Készült: 2024.03.29.01:18:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

68. ülésnap (2019.05.28.),  5-8. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:46


Felszólalások:   1-4   5-8   9-14      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. „Aktuális ügyekről” címmel napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Párbeszéd-képviselőcsoportból Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék kapcsolódni Orbán Viktor miniszterelnök úr tegnapi beszédéhez, ahol a gazdaságról is szót ejtett, és elmondta, hogy nagyon komoly pozitív gazdasági eredmények születtek, Magyarország jobban teljesít.Nos, az első pontjában azt mondta, hogy a magyar gazdasági növekedés a legmagasabb az Európai Unióban, és tartósan igen magas szinten van. Ebből nyilvánvalóan arra kellene következtetnünk, hogy akkor Magyarország dinamikusan zárkózik fel az Európai Unióhoz. Ha megnézzük az adatokat, azt látjuk, hogy 2010-ben Magyarország egy főre jutó GDP-je az Európai Unió átlagához képest 65 százalékon volt 2017-ben; ez 68 százalék, vagyis 3 százalékos növekedés volt. Ugyanezen időszak alatt Észtország 65 százalékról 79 százalékra, vagyis 14 százalékponttal növelte a pozícióját; Litvánia 60-ról 78 százalékra, Lettország 53-ról 67 százalékra. Azt lehet látni, hogy ezek az országok 14-18 százalékpontos növekedést tudtak elérni, ehhez képest Magyarország mindössze 3 százalékot.

Miniszterelnök úr arról is beszélt, hogy a foglalkoztatás dinamikusan növekedett 2010-18 között. Valóban így van. Közel 20 százalékos foglalkoztatásnövekedés valósult meg ebben az időszakban, ami igen imponáló, igen magas. A GDP ugyanezen időszak alatt 23,1 százalékkal emelkedett, ami szintén nagyon szép eredmény. Ha azonban a kettőt összevetjük, ebből azt látjuk, hogy a termelékenység mindössze 3 százalékkal növekedett ez alatt az időszak alatt.

Az Eurostat adatai szintén ezt mutatják. 2010-18 között az Eurostat adatai szerint a magyar termelékenység 5,5 százalékkal nőtt. Hogy ez a szám mennyire magas vagy nem magas, összevetésként hadd idézzem önöknek Románia hasonló számát. Romániában ’18-ra  ’10-hez képest  42,7 százalékkal növekedett a termelékenység, vagyis Románia egy év alatt tudja produkálni azt az 5 százalék körüli termelékenységnövekedést, amire nekünk nyolc esztendőre volt szükségünk.

Miniszterelnök úr arról is beszélt, hogy az adósság-GDP hányadosunk jelentős mértékben csökkent, tehát kimegyünk az adósságcsapdából. Valóban, a számok azt mutatják, hogy a 2010-ben 80 százalékos adósság-GDP-hányados mostanra, tehát ’18-ra lecsökkent 69 százalékra. Ez szintén örvendetes tény, de ha bekalkuláljuk azt is, hogy ezen időszak alatt az Európai Unióból többletforrásként GDP-arányosan több mint 40 százalék érkezett, aztán bekalkuláljuk azt, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak a 10 százalékát szintén fölhasználta a kormány, vagyis ez azt jelenti, hogy nyolcéves időszak alatt több mint 50 százaléknyi GDP-arányos többletforrás került be a magyar gazdaságba. Ehhez képest a 11 százalékos adósságcsökkentés igen sovány eredménynek tűnik.

Végezetül, negyedik pontként arról szeretnék beszélni, hogy miniszterelnök úr közölte, hogy a magyar gazdaságban 2 százalékponttal magasabb növekedésre van szükség, mint ami az Európai Unió átlaga. Ha az Unió átlagát 2 százalékát vesszük, akkor ez azt jelenti, hogy Magyarországon a következő években 4 százalékos gazdasági növekedést kell elérni. Ezt 2030-ig, mert ezzel a horizonttal számol ő is és Matolcsy jegybankelnök úr is…  akkor ez azt jelenti, hogy közel 50 százalékos GDP-növekedést kell elérni. De hogyan és miből, ha egyszer azt láttuk, hogy a termelékenység nem növekszik jelentős mértékben, és hazai munkaerőforrás nincsen? Tegyük föl egyébként, hogy mégiscsak van egy évi 1 százalékos termelékenységnövekedés és évi 1 százalékos erőforrás-bevonás itthonról.

Ez azt jelenti, hogy évenként akkor 2 százalékos létszámnövekedésre van szükség. De honnan lehet ezt megteremteni? Nyilvánvalóan vendégmunkásokkal. Ez azt jelenti egyébként, hogy 2030-ra legalább egymillió vendégmunkást kell Magyarországra behozni. Nem tudom, hogy ezzel a kormány hogyan számolt. Egyébként miniszterelnök úr még 2010 előtt arról beszélt, hogy legalább egymillió vendégmunkásra van szükség.

És valóban azt látjuk egyébként, hogy mindenhol épülnek a munkásszállók, nem a magyar, az ukrán vendégmunkásoknak.

