Készült: 2024.03.29.13:04:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

94. ülésnap (2019.11.19.),  17-20. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 11:02


Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megpróbálnak külön kórust alakítani (Dr. Vadai Ágnes: Mezzo, alt...), kérem, legyenek szívesek ezt befejezni! (Dr. Brenner Koloman: Jobbra tessék tekinteni, elnök úr!) Képviselő asszony, nem vitatkozom önnel! (Zaj és közbeszólások az ellenzéki pártok padsoraiból.  Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Bírság lesz!) Nem vitatkozom. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Ungár Péter képviselő úr, LMP-képviselőcsoport: „Aktuális ügyekről” címmel. Most van lehetősége beszélni, képviselő úr.

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kezdjük szerintem a mostani napirend előtti felszólalást azzal, hogy megköszönjük a szociális dolgozóknak azt a munkát, amit végeznek a magyar intézményekben úgy, hogy elképesztően alulfizetettek, és nincs lehetőségük arra, hogy sztrájkoljanak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)Az a helyzet, hogy az a Ionesco-dráma, amit az EMMI a szociális dolgozók szakszervezetével és az MKKSZ-szel folytat az elmúlt időszakban, új fejezethez ért. Megtörtént ugyanis az, hogy az a szakszervezet, amelyiknek nem mondják meg, hogy mi az elégséges szolgáltatás, olyan helyzetbe került a kormánnyal szemben, hogy a kormánynak egyazon időben  egy kvantumfizikai csodát tulajdonképpen manifeszt módon megjelenítve  kettő álláspontja van.

Simon Attila helyettes államtitkár szerint 100 százalékos feladatellátást kell tekinteni elfogadhatónak, míg ugyanezen a napon Rétvári Bence  remélem, ön válaszol  azt mondta az MKKSZ szerint, hogy jogilag nem is létezik olyan, hogy elfogadható szolgáltatás, így tulajdonképpen nincs jogi lehetősége a szociális szakszervezetnek sztrájkolni. Kérem, mondják amúgy meg itt, ha már lesz lehetősége az EMMI-nek válaszolni, hogy melyik a valódi válasz, mit kell teljesíteni ahhoz a szociális szakszervezetnek, hogy végre kapjanak egy dátumot, amikor sztrájkolni tudnak.

És beszéljünk arról, hogy miért akarnak sztrájkolni a szociális dolgozók Magyarországon. Hiába fogja elmondani ugyanazt az 1974-es termelési jelentést, amit már 74-szer meghallgatott mindenki ebben az országban, a helyzet ezzel szemben a következő. Az a helyzet, hogy a közalkalmazotti bértábla 76 százaléka, tehát 170-ből 130 fokozat  azért ez elég sok  a minimálbér vagy a bérminimum által lefedett bért jelenti a szociális intézményben. Tehát hiába mond egy átlagbért, hiába fogja azt mondani, hogy az mennyivel nőtt, ez az ott dolgozó emberek 76 százalékának bérminimumot vagy minimálbért jelent. Az a helyzet, hogy szükség lenne egy diplomás-bérminimumra, mert különben azok, akik igenis tanultak azért, hogy ezt a csodálatos munkát végezhessék, el fognak menni. Így is, még az EMMI szerint is 10 ezer ember hiányzik a szociális szektorból. Az EMMI szerint is legalább 15 százalékos a munkaerőhiány.

Az meg egészen felháborító és elképesztő, hogy ebben a szektorban az EMMI nem engedi a kollektív szerződéseket, ez minden európai uniós alapvető munkajoggal szembemegy, és egyszerűen megérvelhetetlen, hogy miért van az, hogy más állami szektorokban engedik a kollektív szerződéseket, itt meg nem teszik meg.

Az a helyzet, hogy abból, hogy mennyit költünk a közpénzből, pontosan látszik, hogy egy kormánynak mi fontos. Az európai uniós átlag az, hogy 28,2 százalékot költünk a szociális szektorban, ez az uniós átlag, ehhez képest a magyar költségvetésben ez 19,2 százalék. Igenis lenne ezt hova növelni; igenis, ha ilyen jól teljesít önök szerint a magyar gazdaság, ide kéne ezt a pénzt fektetni.

