Felszólalás adatai

Felszólalások:   49-72   73-99   99-146      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Most soron következik az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Győrffy Balázs fideszes képviselőtársunk által benyújtott előterjesztés T/709. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Most megadom a szót Győrffy Balázs úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/709. számú, az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. és a térség további fejlődését segíti.

(11.50)

Mezőhegyes a példa arra, hogy a magyar állam jó tulajdonos is lehet. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló 2016. évi XCI. törvény teremtette meg a jogi alapokat ahhoz, hogy a szocialista kormányok által 2004-re elprivatizált, Európa legnagyobb múltra visszatekintő ménesbirtoka újra a felvirágzás útjára lépjen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány célul tűzte ki, hogy a hazánk hagyományait őrző, természeti szépségekben igen gazdag ménesbirtokot állami szerepvállalással, a hagyományokhoz igazodó fejlesztésekkel a térség kiemelkedő mintagazdaságává és mezőgazdasági képzési, turisztikai szereplőjévé tegye. A terület jelentős agrár-kultúrtörténeti helyszín, amely a természetbeni adottságokon kívül épületeivel, berendezéseivel, a gazdaságban fellelhető hagyományos eszközeivel megőrzendő érték az utókor számára. A 2017-től újra fejlődésnek indult mintagazdaságban megvalósuló fejlesztések tudják szolgálni a honos lófajták fenntartásával történő lótenyésztést, a honos és más haszonállatok tenyésztését. Emellett növénytermesztéssel, gépesítéssel, öntözési technológiákkal, erdő- és vadgazdálkodással is foglalkozik. A mintagazdaság, a mezőgazdasági kutatások, a szakképzés, a felnőttképzés és az egyetemi képzés egyik legszínvonalasabb helyszínévé válhat hamarosan.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény, valamint a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló 2016. évi XCI. törvény módosítását foglalja magában. Az állami vagyongazdálkodással kapcsolatos feladatokat az Országgyűlés által meghatározott törvényi keretek között a kormány, a kormány tagjai, valamint a kormány tagjainak irányítása alá tartozó költségvetési szervek és a kormány tagjainak tulajdonosijog-gyakorlása alá tartozó szervezetek látják el.

Erre tekintettel szükséges megteremteni annak a lehetőségét, hogy a kormánynak legyen lehetősége arra, hogy meghatározzon olyan személyeket, akik tulajdonosijog-gyakorlóként kijelölhetők. A törvényjavaslat az ehhez szükséges módosításokat tartalmazza, illetve a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló törvény technikai jellegű módosításait biztosítja. A javaslat az első részben úgy módosítja a nemzeti vagyonról szóló törvényt, hogy a kormány határozatban meghatározhat olyan személyt, aki az állam tulajdonában álló vagyonelemek tekintetében tulajdonosijog-gyakorolóként kijelölhető.

A nemzeti vagyonról szóló törvény 7/A. § (1) bekezdése szerint jelenleg az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorlók kizárólag a következők lehetnek: a) miniszter, b) központi költségvetési szerv, c) az állam 100 százalékos tulajdonában gazdálkodó szervezet, vagy d) az állam és az állam 100 százalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezet együttesen 100 százalékos tulajdonában álló gazdasági társaság. A javaslat alapján ez egészül ki egy új tulajdonosijog-gyakorlási lehetőséggel, a kormány egyedi határozatában meghatározott személlyel. A javaslat második része a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló törvény technikai jellegű módosítása, amely alapján a törvényben nem kerül sor a tulajdonosijog-gyakorló egyedi kijelölésére, hanem a tulajdonosijog-gyakorló személye az általános szabályok szerint kerül meghatározásra. A törvény 5. §-a jelenleg az alábbiak szerint fogalmaz. „A ménesbirtok szervei a tulajdonosi jogok gyakorlója, az igazgatóság és a felügyelőbizottság. A tulajdonosi jogok gyakorlója az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter”. Az 5. § (2) bekezdése kerül elhagyásra.

A zárásban pedig rendelkezik arról a javaslat, hogy az 1. § az Alaptörvény 38. § (1) és (2) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül. Az Alaptörvény e rendelkezései szerint ugyanis az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg. Az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon elidegenítésének korlátait és feltételeit az (1) bekezdés szerinti célokra tekintettel sarkalatos törvény határozza meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzati szándék továbbra is változatlan: a Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság a térség kiemelkedő mintagazdaságává és mezőgazdasági képzési, turisztikai szereplővé váljon, amely nemcsak Mezőhegyes, hanem a térség fejlődését is segíti. Kérem, támogassák a törvényjavaslat elfogadását, Mezőhegyes további fejlődését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Fónagy János államtitkár úr szólal fel. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány célja, hogy Magyarország továbbra is erős és hatékony állam legyen. Az erős és hatékony állam a köz érdekében vállalt feladatait magas színvonalon végzi, a társadalom optimális működéséhez kapcsolódó feladatok ellátását zökkenőmentesen biztosítja.Ennek egyik első számú feltételét a közösség vagyona jelenti. Az erős állam nem csupán használja a nemzeti vagyont, hanem őrködik is felette, és szem előtt tartja, hogy e vagyon közös örökségünk, amelynek megtartása és gyarapítása a mindenkori kormány feladata és felelőssége. A hatékony állam, a jó kormány a közösség vagyonával úgy gazdálkodik, hogy annak értékét nemcsak megőrzi, de annak gyarapítására is törekszik.

Ennek a szemléletnek a szemüvegén keresztül vizsgáltuk meg az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/709. számú törvényjavaslatot, és ennek alapján indokoltnak tartjuk annak támogatását.

Meggyőződésünk szerint egy hatékonyan működő, gazdasági erejét folyamatosan növelő állami vállalat jelentősen képes növelni a kormány mozgásterét is. Ezért arra törekszünk, hogy a nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű ágazatokban és vállalatokban helyreállítsuk és megerősítsük az állam tulajdonosi szerepét.

Az állami társaságokban pedig a tulajdonosijog-gyakorlást olyan személyekre, olyan intézményekre bízzuk, akik a legmagasabb fokú szakmaiság mellett képviselik a kormány programját és az állami vagyongazdálkodás stratégiai célkitűzéseit. Annak érdekében, hogy a tulajdonosijog-gyakorlás alkalmazkodni tudjon a piac napról napra változó kihívásaihoz, szükséges a kormányt felhatalmazni arra, hogy egyedi határozatával kijelölhesse az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében a tulajdonosijog-gyakorló személyét.

Az állami tulajdonnal kapcsolatos stratégiai döntések meghozatala, végrehajtása érdekében a most tárgyalt sarkalatos törvény elfogadását javasoljuk és támogatjuk. A módosítási javaslat beilleszthető az állami vagyonra vonatkozó hatályos szabályozás rendszerébe.

