Készült: 2020.05.30.05:10:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

55. ülésnap (2019.02.20.),  1-42. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:30:53


Felszólalások:   1   1-42   43-66      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Jó napot kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 3. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Móring József Attila és Szilágyi György jegyző urak lesznek segítségemre. Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik „A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2015. február  2017. február)” című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés. A kormányelőterjesztés B/2160. számon, az Igazságügyi bizottság által benyújtott határozati javaslat pedig H/3606. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Soltész Miklós úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a beszámoló előterjesztőjének. Államtitkár úr, parancsoljon!

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Nemzetiségi Szószólók és Nemzetiségi Képviselő Úr! Tisztelettel köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik ezt a mostani beszámolót.A kormány a nemzetiségi törvény rendelkezésének eleget téve kétévente áttekinti a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetét és arról az Országgyűlésnek beszámol. A mostani beszámoló tárgya a 2015 februárjától 2017 februárjáig tartó időszak. Mivel az új kormányzati struktúrában a nemzetiségpolitikáért felelős szakterület, a nemzetiségeket érintő kapcsolattartási, támogatáspolitikai, kulturális és nemzetközi ügyek a beszámoló elkészítése alatt a Miniszterelnökségre kerültek, a romaügyért felelős terület, illetve a nemzetiségpolitikához kapcsolódó egyéb szakterületek, így az oktatás és a kultúra az Emberi Erőforrások Minisztériumánál maradtak, a jelentés a két szakterület közös munkája, közös előterjesztése.

A jelentés átfogó képet nyújt az adott két év nemzetiségpolitikai folyamatairól, azokról a kormányzati kezdeményezésekről, amelyek a nemzetiségi közösségek minél eredményesebb működésének érdekében születtek. Beszámol a nemzetiségi kultúrában, médiában történtekről, valamint az önkormányzati szférában zajló folyamatokról. Kitér a nemzetiségek vezetőivel, a nagykövetségekkel, a kulturális intézetekkel folytatott kapcsolattartásra, illetve a kétoldalú kisebbségi vegyes bizottságok működésére is.

A magyarországi nemzetiségek helyzetéről szóló, 2015-2017 közötti időszakra vonatkozó jelentés kapcsán engedjék meg, hogy expozémban kiemeljem azokat a főbb tényeket és eredményeket, amelyek bemutatják a hazánkban élő őshonos nemzetiségek helyzetét az érintett időszakban.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon tizenhárom őshonos nemzetiség él. Ők egyszerre vallják magukat magyarnak és az adott nemzetiséghez tartozónak. Elfogadják és megbecsülik Magyarország kultúráját, keresztény gyökereit, szokásait, törvényeit, hazánk hasznos polgárai, egyben hűségesen őrzik őseik hagyományait. Helyénvaló, hogy fölsoroljam a velünk élő őshonos nemzetiségeket: bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, roma, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán.

Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. Ennek megfelelően jelentős előrelépés volt a 2014. évi országgyűlési választásokat követően, hogy a nemzetiségek az Országgyűlés munkájába is bekapcsolódhattak. A Magyar Országgyűlésben tizenhárom nemzetiségi szószóló képviselheti saját nemzetiségét, akik a gyakorlatban is részt vesznek a törvényalkotási munkában. A kormány és az Országgyűlés egyaránt odafigyel szavukra, véleményükre, javaslataikra.

Magyarországon mindenkinek joga van az önazonossága, nemzeti identitása szabad gyakorlásához. Természetes, hogy ezt minden korlátozás nélkül bárki megteheti. A kormány azonban nemcsak elméletben vallja ezt, hanem a gyakorlatban is jelentősen segíti a velünk élő nemzetiségeket identitásuk, nyelvük, kultúrájuk, hitük megőrzésében és továbbadásában. Segítjük kulturális autonómiájuk kiteljesítését, biztosítjuk és támogatjuk a hatékony nemzetiségi képviseletet. Az európai szinten is példaértékű és kimagasló nemzetiségpolitika segíti őket abban, hogy élő, valóságos nemzetiségi közösségek alakuljanak és működjenek bárhol az országban.

A nemzetiségi szószólókból álló Magyarországi nemzetiségek bizottsága a beszámolási időszakban harmincegy indítványt tárgyalt. A nemzetiségi oktatással, kulturális területekkel összefüggő törvényjavaslatokon túl a bizottság főként az anyanyelv használatának jogával összefüggésben tárgyalta például az anyakönyvi eljárásról, a közigazgatási rendtartásról és perrendtartásról, de még a büntetőeljárásról szóló törvény módosítását is. Megalakulása óta a bizottság együttműködik az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségével; a nemzetiségi szószólók kapcsolatot tartanak az országos önkormányzatok elnökeivel, akik állandó meghívottként tanácskozási joggal vehetnek részt a testület ülésein.

A bizottság jó együttműködést alakított ki a minisztérium illetékes államtitkárságával, valamint az alapvető jogok biztosának nemzetiségi jogok védelmét ellátó helyettesével, aki rendszeresen tájékoztatja az országgyűlési szószólókat a lezárt nemzetiségi tárgyú vizsgálatokról. A bizottság évente meghallgatja a nemzetiségi hatáskörrel rendelkező minisztert is. Az albizottságai is rendszeresen tartanak meghallgatásokat, így a nemzetiségi szószólók közvetlen információkat szerezhetnek a köznevelés, a kultúra, a közszolgálati média, államháztartás, közigazgatás és egyéb területek politikai, valamint szakmai vezetőitől.

A nemzetiségi ügyekért felelős tematikus munkacsoport az Emberi Jogi Kerekasztal tagja, amely elősegíti a nemzetiségi jogok érvényesülését, és módosítási javaslatokat tesz a kormány felé. Ezúttal is köszönöm a Magyarországi nemzetiségek bizottságának múltbéli és jelenlegi munkáját is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámoló összeállításához az információk a minisztériumoktól és háttérintézményeiktől, a fővárosi és megyei kormányhivataloktól, a megyei közgyűlésektől, az országos nemzetiségi önkormányzatoktól, a nemzetiségi szószólóktól, a Médiahatóságtól, az Egyenlő Bánásmód Hatóságtól, a Központi Statisztikai Hivataltól és a Magyar Tudományos Akadémiától származnak. Köszönet az érintett szervezetek, intézmények munkatársainak.

Engedjék meg, hogy néhány meghatározó intézkedést kiemeljek a beszámolóból a 2015-17es időszakra vonatkozóan.

A legszembetűnőbb változás, hogy a beszámolási időszakban kiemelkedő mértékben nőttek a nemzetiségi önkormányzatok és intézményeik működésére szánt központi források. A támogatások a következő főbb területeket érintik, illetve érintették. Az országos nemzetiségi önkormányzatok működési, kötelező és önként vállalt feladatai ellátására, valamint a nemzetiségi médiához kapcsolódó feladatok ellátására 2016-ban 1,6 milliárd forint, 2017-ben 1,8 milliárd forint állt rendelkezésre. Összehasonlításképpen: 2010-ben ez a szám 953 millió forint volt. 88 százalékos változás történt ebben az időszakban.

(9.10)

A települési és területi önkormányzatok működési és feladatalapú költségvetési támogatása 2016-ban 3,1 milliárd volt, 2017-ben már 3,2 milliárd forint támogatást tudtunk nyújtani. Összehasonlításként 2010-ben ez a szám másfél milliárd forint volt, a változás 113 százalékot jelent.

A nyelv és kultúra továbbadásában kimagasló szerep hárul az óvodákra és az iskolákra. Az elmúlt évek során az országos és a települési nemzetiségi önkormányzatok számos köznevelési intézmény fenntartását vehették át. Az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatása közvetlenül a fenntartóhoz érkezik. Míg ez az összeg 2016-ban 932 millió forint volt, 2017-ben ez már 1 milliárd 192,5 millió forintra emelkedett. 2010-ben ez a szám 444,5 millió forint volt; az emelkedés látványos.

A nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézményeknél csak bérkompenzációként 2010-ben 41,2 millió forint került kifizetésre. Az oktatási intézmények finanszírozása mellett a köznevelés területén továbbra is kiemelten fontos szempont az esélyegyenlőség és az esélyteremtés biztosítása. Programok sora segíti ezt a célkitűzést. Az Antiszegregációs Kerekasztal megalakulásával a kormány kiszűr minden olyan elkülönítő nevelést, oktatást, amely akadályozza a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkózását. Az emberierőforrás-fejlesztési operatív programban kiemelt célként jelenik meg az egyéni sajátosságokhoz alkalmazkodó pedagógiai módszerek elterjesztése. A komplex instrukciós program személyi központú nevelési, oktatási módszer, amely a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányosan helyzetű, illetve sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, illetve tanulási nehézségekkel küzdő, roma nemzetiséghez tartozó gyermekek iskolai sikerességét segíti elő.

A nemzetiségpolitikára fordított központi források a kulturális és kutatási területen is biztosítottak. A nemzetiségi programokat, ösztöndíjakat támogató költségvetési forrásokból 2016-ban egyedi támogatás keretében 1 milliárd 756 millió forint támogatást tudtunk nyújtani, pályázati források formájában 940 millió forint került kifizetésre. Összehasonlításképpen 2010-ben az egyedi támogatások mértéke 381 millió forint volt, 2010-ben a pályázati támogatások forrása 370 millió forint volt.

