Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdekes, hogy mi, ellenzéki képviselők úgy beszélgetünk erről az intézményről és törvényről, hogy oda nem mehetünk be. Tehát valamiről ki kell hogy fejtsük az álláspontunkat és el kell mondanunk, hogy ez a gazdálkodás rendben van, vagy nincs, csak oda ellenzéki képviselő be nem teheti a lábát.Itt szeretném jelezni, hogy október 13-án volt egy önkormányzati választás Magyarországon. Több mint három és fél millió magyar van, akinek ma már nem fideszes a polgármestere, de azoknak a városoknak, kerületeknek a polgármesterei, beleértve Budapest székesfőváros főpolgármesterét, a kerületi polgármestereket, vidéki polgármestereket, azóta sem tették be a lábukat a Magyar Televízióba épületébe. Önök egy olyan intézményt próbálnak itt menedzselni a mi adófizetői pénzünkön is, a mi szavazóink adófizetői pénzén is, amelybe egyébként az ellenzéki szavazókat képviselők egyszerűen be sem tehetik a lábukat. Most képzeljék el, hogy fordított helyzetben itt mi történne! Nacsa képviselő úr ezen kedélyesen mosolyog. Képzelje el azt a helyzetet, ha mondjuk, kormányváltás lenne  előbb-utóbb úgyis megtörténik, mert mindenki megbukik , tehát szeretném kérni, hogy képzelje el most azt a helyzetet, hogy jön egy következő kormány, amely azt mondja, hogy maguk nem tehetik be a lábukat a Magyar Televízió vagy a Magyar Rádió épületébe! Mit csinálnának? Felgyújtanák a várost (Nacsa Lőrinc: Jaj!  Demeter Zoltán: Mit beszélsz?), ahogy már csinálták 2006-ban.

De egyébként ezt a 90 milliárd forintot, amit elköltünk erre a történetre, hasonlítsuk már össze azzal, hogy mondjuk, mennyit költ az ország a felnőttképzésre, vagy mennyit költ az ország az otthonápolásra, vagy mondjuk, az izomsorvadásos gyermekek gyógyítására mennyit költ az ország. Ez a 90 milliárd forint semmi más célt nem szolgál, mint az önök propagandaérdekeit és a propagandakiadványaik megjelentetését. Hiába tehát mindenféle NMHH-s gyermekvédő program, meg egyéb szolgáltatás, internet-népszerűsítő valami, ha az egész alapvetően semmi másról nem szól, mint a hazugságról. Nincs olyan egyperces híradó, amelyben megjelennének ellenzéki politikusok. Ha éppen nem jelenik meg abban az egy percben 35-40 másodpercben valamilyen migránsozás, az is csak annak köszönhető, hogy valamelyik nemzetközi szervezet éppen az Orbán-kormány orrára koppint ez ügyben.

Ráadásul mindez úgy történik meg, hogy emelkedő költségek járulnak ehhez, tehát minden évben egyre többet kell nekünk, magyar adófizetőknek, ellenzéki szavazóknak is fizetni azért, hogy az önök televíziója és rádiója működjön.

Történik ez, mondom, nemcsak úgy, hogy az ellenzéki politikusok oda nem mehetnek be, hanem még azt sem veszik tudomásul, hogy a nézettség milyen rettenetesen visszaesett az elmúlt tíz évben. Össze sem lehet hasonlítani, hogy a Magyar Televízió nézettsége mennyi volt 2010 előtt és mennyi most. Ennek nemcsak az az oka, hogy önök hazugságpropagandát tolnak, hanem az az oka, hogy teljesen elsilányították a közmédia  közmédia?! , közmédiának nem nevezném, az állami média általános színvonalát. Még azt a tévécsatornát is megszüntették, azt az M3 nevű csatornát, ahol egyébként a Magyar Televízió egészen fantasztikus archívumából lehetett színházi közvetítéseket, tévéjátékokat, sportközvetítéseket és egyebeket újra megtekinteni. Ez például szerintem egy szintén súlyos mulasztás volt az önök részéről.

Nagyon-nagyon fontosnak tartanám azt is ebben az ügyben megjegyezni, hogy ezen a struktúrán mindenképpen változtatni kell. Nem lehet ennyi televíziós csatornát fenntartani úgy, hogy ezek nézettsége gyakorlatilag kimutathatatlan, nem lehet olyan rádiós hírszolgáltatást gyártani folyamatosan, ahol egyébként az ellenzéki politikusok csak lejárató hangnemben tudnak megjelenni, és ahova utána az önök állítólagos szakértői szaladnak be a stúdióba, hogy újra elmondja a független elemző politológus, független közgazdász és Bakondi úr, aki minden héten százezer migránst lát a magyar határon, és más hazugságok jelennek meg a médiában. (Egy tüsszentés hallatszik.) Köszönöm szépen az egyetértő tüsszentést. (Dr. Szűcs Lajos: Egészségére! Azt kell mondani ilyenkor!) Igen, igen. (Dr. Szűcs Lajos: Köszönöm szépen.) Ettől még nem változik ez ügyben a helyzet.

Tehát azt javasolnám természetesen, hogy ennek az átvilágítását előbb-utóbb az ellenzéki pártoknak el kell kezdeni. Az sem maradhat így természetesen, hogy az ellenzéki politikusok nem tehetik be a lábukat az állami televízióba és a Kossuth rádióba se. Én például a 2018-as választás után egy hónappal voltam utoljára a Magyar Rádióban. Akkor élő adásban összevesztünk természetesen a Fidesz szlogenjeit és szólamait felmondó riporterrel, majd soha többet nem hívtak a rádióba. Egy ellenzéki párt képviselőjének ez a sorsa ma Magyarországon.

Nagyon nem szeretném, ha az a helyzet állna elő, ha előbb-utóbb úgy fordulna vissza, hogy olyan düh lesz az emberekben, hogy önökön verik le (Nacsa Lőrinc: Ne fenyegess!), mindazt, amit csináltak a sajtóval (Nacsa Lőrinc: Ne fenyegessél!) és a médiával. Nem fenyegetem a képviselő urat, csak jelzem, hogy ami most zajlik az állami médiában, az teljességgel elfogadhatatlan. Ez semmire nem jó, ezt sehol máshol nem alkalmazzák, csak és kizárólag diktatúrákban. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)