Készült: 2019.10.15.19:59:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

59. ülésnap (2019.03.11.),  209-210. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 5:21


Felszólalások:   203-208   209-210   211-212      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most napirend utáni felszólalások következnek, és arra kérem önöket, tegyék lehetővé, hogy ezek el is hangozzanak. Köszönöm szépen. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dúró Dóra képviselő asszony. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő asszony!

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt a Ház falai között is és a médiában is egyre többször beszélünk a családpolitikáról, illetve a demográfiai helyzetünkről, ami dicséretes, ugyanakkor nagyon ritkán érzi azt az ember, hogy a politikusok valójában a felelősségük tudatában vannak ennek a kérdésnek a kezelésében, és egyáltalán felfognák azt, hogy valójában mekkora problémáról van szó. Nem érzékeli megítélésem szerint a probléma jelentőségét Orbán Viktor miniszterelnök sem, hiszen, amikor arról beszél, hogy 2030-ra kellene elérnünk a 2,1-es termékenységi arányt, akkor  mindjárt bebizonyítom önöknek számokkal alátámasztva  ez valójában rendkívül kevés, és a nemzethalállal egyenlő.

Ellenzéki képviselőktől nagyon sokszor hallani olyan, rendkívül felületes hozzászólásokat, hogy például ez egy probléma, hogy kevesebb gyermek született az adott évben, mint az azt megelőzőben. Persze, ez egy probléma, ugyanakkor, ha megnézzük a szülőképes korú nők arányát, akkor azt láthatjuk, hogy várhatóan jövőre is kevesebb gyermek fog születni, hiszen az anyák létszáma drasztikusan csökken.

Visszatérve a miniszterelnök kijelentésére, miszerint 2030-ra a 2,1-es termékenységi arányszámot kellene elérnünk, azért azt fontos megjegyeznünk, hogy Orbán Viktor elmúlt kilencéves kormányzása idején mindössze 0,2-del emelkedett a termékenységi arányszám. Nagyságrendileg ugyanennyi hátralévő időben ezt meg kellene háromszorozni ahhoz, hogy a miniszterelnök célkitűzését elérjék.

Ráadásul a KSH demográfiai portréjából az is kiderül, hogy a várakozásokkal ellentétben nem a középosztály körében emelkedett a termékenység, hanem elsősorban azoknak az anyáknak a körében, akik legfeljebb 8 általánost végeztek, és már jellemzően tinédzserkorukban világra hozzák az első gyermeküket, tehát a cigányság körében növekedett leginkább a termékenység az elmúlt kilenc évben is.

Minderről Pokol Béla Európa végnapjai című könyvében a következőképpen fogalmaz: a népességfogyás egész Európa gondja, s míg a keleti uniós országokban ezt a cigánykérdés súlyosbítja, addig a gazdagabb nyugati államokban a befogadott muszlim lakosság rohamosan növekvő létszáma és integrációs problémái teszik a kérdést elsőrendű problémává. Ezek a problémák a mindennapokban már több éve érezhetők voltak a széles tömegek számára, azonban a domináns média és a véleményformáló szellemi körök megtiltották őszinte megvitatásukat, éppúgy, ahogy itthon a cigánykérdést illetően, és rasszizmussal vádolták meg azokat, akik fel merték vetni őket.

Ahhoz, hogy a magyarság tízmilliós kívánt lélekszáma 2030-ban is elérhető legyen, ahhoz nem 2,1-re kellene növelni a termékenységi arányszámot, hiszen a szülőképes korban lévő nők, ha mondjuk, a 40 éves korosztályt tekintjük, a mostani 81 ezer helyett már csak 35 ezren lesznek. Tehát egy igen drasztikus csökkenés fog végbe menni a következő tíz évben, így addigra minden szülőképes korú nőnek négy gyermeket kellene vállalnia, tehát négy gyermeket ahhoz, hogy a kívánt lélekszámot elérjük.

(15.00)

Két olyan területet szeretnék kiemelni, amelyben az elmúlt kilenc évben sem történt érdemi változás a kormányzat részéről, elismerve természetesen azokat a családpolitikai intézkedéseket, amelyeknek számszerűleg is kimutatható hatása van. Az egyik a munka és a család összeegyeztethetőségének a kérdése, hiszen reprezentatív felmérések szerint a fiatal nők 70 százaléka szeretné, ha a gyermekvállalás mellett dolgozhatna is, ugyanakkor ezt csak egy vagy két gyermek esetében látják kivitelezhetőnek. Tehát azt látják a mai magyar fiatalok, hogy a munkavállalás és a nagycsalád vállalása egymást kizáró tényezők. Ez óriási szégyen. Az, hogy a munkaerőpiac bünteti a nagycsaládot, ezen nagyon hamar és radikálisan változtatni kell.

25 százaléka a fiataloknak pedig szeretne a családjának élni, de sajnos a nagy többség elsősorban anyagi lehetőségei híján ezt nem teheti meg. Másrészről pedig a kormánypárti média is előszeretettel állít középpontba és mutat be példaként olyan celebeket, akik például tudatosan vállalták a gyermektelen létet. Úgy gondolom, hogy ez nem helyes, és ahhoz, hogy a termékenység tovább növekedjen, és a magyarság megmaradjon, a sikeres nő képének igenis részévé kell tennünk azt, hogy valaki anya és gyermekeket nevel, őket is megbecsülés kellene hogy illesse. Köszönöm a figyelmet.




Felszólalások:   203-208   209-210   211-212      Ülésnap adatai