Az állami vagyonról szóló törvény alapján ugyanis jelenleg az állami vagyon felett az államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét tulajdonosi joggyakorlóként  ha törvény vagy miniszteri rendelet eltérően nem rendelkezik  a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. A nemzeti vagyonról szóló törvény módosítása alapján majdan kiadásra kerülő kormányhatározatban megjelölt személy tulajdonosijog-gyakorlásának tényleges jogalapját a vagyontörvény rendelkezéseinek megfelelően továbbra is egy jogszabály, egy törvény vagy egy miniszteri rendelet teremti majd meg.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a nemzeti vagyonról szóló törvény, valamint a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló törvény módosítását foglalja magában. Az állami vagyongazdálkodással kapcsolatos feladatokat az Országgyűlés által meghatározott törvényi keretek között a kormány, a kormány tagjai, valamint a kormány tagjainak irányítása alá tartozó költségvetési szervek és a kormány tagjainak tulajdonosijog-gyakorlása alá tartozó szervezetek látják el. Erre tekintettel szükséges megteremteni annak feltételeit, hogy a kormánynak legyen lehetősége arra, hogy meghatározzon olyan személyeket, akik tulajdonosijog-gyakorlóként kijelölhetők. A törvényjavaslat tehát az ehhez szükséges módosításokat foglalja magában, továbbá a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló törvény technikai jellegű módosításait tartalmazza.

Tisztelt Ház! A közfeladatok ellátását és a gazdasági növekedést egyaránt célul kitűző vagyongazdálkodás hatékony végrehajtása érdekében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat elfogadásával támogassa a kormány törekvéseit. Köszönöm, hogy a figyelmükkel megtiszteltek. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Pócs János képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

PÓCS JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ország, mely fekvésére, éghajlatára, termékére és nemzeti lelkére nézve, jó lovat nevelni. Magyarországnál különb nincs, és hogy csak magunkon áll ezen tárgyat oly virágzásba hozni, és valaha oly gyümölcsözésre vinni; hogy a világ minden vásárait lovainkkal elboríthassuk, és hogy a magyar ló mindenütt igazságos és megérdemlett elsőséget nyerjen.  fogalmazta meg Széchenyi István Lovakrul címmel 1828-ban.

(12.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 2016. november 8-ai döntése értelmében vásárolta vissza a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt.-t, majd a korábban is állami tulajdonú Ménes Kft.-vel összevonva 2017. január 1-jével megalapította a Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok Tangazdaság Zrt.-t. A cél az volt, hogy Európa legszínvonalasabb állami tulajdonú mezőgazdasági vállalkozása jöjjön létre a történelmileg nagy múltú ménesbirtok reorganizációjával. Jelenleg ez jó úton halad.

Az előttünk fekvő T/709. számú, állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat Mezőhegyes további fejlődését jelenti. A cég már az első évben is közel 1 milliárd forintos eredményt ért el, amelyet visszafordít fejlesztésekbe, így például gépbeszerzésekbe. A magyar állam 2,1 milliárd forintért vásárolta vissza a céget, és idáig több mint 22 milliárd forintot fordítottak Mezőhegyes újjászervezésére. Ez nemcsak a település, hanem egész Békés megye számára nagy lehetőséget jelent, hiszen Mezőhegyes a megyére mint az ország egyik fontos gazdasági és munkaerőpiaci tartalékára tekint. A térség fejlődését az M5-ös autópálya és a békéscsabai reptér fejlesztése is segíti.

Mezőhegyes egy gazdasági reorganizációs program is, hiszen a tangazdaság, amely közel 450 embernek ad munkát, nemcsak a térség, hanem a határon túli szórványban élők számára is munkalehetőséget jelent. Mezőhegyes kitűzött célja, hogy az országos öntözésfejlesztések sorában is egy jelentős mintagazdaság legyen, akár Európa egyik legjobb mezőgazdasági vállalkozásává válhat.

Mezőhegyes újjászervezésében a tavalyi év egy igen eredményes alapozó évnek számított, hiszen a társaság vagyona 19,5 milliárd forinttal nőtt. A tavalyi növénytermesztésben jó eredménye volt a cégnek. Őszi búzából hektáronként 6,7 tonnát, repcéből 3 tonnát, hibridkukoricából minden idők legmagasabb, 3,7 tonnás termése volt, szójából 3,1, napraforgóból 3,45 tonnás átlagtermést értek el.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mintagazdaság egyedisége többek között, hogy elkezdtek cukorrépát termeszteni, amellyel minden idők legjobb cukortartalmú, hektáronként 65 tonnás termésátlagot értek el.

A fejlesztések során törekednek a legmodernebb technológiát bevezetni, amivel 2018-ban az ország számára példaértékű, precíz gazdaság alapjait teremtenék meg. Ez akár 20-30 százalékos hatékonyságjavulást is eredményezhet a jövőben.

2018 második felétől elindul egy húsmarhaprogram, és kidolgoznak egy ösztöndíjrendszert is, ugyanis az agrárium számára leginkább szükséges szakemberek képzésében látjuk a jövőt. Tavaly szeptember óta a zrt. működteti a Földművelési Minisztérium által átvett Kozma Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégiumot. A Mezőhegyes által létesítendő ipartelep összkapacitása 46 ezer tonna lesz, amely magában foglal egy szárító-, tisztító-, egy vetőmag-feldolgozó és egy takarmánygyártó üzemet. Holstein-fríz állományuk 1100 tejelő tehénből áll, melyek magas genetikai értéket képviselnek, és ezt egy embrióprogram révén szeretnék megőrizni. Közel 100 gidrán lovat telepítenek vissza az idén, a furioso-north start fajták visszavásárlására is sor fog kerülni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen törvényjavaslat az első részben úgy módosítja a nemzeti vagyonról szóló törvényt, hogy a kormány határozatban meghatározhat olyan személyt, aki az állam tulajdonában álló vagyonelemek tekintetében tulajdonosijogkör-gyakorlóként kijelölhető.

Ahogy azt az előterjesztő Győrffy Balázs képviselő úr is említette, a nemzeti vagyonról szóló törvény 7/A. § (1) bekezdése szerint jelenleg az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorlók kizárólag a következők lehetnek: a) a miniszter, b) központi költségvetési szerv, c) az állam 100 százalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezet, d) az állam és az állam 100 százalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezet, együttesen 100 százalékos tulajdonban álló gazdasági társaság. A javaslat alapján ez egészül ki egy új tulajdonosijog-gyakorlási lehetőséggel: a kormány által egyedi határozatban meghatározott személlyel.

A javaslat második része a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló törvény technikai jellegű módosítása. A zárásban rendelkezik arról, hogy a javaslat 1. §-a az Alaptörvény 38. cikk (1) és (2) bekezdésének alapján sarkalatosnak minősül.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság az elmúlt másfél évben jelentős eredményeket ért el. Jó úton jár afelé, hogy Európa kiemelkedő, modern technológiájú mintagazdaságává és központjává váljon, szolgálva ezzel a térség emelkedését, helyi emberek és családok boldogulását. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák a törvényjavaslat elfogadását, támogassák a Ménesbirtok és Tangazdaság fejlődését.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Hegedűs Lorántné képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő, jegyző asszony!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Itt az előbb rendkívül megható gondolatokat hallhattunk az előterjesztő, illetve a kormánypárti vezérszónok részéről meg az államtitkár úr részéről. Számtalan történelmi idézetet hallhattunk. Hallhattunk erős államról, közös örökségről, a kormány felelősségéről, a jó sáfárként való gazdálkodásról, hogy az állam mennyire meg akarja erősíteni a szerepét az ilyen vállalatoknál s a többi. A legmagasabb szakmaiságról is hallhattunk.Én is hadd mondjak még valamit, vagy én is hadd gazdagítsam ezt a megható sort! Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető egykori miniszter több alkalommal is nyilatkozott róla, hogy a kormányzat szeretné elérni, hogy az állami vállalat, mármint a ménesgazdaság, a fejlesztések révén Európa egyik legjobb mezőgazdasági vállalkozása és Magyarország legerősebb agrárcége legyen. Ez mind nagyon szép, mind nagyon jó, csak abból, amiről most beszélünk, e tekintetben egy szó sem igaz. Ez a helyzet, ez a probléma, mert valójában önök ezt a ménesgazdasággal kapcsolatos törvényjavaslatot csak apropóként használják föl.