Az a helyzet, hogy a mai napon lesz egy hétpárti egyeztetés az LMP kezdeményezésére arról, hogy megbeszéljük mi, törvényhozók, hogy hogyan kell a sztrájktörvényt, amit amúgy önök módosítottak, úgy módosítani, hogy ezeknek az embereknek is joguk legyen kifejezni azt, amit ki szeretnének fejezni a bérállapotok miatt. Remélem, a Fidesz, illetve a KDNP is részt fog venni a mai napon ezen, és megmutatják azt, hogy ők is nemzeti ügyként tekintenek a szociális szektorra. Most nem a Hír Televízióban kell elmondani, hogy minden rendben van, hanem itt a lehetőség nemzeti konszenzust teremteni, és elmondani, hogy mi mint magyar törvényhozók mit kívánunk tenni.

Itt van az MKKSZ 12 pontos követelése, hogy ők mit kérnek a kormánytól. (Felmutat egy papírlapot.) Ezt a maradék időben ismertetném. Az első és legfontosabb az azonnali béremelés. A második az elvett 5 nap szabadság visszaállítása, valamint kevesebb túlóra; a rugalmas munkaidő visszaállítása; az ebédszünet legyen újra a munkaidő része; a munkaévek és a tapasztalat elismerése, tehát legyen nagyobb szorzó a bértáblán belül. Kérik a szakszervezeti jogok visszaadását, a korkedvezményes nyugdíjat; ne vegyék el a munkát vállaló szakemberek nyugdíját; szűnjön meg a munkáltatói önkény; július 1-je legyen újra a közigazgatás napja; és kérik a nemzeti munkaügyi kerekasztal felállítását. Emellett még egy dolgot szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amit a SZÁD vezetője mondott november 18-án.

(9.50)

Az EMMI azt mondja, hogy biztosítani kell a jogot azoknak, akik részt vesznek a szociális ellátásban, hogy akkor is kapjanak ellátást, ha esetleg sztrájk lenne. Ebben van igazsága az EMMI-nek, ezért kell a szakszervezettel megállapodni, hogy hogy tudnak elkezdeni sztrájkolni.

De tudja, mi nem biztosítja a jogát a magyar embereknek, hogy részt vegyenek rendes szociális ellátásban? Az, hogy tízezer álláshely betöltetlen, az, hogy egy gyógypedagógus 130 ezer forintot keres, és az, hogy ezeket az embereket önök nem hallgatták meg lassan tíz éve. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni. Megjegyzem, képviselő úr, hogy felszólalási szándékában a vidéki városok mindennapi nehézségei, a tömegközlekedés kérdései szerepeltek. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban érdeklődéssel hallgattuk a vidéki közlekedés csődközeli helyzetével kapcsolatos gondolatait. Reméljük, a vidéki emberekre is legalább azért egy-két mondatot majd szentelni fog, ha már ezt a címet adta a felszólalásának. (Ungár Péter: Vidéken is vannak szociális dolgok.) Tisztelt Képviselő Úr! A szociális szférában, szektorban dolgozók iránti megbecsülésünket többek között azzal is kifejeztük, hogy a szociális munka napját bevezettük Magyarországon, önök viszont még arra sem vették a fáradságot, hogy ezt támogatták volna itt a parlamentben, tisztelt képviselő úr. Önök hétről hétre, vagy inkább azt mondom, hónapról hónapra jönnek elő azzal az állításukkal, hogy Magyarországon a sztrájktörvény kizárja a sztrájkot, kizárja a munkabeszüntetést. Csak mindnyájan láttuk, tisztelt képviselő úr, hogy az Audi esetében valahogy mégis megszerveztek egy sztrájkot, és mégis megtörtént Magyarországon a sztrájk szervezése. (Ungár Péter: Magáncég!  Dr. Vadai Ágnes: A magáncég más!) Hogy lehet, hogy egyrészről önök azt mondják évek óta a munka törvénykönyvéről, hogy kizárja a sztrájkot, miközben mi magunk is láttunk egy sztrájkot, egyébként egy eredményes sztrájkot, amely egyezséggel zárult a munkaadó és a munkavállaló között? Tisztelt képviselő úr, pontosan ez a megszervezett és részben eredményes sztrájk mutatja, hogy nem igaz önöknek az az állítása (Dr. Vadai Ágnes: Az egy magáncég!), hogy ki lenne zárva annak a lehetősége, hogy Magyarországon valaki sztrájkot tartson.

