Készült: 2019.10.15.15:01:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (2018.10.16.),  172-188. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:06:33


Felszólalások:   161-171   172-188   189-212      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk munkánkat, bejelentem, hogy a következő napirendünkhöz a kormány képviseletében Bódis József államtitkár úr érkezik.

Jelezték a munkatársai, hogy körülbelül öt perc múlva ér ide, tehát illő tisztelettel bejelentem képviselőtársaimnak, hogy öt perc szünetet vagyok kénytelen elrendelni. Arra kérem önöket, hogy ha lehet, maradjanak itt a helyükön vagy a közelben, hogy tudjuk folytatni, amint államtitkár úr megérkezik. Köszönöm megértésüket.

(Szünet: 14.15  14.24

Elnök: Jakab István

Jegyzők: Földi László és Tordai Bence)

ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy államtitkár úr megérkezett. Megkezdjük munkánkat. Kérem képviselőtársaimat, hogy foglalják el a helyüket. Köszönöm szépen. Bocsánatot kérek, uraim! Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága által benyújtott előterjesztés T/2061. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Elsőként megadom a szót Ritter Imre képviselő úrnak, bocsánat, Ritter Imre nemzetiségi szószóló úrnak, ja, bocsánat, képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Megkövetem, képviselő úr, mert korábban, az előző ciklusban szószólóként dolgozott, és sajnos ez így ragadt bent. Képviselő úr a pulpitusról kívánja a beszédét elmondani. Parancsoljon, képviselő úr, fáradjon ki!

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő, a napirendi pont előadója: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Der Ausschuss der in Ungarn lebenden Nationalitäten hat am 9. Oktober 2018 den Gesetzentwurf Nr. T/2061 mit dem Betreff: Modifizierung des Gesetzes Jahr 2011. Nr. CXC über dem National Erziehungs- und Bildungsgesetz erörtert und verabschiedet. Der Modifizierungsvorschlag würde im Parlex mit Nr. T/2061 eingereicht. Bitte erlauben Sie mir, als Unterbreiter, dass ich Sie in Namen des Ausschusses über die Einzelheiten, über die Vorgeschichte und über die Notwendigkeit der Modifizierung informiere.Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. október 9-én tárgyalta és fogadta el a T/2061. számú, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról tárgyú törvényjavaslatot, majd a Parlexben be is nyújtotta. Engedjék meg, hogy előterjesztőként bizottságunk nevében tájékoztassam önöket a törvényjavaslat részleteiről, előzményeiről, szükségességéről.

A most napirenden lévő törvénymódosítás fontosságának és megalapozottságának megértéséhez röviden vissza kell mennünk az előző ciklus elejére. 2015-ben a legelső költségvetési igényünk összeállítását azzal kezdtük, hogy rögzítettük, a Magyarországon élő nemzetiségek részéről első számú prioritásnak tekintjük a nemzetiségi köznevelési intézmények minden szempontból történő támogatását; ez nemzetiségeink továbbélésének fundamentuma. Majd rögtön hozzá kellett tegyük, hogy ennek ellenére a nemzetiségi köznevelési intézmények helyzetét érdemben javító megalapozott módosító javaslatot nem tudunk benyújtani, mert egyszerűen nincsenek meg hozzá a megfelelő felmérések, konkrét számszerű adatok.

A 2016-os központi költségvetési törvény előkészítését éppen ezért már 2016 februárban elkezdtük, de amikor 2016 márciusában kiderült, hogy a törvény benyújtását és jóváhagyását a szokásos év végi időszakról a kormány előrehozza a tavaszi ülésszakra  amit egyébként akkor is és ma is támogattunk, támogatunk és örömmel vettünk , akkor viszont ismételten abba a helyzetbe kerültünk, hogy nem volt idő azon felmérések elvégzésére, amelyek egy megalapozott módosító javaslathoz szükségesek lettek volna.

A 2017. évi költségvetés előkészítő időszakában bár a nemzetiségi óvodapedagógus program szükségességét és elemeit a szaktárca államtitkárával és miniszterével is előzetesen már egyeztettük, de a KLIK-kel az egyéb oktatási kérdések kapcsán megindult tüntetések, átszervezések miatt ismételten nem lehetett előterjesztést készíteni, mivel nem volt ismert a kormányzati szándék, nem voltak még meg a megfelelő parlamenti döntések, ennek megfelelően nem lehetett tudni, milyen mozgásterünk van és lesz.

Végezetül nem szerettük volna, ha bárki is ebben a helyzetben a nemzetiségi köznevelési intézmények helyzetének javítására irányuló kezdeményezésünket esetleg politikai célokra kívánta volna felhasználni. Ezért a nemzetiségi köznevelési intézményekre vonatkozó program, csomag összeállítását át kellett tegyük a 2018-as költségvetési évre. Ennek megfelelően 2016 szeptemberétől összeállítottunk egy programot, amelynek keretében felmértük egyrészt a Magyarországon élő nemzetiségek nemzetiségi óvodáinak, nemzetiségióvodapedagógus-ellátottságának tényleges helyzetét öt évre visszamenőleg, és bizonyos pontokra vonatkozóan öt évre előre. Másodszor: a magyarországi nemzetiségi óvodapedagógus alap- és kiegészítő képzést végző hét egyetemmel és főiskolával a velük egyeztetett témakörökben úgyszintén öt évre visszamenőleg és több kérdésben két évre előre felmértük a nemzetiségióvodapedagógus-képzés helyzetét és lehetőségeit.

(14.30)

Harmadsorban a nemzetiségióvodapedagógus-képzést végző intézményekkel, a POK-kal, a nemzetiségi pedagógiai intézetekkel, köznevelési szakemberekkel elemeztük a nemzetiségióvodapedagógus-képzés minőségével, tartalmával kapcsolatos problémákat, ezek megoldásának lehetőségeit.

A teljes körű felmérés alapján rendelkezésre álló adatok részletes elemzését követően a helyzet javítását célzó lehetséges és szükséges intézkedések irányát, konkrét lehetőségeit egyeztettük az EMMI oktatási államtitkárságával, az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségével, természetesen a nemzetiségek bizottságával és albizottságaival, valamint oktatási szakemberekkel. Ennek alapján alakítottuk ki azt a nemzetiségi óvodapedagógus és nemzetiségi pedagógus komplett programot, amely a 2018. évi, majd a 2019. évi központi költségvetéssel kapcsolatos nemzetiségi igények gerincét képezték.