Valóban egyébként elmondhatjuk, hogy 2016 óta, amióta a ménesgazdaság újra állami kezekbe került, közpénzből, tehát az adófizetők pénzéből 23 milliárd forint ment arra, hogy ezt a céget megerősítsék, tőkeemelés legyen. Külön kormánybiztost kapott ez a cég. Lótenyésztéstől elkezdve géppark-korszerűsítésen át ipari park kialakításáról is szó volt, épületfelújításról, középiskolát működtetnek, az agrár-felsőoktatást vonják be ezen cég működésébe, kiállítás, vásár, díjugrató verseny, minden volt már itt az elmúlt időszakban. Mondhatnánk azt a sajtóhírek szerint, meg ha az ember arrafelé jár, hogy ez prosperáló vállalat, tényleg a térségben az egyik legnagyobb foglalkoztatónak minősül, most már arról szólnak a hírek, hogy közel 500 főt is foglalkoztatnak, korábban ez 400 körül volt. Látszólag tehát minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg lehetünk elégedve.

Csak éppen a vagyontörvény módosítása ennek pontosan az ellenkezőjét fogja eredményezni, pontosan az ellenkezőjére tesz egy elég komoly kísérletet. Nevezetesen: az a paragrafus, amit már önök többször idéztek, többször elmondták, hogy milyen a), b), c), d) pontok vannak abban a bizonyos 7/A. §-ban, tehát hogy ki lehet az, aki nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló lehet kizárólag, ezt a kaput önök most teljes egészében szélesre tárják.

(12.10)

Mert arról szól ez a törvény, hogy lehet az állam, százszázalékos állami tulajdonú cég, költségvetési szerv és így tovább, illetve bármely további személy. Tehát nemcsak a tízmillió magyar állampolgárra kell gondolni, hanem tulajdonképpen bárkire széles e glóbuszon, 7,5 milliárd személyről beszélhetünk nyugodtan. Ebben a törvényjavaslatban semmilyen korlátozás nincs. Tehát nyilván önök már tudják, hogy ki lesz ez a személy. Nem lepődnénk meg, szerintem itt senki ebben a Házban, önök se, mi se, ha mondjuk, „pénztáros” Lőrinc személye hirtelenjében előkerülne majd egy kormányhatározatban, ami erről fog szólni, mert valamilyen oknál fogva, valamilyen kifürkészhetetlen módon mindig hozzá vándorolnak nagyobb, olyan jellegű vagyontárgyak, amelyeket nyugodtan nevezhetünk stratégiai jelentőségű vagyontárgyaknak.

Tehát kérem, hogy érdemi mederbe tereljük ezt a vitát, legyenek szívesek megmondani, ez egyetlen gombnyomás, két másodperces idő-igénybevétel, hogy ki az a személy, aki meg fogja kapni ezt az Állami Ménesgazdaságot, és ki az a személy, akinek tehát a kedvéért 2016 végén önök visszaállamosították, és nagyon jelentős közpénzeket beletéve felturbózták ezt a vállalatot. Mert abban  még egyszer  biztosak lehetünk, hogy ez a személy valójában már ki van jelölve, ugyanakkor apropó csak a Ménesgazdaság sorsa a tekintetben, hogy önök a vagyontörvényt módosíthassák. Mert ebből az derül ki számunkra  hiszen ennek a bizonyos 7/A. §-nak a módosításába nincs beleírva, hogy ilyen jellegű személykijelölés csak, mondjuk, a Ménesgazdaság tekintetében történhet meg , bármely további, állami tulajdonban lévő, nemzeti vagyonnak minősülő tárgy kapcsán ezt önök újra meg újra, majd most már anélkül, hogy ide a Ház elé hoznák, megint fogják tudni használni és alkalmazni. Tehát én azt gondolom, hogy ezáltal gyakorlatilag kimondhatjuk, hogy a nemzeti vagyon mint olyan megszűnik létezni Magyarországon, hiszen önöknek bármikor lehet olyan egyedi kormányhatározata, ami egyébként nem jogszabály, mert egy határozat nem jogszabály, tehát semmilyen további korlátozást pláne a Ház majd nem fog tudni gyakorolni e felett a rendkívül szélesre tárt kapu felett. Ezek után nyugodtan mondhatjuk, hogy igazából a parlament működése, a törvényhozás munkája e tekintetben befejeződik.

Én azt gondolom, hogy amikor ezeket a gyönyörű szép szavakat meghallgattuk önöktől, hogy mennyire fontos az erős állam meg a közös örökségünk meg a jövő nemzedéke, akkor lehet, hogy önök valójában már az állam fogalmát is újraalkották, és a jövő nemzedéke tekintetében a maffiakormányzás maffiacsaládjának a jövő nemzedékére gondolnak csak, de akkor beszéljünk így, beszéljünk nyíltan, tiszteljük már meg egymást ilyen értelemben, hogy akkor arról beszélünk, ami a valóság, ami az igazság, mert szerintem nemcsak az ellenzék padsoraiban ülők tudják ezt felfogni, de még az ország népe is megérti, hogy valójában miről van szó.

A másik az, hogy ez egy kétharmados törvény. Én most, bármilyen furcsa, meglepő és elgondolkodtató, kifejezetten örülök, hogy önöknek megvan a kétharmada, mert ezt a balhét vigyék el önök. Ezt a törvényt mi soha nem fogjuk megszavazni. A nemzeti vagyonon mindannyiunknak őrködnie kellene, de ez, ami most itt történik, a nemzeti vagyon tökéletes elherdálása. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga László képviselő úr, jegyző úr. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon nem örülök, hogy a Fidesznek kétharmada van, bár tudom, hogy csak képletesen értette az előttem szóló, mert el fogják fogadni ezt a jogszabályt, ez a legnagyobb tragédia ebben, és valóban egy teljesen új dimenziót ad az állami vagyongazdálkodásnak, ami előttünk fekszik. Ha már mindenki felsorolta, akkor én is szépen felsorolom: nem lehet más a joggyakorló, mint a) miniszter, b) központi költségvetési szerv, c) az állam százszázalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezet vagy d) az állam és a c) pontban meghatározott szervezet együttesen százszázalékos tulajdonában álló gazdasági társaság. Ez egészül ki egy e) ponttal, hogy: meg akiről önök úgy gondolják. Tehát ennyire egyszerű. Nyilván le van ez írva szofisztikáltan, szépen, hogy kormányhatározatban azzá lehet nyilvánítani valakit, de mégiscsak arról van szó ebben az esetben, hogy ez egy olyan kaput nyit ki, és értem, össze van itt rakva, hogy a Ménesbirtok kapcsán hozzák ezt be, de néhány stratégiai kivételtől eltekintve  ha összenézzük ezt egy másik jogszabállyal, akkor ebből ez derül ki  gyakorlatilag bármelyik állami cégre vonatkozhat ez a dolog. Nyilván több száz állami tulajdonú társaságot érinthet, és olyan kaput nyit ki, amelyet szerintem jó érzéssel nem lehet kinyitni.

Nyilván annak a dolognak, amiről önök beszélnek a Ménesbirtok kapcsán, ennek a kérdéskörnek a kezelése kapcsán vagy a hatékony gazdálkodás kapcsán meglenne a más módja, meg lehetne találni. Szerintem eleddig is megfelelő garanciát jelentett az, hogy nagyon szigorú szabályai voltak annak, hogy hogyan lehet tulajdonosijog-gyakorló, hogyan és ki gazdálkodhat állami vagyonnal. Ezek a garanciák a továbbiakban is meg kellene hogy maradjanak, ez jelentene megfelelő garanciát a magyar emberek számára. Önök ezt kiegészítik egy e) ponttal, ami azt jelenti, hogy akárki lehet, akiről önök úgy gondolják, és egy kormányhatározatban egyedileg, nemcsak ezt a céget érintően, hanem szinte akármilyen állami céget érintően vagy az állami vagyont érintően majd önök így dönthetnek. Ez felháborító.

Valóban van kétharmaduk, ezt a felelősséget, azt gondolom, ha már behozták, el fogják vinni. Ebben a formában elfogadhatatlannak tartjuk ezt a javaslatot, és tiltakozunk ellene, nem fogjuk támogatni. Azt hiszem, több szóra ez a javaslat most ebben a pillanatban nem is érdemes.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Varju László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Akkor úgy látszik, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, államtitkár úr, előterjesztőként is, azt gondolom, önöknek azzal kell szembesülni, hogy az ellenzéknek egyhangú véleménye alakul ki a tekintetben, hogy önök újra lebuktak. Az előbb a sporttörvénynél nyilvánvaló lett, hogy a sportot vagy a focit nem gólra, hanem taóra játsszák, itt pedig nyilvánvaló lett, hogy az állami vagyont lenyúlásra játsszák. Nagyon sajnálom, hogy Fónagy úr ehhez a nevét adja, mert itt nagyon jól látszik, hogy a Ménesbirtok csak apropó arra, hogy ezt a törvényt elfogadják, és ezt követően pedig gyakorlatilag széthordják azt, amiről korábban önök is úgy gondolták, hogy különösen nehezen módosítható törvényi eljárás keretében lehessen csak módosítani. Ezt most önök meghágják azzal, hogy kinyitják a lehetőséget, és a kormány hatáskörébe adják mindezt. Ez szerves része annak a folyamatnak, amit nyugodtan hívhatunk úgy, hogy a parlament ellenőrzési jogkörének csökkentése, ezt minden területen látjuk, a Költségvetési bizottságnál is látjuk, a Magyar Nemzeti Bank elnöke inkább elszalad onnan, mintsem hogy egyébként a legilletékesebbeket tájékoztatná. Ezt önök lehetővé tették parlamenti döntéssel, többségként adták ehhez a nevüket, most megteszik ugyanezt a vagyonnyilvántartás helyett a vagyonkezelésnél. Látszik, hogy az unortodoxia terjed akkor itt is ebben a formában, a hagyományos eszközökről lemondanak, és keresik azokat a jól menedzselhető figurákat, akik mindezt majd elvégzik önök helyett, és nem kell beszámolni erről senkinek sem.

Maga a törvényjavaslat tartalma, amelyet itt több képviselőtársam is említett, azt gondolom, érdemben valóban erről a két elemről szól, és ezért túl sok szót vesztegetni nem kell arra, hogy ismételjük, hogy egyébként az önök által tett kiegészítés, amely a kormány egyedi határozataként lehetőséget ad a megnevezésre, a vagyonkezelő megnevezésére, ez a kecskére káposztát nagyjából.

(12.20)

Ha mi ezt gondoljuk róla, akkor az eddigi magatartásuk alapján, azt gondolom, hogy ne csodálkozzanak. Éppen ezért a törvénymódosítás 1. §-a szerint a kormány szimpátiája alapján bárki lehet államitulajdon-kezelő, talán még a névsort is nyugodtan fel tudjuk sorolni. Nem annyira változatos, hogy ez ne lenne nyilvánvaló. Éppen ezért, azt hiszem, hogy valóban önöknek kell ezzel a felelősséggel elszámolni.

Ez különösen érdekes aközben, hogy van egy minisztérium is, amelyet vagyonkezeléssel bíztak meg. Miniszter úr a miniszteri meghallgatáson is az állami vagyon nyilvántartásáról külön beszélt, s az Állami Számvevőszék elnöke külön beszél arról, hogy milyen vagyonkataszter létrehozatalára, átláthatóságra lenne szükség. Na, hát ennek következménye minden lesz, csak ez nem, ez egészen biztos. Azokkal a nagyon egyszerű módszerekkel, amiket másutt már láttunk önöktől, azt gondolom, hogy működőképessé teszik. Ma talán még büszkék lehetnek, lehetünk arra, hogy a Nemzeti Ménesbirtok eredményesen működött, az eredményét fejlesztésre használják, de hívhatjuk úgy is, hogy leköltségesítik azt, ami ott történt és eredményként jelentkezett. Egy dolog egészen biztos: ilyen módon a költségvetésnek ebből bevétele nem származik.

Mindezek a változások részint azt a célt szolgálják, hogy az önök kormánya 2010 óta konzekvensen gátolja a parlament, így akár az ellenzék ellenőrzését az állami vagyon felett, és ez egy továbblépés ezen az úton. Ez a folyamat indult meg 2010 júniusában, amikor törvénnyel megszüntették a vagyon feletti, rendszerváltás óta létező társadalmi kontrollt, és ebből a lehetőségből vagy ebből az ellenőrzési lehetőségből kizárták az ellenzék frakcióinak a képviselőit. Az ellenőrző testületeket kizárólag kormánypárti emberekkel töltötték fel. Most már az is megtörténik, hogy az ellenőrző testületekre is csak közvetett módon lesz szükség, mert oda delegálhatnak olyan felelőst, akit önök neveznek meg, és ilyen módon mondhatnám, hogy felszámolják azt a politikai felelősséget, amiért a miniszter felel azért, hogy mi történik, és ez talán valamelyest visszafogottságra adhatna okot.

De mindezt önök megszüntetik. Éppen ezért, mint ahogy kezdtem, önök lebuktak ezzel a törekvésükkel. Éppen ezért ez a törvénytervezet ebben a formában nem támogatható. Ráadásul, ha nem rosszhiszemű vagyok, akkor van még egy változatom erre: gyeplőt a lovak közé, aztán történik, ami történik, utólag pedig mindenki bottal ütheti a nyomát annak, hogy mi történt az állami vagyonnal.

Tisztelt államtitkár úr és előterjesztő urak, nem támogatjuk ennek a törvénynek az elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Hohn Krisztina képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Győrffy Balázs fideszes képviselőtársam által benyújtott T/709. számú, az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény megdöbbentő változásokat hozna az állami vagyon kezelésében. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényt módosítaná úgy, hogy az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló kizárólag a kormány egyedi határozatában meghatározott személy lehessen. A szándék, reméljük, nem az, hogy egy olyan személy legyen, aki szabadon nem kérdezhető az ellenzék számára itt a parlamentben. A másik, ami a módosítandó törvény soraiból kivehető, hogy szintén a miniszteri felügyeletet igyekszik megszüntetni az állami vagyon fölött. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló 2016. évi XCI. törvény szerint a Ménesbirtok fölött a tulajdonosi jogokat az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja. A módosítás törli a miniszter jogait, és a tulajdonosi jogok gyakorlójaként az igazgatóságot és a felügyelőbizottságot nevezi meg. A törvény szerint az igazgatóság tagjait a tulajdonosi jogok gyakorlója ötéves időtartamra nevezi ki és hívja vissza. Kérdés tehát, ki nevezi ki az igazgatóságot, ha életbe lép képviselőtársam javaslata. Vélhetően akár a nemzeti vagyonról szóló törvénymódosításban életre hívott új intézmény, a kormány egyedi határozatában meghatározott személy lehetne az? A törvényjavaslat indoklása gyakorlatilag azt tartalmazza, hogy a kormány megteheti  és meg is teszi , hogy meghatározzon olyan személyeket, akik tulajdonosijog-gyakorlóként kijelölhetők. Vajon a közvagyon tulajdonosi jogainak gyakorlására miért nem alkalmas a szakminiszter?

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye szerint a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Ha ez így van, márpedig ez van az Alaptörvényben, akkor vajon mi szükség lehet most a jelenlegi kormánypárt negyedik ciklusának kezdetekor állami cégek élére tulajdonosijog-gyakorlók egyedi kijelölésére, aki nem a miniszter? Nem felelnek meg a miniszterek erre a feladatra? Mi lehet a gazdasági szükségesség és az időzítés oka?

Azt, hogy milyen hirtelen szükséghelyzet miatt kell most módosítani az állami vagyon használatát szabályozó két törvényt, amelyből az egyik kétharmados, a törvényjavaslat indoklásából sajnos nem tudjuk meg. Így találgatnunk kell. Lázár János 2015 októberében a Mezőgazdasági bizottság ülésén az állami földek privatizációja kapcsán a következőket mondta: eladtuk az összes mezőgazdasági cégünket, rég túl vagyunk a gazdálkodáson. Nem csinálja a magyar állam. Miért? Mert nem tudott gazdálkodni. Mert szétlopták, ellopták és szétcsalták az állami mezőgazdasági cégeket. Kinek kell ez a világ?

Ha ez így van, márpedig a korábbi kancelláriaminiszter tudását nincs okunk kétségbe vonni, akkor az állami cégek menedzsmentjét nagyon is indokolt közelről figyelni, hogy jól gazdálkodjanak a rájuk bízott közvagyonnal, és szóba se kerülhessen a hanyag kezelés. Akkor vajon miért van szükség a megvédendő állami cégek élére egyedileg kijelölt tulajdonosijog-gyakorlókat állítani?

A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. honlapján az alábbi mondat olvasható: az állami vagyon megóvása, az állattenyésztés és a növénytermesztés egyes ágaihoz kötődő képzési feladatok összehangolt végrehajtása, a történelmi magyar lófajták génállományának megőrzése, a lovas turizmus fejlesztése, valamint Mezőhegyes és térsége foglalkoztatási helyzetének javítása érdekében megszületett a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Az állami vagyon megóvása szerepel tehát az első helyen, a T/709. számú, az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló módosítás azonban félő, hogy nem ezt a célt szolgálja.

További aggodalmaink is vannak a módosítással kapcsolatban. Van egy olyan állami cég, amelyre kiemelt kormányzati figyelem irányult az elmúlt években, a módosításban érintett mezőhegyesi Ménesbirtok. Mezőhegyespuszta területén ménesintézetet hoztak létre II. József által 1784 decemberében, csak és kizárólag az osztrák örökösödési háborúban elpusztult lovak pótlása, a lóállomány növelése céljából. Manapság a gazdasághoz 8 ezer hektárnyi kiváló minőségű termőföld, óriási mezőgazdaságigép-park, remek genetikájú lóállomány, eredeti formájában fennmaradt 230 éves műemléképületek tartoznak, és a cég nem mellesleg mintegy 450 embernek biztosít munkát. A céget, noha a mérlegadatok alapján nem szorult volna állami segítségre, mégis megvette a Fidesz-kormány, és azóta milliárdokat költött rá. Farkas Sándor, a mezőhegyesi állami Ménesbirtok újjászervezésének koordinálásáért felelős kormánybiztos idén januárban elmondta, hogy a társaság vagyona 19,5 milliárd forinttal nőtt. A Figyelő című lap az újraállamosítás idején megszólaltatta a nagygazdaság egyik partnerét is, aki elmondta, hogy a cég magántulajdonban is nyereséges.

(12.30)

Óriási agrártámogatásokat élvezett a Mezőhegyesi Ménesbirtok magáncégként is, volt miből fejleszteniük. A cégadatok szerint még az előtt, hogy az állam megvásárolta volna, jól alakult az árbevétel és a nyereség is. A saját tőke megduplázódott.

Az LMP a nemzeti vagyon megóvására egy olyan törvényjavaslatot is készített, amelynek célja a közpénzzel feltőkésített társaság köztulajdonban tartása volt. A 2016 decemberében benyújtott T/13327. számú, egyes törvényeknek a mintagazdaságokhoz rendelt vagyon védelmében szükséges módosításáról című javaslattal az volt a szándék, hogy a visszaállamosított Mezőhegyesi Ménesbirtokot kezelő Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság 100 százalékos állami tulajdonrészét ne csak egy egyszerű többséggel elfogadott külön törvény, hanem a nemzeti vagyonról szóló sarkalatos törvényi szabályozás is minősítse forgalomképtelenné.

A ménesbirtokot a külön törvényben szabályozott állami vagyoni elemek közé sorolja a nemzet vagyonról szóló törvény. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló speciális törvény pedig külön is kiemeli, hogy a ménesbirtok részvényeinek 100 százaléka az állam tulajdonában van, a részvények elidegenítése, megterhelése, biztosítékul adása semmis.

Ezek a törvényi passzusok ugyanakkor mégsem biztosítanak feltétlenül elegendő védelmet az állami mezőgazdasági cégek számára a menedzsment esetleges hűtlen kezelése ellen. Hiszen a privatizáción, vállalkozóknak való kijátszáson túl egyéb veszély is fenyegeti a közvagyont Mezőhegyesen és máshol az országban.

A hűtlen kezelés lehetősége akkor is fennáll, ha részvények 100 százaléka megmarad állami tulajdonban. Veszteséges gazdálkodással, hátrányos szerződések kötésével ugyanis nagyon egyszerű egy-egy állami cégből milliárdokat kiszedni, amennyiben nincsenek megfelelő törvényi garanciák, független intézmények ennek megakadályozására. Eredményességi elvárást, illetve az utólagos számonkérés lehetőségét pedig szintén igyekeztek a közelmúltban legyengíteni, hiszen a költségvetést megalapozó salátatörvénybe néhány hete is beadtak egy nemzeti vagyonról szóló törvénymódosítást.

Ebben kiegészítésként szerepel egy olyan mondat, amely szerint a kiemelt kulturális örökségvédelmi és természetvédelmi szempontok kulturális és természeti értékek jövő nemzedékek számára való megőrzése érdekében történő érvényesítésének nem akadálya a vagyon értékváltozása. Veszteséges gazdálkodással, esetleg negatív vagyoniérték-változással tehát egy-egy állami cég részvénye igen könnyen elveszítheti az értékét akkor is, ha a kormány egyedi határozatban meghatározott személy mindent megtett annak érdekében, hogy érvényesítse a kulturális és természeti értékek jövő nemzedékeknek való megőrzését.

Mindezeket talán annak fényében érdemes elmondani, hogy most a kormány éppen gyengítené a parlamenti ellenőrzés lehetőségét az állami cégek, közöttük a ménesbirtok felett. Az imént elmondottak értelmében azt javaslom Győrffy képviselőtársamnak, hogy vonja vissza javaslatát, az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló kizárólag a miniszter, a központi költségvetési szerv vagy az állam 100 százalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezet maradhasson. Az önmagában nem lehet közcél, hogy a lehető legtöbb közpénzt költsenek egy-egy állami cégre, hanem az is követelmény, hogy a menedzsmentek a lehető legeredményesebben vezessék a cégeket, és nyereséget tudjanak realizálni, az állami vállatok befizetők tudjanak lenni a költségvetésbe.

A nemzeti vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon megőrzése, értékének védelme, átlátható, hatékony működtetése, értéknövelő hasznosítása, gyarapítása. A Ház előtt lévő T/709. számú törvényjavaslat véleményem szerint nem erre irányul, hanem csökkenti az átláthatóságot, és a hűtlen kezelésnek teremt lehetőséget. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ne szavazzák meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ismét könnyű helyzetben vagyok, utolsóként szólok hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, és így az előttem szólók már nagyon sok mindent elmondtak az üggyel kapcsolatosan. Mindenekelőtt azt tartom a törvényjavaslatnál nagyon problémás dolognak, hogy a Mezőhegyesi Ménesbirtok ügyének rendezése kapcsán tulajdonképpen becsempészésre kerül egy sokkal általánosabb szabályozás, amiről már többen is szóltak. És valóban, a lehetőségeket kinyitja, kitágítja arra, hogy kormányhatározattal lehessen meghatározni, tulajdonosi jogokat lehessen hozzárendelni meghatározott személyhez.Ezen túl azonban ez a törvényjavaslat nem mond sokat erről a meghatározott személyről, ebből következően régi emlékek tolulnak föl bennem, hogy a régi átkos szocialista rendszerben volt ilyen általános és laza meghatározás, hogy meghatározott személy vagy kritériumállítás, amikor a politikai megfelelőség volt az egyetlenegy döntő szempont, így az ’50-es években a vállalatvezetők, vállalatigazgatók jó munkáskáderek lehettek. A ’68-as reform ehhez képest már egy csomó módosítást hozott, hiszen a ’68-as reform után már szükség volt bizonyos szakmai háttérre, diplomára, szakirányú képzésre, esetleg arra is, hogy valamilyen referencia legyen; hogy a ’80-as évek progresszív gondolatairól már ne is essék szó, amikor ezt vetették föl a reformközgazdászok, hogy eszközkezelő holdingokat kellene létrehozni, ahol elő lehetne írni azt, hogy az állami vagyon gyarapodjon, hogy legyen egy normatív eszközarányos nyereség, vagy pedig bővülés, ahol kifejezetten szankcionálták és tiltották a vagyonvesztést.

Tehát azt gondolom, ez a fajta szabályozás, amelyik teljesen parttalanná teszi a dolgot, miközben megadja a lehetőséget arra, hogy bárkit hatalmazzanak föl a tulajdonosi jogok birtoklására, ugyanakkor a másik oldalon semmilyen kritériumot és követelményt nem fogalmaz meg ezzel kapcsolatosan. Azt gondolom, ha a kormány valóban komolyan gondolja azt, hogy ebbe az irányba akar menni, akkor munkálja ki azt, hogy milyen követelményeket állítanak ezekkel az egyénekkel szemben, milyenfajta szakképzettséget követelnek meg tőle, mekkora vezetői gyakorlatot, milyen referenciákra van szükség.

Ezek után munkáljanak ki egy pályázati rendszert, tehát hogy lehessen szabadon pályázni, bárki pályázhasson ebben a dologban, a pályázat eredményei legyenek nyilvánosak, és azokat akár bírósági úton meg lehessen támadni. Mert akkor ez adna egyfajta esélyegyenlőséget és esélylehetőséget, mert ha a kormány valóban azt szeretné, hogy a legjobb embereket válassza ki arra, akik a tulajdonosi jogokat gyakorolják, akkor, azt hiszem, a merítési bázist is szélesre kéne engedni.

Ezek után meg kéne határozni ebben a törvényben azt, hogy milyen működtetési kritériumokat írnak elő, hogy a vagyonvesztést hogyan szankcionálják, hogy milyen normatív eszközarányos nyereséget követelnek meg ettől a működtetéstől, hogy a működtetés mennyi ideig tarthat, milyen módon történhet meg a felmentés, urambocsá, esetleg a kilicitálás, tehát ha mások ezt jobban tudnák, más tervekkel jöhetnek elő. Illetve, ha ezeket nem tartják be, akkor milyen szankcionálás lehet ezzel kapcsolatban, hogy biztosítékokat tegyenek akár a kijelölt személyek magánvagyonával, hogy feleljenek ennek az állami vagyonnak a jó működtetéséért; aztán az ellenőrzést ki végzi, hogyan végzi, milyen elvek szerint, milyen gyakorisággal.

Ezek azok a kérdések, amelyek, azt gondolom, nagyon fontosak lennének, hogy erről a törvényről valóban lehessen érdemi vitát lefolytatni és ne kérdőjelezzük a kormány jóhiszeműségét. Mert most azt gondoljuk, hogy tulajdonképpen itt nem történik más, mint a ménesbirtok kapcsán egy olyan ajtó kinyitása, ami a kormánynak egy feltétel nélküli felhatalmazást ad arra vonatkozóan, hogy bárkit kijelölhet és bármit megtehet ebben az ügyben, és semmilyen számonkérés vagy semmilyen lehetőség nincs arra, hogy ezt ellenőrizzük, hogy ebbe beleszóljunk, hogy egyáltalán láthassuk ezt az egész folyamatot. Tehát így ebben a formájában a Párbeszéd-frakció nem tudja támogatni és nem fogja megszavazni ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(12.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk, most van lehetőség kétperces felszólalásokra. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Megadom… (Jelzésre:) Z. Kárpát Dániel képviselő úr jelentkezett kétperces felszólalásra. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Teljesen egyértelműnek látjuk azt, hogy bár látszólag ménesekről vitázunk, a helyzet az, hogy egy másfajta szellemet igyekszik a kormányzat kiengedni a palackból. Önmagában az, hogy kormányhatározattal rendeljenek tulajdonosi jogokat általuk meghatározott személyekhez, engedje meg, államtitkár úr, hogy legalábbis némi bizalmatlanságra adjon okot a mi részünkről az elmúlt nyolc év ismeretében. De szeretném megjegyezni, önmagában a vita alapját kérdőjelezem meg, hiszen van egy 2010-es ígérete ennek a kormánynak, és szeretném, ha államtitkár úr majd erre is reagálna, ez pedig egy országleltárra vonatkozó ígéret. A nemzeti vagyon elemeit nemcsak lajstromozó ígéretről van szó, hanem az idézőjeles, a nemzetgazdaságra vonatkozó családi ezüst teljes egészét elemzésekkel kitáró fogalomrendszerről van szó, és 2010-ben konkrét ígéret született ennek kapcsán. Aztán az állami vagyon bizonyos elemeiről bejött ide egy részleges felsorolás, amiről, mondjuk, hiányzott a Lánchíd, de benne volt, szerencsére a Parlament épülete, amelyben most vitatkozunk. Tehát látszik, hogy egy igen durva megközelítésű, és azt kell hogy mondjam, nem túl alapos munkára következtetéseket engedő lajstromról volt szó. Én úgy gondolom, hogy a nemzeti vagyonunknak sokkal fontosabb a kezelése is ennél, tehát az országleltár birtokában tudnánk mi érdemben ezeket a vitákat lefolytatni, és akkor ezek a rossz érzések ellenzéki képviselőkben talán nem születnének meg, de még egyszer mondom, egy nyolcéves mulasztásról van szó, amely mulasztásnak én a racionális okát nem látom. Tehát ha jó szándék áll fenn minden politikai oldalban, akkor ilyen mulasztás nem jöhetne létre. Az, hogy ez mégis létrejött, nyilvánvalóan következményekért kiált, de engem sokkal jobban érdekel a megoldás, az, hogy hogyan tudjuk megoldani ezt a kérdéskört. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Fónagy János államtitkár úr jelentkezett felszólalásra. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy Varju képviselőtársam zárószavával kezdjem, ő mondta, hogy a lovak közé dobjuk a gyeplőt; igen, mert vannak lovak. Szeretném emlékeztetni a jelenlévőket, hogy annak idején, 1998-ban, majd 2010-re nem nagyon maradtak lovak, most van ló, amivel lehet gazdálkodni.Engedjék meg, hogy az első reflexióm professzor úré, Mellár képviselőtársamé legyen, és szeretném őt abban a tekintetben megnyugtatni, az expozémban vagy a hozzászólásomban el is mondtam, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény módosítása alapján majdan kiadásra kerülő kormányhatározatban megjelölt személy tulajdonosijog-gyakorlásának tényleges jogalapját a vagyontörvény rendelkezéseinek megfelelően továbbra is jogszabály, egy törvény vagy egy miniszteri rendelet teremti meg, vélhetően azokkal a feltételekkel és tartalommal, amit professzor úr felsorolt. Ami pedig a hozzászólók jó- vagy rosszhiszeműségét és a szemléletét illeti, igen, többről van szó, mint egy ménesbirtokról, egy olyan elvi továbblépésről van szó, amelyet a jelenlegi kormánystruktúra felállítása is igazol.

Képviselőtársaim most már több mint húsz éve tanúi lehetnek annak, hogy én általában a megbékélés és a kompromisszum embere vagyok, most azért engedjék meg, hogy mégis megengedjek magamnak néhány mondatot. A Jobbik megjegyzéseivel kapcsolatban elsősorban azt, hogy a Jobbiknak eddig még nem volt lehetősége arra, hogy állami vagyonnal gazdálkodjon, az elmúlt évek azt mutatták, hogy a saját vagyonával sem tud gazdálkodni. Tisztelettel javaslom, hogy a Jobbik előbb ebben gyakorolja és minősítse saját magát, és utána ítélje meg akármelyik oldalnak, akármelyik kornak az állami tulajdonnal való bánásmódját és minősítését.

A bal oldalon helyet foglaló képviselőtársaimat pedig szeretném emlékeztetni arra  s itt külön örülök, hogy Varga képviselőtársam visszatért, mert ő diósgyőriként biztos alá tudja azt támasztani, amit mondani fogok , kérdezem én, amikor az állami vagyonról beszélünk, s az állami vagyonról való felelősségről, hogy hol van a magyar építőanyag-ipar, hol van a magyar acélipar, hol van a magyar élelmiszeripar. Tessék elszámolni róla, vagy ha nem tudnak elszámolni róla, akkor ne azt tessenek kárhoztatni, aki azt igazoltan gyarapította! Önök sem tagadták, itt, ebben a Házban személy szerint engem is támadtak azért, mert azt mondták, hogy visszavásároljuk, drága pénzen visszavásároljuk azokat az állami vagyonelemeket, amelyeket önök az elmúlt évtizedekben elkótyavetyéltek.

Mi az állami vagyonnal mindig felelősséggel bántunk, és mindig annak a gyarapítására törekedtünk. (Dr. Harangozó Tamás: A földekkel?) Ma az állami vagyon nagyobb tömegű, jobban kézben van, mint annak idején ezt önök a privatizáció során elvették. (Dr. Harangozó Tamás közbeszól.  Az elnök csenget.) Majd végighallgatom önt is, ha megnyomja a gombot. Az a pici ott, ön előtt, azt kell nyomni. (Derültség.) Nem értem ezt az alapvető rosszhiszeműséget. Önök azért támadtak eddig minket, mert ezeket visszavettük, azért támadtak, mert visszavontuk ezeket állami vagyonkörbe. Most az a feltételezés, hogy az egyébként praktikus intézkedést célzó intézkedéssor az állami vagyon szétszórására irányul.

Egyébként a lehetőség ebben a kijelölésben benne van  már csak valamelyik képviselőtársam megjegyzésére, hogy nem a miniszter fogja irányítani a vállalatot , eddig sem a miniszter irányította, de azt, hogy egy kormánybiztost jelöljünk ki vagy miniszteri biztost jelöljünk ki egy-egy stratégiailag fontos vállalat élére, a magam részéről nem tartom ördögtől valónak, egyébként megfelel az európai gyakorlatnak is.

Azzal, hogy a közelmúltban a kormányzatban szétváltak a tulajdonosijog-gyakorlás és a működtetésért felelősséget vállaló tárcák jogosultságai, ez élesen bizonyítja azt, hogy a kormány igenis növelni akarja a tulajdonosi felelősséget, növelni akarja a kormány és az állam felelősségét az államnak mint tulajdonosnak a joggyakorlása tekintetében. Ezért nem vitatva és az önök egyértelmű elutasító nyilatkozata után kockázatot sem vállalva ezzel, nem vitatva azt, hogy az ellenzéknek az a joga, az a dolga, hogy szapulja a kormánypárti előterjesztéseket, kérem, hogy ezt eleve ne rosszhiszeműséggel, ne eleve zsigeri ellenzéki alapon, hanem az elmúlt nyolc év állami tulajdonnal kapcsolatos gyakorlatunk alapján, annak a gyarapítására tett eredményeink ismeretében mondják el.

Ami pedig a vagyonleltárt illeti, van az országnak vagyonleltára, de a vagyonleltár nem egy statikus fogalom, a vagyonleltár egy dinamikus dolog, folyamatosan változik. Lezárt vagyonleltár nincs, vagyonleltár van, aminek vannak fordulónapjai, vannak kimerevített pillanatai, de alapjaiban a vagyonleltár egy folyamatosan változó nyilvántartási rendszer.

Ezeknek a mondatoknak az elmondása után kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ezt a merev elutasító álláspontjukat, ha sikerült önöket részben meggyőznöm  bár erre kevés a remény , akkor vizsgálják felül és a javaslatot támogassák. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kérdezem képviselőtársaimat, rendes felszólalásra, mert az következik, jelentkezike valaki. (Nincs jelentkező.) Akkor kétperces hozzászólások következnek. Az MSZP képviselőcsoportjából Varga László képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

(12.50)

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Először is hadd köszönjem meg önnek, hogy beszállt egy vitába. Ez egy történelmi pillanat volt egy államtitkártól (Derültség az ellenzéki padsorokban.), mert számtalanszor azt szoktuk látni, hogy a kínos esetekben bizony nem szállnak be a vitába, és amikor már mindenki elmondta a mondanivalóját, akkor reagálnak. Legalább ennyi mindenképpen becsülendő.Másrészt megszólított itt az acélipar kapcsán. Én nagyon nagy energiákat fektettem az előző ciklusban abba, hogy  az egyébként Eximbank által is támogatott projekt, aminek vagy háromszor letették az alapkövét  egy mini acélmű jöjjön létre Diósgyőrben. Azt tudom önnek mondani, hogy várjuk, és nagyon boldog lenne mindenki, ha ebben sikerülne áttörést elérni. De azt látom, hogy csak hitegetik az embereket  elnézést, ki kell hogy mondjam.

Hadd tegyem fel azt a kérdést önnek, hogy akkor e szerint a javaslat szerint lehete tulajdonosijog-gyakorló Mészáros Lőrinc, mondjuk, egy állami cégnél vagy például ennél a ménesbirtoknál! Merthogy egyébként, hogy rossz- vagy jóhiszeműek vagyunk, talán ez a kérdés így árnyalja, merthogy nem rosszhiszeműek vagyunk, csak nagyon komoly tapasztalatunk van abban, hogy a Fidesz hogy intézi az ilyen típusú, állami vagyonnal kapcsolatos ügyeket. Úgyhogy nagy tisztelettel mondom, hogy nem áll módunkban megváltoztatni az álláspontunkat, nem fogjuk támogatni ezt az előterjesztést.

Ugyanakkor, mivel kicsit személyes hangot is megütött, részben velem kapcsolatban, ez rendjén is van: én is önt egy higgadt, mértékadó politikusnak gondolom általában véve, a teljes karrierjét nézve. Én azt mondom önnek, hogy egy év múlva beszélgessünk el erről, mert azt látom, hogy át fogják ezt a javaslatot erőltetni. Tudja, azt gondolom, államtitkár úr, hogy az ön tisztességével is fognak szórakozni emberek ezzel a felhatalmazással, és mi ettől szeretnénk megóvni Magyarországot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Csárdi Antal képviselő úr következik, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban arról beszélt államtitkár úr, és mondom ezt a legnagyobb tisztelettel, hogy nem érti ezt az alapvető rosszhiszeműséget  azt hiszem, így fogalmazott , ami az ellenzéki oldalon megjelenik. Engedje meg, hogy nagyon röviden és nagyon plasztikusan ezt megkíséreljem elmagyarázni: Mészáros Lőrinc, trafiktörvény  és ez a felsorolás olyan hosszú lenne, még akkor is, ha nem vagyok teljesen alapos, ami nem fér bele egy kétperces felszólalás időkeretébe. Azt gondolom, ha ezt abban a kontextusban vizsgáljuk, államtitkár úr, hogy gyakorlatilag minden kontroll kikerül mind a parlament, mind az ellenzék kezéből, és államtitkár úr is volt ellenzéki képviselő, pontosan tudja, hogy egy demokráciának mennyire fontos eleme az ellenzéki ellenőrzési munka, azt gondolom, hogy akár meg is értheti azokat a kétségeket, amiket képviselőtársaim, gyakorlatilag pártszínektől függetlenül, egységesen elmondtak. Pontosan látjuk azt, hogy itt az állami vagyonnak hosszú távon a magánzsebekbe vándorlása és annak a folyamata nemcsak elkezdődött, hanem most is folyamatban van. Voltak olyan pillanatok, amikor a sajtó azt gondolta, hogy most már majd ez lassulni fog, de látjuk, hogy ez a folyamat nem akar megállni, és nem is fog megállni.

Értse meg, államtitkár úr, amit ön rosszhiszeműségnek gondol, az egyszerű gyakorlati tapasztalat, és én ezt nagyon sajnálom. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hegedűs Lorántné képviselő, jegyző asszony következik. Parancsoljon!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Államtitkár Úr! Én meg vagyok döbbenve, mert az ön személyéhez nem volt méltó az a válasz, amit a Jobbiknak címzett, mert ez a fajta durva vagdalkozás, lehet, hogy más képviselőtársainál szokásos és bevett, de higgye el, hogy nem áll önnek jól. Nem beszélve arról, hogy az önök diktatúrája még arra is képes, hogy fegyvernek látszó tárgyként használja egy politikai ellenféllel szemben az Állami Számvevőszéket, a Magyar Államkincstárt, a NAV-ot és így tovább, az még nem jogosítja fel önt arra, hogy ilyen módon minősítgesse a mi működésünket. A másik pedig az, hogy nagyon örülök tényleg, hogy válaszolt, ha már ennél a műfajnál tartunk, hogy legalább felállt és válaszolt, de arra az alapvető kérdésünkre, amit én is feltettem elsőként, aztán a többi ellenzéki képviselőtársam is megfogalmazott, hogy ki az  azért ez egy rendkívül egyszerű kérdés.

Az önök törvényalkotási gyakorlatában teljesen egyértelmű, hogy akkor születnek törvényjavaslatok, akkor nyújtják be a Ház elé, ha egyébként az azt megelőző összes lépését a koreográfiának már előre lejátszották. Tehát pontosan tudja ön is, hogy ki lesz az a személy. Kérem, hogy nevezze meg, most még van rá idő. Nyomjon gombot, tudja, az a kis izé ön előtt (Derültség az ellenzéki sorokban.), és mondja meg nekünk, hogy ki lesz az. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző asszony. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.Megkérdezem Győrffy Balázs képviselő urat mint előterjesztőt, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Győrffy Balázs jelzésére:) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Most soron következik a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/708. számon a parlamenti informatikai hálózaton valamennyiünk számára elérhető.

Most megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

Felszólalások:   49-72   73-99   99-146      Ülésnap adatai