Felszólalás adatai

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Csak egy gondolat az előző mondataira: rabló-pandúrt játszanak, nem tudom, ezt sikerrel fogják-e továbbvinni, de az biztos, hogy az elmúlt hét évben, amit lehetett, önök a kormányzás során mindent elrontottak. (Zaj az MSZP padsoraiban.) A rossz kormányzás, a hazugságok és a csalások következtében odajutott az ország, ahol most tartunk, s ennek ön is részese volt gazdasági miniszterként.

Ön, amikor miniszterelnök lett, akkor a következőt mondta: együtt sírunk, együtt nevetünk a jövőben. Azt kérdezem, és nemcsak kérdezem, hanem mondom is: mi van azokkal, akiknek nincs kedvük önnel együtt sírni, de kényszerűségből sírniuk kell? És most azokról beszélek, akik a lakásuk elvesztéséért aggódnak, azért aggódnak, hogy családjukkal, gyerekeikkel utcára fognak kerülni. Ezek az emberek hitelből megvásárolták, vagy pedig hitelből felépítették az otthonukat, s megvásárolták a lakásukat. Ők befizették az áfát, befizették az adókat, járulékokat, bevétele volt ennek az országnak, nem is kevés, ebből az építésből, ebből a vásárlásból. Körülbelül 2008 második felében a lakáshitel-állomány 3875 milliárd forint, óriási nagy összeg, és körülbelül 600-700 ezer ember az, akik a devizahitelben bíztak, mert elhitték önöknek, hogy minden rendben van ebben az országban; önnek, mint gazdasági miniszternek, elhitték, hogy minden rendben van, nyugodtan vállalhatják a lakásépítésnek, -vásárlásnak ezt a formáját.

Miniszterelnök Úr! Ezek az emberek most nagy bajban vannak. Hány bedőlt hitelt tartanak önök számon? Hány család kerülhet az utcára az elkövetkező időszakokban? Mit tesz a bedőlt lakáshitelek következtében az utcára kerülő családok érdekében? Miniszterelnök úr, ön is együtt sír most velük, avagy pedig ugyanúgy nevet tovább, mint ahogyan eddig tették?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)