Készült: 2020.06.04.03:50:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

1. ülésnap (2018.05.08.),  11-13. felszólalás
Felszólalás oka Bejelentések
Felszólalás ideje 21:59


Felszólalások:   11   11-13   14-15      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselők ünnepélyes eskütétele következik. Kérem, hogy az eskü letételéhez szíveskedjenek felállni! (A jelenlévők felállnak. Megszólalnak a fanfárok, a vezénylő tiszt az elnöki pulpitussal szemben lévő bejáraton keresztül bejön, és az ülésterem közepéről engedélyt kér a korelnöktől a történelmi zászlók és a nemzeti lobogó behozatalára, aki az engedélyt megadja. A fanfárok hangja mellett az elnöki pulpitus két oldalára bevonulnak a zászlókkal. A díszőrség parancsnoka a pulpitus előtti helyére áll.)Tisztelt Ház! Most előolvasom az eskü szövegét. (Felolvassa az eskü szövegét, amelyet valamennyi képviselő állva ismétel meg.) Én, … fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; országgyűlési képviselői tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. (Az elnök és a képviselők nagy része hozzáteszi:) Isten engem úgy segéljen! (Ezzel egyidejűleg Ritter Imre nemzetiségi képviselő az esküt anyanyelvén teszi le:) Ich, Emmerich Ritter schwöre, dass ich Ungarn und seinem Grundgesetz treu sein, seine Rechtsnormen einhalten und für deren Einhaltung sorgen werde; dass ich meine Funktion als Nationalitätenabgeordneter zum Wohle der ungarischen Nation wahrnehmen werde. So wahr mir Gott helfe!

(A DK képviselői az eskütételt követően hozzáteszik:) Minden törekvésemmel azon leszek, hogy helyreállítsuk a köztársaságot, és új, demokratikus alkotmányt adjunk a hazának. (A DK képviselői elhagyják az üléstermet. - Nagy zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy hagyjuk figyelmen kívül mindazt, ami történt, és folytassuk az ünnepi ülésünket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.20)

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a képviselők eskütételével az új Országgyűlés megalakult.

Tájékoztatom önöket, hogy a nemzetiségi szószólók az alakuló ülést követően az Országgyűlés elnöke előtt tesznek esküt.

Tisztelt Országgyűlés! További bejelentésem, hogy egy képviselő, Hadházy Ákos úr nem tette le az esküt, vele kapcsolatosan a házszabálynak megfelelően kell eljárni.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az Alaptörvény 20. cikk (1) bekezdése, valamint a (2) bekezdés a) pontja értelmében a kormány megbízatása az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával megszűnt. Az Alaptörvény 22. cikk (1) bekezdése alapján az új kormány megalakulásáig a kormány hivatalban marad, gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyek a kormányt megilletik, nemzetközi szerződés kötelező hatályát azonban nem ismerheti el, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat.

Tisztelt Országgyűlés! Most felkérem Áder János köztársasági elnök urat, tartsa meg beszédét.

DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök: (Elfoglalja helyét a szónoki emelvényen. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Házelnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy hónappal ezelőtt, április 8-án a magyar választók döntöttek. Döntöttek arról, hogy kikre bízzák a közügyek intézését a következő négy évben itt, az Országgyűlésben. Döntöttek arról, hogy kit illet a kormányzás felelőssége és arról is, hogy kire osztanak ellenzéki szerepet. A választók döntését mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ez a demokrácia alapszabálya.Önök korábban írásban megkapták, most pedig rövid összefoglalóját hallhatták a Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda munkájának. A beszámolókból kiderül, hogy a választási időszakban több mint ezer jogorvoslati eljárást kezdeményeztek. A választási szervek, a Kúria és az Alkotmánybíróság minden eljárást befejezett. A 2018-as országgyűlési választás végeredménye világos, egyértelmű, jogilag megkérdőjelezhetetlen. Az új Országgyűlés és a leendő kormány legitimációja minden vitán felül áll. Ne feledjék: április 8-án a választási eredmények megismerése előtt - látva a magas részvételt - a most ellenzéki szerepre készülő pártok vezetői is ekként nyilatkoztak. Szinte kivétel nélkül azt mondták, hogy a magas részvétel erős legitimitást ad a következő Országgyűlésnek és kormánynak.

Tisztelt Ház! Gyakran idézzük: a választás a demokrácia ünnepe. Április 8-án sokan sokat tettek azért, hogy ez így legyen. Ezért elsőként köszönetet mondok minden honfitársunknak, aki részt vett a választáson. Másodszor, köszönetet mondok mindazoknak, akik a szavazókörökben, választási bizottságokban segítették a szavazás lebonyolítását és azoknak, akik a jogorvoslati eljárások során a benyújtott kifogásokat időben elbírálták, és így biztosították annak feltételeit, hogy az Országgyűlés ma megalakulhasson.

Ugyanakkor érdemes ennek a választási időszaknak a tanulságaival is foglalkoznunk. Három kérdést javaslok megfontolásra a tisztelt Országgyűlésnek. Először: javaslom, hogy az Országgyűlés Törvényalkotási bizottsága a Nemzeti Választási Bizottsággal együtt tekintse át a választási eljárás tapasztalatait, s ha indokoltnak látja, tegyen javaslatot az Országgyűlésnek a választási eljárási törvény módosítására.

Másodszor: az idei esztendőben 23 párt állított országos listát; soha ennyi ezelőtt. Sokat elárulnak a következő adatok: a 23 pártból 16 nem érte el az 1 százalékos támogatást, 15 még a fél százalékot sem. A választási verseny utolsó tíz helyezettje összesen kapott valamivel több, mint 22 ezer szavazatot. Minden egyes országos listát állító párt legalább 153 millió forint támogatásban részesült. A korábbi tapasztalatok alapján sajnos esély van rá, hogy ezzel nem tudnak elszámolni. Javaslom tehát, fontolja meg a tisztelt Országgyűlés, nem kellene-e visszatérni a korábbi szabályozáshoz és elejét venni annak, hogy a demokrácia ünnepéből néhányan üzletet csináljanak.

Harmadszor: mindannyian láthattuk, hogy április 8-án voltak olyan szavazókörök, ahol két-három órát kellett várakozniuk a választóknak, hogy leadhassák szavazatukat. Ez elfogadhatatlan. Ezért e helyről - a jogalkotó és a jogalkalmazó felelősségét nem méricskélve - az állam nevében elnézést kérek azon honfitársainktól, akik ilyen méltatlan helyzetbe kerültek. Egyúttal köszönetet is mondok nekik, hogy türelmesen, zokszó nélkül várakoztak. (Taps.) Számomra ezzel a felelős magatartással tették igazán a demokrácia ünnepévé a 2018-as országgyűlési választást.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alaptörvény 16. cikk (3) bekezdése szerint a miniszterelnök személyére a köztársasági elnök tesz javaslatot az Országgyűlésnek. Tegnapi megbeszélésünket követően felkértem Orbán Viktor miniszterelnök urat az új kormány megalakítására, aki a felkérést elfogadta. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ezért az imént idézett alaptörvényi rendelkezés alapján javaslom, hogy az Országgyűlés Orbán Viktor urat válassza meg Magyarország miniszterelnökének.

Tisztelt Országgyűlés! Minden választás lezár egy időszakot és megnyit egy újat. A nyolcadik szabadon választott Országgyűlésnek már nem kell olyan kérdésekkel foglalkoznia, mint az előzőeknek. Ma már nem kérdés, hogy a kommunizmus évtizedei után hogyan teremtsünk szabad, független, demokratikus országot, mint ahogy az sem, hogy a szovjet csapatok kivonulnak-e Magyarországról. Mögöttünk van a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás is.

Új kérdések várnak megválaszolásra. Ezek közül hármat ajánlok az önök figyelmébe. Mindhárom túlmutat az előttünk álló négyéves időszakon. Milyen Európában szeretnénk élni? Milyen kihívásokat tartogat Magyarország számára az új gazdasági világrend? Miként tudjuk megóvni természeti és épített környezetünket gyermekeink és unokáink számára? Amikor majd ezekről a kérdésekről vitatkoznak itt a parlamentben, időnként idézzék fel Sir Winston Churchill szavait: „Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra.”

Nos, milyen Európában szeretnénk élni? A kérdést nemcsak az teszi indokolttá, hogy Nagy-Britannia elhagyni készül az Uniót, míg mások, így a nyugat-balkáni országok vagy Törökország viszont csatlakozni szeretnének, hanem az is, hogy az Unió néhány vezetője mintha elveszítette volna iránytűjét. Világos jövőkép hiánya, kicsinyes vitákba feledkező politikusok, szellemi restség, unalomig ismert és ismételt közhelyek jellemzik ma az uniós közéletet.

(11.30)

Érdemes lenne visszatérni az Unió alapító atyáinak vagy az elmúlt évtizedek nagy formátumú államférfijainak a gondolataihoz, például Robert Schumanéhoz, aki az ’50-es évek második felében a következőket mondta: „Az új Európa nem maradhat csupán gazdasági-technikai vállalkozás. Lélekre van szüksége, történelmi kötődéseinek tudatára, mai és jövőbeni felelősségének felismerésére, valamint politikai akaratra, hogy elérjük ezt az emberi eszményképet. Az a dolgunk, hogy Európa keresztény alapjait egy olyan demokratikus kormányzati modellt létrehozva idézzük fel, mely a megbékélésen át a népek szabadságban, egyenjogúságban, szolidaritásban és békében élő közösségévé fejlődik, és mely mélyen a keresztény alapértékekben gyökerezik.”

Helmut Kohl még értette az alapító atyák üzenetét. Több mint 50 évvel később mintha csak az előbb idézett gondolatot folytatta volna: „Az alapító atyák Európájának nincs alternatívája. Mindannyiunknak szükségünk van Európára, és nem csak itt, Európában. A következő kérdéseket kell mindig feltennünk: honnan jövünk, mit értünk el eddig, mi lenne az alternatíva, mit kell tennünk még? Az európai egyesülés a leghatékonyabb védelem azzal szemben, nehogy visszazuhanjunk a XIX. század kártékony sovinizmusába. Ugyanakkor Európának nem szabad valamifajta központosított állammá, európai szuperállammá válnia. Éppen olyasvalamit nem akarunk, mint az Amerikai Egyesült Államok európai földön. Mi egy egyesült, demokratikus, polgárbarát, cselekvőképes és föderális alapvetésű Európát szeretnénk.”

Tisztelt Ház! A nemzetközi szaksajtóban önök arról olvashatnak, hogy két forradalom zajlik a világban. Az egyik az úgynevezett infokommunikációs forradalom, a másik az úgynevezett klímaforradalom. A magyar gazdaságnak is új kihívásokkal kell szembenéznie: digitális gazdaság, infokommunikáció, robotizáció, mesterséges intelligencia. Huszonnyolc évvel ezelőtt, amikor az első Országgyűlés megalakult, ezekkel a kérdésekkel nemhogy nem foglalkoztunk, de még csak nem is ismertük ezeket a fogalmakat. Ma pedig az a kérdés, hogy ebben a versenyben a győztesek vagy a vesztesek oldalára kerülünk. Magyarországon ma már a munkavállalók több mint 15 százaléka dolgozik a digitális gazdaságban. Gyermekeink olyan világban nőnek fel, ahol a mai okostelefonok százezerszer gyorsabban továbbítanak adatokat, mint ahogy az Apollo-11 kommunikált a földi irányító központtal 1969-ben.

Most csupán két kérdést ajánlok az önök figyelmébe. Az első: ne feledkezzünk meg arról, hogy gyermekeinket nemcsak arra kell megtanítani, miképp fordíthatják javukra az újabb és újabb technológiai lehetőségeket, hanem arra is, hogy miképp védhetik meg magukat a digitális univerzum sötét oldalától.

A második kérdés: meg tudjuk-e valósítani azt az öt évvel ezelőtt kitűzött célt, hogy 2020-ig legalább 300 tudásalapú, intenzív növekedésű, hazai kis- és középvállalat lépjen be a globális piacra, és legalább ezer innovatív startup cég jöjjön létre? Magyar vállalkozókkal találkozva nyugodt szívvel mondhatom, megvan bennük a tehetség, az eltökéltség és az innovatív készség, a szorgalom, a felkészültség, a munka iránti alázat ahhoz, hogy ebben a versenyben sikeresek legyenek. Méltó örökösei Neumann Jánosnak, Kármán Tódornak vagy Puskás Tivadarnak.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvénye, amire önök néhány perccel ezelőtt esküt tettek, kimondja: „a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”

Az előttünk álló évek egyik legfontosabb kérdése: képesek leszünk-e úgy növelni jólétünket, hogy a felhasznált erőforrásokat ne utódainktól vegyük el, és a természettel szemben az utóbbi évtizedekben felhalmozott adósságunkat ugyanakkor még törlesszük is.

Az emberiség mérhetetlen kapzsiságában az utóbbi évtizedekben többet vett el a természettől, mint amennyihez joga lett volna; többet, mint amennyit a természet elviselni képes és pótolni tud. Csak az elmúlt 50 évben több energiát, természeti kincset éltünk fel, mint az emberiség ezt megelőző történelme során. Ezen az úton biztos, hogy nem mehetünk tovább.

Két felvetés abból a problémahalmazból, amivel mindannyiunknak foglalkoznunk kell a következő évek során. Az elmúlt évtizedeket a „kitermeljük, feldolgozzuk, rövid ideig használjuk, majd eldobjuk” szemlélete határozta meg. Tudunk-e, akarunk-e ezen változtatni? A hulladékot szemétnek vagy nyersanyagforrásnak tekintjük-e? És ha nyersanyagnak, készen állunk-e a szükséges technológiai változtatásra?

A világ jelentős részén - Európával szemben - drámai mértékű a népességrobbanás. Egyre kevesebb a termőföld, a meglévők minősége pedig romlik. Egyre kevesebb az egy főre eső víz mennyisége - mindössze egyetlen példa. A kérdéseket ezután már fel sem teszem.

A Száhel-övezetben - ahol a sivatag napról-napra egyre több területet hódít el és egyre kevesebb a víz - ma 450 millió ember él, zömében nyomorúságos körülmények között. Az ENSZ becslése szerint a népesség 2050-re itt megduplázódik. Mindössze egyetlen emberöltő alatt annyival nő e térség lakóinak száma, mint az Európai Unió teljes lakossága ma.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ha a környezeti fenntarthatóság problémájának erkölcsi, lelki, filozófiai kérdései is érdeklik önöket, akkor figyelmükbe ajánlom Ferenc pápa szavait, aki a Laudato si’ című enciklikájában a következőket írja: „Ha az ember a valóságtól függetlennek nyilvánítja, és feltétlen uralkodóvá teszi magát, saját létezésének alapja dől össze, mert az ember helytelenül Isten helyébe lép, és így végeredményben elősegíti az általa inkább elnyomott, semmint kormányzott természet lázadását.”

Tisztelt Országgyűlés! Megköszönve figyelmüket s azt, hogy néhány gondolatomat megoszthattam önökkel, a következő négy évre ugyanazt szeretném adni útravalóul, mint amit négy évvel ezelőtt, mindössze négy szót, amit mindenki jó szívvel fogadhat, üljön bár a parlamenti patkó jobb vagy bal oldalán, négy szót, ami egyszerre figyelmeztet hűségre, alázatra, közös felelősségre, ami mércét ad és politikai távlatot nyit; Kölcsey Ferenc négy szavát: „A haza minden előtt.” (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

(11.40)

ELNÖK: Megköszönöm köztársasági elnök úr szavait. Kérem, hogy felállva tisztelegjünk a nemzeti zászló és a történelmi zászlók kivonulása előtt. (A díszőrség parancsnoka előlép, majd jelzésére a fanfárok hangjára a zászlókkal elhagyják az üléstermet. A jelenlévők leülnek.)Tisztelt Országgyűlés! Az aláírt esküokmányok leadása és ellenőrzése céljából most 20 perces tárgyalási szünetet rendelek el.

(Szünet: 11.41 - 12.11

Korelnök: dr. Turi-Kovács Béla

Korjegyzők: Barcza Attila és Farkas Gergely)




Felszólalások:   11   11-13   14-15      Ülésnap adatai