A kulturális intézmények közül kiemelkedik a nemzetiségi színházak támogatása, az előadó-művészeti szervezetek szerepe. Magyarországi német színház felújításához például 200 millió forint támogatást nyújtott a kormány. A könyvtári szolgáltatást és a nemzetiségidokumentumellátást az Országos Idegennyelvű Könyvtár biztosítja, ehhez is támogatást adott a kormány. A nemzetiségek identitásának megőrzésében jelentős szerepet játszanak a tájházak, fejlesztésükhöz állami pályázati úton biztosítottunk forrást.

A nemzetiségi kutatási eredmények a kormányzati munkában a döntéselőkészítés során is használhatóak. A Kisebbségkutató Intézet egyik legfontosabb kutatási területe a romákkal kapcsolatos társadalmi folyamatok vizsgálata. A nemzetiségi média támogatása is folyamatos, a költségvetés az országos önkormányzatokon keresztül biztosít forrást a nemzetiségek anyanyelvű újságjainak megjelenítésére. Közszolgálati műsorszolgáltatók rendszeresen sugároznak anyanyelvű rádió- és televízió-műsorokat.

Fontos megemlíteni a nemzetiségek életében jelentős szerepet játszó, abban aktívan jelen lévő egyházak, egyházi közösségek támogatását is. A költségvetés támogatja az egyházak közfeladatellátó intézményeit is, hiszen több olyan van, amelyben nemzetiségi nyelvű oktatás is folyik. Az egyházak fontos munkát végeznek a nemzetiségi nyelvű pasztoráció, lelkipásztori gondozás területén. A Magyar Katolikus Egyház például német, szlovák, horvát, lengyel és szlovén nyelvű, a magyar Görögkatolikus Metropólia ruszin, ukrán és román nyelvű, a Magyar Evangélikus Egyház német és szlovák nyelvű pasztorációt is végez. A magyarországi vallási közösségek jelentős szerepet vállalnak cigány, roma emberek felkarolásában és segítésében a cigánypasztoráció, romamisszió által. 2017-ben megalakult a Roma Koordinációs Tanács egyik testülete, a Cigánypasztorációs Szakpolitikai Testület is. A kormány elismeréssel tekint az egyházi közösségek romák felzárkózását segítő munkájára, a romák által lakott településeken működő templomokra, imaházakra, amelyek a közösség mindennapi életének színtereivé váltak.

A beszámoló részletesen bemutatja a társadalmi felzárkózás érdekében tett más kormányzati lépéseket is. A Társadalmi Felzárkózási és Cigányügyi Tárcaközi Bizottság a kormánnyal együttműködve segíti a tartós rászorultságban élők életkörülményeinek javítását és társadalmi integrációját. A romák társadalmi felzárkózását segítő programok között az oktatás prioritást élvez. Az Országos Roma Önkormányzat komplex intézményhálózat létrehozásán dolgozik, hogy az óvodától a középiskolán keresztül a felsőoktatásig biztosítsa a sikeres teljesítést. A Gandhi Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola Magyarország és egyben Európa első roma nemzetiségi, érettségit adó intézménye.

A „Biztos kezdet” gyerekházprogram célja, hogy a többségében roma, súlyos szocializációs hiányokkal küzdő kisgyerekek, szülők bevonásával már a korai életszakaszban segítséget kapjanak. A kötelező óvodába íratás esélyt teremt a hátrányos helyzetű kisgyermekeknek a sikeres iskolakezdéshez; a 2015/2016-os tanévben a négyéves korú gyerekek 95 százaléka volt óvodás. A tanodaprogramok az iskolán kívüli oktatást, közösségfejlesztést biztosítják. 2016-tól 7 milliárd 350 millió forint európai uniós forrásból több mint 289 tanodában zajlott 8 ezer tanuló, kisgyermek komplex személyiségfejlesztése.

A „Második esély” program célja a középfokú végzettséggel nem rendelkező, tanköteles koron túli fiatalok középfokú tanulmányokba való visszavezetése, érettségi bizonyítvány, szakképesítés megszerzésének a támogatása. Az Útravaló-ösztöndíjprogram a hátrányos helyzetű, köztük roma tanulók képzésének elősegítésére törekszik. „Út a középiskolába”, „Út az érettségihez”, „Út a szakmához”, „Út a felsőoktatásba”, valamint „Út a diplomához”, ezek a programok azok, amelyek mindezt kiteljesítik. A „Nő az esély” program a roma nők képzését és a szociális és gyermekjóléti rendszerben való foglalkoztatását támogatja. A programban 1700 fő vett részt, ebből 499 fő foglalkoztatása valósult meg; a roma lányok korai iskolaelhagyásának megelőzésére, az iskolai lemorzsolódás csökkentésére koncentrál. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat pedig, amely Európában is egyedülálló kezdeményezés, a roma értelmiség képzésére fókuszál. A 2015/2016-os tanévben 11 szakkollégiumban 297 fő hallgató tanult, tanulhatott.

A társadalmi felzárkózásban kiemelt szerepe van a roma nemzetiségi kultúra megőrzésének is. A roma nemzetiség legnagyobb aktivitása és sokszínűsége a hagyományőrzés és az amatőr művészeti tevékenység területén tapasztalható. Minden évben kiírásra kerül a „Roma kulturális események” pályázat, amely évente 25-50 ezer embert szólít meg. Szintén a nemzetiségi, etnikai identitás megőrzését szolgálja a „Közös értékeink -sokszínű társadalom” és a „Cigánykerék  Roma Értékek” fesztivál. A roma nemzetiségi multifunkcionális központ és hálózat a zömében roma származású diákok zenetanulását támogatja. A társadalmi felzárkózás megyei szintekre történő kiterjesztését szolgálja a Nemzeti Roma Platform. A program elsősorban a cigány lakosság által legnagyobb számban lakott megyékben indult el, hogy ne csak állami szinten, hanem a területi szereplőket is bevonva szülessenek döntések.

(9.20)

A programot intézményesíti a 18 megyében létrejövő megyei felzárkózási fórumok hálózata. A lakhatási integráció, a komplex telepprogram, az egészséges életkörülmények érdekében a periférikus élethelyzetek felszámolására törekszik az érintettek, a helyi közösségek, az önkormányzatok, a civil és egyházi szervezetek aktív részvételével. A helyi esélyegyenlőségi program ugyanezt a célt szolgálja.

Tisztelt Országgyűlés! A kormánybeszámoló az eddigiek mellett jelentést tesz a nemzetiségi politika további feladatairól is. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága és a nemzetiségi önkormányzatok több módosítási kezdeményezéssel éltek a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatban, amelyek beépültek a törvénybe. A beszámoló által érintett időszakban már megfogalmazódott, hogy a nemzetiségi pedagógusok képzését át kell tekinteni, hogy az lépést tarthasson a megnövekedett kívánalmakkal. Az akkor elindult folyamat eredményeképpen már nemzetiségióvodapedagógus-ösztöndíjprogram működik.

Az anyanyelvhasználat alapelvének biztosításával összefüggésben felmerült, hogy a tolmács- és fordítási költségeket a nemzetiségi nyelv használatára jogosult fél helyett az állam előlegezze meg. Ez szintén megvalósult azóta.

Megfogalmazódott, hogy meg kell teremteni a feltételeket ahhoz is, hogy a nemzetiségi terület szereplői, az országos és helyi nemzetiségi önkormányzatok, civil szervezeteik és intézményeik hozzáférhessenek az európai forrásokhoz.

Szintén felmerült, hogy biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy a tankönyvek és pedagógiai segédeszközök kidolgozását szolgáló európai projekteknek legyen folytatása. Az ezekkel kapcsolatos előkészítő tevékenység megkezdődött, sőt a beszámoló által érintett időszakban a nemzetiségek már pályázhattak is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A nemzetiségi önkormányzatok 1994 óta a települések, illetve megyék önkormányzatai mellett a közösség életének legfontosabb kérdéseiben  oktatás, kultúra, nyelvhasználat, vallás  véleményezési, illetve egyetértési joggal rendelkeznek, illetve részt vesznek ezeken a területeken a közös munkában. Az országos nemzetiségi önkormányzatok a központi közigazgatás, a kormány partnerei. Amennyiben egy településen nemzetiségi önkormányzat nem működik, az országos nemzetiségi önkormányzat látja el az adott nemzetiség érdekképviseletét. A kormányhivataloktól kapott tájékoztatás alapján a jelentés megállapítja, hogy a nemzetiségi önkormányzatok a jogszabályoknak megfelelően működnek.

A 2014. évi őszi önkormányzati választások során 1523 településen 2146 nemzetiségi önkormányzati választást tartottak. Akkor a 13 magyarországi nemzetiséghez tartozó választópolgárok mintegy 64 százaléka vett részt a voksoláson. 2017. január 1-jén 2052 települési és 60 területi nemzetiségi önkormányzat működött hazánkban. A számok alátámasztják, hogy nagy szükség volt a nemzetiségi önkormányzatok felállítására és működésük támogatására, Magyarországon ugyanis jelentősen megnövekedett a nemzetiségi identitásukat megvallók száma. A népszámlálás adatai szerint az ország lakosságának közel 6 százaléka, összesen 644 524 fő tartozik valamelyik nemzetiséghez. A nemzetiségi önazonosság felvállalásának növekedése azt igazolja, hogy a kormány által folytatott nemzetiségpolitika hasznos és jó, hiszen Magyarországon senkinek sem kell eltitkolnia a nemzetiségét, sőt azt büszkén és örömmel vállalhatja.

