr. Jó lenne  talán nem is önnek kéne mondanom itt, hanem a múzeumi támogatásokért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumának , jó lenne, ha a tervásatások terén is lépnénk előre, azaz több tervásatás lenne Magyarországon olyan helyeken, ahol érdemes régészeti munkát folytatni, annak ellenére, hogy ott nagyberuházás sem most, sem az elkövetkezendő években vagy évtizedekben nem várható.

Mondok egy kiemelt példát: ilyen a Seuso-kincsek sorsa. Magyarország és a magyar kormány, az Orbán-kormány nagyon hatékony, részben diplomáciai munkának köszönhetően hazahozta, visszaszerezte Magyarország számára a valamikor itt föltárt és az országból minden bizonnyal illegálisan elvitt Seuso-kincseket. Ezeknek a kincseknek a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régészei jól tudják a vélhető megtalálási helyét, hiszen a Seuso-palota épületének körvonalai dokumentáltak, tehát egy tervásatás keretében bármikor, amennyiben erre pluszforrást tudunk adni, egy ilyen régészeti feltárás elvégezhető.

Hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat nem erről szól, tehát nem érinti a tervásatásokat, ahogy azt államtitkár úr is elmondta, a nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű nagyberuházások kivitelezési idejét szándékozik rövidíteni. Ezeket, hogy melyek a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások, mindannyian jól tudjuk, de azért foglaljuk össze magunk számára. Egyrészt azok a kiemelt jelentőségű beruházások, amelyeket a kormány külön rendeletben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánított, illetve olyan közérdekű beruházások, amelyeket a kormányrendelet nemzetgazdasági szempontból szintén kiemelt jelentőségűvé, a közlekedési infrastruktúra szempontjából kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánított, olyan beruházás, amelyet a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. kezel, illetve olyanok, amelyek az energiahordozók szállításával, az energiaellátás biztosításához szükségesek vagy bányászati tevékenység elvégzésével járnak. Tehát ezekről a beruházásokról beszélünk.

Az elmúlt két évtized magyar gazdaságélénkítési programjai bebizonyították, hogy szükség van a gyorsításra, szükség van arra, hogy minél hatékonyabban tárjuk föl a régészeti lelőhelyeket.

(14.30)

Ugyanakkor, ha visszaemlékeznek képviselőtársaim arra a kiállításra, amit valamikor itt a Parlamentben rendeztünk meg  amelyet Kövér László házelnök úr nyitott meg  itt a keresztfolyosón, illetve részben a Kupolacsarnokban, ahol bemutattuk azt, hogy az elmúlt évtizedben milyen fontos és értékes leletek kerültek elő a megelőző régészeti feltárások elvégzése során, tehát a nagyberuházásokkal együtt járó feltárások során, akkor azt láthattuk, hogy itt aranykincsek, fontos ókori és középkori tárgyi anyagok kerültek elő, amelyeket érdemes megőrizni, érdemes feltárni. Tehát magyarul, a régészeti munkának a feltételeit és minőségét nem szabad veszélyeztetni a gyorsítással, és az előttünk fekvő törvényjavaslat kellő garanciát is nyújt erre, hogy nem fog veszélybe kerülni a megelőző régészeti feltárás feladatellátása, hiszen  és ez a nagyon fontos érv, ami miatt mi annak idején, 2010-ben kezdeményeztük a szocialisták által létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatnak a megszüntetését, akkor gyakorlatilag a megyei feladatellátás teljesen megszűnt  mi fontosnak tartottuk, hogy a megyei múzeumok régészeit megfelelő munkával és egyébként a munkán túl bevételszerzési lehetőséggel is ellássuk, ezért a feladatellátást visszaadtuk a megyei múzeumoknak. Ezek a megyei múzeumok időközben a megyei önkormányzatok vagyonkonszolidációjának eredményeképpen ugyan átkerültek a megyeszékhelyekhez, a megyei jogú városokhoz, de megyei hatókörűek maradtak az 1997-es CXL. törvény módosítása után is. Tehát egy-egy megyeszékhelyen működő egykori megyei múzeum ma megyei hatókörű városi múzeumként látja el a feladatát azzal a régészeti szakemberbázissal, amely ott számukra rendelkezésre áll.

Az a feladatellátás, illetve az a logika, hogy területi alapon végezzük el a legfontosabb régészeti munkákat, az ennek a törvénymódosításnak az eredményeképpen sem sérül, tehát továbbra is a központi koordinációt ellátó Várkapitányságnak elsőként az illetékes megyei hatókörű városi múzeumot kell megkeresnie. Az nagyon helyes, hogy csökkentjük azt az időt, amin belül reagálnia kell egy megyei hatókörű múzeumnak, mert öt nap alatt bőven el tudják dönteni azt, hogy van-e megfelelő kapacitásuk, nem végeznek-e másik három vagy négy helyen éppen régészeti feltárást, és tudnak reagálni. Amennyiben úgy reagálnak öt napon belül, hogy a feladatot el tudják látni, akkor természetesen a megyei hatókörű múzeum régészei végzik el a munkát, amennyiben nem, vagy önállóan nem tudják ellátni, akkor a Nemzeti Múzeum koordinációjával a rendelkezésükre tudnak állni más múzeumok kiváló szakemberei.

Ez egy nagyon helyes, logikus, az általunk az elmúlt két ciklusban végigvitt módosítások logikáját továbbvivő módosítás, és én azt gondolom, hogy a megyei múzeumi szakemberek számára azt a garanciát és biztonságot nyújtja, hogy a területi alapú régészeti feladatellátás nem fog sérülni. Ne felejtsük el, hogy ez nemcsak arról szól, hogy ki végzi el a munkát, hanem arról is szól, hogy az esetlegesen előkerülő régészeti leletanyagok hova kerülnek majd a későbbiekben, melyik múzeumba, hol lesz az utólagos tudományos feldolgozásuk, kiállításuk, vagy mely múzeum raktárában fognak helyet kapni. Azt láttuk a korábbi évtizedekben, hogy mennyire szerencsétlen az, amikor értékes régészeti leletanyagok nem a megtalálásuk szerinti területileg illetékes múzeum raktárát és kiállítását, gyűjteményét gyarapítják, hanem mondjuk, bekerülnek egy országos múzeumba, és aztán hosszú évekig vagy évtizedekig nem lehet azokat a műtárgyakat látni. Ezt nyilvánvalóan annak tudatában mondom, hogy minden műtárgy nem kerül ki állandó kiállításra, de mégiscsak a későbbi tudományos munka és az ismeretterjesztő munka szempontjából is fontos, hogy lehetőleg ott legyenek a műtárgyak, ahol megtalálják őket. Tehát a területi illetékesség ezért fontos, és az, hogy a területi illetékesség nem fog sérülni, az nagyon helyes, nagyon üdvözöljük a kormánynak azt a szándékát, hogy ehhez a kérdéshez nem nyúl hozzá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan azt tudom önöknek mondani, hogy az a törekvés, hogy legyen egy koordináció a régészeti munkák, kifejezetten a nagyberuházások esetében legyen egy koordináció a régészeti munkák feladatellátását tekintve, és az a törekvés, hogy legyen további gyorsítás a magyar gazdaság érdekeit figyelembe véve, de mindez úgy történjen meg, hogy a régészszakmai szempontok ne sérüljenek, az helyes, ez, azt gondolom, a kormánypárti frakciók részéről támogatható. Ezért én is arra kérem képviselőtársaimat, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot szavazatukkal szíveskedjenek támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Hegedűs Lorántnénak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor egy előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán vitázunk, illetve kialakítjuk az álláspontunkat, akkor a legalapvetőbb kérdés, amit mindig meg kell vizsgálnunk, az, hogy kinek használ, kinek az érdekében lett benyújtva az adott törvényjavaslat, milyen szempontok érvényesülnek benne, és az valójában miért is lenne jó a magyar nemzetnek, a magyar államnak, vagy éppen miért nem jó. Ha megnézzük, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban melyek a legfőbb pontok, amelyek módosítják az eredeti törvényt, így például a beruházó beruházása idejének a csökkentése, az, hogy a régészeti tevékenység elvégzésére jogosultak körét hogyan módosítják, hogy a feltárásra alkalmatlan időt hogyan próbálják alkalmassá tenni, hogy a közbeszerzési eljárásokat hogyan próbálják enyhíteni például a gépi földmunkára vonatkozóan s a többi, illetve tulajdonképpen maga az is, hogy ki lehet a beruházó, mit nevezünk nagyberuházásnak, mit neveztünk eddig nagyberuházásnak a törvény szerint, illetve hogy most mit fogunk annak nevezni. Hogyha ezek alapján megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket, azt kell hogy mondjam, hogy összességében úgy tűnik, hogy az örökségvédelem csak nyűg a kormányzat számára, valójában nem akarják megvédeni azt a mindannyiunk számára meglévő, még meglévő nemzeti örökséget, amit lehet, hogy most, jelenleg még a föld takar, és az véd meg egyedül, de a kormányzatnak nem célja, korábban sem volt az, de őszintén megmondom, hogy korábban, a 2014-es, a 2016-os vagy más módosítások kapcsán azért még  legyen ennyire önkritikus, államtitkár úr  még próbálták valahogy becsomagolni ezeket a törvénymódosításokat, például bürokráciacsökkentésnek hívták, vagy pedig olyan eufemisztikus kifejezéseket használtak, mint hogy fogalmi korrekció, amikor hasonló értelemben, hasonló irányultsággal, ahogyan egyébként az előzőekben is hallhattuk más képviselőtársamtól, hogy ilyen módon történtek meg ezek a törvénymódosítások, mindig egy irányba mutattak, tehát hogy mi jó a beruházónak, mi az az érdek, amit ki kell szolgálnia önök szerint a törvényjavaslatnak, mindig egy irányba mutattak, de legalább volt valamifajta csomagolás, és ezek köré rendkívül szép, romantikus mondatokat pakoltak kormánypárti képviselőtársaim, olyan értelemben, hogy az önök számára mit jelent a kulturális örökség védelme, a régészeti leletmentés, és így tovább, de mostanra, úgy tűnik, már ezek a szavak, ezek a mondatok is kiürültek és eltűntek, és most már vegytisztán tényleg csak a beruházói érdekekről beszélünk.

Akkor nézzük végig pontosan, hogy hogyan is módosul a törvényjavaslat szerint az eredeti törvény a legutóbbi, 2016-os módosítás szerint, amikor legutoljára ezeket a szakaszokat módosítottuk. Tehát a régészeti feltárás elvégzésére jogosultak körét önök csökkenteni kívánják az MTA egyik intézetével, a Régészeti Intézettel, azt kiveszik, tehát ők már mint intézet nem lesznek régészeti feltárásra jogosultak ezentúl, viszont egy kormányrendelet szerinti szakértői gárda igen. Én azt gondolom, hogy nyilván ezen intézménynek a tagjai is egyenként szakértők lehetnek ezen kormányrendelet szerint, ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy intézményi keret mégiscsak nagyobb védelmet nyújt, és a szakmaiság nagyobb kontrollját jelenti, mint külön-külön szakértőknek a megbízása.

Azt, hogy kik végezhetnek, ki végezhet megelőző feltárást  az örökségvédelmi szerv, a Várkapitányság, korábbi nevén Budavári Kft. , és hogy ez fogja ezentúl a teljes menedzsmentet gyakorolni, ahogy az államtitkár úr is elmondta, nem akarnám most megismételni, ez pontosan úgy van, ahogy itt az előbbiekben hallhattuk. Gyakorlatilag ez az egykapussá tétel nagyon érdekes megfogalmazás. Én inkább azt gondolnám, hogy az, ami eddig volt, nevezetesen, hogy egy hármas rendszer működött: a Budavári Kft., a Nemzeti Múzeum, illetve a területi múzeumok, az azért mégiscsak jelentett egyfajta szakmai kontrollt vagy mégiscsak bevitt ebbe a rendszerbe.

(14.40)

A másik a nagyberuházás fogalma mint kérdéskör. Ez részben módosul, részben új fogalmakkal párosul. 2016-tól eddig bruttó 500 millió forinttól számító beruházások és a NIF Zrt. beruházásai vagy árapasztó-, tározóépítések s a többi esetén lehetett nagyberuházásokról beszélni a törvény fogalomtára szerint. Mostantól kezdve azonban nemcsak kiemelten közérdekű beruházásokról beszélünk, ami tehát, ahogy ön is elmondta, a beruházói ügynökség beruházásaként, állami beruházásként valósul meg vagy a NIF beruházásaként vagy energiahordozók szállításához szükséges beruházásként, hanem nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokról is, ami pedig, tudjuk, gyakorlatilag bárki. Bárki, aki a kormányzat baráti, családi köréhez tartozó beruházó, gyakorlatilag bekerülhet ebbe a körbe, de még a bányászati tevékenységek végzőinek köre is. Tudom, hogy önök meghirdették korábban a családok évét, és nagy szó, hogy ilyen értelemben lesz olyan családtag, aki a bányászati tevékenységet végzi nagy ipari léptékekben, és ő is majd ennek a törvénynek lesz a kedvezményezettje, az ő számára is egykapussá válik a rendszer. De én azért azt gondolom, talán a nemzeti örökségünk többet érdemelne, mint hogy beáldozzuk egy-egy ilyen nagyberuházás oltárán, illetve ezen beruházások siettetése oltárán.

Ahogy ön is elmondta, államtitkár úr, miután a beruházó elkezdi a beruházást, első lépcsőként megelőző feltárást, előzetes régészeti dokumentációt, illetve feltárási projekttervet kell készítenie, amit ezentúl a Várkapitányság fog egymaga személyesen felügyelni. Azt, hogy öt napja lesz egy területi múzeumnak a megkeresés után, hogy reagáljon, ezt én meglepően, megdöbbentően kevésnek tartom. Pontosabban amennyiben elég öt nap arra, hogy válaszoljon, az a válasz tényleg csak arról szólhat, hogy se pénz, se papira, se fegyver. Tehát sem személyi állomány, sem elég pénz, sem elég lehetőség, elég kapacitás nincs rá, ami viszont sajnos a saját múzeumaink állapotáról ad elég szomorú képet. Tehát én ezzel semmiképpen nem büszkélkednék. Illetve mondjuk ki, hogy ha komolyan vesszük ezt a kérdést, ténylegesen ez az öt nap normál esetben sem volna elegendő arra, hogy tisztességes választ tudjon adni egy területi múzeum arra, hogy tudja-e vállalni a feladatot vagy sem, és akkor nyilván jön helyette, egy intézmény helyett majd egy szakértő, aki kijelölésre kerül a Várkapitányság részéről.

Végezetül a feltárásra alkalmatlan napok alkalmassá tétele az utolsó ilyen pont. Azt gondolom, itt azért alapvetően objektív tényezőkről van szó, hogy mit jelent egy alkalmatlan nap régészeti feltárás szempontjából. Bizonyára vannak olyan eszközök, módszerek, amelyek részben alkalmassá tehetik, de alapvetően ez a kérdéskör azon áll vagy bukik, hogy mennyire sérülhet az adott leletanyag, amit szeretnénk feltárni és egyébként szeretnénk megmenteni. Úgyhogy ez is egy olyan pont, amit, úgy gondolom, hogy feleslegesen, csak és kizárólag a beruházói érdeknek alárendelve, figyelmen kívül hagyva minden más szakmai szempontot, áterőltetni a törvényhozás színterén egy rendkívül felelőtlen és rossz hozzáállás, ami miatt mi egyébként az egész törvényjavaslatot sem tudjuk támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Nacsa Lőrincnek, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A politika különböző, gyakran egymással szemben álló érdekek kibékítésének a művészete, vagy hogy profánabb metaforával szóljak, a kecske jóllakottságának és a káposzta megmaradásának is az egyidejű biztosítását kell elvégeznünk. Ezt minden törvényhozó tudja. Így a most tárgyalandó indítvánnyal, a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításával bár szerencsésebb helyzetben vagyunk, mindazonáltal az átugrandó léc itt sincs alacsonyan. Olyan jogszabályt kell alkotnunk, amely lehetővé teszi a kiemelt beruházások meggyorsítását, járható utat vág a bürokrácia dzsungelében, ugyanakkor nem hiúsítja meg az ilyen építkezéseknél kötelezően megkezdett régészeti feltárások sikerét sem.Voltaképpen az új és a régi egyensúlyát kell megteremtenünk, figyelemmel kell lennünk arra, hogy az építkezés ugyanolyan történelmi feladatunk, mint a múltunk emlékeinek felszínre hozatala, megőrzése, a tudományos és a laikus közvélemény elé bocsátása. A Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportja ezt a kényes egyensúlyt, ezt az okos kompromisszumot kereste a most előttünk fekvő törvénymódosítási javaslatban is, és talán nem teszem idejekorán érdektelenné a vezérszónoki felszólalásomat, ha megelőlegezem, hogy az indítvány megfogalmazói teljesítették ezt a feladatukat.

A tisztelt Országgyűlés elé került T/4075. számú javaslat, a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat célja az egyes nagyberuházások esetén elvégzendő megelőző régészeti feltárás elvégzése folyamatának, illetve ezek koordinációjának szabályozása. A jelen törvényjavaslat célja az infrastruktúra és az energiaellátás szempontjából kiemelt jelentőségű nagyberuházások kivitelezési idejének lecsökkentése azáltal, hogy a megelőző régészeti feltárások gyorsabban kivitelezhetők lesznek az egykapus ügyintézés révén, és a területi múzeumok, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum hatékonyabb bevonásával is le tud rövidülni ez az idő.

A törvényjavaslat alapján a megelőző régészeti feltárások gyorsabban és hatékonyabban is kivitelezhetők. A javaslat ugyanakkor nem érinti a megelőző feltárások elvégzésének teljes rendszerét, így a nem kiemelt körbe tartozó nagyberuházások tekintetében továbbra is a Nemzeti Múzeum koordinációja és a háromkapus ügyintézési rendszer marad fenn. Ennek az előnye: megmarad a normál eljárásrend is az ügyek többségére, emiatt a most bevezetendő új eljárásrend valóban jelentős gyorsítást jelenthet majd a kiemelt ügyeknél.

Tisztelt Országgyűlés! Összegezve mondandómat, a kulturális örökség védelméről szóló törvény előttünk fekvő módosítása okos kompromisszumot teremt a jelenkori építkezések  ez szintén történelmi kötelességünk  és a régészeti feltárások egyenrangú érdekei között. Az, hogy a kiemelt fontosságú beruházások felelőseinek csak egyetlenegy állami szervezettel kell szerződéses kapcsolatban állniuk, jelentősen meggyorsítja a kivitelezést, a múzeumi szakemberek bevonása pedig garantálja, hogy a tudomány szempontjai is érvényesülnek, történelmünk értékei a felszínre kerülhetnek.

Itt jegyezném meg jobbikos képviselőtársam véleményére, hogy néha az a probléma, ha az ügyintézési határidő túl hosszú, néha az a probléma, hogy az ügyintézési határidő túl rövid; ez a „van rajta sapka, nincs rajta sapka” esete. Önök azt mondják, hogy a 30 vagy a 60 nap milyen borzasztóan sok, utána azt mondják, hogy az öt nap milyen rettentően kevés. Azt gondolom, mindig csökkenteni kell az észszerűség határain belül ezeket a határidőket.

Ez a törvénymódosítás is jól illeszkedik abba a folyamatba, amelyben a kormányzat a jogszabályokat az élethez igazítja, életszerűvé, alkalmazhatóvá teszi, továbbá az emberek és a jó ügyek szolgálatába állítja azokat. Azt gondolom, hogy minden olyan törvénymódosítást örömmel kell fogadnunk, amely valamilyen módon a bürokráciát csökkenti, valahogy az életszerűséget próbálja központba helyezni. Éppen ezért ez a bürokráciacsökkentés, azt gondolom, minden magyar állampolgár létező és jogos igénye. Ezért ezen a megkezdett úton mindenképpen tovább kell haladnunk, mert az emberek azt akarják érezni, hogy a jogszabályok vannak értük és nem ők a jogszabályokért. Nem felesleges, egymásnak ellentmondó rendelkezéseket kérnek tőlünk, hanem olyanokat, amelyek egyszerűbbé teszik a mindennapjaikat. Röviden olyan törvényeket, amelyek alapján egy ügyet nem bonyolítani, hanem elintézni lehet.

A kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítása ilyen, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportjának nevében arra kérem önöket, hogy támogassák szavazataikkal azt. A KDNP támogatja. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Gréczy Zsoltnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sok gond van ezzel a törvénnyel, de ehhez hozzá vagyunk szokva. (A mikrofonját igazgatva:) Bocsánat, ezt meg kell igazítanom.A probléma többek között az, hogy az Orbán-kormány az elmúlt 8 évben, most már több mint 8 évben elég sok lépést tett arra, hogy az örökségvédelmet megpróbálja kiiktatni. Többek között a minisztériumi átszervezésekkel. Gyakorlatilag ugyanazt csinálták az örökségvédelemmel, mint amit a természetvédelemmel. Kirúgtak mindenkit, akit csak lehetett, és aztán mindenféle helyettes államtitkársági romokon aki még próbált az örökségvédelemmel foglalkozni, az gyakorlatilag minisztériumi szint nélkül maradt.

(14.50)

Ott tartunk most, hogy egy Várgondnokság nevű szervezetnek próbálják kiszervezni ezt az ügyet. A látszat kedvéért beírják a nemzeti múzeumokat és a helyi, megyei múzeumokat, hogy rálássanak erre az eseményre, hogyha valamit fel kell tárni és ott a megfelelő munkákat el kell végezni, de valójában ez egy látszat. A dolog arról szól, hogy az örökségvédelem az Orbán-kormány számára kevésbé fontos, mint egy kiemelt beruházás megvalósítása. A kettő nem párhuzamosan egymás mellett, egymás érdekeit kiszolgálva, a történelmünket szolgálva és a jelenkor fejlődését szolgálva valósulna meg, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy olyan határidőket szabnak bizonyos engedélyeztetésekre és eljárásokra, amelyek egyébként nem megvalósíthatók.

Azt szokták mondani a régészek, hogy senki nem lát bele a földbe, nem tudja, hogy ott mi van, és azt sem tudja pontosan, hogy mennyi időbe telik annak az előásása. Tehát ez nem úgy működik, hogy azt mondjuk, hogy ide bizony autópályát vagy mélygarázst kell építeni, urambocsá, futballstadiont, és akkor emiatt ami alatta van, az nem számít, vagy amit találnak gyorsan, aztán utána már érdektelen, majd kihalászunk három kőkorsót, és azt fogjuk mondani, hogy elvégeztük a feltárást, közben lehet, hogy ott még sok minden más is lenne. Egész egyszerűen van ebben a történetben egyfajta erős türelmetlenség, van benne egyfajta hazafiatlanság. Hazafias pártok nem úgy viselkednek, hogy a nemzeti örökséget a földben hagyják, illetve kevésbé tartják fontosnak, mint a jelenkor beruházásait. Hogy ezt kiszervezik most várgondnokságoknak, az pedig igencsak elgondolkodtató. És hát hogyan bízhatnánk egy olyan pártra például a nemzeti örökség védelmét, amely, amikor Orbán Viktor beköltözik a Várba, akkor gyorsan lefest egy freskót, és utána azzal magyarázzák, hogy így próbálták megvédeni annak az állagát. Hozzáteszem, az a freskó nagyjából akkor épült, amikor II. József megszüntette azt a szerzetesrendet, és ott az a refektórium például kaszinóvá változott. Hozzáteszem, ez a kaszinó jobban is illene egyébként a Fidesz napi működéséhez és üzletpolitikájához.

Ezért azt szeretném jelezni, hogy így már értem, hogy miért kellett ezt a freskót lefesteni, de ez sem a nemzeti kulturális örökség védelme. Jellemző, hogy a minisztériumnak, az ilyen szempontból teljesen kiüresített, elvileg kulturális minisztériumnak már gyakorlatilag semmilyen ráhatása nem lesz arra, hogy Magyarországon mi lesz ezzel az örökségvédelmi hagyatékkal. A Demokratikus Koalíció ezt a javaslatot így természetesen nem tudja támogatni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Tordai Bencének, a Párbeszéd képviselőcsoportja vezérszónokának.

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Ez a törvényjavaslat a nagyberuházásokat kedvezményezi mindenekfelett, a beruházók, a befektetők a nagytőke érdekeit képviseli már megint. Megszokhattuk a Fidesztől, hogy önök a nagytőke érdekeit szolgálják ki, a befektetők érdekeit szolgálják ki, legyen szó egy BMW-gyárról vagy egy olyan beruházásról, ahol régészeti leletek semmisülhetnek meg, magyar kultúrkincs semmisülhet meg. Önöknek ez nem számít, hiszen ezek értékek, a Fidesznek az értékek mit sem számítanak, kizárólag a hatalom és a pénz számít a fideszeseknek. Ezt látjuk ebben a törvényben is, ahogy a rabszolgatörvényben, mindent a pénzért, mindent a tőkének, hogy aztán ebből is a saját hatalmukat erősíthessék.Úgyhogy a Párbeszéd részéről nagy tisztelettel jelzem, hogy ahogy a rabszolgatörvényt nem tudtuk elfogadni, ezt az értékellenes, kultúra- és történelemellenes, emberellenes törvényt sem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most kétperces hozzászólásokra van lehetőség, hiszen a vezérszónokinak a végére értünk. Elsőként megadom a szót Gurmai Zita képviselő asszonynak.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A törvényjavaslat célja, ahogy ezt államtitkár úr is hangsúlyozta, az egyes kiemelt fontosságú nagyberuházások kivitelezési idejének csökkentése azzal, hogy a módosítás után a beruházóknak a régészeti szaktevékenységük elvégzése érdekében kizárólag egy, azaz egy állami szervezettel szükséges szerződéses kapcsolatban állniuk, és ez a szervezet lenne a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, bár ez csak az indoklásban szerepel, név szerint a javaslatban nem, ott a jogszabályban kijelölt örökségvédelmi szerv a fedőneve.A törvényjavaslat célja az egyes kiemelt fontosságú nagyberuházások kivitelezési idejének csökkentése, ahogy erről is beszélt, így kiemelt nagyberuházás esetén a hatóság, a megelőző feltárás engedélyezésére irányuló eljárásban szakhatóság nem vesz részt, szakkérdést nem kell vizsgálni. Nyilván pontosan felsorolják, hogy mi az, ami ilyen típusú beruházásnak számít, amellyel összefüggő közigazgatási hatósági ügyeket a kormány rendeletében nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánított, amelyet törvény vagy kormányrendelet kiemelten közérdekű beruházássá, vagy amelyet kormányrendelet nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű közlekedési infrastruktúra-beruházássá nyilvánított, és a sort folytathatnám.

Én mindenképpen azt szeretném jelezni, hogy egyértelműen megállapítható, hogy újból ütnek egyet a már alig létező műemlék-, illetve örökségvédelmen, hisz ma már alig néhány nap áll rendelkezésre a régészeknek egy-egy lelet megmentésére. Azt gondolom, a kifejtettekre való tekintettel sajnálattal ez a javaslat nem támogatható. Köszönöm. (Taps a DK soraiból:)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Kérdezem Gréczy Zsolt képviselőtársamat, hogy kíván-e hozzászólni, vagy csak benyomva maradt a gépe. (Jelzésre:) Jó, rendben, köszönöm, jelezte, hogy nem.Így most nincs is már további hozzászólási szándék, de azért megkérdezem, hogy kíván-e valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom.

Megkérdezem Orbán Balázst, hogy előterjesztőként kíván-e hozzászólni. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak és Asszonyok! Csak röviden szólnék hozzá egypár elhangzott gondolatot kommentálva. Egyrészt Hegedűs Lorántné képviselő asszony kérdezte, hogy kinek jó. Én leírtam. Én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat az épülő, szépülő, de kulturális örökségére büszke és azt az Alaptörvény alapján védő Magyarországnak jó. Ez ilyen egyszerű. Ebből is kiderül, amit felolvastam, hogy ahogy egyébként Nacsa képviselő úr is említette, itt két szempontnak kell párhuzamosan megfelelni, egyrészt a régészeti örökségeink védelmére, másrészt a fontos gazdasági növekedést segítő, elsősorban infrastrukturális, energetikai beruházásoknak a megfelelő időben el kell készülniük. Ez két olyan szempont, amit meggyőződésem szerint a magyar választópolgárok döntő többsége támogat, és azt várja el a mindenkori kormánytól, így volt ez a 2010 előtti kormányok esetében is, hogy ennek a két szempontnak egyszerre, párhuzamosan, finom és okos mérlegelést elvégezve tudjon megfelelni.Bocsánat, hogy alkotmányjogi szempontból közelítem meg a kérdést, de ilyen szempontból szerintem az Alaptörvényünk kifejezetten hasznos útmutató tud lenni. Az Alaptörvény P) cikke mondja azt, hogy a természeti erőforrások és a kulturális értékeink a nemzet közös örökségét képezik, amelyek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

Ezek tipikusan olyan alaptörvényi előírások, amelyekre a vonatkozó gyakorlat szerint a védelmi szint csökkenésének tilalma vonatkozik. Tehát ezekben az esetekben úgy kell eljárni és olyan szabályok azok, amelyek alkotmányosan támogathatók  egyébként szerintem közpolitikai szempontból is ezek támogathatók , amelyek ugyan lehet, hogy a szervezetrendszeren belül egy belső átrendeződést hajtanak végre, ugye, L. Simon képviselő úr is említette azt, hogy ez évtizedek óta tartó probléma, hogy a helyes szervezeti metodológiát az éppen aktuális kormány, a legjobb szervezeti metodológiát az éppen aktuális kormány meg tudja találni, de itt a legfontosabb szempont, ami az épített örökség védelmével összefügg, az az, hogy a védelmi szintet nem lehet csökkenteni.

Jelentem, hogy ez a törvényjavaslat a védelmi szinttel összefüggésben semmilyen rendelkezést nem tartalmaz. Minden olyan rendelkezés, amely ebben a törvényjavaslatban van, nem mond semmit arról, hogy a régészeti feltárást hogyan, milyen szakmai sztenderdek szerint, milyen eljárásrendben, milyen szakmai kapacitások mellett kell elvégezni. Ezenkívül természetesen az igaz, hogy a szervezetrendszerre és magára az eljárásra vonatkozó szabályokat átalakítja. De itt egyébként Gréczy Zsolt képviselő úrnak még annyit jeleznék, hogy egyébként a 2007-2010 közötti rendszerben, amikor ugyanezt a feladatot a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat látta el, akkor a teljes körű régészeti feladatellátás minden nagyberuházás esetén ehhez a hatósághoz tartozott.

(15.00)

Az abszolút ad hoc módon dőlt el, hogy ő egyébként a megyei intézményrendszert és az egyéb szakmai kapacitásokat milyen módon vonja be, és egyébként a 2010-es változásokat is éppen az indukálta, hogy olyan erős múzeumi lobbi és olyan erős szakmai lobbi volt ez ellen a megoldás ellen, aminek az akkori Orbán-kormány engedett, és most egy tézis-antitézis-szintézisszerű megoldás kialakítására törekszünk.

Ezekkel a megfontolásokkal dolgozva én arra szeretném mégis önöket kérni, hogy tekintettel arra, hogy a kulturális örökségre vonatkozó védelmi szintet nem érinti a javaslat, ez egy belső átszervezési, belső hatósági jellegű változtatás, ami egyébként szerintem nagyon helyes, hogy törvényi szinten van, és hogy ezért a parlamentnek erről minden esetben döntenie kell, de ez tipikusan olyan típusú szakmai megfontolásokra építő javaslat, amely egyébként nem lenne probléma, ha a Ház teljes konszenzusát bírná, de egyébként nagyon szépen köszönöm emellett is a támogató hozzászólásokat is. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   103-118   119-134   135-152      Ülésnap adatai