Készült: 2019.10.20.14:43:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (2018.10.16.),  31-120. felszólalás
Felszólalás oka Vita kivételes eljárásban
Felszólalás ideje 3:10:05


Felszólalások:   29-30   31-120   121      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében gratuláljak államtitkár asszonynak és sok sikert kívánjak munkájához.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája. A Bánki Erik, Fidesz, képviselő úr által benyújtott előterjesztés T/2600. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, a törvényjavaslat előterjesztőjének, 15 perces időkeretben. Öné a szó.

BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz és a KDNP frakcióinak képviselői régóta dolgoznak azon, hogy minél több ponton, minél több módon támogassák a magyar családok boldogulását, otthonhoz jutásuk lehetőségét, megélhetésük szintjének javítását és a gyermekek ellátását. Éppen ezért 2010 óta, amióta a polgári kormány működik Magyarországon, folyamatosan bővülnek a családtámogatási rendszer elemei, új elemek jönnek létre, jönnek be új támogatások és bővülő programok.

(9.20)

Néhány fontos dolgot ezek közül szeretnék megemlíteni önöknek. Ilyen volt a családok terheinek csökkentése, a gyermeknevelés támogatása, a családi adórendszer bevezetése, a folyamatos adócsökkentések, a gyed extra, a bölcsődei, óvodai és iskolai fejlesztések, valamint az otthonteremtési program. (Z. Kárpát Dániel: Meg a lopás!)

Ezen családbarát intézkedések hatása már érezhető, a családok már ma is jelentős állami támogatásokat vehetnek igénybe, aminek köszönhetően sokkal több pénz marad náluk. Ez biztató, de tudjuk, hogy még sokat kell tennünk. Nem véletlenül lett 2018 a családok éve Magyarországon. Mindezekre figyelemmel, az elmúlt hét és fél esztendő tanulságait feldolgozva és kielemezve, végigtekintettük, hogy milyen támogatási rendszerek működnek és milyen hatékonysággal ma Magyarországon. Megállapítottuk, hogy az otthonteremtési támogatások közül a lakás-takarékpénztárak rendszere nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. (Dr. Lukács László György: Micsoda?!)

1996-ban, még a szocialista kormányzás idején került bevezetésre ez az elem, amelynek alapvető céljai közé tartozott, hogy ösztönözze a lakáscélú megtakarítások elősegítését, ezáltal a magyarországi lakásvásárlások, a lakáspiac helyzetének javulását; elősegítse a lakásvagyon állományának értékmegőrzését, illetve megteremtse a lakás-előtakarékosság zárt és elkülönült rendszerben, biztonságos keretek között, állami támogatással történő lebonyolításának feltételeit.

A tapasztalat ugyanakkor azt mutatta, hogy ez a megtakarítási forma nem szolgálta eredményesen az otthonteremtési célokat, mi több, a szolgáltatást nyújtók, illetve a lakás-takarékpénztárakat működtetők az állami támogatás egy részén jelentős extraprofitot realizáltak. 2010 óta a négy lakás-takarékpénztári szolgáltató mintegy 60 milliárd forintnyi extraprofitot tett zsebre.

Ennek nagy részét egyébként éppen azoktól a magyar családoktól vette el, amelyek ezeket az előtakarékossági lakás-takarékpénztári megtakarítási formákat választották, hiszen tudjuk azt, az elmúlt időszakban történt elemzések alapján egyértelművé vált, hogy jelentős, 20 ezer és 60 ezer forint közötti szerződéskötési díjat, az átlagnál jóval magasabb folyószámla-vezetési díjat kértek el azoktól a magyar emberektől, akik ezt a megtakarítási formát választották.

Eközben a családi otthon kedvezmény rendszerének eredményes működéséhez képest, ahol több mint 90 ezer család 250 milliárd forintnyi támogatást vehetett igénybe új építésű lakások vagy használt lakások vásárlására, illetve új lakások vagy családi ház építésére, eközben a lakás-takarékpénztár célú megtakarításoknak mindösszesen egynegyede volt az, amit konkrétan lakásvásárlásokra fordítottak a magyar családok. Így ez a megtakarítási forma vagy ez az öngondoskodási forma nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a Fidesz és a KDNP képviselőinek egyértelmű álláspontja az, számunkra egyetlen cél elfogadható, hogy belátható időn belül minden magyar család otthonhoz tudjon jutni Magyarországon.

Az adófizetők számára ez egy rendkívül költséges támogatási forma volt, hiszen 70 milliárd forintnyi állami támogatást biztosított a kormány ehhez a konstrukcióhoz. Ha megnézzük azt, hogy az öngondoskodási megtakarítási lehetőségek közül ez a 70 milliárd forint az össztámogatásoknak mintegy háromnegyedét tette ki, mégis a megtakarítások mértéke a lakás-takarékpénztáraknál alig érte el az egyharmadot, akkor azt látjuk, hogy ezek a számok is azt támasztják alá, hogy nem működött ez a konstrukció megfelelően. Hangsúlyozni szeretném, hogy az otthonteremtési program eredményessége és hatása messze meghaladja az eddigi állami támogatásokat is használó lakás-takarékpénztárakét, amelyek valóban, ahogy az imént említettem, az esetek háromnegyed részében nem vezettek lakásvásárláshoz.

Azt gondoljuk, hogy a CSOK, illetve az otthonteremtési program már bizonyított az elmúlt évek során, hiszen minden más eszköznél hatékonyabban segítette a családok otthonteremtését, az új lakás vásárlását és építését, aminek köszönhetően a lakásépítések dinamikusan növekedtek az elmúlt évek során. Egy év alatt több mint 30 százalékkal több lakást vettek használatba Magyarországon, 2018 első fél évében több mint 6500 új lakás épült, és ez, ahogy az imént említettem, 30 százalékkal meghaladta a 2017 azonos időszakában tapasztalt mértéket. A beadott építési engedélyek alapján is az látható, hogy a lakásépítések dinamikája a következő években is megmaradhat. Láthatjuk azt is, hogy időarányosan sokkal nagyobb mértékben tudott hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar családok saját otthonhoz jussanak, túlzott eladósodás nélkül. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a CSOK már több mint 90 ezer család otthonteremtését segítette.

A benyújtott törvényjavaslat-módosítás arra tesz kezdeményezést, hogy a kormány felmenő rendszerben vezesse ki a lakáskasszák állami támogatását. Tehát az eddig megkötött szerződések továbbra is érvényben maradnak, az az adótámogatási rendszer, amely eddig működött, a későbbiekben is működni fog, csupán annyi történik, hogy a törvény hatálybalépését követően a megkötött lakás-takarékpénztári szerződésekhez az állam már nem ad külön támogatást.

Sokan felvetették a tegnapi nap bizottsági vitája során, hogy megszűnik a lakás-takarékpénztárak rendszere, vagy megszüntetjük ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával. Ez nem igaz, kérem szépen, hiszen a lakás-takarékpénztárak rendszere a későbbiekben is fenn tud maradni. Annyi történik csupán, hogy az állam a korábbi támogatás mértékét vonja meg ettől az öngondoskodási formától. (Z. Kárpát Dániel folyamatosan közbeszól.) Ami talán nem véletlen, tisztelt hölgyeim és uraim, hiszen ha megnézik azt, hogy az előző években ezekben a lakás-takarékpénztári megtakarításokban milyen eredmények keletkeztek, akkor azt láthatják szomorúan, hogy az állami támogatások nem számítása esetén nullás vagy veszteséges vagyongazdálkodás folyt ezen a téren, tehát láthatóan nem voltak arra ösztönözve a lakás-takarékpénztárak, hogy ezekből a megtakarításokból valódi hasznot kovácsoljanak. Ez pedig, azt gondolom, nem fenntartható a későbbiek során, ezért is célozza a törvényjavaslat azt, hogy ez a rendszer ebben a formában, ezekkel a támogatásokkal a későbbiekben ne működjön.

Az is felmerült a tegnapi vita során, hogy káosz várható a piacon, és az egész lakás-takarékpénztári rendszer be fog dőlni. Ez nem így van, tisztelt hölgyeim és uraim, hiszen még egyszer mondom, a korábbi szerződések nem sérülnek, azoknál az állami támogatás ugyanolyan szinten megmarad, és azoknak a kifutása a későbbiekben is biztosított lesz költségvetési támogatással.

Az pedig, hogy a lakás-takarékpénztárak megtakarítási rendszere fenn tude maradni, azon fog múlni, hogy ott megfelelő és alkalmas emberek dolgoznak-e, akik képesek arra, hogy az adott piaci körülmények között, az adott kamatkörnyezetben olyan befektetéseket tegyenek, amelyek érdemi megtérülést tudnak hozni, és az emberek úgy gondolják, hogy érdemes továbbra is a lakáscélú megtakarításaik egy részét ilyen előtakarékossági formában kamatoztatni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom tehát, hogy a törvényjavaslat előremutató abban, hogy egy olyan rendszertől vonja meg az állami támogatást, amely az elmúlt időszakban azt bizonyította, hogy nem kellő hatékonysággal működik. A kormánnyal való egyeztetések során egyértelműen az körvonalazódik, hogy az itt felmerülő megtakarításokat vagy az itt előálló megtakarításokat a következő időszakban is családi otthonteremtési programokra fogjuk fordítani. Ennek egy formája a CSOK, annak az esetleges átdolgozása vagy kibővítése, amelyen amúgy is dolgozik a kormány. Mi azt várjuk, hogy emellett olyan új programok indulhatnak, amik olyan lakossági rétegek számára is elérhetővé teszik a lakásvásárlásokat vagy otthonteremtési programban való részvételt, akik eddig nem, nem kellő hatékonysággal vagy nem kellő eredményességgel tudták ezt igénybe venni.

Én úgy gondolom tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a törvényjavaslattal a lakásmegtakarítások terén az előgondoskodás lehetőségeinek a köre nem változik, ugyanakkor az otthonteremtés támogatási körében egy olyan új érdemi változás jön, ami egy sokkal hatékonyabb és sokkal eredményesebb rendszer keretében tudja támogatni a magyar családok otthonhoz jutási lehetőségeit. Éppen ezért azt kérem önöktől, hogy ennek a törvényjavaslatnak a támogatását szíveskedjenek majd megtenni a zárószavazásnál. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Bánki Erik képviselő úr. A kormány nevében Tállai András államtitkár úr kíván felszólalni.

(9.30)

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Előterjesztő Úr! A lakás-takarékpénztári piacon, ahogy ön is elmondta, négy intézmény működik. Ebből kettő viszonylag újabb és kisebb portfólióval rendelkezik, ám kettő évtizedek óta a lakás-takarékpénztári piac résztvevője. Ezen piaci szereplők az elmúlt években 60-70 milliárd forint adózott eredményt értek el, és ebből 30 milliárd forintnyi osztalékot fizettek ki. Ehhez segítségül hívtak 240 milliárd forintnyi állami támogatást ezen időszak alatt. Ezen rövid bevezetésből és néhány számból is látható, hogy a lakosságnak szánt állami támogatás jelentős része valójában nem a lakásra megtakarítóknál realizálódott, hanem a lakás-takarékpénztáraknál és azok tulajdonosainál. Ez nem tartható fenn akkor, amikor az állami támogatásnak a közvetlen felhasználókhoz való eljuttatásában ennél lényegesen hatékonyabb megoldása is van. (Bangóné Borbély Ildikó: Rogán…!) Bánki Erik képviselő úrtól hallhattuk például, hogy ilyen a CSOK. A lakás-takarékpénztári termékek állami támogatása nem szolgálta hathatósan a lakás tekintetében megtakarítók érdekeit. Az államilag támogatott öngondoskodási formák közül a lakás-takarékpénztárak aránytalanul magas költségvetésiforrás-igényt jelentettek. (Bangóné Borbély Ildikó: A magánnyugdíjpénztárnál is…!)

Az LTP-befizetések után járó állami támogatás az öngondoskodási lehetőségekre fordított állami támogatások jelentős részét, több mint háromnegyedét teszik ki. Összegszerűen ez 75-80 milliárd forintot jelent az összes önmegtakarítási állományból. Ehhez képest az LTP-megtakarítás állománya mindössze egyharmada a teljes öngondoskodási megtakarításoknak. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy a lakosság pénzügyi vagyonának mindössze 3 százalékát tartja lakás-takarékpénztárban. Problémát jelent az is, hogy a lakás-takarékpénztárak az állami támogatás mértékét kihasználva gyakorlatilag nem vagy alig fizetnek betéti kamatot, hiszen önmagában az állami támogatással is magasan versenyképes a termékük; 30 százalékos állami támogatásról van szó. Meglátásom szerint egy intézmény ugyanakkor nem alapozhatja a lakosság számára kínált termékét kizárólag arra, hogy az állam kiegészíti a forrást, és ezt a forrást a megtakarító elégséges hozamként éli meg, így az ő pénzhasználata után már nem kell hozamot fizetni az ügyfeleknek.

Nézzük meg ugyanakkor a törvényjavaslatot, mert akkor mindenki tudja értelmezni és néhány alapvetést megfogalmazni. Ahogy elhangzott, nem kerül megszüntetésre a lakás-takarékpénztári rendszer, csak az állami támogatás kiáramlása kerül megállításra. A már megkötött szerződések tekintetében minden jog és kötelezettség sértetlen marad, a szerződő felek eredeti tervei mentén futnak ki és teljesülnek a szerződések és a megtakarítások. Ha valaki egy kicsit körülnéz a lehetőségek között, akkor egy dolog biztosan állítható (Z. Kárpát Dániel: Megtalálja az OTP-t rögtön!), hogy nem igaz, hogy a kormány nem támogatja a lakásvásárlást, az otthonteremtést, hiszen évek óta hatalmas sikereket tud felmutatni, ennek a legismertebb és legnépszerűbb eleme a már elhangzott CSOK.

Lehetőség van tehát a lakás-takarékpénztáraknál hatékonyabb módon felhasználni az adófizetők pénzét, és közvetlenül, hatékonyabb és olcsóbb módon eljuttatni az állami támogatást az otthonteremtési program céljainak megvalósulása érdekében. A CSOK minden más eszköznél hatékonyabban segíti a családok otthonteremtését. (Z. Kárpát Dániel: Ha-ha-ha-ha!) Eddig több mint 90 ezer család élt ezzel a lehetőséggel.

Tisztelt Országgyűlés! Mindez persze nem jelenti azt, hogy az állam a használt lakások felújítását, bővítését nem szeretné ösztönözni és támogatni. A használt lakások megújításában való állami részvétel lehetőségét a jövőben meg kell vizsgálni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi véleményeknek az ismertetésére kerül sor. Ezekre mindösszesen 15 perc áll rendelkezésre. Megadom a szót Törő Gábor képviselő úrnak, a bizottság előadójának, 8 perces időkeretben.

TÖRŐ GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság 2018. október 15-én a házszabály 62. §a alapján, vagyis a kivételes eljárásra vonatkozó szabályok szerint megtárgyalta a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény módosításáról szóló, T/2600. számú törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 23 igen szavazattal, 8 nem ellenében, tartózkodás nélkül jogtechnikai pontosításokat tartalmazó összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be.Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz gazdasági kabinetje áttekintette a lakáskasszák és az otthonteremtési program működését, amely alapján megállapította (Arató Gergely: Gazdasági kabinet? A politikai bizottság döntött? Vagy mi történt?), hogy a program nem látja el azt a feladatát, amelyet a jogalkotó célul tűzött ki. A lakáskasszák működése teljesen egyoldalú, kihasználják az állami támogatást, de ők maguk semmilyen hozamot nem biztosítanak a szerződő állampolgárok részére a megtakarított befizetéseik után. (Bangóné Borbély Ildikó: A magánnyugdíjpénztárakról ugyanezt mondtátok!) A felelős gazdálkodás keretei között nem megengedhető (Z. Kárpát Dániel: Tolvajok!), hogy a gazdasági társaságok költségvetési forrás felhasználása útján ilyen módon jussanak többmilliárdos haszonhoz.

Fontos megjegyezni, hogy a lakás-takarékprogram mára egy, az állam és az adófizetők számára költséges, de nem hatékony konstrukcióvá vált. Miközben az összes öngondoskodási megtakarításnak csak az egyharmadát teszi ki a lakástakarékban tartott összeg, addig az összes ilyen jellegű állami támogatás háromnegyede kerül évente a lakás-takarékpénztárakhoz. Ezzel szemben van egy 2015 óta működő otthonteremtési konstrukció, amelynek eredményessége és hatása messze meghaladja az eddigi állami támogatásokat is használó lakás-takarékpénztárakét. (Z. Kárpát Dániel: Hazudsz!) Erre való tekintettel szükséges lenne, hogy a kormány felmenő rendszerben vezesse ki a lakáskasszák állami támogatását, és helyette minden forrást az otthonteremtési programra fordítson. Az otthonteremtési programot ezzel párhuzamosan szélesíteni, bővíteni érdemes, hogy minél több család otthonteremtését segítse.

Érdemes kihangsúlyozni, hogy a lakás-takarékpénztáraknál már megkötött érvényes szerződéseket, illetve az eddigi befizetéseket a törvényjavaslat változtatásai nem érintik, azok a megkötött szerződéseknek megfelelően működnek, és az állami támogatás a futamidő végéig jár.

Az elhangzottakra tekintettel kérem önöket, hogy a felelős gazdálkodás követelményének érvényre juttatása érdekében támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Törő Gábor képviselő úr. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két felszólaló ismerteti, összesen 7 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Varga László képviselő úrnak.

DR. VARGA LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz egyik kabinetje ezek szerint áttekintett valamit, a magyar emberekkel azonban azt, hogy áttekintett valamit és változtatást terveznek, ezt a tegnapi napon sikerült közölni. Itt nagyon hamar hatályba is léphet, akár napokon belül ez a javaslat, amely felszámolja tulajdonképpen ezt a jól működő rendszert. Felháborító módon kivételes eljárásban erőltetik át, diktátum jelleggel ezt az előterjesztést. Ez volt tulajdonképpen minden ellenzéki képviselőnek a fő mondandója itt a tegnapi törvényalkotási bizottsági ülésen. Tulajdonképpen az a módosító, amit megtárgyalt a Törvényalkotási bizottság, azt gondolom, említésre sem érdemes, néhány nyelvhelyességi és kodifikációs problémát korrigál, azonban számunkra az első alkalom volt arra, hogy elmondjuk a törvényjavaslattal kapcsolatos aggályainkat. Felháborító az általános indokolásban arra hivatkozni például, hogy uszodát, medencét vagy akár szaunát építettek volna ebből a magyar emberek. (Bangóné Borbély Ildikó: Azt önök szoktak!) Igen, ez az önök sajátja lehet, hogy ez így van önöknél, de valójában több mint egymillió magyar embert érintett ez a konstrukció; egy olyan konstrukció volt, amely a saját félretett forintok mellé 30 százaléknyi állami támogatást nyújtott. És bár valóban nem érinti a már megkötött szerződéseket vagy a hatálybalépésig megkötött szerződéseket, az állami támogatás kivezetésével gyakorlatilag ezt a konstrukciót a jövőre tekintettel ellehetetlenítik.

(9.40)

Nem igaz, hogy nem lettek ebből új ingatlanok vagy újonnan építettek, vagy nem vásároltak az emberek ebből új lakásokat. Igaz, hogy sokszor az önerőt támogatta ez a konstrukció, olyan embereknél is, akik igenis rászorultak, és más konstrukciókban nem tudtak állami támogatást érvényesíteni. Mindemellett felújításra is használták nagyon sokan ezt a konstrukciót az elmúlt években, amit valóban ’96-ban, a Horn-kormány idején, nagyon helyesen, vezetett be az akkori Országgyűlés szocialista többsége. A felújítások kapcsán pótolta nagyon sok esetben az elmaradó energiaracionalizálási pályázatokat is, hiszen az elmúlt 8 évben nagyon kevés ilyet láthattunk. Sok családnak csökkent ezáltal tehát a rezsiterhelése, nagyon sokan cseréltek akár nyílászárókat vagy kisebb-nagyobb felújításokat eszközöltek.

Nem konkurenciája ilyen értelemben a lakástakarék-rendszer a lakástámogatás többi lábának. Ez más, ez a rendszer a legszélesebb kör számára elérhető lába a lakástámogatási rendszernek. A legszegényebbek is elérhették ezt a rendszert, olyanok is, akik még nem vállaltak gyereket, még nincs gyerekük, de mondjuk, adott esetben huszonévesen már félre tudtak tenni valamennyit egy jövőbeni lakáscél megvalósításáért. A legszélesebb köröket érintette, illetve a legszélesebb körben felhasználható volt. Ha bármi aggályuk volt a rendszer működése kapcsán, akkor erről kellett volna egy előterjesztést behozni a Ház elé, azzal kellett volna foglalkozni, nem pedig azzal, hogy diktátum jelleggel szétverjék ezt a rendszert. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Varga képviselő úr. Megadom a szót Pintér Tamás képviselő úrnak.

PINTÉR TAMÁS, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egészen döbbenetes az előterjesztett törvényjavaslat, amely egyben diszkriminatív, korrupciógyanús és életellenes. Miért diszkriminatív? Önök újra belerúgnak azokba a fiatalokba, akik még itthon próbálkoznának lakáshoz jutni, itthon szeretnének életet kezdeni. Ezeket a fiatalokat üldözik el Magyarországról, akik valamilyen módon megtakarítást tudtak volna eszközölni, összerakni a kis pénzükből azokat a támogatásokkal egybekötött megtakarításokat, amellyel majd a későbbiekben családot tudtak volna itthon, Magyarországon alakítani. Önök a CSOK rendszerét ajánlják ezeknek az embereknek, akik most már nem élhetnek a lakás-takarékpénztárral, azt a támogatást, amelynek szinte semmi köze nincsen ehhez a rendszerhez.

De diszkriminatív is, hiszen azok az emberek, akik eddig a lakás-takarékpénztárral tudtak volna spórolni egy saját lakásra, azok az egyedülálló emberek, azok, akiknek nem lehet gyermekük, akiknek nem új építésű lakásra lenne szükségük, vagy nincsen alaptőkéjük a CSOK-ot igénybe venni, azokat egészen egyszerűen kirekesztik az önálló élet kezdéséből. De korrupciógyanús is, hiszen ebben a gyorsított eljárásban, amivel szeretnék átvinni a mostani javaslatukat, egyértelműen megállapítható, hogy a Rogán Antal-féle lakáslottóban nyomuló cégek elől takarítják el a konkurenciát.

Azt mondják, hogy extraprofitot termelő cégeknek állami segítséggel nem adhatnak lehetőséget. De akkor tudják, hogy mi a legnagyobb, óriási extraprofittal rendelkező, de kevés eredménnyel működő rendszer? Ez a magyar foci. De például idevehetjük a multikat is, akiknek munkahelyteremtés céljából, ezzel a címmel milliárdokat adnak, de azok nem tartják be a munkahelyteremtési kvótát. Miért nem adóztatják meg inkább őket? Miért nem teremtenek egy másik rendszert, miért lehetetlenítik el teljes egészében ezeket? De itt van például a kötvénybiznisz is, amely dúsgazdaggá tett cégeket hozott létre az önök segítségével. Miért nem ezeket szüntetik meg teljes mértékben? És hogy fogják majd az így megmaradt pénzeket lakásépítésre fordítani? Én azt gondolom, hogy az önök által belengetett, majd a jövőben megpróbálandó lakásépítési rendszer egész egyszerűen egy hablaty rendszer.