Szóval, elképzelhető, hogy a miniszterelnök úr kedvenc nótáját át kell alakítani, és úgy kell énekelni ezután, hogy jó estét kívánok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), megjöttek a fehérvári ukránok. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.  Derültség a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Orbán Balázs államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Képviselő Úr! A jobboldali sajtóban van egy vicc tárgyát képező, de alapvetően nagyon komoly megállapítás meg cikksorozat, nem tudom, hogy ezeket olvassa-e. Ezekben a jobboldali sajtó azokat az alapvetően a baloldalhoz köthető közgazdászokat és a közgazdászok által megfogalmazott előrejelzéseket gyűjti össze, amelyek a valóság talaján állva egészen utóbb egészen szürreálisnak bizonyultak, és kiderült, hogy ezek nem voltak mások, mint szemenszedett hazugságok. Ezek nem tények voltak, ezek nem előrejelzések, hanem ezek kívánságok voltak a baloldali közgazdászok részéről meghatározva. Szerették volna, ha nem sikerül az országnak. Szerették volna, ha nem sikerül gazdasági növekedésbe fordítani az országot, szerették volna, ha nem sikerül ezt a gazdasági növekedést stabilizálni. Szerették volna, ha nem sikerül a konvergenciát tovább folytatni.

Ráadásul, ami miatt ez nyilván vicc tárgyát képezi a jobboldali sajtóban  tehát az egész jobboldali szavazóközösség és politikai közösség nevet ezeken a szakértőknek nevezett embereken , de sajnos nem lehet csak és kizárólag nevetni rajtuk, azért, mert a felelősségük rendkívül nagy; azért, mert a gazdasági folyamatokban és a gazdasági folyamatok értelmezésében a szavaknak teremtő ereje van. Tehát ha azok a közgazdászok azt mondják  ahogy ez elő is fordult az ön, az ön kollégái esetében , hogy nem lesz akkor a gazdasági növekedés, annak bizony lehet hatása a reálgazdaságra. És elő is fordult ilyen.

Amikor jobboldali kormány volt, akkor mindig alacsonyabb gazdasági növekedést prognosztizáltak, amikor baloldali kormány volt, akkor meg mindig magasabb gazdasági növekedést prognosztizáltak, nyilván azért, hogy a szavak teremtő erejével a számukra kedvezőbb politikai irányba vigyék az eseményeket. Persze, a valóság utólag mindig bebizonyítja azt, hogy nem tarthatók ezek az állítások, és szépen lassan a baloldali közgazdasági elit és megmondóemberek legitimitása a béka feneke alá került.

Sajnálattal azt kell mondanom önnek, hogy én időről időre hallgatom az ön felszólalásait, és ön is csatlakozik ebbe a sorba ezekkel a felszólalásokkal. Csatlakozik a baloldali közgazdász társasághoz, aki mindig megmondja a tutit, mindig megmondja azt, hogy mennyire nem lehet Magyarországon a magyar emberek akaratából növekedést csinálni, mennyire nem lehet a növekedést fenntartani, mennyire nem fog tudni a magyar gazdaság felzárkózni az Európai Unióhoz. (Dr. Rétvári Bence: Így van.)

(9.20)

Bezzeg Románia!  ez is mindig elhangzik, és aztán a valóság szépen lassan rácáfol ezekre a megállapításokra. Egész egyszerűen mi csak azért vagyunk itt a kormányoldalon türelmetlenek, mert ki kell várni, tehát mindig várni kell egy évet, és egy év után majd meg tudjuk önnek mondani, hogy már megint nem jött be az előrejelzése. Már megint nem jött be az előrejelzés, már megint nem volt igaza. Már megint látszik, hogy a saját maga politikai érdekeiből kiindulva mondott valamit, aminek az ország gazdasági teljesítőképességéhez viszonyítva semmi köze nincs a valósághoz.

Tehát az a helyzet, hogy ha én most elkezdenék reagálni az ön felszólalására, akkor el tudom mondani a tényeket, és ha még marad időm, akkor el is fogok egypár tényt mondani. De igazából az ön korábbi felszólalásaira szeretnék utalni, mert a korábbi felszólalásai esetében a valóság azokra mindig rárúgta az ajtót, mindig kiderült, hogy önnek nem volt igaza. Én azt gondolom, és a kormány nevében azt tudom mondani önnek, hogy szerintünk önnek megint nem lesz igaza. Mert mégiscsak az a valóság, hogy 2009 első negyedévében 5,3 százalékkal bővült a magyar gazdaság, ez a legjobb eredmény az uniós tagállamok között, sokkal jobb, mint az Európai Unió átlaga, mint az eurózóna átlaga. Mi a konvergencia, ha nem ez? A bruttó átlagkereset csak 12 százalékkal nőtt. Ön mindig meg szokta ezeket az adatokat kérdőjelezni, de ezek Eurostat-adatok is, tehát akkor nyilván az Európai Unióval összefüggésben is probléma van. Tehát csak arról van szó, hogy nőnek a bérek; nincs kolbászból a kerítés, mindenki egyet tud előre lépni, de nőnek a bérek, nő a gazdaság teljesítménye, csökken a munkanélküliség, a beruházások volumene emelkedik. S bizony-bizony a KSH adatai alapján 2018-ban már több Magyarországon született ember tért haza, mint ahányan elvándoroltak. Tehát a nettó migrációs egyenleg pozitív.

Tehát ön nemcsak mint közgazdász, hanem mint statisztikus is megbukott, amikor a kivándorlásról beszélt, mert egész egyszerűen nem volt igaz az a szám, amit elmondott. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   1-4   5-8   9-14      Ülésnap adatai