2016. október-november hónapokban a Központi Statisztikai Hivatal a háztartások 10 százalékára kiterjedő mikrocenzust, azaz kisnépszámlálást hajtott végre, 2148 településen mintegy 440 ezer címen. Ebben a nemzetiséghez tartozást két kérdés is tudakolta. A népszámlálás adatai azért is fontosak, mert segítik a kormányt a nemzetiségpolitikája finomhangolásában, és például meghatározzák azt, hogy mely településeken lesznek kiírhatók a nemzetiségi önkormányzati választások, illetve a közös önkormányzati hivatalok megalakulásának is az eredményekhez kötött feltételei vannak. 2014-től a települési és területi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatása a népszámlálás adatainak figyelembevételével történik.

Az idei évben ismét önkormányzati választások lesznek Magyarországon. Összhangban az Alaptörvénnyel, a nemzetiségek önkormányzatainak választását a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választásának napján kell megtartani. A nemzetiségi önkormányzati választásokon azok a polgárok vehetnek részt, akik lakhelyükön szerepelnek a nemzetiségi választói névjegyzékben. Bízom benne, hogy az idei évben minél több valamely nemzetiséghez tartozó honfitársunk vesz részt mindezeken a választásokon.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Nemzetiségi Szószólók! A 2015-17. évi beszámoló részletes adatai visszaigazolják, hogy Magyarország nemzetiségi politikája európai szinten is példaértékű. 2010 óta soha nem látott mértékben, több mint négyszeresére nőtt a hazánkban élő őshonos nemzetiségek támogatása. A Kárpát-medence magyarok lakta területein megfordulva örömmel hallom és látom, hogy a kormány nagyvonalú nemzetiségpolitikája is hozzájárult a kétoldalú kapcsolatok megerősítéséhez. Valljuk, hogy a velünk élő őshonos, keresztény kultúrájú nemzetiségek támogatása nem gyengíti a többségi nemzetet, sőt annak közvetve a határon túli magyarság is haszonélvezője. A határainkon túl élő magyarok, például a Felvidéken, Erdélyben, a Partiumban vagy a Vajdaságban a saját bőrükön érzik a kapcsolatok javulását. Bízunk benne, hogy minél több ország követi példánkat.

Biztosíthatom Magyarország nemzetiségi polgárait, hogy a kormány a jövőben is következetesen támogatni fogja nyelvük és vallásuk, kultúrájuk megőrzését és továbbadását, a nemzetiségi óvodák, iskolák és kulturális intézmények működését és fejlesztését.

Kérem az Országgyűlést a nemzetiségek helyzetéről szóló 2015-17. évi kormánybeszámoló megvitatására, valamint annak elfogadására. A program megvalósítását, a közös munkát és sikereket köszönöm a nemzetiségi szószólóknak, mindazoknak, akik ennek az adott időszaknak is szószólói voltak, és mindazoknak, akik most is szószólók. Köszönöm a nemzetiségi önkormányzatok elnökeinek és munkatársainak a sok munkát; úgyszintén nagyon köszönöm a nemzetiségi intézményekben dolgozóknak, pedagógusoknak, kulturális területen, egyházi területen dolgozóknak, tevékenykedőknek a mindennapos áldozatos tevékenységüket; és teljesen természetesen köszönöm mindazoknak, akik a nemzetiségi területen, akár az államigazgatásban, akár bármilyen más területen a nemzetiségeknek segítenek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Vejkey Imre úrnak, az Igazságügyi bizottság elnökének, a határozati javaslat előterjesztőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VEJKEY IMRE, az Igazságügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kisebbségi Képviselők! Nemzetiségi Képviselő Úr! Tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 150. § (a) pontja előírja, hogy a kormány kétévente tekintse át a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetét, és arról az Országgyűlésnek számoljon be. A törvényi előírásoknak megfelelően a kormány a 2015. február és 2017. február közötti időszakról szóló beszámolóját  mint ahogy azt államtitkár úr mondta  B/2160. számon 2018 októberében nyújtotta be az Országgyűlésnek, amelyet az Igazságügyi bizottság mint feladat és hatáskör szerint illetékes bizottság a 2018. november 20-i ülésén kijelölt bizottságként megtárgyalt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Figyelemmel arra a tényre, hogy Soltész Miklós államtitkár úr az iménti expozéjában már nagyon részletesen elmondta a határozati javaslatban foglaltakat és a kormány előterjesztését e vonatkozásban, ezért én ezt követően már csak a bizottság álláspontjáról kívánom tájékoztatni a tisztelt Házat.

(9.30)

A bizottság álláspontja szerint a beszámoló a jogszabályoknak megfelelően, kellő alapossággal tájékoztatja az Országgyűlést az elmúlt két év nemzetpolitikai folyamatairól, a nemzetiségi oktatásban, kultúrában és médiában történtekről, valamint a nemzetiségi önkormányzatokban zajló folyamatokról. Az Igazságügyi bizottság üdvözli, hogy 2014 óta mind a 13 nemzetiségi közösség képviseltetheti magát az Országgyűlésben, és 2018. év óta már nemzetiségi képviselő útján is, Ritter Imre német nemzetiségi képviselő által is részt vesz a törvényalkotó munkában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Igazságügyi bizottság a beszámoló elfogadását 8 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 1 tartózkodás mellett támogatta, és elfogadásra javasolja a tisztelt Országgyűlésnek. Kérem, hogy támogassák önök is a H/3606. számú határozati javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a nemzetiségeket képviselő bizottság által kijelölt előadók felszólalására kerül sor, összesen 15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Farkas Félix úrnak, roma nemzetiségi szószólónak, parancsoljon!

FARKAS FÉLIX, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Szószólótársaim! Hölgyeim és Uraim! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága a Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről szóló B/2160. számú beszámoló és az annak elfogadásáról szóló H/3606. számú határozati javaslat tekintetében érintettséget érez a beszámolóban a 2015. február és 2017. februári időszak között a határozati javaslatban megfogalmazottak vonatkozásában. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága a 2018. november 21ei ülésén napirendre tűzte és megvitatta a B/2160. számon benyújtott beszámolót, tekintettel arra is, hogy a bizottság a kormánynak a nemzetiségek helyzetéről készített beszámolója esetében állásfoglalásának kialakítása érdekében a vitához kapcsolódó bizottságnak minősül.

A bizottságunk az Igazságügyi bizottság határozati javaslatában foglaltakkal egyetért. A beszámoló részletesen és alaposan felölel minden, a nemzetiségek helyzetét érintő kérdéskört. Ebben a néhány percben szinte lehetetlen összefoglalnom a Magyarországon élő őshonos nemzetiségekért és kiemelném, hogy a romákért tett kormányzati intézkedésekkel kapcsolatos gondolataimat, de megkísérlem.

Az első, amiről beszélni szükséges, hogy egyedülálló módon önök teremtették meg a nemzetiségi szószólói intézményrendszert is. A Magyarország területén élő nemzetiségek a 2013. február és 2015. február közötti helyzetéről szóló beszámolóval érintett időszakban a nemzetiségi szószólók intézménye még  ha fogalmazhatok így  gyermekcipőben járt. A most elfogadásra váró beszámoló időpontjában azonban a 13 őshonos nemzetiség szószólóin keresztül már hivatalosan is részt vesz az Országgyűlés munkájában, és ez, ahogy a bizottságunk elnöke, Ritter Imre képviselő úr minden bizonnyal részletesen el is fogja mondani, a sarokszámok emelkedésében is megmutatkozik. De megmutatkozik abban is, hogy más országokban is mintának és követendő példának gondolják a nemzetiségek parlamenti jelenlétét. Ezért köszönettel tartozunk a kormánynak.

A beszámolóval érintett időszakban a nemzetiségeket érintő kérdések megválaszolásának fő bázisa az Emberi Erőforrások Minisztériuma volt, azon belül is az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság. Úgy gondolom, hogy a nemzetiségek és a kormány között kialakult együttműködés példaértékű. A beszámoló mindhárom fejezete, az általános helyzetleírás, az egyes nemzetiségek helyzetéről szóló fejezet és a további nemzetiségpolitikai feladatokat megfogalmazó fejezet is körültekintő képet ad a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetéről.

A nemzetiségek képviseletének formáiról szóló rendelkezések között számomra külön öröm, hogy szó esik a Roma Koordinációs Tanácsról és a Társadalmi Felzárkózási és Cigányügyi Tárcaközi Bizottságról is. A nemzetiségi feladatok finanszírozása fejezetcím kellő részletességgel rendelkezik a közvetlen központi támogatásokról.

A beszámoló kitér a nemzetiségi köznevelés és oktatás helyzetére, értve ez alatt a nemzetiségi önkormányzatok intézményfenntartó szerepköréről szóló alfejezetet is. Statisztikai adatokkal szolgál az országos és települési nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott köznevelési intézményekről, bemutatja ezen intézmények működését és finanszírozását, amelyről részletesen a Magyarországi nemzetiségek bizottságának elnöke, szintén a német képviselő úr, Ritter Imre fog szerintem bővebben beszámolni.