De azt is elmondhatjuk, hogy életellenes, hiszen azok a magyar emberek, akik dolgoztak ezekben a lakás-takarékpénztárakban, ezek egészen egyszerűen elveszíthetik a munkájukat, hiszen nem fognak tudni majd ilyen rendszerben dolgozni, nincsen már lehetőségük ilyen munkahelyeken a jövőben is állást találni. A kivándorlást segítik elő, ahogy már elmondtam az előbb, és ezért is életellenes ez a rendszer, hiszen azoknak a fiataloknak, akiknek ez utolsó szalmaszál volt, már nem lesz lehetőségük majd a jövőben ilyen módon megtakarítást eszközölniük.

Nagyon fontos arra figyelni, és kérem önöket, ha már mindenképpen ezt az őrült törvénymódosítót át fogják a mai napon passzírozni itt a parlamenten, akkor figyeljenek arra, hogy ne okozzanak piaci pánikot, merthogy ezek a cégek, amelyek ezzel foglalkoztak eddig, nem fogják tudni biztosítani, még a MOB (sic!) által sem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azt a rendszert, hogy ők ne menjenek csődbe. Nagyon fontos, hogy ne legyen piaci pánik. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Pintér képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy a frakcióknak 30-30 perc, a független képviselőknek összesen 8 perc áll rendelkezésükre. A felszólalások első körében a vezérszónokok ismertetik a frakciók álláspontját, képviselőcsoportonként 15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

MANNINGER JENŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A mi politikai közösségünk mindig is családbarát politikát folytatott. Most sincsen ez másként, aggódva figyeljük a romló demográfiai folyamatokat, és örömmel tölt el bennünket, ha a tendenciák javulását látjuk. A Fidesz a kormányzattal karöltve sosem dől hátra ebben a kérdésben, folyamatosan újabb és újabb eszközöket és ösztönzőket keres arra, hogy megállítsa a kedvezőtlen folyamatokat, és hogy Magyarországon anyagi értelemben ne teher, hanem áldás legyen nemcsak a gyermekvállalás, hanem az otthonteremtés is. (Bangóné Borbély Ildikó: Hagyjátok már békén őket!)

Számos lépést tettünk már annak érdekében, hogy a magyar családok túlzott eladósodás nélkül jussanak saját otthonhoz, ugyanakkor mindannyian emlékszünk rá, hogy nem minden kormánynak volt ez a célkitűzése. Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy az ellenzéki pártok kezdettől fogva támadták az otthonteremtési programot.

Ha a baloldalon múlna, valószínűleg ismét eltörölnék, mint azt kormányzásuk alatt egyszer már megtették. Több intézkedést hoztunk már annak érdekében, hogy a magyar családok minél kedvezőbb feltételek mellett jussanak saját otthonhoz. Azt követően például, hogy a Gyurcsány, Bajnai-kormány 2009-ben megszüntette a szocpolt, mi 2012-ben ezt visszaállítottuk.

S ha már itt tartunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Gyurcsány Ferenc és a szocialisták kormányzásuk idején felszámolták az első Orbán-kabinet által bevezetett otthonteremtési kedvezményeket, megszüntették az állami támogatású lakáshitelt, több mint duplájára emelték a lakásáfát és kockázatos devizahitelekbe kergették a családokat. Ennek eredményeként 2010-ben már egymilliónál is több bajba jutott devizahiteles család volt Magyarországon. A túlzott eladósodás nélküli saját otthonhoz jutásnak még csak a kósza gondolata sem merülhetett fel akkoriban.

Az otthonteremtési program népszerűsége azonban továbbra is töretlen. Mint talán önök is tudják, bevezetését követően még kedvezőbb lett a CSOK, nőtt a jogosultak köre, és számos olyan könnyítés került bevezetésre, amely még kedvezőbbé tette a családok számára a saját otthonhoz való jutást. Engedjék meg, hogy néhány számot is mondjak. 2016 decemberében például rekordösszegben, 9,6 milliárd forint értékben kötöttek szerződéseket, a program 2015-ös bevezetése óta pedig több mint 90 ezer család otthonteremtését segítette, amelyhez a kormány eddig 250 milliárd forintos támogatást nyújtott. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.)

Ha már itt kiabálnak, idézem is a szocialistákat, amit annak idején mondtak: életidegen, mindenféle realitástól mentes, jelenlegi formájában nélkülözi a háttérszámításokat a családi otthonteremtési kedvezmény. A számok mégis önmagukért beszélnek, és egyértelműen alátámasztják azt a tényt, miszerint a családi otthonteremtési kedvezmény az elmúlt években bizony jelentősen hozzájárult a családok otthonteremtéséhez, ellentétben a lakás-takarékpénztárakkal, amelyekkel kapcsolatban az elmúlt húsz év tapasztalata az, hogy ez a megtakarítási forma nem szolgálja eredményesen a megfogalmazott otthonteremtési célokat. Ma már messze nem mutat olyan eredményeket a lakáspiacon, mint kezdetben, mi több, a szolgáltatók az állami támogatás egy részén is jelentős extraprofitra tesznek szert; megjegyzem, egyébként Európában a legmagasabb, 30 százalékos volt az állami támogatás ezen a konstrukción.

(9.50)

Az elmondottakra tekintettel a benyújtott módosítás arra tesz javaslatot, hogy a hatálybalépését követően megkötött lakás-előtakarékossági szerződések esetében, valamint a már korábban megkötött lakás-előtakarékossági szerződések meghosszabbítása esetén az előtakarékoskodó állami támogatásra ne legyen jogosult. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a már megkötött szerződéseket, illetve az eddigi befizetéseket a módosítás nem érinti, az állami támogatás ez esetben a futamidő végéig jár. Így azt is lehet mondani, hogy fokozatosan szűnik meg az állami támogatási rendszer  tehát nem a lakástakarék, hanem az állami támogatás, mondhatjuk, felmenő rendszerben , s nyilván ez idő alatt fokozatosan jelenhetnek meg a család- és lakásépítési támogatások új, remélhetően hatékonyabb elemei.

Tisztelt Képviselőtársak! Minden lehetséges eszközzel támogatjuk a fiatalok otthonteremtését, és igyekszünk folyamatosan bővíteni azon támogatások, lehetőségek körét, amelyek a fiatalok otthonteremtését segítik. A 2010-ben meghirdetett családpolitikai fordulatot meg is valósítottuk, 2010-hez képest kétszer annyit, vagyis mintegy 2000 milliárd forintot fordítunk családtámogatásokra annak érdekében, hogy Magyarországot olyan családbarát országgá tegyük, ahol a családok minden lehetséges támogatást megkaphatnak az otthonteremtéshez. Ezt a célt szolgálja a benyújtott törvényjavaslat is, amelynek köszönhetően a lakáskasszák által zsebre tett jelentős extraprofitot is hatékonyabb otthonteremtési programokra fordíthatjuk.

Mindezeket szem előtt tartva kérem tehát képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Manninger Jenő képviselő úr. Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Maga a javaslat is vérlázító, amit elénk tettek, de a képviselői indoklások egész egyszerűen botrányosak. Ne haragudjanak, képviselőtársaim, ha ezt végiggondolják, képesek tükörbe nézni este és nyugodtan lefeküdni?! Most őszintén! Ne válaszoljanak nekem, de gondolják végig: van az az előny, van az a karrierút, van az a pénz, amiért  ne vigyorogjon, egyáltalán nem vicces!  önök képesek ekkorát rúgni magyar fiatalok tízezreibe? Le tudnak feküdni ezután nyugodtan? Teljesen őszintének tűnő módon próbálják előadni azokat a nettó hazugságérveket, amelyekről mindannyian tudják itt ebben a teremben, hogy nem igazak. Mi is tudjuk és önök is tudják, hogy hazudnak. Teljesen egyértelmű, hogy a lakás-takarékpénztárak eddigi rendszere nem arra lett kitalálva, nem az volt az üzleti modell célja, hogy az új építésű lakások számát drámai módon növelje. Ne hazudozzanak tehát itt a saját céljaikkal karöltve az egész történetről abban az irányban, hogy itt az lett volna az eredetileg artikulált cél, hogy minél több új építésű lakás szülessen, mondjuk, egy OTP-s vagy fundamentás szerződésen keresztül Magyarországon! Ez nettó hazugság, kérem szépen!

Aki itt ügyvéd a teremben, és vannak önök jó páran, nagyon jól tudják, hogy amikor a CSOK-ra hivatkoznak, és arra hivatkoznak, hogy majd a megszüntetett lakástakarékpénztár-szerződések helyett majd CSOK-ot tudnak felvenni az érintettek, megint csak hazudnak. Nagyon jól tudják, hogy egy nettó 300-350 ezres kereset alatt az érintett bankok többsége ilyen vagy olyan kifogásokkal egyszerűen elhajtja az igénylőt. Egyébként támogatom a CSOK-ot, de a CSOK a jelen formájában jellemzően a nagyobb városokban lakó, és a mondjuk, 10-20 millió forintnyi tartalékkal vagy kezdőtőkével rendelkezők számára jó, és jó hogy így van. Tehát nincsen semmi baj ezzel a rendszerrel, bővíteni kellene; ebben is egyetértünk. De azt hazudni, hogy a lakás-takarékpénztárak tevékenységét és a lakáscélú előtakarékosságot mindez kiváltaná, egész egyszerűen elképesztő. Olyan fiatalokról és olyan középkorúakról is beszélünk, akiknek még nincs gyerekük, de szeretnének. Tehát, képviselőtársaim, egy demográfiai tél közepén ilyen szinten belebabrálni életkezdési támogatásokba, lehetőségekbe, ez nemcsak barbárság, hanem történelmi bűn, amit a történelem számon fog kérni önökön.

S el kell mondjam azt is, hogy ha valakinek még nincs gyereke, de már van öngondoskodási szándéka, vannak lakáscéljai, kutya kötelességük támogatni ebben. Lehet egyébként legitim szakmai vitát folytatni arról, hogy a 30 százalékos állami láb sok vagy nem sok. Nyitott vagyok erre a vitára. Lehet arról is gondolkodni, hogy a különböző LTP-cégek tevékenysége ebben a formában tarthatóe vagy sem. Én is a szakmai köreinkben számos kritikát megfogalmaztam azon üzleti módszerekkel szemben, ahogyan terjesztik ezeket a szerződéseket, és ahogyan próbálják rábeszélni az embereket arra, hogy vegyék igénybe ezeket. De mindaz, hogy vannak működési problémák és rendezendő dolgok, nem jelenti azt, hogy le kell dózerolni az egész rendszert, és meg kell szüntetni egy olyan támogatási formát, amelynek a demográfiai kivetülése egyértelműen kimutatható, és egyértelműen javít a katasztrofális magyar népesedési helyzeten. El vagyok képedve tehát, hogy nem a működési problémákat, zavarokat kívánják kezelni, hanem egyszerűen megpróbálják megszüntetni ezt az egész rendszert, és sóval behinteni a helyét is.

Azt is el kell mondjuk, hogy miközben a kormány feléli a jövőt, azért számomra egészen durva, hogy majdnem kilenc évvel a balliberálisok regnálása után még mindig visszamutogatnak arra az „elmúlt nyolc évre”. Pedig hát van önöknek közös történelmi bűnük. Az az otthonteremtési katasztrófa, ami most kimutatható, a balliberális kormányok és a Fidesz-KDNP közös nagykoalíciós bűne. 2001-ben, amikor kiengedték a szellemet a palackból, és az egyoldalú szerződésmódosítások lehetővé váltak  az itt ülő ügyvédek tökéletesen tudják, hogy miről beszélek , akkor bizony a devizahitelezés szörnyetege kiszabadult a palackból. Aztán jött a balliberálisnak nevezett kormányok történelmi bűne, hogy engedték felszaporodni ezt a hitelállományt egy elképesztő, kezelhetetlen szintre. Majd aztán jött az egymást követő két Fidesz-kormány, amely piaci árfolyamon forintosított, a családok évében rekordszámú kilakoltatást engedélyezett, lepaktált a bankokkal, lepaktált az EBRD-vel, a Bankszövetséggel, tehát egyfajta gyarmati, vazallusi, szolgai módon mindenkivel lepaktált, aki a magyar emberek kifosztásában részt vett, és az érintett magyar emberekért csak kozmetikai jellegű lépésekre volt hajlandó.

El kell mondjam azt is, hogy ismerem jól a különböző LTP-cégek és lakás-előtakarékossági formákkal foglalkozó cégek működését, hátterét. Azt is látom, hogy egyáltalán nem működtek tökéletesen. De tisztességtelen piaci profitról beszélni…! Hölgyeim és uraim, nyolc éve vannak kormányon. Nyolc évig hagytak egy tisztességtelen gazdálkodási környezetet ilyen formában? Nyolc év után most jut eszükbe, hogy két nap alatt kell ledózerolni egy állami támogatási formát azért, mert önök képtelenek voltak kiegészíteni és kijavítani ezt a rendszert, illetve javítani a működési hibákon? Hát az önök alkalmatlanságáról árulkodik ez a javaslat! Pontosan arról szól ez a javaslat, hogy önök méltatlanok és alkalmatlanok Magyarország vezetésére, mert ki akarják zavarni az érintett magyar fiatalokat az országból, szinte hozzá akarnak járulni ahhoz, hogy máshol keressenek boldogulást, mert önök elveszik ezt a lehetőséget tőlük. Még arra sem nyitották ki az ajtót, hogy aki meg akarja hosszabbítani a lakás-előtakarékossági szerződését, az az állami támogatást a meghosszabbítás idejére is normális módon, teljeskörűen igénybe vehesse. Azzal meg nem is foglalkoznak, hogy milyen piaci káoszt okozhatnak mindezzel. Tehát ha ezek a társaságok most, a roham után nem tudják hirtelen fedezni azt, amit ki akarnak venni tőlük, nem vagyok benne biztos, hogy az OBA képes lesz teljes körben helytállni, és nem vagyok biztos abban, hogy bármilyen cselekvési terve, felkészülési terve lenne Magyarország Kormányának azt illetően, hogy egy ilyen piaci zavart hogyan kezeljen.

S természetesen beszélhetnénk arról is, hogy az a mintegy 2500 ember, aki ezeknél a cégeknél dolgozik vagy érintettként ebben a rendszerben részt vesz, most megtudta, hogy két nap alatt elveszíti az eddigi életútját, megélhetését. Azt kell hogy mondjam, ha tisztességesek vagyunk, akkor értük is aggódunk a tekintetben, hogy ha mondjuk, jövő év január 1-jével tudták volna meg ezt, akkor talán tudtak volna valamit igazítani az életükön. De elsősorban a magyar fiatalok, a magyar középkorúak azok, akikért aggódnunk kell, mindenkiért, akinek lakáscélja volt, van ebben az országban. Jelen pillanatban önök ebbe belebarmolnak, mint elefánt a porcelánboltban, és egész egyszerűen kezelhetetlen helyzeteket állítanak elő.

Teljesen jogos, hogy eddig lakás-előtakarékossági szerződés alapján nem új lakások épültek főleg, hanem mondjuk, azt az önrészt fizették ki ebből, ami által sokan csak így tudtak ingatlanhoz jutni. Lehet, hogy ez nem jelenik meg a statisztikában mint CSOK-os új építésű lakás, vagy Garancsi úr nem épít lakóparkot belőle, és nem adja el az új építésű lakásokat a jóbarátoknak, de azért el kell mondjuk, hogy ha valaki így tud az élete kezdéséhez hozzájárulni és így tud egy önrészt finanszírozni, hát miért ne támogassa ebben Magyarország. Félreértés ne essék, nem a magyar kormány támogatja ezeket az embereket, nem is az ellenzék, itt az adófizetők pénzéről és egy újraelosztási mechanizmusról van szó, amelynek az lenne az érdeke, az alapvető célja, hogy a magyar reprodukciót támogassa, hogy a kivándorlási spirált lassítsa, hogy a vágyott gyermekek világra jöhessenek. S ne magyarázzon nekem egyik fideszes képviselőtársam sem demográfiai hátterű szándékról, amikor ledózerolnak egy ilyen állami támogatási formát, mert egész Európában Magyarországon a legnagyobb a szakadék a vágyott gyermekek száma és a valóban világra jövő gyermekek száma között, és az önök regnálása idején tovább csökkent az élve születések száma!

(10.00)

Én támogatom a családi adókedvezményt, támogatom a családbarát intézkedéseket, nehogy azt higgyék, hogy amit önök mondanak, az nekem eleve rossz! Egyáltalán nem. Támogattam a honvédség kerítéshez küldését, támogattam nagyon sok olyan családbarát lépést, amiben egyetértés volt köztünk. Tehát egyáltalán nem vallom azt a, mondjuk, Európai Parlamentben tapasztalható elvet, hogy minél rosszabb nekünk, annál jobb nekik. Egyáltalán nem.

Csak a helyzet az, hogy a magyar népesedési katasztrófát tovább súlyosbítják ezzel a lépéssel, két nap alatt átvíve, tuti garantált piaci zavarokat okozva, valamilyen külső lobbierő általi behatás folytán. Önök teljesen egyértelműen megadták magukat azon lobbistáknak, akik kívülről megdolgozták önöket.

Miről is beszélünk? Beszélhetnénk arról is, hogy miközben a magyar fiatalok számára az állami támogatás lehetősége megszűnik, a Rogán-féle lakáslottó estében az az állami támogatás, ami tudtommal 30 százalékos szinten továbbra is kimutatható, egyáltalán nem szűnik meg. Ez a javaslat érinti, hölgyeim és uraim? Tehát az a pilótajáték, amit a már betiltott fogyasztói csoportok vezetői által kivitelezhető módon önök engedélyeztek ebben a parlamentben, 30 százalékos állami támogatást élvez. A magyar fiatalok esetében az önálló otthon megteremtése, az, hogy ebben az országban megmaradhassanak az önök által teremtett nehéz körülmények között, 150 ezres albérletárak mellett, lehetetlen életkörülmények között, világrekorder áfával, és még így is itt maradnának, és önök beléjük rúgnak egyet.

Abszolút értelmetlen lépés, a saját szavazótáborukat legalább olyan súlyos módon megsértik, mint azokat, akik egyébként már külföldön vannak. Még rosszabb, hogy a külföldre menekültek számára is egy olyan üzenetet küldenek, hogy talán nincs is annyi értelme ide visszajönni, mint ők azt eredetileg gondolták. Kérem, hogy forduljanak vissza erről az útról. Nincsenek illúzióim 8 parlamenti év után. Nagyon jól tudom, hogy valamilyen külső lobbierő hatására önök felálltak, nyeltek egy nagyot, este valahogy majd a tükörbe fognak nézni. A gyávábbak megideologizálják maguknak, hogy ezt az őrültséget miért támogatják, a bátrabbak pedig elmondják, hogy ilyen-olyan célok mentén ezt a szemétséget le kellett nyomni a magyar parlament torkán.

Mégis kérném önöket, hogy ha mondjuk, a Trianon-emlékév kezdeményezése kapcsán, amit kiváló jobbikos képviselőtársaim kezdeményeztek, és Orbán Viktor Gyurcsány Ferenccel együtt leszavazta ezt a kezdeményezést, még ott is volt azért olyan a fideszes padsorokban, aki azt mondta, hogy ehhez már nem adja a nevét. Csak annyit kérek, gondolkozzanak el magányukban majd egypár másodpercig, és ha van önökben bátorság, ne adják a nevüket ehhez a szemétséghez. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja jelezte, hogy a 30 perces időkeretben két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Egy választópolgár levelével kezdeném. Beszéltünk arról, hogy ez a módosítás érinti a fiatalokat, a középkorúakat, de ne felejtkezzünk el, a nyugdíjasokat is érinti. Így egy levelet olvasnék el.„Kérem, tolmácsolja felháborodásom a nyugdíjasok elleni újabb támadásról a kormány részéről. Egyetlen megtakarítási forma a lakás-takarékpénztári megtakarítási forma, amely az idősek részére lehetővé tette a korszerűsítést, felújítást, nyugdíjasházban bérleti jog szerzését. Most ettől a lehetőségtől fosztja meg a kormány az időseket, pedig a lehetőségeink így is korlátozottak, sok területen a kormánynak köszönhetően. Felháborító, gyalázatos, népirtó a törvények sorozata, amit az idősek ellen elkövetnek. Bármekkora teher vagyunk a kormány számára, élve nem bújhatunk a föld alá”  írta ezt egy választópolgár.

Tisztelt Képviselőtársak! Ha Magyarországon megnézzük, hogy mik a legnagyobb problémák, az első helyre az egészségügy válságát tehetjük, második helyre a megélhetéstől, a szegénységtől való félelmet, ennek válságát, harmadik helyre a lakhatási válságot, utána az oktatásit és utána jön a korrupciós válság. Hát, képviselőtársaim, szép felsorolás! Kezdhetjük így ezt a keddi napot! Csak tudják, olyan déjà vu érzésem van ezen a mai napon. Ahogy kormánypárti politikusok meg államtitkár úr felszólalt, elmondta, hogy itt semmi baj nem lesz az eddigi megtakarításokkal, ne féljenek a pénzintézetek, ne féljenek a megtakarítással rendelkező állampolgárok. Tudják, ez elhangzott a magánnyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlásánál is. Ugyanezeket az indokokat hozták fel, és közben elloptak 3000 milliárd forintot.

Most körülbelül 1000 milliárd forint megtakarításról beszélünk. A gazdasági bizottsági ülésen Matolcsy elnök úrtól folyamatosan azt hallgattuk, meg már hónapok óta azt hallgatjuk Varga Mihálytól, Orbán Viktortól, Matolcsytól, hogy újabb gazdasági válság jön, leltek megint 1000 milliárd forintot, amit most rohadtul el lehet lopni a magyar néptől. És közben elmondják, hogy nincs mitől félni. Hát, kedves állampolgárok, egyszer már megcsináltuk önökkel, jövünk megint, ellopjuk a következő 1000 milliárd forintot is!

Nagyon déjà vu érzésem van. Bánki Erik képviselőtársam egyszer egy törvénynél, nem tudom, emlékezneke rá, akik itt voltak annál a vitánál, a szerencsejáték-törvénynél elmondott egy olyan ominózus mondatot, hogy megtisztítottuk a piacot. Ugyanez zajlik. Megtisztítjuk a piacot. Akkor Andy Vajna előtt, most meg Rogán Antal előtt. Tökéletes, képviselőtársaim! Csak ne gondolják azt, hogy ezt a végtelenségig lehet csinálni!

Hivatkoznak arra a felszólalás alatt, hogy a demográfiai helyzet javítása a legfőbb cél, hogy a magyar állampolgárok, családok lakáshoz juthassanak. Akkor mondanék önöknek néhány számot, és hogy nehogy az a vád érjen, hogy hazudok, a KSH nyilvános adataiból beszélek. 2003 és 2010 között, amikor MSZP-kormány volt, 279 455 lakás épült. Remélem, felírták ezt a számot. 2010 és 2018 között 88 861 új lakás épült. Úgy gondolom, akkor most már nem mutogathatnak vissza, hogy kinek a lakásépítési vagy lakástámogatási rendszere milyen sikereket okozott.

Nem fogunk vitatkozni, hogy a magyar családokat támogatni kell abban, hogy új lakáshoz juthassanak, meg hogy a régi lakásaikat fel tudják újítani vagy lakást tudjanak vásárolni. Ahhoz intézkedések kellenek. Kell a CSOK-program. Nem vitatjuk. Csak mindig azt mondtuk, hogy nem elégséges, és bővíteni kell azokat a támogatási formákat, amelyekkel segíteni tudjuk új lakáshoz a magyar fiatalokat, a magyar családokat, segíteni tudjuk, hogy lakást tudjanak vásárolni, és segíteni tudjuk abban őket, hogy fel tudják újítani a meglévő lakásaikat.