Ami a tárgyalásokat illeti: az MKKSZ-szel és a SZÁD-dal folyamatos tárgyalásban van az EMMI, immáron egy éven igencsak intenzívek is ezek a tárgyalások, a tegnapi napon is volt egy forduló a sztrájktárgyalásokkal kapcsolatban, úgyhogy teljes mértékben a törvényes keretek között zajlik. Amennyiben nincsen konszenzus  ezt írja elő a törvény  a kormányzati képviselők mint kvázi munkáltatók és a szakszervezetek között arról, hogy pontosan a gondozottak érdekében, tisztelt képviselő úr  nem a kormányról vagy a szakszervezetekről szól ez a passzusa a törvénynek, hanem a gondozottakról , a gondozottak annak a napnak se lássák kárát, nyilván legyen a sztrájknak is értelme, tehát legyen látható a közvélemény számára és mindenki más számára is, hogy sztrájk van, ezért van nyilván ennek a lehetősége a törvényben, ugyanakkor ez nem jelenti azt, nem jelentheti azt, hogy ilyen esetben, ahol adott esetben önmagukról gondoskodni nem tudó emberekről kell gondoskodni, ők ellátás nélkül maradjanak. Ennek a minimális szintjét azért meg kell határozni, hiszen az nem lehet, hogy nem nyitják rájuk az ajtót akár napokig. Ennek tehát megvan egy bizonyos szintje.

Ebben vagy kialakul a konszenzus a két fél között, vagy ha nem alakul ki, akkor ennek van egy természetes módja, mint sok más esetben is, hogy akkor a bíróság dönti el, ha a felek ezt nem tudják megtenni, akkor majd a bíróság dönt.

Én úgy tudom, hogy a szakszervezetek be is jelentették, hogy a bírósághoz fognak fordulni, hogy mivel a két fél ezt nem tudta megállapítani közösen  általában ez a sztrájktárgyalásokon így szokott lenni, tehát ebben azért a gyakorlathoz képest nagy eltérés nincsen , akkor majd eldönti a bíróság, hogy mi az a szint, amit minden intézményben biztosítani kell, és mi az, ami azon túli szint, tehát a sztrájk részét képezheti.

Tisztelt Képviselő Úr! Valóban elmondhatjuk, hogy 2010-ben nagyon-nagyon alacsony szintről indult a szociális szférában dolgozók átlagos bérszintje, de azóta egy 84 százalékos emelést sikerült több lépésben végrehajtanunk, és így az átlagbér a szociális szférában ma 115 ezer forinttal magasabb, mint jó pár esztendővel ezelőtt. Kellett ehhez 2014-ben az ágazati bérpótlék, amely 14 milliárd forintnyi többletet jelentett, kellett az ágazati bérkiegészítés a következő esztendőben, amely elsősorban azoknak a bérét igyekezett növelni, akik magasabb végzettséggel rendelkeznek vagy nagyobb gyakorlattal, hosszabb ideje tartó gyakorlattal rendelkeznek. Jött az egységes bérkiegészítés, jöttek a minimálbér- és a szakmunkásminimálbér-emelések, amelyek szintén sok esetben még tovább tolták ezeket a béreket.

Önök azt kérték, hogy ezeket a pótlékokat mi építsük be az alapbérekbe. Ez azért lett volna hátrányos a szociális szférában dolgozók számára, mert ők a bértábla alsóbb részén vannak, és a szakmunkás-minimálbér emelése érinti őket, ez a minimálbér-emelés lényegében már felfalta volna az ő pótlékukat, így megkapják azt a minimálbér-emelést is, és rájöhet az ágazati bérpótlék és az ágazati bérkiegészítés, tehát így tudnak egy magasabb jövedelmet elérni. Az önök javaslata révén ezek egybeolvadtak volna, és sokkal többen lennének a szakmunkás-minimálbér szintjén, mint ahogy most vannak. Tehát önök ráadásul egy hátrányos javaslatot tettek ezeknek az embereknek az ügyében.

Azt is elmondanám, hogy nőtt a szociális szférában dolgozók száma, itt egy 80 ezer fölötti szám volt 2010-ben, most egy jóval 90 ezer fölötti szám van, akik ebben a szférában dolgoznak, és a jövő évi költségvetés, pontosan azért, hogy minden intézmény, ne csak az államiak, de az önkormányzatiak, az egyházi és civil fenntartású intézmények is biztosan tudjanak működni az emelkedő bérek mellett is, ezért is egy közel 40 milliárdos többlet van a jövő évi költségvetésben ezeken a sorokon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai