Készült: 2020.05.25.11:30:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

12. ülésnap (2018.06.26.),  55-96. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:15:16


Felszólalások:   29-54   55-96   97-112      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatok benyújtására a szokásoknak megfelelően csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Most soron következik a Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/628. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Elsőként megadom a szót Pogácsás Tibor államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetgazdaság, valamint a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedő, jelentős ágazatokat érintő külföldi befektetések ellenőrzése valamennyi nemzetnek jól felfogott, elemi érdeke. Ez alól hazánk sem jelenthet kivételt. A benyújtott törvényjavaslat éppen azt a célt szolgálja, lehetővé kívánja tenni, hogy az állam a jövőben felléphessen a külföldi országokból érkező befektetők egyes ágazatokban történő olyan mértékű gazdasági befolyásszerzése ellen, amely sértheti Magyarország biztonsági érdekeit. E cél érdekében a jelen törvényjavaslat a továbbiakban bejelentéshez kívánja kötni a külföldi befektetőknek az eredetileg magyarországi alapítású, illetve a külföldi befektetők által Magyarországon megalapított cégekre irányuló tulajdonszerzését abban az esetben, ha az adott cég az ország biztonságának szempontjából érzékeny gazdasági ágazatokban, így például lőfegyverek és haditechnikai eszközök gyártásának, titkosszolgálati eszközök előállításának, pénzügyi szolgáltatások nyújtásának, a villamosenergia- és földgázellátás, illetve víziközmű-szolgáltatások területén tevékenykedik.A tervezet értelmében úgyszintén bejelentési kötelezettséget vonna maga után a gazdasági tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen infrastruktúrák, berendezések és eszközök használati vagy működtetési jogának a külföldi befektető által történő megszerzése. A jogszabályban meghatározott gazdasági tevékenységet végző magyarországi cégekben bizonyos mértékű érdekeltséget szerezni kívánó külföldi befektetők a részesedésszerzésre vonatkozó szándékukat a törvénytervezet értelmében a kormány által ágazatonként kijelölendő miniszter felé kötelesek előzetesen bejelenteni.

A bejelentésben foglaltakat megvizsgálva a miniszter dönthet, hogy tudomásul veszi a jogügyletet, vagy tiltó határozatot hoz. A tudomásul vétel hiányában a megszerezni kívánt részesedéshez kapcsolódó tulajdonosi jogok jogszerűen nem gyakorolhatók. Tiltó határozatot a miniszter abban az esetben hozhat, ha úgy ítéli meg, hogy az adott külföldi befolyásszerzés sérti Magyarország biztonsági érdekeit. A bejelentési kötelezettséggel terhelt külföldi részesedés mértékét a törvény magyarországi székhelyű gazdasági társaságban közvetlenül vagy közvetve fennálló, 25 százalékot meghaladó, nyilvános részvénytársaság esetében 10 százalékot meghaladó mértékű tulajdonrész megszerzésében állapítaná meg.

A bejelentési kötelezettség arra az esetre is vonatkozik, amikor a külföldi befektető által újonnan megszerezni kívánt tulajdoni hányad önmagában ugyan nem éri el a meghatározott mértéket, annak megszerzése következtében ugyanakkor az adott gazdasági társaságban fennálló külföldi befolyás összesített mértéke  nyilvánosan működő részvénytársaságok kivételével - meghaladná a 25 százalékos küszöböt.

Fontos e helyütt is leszögezni, hogy a benyújtott törvényjavaslatban foglalt szabályozás teljes mértékben összhangban áll az Európai Unió joganyagával, alapértékeivel. Kizárólag az olyan országokból érkező befektetők magyarországi részesedésszerzésének ellenőrzésére irányul, amely befektetők, legyenek akár természetes személyek vagy szervezetek, az Európai Unión, az Európai Gazdasági Térségen, valamint a Svájci Államszövetségen kívüli államok polgárai, vagy az ilyen, harmadik államokban bejegyzett szervezetként működtetnek szervezetet. A törvénytervezet ugyanígy külföldinek tekinti azokat a harmadik országból érkező befektetőket is, amelyek az érintett ágazatokban tevékenykedő magyarországi cégekben fennálló részesedést formailag Magyarországon, az Európai Unióban és az Európai Gazdasági Térségben, illetve a Svájci Államszövetségben honos jogi személyek közbeiktatása útján kívánják megszerezni.

A szabályozás egyáltalán nem idegen a környező országok jogrendjétől, számos más európai uniós tagállam hasonlóképpen él ugyanezzel az eszközzel.

(10.30)

A törvénytervezetben javasolt szabályozás mindezeknek megfelelően bejelentési kötelezettség teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges jogosítványokkal is felruházza a bejelentett tranzakciók elbírálására feljogosított minisztereket. A miniszterek a bejelentési kötelezettség elmulasztásának feltárása esetén egyrészt a törvény által tételesen meghatározott összeghatárok között mozgó bírsággal sújthatnánk a mulasztókat, másrészt a bejelentetlen tranzakciókat érintően változatlan módon gyakorolhatnák mindazokat a döntési jogosultságokat, amelyek jogszerűen bejelentett ügyletekkel összefüggésben megilletik őket. Ez utóbbi körben, amennyiben a bejelentetlenül maradt tranzakció nyomán tiltó döntés meghozatala válna szükségessé, a miniszter a külföldi befektetőknek legfeljebb három hónapos határidőt biztosít a magyarországi székhelyű gazdasági társaságban fennálló tulajdonrészének értékesítésére vagy befolyásának megszüntetésére. Az értékesítés során a magyar államot elővásárlási jog illeti meg.

Ha az így megszabott határidő eredménytelenül telik el, a miniszter a tervezett szabályozás értelmében határozatban jelöli ki azt az állami szervet, amely a megjelölt határidőig a külföldi befektető helyett és nevében intézkedhet a befektető részesedésének értékesítése iránt. Az értékesítés során a magyar állam ebben az esetben is elővásárlási joggal rendelkezik. Mindezen előírások mellett a törvénytervezet külföldi befektetőket terhelő bejelentési kötelezettség teljesítésének, valamint a bejelentett tranzakciók elbírálásának eljárási szabályait is részletesen meghatározza, további a bejelentési eljárás lefolytatása érdekében a szükséges adatkezelési tárgyú szabályokat, felhatalmazásokat is megfelelően rögzíti.

Bízom abban, hogy önök is egyetértenek azzal, hogy a biztonsági szempontból érzékeny ágazatokban történő külföldi befolyásszerzés állami ellenőrzésére szolgáló, a hazai jogrendben ez idáig nem alkalmazott törvényi szabályozás megalkotása helyes célokat szolgál. Bízom abban, hogy a törvényjavaslat elfogadása megfelelően biztosítja azokat a biztonsági szempontokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a külföldi befektetések felett Magyarország érdekeit hatékonyan tudjuk érvényesíteni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Bányai Gábor képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

BÁNYAI GÁBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Magyarország nemzeti szuverenitása mind a kormány, mind pedig a választópolgárok többségének kiemelt ügye és érdeke. A szuverenitásunkat mindenáron meg kell és meg is fogjuk védeni, emellett maradéktalanul elkötelezettek vagyunk. A nemzetgazdaságnak az ország biztonsága, valamint a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően jelentős ágazatait érintő külföldi befektetések ellenőrzése valamennyi nemzetnek jól felfogott, elemi érdeke és igénye, ez alól pedig hazánk sem jelenthet kivételt, ugyanis a mi feladatunk, hogy megvédjük országunkat, érkezzen a fenyegetés bármilyen formában, bármilyen irányból. Eddig is és ezt követően is megtettünk és megteszünk minden szükséges intézkedést a magyar emberek és hazánk védelmében.Tisztelt Ház! Nem ördögtől való gondolat ez, hiszen az Európai Unió számos tagállama ellenőrzi az Európai Unión, az Európai Gazdasági Térségen, illetve a Svájci Államszövetségen kívülről érkező külföldi befektetéseket bizonyos ágazatokba irányulóan. A tagállamok szabályozása sokszínűnek mondható ezen a téren, nemcsak az ellenőrzés alá vont ágazatok vagy az ellenőrzés eszközrendszere tekintetében, hanem a korlátozás alapjául szolgáló védendő érték tekintetében is. Éppen ezt a célt szolgálja a tisztelt Háznak a belügyminiszter előterjesztésben benyújtott T/628. számú törvényjavaslata is. A javaslat lehetővé kívánja tenni, hogy az állam a jövőben felléphessen a külföldi országokból érkező befektetők egyes ágazatokba történő olyan mértékű gazdaságibefolyás-szerzése ellen, ami sérti Magyarország biztonsági érdekét és szuverenitását.

A törvényjavaslat bejelentéshez köti a külföldi befektetőknek a tulajdonszerzését, különös tekintettel a lőfegyverek és haditechnikai eszközök, a kettős felhasználású eszközök gyártásának, a titkosszolgálati eszközök előállításának, a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának vagy éppen a villamosenergia- és a földgázellátás, illetve a víziközmű-szolgáltatások területére. Szintén bejelentési kötelezettséget vonna maga után a gazdasági tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen infrastruktúrák, berendezések és eszközök használati vagy működtetési jogának a külföldi befektető által történő megszerzése.

A javaslat rögzíti azt is, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztása komoly jogkövetkezményekkel jár, enélkül ugyanis nem kerülhet sor a részvénykönyvbe vagy a tagjegyzékbe történő bejegyzésre. Másrészről az üzemeltetési jogra irányuló szerződés hatálya csak a miniszteri tudomásulvétel napjával áll be. A jogügylet hatálytalanságával kapcsolatban pedig peres eljárás kezdeményezhető.

Tisztelt Ház! A Fidesz-frakció egyetért a törvényjavaslatban megfogalmazott célkitűzésekkel, éppen ezért a törvényjavaslatot teljes mértékben támogatni is fogja, és erre kérjük tisztelt ellenzéki képviselőtársainkat is. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, kormány. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem először ebben a ciklusban egy rossz szájízű javaslat fekszik előttünk, egy olyan, kettős érzéseket keltő javaslat, amelyről elmondhatom, hogy az alapcéljai tekintetében maximálisan támogatható lenne, mert igenis van olyan helyzet, amikor a magyar nemzetstratégiai érdek azt kívánja meg, hogy adott esetben bármely külföldi akvizíciós szándékot megakadályozzuk, piacszerzési szándékot legalábbis gátoljuk, hozzáteszem: mindezt szerencsés úgy véghez vinni, hogy a piacot azért magát nem sértjük a kelleténél jobban. De el kell hogy mondjuk, ha példának okáért az lenne a javaslat célja  volt ilyen konkrét példa -, hogy Sirokon, mondjuk, egy lőszer gyártásával foglalkozó céget egy az egyben külföldi érdekeltség szerzett meg, és adott esetben nemzetstratégiai érdek szólt volna amellett, hogy hazai kézben maradjon ennek a stratégiai ágazatnak ez a nagyon fontos pillére, akkor azt mondom, hogy ez egy legitim vitaalap, akkor nekünk itt most van miről beszélgetnünk, és annak a szakmai keretrendszerét érdemes és lehetséges kidolgozni, hogy ezek az érdekeltségek hogyan maradjanak magyar, hogyan maradjanak hazai kézben és ellenőrzött kézben. De azt is el kell hogy mondjam, hogy amellett, hogy a külföldi terjeszkedés természetesen rejthet magában nemzetbiztonsági kockázatot, igen lehetetlennek tűnik elvonatkoztatni attól, hogy amíg Mészáros Lőrinc feltételezhető érdekeltségei, mondjuk, a Mátrai Erőműben szélesednek, amíg ezen stratégiai ágazatokban a Fidesz-holdudvar közvetlen akvizíciói érhetők tetten, közvetlen nem beruházásai, hanem bekebelezései érhetők tetten, sokszor mindenféle piaci ismérvet, piaci szempontot mellőzve, piaci árakat mellőzve, addig bizony nagyon nehéz dolga van egy ellenzéki képviselőnek, hogyha a jó szándékot próbálja meg feltételezni nem a kormány tagjairól személy szerint, hanem erről a javaslatról.

És azt kell hogy mondjam, hogy miközben ezek a kormányközeli, beruházásnak nehezen csúfolható beszerzések, bekebelezések zajlanak, ez a javaslat tulajdonképpen önmagáért beszél. Lényegét tekintve külföldi befektetőnek, vállalatnak be kellene jelentkeznie a minisztériumnál, hogy engedélyt kapjon a felvásárláshoz, terjeszkedéshez, de érdemes végiggondolni, hogy mondjuk, a megyeilap-piacon, ha megtörténik mindez, és egy külföldi érdekeltség már teret nyert egyszer a magyar sajtópiacon, mennyivel jobb nekünk az, hogyha Mészáros Lőrinc érdekeltségei kebelezik be a teljes piacot. Mondhatnánk, hogy jobb, mert legalább papíron, ugye, magyar kézben történik mindez, de a belpolitikai végeredményét tekintve mind a két folyamat egy nehézbombázással ér fel. Lehet relativizálni, hogy melyik nehézbombázás a súlyosabb az áldozatokra nézve, de én úgy gondolom, hogy a tisztességes piaci viszonyok szem előtt tartása lehetne az a járható út, amely ebben az esetben is célravezető.

Ezen javaslat értelmében a Fidesznek a gazdasági holdudvara fog informálódni az esetleges külföldi felvásárlási, terjeszkedési szándékról, és az érintett iparágakban, amelyek stratégiainak nevezhetők  elég megemlítenem az energiaszektort, ahol a Mátrai Erőmű tekintetében történt kormányközeli feltételezhető akvizíció, de a pénzügyi szektorban vagy az MKB tekintetében ugyanígy tudnánk a példákat sorolni -, akkor elmondhatjuk, hogy még az is hiányzik, hogy mi számít nemzetstratégiai ágazatnak, iparágnak, érdekeltségnek.

2010 óta van egy teljesítetlen ígérvénye ennek a kormányzatnak, ez a teljesítetlen ígéret egy országleltár létrehozásáról szól, tehát a nemzeti vagyonnak nem egy olyan furcsán elrontott, lajstromszerű és hiányos felsorolásáról van szó, mint amit pár évvel ezelőtt önök be tetszettek nyújtani, hanem egy teljes nemzetivagyon-leltárról, egy országleltárról, amelynek alapján  nagyon leegyszerűsítve  meg tudnánk mondani, hogy mennyi a családi ezüst, és milyen összefüggésben áll fenn, hiszen ez komoly viták tárgyát képezte a parlamentben az utóbbi években, mégsem tudta ezeket a vitákat érdemleges módon eldönteni senki, hiszen az alap hiányzott.

Ugyanolyan ez, mint a költségvetési vita során, amikor az n-1, n-2 szabályt mellőzve tulajdonképpen egy szakmailag értékelhetetlen előterjesztést tesz a kormányzat, amiről politikai viták folynak, nem szakmai viták. És el kell hogy mondjuk, hogy miután a külföldi befektető a bejelentési kötelezettségét teljesítette, a Fidesz gazdasági holdudvara tájékozódott, hogy ez megfelelőnek tűnő vagy nem megfelelőnek tűnő akvizíciós szándék, a Fidesz gazdasági holdudvara ezt követően informálisan meg is akadályozhatja azt a külföldi térnyerést.

(10.40)

Önmagában nekem aztán tényleg semmi bajom nincs azzal, ha a külföldi térnyerési szándék visszaszorul minden olyan esetben, ahol van magyar potens, erőteljes érdekeltség vagy annak kiépítési lehetősége. Pont ezt kértük számon önökön az utóbbi évek során, és pont azt kell mondanom, hogy a mezőgazdaságtól a bankszektorig mindenhol az lenne az érdekünk, hogy a magyar érdekeltségek túlsúlya egyértelműen uralja a piacot.

A helyzet az  (A kormánypárti padsorok felé:) nézzünk egy állatorvosi lovat, mert látom, hogy bólogat a képviselőtársam -, biztos van egyetértés közöttünk abban, hogy a nemzeti érdekeltség erősítése mindenekfelett való. De ha a bankszektort vizsgáljuk meg, akkor mit látunk?

Azt látjuk, hogy papíron a magyar gazdasági érdekeltségek aránya akár még az 50 százalékot is meghaladta, ezzel párhuzamosan ugyanakkor a pénzügyi tranzakciós illetéknek csúfolt adót, amit azért neveztek el illetéknek, hogy ne kelljen Brüsszellel lebokszolni a különféle adóbevezetések kapcsán esedékes vitákat, tehát ezt a pénzügyi tranzakciós illetéket 280 milliárdos tehertételként egy az egyben rátolták a magyar lakosságra, egy az egyben behajtották a magyar embereken.

Tehát Magyarország Kormánya semmilyen illetéket, semmilyen adót a pénzügyi tranzakciók tekintetében a pénzintézetek kapcsán nem foganatosított; ezt a magyar emberek fizették meg, az érintett intézetek által beismert módon. És tegnap Tállai államtitkár úr feláll, és büszkén elmondja azt, hogy jó, de most már évente 20 ezer forint erejéig gátat lehet szabni ennek a folyamatnak, és azt, amit áthárítottak, 20 ezer forinttal évente lehet csökkenteni. Tehát nem azt mondja az államtitkár, hogy megszüntetik az idegen érdekeltségek magyar pénztárcákra történő átterhelését, hanem azt mondja, hogy ebből egy kicsit visszanyesegetünk, és ez a hozzáállás jellemzi sajnálatos módon a kormányzatot a legtöbb stratégiai iparág tekintetében.

Tehát engem nem az zavar, ha adott esetben külföldiek nem tudnak bevásárolni a magyar energetikai piacra, hiszen történt már olyan, hogy nyolc nap alatt elvittek szinte két teljes gazdasági ágazatot, eszközarányos garantált profitot kapva, a balliberálisnak nevezett kormányzatok alatt, és nettó minősített hazaárulás mentén kifosztották ezt az országot, amiben aztán csúcsosodott a kormányzat rezsicsökkentésnek nevezett folyamata, ami szintén legalábbis sumákságokkal tarkított. Hiszen ha a világpiaci árcsökkentéseket engedték volna begyűrűzni a magyar piacra, akkor ma sokkal alacsonyabb rezsidíjakat fizetne a magyar lakosság, mint azt jelen pillanatban teszi.

De el kell hogy mondjuk: a stratégiai ágazatok kezelésének az alapfilozófiájában én egyetértek önökkel. Én maximálisan támogatom a kormányt abban, hogy a hazai érdekeltségek térnyerését erősítse. De a bankszektort illető példa bizonyítja azt, hogy nem mindegy, hogy hogyan teszi ezt, nem mindegy, hogy mennyire körülbástyázva kísérli meg mindezt. Éppen ezért mondom azt, hogy az előttünk fekvő javaslat adott esetben mutathatna jó irányba, és hozhatna áldásokat a magyar gazdaság számára, ugyanakkor ennek a garanciáit hiányoljuk. Nyilván a viták, a módosító javaslatok benyújtása, majd a részletes vita során ezen kételyek eloszlatására még bőven lesz lehetőség, de önmagában az, hogy a Fidesz gazdasági holdudvara ellenőrzése alá vonja a külföldi befektetési szándékok idézőjeles piacát, tehát megmondja egy külföldi befektetési szándékról, hogy az jó vagy sem, megmondja azt, hogy ő ki akarjae váltani saját fideszes akvizíciós szándékkal vagy sem, egy egypártrendszeri uralmi formának a megnyilvánulása, ami nyilván elutasítandó. Tehát ezért mondtam azt, hogy furcsa kettős érzések kavarognak az emberben. Egyrészt védeni akarja a saját hazáját bármilyen idegen törekvéssel szemben, és úgy gondolom, hogy minden jóérzésű ember úgy gondolkodik, hogy a saját hazája az első ebben a képzeletbeli sorrendben.

De azt is el kell hogy mondjam, hogy amit a NER az utóbbi nyolc évben művelt a magyar gazdaság területén, legyen szó energetikáról, legyen szó szerencsejátékról, legyen szó a különböző koncessziók elosztásáról, földekről, dohányról, az egészen vérlázító, és egy tökéletes látleletét biztosítja annak, hogy mi történik, ha a Fidesz-KDNP gazdasági holdudvara egyeduralomra tesz szert. Most már odajutottunk, hogy a sajtó nagy részét bekebelezték, de még ezen belül is a gazdasági holdudvar emberei egymás torkának ugranak, tehát semmi sem elég. Tökéletesen bizonyított az, hogy nincs üvegplafon a fideszes akvizíciók fölött, képesek aztán még többet, még többet akarni, egymás torkának ugrani a még többért, és ha erről szól ez a javaslat, akkor nem tudom támogatni; ha a magyar gazdaság védelméről szól, akkor pedig tudom támogatni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a mi kételyeink eloszlatására azért nagyon sok nap áll rendelkezésre, és nagyon sok múlik a kormányzati kommunikáción, a tisztességes vitán vagy legalábbis ennek szándékán a tekintetben, hogy a Jobbik frakciója képes lesze támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Nacsa Lőrinc képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Van egyetértési pont közöttünk a jobbikos képviselőtársammal, hiszen szerintünk a javaslat is a magyar gazdaság érdekét szolgálja, és mi is örülünk annak, ha bármelyik magyar vállalkozás növekedni tud, tulajdonrészt tud szerezni, egyfajta prosperitást látunk bármilyen magyar vállalkozásnál, szerintünk ez stratégiai cél, és eszerint dolgoztunk az elmúlt nyolc évben is. Azt gondoljuk, hogy a biztonság az egyik legfontosabb érték Magyarországon, ezért is fontos ez a javaslat. Számos európai uniós tagállamban egyébként létezik ez a javaslat, különféle szabályozásban, de ez nem idegen az európai uniós tagállamoktól. Meg kell határozni, hogy mit értünk külföldi befektetőn, az Európai Unión, az Európai Gazdasági Térségen és a Svájci Államszövetségen kívüli állampolgárokat vagy jogi személyeket, egyéb szervezeteket értjük ezen. De azokban az esetekben is e fogalom alá esik majd az érintett személy, ha már az Európai Unió tagállamaiban, a Gazdasági Térségben vagy a Svájci Államszövetségben bejegyzett olyan jogi személy kíván Magyarországon a törvényjavaslat hatálya alá eső tevékenységet végző vállalkozásban tulajdont vagy befolyást szerezni, amelyben az előbb említett külföldi állam állampolgára vagy ilyen államban bejegyzett jogi személy, egyéb szervezet többségi befolyással rendelkezik. Azt gondoljuk, hogy Magyarország érdeke a külföldi befektetés, de Magyarország védelme ennél eggyel fontosabb.

A javaslat öt esetben ír elő bejelentési kötelezettséget: ha közvetlenül vagy közvetve 25 százalékot meghaladó tulajdonrészt szereznek meg; ha a tulajdonszerzés mértéke nem éri el ugyan a 25 százalékot, de azzal együtt már a külföldi befektetők együttes tulajdonrésze összességében meghaladná a 25 százalékot; a polgári törvénykönyv szerint meghatározó befolyás megszerzése; a magyarországi fióktelep létesítése; és az üzemeltetési jog megszerzése. Ilyen bejelentési kötelezettséget a kormányrendeletben kijelölendő miniszterhez kell teljesíteni.

Z. Kárpát Dániel kiment, ja, nem, bocsánat, itt van még a teremben; 20 ezer forint alatti utalásokról szól egyébként az adótörvényben benyújtott javaslat, tehát nem egyszeri 20 ezer, hanem a 20 ezer alatti utalásokról, ami a gázszámla, áramszámla, telefonszámla a családoknál, többféle ilyen tétel is van, szerintünk ezzel a magyar családok járnak jobban, ez csak egy zárójel, amit ön nyitott, én csak bezárom.

A bejelentéshez kötött tevékenységek ebben a törvényjavaslatban a stratégiai, pénzügyi, energetikai, fegyver- és lőszergyártáshoz, nemzetbiztonsági tevékenységhez, haditechnikához kötött tevékenységek, és a miniszter a bejelentés alapján megvizsgálja, hogy a külföldi befektető által a tulajdonszerzés vagy az üzemeltetési jog megszerzése sértie Magyarország biztonságát.

Nagyon fontos, hogy tiltó döntés  és itt a jobbikos képviselőtársam utalt arra, hogy mintha ez ilyen önkényes döntés lenne, hogy mi minősül veszélyesnek, mi minősül Magyarország érdekét megsértő befektetésnek  a külföldi befektetés esetén akkor hozható, ha megalapozottan  tehát hangsúlyozom, megalapozottan  feltehető, hogy a tulajdonrész elfedésére, az ellenőrzés nehezítésére, az eljárás megkerülésére létesült vagy arra szolgál. És a külföldi befektető egyébként a tiltó döntést az eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt közigazgatási perben megtámadhatja, itt a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.

Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat Magyarország érdekét szolgája, Magyarország biztonságát szolgálja. Tudjuk, hogy a magyar választópolgároknak a biztonsága egy kiemelt prioritás, ezt április 8-án is elmondták. Ezért a KDNP-frakció is támogatja a törvényjavaslatot, és köszönjük szépen, hogy a kormány ezzel a tevékenységi körében a biztonság, a befektetések tekintetében is figyel arra, hogy Magyarországon a biztonsági érdekekben még többet tudjunk előrelépni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Harangozó Tamás képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nincs olyan épeszű ország és bármilyen pártállású képviselő vagy párt, amelyik a saját nemzetének stratégiai érdekeit nem kívánja megvédeni. Nagyjából eddig értünk egyet valószínűleg ebben a teremben ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ennek a törvényjavaslatnak a címe is és a kommunikációja is arról szól, hogy olyan harmadik országbeli befektetőkkel szemben a magyar kormány kapjon eszközt, hogy fel tudjon lépni, akik esetlegesen nemzetbiztonsági vagy gazdaságbiztonsági szempontból kockázatot jelentenek, és a magyar stratégiai, gazdasági érdekeket például ezekben az iparágakban sértenék.

(10.50)

Van egy jó és egy rossz hírem ezzel kapcsolatban. Az az, hogy ilyen törvény ma is van Magyarországon, talán emlékeznek rá, hogy pont 2007-ben a lex MOL néven elhíresült javaslatot ez az Országgyűlés elfogadta, ami akkor éppen az osztrák OMV magyar MOL céget felvásárló szándékát akadályozta meg, de egyébként hasonló módon akadályozta meg az egyik orosz cég magyar olajipari bevásárlását is, és amely egyébként alkalmas erre, ma is hatályban van. Biztos, hogy van egy nagy különbség a két törvényjavaslat között: az előbbi az energiahivatalnak és nagyon konkrétan a törvényben leírt feltételek esetén ad lehetőséget arra, hogy ilyen döntés szülessen; utóbbi, ami ma a parlament asztalán fekszik, az valamelyik miniszternek vagy minisztereknek ad teljesen diszkrecionális jogkört, hogy eldöntse, hogy mi és ki számít biztonsági kockázatnak és mi nem.

Nem terjed ki például ez a törvényjavaslat, akármilyen furcsa, arra az eléggé nagy problémára, hogy éppen Pakson egy viszonylag nagy beruházás kezdődik  egy atomerőmű-beruházás, talán minden idők legnagyobb fizikai beruházása ebben a században -, és elvileg önök garanciát vállaltak arra, hogy a beszállítók 40 százaléka magyar cég lesz, hogy védjék a magyar gazdaságot. Ugyan az egy hosszabb beszélgetés része lenne, hogy egyszer tényleg megbeszéljük, hogy mit is tettek ennek érdekében az elmúlt években, mert nyilván semmit, és ennek meglesz a következménye, de ez a törvényjavaslat például nem tudja garantálni, hogy nem az orosz cégek fogják építeni effektíve a Paksi Atomerőművet. Nem tudja garantálni, hogy nem fognak orosz cégek magyar cégeket felvásárolni, és nem fogják azt hazudni az országnak, hogy így aztán megvan a 40 százalékos magyar beszállítói háttér, miközben egyébként ezen cégek tulajdonosi köre és a profit szépen vissza fog vándorolni Oroszországba. Például, egyébként teszem hozzá, bármely más országba, de ez a törvényjavaslat mégiscsak a harmadik országbeli befektetésekre vonatkozik. Úgy halkan jegyzem meg, önök is tudják, hogy ezek azok az országok…  mondok három apróbbat: Oroszország, Kína, Egyesült Államok. Tehát a Fidesz éppen arra készül, hogy egy miniszter, attól függően, hogy milyen érdeke van  lehetek cinikus: hogy kel föl, milyen lábbal aznap -, eldöntse, hogy egy amerikai befektető vagy éppen egy kínai befektető Magyarországon ezekben az ágazatokban hozhate befektetést vagy nem. És hogy szerintünk mi a legnagyobb probléma ezzel a törvényjavaslattal, azt úgy tudnám érzékeltetni önökkel, hogy szerintünk ez egy ilyen új Mészáros Lőrinc-, nemzetközi Mészáros Lőrinc-törvény lesz.

Ugyanis nem az lesz a legnagyobb kérdés, hogy a miniszter vagy miniszterek kinek nem adják meg az engedélyt arra, hogy Magyarországon befektessenek, hanem kiindulva az önök elmúlt 9 éves tevékenységéből, 8 éves tevékenységéből, a nagy kérdés az lesz, hogy kinek adnak. Hogy ki lesz az a kinevezett kormányzati beszállító, aki mondjuk, orosz, aki mondjuk török, aki mondjuk, egyesült államokbeli vagy kínai viszonylatban megkapja a nagy felfolyamodású miniszter úrtól az engedélyt, a papírt, hogy ő bizony semmiféle kockázatot nem jelent. És aki nem rajta keresztül kíván majd Magyarországra pénzt behozni, az majd megtanulja, hogy nem fog engedélyt kapni a Fidesz-kormánytól, és ki lesznek jelölve azok a házi beszállítók ismét, akik Magyarországra pénzt hozhatnak. Azt a fantáziájukra bízom, hogy ennek a hátterében úgy egyébként nem törvényes módon mennyi pénz fog már megint mozogni.

Ha a fantáziájuk nem elég erős, kérem, gondoljanak a letelepedési kötvényes bizniszükre, ahol százmilliárdok mentek offshore cégeken keresztül, ami a magyar államkasszát illette volna. De ha a nemzetbiztonsági kockázatot nem tartják eléggé megalapozottnak, kérem, gondoljanak csak bele, hogy hogy a fészkes fenébe’ kerülhetett ide Magyarországra, a miniszterelnökkel való személyes találkozóra  nézek a Belügyminisztérium államtitkárára  engedéllyel az az arab vállalkozó, akit egyébként az FBI terrorizmus finanszírozásával akkor éppen körözött.

Tehát, ha azt mondják ennek a parlamentnek vagy a magyar népnek, hogy az garancia, hogy például a belügyminiszter vagy a magyar kormány kinek ad engedélyt és kinek nem, akkor szintén halkan hadd hívjam fel a figyelmüket, hogy éppen most fogtak el az Európai Unióban egy terroristát, aki magyar állampolgárságot szerzett az önök jóvoltával és segedelmével. Konkrétan az önök jóvoltával és segedelmével, mert azon új szabályozás alapján tudta ezt megtenni, amit önök itt a parlamentben elfogadtak.

Amire szeretnék rákérdezni államtitkár úrnál, és biztos vagyok benne, hogy kielégítő választ fog adni, az az, hogy mégis mi alapján fogja meghozni a miniszter a döntését. Ebben a törvényjavaslatban egy árva hang nincs arról, hogy milyen kritériumok alapján döntheti el a miniszter, hogy mi számít biztonsági kockázatnak. Őszintén kérdezem, államtitkár úr, legyen kedves ebben segíteni. Az előbb említett lex MOL-nál nagyon konkrét, objektív feltételek le vannak írva. Itt semmi nincs. Itt annyi van, hogy a miniszter majd eldönti. De mi alapján?

Hogy visszatérjek a kezdő hangulathoz, ha ez tényleg arról szólna, hogy meg lehessen akadályozni idegen érdekek magyarországi stratégiai ágazatban való megjelenését és akár felvásárlását, akkor elképzelhetőnek tartanánk egy olyan törvényjavaslatot, ahol mondjuk, a nemzetbiztonsági szolgálatok, ahol például az energiahivatal vagy éppen a versenyhivatal valamilyen objektív szakvéleménnyel alapozza meg a miniszter döntését. Na, de kérem, az, hogy majd a miniszter eldönti, hogy mi a biztonsági kockázat, ez egy vicc. Ez egy nagyon-nagyon rossz vicc. És biztos vagyok benne sajnos, hogy oda fog vezetni, amiről az előbb beszéltem, hogy nem a magyar nemzet érdekeit fogják védeni, hanem a saját gazdasági érdekeiket fogják védeni, ha kell, a magyar nemzettel szemben. Az ilyen törvények százból százszor erről szólnak.

És ha tényleg nem ezt akarják csinálni, akkor nagyon remélem, hogy be fog érkezni olyan módosító javaslat, ahol valamilyen normatív szabályt beleírnak, hogy a miniszter mi alapján dönthet így. Van hozzá egy olyan jogorvoslati eljárás, ahol majd a bíróságon meg lehet támadni a miniszter döntését, amit a miniszternek még csak indokolnia sem kell a törvény szerint. Hát, azért vakargatni fogja a fejét az a bíró, hogy azt a döntést mi alapján lehet felülbírálni, aminek még indoklása sincs! Aminek egyetlen objektív kritériuma nincs. Azt fogja mondani a bíró, hogy szerinte a miniszter abban a pillanatban rosszul gondolt valamire? Tehát a törvényjavaslatba még csak azt sem írják bele, hogy a miniszternek valamilyen indoklást ehhez tennie kell. A bíróság majd valamilyen döntést hoz, a legrosszabb esetben új eljárásra fogja a minisztert utasítani. Szupi! Tehát megint bemegy, megint gondolkodik egy kicsit, és megint azt mondja, hogy szerintem ez így van vagy úgy van. Teljesen látszattevékenység ez, és azt gondolom, hogy mindent elmond arról, hogy valójában mi is a szándéka ennek a törvényjavaslatnak.

Én kérdezem továbbá államtitkár urat: ön folyamatosan többes számban beszélt itt az expozéjában, és ebből a törvényjavaslatból nem nagyon derül ki annak az indoka, hogy ön miért miniszterekről beszélt itt folyamatosan. Előfordulhat, államtitkár úr, vagy elő fog fordulni  ossza már meg velünk ezt a kulisszatitkot -, hogy több miniszter is egyszerre megkapja ezt a jogkört, és bizonyos területeken bizonyos miniszter fog magyar érdekeket védeni, más területeken meg más miniszter? Vagy ez valóban a belügyminiszter jogköre lesz, egy személyben, és csak nyelvbotlás volt folyamatosan a beszédében? Szerintem érdemes lenne, ha ezt itt a parlamenti vitában elmondaná nekünk.

Összességében ez a javaslat így szerintem…, tehát nemhogy a ló lába lóg ki, hanem a ménes. Én azt szeretném kérni államtitkár úrtól, hogy először is válaszoljon ezekre a kérdésekre. Másodszor: hogyha valóban nem az a szándék, amit mi itt nagyon-nagyon rosszmájúan az ellenzéki padsorokból cinikusan elmondunk, hanem a nép és a nemzet védelme minden érdekkel, külföldi rossz érdekkel szemben, akkor szeretnénk kérni, hogy ez módosító javaslatban jelenjen meg, és valamilyen objektív kritériumok kerüljenek be, ami a minisztert valamilyen egyértelmű keretek közé szorítja, hogy ne a kénye és kedve szerint dönthesse ezt el. Ellenkező esetben önök ismerik be, hogy ez tényleg semmi másról nem szól, mint hogy külföldi befektetők tekintetében is kistáskával, nagytáskával, sőt jelen esetben valószínűleg platós IFA-val kelljen sorban állni a kijelölt kormánytagnál az ő kegyeiért, és egyértelmű korrupciós és nemzetbiztonsági kockázatot fog okozni, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadják. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

(11.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a vezérszónoki felszólalásokat. A DK-képviselőcsoport vezérszónoka Vadai Ágnes képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/628. számú, a Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat benyújtásakor kifejezetten örültem és reménykedtem. Azt gondoltam, hogy végre lesz következménye néhány ügynek. A teljesség igénye nélkül egypár ügyet szeretnék felsorolni: Paks-II., letelepedési kötvények, a Ghaith Pharaon-Tiborcz István duó ügyei, Zaid Naffa ügyei vagy éppen a MET földgázkereskedő ügye. Azt gondoltam, hogy végre-valahára a magyarok biztonsága számít a kormánypártoknak, a magyar nemzeti érdek, és nem valami ostoba kormányzati propaganda, és főleg nem a zsebük.Képviselőtársaim, a törvényjavaslat elolvasásakor retteneteset kellett csalódnom, merthogy a törvényjavaslat mindenről szól, csak a következőkről nem. Nem szól Magyarországról, nem szól Magyarország nemzeti érdekeiről, nem szól Magyarország és a magyarok biztonságáról és biztonsági érdekeiről, nem szól arról, hogy a gyanús külföldi ügyleteket jogállami módszerekkel kiszűrjék. Nem szól arról, hogy a bűnöző külföldieket, akárkikkel is üzletelnek, kiszorítsák az országból, és nem szól arról sem, pedig erről is szívesen láttunk volna a törvényjavaslatban részleteket, hogy azok a magyarok, akik a magyarok kárára külföldiekkel üzletelnek, azok végre odakerülnek, ahová valók, a sittre, a vagyonukat pedig elkobozzák.

Ellenben miről szól akkor a T/628. számú törvényjavaslat? Szól Pintér Sándor belügyminiszter, immáron miniszterelnök-helyettes régen áhított szuperjogköréről. Valamiért a jelenlegi tárca és annak vezetői nagyon kedvelnek mindent, ami szuper. Talán emlékszünk arra, hogy éveken keresztül szívósan küzdött a belügyi tárca vezetése, még saját frakciójával szemben, még saját házelnökével szemben is az úgynevezett szuper-titkosszolgálat létrehozásáért. Valamiért Pintér Sándor erősebbnek bizonyult, mint Kövér László, mert meglett a szuper-titkosszolgálat.

Aztán küzdöttek azért, és látjuk is az eredményét, hogy szupersok dolgot felügyeljen a belügyi tárca. Így van az, hogy Magyarországon a kéménysepréstől a kibervédelemig minden a belügyi tárca alá tartozik. Hozzáteszem: sem az előbbi, sem az utóbbi tekintetében nem nyújt igazán kiemelkedőt, sőt azt tudom mondani, hogy nagyjából nulla teljesítményt nyújt a belügyi tárca.

És akkor itt van ez a szuperjogkör. A miniszter, ahogy elhangzott már korábban, feltételezzük, hogy miniszterek, de én azért abból indulnék ki mégiscsak, ami a törvényjavaslatban jelen pillanatban van, szóval, a miniszter egy személyben fog dönteni arról, hogy jöhete a külföldi befektető vagy sem. Mindezt alapban 30 nap alatt teheti meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy külföldi befektetés kockázatos, nyilván azt fel kell mérni. A belügyi tárca úgy gondolja, hogy ő alkalmas és képes ennek a feladatnak az ellátására. Érdeklődni szeretnék, hogy tényleg komolyan gondoljáke ezt; az a tárca, amelyiknek alárendeltségébe tartozó szerveken simán keresztülment a biztonsági ellenőrzésen az a Ghaith Pharaon, akit az FBI a terrorizmus finanszírozásáért körözött. Annak a belügyi tárcának a szerveiről vagy vezetőjéről beszélünk, aki majd ezekben a kérdésekben dönt, akik a letelepedési kötvény kapcsán simán bizottsági ülésen a szemünkbe hazudták, hogy elvégezték a nemzetbiztonsági ellenőrzést azok tekintetében, akik letelepedési kötvényt igényeltek, közben aztán természetesen kiderült, hogy annyi történt, hogy megnézték, hogy szerepele az illető a hazai nyilvántartásban.

Nyilván az államtitkár úrnak nem kell elmagyaráznom, hogy mit jelent a nemzetbiztonsági ellenőrzés, de biztosan vannak olyanok, akik ezt nem tudják. Szóval, ki kell tölteni egy kérdőívet, aztán jön egy elbeszélgetés, ezzel párhuzamosan jön egy környezettanulmány. Majd újabb beszélgetések, újabb adatgyűjtések, ahol az illető személynek, akit nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vesznek, szinte az élete minden részletét, minden apró részletét le kell írnia a kérdőívben, és olyan adatokat is meg kell adni, amit általában, mondjuk, egy sima ellenőrzéskor nem kell. Önök mégis azt mondták, hogy azok, akik a letelepedési kötvénnyel jöttek, azoknak ilyen ellenőrzésük volt, kiderült, hogy nem volt ilyen.

Az a belügyi tárca akar dönteni a kritikus infrastrukturális kérdésekben, olyan ágazatok esetében arról, hogy egy külföldi befektető jelente veszélyt vagy sem, akik ugyan megállapították, hogy Kiss Szilárd és Zaid Naffa nemzetbiztonsági kockázatot jelent, Zaid Naffa esetében ráadásul a miniszterelnök védelmére kirendelt és létrehozott szervezet, a TEK állapította meg, hogy nemzetbiztonsági kockázatról van szó. Mégis az történt, hogy Kiss Szilárdot simán alkalmazta a megtekintő miniszter minisztere az előző ciklusban, Zaid Naffa pedig itt ült akkor, amikor a parlament alakuló ülése volt, illetve utána, amikor a miniszterelnök letette az esküjét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ebből az esetből az látszik nagyjából, hogy az önök alárendelt szervei vagy akár önök meg is állapíthatnak bármilyen nemzetbiztonsági kockázatot, olyan kockázatot, ami szembemegy a magyar nemzeti érdekkel, bizony, az elmúlt időszak azt mutatja, hogy a saját kormányuk nem veszi komolyan ezeket az ügyeket.

Önök az a minisztérium, annak a minisztériumnak a vezetői, akik az ukrán nyugdíjügyben simán elnézték, hogy ukrán állampolgárok százai jelentkeztek be magyar lakcímre annak érdekében, hogy megszerezhessék a hőn áhított magyar nyugdíjat, mindezt úgy, hogy kormányhivatalnokok segédkeztek.

Az önök minisztériumának feladata a magyar határ védelme, és azt látjuk például, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei határszakaszon szinte naponta vagy hőlégballon, vagy kishajó vagy kisrepülőgép száll be, úgy, hogy szabadnapos rendőrök veszik észre, hogy éppen berepült egy nem túl halk repülőgép.

Önökhöz tartoznak azok a személyek, akiket nemrég Röszkéről vittek el, de emlékszünk arra az időszakra is, amikor olyan határőröket vittek el a záhonyi határszakaszról, akik aznap teljesítettek szolgálatot, így lényegében az egész záhonyi határátkelőhelyet be kellett zárni.

Magyarul: ezekkel a példákkal csak azt szerettem volna demonstrálni, és természetesen még lehetne folytatni a sort, hogy a minisztérium az elmúlt években nem igazán bizonyította be azt, hogy a magyar nemzetbiztonsági érdekeket olyan erőteljesen képes megvédeni. Vagy ha mégis képes volt fölfedni valamilyen kockázatot, akkor viszont azt tapasztaltuk, hogy volt valami magasabb érdek, nem a magyar nemzeti érdek, hanem nyilván valamilyen kormányzati, de  hogy mondjam  hogy igazságos legyek, nem kormányzatit mondok: miniszterelnöki baráti, miniszterelnöki haveri, miniszterelnöki családi érdek, ami felülírta a magyarok biztonságához fűződő érdekét.

Ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy talán nem ezt a formát kellene választani annak érdekében, hogy az egyébként alapvetően fontos célt, miszerint kiszűrjük a nemzetbiztonságilag kockázatos külföldi befektetéseket…  hozzáteszem: kellene lassan írni egy olyan törvényt is, ahol kiszűrjük a nemzetbiztonságilag kockázatos magyar üzleteket, mert ezekből is van jócskán Magyarországon olyan, ami szembemegy a magyar nemzeti érdekkel.

Önök mindig a magyarok érdekeiről, a magyarok biztonságáról beszélnek, közben világosan látszott már a tegnapi ülésen is, hogy önöket minden érdekli, mindenki másnak az érdeke érdekli, az orosz nemzeti érdek érdekli, csak éppen a magyar nemzeti érdek nem érdekli önöket. Ráadásul ezt az egész eljárást úgy kívánják lefolytatni, és idézni szeretném itt a törvényjavaslat 5. §-át: „a miniszter eljárásának e törvényben nem rendezett részletes szabályait a kormány rendeletben állapítja meg”. Tehát ez a legszebb, hogy szuperjogkört kap a Belügyminisztérium vezetője, aktuális vezetője, mindezt úgy, hogy a részletes szabályokat, és tudjuk, hogy a részletek azért milyen fontosak, nemcsak egy olyan kormányzás idején, mint amilyen most van, hanem általában, na, ezt majd valamilyen kormányrendeletben szeretnék rögzíteni. Azon se lepődnék meg, hogy aztán annyira fontos lenne ez a kormányrendelet az önök belső köreinek, hogy valamilyen titkos vagy féltitkos módon rögzítenék ezeket a szabályokat úgy, hogy sem a képviselők, sem a magyar polgárok a részletes szabályokat ne ismerhessék meg.

Úgyhogy azt tudnám mondani ehhez a szuperjogkörös részhez, hogy bravó! Tehát ez egy remek módszer arra, hogy a Belügyminisztérium mindent maga alá gyűrjön, miközben nincsen meg hozzá a kapacitása, és sajnos az elmúlt időszakban az látszott, hogy a képessége sem, hogy kiszűrje a valódi nemzetbiztonsági kockázatot.

Na, mit tartalmaz még ez a törvény, ha a magyar nemzeti érdeket, a magyar biztonsági érdeket nem? Tartalmazza természetesen a szokásos fideszes gumiszabályt, amelyről már szó esett itt is. Merthogy mit mond a törvényjavaslat 5. § (3) bekezdése?

(11.10)

„A miniszter a bejelentés alapján megvizsgálja, hogy a külföldi befektető által a tulajdonszerzés vagy az üzemeltetési jog megszerzése sértie Magyarország biztonsági érdekét.” Részletesen? Esetleg valami ráutaló magatartás? Esetleg egypár dolgot tudnának nekünk mondani, hogy mégis mi ennek a tartalma, hogy hogyan, milyen feltételek alapján próbálják ezt meghatározni? Vagy úgy fog ez működni, hogy ha ez a miniszterelnök családja, barátja, valamilyen rokonság, Mészáros Lőrinc, Garancsi, netán Tiborcz István üzlete és ő üzletel valakivel, legyen az terrorista  láttuk, hogy volt olyan, amikor terroristákkal üzleteltek  vagy nemzetbiztonságilag kockázatos személy, az rendben van, mindenki más meg nincsen rendben?

Tudják, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, azt gondolom, hogy akkor lenne tisztességes ez a törvényjavaslat Magyarország polgáraival és az itt ülő ellenzéki képviselőkkel szemben is, hogyha egész konkrétan ezt beleírnák. Írják bele, kérem szépen  ide hozzá lehet tenni az 5. § (3) bekezdéséhez, azon túl, amit beleírtak, hogy majd a miniszter megvizsgálja, hogy sértie Magyarország biztonsági érdekét -, hogy ez nem vonatkozik a következő személyekre. És akkor nagyon világosan, nagyon tisztán fogjuk látni. Írják be, hogy nem vonatkozik Orbán Viktorra, nem vonatkozik Mészáros Lőrincre, nem vonatkozik Orbán Viktor barátaira, haverjaira, rokonaira, üzletfeleire. Mert így egyébként tisztességtelen, mert a miniszter majd ül, és valamilyen indokkal, valamilyen előre nem látott, törvényben nem meghatározott okkal, indokkal eldönti, hogy valaki neki szimpatikuse vagy sem. Ahogy itt elhangzott: ha reggel fölkel és jó napja van, akkor ráteszi a pecsétet, ha meg éppen bal lábbal kel fel a döntéshozó, akkor azt fogja mondani, hogy ezek nekem nem szimpatikusak.

Képviselőtársaim, ez nem jogállami. Ennek semmi köze sincs ahhoz, amiről az eredeti gondolat szól. Miközben az eredeti gondolat alapvetően természetesen támogatható, hiszen senki sem szeretné, hogy olyan személyek kerüljenek többségbe állami vagy bármilyen vállalatban, akik rossz szándékkal közelednek. Éppen ezért nem nagyon értem, hogy mi a helyzet a letelepedési kötvénnyel vagy Paks II.-vel.

Végül, mi az a harmadik dolog, amiről ez a törvényjavaslat szól? Ugye, az egész eljárás bejelentésre indul, tehát megérkezik a külföldi cég, az valamilyen tulajdoni részt szeretne szerezni a törvényjavaslatban felsorolt ágazat valamelyik cégében. Igen, csak azt szeretném megkérdezni, mi van akkor, ha magyar állampolgár azt tapasztalja, azt érzékeli, hogy nem arról van szó, hogy jön egy cég, hanem hogy jön az állam, és az állam szolgáltatja ki Magyarország polgárait, Magyarország stratégiai ágazatait olyan külföldi érdekeltségeknek, amelyek nem jelentenek biztonságot Magyarország számára.

Akkor mi történik, ha az a disznóság áll elő, hogy jönnek vagy már itt vannak? És erre is volt példa, hiszen a letelepedési kötvény kapcsán láttuk azt, hogy milyen offshore cégeken keresztül próbálták  és meg is tették sajnálatos módon  eladni a magyar nemzeti érdeket és megkárosítani a magyar adófizetőket.

Éppen ezért különösen bájos ugyanennek az 5. §-nak a (6) bekezdése, amely azt mondja ki, hogy tiltó döntés akkor hozható, ha megalapozottan feltételezhető, hogy például az eljárást meg akarják akadályozni, vagy az ellenőrzést meg akarják nehezíteni. És itt a kedvenc mondatom, mert ez tényleg igazán cuki: „Ilyennek minősül különösen, ha a jogi személy a bejegyzése szerinti államban tényleges gazdasági tevékenységet nem folytat, tartós gazdasági tevékenységére utaló körülmény  különösen gazdasági létesítmények, foglalkoztatottak  fennállása nem igazolható.”

Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ez az eset tipikusan vonatkozik például a letelepedési kötvényre, ahol azok, akikről ma nem tudjuk, hogy kik, mert nem tudjuk, mert szépen elfedték, azok akár magyar nemzeti érdekeket is sérthetnek.

Ezt látjuk végigvonulni az egész törvényen, és annak ellenére, hogy van feltételezés és van jó szándék bennünk, hogy azt gondoljuk, hogy a kormánypárti képviselők és a kormány olyan lépéseket próbál tenni, ami valóban a nemzeti érdekeket védi, és maga a törvényjavaslat címe egyébként ilyen, abban a pillanatban, ha az ember végigolvassa ezt a törvényjavaslatot, akkor sajnálatos módon azt kell feltételezni, hogy itt valakinek vagy valakiknek az érdekét kívánják megint védeni. De hogy ezek a valakik egészen biztosan nem a magyar polgárok, az tuti. Ebből a törvényjavaslatból ez derül ki.

Éppen ezért, bár a Demokratikus Koalíció támogatja azt, hogy Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetéseket ellenőrizzenek; akarjuk és támogatjuk, hogy Paks II. ügyében lépjen végre a kormány, és szűrje ki Magyarországon például az orosz titkosszolgálati erőket, amelyek akár Paksnál is megjelenhettek; hogy a Belügyminisztérium kifejezetten lépjen az ellenséges orosz titkosszolgálati tevékenység ügyében, úgy, ahogy tette például az Európai Parlament azzal, hogy a fideszes képviselők is megszavazták a kibervédelmet, úgy azt gondoljuk, hogy a magyar kormánynak az lenne a feladata, az lenne a dolga, hogy a magyar polgárok érdekeit, a magyar nemzeti érdeket képviselje, ne pedig egy már valószínűleg előre lezsírozott üzleti érdeket képviseljen a törvényalkotásban. Ezt a javaslatot így támogatni nem lehet. Köszönöm szépen. (Taps a DK, az LMP és a Párbeszéd soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Csárdi Antal képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A T/628. szám alatt benyújtott törvényjavaslat nagyon-nagyon fontos célt fogalmaz meg  és milyen kár, hogy ebből a célból semmi nem jelenik meg a javaslat szövegében!Tisztelt Ház! Ezzel a javaslattal már egy őszi salátatörvény formájában is megpróbálkoztak. Akkor, ki tudja, milyen okból, nem vitték tovább a jogalkotási folyamatot. Persze igazándiból tudjuk az okot: nem volt meg az alapvetően nemzetbiztonsági profilú jogszabályhoz a kétharmados többségük. Most viszont egy nagyon hasonló tartalmú jogszabályt nem is kétharmadhoz kötik, pedig maga az Alaptörvény is kimondja, hogy a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Ez pedig, bármennyire is kerülik a „nemzetbiztonság” konkrét kifejezésének a használatát a javaslatban, ilyen szabály.

Nézzük meg ennek a javaslatnak a tartalmát! Csak a miniszter engedélyével lehet majd 25 százaléknál nagyobb tulajdonrészt szerezni az EU-n kívüli külföldi személyeknek nemzetbiztonsági okokból a taxatív felsorolt ágazatokban. EU-n kívülinek minősül az EU-t, az EGT-t, Svájc állampolgárait kivéve gyakorlatilag mindenki. Ilyen ágazatok például a fegyver- és lőszergyártás meg a pénzügyi szolgáltatás nyújtása, a földgázellátás és a víziközmű-szolgáltatás. Ezekben az ágazatokban kell a külföldi befektetőknek bejelentést tennie a Magyarországra célzott befektetéséről, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásáról szóló törvényben meghatározottak szerinti tényleges tulajdoni hátteréről. A miniszter ez alapján a bejelentés alapján vizsgálatot folytat, ami alapján kétféle döntést hozhat: vagy engedélyez, vagy elutasít.

Valóban lehetnek olyan vállalkozások  és ezt őszintén mondom -, amelyek esetében a külföldi befektetésekről a nemzetbiztonsági szakszolgálatoknak vagy úgy általában a magyar hatóságoknak megfelelő információkkal kell rendelkezniük. Példának okáért említeném Ghaith Pharaon professzor magyarországi befektetéseit, vagy az összevissza titkosított paksi beruházást, vagy azt a kínai szupervasutat, ami most is tervezés és megvalósítás alatt van.

Tisztában vagyunk azzal is, hogy az EU különböző országaiban különböző engedélyezési metódusok vannak ilyen ágazatokban.

A javaslattal tehát alapvetően jogbiztonsági és politikai problémák vannak, azok viszont elég komolyak. Különösen érdekes ez a jogszabály akkor, amikor például Egyiptom elnökével tárgyalt a kormányfő katonai és védelmi együttműködésről, török, orosz és közel-keleti kormányközeli üzletemberek kaptak különleges engedélyeket stratégiai fontosságú üzletágakban. Továbbá, amikor Paks II.-vel, az évszázad legrosszabb üzletével pedig évtizedekre eladósítja a kormány a magyar háztartásokat az orosz állam felé. Azt a részt nem fogom elmondani, amit képviselőtársam már az előbb elmondott, mert azt gondolom, hogy mindenki számára egészen egyértelmű, hogy miért probléma, ha a magyar háztartások közvetetten eladósodnak az orosz állam felé.

A kormány ehhez a javaslathoz szokása szerint semmilyen hatástanulmányt nem készített. Nem áll rendelkezésre információ arra vonatkozóan, hogy mennyire lassítja majd a tulajdonszerzéseket az előzetes engedélyezés folyamata. A javaslatból az sem derül ki, hogy miért pont 25 százalékban határozzák meg az eljárás lefolytatásához rögzített értéket. Ha 15 százalékos részesedést akar valamelyik külföldi befektető szerezni, akkor már nem sért magyar nemzeti érdekeket? Vagy ha három, jogilag különálló külföldi személy szerez 15-15-15 százalékot vagy 20-20-20 százalékot, akkor nem sért majd nemzeti érdekeket?

(11.20)

Egyértelmű tehát, hogy a nemzetbiztonsági kockázatok kiszűrésére teljes mértékben alkalmatlan lesz az engedélyezési eljárás, nincsenek ugyanis nevesítve a nemzetbiztonsági vagy a nemzetgazdasági sérelmek. Nagyon rövid határidőket szab meg a törvény, és nincsenek benne olyan nemzetgazdasági vagy nemzetbiztonsági tényezők, amelyek alapján az eljárás egyáltalán lefolytatható lesz. Nincs semmilyen átvilágítás, egyedül egy politikai kinevezett, jelesül tehát Magyarország belügyminisztere, vagy ha jól értettük az előterjesztőt, valamelyik minisztere dönt ezekben a kérdésekben. Azt gondolom, hogy a szakmaiság megint nem érdekli a kormányt, a szakmai kontrollt ismételten és még hangsúlyosabban kiüresítik, és politikai alapon hoznak döntéseket. Arra lenne tehát tökéletesen alkalmas a jogszabály, hogy ezekben a tényleg kiemelten fontos ágazatokban csak a kormányközeli vagy a kormánynak tetsző külföldi befektetők jelenhessenek meg.

Fontos hangsúlyozni, hogy a javaslat jogi köntösbe teszi azt, amit eddig is előszeretettel csináltak, haveri diktatúráknak különleges engedélyeket adhat a kormány, korrupt kenőpénzekért cserébe, kiszorítva ezzel a szövetséges országokban lévő vállalkozásokat. Az aggályokat csak tovább fokozza, hogy az érintett szektorok közül az eredeti őszi javaslathoz képest kikerültek az atomenergiával, a nukleáris technológiával foglalkozó vállalkozások. Joggal merül fel a kérdés: a kormány már annyira elfogadta, hogy az orosz államnak adja ezeket a beruházásokat, hogy ehhez már nem is kell a miniszter szuperjogköre? Vagy az még nála is sokkal magasabb szinten dől el?

Én azt gondolom, tisztelt Ház, arról is emlékezzünk meg, hogy a javaslat kapcsán milyen is a Fidesz gazdaságpolitikája, hogyan is áll alapvetően a Fidesz a külföldi befektetőkhöz az egyéb ágazatokban. Egyre súlyosbodó jelenség, amit mi már régóta megjósoltunk, hogy az összeszerelő multik egyik napról a másikra becsukhatnak és elmehetnek. Ez történt Gödöllőn, Gyöngyösön, Móron, Tabon, és ez mind az utóbbi időszakban történt. Ám ebből nem lesz automatikusan az, hogy magasabb hozzáadott értékű beruházások települnek ide, hisz ahhoz hiányzik a képzett munkaerő, annak utánpótlásáról a kormány az oktatáspolitikáján keresztül nem gondoskodik. Az önök gazdasági modellje megbukott, bezárta az országot egy olyan periferiális szerepbe, ami, ha tovább folytatják a gazdaságpolitikájukat, egyre durvább és durvább lesz.

Az LMP szerint a törvény olyan súlyos szuperjogkört adna a belügyminiszternek vagy bármely más miniszternek, ami teljesen kiiktatna bármilyen szakmai kontrollt, ráadásul garanciális tényezők sincsenek lefektetve a jogszabályba, ahogy ezeket az előbb fölsoroltam. Ezért az LMP frakciója ezt a törvényjavaslatot nem fogja támogatni. S nem fogja támogatni többek között azért sem, mert az elmondottakon túl nincs arra garancia, hogy ez a törvényjavaslat nem csupán megalapozásae a Keresztapa negyedik részének. Azt gondolom, hogy ebből három rész is pont elég volt. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Utolsó vezérszónoknak lenni igen kellemes dolog, hiszen az előttem szólók már szinte minden fontos dolgot elmondtak. Azért nagyon röviden szeretnék utalni arra, hogy én ezek közül miket gondolok fontosnak. Mindenekelőtt a törvény célját rögzítendő az Európai Gazdasági Térségen kívülről érkező külföldi tőkebefektetések ellenőrzése ennek a törvénynek a célja, és a törvény tételesen, taxatíve fel is sorolja, hogy mik azok az ágazatok, mik azok a területek, amelyekre vonatkozólag ezt a biztonsági felügyeletet, ezt a biztonsági korlátozást fenntartani gondolja. S a befolyásszerzés mértékéről is szó van itt, a 25 százalékos, illetve a 10 százalékos limitről. Ezek olyan elemek, amikkel az előttem szólók is szinte mindannyian egyetértettek és egyetértünk. Tehát azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a szándékával nincs semmi baj, ez támogatható, ezzel egyet lehet érteni. Minden normális állam, minden normális ország arra törekszik, hogy ezeket a biztonsági kockázatokat jelentős mértékben csökkentse, illetve korlátok között tudja tartani.

Azonban amikor arról van szó, hogy ennek az egésznek a megvalósítása, a végrehajtása hogyan történhet, no, itt már igen komoly problémák jönnek elő, hiszen itt a kormány által kijelölt miniszterről van szó, aki vizsgál és mérlegel, majd dönt arról, hogy ezt a tőkebefektetési kérelmet vajon elfogadja vagy pedig elutasítja.

Az én olvasatomban egyébként nem egyetlenegy kiválasztott miniszterről van szó, hanem azt gondolom, az lenne a logikus, hogy a befektetések jellegének megfelelő ágazati miniszter döntene bizonyos kérdéskörökben, de ez nem olvasható ki egyértelműen ebből a törvényből.

A dolognak nem is az a lényege, hogy egy vagy több miniszter fog erről a dologról dönteni, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan és mi alapján dönt, hiszen ebben a törvényben nincsenek meg azok a kritériumok, azok a feltételek, amelyek alapján ezt a döntést meg lehet hozni. Ennek hiányában én azt gondolom, azt látom, hogy a befolyásolásnak és a korrupciónak szükségképpen igen jelentős szerepe lesz, lehet, hiszen semmilyen fogódzó nincs arra nézve, hogy mi is kell hogy vezérelje a miniszter döntését. Vagyis szó sincs egy normatív szabályozásról, hanem a miniszter döntése alapján egy nagyon szubjektív értékelésről van szó.

Úgy gondolom, hogy két úton, két módon lehetne kimenni, kimászni ebből a csapdából. Az egyik lehetséges megoldási mód lehet az, hogy a törvényhez mellékelni kellene egy protokollt, amely egyértelműen és világosan leírja azt az eljárási rendet és azokat a vizsgálati szempontokat, amelyek alapján az értékelés végbemehet. Azt gondolom, ehhez nem elégséges az, hogy majd egy később megalkotandó rendeletbe kerüljön ez, hanem ehhez a törvényhez kellett volna vagy kellene mellékelni, mert szerintem akkor lehet megfelelően értelmezni és értékelni, és akkor lehetne esetleg megnyugtatni a kételkedőket, az olyan kételkedőket is, mint amilyen én vagyok.

A másik megoldási mód pedig az lehet, hogy létre kellene hívni alkalmanként bizottságokat, független szakértőkből álló bizottságokat, akik véleményt alkotnának erről, és akik elősegíthetnék, megalapozhatnák a miniszter döntését, és így szakmai keretek közé lehetne ezt tenni. S azt gondolom, egy ilyen bizottság összehívásánál lehetne támaszkodni a meglévő állami intézményekre, mint a Versenyhivatal, az energiahivatal és mások, de ugyanakkor azt gondolom, hogy független szakértőkre is. Tehát ez lehetne a másik megoldás, ami garanciát adhatna arra, hogy valóban a törvénybe foglalt cél fog teljesülni, és a cél érdekében történik ez az egész szabályozás, és nem valamilyen szubjektív önös érdekeket fog ez képviselni.

Mivel ezek nincsenek benne ebben a törvényben, hiába értünk egyet a törvény céljával, semmilyen biztosíték nincs arra vonatkozólag, hogy ennek a kivitelezése és végrehajtása is megfelelő lehet, így a Párbeszéd-frakció nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van lehetőség kettőperces felszólalásokra. Elsőnek Z. Kárpát Dánielnek adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vezérszónoki felszólalásomat követően újra elhangzott kormánypárti padsorokból az, hogy Magyarország biztonsága a legfontosabb számukra. S mivel látom, hogy felkészült államtitkár is tartózkodik a teremben, illetve a kormánypárti vezérszónokok is feltételezésem szerint még bekapcsolódnak a vitába, szeretném, ha kitérnének arra, hogy Magyarország biztonsága hol és mennyiben volt szempont a most megszüntetendő letelepedésikötvény-üzletág kimunkálása tekintetében. Közismert, hogy 20 ezernél több idegent szabadítottak hazánkra, az állampolgársági jog előszobáját pénzért biztosítva számukra, és ezen 20 ezer személy közül, családtagok nélkül számítva nagyjából húsz akadt fenn a rostán, egy olyan rostán, amelynek a szakmai ismérvei legalábbis megkérdőjelezhetők, és amely szűrés elégséges mivolta legalábbis a vicc tárgyát képezi szakértői körökben. Éppen ezért szeretném, ha ez a tisztázás létrejönne.

(11.30)

De még egy nagyon fontos kitétel elhangzott. Ez pedig az volt, hogy az EU-n kívüli állampolgárokat, befektetőket és közületeket tekinti külföldinek a javaslat. Ugyanabba a hibába készül beleesni a kormányzat, amit két ciklussal ezelőtt a földtörvény vonatkozásában már megvitattunk. A földtörvény tekintetében is külföldinek az Európai Unión kívülieket számították, az EU-n belüliek pedig papíron könnyedén vásárolhattak magyarországi termőterületet vagy juthattak ehhez hozzá kézen-közön és különböző közvetítők által.

Jelen pillanatban is az a szakmai kérdés áll előttünk, amire nem kaptunk még választ, hogy az Unión belüli közületekkel szemben nemzetstratégiai érdekek sérelme esetén hogyan kíván védekezni ez a kormányzat. Hiszen nemcsak perui, chilei, kolumbiai energetikai felvásárlóktól érdemes tartania egy nemzetgazdaságnak, hanem például azoktól is, akikkel egy közös gazdasági közületben, közösségben foglal helyet. Éppen ezért ez a kérdés továbbra is nyitott. Köszönöm a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces felszólaló Turi-Kovács Béla képviselő úr. Parancsoljon, korelnök úr!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): A vitának ez a része már-már filozófiai jellegű. Mi tekinthető biztonsági érdeknek, egyáltalán taxatíve meghatározható-e? A fogalom maga ugyanis politikai jellegű. Az, hogy mi az, ami most éppen sérti Magyarország biztonsági érdekeit, egy általános nagy politikai helyzetbe helyezhető el. És ez az általános nagy politikai helyzet szünet nélkül változik. Egy változóról azt kívánni, hogy a törvény a változóhoz igazodó módon, taxatív felsorolást alkalmazzon, azt hiszem, egészen egyszerűen szakmaiatlan.Nem lehet ilyen felsorolást meghatározni. Az Egyesült Államok időnként kimondja, hogy melyek azok az államok, amelyek…  mindenféle jelzőt használnak ezekre az államokra -, majd aztán ezek az államok már nem azok lesznek, és aztán egészen más államok válnak ugyanazzá. Bekövetkeznek azok a fajta változások, amelyek térségenként egészen mások, és egy-egy térség biztonsági kockázattá válik. Egy másik térség pedig az elkövetkezendő időben, reményeim és hitem szerint, mondjuk, átváltozik biztonságos térséggé.

A tőke jön az egyikből vagy jön a másikból. Kérdezem én, a törvénnyel kapcsolatban egy olyan, valami hihetetlen előrelátást tételeznek föl a döntéshozóról  nem is filozófiai, már-már teológiai jellegű az ügy -, ami alapján be tudja tenni a törvénybe azt, hogy ezek és ezek majd biztonsági kockázatok lesznek.

Ezért itt nem lehet mást tenni, mint a demokráciában általában. Van egy felhatalmazása valakinek, valakitől. A néptől a kormánynak. A kormánynak van egy felelőssége. És ezt a felelősséget nem háríthatja át másokra, ezt a felelősséget vállalnia kell. És ebben a törvényben, ebben a részben meggyőződésem szerint ennek a felelősségnek kell érvényesülnie. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A DK képviselőcsoportjából Vadai Ágnes képviselő asszony, két percre.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Sem teológiailag, sem filozófiailag nem lehetek olyan képzett, mint Turi-Kovács képviselőtársunk, de azt egészen biztosan tudom, képviselő úr, hogy idegen titkosszolgálat nem képezi a biztonságot Magyarország számára. Tehát azok az ellenséges titkosszolgálatok, amelyek az elmúlt években sok-sok kísérletet tettek arra, és sajnálatos módon éppen önöknek köszönhetően sikert is arattak, hogy befészkeljék magukat a magyar stratégiai ágazatokba, ezek kockázatot jelentenek. És abban önnek valóban van igaza, hogy ez akár lehet politikai vita is, erről a Házban sokat vitatkoztam már én magam is kormánypárti képviselőkkel, hogy az orosz titkosszolgálat tevékenysége, akár a különböző internetes oldalakon való megjelenése, ahol hírhamisító módon járnak el, és ezzel megtévesztik a magyar lakosságot, vagy éppen az oroszok jelenléte Pakson, ezt ki hogyan értékeli.Személyesen azt gondolom, hogy miután Magyarország tagja az Európai Uniónak, no pláne tagja a NATO-nak, és például az Európai Uniónak különböző szankciói vannak, mondjuk, Oroszországgal szemben, talán  talán, de nem biztos, az én álláspontom szerint igen  az ilyen ország titkosszolgálati tevékenysége nem baráti. Ebben azért talán egyetérthetünk. Ahogy abban is egyetérthetünk, hogy azért az, akit terrorizmus finanszírozásával vádolnak, vagy aki éppen bűnöző, az sem jelent biztonságot Magyarországon a magyar polgárok számára, és nem jelenti a magyar nemzeti érdekek és a magyar biztonsági érdekek védelmét. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy természetesen vannak olyan gondok, amiket nem lehet beleírni a törvénybe. De az, hogy a miniszter a saját szakállára reggel fölkelve eldönti, hogy mi Magyarország biztonsági érdeke, szerintem nem helyes hozzáállás. Ez arra alkalmas, ahogy már elhangzott, hogy egyfelől erősítse a korrupciót, meg arra alkalmas, képviselő úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy világossá tegye, hogy a magyar kormány valakiknek  és nem a magyaroknak, tehát valakiknek  az érdekében hozza ezt a törvényt.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői felszólalások következnek. Ismételt felszólalásra jelentkezett a Fidesz képviselőcsoportjából Bányai Gábor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót ismét, elnök úr. Szeretném kiegészíteni az ellenzéki hozzászólók által elmondottakat, illetve nem is kiegészíteni, hanem megválaszolni. Szerencsére Z. Kárpát Dániel végül kimondta, mert többször belekeveredett az a gondolat, hogy a külföldiek kik is valójában, tehát az EU-n kívüli tagállamokról beszélünk és a Svájci Államszövetség államairól beszélünk. Mert egyszer-kétszer belekeverte az első hozzászólása elején, ezért ez jó, hogy tisztáztuk.Szeretném jelezni Vadai Ágnesnek is, Harangozó Tamásnak, hogy ha ez a törvény lett volna 2002 és 2010 között, akkor sem a MOL, sem a Malév, sem az akkori néven Ferihegyi repülőtér nem tudott volna kikerülni a magyar nemzeti vagyonból, nem tudták volna eladni, oroszoknak, törököknek és más államok befektetőinek. Tehát jó lett volna, ha ez a törvény akkoriban lett volna, mert nem kellett volna visszavásárolni egy részét ennek az állami vagyonnak, és persze nem ment volna csődbe a Malév sem.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy az oroszok, illetve az egykori szovjetek Pakson vannak a 70-es évek óta. Tehát Pakson ez a jelenlét önmagában nem sértő az ottaniak számára, hiszen ők építették annak idején Paks I.-et is. Most a Paks II.-t idekeverni, amikor az nem befektetés, hanem beruházás, összességében ebbe a törvénybe nem igazán illeszkedik.

Emellett nagyon fontos, hogy ez az EU melletti patrióta törvény, hiszen az EU jelenleg 27 tagállamát, illetve még a 28.-at is védi, az ottani beruházókat, akik bejönnek Magyarországra, szintén védi. De nézzük meg, hogy mely ágazatokba érkezhet befektetés, hiszen ezt megint tisztázni kell. Egyrészt a hadiiparba nem akarunk beengedni harmadik országbeli befektetőket, nem akarunk beengedni a bankrendszerünkbe, illetve a víziközmű- és egyéb közműszolgáltatási rendszerünkbe nem akarunk harmadik országbeli külföldieket beengedni.

És szeretném megjegyezni, hogy ha ez nem fontos önöknek, akkor nézzék meg Szerbiát. Szerbiában hatalmas harmadik országbeli beruházások vannak a víziközmű-vagyon tekintetében, szinte a fél országot fölvásárolták különféle érdekeltségek. Név szerint nem akarom őket megemlíteni, mert nem tartozik a tárgyalásunk jogkörébe, illetve mondandójába. De Szerbiát lassan fölvásárolják a harmadik országbeli beruházók. Ezt szerintem nem árt, ha védjük, hogy mi ne így járjunk.

Emellett pedig azt szeretném jelezni, hogy a törvény továbbra is a befektetésekről szól, nem a beruházásokról, a tulajdonszerzésekről beszélünk magyarországi cégekben. Illetve szeretném Mellár Tamásnak mondani, hogy a belügyminiszter úr szerepe ebben az ügyben szerintem nem rossz, nehéz lenni kibontani ágazati miniszterekre, hiszen a különféle szolgálatok nagy része Pintér Sándor belügyminiszter úr hatáskörében, operatív felügyelete alatt működnek. Tehát szerintem jó helyen van ez a személyt, illetve a minisztériumot illetőleg, hiszen a miniszter nem egymaga dönt egyébként, hanem valószínűleg ezt egy elég komoly stáb fogja segíteni.

Vadai Ágnes megkérdezte, hogy mi alapján dönt. A 4. § (2) bekezdésében az van, hogy „a bejelentésben a külföldi befektetőnek be kell mutatnia eddigi gazdasági tevékenységét, és csatolnia kell minden olyan okiratot, amely alapján megállapítható a külföldi befektető és a külföldi befektetőben részesedéssel rendelkező jogi személyek tulajdonosi szerkezete, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény szerint meghatározott tényleges tulajdonos”. Tehát magyarán megvan ennek a jogi háttere, hogy hogyan tud a miniszter dönteni. Ezt már csak valószínűleg részletezni kell majd a különféle miniszteri rendeletekkel, illetőleg végrehajtási utasítással. Tehát ez rendben lesz.

A lényeg az, hogy ez egy patrióta törvény, és kérem, fogadják el a kormány javaslatát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Varga-Damm Andrea képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony! Öné a szó.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég furcsa helyzetben állok itt, mert a kormánypártok és miniszterelnök-helyettes úr az életrajzi könyvemben egy új kis színes fejezetet nyitott ezzel a törvényjavaslattal. Tette pedig ezt azért, mert 30 évvel ezelőtt e Ház falai között, ebben a könyvtárban ültem három hónapot, amikor is a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló művet mint disszertációt írtam.

(11.40)

30 év után itt állok képviselőként, és amikor 30 évvel ezelőtt még a rendszerváltás előtt üdvözöltük azt a kényszerű nyitottságot, amely Magyarország tőketechnológiai és logisztikai hiányosságából eredően létszükségletünk volt, 30 év után eljutok oda, hogy ilyen jogdogmatikai szempontból értékelhetetlen munkáról kell e Házban vitatkoznunk, és egy ilyenfajta teljesen átgondolatlan jogszabályt terjeszt be a miniszterelnök-helyettes a Ház elé.

Miért mondom azt, hogy átgondolatlan, és miért mondom azt, hogy jogdogmatikai szempontból értékelhetetlen? Egyrészről azért, mert azért azt már megbeszéltük az elmúlt 30 évben, legalábbis az összes képviselő feltétlenül, aki az elmúlt 28 évben ebben a Házban volt, hogy amikor alapvető életviszonyokat szabályozunk, amikor valamifajta, mindenki számára normatív viselkedést tartalmazó jogszabályt alkotunk, akkor azt igyekeznünk kell a legmagasabb szintű jogszabályban tenni. Nem elégségesek csak a keretszabályok vagy a keretrendszerek, hanem a mindenki számára követendő viselkedést, eljárásrendeket, kötelezettségeket és jogokat is a legmagasabb szintű törvényi szabályban kell szabályozni.

Ezzel a jogszabállyal, azzal, hogy kormányrendelet megalkotására hatalmazza fel a kormányt, olyan szabályok megalkotására hatalmazza fel a kormányt, amelyeket ebben a jogszabályban kellett volna rögzíteni, visszatértünk a pártállami rendszer jogszabályalkotásához. Ez elképzelhetetlen, hogy egy ilyenfajta új intézmény alapvető szabályrendszerét, azokat a feltételeket, amelyekkel egyáltalán meg lehetne állapítani, hogy egy befektető nemzetbiztonsági szempontból kockázatos-e, olyan objektív feltételrendszereket kellett volna ebben a jogszabályban bevezetni, amelyekhez mindenki tud alkalmazkodni, és nem azt érjük el, hogy egy miniszter valóban kénye-kedve szerint  nagyon aggódom, hogy a politikai vezetője iránymutatása szerint  dönthesse el, hogy Magyarországon ki az, aki befektetési szempontból biztonságos vagy sem.

Hangsúlyozni kívánom, hogy nemcsak a frakciónk, a pártunk, hanem én magam is úgy gondolom, távol kell tartanunk az országtól minden olyan személyt, aki a nemzetünk biztonsága szempontjából ártalmas lehet. Ez egyszerűen nem kérdés. De az is igaz, hogy egy ilyen semmirevaló, szakmailag minősíthetetlen jogszabálytervezettel és ennek gyakorlati megvalósításával ezt biztosan nem lehet elérni.

Minden héten valamelyik államtitkár megsértődik azon, hogy minősítem negatívan a jogszabályokat vagy a tervezeteket, de azt kell mondjam, hogy egy ilyenfajta kidolgozatlan, átgondolatlan és korábban semmifajta indokolt egyeztetésen abszolút át nem ment jogszabálytervezetről nem is lehet másként beszélni. Óráról órára hallom valamelyik előterjesztőtől, államtitkártól, minisztertől, hogy üdvözli azt, amikor valamely javaslatot megelőzte hétpárti egyeztetés, és mintegy ilyen, hogy úgy mondjam, örömittasan konstatálja, hogy ebben vagy ebben a kérdésben a hét párt egyeztetett, egyetértésre jutott, és úgy kerültek a Házba jogszabályjavaslatok.

A kérdésem: egy, a nemzetünk biztonsága szempontjából ilyen fontos javaslatot miért nem előzte meg hétpárti egyeztetés? Ugyanis ha ez megtörtént volna, akkor nagy valószínűséggel nem ilyen általánosan kritizálható jogszabálytervezet jutott volna be ebbe a Házba. Hát, ha valami, akkor ez ezt igényelte volna!

De menjünk egy picit vissza a történelem kerekével a múltba! 1972 óta  a szocialista rendszer alatt  már engedélyezett volt külföldi befektetés. Akkor a pénzügyminiszter volt a gazdája ezeknek az ügyeknek. Kényszerű helyzetben volt az országunk, mert ha tetszik, ha nem, tőkehiányban szenvedett, és a nyugati technológiák behozatala létfeltétele volt annak, hogy egyáltalán az ország gazdasági versenyképessége fennmaradhasson vagy legalább fejlődhessen. Ezekben a szabályokban erős korlátok voltak, és az 1985-ös tanulmányban, amely feldolgozta az az előtti 13 évet, egyértelműen azt mondták ki az arra rendelt szakemberek, hogy ez a fajta korlátozás gátja annak, ami az akkori jogszabály és az akkori bevezetett új rendszer célja volt. Ezért mi történt? Ugyan 1977-ben már enyhítettek a szabályokon, enyhítettek az engedélyezés folyamatán, de láss csodát, 1988-ig mégsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket mindez.

Miért is nem váltotta be? Azért nem, mert bizonyosfajta kötöttségek, adminisztratív kötöttségek a tőke szabad áramlását elnehezítik, hiszen amíg a világban számtalan hely van, ahova tőke befektethet ennél sokkal liberálisabb módon, addig oda fog menni, addig azt fogja csinálni.

És hadd hívjam fel a tisztelt képviselőtársak figyelmét arra, hogy ma Magyarország a világ fejlődéséhez képest semmivel nincs jobb tőketechnológiai és logisztikai helyzetben, és semmivel sem áll relatíve, a világ fejlődéséhez képest jobb helyzetben, mint 40 évvel ezelőtt volt. Mi csak megmagyarázzuk magunknak, hogy mi akkora nagyot fejlődtünk, hogy mi a világ gazdasági vérkeringésében tényezők vagyunk. Hát, nem! Nálunk most pont ugyanolyan tőkehiány van, pont ugyanolyan szakértelemhiány és pont olyan technológiai elmaradás van, mint akkor volt, csak a világ azóta szintén ugyanúgy fejlődött. És hiába látunk magunk is fejlődést, az ütemünk nem volt olyan, amivel utolérhettük volna vagy megközelíthettük volna a világ fejlettebb országait.

Az 1988. évi XXIV. törvény volt az, amely bevezette a külföldiek magyarországi befektetésének, hogy úgy mondjam, erőteljes liberalizációját, de még ekkor is  és ezért mondom, hogy bizony 40 évvel lépünk vissza ezzel a jogszabállyal  50 százalék tulajdonrész esetén kellett engedélyt kérni. Hát persze, hogy üdvözölte a piac, hiszen mint mondtam, az adósság óriási, a tőkehiány még inkább.

Mi történt az évek során? És erre szeretném a tisztelt képviselőtársak figyelmét felhívni. Nem azért törölte el a jogalkotó az 50 százalékos határt mint engedélyezhető lehetőséget, mert már annyira biztonságos volt bármilyen külföldi befektető, hanem azért tette meg, mert mindennapossá vált az ezzel a jogintézménnyel való visszaélés a strómanrendszerrel, a strómanok rendszerével.

Már ebben a Házban a Mátrai Erőmű témája ma szóba került, bár egy új dimenzióban, a lassan a világ leggazdagabb emberévé váló Mészáros Lőrinc kapcsán, de ennek a Mátrai Erőműnek az eredendő privatizációja kapcsán, ha tetszenek emlékezni, mert van egypár 50 évesnél idősebb képviselő ebben a Házban, emlékezhetnek rá, hogy annak a privatizációjakor stróman járt el, egy idős ember, akit hiába kérdeztek meg arról, hogy mit tetszett venni és az hogy működik, semmire nem tudott válaszolni. Egyszer csak kiderült pár hét után, hogy ő is stróman volt; külföldiek strómanja volt. Tehát azt kell mondanom, hogy itt, a Házban lehet azzal szembetalálkozni, hogy ugyanannak a gazdasági tényezőnek a történetében ugyanabba a folyóba lépünk újra, pedig elvileg nem lehet.

Azért fontos kérdés ez, képviselőtársaim, mert lehetünk mi szigorúak, várhatunk arra, hogy bizonyos stratégiai ágazatokba még véletlen se gyűrűzzenek be idegen érdekeket szolgáló külföldi személyek, de legalább tegyük már ezt úgy, hogy a külföldi tisztességes befektetőt  mert azért csak van!  ne riasszuk el ilyenfajta, objektív feltételrendszereket hiányoló javaslattal, mert bizony azzal fogunk pár év múlva megint szembesülni, hogy olyan korlátokat állítottunk, hogy visszatértünk az időben 40 évvel, és bezártuk saját magunkat.

Szeretnék még pár kérdésre kitérni. Azt mondja az általános indoklás, hogy a tagállamok szabályozásában sokszínűség jellemző, és nagyon sok helyen van ilyen jogszabály. Hát persze, hogy van, minden országnak elemi érdeke, hogy a saját gazdasági vérkeringésébe ne léphessenek be olyan szervezetek, személyek, akik az adott haza érdekeivel ellentétesen dolgoznak, és céljuk a gazdasági tulajdonszerzéssel kizárólag az, hogy annak az országnak ártsanak. Hát persze, hogy van ilyen  csak nem ilyen silányul megfogalmazva, nem ilyen követhetetlen szabályrendszerrel és nem ilyen óriási hiányossággal!

És még egyet hadd mondjak! Ha nekünk vannak adataink arról  és itt ül a Belügyminisztérium államtitkára, ő csak el tudja mondani titoksértés nélkül -, hogy vannak szervezetek és személyek, amelyek és akik ilyen módon kívánnak Magyarországon gazdasági érdekeltségeket szerezni, akkor bocsánatot kérek, miért nem építették bele ebbe a jogszabályba azt a feltételrendszert, hogy ha adatok keletkeznek ilyen személyekről, szervezetekről, akkor egy monitoringrendszerrel meg lehet akadályozni a tulajdonszerzésüket.

(11.50)

Erre is lehet jogszabályt alkotni. Mindenre lehet jogszabályt alkotni, csak annak koherensnek kell lenni és az adott életviszonyhoz igazodónak kell lenni.

Van egy nagyon érdekes kérdés ebben: miért nincs benne a mezőgazdaság, tessék mondani?! Nem stratégiai ágazat? Nem a föld a legnagyobb értékünk? Nem a földön termő élelmiszer az, amit a magyar polgárok magukhoz vesznek a fennmaradásukhoz? Nem lehetséges, hogy a mezőgazdasági területekre olyan akarjon befektetni, aki a hazánkkal szemben ellenséges vagy biztonságot sértő? Miért nincs ott a mezőgazdaság?

Valószínűleg azért nincs ott a mezőgazdaság, mert akiknek a gazdasági érdekeit szolgálja ez a törvényjavaslat, azok már birtokolják az összes földet. Ez például az a kérdés, amiből egyértelműen azt a következtetést lehet levonni, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem a címe a célja, hanem az, hogy bizonyos kormányközeli gazdasági érdekcsoportok ezeken a szakterületeken, amit a jogszabály tartalmaz, hegemóniát, monopóliumot tudjanak létrehozni, és gyakorlatilag rá tudjanak ülni olyan szakterületekre, amilyenekkel az ország teljes népességét és az összes gazdasági érdekeltséget ellenőrizni, korlátozni, befolyásolni, nehezíteni lehet.

Tehát ez a jogszabály jóval túlmutat a célján. Ez a jogszabály gyakorlatilag egy gazdasági leárnyékolást, egy teljes mértékű ellehetetlenítését célozza azoknak az ágazatoknak, amelyek ugyan nem szerepelnek benne, de a mozgásterüket ezzel fogják beszűkíteni.

Az előbb szólt egyik képviselőtársunk  vagy lehet, hogy többen is  a letelepedési kötvény kérdéséről. Az előbb tisztelt fideszes kollégám azt mondja, hogy na de, kérem szépen, az Európai Unió és a Svájci Államszövetségben lévő személyek, szervezetek kivételek, és a letelepedési kötvénynek egyébként ehhez a kérdéshez semmi köze. Hát hogyne lenne köze?! Hát, 20 ezer embert tetszettek letelepíteni a letelepedési kötvénnyel a harmadik világból, akik európaiak lettek. Tehát ez a 20 ezer letelepedési kötvényes, ha gaz-dasági társaságban akar tulajdonrészt szerezni, akkor rá ez nem fog vonatkozni akkor sem, ha egyébként az országunkkal szemben ellenséges. Tessenek már ezt végiggondolni! Önök alakították ki ezt a helyzetet. Akkor már az a letelepedési kötvényt vásárló, akit egyébként…  szinte mindennap valamilyen nevet hallunk itt a Házban, hogy éppen ki vált ellensé-günkké, és egyébként ő most már uniós polgár, köszöni szépen, az már nem tartozik e törvény hatálya alá. Az ismert legfőbb ellenségeinket nem akarjuk kiszűrni ezzel a jogszabállyal? Hol tartunk, kérem szépen?!

Van azért még pár egyéb aspektus is. Azért az elmúlt hetekben ebben a Házban törvényjavaslatokat szavaztunk meg Európán kívüli országokkal való gazdasági, kereskedelmi megállapodásokról. Mi van a bilaterális egyezményekkel, mi van a multilaterális egyezményeinkkel, mi van a befektetésvédelmi kü-lönböző egyezményeinkkel, amelyek az Európai Unió és a Svájci Államszövetségen kívüli országokkal kö-töttünk? Tetszettek ezeket harmonizálni ehhez a jog-szabályhoz? Hogyan fogják feloldani azt az ellent-mondást, ami ezen jogszabály és az egyezményeink közötti ütközést jellemzi vagy eredményezi?

Tudjuk, hogy ezt a jogszabályt meg fogják szavazni, nem kérdés. Na de gondoljanak már abba bele, hogy mennyi jogi problémát fog ez a javaslat, ennek törvényi szintre emelése és a gyakorlatban való alkalmazása lehetetlenné tenni, nehézségeket okozni és a nemzetközi tekintélyünket pedig aztán végképp lerombolni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportjából Demeter Márta kép-viselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Állam-titkár úr, ismét itt találkozunk a Ház falai között egy olyan vitában, ami alapvetően biztonsági kérdésekről szól, és azon túl, hogy ön a Belügyminisztérium államtitkára, a mai napig nem tudom megérteni, hogy mint önkormányzati államtitkár, miért ön vesz részt ezeken a vitákon és nem pedig olyan tagja a kor-mánynak, aki ezen a biztonsági területen érintett. Annak természetesen örülök, hogy egyáltalán van itt valaki a Belügyminisztérium részéről, mert most már sajnos lassan ennek is örülhetünk, de azt hiszem, ez is jól példázza, hogy mennyire veszik komolyan ezeket a javaslatokat.Az, ami most előttünk fekszik törvényjavaslat, sajnos abszolút nem hű a címéhez, merthogy amire a címe utal, az egy nagyon is támogatandó cél lenne, amely szerint Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről kellene szóljon ez a javaslat. Ez önmagában még támogatandó is lenne, csak az a baj, hogy megint kiderül a javaslat tar-talmából, magából a normaszövegből, hogy ez sem Magyarország gazdaságának, sem pedig Magyar-ország biztonsági érdekeinek nem felel meg. Tehát itt megint arról van szó, hogy olyan gumiszabályokat hoznak létre, aminek egyébként semmilyen részlet-szabályát nem lehet ismerni. Nekem most már, főleg itt a korábban elhangzottak alapján afelől is kétségem van és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán önök tudják, hogy hogyan szeretnék majd és mivel sze-retnék pontosan feltölteni ezt a törvényi keretet. Az viszont egyre inkább biztos, hogy itt megint kizárólag a kormányzati szereplőkhöz köthető szűk csoportok üzleti érdekei lesznek előtérbe helyezve és nem pedig Magyarország biztonsága.

Ez a törvény lehetett volna egy úgynevezett anti-Pharaon-törvény, ehhez képest lett belőle egy lex Pharaon, ami lényegében legalizálni fog minden egyes ilyen esetet, amit láttunk az elmúlt években. Tehát még egyszer visszatérve arra, hogy a cél támo-gatandó lenne, igenis, lenne arra lehetőség, amennyiben önöknek lenne politikai szándéka és akarata, ami sajnos nincsen, hogy ténylegesen össze-álljon egy olyan törvényjavaslat, ami azt tartja szem előtt, hogy Magyarországon ne szerezhessen gazda-sági befolyást olyan személy vagy olyan érdekcsoport, amely egyébként gazdasági bűncselekményeket vagy más jellegű bűncselekményeket követett el.

Nagyon fontos lenne, hogy a stratégiai ágazatok-ba se gyűrűzhessenek be ilyen érdekcsoportok, ezzel igenis foglalkozni kellene. Ez lehet egyébként, sőt azt gondolom, valós kihívás. Egyébként látunk erre pél-dákat, amiket pontosan önök valósítanak meg, és itt akkor tényleg sorolhatjuk Pakstól kezdve Pharaon ingatlanvásárlásait, erre majd egy picit bővebben ki fogok térni, de igenis fontos lenne, hogy ezek meg-oldódjanak, ezek a mostani kiskapuk, amit most már hívhatunk óriási biztonsági lyukaknak Magyarország biztonsági rendszerén, végre bezáruljanak, és legyen egy jól működő szisztéma. Sajnos látszik, hogy nem ez a cél.

Hogy mik a problémák ezzel a javaslattal azon túl, hogy nem szolgálja azt a célt, amit önök meg-fogalmaznak? Úgy tűnik, hogy egy szem miniszterhez, akár a belügyminiszterhez fogja telepíteni ezeket a jo-gosítványokat, vagy pedig ön azt említette a felszó-lalásában, hogy az ágazati miniszterekhez, tehát úgy látszik, hogy ez sem egy eldöntött tény. Mindenesetre valakinek vagy valakiknek túlzott jogosítványai lesz-nek. Hogy mi alapján fognak dönteni, az abszolút nem látszik, tehát teljesen ellenőrizhetetlen lesz, hogy milyen érdekcsoportok éppen önöknél hogyan lobbiznak.

Rengeteg visszaélésre és kiskapura ad lehető-séget ez a törvényjavaslat, és itt több dolog is elhang-zott, hogy ha valakik alacsonyabb tulajdonrészt sze-reznek vagy pedig strómakon keresztül szerzik meg azt, számtalan dolog van, amit csak itt most, ebben a körülbelül másfél órában a képviselők maguk is felsoroltak, illetve arra az adott egy miniszterre vagy több miniszterre óriási felelősség fog hárulni. Egyébként remélem, tisztában vannak vele, hogy ennek büntetőjogi felelősségi vonzata is van. Kérdés az, hogy egyáltalán önök mi alapján döntenek, mi alapján mérlegelnek; majd a miniszterek megál-modják azt, hogy ki fektethet be és ki nem. Egyáltalán, hol vannak a végrehajtási rendeletek, tehát mi a konk-rét elképzelés? Ezekből sajnos semmi nem látszik.

Ebből arra következtethetünk, hogy megint min-dent egy ilyen biztonsági, nemzetbiztonsági köntösbe csomagolnak be, és közben pedig a tartalom nem szól másról, mint megint csak a miniszterelnöknek és a kormányzati szereplőknek az üzleti magánérdekéről, és egyáltalán nem Magyarország biztonsági vagy pedig valós gazdasági, nemzeti érdekeiről szól ez a javaslat.

(12.00)

Arra sincsen semmi garancia, hogy önök nem fognak visszaélni azokkal az információkkal, amelyekhez hozzájutnak ezeknek az eljárásoknak a során.

És mi lenne a megoldás? Ha önök tényleg szeretnének valamilyen érdemi javaslatot letenni az asztalra, akkor például a bizottságoknak a szerepét egy olyan törvényben, amely ténylegesen a biztonsági ellenőrzésekről szól, arról, hogy külföldiek és akik bűncselekményt követtek el, ne juthassanak ilyen gazdasági befolyáshoz Magyarországon, stratégiai ágazatokban sem, igenis a parlamenti bizottságoknak is nagyon fontos szerepe kellene hogy legyen. Objektív feltételeket kellene meghatározni, és igenis garanciális elemeket.

Egy ilyen garanciális elem lenne például az a törvényjavaslat, amit a nemzetbiztonsági törvény módosításaként az LMP nyújtott be, most már egyébként több alkalommal. Ez egy olyan javaslat, amely garanciát adna arra, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzések során és egyáltalán a nemzetbiztonsági szolgálatok a napi működésük során nem pártpolitikai befolyás alatt végeznék a munkájukat, erre a magyar emberek kapnának garanciát ennek a javaslatnak az elfogadása esetén, továbbá megerősítenénk mind a parlamenti ellenőrzés rendszerét, így a Nemzetbiztonsági bizottságnak is a jogköreit, ezt paritásos bizottsággá szeretnénk tenni, ami azt jelenti, hogy egyenlő számú kormánypárti és egyenlő számú ellenzéki képviselő vesz részt egy ilyen paritásos bizottságban  ez garantálna már egy sokkal erősebb ellenőrzést, mint ami most létezik. Illetve szükség van egy független szakmai ellenőrző testületnek a létrehozására, ami egy kiváló nemzetközi gyakorlat is, több országban is, egyébként szövetséges országokban is működik ilyen. Ezek olyan garanciális elemek, amelyek ténylegesen biztosítanák a magyar emberek számára, hogy olyan ellenőrzések folyhatnak le, és a titkosszolgálatok úgy dolgoznak, ami tényleg az emberek érdekét szolgálja, és nem pedig pártpolitikai utasításokat hajtanak végre.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Most sajnos meg kell jegyezni, hogy egyrészt a biztonsági ellenőrzések egyáltalán nem működnek, másrészt pedig a nemzetbiztonsági szolgálatok teljesen önjárók lettek.

Mi a bizonyíték arra, hogy egyébként nem működnek az ellenőrzések, és arra, hogy ez a törvényjavaslat sem fog semmit megoldani, valamint hogy önök mit akarnak éppen most legalizálni? Én is szeretném idehozni a letelepedési kötvénynek az ügyét, hiszen 20 ezren szereztek így élethosszig tartó letelepedési engedélyt, és például ennek a törvénynek a kapcsán is felmerül, hogy akkor az Aszad-rezsim pénzmosó embere, aki konkrétan letelepedési kötvénnyel kapott élethosszig tartó letelepedési engedélyt, akkor például befektethete Magyarországon, hiszen itt konkrétan bűnözőről beszélünk. Ez a törvényjavaslat nem úgy néz ki, mintha képes lenne ezt meggátolni. Vagy pedig ott vannak azok az egyszerűsített honosítással magyar állampolgárságot szerzett bűnözők, akik szintén akár próbálhatnak eszközölni befektetéseket Magyarországon, akár stratégiai ágazatokban is, mégis ezeket hogyan próbálnák kiküszöbölni, hiszen ez a javaslat erre egyáltalán nem alkalmas.

Szeretném idehozni Ghaith Pharaonnak az ügyét, aki mind a Postabank-székházzal kapcsolatban, mind a Zichy-Hadik-kastélyba való befektetéssel, mind egyébként az Orbán Viktor háza melletti telket megvásárolva eszközölt bizonyos, úgynevezett befektetéseket Magyarországon. Az nem tisztázott, hogy ez a vagyon hova kerül, hogy például Orbán Viktor veje is részesüle ebből; azt gondolom, hogy ezt majd a jövőben meg fogjuk látni. Mindenesetre egy terrorizmus finanszírozásáért is körözött nemzetközi bűnöző fektethetett be, olyannyira, hogy a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal is, tehát a magyar állammal is közös céget hozott létre ez a bűnöző, és önök ebben sem találtak semmi kivetnivalót. Valamint érdekes lehet, hogy mivel Ghaith Pharaont egyébként Zaid Naffa jordán tiszteletbeli konzul  aki mellesleg megbukott a nemzetbiztonsági átvilágításon két alkalommal is  hozta ide Magyarországra, segédkezett abban, egyébként a magyar hatóságokkal karöltve, hogy idejöhessen, felmerül a kérdés, hogy hány befektető áll még sorba Zaid Naffánál sorszámot tépve, hogy idejöhessenek Magyarországra, és részt vehessenek mindenféle befektetésekben, esetleg még akár stratégiai ágazatokban is. Tekintve, hogy a belügyminiszter maga is kiemelte, hogy Zaid Naffának egyébként maga a kapcsolatrendszere is nemzetbiztonsági kockázatot jelent, kérdés, hogy ez a törvényjavaslat erre megoldást kínál-e. Most mondom önnek, államtitkár úr, hogy egyáltalán nem, pedig ezeket az eseteket kellene megoldani és kiküszöbölni.

Még egy ügyet szeretnék idehozni: amennyiben ezt a törvényjavaslatot így átnyomják a parlamentben, ahogy egyébként azt szokták, az ellenzéki kritikák ellenére is, akkor nagyon kíváncsi vagyok, hogy felül fogjáke például vizsgálni a Stadionok-irodaháznak az ügyét. Ugyanis a Stadionok-irodaházat, ami a Stadionok metrómegálló fölött helyezkedik el közvetlenül, eladták, mégpedig egy izraeli-grúz üzletemberhez vezethető és az ő tulajdonában álló offshore céghálózatnak, tehát külföldi tulajdonba került ez az irodaház, és abszolút ellenőrizhetetlen cégháló áll a háta mögött.

Egyébként pedig annyi információt lehet tudni erről az üzletemberről, hogy Habony úrnak nagyon-nagyon jó barátja, és érintett a letelepedési kötvények ügyében is. Itt egyébként külön felhívnám a Belügyminisztérium figyelmét arra, bár ebben már volt egy csörténk a miniszter úrral, hogy a Stadionok-irodaház külföldi kézbe adása nagyon súlyos nemzetbiztonsági kockázat, hiszen kritikus infrastruktúráról beszélünk, duplán is. Egyrészt a 2-es metróvonal óvóhelyként is funkcionál, a másik pedig, hogy alapvető közszolgáltatásnak minősül. Tehát amennyiben így, ebben a formában elfogadják a törvényjavaslatot, ami számunkra elfogadhatatlan, akkor nagyon kíváncsi leszek, hogy például ezekben az esetekben teszneke konkrét lépéseket.

Máskülönben egyébként annyi rajzolódik ki erről a törvényről, hogy nem célja megint csak a kormánynak az, hogy érdemi lépéseket tegyen a magyar gazdaság és a magyar emberek biztonsága érdekében, hanem egyetlenegy célja van: az, hogy olyan gumiszabályokat alkosson, amelyekkel a szűk csoportérdekek, kormányzati, üzleti körök tudnak jól járni, és úgy csűrni-csavarni a szabályokat éppen egy-egy adott ügyre, ahogy azt gondolják.

Szeretném ismét felhívni a figyelmét az államtitkár úrnak is arra, hogy igenis nagy felelősséget fog a nyakába venni mindegyik miniszter, aki ebben részt vesz, és amennyiben nem módosítanak ezen a törvényen  nagyon úgy néz ki, hogy nem fognak -, ez a felelősség, igen, ki fog terjedni a büntetőjogi felelősségre is. Úgyhogy az LMP nem tudja támogatni ezt a törvényt.

Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, Demeter Márta képviselő asszony. Tisztelettel köszöntöm a képviselőtársaimat. A Demokratikus Koalíció képviselője, Vadai Ágnes képviselő asszony következik.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita most nagyon úgy néz ki, hogy az ellenzéki képviselők sorolják azokat az érveket, amelyek alapján ezt a törvényjavaslatot vissza kellene vonni és a törvényjavaslat eredeti célja alapján új törvényjavaslatot kellene benyújtani, a kormánypárti képviselők egy része pedig nyilván csak üldögél itt, tölti az idejét, vagy vár a következő törvényjavaslatra. Egyedül Bányai képviselőtársam volt a Fidesz-frakcióból az, aki próbált segíteni a Belügyminisztérium itt üldögélő önkormányzati államtitkárának, aki nyilván nem nagyon…  nem az ő világa ez, ezért nem haragszunk rá, tehát megértjük, az ő felelőssége az önkormányzati terület. Jobban örültünk volna Kontrát Károlynak, bár a tegnapi performansza kicsit kétségessé teszi a hozzáértését, de legjobban annak örültem volna, ha Pintér Sándor belügyminiszter jön ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalására. Szóval, Bányai képviselőtársam próbált segíteni a Belügyminisztériumnak, hogy tisztább legyen a kép erről a törvényjavaslatról; azt tudom mondani, képviselőtársam, hogy nem sikerült. Tehát nemhogy nem sikerült, hanem kicsit sikerült rontani a helyzeten. Ön több olyan beruházást, befektetést felsorolt, amire azt mondta, hogy milyen jó lett volna, ha akkor létezik ez a törvényjavaslat. Ön emlegette a Malév ügyét. A Malév 2012-ben szűnt meg, képviselő úr, ha jól emlékszem, de biztosan tévedek (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Tulajdonszerzésről beszélt!), biztosan tévedek, akkor önök voltak kormányon, 2018-ban törölték ezt a céget a cégjegyzékből. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Ön említette a Ferihegyi reptér dolgát. Sze-retném önt tájékoztatni arról, hogy az utolsó részletét a Ferihegyi reptérnek az önök kormányzása alatt ad-ták el a befektetőnek, teljes egyetértéssel, ezzel közöl-ve, hogy lezárult a privatizáció, tehát önök is támo-gatták ezt.

(12.10)

De a legjobb mégiscsak a Paks II. Talán még egyet is tudok érteni önnel abban, hogy ez nem befektetés, ez nem beruházás; bár akkor biztos van valami kategória, ami alá ez beillik. Az én olvasatomban önnek igaza van: ez a magyar nemzeti érdekek nettó elárulása. Paks II. az az, ugyanis ön pontosan tudja, hogy a 2014-ben titokban kötött szerződés értelmében 4000 milliárd forintjába, a jelenlegi árfolyam szerint 4000 milliárd forintjába fog kerülni a magyar adófizetőknek ez a nem tudom, befektetés, beruházás  majd ön választ vagy segít nekem egy jobb szót találni, hogy mégis Paks II. micsoda -, amelynek 20 százaléka hazai forrásból finanszírozódik, 80 százaléka pedig az Oroszország által Magyarországnak nyújtott hitelből, vagyis 100 százalékosan, az egészet úgy fogjuk kifizetni a magyar adófizetők pénzéből, hogy közben, ahogy arról Harangozó képviselőtársam már beszélt, hazai befektetők, beszállítók 40 százalékban vehetnek részt ebben a beruházásban, 60 százalékban nyilván valakik. Ráadásul Pakssal együtt, pontosan tudjuk, és az elmúlt években e Ház falai között nagyon sokat beszéltünk arról, hogy az orosz titkosszolgálat folyamatosan jelen van.

Nyilván önök nem járnak honvédelmi bizottsági ülésre, vannak az önök képviselőtársai között olyanok, akik járnak, bár ők igen keveset beszélnek, még önöknél is kevesebbet, van olyan, aki egyáltalán meg sem szólalt, mióta bizottsági tag, pedig jó lett volna, ha ott van a bizottság ülésén, és beszél legalább arról zárt ülésen, hogy a magyar nemzeti érdekekkel hogyan helyezkedik folyamatosan szembe a magyar kormány akkor, amikor az orosz nemzeti érdekek kiszolgálásáról van szó.

Tegnap a Ház falai között beszéltem a Kaspersky Lab vírusirtó programjáról, amelyet már az önök brüsszeli kollegái is kockázatosnak ítélnek. Ennek ellenére a magyar Belügyminisztérium, a magyar kormány nem tartja ezt biztonságosnak. (Sic!) Elmondtam, van olyan tárca, amelyik azt mondta, hogy leveszi a Kaspersky Lab vírusirtóit a saját gépeiről, mert nem tűri el azt, hogy idegen nemzeti érdekek jelenjenek meg a magyar honvédelmi tárcánál. Ezt egyébként üdvözöltem, és őszintén remélem, hogy a magyar kormány ezekben az ügyekben követni fogja ennek az általam meg nem nevezhető  hiszen államtitkot képez  tárcának a gyakorlatát.

De az látszik alapvetően, hogy ha olyan üzletről van szó, amely az önök baráti, haveri köreinek az érdekét szolgálja, akkor nem számít a magyar nemzeti érdek. Lehet itt, kérem szépen, bármilyen törvényjavaslat, az már elhangzott itt több ellenzéki képviselőtől, hogy a miniszter egy személyben dönt; nyilván vannak szakértők, akik ebben a döntésben segítenek. De szeretném még egyszer hangsúlyozni, nem egy, nem két példa van arra, ahol megbukott például a magyar titkosszolgálat, mert beengedett olyat Magyarországra, akit terrorizmus finanszírozásáért körözött az FBI, vagy éppen kiszűrte a biztonsági kockázatot nagyon helyesen Kiss Szilárd ügyében vagy Zaid Naffa ügyében, de önök, pontosabban az önök irányítói, vezetői, főnökei azt mondták, hogy nem számít, hogy mit mondanak a szakemberek, igenis lehet alkalmazni Kiss Szilárdot, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent, és igenis be lehet engedni Zaid Naffát a Parlament épületébe, sőt üzletelni is lehet vele. Miközben a Terrorelhárítási Központ, még egyszer szeretném hangsúlyozni, a Terrorelhárítási Központ, amelynek az alapvető dolga a miniszterelnök személyes védelme  egyébként nagyon helyesen, támogatom, hogy legyen mindig egy ilyen szervezet -, ez a szervezet szűrte ki a biztonsági kockázatot, és szembement az Orbán-kormány ezzel a biztonsági szervvel. Tehát senki nem mondhatja, hogy nekünk bármilyen közünk lenne a TEK-hez, ezt a szervezetet önök állították föl. Önök még a saját maguk által alapított szervezetek tevékenységében sem bíznak, azokban az információkban sem bíznak.

Ebből is világosan látszik, hogy ezekben a kérdésekben nem valami módszer alapján fognak dönteni, hogy ki az a külföldi befektető, aki kockázatot jelent a magyar polgárok számára, és veszélyt jelent Magyarország biztonságára, hanem teljesen ad hoc módon kívánnak erről dönteni. De leginkább az látszódik, hogy ez a törvény valakire  akit még nem látunk  és valakikre íródik annak érdekében, hogy megkönnyítsék, hogy stratégiailag fontos ágazatokba betegyék a lábukat olyanok, akikkel majd az önök barátai, rokonai, családtagjai Mészáros Lőrinctől Garancsi Istvánig, Tiborcz Istvántól Habony Árpádig üzletelhetnek.

Az pedig teljesen világos… Bányai képviselő úrnak nyilván nem ez a szakterülete, azt mondta, teljesen logikus, hogy a belügyminiszter alá tartozzon ez a jogkör, hiszen nála van az összes titkosszolgálat vagy nála vannak a titkosszolgálatok. Képviselő úr, ez nincsen így. Az Alkotmányvédelmi Hivatal, most nyilván nem a szuper-titkosszolgálata; talán emlékszik a felszólalásomra, hogy a szuperdolgokat nagyon szereti a belügy, szuperjogkör, szuper-titkosszolgálat, szuper sok feladat, csak szuperül nem végzik egyáltalán ezt a dolgot. Szóval a Belügyminisztérium alá alapból, mondjuk, az Alkotmányvédelmi Hivatal tartozik, és az őt kiszolgáló, tehát a titkosszolgálatokat kiszolgáló technikai titkosszolgálat.

Az Információs Hivatal  de majd kijavítanak, ha tévedek -, úgy tudom, hogy a Külügyminisztérium alá tartozik. Kérem szépen, az Információs Hivatal az, amelyiknek a dolga a külföldre vonatkozó és a külföldi eredetű bizalmas információk szerzése. A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat meg nyilvánvalóan a honvédelmi miniszter alá tartozik, és bár láttunk arra kísérletet  és nem nagyon tudjuk ebben a jelenlegi orbáni világban, hogy ki kit fog utasítani, de láttunk arra kísérletet -, hogy a miniszterelnök környékén még valami titkosszolgálati, nem tudom, boszorkánykonyhát hoznak létre, hogy megpróbálják megkerülni a honvédelmi tárcát például titkosszolgálati ügyekben; azért ezt nem feltétlenül javasolnám különösen haditechnikai eszközök dolgában vagy éppen a kettős felhasználású termékek kapcsán. Ezzel együtt nagyon világosan látszik, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot  mint oly sok más törvényjavaslatot  simán át fogja nyomni az Országgyűlésben.

Itt elhangzott a felelősség kérdése. Képviselőtársaim  nincs itt már Turi-Kovács képviselő úr, hogy teológiailag és filozófiailag is megvitassuk ezt a kérdést, mert ő ebbe az irányba mozdult el a biztonsági kockázat kapcsán -, természetesen a mindenkori kormány rendelkezik azokkal az információkkal, amelyek alapján döntést tud hozni. Ebben nincs is vita közöttünk. Éppen ezért minden esetben a kormányé és a kormánypárti frakcióké, a kormánypárti képvi-selőké a nagyobb felelősség, nemcsak a politikai, hanem a büntetőjogi és a polgárjogi felelősség is.

Ellenben én soha e Ház falai között nem vitattam el azt, hogy valamennyi képviselő, aki itt ül, pártállástól függetlenül felelősséget visel, és ezt a felelősségét elvben gyakorolja is, felelősséget visel a magyar polgárok iránt. Akkor, amikor ennek a törvényjavaslatnak a visszavonását és átírását kérem önöktől, akkor ez a felelősség hajt. Mi felelősek vagyunk azért, hogy Magyarországot ne szolgáltassuk ki olyan idegen hatalmaknak, amelyek ki akarják szipolyozni az országot, olyan idegen hatalmaknak, amelyek látható módon évek óta hibrid hadviselést folytatnak nemcsak a szomszédos országokkal szemben, hanem Magyarországgal szemben.

Önök, képviselőtársaim, biztosan szoktak nézni Facebookot, olvasgatják a híreket, és látják, hogy nagyon furcsa oldalak szoktak ott megjelenni. Tudják, e mögött jellemzően az orosz titkosszolgálat van. Csehországban már fölállítottak egy külön egységet annak érdekében, hogy kiszűrjék az ilyen internetes oldalakat, és tájékoztassák a lakosságot. Mi Magyarországon mivel szembesülünk? Akárhányszor kértem, hogy tegyen ilyen lépéseket a magyar kormány, hogy közösen lépjünk föl az idegen, a külföldi, ráadásul az ellenséges titkosszolgálat tevékenysége ellen, azt a választ kaptam, hogy megtesszük a szükséges intézkedéseket, majd másnap, ha véletlenül bekapcsoltam a magyar televíziót, azt láttam, hogy a hírhamisító televízió a hírgyártó oroszoktól veszi át a hamis híreit. Nevezetesen az orosz titkosszolgálat által gyártott hírek jelennek meg a magyar köztelevízióban, amit a magyar adófizetők pénzéből finanszíroznak.

Nézzék, én elfogadom, hogy van politikai érdek, hogy önök világosan mennek egy önök által kijelölt politikai úton. Ebben nyilván van közöttünk vita. De azt én nem vitatom el önöktől, ellentétben önökkel, hogy felelősséget viselnek a hazájukért, a hazájuk biztonságáért, a magyar nemzeti érdekért, a magyar polgárokért. Ez nagyon sokszor elhangzott bizottsági ülésen. Amikor el kell jönni a bizottság elé, akkor valamennyi biztonsággal foglalkozó miniszter arról beszél, hogy igen, a magyar nemzeti érdek mennyire fontos, a magyarok biztonsága milyen kiemelkedő, és hogy ebben együtt kívánnak működni az ellenzéki képviselőkkel is, mert vannak azért mégiscsak a kormánypárti képviselők között is olyanok, akik nem hazaárulóznak bennünket azonnal, ha nem értünk egyet.

Éppen ezért arra szeretném kérni önöket, hogy ezt a törvényjavaslatot vonják vissza, kezdeményezzünk akár valamiféle megbeszélést arról, hogy hogyan kellene pontosítani és világossá tenni, hogy mi az irány a külföldi befektetések biztonsági kockázatának kiszűrésében, és én ezt kiegészíteném azzal a javaslatommal, amiről már korábban is beszéltem: szerintem nagyon-nagyon fontos lenne, hogy ne pusztán az Európai Unión kívüli országok tekintetében legyen ilyen, tulajdonképpen nemzetbiztonsági, nagy átvilágítás  mert alapban erről szól ez a törvényjavaslat -, hanem bizony magyar befektetők tekintetében is vizsgáljuk azt meg, hogy tulajdonszerzésük, jelentős tulajdonszerzésük milyen nemzetbiztonsági kockázatot hordoz.

(12.20)

Itt már említésre került, hogy az energiaszektor az, ahol láthatóan ez okozhat problémát. De más-más területeket is látunk, ahol a nagymértékű tulajdonszerzés nem szolgál mást, mint egyes kapitalista érdekkörök vagy éppen orbánista érdekkörök érdekeit. Úgyhogy az lenne a kérésem, hogy vonják vissza ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Tordai Bence tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Vadai Ágnes képviselő asszony. Kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék egy szerepjátékot játszani itt. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.  Z. Kárpát Dániel: Ne öltözz be hozzá!) Gondoltam, feldobom a bulit egy kicsit, mert nagyon komoran ülnek itt a képviselőtársaim. Játsszuk már el, hogy a Magyar Országgyűlésben vagyunk! Játsszuk már el, hogy a belügyminiszter benyújtott egy törvényjavaslatot, és éppen azt vitatjuk! Tisztelt Államtitkár Úr! Játsszuk már el, hogy ön egy államtitkár, és egy kormányt képvisel egy parlamenti vitában! Legyen kedves még a vitában válaszolni arra a néhány nagyon konkrét kérdésre, amit föltettem. (Boldog István: Te mi vagy a játékban? Bohóc?)Tehát még egyszer: miért használt többes számot a vitában, egy vagy több miniszter fogja megkapni ezt a jogkört? A másik nagyon fontos kérdésem, hogy mi alapján fogja a miniszter meghozni a döntéseit, ha a törvényben semmilyen fogódzkodó és semmilyen objektív körülírt hatásköre és korlátja nincsen. A harmadik nagyon konkrét kérdésem  ugyan nem érinti az önkormányzatokat, ez igaz -, hogy az a lex MOL néven elhíresült törvénycsomag, ami az energetikai és a földgáztörvényt érintette, és a mai napig hatályban van, ami alapján, mint ahogy mondtam önöknek, a MOL felvásárlását mind az osztrák, mind az orosz irányban egyébként sikerült megakadályozni, és ami nagyon konkrét szabályokat tartalmaz ma is, annak milyen viszonya lesz ezzel a törvénnyel, államtitkár úr.

Tehát, ha a miniszter egyébként diszkrecionális jogkörében arra jut, hogy valakinek engedélyezi a beruházását, miközben ez a törvény nem engedélyezi, akkor mi fog történni ebben a helyzetben, és természetesen vica versa? Ez egy nagy kérdés. Tehát ha a miniszter nem engedélyezi, miközben egy másik hatályos törvény szerint az egy jogszerű cselekedet lenne, akkor ezt hogyan kívánják feloldani? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Harangozó képviselő úr. Két percre megadom a szót Varga-Damm Andrea jobbikos képviselő asszonynak.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Korábbi felszólalásomat szeretném kiegészíteni még egy kérdéssel. Amikor az Alaptörvény hetedik módosításának vitája volt, több képviselő is felvetette azt, hogy a közigazgatási bíróságok létrehozatala során a jogszabályba beírt azon kitétel, hogy és azon ügyek, amelyeket törvény iderendel bírói fórumhoz, vajon milyen ügyekről fog szólni. Megérkezett az egyik fontos ügy, ez pedig ennek az engedélyezési eljárásnak megtagadása esetére való keresetindítás. Tényleg el tudja valaki azt képzelni önök közül, kormánypárti képviselőtársaim, hogy lesz olyan bíró Magyarországon, aki elé ilyen ügyek kerülnek, s amely jogszabályban nincsenek objektív zsinórmértékek, amelyek alapján el kellett bírálni a kérelmeket, s majd ezek után mer majd bármelyik bíró hatályon kívül helyezni, megsemmisíteni ilyen döntést? Hát, nincs az a bíró, aki ezt a felelősséget magára veszi! Mert lehet, hogy lesznek információk valamely szervezetekről, személyekről arról, hogy a biztonságunkat veszélyeztető tevékenységet folytatnak, csak éppen sem a miniszter, sem a bíró elé ezek az adatok nem fognak kerülni. S ha egy bíró megsemmisít egy ilyen engedélymegtiltást, abban az esetben, ha később valóban bebizonyosodik, hogy a szervezet vagy a személy a nemzetünk biztonságát veszélyezteti, akkor majd ő fogja ennek ódiumát viselni? Hát, önök is pontosan tudják, hogy erre esély nincs.

Tehát van egy közigazgatási bíróság, ahova baráti bírók kerülnek, lesz egy olyanfajta eljárásrend, ami akadályozza, hogy legyenek jogorvoslatok, s majd ezek után ezen bíróság elé kerül egy olyanfajta ügytípus, ahol semmilyen objektív feltételrendszer a jogszabályban nem szerepel, s még ezek után majd ezektől a bíróktól fogjuk elvárni, hogy a társadalmi igazságosság és a nemzetünk érdekei szerint döntsenek. Szinte kizártnak tartom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Két percre Demeter Márta LMP-s képviselő asszonyt illeti a szó.

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Szeretném én is megkérni önt, hogy érdemi válaszokat adjon. Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy mi az elmúlt évek gyakorlata, amit önök folytatnak. Behoznak valamilyen törvényt a Ház elé, amiről semmilyen érdemi vitát nem akarnak lefolytatni, elmondják a felszólalásukat, hogy önök szerint ez az egész miről szól, az ellenzék elmondja a számos kritikát, felteszi a számos kérdést, amire várjuk a választ, amiről szeretnénk vitát lefolytatni  hiszen mi tényleg érdemben Magyarország biztonsági érdekéről szerettünk volna beszélni -, és ezek után önök végigvárják ezt a folyamatot, megvárják, amíg elnök úr lezárja a vitát, és önök zárszóként egy-egy dologra talán válaszolnak, talán nem, néhány frázist elpufogtatnak, és arra mi már nem tudunk reagálni.

Úgyhogy, államtitkár úr, ha egy picit is komolyan gondolják ezt a törvényjavaslatot  sajnos a normaszövegből nem ez látszik, de azért adjuk meg az esélyét, legyünk optimisták -, akkor ön most, a vita során úgy válaszol a kérdéseinkre és úgy szól hozzá, hogy arra mi még tudjunk érdemben reflektálni, amire természetesen ön egyébként újra válaszolhat, tehát megvan a lehetősége. Nagyon kérem, hogy ezt tegye meg, bizonyítsa ezzel is azt, hogy egy picit is fontos önöknek Magyarország biztonsága, vagy az a cél, amit megfogalmaztak ebben a törvényjavaslatban, és ne az történjen meg, ami az esetek 99,9 százalékában megtörténik, hogy megvárják, szépen lezárja az elnök úr a vitát, és akkor önök még három mondatban elmondják azokat a kommunikációs frázisokat, amiket egyébként át akarnak tolni akár a sajtón vagy a nyilvánosságon, és már senkinek semmilyen módja nincsen reagálni erre, maximum bekiabálhatunk a teremben. Úgyhogy legyen kedves, szóljon hozzá most, a vita során.

ELNÖK: Köszönöm, Demeter Márta képviselő asszony. Két percre Vadai Ágnes DK-s képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több képviselőtársam is utalt már arra, hogy az elmúlt évek alapvető módszere kormányzati szemszögből az Országgyűlés ülésein az, hogy megtörténik, hogy felolvassák az előterjesztést, általában nem az, aki annak a szakterületnek a szakértője, hanem egy másik államtitkár, akit nyilván ezzel a saját kormánya hoz nehéz helyzetbe, a kormánypárti képviselők természetesen minden esetben támogatják az adott törvényjavaslatot, még akkor is, ha emeletes marhaság, az ellenzéki képviselők pedig arra próbálják rávenni a kormányt, hogy folytassunk már érdemi párbeszédet ezekben a kérdésekben. Az elmúlt években nagyon sokat beszélgettünk akár bizottsági ülésen, akár a Parlament falain kívül Magyarország biztonságáról. Önök nagyon sokféle hamis statisztikát felsorakoztattak már Magyarország biztonsága emellett, most viszont tényleg egy olyan törvényjavaslatról van szó, ami, azt gondolom, hogy alapvető nemzetgazdasági, nemzetbiztonsági kérdéseket érint.

A némaság, az nem szakmaiság. A némaság nemtörődömség. Az annak a kifejezése, hogy a kormánypárti képviselőket és a kormányt egy pillanatig nem érdeki az, hogy azok a választópolgárok, akik nem önökre szavaztak, mit gondolnak Magyarország világáról. Önök természetesen a többség birtokában olyan döntéseket hoznak, amilyet akarnak. Láttuk az elmúlt években, hogy ezt tették. Az önök felelőssége nem pusztán a saját barátaikra, családjaikra és haverjaikra terjed ki, hanem kiterjed a saját szavazóikra, akiket például konkrétan… (Nacsa Lőrinc: Sokan vannak!) Sokan, de sokan vannak olyanok is, képviselő úr, akik nem magukra szavaztak. De önök még a saját választóikat is elárulták például a nemzeti konzultációban, ahol engedték, hogy a Yandexen keresztül érzékeny információk jussanak át az orosz titkosszolgálatoknak. Önöket ez se érdekelte.

Az egy dolog, hogy önök nem foglalkoznak az ellenzéki képviselőkkel, de a saját szavazóikat se tisztelik, és ez egészen felháborító.

ELNÖK: Köszönöm, Vadai Ágnes képviselő asszony. 15 perces időkeretben megadom a szót Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő úrnak.

(12.30)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a kormánypárti képviselőtársak vérnyomáscsökkentőért nyúlnának, megnyugtatom őket, nem fogom a 15 percet kihasználni. Nem is lenne talán értelme azokkal a képviselőkkel szemben, akik a teremben ülnek, KDNP-s képviselőtársamnak, aki új itt a Házban, megjegyezném, hogy attól, hogy sokan szavaztak önökre, ön még semmilyen felhatalmazást nem kapott a nagy mellény viselésére, a flegmaságra (Dr. Aradszki András: Te mondod? Ez pofátlanság!) és arra, hogy kioktassa azokat az embereket, akik szintén más választópolgárokat képviselnek (Dr. Aradszki András: Hol választottak meg? Melyik kerületben?). Hiszen itt mindannyian azért ülhetünk ebben a teremben, mert a választók egy része belénk fektette a bizalmát. Ez kellő szerénységgel kell hogy párosuljon, és például azzal, hogy ha egy parlamenti vita zajlik, akkor legalább azt a tiszteletet megadják, nem nekünk, személy szerint ellenzéki képviselőknek, hanem a mögöttünk álló szavazók százezreinek, az én pártom esetében több mint egymillió embernek a tekintetben, hogyha ide letesznek elénk az asztalra egy javaslatot, és ezzel kapcsolatban nekünk észrevételeink vannak, akkor egy konstruktív párbeszéd alakuljon ki az ország érdekében. Ez nem történik meg.Én nem is az itt ülő államtitkárt hibáztatom ezért, hiszen valószínűleg nem ő jelentkezett magától arra a feladatra, ami nem is feltétlenül a megbízási területéhez illeszkedik, és őt valószínűleg a kormánya igen kellemetlen helyzetbe hozta azzal, hogy most ezen a vitán részt kell vennie. De az tény, államtitkár úr, hogy itt nem alakult ki egy oda-vissza párbeszéd és diskurzus, az ellenzéki képviselők, ha úgy tetszik, licitálnak egymásra, miközben a kormányzat gyáva módon nem vesz részt ebben a vitában kétharmados felhatalmazással.

Mi kellene még önöknek? Mekkora felhatalmazás egy olyan lélekbátorsághoz, hogy érdemben részt vegyenek a magyar Parlamentben egy olyan vitában, ahol az önök javaslatáról van szó? Önök szeretnének ehhez bizalmat, szavazatokat kérni. A helyzet az, hogy attól tartok, amiért államtitkár urat ilyen helyzetbe hozták, az a fideszes logikának a következménye, hiszen miközben önök már-már xenofób rigmusokkal nyertek választást és kampányoltak hónapokig, aközben a valóság másik terében el kell hogy mondjuk, hogy hogyan cselekedtek.

Önök beterjesztettek törvényjavaslatot arról, hogy a harmadik világból tömegesen lehessen munkaerőt importálni multinacionális és egyéb közületekhez az előző ciklusban. Önök beterjesztettek törvényjavaslatot arról, hogy magyar emberek ingatlanjait tömegesen fel lehessen vásárolni egy újfajta céges módozat által, szintén az előző ciklusban. És ha valaki nem szeretné, hogy Magyarországra idegeneket telepítsenek be, idegenek jelenjenek meg nemzetstratégiai érdekeltségekben, az én vagyok, tehát engem erről nem kell meggyőzni. De az a kétkulacsos politika, ami még flegmasággal is párosul, egészen elképeszt. Tehát önök akkor tudnák hiteles módon védeni ezt az álláspontot, ha az ilyen vitákban részt vennének. Ha nem lenne vaj a fülük mögött, akkor részt vennének ezekben a vitákban, és megpróbálnának az igazság tudatában meggyőzni bennünket vagy szegény tévelygőket arról, hogy önök bizony hordozzák a bölcsek kövét. De ez nem történik meg.

Csak arra szeretném önöket figyelmeztetni, hogy ez igen kontraproduktív hozzáállás, ez a saját választóik megsértése is egyben, és még egyszer mondom: miközben a tömeges munkaerőimporttal kapcsolatban tetszettek már benyújtani javaslatot, magyar emberek ingatlanjainak felvásárlására irányuló módon tetszettek már benyújtani javaslatot, megint élünk a gyanúperrel, hogy valamilyen lobbierő hat a kormányzat törvénykezésére, és ezen lobbierő minden elemével, minden részletkérdésével talán még önök közül a teremben ülők sincsenek tisztában. Kérem, figyeljenek erre, mert a történelem ezt a felelősséget az önök neveivel fogja összekötni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. (Taps az LMP soraiban.)Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Pogácsás Tibor államtitkár úrnak adom meg a szót.

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm a kormánypárti képviselők támogató hozzászólását, és természetesen köszönöm minden képviselőtársamnak, hogy részt vett a vitában. Bár én azt érzékelem, hogy maga a vita nem a törvénytervezetről szólt alapvetően, hanem egy általános kormányzati bírálat, általános politikai véleménymegfogalmazás volt, és jórészt a Belügyminisztérium és konkrétan a belügyminiszter támadása.Itt jegyezném meg, hogy a törvény nem nevesíti a belügyminisztert, hogyha a belügyminiszter kapná ezeket a feladatokat, azt majd a kormány a későbbiekben eldönti, de maga a törvénytervezet nem a belügyminisztert célozta meg, és nem egyedül a belügyminisztert célozta meg ezeknek a feladatoknak az ellátásával.

A Belügyminisztérium, illetve a belügyminiszter úr tevékenységének a bírálatához én azért azt mindenképpen hozzátenném, hogy mégiscsak a belügyminiszter hivatali ideje alatt jutott el az ország oda, hogy a világ egyik legbiztonságosabb országa (Dr. Vadai Ágnes: Ez nem igaz! Hamis hírre alapoztak!), mégiscsak a belügyminiszter tevékenysége alatt jutottunk oda, hogy Magyarországon a regisztrált bűncselekmények a felére estek, hogy a rendőrség nyomozati tevékenysége lényegesen javult, a felderítési mutatók több mint a duplájára javultak. (Dr. Vadai Ágnes: Mert nem nyomoznak!)

Tehát én azt gondolom, hogy ezeknek a bírálatoknak a megalapozottsága hiányzik, miközben az országot egy rendkívül erős nyomás érte, és a déli határ védelmét is elvégezte a rendőrség, elvégezték a határra vezényelt rendőrök. Eközben Magyarország biztonságát, belső biztonságát is sikerült megőrizni, és a rendőrök minden helyzetben a lehető legszakszerűbben tevékenykedtek, attól függetlenül, hogy akár bármilyen tömegrendezvényen milyen inzultusok érték a rendőröket. Tehát én ezt megköszönöm mind a rendőröknek, mind a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó munkatársaknak.

Azt a véleményt, miszerint nincs lehetőség fellebbezni a döntés ellen, hiszen az írásos indoklás nem szükséges, ez tényszerűen nem így van, az 5. §-ban megtalálható, hogy írásos indoklást szükséges a miniszternek adni ahhoz, hogyha elutasítja valakinek az itteni befektetési lehetőségét, és az, hogy több miniszter lesz-e, illetve konkrétan melyik miniszter vagy miniszterek lesznek azok, akik ezt a tevékenységet folytatják, ezt majd a kormány kormányrendeletben fogja rendezni. (Dr. Vadai Ágnes: Titok!) Mint ahogy a részletes eljárási szabályokat is az előterjesztés szerint a kormányrendelet határozza meg. A vizsgálat nem nemzetbiztonsági vizsgálat, hanem biztonsági vizsgálat, így nem szükséges az Alaptörvény szerint a kétharmados szabályozás, ezért lehet egyszerű törvényben szabályozni.

Csárdi képviselő úr felvetése volt, ha jól emlékszem, hogyha már vásároltak, illetve hogyha több külföldi befektető jelenik meg, akkor hogyan történik. Ez szerencsére a törvényszövegből egyértelműen kiderül, hogy összeszámítás van, tehát nem lehetséges az, hogy többfelé darabolva igyekezzenek ilyen módon a külföldiek tulajdont szerezni ezekben az esetekben. Mint ahogy az is lényeges, hogy az atomenergia szabályozása benne van, hiszen beleértendő a kettős felhasználású termékekbe, tehát így külön szabályozása ennek a tételnek nem szükséges.

A Jobbik részéről több módon és többféle irányból felvetült, egyfelől, hogy túlzó az, hogy szabályozni kívánjuk azt, hogy külföldiek, idegenek, nem EU-s tagállamok, tehát külső, harmadik országbeliek itt tulajdont szerezzenek, másfelől kevesellték ezt. Egy biztos, hogy az Európai Unió tagállamaként az Európai Unión belüli tőke szabad áramlásához nyilván nem nyúlhatunk hozzá, nem is szándékozunk, tehát ezen belül ezt nem kívántuk korlátozni.

A törvényjavaslatban minden jogintézmény rögzítésre került, tehát ezekről nincs szó, hogy külön rendeletben kellene szabályozni. Nagyon lényeges kérdés volt Varga-Damm Andrea részéről a termőfölddel kapcsolatos felvetés. 2013-ban döntött a parlament a termőföld védelméről, és a Jobbik ezt nem szavazta meg, sőt, ha képviselőtársaim emlékeznek, azon a botrányos ülésen elfoglalták a pulpitust, és igyekezték megakadályozni, hogy a termőföld védelméről szóló jogszabályt a kormánytöbbség elfogadja. Tehát elég furcsa és cinikus, hogy visszafelé erre próbál mutatni.

A törvény, mint minden esetben a létrejövő törvény, visszamenőleges jogviszonyokat nem érint, itt a felszólalások többségében vélt és megálmodott visszaéléseket felvető képviselőknek a figyelmét felhívom arra, hogy ez akkor sem működne, hogyha ők ezt olyan nagyon szeretnék, hiszen visszamenőlegesen nem lehet szabályozni. (Dr. Vadai Ágnes: Dehogynem! Bele kell írni a törvénybe!)

A Belügyminisztérium minden törvényjavaslatról igyekszik egyeztetést folytatni, a szocialisták esetében az előző ciklusban gyakorlatilag lehetetlen volt hétpárti egyeztetést, illetve akkor még hatpárti egyeztetést összehívni, hiszen nem kívántak részt venni (Dr. Vadai Ágnes: Az nem volt egyeztetés!), mi igyekszünk minden esetben a szükséges egyeztetéseket biztosítani.

(12.40)

Így volt ez a Stop Soros törvényjavaslat esetében, ahol két körben is tartottunk hétpárti egyeztetést. Azt pedig külön sajnálom, ha képviselőknek személy szerint az én tevékenységemmel van problémájuk. (Dr. Vadai Ágnes: Önnel nincs baj!) Nem azt gondolom, hogy az önök véleménye az, ami engem ebben a dologban vezérel, hanem sokkal inkább a választóké. Ők pedig elég nagy számban támogattak. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)




Felszólalások:   29-54   55-96   97-112      Ülésnap adatai