Ez tartalmazta a nemzetiségi óvodapedagógus alapképzésben és a nemzetiségi óvodapedagógus kiegészítő képzésben részt vevők számának emelését, a képzés minőségének, kiemelten a nemzetiségi nyelv és nemzetiségi tartalom lényegi javításához, a nemzetiségi óvodapedagógusok pályán tartásához szükséges anyagi fedezetet, ezen belül a foglalkoztató óvodák megfelelő költségeinek kompenzálását, a képzést végző egyetemek, főiskolák megfelelő ösztönzését, valamint a képzésben részt vevő hallgatók olyan szerződéses ösztöndíj-támogatását, amely biztosítja, hogy a képzést követően elkezdik a nemzetiségi pedagógusi pályát, és azon is maradnak.

A program másik része pedig a több mint ezer nemzetiségi óvodapedagógus és közel kétezer nemzetiségi tanító, tanár, nemzetiségi pedagógus részére  akik nemzetiségi pótlékra jogosultak  jelentősen megemelné a nemzetiségi pótlékot, ezzel elősegítve a pályán tartásukat, növelve a megbecsülésüket.

Engedjék meg, hogy a nemzetiségi óvodák felmérésének részletesebb értékeléséről tájékoztassam önöket, a tisztelt Házat. Bevezetésként szeretném elmondani, hogy a Magyarországon élő 13 nemzetiségből 8 nemzetiségnek van hivatalosan bejegyzett nemzetiségi óvodája, horvát, német, roma, román, ruszin, szerb, szlovák és szlovén, 5 nemzetiségnek, bolgár, görög, lengyel, örmény, ukrán, nincsen óvodája.

A nemzetiségi óvodával rendelkező 8 nemzetiség helyzete is sok vonatkozásban különbözik, annak függvényében, hogy milyen a területi elhelyezkedésük Magyarországon, milyen messze vannak az anyaországtól, mennyi az adott nemzetiség lélekszáma, és így tovább. Így a nemzetiségi óvodák kérdésében is vannak közös pontok, de nemzetiségenkénti speciális vonások, gondok is, mint a legtöbb nemzetiségi kérdésben, így nem lehet valamennyi nemzetiségre, valamennyi problémára azonos sablonmegoldást adni. Ráadásul a többi nemzetiséghez képest sajátos helyzetben vannak a magyarországi romák, hiszen míg a többi nemzetiség igyekszik a nemzetiségi gyermekeket kisebb-nagyobb nemzetiségi óvodákba összefogni és ott részükre színvonalas nemzetiségi nevelést biztosítani, a roma gyermekek esetében, egy többségében roma óvodánál bármikor felmerülhet a szegregáció problémája.

A nemzetiségi óvópedagógus projekt mind a 8 nemzetiségi óvodával rendelkező nemzetiségre kiterjed, én most a kérdéskört a német nemzetiségi óvodákra végzett felmérés eredményeivel érzékeltetném. 2016 októbere és 2017 februárja között mind a 215 német nemzetiségi óvodát teljeskörűen felmértük, az adatokat visszaellenőriztük. Közbevetőleg jegyzem meg, véletlen egybeesés, de talán mégis jelképes, hogy a határon túli magyarságnak a szomszédos országokban is pontosan 215 magyar nemzetiségi óvodája van, pont ugyanannyi, mint a magyarországi németségnek Magyarországon.

A közoktatási törvényben meghatározottak szerint a nemzetiségi óvodának két típusa lehet. Az egyik a nemzetiségi anyanyelvű, ahol kizárólag a nemzetiség nyelvén folyik a nevelés. A 215 német nemzetiségi óvodából mindössze egyetlen óvodában, a pécsi Valeria Kochban és ott is csupán 4 éve folyik csak német nyelvű nevelés. A többi 214 német óvodában két nyelven folyik a nevelés.

A kétnyelvű nemzetiségi óvodákban a közoktatási törvény szerint a nemzetiségi nevelésben részesülő gyermekekkel a neveléssel töltött idő több mint felében nemzetiségi nyelven kell foglalkozni, ami azt jelenti, hogy a nemzetiségi csoportokban dolgozó mindkét óvodapedagógusnak nemzetiségi végzettséggel kellene rendelkeznie. A 215 német nemzetiségi óvodában 568 nemzetiségi csoport van, a csoportonkénti két fővel 1136 nemzetiségi végzettségű pedagógusra lenne szükség. A tényleges német nemzetiségióvodapedagógus-létszám ezzel szemben mindössze 662 fő, vagyis a hiányzó német nemzetiségi óvodapedagógusok száma 474 fő, ami a szükséges létszám 41,7 százaléka. Tehát majdnem minden második német nemzetiségi óvodapedagógus hiányzik.

Ha az összesített adatokat óvodánként lebontva nézzük és csoportosítjuk, akkor azon óvodák száma, ahol nemzetiségi csoportonként mindkét óvodapedagógus, vagy ahol három van, abból kettő rendelkezik nemzetiségi végzettséggel, 33 darab, az összes óvoda mindössze 15,4 százaléka. Vagyis minden hetedik német nemzetiségi óvodában vannak csak meg a személyi feltételei annak, hogy a törvény szerinti színvonalú nemzetiségi nevelés történjen.

Azon óvodák száma, ahol több nemzetiségi végzettséggel rendelkező óvodapedagógus van, mint ahány nemzetiségi csoport, 39 intézmény, az összes óvoda 18,1 százaléka. Az összes többi német nemzetiségi óvodában, vagyis az óvodáink kétharmadában csoportonként maximum egy német nemzetiségi végzettségű óvodapedagógus van, vagyis bármely német nemzetiségi óvodapedagógusnak az átmeneti vagy tartós kiesése, gyes, betegállomány, pályaelhagyás, s a többi esetén még a csoportonkénti egy nemzetiségi óvodapedagógus sem biztosítható.

Végezetül már 2016 végén, a felmérés idején is 22 német óvodában, az óvodáink 10 százalékában kevesebb német nemzetiségi óvodapedagógus volt, mint ahány német nemzetiségi csoport, 9 német nemzetiségi óvodában egyetlen nemzetiségi végzettséggel rendelkező óvodapedagógus sem volt, 4 óvodában ezért már nem is indítottak német nemzetiségi csoportot.

Mindezek alapján azt kell mondani, hogy csak a nemzetiségióvodapedagógus-ellátottságot alapul véve is a német nemzetiségi óvodák mintegy kétharmadánál nem lehet hatékony nemzetiségi nevelést folytatni. Ezt a helyzetet, a jelentkező problémát mintegy másfél évtizede érzékeljük, amelyet az utóbbi 4-5 évben drasztikusan felgyorsított az Ausztriába és Németországba történő nagyarányú migráció okozta németnyelv-oktató pedagógushiány elszívó hatása.

A német nemzetiség vonatkozásában úgyszintén komoly veszélyeztetettséget jelent, hogy Ausztriában és Németországban nincs felsőfokú óvodapedagógus-képzés, így a magyar egyetemeken, főiskolákon német nemzetiségi óvodapedagógus szakon végzett diplomás hallgatókat tárt karokkal várják. A többi hét nemzetiségnél, az országos nemzetiségi önkormányzataik által feldolgozott adatok alapján, szintén eltérő, de esetenként komoly problémák vannak a nemzetiségióvodapedagógus-ellátottság terén, a nemzetiségióvodapedagógus-hiány náluk közel 100 fő. Így az összesített nemzetiségióvodapedagógus-hiány mintegy 550 fő, azaz ennyi volt 2017 márciusában.

Az elmúlt 5 év átlagában évente megközelítőleg 100 fő nemzetiségi óvodapedagógus kapott szakirányú végzettséget, diplomát az érintett nemzetiségeknél összesen.

(14.40)

A jelenlegi helyzet alapjaiban veszélyezteti a nemzetiségi óvodák működését a nemzetiségióvodapedagógus-hiány miatt.

A nemzetiségióvodapedagógus-képzést végző 8 egyetemmel és főiskolával történt egyeztetések alapján a nemzetiségi óvodapedagógus alapképzésre optimális esetben évente mintegy 140, a magyar alapképzettséggel rendelkező nemzetiségi kiegészítő képzésre pedig évente mintegy 60 fő képzését lehetne biztosítani az érintett 8 nemzetiség tekintetében.

Így a feladat kettős. Egyrészt a nemzetiségióvodapedagógus-képzés területén a hallgatók részére szerződéssel biztosított ösztöndíjjal olyan helyzetet kell teremteni, hogy maximális létszámban jelentkezzenek a hallgatók a nemzetiségi óvodapedagógus alapképzésre; a nemzetiségi óvodákat érdekeltté tenni abban, hogy a magyar alapvégzettséggel rendelkező, de valamely nemzetiséghez tartozó, kötődő óvodapedagógusaikat elküldjék a nemzetiségi kiegészítő képzésre; és a képző intézeteket olyan szinten támogatni, hogy biztosítani tudják a megfelelő színvonalú nemzetiségi alap- és kiegészítő képzés személyi és tárgyi feltételeit.

Másrészről biztosítani kell, hogy a jelenleg pályán lévő nemzetiségi óvodapedagógusok a pályán maradjanak, esetleg a korábban pályaelhagyók visszatérjenek, amelyhez javasoltuk a nemzetiségióvodapedagógus-pótlék jelentős, 10 százalékról 30 százalékra történő megemelését, amely jelzésértékű lenne az egész nemzetiségióvodapedagógus-társadalom számára.

Ennek első lépcsője, a 10-ről 15 százalékra történő emelés 2018. január 1-jétől megtörtént, és most ezen napirenden lévő törvénymódosítással kerülne sor a második lépcsőre, azaz 2019. január 1-jétől a 15 százalékra emelt nemzetiségi pótlék 30 százalékra történő emelésére.

A gyermekeink részére a nemzetiségi anyanyelv visszaadása, megerősítése a nemzetiségi óvodákban indul, ezért a nemzetiségióvodapedagógus-ellátottság felmérésére, a nemzetiségi óvodákra koncentráltunk először. De tudjuk, érzékeljük, hogy legalább ilyen szintű problémák vannak a nemzetiségitanító- és -tanárképzéssel, a szaktárgyakat nemzetiségi nyelven is oktató tanárokkal, a nemzetiségi iskolák nemzetiségipedagógus-ellátottságával is, amelynek a pontos felmérését még idén ősszel és jövő tavasszal szintén meg fogjuk csinálni.

Addig is, amíg a nemzetiségipedagógus-képzésre vonatkozó teljes képzési programot kidolgozzuk, létszükséglet a pályán lévő nemzetiségi pedagógusok megtartása, ezért a nemzetiségi tanítókra és tanárokra is kiterjesztettük a nemzetiségi pótlék emelését 2018. évben, valamint a mostani törvényjavaslatban is.

A teljes, komplett nemzetiségióvodapedagógus-képzés és a nemzetiségi tanár, tanító program költségvetési fedezetét a 2018. évi, valamint a 2019. évi központi költségvetési törvény teljes mértékben biztosítja, amelynek elfogadását utólag ezúton is megköszönöm a tisztelt Háznak.

A nemzetiségipedagógus-ellátottság létszámproblémáinak a megoldása mellett hasonlóan fontos, kiemelt kérdésnek tartjuk a képzés színvonalának, ezen belül a nemzetiséginyelv-ismeret és nemzetiségi tartalmak jelentős fejlesztését és objektív mérését. Erre azért van szükség, mert a képzés hiányosságaiból adódóan a pályán lévő nemzetiségi óvodapedagógusok egy részénél a nemzetiséginyelv-tudás nem megfelelő színvonalú, az egyes képzőhelyek között is jelentős különbségek vannak. A képzőhelyekkel egyeztetve, a nemzetiséginyelv-tudással kapcsolatban objektív, írásos követelményeket kell támasztani a felvétel során, és akik nem rendelkeznek megfelelő szintű nemzetiségi nyelvi kompetenciákkal, azoknál a 6 szemeszteres alapképzést 8 szemeszteresre kell bővíteni, amelyből az első két félév meghatározóan a nemzetiségi nyelvi kompetenciák fejlesztését szolgálná.

Úgyszintén nemzetiséginyelvvizsga-követelményt kell bevezetni a nemzetiségióvodapedagógus-képzés kimeneti oldalán, megszüntetve azt a mai káros helyzetet, hogy a nemzetiségióvodapedagógus-végzettség megszerzését mindennemű nyelvvizsga nélkül és a nyelvtudás objektív szintjétől függetlenül, automatikusan elismeri C típusú nyelvvizsgával megegyező végzettségnek.

Szeretném még kiemelni két nagyon fontos aspektusát a törvénymódosításnak. Egyrészt, hogy a nemzetiségi pótlék emelése mind a hét nemzetiség minden nemzetiségi pótlékra jogosult nemzetiségi pedagógusára vonatkozik, függetlenül attól, hogy az adott nemzetiségi köznevelési intézmény milyen fenntartásban működik. Tehát vonatkozik a Klebelsberg-fenntartásúakra, a települési önkormányzatok által fenntartottakra, a helyi vagy országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartottakra, az egyházak által fenntartottakra, az alapítványok által fenntartottakra, és így tovább. Másrészt minden érintett nemzetiségi köznevelési intézmény 2018-ban és 2019-ben is a nemzetiségi pótlék emelésének fedezetét többlettámogatásként megkapja, tehát a nemzetiségi pótlék emelését nem más költségkeretek terhére kell úgymond kigazdálkodni.

Végezetül, azon hat nemzetiségnek, amelyik nem rendelkezik köznevelési intézményekkel, nincs náluk nemzetiségióvodapedagógus-képzés, így a nemzetiségi pedagógus projektből sem direkt, sem indirekt módon nem részesül, ezért ezúton is szeretném nyilvánosan kifejezni köszönetemet, hogy ennek ellenére, gyermekeink jövőjét, nemzetiségeink fennmaradását szem előtt tartva, minden esetben megszavazták a szükséges költségvetési és köznevelési módosító javaslatokat a Magyarországi nemzetiségek bizottságának ülésein. Engedjék meg, hogy itt és most is köszönetet mondjak a bolgár, a görög, a lengyel, az örmény, az ukrán és a ruszin nemzetiségi parlamenti szószólóknak.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján tisztelettel kérem önöket, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által benyújtott, T/2061. számú, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot támogatni és elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Bódis József államtitkár úr kíván felszólalni. Megadom a szót, államtitkár úr.

BÓDIS JÓZSEF, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Tisztelettel köszöntöm önöket a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló, T/2061. számú törvényjavaslat általános vitája alkalmából. Kérem, engedjék meg, hogy néhány mondatban ismertessem a tisztelt Országgyűlés plénuma előtt a törvényjavaslat indokoltságát. Jelen módosításra azért van szükség, mert a 2019. évi költségvetési törvény az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága javaslatára megteremtette a nemzetiségi pótlék 15 százalékról 30 százalékra történő emeléséhez szükséges forrást. A pótlék 2018-ban már 10 százalékról 15 százalékra emelkedett, így az emelésre immár másodszor kerülhet sor. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága egy nemzetiségióvoda-fejlesztési programot dolgozott ki, amely a nemzetiségióvodapedagógus-pályát választó fiatalok számának és a nemzetiségióvó-képzés színvonalának az emelését, a nyelvi képzés hatékonyabbá tételét, továbbá a pályán lévő nemzetiségi pedagógusok megtartását és megbecsülésük javítását célozza. E program része a jelentős mértékű nemzetiségipótlék-emelés. Látok rá esélyt, hogy a program megvalósításának eredményeként nő a nemzetiségióvó-képzésben részt vevők száma, javul a képzés és ezek által a nemzetiségi óvodai nevelés színvonala.

A bizottság a programjának kidolgozása során szorosan együttműködött a tárcánkkal.

(14.50)

A nemzetiségi nevelés-oktatás és a nemzetiségipedagógus-képzés hatékonyságának növelése csak az érintett nemzetiségi közösségekkel való szoros együttműködésben képzelhető el. Közös érdekünk, hogy a nemzetiségpolitikai céljainknak és a nemzetiségek érdekeinek egyaránt megfelelő megoldások szülessenek.

A nemzetiségióvoda-fejlesztési program kiváló példája az aktív nemzetiségi érdekérvényesítésnek. Egy olyan ügyről van szó, amelyet szakmailag maximálisan tudunk támogatni. Tárcánk a köznevelési törvény módosításának folyamatban lévő előkészítése során is betervezte ezt a módosítást, azonban a Magyarországi nemzetiségek bizottsága a 2019. január 1jei hatálybalépést úgy látja biztosítottnak, ha a törvénymódosítást önállóan nyújtja be. Az emelt összegű nemzetiségi pótlék folyósítására 2019. január 1-jétől csak akkor kerülhet sor, ha a köznevelési törvény 8. mellékletében a nemzetiségi pótlék mértéke 30 százalékra módosul.

Mivel a nemzetiségi pótlék emelésének forrását a ’19. évi költségvetési törvény megteremtette, a pótlék folyósításához szükség van a törvény 8. mellékletének módosítására, támogatjuk tehát a Magyarországi nemzetiségek bizottságának törvényjavaslatát. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Kállai Mária képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. KÁLLAI MÁRIA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Nemzetiségi Szószóló! Tisztelt Országgyűlés! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága által benyújtott törvényjavaslat célja, ahogy ma már képviselő úrtól, államtitkár úrtól is hallottuk, a magyarországi köznevelési intézményekben az elmúlt években jelentősebb problémát okozó nemzetiségipedagógus-létszámhiány ellensúlyozása, illetve megfelelő képzettségű, megfelelő számú szakember biztosítása a magyarországi nemzetiségek részére. Köszönjük szépen, képviselő úr, ezt a nagyon alapos és nagyon előremutató, illetve a jelennel abszolút szembenéző elemzést. Azt gondolom, hogy nagyon tartalmas és nagyon tanulságos volt, hiszen pontosan tudjuk mindannyian ebben a teremben, hogy a nemzetiségi nevelés-oktatás kétséget kizáróan a nemzetiségek jövőjét alapvetően meghatározó területek közé tartozik, ezért nagyon-nagyon fontos az, hogy valóban figyeljünk arra, hogy a nemzetiségi közösségek milyen módon képzelik el a nevelési-oktatási rendszerük alakítását, milyen módon képzelik el az ehhez való jogszabályalkotást, költségvetési kereteket. Az Országgyűlés a Magyarországi nemzetiségek bizottsága javaslatát elfogadva  ahogyan már hallottuk a 2019-es törvényben, és azt is látjuk, hogy évekre előre mindig-mindig többet fordítva a nemzetiségek kiadásaira, költségvetési tételben ez jelentkezik mindenféleképpen  biztosította ezt a pótlékot 15 százalékról 30 százalékra, és ez a forrás szükséges ahhoz, hogy ez az emelés meg tudjon történni. Ahhoz viszont, hogy meg tudjon történni, és január 1-jétől ez kézzelfogható, elérhető legyen, az ebben részesülők számára mindenféleképpen szükséges módosítani, ahogyan államtitkár úr is mondta, a nemzeti köznevelésről szóló törvény 8. mellékletében meghatározott nemzetiségipótlék-mértéket 30 százalékra. Ez a jogszabály, ahogyan látja mindenki maga előtt vélhetően ezt a táblázatot, gyakorlatilag egységesen határozza meg valamennyi nemzetiségi pedagógus számára ezt a lehetőséget.

A Fidesz képviselőcsoportja rendkívül fontosnak tartja a már pályán lévő pedagógusok megtartását, illetve mind vonzóbbá tenni a most hallott elemzés alapján is a nemzetiségi pedagógusok képzését, megbecsülésüknek, képzésüknek javítását, ezáltal a nemzetiségek Magyarországon való jövőjének biztosítását. Képviselőcsoportunk ezzel maximálisan egyetért, teljes mértékben támogatja a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Brenner Koloman képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslatot a Jobbik-frakció nevében támogatásunkról biztosítom. Ez a javaslat egy olyan folyamat része, amelyről az előttem szólók már nagyon részletesen beszámoltak, én ezért ezeket a pontokat nem ismételném meg. Ugyanakkor azt szeretném jelezni, hogy a nemzetiségi pótlék 30 százalékra növekedése megítélésem szerint a nemzetiségipedagógus-hiányt nem fogja megoldani. Ez egy fontos és jó lépés, és nagyon jó, hogy erre javaslatot tesz a nemzetiségi bizottság, és nagyon jó, hogy a 2019. évi költségvetés erre biztosítja a forrást. Ugyanakkor azt gondolom, hogy azokra a problémákra, amit Ritter Imre kedves képviselőtársam itt nagyon részletesen elmondott arról, hogy milyen problémákkal küzd akár az óvodapedagógusok képzése, az ő nyelvtudási szintjük, vagy akár a tanító- és tanárképző a nemzetiségi képzés területén, úgy azt gondolom, hogy ez is mutatja, hogy egy egyszerű pótlékemeléssel ez a kérdés biztosan nem orvosolható, hiszen ez sokkal átfogóbb kérdés. Ehhez természetesen minden szakpolitikai olyan impulzust a Jobbik-frakció nevében felajánlok, amelyben ebben az ügyben tudjunk közösen továbblépni, hiszen ez egy rendkívül fontos ügy, hogy a hazai nemzetiségi nevelési és oktatási intézményekben végre olyan nemzetiségi tanárok és óvodapedagógusok tanítsanak, akik az adott nemzetiség nyelvét megfelelő, autentikus szinten beszélik.

Amíg arról beszélünk, hogy mondjuk, különböző nyelvvizsgákkal is lehetett korábban ezekben az intézményekben tanítani, és ez most elkezdődött fejlődni, addig világos, hogy ahhoz, hogy az a fajta nyelvújjáélesztési folyamat már az óvodában megkezdődhessen, és nagyon helyesen csak ott tud, a nemzetközi példák is ezt mutatják, aztán jól és pozitívan zajlani, ahol van egy olyan óvoda- és iskolarendszer, ahol azt az adott célnyelvet tökéletesen autentikus módon beszélő óvodapedagógusok, tanítók és tanárok aztán egy többnyelvű környezet biztosításával autentikus kétnyelvűséget tudnak ismét elérni azon túlintegrálódott hazai nemzetiségek gyermekeinél, ahol különböző történelmi és egyéb szociokulturális okokból megszakadt a természetes nyelvátörökítés folyamata. (Sic!)

Ezenkívül még arra szeretnék utalni, hogy az általános tanárhiány, amely viszont nagyon komolyan az egész közoktatásra jellemző, szintén részét képezi ennek a problémának. Én csak itt utalnék arra, hogy mondjuk, a Klebelsberg Központ által fenntartott intézményekben, a ’19-es költségvetésben 2,8 százalékos bérnövekedést irányoznak elő, tehát az inflációt sem fogja elérni ez a bérnövekedés. De mondjuk, Tornanádaskára félmillió forintért szintén nem lehet már, mondjuk, óvónőt találni. Én értem, és nagyon jól elmondta Ritter képviselőtársam, hogy a hazai roma nemzetiség egyéb problémákkal küzd, és az oktatási rendszerük is egész másképpen van felépítve, azt viszont gondolom, hogy nem is etnikai vagy nemzetiségi alapon, de mondjuk  itt államtitkár úrra nézek , egy olyan pótlékrendszeren el lehetne gondolkodni  és ezt javasolja is a Jobbik , hogy a halmozottan hátrányos státuszban lévő tanulók egy bizonyos részarányán felül igenis járjon például az ilyen intézményekben oktató tanároknak vagy óvodapedagógusoknak is valamilyen típusú pótlék, hiszen azt gondoljuk, hogy össztársadalmi szempontból ezek is nagyon fontos kérdések.

Hangsúlyozom, nem akarom a két témát összekeverni, ezt az előterjesztést teljes mértékben támogatni tudjuk, én csak utalnék arra, hogy a hazai nemzetiségi oktatás a magyar közoktatáson belül működik, ezért nem tudja magát kivonni nyilvánvalóan az általános folyamatok alól. Nyilvánvalóan azt gondoljuk, hogy ebben a körben is ezt egy komplex rendszerként kell kezelni.

Zárszóként még talán annyit, hogy én nagyon örülök, hogy itt az előkészítési folyamatban ez ilyen zökkenőmentesen zajlott, és az egyeztetésekért köszönet illet mindenkit, aki ebben a munkában részt vett, és ahogy említettem, a Jobbik-frakció nevében a további előrelépések szempontjából felajánljuk a szakpolitikai tárgyalásokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Földi László képviselő úrnak, az Országgyűlés jegyzőjének, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

(15.00)

FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönettel tartozom Ritter képviselőtársamnak, mert a nemzetiségi oktatásnak a helyzetét ilyen részletes tagolásban még nem hallottam, nem láttam, tehát ezért köszönet illeti, kedves képviselő úr. Való igaz, hogy ez az egymondatos, kvázi nyúlfarknyi törvénymódosítás sok problémára ráirányítja a figyelmet vagy ráirányíthatja a figyelmünket, azonban most tulajdonképpen arról van szó, hogy hogyan tudnánk, hogyan tudunk előbbre lépni a nemzetiségi óvodákban, ebben az óvodarendszerben.

Az, hogy most megemeljük minden nemzetiségi kollégának, pedagógusnak, óvodapedagógusnak a pótlékát, az egy első lépés lehet az ügyek kezelésében, biztos vagyok abban, hogy majd tovább tudunk lépni, de most az a lényeg, hogy jövő január 1-jétől az itt dolgozó munkatársak emelt pótlékot kapnak, és reményeink szerint ez majd a pályaelhagyást is csökkenti, illetve a felsőfokú intézményekbe való felvételt is növelni fogja. Úgyhogy én nagyon reménykedem, hogy ez az első lépés most megtörtént a törvény ezen módosításával, és a következő években tovább tudunk lépni mind a közoktatásban dolgozó kollégáknak a jobb helyzetbe hozásában, mind pedig abban  ami létfontosságú , hogy a nemzetiségitanító, -tanárképzés is megfelelőképpen a helyére kerüljön.

A KDNP részéről a most benyújtott törvényjavaslatot támogatjuk, és támogatására kérjük kedves képviselőtársaimat. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Létezik a rendszerváltás óta egy politikai konszenzus, hogy Magyarország példamutató lesz a saját, határon inneni kisebbségeivel, így jöttek létre a nemzetiségi önkormányzatok, és ezért támogatjuk kiemelten a nemzetiségi oktatást. A hazai nemzetiségek ennek ellenére hihetetlen tempóban asszimilálódnak, alig vannak már anyanyelvi beszélők, de kétnyelvűek is egyre kevesebben. A német, sváb kisebbség ez alól részben kivétel, amennyiben eleve nagyobb a létszámuk, eleve jobban szervezettek, és társadalmi presztízs szempontjából maga a német nyelv is értékes nyugati nyelvnek számít. Ebből adódóan a német nemzetiségi oktatás úgymond, mondhatjuk azt, hogy él és virul, az indoklásban ezért egy kicsit sötétebbre is lett festve a kép, bár nyilván van pedagógushiány is, ahogy az egész közoktatásban, illetve az asszimiláció okozta nyelvvesztés miatt is. Másfelől a német nemzetiségi oktatás iránti kereslet nem lankad, az előbb felsorolt okoknál fogva, részben az asszimilálódott sváb családok részéről hagyománytiszteletből, részben a nem német származású középosztály részéről városokban és falvakban egyaránt, ahol a német nemzetiségi oktatás egyfajta elittagozatos opcióként működik.

De azt látjuk  és én azért egy picike kritikát hadd fogalmazzak meg, meghallgatva a vezérszónoki felszólalást és az államtitkári bevezetést is , hogy arra azért vigyázni kell, attól függetlenül, hogy a Magyar Szocialista Párt támogatni fogja ezt a kezdeményezést, arra azért vigyázni kell, mert ha megnézzük, hogy milyen problémával küszködünk amúgy is az oktatás területén, mondhatnánk azt, hogy ez egy nagyon pici szelete az oktatási problémának, amiben próbálunk előrelépést tenni, viszont óriási problémával küzdünk. És ha már az óvónőkről beszéltünk, az előttem szóló is elmondta  és akkor hadd mondjak el egy adatot , több mint 500 óvodapedagógus hiányzik úgymond magából az óvodai rendszerből. Nagyon súlyos problémáról beszélünk, és ha a kistelepüléseket nézzük, és ha a hátrányos helyzetű kistelepüléseket nézzük, ott meg már lasszóval is alig tudják befogni azokat a pedagógusokat, akiket oda kellene csábítani. Én a kritikát azzal szemben fogalmaznám meg, hogy szerintem ez komoly feszültséget fog okozni az óvodapedagógusok között, hogy ha az egyik óvodapedagógus, mondjuk, egy 30 százalékos béremelést kap, akkor a másik pedagógus meg miért nem kaphat. Ettől függetlenül támogatjuk ezt a kezdeményezést, ahogy  mint az elején elmondtam  a kisebbségeknek a megmaradását és támogatását mindenféleképpen minden formában, és mindig azt mondjuk, hogy a kisebbségnek a fennmaradása az oktatással valósítható meg, kell hogy ismerjék a nyelvüket, kell hogy ismerjék a kultúrájukat, és minden segítséget meg kell nekik adni.

A másik oldalról meg viszont foglalkozni kellene azokkal az általános oktatási problémákkal, amelyekkel a kormánypárti politikusok az elmúlt nyolc évben nemigen foglalkoztak, és nem voltak hajlandóak foglalkozni. Ennek az egyik legnagyobb problémája a kialakult pedagógushiány, hiába titkolják vagy hiába próbálják meg titkolni, és nemcsak az óvodapedagógusok terén, hanem az iskolai tanároknál is, ahol azt látjuk, hogy több mint háromezer pedagógus hiányzik a rendszerből. Egy óriási problémáról beszélünk, és azt gondolom, hogy általánosságban kellene már a pedagóguspályát jobban megbecsülnie a kormányzatnak, és általánosságban kellene nagyobb hangsúlyt fordítani magára az oktatásra, mert  többször elmondtuk már felszólalásainkban  amikor az oktatásról beszélünk, akkor a jövőről beszélünk, a gyermekeink jövőjéről beszélünk.

Az fogja meghatározni, hogy milyen jövője lesz Magyarországnak, hogy milyen oktatást biztosítunk a gyermekeinknek; és akkor most órákat tölthetnénk azzal, hogy mi a problémánk ma ellenzéki képviselőknek, és most függetlenítem magam, mi a problémám édesanyaként a közoktatás helyzetével. Órákat tudnék beszélni arról, hogy mit okozott, milyen károkat okozott az elmúlt nyolc év, és mi felé megyünk az oktatás terén. Én azt gondolom, hogy többet kellene foglalkoznunk azzal, és nagyon sokat kellene beszélnünk arról, hogy milyen jövője lesz a gyerekeinknek, és milyen jövő vár Magyarországra, csak azért, mert tönkrevágták az oktatást is Magyarországon.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni ezt a nagyon részletes előadást, hiszen ez módot adott arra, hogy egy kis bepillantást nyerjünk abba, hogy a nemzetiségi önkormányzatok milyen gondos gazdái a saját intézményeiknek, illetve azoknak az intézményeknek is, amelyeknek nem ők a fenntartói, de nemzetiségi oktatást folytatnak. Bevallom, egy kicsit irigykedtem abban az értelemben, hogy bárcsak az oktatási rendszer egészével ilyen alapossággal és gondossággal foglalkoznának annak a gazdái, és például ilyen nyíltan szembenéznének azokkal a problémákkal, amelyek akár a pedagógushelyzetben, akár a pedagógusképzésben, akár pedig más tekintetben és más szempontból jellemzik ezt az oktatási rendszert. Ami a konkrét javaslatot illeti, ott szeretnék tenni egy apró módszertani megjegyzést. Mégiscsak azért van költségvetést megalapozó törvény, hogy abban rendezzük el azokat az ügyeket, amelyek a költségvetéssel kapcsolatosak, tehát nehezen érthető, hogy ha ennek a változásnak a fedezetét a kormány a költségvetésben már megteremtette, akkor miért nem terjesztette elénk a költségvetést megalapozó törvénymódosítások keretében ezt a javaslatot, hiszen itt lett volna mód arra, hogy ha tetszik, összenézzük a forrást és a szakmai, a szakpolitikai változást, éppen erre való ez a technika. Ez egy furcsa megoldás, hogy a kormány akkor ezt elfelejtette, most pedig külön indítványban érkezik a parlament elé. De ettől még nem kétséges, hogy ez az igény jogos, és szükséges, hogy erre forrást és megoldást találjunk, hiszen a nemzetiségi iskolákban vagy óvodákban való munka, tehát a nemzetiségi pedagógusok munkája egy olyan tevékenység, ami különös szaktudást és különös képességeket igényel, éppen ezért méltányos az, hogy ezt külön juttatással is elismerje a törvényhozó.

Az a kérdés merül fel  de ez csak egy részletkérdés , hogy szerencsése az a megoldás, amely már a korábbi emelésnél is így alakult, hogy az alsó és a felső határ azonos, és itt nem azzal van a baj természetesen, hogy az alsó határ nem alacsonyabb, hanem hogy a felső határ nem magasabb, tehát magyarán szólva hogy nincs módja a fenntartónak arra, hogy ha valaki ezen a területen is kiemelkedő munkát végez  hiszen itt erről többen beszéltünk, maga az előterjesztő is, hogy eltérő szakmai felkészültséggel vesznek részt ebben a munkában a nemzetiségi pedagógusok is , számukra külön elismerést adhasson a fenntartó. Talán szerencsésebb lenne itt is egy rugalmasabb megoldást választani, ugyanúgy, mint a többi pótléknál; azért van alsó és felső határ, hogy ezen belül legyen mód differenciálni.

(15.10)

Amit azonban a legnagyobb problémának látunk, és ez nem ennek a javaslatnak a problémája, hanem egy olyan probléma, annak a problémája, hogy mi maradt ki ebből a javaslatból, és ezért szerencsétlen az, hogy nem az oktatási minisztérium  bocsánat, mindig elfelejtem, a hosszú nevű minisztérium  előterjesztésében került elénk ez a javaslat, hiszen nem csak a nemzetiségi pedagógusok pótlékával van probléma.

Hadd hozzak egy nagyon egyértelmű példát. Például a gyógypedagógusok esetében ez a pótlék csak 5-10 százalék, tehát a maximum adható 10 százalék, miközben itt már a 15-ről akarunk emelni, miközben mindaz igaz a gyógypedagógusokra is, amit itt elmondtunk a nemzetiségi pedagógusokról: különös szaktudásra van szükségük, különösen nehéz és bonyolult feladatot végeznek, és nagyon nagy hiány van belőlük. Egy korábbi hozzászólásban beszéltem arról, hogy hány olyan diák van ma Magyarországon és hány olyan gyerek, akit nem tud ellátni az állami iskolarendszer gyógypedagógus hiányában, megfelelő gyógypedagógiai szaktudás hiányában.

De éppenséggel említhetném azt a területet is, amit Brenner Koloman képviselő úr említett, hiszen van ilyen pótlék, még a mi kormányunk vezette be, az úgynevezett nehéz körülmények között végzett munkáért adható pótlék, de ennek a minimuma is csak 10 százalék, és csak a maximuma a 30 százalék, amire most megemelni javasolja a bizottság a nemzetiségi pótlékot.

Éppen ezért a mi álláspontunk az, hogy miközben egyetértünk a nemzetiségi pótlék emelésével, ezt kevésnek tartjuk. Azt gondoljuk, és erre fogunk majd módosító indítványt benyújtani, hogy minden ilyen különlegesen bonyolult helyzetben való munkavégzésért járó pedagóguspótlékot emeljünk meg. Tehát hogyha az egyik fontos területre van pótlék, akkor legyen a másik fontos területre is pótlék, ne állítsuk egymással szembe a pedagógusokat, ne hozzunk létre olyan helyzetet, hogy valaki kap, más pedig nem kap. Mi azt javasoljuk, azt fogjuk benyújtani módosító indítványként is, hogy ezeket a típusú pótlékokat emeljük meg. Tudjuk, hogy ez forrást igényel a kormánytól, de azt látjuk, hogy azért a kormánynak, ha kell valamire, akkor van forrása. Éppen most spórolt meg 70 milliárd forintot a kormány a lakás-takarékpénztárakon, itt a nagyszerű lehetőség, hogy ebből valami hasznos dologra is költsön. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces felszólalásokra van lehetőség, amennyiben képviselőtársaim kívánnak, akarnak ezzel a lehetőséggel élni. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nem, kérdezem, hogy további felszólalási lehetőséget kíváne valaki igénybe venni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.Megadom a szót Ritter Imre képviselő úrnak mint előterjesztőnek, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólásában a törvényjavaslat támogatását, államtitkár úrnak is különösen, és szeretném elmondani, hogy természetesen bármilyen részletes is volt az előzetes bevezetés, sok minden ezzel együtt nincs benne. Én teljesen egyetértek azzal, amit Brenner Koloman mondott, hogy ez a 10-ről 30 százalékra emelés nem oldja meg sem a nemzetiségióvodapedagógus, sem a nemzetiségitanító, -tanárhelyzetet, de én ezért próbáltam érzékeltetni, hogy ez csak egy pont benne. Mellette nagyon fontos, és nem témája ennek a mai törvényjavaslatnak, de elmondhatom, hogy a finisben vagyunk. Gyakorlatilag mindenben megállapodtunk, és visszamenőleg 2018. szeptember 1-től el tudjuk indítani a nemzetiségióvodapedagógus-képzésnél azt az ösztöndíjrendszert mind a nappali, mind az esti, levelező tagozatra, ami már a nemzetiségi pótlékkal együtt szerződéses keretben biztosítja azt, hogy aki a három-négy évet elvégzi, utána mindjárt elkezdi a pályát, a pályakezdés első három-négy évében is ugyanúgy ösztöndíjat fog kapni, hasonlóan, ahogy ez a Klebelsberg-rendszerben van a tanító- és tanárképzésre.

A másik részével is teljesen egyetértek, ami megjelent, azt hiszem, Bangónénál is, Arató Gergelynél is, a differenciálás. Tudatosan nem akartunk differenciálni a pótlék mértékében. Az volt a törekvésünk, hogy mindenkire vonatkozóan, aki a pályán van, el tudjuk érni ezt a 70 százalékot, és a 2020-as évre szeretnénk felülvizsgálni a jogosultságot, mert többek között például az általános iskola nemzetiségi tanítói, akik egy osztályt visznek, heti 5 órájuk van, és ugyanakkor a munkaidejük 50 százaléka fölött nemzetiségi nyelven oktató nevelőket, tanárokat illeti csak meg a nemzetiségi pótlék. Tehát például a klasszikus nemzetiségi tanítók jelenleg kimaradnak belőle, és úgy szeretnénk differenciálni, hogy többek között akkor ők, mondjuk, ne 30 százalékot, hanem 20-at kapjanak majd, és kibővíteni a jogosultsági kört, hogy mindenki, aki nemzetiségi nyelven tanít és oktat, nevel, az belekerülhessen ebbe a körbe.

Azzal is teljesen egyetértek, hogy nyilván a nemzetiségióvodapedagógus, -tanító- és -tanárképzés nem oldja meg az ezen a szakterületen lévő általános pedagógushiányt, de például ha a nemzetiségióvodapedagógus-képzésnél el tudjuk azt érni, hogy jelentősen megemeljük a nemzetiségióvodapedagógus-képzésben részt vevők és munkába állók számát, ezzel egyidejűleg szinte majdnem megoldjuk az általános óvodapedagógus-problémát is, hiszen közel 500 nemzetiségi óvodapedagógus hiányzik, és közel 500 ember hiányzik óvodapedagógusként, csak nagyon sokan jelenleg magyar óvodapedagógus végzettséggel nemzetiségi csoportban nevelik a gyermekeket.

Tehát azt gondolom, hogy mi nem szeretnénk túlnyújtózni a saját kereteinken, nem gondoljuk, hogy a magyarországi nemzetiségeknek kell megoldást adni nálunk lényegesen szélesebb kérdésekben, de ez például pont egy olyan terület, ahol, ha meg tudjuk oldani a nemzetiségióvodapedagógus-képzést és a pályán tartást, ezzel megoldjuk a nem nemzetiségi óvodáknak is az óvodapedagógus-ellátottságát.

Amire Arató Gergely utalt, és én kérem, hogy ezt még gondolják át, fenntartva természetesen, hogy nyilván egyetértünk a gyógypedagógusok, a nehéz körülmények között lévő gyermekeket tanítók pótlékemelésével, és azért is kértük, azért is nyújtottuk be külön ezt a törvényjavaslatot, azzal együtt, hogy még az ősz folyamán gyakorlatilag biztos, hogy be lesz nyújtva még egy köznevelési törvényt módosító indítvány a kormányzat részéről, mert az volt az eddigi íratlan szabály, hogy minden általunk benyújtott törvénymódosításnál kizárólag a nemzetiségi kérdésekre próbáltunk javaslatokat és módosító indítványokat benyújtani, és azt kértük minden frakciótól is, hogy lehetőleg ehhez ne nyújtsanak be nem nemzetiségeket érintő további módosító indítványokat, hogy ne menjen el egy-egy benyújtott javaslatunk bármiféle politikai kérdésbe. Hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy nem értenénk egyet, de én kérem, hogy ezt még a DK részéről gondolják át.

Bangóné Borbély Ildikónak szeretnék még egy mondattal reagálni. Én nem sötétebb képet, hanem azt gondolom, hogy egy teljesen reális képet festettem, és azért nagyon fontos ez a terület, mert ez azért nem csak egy pici szelet, hiszen itt több mint 50 ezer gyermekről, fiatalról beszélünk, aki nemzetiségi óvodába vagy nemzetiségi általános iskolába jár. Egészen pontosan 50 ezerről, akik nemzetiségi nevelés-oktatásban részesülnek, hiszen többen járnak egyébként nemzetiségi általános iskolába vagy nemzetiségi óvodába. Tehát azt gondolom, hogy ez egy nagyon jelentős szelete a magyar óvodai nevelésnek és általános iskolai oktatásnak.

Végül Földi Lászlónak szeretném még  szintén megköszönve a támogatást  mondani, amint ezt nagyon röviden jeleztem a bevezetőben is, hogy többek között épp a múlt heti nemzetiségi bizottsági ülésen volt meghívott és vett részt Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnök asszonya, valamint Maruzsa Zoltán, a minisztérium helyettes államtitkára, és beszéltük meg azt, hogy idén ősszel és jövő tavasszal megcsináljuk ugyanazt a teljes körű felmérést a nemzetiségitanító- és -tanárellátottságra is, ami nyilvánvalóan a Klebelsberg nélkül nem működik, hiszen a nemzetiségi általános iskolák döntő része Klebelsberg-fenntartásban van.

(15.20)

Nagyon bízom benne, hogy ott is tudunk egy teljes körű, reális felmérést csinálni, annak alapján elindítani az ösztöndíjprogram kiterjesztését és egyéb intézkedéseket is.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a támogatását, és kérek valamennyi frakciót, hogy az elmúlt közel 5 év nagyon jó gyakorlata alapján, ahol a nemzetiségi bizottság által benyújtott törvénymódosító javaslatokat egyhangúlag szokta elfogadni a parlament, ezt a jó szokásukat tartsák meg, és támogassák ezt a törvényjavaslatot is. Danke für Ihre Aufmerksamkeit!




Felszólalások:   161-171   172-188   189-212      Ülésnap adatai