A következő felszólalásomban ki fogok erre is térni, hogy milyen mély a lakhatási szegénység Magyarországon. Csak azért, hogy egy kicsit megint számokat mondjak, hogy mekkora sikere volt az elmúlt 8 évben a kormánynak, ez a 90 ezer család segítése a CSOK-programmal dicséretes. De ha megnézzük a számokat, ma Magyarországon 1 756 905 család van, amelyik gyermeket nevel, 1-2-3-4 vagy több gyermeket. 1 027 719 olyan család van, akik élettársi kapcsolatban vagy családban élnek, de nem nevelnek még gyermeket. Ők szeretnének gyermeket. És ha ezeket a számokat összeadjuk, és még van 483 487 olyan család, amelyik élettársi viszonyban neveli a gyermekét, ez összesen 2 743 338 család.

Ennek 3,2 százaléka a 90 ezer család, a családok 3,2 százaléka, amelyik a CSOK-programhoz hozzá tudott jutni. Mondom, dicséretes, hogy a családok 3 százaléka ezt meg tudta tenni, csak azt gondolom, hogy nem azért dolgozunk itt az Országgyűlésben, hogy a családok 3 százaléka tudjon otthonteremtési kedvezményben részesülni, hanem azért ülünk itt, hogy 10-20-30-40-50 és minden család tudjon valamilyen támogatási formában részesülni.

Döbbenten láttuk azt, hogy tegnap délelőtt, amikor bejöttünk dolgozni a parlamentbe, szembesültünk egy újabb mocskos önálló képviselői indítvánnyal, és arra hivatkoznak, hogy a gazdasági kabinet megtárgyalta és megvizsgálta azt  végigtekintettük, mondta Bánki Erik , hogy hogyan is lehetne beavatkozni ebbe a megtakarítási formába. Mi lenne, ha egyszer úgy kezdenék, tisztelt képviselőtársaim, hogy megkérdezik az érintetteket, mondjuk, a magyar lakosságot? Hivatkoztak itt a postások kapcsolatában a napirend előtti felszólalásban, hogy a postásoknál milyen fontos, hogy kikézbesítik a nemzeti konzultációt.

(10.10)

Lehet nemzeti konzultációt ilyen fontos kérdésekben is folytatni. Ne költsenek ennyit rá! Interneten már nagyon olcsón sok mindent meg lehet oldani. Kérdezzék meg az érintetteket, hogy mit szólnak ehhez a programhoz! Kérdezzék már meg a szakmai szervezeteket! Tudják, az előttem szólók is beszéltek arról, én is beszéltem róla, hogy 2500 ember munkahelye foroghat kockán e módosítás kapcsán. Vagy nekik is azt fogják mondani, mint a közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek, akiket január 1-jétől utcára raknak, hogy menjenek műtőssegédnek, meg menjenek tartalékos katonának?

Ne haragudjanak, én azt gondoltam, hogy nyolc év után nem fognak már többet ilyen felháborító és undorító kezdeményezéseket a parlament elé vinni. Azt gondolom, jóérzésű ember ezt nem fogadhatja el, és nem lehet ezt megszavazni. Arra kérem önöket, hogy gondolják végig, egyáltalán a mai nap folyamán önök hogyan fognak tovább viselkedni a Magyar Országgyűlésben. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Az előbb tévesen mondtam a 30 percet; tehát 15 perc. De ezt jól tudja Varga képviselő úr, tapasztalt képviselő. Több mint 7 perce van. Öné a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban éles vita övezte már a tegnapi nap folyamán ezt az előterjesztést. Hivatkoztam erre a Törvényalkotási bizottság üléséről szóló kisebbségi vélemény megfogalmazása kapcsán. Elképesztőnek tartom, hogy egy ilyen nagyon régen működő rendszert ilyen kivételes eljárásban szüntetnek meg, vernek szét. Ez elfogadhatatlan! Elfogadhatatlan, mert ugyan önök ezt valószínűleg tervezgették ebben a bizonyos kabinetben már jó ideje, terveket szövögettek ennek kapcsán. Hogy mi volt vele a céljuk, azt talán Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársam helyesen fogalmazta meg. Ő is csak találgathat persze, de sok mindent hall az ember. Rogán Antal neve is felmerül ennek kapcsán sokszor. Azonban ez a konstrukció többre érdemes. A Horn-kormány vezette be ’96-ban ezt a konstrukciót. Az akkori szocialista többség fogadta el. Szerintem egy olyan konstrukció volt, amely emellett egyébként politikai konszenzussal működött. Ezt azóta senki nem támadta, senki nem akarta szétverni, senki nem akarta még csak megváltoztatni sem.

Önök többször beszéltek arról, hogy milyen típusú problémák övezték a lakás-takarékpénztárak rendszerét. Lehet, hogy ennek egy része alapos, valódi probléma. Lehet, hogy nem volt túl magas a pénzintézetek által hozzáadott érték, és tulajdonképpen a polgárok elsősorban persze természetesen e miatt a bizonyos 30 százalékos állami támogatás miatt kötötték meg ezeket a szerződéseket. De akkor ezzel kell foglalkozni. Akkor egy hosszú kiértékelése után a helyzetnek egy átfogó előterjesztést kell behozni, és korrigálni kell azokat a hibákat, amelyek a rendszerben vannak. Megjegyzem, hogy erre már több mint nyolc évük volt. Tehát ha extraprofitoznak meg mindenféle ilyen dolgokról beszélnek, meg hogy nem hatékony a rendszer, akkor éveken keresztül felléphettek volna az Országgyűlésben ennek a megváltoztatása érdekében. Ezt nem tették. Tegnap délelőtt tudta meg az ország nyilvánossága, késő délelőtt, hogy valamit terveznek, és néhány napon belül hatályba is léphet ez az előterjesztés. Azután, hogy tegnap kezdte el két bizottság megtárgyalni ezt az előterjesztést, a mai napon az Országgyűlés már szavazni is fog róla.

Ne haragudjanak, azok az érvek, amelyeket elmondanak, nem helytállóak. Ez a sokoldalúbb lába a lakástámogatás rendszerének. Többen elmondták, igen, van más lába is. Van a CSOK, megoldás sokaknak, de nem kizárólagos megoldás. Egy másfajta fellépés, másfajta segítség elsősorban a családos embereknek Magyarországon, a családoknak. Ez a konstrukció életkorban is a legszélesebb kört támogathatta, hiszen ahogy elhangzott Bangóné Borbély Ildikó hozzászólásában is, a nyugdíjasok is tudtak így félretenni annyit, amennyit tudtak, és ezt ki lehetett egészíteni a 30 százalékos állami támogatással, de egyébként a fiatalok, akik még nem alapítottak családot, ha az első munkahelyükön tudtak egy kicsit félretenni, elkezdhettek takarékoskodni jövőbeni lakáscéljaik érdekében.

Természetesen a családosok is használták ezt a konstrukciót, hiszen a gyermekek után is lehetett ilyen lakás-takarékpénztári szerződést kötni. Tehát akár egy többgyermekes család is, ha megtehette, több ilyet nyithatott, és ezáltal már egy komoly szerepe lehetett akár egy új lakás építése során is. Természetesen túlnyomórészt, vagy az én tapasztalatom szerint felújításokra fordították a magyar emberek ezeket a forrásokat. De mi a baj ezzel? Mi a baj ezzel akkor, amikor szinte semmilyen lehetőségük nincs, mondjuk, energiahatékonysági pályázatokon szerepelni, adott esetben azért, hogy tartósan csökkenjen a rezsiterhük?

Milyen más módszert tudnak önök most ajánlani a magyar embereknek azért, hogy nyílászárókat cseréljenek adott esetben a házukon? Szóval, nagyon sokan magyar emberek felújításokra, bővítésre fordították ezt helyesen. Az sem igaz, hogy új ingatlan vásárlására nem, hiszen új lakás vásárlására, de akár lakásépítésre is fordíthatták  nyilván annak egyik lábaként , illetve a hitelfelvételek kapcsán az önrészben is sokat jelentett sokaknak. Nagyon méltatlan az a pont az indoklásban, ami arról szól, hogy ebből medencét meg szaunát építettek volna. Azt szeretném mondani, hogy aki ilyeneket épít az ingatlanához, az nem lakástakarékot fog erre nyitni. Ez egy annyira pikírt, pofátlan mondat benne, ami, azt gondolom, az egésznek a diktátumjellegét, a felháborító mivoltát nagyon jól bemutatja. Döbbenet, amit csinálnak! Egyébként megjegyzem, hogy döbbenetet láttam sokuk arcán az egész tegnapi nap folyamán. Lehet, hogy vannak önök között olyanok, akik mondjuk, új képviselők és először találkoznak ilyen szituációval. De azt szeretném mondani önöknek, hogy nem lehet ezt majd ennyivel megúszni, hogy ilyen nagyokat mondanak, hogy a gaz pénzintézetek extraprofitja és nem tudom, mi még. Ez sok százezer magyar embernek, magyar családnak jelentett egy nagyon fontos lábat a lakáscéljaik megvalósítása érdekében.

Van még pár óránk. Azt kérném tehát önöktől, hogy gondolják újra ezt a kérdést. Vonják vissza ezt az előterjesztést! Ezekben a percekben is nagyon komoly tömegek fordultak most pénzintézetekhez, üzletkötőkhöz azért, hogy az utolsó pillanatban a hatálybalépésig még élhessenek azzal a lehetőséggel, hogy lakástakarék-szerződést kötnek. Ha ez annyira szörnyű konstrukció, akkor miért teszik ezt az emberek? Nyilvánvalóan nem erről van szó, önök hamis érveket hoztak fel. Ha pedig problémájuk van a rendszerrel, azt korrigálni kellett volna. Erről kellett volna előterjesztést hozni.

Az külön felháborító, hogy a jövőről e mellett az előterjesztés mellett semmit nem tesznek a magyar családok asztalára. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, Varga képviselő úr. Most megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Jaj, ne!)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Mai nap nyugodtan elmondhatjuk, hogy van sima lopás, van pofátlan lopás, és van ez a törvényjavaslat. Ez a javaslat a Demokratikus Koalíció szerint egyrészt gazdaságilag ostobaság, társadalmilag mélyen igazságtalan, üzleti értelemben pedig felháborító és korrupt.Kezdjük a gazdasági résszel! Van önöknek egy problémája, ezt Margaret Thatcher annak idején úgy írta le, hogy a szocializmussal az a baj, hogy egy idő után elfogy a más emberek pénze. Az a gazdasági növekedés, amit az elmúlt években Magyarország élvezhetett, az elsősorban a világgazdasági konjunktúrából és az európai uniós pénzek beáramlásából származott. A konjunktúra megdöccenni látszik. Beszélt már arról a képviselő asszony, hogy egyre több elemző mondja, hogy tartósan nem marad ezen a szinten, az európai pénzeket pedig bizony egyre inkább ahhoz kötik, hogy önök ne lopják el ezeket a pénzeket. Ebből az következik, hogy mivel önök semmilyen engedményre nem hajlandóak az átláthatóság, a korrupció visszaszorítása érdekében, bizony arra lehet számítani, hogy kevesebb pénz fog érkezni később Magyarországra.

(10.20)

Elkezdték hát az Orbán-csomag kidolgozását, elkezdték annak a megszorító csomagnak a kidolgozását és végrehajtását, amelyik szokásuk szerint azoktól vesz el pénzt, akik leginkább szegények, kiszolgáltatottak, akiknek leginkább szükségük lenne az állami támogatásra. Erről szól a felsőoktatás privatizálásának terve, a tandíj általánossá tétele, erről szól a kafetéria-rendszer támogatásának megszüntetése, a munkavállalók helyzetének rontása. Erről szólnak azok a tervek, amik kiszivárogtak, hogy az egészségügyi rendszerben a fizetős ellátások bővítését tervezik, és a szociális támogatások további meghúzását. Újabb célpont kell! A magánnyugdíjpénzt már eltapsolták, meg kell nézni, hogy hol van még pénz, honnan lehet még bevonni pénzt, hol lehet még megszorítani az állami költségvetésben. Találtak egy újabb nagy célpontot, ott van a lakás-takarékrendszer. Ki lehet venni az állami pénzt belőle, és újabb stadionokra költeni, és közben pedig a megtakarítást át lehet irányítani az önöknek kedves zsebekbe.

Tegyük azt is hozzá, hogy éppen e miatt a gazdasági környezet miatt ennek a lakáscélú megtakarításnak a megszüntetése gazdaságilag is komoly károkat fog okozni. Ugye, véget ért az önök áfakalandja a lakáspiacon, a barátaik megépítették azt, amit meg akartak építeni, és zsebre vágták az ott valóban meglévő extraprofitot, tehát ott is lesz egy keresletcsökkenés, az uniós pénzek visszafogásával csökkenni fog ott is a beruházási lehetőség. Most kiveszik ezt a lábat is, akkor még tovább folyják súlyosbítani az egyébként előttünk álló építőipari problémákat, válságot, visszaesést.

Mi a helyzet társadalmi értelemben? A lakáspénztár tipikusan arra volt jó, hogy az alacsonyabb keresetű polgárok, az idős emberek vagy éppen a fiatalok is elkezdhessenek takarékoskodni, hiszen viszonylag kis befektetéssel lehetett érzékelhető megtakarításhoz jutni. Épp ezért voltak népszerűek ezek a formák. Ez lehetővé tette az előrehaladást, és nagyon fontos szerepe volt abban is például, hogy a fiatalokat rászoktassa, ránevelje a takarékoskodásra, az előre tervezésre. Ehhez képest az nagyon klassz persze, hogy van CSOK-rendszer, de a magyar családok számára nagyjából ez annyit segít a lakáshoz jutásban, mint halottnak a csók. Néhányak számára, egy kisebbség számára elérhető és jó, a többiek számára azonban elérhetetlen.

Az a helyzet tehát, hogy persze értem, hogy önöket ez nem érdekli, önöket nem foglalkoztatja az, hogy mi lesz a magyar családokkal, miből újítják fel a lakásaikat, nem érdekli önöket az, hogy a nyugdíjasok hogyan tudnak félretenni felújításra vagy akár idősotthonba költözésre, nem érdekli önöket az, hogy mi történik a fiatalokkal, nem érdekli önöket az, hogy egyébként lesze megtakarítás. Az önök rokonai, barátai, üzletfelei már megoldották a lakásproblémáikat, a többiek meg oldják meg úgy, ahogy tudják. Azt kell önöknek mondanom, hogy ez elképesztő.

Hadd ajánljak még egy szempontot, csak eszembe jutott! Például tudjáke önök azt, hogy a társasházak jelentős részének van lakástakarékja? Hiszen ez egy nagyon jó megoldás arra, hogy a felújítási pénzt ilyen módon gyűjtsék össze, és némi támogatást kapjanak ahhoz a feladathoz, ami egyébként nagyon fontos. Ezt is el fogják önök venni, ezt a lehetőséget. Nehogy azt gondolják, akár önök, akár a választók, hogy csak azokkal tolnak ki, akiknek volt lakás-takarékpénztári szándéka, és akartak ilyen számlát nyitni. A társasházban élő emberek zsebéből is egy jelentős összeget kivesznek most.

Tisztelt Képviselőtársaim! Több képviselőtársam említette, én is szeretném szóba hozni, hogy természetesen azoknak is tönkreteszik most az életét, akik ezen a területen dolgoztak. Azoknak a fiatal embereknek a zöme, akik erre a munkára építették fel eddig az elképzeléseiket, meg kell mondanom önöknek persze, hogy nem önkéntes katonának fognak állni, és nem is feltétlenül azt az utat fogják követni, amit önök ki szeretnének jelölni a magyar fiataloknak, hogy munkások legyenek egy összeszerelő üzemben, hanem elmennek majd egy olyan országba Európában, ahol szükség van az ő munkájukra, az ő kreativitásukra, arra, hogy valaki munkát akar sikerrel végezni. Az önök rendszerének az egyik legnagyobb baja, hogy az ügyeskedőket, a csókosokat jutalmazza, azokat, akik pedig munkából akarnak élni, azokat bünteti.

De önöket ez nem érdekli. Lakásügyeik rendben vannak, az önökhöz közel álló üzleti körök megtalálják a számításukat, a gyerekek is rendben vannak, és az, hogy mi lesz a magyar átlagpolgárokkal, arra pedig fütyülnek. De persze ez nem öncél. Megtanulhattuk, hogy ha önök valami igazán nagy disznóságot csinálnak, akkor amögött üzleti érdekük is van, nem csak politikai számítás.

Nagyon könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a korábban bejelentett NOK-okat, leánykori nevükön vagy tisztességes nevükön lakáslottórendszert, ami ugye, valahogy sehogy sem akar bepöccenni, mert nincs az a bolond, aki ilyen feltételek mellett ebben részt venne, Rogán Antal miniszter úr a letelepedési kötvény nagy barátja, amikor látszott már, hogy annak az üzletnek vége van, akkor újabb bizniszként beterjesztette ide a parlament elé…  szóval, látszik, hogy nem megy elég jól ez a rendszer. De hát most itt a nagyszerű lehetőség, hiszen ott megmarad az állami támogatás, át lehet terelni majd a megtakarítást ebbe a rendszerbe, már ha lesz olyan bolond, aki hajlandó önökre bízni magát, hajlandó elhinni az önökhöz közel álló üzleti vállalkozásoknak, hogy ez egy tisztességes rendszer lesz.

Ez a cél tehát, az a lényeg, hogy mehet persze a dolog, nem sok a 30 százalék állami támogatás akkor, ha olyan zsebekbe megy, amiket mi kijelölünk. Ha valaki üzleti alapon akar érvényesülni ebben az országban, ha valaki egy törvény által alkotott lehetőséggel él, akkor az extraprofit  hallottuk Bánki Eriktől. Na, ha majd odakerül, ahová önök akarják, akkor nem extraprofit lesz, hanem a megérdemelt munka alapján joggal járó üzleti vállalkozást elismerő profithaszon, úgy, mint Mészáros Lőrincnél, az Orbán családnál, Tiborcz Istvánnál, és folytathatnám tovább ezt a nagyon-nagyon hosszú sort. Arról van tehát szó, hogy újabb bizniszt szeretnének juttatni olyanoknak, akik önökhöz közel állnak.

Ezért van aztán az  Bánki Erik elmondja , hogy ez a 60 milliárd, amit persze tíz évre kell elosztani, ez csípi az önök szemét. Persze, hogy csípi, azért, mert nem önök embereihez került, hanem a piacon versenyző üzleti vállalkozásokhoz, akiknek dolgozni kellett érte. Ebből következik aztán az a jogi abszurd, amit itt elővezettek, hogy sürgősségi, statáriális tárgyaláson nyújtották be az Országgyűlés elé ezt a javaslatot, hogy 24 óra alatt nyomnak keresztül egy ilyen jelentőségű törvényt. Kikerülték a törvényalkotást, hogy, hogy nem, a kormánynak hirtelen megtetszett ez a javaslat. Eddig eszébe se jutott szerencsétleneknek, kár, hogy Tállai államtitkár úr kiment, mert izgatottan kérdezném: vajon a költségvetés tervezésénél még nem volt ismert az, hogy vannak lakáskasszák, az akkor újdonság volt, azt nem vették észre a költségvetésben, hogy van ilyen? Amikor a megalapozó törvényt készítette elő a kormány, akkor nem konzultált a Fidesz gazdasági kabinetjével? Ez majdnem annyira fontos szerv már, mint a Politikai Bizottság volt az előző pártállamban. Nem álltak vele szóba? Hogy történt ez, hogy váratlanul szembesültek ezzel a problémával a költségvetés elfogadása után néhány hónappal? Hogy lehet ez?!

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatnak ez az elfogadási módja sérti még az önök szedett-vedett alkotmányos rendszerét és Alaptörvényét is, sérti a jogbiztonság elvét, sérti a megfelelő felkészülési idő biztosítását, jogellenesen szünteti meg a hosszabbítás lehetőségét azok számára, akik egyébként azzal a feltétellel kötötték meg a szerződésüket, hogy később még dönthetnek a hosszabbításról. Most mondom önöknek: biztos vagyok benne, hogy hosszú pereskedés fog még ebből következni, ugyanúgy, ahogy ez történt a kafetériautalványoknál annak idején. Azt is elvesztettük, azt is a magyar adófizetők fizették ki, és nem önök, képviselőtársaim.

Azt szeretném kérni önöktől, hogy egy pillanatra gondoljanak úgy a közpénzre, bármilyen nehezükre esik, mintha az az önök pénze is lenne, mintha önök is a köz része lennének, mintha nem csak a saját üzleti érdekeikről lenne szó. Hogyha valóban úgy gondolják, hogy gond van a lakástakarék-rendszerrel, akkor kezdjünk erről egy értelmes vitát, ne kamu nemzeti konzultációt sok milliárdért, hanem egy valódi társadalmi vitát. Kérdezzenek meg szakembereket! Kérdezzék meg az érintetteket! Kérdezzék meg a társadalmat, és ha szükséges a változás, akkor egy megalapozott, normális törvényjavaslatot tisztességes módon, rendes tárgyalásban hozzanak a parlament elé, és vitatkozzunk róla, mert akkor fogja bárki önöknek elhinni azt, hogy itt nem kizárólag a költségvetési kiadások csökkentéséről, újabb padlássöprésről van szó, és nem csak arról, hogy a megtakarításokat meg át akarják csatornázni az önökkel baráti viszonyban álló zsebekbe. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK, az MSZP és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Arató Gergely képviselő úr. Most megadom a szót Csárdi Antal képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány politikája egyértelműen és végérvényesen szembemegy a társadalommal, azzal a társadalommal, akitől a felhatalmazást kérte és kapta. És igen, én itt most folytathatnám úgy a felszólalásomat, hogy szembemegy, hiszen az Albertirsa és Kecskemét között tervezett 400 kilovoltos vezeték az emberek feje fölött fog elmenni.

(10.30)

Folytathatnám azzal, hogy önök állami finanszírozású felsőoktatási helyeket szüntetnek meg vagy csökkentik nagymértékben, bár itt egy egész friss történetről van szó, önök ellehetetlenítik végérvényesen az emberek lakáshoz jutását, és azt gondolom, hogy ezt érdemes kontextusba helyezni. Ma azt a helyzetet sikerült előállítaniuk önöknek, Bánki képviselőtársam, hogy a költségvetés tárgyalásánál önök lesöpörték az LMP javaslatát a bérlakásépítési alapra vonatkozóan, önök most ellehetetlenítik a megtakarítás lehetőségeit, és gyakorlatilag az történik, amit mi már régóta látunk, hogy a lakhatási válság ebben az országban tovább nő.

Azzal érvelnek, hogy azért rossz a jelenlegi rendszer, és azért kell a lakás-takarékpénztáraknak az állami támogatását megszüntetni, mert extraprofitot termel a bankoknak. Azt mondják, hogy azért kell az állami támogatását megszüntetni a lakás-takarékpénztári rendszernek, mert jakuzzikat építettek belőle, mert medencéket építettek belőle vagy mert autót vásároltak belőle. Én azt gondolom, hogy egy kicsit nézzenek magukba, tisztelt képviselőtársaim, nézzenek magukba, és vegyék észre, hogy a törvényalkotás a rendelkezésükre áll. Kétharmados többséggel rendelkeznek a parlamentben, és a kormány saját törvényalkotási lehetőségeiről még nem is beszéltem. És azt gondolom, hogy itt az a kérdés, hogy ezek a problémák megoldandó feladatként merülneke fel, akkor tessék ezeket megoldani, mint ahogy megoldották ezt az ingyenes készpénzfelvételnél, mert a szabályozás az önök feladata és felelőssége, vagy ahogy megoldották ezt például a hitelezés feltételrendszerének a mostani szigorításában. Azt gondolom, hogy minden eszköz az önök rendelkezésére áll akkor, amikor egy önök szerint hibásan működő rendszer működik. De önök nem ezt csinálják, önök megszüntetik, és elsőre, bevallom töredelmesen, amikor tegnap én ezzel a javaslattal találkoztam, elsőre le sem esett, hogy miről szól ez a dolog.

De azt gondolom, hogy érdemes továbbmenni, mert azt gondolom, hogy ez a döntés, ez a törvényjavaslat nemcsak hogy ellehetetleníti a fiatalok lakáshoz jutását, hanem az öngondoskodás lehetőségét csökkenti oly mértékben, ami elfogadhatatlan egy olyan kormányzat esetében, illetve minden kormányzat esetén, de abban az esetben mindenféleképpen kiemelten, amikor önök azt hazudják az emberek szemébe, hogy a családok éve 2018. Önök a családok évében ellehetetlenítik a családalapítást, ellehetetlenítik a fiatalok lakáshoz jutását. Tudom, ismerem a szlogent, tudom, hogy mit fognak erre mondani: hogy a Fidesz teljesen elkötelezett a lakáshoz jutás támogatásában. Hát, köszönöm szépen!

Egy példát hadd mondjak el, mert azt gondolom, hogy a CSOK-nak a felhasználhatósága ezen keresztül tökéletesen bemutatható. Képzeljünk el egy 25 éves fiatalt, aki most jött ki az egyetemről, megismerte a barátnőjét, összeházasodtak, és családot szeretnének alapítani, de nem akkor szeretnének önálló, saját lakásba költözni, nem akkor szeretnének lakást vásárolni, amikor már a harmadik gyermek is úton van, hanem már az első gyermeket is szeretnék egy lakásban felnevelni. Tudom, furcsának hangzik, de higgyék el nekem, képviselőtársaim, van ilyen. És én azt gondolom, hogy ha megnézik, akkor érdemes megnézni, hogy a CSOK, amit kifizetett az állam az igénylőknek, annak a túlnyomó többsége 1 millió 400 ezer forintos támogatást nyújtott. Hogyha megnézik, hogy ez a 1 millió 400 ezer forintos támogatás milyen mértékű akkor, amikor Budapesten egy áltagos 60 négyzetméteres lakás 25 és 30 millió forint között van, akkor én azt gondolom, hogy a Fidesz lakhatáshoz való támogatását egy mondattal sikerült értékelnem. 1 millió 400 ezer forint, mert azt gondolom, hogy csak önök gondolják ebben az országban azt, hogy a harmadik gyermek után merül fel az igény saját lakásra.

Én azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Bank is nagyon sokat beszélt arról a felelős öngondoskodásról, amit joggal próbálunk népszerűsíteni a társadalmon belül, és azt gondolom, hogy ezt az öngondoskodást, magát az ehhez való hozzáállást és az ebben való bizalmat teszik tönkre ezzel a törvényjavaslattal. Mert eddig, ugye, az volt, hogy állami támogatással egy tisztességes hozamhoz lehetett jutni ebben a rendszerben, merthogy egyébként az alacsonyan tartott alapkamat, ami egyébként valóban serkenti a gazdaság működését, azt eredményezi a másik oldalon, hogy a betéti kamatok ebben az országban gyakorlatilag mínuszos vagy nullás hozamokat hoznak, és én azt gondolom, hogy ez mindannyiunk felelőssége itt ebben a Házban, hogy olyan rendszert működtessünk, ami a társadalom érdeke, ami nemcsak azokat segíti, akik a gazdasági felső 10 százalékhoz tartoznak. Higgyék el, akik jakuzzit meg medencét építenek, nem őnekik fontos a lakás-takarékpénztári rendszer fenntartása!

Azzal kell folytatnom, hogy ráadásul, hogyha ez a fiatal család, amelyről az előbb beszéltem, nem tud félretenni, nem tudja igénybe venni azt a CSOK-támogatási formát, amit önök kínálnak, akkor albérletbe kényszerül egy olyan környezetben, olyan gazdasági környezetben, amikor az albérlet ára Budapesten egy átlagfizetésnek a 60 százalékát viszi el, rezsivel együtt egy kicsit többet. Én azt gondolom, hogy ebből azért viszonylag könnyen levezethető, hogy ha a fizetésnek, egy fiatal fizetésének a 60 százalékát elviszi, akkor megtakarítása nem lesz, és azt gondolom, mindannyiunknak az lehet a célunk, és higgye el, az utcán az embereknek is az a céljuk, hogy saját megtakarításaik legyenek.

A jelenlegi lakásállomány el van öregedve, és ezt a támogatást a társasházak is igénybe tudták venni, ahogy képviselőtársam már nagyon helyesen rámutatott. Most ők is bajba kerülnek, az ő helyzetük is megnehezedik, pedig higgyék el, képviselőtársaim, hogy egy társasházi felújítás, legyen szó a közösen használt területeiről vagy homlokzatfelújításról, komoly százmilliós költségébe kerül a lakóközösségnek. Nekünk feléjük is van felelősségünk, és én azt gondolom, hogy ha ez a javaslat átmegy, akkor a társasházaknak körülbelül a háromnegyedét nem fogják tudni felújítani, ami a lakásállomány további öregedéséhez vezet, és hogyha önök közül bárki foglalkozott volna azzal a szociális rehabilitációs programmal, amely egészen a rendszerváltástól az önök 2010-es kormányra jutásáig működött, akkor pontosan tudnák, hogy milyen problémát vesznek a nyakukba. Ennek a folyamatnak a végén igenis ott van az, hogy lesznek olyan területek ebben az országban, amelyek súlyosan el tudnak majd szlömösödni.

Azt gondolom, hogy ha a Magyar Nemzeti Bank folyamatosan preferálja azt a programját, amely a társadalmat pénzügyi tudatosságra neveli, akkor, hogy nekünk nem csökkentenünk kellene ezeket a lehetőségeket, hanem növelnünk. Legalább önmagukhoz legyenek hűek, ha szabad ezt mondanom, és én elhiszem, hogy a Fidesz gazdasági kabinetében nincsenek ilyen gondok, biztos vagyok benne, hogy a Fidesz gazdasági kabinetében, ha megnézzük a résztvevőknek a bankszámláját, akkor mindenkinek nyolc számjegyű összeg áll a bankszámláján rendelkezésre. Na most, a társadalom nem így áll, az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, mert a társadalom túlnyomó többségének öngondoskodásra van szüksége, megtakarításokra van szüksége, és ebben a kormánynak, a parlamentnek és önnek is, Bánki Erik képviselő úr, felelőssége van, hogy ezt meg tudjae tenni.

Azt gondolom, hogy végül, de nem utolsósorban azért kiderült, hogy mi van e mögött a javaslat mögött valójában. Igen, Bánki képviselő úr, tudjuk, hogy miről szól ez a dolog: ez a törvényjavaslat nem szól másról, mert más értelme nincsen, mint hogy a Rogán Antal által beterjesztett lakáslottót akarja népszerűsíteni, illetve  megfordítom ezt a mondatot  el akarja takarítani képviselőtársam a lakáslottónak a konkurenciáját. Erről szól ez a dolog.

(10.40)

Mert ez a rendszer nem lottón kisorsolt hozam volt, ezt az állam garantálta, és azt gondolom, hogy amikor a Rogán Antal és Nyéki Zoltán érdekeltségébe tartozó lakáslottó-társaságok ránéznek erre a törvényjavaslatra, akkor rendkívül elégedetten dőlnek hátra.

És tudom, most az következik majd, tisztelt képviselőtársaim, hogy elhangoztak a vezérszónoki felszólalások  illetve még van egy hátra , ellenzéki hozzászólások következnek, amiben önök nem fognak részt venni, hanem majd csak zárszóként, amire nem lehet reagálni  erre reagálhatunk, mert ez a szokásos forgatókönyv , és valószínűleg így lesz ez, mint ahogy eddig már megszoktuk, még akkor is, ha Tessely képviselőtársam végre kiolvasta a Blikket meg a Nemzeti Sportot és a Népszavát. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.  Közbeszólás az ellenzék soraiból: Népszavát?)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces felszólalásokra van lehetőség, de jelentkezőt nem látok. (Közbeszólások az ellenzék soraiból, többek között: Elnök úr! Kihagyta a Párbeszédet!  Nyolc órától be van jelentkezve!) Tisztelt Mellár Képviselő Úr! Itt a forgatókönyvben nem szerepel. (Cseresnyés Péter: Meg kell nyomni a gombot például!  Közbeszólások az ellenzék soraiból, többek között: Udvariasan, mert kitiltanak!) Sima felszólalásra jelentkezett Mellár Tamás képviselő úr, de kivételesen megadom a szót vezérszónoki felszólalásra. Öné a szó, Mellár Tamás képviselő úr.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Ígérem, nem fogok visszaélni a lehetőséggel, és nagyon-nagyon rövid leszek majd, annál is inkább tehetem ezt, hiszen a képviselőtársaim már nagyon sok mindent elmondtak, és nem szeretném ismételni őket. Azt gondolom, hogy az egész törvényjavaslatnak az egyik legnagyobb problémája az, hogy egy viszonylag hosszú, 22 éves konszenzust bontott most fel ezzel a Fidesz, hiszen 1996 óta működik jól ez a lakástakarékossági rendszer, és azt gondolom, hogy az is késő volt, hogy ezt 1996-ban vezették csak be. Amikor 1976-ban módom volt az NSZK-ba látogatást tenni, akkor ott már évtizedek óta működött egy olyan konstrukció, amelynek az volt a lényege, hogy a lakáscélú megtakarításokat ösztönözzék, hogy az állam ugyanakkora mennyiségű, 50 százalékos hozzájárulással segítette ezt a dolgot, és nagyon jól működött, ennek következtében nagyon sok lakást építettek Németországban, és ez a rendszer valamilyen módon ott azóta is működik.

Itt elhangzott, és én csak rá szeretnék erre erősíteni, hogy valóban a kisembereknek a kis megtakarításait gyűjtötte ez össze, és kétségkívül igaz, hogy ezek alapvetően nem lakásvásárlásra vagy új lakás építésére, hanem felújításokra fordítódtak, de hát ne felejtsük el, hogy eléggé elöregedett a magyar lakásállomány, ebből következően ezek a megtakarítások jogosak.

A kormányzati kritikával kapcsolatosan: elhangzott itt az előzőekben, hogy felújításra fordítják, illetve hogy nagyon jelentős az állami támogatás, 70 milliárd forint/év, és az is, hogy jelentős haszonra tettek szert a közvetítők 2010 utántól, mintegy 60 milliárd forintos  Bánki képviselő úr szavaival élve  extraprofitra tettek szert. Én azt mondom, hogy ezek a kritikák helytállóak, valóban ez van, és én megértő vagyok. De ha ezek a problémák vannak, ezeket nem lehetett volna vagy nem lehetne még most is orvosolni? Nem lehetne kisebbre szabni az állami támogatásnak a részét, illetve nem lehetne úgy szabályozni a közvetítőket, hogy ne keletkezzen ott extraprofit, hanem csak egy normál profit? Nyilvánvalóan meg lehetett volna tenni, tehát lehetett volna ezt a rendszert javítani, és azokat a hibákat, amelyek valóban hibák benne, kiküszöbölni. 2010 óta lett volna egyébként erre mód és lehetőség, azonban a kormány mégsem élt ezzel, és most jön elő ezzel a dologgal, hogy 2010 óta micsoda nagy extraprofit alakult ki.

Akkor felmerül a kérdés, hogy vajon miért ez a felszámolás. Talán hiányzik ez a 70 milliárd forint/év a költségvetésből? Tehát ennyire rossz helyzetben van a költségvetés? Egyébként, ha nagyon hiányzik, akkor javasolnám, hogy az állami propagandára kiadott több mint 60 milliárdot kellene valamilyen módon csökkenteni.

Vagy talán valamilyen más dolog van emögött, hogy valaki más akarja rátenni a kezét kezelőként erre a 800-1000 milliárd forintos vagyonra? Én nem akarok itt most rejtvényeket fejteni, hogy vajon kinek lesz ez az érdeke, a képviselőtársaim a korábbiakban már nevesítettek itt dolgokat, de mindenképpen felmerülhet ez a kérdés. Vagy pedig még ennél is tovább lehet menni, és ez a továbbmenés pedig azt jelentheti, hogy nem pusztán csak kezelőváltást akarnak létrehozni, hanem ezt az egész összeget egész más módon szeretnék felhasználni? És ez az egész más felhasználási mód nyilván arra is szolgálhat, hogy a költségvetésnek a nagyon nehéz helyzetén próbálnának valamilyen módon javítani. E tekintetben egyébként a licenc már kidolgozott, hiszen a magánnyugdíjpénztáraknak a lenyúlása, az akkor kialakított technika, technológia, azt gondolom, most is működhet és most is érvényes lehet.

Tulajdonképpen ez az egész eljárás rajtaütésszerűen történt meg, ami számomra teljesen meglepetés volt, hogy a tegnapi napon a Gazdasági bizottságban 11 óra 2 perckor került kiosztásra ez a törvénymódosítás, és 11 óra 3 perckor már szavaztunk arról, hogy ezt tárgysorozatba vesszük, természetesen abszolút nem volt idő arra, hogy ezt átnézzük, és hogy érdemi véleményt tudjunk megfogalmazni ezzel kapcsolatosan, aztán a ma reggeli hírekben már azt hallottam, hogy a Gazdasági bizottság ezt megtárgyalta és elfogadta, és javasolja elfogadásra, holott megtárgyalásról abszolút nem volt szó, hiszen nem is lehetett szó, mert nem volt rá időkeret. Nekem állandóan azt szokták mondogatni, hogy miért ülök benn a parlamentben, miért fogadtam el a mandátumomat, hiszen itt úgysincs értelme érdemi munkának.

Én általában azt szoktam mondani, hogy dehogyisnem, nagyon is van, itt a helyem, itt szakmai kérdéseket kell megvitatni, na de ilyen körülmények között egy ilyen fontos kérdésről nem lehet megalapozott szakmai vitát folytatni, ha tegnap 11 óra 2 perckor kaptuk meg az előterjesztést, és nulla idő van arra, hogy az a Gazdasági bizottság, amelyik a legmagasabb szakmai fórum, erről nem is tud érdemben vitatkozni, és itt pedig van néhány percnyi idő arra, hogy próbáljunk valamit elmondani róla, de szakmai párbeszéd itt sem alakulhat ki.

Én mindezek alapján nem tudom támogatni és a Párbeszéd sem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot, és arra szeretném kérni a kormányt, hogy vonja vissza, és ezt a kérdést egy normális menetben tárgyaljuk meg, úgy, hogy itt tartós és szakmailag megalapozott, jó álláspont alakulhasson ki, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan tudjuk rendezni hosszabb távra is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Mellár Tamás képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásokra van lehetőség frakciónként egy képviselő, valamint az elsőként szólásra jelentkező független képviselő számára, a fennmaradt időkeretek terhére. Kettő percre megadom a szót Bősz Anett független képviselő asszonynak.

(10.50)

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék a munkamódszerről szólni én is néhány szót, ahogyan azt már több ellenzéki kolléga is megtette. Elfogadhatatlan, hogy az ötletből néhány perc leforgása alatt lesz törvénymódosító javaslat, aztán néhány óra leforgása alatt törvény, azt követően néhány óra múlva pedig hatályos szabályozás. Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy 2018-ban ebben a Házban arról kell beszélni, hogy a demokrácia arról szól, hogy a közjó is vitákban dől el, és hogy előzetesen meg kell vitatnunk ezeket a törvénymódosító javaslatokat, előzetesen kell egyeztetni, tisztelt képviselőtársaim, a szakmával, az érintettekkel. Sajnos nem látjuk, hogy önök ezt megtették volna, és ez így ebben a formában elfogadhatatlan. A lakás-takarékpénztárakkal kapcsolatosan azt kell hogy elmondjam, hogy az öngondoskodás, illetve a felelősségvállalás ennek a társadalomnak az egyik legfontosabb tanulnivalója. Azzal az üzenettel, amit önök most tesznek a szabálymódosítással, gyakorlatilag milliók előtt zárják be a kaput, hogy gondoskodjanak önmagukról.

És arra pedig, hogy azzal érvelnek, hogy a CSOK egy sokkal jobb konstrukció, hiszen a lakás-takarékpénztárak csak gazdagodtak az állami támogatásból, azt kell mondjam, hogy önök nagyon furcsán értelmezik a piaci szabályozást. Olyan esetekben szokták nagyon szűkre húzni a gyeplőt, amikor igenis szabadjára kellene engedni a piaci szereplőket, és olyan esetben nem lépnek fel megfelelő állami szabályozással, amikor indokolt volna. Ha ezzel tudják indokolni a lakás-takarékpénztárak állami támogatásának megvonását, akkor egész egyszerűen nem jól érvelnek. Egy sima törvénymódosítással elérhető volna, amiről már Mellár Tamás képviselőtársam is beszélt, hogy ezek a szolgáltatók normál profitot realizáljanak, és ne az adófizetők pénzén gazdagodjanak. Ugyanakkor nem várható a magyar fiataloktól (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy mindenféle állami támogatás nélkül, a CSOK keretébe kényszerítve próbáljanak lakást teremteni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok és a független képviselők soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bősz Anett képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, DK.

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Még két kérdést szeretnék nagyon röviden érinteni, amelyek a vitában felmerültek. Az egyik ügy arra vonatkozik, hogy hogyan is van ez a lakáscélú felhasználás vagy nem lakáscélú felhasználás. Az előterjesztők arra hivatkoznak, hogy jelentős részben nem lakáscélokra fordították ezeket az összegeket, csak önök is tudják, hogy változott a szabály. Önök voltak, azt hiszem, talán, de lehet, hogy még mi, de 2010 környékén megváltozott a lakástakarékra vonatkozó szabály, azóta bizony el kell számolni a lakástakarék felhasználójának azzal, hogy lakáscélú legyen a felhasználása. Magyarul: ez a szigorítás már megtörtént, amit önök most számonkérnek a lakástakarékokon.

Ami azonban ennél fontosabb, az az extraprofit kérdése, amit itt többen érintettünk többfajta irányból. Szeretném, ha megmondanák nekünk az előterjesztők, ha már erre hivatkoznak, hogy mekkortól számít valami extraprofitnak, hány százaléktól. Mi határozza ezt meg? Milyen az a piacgazdaság, ahol az állam úgy dönt, hogy egy vállalkozásnak nem lehet valaminél nagyobb haszna, mert akkor az extraprofit, és be kell avatkozni? Ez hogyan van, tisztelt képviselőtársaim? Ha a Purci Bt. gyártja Budapesten a legjobb kebabot (Derültség.), és elképesztő sokat el tud belőle adni, és adott esetben még a vállalkozás méretéhez képest jelentős profitot tud ebből behozni, akkor az fog történni, hogy holnapután feláll valamelyik képviselőtársunk, és benyújt egy javaslatot arra, hogy nem lehet szabadon kebabot csinálni, nemzeti kebabda lesz  ez egyébként ilyen bevándorlási szempontból is érdekes lesz , és innentől kezdve csak ő gyárthat, mert extraprofitja van?

El kéne dönteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy piacgazdaság van vagy hadikommunizmus, mert ha az utóbbi, akkor teljesen rendben van ez a szemlélet. Köszönöm szépen. (Derültség és taps az ellenzéki sorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Arató Gergely képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A további képviselői felszólalásokra a fennmaradt időkeretekben van lehetőség, ezeket az üléstermi táblán figyelemmel kísérhetik. A képernyő szerint hatan jelezték felszólalási szándékukat. Elsőként megadom a szót Farkas Gergely képviselő úrnak, Jobbik.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár ez a javaslat minden takarékoskodni szándékozó magyar embert negatívan érint, a rendelkezésemre álló rövid időben én mégis inkább a fiatalok szempontjából szeretném megközelíteni ezt a kérdést.Mi is az alaphelyzet ma a fiatalok kapcsán Magyarországon? Tudjuk mindannyian, hogy elég katasztrofális ilyen szempontból a helyzet, ugyanis nagyon sokuk elvándorlásban gondolkodik, sokan már külföldön dolgoznak, kényszerből mentek oda. Ehhez képest azt gondolná az ember, hogy egy felelősen gondolkodó magyar kormány minél több olyan gesztust próbál gyakorolni a fiatalok felé, amivel próbálja érzékeltetni számukra, hogy fontosak ennek a hazának, próbál segíteni nekik, hogy itthon maradjanak, és próbálja rábírni őket arra, hogy ne menjenek külföldre. Mi történik, és mit tesz ezzel szemben az önök kormánya, a Fidesz-kormány? Csak az elmúlt napok történéseit felelevenítve: belengetik a fizetős felsőoktatást, majd pedig eltörlik az állami támogatást a lakás-takarékpénztári rendszerre, ami nagyon fontos volt a fiatalok szempontjából.

Bőszen jegyzeteltem itt, hallgatva fideszes képviselőtársaimat, hogy milyen indokokat is hoznak fel, és ezeken szeretnék végigmenni, mert nagyon átlátszó az, hogy mennyire is megerőltetett dolgokat próbálnak felhozni annak érdekében, hogy ezt a vállalhatatlan javaslatot valahogy megindokolják.

Elhangzott például az is, hogy azért kell kivezetni ezt a rendszert, mert a futamidő végén medence vagy szauna építésére is fel lehet használni ezt az összeget. Lehet, hogy mondjuk, ezerből egy alkalommal találtak egy ilyet, amikor szaunára vagy medencére költötték, de nagyon nagy százalékban, nagyon nagy részben az emberek valóban lakáscélokra költötték, felújításra, korszerűsítésre. Ha önöket tényleg ez zavarja, hogy medencére vagy szaunára költik, akkor miért nem szabályozzák a felhasználását ennek a lehetőségnek? Meg lehetne ezt oldani, hogy önök kikötik azt, hogy mire lehet költeni ezt a pénzt, milyen munkákat lehet elvégezni ebből. Önök nem ezt teszik, ebből is látszik, hogy ez egy teljesen átlátszó indok, önök az egész rendszert megszüntetik.

Menjünk tovább a hamis indokok során! Nem vezettek lakásépítéshez. Persze, hogy nem, sok esetben csak a lakás felújításához vezettek, de ezek is nagyon sok szempontból fontosak voltak, egy korszerűsítés, egy lakásbővítés. Nagyon sok ember számára nincs szükség új lakásra, hanem ilyenekkel is meg tudja oldani a saját lakhatását. Illetve nem vezettek lakásépítéshez, mondták önök, merthogy olyan keveset tudtak a fiatalok megtakarítani. Azért álljunk már meg egy pillanatra! Nehogy már a fiatalokat hibáztassák azért, mert az átlag magyar fiatal, mondjuk, 200 ezer forintot keres, és abból nem tud, csak 20 ezer forintot félretenni! Azért álljon már meg a menet, hogy önök itt a fiatalokra haragszanak, mert keveset keresnek, önök miatt többek között, és ezért nem tudnak nagyobb mértékben takarékoskodni lakásra! Ezért nehogy már ők legyenek a hibásak!

Menjünk tovább itt a hamis indokokon! Elhangzott az extraprofit is. Persze, lehet, hogy extraprofit volt, bár azért sokan vitatjuk ennek a mértékét, de én nem is azzal szeretnék foglalkozni, hogy a négy érintett lakás-takarékpénztár esetén mi a helyzet, ugyanis ezzel az egész javaslattal, amelyet önök most ide benyújtottak, nemcsak őket büntetik, hanem büntetik azt a több mint egymillió magyar állampolgárt, aki ezzel a módszerrel próbál takarékoskodni, és ez sokkal fontosabb szempont, mint az, hogy ez a négy cég éppen hogyan gazdálkodott. Ha ennyire zavarja önöket az, hogy ők hogyan gazdálkodhattak, ahogy már elhangzott itt képviselőtársam részéről is, nyolc évük lett volna arra, hogy ezt rendszabályozzák, és valamilyen módon mederbe tereljék. Ehelyett önök most büntetik azt a több mint másfél millió embert, akinek az elmúlt 21 évben ilyenfajta megtakarítása volt, és nagyon sokan ennek köszönhetően tudtak lakást venni vagy éppen lakást felújítani.

Ezek tehát egyáltalán nem valós indokok, és elég abszurd dolog az, hogy a családok évében önök itt egy ilyen javaslattal állnak elő, amely egyértelműen a családok ellenében szól. Nem beszélve arról a nem elhanyagolható szempontról, hogy azért ez a rendszer létrehozott egy olyanfajta szolidaritást és felelősségvállalást a családon belül  egymás segítésével azáltal, hogy egymás számára is tudtak ilyenfajta előtakarékosságot kötni , ami nagyon fontos lett volna, és egyértelműen a családok évébe ez beleillett volna. Önök pont ezzel mennek most szembe.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Zárszóként azért szeretném megkérdezni az itt jelen lévő Böröcz Lászlót is mint a Fidelitas elnökét: ön hogy mer a saját tagjainak a szemébe nézni egy ilyen javaslat támogatása után? És megkérdezném Nacsa Lőrincet is, az IKSZ elnökét, aki be sem mert jönni erre a vitára, legalábbis most nincs itt: hogy mernek önök a saját fiataljaik szemébe nézni egy-egy ilyen javaslat megszavazása után, amivel nekik tesznek rosszat? Úgy gondolom, az önök fiataljai számára is nagyon fontos lenne ez a lehetőség, és nem ezeket az embereket kellene büntetni, hanem ha tényleg problémájuk van, akkor hozzanak olyan szabályokat, amelyekkel akár ezeknek a megtakarításoknak a felhasználását lehet kordában tartani, akár ezen cégek gazdálkodását lehet normális mederbe terelni, és ne ezt a másfél millió ügyfelet büntessék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. – Szi-lágyi György: Úgy van!)

(11.00)

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Képviselő asszony, nyugodtan, megvárom, amíg fölteszi a mikrofont. (A felszólaló fölcsípteti a mikrofonját.) Parancsoljon, öné a szó.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Vezérszónoki felszólalásomban említettem, hogy egy kicsit kitérek majd arra is a következő felszólalásomban, hogy Magyarországon mekkora problémát, válságot jelent a lakásállomány, a lakhatási válság, és mennyire fontos problémáról beszélhetünk.Hetedik éve készíti el a Habitat szervezet a lakásszegénységről a jelentését, hogy hogyan is állunk évről évre a meglévő lakásállománnyal, és mit tapasztal ez a szervezet, mert ugyebár olyan jelentést készít el, amit szerintem a kormánynak lenne kötelessége elkészíteni évről évre, és látjuk  ugyanúgy, mint ahogy 2015-ben kivezették a szegénységi jelentést a KSH által , ugyanúgy nem kapunk megfelelő tájékoztatást, hogy hogyan is állunk Magyarországon a lakásproblémával.

Ebből néhány mondatot engedjenek meg, hogy felolvassak, és meg fogják érteni. Ellenzéki képviselőtársaim érteni fogják (A kormánypárti képviselők felé fordulva:), önöknek meg egyik fülükön bemegy, a másikon kimegy, de meg lehet ebből érteni, hogy miért is tiltakozunk mi ez ellen az önálló indítvány ellen és ez ellen a törvénymódosítás ellen, hogy miért nem lenne szabad ezt megszüntetni.

A 2018-as lakhatási jelentés egyik legfontosabb megállapítása az utóbbi évekhez hasonlóan az, hogy Magyarországon egyre mélyül a lakhatási válság. Másfél millióan élnek olyan lakásban, amellyel súlyos lakásminőségi problémák vannak. Az ilyen zsúfolt, nedves, alacsony komfortfokozatú lakásokban élő embereknek a legtöbb esetben nincs pénzük felújítani a lakásukat.

4,4 millió magyarországi lakóingatlan nagyjából 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak, azaz a magyarok többségének lakhatási költségeit és életminőségét különösen rosszul érintik az épületállomány fizikai jellemzői. Minden harmadik háztartás lakhatással összefüggő megfizethetőségi problémákkal küzd, tehát jövedelméhez képest irreálisan sok pénzt költ rezsire, bérleti díjra vagy lakáshitelek törlesztésére.

Az idei jelentésben a tavalyi évhez hasonlóan azokat tekintjük lakhatási szegénységgel érintett háztartásoknak, akik megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben élnek. Egy lakásszegénységben élő háztartás a fentiek közül nagy eséllyel több csoportba is beleesik, ezért óvatos becslések szerint országosan 2-3 millió ember él lakásszegénységben, vagyis tapasztalja a négy lakhatási probléma valamelyikét. A lakhatási szegénység részproblémái pedig egymással összefonódó, olyan ördögi kört alkotnak, amelyet lakásszegénységi csapdának nevezünk.

Ideális esetben az állam feladata lenne, hogy a lakásszegénységi csapdát megszüntesse, a lakásszegénységből származó hátrányokat csökkentse. Az idei lakhatási jelentés is arra a következtetésre jut, hogy a lakhatásra fordított közpénzek döntő többsége a tehetősebb családokat támogatja, például a családi otthonteremtési kedvezmény, azaz a CSOK.

Számításaink szerint a rászorultsági alapon nem célzott lakhatási célú kiadások a központi költségvetésben nagyjából kilencszeresen fölülmúlják. Tehát a CSOK-programra, ami egy elég szűk réteghez ér el, kilencszer annyi, mint mondjuk a nehéz helyzetben lévő családok támogatása, akik lakhatási válsággal küzdenek. (Sic!)

Az állam tehát egyre inkább kivonul a lakásszegénység megoldásából, valamint nem megfelelő módon avatkozik be. Ennek következménye a lakásszegénység mélyülése és a társadalmi különbségek növekedése. Amikor elkészült ez a jelentés, akkor pedig még nem is tudtuk, hogy ezt a törvénymódosítást be fogják nyújtani.

Az előttem szólók is elmondták, hogy magukba kellene szállniuk, és meg kellene nézni, hogy milyen üzenete van ennek a törvénymódosításnak a fiatalok számára. Elmondták önök itt a vitában is, hogy mennyire súlyos a demográfiai helyzet, és hogy minden intézkedésük  célzottan a családbarát év  azt szolgálja, hogy ezt a súlyos válságot megoldja. Hozzáteszem, most már kilencedik évbe léptünk, hogy kormányoznak, és még mindig arról beszélünk, hogy a demográfiai helyzet mennyire súlyos probléma Magyarországon. Semmit nem tudtak javítani Magyarországon demográfiai kérdésben.

2008-ban, amikor a válság kitört, több mint 99 ezer gyermek született. Mindig elmondom, amikor felszólalok, hogy 2011 volt az a mélypontja a születésszámnak, amikor alig több mint 88 ezer gyermek született Magyarországon. Némiképp tudott javulni a statisztika, mert felment 93 ezerre a születésszám, de nem tudjuk ezt most már fokozni. Ennek nagyon sok oka van. Az egyik oka, hogy a szülőképes korú nők száma drasztikusan csökken Magyarországon; emellé minden hatodik magyar gyermek most már nem Magyarországon születik meg, hanem külföldön, és minden tizedik szülőképes korú nő nem Magyarországon tartózkodik most már, hanem külföldön.

Azt gondolom, hogy pontosan nekik kellene üzennie a kormánynak olyan intézkedésekkel, amelyek arra ösztönöznék ezeket a magyar fiatalokat, hogy segíti a kormány, és próbálja azt üzenni, hogy érdemes Magyarországra gyermeket szülni, érdemes Magyarországon gyermeket nevelni. Döbbenetes, amikor önök ilyen törvénymódosításokat hoznak be a parlament falai közé, és azt üzenik a fiataloknak, hogy minket nem érdekel, hogy ti vagytok, minket nem érdekel, hogy léteztek, minket nem érdekel, hogy ti mit csináltok, nem foglalkozunk veletek. Egy dolog a fontos: hogy mi boldoguljunk.

Hát, képviselőtársaim, ez nem megy most már! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő felszólaló az LMP képviselőcsoportjából Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr. Parancsoljon, frakcióvezető úr, öné a szó.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én körülbelül ott folytatnám, ahol a képviselő asszony abbahagyta, utalva kormánypárti képviselőtársaimra, akik azzal kezdték ennek a törvényjavaslatnak az indoklását vagy a bizonyítvány magyarázatát, hogy ők aggódnak a demográfiai folyamatok miatt. Azt nem mondták, hogy aggódnak a kivándorlás miatt, de én azt gondolom, hogy semmiféle erkölcsi alapjuk nincs már ilyen gondolatokat megfogalmazni. Egyébként nem is 8 éve kormányoznak, mert 12 és fél évük lett volna az elmúlt időszakban, hogy ezek ellen a folyamatok ellen fellépjenek, de éppen az a tragédia, az a nemzeti tragédia, ami a fiatalok százezreinek kivándorlásában jelenik meg, az az önök kormányzati ideje alatt érte el azt a döbbenetes szintet. Pontosan az ilyen problémák miatt, a bérválság miatt, a lakhatási válság miatt, az oktatási rendszer szétverése miatt és általában a miatt a bizonytalanság miatt, a miatt a kiszámíthatatlanság miatt, amit ez a fajta jogalkotás, ez a fajta kormányzás produkál. Meg tudom ismételni, képviselőtársaim: önöknek már semmiféle erkölcsi alapjuk nincs, hogy demográfiai problémákra hivatkozzanak.

Előterjesztőként Bánki Erik Baranya megyei képviselő  Baranya megyéből is több mint 20 ezren mentek el tíz év alatt, Pécsről 13 ezren mentek el tíz év alatt , azt gondolom, ön is láthatja testközelből, hogy milyen tragédiát okozott az önök kormányzása, amit önök nemzetinek hazudnak. De összességében pedig nemzeti tragédiába torkollik az önök kormányzati teljesítménye. Most örülök, hogy itt van előterjesztőként. A vitát hallgatva legtöbb ellenzéki képviselőtársammal egyetértek, ugyanakkor bízom benne, hogy ezekre a felvetésekre konkrét válaszokat kapunk akár egy zárszóban, ezért szeretném a felvetéseket kiegészíteni, és egy kicsit, hogy úgy mondjam, összefoglalni konkrét kérdések formájában képviselőtársam felé.

Először is szeretném megkérdezni képviselőtársamat, hogy kitől kapta a politikai utasítást arra, hogy beterjessze ezt a törvényjavaslatot. Megszokhattuk egyébként, hogy ha a kormány valamiféle ilyen derült égből villámcsapásként ilyen politikai bunkósbotot kíván alkalmazni, akkor képviselőtársamat strómanként alkalmazza arra, hogy a nevét ráíratja erre a törvényjavaslatra, de nyilván emögött volt egy politikai utasítás. Akkor beszéljünk őszintén! Mondja el képviselőtársam, hogy kinek a politikai utasítása volt ez! Ahogy láttam egyébként, néhány kormánypárti képviselőtársamat őszintén meglepte ez az intézkedés és ennek az eljárásnak a módja, de szerintem ha erre legalább valamiféle burkolt választ kapunk, akkor sokkal tisztábban fogunk látni ebben a rendkívül súlyos kérdésben.

Érdekelne konkrétan, és ezt is konkrét kérdésként szeretném megfogalmazni, az ütemezés indoklása. Próbálják valamilyen módon megindokolni! Kormánypárti képviselőtársaim felszólalásaikban olyanokat említettek, hogy ez a rendszer, ez a lakás-takarékpénztári rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Azt is elmondták, hogy nem működik megfelelően, illetve egyik képviselőtársam azt mondta, hogy azért kéri az ellenzéket, hogy szavazza meg ezt a törvényjavaslatot, pontosabban a felelős gazdálkodás követelményeinek való megfelelés miatt szavazzuk meg ezt a törvényjavaslatot.

Több képviselőtársam utalt rá, hogy önöknek 8 évük volt, hogy ezt a problémát kezeljék, vagy azokat a problémákat kezeljék, amiket most indoklásként felhoztak. Ez nem igaz. Ez a rendszer 21 éve működik, ’97 januárja óta. Ez alatt az idő alatt önök 12 és fél évig kormányoztak. Mi akadályozta meg önöket abban, hogy ezeket a problémákat orvosolják az elmúlt időszakban?

(11.10)

Tehát ez egy konkrét kérdés, hogy miért kell ezt most gyakorlatilag 24 óra alatt átnyomni. Tizenkét év alatt miért nem jutott eszükbe ezekkel a problémákkal foglalkozni?

Kérdezném, hogy a következő időszakra tekintve mi a forgatókönyv? Itt már említették képviselőtársaim, hogy akár piaci káoszt is okozhat ez a probléma, és én úgy látom, hogy már okozott is. Szerintem az a minimum, hogy elmondják, mi a forgatókönyv a rendszer kifuttatása tekintetében, alternatív intézkedések, alternatív javaslatok bevezetése tekintetében mire számíthat a magyar társadalom önöktől.

Szintén elmondták ellenzéki képviselőtársaim, hogy azoknak az okoknak, azoknak az indokoknak jelentős része cáfolható, amivel önök próbálják ezt a javaslatot indokolni, de vannak köztük akár jogos megállapítások. Ugyanakkor önöknek minden lehetőségük megvan, hogy ezeket a problémákat kezeljék, akár újabb szigorításokat vezessenek be, bár az is elhangzott ellenzéki képviselőtársamtól, hogy voltak már a rendszerben korrekciók, módosítások, szigorítások. Úgy érzem, és úgy látom, ebben egyetértek szinte valamennyi e tekintetben megnyilatkozó képviselőtársammal, hogy ez a rendszer alapvetően jó, és a meglévő, látható problémákat pedig korrigálni lehetne. Miért nem törekszenek erre? Miért dobnak bombát erre az egész rendszerre? Miért akarják megsemmisíteni?

Képviselőtársaim szintén részletesen szóltak arról, hogy ez a fajta öngondoskodási, takarékossági rendszer rengeteg olyan embernek ad lehetőséget, akinek más lehetősége nincs, ugyanúgy a fiataloknak, időseknek. Utaltak képviselőtársaim a társasházakra, hogy a felújítások kapcsán ez milyen lehetőség. Összességében el tudjuk mondani, hogy még a kispénzűek számára is ez egyfajta megtakarítási lehetőséget jelentett, még a kispénzűeket is a megtakarításra ösztönözte, ennek minden társadalmi és gazdasági hasznosságával együtt.

Konkrétan mit tudnak önök mondani azoknak most a következő időszakban, akik számítottak erre a rendszerre, akik vagy igénybe vették már, vagy tervezték igénybe venni ezt a rendszert, milyen eszközük lesz az öngondoskodáshoz, az előtakarékossághoz, milyen alternatívát tudnak nekik mondani? Milyen alternatívát tudnak mondani, egyáltalán milyen magyarázatot tudnak mondani azoknak, akiknek az egyébként meglévő más öngondoskodási vagy támogatási rendszerek nem igénybe vehetők, egyszerűen nem tartoznak ezekbe a körökbe, mondjuk, egyedülállóak, nincsenek gyerekeik, és mondjuk, később szeretnének családot alapítani, és éppen ahhoz kellene nekik támogatás.

Beszéltek ellenzéki képviselőtársaim a költségvetés nehéz helyzetéről. Azt gondolom, most ez a legkevesebb vagy a leginkább olyan kérdés, amit nem kéne e kérdéssel összefüggésben tárgyalni, hiszen látjuk azt, hogy rengeteg olyan tétel van a költségvetésben, rengeteg olyan folyamatra, projektre költ el a kormány milliárdokat, akár százmilliárdokat, amelyek teljesen feleslegesek és amelyek megtérülése minimum megkérdőjelezhető.

Beszélnek önök most erről az éves szinten 70 milliárd forintról, hát én csak egy példát mondok: önök 700 milliárdot kívánnak néhány éves távlatban költeni a Budapest-Belgrád-vasútvonal kínai hitelből történő felújítására, aminek a megtérülésére semmiféle világos garancia nincsen. Tehát virtuális valóság erről beszélni, hogy a költségvetés szempontjait figyelembe véve kéne kivezetni ezt a rendszert.

Konkrét választ várok arra, hogy a most körvonalazódó és látható piaci káoszt és pánikot milyen módon próbálják kezelni. Végül  erre is utaltak már képviselőtársaim  mit tudnak önök mondani azoknak a százaknak, ezreknek, akiknek a megélhetése egy nap alatt szűnik meg, akiknek a megélhetési lehetősége egy nap alatt szűnik meg? Hogyan tudnak önök ezeknek az embereknek a szemébe nézni? Mit tudnak Magyarország felelős kormányaként, kormánypárti országgyűlési képviselőként ezeknek az embereknek a szemébe mondani?

Én is szeretném kérni képviselőtársaimat, azokat a képviselőtársaimat, akik számára, mondjuk, egy direkt politikai utasításhoz képest a saját lelkiismerete még számít valamit, hogy gondolja át, hogy milyen társadalmi és gazdasági, milyen súlyos negatív társadalmi és gazdasági hatásai lesznek ennek az áterőltetett törvényjavaslatnak, ha ezt most világos politikai utasításként megszavazzák.

Arra kérem önöket, hogy tekintettel arra, hogy ez egy milyen régóta működő, jól működő rendszer, és hogy lehetőség van a meglévő problémákat korrigálni, vonják vissza ezt a javaslatot és mutassanak nyitottságot egy olyan széles körű vitához, amely által ezt a rendszert olyan módon lehetne korrigálni, hogy továbbra is megfeleljen annak a funkciónak, amelynek eddig is megfelelt, nagyon-nagyon sok embert juttatott lakáshoz, vagy adott lehetőséget a különböző lakáscélok, felújítások megvalósításához. Kérem a belátásukat, és kérem, fogadják el azt, hogy önök nem a Fidesztől, nem Orbán Viktortól, hanem a magyar emberektől kapták a mandátumukat, és ennek megfelelően felelősségteljesen döntsenek a mai nap folyamán.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A következő felszólaló Bősz Anett képviselő asszony, független képviselő. Parancsoljon!

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem ismét szót, mert nem pusztán az öngondoskodásról, illetve az önmagunkért való felelősségvállalásról szól ez az egész ügy. Arról is szól, hogy önök a személyes szabadságát is elvitatják azoknak, akik valamilyen céllal kötöttek lakás-takarékpénztári szerződést. Azt gondolom, hogy amennyiben ők értéknövelő beruházásra szeretnék szánni ezt az összeget, úgy nem vitatható el tőlük ez a szándék. Éppen ezért nem tartom fairnek velük szemben azt, hogy minekutána nem új lakásvásárlásra költötték, ezért valamifajta jogosítványmegvonással kell reagálni a kormánynak. Ez semmi szín alatt nem jól járható út.

Amiről már beszéltek itt az ellenzéki kollégák, amennyiben önöknek az a céljuk, hogy a CSOK rendszerébe tereljék be ezeket az embereket, az a kérdésem, hogy mit várnak a fiataloktól. Beszéltünk már arról nagyon sokat, hogy a meg nem született gyermekek országa vagyunk. Ahhoz, hogy megszülessen a harmadik gyermek egy családban, azt hiszem, talán a Gazdasági bizottság elnökének nem kell magyaráznom, az első kettőnek is meg kell születnie.

Arról is beszéltek ellenzéki kollégák már nagyon sokat, hogy valamilyen módon el kell tudni indulni egy lakással, és az nem fog tudni úgy menni, ha valamifajta segítséget nem kapnak ezek a fiatalok a fészekrakáshoz. Nagyon sokszor elmondtuk már azt, hogy amennyiben önök ösztönözni szeretnék a gyermekvállalást, úgy elsősorban azt kell megnézni, hogy hányadán állunk a nők és a férfiak egyenlőségével, hányadán állunk az esélyegyenlőséggel.

A szabad világban ott születik a legtöbb gyermek, ahol a nők egyenlőek a férfiakkal, ahol biztonságban érzik magukat a munkapiacon, ahol ki tudnak teljesedni, ahol anyaként egyébként nem érik őket joghátrányok, ebben kell előrelépnie Magyarországnak. A szociális juttatások a legritkább esetben tudják növelni a gyermekszámot, a legritkább esetben tudják érdemben segíteni a fiatalokat abban, hogy bízhassanak a jövőjükben.

Azt gondolom, ezzel a munkamódszerrel, ennyire gyorsan szabályt változtatni egy egyébként nagyon népszerű pénzpiaci szolgáltatás ügyében kifejezetten ennek ellenére hat, kifejezetten abba az irányba hat, hogy az állampolgárok ne tudjanak bízni ebben a kormányban, ne tudjanak bízni abban, hogy a jövőben ők is tehetnek önmagukért. Én arra kérem önöket éppen ezért, hogy fontolják meg ezeket a hozzászólásokat. Ha elmaradt az előzetes viták lefolytatása, én azt látom, hogy nem egyeztettek előzetesen a szakmával sem, és jelen pillanatban vonják vissza ezt a kezdeményezést, tárgyaljunk még erről, és szülessen egy olyan kompromisszum, amely minden szereplő számára előnyös.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most van lehetőség kettőperces felszólalásokra. Elsőként Varga László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából adok szót. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A minket bármilyen módon követők számára mondom, nyilván egyre több kormánypárti képviselő is jön be a terembe, ez azért is van egyébként, mert 11.30-tól itt elvileg határozathozatalok következnének. Nyilván legkorábban 11.30-tól, tehát ha ez a vita elhúzódik, akkor a vita vége után következnek a határozathozatalok. Én arra kérem önöket, hogy ne megdöbbent arccal vegyék tudomásul azt, hogy itt egy vita zajlik, ne kérjék ki maguknak, hogy itt ezzel megy az idő, hanem próbáljanak ebben a vitában részt venni. Zajlik egy folyamat, egy olyan eljárás, amely diktátumjelleggel áterőlteti a lakás-takarékrendszer szétverését a Magyar Országgyűlésen. Azt gondolom, legalább annyit megér, hogy az időkereteket kibeszéljük, próbáljunk eszmét cserélni. Mi természetesen megpróbáljuk önöket meggyőzni arról, hogy vonják vissza ezt az előterjesztést, ez még mindig határozott álláspontunk, mert sok százezer magyar állampolgár, aki önmaga is tenne félre az állami támogatás mellé a jövőbeni lakáscéljai megvalósítása érdekében, sok százezer ilyen magyar állampolgárnak lehetetlenítik el a helyzetét. A megoldás a visszavonás lenne, utána egy új előterjesztés idehozatala, az egyébként fellelhető rendszer megjavítását célzó indítványok megtárgyalása az érintettekkel való előzetes beszélgetés után. Erre volna tehát szükség.

Arra kapacitálom önöket, vállalják be, mondják el a véleményüket. Azt látom, hogy a Fidesznek is jócskán van még az időkeretéből, egyetlen felszólalója volt, míg legalább 10-12 ellenzéki képviselő elmondta a véleményét, és nagyon kíváncsi vagyok a KDNP-frakció véleményére, hiszen egyetlen képviselőjük sem szólalt fel, és egyetlen frakcióként vezérszónokot sem állítottak ehhez a témához. Arra kérem önöket, hogy ne a vita lezárása után az előterjesztők reagáljanak szintén diktátumjelleggel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem mondják el a véleményüket a témában. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjából Ungár Péter képviselő úr következik kettő percre. Parancsoljon, képviselő úr!

(11.20)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Én csak két kérdést kívánnék feltenni az előterjesztőhöz. Az egyik: ha tudná definiálni most és úgy általánosságban, hogy az extraprofit és a profit között mi önnek a különbség, hogy ne kelljen minden alkalommal visszahozni valamit, ha Bánki Erik álmában úgy gondolja, hogy ez már nem profit, hanem extraprofit. Amennyiben az lenne a definíciója, képviselő úr, hogy az államilag támogatott lakáshitel-konstrukció, amiből pénzintézet profitot tud szerezni, az önmagában rossz, a polgári kormány ezt bevetette 1998-2002 között. Amikor utána a mellettem helyet foglaló képviselők kormányon voltak és ők visszavonták, akkor önök ezt az intézkedést egy nagyon rossz dolognak tartották.

Tehát az lenne a kérdésem, hogy amennyiben mindig, amikor valamilyen lakáshitel-konstrukcióval az állam miatt a bankok valamilyen profitot tudnak szerezni, az rossz, akkor miért vetette be ezt az első Orbán-kormány. Illetve tudnáe definiálni ismételten a profit és az extraprofit közötti különbséget anélkül, hogy elmondaná, hogy önöknek személyesen milyen érdekük van, hogy ezt a definíciót hogy hozzák meg. Csodálatos lenne egy ilyen általános ideológiai, filozófiai definíció, szerintem mindenkinek nagyon fontos lenne.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Föl szeretném hívni képviselőtársaim figyelmét, hogy vita folyik, és arra kérem önöket, hogy legyenek szívesek… (Zaj az ellenzéki oldalon.) Képviselőtársaim, minden képviselő figyelmét felhívom erre, és legyenek szívesek a vitát biztosítani.

A DK képviselőcsoportjából Gréczy Zsolt képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az emberek erről a történetről már tegnap délután elkezdtek szavazni, hiszen ahogy kijött a hír, elözönlötték ezeket a pénztárakat, mert érzik a bajt, amit önök itt egy vállrándítással elintéznek. Ugyanis ezek az emberek abban bíznak, hogy amíg ez a törvény nincs elfogadva, nincs kihirdetve, addig még meg lehet kötni ezeket a bizonyos szerződéseket, és talán nem járnak úgy vele, mint a magánnyugdíjakkal, amit önök szépen elloptak és föléltek, mind a 3000 milliárdot, legnagyobb szégyenére az elmúlt nyolc évnek. S arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy önök egyáltalán milyen alapon beszélnek családbarát kormányzásról. Hát, most teszik tönkre a magyar családokat! Végképp nem értem a KDNP-t ez ügyben. Mert azt, hogy a Fidesz üzletemberek gyülekezete, mindannyian tudjuk; hatalombrókerek, semmi más. De hát a KDNP-ben elvileg kéne, hogy legyen valamiféle keresztény etika vagy keresztényszociális érzékenység.

Én nem tudom, milyen Soros-ügynökök lepték el önöket, vagy a Loyolai Ignác inkvizíciós munkacsoport vetette meg a lábát a KDNP-ben, hogy önök végignézik azt, hogy éppen magyar családokat fosztanak ki a vagyonukból, és teszik tönkre a békés építkezést a következő évtizedekre.

Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, csak rendes felszólalásra tudok lehetőséget adni, mert Varga László képviselő úr élt már a frakcióból a kétperces lehetőséggel. Meg is adom a szót, parancsoljon, képviselő asszony!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak szeretnék önöknek megmutatni valamit, ha már bejöttek az ülésterembe. Elnök úr mondta, hogy felhívná a figyelmet, hogy vita folyik. Hát, önök nem is azért jöttek be, hogy vitázzanak, hanem hogy gyorsan lenyomják a gombokat és már mehessenek is innen el. Tegnap az egyik állampolgártól kaptam egy 50 forintost. Nem értettem, hogy miért ad nekem 50 forintot. Majd mondta, hogy fordítsam már meg. Az 50 forintos másik oldalára rá van írva, hogy „családok éve”. Én most legszívesebben áthajintanám önökhöz ezt az 50 forintost. Nem szégyellik el magukat? Nem elég, hogy 500 millió forintért az összes hidat felzászlózták Budapesten, majd plakátokkal, hirdetésekkel árasztották el az országot arról, hogy családbarát év van, és hogyan kellene már ösztönözni a családokat, hogy végre az önök kénye-kedve szerint azok a vágyott gyermekek megszülethessenek már?! Tudják, ez nem így megy.

Azok miatt az intézkedések miatt, amikről most tárgyalunk, a lakástakarék és még nagyon sok intézkedés az elmúlt években, ezek a fiatalok nemhogy gyermeket nem vállalnak Magyarországra, hanem hanyatt-homlok menekülnek innen önök miatt. S higgyék el, ezzel már nem nekünk kell elszámolni, hanem önöknek kell majd valamikor ennek a felelősségét vállalni, hogy miért inkább külföldre mennek a magyar fiatalok és szülik ott meg a magyar gyerekeket, és miért nem az imádott hazájukban, Magyarországon.

Kedves Képviselőtársak! Szerintem ezt a fajta pénzköltést most már fejezzék be. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő rendes felszólalásra jelentkezett képviselő a Jobbik képviselőcsoportjából Szilágyi György képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azoknak mondanám el, akik nem a vitára jöttek be, hanem csak a gombot megnyomni és kivégezni a lakás-takarékszövetkezeteket, hogy miről is van szó, miért olyan népszerű az egyre inkább elszegényedő középosztálynál ez a megtakarítási forma. Azért, mert itt a pénzükért, amit megspóroltak és beraktak ezekbe a szövetkezetekbe, legalább még kaptak mellé valamit, és úgy gondolhatták, hogy sokkal több mindent tudnak ebből megvalósítani, akár lakásfelújításról volt szó, akár a fiatalok esetében vagy bárki esetében az önrész biztosításáról egy hitelhez kapcsolódóan. Önök most ezt akarják megszüntetni. Tehát azért volt ilyen népszerű, mert kaptak valamit a pénzük mellé. S miért volt még jó ez a forma? Azért, mert kaptak valamit a pénzük mellé, azt vállalták, hogy ezt a pénzt utána célzottan fogják elkölteni a lakással kapcsolatos felújításokra vagy pedig vásárlásra, és ezt számlával kellett nekik bizonyítani. Tehát hasznos volt a gazdaság kifehérítése szempontjából is ez az egész rendszer.

S akkor önök egyik napról a másikra, mint derült égből a villámcsapás, Bánki Erik önálló indítványával behozzák a Ház elé, hogy megszüntetik teljesen ezt az egész rendszert. Mondhatják önök azt, hogy nem szüntetik meg, csak az állami támogatást vonják ki ebből a rendszerből, de mindenki tudja, ez azt eredményezi, hogy meg fog szűnni úgy, ahogy az egész rendszer.

S akkor jönnek az érveléseik. Egy normális országban nem kellene azon gondolkozni, hogy mi lehet a kormány szándéka, hiszen egy normális kormánynak az kellene hogy a szándéka legyen, hogy minél inkább olyan javaslatokat és olyan törvényeket hozzon be a tisztelt Ház elé, amelyek az emberek javát szolgálják. Az önök érveléseiben két olyan érvelés szerepel, amivel megindokolják, hogy miért kell az állami támogatást kivenni. Az egyik az, hogy azt mondják, hogy ezek a lakás-takarékpénztárak nem adnak kamatot az embereknek. Igen, de a bankok sem adnak kamatot az embereknek. Kérdés, hogy akkor vajon a bankokkal szemben is fel próbálnake lépni. Ha gond van egy ágazattal, akkor nem az a megoldás, hogy megszüntetem az egész ágazatot, hanem megpróbálom rákényszeríteni arra, hogy minél jobban működjön. Önöknek tehát az a lehetőségük meglett volna, hogy leülnek ezekkel a lakás-takarékpénztári szövetkezetekkel, és azt mondják, hogy a profitotokból adjatok valamilyen kamatot is az embereknek, adjatok x százalékot az embereknek a pénzük után. És azzal mit tettek volna? Még inkább jobbá tették volna a befektetett pénzük után azoknak az embereknek a hozamot, akik ebből többet tudtak volna költeni.

A másik érvelésük az volt, hogy azt mondták, hogy extraprofitra tettek szert ezek a lakáspénztári szövetkezetek. Ez az érvelés is elfogadható lenne, ha nem változnának a számok. Hiszen tegnap még azt mondták, hogy 60 milliárd forint volt ez az extraprofit, ma már itt 70 milliárdot hallottunk egyes fideszes képviselőktől. Jó lenne, ha eldöntenék, hogy végül is mennyi volt ez az extraprofit. És ha azt mondják, hogy ne keressen valaki ennyit, azt még alá is lehetne támasztani, főleg akkor, ha felemelték volna más esetekben is az extraprofit ellen a szavukat. Például, ha valaki felállt volna itt önök közül a mai nap folyamán, és azt mondta volna, hogy de meg kell ám vizsgálni azt is, hogy Mészáros Lőrinc 96 milliárd forinttal többért nyerte el a közbeszerzéseket, mint amennyire azok ki voltak írva.

Hiszen ez egy súlyos extraprofit, 96 milliárd forintról beszélünk. Ha felállt volna önök közül valaki, és azt mondta volna, hogy elfogadhatatlan, hogy a letelepedésikötvény-bizniszben részt vevő közvetítő cégek közel 80 milliárd forint extraprofitra tettek szert, akkor elfogadható lenne, hogy ezt önök másoknál is sérelmezik. De mint tudjuk, az önök indoklása általában nem a valóságot tartalmazza, tehát el kell gondolkoznunk azon, hogy vajon miért kellett benyújtani ezt a javaslatot ide.

S itt képviselőtársammal szemben meg is védeném Böröcz képviselő urat. Hát, hogy szólalna ő fel a fiatalok érdekében, mint a Fidelitas elnöke, amikor Rogán Antal kiadja parancsba, hogy ezt pedig most meg kell szavazni, és végig kell verni a Házon, mert a haveroknak és a barátoknak ez szolgálja az érdekét?! Ez lehet az egyik hátsó szándék, ami miatt önök behozták ezt a törvényt. Emlékeznek még rá, gondolom, 2016-ban vezették be önök Rogán Antal javaslatára a nemzeti otthonteremtési közösségeket, köznyelven az úgynevezett lakáslottó-szolgáltatást.

(11.30)

Akkor Rogán Antal a következőket mondta az ATV-ben: „A lakás-takarékszövetkezeteket nem fosztjuk meg semmitől, ugyanúgy állami támogatást fognak kapni. Mindössze annyi történt, hogy kapnak egy versenytársat.” Most mi történt másfél év után? Eltüntetik ezt a versenytársat a piacról; mert Rogán Antalnak és barátainak kell ez a piac. Ez az egyik oka minden valószínűség szerint, hogy önök most meg fogják itt szavazni ennek az ágazatnak a megszüntetését.

A másik oka pedig, és ez sem elhanyagolható, mostanában volt a hír, hogy az Európai Bizottság bejelentette, hogy egyelőre nem fogad be újabb számlákat Magyarországtól. És erre mi volt az önök válasza? Több ezer közalkalmazott elbocsátását lengették be, most pedig megszüntetik, mondjuk a lakástakarék állami támogatását. Tehát nincs európai uniós kifizetés, így valószínűleg vastagon elszállhat a költségvetési hiány, és önöknek valahonnan pótolni kell ezeket a réseket.

Tehát fölmerül a kérdés, és jó lenne, ha őszintén válaszolnának rá, hogy erről vane szó. Bajban van a költségvetés, ezért mindenféle megszorítást kell elkezdeni bevezetni? Vagy pedig emellett, hogy még megszorításokat vezetnek be, úgy gondolják, hogy ezt az egész piacot átvezetik Rogán Antal és barátai társaságába, az ő kezébe adják ezt a lehetőséget, hogy azt az extraprofitot, amit eddig mások termeltek vagy kaptak meg, mostantól kezdve majd Rogán Antal kaphassa meg.

Úgy gondolom, őszintén kellene beszélni itt a Házban. Nem állandóan ködösíteni kellene, nem különböző, mondvacsinált érveket kellene fölhozni akkor, amikor önök sok ember megtakarítási lehetőségeit teszik tönkre. Sok embert nehéz helyzetbe hoznak, ráadásul azokat a családokat és azokat az embereket hozzák nehéz helyzetbe, akik az önök nyolcéves regnálásának köszönhetően azt a középosztályt adják, amelyik egyre inkább elszegényedik, egyre inkább lecsúszik és egyre kevesebb a lehetősége ma Magyarországon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az LMP képviselőcsoportjából Csárdi Antal képviselő úr. Parancsoljon!

CSÁRDI ANTAL (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj.) Köszönöm a szót. Várok egy picit, hogy hallatszódjon a terem túlsó végén is, amit mondani szeretnék. (Az elnök csenget.) A vita során fölmerült, hogy Bánki képviselőtársam hátha megmondja, hogy mi az és mekkora az az extraprofit, amitől extrává válik a profit. Arra gondoltam, hogy kicsit utánanézek, elmondom, mi az az extraprofit, segítve az ön munkáját.Extraprofit az a 96 milliárd forint, amivel, ilyen felárral Mészáros Lőrinc az elmúlt három évben nyert meg közbeszerzéseket. Ezt hívjuk extraprofitnak. Erről azonnal eszembe jut, hogy egyébként költségvetési oka vane ennek a döntésnek. Kérem tisztelettel, biztosan kijelenthetjük, hogy nincs költségvetési vonzata ennek a döntésnek, vagy legalábbis költségvetési szüksége nem merül föl. Gondoljunk csak az MTVA 92 milliárdot is meghaladó működési költségeire, vagy az előbb említett Mészáros Lőrinc-féle többletköltségre, felárra! Azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag ezekre mind van pénz, mert önök azt akarják. Erre pedig, ami a magyar társadalom öngondoskodását segíti, ami a megtakarításokat segíti, arra nincs pénz.

Azt gondolom, hogy egyrészt bevált az a jóslatom, hogy a Fidesz-KDNP nem fog részt venni ebben a vitában, ehhez szeretnék mindenkinek egyesével gratulálni, mert valóban nem vettek részt a vitában. Azért nem tudtak részt venni ebben a vitában, mert mindannyian szégyellik magukat. Szeretném megerősíteni tisztelt képviselőtársaimat, hogy joggal szégyellik magukat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most van lehetőség kétperces felszólalásokra. A DK képviselőcsoportjából Székely Sándor képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Bánki Erik! A Gazdasági bizottságban tegnap azt mondta, hogy azért jött be ez a javaslat mindenféle előterjesztés nélkül a bizottságba, amikor kérdeztük, hogy miért nincs egy normális előterjesztés, hogy lehessen róla vitatkozni, észérveket ütköztetni, amiket elvárna az ember, ha már az ország dolgairól beszélgetünk, hogy nincs semmi baj, majd ma itt elvitatkozgatunk egymással. Ugye, nem jött össze ez az ügy, önök nem vitatkoznak, hanem úgy tűnik, most csak bejöttek, és nemsokára szavazunk, aztán majd hazamennek.Úgy tűnik, hogy valami baj van itt a valóságérzékeléssel, mert vagy dübörög a gazdaság, vagy valami óriási baj van. Önök nem mentik meg a devizahiteleseket, pénzessé teszik a felsőoktatást, a bérek önök szerint nőnek, de közben a kafetériát elveszik, és most még ettől a lehetőségtől is megfosztják a magyar átlagembereket, hogy valamilyen lakástámogatáshoz jussanak. Nem tudom, előbb-utóbb azért önökre fogja rúgni a valóságbolygó az ajtót, nem tudom, mi fog majd történni.

Addig is azt tudnám javasolni, hogy hagyjuk ezeket a demokratikus kereteket, szerintem vezessenek valami diktatórikusabb rendeleti kormányzást, úgyis az most dívik pár keleti országban, és hagyjuk itt ezt az álcát, amivel önök, úgy tűnik, elbáboznak, ezzel a parlamenttel, illetve velünk is. Vállalják be, és aztán majd meglátjuk, hogy az ország népe mit szól hozzá. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Varga László képviselő úr. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Üdvözlöm a fideszes képviselőket is és a KDNP-s képviselőket is. Látom, egyre többen vannak a teremben. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy valóban fél 12-re volt kiírva a szavazás, de itt egy vita folyik. Megjegyezném, hogy tegnap is vitázni szerettünk volna, például a devizahitelesek érdekében benyújtott előterjesztésünkről, egy tárgysorozatba vételről. Akkor nem voltak itt ilyen szép számban. Tehát legalább most, hogy már itt vannak, ezt a lehetőséget használjuk ki arra, hogy a lakás-takarékpénztárak szétveréséről, az annak kapcsán benyújtott indítványuk kapcsán egy valódi vitát folytassunk.Még egyszer hangsúlyozom, egyetlen fideszes hozzászóló volt, a KDNP-frakció véleményét még nem hallhattuk ebben a kérdésben. Nagyon kíváncsiak vagyunk rá. Szeretném, ha szembenéznének az emberekkel, akik most várakoznak. Várjanak önök is a vita végéig, ütköztessük a véleményünket. Legalább ennyire legyenek szolidárisak azokkal az emberekkel, akik most pénzintézetekben sorakoznak, és az utolsó pillanatban elmondják a véleményüket a lakástakarék-rendszerről. Azért kötnek szerződést, mert ők ezt egy jó rendszernek tartják.

Még egyszer mondom, ha korrekcióra van szükség, akkor arról hozzanak be előterjesztést. Egy valódi társadalmi és szakmai vita után beszéljünk erről, döntsön erről az Országgyűlés, de ne diktátumjelleggel verjék szét ezt a rendszert. Annak is örülök, hogy a kormánytagok is itt vannak, több tárcát is érint ez a konstrukció. Várom az önök véleményét is. Tegnap a devizahitelesek kapcsán, az ő megsegítésük érdekében benyújtott, tárgysorozatba vételre váró indítványunk vitája kapcsán egyetlen kormánytag sem tette tiszteletét itt az ülésteremben. Használjuk ki azt a lehetőséget, hogy most kormánytagok is itt vannak. Kérem, szóljanak hozzá. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Lukács László György képviselő úr következik kétperces felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bánki Erik úgy fogalmazott rögtön a legelején, hogy nem váltotta be a reményeket a lakás-takarékpénztár. Azért visszakérdeznék, hogy mi nem váltotta be belőle a reményeket. Talán az nem elegendő, hogy vidéken az emberek a lakásuk felújításához használták, garázst tudtak építeni hozzá, fűtés-korszerűsítést tudtak végrehajtani? Mert ezt csinálták belőle sokan.A vidéki Magyarország java része úgy talál otthont magának, hogy nem épít valamit, nem a Pasa Parkba költözik be, hanem belakja és otthonná teszi azokat a régi ingatlanokat, amelyek üresen álltak, vagy ami a családé volt, amiből úgy lehetett otthont csinálni, úgy lehetett belakni, hogy valamit fel kellett hozzá újítani. Képviselőtársam, én tudom, hogy ön is vidéki képviselő, tudom, hogy ismeri ezeket a problémákat. Gondoljon bele, hányan mentek végig azon, hogy ennek segítségével tudták megcsinálni azt, hogy ezeket az ingatlanokat, amelyek elhagyatásra vártak volna, be tudták lakni.

A következő generációtól pontosan ezt a lehetőséget vesszük el. Elvesszük akár a vidéki fiataloktól vagy az idősebbektől azt, hogy otthonná teremtsék, otthont alakítsanak ki ezekből az ingatlanokból. Álláspontom szerint ez teljesen egyszerűen csak ezeket a vidéki lakosokat ki fogja zárni abból, hogy tisztességes otthont teremtsenek maguknak. És az is külön érdekes, ha már arról beszélünk, hogy mit veszünk el és mekkora költséggel jár: 72 ezer forintról beszélünk, ami ennek egy maximális évi díja.

(11.40)

Ezt Mészáros Lőrinc 24 másodperc alatt keresi meg. Amit sajnálnak önök ezektől a lakosoktól, Mé-száros Lőrinctől senki nem sajnálja. Ismétlem, 24 másodperc alatt van meg neki ez. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!)

Én, tisztelt képviselőtársaim, akik vidéki képviselők, de akár budapestiek is, azt javaslom, fontolják meg. És jó szándékkal nézek Tilki képviselőtársamra, Kovács képviselőtársamra, azokra, akik olyan településeken laknak, ahol fontos, hogy az otthonteremtés megmaradhasson, a régi épületeket valahogy felújítsák, a lakásokat belakják és a családok magukra találjanak ott. Ez a lehetőség ez ellen dolgozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne támogassák ezt, ne akarjanak a vidéki embereknek rosszat!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő a független csoportból Szabó Szabolcs képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót. Én is leszögezném az elején, azt világosan fogalmazzuk meg, hogy ez egy sikeres és jó termék volt. Ezen kár lenne vitatkozni, kár lenne vitát nyitni róla, hogy Virág elvtársat idézzem. Miért volt ez sikeres és jó termék? Azért, mert például nincsen kamatperiódus. Például azért, mert kiszámíthatók a részletek, nem úgy, mint amikor, mondjuk, lakáshitelt, ne adj’ isten, devizahitelt vettek fel az emberek. Éppen ezért pontosan előre lehet számolni, hogy milyen megtakarításokkal és majd az ehhez kapcsolódó hitelekből milyen törlesztőrészletekkel jut az ember olyan pénzhez, amikor lakást tud felújítani, illetve vásárolni, mert ne felejtsük el, hogy az önrészbiztosításhoz is ezt a konstrukciót sokan igénybe vették. Ha voltak  és tudjuk, hogy vannak  egyébként ilyen szabályozási hiányosságok, amikre az előterjesztő utalt, akkor azt ki kell zárni. De erről képviselőtársaim már sokat beszéltek.

