Készült: 2020.07.13.08:32:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

12. ülésnap (2018.06.26.),  13-16. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 11:00


Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport: „Oktatásból elégtelen” címmel. Megadom a szót, öt perc időkeretben.

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam különösen tisztelt, kiváló történész, Salamon Konrád jó pár évvel ezelőtt egy cikkében így fogalmazott: „A magyar iskolarendszer összeomlott, tisztelet az elszigetelt kivételeknek és a lehetetlen körülmények között is helytállni akaró pedagógusoknak. Összeomlott, mert az iskolákat jelentős részben műveletlen és neveletlen fiatalok tömegei fejezik be vagy hagyják el, akik nem alkalmasak a munkavállalásra, és nem hajlandók a társadalmi együttélés legelemibb szabályainak betartására sem.”Kétségkívül igen komor helyzetjelentést takarnak a roppant lesújtó sorok, ami nem hiszem, hogy javult volna az oktatásügyhöz kapcsolódó, közelmúltbéli felmérések tükrében. Nem akarom öncélúan a „bezzeg a finn oktatási rendszerben” című mantrát hajtogatni, hiszen külön megnézném, hogy mit kezdene, mondjuk, akkor a finn oktatási rendszer, ha hirtelenjében több százezer halmozottan hátrányos helyzetű diákot kellene fejleszteniük, differenciáltan oktatniuk vagy éppen integrálni, sőt sokszor a legelemibb szinten szocializálniuk.

Azt azonban hozzátenném, hogy volt olyan időszak, amikor Finnország is koldusszegény állam volt, hiszen az 1867-es nagy éhínség idején például a társadalom 15 százaléka elpusztult, és a XX. század közepén is legalább annyian dolgoztak a nem túl jövedelmező agrárszektorban, mint Magyarországon. Tehát azért annak van alapja, hogy talán az oktatásra mint a legfőbb humántőke-képző rendszerre költött források voltak azok, amelyek felemelték az országuk gazdaságát és társadalmát.

Tehát nem azért lett jó a finn oktatás, mert volt egy gazdag, erős állam, hanem azért lett gazdag a finn állam, mert jó volt az oktatás, sokat költöttek rá, és bizony igaz ez még jó néhány másik országra is. Azt azonban, hogy ezt mennyire nem ismeri föl a fideszes kormányzat, még a költségvetési vita során tárgyalni fogjuk.

De térjünk vissza az adatokhoz! Említhetem az unalomig citált 2015-ös PISA-felmérés döbbenetesen rossz eredményeit, amelyek szerint 15 éves fiataljaink negyede gyakorlatilag funkcionális analfabéta, tehát alkalmatlan a XXI. századi követelmények szerinti munkavégzésre. Ennyi árokparti munkavállalóra márpedig nem lesz szüksége a gazdaságnak. És hivatkozhatnék az országos kompetenciamérésekre is, amelyek tanúsága szerint a 10. osztályos szakközépiskolai fiatalok eredményei rosszabbak, mint a 6. évfolyamos gyerekeké.

Adódik a kérdés, hogy ilyen tudásszinttel miként lehet a tanult szakma mesterévé válni és felkészülni az élethosszig tartó tanulás kihívásaira. Nyilván sehogy, tisztelt államtitkár úr. A fejlett társadalmakban az oktatás a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésének legfőbb eszköze, nálunk viszont mindezt keresztbe vágja a hihetetlenül extrém szelektivitás. De nincs megnyugtató válasz arra nézve sem, hogy mi lesz az egyre növekvő számú, fiatalkorú iskolaelhagyóval, akik úgy lépnek ki az iskola világából, hogy nem szereztek szakmát, és sokszor a nevüket sem tudják helyesen leírni, akiknek az aránya országosan 12,5, az északkelet-magyarországi régióban viszont már 20 százalék feletti.

Mindezzel összefüggésben politikai tabuktól mentesen, de roppant higgadtan és teljesen őszintén kellene végre arról beszélni, hogy ha nem lesz sikeres az integráció, akkor milyen jövő vár azokra az óriási gettórégiókká züllő, lassan megyényi területeket felölelő perifériákra, ahol sokan nem hallották azt a szentenciát, amely szerint iskola nélkül, fiatalon a nyomorba sokat szülni nem kulturális jog és erény.

Alkatilag nem tartozom azok közé, akik a valóságról szépen megfeledkezve azt hirdetik, hogy csak úgy lehet felzárkóztatni, ha genderszakos diplomát adunk, mondjuk, Kolompár Dzsenifer vagy Kalányos Józsi kezébe. Arra viszont mindenképpen választ várok, hogy az alapoktatás és a rendszerváltás óta pedagógiai elfekvővé vált szakképzés megerősítése nélkül miként lehet elkerülni az egyre gyorsuló lecsúszást és összeomlást. A közeljövő, a társadalmi béke szempontjából nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mennyi képzetlen embert kell eltartania az országnak.

A változáshoz, a kívülállás önszegregáló antikultúrájának felszámolásához, feladásához tiszteletre méltó, óriási egyéni erőfeszítés kell, és ha szükségeltetik, akkor bizony állami kényszereszközök is. De kell a hatékony oktatás is, amelynek legbiztosabb alapja a diákoknak biztosított elérhető jövőkép, a megvalósítható perspektíva, valamint az anyagilag, erkölcsileg megbecsült tanárok. Minden oktatási reformnak ez a fundamentuma. Kérdés, hogy tudjáke biztosítani. Köszönöm a figyelmét. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol az elhangzottakra. Azt gondolom, lesz egy pont, amire határozott választ ad államtitkár úr, nem kívánok részleteiben foglalkozni a cigányságot érintő kérdéssel. (Ander Balázs: Egy szót nem mondtam.)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Ezek szerint ön is tudja, hogy mire gondolunk, tisztelt képviselő úr, és direkt mondta.Tisztelt Képviselő Úr! Az ön felszólalása egyvalamire biztosan példa: hogy lehet megsérteni és sértegetni rengeteg embert Magyarországon. Ön a saját felszólalásával megsértett 1,2 millió magyar diákot; az összes magyar diákot, mert olyan lenézően beszélt róluk, és a teljesítményüket annyira semmibe vette, hogy az hihetetlen  negatív iskolapélda. Ön megsértett 177 ezer magyar pedagógust, mert azt mondta, hogy nem ér semmit a munkájuk. Ön megsértett többmegyényi magyar embert, mert azt mondta, hogy több megyében azok a magyar emberek, akik ott élnek, gettósodtak és lemondott róluk. (Dúró Dóra: Ilyet nem mondott.) Ön megsértette a teljes magyar cigányságot, amit a teljes parlament nevében elutasítunk, tisztelt képviselő úr, mert ez elfogadhatatlan a magyar parlamentben. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(8.40)

Az, hogy a Jobbiknak identitásproblémái vannak, és egyik programjukban azt írják, hogy az integrált oktatás a legszörnyűbb dolog, ami történhet, a másik programjukban, legutóbb meg már azt írják, hogy ki kell próbálni, hogy jóe az integrált oktatás, ez az önök belső problémája, hogy azt se tudják, hogy melyik irányba viszik a saját pártjukat; úgy látjuk, hogy most kettő irányba viszik. De elfogadhatatlan, hogy ezért ön itt 2018-ban megyéket, pedagógusokat, gyerekeket, cigányokat és mindenki mást sért, aki éppen önnel szembejön! Erre nem lehet Magyarországot, egy országot építeni úgy, hogy egyébként amikor pedig az ön korábbi pártelnökét, jobbikos egykori frakcióvezetőjét, Vona Gábort meg azzal szembesítik, hogy a saját oktatáspolitikusuk, aki a saját programjukat kidolgozta a nevelés kapcsán, egyébként egy gyermekbántalmazási ügybe keveredett, akkor meg azt mondja, hogy nem számít, hogy korábban mit csinált. Hogy lehet így az egész oktatásügyhöz viszonyulni, tisztelt képviselő úr?! (Ander Balázs: 20 százalék korai iskolaelhagyó Kelet-Magyarországon!)

Ami konkrétan azt illeti, hogy ön arról beszélt, hogy érdemese az oktatásügybe fektetni: tisztelt képviselő úr, ha megszavazta volna a költségvetéseket, amelyben növeltük az oktatásra fordított kiadásokat, akkor valamelyest hihetnénk önnek. Hiszen míg 2010-ben (Arató Gergely: Ne viccelj már!) 1572 milliárd forintot fordított Magyarország oktatásra, most, idén már több mint 2000 milliárd forintot fordítunk, 38 százalékkal költünk többet a diákokra, a tanárokra (Arató Gergely közbeszól.), a nevelésre, Magyarország jövőjére, mint amennyit 2010-ben fordítottak erre. (Dr. Varga-Damm Andrea: És nincs eredménye!  Az elnök csenget.)

