Felszólalás adatai

Felszólalások:   85-91   91-98   99-106      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ, ezért kérdezem önöket, hogy elfogadjáke azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 114 igen szavazattal, 34 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációs kérdések végére értünk, az azonnali kérdések órája következik.

Tisztelt Országgyűlés! Jakab Péter, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „A harc folytatódik.” címmel. Jakab Péter képviselő úré a szó. Parancsoljon!

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Volt egyszer egy vidéki gyerek, aki eljött a fővárosba, hogy alakítsa az ország sorsát, a nemzet jövőjét. Eddig a történet akár mindkettőnkről szólhatna, ön Felcsútról, én Miskolcról érkeztem ide. (Felzúdulás, derültség a kormánypártok soraiban.  Az elnök csenget.) Sőt, megkockáztatom, hogy ahogy engem most, úgy egykor, 30 évvel ezelőtt talán még önt is a jó szándék vezérelte. Ma már viszont tudjuk, hogy önt mi vezérli, miniszterelnök úr: a saját hatalmi tébolya, aminek az oltárán kész akár az egész országot feláldozni. Higgye el, az én jellemem nagyon távol áll attól, hogy valaha is olyan ember legyek, mint ön (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), mégis szeretném tudni, hogy ön, miniszterelnök úr, hol rontotta el. Mikor érezte például először azt, hogy már nem elég a miniszterelnöki fizetés, hanem ennél jóval többre van szüksége, mondjuk, egy ország jövedelmére, a dolgozók fizetésére, a szüleink nyugdíjára, aminek az lett a következménye, hogy mára mi, magyarok lettünk az Unió második legszegényebb nemzete, ön pedig, miniszterelnök úr, Mészáros Lőrinc fedőnéven az ország leggazdagabb embere, újdonsült dollármilliárdosa. Vagy mikor jutott eszébe az, hogy a bankok kedvéért magyarokat dobhat az utcára? Ön négy évvel ezelőtt paktumot kötött a bankokkal, azóta több mint tízezer kilakoltatás volt ebben az országban, miközben az ukrán meg a török vendégmunkásoknak migránshoteleket építenek, hogy legyen hol lakniuk. Egészen elképesztő! És ha már migránshotel, mikor érezte azt miniszterelnök úr először, hogy a multik kedvéért rabszolgává teheti a magyarokat, hogy aztán az elüldözött honfitársaink helyére tízezrével telepítsen be gazdasági bevándorlókat, három év alatt, mondjuk, 86 ezret, nehogy már emelni kelljen a magyarok bérét?

És végül a legsúlyosabb, legfojtogatóbb kérdés, miniszterelnök úr: mikor érezte azt először, hogy már az emberi élet sem drága? Évente ebben az országban 24 ezer honfitársunk hal meg azért, mert nem jut hozzá a megfelelő kórházi ellátáshoz, holott van pénz egészségügyre, csak ott van az ön pénztárosának a zsebében.

Miniszterelnök úr, Felcsúton már van stadion, van kisvonat, van minden, amire ön gyerekkorában vágyhatott. Fogadja meg a tanácsomat: hogyha még utoljára szeretne jót tenni ezzel a nemzettel, menjen vissza oda, ahonnan jött! Higgye el, egy nemzet lesz hálás érte! (Taps a Jobbik soraiban.  Tordai Bence tapsol.)

ELNÖK: Képviselő úr! Képviselő úr, figyelmeztetem az országgyűlési törvény 48. §-ára, hogy csak olyan kifejezéseket használhat, amelyek a Ház tekintélyét, illetve egyetlenegy személyt, főleg az azonnali kérdésben kérdezett személyt sem sérthetik. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Melyik szó volt az, a kisvasút? A stadion?) Miniszterelnök úré a szó.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ha a sajtó jól értesült, akkor két év alatt ön lesz a Jobbik harmadik frakcióvezetője a Házban, aki az ellenzéki padsorokból minősíthetetlen hangnemben rám támad. Az előző kettőnek a választók döntése miatt kellett távoznia. Kérem, legyen ennek tudatában.Ha jól értem, amit mondott, akkor önök harcolni akarnak ellenünk. De az igazság az, hogy még abban is ügyefogyottak, hogy felismerjék, kivel is harcolnak valójában. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Ilyen szavakat lehet használni?) Önök nem velünk harcolnak, hanem a saját választóikkal. A Jobbik tavaly még a legerősebb ellenzéki párt volt, ma pedig a leggyengébb, még az MSZP is jobban szerepelt önöknél. (Derültség a Fidesz soraiban.) Önök egy év alatt elveszítették a választóik több mint kétharmadát. Megértem, hogy csalódottak és idegesek, és önök ezért engem hibáztatnak, de kérem, gondolkodjon el rajta, nem lehet-e, hogy az önök készülékében van a hiba. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Egyperces viszonválaszra képviselő úré a szó. Parancsoljon!

JAKAB PÉTER (Jobbik): Miniszterelnök úr, lehet itt papírból nyegléskedni, de attól még a tény az az, hogy jelenleg másfél millió honfitársunk tervezi azt, hogy elhagyja ezt az országot. A fiatalok 40 százaléka tervezi azt, hogy külföldön folytatja az életét, mert nem akar itthon a sor mellett gürizni látástól vakulásig éhbérért. Ha ezek az emberek elmennek innen, mondja már el nekem, kikre akarja építeni ennek az országnak a jövőjét: ukrán, török meg mongol migránsmunkásokra, vagy azokra akarja építeni az ország jövőjét, akiknek négyévente elég egy szatyor élelmiszer a szavazatért cserébe? Miniszterelnök úr, önök nem azért nyerték meg a választást, mert annyira jól kormányoznak, hanem azért, mert az önök kezében van a média, amelyik lehazudja a csillagot is az égről, a kezükben van az Állami Számvevőszék, amelyik anyagilag vérezteti ki a legerősebb ellenzéki pártot, és a kezükben van egy szatyor száraztészta, amivel meg megvásárolják a legszegényebbek szavazatait. Miniszterelnök úr, önnek, nézze (Felemelve egy áttetsző, műanyag szatyrot, melyben néhány zacskó tészta van.), ennyit ér ez az ország, egy szatyor száraztésztát, úgyhogy nekem is pontosan ennyit ér ön. Fogadja el szeretettel! (Derültség, taps a Jobbik soraiban.  Jakab Péter elindul a műanyag szatyorral Orbán Viktor asztalához.)

ELNÖK: Képviselő úr, ön nemsokára frakcióvezető lesz, ne tegye ezt, mert ez összeegyeztethetetlen a házszabállyal, ugyanis… (Jakab Péter odaviszi Orbán Viktor asztalához a műanyag szatyrot, melyet Kocsis Máté vesz el tőle.) Képviselő úr, figyelmeztetem, és mivel ismételten figyelmeztettem… (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Ülj már le!  Bohóc!  Ülj már le a helyedre!) Miniszterelnök úré a szó egy percre.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Ön egy olyan párt nevében szólal fel, aki elvesztette támogatóinak kétharmadát, törpepárttá zsugorodott, összeállt korábbi fő ellenfelével, az MSZP-vel és a DK-val, így kaptak a legutóbbi választáson 6,4 százalékot. Az a párt, amelyik nevében most én beszélek, ugyanezen a választáson 53 százalékot kapott. Biztosan ismeri a „Gyalog galopp” című filmbohózatot, amelyben a kezét-lábát vesztett lovag fogadkozik a harc folytatásáról. Ön engem erre a fekete lovagra emlékeztet. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Halkan kérdem: ilyen remek harci eredményekkel a tarsolyukban nem kellenee harc helyett inkább pihenniük egyet? (Taps, derültség a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   85-91   91-98   99-106      Ülésnap adatai