Én arra hívnám fel a figyelmet itt most, amit az egyik bankvezérünk mondott ma, az egyik magyar bank vezetője mondott, nyilatkozott ma, hogy ő nem tudja, most itt mi történik, ő tegnap meccsen volt. Ugye, az említett meccsre járó úriember bankja nagyon sok pénzt keresett mindenféle lakáshiteleken, és szerintem a megoldás kulcsa körülbelül ott van, hogy a lakás-takarékpénztárak nagyon versenyképes terméket tudtak adni. Ebben a szegmensben a bankok egyszerűen nem tudnak versenyképes terméket biztosítani jelen pillanatban. Meg kell nézni, mondjuk, a JTM-mutatók átváltoztatását október 1-jétől, hogy megint hogyan alakították át. Éppen ezért nyilvánvalóan azt is számításba kell venni, hogy az egész részben arról szól, hogy azt a profitot, amit kifogásol Bánki Erik, azt most a meccsre járó bankvezér úr bankjába kell átpakolni. Szerintem majd ezt is érdemes átgondolni. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Korózs Lajos képviselő úr már csak a következő körben szólalhat föl. Most rendes felszólalásra a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szólás lehetőségét. Nagy szeretettel üdvözlöm kormánypárti képviselőtársaimat. 80 százalékuk még nem volt benn a teremben akkor, amikor ennek a vitának az érdemi része lezajlott, de feltételezem, tudják, miről van szó, azok is, akik egymással beszélgetnek, azok is, akik közbemagyaráznak a felszólalásnak, de gombot nyomni nem szabad nekik, mert a főnökük megtiltotta, hogy részt vegyenek ebben a vitában. Látom, nagyon vicces az álláspontom, képviselőtársam, kérem, akkor egy gombnyomással fejezze ki ön is a véleményét arról, hogy magyar fiataloktól, magyar középkorúaktól elvesznek évente 70 ezer forintban  maximálisan  mérhető állami támogatást, ami az ő életük elkezdéséhez lenne szükséges, ami ahhoz lenne szükséges, hogy adott esetben a saját otthon megteremtésébe bele tudjanak vágni.Mielőtt részleteznénk azt, hogy miről is szól az önök javaslata, szeretném megemlíteni, hogy hasonló módon, amikor önök kivételes tárgyalást kértek, tehát eldöntöttek valamit, és két nap alatt keresztülverték azt a rendszeren, mindenféle logika ellenére, minden gazdasági és észérv ellenére, akkor mi történt. Soroljuk, hogy mikor csináltak önök ilyet az utóbbi években. A devizakölcsönöknél akkor, amikor piaci árfolyamon tetszettek forintosítani, tehát a Fidesz lepaktált a bankokkal, és az emberekre verte a devizahitelek terhét.

A nagy port kavart vasárnapi zárvatartást ugyanígy verték keresztül, aztán szerencsére az észérvek végül győzedelmeskedtek. De elmondhatjuk, hogy ugyanezt csinálták, ugyanígy vita nélkül két nap alatt  megerőszakolva a parlamentarizmust  keresztülvittek valami őrületet. Amikor az MNB elnökének és tagjainak fizetésemelését  elnök esetében 5 millió forintról beszélünk  keresztül akarták vinni, ezt is ugyanígy tették meg. És a lex Tiborczot se felejtsük ki ebből a körből, amely közbeszerzéseknél lehetővé tette, hogy bizonyos politikai vezetők rokonsága is részesedhessen adott esetben azokból a javakból, amelyek egy közbeszerzési eljáráson nyerhetők.

De vissza témánkhoz: szeretném elmondani önöknek, hogy közgazdasági szempontból értelmezhetetlen, amit csinálnak. Ha a különböző kutatóintézetek vizsgálatait figyeljük, azt látjuk, hogy egyetlen forint állami támogatásra, amit betettek a lakás-előtakarékosság mellé, 7 forintnyi elköltött beruházást találunk.

Tehát egy olyan multiplikátorhatást találunk, ami egyértelműen pozitív a magyar gazdaságra nézve, magyar munkahelyek fenntartásához járult hozzá, további adóforintok befizetését generálta. Tehát nincsen értelme gazdasági szempontból annak, amit önök csinálnak. Még egyszer mondom, 1 forintra 7 megmozgatott forint jutott. Értelmetlen tehát egy ennyire hatékony „beruházást” leépíteni.

Azt is szeretném elmondani önöknek, hogy az a gyáva magatartás, amellyel a Fidesz, de főleg a KDNP kivonja magát a vitából, mindennél beszédesebb. Ezzel engem nem sértenek meg, a frakciótársaimat nem sértik meg, bár a nevükben nem beszélhetek, a mögöttünk álló szavazókat, százezreket és milliókat köpnek szembe azzal, hogy még észérveket sem próbálnak meg fabrikálni, generálni, erőszakolni ahhoz az őrülethez, amire most készülnek.

Szeretném elmondani azt is, hogy kérem, engedjék el azt az érvelést, hogy az lett volna a lakáscélú előtakarékosság célja, hogy új építésű lakások jöjjenek létre. Nagyon sok konkrét eset mutatható fel, amikor egy CSOK-ot valaki nem tud igénybe venni, de adott esetben az önrész előteremtésének egyetlen lehetősége a lakáscélú előtakarékosság és az a befizetési rendszer, az a szisztéma, amit most szeretnének megszüntetni.

Azt is el kell mondanom önöknek, hogy a tipikus magyar élethelyzet nem az, hogy mondjuk, egy partszakaszon változtatási tilalom van, feloldja a helyi önkormányzat ezt a tilalmat, Garancsi úr kap engedélyt egy lakópark építésére, aztán újra elrendelik a változtatási tilalmat, a boldog emberek pedig megveszik ebben a lakóparkban a méregdrága lakásokat. Nem ez a tipikus élethelyzet, Magyarország mindenkori kormányának  és nemcsak a mostaninak szegezem ezt, hanem az előzőeknek is  azt is támogatnia kellene, ha magyar emberek felújítják az ingatlanukat, ha magyar emberek, mondjuk, a szigetelés cseréjével korszerűbbé kívánják tenni az otthonaikat, tehát egy saját, különutas rezsicsökkentést foganatosítanak adott esetben éppen a regnáló kormány helyett. A helyzet az, hogy minderre még uniós források is elérhetők lennének, de nemhogy ezt nem terjesztik ki a lakosság irányába, hanem azt a keveset, azt a maradékot is elveszik, amihez nem lenne joguk és amely a magyar jövőt szolgálná.

Éppen ezért szólítom fel önöket utoljára  az időkeret szűkösségéből adódóan , hogy ne éljék fel, ne zabálják fel a magyar jövőt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából ketten is jelentkeztek. Korózs Lajos képviselő úrnak adok szót két percre.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedtessék meg, hogy emlékeztessem önöket arra, hogy kísérteties a hasonlóság a magánnyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlása és a most beterjesztett törvényjavaslat között. Kísérteties a hasonlóság! Ugyanezt a technológiát alkalmazták annak idején, és láss csodát, néhány hónap múlva eltűnt 3000 milliárd forint, szétkönyvelték, nem tudjuk, hol van 3 millió fiatal ember megtakarítása. Pontosan lehetett tudni, hogy annak a pénznek mi lesz a sorsa, amikor ezt a sötét gazember Töröcskei Istvánt odatették annak a szervezetnek az élére, aki azzal volt megbízva, hogy rendezzék ennek az összegnek, ennek a pénznek a sorsát. Önök akkor azt mondták, hogy megvédik. Azt mondták, hogy örökölhető lesz. Azt is mondták, hogy egyéni számlán jóvá lesz írva. Most annyival tartunk előrébb, hogy ma már nem ígérik, hogy megvédik, nem mondják azt, hogy egyéni számla, és azt sem mondják, hogy örökölhető.

Mi a fenének kell ilyen kacifántos címet adni ennek az előterjesztésnek, hogy „Lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény módosításáról szóló T/2600. számú törvényjavaslat”?! Nem kell ilyen kacifántos címet adni, azt kell mondani, hogy kell a zsé, mert üres a kassza. És akkor mindenki fogja tudni, hogy ezt el fogják lopni. Pontosan ezt fogják tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Képviselő úr, a parlamentben elhangzott beszéd nem mentesít senkit attól, hogy bárkit bárminemű kifejezéssel illessen, főleg olyanokat, akik nincsenek itt. (Korózs Lajos: Hát, akkor is gazember!  Derültség az ellenzéki padsorokban.)

(11.50)

Főigazgató-helyettes úr arról tájékoztatott, és előzőleg Burány Sándor képviselő úr is jelezte  ide ugyan még nem érkezett meg, de a hivatalba már beérkezett a kérvény, illetve a szándék , hogy a Párbeszéd képviselőcsoportja 15 percet időkeretet átad az MSZP képviselőcsoportjának. (Taps és moraj a kormányzó pártok padsoraiból.  Dr. Rétvári Bence: Mit kapott érte?) Ezt kérem szépen levezetni, és kérem szépen rögzíteni a hirdetőtáblán is. Köszönöm szépen.

A következő felszólaló Tordai Bence képviselő úr, a Párbeszéd részéről.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerencsére most már itt vannak képviselőtársaim a kormánypárti oldalról. Tegnap este nem tisztelték meg a Magyar Országgyűlést a jelenlétükkel, és az elmúlt órákban sem mutattak kiemelkedő aktivitást. Különösen hiányolom a KDNP hozzászólását, bár tulajdonképpen, ha azt nézzük, hogy mindenki elmondja a szavazói álláspontját, hogy mit képvisel, akkor a KDNP-nek ezzel tulajdonképpen nincsen dolga, hiszen a KDNP-nek nincsenek szavazói. (Derültség és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.) Ilyen értelemben teljesen rendben van, hogy a KDNP 6 százalék a Nézőpont felmérése szerint (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), talán ennek önök is hitelt adnak. Tehát akkor sajnálom, hogy a KDNP a nem létező szavazóinak nem mondja el a nem létező álláspontját erről a nyilvánvaló lopásról, erről az alávaló gazemberségről. Hiszen mit tesznek most önök? Az elmúlt húsz év politikai konszenzusát rúgják fel. Az elmúlt húsz évben magyar emberek milliói számítottak arra, hogy ha forintot forintra raknak, akkor néhány év múlva egy kicsit előrébb juthatnak, egy kicsit nagyobb, egy kicsit kényelmesebb, komfortosabb lakásban lakhatnak, vagy akár vásárolhatnak egy új lakást. Most önök ettől a lehetőségtől fosztják meg a magyar embereket.

Ez a magyar középosztály; ez évi 72 ezer forint, ők nem azok a milliomosok, akiket maguk ismernek; nem azok a fideszes oligarchák, akik milliárdokért vesznek kastélyokat; nem Lázár János, aki néha talál pár száz millióért egy vadászkastélyt valamelyik barátja földjén. Nem róluk van szó. Amikor önök elveszik a lakástakarékokat, amikor felszámolják ezt a rendszert, akkor magyar emberek álmát veszik el, egy olyan országban, ahol a lakásszegénység 2,5 millió embert érint, 2,5 millióan élnek ma Magyarországon rosszul szigetelt, penészes, nem összkomfortos lakásokban vagy akár csak túlzsúfoltan. Erről van szó! A magyar emberek negyede, akinek szüksége lenne a lakástakarékok nyújtotta szolgáltatásra, ők azok, akik nem mernek eladósodni, mert nincs miből, de ha van egy ilyen konstrukció, hogy havi néhány ezer vagy egy-két tízezer forint megtakarítás árán néhány év múlva előrébb léphetnek, akkor megtennék. Megtennék, de önök most elveszik tőlük ezt a lehetőséget. Elveszik az emberektől azt a lehetőséget, hogy kitörjenek a hétköznapi nyomorból, hogy megszüntessék a kényelmetlenséget, hogy egészséges életteret, lakást biztosítsanak a gyermekeiknek és önmaguknak.

És miért teszik mindezt? Mert valamelyik Fidesz-közeli oligarcha kinézte magának ezt a piacot. Amikor beszántanak egy komplett iparágat, akkor mindig ez van mögötte. Akkor mindig látjuk, hogy hova terelik át azokat a pénzeket, hova terelik át azokat a megtakarításokat, melyik érdekcsoport fog megint gazdagodni és itt valóban extraprofitot realizálni, ellentétben a mostani jól szabályozott pénzügyi szolgáltatói szektorral. Melyik újabb zseniális Rogán-féle gondolat fog majd itt szárba szökkenni? Hogyan fognak Bánki Erik és barátai mindenféle csűrcsavar után milliárdokat zsebre rakni? Ezt fogjuk meglátni a következő hónapokban és években, mert maguknak a kormányzás nem a szolgálatról szól, maguk nem az emberek érdekét érvényesítik itt. Maguk a magánérdeket szolgálják, Orbán Viktor, a Fidesz és baráti, üzleti köreik magánérdekét szolgálják ebben a Házban, amikor törvényalkotással próbálkoznak.

De ez a törvényalkotás is milyen? Olyan, amilyenek önök: aljas és sunyi. Az, hogy tegnap délután betolnak egy ilyen javaslatot, ma délelőtt pedig elfogadják, egyszerűen a parlamentarizmus megcsúfolása. Maguknak a demokrácia semmit nem számít, egy fityinget nem adnának érte, csak zavaró mellékkörülmény, hogy itt végig kell hallgatni az ellenzéki képviselőket ebben a vitában. És kellemetlen, mert mindjárt szavazások lesznek, ahova berendelte magukat a főnökség, és nem tudják, hogy meddig tart ez a vita, nem tudják, hogy meddig kénytelenek hallgatni az ellenzéki képviselőket. Engem még körülbelül 20 másodpercig, de utána szerencsére az MSZP-s kollégák folytatják, és továbbra is a maguk szemére hányják, hogy mit tesznek valójában, úgyhogy kénytelenek lesznek ezzel szembenézni.

Nem tudják azt megúszni, hogy legalább végig kelljen hallgatniuk, hogy mi az, amit valójában elkövetnek; mi az, amihez asszisztálnak; mi az, amihez egyszerű mamelukként, idomított gombnyomó droidként asszisztálnak. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, többek között: Pfuj! Fogd be! Szégyellheted magad!  Az elnök csenget.) Ezt tervezem körülbelül 13 másodperc múlva. (Folyamatos közbeszólások a kormánypárti oldalról, többek között: Szégyelld el magad! Nem vagyok droid, idióta állat!) Utána gondolkodhatnak önök is, lesz még egy kis idejük. Bölcs döntést kívánok! (Dr. Hoppál Péter: A baloldal védi az extraprofitot! Nagyon szép!  Az elnök csenget.  Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.  Zaj a teremben.)

ELNÖK: Mindenki őrizze meg a nyugalmát! Az MSZP képviselőcsoportjából ismételt felszólalásra Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony következik. Parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Üdvözlöm a Fidesz-KDNP képviselőit, és kérem, hogy hallgassák türelemmel, amennyi idő van még a szavazásig, ha már be méltóztattak jönni a munkahelyükre. Bár én még türelmes vagyok, mert nagyon vártam, hátha Rogán Antal miniszter úr is bejön és elfoglalja a helyét, hátha néhány mondatot neki is tudnánk szólni, de úgy látszik, hogy ki fogja várni az utolsó pillanatot, ha egyáltalán bejön ma a szavazásra. A vezérszónokimban felolvastam egy választópolgár levelét, és engedjék meg nekem, hogy újra felolvassam, mivelhogy bejöttek most már a parlamentbe. Érdekes, mert önöknek is szól ez a levél. Tegnap kaptuk.

„Kérem, tolmácsolja felháborodásom a nyugdíjasok elleni újabb támadásról a kormány részéről. Egyetlen megtakarítási forma a lakás-takarékpénztári megtakarítási forma, amely az idősek részére lehetővé tette a korszerűsítést, felújítást, nyugdíjasházakban bérleti jog megszerzését. Most ettől a lehetőségtől fosztja meg a kormány az időseket, pedig a lehetőségeink így is korlátozottak sok területen, a kormánynak köszönhetően. Felháborító, gyalázatos, népirtó a törvények sorozata, amiket az idősek ellen elkövetnek. Bármekkora teher vagyunk a kormány számára, élve nem bújhatunk el a föld alá. Kérem, tolmácsolja véleményem, elkeseredésem a törvényt benyújtók felé. Tegyenek meg mindent, hogy ezt ne fogadja el a parlament!” Ezt egy nyugdíjas állampolgár írta.

Kedves Képviselőtársaim! Öngondoskodásról, lakásvásárlásról, lakásfelújításról és sok mindenről esett szó a délelőtt folyamán. Nem tudom, tudják-e, hogy mennyit kell ma egy magyar fiatalnak vagy egy családnak takarékoskodnia ahhoz, hogy lakást tudjon vásárolni.

Örülök, hogy Kósa Lajos képviselő úr itt van, mert a legutóbb megjelent statisztikák szerint pont egy debreceni példával fogom kezdeni. Ahhoz, hogy egy 50 négyzetméteres használt debreceni lakást ma egy pár meg tudjon venni, 9 év nettó átlagkeresetnek megfelelő összeggel kell takarékoskodnia; 9 évig, és úgy, hogy rezsit nem fizetett, enni nem evett, gyereket nem nevelt, nem ruházkodott. Minden fillérjét 9 éven keresztül le kell raknia, takarékoskodnia kell ahhoz, hogy egy 50 négyzetméteres debreceni lakást vegyen, és nem úszómedencéről, nem jakuzziról beszélünk, amit az indoklásba beleírtak, hanem csupán egy 50 négyzetméteres debreceni használt lakásról. Ha új lakást akarna venni, akkor 11 évig nem kellene ennie, innia, ruházkodnia, gyermeket nevelnie, csak minden megkeresett pénzt le kellene raknia.

Ugye, tudják önök is, hogy ez nem megy? És ha azt mondanám, hogy közben még fenn is kell tartania magát, akkor körülbelül 40 évig kellene takarékoskodnia ma egy párnak, hogy új lakáshoz juthasson. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy akkor ilyen törvényeket kell a parlament falai közé hozni, amivel még szűkítik annak a lehetőségét, hogy megtakarítson, gondoskodjon, öngondoskodjon magáról egy fiatal pár, és azt tudja mondani, hogy ő saját lakást szeretne magának vásárolni, vagy netán a meglévő lakását fel szeretné újítani?!

Én azt gondolom, hogy ha már ilyen sokan bejöttek, és várjuk ezt a szavazást, ennek a törvénynek a szavazása előtt is vagyunk, akkor tényleg, most az egyszer gondolják már végig, és ne fogadják el ezt a törvényt. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és a DK padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő felszólaló a DK képviselőcsoportjából Gréczy Zsolt képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

(12.00)

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hadd mondjak néhány aggódó szót a fiatalokért vagy a fiatalokról! Hogyan fogjuk elmagyarázni a gyerekeinknek, hogy van tisztességes gyarapodás? Hát, nem arra kellene nevelni egy tisztességes családban a gyerekeket, hogy takarékoskodj, tegyél félre, dolgozz, ne éld fel a pénzed, és egy kicsit tegyél félre arra, hogy egy békés, tisztességes gyarapodás álljon előtted? Már most is egészen elrettentő helyzetben vannak a magyar fiatalok, vannak olyan középiskolák, ahol a megkérdezett fiatalok 50 százaléka úgy tervezi, hogy nem Magyarországon fog élni, el akarnak menni ebből az országból. Önök fizetőssé teszik az egészségügyet, illetve az oktatást, ebből az következik, hogy még kevesebben fognak bejutni  főleg a szegényebb sorsú gyerekek közül  a felsőoktatásba. Ennek az lesz a vége, hogy ezek a fiatalok el fognak innen menni, ha nem tudnak békésen gyarapodni, kiszámítható jövőt tervezni, ennek az lesz a következménye, hogy ezek a fiatalok külföldre mennek, külföldön fognak adózni, külföldön fognak társadalombiztosítást fizetni, külföldön fognak megszületni a gyermekeik, ezeket a gyereket majd ilyen Skype-nagymamák fogják itt fogadni Magyarországon, akik majd integetnek bele egy kamerába azért, hogy láthassák egyáltalán a gyerekeiket és az unokáikat.

Az, amit önök most csinálnak, az semmi más, mint tarlóégetés, felélik, felgyújtják a jövőt a magyar fiatalok előtt, és ez szégyen, gyalázat. Vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, de azonnal!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most van lehetőség a kétperces felszólalásokra. Az MSZP képviselőcsoportjából Varga László képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is ott folytatnám, ahol Gréczy Zsolt abbahagyta: ez a javaslat nem alkalmas arra, hogy ezt az Országgyűlés elfogadja ma, vonják ezt a javaslatot vissza! És ne lepődjenek meg azon, hogy itt egy vita folyik, és hogy már fél órája szavaznunk kellett volna erről a javaslatról, mi ki fogjuk használni a vita nyújtotta lehetőséget, és arra kérnénk önöket, hogy ütköztessük az érveinket, beszéljük meg ez alatt a rövid idő alatt, ami még rendelkezésre áll, hogy mit gondolunk ebben a témában! Legyenek szolidárisak az emberekkel! Ők is sorakoznak most nagyon sokan pénzintézetekben, és az utolsó pillanatokban próbálnak élni a lakástakarék megnyitásának lehetőségével. Azon pedig, hogy a Párbeszéd képviselőcsoportja  egyébként köszönjük  átadta az időkeretének egy részét, azon meg ne lepődjenek meg! Láttam, itt a KDNP-ből például Nacsa Lőrinc képviselőtársam tapsolt és nagyon pikírten mosolygott. Azt szeretném önnek mondani, hogy valóban, sok mondanivalója van a frakciónknak az adott témában, remélem, önöknek is van azért mondanivalója. Én úgy látom, hogy még egyetlen percet sem beszéltek el a 30 percükből. Hogyha pikírten szemberöhögik azokat az embereket, akik most próbálnak még az utolsó pillanatban élni ezzel a lehetőséggel, és asszisztálnak ahhoz a fideszes kezdeményezéshez, hogy szétverjék a lakástakarékok rendszerét Magyarországon, akkor legalább azzal tiszteljék már meg a magyar embereket, hogy elmondják, hogy miért teszik ezt. Nagyon egyszerű, képviselő úr: kell egy gombot nyomni, felállni, elmondani.

Én már azon meglepődtem, hogy a vezérszónoki körben nem szólalt meg a KDNP, most pedig azt látom, hogy a vitában sem kíván megszólalni. Ezt döbbenetesnek tartom egyébiránt, és arra kapacitálom a fideszes képviselőket is  hiszen csak egyetlen képviselőjük szólt , hogy vállalják a véleményüket, nézzenek szembe az emberekkel, és vegyenek részt a vitában. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló a DK képviselőcsoportjából Oláh Lajos képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. OLÁH LAJOS (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt 24 órában számtalan telefonhívás és e-mail érkezett Erzsébet- és Terézvárosból (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.), ebből is látszik, hogy talán ez az egyik legkönnyebben elérhető hitelezési, megtakarítási lehetőség, és ami érdekes, hogy nemcsak magánszemélyek, hanem társasházak, illetve nyugdíjasok és nagycsaládosok telefonáltak, és kérték, hogy közvetítsem a többi erzsébet- és terézvárosi képviselő felé, hogy ne szavazzák meg, mert nézni fogják, hogy ki hogyan fog szavazni a mai napon. Ezért, tisztelt képviselőtársaim Teréz- és Erzsébetvárosban, tegyék meg, hogy a társasházakért, a nyugdíjasokért, a nagycsaládosokért, a fiatalokért nem szavazzák meg ezt a dolgot! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjából Hohn Krisztina képviselő asszony következik két percre. Parancsoljon, képviselő asszony!

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Már ne is haragudjanak, de hallgassuk már végig egymást! Elképesztő ez a hangzavar, hogy az ember nem hallja a felszólalónak a szövegét. Az alelnök urat pedig tisztelettel kérem… (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.) Hiába nevetnek (Az elnök csenget.), mert elhiszem, hogy ritkán találkoznak, vagy lehet, hogy nem olyan sűrűn látják egymást, és sok a megbeszélnivalójuk, én ezt megértem, de ebbe a parlamentbe az ellenzéket is beválasztották az emberek, jogukban áll elmondani, amit gondolnak, és nekünk meg jogunkban áll meghallgatni. Köszönöm szépen. (Közbeszólások és taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló a Párbeszéd képviselőcsoportjából Tordai Bence képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Közkívánatra akkor folytatom, bár egy kicsit más témával. Néhány hete fogadtuk el itt az Országgyűlésben az éghajlatváltozási stratégiát, a klímastratégiát, amely arról szólna, hogy próbáljunk minél kevesebb energiát felhasználni, minél kevesebb káros anyagot kibocsátani, ehhez pedig kulcsmomentum, hogy a lakásainknak az energiatakarékossági, energiahatékonysági szintjét javítsuk. Erre a magyar embereknek nem volt esélye, mert azt a pénzt, amit az Unió energiahatékonysági felújításokra szánt és küldött ide Magyarországra, azt maguk közintézmények, illetve Fidesz-közeli vállalkozások épületeinek a leszigetelésére, fűtés-korszerűsítésére és hasonlóra költötték el. A magyar embereknek ebből az évi kb. 200 milliárd forintból gyakorlatilag egy fillér sem jutott, illetve néhány milliárd maximum, amit az „Otthon melege”-pályázat keretében egy fél nap alatt szétkapkodnak. Látszik, hogy igény lenne rá, és ezt az igényt egyébként megint csak a lakástakarékok elégítik ki.Hogyha tehát egy pillanatig is komolyan gondolnák azt, amit Áder János elmondott az önök részéről  vagy nem tudom, mennyire értenek egyet vele, hiszen Orbán Viktor akkor arra sem méltatta, hogy odafigyeljen, és ne Semjén Zsolttal firkálgasson és beszélgessen , szóval, hogyha egy kicsit is komolyan gondolnák azt, hogy energiahatékonysági felújításokra lenne szükség a magánháztartások esetében is, a magyar családok esetében is, hogy valódi rezsicsökkentés legyen, ne az a politikai szemfényvesztés, az a propagandaduma, amit maguk rezsicsökkentés néven előadtak itt az elmúlt években, ha kevesebb energiát használunk, kevesebbet kell fizetni, ehhez pedig fel kell újítani a teljesen elöregedett, korszerűtlen magyar lakásállományt, ehhez pedig, igen, a lakás-takarékpénztárakra is szükség van, és arra is szükség lenne, hogy az Unióból erre a célra ideküldött pénzeket az embereknek adják, és ne szétlopják és magukévá tegyék. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra az MSZP képviselőcsoportjából Harangozó Tamás képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is nagyon szomorú vagyok, hogy valóban azt látjuk ma itt, hogy önök kinevetik azokat az ellenzéki képviselőket, akik ebben a vitában érdemben részt vesznek, és azt hiszik önök, hogy minket nevetnek ki, pedig itt több százezer magyar családot nevetnek ki, akikkel most tényleg egy nap alatt megcsinálják azt, hogy kicsavarják a kezükből azt a lehetőséget, amivel 21 éve ebben az országban nagyon-nagyon-nagyon sok család élt, tudják, pont azok, akiknek 5-10 és 20 ezer forint adatik csak meg havonta, hogy úgy tegyenek félre, tisztességesen gondoskodva a saját életükről, gyermekük jövőjéről, hogy félre tudjanak tenni egy kis pénzt, és mondjuk, a lakásukat felújítsák négy-öt évente, vagy esetleg önrészként berakják hitelbe, vagy esetleg egy új lakás vásárlásához, a gyerekeiket valahogy elindítsák az életben. Ez az előterjesztés a legfontosabb indokának azt tartja, hogy extraprofitot termel a csúnya bankoknak ez a rendszer, és önök nem azt hozzák be ide a parlament elé, hogy ezen változtassunk, nem azt a javaslatot látjuk ma itt, tisztelt képviselőtársaim, hogy mondjuk, egy törvényben előírnák a bankoknak, hogy kötelező módon mennyi kamatot kell fizetniük az embereknek az állami támogatáson felül, amivel egyszerre garantálnák azt, hogy nem lesz extraprofitja a banknak, és egyszerre garantálnák azt, hogy a takarékoskodó kisemberek, családok még több lehetőséghez jussanak. Nem!

Önök elveszik az emberektől ezt a lehetőséget, és nyilvánvalóan majd a következő hetekben, hónapokban tudjuk meg, hogy melyik fideszes miniszternek vagy éppen oligarchának az üzletére szeretnék ezt a pénzt átirányítani.

Tudják, tegnap este valóban volt itt egy vita, ami szorosan kapcsolódik ehhez a témához, a lakhatáshoz, a devizahitelezés kérdésében, és ott is elmondtam, hogy talán jó, ha a parlamenti képviselők is szembesülnek azzal, hogy ma Magyarországon 140 ezer családot érint közvetlenül a végrehajtás, és ebből 30-40 ezer családot a kilakoltatás. Tudják, hogy mindeközben a tavalyi évben mennyi volt a magyar bankrendszer extraprofitja? 700 milliárd forint, hétszázmilliárd!

(12.10)

Értem én, hogy az önök barátai már bevásárolták magukat ezekbe a bankokba. De tényleg azt gondolják, hogy egyébként a kilakoltatást nem lehet felfüggeszteni? Nem engedheti meg magának például ez a bankrendszer, hogy 30-40 ezer embert a családtagjaival, gyerekeivel a következő másfél-két évben ne dobjanak ki az utcára, mert kell a pénz? A százmilliárdos, majdnem ezermilliárdos extraprofit a bankoknak? Így állnak önök az emberek oldalán? S emellett, amikor erről kéne vitatkozni, közben a Törvényalkotási bizottságban meg pont ezt a törvényt vitatták  ha ezt lehet vitának hívni , amivel még ezt a kis lehetőséget is elveszik az emberektől?

Értjük mi, pontosan tudjuk, hogy mi lesz a 700 milliárdos extraprofit sorsa: bankvezérek luxus-magánrepülőt vesznek rajta (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.)  konkrétan ez történik , és felváltva röptetik az önök pártelnökét, a miniszterelnököt a magánútjain különböző focimeccset nézegetni. Idemegy a pénz, ingyen! De ez nincsen ingyen! Ennek az árát az a 30-40 ezer meg 140 ezer adós és végrehajtás és kilakoltatás előtt álló család fizeti nap mint nap, akinek a zsírjából ezek a bankok az extraprofitot megtermelik. És maguk nem tesznek semmit, azon kívül, hogy védik a védhetetlent, hogy míg Orbán Viktor néhány éve még, pontosan tudjuk, hogy valóban röpködött különböző focimeccsekre, csak fapados vagy charterjáratokon, most a milliárdos bankárhaverjainak a luxusrepülőjén ingyenesen teszi ugyanezt. Ennyi változott Magyarországon.

Azt gondolom, hogy mélységesen felháborító, és ha ebben nem érzik a korrupciót, tisztelt képviselőtársaim, akkor valószínűleg a szó jelentéstartalmával nincsenek tisztában. Ez az.

Arra kérjük önöket, hogy ne szavazzák meg ezt a javaslatot. Arra kérjük önöket, hogy legyenek országgyűlési képviselők, ne a Fidesz végrehajtóemberei, ne a KDNP bólogató emberei. Az önök döntő többsége egyéni képviselő. A saját választókerületükben ott vannak azok a százezrek, akik most kétségbeesve, sokszor szitkozódva gondolnak a magyar politikára és az Országgyűlésre és nyilvánvalóan elsősorban a kormányra, mert megint ez történik velük. Kérem, legyenek belátással, legyen már bátorságuk egyszer nemet mondani egy oligarcha kívánságaira! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, a DK és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Az LMP képviselőcsoportjából Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr következik. Parancsoljon!

KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Most már több mint három órája megy ez a vita, kénytelen vagyok ismét az előterjesztő úrhoz, Bánki Erik képviselő úrhoz fordulni egy kéréssel. Körülbelül olyan másfél órával ezelőtt én nyolc konkrét kérdést fogalmaztam meg, az ellenzéki frakciók mindegyike elmondta igen részletesen a véleményét, rengeteg kérdésre kellene válaszolnia. Valóban azt tapasztalják a magyar választók, hogy önök ismét csak áterőltetnek valamit, de azt is tapasztalják, hogy a véleményüket nem is vállalják fel. Igen, valóban, önök többségében egyéni képviselők. Egyetlenegy fideszes képviselő szólalt fel ebben a kérdésben; a KDNP-nek semmiféle véleménye nem volt, ott van érintetlenül a 30 perce.

Arra kérem az előterjesztő képviselőt, hogy ne a zárszóban próbáljon meg 3-4 vagy 5 percben válaszolni a kérdésekre  nyilván ez teljes mértékben lehetetlen , hanem használja fel a vitában még rendelkezésre álló 24 percét. Gyanítom egyébként, nyilván a KDNP-nek nincs véleménye erről a kérdésről, ami egyébként több millió embert érint, hiszen most jelenleg másfél millió szerződés van a piacon; akkor kérjék el a KDNP idejét, talán a rendelkezésre álló 54 percben esélye nyílik arra, hogy legalább választ adjon azokra a kérdésekre, amit az ellenzéki frakciók megfogalmaztak. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A DK képviselőcsoportjából Arató Gergely képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt fideszes és KDNP-s Képviselőtársaim! Most kimondottan önökhöz fordulok, mert a vita elején azt javasoltam, azt kértem, hogy az előterjesztő vonja vissza ezt a javaslatot, hiszen semmilyen módon nem tudta igazolni azt, hogy ennek bármilyen értelme lenne a köz érdeke szempontjából. Itt az ellenzéki képviselők ebben a vitában részletesen bemutatták azt, hogy ez a javaslat nem szolgálja senkinek az érdekeit, kivéve egy nagyon szűk körnek. Nem szolgálja a fiatalok érdekeit, akik nem tudnak takarékoskodni; nem szolgálja az idős emberek érdekeit, akik számára ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a lakások felújítására pénzt tegyenek félre; nem szolgálja a társasházak érdekeit; nem szolgálja a költségvetés érdekeit sem, hiszen az az összeg, amit ezzel meg lehet takarítani, annál jóval nagyobb veszteséget fog okozni az, hogy eltűnik ez a megtakarítás a piacról. Nem jó tehát senkinek ez a javaslat. Nem jó az országnak, nincsen gazdasági racionalitása, ugyanakkor pedig társadalmilag mélységesen igazságtalan és elfogadhatatlan.

Az is kiderült, azt is bebizonyítottuk, hogy jogi értelemben pedig úgy nyújtották be és úgy nyomják keresztül ezen a Házon, amilyen alapon nem lehet fontos kérdésekről tisztességesen dönteni. De látom, az előterjesztők nem vették a fáradságot sem arra, hogy védjék a javaslatukat. Látom azt, hogy nem szóltak hozzá, és nem támogatták, védték meg őket az önök képviselői sem. Ezért most már nem az előterjesztőket kérem, hanem önöket kérem képviselőként, és felhívom a figyelmüket, hogy itt mindannyiunknak egyéni felelőssége is van politikai és erkölcsi értelemben a szavazatáért, most önöknek be kell bizonyítaniuk azt, hogy nem egy szűk oligarchakört képviselnek itt a parlamentben, nem egy vezéri akaratot, hanem azokat a választókat, akikre hivatkoznak. Gondolkozzanak el, hogy az önök választókerületében kinek az érdekét szolgálja ez a javaslat! Az önök választókerületében ki az, aki ezt kérte? Ki az, aki azért küldte önöket ide a parlamentbe, hogy megszüntessék a lakástakarékot, hogy elvegyék a megtakarítás lehetőségét az emberektől? Gondolkozzanak el azon, hogy ma, amikor szavaznak, akkor kit képviselnek itt a parlamentben! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a DK és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony kért szót. Parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Látom, hiába várom Rogán Antalt, nem fog bejönni. Akkor én most kimondottan Rétvári Bence államtitkár úrhoz szólnék, mivel ha családügyekben felteszünk kérdéseket, akkor a legtöbbször ő válaszol rá. Szeretném elmondani azokat az adatokat, amit a vezérszónokimban is elmondtam. Ma Magyarországon 1 756 905 házaspár van. Élettársi kapcsolatban 483 487 pár él együtt. Gyermektelen családok száma 1 027 719. A gyermeket nevelők és a gyermeket nem nevelők együttesen 2 743 338 család. Lényegében azt mondhatjuk, hogy ezektől a családoktól veszik el a mai napon az öngondoskodás lehetőségét. És felhívnám a figyelmet, amire hivatkoznak, hogy a CSOK-program hatékonysága mennyire erős volt, és elmondta minden ellenzéki képviselő, hogy nem magával a CSOK-programmal van bajunk, hanem szélesebb körre, nagyobb körben kellene a támogatást kiszélesíteni. A 90 ezer család 3,2 százaléka azoknak a családoknak, akik gyermeket vállaltak, és azoknak a családoknak, akik most akarnának majd gyermeket vállalni.

Azt gondolom, hogy nem mondhat le a kormány majdnem 3 millió családról. Ha ma ezt a törvényt megszavazzák, akkor ki lehet mondani a mai nap után, hogy önök lemondtak azokról a magyar családokról, akik gyermekeket nevelnek, és lemondtak azokról a magyar családokról, akik gyermeket akarnak nevelni Magyarországon. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Folytatjuk a vitát. Az MSZP képviselőcsoportjából Varga László képviselő úr kért szót. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a vita végével  bár vitának nagyon nehéz nevezni egy olyan folyamatot, amikor csak az ellenzéki képviselők mondják el a véleményüket , szóval, itt a vita végén megállapítom, hogy a Fideszből mindössze egyetlen képviselő mondta el a véleményét, a KDNP-ből pedig senki. Az előterjesztő pedig nem volt olyan bátor, hogy a vitában ütköztessük a véleményünket, hanem vélhetően jó fideszes szokás szerint majd az előterjesztői zárszó keretében osztja ki az ellenzéket, ezáltal több százezer magyar állampolgárt, és visszamutogat vélhetően, és különböző lózungokra fog hivatkozni. Nem példa nélküli, de azért mégiscsak megdöbbentő ez egy ilyen súlyú ügyben. Magyarán az előterjesztést már nem fogják visszavonni, ez nagyon világos, bár erre kértük önöket többször az elmúlt néhány órában. Nagyon helyesen fogalmazta meg Arató Gergely képviselőtársam, most már csak egy dolgot lehet csinálni ebben a szakaszában a folyamatnak: arra kérjük önöket, hogy ne szavazzák meg ezt az előterjesztést. Példa nélküli lenne az elmúlt nyolc és fél éves kormányzásuk alatt, azonban én is arra kérem önöket, hogy gondolják végig, erre felhatalmaztáke önöket a választóik, mit gondolhatnak ők erről. Mit gondolhatnak azok az emberek, akik most is egy pénzintézetben várakoznak adott esetben arra, hogy lakástakarék-szerződést kössenek még most, amíg ez a törvény hatályba nem lép?

(12.20)

Az ő érdeküket is kellene itt ebben az Országgyűlésben szolgálni, önöknek is, és nem azt kéne tenniük, hogy diktátum jelleggel, áterőszakolva a parlamenten, a lakástámogatási rendszer egyik nagyon fontos lábát szétverik, egy nagyon fontos lábát, amit a legszélesebb körben és a legtöbb módon lehetett felhasználni. Ez méltatlan, elfogadhatatlan. Arra kérem tehát önöket, ne támogassák ezt az előterjesztést, és különös tekintettel erre kérném  hadd beszéljek egy picit haza  borsodi és miskolci képviselőtársaimat is. Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon komoly indulatokat vált ki szűkebb pátriánkban is ez az előterjesztés, mindenképpen ellentétes a kelet-magyarországi emberek érdekeivel, céljaival. Nem dönthetnek önök úgy, hogy ne ők legyenek az elsők, ne döntsenek a fejük fölött, ne döntsenek ilyen diktátum módjára!

Tehát még egyszer arra kérjük önöket, hogy szavazzanak nemmel erre az előterjesztésre, akadályozzuk meg együtt ezt a diktátumot. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az időkeret terhéig, de kétperces felszólalás keretében Tordai Bence képviselő úr következik. Parancsoljon!

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Elmondom, hogy ez mit jelent a gyakorlatban egy nagy családnak, egy háromgyerekes családnak. A lakás-takarékpénztárak beszántása azt jelenti, hogy önök elvonnak tőlük másfél millió forintot négy év alatt. Úgy látszik, hogy a Fidesz elkezdte a megszorítás politikáját. Önök elkezdtek arról beszélni, hogy itt közeleg valamiféle gazdasági válság, pedig csak az történik, hogy kiköltekeztek a választásra, és aztán nem dőlnek az EU-ból a pénzek, mert maguk szétlopják.

Nem megszorításra van szükség, nem az emberektől kell elvenni a pénzt, sőt nem szűkíteni, hanem bővíteni kell a jövedelmeket, meg kell hagyni a lakástakarékokat, és alapjövedelmet kell adni az embereknek, hogy legyen esélyük az otthonteremtésre, az egészséges lakás biztosítására önmaguk és családjuk számára. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az összevont vitát lezárom. Most megkérdezem Bánki Erik képviselő urat mint előterjesztőt, kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Parancsoljon, öné a szó.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy hosszú, bár nem túl változatos vitán vagyunk túl. Az elmúlt közel három és fél órában az ellenzék padsoraiból egy dolog nyilvánvalóvá vált: önök egy kottából játszanak. (Moraj, közbeszólások az ellenzéki padsorokban.  Z. Kárpát Dániel: Soros! Migráns!  Az elnök csenget.) 21 éves parlamenti képviselőségem alatt ahhoz már hozzászoktam, hogy ha külföldi bankokat vagy multinacionális cégeket érint bármilyen jogszabály-módosítás, amit a magyar parlamentben hozunk, akkor az MSZP képviselői az elsők, akik kiállnak, és körmük szakadtáig védik a multinacionális és a külföldi bankok érdekeit.Beszéljünk tisztán, tisztelt képviselőtársaim! Itt nem a magyar emberek védelméről beszéltek önök, hanem azokat a pénzintézeteket féltik, azokat a hitelintézeteket féltik, akik ezt a busás haszonnal járó konstrukciót forgalmazzák és forgalmazták az elmúlt időszakban. Legyünk őszinték, beszéljünk nyíltan akkor egymással! Arról nem beszélek, hogy annyi zöldséget és badarságot hordtak össze a vita során, amit még hallgatni is rendkívül fárasztó volt, nemhogy értelmezni.

Beszéltek arról, hogy összeomlik az egész rendszer, beszéltek arról, hogy ellopjuk a megtakarított pénzeket. Miről beszélnek, tisztelt hölgyeim és uraim? Elolvasták egyáltalán az előterjesztést? Van fogalmuk róla, hogy mit beszélnek? Ezermilliárd forint ellopásáról beszélnek akkor, amikor ez a jogszabály egészen nyilvánvalóan arra vonatkozik, hogy a hatálybalépésétől fogva nem ad az állam támogatást a lakás-takarékpénztári megtakarításokhoz. Egyetlenegy meglévő szerződést, egy hatályban lévő szerződést sem fog érinteni ez a jogszabály. Miről beszélnek?

Milyen piaci összeomlásról beszélnek, a konstrukció megszüntetéséről? Senki nem szünteti meg ezt a konstrukciót. Lehet, hogy a bankok vagy a pénzintézetek arról panaszkodtak önöknek, hogy majd megszűnik ez a konstrukció. Nem! Fel kell világosítanom önöket arról, hogy ez a jogszabály egyetlenegy mondatával sem tér ki arra, hogy megszűnne ez a konstrukció. Azok az intézetek, amelyek eddig ezt forgalmazták, a jogszabály hatálybalépését követően is ugyanezt a konstrukciót forgalmazhatják. Egy dolog nem lesz hozzá: nem lesz hozzá 30 százalékos állami támogatás.

Ja, kérem, hogy nem vették a fáradságot ezek az intézetek arra, hogy a befektetők pénzét úgy forgassák, és olyan eredményt érjenek el, amiből konkrét, érdemi megtérülést tudnak hozni ezekre a befektetésekre? Ja, hogy ez nem tud működni állami támogatás nélkül, azért, mert nem a megfelelő szakemberek ülnek ott, vagy nem a megfelelő alázattal és odaadással forgatták a magyar emberek százezreinek a pénzét? Ja, hogy ez a probléma, kérem szépen?! Akkor beszéljünk erről, akkor ne álságos módon a magyar emberek védelméről beszéljenek, miközben kőkemény gazdasági és piaci érdekeket próbálnak meg képviselni!

Soha senki nem beszélt egyetlenegy mondattal sem arról a kormánypárti széksorokból sem most, sem a bizottsági viták során, hogy az a pénz, ami a költségvetésből támogatásként eddig a lakás-takarékpénztárakra ment, és ami eddig a lakás-takarékpénztárakon keresztül jutott el az otthonteremtésre megtakarításként vagy éppen felújításra vagy vásárlásra megtakarítást képző emberekhez, az a támogatás elveszne. Nem. Ezt megerősítettem én magam is az expozémban, a bizottsági vitában is elhangzott, hogy azt a pénzt, ami a lakás-takarékpénztárak támogatásától elvonásra kerül, azt a pénzt egy az egyben… (Rogán Antal megérkezik az ülésterembe, és elfoglalja helyét.  Közbeszólások, taps az ellenzéki padsorokban.  Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselőtársaim! Nem az arénának valamelyik oldalán ülnek, hanem a Magyar Országgyűlésben! Parancsoljon, képviselő úr!

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez is azt mutatja, hogy mennyire érdekli az ellenzéki képviselőket az, amit az előterjesztői zárszóban elmondok. Úgyhogy beszéljünk tisztán és nyílt lapokkal, tisztelt hölgyeim és uraim! Semmi másról nincs szó, mint önök kőkemény piaci érdekeket próbálnak meg képviselni, különben nem hangzott volna el ennyi badarság, nem beszéltek volna arról, hogy ezek a megtakarítások eltűnnek, vagy hogy ezeket a pénzeket valaki el akarja venni, hogy ez a konstrukció összeomlik. Sőt, arról is szó volt már, hogy egy pénzügyi káosz fog keletkezni, és mi lesz az emberek eddigi megtakarításával, ki fogja őket megvédeni. Ha egy kicsit is foglalkoztak volna ezzel a kérdéssel, akkor pontosan tudnák, hogy az összes befizetés, amit eddig ezekbe az előtakarékossági alapokba az emberek befizettek, azokat az országos betétvédelmi alap védi. Önök is pontosan tudják, hogy tíz év alatt  miután a konstrukcióban általában maximum évi 240 ezres megtakarítást vállalnak az emberek, hiszen erre kaphatják meg a maximális 72 ezer forintos állami támogatást  alig fogja ez meghaladni a 3 millió forintot, a betétvédelmi alap pedig 30 millió forintig védi őket ebben az esetben. Tehát szó sem lehet arról, hogy itt az embereknek bármilyen kára vagy vesztesége származhatna abból, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk.

Egyetlen dolog következik abból, tisztelt hölgyeim és uraim, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk: az az extraprofit, amit eddig a bankok, pénzintézetek elvittek az állami támogatásból is, nemcsak a magánemberek befizetéseiből, hanem az állami támogatásból is  hiszen nemcsak nullszaldóval, hanem vannak olyan alapok, amelyek veszteséggel forgatták a befizetők százmillióit és milliárdjait , tehát egyetlenegy dolog történik, hogy ez a pénz ezután nem ezekhez a hitelintézetekhez fog vándorolni, hanem a magyar emberekhez fog vándorolni. Ezért arra kérem önöket, hogy támogassák ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   29-30   31-120   121      Ülésnap adatai