Ha megnézi, hogy az Európai Unió országaiban a nemzeti össztermékhez arányosan mennyit fordítanak oktatásra, azt látja, hogy ez 4,9 százalék, a GDP 4,9 százaléka fordítódik oktatásra. Magyarországon ez 5,2 százalék. (Dr. Varga-Damm Andrea: És nincs haszna!)

Magasabb Magyarországon az oktatásra fordított, nemzeti össztermékhez viszonyított költségvetési tétel arányaiban, mint más európai uniós országokban, pontosan azért, mert egy nagyon nagy lemaradást kell behozni. (Dr. Harangozó Tamás: Kilencedik éve kormányoztok!) Mert emlékszünk arra az időszakra, amikor Magyarországon több mint 300 helyen iskolát zártak be (Közbeszólások a Jobbik soraiból.  Az elnök csenget.), emlékszünk arra, amikor pedagógusoktól egyhavi bért vettek el, ezt kellett nekünk kompenzálni, és így kellett vonzóvá tennünk a pedagóguspályát.

Az, hogy 50 százalékkal növeltük a pedagógusoknak a bérét, pontosan azt is hozta magával, hogy 30-50 százalékkal emelkedett a pedagóguspályára jelentkezők száma  nem hétezren, hanem tízezren kerülhetnek pedagóguspályára; nem 10 ezren, hanem 13 ezren jelentkeznek. Ez azt jelenti, hogy szélesebb merítésből (Arató Gergely és dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), jobb képességű fiatalok tudnak bekerülni az egyetemre, ott Klebelsberg-ösztöndíjban tudnak részesülni, ami azt jelenti, hogy pontosan azokon a részein az országnak és pont olyan szakokon képzünk tanárokat, ahol és amiben a legnagyobb hiány van. Több milliárd forintot költöttünk erre a Klebelsberg-ösztöndíj keretében, 2,5 milliárd forintot, összesen 2100 élő szerződésünk van olyan tanárokkal, akik azt vállalják, hogy a legnehezebb helyzetben lévő iskolákban fognak tudni segíteni, és évente 400-zal nő azoknak a pedagógusjelölteknek a száma, akik ezekre a helyekre belépnek.

Így próbálunk valójában segíteni, több pénzből, vonzóbb iskolarendszer mellett, arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évek legnagyobb iskolafejlesztési programját indítottuk el, hiszen egyrészről 80 milliárd forintot, másrészről 30 milliárd forintot tudunk fordítani iskolák felújítására, fejlesztésére. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik magyar diáknak az iskoláját tudjuk fejleszteni, hogy szebb, modernebb, korszerűbb legyen az az iskolaépület (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), amelyben ezek a diákok az iskolaéveiket eltöltik.

Az is fontos, tisztelt képviselő úr, hogy nem a piaci szemlélet és nem a piaci tankönyvgyárak azok, amelyek nyerészkednek már a magyar gyerekeken, hanem igyekszünk az állami tankönyvfejlesztési rendszerben a legmodernebb tankönyveket ingyenesen minden diák számára biztosítani, hiszen több mint egymillió diák ingyenesen kap tankönyvet. Szintén fontos, hogy hároméves kortól minden gyerek számára kötelező az óvodáztatás. (Arató Gergely: Csak nincsen hely!) Ha ön őszintén beszélne felzárkózásról, és nem cigányozni akarna (Ander Balázs: Nem cigányoztam...), hanem egészen egyszerűen segíteni akarna azokon az embereken, azokon a hároméves korú gyerekeken, akik nehéz helyzetben lévő családba születnek, akkor azt támogatná, hogy milyen jó, hogy hároméves kortól óvodában vannak a gyerekek, és az a hátrány, amit esetleg otthon elszenvednek, kompenzálódik az óvodában már hároméves kortól, és nem csak hatéves kortól az iskolában. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.  Ander Balázs: …szövegértésből elégtelen!)




Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai