Készült: 2024.03.29.13:44:57 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

17. ülésnap (2018.07.03.),  99-146. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:13:04


Felszólalások:   73-99   99-146   147-174      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző asszony. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.Megkérdezem Győrffy Balázs képviselő urat mint előterjesztőt, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Győrffy Balázs jelzésére:) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Most soron következik a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/708. számon a parlamenti informatikai hálózaton valamennyiünk számára elérhető.

Most megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés által nagy többséggel elfogadott Alaptörvény hetedik módosításának értelmében önkormányzati rendeletek nem jelölhetnek ki külön területeket, ahol tilos a közterületen való életvitelszerű tartózkodás. A közterületen való tartózkodás ugyanis általános jelleggel tilalmazott lesz 2018. október 15-étől. A jelen törvényjavaslat azért született meg, hogy a hatályos szabálysértési törvényt hozzáigazítsa ehhez az alaptörvényi változáshoz. A törvénytervezet alapján szabálysértést követ el az, aki életvitelszerű tartózkodásának közterületi helyszínét nem hagyja el.

E törvényjavaslat célja a hajléktalanokat érintő szociális ellátások jobb és tudatosabb megszervezése is és az, hogy a jelenleg az utcán élő embereket arra ösztönözzük, hogy vegyék igénybe azokat a szálláshelyeket, amelyek alkalmasak arra, hogy számukra megfelelő ellátás álljon rendelkezésre. Emellett célunk az is, hogy közterületeink állapotát, azok rendezettségét megőrizzük. A közrend, a közbiztonság területén elért eredményeinket meg kell tartanunk, az állampolgárok szubjektív biztonságérzetét tovább kell javítanunk.

A Belügyminisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma szorosan együttműködik annak érdekében, hogy felmérjük, pontosan hány ember él jelenleg az utcán és számukra milyen férőhelyeket tudunk biztosítani. A törvényjavaslat végrehajtásában számítunk a bevett egyházak közreműködésére és az önkormányzatok segítségnyújtására is.

Tisztelt Országgyűlés! Most is szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány kiemelt figyelemmel kíséri a hajléktalanok ügyét. Célunk az, hogy a törvényjavaslatban foglaltak emberséges módon kerüljenek végrehajtásra és nem az, hogy ezeket az embereket a büntetés-végrehajtási intézetekben helyezzük el.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Móring József Attila váltja fel.)

Fontos hangsúlyozni, hogy ha a hajléktalan személy részéről együttműködő magatartást tapasztalunk, akkor semmilyen jellegű szabálysértési szankció kilátásba helyezéséről nincs szó. Ha a helyszíni intézkedés során az életvitelszerűen közterületen tartózkodó személy a jelen lévő hatóság felajánlott segítségét elfogadja, és igénybe veszi a hajléktalan személyek részére fenntartott ellátásokat, akkor semmilyen joghátrány nem fogja érni.

Tisztelt Országgyűlés! A törvény végrehajtása során kidolgozásra kerül az intézkedésre jogosultak eljárási protokollja. Eszerint a hatóságok tudni fogják majd, hogy őket merre kell útba indítani ahhoz, hogy fedél legyen a fejük felett és emberséges ellátásban részesüljenek. Egy naprakész nyilvántartásban kerül majd rögzítésre, hogy pontosan mely ellátórendszer tudja fogadni őket, és pontosan az adott pillanatban hány főt.

A helyszínen intézkedésre jogosult a rendőrség; a járási, kerületi hivatal arra felhatalmazott ügyintézője; a közterület-felügyelő; a természetvédelmi őr; az önkormányzati természetvédelmi őr; illetve a kormányhivatali alkalmazottként az erdészeti hatóság arra felhatalmazott ügyintézője; a halászati őr és a mezőőr.

(13.00)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat rendelkezik a szankciókról is, de ismételten kiemelném, hogy az alkalmazható szankciók köréből a pénzbírság teljesen kikerül. Elsődlegesen a közérdekű munkára épül a törvényjavaslat a jogkövetkezmények tekintetében, a fokozatosság elvének figyelembevétele mellett másodlagos szankcióként csak akkor alkalmazható elzárás, ha az érintett személy a közérdekű munkát nem vállalja.

Az elmondottakból is megállapítható, hogy a tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat célja nem a szankcionálás, hanem az ösztönzés az életvitelszerűen közterületen tartózkodók, a hajléktalanok ellátása érdekében nyújtott szolgáltatások igénybevételére.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve megállapítható, hogy a szabálysértési törvény módosítása a fokozatosság elvének figyelembevételével teremti meg a jogi koherenciát az Alaptörvényben foglaltakkal. Mindezekre tekintettel arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot tárgyalja meg és fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Hubay György képviselő úr. Az elnöklést pedig átadom Lezsák Sándor alelnök úrnak. Köszönöm szépen.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

HUBAY GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden ismertessem önökkel a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény módosításáról szóló T/708. számú törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontot.A törvényjavaslat elsődleges célja mindenki számára egyértelmű lehet, hiszen az alig pár hete, elsöprő többséggel elfogadott alaptörvény-módosítás miatt szükség van a jelen jogszabály módosítására is. A 2018. október 15-étől hatályos alaptörvény-módosítás értelmében ugyanis az önkormányzatok már nem jelölhetnek ki olyan területeket, ahol tilos a közterületeken való életvitelszerű tartózkodás, hiszen ez általános jelleggel tilalmazott lesz. Az említett dátumot követően az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdésének módosítása értelmében tilos lesz a közterületen életvitelszerűen tartózkodni. Mint említettem, a jelen törvénymódosítás elsődleges célja, hogy az Alaptörvény nevezett bekezdésének módosításával a szabálysértésekre vonatkozó jogszabály összhangban legyen, az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértésnek minősüljön.

A törvényjavaslat elfogadása esetén a szabálysértési törvény értelmében a vonatkozó szabálysértés elkövetése miatt közérdekű munka lenne kiszabható, és az alkalmazható szankciók köréből a pénzbírság kikerülne. Abban az esetben, ha az elkövető a közérdekű munka elvégzését nem vállalja, akkor elzárás szabható ki rá. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértési tényállás átkerül az elzárással is büntethető szabálysértések körébe. Az ügyben való érdemi döntés eszerint a bíróság hatáskörébe fog tartozni. A bírósági eljárást megelőző előkészítő eljárást a rendőrség folytatja le az általános szabályok szerint, a bíróság döntésének végrehajtását pedig az általános szabálysértési hatóság végzi majd el.

Változatlanul megmarad a szabályozásban, hogy a helyszínen a rendőrség, a járási és a kerületi hivatal arra felhatalmazott ügyintézői, a közterület-felügyelők, a természetvédelmi őrök, az önkormányzati természetvédelmi őrök, illetve kormányhivatali alkalmazottként az erdészeti hatóság arra felhatalmazott ügyintézője, a halászati őr és a mezőőr intézkedhet majd. Továbbra is változatlan marad a szabályozásban, hogy szabálysértést kizárólag az követ el, aki a hatósági felhívás ellenére sem hagy fel a tényállásszerű magatartás tanúsításával. Változatlan marad továbbá az életvitelszerű tartózkodás fogalma is.

A törvényjavaslat szerint új elemként jelenne viszont meg, hogy amennyiben a helyszíni intézkedés során az életvitelszerűen a közterületen tartózkodó személy a jelen lévő hatóság vagy más szerv felajánlott segítségét elfogadva együttműködik a hajléktalan személyek részére fenntartott ellátások igénybevétele érdekében, akkor a szabálysértés szintén nem fog megvalósulni. Itt még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy a módosítás külön bekezdésben rögzíti, hogy ezen szabálysértési kategória miatt pénzbírság, valamint helyszíni bírság egyáltalán nem szabható ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezen technikai, valójában csak jogszabályok közötti összhangot megteremtő jogszabály-módosítás ennél mélyebb szakmai vitát nem igényel (Moraj és közbeszólások a Jobbik soraiból.), hiszen a nagy többséggel elfogadott alaptörvény-módosítás vitájában lehetőség volt a témával kapcsolatos elvi álláspontok kifejtésére.

Szeretném tisztelt képviselőtársaimat tájékoztatni, hogy a Fidesz-frakció támogatja a törvényjavaslatot, tisztelettel kérem önöket is, hogy támogassák. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm, Hubay György képviselő úr.Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Stummer János képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

STUMMER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hubay képviselő úr, szerintünk meg igényel további szakmai egyeztetéseket ez a Ház asztalán lévő törvényjavaslat, merthogy  kezdjük a legfontosabbal  ez az előttünk álló, előttünk fekvő törvényjavaslat így önmagában egy fabatkát sem ér, és hogyha elfogadják ezt, akkor ebből több kár lesz, mint haszon. Ez a helyzet, hölgyeim és uraim. És amikor az istenadta ellenzéki képviselőnek az a dolga, hogy mögé lásson a kormány aktuális politikájának, akkor a következő kérdés fogalmazódik meg benne: ennyire fontos önöknek ez a soron következő józsefvárosi időközi önkormányzati választás, polgármester-választás? Ennyire ragaszkodnak önök a frakcióvezetőjük által üresen hagyott polgármesteri székhez, hogy egy önöknek kedvező eredmény elérése érdekében még arra is hajlandóak, hogy egy nyilvánvalóan keresztülvihetetlen és nyilvánvalóan betarthatatlan törvényjavaslatot ide hozzanak ez elé a Ház elé? Ennyire fontos önöknek ez a választás, hogy miközben a javaslatot a Ház elé hozzák, nem vesznek tudomást a devizahiteles családokat sújtó folyamatos kilakoltatásokról, nem érdekli önöket az, hogy sokszor egy váratlan betegség, egy munkahelynek az elvesztése vagy egy válás rövid időn belül egyaránt a hajléktalansághoz vezethet?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helyzet a következő: aki beszélt már életében két mondatnál többet olyan emberrel, aki a szociális szférában, pláne olyannal, aki a hajléktalanellátásban tevékenykedik, az tudja jól, hogy erre a komplex problémára ilyen egyszerű megoldás nincs, nem létezik, mint ami ebből a tervezetből kiolvasható. Attól, kedves fideszes képviselőtársaim, hogy önök ezzel a javaslattal el akarják tüntetni az utcáról a hajléktalan embereket, attól még ez a társadalmunkat feszítő, létező probléma marad.

Sok mindent lehet mondani az önök kormányzásáról, de azt semmiképp, hogy ész nélkül, a terep alapos körbekémlelését elmulasztva vezényelnék a törvényhozás munkáját. Mindig van valami alapos ok a háttérben, amely motiválja magukat, és ezzel alapvetően még semmi probléma nem lenne. A probléma ott kezdődik, amikor a nagy sandaságok közepette ezért az önös érdekért túl nagy áldozatot hozatnak meg másokkal. Ez az önzés vezette most önöket ismét tévútra. Merthogy az ebben a törvényjavaslatban foglaltak a mindennapok gyakorlatában betarthatatlanok. Nem kell ahhoz nagy szakértőnek lenni, elég hozzá a józan paraszti eszünk is, hogy lássuk, ha nem bebörtönzik a hajléktalan embereket, nincs olyan intézménytípus, ahol úgy lehetne korlátozni ezeknek az embereknek a szabad mozgását, mint ahogyan az erre utaló szándék kiolvasható az eddigi megnyilatkozásaikból.

Azt szeretném megkérdezni önöktől, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot önök kifőzték, nem volt önök között egyetlen ember sem, aki beszélt volna egy szakmabelivel, vagy csak egyszerűen tiszta fejjel végiggondolta volna, hogy hogyan fog működni ez a dolog a gyakorlatban? Senki nem játszott el a gondolattal, hogy mi történik azt követően, hogy a deviáns viselkedést mutató, ápolatlan személyt a Blaha Lujza téri aluljáróban járőröző rendőrpáros egy megadott hajléktalanszállóra kíséri? Aztán majd leültetik ott az előtérben, odahívnak egy, a szállón dolgozó szakembert, és azt fogják mondani, hogy a Süni mától itt lakik?

(13.10)

Mit fog csinálni önök szerint ezzel a bekísért illetővel a szociális dolgozó? Hogyan tartja bent az intézményben, akár egy pillanatra is az akarata ellenére? Bezárja? Hogyan, amikor hozzá sem érhet? Hová, amikor nincs erre helyiség az adott intézményben? Milyen jogosítványt, milyen eszközt, milyen forrást biztosítanak mindehhez a szociális szférának és az abban dolgozóknak? Erről is szólnia kell a fámának, hogy ez a tervezet elfogadható legyen. Csakhogy mindezeknek a nyomát sem látjuk.

Tessék megérteni, tisztelt képviselőtársak, hogy a hajléktalanszálló nem börtön és nem zárt osztály. Ezek az intézmények nem abból a célból jöttek létre és nem azért működnek, hogy ott fogva tartsanak embereket, hanem azért, hogy amennyire csak lehetséges, élhető és emberi körülményeket nyújtsanak mindazoknak, akiknek nincs fedél a fejük felett. Lehet, hogy most újdonságot fogok önöknek mondani, de ezeknek az intézményeknek házirendjük van. Aki oda bemegy, az vállalja ennek a házirendnek a betartását. Ha pedig ez nem sikerül, akkor megköszönik neki a látogatást az ott dolgozók, és kitessékelik ebből az intézményből.

De mi lesz most, hogyha önök erre az intézményrendszerre, amit kivéreztettek, ráerőszakolnak most boldog-boldogtalant? Mi lesz most, amikor kötelezővé teszik az intézmények számára a befogadást? Végiggondolták ezt önök? Viszik majd be a rendőrök a deviáns, komoly mentális zavarokkal küzdő embereket, akiknek eszük ágában sem lesz betartani ezeket a házirendeket, de elküldeni sem lehet majd őket. Ezek az intézmények pedig össze fognak roppanni ezek alatt az elvárások alatt.

Ennek az lesz a következménye, hogy a szociális dolgozók, akik ki vannak szolgáltatva az önök kényének, megint el fogják hagyni a pályát oly sokan, és feladják majd a reményt azok a fedél nélkül maradtak, akiknek ezek a szállók voltak az utolsó szalmaszálak, hogy valaha is kikászálódjanak a nyomorúságos helyzetükből. És még akkor is így van ez, ha ezeken a szállókon jelenleg sokszor nincs egyéb, csak kényelmetlen vaságyak, kosz és bogarak.

Tegyék a szívükre a kezüket, kedves képviselőtársak: nem túl nagy ár ez ezért a polgármesteri székért? Amikor behozták ide az idevonatkozó alaptörvény-módosítást, sokan fellélegeztek ebben az országban. Nem véletlenül, hiszen körülbelül 15 ezer hajléktalan ember él a hazánkban, és közel harmaduk az utcán tölti az éjszakákat. Egy 2013-as felmérés szerint a felnőtt lakosság 7 százalékának van olyan ismerőse vagy rokona, aki hajléktalan. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon több mint 600 ezer embernek vannak közvetlen tapasztalatai a hajléktalanságról. Mi ez, ha nem a társadalom nagy részét feszítő társadalmi probléma?

A hajléktalankérdés méltányos megoldását mi magunk is sürgetőnek tartjuk. Megfelelő szállást kell biztosítani ezeknek az embertársainknak, de nem feltételek nélkül. A közösségi együttélés alapvető szabályainak betartását mindenkitől meg kell követelni.

Amikor önök az alaptörvény-módosítást idehozták, sokan gondolhatták úgy, hogy na, végre rendeződni fog ez az áldatlan helyzet. Merthogy a jelenlegi helyzet áldatlan, ezen nincs mit szépíteni. Aki önök közül néha kimerészkedik a klímás hivatali autójából, és ne adj’ isten, betéved egy budapesti aluljáróba, annak nem lesz újdonság az, amit mondok. Mindenféle koszos holmik zsákokban, mosdatlan és ebből következően éktelen szagokat produkáló, matracokon és különféle rongyokon heverésző szerencsétlenek. Amikor pedig átsétálnak, mondjuk, a Blaha Lujza téri aluljárón, kedves képviselőtársaim, nos, a vizelet és a földre öntött kannás bor szaga olyan elegyet alkot majd az orrukban, hogy a nap folyamán nem lesz olyan hetyke miniszterelnöki viszonválasz, ami feledtetni tudja majd önökkel mindezt. De tegyék azért meg mostanában ezt, fideszes képviselőtársaim, nagyon hasznos tapasztalat lesz!

Mi is örültünk az ügy felvetésének. Azt gondoltuk, hogy ez lesz az első reménysugár, hogy vége a kommunikációs kormányzásnak, és helyette valóságos feladatok valóságos megoldásának a kora köszönt ránk. Csakhogy ismét és sokadjára csalatkoznunk kellett.

Hiába ez a többségi társadalom elvárása, hogy oldódjon meg ez a helyzet, ez a nem Európába való állapot, de erre önök láthatóan továbbra sem képesek. Azt reméltük sokan, hogy mostanra egy komplex csomaggal fognak idejönni a Ház elé, erre ideállítanak ezzel a szabálysértésitörvény-tervezettel.

Nem lesz megoldás, és megint csak azért, mert önök nem látnak tovább a saját orruknál. Önmagában a kriminalizálás nem megoldás. Fejleszteni kell az ellátórendszert, jogosítványokat és eszközöket kell adni a szociális dolgozók kezébe, hogy ezek az intézmények minél több embert képesek legyenek befogadni. Vigyék be oda ezeket az embereket, de ott biztosítsák azokat a feltételeket, hogy bent is lehessen őket tartani! Amíg viszont csak bekényszerítik az embereket, de a rendszerrel semmi egyebet nem tesznek, addig ez csak egy betarthatatlan vagy betartása esetén az összeomlással fenyegető törvényjavaslat.

Amennyiben csak egy ellenzékben ülő frakciótól lehetséges, mi ennek ellenére mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezt a hiányzó lábat, aminek a hiányáról önök láthatóan tudomást sem vesznek, megteremtsük.

A 2019. évi költségvetéshez ebben a tárgyban is adtunk be módosító javaslatokat, hátha megszólal önökben a lelkiismeret, hátha megszületik a felismerés, hogy ezek a kiegészítések feltétlenül szükségesek a cél elérése érdekében, mármint hogy egyetlen ember se legyen Magyarországon arra kárhoztatva, hogy az utcán kelljen élnie, mert a végső cél, ugye, mégiscsak ez lenne, kedves képviselőtársaim.

Hegedűs Lorántné és Sneider Tamás képviselőtársaim adtak be többek között módosító indítványt a ’19-es költségvetéshez, amelyben pluszforrást indítványoznak elkülöníteni annak érdekében, hogy ezen alkotmányos feladatukat az önkormányzatok, valamint a közfeladat átvállalását végző civil szervezetek maradéktalanul el tudják végezni. Képviselőtársaim módosító indítványukban azt javasolták, hogy ezen működési támogatások egy része új férőhelyek létrehozására, a már meglévők szükséges fejlesztésére, illetve a lakhatási szolgáltatások költségeire is fordítható legyen. Az itt előttünk fekvő szabálysértésitörvény-javaslat véleményünk szerint csak ezzel, többek között ezzel a kiegészítéssel lenne támogatható.

Többen jegyezzük a Jobbik frakciójában szintén a költségvetéshez beadott módosító indítványt, amelyben a szociális szférában dolgozók bérfejlesztését célozzuk, erre 30 milliárd forintnyi forrást elkülönítve. Orbán Viktor még 2010-ben ígérte meg ezeknek az embereknek, hogy haladéktalanul rendezni fogják a bérproblémát, de 2018-ra sem változott semmi ez ügyben. Odáig jutottunk, kedves képviselőtársak, hogy mára 93 ezer munkavállaló és családjaik is vészhelyzetbe sodródtak. Idáig jutottunk az önök kilátástalan kormányzásának eredményeképp. Vegyék végre-valahára észre, hogy a hivatástudattal rendelkező szakemberek toleranciájával sem lehet a végtelenségig visszaélni, a béremelésük elmaradása pedig az ágazat összeomlásához vezet, főleg akkor, hogyha ilyen betarthatatlan ötletekkel, illetve törvényekkel állnak elő!

Mind a három javaslatunkra lenne pénz ebben a költségvetésben, tisztelt fideszes képviselőtársak, csak egy kis, önökre egyébként nem jellemző önmérsékletet kellene tanúsítani a kormánypropaganda, illetve a stadionépítések terén. Próbálkozzanak meg azért vele, erre kérjük önöket, és fogadják el ezeket a költségvetési módosítóinkat, ne söpörjék le az asztalról, és vegyék észre, hogy ezek a módosítók éppen annak a lábnak az elemei, amelyeket most ebben a felszólalásban hiányoltam ezzel a szabálysértésitörvény-tervezettel kapcsolatban.

Nem állítom, hogy ezeknek a módosítóknak a befogadásával meg fog állni ez a láb, de a költségvetési módosítók befogadásával legalább felmutathatnák az elkötelezettségüket, hogy valóban meg szeretnék oldani ezt a feszítő problémát, és nem megint csak szemfényvesztés zajlik. Én arra kérem önöket, hogy legalább most az egyszer igyekezzenek túllépni a saját árnyékukon.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Stummer János képviselő úr. Megadom a szót Móring József Attila képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.

MÓRING JÓZSEF ATTILA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én reményemet fejezem ki abban, hogy az előbb elhangzottakkal ellentétben ezzel a szabályozással sikerül eredményt elérni a hajléktalanság megoldásában. Ennek sikeréhez azonban mind a rendőrség hatékony közreműködésére, mind a hajléktalanokat segítő intézményrendszer, beleértve a civil és karitatív szervezeteket, valamint a bevett egyházakat is, mindannyiuk szakértelmére, mind a hajléktalanok együttműködési készségére is szükség van.Az Alaptörvény módosításával a kormánypártok jelentős és határozott lépést tettek egy komoly probléma megoldása érdekében. Mindannyian tudjuk, miről van szó: a városok parkjait, közterületeit, Budapest metróaluljáróit, utcáit hajléktalan emberek életvitelszerűen használják. Mindannyian tudjuk azt is, hogy amit látunk, az nem jó sem az érintett hajléktalanoknak, sem pedig a szintén érintett közterületet használóknak. Nem mehetünk el e társadalmi probléma mellett, hiszen a hajléktalanoknak emberhez méltó életkörülményeket szükséges biztosítani, az érintett közterületet használóknak pedig a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelmét. A hajléktalan emberek méltóságát nem azzal segítjük, ha hagyjuk, hogy az utcán éljenek, hanem azzal, ha megfelelő körülményeket és hozzáférhető ellátórendszert biztosítunk a számunkra. Aligha tudnánk kimerítően felsorolni, mely okok vezetnek a hajléktalansághoz. Okozhatja egy megromlott egészségi állapot, alkoholizmus, kábítószer-használat, válás vagy akár erőn felül vállalt hitel bedőlése.

(13.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP-frakció egyetért azzal, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan, és közös gondolkodás és számos intézkedés szükséges a megoldás érdekében. Az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés tényállásának jelen módosítása szükséges ahhoz, hogy az Alaptörvény jelzett módosításával összhangban legyen a szabálysértési szabályozás.

Az új törvényi rendelkezéseket az előttem szólók már ismertették, amelyekből csak az alábbiakra hívnám fel a figyelmet ismételten. Ha a helyszíni intézkedés során az életvitelszerűen közterületen tartózkodó személy a jelen lévő hatóság vagy más szerv felajánlott segítségét elfogadva együttműködik a hajléktalan személyek részére fenntartott ellátások igénybevétele érdekében, akkor a szabálysértés nem valósul meg. Tehát az intézkedés célja nem a hajléktalan büntetése, hanem a hajléktalan számára megfelelő intézményi segítség felajánlása, segítségnyújtás.

Felhívom a figyelmet, hogy a kormány és a karitatív szervezetek jelenleg is több ezer hajléktalan számára tudnak ellátási lehetőséget biztosítani, aminek igénybevétele sok esetben a hajléktalanok elutasítása miatt hiúsul meg. A szociológiai kutatások lényegében kivétel nélkül megállapítják, hogy a hajléktalanok nagy része nem azért nem megy szálláshelyre, mert nincs hova, hanem azért, mert nem akar. Ez azonban nem választás kérdése, az utcán élést senki nem választhatja. A mi felelősségünk, hogy ettől megóvjuk a rossz helyzetbe kerülőket, vagy éppen kiemeljük őket ebből az állapotból.

Magyarországon 9800 éjjeli menedékhely és átmeneti szállás áll a hajléktalanok rendelkezésre, ezeken kívül télen még további 1500 többletférőhelyet biztosítanak. Emellett országosan több mint 7600 nappalimelegedő-kapacitás áll rendelkezésre, a tartósabb ellátást igénylő személyek részére 218 férőhellyel hajléktalanok rehabilitációs intézménye és 446 férőhellyel hajléktalanok otthona. A kormány a jövő évi költségvetésben is biztosítja az ellátórendszer működéséhez szükséges feltételeket, ahogyan eddig, úgy továbbra is biztosítja a kellő számú szálláshelyet és a megfelelő férőhelyet.

A KDNP-frakció támogatja az előterjesztett törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Móring József Attila képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából a vezérszónoklatot Korózs Lajos képviselő úr fogja elmondani. (Hubay György az üléstermi padsorok és a páholyok közötti folyosón állva az ülésteremben hallhatóan telefonál.)

KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt a részletekbe mennék, néhány keresetlen mondat. Az első: szociális problémákat rendészeti eszközökkel megoldani nem lehet, ez az alapállás. Az utcai hajléktalanság felszámolását büntetéssel megoldani nem lehet; ez a második. A harmadik: az utcán élő emberek azért élnek az utcán, mert nincs elegendő jövedelmük, hogy a saját maguk lakhatását finanszírozni tudják. Ezek az emberek nem úgy születtek, hogy minden vágyuk az volt, hogy felnőttkorukra hajléktalanok legyenek és az aluljáróban éljenek. Az utolsó megjegyzésem pedig az, hogy úgy látom, a kormány közelmúltbeli intézkedései révén szinte futószalagon fogják az utánpótlást biztosítani; annál is inkább, mert ha megnézzük, ebben az évben már több mint ezer végrehajtásra került sor, ahol nem tudták a törlesztőrészletüket fizetni a családok, és tudomásom szerint a Nemzeti Bank jelentése szerint 122 ezer olyan család van, akinek 90 napon túli késedelmes hiteltörlesztése van. Innentől kezdve nyugodtak lehetünk, lesz utánpótlás ezen a területen.A részletekbe menve a következőket szeretném elmondani a tisztelt Háznak. Ahogy itt többen is említették… (Az elnök csenget.  Hubay György kimegy a teremből, miközben telefonál.) Köszönöm a segítségét, elnök úr. Ahogy többen is említették, az Alaptörvény legutóbbi módosításával ősztől, pontosabban október 15-től tilos a közterületen életvitelszerűen tartózkodni, ezzel összefüggésben ekkortól az önkormányzati rendeletek nem jelölhetnek ki külön területeket, ahol tilos a közterületen való életvitelszerű tartózkodás, mivel az általános jelleggel tilos lesz. Mivel ez a szabálysértési tényállás átkerült az elzárással is büntethető szabálysértések körébe, így az érdemi döntés a bíróság hatáskörébe tartozik majd. A bírósági eljárást megelőző előkészítő eljárást a rendőrség az általános szabályok szerint folytatja le, míg a bíróság döntésének végrehajtását az általános szabálysértési hatóság végzi. A helyszínen a rendőrség, a járási, kerületi hivatal arra felhatalmazott ügyintézője, közterület-felügyelő, et cetera, et cetera, intézkedhet a jövőben.

Ami új elem, amivel elkerülhető a büntetés: ha az illető a jelen lévő hatóság vagy más szerv felajánlott segítségét elfogadva együttműködik a hajléktalan személyek részére fenntartott ellátások igénybevétele érdekében, akkor a szabálysértés szintén nem valósul meg. Nem világos számomra, hogy ezen mit ért a kormány, ugyanis ezt nem fejtette ki. Például, ha az utcai szociális munkát mint segítséget, ellátást el is fogadja, ami ugyebár a hajléktalan személyeket érintő ellátás igénybevételének minősül, attól még továbbra is közterületen marad az illető. Ha ezek után jogszerűen maradhat ott, akkor az Alaptörvényből csinál viccet a hatóság.

Az is kérdés, meddig él így ez a szerzett lehetőség  vagy ilyenkor kötelezően elviszik a szállóra? És mi van, ha nincs hely? Márpedig nincs elegendő férőhely, mert hiába mondta Móring József Attila képviselőtársam, kedves barátaim, azért el kell önöknek mondjam, hogy Magyarországon körülbelül 30-32 ezer hajléktalanról beszélünk, és nem csak azokról beszélünk, akik utcán élnek. Utcán 3,5-4 ezer ember él Magyarországon, de a potenciális hajléktalanok száma meghaladja a 30 ezer főt. Ma Magyarországon 11 200 férőhely van. A nappali melegedőket ilyen formában ne számítsuk ide, meg az alkalmi szálláshelyeket, mert az nem biztosít valóságos fedelet ezeknek az embereknek. Korábban az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezésben szerepelt, hogy a szabálysértés nem állapítható meg, ha a feladat ellátására kötelezett önkormányzat a hajléktalanellátás feltételeit nem biztosítja. Talán ezt kívánták másképp megfogalmazni, de ez sem derült ki egyébként az előterjesztésből.

Ezzel együtt nem tud kilépni a kormány a maga alkotta csapdahelyzetből, mert lényegében továbbra is azon fog múlni, hogy az utcán élő hajléktalanokkal mi történik, hogy a hatóságok érvényesítike a törvényben foglaltakat. Az ugyanis nehezen várható el, hogy a hajléktalan emberek odébbállnak, csak hogy betartsák az Alaptörvényt vagy a szabálysértési törvényt, főleg, mert nincs hova menniük. Hozzáteszem, ha a kormány akarta volna, akkor betartatta volna eddig is ezt a kemény szabályozást. Ehhez képest az utóbbi két évben erre már nem igazán került sor, ami bizonyos értelemben valamifajta emberséget mutat a hatóságok felől  zárójelet nyitok: illetve a szabályozás értelmetlenségét , másrészt pedig azt bizonyítja, hogy mindez valójában hecckampány és a bűnbakképzés újabb szintje azzal együtt, hogy a hajléktalanság alkotmányban történő betiltása valójában embertelen, és semmilyen keresztény hagyományokra épülő társadalomban nem humánus, nem erkölcsös lépés.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a hajléktalanság problémáját nem lehet rendészeti eszközökkel kezelni, ahogy a bevezetőmben is utaltam rá. Ez egy összetett probléma, ami szociálpolitikai és lakáspolitikai megoldásokat követel többek között.

Tisztelt Ház! Nézzük, mit tett eddig a Fidesz a hajléktalanokkal szemben! A történet úgy kezdődött, hogy 2010-ben az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvénnyel felhatalmazta az önkormányzatokat, hogy a településen szabálysértéssé nyilvánítsák a nem rendeltetésszerű használatot, majd jött az újabb szigorítás 2011-ben a szabálysértési törvény módosításával, ami elérte, hogy akár 150 ezer forintra is lehessen büntetni egy hajléktalant, aki többször vét a törvény ellen; akkor már büntethettek.

(13.30)

A fővárosban például 50 ezer forint volt a „tarifa” azért, ha valaki életvitelszerűen a közterületen tartózkodik.

Az alapvető jogok biztosa, Szabó Máté professzor úr beadványára az Alkotmánybíróság 2012 novemberében megsemmisítette azt a passzust, amely szabálysértésnek minősítette a hajléktalanságot. Az Ab kimondta, összeegyeztethetetlen az Alaptörvényben szabályozott emberi méltóság védelmével, ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből a közterületen él. Ezt mondta szó szerint a határozatában az Alkotmánybíróság.

A hajléktalanság szociális probléma, ahogy utaltam rá, amelyet az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel, és nem büntetéssel kell kezelnie. Az Alkotmánybíróság szerint, ismét idézek: „sem a hajléktalanoknak a közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan alkotmányos indoknak, amely megalapozná a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását”. Ezt is kimondta az Alkotmánybíróság. A testület megsemmisítette azokat a törvényi rendelkezéseket is, amelyek rendeletalkotási felhatalmazást adtak az önkormányzatoknak pénzbírsággal sújtható közösségellenes magatartások meghozatalára.

A TASZ, tisztelt Ház, korábban a 2012. április 15.  a szabálysértési törvény hatálybalépésének dátumáról beszélek  és 2012. november 21.  ekkor volt az alkotmánybírósági döntés  közti adatokat kérte ki, és abból az derült ki, hogy 2200 ember ellen indult eljárás ilyen címszóval, és több mint 1500 esetben, összesen 40 millió forint értékben szabtak ki bírságot.

A szociológus kollégák szerint valójában a hajléktalanság hatósági üldözésének semmi jogszabályi akadálya nincs jelenleg sem, vagyis nem is kellett volna módosítani az Alaptörvényt. Az egy más kérdés, hogy a gyakorlatban nem érvényesítik a szabályokat. Igaz, az ombudsmani jelentés korábban megállapította, nem a büntetés volt a fő cél; a jogszabály-módosításokat a hatóság arra használta fel, hogy elüldözzék a hajléktalanokat azokról a területekről, ahol zavarhatták a városlakókat.

Tisztelt Ház! Érdemes kitérni arra, hogy a korábbi szabályozásról miket mondott még az Alkotmánybíróság, hiszen hasonló általános tilalmat korábban is tartalmazott már a szabálysértési törvény, de azt az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek minősítette. Idézem, azt hiszem, a 38/2012. (XI. 14.) Ab-határozatról van szó: „A tényállás megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy a jogalkotó a közrend védelmében alkotta meg ezt a tényállást. A közrend védelme lehet olyan alkotmányos érdek, amelynek érdekében a jogalkotó szabálysértési szankció alkalmazását írja elő. Önmagában az, hogy valaki a közterületen éli az életét, mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közterület rendeltetésszerű használatát, a közrendet nem veszélyezteti.” Azoknak a magatartásoknak a szankcionálására, amelyek a közterület használata során mások jogait sértik, a közrendet veszélyeztetik, a szabálysértési törvény számos önálló tényállást, például a koldulás ilyen, a csendháborítás, a köztisztasági szabálysértés, et cetera, et cetera, veszélyeztetés kutyával, közerkölcs megsértése és garázdaság…  tehát ilyet állapít meg, ezek alapján büntethető az a hajléktalan is, aki a közterületet a közrendet veszélyeztető módon használja. Tehát ezekre az indítványokra az égvilágon semmi szükség nem volt, amelyeket önök a parlament elé hoztak.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság önkormányzati ellátásokkal kapcsolatos érvelése ezen javaslat esetében is fennáll, hiszen itt is a hajléktalanellátás működésén vagy hiányán múlik az, hogy szabálysértése a közterületen lakás. Ennek megerősítésére nézzük meg, miket mondtak a civilek a kormány legújabb gyűlöletkampányáról, mert nem tudom másnak nevezni. Idézem a civileket. „Magyarországon körülbelül 30 ezer ember hajléktalan.” Tehát nem csak én állítom, a civil szervezetek is. „De csak töredéküknek jut hely a szállásokon. Az országban ugyanis 11 200 férőhely van összesen, tehát háromszor több az otthontalan, mint a hely. A helyzet nem is Budapesten a legdurvább, vidéken még rosszabb. Állandó a tűzoltás. A tartós megoldáshoz jóval több pénz kellene.” A civilek véleményét itt bezárom.

Ma egy szállón többen vannak összezárva egy légtérben, jellemzően négy-, de inkább ennél is többágyas szobákba, néhol még akár emeletes ágyakkal is. Magyarországon csak egy olyan intézmény van, ahol a lakó akár egyedül is lehet a szobában. Maximum kétágyas szobákra lenne szükség, de amíg nem biztosított valamennyire az intim szféra, addig a hajléktalanok inkább választják az utcát a szállások helyett. A fizetős szállásokra pedig elég nehéz bekerülni, több helyen nagyon hosszú a várólista.

Tegnap említettem éppen az azonnali kérdések órájában, amikor a férőhelyekről volt szó, ugyanott az idősellátásról beszéltem. Kérem szépen, százas nagyságrendben állnak sorba fizetős szálláshelyért hajléktalanok. Ez az egyik megállapításom. A másik az, hogy soha nem látott mértékben vannak ma már a hajléktalanszállókon romák, ami mondjuk, egy évtizeddel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt, mert egymást családon belül vagy rokonságon belül befogadták, és borzasztó sokan vannak idős emberek. Soha ennyi idős ember hajléktalanszállón nem volt, mint az elmúlt évben, illetve az idén.

Van, aki szerint azért támogatja az állam egyre kevésbé a civileket, mert a civil szervezetek ellen akarja hergelni a közhangulatot, ahelyett, hogy inkább támogatnák azokat, akik magukra vállalják ezeket a terheket.

Szintén fontos megállapítás az is, hogy hiába dolgozik egy hajléktalan ember közfoglalkoztatottként, az életét és a lakhatását ettől még nem tudja rendezni, hiszen legfeljebb annyit keres vele, mint amennyi a legolcsóbb budapesti bérlakások lakbére és mondjuk, a rezsi fele. Havi 54 ezer forintból jelenleg még egy szobát sem lehet bérelni Budapesten.

Kedves Képviselőtársaim! Egyet kell értenünk azokkal, akik szerint felháborító, hogy a Fidesznek nem csak egy évtizede nincs más válasza a problémára, mint hogy el kell zárni a hajléktalan embereket vagy meg kell bírságolni őket. Szerintem a hajléktalanság megszüntetése, a hajléktalanságból kivezető utak támogatása alapvető humánus célja kellene hogy legyen minden kormánynak. Sajnos, az Orbán-kormány a legszegényebbek, a legelesettebbek támogatására, felemelésére egyre kevesebbet fordít, és még a jogszabályokon keresztül is megnehezíti életüket. Az elmúlt években a kormány nem szociálpolitikai vagy lakáspolitikai szempontból közelítette meg a hajléktalanság kérdését, hanem csupán rendészeti eszközökkel akarta azt kezelni.

Senki számára nem jó megoldás, ha bárki is az utcán vagy más, nem fedett, vagy éppen fedett, de minimális mértékben sem lakás céljára szolgáló helyiségben él. Ez nem biztosítja a hajléktalan személyek emberi méltóságát sem, és érthető módon zavarja a közterületet más célra használókat is. Minden kormányzati híresztelés ellenére ma nem adottak a feltételek ahhoz, hogy egyetlen embernek se kelljen az utcán élnie, se a férőhelyek száma, se azok színvonala nem megfelelő, ahogyan a kivezető utakat jelentő komplex megoldások is csak elvétve érhetők el.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ezen törvényjavaslatot mi sem támogatjuk, ahogy itt többen már megemlítették. Ugyanakkor a költségvetési törvényhez mi is meglehetősen sok módosító indítványt nyújtunk be. Kérem, hogy képviselőtársaim majd ezeket a módosító indítványokat részben holnap a Népjóléti bizottság előtt, részben a Vállalkozásfejlesztési és a Költségvetési bizottság előtt támogassák, legyen itt szó a szociális étkeztetés normatívájának emeléséről, a népkonyhák finanszírozásáról vagy a nappali melegedők létszámférőhelyének a biztosításához beadott indítványokról. Kérem, hogy azokat támogassák.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, Korózs Lajos képviselő úr. Most megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a javaslat nem a hajléktalanság megszüntetéséről, hanem a hajléktalanság megbüntetéséről szól  egyetlen hang különbség, mégis ég és föld. Azt mutatja, hogy önök ezen a területen sem megoldást keresnek, hanem csak politikai propagandalehetőséget.Szívesen kérkednek saját kereszténységükkel, a régi vágású keresztény demokráciával, de valójában az irgalmas szamaritánus történetéből nem sokat értettek meg. Nem értik az irgalmasságnak, a szegényekkel való szolidaritásnak nemcsak keresztény vagy zsidó keresztény gyökerű, de egyben mélyen humanista gyökerét és üzenetét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit most tesznek, az politikai aljasság. A legnyomorultabbakba, a legszegényebbekbe, a legnehezebb helyzetben lévő honfitársainkba rúgnak bele némi politikai haszon reményében.

(13.40)

Önök nem támogatnak semmit, ami segítene a hajléktalanság megelőzésében. Nem támogatták a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását; nincs megoldásuk a devizahitelesek problémáira; nincs megoldásuk arra, hogy hogyan lehet érdemben segíteni azokat, akiket a rendkívül magas számlák tesznek földönfutóvá. Ugyanakkor meg akarják büntetni az áldozatokat, azokat, akik már az utcára kerültek, akik már a földön fekszenek. Valóban nem hagynak senkit az árok szélén, még egyet beléjük rúgnak, hogy mélyen beleessenek. Ráadásul ez a szabály nem old meg semmit. Eddig is megvolt  idézték önök is  az önkormányzatoknak az a joga, hogy szabályozzák a hajléktalanok közterületi jelenlétét, hogy büntessenek, hogy vegzálják őket. Voltak is ilyen rendeletek, ilyen szabályok, de egy-egy rövid akción túl ezek semmit sem értek. Ez a szabály tehát nemcsak embertelen és jogsértő, hanem értelmetlen is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hajléktalan nem azért nem megy hajléktalanszállóra, mert nem akar. Töltsenek el nem egy éjszakát, egy órát egy hajléktalanszállón úgy, hogy nem miniszterelnöki konvojjal érkeznek! Nézzék meg azt, hogy ott milyen állapotok vannak, és természetesen nem minden szállóra igaz, csak ezekről beszélt Korózs képviselő úr, hogy milyen nehéz bekerülni egy jó szállóra. Beszéljenek egypár szót hajléktalan emberekkel, és rá fognak jönni, hogy senki sem saját szándékából, saját örömére választja az utcán való fagyoskodást, a megaláztatást, azt a helyzetet, amit a hajléktalanság jelent. Azért maradnak ezek az emberek az utcán, mert nincs más választásuk, mert nem kínál nekik a társadalom, ha tetszik, a kormány, olyan lehetőséget, ami visszavezetne ebből a helyzetből. Sokan közülük betegek, akár mentálisan is sérültek, akiknek segítségre, többlettámogatásra lenne szükségük, de nem ezt kapják önöktől, hanem csak további pofonokat és megaláztatást.

Persze tudom, most ki fogják zavarni a jobb sorsra érdemes rendőröket az aluljárókba, hogy vegzálják a hajléktalanokat. Tegnap is láttam már, hogy ez elkezdődött. Ez persze majd jelent némi kozmetikát az utcaképben az időközi választásokra és aztán majd a nagy önkormányzati választásokra. Elkezdődik majd a macska-egér játék, kergetik az embereket, egyet-egyet bevisznek majd a hajléktalanszállóra, ahonnan aztán néhány óra vagy néhány nap múlva maradék szerény javaitól, általában egy fekhelytől és egy takarótól megszabadítva sokkal rosszabb mentális állapotban kerül újra az utcára.

Ki fognak szabni majd értelmetlen büntetéseket, amiket vagy  milyen nevetséges!  bezárással oldanak meg, azzal, hogy börtönbe csuknak olyan embereket, akiknek könnyen lehet, hogy a börtönben való szállás és ellátás lesz a legjobb, amiben évek óta részük van; vagy pedig végrehajthatatlan szabálysértési döntések sorát fogják majd fölhalmozni, hiszen el fognak veszni, el fognak tűnni ezek az emberek. Mi értelme van ennek, tisztelt képviselőtársaim?

S akkor arról még ne is beszéljünk, hogy a jobb sorsra érdemes rendőröket fogják majd arra kényszeríteni, hogy hajléktalanokat kergessenek, vegzáljanak. Azt kell önöknek mondanom, hogy tényleg szívszorító látvány, amikor egy 40-50 kilós emberrel szemben két ilyen 100 kilós rendőr áll. És ez nemcsak azok számára megalázó, akik az áldozatai ennek a hatósági eljárásnak, hanem maguknak a rendőröknek is. Ők nem erre esküdtek föl, ők nem a gyengék bántására, hanem a gyengék megvédése érdekében választották ezt a hivatást. Innentől kezdve arra majd nem lesz energiája a rendőrségnek, hogy az érdemi feladatokkal, például a közterületi bűnözés megakadályozásával foglalkozzon.

Azt kell mondanom, nagy szerencse, hogy a menekültválság lassan véget ér, mert a határra sem lenne rendőr, ha egyébként a hajléktalanokat kergettetik velük. Látszik is egyébként, például Vadai Ágnes képviselő asszony beszélt arról, hogy az Ukrajnával szomszédos határszakaszon mennyire nincsen már érdemi rendőri erő a határvédelmi feladatokra sem, csak a műbalhéra, a propagandára. (Kontrát Károly: Nem igaz!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha tehát valóban a hajléktalanság megszüntetése vagy legalább csökkentése lenne a kormányzat célja, akkor ezt a célt és ezt a tevékenységet a Demokratikus Koalíció biztosan támogatná, de sajnos most nem erről van szó. Nem tudunk együtt menni, együtt dolgozni önökkel, ha a hajléktalanság, a szegénység büntetésére törekszenek. Nem tudunk együtt dolgozni önökkel, ha a vegzálás, a hatósági eljárás és nem a közterületek rendjének humánus eszközökkel való biztosítása és a hajléktalanok számára más lehetőség biztosítása, más lehetőség nyújtása az önök célja. Kérem, hogy szégyelljék el magukat és vonják vissza ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Arató Gergely képviselő úr. Megadom a szót Csárdi Antal képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Önök nem keresztények, önök nem katolikusok. Önök valószínűleg egyetlen sort sem olvastak el a Bibliából, illetve ha lehet, hogy mégis, akkor nem értettek belőle egyetlenegy gondolatot sem. Azt gondolom, hogy ebből a törvényjavaslatból ez tökéletesen látszik. Döbbenetes ezt nézni! Megmondom azt is, hogy miért mondom ezt. Mert önök most amögé fognak bújni, hogy a hajléktalanok utcai jelenléte kockázat, a hajléktalanok utcai jelenléte közegészségügyi kérdés, és hogy növeli azt a tapasztalatát az itt élőknek, hogy a bűnözés a szemük előtt zajlik. Én pedig azt mondom önöknek, hogy ha önökben csak egy egészen minimális  és ettől persze még nem lennének keresztények  jó szándék vagy felelősségérzet lenne a társadalom minden rétege iránt, akkor önök nem kriminalizálni, büntetni akarnák, nem eltakarítani, elsöpörni egy cirokseprűvel a problémát, hanem megoldani vagy legalább alternatívát nyújtani. De, tisztelt képviselőtársaim, önök erre kísérletet sem tesznek.

Sok vezérszónok képviselőtársam elmondta, hogy nem jókedvéből nem megy be a hajléktalan a hajléktalanszállóra, és azt gondolom, hogy volna nagyon sok olyan lépés, amivel jelentősen lehetne javítani azoknak a polgártársainknak az életminőségén, akiknek egyébként kockázatos jelen pillanatban a mindennapi léte, aki olyan problémákkal néz szemközt, hogy lehet, hogy holnap már ő is hajléktalan lesz, vagy azok, akik jelen pillanatban is a szabad ég alatt élnek.

Miről beszélek? Arról beszélek, hogy egyébként a hajléktalanellátás terén nagyon sok fejlesztés vált szükségessé az elmúlt években. Kontrát államtitkár úr, a legnagyobb tisztelettel mondom, fővárosi képviselőként kerültem a parlamentbe, csöppentem ide, pontosan ismerem a fővárosi ellátórendszer minden gyengéjét és erősségét. Higgye el nekem, hogy amíg önök nem tudják megvalósítani, mert nincs hozzá forrás  a mostani költségvetésben sem, teszem hozzá , hogy ezen ellátóhelyek higiéniája a minimális szintet elérje, addig ne várják azt, hogy ez bármilyen alternatívát tud nyújtani a hajléktalan emberek számára. Amíg a vagyonbiztonságnak, a személyi biztonságnak a nyomát nem tudják megvalósítani ezeken a helyeken, addig ne csodálkozzanak azon, hogy a hajléktalan személyek nem veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat.

De mondok többet. Önöknek nem sikerült  nekem meggyőződésem, hogy nem is akarták  megoldani a devizahitel-válság minden következményét. Pontosan tudjuk, hogy két lépésben, második lépésben forintosítva, első lépésben a végtörlesztéssel önök elvégzettnek tekintik ezt a munkát. Ennek az elvégzett munkának  és ezt nagyon komoly idézőjelek között értem, hogy elvégzett a munka, mert nem elvégzett a munka  a maradéka több tízezer család, akiknek jelen pillanatban is a mindennapjait nehezíti meg az, hogy mikor jön a kilakoltató, hogy mikor fogják a feje fölül a bankok elvinni a lakást.

(13.50)

Én azt látom, hogy önök ennek a megoldásában vagy nem érdekeltek, vagy egyszerűen a saját önzésükben észre sem veszik ezt a problémát. Pedig van megoldás. Az LMP már tavaly, ennek az évnek a költségvetéséhez is benyújtotta és a jövő évi költségvetéshez az idén is benyújtottuk azt, hogy a magyar kormány hozzon létre egy bérlakásépítési alapot. Ebből kellene egyébként  és ebből a szempontból csak a szociális bérlakás érdekes itt, de nem csak a szociális bérlakás  bérlakásokat építeni.

Azt gondolom, még fideszes képviselőként is átélhető az az élethelyzet, hogy viszonylag kicsi az esélye annak, hogy egy hajléktalan ember a mai magyar Budapesten, Szegeden vagy akár vidéki kistelepülésen is saját ingatlant tudjon vásárolni. Én azt gondolom, ha önök keresztények lennének, akkor legalább kísérletet tettek volna arra, hogy megoldást nyújtsanak ezeknek az embereknek. De önök elengedték a társadalom leszakadó rétegeinek a kezét, egy az egyben, ahogy képviselőtársam mondta. Nemhogy senkit nem hagytak az út szélén, hanem még rúgtak is beléjük egyet. Semmit nem tettek ezekért az emberekért, pedig volna lehetőség és forrás is arra, hogy érdemi segítséget nyújtsunk nekik.

Azt gondolom, hogy amíg ez így van, addig  legyünk őszinték  nem a hajléktalanokat kellene büntetni, kriminalizálni, hanem azokat a parlamenti képviselőket, akik szerint a megoldás helyett a büntetés az, ami megoldást jelenthet egy szociális kérdésre. Bevallom töredelmesen, én személyesen szégyellem magam maguk miatt. Keresztény emberként, katolikus emberként, parlamenti képviselőként szégyellem magam. És nagyon remélem, hogy önök is fogják magukat szégyellni.

Engedjék meg, hogy egy kicsit más megközelítésből is megvizsgáljuk ezt a kérdést. Rövid leszek, ígérem, és nem fogom önöket föltartani, bár az a négy képviselő, aki most itt van, gondolom, rászánta ezt a pár percet. Mit jelent konkrétan a jogszabály értelmében az „életvitelszerű” kifejezés? Hogy fogja eldönteni az a hatósági személy, aki eljárásra jogosult, hogy az illető, aki lehet, hogy csak 16 óra munka után elaludt a buszmegállóban, életvitelszerűen szunnyadt el, vagy ő ott életvitelszerűen éppen alszik? Ugye, azért lássuk be, hogy ez nem mindegy! Ha én kimegyek a Kossuth térre, hogy megegyek egy szendvicset, amit ebédre szántam magamnak, hogy dönti el valaki, hogy én életvitelszerűen eszeme a szendvicsemet (Arató Gergely: Majd a börtönben kiderül!) a Kossuth téren, vagy pedig egyszerűen csak kint a Kossuth téren ettem meg az ebédemet?

Uraim, önök egy nagyon rosszízű tréfát űznek ezzel az országgal! Szégyen és gyalázat! Ezt a törvényjavaslatot nemhogy támogatni nem lehet, hanem szégyen, hogy ezt benyújtották. Azt gondolom, hogy erről legközelebb akkor kellene beszélnünk, amikor önök nyitottságot mutatnak arra, hogy az ellátórendszer jelentős javításával, a bérlakásprogram megvalósításával vagy a szociális dolgozók sokat ígért, de soha meg nem valósuló béremelésével segíteni akarnak ezeknek a rétegeknek  akkor hozzák ezt vissza! Addig meg vonják vissza, és nagyon kérem, hogy szégyelljék magukat! Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Csárdi Antal képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. További felszólalások következnek. Megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszony előtt Potocskáné Kőrösi Anita jobbikos képviselő asszonynak.

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában több megközelítést hallottunk erről a törvényjavaslatról. Engedjék meg, hogy elkalauzoljam önöket Siófokra, a Balaton fővárosába, a turisztikai szempontból egyik kiemelkedő kisvárosba, és egy kis betekintést nyújtsak arról, hogy hogy zajlik ez ott, nem Budapesten, hanem egy frekventált településen. Alpolgármesterként dolgoztam, mielőtt képviselő lettem. Most már három évet mondhatok el, amikor meghívót kaptam novemberben. Ez a meghívó a hajléktalanszálló karácsonyi ünnepségére érkezett. Remélem, érzik önök is, és összeszorul egy kicsit a szívük, amikor a hajléktalanszállón töltik a karácsonyt, a szeretet ünnepét ezek az emberek. Amikor elhangoznak a versek és az énekek, akkor a könny kicsordul mindenki szeméből. Az emberek nagy része, mint ahogy képviselőtársaim is elmondták, önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe, és igyekeznek onnan kiszakadni, de ez nem mindig lehetséges.

Maradva továbbra is Siófok példájánál. Itt vagyunk a nyári idegenforgalmi szezon kellős közepén, és 2014 nyarán adták át a felújított hajléktalanszállót, éjjeli menedékhelyet. Az éjjeli menedékhelyet úgy, hogy az minden év november 1-jétől a következő év április 30-ig van nyitva éjszaka, csak ekkor funkcionál éjjeli menedékhelyként. Most itt vagyunk július 2-án, ma éjszaka nincs nyitva a hajléktalanszálló. Október 15-én lép hatályba  reméljük, nem, de tegyük fel, lép hatályba  ez a törvényjavaslat, és onnantól kezdve október 16-án este sem lesz nyitva, majd legelőször november 1-jén.

Móring képviselő úr azt mondta, hogy a hajléktalanok számára megfelelő intézményeket ajánl fel a kormány. Amikor mi ellenzéki képviselőként a polgármester úr és az intézményvezető előterjesztésében előterjesztettük, hogy biztosítsanak forrást, hogy ez a hajléktalanszálló ne csak nappali melegedőként funkcionáljon nyáron és a tavaszi-őszi időszakban, hanem legyen nyitva akkor is éjjeli menedékhelyként, a kormánypárti többség ezt lesöpörte és nem biztosította. 10-15 millió forintról beszélünk, tehát nem egy túl nagy összegről.

Bízom benne, hogy előbb-utóbb az intézményrendszerben is meglesznek azok a lehetőségek, hogy aki az utcán él, annak ne ott kelljen álomra hajtania a fejét, ne menjenek oda hozzá a rendőrök, és ne vegzálják őket. S amikor egy telefont kap az ember egy hajléktalantól, hogy kérem, segítsenek, vagy amikor egy családanyát bántalmaznak és menekülnie kell otthonról, és sírva jön oda, hogy biztosítsunk neki szállást, mert utcára kerül a gyermekével; a gyámügy a gyermeket természetesen elveszi. A családok évében arról kell beszélnünk, hogy gyermekeket fognak elszakítani, és majd az intézetben nevelkednek? Ez egy katasztrófa! Mindig azt mondom, hogy ennél már nincs lejjebb, de önök bebizonyítják, hogy mindig van lejjebb. Hát nézzük már meg ennek az emberi oldalát!

S nézzük meg azt, hogy mit tehetnek! És akkor ne csak beszéljünk róla, hogy megfelelő szakellátás és infrastruktúra kell. Itt szakemberekre is szükség van, rengeteg addiktológusra. Lássuk be, hogy ezeket az embereket, szegényeket van, amikor a szenvedélybetegségbe hajszolja ez az élethelyzet. Mindenképpen megoldásokra van szükség. Ez a törvényjavaslat nem nyújt megoldást a hajléktalanság kezelésére. Elég szomorú, hogy eljutottunk idáig, hogy rendészeti eszközökkel kívánják önök ezt a problémát megoldani.

Bízom benne, hogy az önök jó szándéka előbb-utóbb majd napvilágra kerül, és megtapasztaljuk azt, hogy igenis kezelhető ez a helyzet, és olyan konkrét megoldásokat tesznek le elénk, amiket majd tudunk támogatni. Ezek nem azok. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony. Most megadom a szót Kocsis-Cake Olivio képviselő úrnak, a Párbeszéd képviselőjének, azt követően pedig Hajdu László képviselő úr kétpercese következik.

(14.00)

KOCSIS-CAKE OLIVIO (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kollégám, képviselőtársam, Tordai Bence jelentkezett vezérszónokira, de el kellett mennie, én csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretném a Párbeszéd-frakció álláspontját elmondani. Azt gondolom, velem a kormánypárti képviselőtársak jobban jártak.Nyilván nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, azt gondoljuk, hogy szociális problémákat nem lehet megoldani büntetőjogi, rendészeti eszközökkel. Nyilvánvalóan a hajléktalanellátás bővítésére lenne szükség, megfelelő szociálpolitikai eszközökre, szociális munkások számának bővítésére  képviselőtársaim itt a vezérszónokikban elmondták ezeket, nem akarom őket ismételni , a szociális bérlakásprogram bővítésére. Skandináv országokban erre rengeteg jó példa van. Önök a nemzetközi jogból sokszor vesznek példákat, amikor különböző törvényeket módosítanak, ebben is nagyon sok jó gyakorlat van a külföldi országokban, amit át lehetne venni. Ebben nem annyira aktívak.

(Szávay Istvánt a jegyzői székben dr. Varga László váltja fel.)

Nyilvánvalóan szükség van egy igazi alapkezelőre, ami a bedőlt lakásokat átveszi és olcsóbban tudja bérbe adni a bentlakóknak. A Párbeszéd régebb óta hangoztatott javaslatának bevezetésére is szükség lenne, az alapjövedelemre. Ez meggátolná azt, hogy emberek ne tudják kifizetni a számláikat, ezért veszítsék el a lakásukat, vagy a legalapvetőbb élelmiszereket ne tudják megvenni.

Úgyhogy a Párbeszéd-frakció nem fogja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, Kocsis-Cake Olivio képviselő úr. Két percre megadom a szót Hajdu László képviselő úrnak, DK.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlít a hajléktalanság is: bármit csinálunk vele, nem vész el a hajléktalan, legfeljebb átalakul, börtönlakó lesz, vagy nem tudom, mi, de lényegében nem tudunk vele sokat tenni.Hadd mondjam el azt, hogy véleményem szerint van egyfajta hajléktalanság, akik még nincsenek fedél nélkül, lakásban élnek, de gyakorlatilag már hajléktalan-életmódot folytatnak. Ez Budapesten nagyon nagy tömegben van, akik már az ingyenes konyhára jönnek gyerekestül, mert egyszerűen nincs, csak az önkormányzati jóindulaton múlik, hogy mikor lakoltatják ki őket. Ezek általában önkormányzati bérlakók is egyben. Nem tudnak semmit fizetni, ezért villany, minden ki van kapcsolva a lakásban, nem látnak tévét, semmit nem néznek.

Van az a hajléktalan, aki valóban fedél nélkül él, valahol az erdőben, bokorban; ugye, most a törvény az erdőben élést is tiltja. Lényegében nem tudjuk, hogy mi fog történni. A városban való vegzálás miatt a külső kerületekbe menekülnek ki ezek a hajléktalanok, tehát az átalakulás azt jelenti, hogy a külső kerületek tele vannak hajléktalanokkal. Így például Budapest XV. kerületében is így van. Száz körüli hajléktalan van, abból 70 körüli, aki együttműködő, ebből tudjuk azt, hogy körülbelül ennek fele dolgozik. Ez az üzleti szférának jól jövedelmez, mert ezek az emberek nincsenek bejelentve, csak egyszerűen valami kis jövedelmet kapnak, valami olyan munkára használják őket, amit senki nem vállal el. Szerencsétlenek ebből tengetik magukat.

Amikor ezekről az emberekről törvényt hozunk és döntünk, gondoljunk arra, hogy mi is emberek vagyunk, és ne adja isten, bárki kerülhet ebbe a helyzetbe. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Hajdu László képviselő úr. Két percre megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak, Fidesz.

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva itt az ellenzéki hozzászólásokat, sajnos az a benyomásom, hogy önök szántszándékkal az utcán, a közterületeken szeretnék tartani a hajléktalanokat. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokból.) Ma, igen, egy rendészeti megoldásról beszélünk. De nem ez az egyetlen megoldása annak, hogy a hajléktalankérdést kezeljük. Ennek szociális, egészségügyi vonzata ugyanúgy meglesz, igenis mi arra törekszünk, hogy a hajléktalankérdést ne csak rendészeti eszközökkel orvosoljuk, hanem egészségügyi, szociális és leginkább foglalkoztatási kérdésekkel. Ez nem fog elmaradni, ezt garantáljuk. Szeretném megjegyezni, egyben a Fidesz és a KDNP nevében ki is kérni magunknak Csárdi Antalnak azt a hozzászólását, amelyben a hitünket és a vallásunkat becsmérli, kérdőjelezi meg. Azt gondolom, ez sem a Parlament falain belül, sem a Parlament falain kívül nem illendő, nem ildomos. Ez olyan, mintha, és ezt most nem a magam nevében mondom, valaki megkérdőjelezné, mondjuk, az ön férfiasságát, hogy férfi-e. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Azt gondolom, hogy ehhez hasonló nagyon durva kijelentés volt, és kérem, hogy az ilyenektől tartózkodjon a jövőben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Dunai Mónika képviselő asszony. Két percre megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az én kezem nem volt rajta a gombon, de el szeretném mondani azt, hogy egészen elképeszt az, amit a kormány most művel ebben a vitában. Képviselő asszony, szántszándékkal az utcán akarnak ellenzéki képviselők tudni embereket? Most bocsássanak meg, de mit olvastak önök, vagy mit hallgattak önök az utóbbi fél órában? Egészen elképesztő, amit tesznek!Ha önök komolyan gondolnák azt, amiről itt beszélnek, akkor nem azzal próbálna bennünket nyugtatgatni, hogy majd egyszer önök az egyéb eszközöket, nemcsak rendészeti, hanem a szociális, egészségügyi eszközöket kidolgoznák. Képviselő asszony, miért nem tették le csomagban? Miért nincs itt előttünk? Én azt a salátatörvényt azonnal megszavaznám, amiben az a csomag benne van, hogy a rendészeti eszközeik mellett, mert nem akarom a hajléktalanságot fenntartani jelen formájában, nem szeretném, hogy ezek az emberek ilyen helyzetben legyenek, vagy mások ilyen helyzetbe kényszerüljenek. De önmagában rendészeti kérdésként kezelni ezt, egyébként valóban embertelen, igen.

Számonkérheti az ellenzéki képviselőket, nem az én dolgom megvédeni őket, hogy az önök hitét vagy elszántságát megkérdőjelezzék. Mondhatja azt férfi képviselőtársamnak, hogy ez olyan, mintha az ő férfiasságát kérdőjeleznék meg. Hát, a helyzet az, hogy az önök miniszterelnöke szemöldökcsipeszezett, képviselő asszony, önök lehoztak egy teljes választási kampányt. Én nem találom ezt ilyen viccesnek, amikor önök egyáltalán nem voltak rákényszerítve arra, hogy ilyen aljas eszközökkel éljenek, amikkel szemben egyébként egy képviselő nem tud védekezni. Mert most hogy bizonyítsa be, hogy hetero? Csinálja a kamerák előtt azt a tevékenységet, amivel be tudja? (Derültség.)

Nem szeretném, hogy erre menjen el a magyar politika, mert egy szakmai alapon nyugvó javaslatcsomagot kellene most megvitatnunk, amely nemcsak rendészeti szempontból, de egészségügyi és szociális szempontokat is, csomagot hoz be, és példának okáért a kilakoltatott devizakárosultakat nem hozza annál is lehetetlenebb helyzetbe, mint amilyenben vannak. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Megadom a szót soron kívül Kontrát Károly belügyi államtitkár úrnak.

KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem most is szót, mert a vita olyan fordulatot vett, ami, azt gondolom, ennek a súlyos problémának a megoldásához nem visz bennünket közel, és azokat az embereket is sérti, akikről önök olyan nagy elszántsággal beszélnek.Stummer János jobbikos képviselő úr hozzászólására szeretnék először reagálni, aki a Jobbik vezérszónoka volt, és azt a hazugságot vetette föl, hogy ez a józsefvárosi kampány miatt került ide. Ön is tudja, képviselő úr, hogy az Alaptörvény hetedik módosítása miatt van szükség erre a törvénymódosításra, a szabálysértési törvény módosítására, ennek ehhez a kampányhoz semmi köze nincsen. Ezt szeretném itt is rögzíteni.

Azt is el kell mondani, remélem, egyetértenek képviselőtársaim velem abban, hogy a jelenlegi helyzet senkinek nem jó. A közterületeket rendeltetésszerűen használni kívánó lakosoknak sem, a hajléktalan embereknek sem jó, hiszen az utcán kell élni, és éppen az ön által elmondott köztisztasági állapotok is indokolják a törvényjavaslat szükségességét.

Móring képviselőtársam elmondott adatokat, hogy 9800 éjjeli menedékhely van, átmeneti szállások vonatkozásában további 1500, országosan 7600 nappali melegedő, 218 férőhelyes rehabilitációs intézmény, 446 férőhellyel hajléktalanok otthona. De nem is ez számít. Hanem az számít, hogy ezeknek a szállásoknak az igénybevétele milyen. Ez mutatja a valós helyzetet, ez mutatja azt, hogy aki akar, be tud menni ezekre a férőhelyekre. Egy friss adatot mondok, 2018. január 1. és március 18. közötti adatok szerint az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága… (Az elnök csenget.)

Bocsánat, normál hozzászólást nyomtam, elnök úr, és szeretném folytatni.

ELNÖK: Tessék, hallgatjuk!

KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, köszönöm a lehetőséget.

(14.10)

Tehát az éjjeli menedékhelyek kihasználása országos átlagban 76,3 százalékos volt, képviselő urak, hölgyek  ez egy önmagáért beszélő szám , az átmeneti szállásoké pedig 83,8 százalék, tehát van kapacitás. Aki be akar menni ezekre a szállásokra, az be tud menni.

Itt is szeretném leszögezni, hogy nem az a cél, hogy bezárjuk a hajléktalanokat. Az hazudik, aki ezt mondja. Az a cél, hogy vegyék igénybe ezt az ellátórendszert. Ami a költségvetési helyzetet illeti, képviselő úr, szeretném elmondani, hogy a hajléktalanok ellátására az elmúlt években 9 milliárd forintot költöttünk (Csárdi Antal: Kevés!), a 2019-es költségvetésben is megfelelő összeg áll rendelkezésre, és arra kérem, akinek valóban fontos az, hogy ezt a kérdést ilyen módon is támogassuk, az támogassa a költségvetést.

Aztán szeretnék rátérni Korózs Lajos MSZP-s képviselő úr hozzászólására is, és arra is szeretnék reagálni. Képviselő úr, tudja, az ön által elmondottak hitelességét az vonja az én szememben kétségbe, hogy ha ön ennyire világosan látja a megoldást, ennyire tisztában van azzal, hogy mit kellett volna tenni, önök például 2002-2010 között, ön, aki államtitkár volt (Felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban.), ha tudta a tuti megoldást, miért nem oldották meg. (Korózs Lajos: Nem is volt ilyen gyalázatos helyzetben, mint most!) Nem oldották meg. Ezzel szemben ugyanúgy, 2011-ben bevezettük a „Segély helyett munkát” programot és elindítottuk a közfoglalkoztatási programunkat, azt is számos kritika érte. Stummer képviselő úr, akkor ön nem volt a tagja a parlamentnek, de én itt voltam, és az ön frakciója is támadta, minden ellenzéki frakció támadta a közfoglalkoztatási megoldásunkat, a „Segély helyett munkát” programot. Ma már mindenki elismeri, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy azok az emberek, akik a közfoglalkoztatási programokban részt vettek, az életük értelmét megtalálták, a családjukat el tudták tartani, és értelmes életet tudnak élni azóta is. A 2019-es költségvetésben is jelentős összeg, 180 milliárd forint áll ennek a programnak a rendelkezésére. Azt gondolom, hogy ez is önmagáért beszél.

Megoldottuk az ország megvédését is, azt mondták, hogy ezt nem lehet megoldani. A migránsválságra is olyan megoldást találtunk, amelyet ma már Európa is elismer. Ezt a problémát, ami súlyos probléma. Potocskáné képviselő asszony hozzászólására reagálva, ön azt mondta, hogy ez a javaslat nem jó. Önök parlamenti képviselők. Z. Kárpát Dániel rutinos képviselő. (Z. Kárpát Dániel: Köszönöm!) Tudja azt, hogy módjuk van módosító javaslatot beterjeszteni ehhez a törvényjavaslathoz. Kérem önöket, biztatom önöket, hogy tegyék meg.

Itt még Korózs Lajosra visszatérnék. A hajléktalanok méltóságáról beszélt a képviselő úr. Elismerem, nagyon fontos, tartsuk tiszteletben ezeknek a nehéz sorsú embereknek a kérdését, de ez nem jelenti az, hogy ők pluszjogosítványokat kaphatnak. Pluszsegítséget érdemelnek. Azért is mondtuk el, hogy ennek a javaslatnak az is a célja, hogy igénybe vegyék ezeket az ellátási formákat.

Arató Gergely képviselő úr, ön arról beszélt, hogy mi majd a rendőröket olyan méltatlan helyzetbe hozzuk, hogy ezeknek az embereknek a vegzálása lesz a feladatuk. (Arató Gergely: Pontosan így van!) Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném elmondani önnek válaszolva és a tisztelt Háznak is, hogy a mi kormányunk  a mi kormányunk  mindig csak a törvényben biztosított feladatok ellátására vette igénybe a rendőröket, és ezért köszönet illeti a rendőrség személyi állományát. Ezzel szemben önök 2006 őszén, például 2006. október 23-án… (Dr. Varga-Damm Andrea: Jaj, ne tessék már 2006-ról beszélni…!) Varga-Damm Andrea képviselő asszony, hallgasson meg engem! (Nacsa Lőrinc ellenzéki padsorok felé mutatva: Őket védi?) Így van, ez bizonyítja be, hogy merről is fúj a szél. (Z. Kárpát Dániel: Ha más a véleménye, akkor ki kell irtani, ugye? Kicsit kisebb mellénnyel kellene beülni a parlamentbe! Hölggyel beszélsz!)

Tehát 2006. október 23-án önök a rendőrséget jogellenesen vették igénybe. A békés, ünneplő emberekre vitték a rendőröket, ezt mindannyian tudjuk. Tehát ne mondja azt, hogy mi jogellenesen vesszük igénybe, és méltatlan helyzetbe hozzuk a rendőröket. Mi ezt soha nem tettük, mert nekünk a felelősségérzetünk ennél sokkal nagyobb, és mi betartjuk a törvényeket, mi törvénytisztelő és Magyarország érdekében eljáró kormány vagyunk.

Csárdi Antal LMP-s képviselő úr hozzászólására. Sokszor elmondta, hogy szégyelljük magunkat. Képviselő úr, azt gondolom, hogy az ön színészi alakítása lehet, hogy egy jó érdemjegyet érdemel, de maga se vette komolyan, amit mond, hiszen arra hivatkozott, hogy fővárosi képviselőként ismeri ezt a rendszert, ismeri az előnyeit, a hátrányait. Ha ez így van  én ezt nem vonom kétségbe , akkor tudja, hogy ez egy súlyos probléma, amelynek a megoldására közösen kell megtalálnunk a szabályokat. Tételezze fel, hogy mi tisztességes szándékkal, a megoldás céljából terjesztettük be ezt a javaslatot, és még egyszer mondom, nem az a cél, hogy elzárjuk ezeket az embereket, az a cél, hogy az igénybevételre rábírjuk őket, és az együttműködőket semmiféle joghátrány nem éri, tisztelt képviselő úr.

Amit a bérlakásépítéssel kapcsolatban mond: jövedelem hiányában nem jelent megoldást a bérlakás biztosítása. Az első feladat az, hogy fedél legyen a fejük fölött, hogy ne fagyjon meg senki az utcán, hogy ne éljen senki a közterületen életvitelszerűen. Van egy program egyébként. Ami a közfoglalkoztatást, közmunkaprogramot illeti, szeretném elmondani, hogy jelenleg is van a hajléktalanok számára egy program. Szeretnénk ezt kiterjeszteni, szeretnénk azt, hogy először is menjenek be a szállásokra, maradjanak ott, aztán majd később vegyenek részt ezekben a programokban, hogy tudjanak továbblépni, hogy esetleg olyan feltételeket tudjanak teremteni, hogy a saját jövedelmükből tudják a megélhetésüket, a szállásukat biztosítani. Úgy gondolom, hogy ez egy humánus cél. Ha ezt önök is így gondolják, akkor kérem, hogy támogassák ezt.

Ami az életvitelszerű tartózkodás fogalmát illeti, mert azt is mondta, hogy nincs meghatározva ennek a fogalma, képviselő úr, igaz? Hadd hivatkozzam a jelenleg hatályos szabálysértési törvényre, ami tartalmazza ennek a fogalmát. Ez a fogalom változatlan, idetartozik minden olyan magatartás, amely huzamos tartózkodást valósít meg a lakó- és tartózkodási helyre vagy egyéb szállásra való visszatérési szándék nélkül; és ami az intézkedő közterületi állományt illeti, van gyakorlatuk, hogy meg tudják ítélni. Ön is meg tudja ítélni, hogy az, aki szendvicset eszik az utcán, az nem él a közterületen életvitelszerűen, hiszen maga is hivatkozik a főváros gyakorlatára, de én is meg tudom ítélni, hogy az az ember, aki ott a kapualjban fekszik a matracon, a papírokon vagy az akármin, és ott van egy Tesco-szatyor mellette, na, hát ő életvitelszerűen. De aki egy fagyit nyal… Tehát ön relativizálja és komolytalanná akarja tenni ezt a problémát. Ez egy súlyos probléma, amelynek a megoldását meg fogjuk valósítani. Arra kérem önöket, hogy támogassák ezt.

Ami Potocskáné képviselő asszony hozzászólását illeti, szeretném elmondani, hogy 4 milliárd forint áll rendelkezésre a rászoruló személyeket támogató operatív programban a hajléktalanok étkeztetésére. Például ennek egyik kísérő intézkedéseként több száz millió forint áll rendelkezésre addiktológusok, pszichiáterek alkalmazása céljára ’18-ban és ’19-ben is. Csak hogy egy példát mondjak, ön siófoki példát említett, és hiányként mondta, hogy ezeket a szakembereket nem lehet igénybe venni: ezeknek a forrása megvan.

Ami pedig Budapest közbiztonságát illeti, szeretném elmondani, hogy a tényszámok fokozatos javulást mutatnak. Országosan is, ha 2010-hez viszonyítjuk a mostani számokat, akkor azt mondhatjuk, hogy 438 ezerről közel 50 százalékkal csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma országosan és Budapest vonatkozásában is. Például ’14-hez viszonyítva is közel 33 százalékkal csökkent a bűncselekmények száma. Tehát azt gondolom, hogy ezek a számok is fontos számok, önmagukért beszélnek, és azt is mindig elmondjuk, hogy a közbiztonságban komoly eredményeket értünk el, de hogy holnap is ugyanilyen eredmények legyenek, ugyanilyen jó közbiztonság legyen, azért még többet kell tenni holnap, mint amit ma vagy tegnap tettünk. Tehát mi elszántak vagyunk e tekintetben, hogy ennek a forrásoldalát, a személyi, tárgyi, dologi feltételeit is biztosítani fogjuk.

Ami pedig a bérlakásépítési programot illeti, még egyszer Csárdi Antalhoz visszatérek. Azok számára, akik megfelelő mentális állapotban vannak, és kellő jövedelemmel rendelkeznek, most is fut egy támogatási program, talán ezt ön is tudja. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program, EFOP keretében az úgynevezett „Elsőként lakhatás” program valósul meg, amelyben elősegíthető, hogy az utcán élő hajléktalan személyek önálló lakásba kerülhessenek. A támogatásra rendelkezésre álló keretösszeg konvergenciarégiók szerint különböző. 1 milliárd 750 millió forint áll rendelkezésre a közép-magyarországi régióban, illetve a konvergenciarégióban 11 támogatási szerződés már megkötésre került.

(14.20)

Tehát minden lehetséges eszközt igénybe akarunk venni annak érdekében, hogy ezt a súlyos problémát megoldjuk. Még egyszer, most is szeretném leszögezni, hogy mi abszolút nyitottak vagyunk minden olyan javaslatra, amely a probléma megoldásához visz. Elhangzott egy hozzászólásban a szállóra bemenő hajléktalanok vagyonbiztonsága és az életük biztonsága. Képviselő úr, mi minden javaslatot meg fogunk fontolni. Mi is fontosnak tartjuk, hogy ne legyen visszatartó erő, hogy ha valaki bemegy a hajléktalanszállóra, onnan esetleg eltűnjenek a személyes tárgyai, azok az egy- vagy kétszatyornyi tárgyak, személyes tárgyak, használati tárgyak, amelyek a mindennapi életéhez szükségesek. Meg fogjuk fontolni azt, hogy mit tudunk tenni többet annak érdekében, hogy ilyen helyzetek ne forduljanak elő.

Tehát még egyszer azt szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimtól, hogy vegyék komolyan ezt a problémát, és azt lássák, hogy a kormányzatnak az a célja, hogy a megoldást tudja elérni humánusan, összefogva a bevett egyházakkal, és szeretném ezt kiemelni.

Még egyszer mondom képviselő úrnak, az, hogy szégyelljük magunkat, meg hogy ön katolikus… Én is katolikus vagyok, és nem dicsekszem vele, tisztelt képviselő úr, hanem mindent megteszek azért ebben a feladatkörben is, hogy humánusan, emberségesen eljárva tudjuk képviselni ennek a súlyos problémának a megoldását, és eljussunk a megoldáshoz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Kontrát Károly államtitkár úr. (Jelzésre:) Néz rám Arató Gergely képviselő úr, de csak a következő körben tudok majd kétpercesre lehetőséget adni.Most a következő felszólaló Varga-Damm Andrea képviselő asszony, Jobbik.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mária és József Betlehemben nem találtak szállást. Egy jászolban született Jézus, ami mára azt üzeni nekünk, hogy az tud keresztényi szemmel gondolkodni, keresztényi lélekkel gondolkodni, aki azt soha nem felejti el, hogy a Megváltó is hajléktalanként jött a világra.Amikor önök az Alaptörvény hetedik módosítását benyújtották és abban a köztéren tartózkodás tilalmát bevezették, nekünk az volt az első gondolatunk a Jobbik-frakcióban, hogy lehet, hogy elkezdődik végre a keresztényi alapokon történő hajléktalankérdés megoldása. Azt gondoltuk, hogy a következő héten, mondjuk, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyik államtitkára hétpárti egyeztetést hív össze, és előterjeszt egy csomagot elénk, politikusok elé, akik felelősek vagyunk, akár kormánypártiak, akár ellenzékiek vagyunk, mindazokért a honfitársainkért, akik elvesztették érdekérvényesítő képességüket, akik elvesztették az életfeltételeik legfontosabbját, az otthont, a pihenés lehetőségét, a higiénia lehetőségét, az egészséges élet, az egészséges étel magukhoz vételét. Egy keresztény ember soha nem felejti el, hogy az Isten fia is hajléktalanként kezdte az életét.

Nincs Magyarországon egyetlen ember sem, aki szeretné, hogy az utcákon, a közterületeken hajléktalan emberek éljenek, de nem azért nem szeretné, mert a látvány nem szép, hanem azért nem szeretné, mert ezek az emberek is a mi testvéreink, és az ő életüket, bármi ok is  nincs jogunk megítélni  odavezette, hogy nincs otthonuk. Nekünk  különösen ebben a parlamentben  kezet kell nyújtanunk mindannyiuk felé, hogy nem úgy fogom a te sorsodat megoldani, hogy az első rendőrt odaküldöm hozzád, és egy olyan szállásra vezet be, ahonnan a te javaidat már háromszor, négyszer elvették a fosztogatók, hanem ez úgy történhet, hogy ez a rendőr vagy bárki, szociális munkás úgy fogja meg a kezét és vezeti be, hogy én egy olyan helyre vezetlek téged, ami a te emberi méltóságodhoz illő szállás, étel, és a pici javaidnak a megóvását szolgálja. Aki valaha életében egyetlenegy hajléktalannal is beszélt, az tudja, hogy azért nem veszik igénybe hosszabb időn át a szállást, mert megfosztják őket attól a kicsi javuktól is, nekik egy csipesz is olyan érték, ami nekünk egy autó. Nekik egy meleg pulóver olyan érték, mint nekünk a házunk.

De önök nem ezt az utat választották, hogy elhívtak volna bennünket egy egyeztetésre, és kitaláltuk volna együtt egy erős, erősödő, jól teljesítő Magyarország képviselőiként, mert naponta halljuk ezeket a jelzőket, ahogy tizenmilliárdokat tudunk kommunikációra költeni, hogy együtt leüljünk és kitaláljuk, hogy ez hogy fog menni. Amikor már minden hajléktalannak valóban méltó szállása van, valóban személyesen is meggyőződtünk arról, hogy igen, őket bevezethetjük oda, hogy ne az utcán éljenek, de nem azért, mert a látvány rossz, hanem azért, mert nem tudjuk emberként elviselni, hogy nekik ott kell lehajtaniuk a fejüket, és olyan körülmények között kell élniük!

Ha önök így kezdték volna, akkor ez a törvény, amit idetettek, az utolsó felvonás, és nem az első felvonás. És akkor most a szakmai kérdésekről nem is beszéltem, mert vélhetően lesz bizottsági részletes vita, és ott el fogom mondani, hogy egyébként fel tetszetteke arra készülni, hogy a büntetés-végrehajtás hogy fogja ezeket az embereket fogadni. Fel tetszetteke arra készülni, hogy hogyan fogják azt a határozatot kézbesíteni nekik, hogy közérdekű munkára kell menniük, és hogy lesznek abban a helyzetben, hogy el tudják fogadni vagy sem?

És akkor még sorolhatnám azokat a jogi anomáliákat jogászként, amelyek miatt ez a jogszabály egyébként ugyanúgy nem lesz végrehajtható, mint ahogy számtalan jogszabály nem végrehajtható, amit ide a Ház elé terjesztenek. Kontrát Károly úr hetente sértődik meg, amikor azt mondom, hogy már megint egy fércművet sikerült összehozni, mert ez is az, de nem fogom ma megsérteni újra, majd a bizottsági ülésen erről részletesen fogok beszélni. Most csak annyit tudok mondani, hogy ez mindenre való, csak nem a célra, amit itt, ebben a Házban előadtak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Soron kívül most két percre szót kér Kontrát Károly államtitkár úr.

KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Varga-Damm Andrea Képviselő Asszony! Szeretném megnyugtatni önt, és arra kérni, hogy ne ilyen indulatosan, önmagát is indulatba hozva beszéljen erről a nagyon fontos kérdésről.A másik pedig, amit szeretnék elmondani és szeretnék a tisztelt figyelmébe ajánlani, hogy önöknek, országgyűlési képviselőknek módjuk van az ellenőrző feladataik, az ellenőrző szerepük keretében számonkérni majd ennek a törvényjavaslatnak  ha ebből törvény lesz  a végrehajtását akár bizottsági ülés keretében, akár a plenáris ülésen, akár napirend előtt, akár azonnali kérdésben, interpellációban, szóbeli kérdésben vagy írásbeli kérdésben. Megvannak azok a parlamenti műfajok, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ezt az ellenőrző szerepet gyakorolni tudják a képviselőtársaink. Én erre biztatom önöket.

Még egyszer: arra biztatom, hogy ha ön ezt annyira fércműnek tartja, és annyira leszólja, mint ahogy itt saját magát felindítva mondta a végén, és ha komolyan gondolja azt, hogy ön szeretne jóindulatú módon javítani ezen, és nem farizeus módon, politikai haszonszerzés céljából ócsárolja ezt a javaslatot, hát akkor, tisztelt képviselő asszony, tegyen módosító javaslatot, tegyenek módosító javaslatot, és akkor annak a megvitatására van mód. Abban bízom, hogy ezt megteszik, és nem csupán egy politikai attrakció keretében tekinthető ez a hozzászólás.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A következő hozzászóló Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha van valaki ebben a teremben, akit a hajléktalankérdés jelenlegi állása a végletekig irritál, akkor az én magam vagyok. Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy azt a helyzetet, ami jelen pillanatban tapasztalható a nagyvárosokban és egyáltalán a szélesebb értelemben vett Magyarországon, azt fenntarthatatlannak tartom, és a beavatkozás szükségessége egyértelműen fennáll. Sőt, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy hajléktalan honfitársaink egy részére teljes mértékben gátlástalan bűnbandák szálltak rá, szerveződtek rá, és egy olyan kifosztó mechanizmust működtetnek rajtuk egyébként, az ő munkájuk árán, ami számomra is vérlázító, akkor ez a beavatkozási szükség tulajdonképpen azonnali.

(14.30)

Tehát ez az alapállás szerintem nagyjából azért többségi álláspontot képvisel itt a parlamentben, pártállástól függetlenül.

Amin mi most vitatkozunk, és ezért kérem az államtitkár urat, hogy fogadja el, itt jobbító módosító javaslatokat teszünk. Egy választás után egy-két hónappal ki az, aki politikai attrakciókat művelne? Nyilván a mindenkori kormány eszköztárába beletartozik ez szalagátvágásokkal meg újabb kormányzati kommunikációs kampánnyal, sorban a hetedikkel, ugye, most erről szólnak a hírek, de ezt nem a Jobbik végzi, államtitkár úr. Tehát szerintem most engedjük el ezt a politikai attrakció részét, én sem vádolom önt ilyennel, és azt kell hogy mondjam, szorítkozzunk arra, ami előttünk van: módosító javaslatok ehhez az indítványhoz. Oké, megfontolandó, hogy az ember próbálja ezt javítgatni, de mi fekszik itt előttünk?

Egyetértünk abban, hogy a hajléktalankérdés így nem maradhat, van egy beavatkozási szükség. Itt van előttünk a sok láb közül az egyik, tehát a rendvédelmi láb, amely rendvédelmi eszközökkel igyekszik ezt a problémát más irányba terelni. De nincs előttünk a szociális láb, nincs előttünk az egészségügyi láb, tehát nem látjuk azt, hogy rendszerben kezelné a kormányzat ezt a problémát, azt látjuk, hogy először üt, aztán kérdez. És a helyzet az, hogy így ez a probléma nem oldható meg.

Itt a mi frakciónkban legalább ketten vagyunk, de szerintem többen is, akik a devizahitel-károsultakért nagyon hosszú évek óta minden fronton kiállnak, Varga-Damm Andrea képviselőtársnőm a tárgyalótermekben szerintem mindannyiunknál többet bizonyított a hitelkárosultak védelme érdekében, bár nem jó ilyen versenybe belemenni, én magam és többen számos kilakoltatási eseményen védtük a károsultakat akkor, amikor egyértelmű jogsértés állt fenn velük szemben. Én az ő érdekükben is megszólalok, amikor azt mondom, hogy a hajléktalanokat nem lehet egy homogén masszaként kezelni, nagyon heterogén társadalmi csoportról van szó, köztük vannak például azok a kilakoltatottak, ahol adott esetben szétszakadt a család, öngyilkos lett a családfő, és ezek a szerencsétlen emberek bekerültek ebbe az önök által talán a homogén masszaként kezelt valamibe, miközben azt mondom, hogy ezen honfitársainknak a megítélése egészen más kalapba kell hogy kerüljön, mint hogyha arról beszélnénk, hogy itt egyféle megítéléssel egyfajta élethelyzetet igyekeznének kezelni.

Persze, mondhatnánk azt, hogy módosítsuk ezt, de, államtitkár úr, az előző költségvetési időszakban 1148 darab ellenzéki módosító egészére mondták önök azt, hogy mindegyik nettó őrültség, mert egyet sem fogadtak el, ha jól emlékszem, a kilenc kormánypárti módosítóból nyolcat elfogadtak, és egy volt, ami nem ment át a rostán, de azt mondani, hogy több mint ezer ellenzéki javaslat egytől egyig marhaságokat tartalmazott, az szerintem túlzás. Most is meghaladja majd a félezret azon javaslatok száma, amelyekről önöknek dönteni kell, és a kétharmaddal bíró többség kezében van ezen döntés érdemi lehetősége. Tehát be lehet és kell is beadni módosító javaslatot, de, államtitkár úr, én nem nevezném önt egy farizeus hozzáállású embernek (Kontrát Károly: Megtisztel!), tényleg nem akarom megsérteni, és nem ezért mondom ezt, csak a számok ismeretében azt kell hogy mondjam, az az indoklás, amit ön elmondott, nem feltétlenül nyugtat meg bennünket, hiszen ennyi elutasított módosító javaslat egyértelműen arra enged következtetni, hogy önök nem akarják befogadni az ellenzéki szándékokat. Nyilván nem rosszindulatból teszik ezt, hanem politikai ambíció mentén, de azt kell hogy mondjam, legalább azokat a magukévá tehetnék, amelyek használnak. Vegyék le róla az ellenzéki képviselő nevét, nyújtsák be azt a Fidesz neve alatt, mi meg fogjuk szavazni, erre ígéretet tehetek önnek.

A parlamenti ellenőrzési rendszerről annyit, hogy a forint brutális árfolyamgyengülése kapcsán itt több azonnali kérdés hangzott el tegnap egyrészt a kormányhoz, másrészt a Magyar Nemzeti Bank alelnökéhez, mert az elnöke nem tette tiszteletét, és talán beláthatjuk mind a ketten, most pártállástól függetlenül, hogy ezeknek a tegnapi diskurzusoknak sok értelmük nem volt. Tehát létezik ez az ellenőrző jogkör, amiről ön beszél, nem vonom kétségbe a szavait, de azt, hogy ez mennyire alkalmazható a folyamatok javítása érdekében, azt megkérdőjelezem. Hiszen a tegnapi diskurzus alapján úgy látom, hogy a folyamatokon, a létező, valóságbeli folyamatokon nem tudtunk javítani ezzel az ellenőrző mechanizmussal.

Ezért én arra kérem önöket, hogy tegyenek elénk egy olyan javaslatot, amely a rendvédelmi láb mellett a szociális és az egészségügyi lábat is kezeli, és én azt hiszem, hogy mi azt jó szívvel meg fogjuk tudni szavazni. Ez pont egy olyan kérdés, amiből nem szabadna politikai vitatémát csinálni. Egyetértek önnel, itt ne legyenek politikai attrakciók! Ez egy kőkemény szakmai kérdés, hozzáteszem: nem is elsősorban az én szakterületem, tehát én akkor lennék nyugodt, ha minden frakciónak a szakértői ülnének le egy olyan egyeztetésre, amely minden kérdést minden láb tekintetében tisztáz, és mi azt nyugodtan meg tudnánk szavazni a végén.

De azt kell hogy lássuk, hogy még ilyen alapvető kérdésekre sem kapunk választ, mint amilyen a bérlakásrendszer, a bérlakásprogramok hiánya. Azt látjuk ugyanis, hogy ha a Jobbik programjában már harmadszor megjelenő állami hátterű bérlakásépítési program támogatást kapott volna, mondjuk, azt plagizálta volna Magyarország Kormánya, és megcsinálta volna egy kilúgozottabb formában  az is elég lenne , akkor azt mondhatnánk, hogy ha most a rendelkezésre álló ingatlanvagyon, mondjuk, 5 százalékát elkülönítenénk azok számára, akik dolgoznak, mondjuk, a hajléktalanok közül, mert számosan vannak ilyenek, vagy dolgozni akarnak, és ezért hajlandóak bizonyos áldozatokra, tehát nyitottak arra, hogy egy rendszerbe bekerüljenek, akkor azt mondanám, hogy nem a magyar fiatalok elől elvéve, nem a magyar idősek elől elvéve, de ha lenne egy nagy üresingatlan-vagyon, akkor bizony el lehetne gondolkodni annak a hasznosításán. De kimondottan a devizahitel-károsultak, a már kilakoltattak esetében én ragaszkodom ahhoz, hogy ezek az emberek segítséget kaphassanak, el is mondtuk a jobbító módosító javaslatunkat ebben a tárgykörben, azt ismertettük a korábbiakban.

Az én javaslatom az, hogy a Magyar Nemzeti Banknál felhalmozódott mindenkori többlet nem opcionális jelleggel, hanem kötelező jelleggel, egyfajta német minta alapján kerüljön befizetésre a költségvetésbe, tehát osztalékként az egész  nem csak 50 milliárd, mint az előző időszakban a több mint 100 milliárdból, és itt ugye, több száz milliárdos tételről beszélünk az utóbbi évek tekintetében , ha ez az egész befizetésre kerül, abból vagy annak egy részéből létrehozható egy kártérítési alap, és ebből a kártérítési alapból most gyönyörűen és hatékonyan, gördülékeny módon lehetne segíteni azokon, akik egyébként önhibájukon kívül vagy jórészt önhibájukon kívül kerültek ki az ingatlanukból, például azért, mert az egymást követő magyarországi kormányok engedték a bankrendszer praktikáit terebélyesedni. Itt ugye, 2001 volt a szellem palackból való kiengedése az egyoldalú szerződésmódosításokkal, a balliberálisok történelmi bűne az, hogy engedték a devizahitel-állományt olyan szintre felszaporodni, ami óriási katasztrófát okozott, és 2010 óta a helyzet meg nem oldása vagy csak az Aspirin adása a haldoklónak tetézte a bajt  ebben nyilván nem fogunk egyetérteni, ez az én diagnózisom, államtitkár úr. De az a helyzet, hogy az tény, hogy rengeteg kilakoltatás történt, ezrével-tízezrével, az is tény, hogy a hajléktalanok között rengeteg már kilakoltatott embert találni, vagy családtagot, tehát olyat, aki közelről nézte végig ezt a folyamatot, vagy érintett, ebből következően tény, hogy az a javaslat, amit most tárgyalunk, kihat az érintett hitelkárosultakra is.

Én tehát teljes joggal követelek megoldást számukra, hiszen sokszor azért került sor kilakoltatásra, mert a 155-160 forinton felvett hitelt valamilyen megfontolásból ez a kormány piaci árfolyamon forintosította 256 forint körül, miközben sem a Kúria, sem az Alkotmánybíróság ilyen kereteket nem jelölt ki a kormány számára a saját állításával ellentétben, és a helyzet az, hogy a hitelkárosultak rendre nem azért mentek tönkre, mert csak ezt az amúgy indokolatlan terhet fizették, hanem mondjuk, a törlesztés miatt elmaradtak a rezsiszámlákkal, bejött egy harmadik tartozásfajta, egy gyorskölcsönből kellett a nagyon nagy elmaradást törleszteni, arra további büntetőkamatok jöttek, kétféle végrehajtó vegzálta őket egyszerre, letiltások a nyugdíjból, hadd ne soroljam. Egy olyan folyamatábra alakult ki, amely fenntarthatatlan helyzetbe hozta ezeket a családokat.

Ha arra keresik a választ, hogy miért heterogén tömeg a hajléktalanok tömege, akkor a devizahitel-károsultak kálváriája legalábbis részben megadja a választ, de egyben felnyithatná az önök szemét arra, hogy a megoldási kötelezettség is az önök térfelén pattog. Mi ennek bizonyosfajta módszereit megjelöltük, nagyon bízom abban, hogy legalább a hitelkárosultak tekintetében a jobbító módosító javaslatok befogadási szándéka megmutatkozik. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Ismételt felszólalások következnek. Korózs Lajos képviselő úr, Magyar Szocialista Párt!

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Remélem, Dunai Mónika képviselő asszony az én férfiasságomat nem fogja megkérdőjelezni (Derültség az ellenzéki padsorokban.), mert gyönyörű szép daliás fiaim vannak, de komolyra fordítva a szót, itt néhány dologról azért kell beszélni. Azt nem gondoltam, amikor politikus lettem, hogy egyszer majd a jobbikosokkal egy platformra fogok keveredni, de ebben az ügyben, kedves barátaim, az a helyzet, hogy… (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)  gondolom, ők sem úgy fogtak bele a politikusi pályafutásukba, hogy majd valamikor velem, de, kedves barátaim, az a helyzet, hogy itt  hogy mondjam?  az államtitkár úr borzasztó kényelmetlenül érzi magát, ezt azért mindannyian látjuk. (Kontrát Károly: Ez nem igaz! Nem igaz!) Nem egy rendészeti ügyekkel foglalkozó államtitkárnak kéne itt ülnie, mert minden egyes megszólaló szinte kizárólag szociális problémákat, lakhatási problémákat, egészségügyi problémákat érintett.

(14.40)

Tehát itt igazából, mondjuk, egy Czibere Károlynak kellene ülni vagy Vecsei Miklósnak kellene ülni vagy Győri Lajosnak kellene ülni, aki érti azt, amiről mi beszélünk.

Tehát csak azért ragozom ezt, és nem is akarok itt sokat időzni, közben megkérdezem elnök urat, ugye, időkorlát nélküli felszólalás van?

ELNÖK: 15 perc.

KORÓZS LAJOS (MSZP): 15 perc. Látom, hogy elbeszélünk egymás mellett, mert mindenki pontosan látja, hogy itt a rendészeti területen kívánnak megfelelni a hetedik alaptörvényi módosításnak, miközben a szembejövő problémák megoldására elhangzottak itt ellenzéki javaslatok, és látom, hogy nincs fogadókészség a másik oldalon ennek a megoldására.Én azt nem vitatom el, hogy itt a kormány próbálkozott a probléma megoldásával éveken keresztül, de minden próbálkozása gyakorlatilag megbicsaklott. Csak felemlítem önöknek az ócsai lakóprogramot. Kedves barátaim, az egy falanszterváros, az valami borzalom. Annak idején elmondtuk, nem volt olyan ellenzéki képviselő, aki ne hangsúlyozta volna, hogy ilyet nem lehet csinálni! Kérem szépen, ha máshoz nem is értenek, akkor legalább kérdezzenek meg egy olyan szociális területen dolgozó szakembert, aki elmondta volna, hogy attól, hogy azonos problémával küszködő embereket egy helyre telepítenek ki a pusztába, attól a problémájuk nem fog megoldódni. Bedugult az egész ócsai program, tudtuk, hogy be fog dőlni.

Ott van az öncsőd intézménye, éppen a KDNP-s képviselők hozták ide; akkor is elmondtuk, hogy abban a formában, ahogy az Országgyűlés elé terjesztették ezt a törvényjavaslatot, az nem lesz megoldás. Látszik, hogy alig van néhány tucat család, aki igénybe tudta venni, mert olyan feltételekkel sem a kliensek, sem a pénzintézetek nem fognak új szerződést kötni, ami elfogadásra került az Országgyűlésben.

Itt van a Nemzeti Eszközkezelő. Én sokáig ilyen fantomszervezetnek hívtam, mert nem lehetett tudni, hogy ez létezik vagy nem létezik. A problémás hitelfelvételek után vagy a visszatörlesztési nehézségekkel küszködőktől megvásárolja az állam és bérlőként bennmaradnak, az összes kvóta tudomásom szerint 36 ezer, és ezt a 36 ezer „darabos” kvótát kitöltötték, nincs több eszköz, nincs több forrás, gyakorlatilag ott nem tud a Nemzeti Eszközkezelő már senkit bevonni ebbe a programba.

Képviselőtársaim! Azt mondja államtitkár úr, hogy ha ilyen jól tudom, akkor miért nem csináltam. Hát csináltam, nem is volt ennyi hajléktalan az utakon, az aluljárókban és a közparkokban! A Fehér ház mellett ott élnek, évek óta!

Kedves képviselőtársam, elmondom önnek: utcán 5-6 évet lehet élni. Mondhatnám cinikusan azt is, hogy ez már az önök hajléktalanja, aki az utcán él. Nem lehet így tovább élni 5-6 évnél, ezek az emberek 5-6 év után meghalnak. Azok az emberek, akiket látunk, az a 3,5-4 ezer ember, aki közterületen él és látható az ő életvitelszerű ottlétük, a 99 százalékuk az önök kormányzásának ideje alatt kerültek közterületre!

Az lehet, hogy előtte is hajléktalanok voltak, csak valahol máshol éltek vagy más körülmények között, mondjuk, lakhatásra alkalmatlan fészerekben húzták meg magukat vagy mosókonyhákban. De nem lehet  és most a szociológus beszél belőlem, és nem a politikus  5-6 évnél ilyen körülmények között tovább élni.

Együttműködtünk volna, államtitkár úr, a helyzet megoldásában. Együttműködtünk volna, mert ahogy én itt hallgattam az ellenzéki képviselőket, hogy ha azt a javaslatot hozták volna ide, természetesen nem a hetedik módosítását az Alaptörvénynek, hanem azt hozták volna ide, néhány nyuszifület így felírtam magamnak, hogy ha a lakhatás jogát alapvető emberi jognak minősítette volna a kormány, szerintem mindenki támogatta volna.

Itt van az Európai Szociális Karta, a módosított szociális karta 31. §-a, pontosan ezzel a problémával foglalkozik, és javaslatot tesz a tagállamok felé, hogy tegyék alapvető emberi joggá a lakhatás jogát. De nem ezt hozták ide, hanem egy rendészeti törvényt akarnak módosítani.

Ha azt a javaslatot hozták volna ide, hogy legyen Magyarországon több szociális bérlakás, mert miért is nincs? Nem azért, mert önmagában nem ad rá elég pénzt a kormány, mert egyébként nem ad, hanem az a probléma, hogy a települési önkormányzatok jelentős része forráshiánnyal küszködik, és nem tudja helyben a szociális problémákat megoldani, és úgy tud friss pénzhez jutni, hogy eladja az ingatlanvagyonát vagy annak egy jelentős részét, és az ingatlanvagyonának egy jelentős részét éppen a szociális bérlakások teszik ki.

Tehát ilyen formában mi támogattuk volna, hogyha itt készül egy olyan csomag, amelyik a szociális bérlakások számát növelte volna, és ehhez költségvetési forrásokat is biztosítottak volna.

Kérem szépen, önök voltak azok, akik 2012-ben megszüntették a lakhatási támogatást és az adósságkezelési szolgáltatást. De egy csomó ember néhány tízezer forint nem megfizetése miatt veszíti el a hajlékot a feje fölül. Lehet, hogy ezek nem nagy összegek, de amíg volt lakhatási támogatás, volt adósságkezelési szolgáltatás vagy a fővárosban volt rezsitámogatási lehetőség, akkor lényegesen több az a szociális eszköz, ami megakadályozza a hajléktalanná válást. Azt azért mindenki tudja, és nem kell közgazdásznak lenni, hogy a hajléktalanságba való bekerülés megelőzése mindig kevesebb pénzbe kerül, mint utána kezelni a problémát, mert akkor nagyságrendekkel több forrást kell biztosítani hozzá.

Ha azt a javaslatot hozták volna ide, államtitkár úr, hogy legyen megfizethető albérlet és albérleti támogatás  ezt úgy hívják a szociológiában, hogy külső férőhely biztosítása , akkor szerintem mindenki támogatta volna ezt az indítványt. De nem ezt az indítványt hozták ide, hanem szigorítani akartak a jelenlegi szabályokon, és meg akarták bélyegezni ezeket az embereket.

Hogyha a lakásbérlési piacon nem ilyen árak lennének, mint amilyenek vannak, és mindenki látja világosan, hogy az ingatlanárak radikálisan mennek fölfelé, az elmúlt 3-4 évben legalább 30-40 százalékkal nőttek ezek az árak, és a lakásszociológiához értő kollégák pontosan tudják, hogy néhány hónap múlva az albérleti árak is lekövetik az ingatlanárak növekedését, még ha nem is olyan mértékben, akkor pontosan lehet látni, hogy gyakorlatilag Budapesten 100 ezer forint alatt már nincs önálló albérlet.

Hogyha azt a javaslatot hozták volna, hogy gyermekes családokat nem lehet kilakoltatni, nem lehet az utcára tenni akkor sem, hogyha nem tudják a törlesztőrészletüket fizetni, akkor mi ezt támogattuk volna. Volt ilyen indítvány, Szabó Timea képviselő asszonynak a tavaszi ülésszaknak a választások előtti utolsó hónapjában volt ilyen javaslata, azt sem engedték meg, hogy napirendre vegye az Országgyűlés, hogy gyermekes családokat ne lehessen kilakoltatni és ne lehessen az utcára tenni. Nem beszélve arról, hogy a lakhatáshoz valamiféle védelmet is kellene biztosítani. Ilyen például a lakcímhez való jog.

Államtitkár úr, ma Magyarországon nagyon sok olyan ember azért nem jut hozzá különböző szociális támogatásokhoz és szociális juttatásokhoz, mert nincs lakcímkártyája. Ezért mondtam azt, hogy nem a rendészeti államtitkárnak kellene itt ülni, hanem a szociális területtel foglalkozó államtitkárok valamelyikének, feltéve, ha olyan persze, aki ért is a dologhoz, tehát fogja azokat a jelzéseket, amelyeket az ellenzéki képviselők adnak. Csak megjegyzem, és már több ilyen szociológiai definíciót nem hozok ide, hogy a nyelvszociológus barátaink azt mondják, hogyha valakinek nem áll rendelkezésére az a fogalmi apparátus, amivel egy problémát meg tud érteni, magyarul tudja dekódolni, akkor azt nem is érti meg.

Tehát itt arról van szó, hogyha ezek a javaslatok jöttek volna, és egy szociális ügyekkel foglalkozó államtitkár ülne itt, akkor lehetne érdemi vitát folytatni a kérdésről. De megismétlem magamat: itt nincs most másról szó, csak elbeszélünk egymás mellett ezekben az ügyekben.

Végezetül azt is meg kell mondjam, hogy ha az üldöztetés helyett lakhatási támogatásokra hoznának javaslatokat, akkor biztos, hogy mindenki támogatná ezeket az indítványokat, mert ráadásul azt látjuk, hogy van pénz. Nemcsak a stadionokra, mert én ezen már nem is akarok rugózni, hanem hogy van pénz arra, hogy kijátsszák a közbeszerzéseket, van pénz arra, hogy a miniszterelnököt a Várba költöztessék, van pénz arra, hogy Erdélyben egyházakat milliárdokkal támogassanak, van pénz arra, hogy Szlovákiában stadiont építsenek, van pénz arra, hogy a Vajdaságban lakhatást támogassanak és vállalkozásfejlesztést támogassanak, akkor legyen pénz arra is, hogy a szociális étkeztetés normatíváját legalább 25 százalékkal megnöveljék, és ez nem egy horribilis összeg, államtitkár úr, 1-2 milliárd forintból megoldható.

(14.50)

Némelyik fideszes képviselőnek a csíkzsebében van egy-két milliárd forint, ahogy elnézem mostanság. Egy-két milliárd forinttal a népkonyhák működését lehetne finanszírozni. Két-három milliárd forintot, ha beletolnának a nappali melegedőkbe vagy az átmeneti szállások normatívájának az emelésébe, az az égvilágon semmit nem jelentene egy ilyen költségvetésnél, mint amilyet beterjesztettek 2019-re. Ha a családok átmeneti gondozását segítő keretet emelték volna meg, nem sokkal, államtitkár úr, 500 millió forint, egy félmilliárd forinttal, ha megemelnék, az egy érdemi segítség lenne az átmeneti elhelyezést igénybe vevők számára. És az utcai szociális munkát! Hát, azért nincs érdemi előrelépés az aluljárókban, a közterületeken, mert ellehetetlenítették az utcai szociális munkát. Néhány száz milliót, ha beletolnának, akkor érdemi változás lenne ezen a területen is.

És ne haragudjon, befejezésképpen: pontosan Budapest az, ahol a legnagyobb szükség lenne  egy-két milliárd forintból  a közillemhelyek létrehozására, a közvécék megépítésére és működtetésére. Ha beletolnának néhány milliárd forintot, akkor nem lenne ilyen áldatlan a helyzet sem az aluljárókban, sem a köztereken, sem a parkokban, sem az emlékművek tövében. És ez nem csak a hajléktalanoknak lenne jó, az idős embereknek, akik mindenféle egészségügyi problémával küszködnek, a kismamáknak, nagyon sok mindenkinek segítség lenne.

Erre kéne fordítani, és államtitkár úr, amit most felsoroltam a legvégén, esküszöm önnek, ez alig több mint 5 milliárd forint, szinte semmi egy ilyen költségvetésben. És itt mindenki megszavazná, mindenki erről beszélne, hogy hogy lehet megoldani. Senkinek nem jó az a helyzet, ami van. Mindent támogatni fogunk, ami a probléma megoldását fogja segíteni, de ez az előterjesztés nem segíti a probléma megoldását. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, az LMP és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Korózs Lajos képviselő úr. A következő ismételt felszólaló Csárdi Antal képviselő úr, LMP.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! (Derültség a Jobbik soraiból.) Tisztelt Képviselő Asszony! Dunai Képviselő Asszony! Vallásossá valakit a tettei tesznek. Higgye el nekem, kereszténnyé valaki nem a nagy szájától lesz, hanem azért, mert úgy viselkedik, úgy él, úgy beszél, ahogy az Jézus tanításából következik. Úgyhogy azt gondolom, hogy ezt a vitát nem akarom, és nem is gondolom, hogy meg kéne nyitnom önnel; úgy, ahogy ez a törvényjavaslat, az ön hozzászólása is nagyon messze volt a krisztusi tanítástól. Államtitkár Úr! Igen, érdekeltek vagyunk a jelenlegi helyzet megoldásában, de ahogy a képviselőtársaim elmondták, fordítva jönnek a javaslatok. Semmilyen érdemi javaslat nem érkezett a valódi megoldás irányába. Ön azt mondja, hogy a bérlakásprogram nem jó, mert nem tudják kifizetni. Hát, én pedig azt állítom, és ezt higgye el nekem, hogy egy szociális bérlakást nagyon szívesen tartana fenn a hajléktalanok nagy száma, de egyszerűen a munkavállalást gátolja, hogy nincsen hajléka. Mert higgye el, az az ellátórendszer, ahová ő elmegy, feltételezve, hogy igénybe veszi, ott ő nem tud felkészülni a másnapi munkavégzésre. Mondta, hogy van arra vonatkozó program, ami a társadalomba való reintegrációját segíti ezeknek a nehéz sorsú embereknek. Hát igen, tudom, ilyen például a Lélek-program; a Lélek-program, amely az elmúlt nyolc évben nyolc embert segített vissza összesen Budapesten a társadalomba, a dolgozó, aktív és ilyen szempontból sikeres társadalomba. És én azt gondolom, hogy ha az ilyen programokba fektetnének be pénzt, akkor lehet, hogy most nekünk erről nem kéne beszélni.

De önök nem ezt csinálják. Pontosan tudjuk, beszéltem az előző felszólalásomban is erről, hogy az a hitelválság, aminek a mai napig nyögi a társadalom egy jelentős része minden következményét, az azzal a kockázattal jár, hogy a következő években családok tízezrei, tehát polgártársaik több tízezre kerülhet majd utcára. Akkor majd mit mondunk? Azt mondjuk nekik, hogy hát, miért kerültetek utcára? Itt van, szabálysértés, szabálysértési törvény. A szabálysértési törvényben ilyeneket nem lehet szabályozni. A szabálysértési törvény, ha nagyon megengedő vagyok, az akkor kerülhet elő, hogyha egyébként minden szociális és minden forrásigényes módszerrel megpróbálkoztunk, hogy megoldjuk ezt a feladatot. De ez nem igaz.

A bérlakásprogram, az megelőzés. Olyan ez, mint az egészségügy. Ha megelőzöm a betegséget, az sokkal olcsóbb, mint amikor már gyógyítani kell. De önök ezekre nem nyitottak, és higgye el, nem vádolom önt személyében, de millió kísérletet tettünk rá. (Kontrát Károly: Ön mióta képviselő?) Tavaly is, idén is benyújtjuk azokat a költségvetési módosító tételeket, amik egyébként ebben a kérdésben a megoldás irányába mutatnának. De önök erre nem figyelnek oda. Azt mondja, hogy a szabálysértési törvénynek a mostani módosítása egyértelmű itinert ad az eljáró és az eljárásra feljogosított személynek, hogy eldöntse, hogy az ott-tartózkodás megfelele az előírásnak. Hát, én csöndesen jegyzem meg, hogy az az idézet, amit nekem felolvasott államtitkár úr, az önmagában ellentmondás.

Hiszen a rendőr  legyen, mondjuk, rendőr , a rendőr, aki tapasztalja azt, hogy én szendvicset eszem, vagy elaludtam a buszmegállóban, ő pontszerűen látja ezt a történetet, és nem tudja bebizonyítani azt, hogy én ott azt életvitelszerűen teszem vagy sem, hiszen azt nem lehet bizonyítani. Egy folyamatos dolognak a pontszerű érzékelése történik.

De mondom, ez a jogi része, mert a nagyobb probléma ott van vele, hogy amellett, hogy egyébként ön úgy fogalmazott, hogy a cél, hogy igénybe vegyék az ellátási formákat, elmondtam, miért nem veszik igénybe, ön nem hiszi el nekem, államtitkár úr. (Kontrát Károly: Reagáltam rá, dehogyis, reagáltam rá!) Pedig elmondom még egyszer: koszos, férgek és állatok által fertőzött, egészségügyi problémák vannak vele, egyrészt. Másrészt pedig pontosan tudjuk, hogy sem a vagyonbiztonságot, sem a személyi biztonságot nem tudjuk jelen helyzetben garantálni. Miért nem ennek az előremozdítását vagy megváltoztatását kezdeményezték? Mert egyszerűbb azt mondani, hogy szabálysértés a hajléktalanság. Nekünk ez a legnagyobb problémánk.

Képviselőtársaim sorban mondták el, hogy partnerek lennének az ellenzéki képviselők, ha valódi megoldást akarnának hozni. De önök büntetni akarnak, illetve azt gondolják, hogy ezt is lehet erőből. De amikor kimegyünk a Parlamentből, az egy más világ. Itt lehet erőből politizálni, mert önök vannak többen, kint nem lehet erőből politizálni, mert az életnek a törvénye az nem erőszakolható meg.

Én nagyon szépen kérem, államtitkár úr, vonják vissza ezt a módosító javaslatot, és hozzanak helyette olyan törvényjavaslatot, ami valódi megoldást tud nyújtani ezekre a problémákra, ami lehetővé teszi bérlakások építését és fenntartását, ami az ellátórendszer színvonalának jelentős emelését teszi lehetővé. Olyan javaslatot hozzanak, és akkor higgye el, komoly egységben fogja megszavazni a magyar parlament. Köszönöm szépen a szót.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. A következő felszólaló ismételt felszólalásra Arató Gergely képviselő úr, a DK képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim hitvitájába nem szeretnék belefolyni, legfeljebb arra hívom fel a figyelmet, hogy lám, ilyen káros következményei vannak annak, amikor a kereszténységből politikai terméket, propagandafegyvert formálnak. Én azt javaslom mindkét oldalnak, hogy ezt inkább hagyják abba; szerintem közelebb állunk ahhoz, ahogy egyébként egy modern, felvilágosodott államban a törvényhozásnak működnie kellene.

(15.00)

Én azt remélem, hogy képviselő asszony már meggyőződött arról, amiről, hogyha a vitát nyomon követi, korábban is meggyőződhetett volna. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Mi történt? (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselőtársaim, nem mondott semmi olyat Arató képviselő úr (Arató Gergely: Próbálok vicceset mondani, de most nem sikerült éppen.), ami okot adott volna arra, hogy képviselőtársaim ilyen derültséggel viszonozzák vagy nyugtázzák a szavait, úgyhogy arra kérem önöket, ezt most tegyék félre.

ARATÓ GERGELY (DK): Nekem mindig jólesik, de inkább akkor, amikor megérdemlem.Tehát azt szerettem volna jelezni, hogy képviselő asszony bizonyára meggyőződött arról, hogy az ellenzéki pártok nem akarják az utcán tartani a hajléktalan embereket, nem értenek egyet azzal, hogy ezek az emberek kénytelenek az utcán élni. Csak azt szeretnék, hogyha lenne választásuk, hogyha lennének olyan eszközök, és ezekről például Korózs képviselő úr nagyon részletesen és pontosan beszélt, amelyek lehetővé teszik, hogy ők ne az utcán éljenek, ha meglennének azok az egészségügyi, szociális intézkedések, ha lenne olyan mentálhigiénés segítség, olyan rehabilitáció, olyan, a foglalkoztathatóságot segítő támogatás, és még hosszasan sorolhatnám ezeket, és nem néhány ember, mint azokban a programokban, amikről államtitkár úr beszélt, hanem valóban mindenki számára elérhető módon, amik ezeknek az embereknek esélyt kínálnak.

Szemben jobbikos kollégáimmal, én nem bízom abban, ha ezt önök leírják. Ne papíron írják le! Önök kormányoznak, csinálják meg, oldják meg, tegyenek végre valamit! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha majd tényleg mindezt megoldották, és csupa unatkozó, kalandvágyó milliomos alszik az utcán, akkor majd térjünk vissza arra, hogy szükség vane rendőri intézkedésekre, de addig nem.

Kontrát államtitkár úr azt teszi, mint mindig, amikor kifogytak az érvekből, és nem mernek már a saját kormányzásukról beszélni, visszatért 2010 előttre. Államtitkár úr, most már értem, önök elképesztő jól tudtak volna 2010 előtt kormányozni. Csak az a helyzet, hogy most kellene, 2018-ban, az ország mostani problémáival kellene foglalkozni. Nem nagyon érdekes már az, hogy önök mit csináltak volna másképp 2010 előtt.

Azért hadd mondjam el azt is, ön régóta dolgozik ezen a területen, nagyon jól tudja, hogy egészen más a rendőr helyzete akkor, amikor kiszolgáltatott hajléktalanokkal kell foglalkoznia, mert erre kényszeríti őket a törvény, és egészen más akkor, amikor a törvényes kötelességüket ellátva, talán nem hibátlanul, de egy részben erőszakos és felfegyverzett tömeggel állnak szemben, mint 2006-ban. De hát ön ezt remekül tudja, hiszen önök szervezték ezeket a zavargásokat részben, így aztán ez aligha újdonság. (Z. Kárpát Dániel: Haha!)

Végül azt is szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt államtitkár úr, hogy ugye, csak viccel, amikor azt mondja, hogy itt nem egy választási politikai propaganda célú jogszabályról van szó. Hat nap alatt verték keresztül az alaptörvény-módosítást, és újabb bő egy hét után beterjesztették ezt a szabálysértésitörvény-módosítást.

Most nekünk el kellene hinnünk azt, hogy önök egy hét alatt megfeleltek minden, a jogalkotási törvényben írt kötelemnek, lefolytatták a társadalmi egyeztetést, a kormányzati egyeztetést, hatásvizsgálatot készítettek, és ezután nyújtották be ezt a törvényjavaslatot? Remélem, ez csak vicc, mert komolyan ez elképzelhetetlen lenne, azt hiszem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Hajdu László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most van lehetőség kettőperces hozzászólásra. Megadom a szót Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszonynak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony!

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor a felszólalásomban arra tértem ki, hogy addiktológusokból nem áll rendelkezésre annyi szakember, ön azt mondta, hogy programokat vezettek be, amelyeken keresztül igénybe lehet venni ezeket az addiktológusokat. Kérdezem én, hogy hol vannak ezek a szakemberek. És nem Budapestről beszélek, hanem az ország különböző pontjairól. Nincsenek ilyen szakemberek, akik elérhetőek lennének. Sokszor több tíz vagy száz kilométerekről kell utaztatni őket.Azt kellene elérni, hogy az ország minden pontján…  mert aki a legkeletibb vagy a legnyugatibb pontján él az országnak, annak is jár, hogy igénybe vegye ezeket a szakembereket, és önöknek ehhez a forrásokat biztosítaniuk kell. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ezeket az embereket meg kellene becsülni jobban, és akkor talán többen választanák ezt a pályát, és akkor a hajléktalanoknak is sokkal könnyebb lenne a visszailleszkedés a magyar társadalomba. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kérdezem képviselőtársaimat, óhajte még valaki felszólalni a vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem Kontrát Károly államtitkár urat, kíváne a vitában elhangzottakra reagálni. (Kontrát Károly: Igen.) Igen. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Legelőször is most szeretném megköszönni Hubay György képviselőtársamnak, aki a Fidesz-frakció képviseletében támogatásáról biztosította a javaslatot, valamint Móring József képviselőtársamnak, aki a KDNP támogatásáról biztosította a javaslatot, tehát az ő hozzászólásukat és támogatásukat szeretném megköszönni most itt az általános vita lezárásaként, és kérem, hogy a szavazásnál is támogassák a javaslatot.Azért kértem szót a vita közepén, hogy legyen módunk arra, hogy tényleg azokat a nézeteket, amelyek ennek a kérdésnek a megoldásához szükségesek, kölcsönösen elmondhassuk és érvelhessünk emellett. Sajnálom, hogy a jó szándékot vonják kétségbe az ellenzéki képviselőtársaim.

Szeretném leszögezni azt, hogy a hajléktalan emberek méltóságát nem azzal segítjük álláspontom szerint, hogy hagyjuk, hogy az utcán éljenek, hanem azzal, hogyha megfelelő körülményeket és hozzáférhető ellátórendszert biztosítunk az ő számukra. Tiltásra pedig azért van szükség, hogy azokkal szemben, akik szántszándékkal nem veszik igénybe az ellátórendszert, el lehessen járni. A kormány úgy tud segíteni ezeknek az embereknek, hogy hozzáférhető ellátórendszert biztosít a számukra. Ezt a rendszert a kormány eddig is biztosította, és a jövőben is ezt fogja tenni. A jövő évi költségvetés kapcsán elmondható, hogy a szociális terület forrásaiban továbbra is biztosított a szolgáltatások finanszírozása.

Még engedjék meg, hogy Z. Kárpát Dániel képviselő úr második vagy harmadik, nem is tudom, hányadik, talán utolsó felszólalására reagáljak itt a devizahitelesekkel kapcsolatban, amikor elmondta, hogy mi mindent megtettek ezért. Én azt gondolom, hogy ha visszatekintünk a 2010-et követő időszakra, akkor azt mondhatjuk, hogy nekünk, kormánypárti frakciónak és a kormánynak az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy a magyar embereket a devizahitel-csapdából kiváltsuk. Ebben nagyon sok mindent tettünk az árfolyamgáttól kezdve az átváltásig, és én azt gondolom, hogy ezen a területen nagyon fontos eredményeket tudtunk elérni, és nagyon sok embernek tudtunk segíteni ennek a kérdésnek a megoldásában.

Visszatérve még a jelen törvényjavaslatra, hiszen most a T/708. számú törvényjavaslatról beszélünk, ami a 2012. évi II. törvény, a szabálysértési törvény módosításáról szól, szeretném megköszönni a vitában részt vevő képviselőknek a hozzászólását, azoknak is, akik talán indulatosan szóltak hozzá. Abban bízom, hogy ez a vita is hozzájárult a megoldáshoz.

A benyújtott javaslatok, a módosító indítványok, ha lesznek ilyenek, azzal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy érdemben mérlegeljük őket, hiszen egy nagyon súlyos probléma megoldására vállalkoztunk a tekintetben, hogy az Alaptörvény hetedik számú módosításával kapcsolatban hozzáigazítjuk a szabálysértési törvény rendelkezéseit, illetve hozzájárulunk annak a problémának a megoldásához, hogy emberek életvitelszerűen a közterületen a jövőben, a törvény hatálybalépését követően ne éljenek. Ehhez kérem minden képviselőtársam támogatását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)




Felszólalások:   73-99   99-146   147-174      Ülésnap adatai