A beszámoló külön fejezetet szentel a köznevelés területén rendkívüli érzékenységgel kezelendő esélyegyenlőségnek is. A roma gyermekek, tanulók oktatási esélyeinek javítását célzó intézkedések között részletezi az integrációs felkészítés intézményét és az egyéni előrehaladást segítő programokat. A nemzetiségipedagógus-képzést és az ezzel szorosan összefüggő nemzetiségi oktatási ösztöndíjat tárgyaló fejezet  külön beszámoló  kitér a nemzetiségek közművelődésére, a hagyományőrzés kérdéseire, a nemzetiségi kultúrára, a nemzetiségek anyanyelvű hitéletére, a nemzetiségek anyanyelvű médiájára. Továbbá a nemzetiségpolitikai feladatok között teljesen helytállóan kerül meghatározásra többek között a nyelvhasználati jogok minél szélesebb körben történő érvényesülésének biztosítása a jogalkotói szándéknak megfelelően, valamint a kulturális örökség felmérése, digitalizálása és még inkább hozzáférhetővé tétele.

Elmondtam már máshol is, de ezúttal is meg kell ismételnem, hogy a Magyarországon élő 13 nemzetiség a jelenlegi kormánytól nagy összegű nemzetiségi támogatásokat és támogatásemeléseket, erkölcsi megbecsülést és elfogadottságot kap és kapott a beszámolóval érintett időszakban is.

A bizottság 2018. november 21ei ülésére meghívást kaptak az országos nemzetiségi önkormányzatok elnökei is, és megismerhették a beszámolót, valamint a Magyarországi nemzetiségek bizottságának álláspontját is. A bizottság a beszámolóban foglaltakról állásfoglalást alakított ki, és az Igazságügyi bizottsághoz hasonlóan 12 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag támogatja a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetéről szóló B/2160. számú beszámoló elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Ritter Imre nemzetiségi képviselő úrnak, aki anyanyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azokat. Parancsoljon!

RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Sehr geehrter Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kisebbség, nemzetiség: a két szó között nemcsak stilisztikai, nyelvi különbség van, hanem egy nagyon jelentős tartalmi különbség is. Ránk elsődlegesen nem az a jellemző, hogy kisebbségben vagyunk, kevesen vagyunk, mások vagyunk, hanem az, hogy egy vagy több nemzetiséghez tartozunk, és ez rendkívül fontos számunkra. Ennek a megértése az alapja annak, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatban egy együttműködő, érzékeny, tisztességes, demokratikus többségi politizálást lehessen kialakítani. Az elmúlt parlamenti időszakban a hozzászólásaim jelentős részét azzal kezdtem  például a 2013. és a 2014. évi költségvetési törvényeknél és az ezekre vonatkozó beszámolóknál , hogy, idézőjelben, szerencsés helyzetben vagyok, mert mindenféle megkötöttség, befolyásoltság nélkül, teljesen őszintén tudom elmondani a szakmai véleményemet, mert ezen törvények előkészítéséhez, elfogadásához, végrehajtásához a Magyarországon élő nemzetiségeknek jószerivel nem sok közük volt.

Most ugyanakkor rendkívül jó érzéssel olvastam ezt a kétéves kormánybeszámolót, hiszen ez az első olyan, parlament elé kerülő kétéves nemzetiségi anyag, amelynek mindkét vizsgált éve már a parlamenti szószólói mandátum időszakára esett, és alig van olyan része, amelyet ha az ember elolvasott, akkor abban ne érezte volna a korábbiakhoz viszonyított jelentős pozitív változást.

(9.40)

A jelentős előrelépés nemcsak abban történt, hogy milyen mértékben emelkedtek az országos nemzetiségi önkormányzatok, az általuk fenntartott intézmények, a helyi nemzetiségi önkormányzatok támogatásai, a nemzetiségi pályázati keretek, a nemzetiségi önkormányzatok által átvett nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények száma, hanem ezek a változások olyan irányúak, olyan mértékűek, olyan léptékűek voltak  a korábbi 6-8-15 évi, több mint fél emberöltőnyi változatlanság után , amelyek méltán felrázták és új jövőképet, lehetőséget biztosítottak a Magyarországon élő nemzetiségeknek.

És itt szeretném kihangsúlyozni azt, hogy ezekben a szerintem történelmi változásokban nem a parlamenti szószólók vagy a nemzetiségi képviselő személye a lényeg, hanem maga a parlamenti nemzetiségi mandátum, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága, a parlamenti nemzetiségi munka lehetősége, a rendszerszerű változás.

Egészen biztos vagyok abban, hogy ebben a beszámoló szerinti két évben itt, a magyar parlamentben többet beszéltünk, beszéltek önök is a Magyarországon élő nemzetiségekről, mint a megelőző húsz évben összesen. Ennek köszönhetően a magyar politika, a magyar többségi társadalom is lényegesen több tájékoztatást, információt kapott a Magyarországon élő őshonos nemzetiségekről, megismerte a helyzetünket, a lehetőségeinket, a problémáinkat, a céljainkat, az eredményeinket, és kialakulhatott egy olyan intenzív, előrevivő tárgyalássorozat, törvényhozási folyamat, amely valóban érdemben, minőségileg javított a magyarországi nemzetiségek helyzetén.

Ha lehet azt mondani, akkor a 2011es nemzetiségi és a 2013-as választási törvény bevezetésével, a parlamenti nemzetiségi képviselet eredményeként a kisebbségi létből átkerültünk a nemzetiségi létezésbe, és az elmúlt néhány év minden esélyt megadott arra, hogy a nemzetiségi ügyekben számunkra kedvező többségi, sőt egységes vélemény alakulhasson ki a magyar társadalomban, mint ahogy az elmúlt időszakban a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által kezdeményezett törvénymódosításokat is egyhangúlag fogadta el a magyar parlament.

Ezért én minden meglévő probléma és további, részben éppen a kiteljesedő oktatási és kulturális autonómiából adódóan jelentősen megnövekedett feszítő feladatok ellenére is szeretnék egyértelmű köszönetet mondani a korábbi és a jelenlegi kormánynak, a korábbi és a jelenlegi magyar parlamentnek, minden frakciónak, a döntést hozó kormányfrakcióknak, a nemzetiségi döntéseket támogató ellenzéki frakcióknak és a független képviselőknek is. Szeretnék köszönetet mondani a szakminisztériumoknak, Balog Zoltán miniszter úrnak, Soltész Miklós államtitkár úrnak, Banai Péter Benő államtitkár úrnak, Fülöp Attila, Berczik Ábel, Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár uraknak. Utólag már el lehet mondani, voltak nagyon komoly, esetenként igen viharos, nehéz tárgyalásaink is. Néha kicsit türelmetlenek voltunk, talán túl emocionálisak is, ezért utólag is elnézést kérek, de mindig tovább tudtuk vinni a közös ügyeinket. És ha talán nem is szokásos, azt gondolom, kétévente egyszer meg lehet és kell említeni Tircsi Richárd főosztályvezető urat, dr. Dienes Renáta főosztályvezető-helyettes asszonyt, mert minden eszközzel és lehetőséggel, elhivatottan segítettek a tárgyalt időszakban; azt hiszem, ez a köszönet részükre mindenképpen jár.

Úgyszintén szeretném személy szerint is megköszönni dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébetnek, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettesnek és valamennyi munkatársának a szakszerű és elhivatott munkáját, amellyel jelentős mértékben hozzájárultak és elősegítették a Magyarországi nemzetiségek bizottságának eredményességét.

Zárszóként aláhúznám és kiemelném Soltész Miklós államtitkár úrnak két évvel ezelőtt a Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről 2013. február  2015. február közötti beszámoló tárgyalásakor mondott szavait. Nevezetesen: „mindaz a nemzetiségi politika, amelyet közösen alakítottunk ki és alakítunk ki, mintául szolgál, sőt sok helyen pedig úgy említik ezt szomszédos vagy más országokban, mint a követendő példát sok-sok országban, és ez összességében kihat a Kárpát-medencében élő magyar emberek életére is, tehát sokkal összetettebb egyegy ilyen nemzetiségi törekvés, nemzetiségi politika, mintsem csak a magyarországi 13 nemzetiségre gondolnánk.” Vagyis a magyarországi nemzetiségek részére biztosított valós jogok a legnagyobb előnyt Magyarországnak és a határon túli magyarságnak fogják hozni. Számunkra rendkívül örömteli, hogy ezt a korábbi és a mostani magyar parlament, a korábbi és a mostani magyar kormány is megértette, vallja, és ez irányítja a magyarországi, őshonos nemzetiségekkel kapcsolatos cselekedeteiket, döntéseiket. Isten tartsa meg jó szokásukat!

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága által felkért nemzetiségi képviselőként és egyben a bizottság elnökeként tájékoztatom önöket  ahogy alelnök úr már elmondta , hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága a kormány által előterjesztett B/2160. számú beszámoló tartalmával, valamint az Igazságügyi bizottság H/3606. számú vonatkozó határozati javaslatával egyetért és azt az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmersamkeit! (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces maximális időkeretben. Elsőként megadom a szót a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, Herczeg Tamás képviselő úrnak. Parancsoljon!

HERCZEG TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Szószólók! A nemzetiségek jogairól szóló törvényben foglalt kötelezettségeinek eleget téve a kormány elkészítette beszámolóját a hazánkban élő nemzetiségek helyzetére vonatkozóan a 2015-2017 közötti tárgyidőszak adatai alapján. A dokumentum sorra veszi a bolgárok, romák, görögök, horvátok, lengyelek, németek, románok, örmények, ruszinok, szerbek, szlovénok, szlovákok és ukránok magyarországi helyzetét.2010-ben Magyarország Kormánya úgy döntött, hogy a hazai közéleti ügyek folyamán aktív, szoros együttműködésre törekszik az országunk területén élő nemzetiségekkel. Az azóta eltelt éveket szemügyre véve talán joggal kijelenthető, hogy a nemzetiségek helyzete hazánkban fokozatosan javuló tendenciát mutat.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvénye szerint az országban élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. Magyarország Alaptörvénye tehát a hazai nemzetiségek egyéni és közösségi jogait alkotmányos szintű védelemben részesíti. E jogok érvényesülését pedig a nemzetiségek jogairól szóló sarkalatos törvény biztosítja.

Mindenképpen érdemes mintegy példaképpen kiemelni néhány igen fontos intézkedést a nemzetiségpolitika területén az elmúlt időszakot illetően. A Német Szövetségi Közigazgatási Hivatal az 1939. szeptember 1-je és 1956. április 1-je között német állampolgárságuk, illetve a nemzetiségük miatt kényszermunkára kötelezett személyek, 2015. november 27-ét követő elhalálozásuk esetén pedig hozzátartozóik részére kárpótlás igénylését tette lehetővé. Magyarországon az igényérvényesítés elősegítéséhez szükséges hatósági bizonyítvány kiállítását és az ügyhöz kapcsolódó segítségnyújtást előbb az Igazságügyi Hivatal, majd 2017. január 1-jét követően a Fővárosi Kormányhivatal mint kárpótlási hatóság végezte el. A magyarországi nemzetiségi önkormányzatok központi forrásból történő támogatását érintően fontos jogszabályi változás, hogy 2017. január 1-jét követően a támogatás feltételrendszerét és részletszabályait az éves központi költségvetésről szóló törvény tartalmazza, felváltva az eddigi kormányrendeleti szintű szabályozást.

A kormány biztosítja a nemzetiségek jogát az információkhoz való szabad hozzáféréshez, továbbá a tájékoztatáshoz és tájékozódáshoz, amelyeket anyanyelvükön működtetett tömegkommunikációs eszközök, médiaszolgáltatások és sajtótermékek támogatásával ér el.

(9.50)

Példaként említendő, hogy 2016. évi központi költségvetési törvény már 1 milliárd 599,7 millió forintnyi kiadási előirányzatról rendelkezett az említett cél támogatása érdekében. Az egyik legfontosabb tényező véleményem szerint, hogy a nemzetiségek az általuk képviselt kulturális autonómia megőrzése érdekében intézményhálózatot tartanak fenn. Ezen országos, valamint regionális szintű kulturális, oktatási és közművelődési intézmények fenntartására előirányzott keretösszeg, tehát az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatása a ’16-os 932 millió forint után 2017-ben már elérte az 1 milliárd 192,5 millió forintot, egy év alatt tehát körülbelül 260 millió forint a növekmény.

Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámoló által érintett tárgyéveket vizsgálva kijelenthető, hogy egyre több pályázat került kiírásra, ezekhez kapcsolódóan pedig egyre több költségvetési forrás került biztosításra a különböző értékmegőrző tevékenységeket folytató nemzetiségi civil szervezetek működésének támogatását, a nyelvi környezetben megvalósuló nemzetiségi táborok megszervezését, az anyaországokban biztosított pedagógus-továbbképző programok megvalósítását, valamint a nemzetiségi kultúra támogatását érintően is. A felsorolást természetesen még lehetne folytatni.

A nemzetiségi köznevelés és oktatás területén folytatódott a nemzetiségi tanulmányi ösztöndíjpályázatok meghirdetése, a nemzetiségi hagyományőrzés területén pedig a nemzetiségi színjátszás és előadó-művészeti tevékenység, a nemzetiségi kutatás, az anyanyelvű vallásgyakorlás, továbbá a múzeumi, könyvtári és levéltári szakterületek kiemelt támogatása.

A nemzetiségek és kisebbségek védelmének nemzetközi színterén Magyarország továbbra is aktív szerepet vállal. Példaként említendő hazánk és a különböző anyaországok által életre hívott kisebbségi vegyes bizottságok folyamatos működése, a határon átnyúló programok megvalósítása, valamint az Európai Unió, illetve egyéb nemzetközi szervezetek által megalkotott kisebbségvédelmi egyezményekhez való magyar csatlakozás. A kétoldalú államközi kapcsolatok viszonylatában pedig elmondható, hogy a magyar kormány képviselői és diplomatáink nemzetiségeink anyaországainak állami vezetőivel folyamatos megbeszéléseket és egyeztetéseket folytattak a hazai nemzetiségek ügyeit érintően.

Tisztelt Plenáris Ülés! Alaptörvényünk azt is kimondja, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. A helyi nemzetiségi önkormányzatok működését biztosító támogatás pedig automatikusan megilleti a működő települési és területi nemzetiségi önkormányzatokat. Az én városomban, Békéscsabán öt ilyen nemzetiségi önkormányzat működik: a szlovák, a roma, a román, a lengyel és a német. Sokszínű tehát a békési megyeszékhely nemzetiségi közélete, és ezek az önkormányzatok, ismerve munkájukat, elmondhatom, hogy megtalálták helyüket, szerepüket, feladataikat a város életében. Tegnap összegyűjtöttem a tavalyelőtti beszámolóikat, és ezeknek a lényegi pontjai tulajdonképpen éppen azt tartalmazzák, amit az előttem szólók általánosságban elmondtak, ezért ezekre nem térek rá külön-külön.

A kormány a nemzetiségek jogairól szóló törvény 150. §-a a) pontjában előírt beszámolási tevékenységének tehát eleget tett. Úgy vélem, a beszámoló a jogszabályokban meghatározott tartalommal és formában készült el, továbbá részletesen tájékoztatja az Országgyűlést a magyarországi nemzetiségek helyzetéről. A beszámolóban felvázolt eredmények megnyugtatóak, hiszen bizonyítékul szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a hazai nemzetiségek kulturális autonómiája, hagyomány- és értékmegőrző tevékenysége, illetve országos és regionális szintű képviselete továbbra is a kormányzat által folytatott politika kiemelt területeként jelenik meg.

Bízom benne, hogy a 2010-ben meghirdetett nemzetiségi politika hatékony és eredményes megvalósítása az elkövetkező években is folytatódni fog. Mindezek figyelembevételével a Fidesz képviselőcsoportja a beszámolót elfogadja, kérem tisztelt képviselőtársaimat, tegyék önök is ezt. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bencsik János képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka következik. Tessék!

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Szószóló Asszony! Szószóló Úr! Megtisztelő, hogy mindössze két nappal az eskütételem után az első képviselői felszólalásomat itt, önök előtt mondhatom el vezérszónoki felszólalás formájában, értékelve az elmúlt időszakban elvégzett munkát a nemzetiségek megmaradása érdekében.Egyesek talán úgy vélik, hogy a szűzbeszéd kevésbé alkalmas egy politikusi krédó megfogalmazására. A magyarországi nemzetiségek helyzete azonban, mint cseppben a tenger, tükrözi a többségi társadalom problémáit is. Lássuk tehát a kormányzat bizonyítványát a 2015-2017es időszakra vonatkozóan!

Ami az alapvetést illeti, a Jobbik az alapítása óta következetesen kiállt az őshonos hazai nemzetiségek jogainak biztosítása és bővítése, azaz a legszélesebb kulturális autonómia mellett. Szerintünk Magyarországnak minden észszerű eszközzel segítenie kell a hazai nemzetiségek kultúrájának, nyelvének és önazonosságának megmaradását. Mintaállammá válva példát kell mutatnunk a szomszédos államok politikusainak, akik a külhoni magyarságban sok esetben idegen elemet látnak, akit el kell üldözni, vagy ha ez nem megy, akkor be kell olvasztani a többségi nemzetbe. A magyarországi pártok és politikusok közös felelőssége, hogy bebizonyítsuk: az őshonos nemzetiségi közösségekre nem problémaként és veszélyforrásként tekintünk, hanem olyan értékként, amely többé, jobbá és gazdagabbá teszi hazánkat.

A Kárpát-medence kulturális sokszínűségének záloga az itt élő népeknek a megmaradása és gyarapodása. A Jobbik ezért is tekintette nagy sikernek, hogy korábbi javaslataink legalább egy részét megfogadta a kormánytöbbség, például a nemzetiségekről szóló 2011es törvény vitája során. Így kerülhetett a jogszabályba elődöm, Szávay István több javaslata is a kétnyelvű helység- és utcanévtáblák arányának javítására, a többnyelvű jegyzőkönyv-készítésre, az adott nemzetiség nyelvét beszélő közalkalmazottak kinevezésére, valamint hogy már 20 százalékos küszöbnél kötelező legyen a kétnyelvű ügyintézés.

Azt is kicsit saját ösztönzésünk sikerének és eredményének tartjuk, hogy létrejöhetett a nemzetiségi szószólóknak, illetve a kedvezményes nemzetiségi képviselőknek az intézménye, hiszen ez már 2010es választási programunkban is szerepelt. Igaz ez akkor is, ha a mi eredeti elképzeléseink  elsősorban diplomáciai és nemzetpolitikai szempontok alapján  minden nemzetiségnek biztosították volna valamilyen formában a teljes értékű mandátumot; erre most csak a német és a roma nemzetiségnek van lehetősége.

Örülünk annak is, hogy a tavalyi választáson Ritter Imre szószóló úr teljes értékű mandátumot nyert, és nemzetiségi képviselőként van most köztünk és vesz részt ennek a beszámolónak a tárgyalásán. Itt kell azonban megjegyeznem, rendkívül szerencsétlennek tartjuk, hogy a 2018-as országgyűlési választást követően a hazai németség képviselője a kormánypártok kétharmados többségének a biztosítékává vált az Országgyűlésben.

Ennél is szomorúbb Farkas Félix úr esete, aki a hétfői napon, szégyent hozva a szószólóság intézményére, úgy döntött, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnökét támadja nemtelen hazugságokkal, vélhetően a Fidesznek a megrendelésére, ahelyett, hogy mondjuk, szót ejtett volna Farkas Flórián esetéről, akinek másfél milliárdos csalás miatt kell most felelnie, ami egyébként nem vet túl jó fényt a cigány felzárkóztatási pénzek elköltése kapcsán, legalábbis ennek társadalmi megítélésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány elmúlt kilencéves nemzetiségpolitikájának vannak pozitívumai is. Soltész államtitkár úr említette itt a támogatások jelentős növelését, illetve feladatalapúvá tételét. Ezt a Jobbik üdvözli, szintúgy, mint a támogatások intézményi elkülönítését, amely egyébként szintén a Jobbik régi követelése volt. E logika mentén reméljük, hogy a jövőben a magyarországi cigányság helyzetéről is külön beszámoló születik majd.

A jelentésből viszont látványosan kimaradtak a pályázati késések, az adott évre szánt támogatások kifizetésére ugyanis általában nyárig várni kell, így a nemzetiségi civil szervezetek nagyon nehezen tudnak tervezni.

(10.00)

Reméljük, hogy az átszervezés ezt a problémát orvosolni tudja majd, bár vannak kétségeink, hiszen február közepe van, és a szervezetek jelenleg még a támogatói okiratokat sem kapták meg.

Tisztelt Országgyűlés! Beszélnünk kell a hiányosságokról is, amelyekben sajnos az előttünk lévő beszámoló bővelkedik. Miközben az összes magyarországi nemzetiség a nyelvvesztést eredményező folyamatok megállításán és megfordításán dolgozik, ebben a beszámolóban mindössze egy helyen olvashatunk erről, és szintén hiányoznak, illetve elhallgatásra kerülnek azok a migrációs folyamatok, amelyek következtében például a hazai német nemzetiségű fiatalokat a nyelvtudásuk miatt mára tömegével szívják fel a kormányzat által agyontámogatott multik elsősorban Ausztriában és Németországban.

A közel egymillió elvándorolt magyar állampolgár között, akik ma külföldön keresik a boldogulásukat, bizony nagyon sok nemzetiségi állampolgárt is találunk. Bizonyára nem szolgálja az ő hazatérésüket az a rabszolgatörvény sem, amelyet önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, decemberben botrányos körülmények között, házszabályellenesen áterőszakoltak a parlamenten. Mint ahogy az a vadkeleti tempó sem túl kecsegtető, amelyben mostanra a multinacionális cégek vezetői leszámolnak szakszervezeti vezetőikkel, mint ahogy történt az nemrég Esztergomban. Fogalmazzunk világosan: azért merik ezt megtenni, mert önök fittyet hánynak a munkavállalói jogok látványos lábbal tiprására, pedig túlóra helyett csak tisztességes béreket kéne fizetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a beszámoló nem tesz említést arról, hogy a nemzetiségek számára finanszírozott programok, pályázatok mennyire járulnak hozzá az adott nemzetiségi közösségek gyarapodásához. Ennek kapcsán semmilyen monitoringtevékenységnek nem találjuk nyomát, pedig azt gondolom, hogy egy ilyen elkészítése mindenki számára hasznos lenne.

Ritter képviselő úr is említette, és mi is örömtelinek tartjuk azt a folyamatot, hogy a nemzetiségi önkormányzatok egyre több helyen vesznek át köznevelési intézményeket; náluk jobban, azt gondolom, senki sem tudhatja, hogy az adott nemzetiségi közösségnek milyen oktatási tananyagra és milyen módszertanra van szüksége. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaljuk, hogy az átadás-átvétel több helyen akadozik, mivel a helyi önkormányzatok sokszor nem kívánják átengedni ezeket az intézményeket, ahol pedig már átengedték őket, ott fenntartási gondok is vannak. Ennek oka pedig, hogy a kormány arra már nem gondolt, hogy a többletfeladatokhoz többletforrást is biztosítson. Minderről egyébként szintén nem olvashatunk egy sort sem az előttünk lévő jelentésben.

Mint ahogy nem olvashatunk arról sem, hogy az oktatási rendszer minden szintjén óriási a hiány a szakképzett pedagógusokból. Van olyan település az országban, tisztelt képviselőtársaim, ahol nettó félmillió forintért sem találunk olyan szakképzett, német nyelven tudó óvónőt vagy dajkát, aki el tudná látni ezt a munkát. Nagyon kíváncsiak lennénk az ezzel kapcsolatos kormányzati cselekvési tervekre, már ha vannak.

Brenner Koloman képviselőtársam nemrég felhívta a figyelmüket arra, hogy e téren a nemzetiségi pótlék 30 százalékos emelése vélhetően nem fogja megoldani a problémát. Egyébként a probléma hasonló a többségi iskolákban tapasztalható tanárhiányhoz, ami úgy valósul meg, hogy a gyakorlatban sokszor már harmadéves egyetemista hallgatókat örömmel látnak, különösen a nyelvi és a természettudományos szakterületeken, és ez nemcsak a vidéki iskolák problémája, hanem itt a fővárosban is ezzel szembesülnek sok helyen. Ez ügyben tehát fontos volna a párbeszéd, a nemzetiségi önkormányzatokkal való egyeztetés, illetve a csereprogramok kiterjesztése.

Tisztelt Országgyűlés! Szólni kívánok a népszámlálás eredményeiről is. Soltész államtitkár úr említette, és a Jobbik részéről üdvözöljük, hogy a 2011es adatok alapján szinte minden hazai nemzetiség lélekszámában növekedett, bár már akkor is felhívtuk a figyelmet azokra a furcsaságokra, hogy például a jászsági románok lélekszáma 10 év alatt 320 százalékos növekedést mutatott, holott vélhetően a valóságban valószínűleg az Erdélyből származó és egyébként románul is tudó magyarok száma gyarapodott. Rétvári Bence államtitkár úr akkor ezt tagadta, ám a 2016-os mikrocenzus adataiból ma már egyértelműen kiderül, hogy igaza volt Szávay István volt képviselőtársunknak, és valóban az történt, hogy a kérdezőbiztosok sok esetben pusztán a nyelvismeret alapján, anélkül, hogy erre külön rákérdeztek volna, megállapították önkényesen a nemzetiségi hovatartozást. Ugyanez történt egyébként a német iskolákban tanuló, a németországi ismerősökkel rendelkező fiatalokkal, akik egyébként nem tartoztak a német nemzetiséghez sem. Ezért is támogatjuk mi, a Jobbik ennek a kérdésnek a kötelező feltételét.

Az Országgyűlés egyébként tavaly év végén fogadta el a 2021es népszámláláshoz kapcsolódó jogszabályokat. Többen jogosan kritizálták, hogy a nemzetiség megadása esetén nem lesz biztosított a névtelenség, legalábbis itt a törvény nem fogalmaz világosan. A Jobbik részéről mi csak remélni tudjuk, hogy az anonimitás megmarad, hiszen például a hazai németség fő sorstragédiája, az elűzések és a kitelepítések szintén név szerinti népszámlálási adatok alapján zajlottak, és ez az emlék főleg az idősebb korosztályban ma is élénken él, és ez ezt az idősebb korosztályt egyébként félelemmel és szorongással tölti el.

A 2021es népszámlálás kapcsán ugyanakkor ismét javasoljuk, hogy a 13 elismert hazai nemzetiség mellett mindenkinek legyen lehetősége szabadon megvallani etnikai hovatartozását. Csakis így kaphatnánk valós képet a hazánkban élő egyéb nemzetiségekről, például az itt élő kínaiak, oroszok vagy éppen a közel-keleti népcsoportok valós lélekszámáról. Bár ha jobban belegondolunk abba, hogy az elmúlt években a Fidesz-kormány 64 ezer bevándorlót és kötvényes migránst engedett be az országba szervezetten és nagyrészt titokban, akkor természetesen megértjük, hogy az önök számára ezek a statisztikák kínosak vagy inkább elkerülendőek.

Tisztelt Képviselőtársak! Végezetül szeretnék felvetni néhány olyan ügyet is, amelyet az előttünk fekvő beszámoló ugyan nem taglal, ám a jövőben érdemes lenne foglalkozni vele. Ilyen a Minority SafePack kisebbségvédelmi egyezmény is, amely elsősorban a külhoni magyarság számára fontos, de érdemes lenne azt is vizsgálni, hogy nincse Magyarországnak ennek kapcsán további teendője.

Nem mehetünk el a határ menti települések ügye mellett sem, ahol évről évre növekszik a szlovák, román, ukrán és ruszin ajkú lakosság száma, illetve aránya is. Érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon ade ez pluszmunkát a magyar államnak például Rajkán vagy éppen Ártándon. Már csak azért is fontos lenne ezt megvizsgálni, hogy a kölcsönösség elve alapján lehete lépni, nyilvánvalóan akkor, ha az adott településeken élő közösség részéről erre igény mutatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Békés megyei, szlovák felmenőkkel rendelkező, evangélikus vallású család leszármazottjaként fontosnak tartom, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük a magyarországi nemzeti közösségek gyarapodását és megmaradását. A nemzeti ellenzék képviselőjeként arra kérem önöket, hogy lépjünk túl a XX. századi etnikai gyűlöletkeltésen, temessük be közösen azokat az árkokat, amelyeket két világégés, egy ország több részre szakadása és a megosztásunkra törekvő nagyhatalmi játszmák hagytak maguk után. A XXI. századba az út a jogkiterjesztésen és a meglévő jogok betartatásán és hatékonyabbá tételén keresztül vezet.

Az előttünk fekvő beszámolót ezért, minden hiányossága ellenére, amit felsoroltam, mi a magunk részéről  a Jobbik  támogatni fogjuk, és reméljük, hogy legalább ebben a témában, ha másban nem is, de legalább néha megfogadják a javaslatainkat és az észrevételeinket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi László képviselő urat, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokát illeti a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Nemzetiségi Képviselő Úr! Tisztelt Nemzetiségi Szószólók! Kedves Államtitkár Úr! A most ismertetett beszámoló a 2015. február és 2017. február közötti kétéves időtartamra vonatkozóan mutatja be a nemzetiségek helyzetében bekövetkezett változásokat, illetve a kormánynak a nemzetiségek helyzetének javítására, a nemzetiségi törvényben biztosított jogaik széles körű érvényesülése érdekében tett intézkedéseit.

(10.10)

Itt zárójelben köszönöm meg Ritter Imre képviselőtársamnak a fejtegetését és kifejtését a „kisebbség” és a „nemzetiség” fogalmáról; azt gondolom, itt óriási változás valósult meg az elmúlt nyolc évben.

Magyarország nemzetiségpolitikája az Alaptörvényből fakad, amely mind a preambulumában, a Nemzeti hitvallásban, mind a normaszövegében rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. A XXIX. cikk szerint minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos, illetve megyei önkormányzatokat hozhatnak létre, továbbá a nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, valamint a helyi és országos önkormányzataik megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg, azaz a magyar állam alkotmányosan biztosítja mind az egyéni, mind a közösségi jogok érvényesülését hazánkban.

Tisztelt Ház! A beszámolóból is jól kitűnik, hogy az előbb elhangzottak teljes biztosításával és támogatásával mennyire központi helyet foglalnak el nemzetiségeink hazánk életében, és az is látszik, hogy kormányunk nemzetiségpolitikai elképzelései, céljai és a célok végrehajtását elősegítő struktúra a kor követelményeihez alkalmazkodik, és a múltbéli hagyományokhoz hűen került kialakításra. A beszámoló a tárgyalt két év változásaihoz kapcsolódóan szükség szerint ismerteti az aktuális nemzetpolitikai helyzet kialakulásában szerepet játszó korábbi, illetőleg közelmúltbeli előzményeket is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kiemelendő, hogy a társadalmi párbeszéd hatására tovább fejlődtek a nemzetiségek kultúrájának, anyanyelvének megőrzését és fejlesztését biztosító jogszabályi keretek. A nemzetiségpolitika jogszabályi hátterének felülvizsgálatával párhuzamosan sor került a terület finanszírozásának erősítésére és újragondolására, a stabil és kiszámítható finanszírozás olyan igénye ugyanis a közösségeknek, amit a kormányzat tiszteletben kívánt tartani és tiszteletben kíván tartani a jövőben is. Ennek eredménye, amint ezt hallhattuk, hogy 2010 óta kiemelkedő mértékben nőnek a nemzetiségi önkormányzatok és intézményeik működésére szánt központi források. A nemzetiségpolitikára fordított központi források a kulturális, a kutatási és a civil területen is biztosítottak.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években a nemzetiségi közösségi élet reneszánszát éli Magyarországon. Különleges és szinte példátlan, hogy úgy alakítottuk ki a nemzetiségi közösségek számára a kulturális, esetenként a közigazgatási autonómiát és intézményrendszert, hogy közben a sokrétű nemzetiségi civil tevékenységet is kiszámíthatóan és hathatósan támogatja a kormány.

Személyesen is megtapasztalhattam és megtapasztalhatom ezt a virágzó nemzetiségi tevékenységet a választókerületemben, ahol mind a cigány, mind a horvát nemzetiségi közösségek rendkívül színes, hasznos és jövőépítő munkát, tevékenységet végeznek. Csak az elmúlt négy esztendőben ezen közösségek kormányzati támogatása megduplázódott. Számtalan identitásmegőrző, kulturális, hitéleti, közösségépítő és szakmai programot valósítottak és valósítanak meg, aminek következménye a nemzetiségi identitás megerősítése és a társadalmi integráció megvalósulása. Napi szintű együttműködés alakult ki a többségi és nemzetiségi közösségek között, illetve a különböző nemzetiségi közösségek között, ami, úgy gondolom, a mindennapi együttélést erősíti, segíti és támogatja.

Külön kiemelném, illetve példaként hoznám a „Biztos kezdet” házak programot, illetve a tanodaprogramot, amelyek mind-mind hathatósan segítik a cigány nemzetiségi közösségek életét.

Tisztelt Ház! Fontos leszögezni, hogy a hazai nemzetiségi politikánk kezdettől fogva és ma is példát mutat szomszédainknak és a kelet-középeurópai országoknak egyaránt. Kettős céllal és motivációval történik mindez: egyrészt a Kárpát-medence és Magyarország történelmi öröksége miatt országunk etnikai összetétele rendszerint vegyes képet mutatott, így létszükséglet volt a békés, termékeny, közös jövőképpel rendelkező együttélés; másrészt viszont a minket körülvevő országoknak a hazánktól elcsatolt területein élő magyar nemzeti közösségek jövője szempontjából is rendkívül fontos a példamutató nemzetiségitörvény-alkotás és támogatás. Ezért azt gondolom, létkérdés, hogy jó és élhető példával járjunk elöl ezen a téren.

Összességében elmondható az, hogy az ismertetett anyag jól mutatja be a rendkívül sokrétű intézményesített támogatási rendszerünket, a sokszínű igazgatási, kulturális, oktatási, hitéleti, közösségi és civil intézményrendszert, amelyet az állam, a kormány támogat, fenntart és folyamatosan fejleszt, és bízunk abban, hogy ez a nemzetiségi politika az elkövetkezendő időszakban is tovább fog folytatódni és tovább fog erősödni. Ezúton szeretném megköszönni a nemzetiségi közösségeink vezetőinek, tagjainak, az önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek az aktív tevékenységét és lelkesedését.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. A KDNP képviselőcsoportja támogatja és elfogadásra javasolja ezt a beszámolót, és ezt is kéri minden más frakciótól. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, az MSZP vezérszónoka következik. Parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A beszámoló általánosságban ismerteti a magyarországi nemzetiségek helyzetét. A beszámoló a demográfiai és nyelvi adatok és tendenciák ismertetésétől kezdve a nemzetiségi jog érvényesítését szolgáló szabályozás ismertetésén és költségvetési támogatásán át a nemzetiségi oktatás és kultúra helyzetének ismertetéséig részletes, számokkal és adatokkal alátámasztott áttekintést ad, és szerintem ennyit is szeretnék mondani a beszámolóról.Néhány mondatot röviden a kormánypárti politikusok vezérszónoki hozzászólásaiban, bizottsági jelentésében és államtitkár úr expozéjában elhangzottakról hadd mondjak.

Egyetlenegy területet szeretnék kiemelni az államtitkár úrra reagálva. Ő hosszan ecsetelte, hogy a magyarországi roma nemzetiség helyzetének javításáért az oktatáson keresztül mi mindent tett az elmúlt időszakban az Orbán-kormány. Elfelejtette azokat az adatokat megemlíteni, államtitkár úr, hogy több mint ötszáz olyan iskola van ma Magyarországon, ahol szegregált oktatásban részesülnek a gyerekek, és ez kimondottan a roma gyerekeket érinti. Ez ötszáz oktatási intézmény, drasztikus emelkedésnek lehettünk tanúi az elmúlt időszakban, drasztikusan nőtt Magyarországon azoknak az oktatási intézményeknek, iskoláknak a száma, ahol szegregált oktatásban részesülhetnek a gyerekek. 2016-ban az Európai Bizottság ezért eljárást indított Magyarországgal szemben, és több per zajlik a szegregált oktatás miatt a magyar kormány, Magyarország ellen.

A Magyar Tudományos Akadémia tavaly egy jelentést készített, amelyben megállapította, nemhogy csökkent volna Magyarországon a szegregáció, hanem drasztikusan növekszik évről évre. Azt látjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia az elmúlt években több olyan jelentést adott ki, amely komolyan bírálta a magyar kormány tevékenységét, ennek meg is lett a következménye, láthatjuk az elmúlt hetekben történt eseményeket.

Ha ezt a beszámolót elolvassuk és meghallgatjuk az önök felszólalásait, akkor azt gondolhatnánk, hogy ma Magyarországon minden rendben van a nemzetiségeket érintő kérdésekben is, de nem beszélünk közben az elvándorlásról, nem beszélünk a lakhatás problémáiról, nem beszélünk a tavaly decemberben botrányos körülmények között elfogadott rabszolgatörvénytől, a 400 óra túlóráról, ami minden magyar állampolgárt és benne a nemzetiségi dolgozókat is érinti.

(10.20)

Nem beszélünk az egészségügy helyzetéről, és pontosan, amikor az egészségügyről beszélnünk kellene, akkor nagyon fontos megemlítem, hogy tegnap látott napvilágot az az újabb adat, hogy majdnem százzal nőtt azoknak a háziorvosi körzeteknek a száma, amely tartósan betöltetlen. Nem tudják ellátni a megüresedett háziorvosnak azon gondját, hogy nagyon gyorsan lehetne ma Magyarországon. (Sic!) És főleg vidékről beszélünk, és ha vidékről beszélünk, akkor itt megint ki kell emelni a hátrányos helyzetű lakosság helyzetét. Körülbelül ma, akkor kimondhatjuk, hogy 600 ezer olyan magyar honfitársunk van, aki napi szinten nem tud alapvető egészségügyi ellátást igénybe venni. Államtitkár úr erről sem beszélt.

Azt gondolom, hogy ma Magyarországon, ha a magyar parlamentbe bejövünk, akkor azt látjuk, hogy felszólalnak a kormánypárti képviselők, minden rendben van, minden nagyon szép, minden nagyon jó, közben meg azt látjuk, hogy Magyarországon az egyik legnagyobb probléma, hogy iszonyúan magas a korrupció, az állami korrupció, a Fidesz-KDNP-kormányhoz köthető korrupció, nem beszélünk az elvándorlásról, nem beszélünk az egészségügy helyzetéről, nem beszélünk a rabszolgatörvényről, vagyis a kormánypárti képviselők nem beszélnek, és lényegében elbeszélés zajlik a magyar Parlament falai között.

Én azt gondolom, hogy erről többet nem is lehet mondani. Addig, amíg ez a magyar parlament szokása, azt gondolom, felesleges vitatkozni bármilyen törvényről. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Arató Gergely képviselő urat, a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja vezérszónokát illeti a szó. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, kevés olyan kérdés van ebben a Házban, ahol az elvi alapok tekintetében nincsen vita az ellenzék és a kormány között. Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy a magyarországi nemzetiségek államalkotók, hogy olyan részesei a magyar nemzeti közösségnek, amelyek gyarapítják, gazdagítják országunkat, és hogy a nemzetiségek által gyakorolt jogok azok jogok és nem adományok, azok olyanok, amelyek nemzetiségi honfitársainkat megilletik, amelyek járnak nekik, és amelyek biztosítása mindannyiunk közös kötelessége. Egyetértünk tehát az alapelvekben, van azonban vitánk jó pár területen a gyakorlatban, a megvalósításban, s azért hadd tegyek egy csöndes megjegyzést az alapelvek kapcsán is.Mennyire hiteles attól a kormányoldaltól az, hogy a nemzetiségeket valóban partnernek, valóban a nemzet részének tekinti, amelyik egyébként szitokszóként használja a sokszínűséget, amelyik arról beszél, hogy Magyarország maradjon magyar ország? Ebben hol van a helye a nemzetiségeknek, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház?

De tételezzük föl, hogy valóban megvan a jó szándék, tételezzük föl, hogy a kormány valóban tiszteletben kívánja tartani a nemzetiségek jogait. Azt szeretném önöktől kérni, hogy ne tegyenek úgy, mintha ez valamilyen kegy lenne. Úgy beszélt itt államtitkár úr és úgy beszéltek itt a kormánypárti képviselők, mintha a kormány valami hihetetlen jótéteménye lenne az, hogy biztosítják a nemzetiségeknek azt, ami jár nekik.

Tisztelt Ház! Ezek olyan jogok, amelyeknek a gyakorlása megilleti az Alaptörvény és az emberi jogok európai egyezménye alapján a nemzetiségeket, a nemzetiségekhez tartozó honfitársainkat. Most lehet persze játszani a számokkal, és mondjuk, elmondani azt, hogy mennyivel több most a támogatás, merthogy az, ami korábban normatívan járt a nemzetiségeknek, a nemzetiségi iskoláknak, azt most direktben juttatják el nekik, de ez a tényen nem változtat. Helyes és jó, hogyha a jó nemzetiségi feladatok támogatására jut elég forrás, helyes és jó, hogyha a nemzetiségi feladatok, a nemzetiségi intézmények gyarapodnak, ha a nemzetiségek kulturális élete élénk, de ez nem valamilyen kormányzati kegy. Ez olyan dolog, amit nekünk közösen kell biztosítanunk a nemzetiségek számára, olyan mértékben, amilyen mértékben erre lehetőségünkből és erőnkből telik.

Mindig lenyűgöz, különösen egy ilyen műfajában viszonylag száraz beszámoló esetén, ha a kormánynak van humorérzéke, még akkor is, ha ez egyfajta szomorú, keserű feketehumor, mert alig tudom másnak tekinteni azt, mint humornak, amikor Soltész államtitkár úr arról beszél, hogy milyen hihetetlen erőfeszítéseket tesz a kormány a szegregáció, a roma gyerekek szegregációja ellen. Az a kormány, amelyik perben áll mindenkivel, aki kifogásolja a szegregációt, az a kormány, amelyiknek a minisztere tanúskodott a bíróságon, és elmondta, hogy micsoda szükség van a szeretetteljes szegregációra; az a kormány, amelyik arra hivatkozva vette kezébe az önkormányzati iskolarendszert, arra hivatkozva vette el az önkormányzatoktól az iskolákat, hogy így most majd mód lesz arra, hogy az esélyegyenlőségi, diszkriminációmentes szempontok érvényesüljenek az oktatásban, majd nem megszüntette vagy csökkentette a szegregációt, hanem éppen ellenkezőleg, megnövelte és kiterjesztette. Erre képviselő asszony mondott számszerű példákat, ezeket nem ismételném meg.

Nagyon árulkodó volt az, amikor államtitkár úr vagy éppen Szászfalvi képviselő úr, mondjuk, az Útravaló-programmal dicsekszik, amikor a tanodákkal dicsekszik, amikor az esélyteremtő intézkedésekkel dicsekszik, csupa olyan intézkedéssel, tisztelt képviselőtársaim, amelyeket az önök által megvetett és támadott Gyurcsány-kormány indított el és a parlament korábbi többsége szavazott meg és támogatott, amelyikre az általunk tervezett uniós költségvetési időszakban jutottak források, és amelyekről önök csak negatívan nyilatkoztak eddig. Lehet ezekkel persze dicsekedni. Önök leginkább azt tették ezekkel a programokkal, hogy egyrészt kiszorították belőlük a civileket, másrészt folyamatosan lebegtették ezeknek a finanszírozását, és jelentős mértékben tönkretették ezeket a programokat. Nincs okuk tehát arra, hogy ezekkel a programokkal dicsekedjenek, pontosabban van, mert ezek közös eredményeink, hogy vannak, csak akkor említsék meg, hogy ez nem az önök kormányának az ötlete, javaslata és érdeme, hanem önök ellen kellett ezeket megvalósítani.

Tudja, mi az önök programja? Az a program, ha jól emlékszem, az „Út a munkához” program, amelyiknek ügyében öt különböző nyomozás zajlik a roma önkormányzat háza táján. Na, ez az önök programja, ezzel büszkélkedjenek, ezzel számoljanak el a parlamentben, hogy mire költötték azt a pénzt, amit a romák helyzetének javítására és felzárkóztatására kaptak! Azzal dicsekedjenek, hogy hogyan korrumpálták és verték szét a roma önkormányzati rendszert, erről beszéljenek egy ilyen beszámolóban, ne csak a szépről meg a jóról, a valóságról is beszéljenek! Azt kell mondanom, hogy ennek a kormánynak a romapolitikája a lenyúlás politikája, az nem a roma emberekről szól, nem a roma gyerekekről szól, ez a politika csak arról szól, hogy hogyan juttassák el baráti zsebekbe azokat a forrásokat, amelyeket az Európai Uniótól egyébként még az előző időszakban mi harcoltunk ki a roma emberek felzárkóztatására és támogatására.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy miközben kétségkívül vannak nagyon fontos eredmények a nemzetiségek esetében, és mindannyian hálásak lehetünk a nemzetiségi önkormányzatoknak azért a munkáért, amit végeznek, a legnagyobb magyarországi nemzetiségi kisebbség vagy nemzetiség, a romák esetében ez nem érvényes, ez nem igaz. Azt gondolom, hogy itt lenne az ideje, hogy érdemben szembenézzünk a magyarországi romák helyzetével, hogy beszéljünk róla, hogy folytassunk erről érdemi vitát.

Jól látszik, hogy sok minden, amivel önök próbálkoztak, és sok minden, amivel mi próbálkoztunk korábban, nem hozta meg azokat az eredményeket, amiket vártunk tőle. Naponta halljuk ma is azokat az elképesztő és felháborító diszkriminációs eseteket, amikor például nem engednek be egy szórakozóhelyre roma származású vagy roma származásúnak vélt embereket. Ez ellen a kormány nem tesz semmit, ez nem érdekli a kormányt. De nem érdekli az sem, hogy például az önök elhibázott oktatáspolitikája, a tankötelezettség leszállítása, az érettségit adó középiskolák gyengítése, a szakképzési intézményrendszer szétverése milyen hatással van arra, hogy a magyarországi romák mennyire tudnak sikeresen bekapcsolódni a munkaerőpiacra. Nem érdekli önöket az, hogy a közmunkarendszer, ami szintén sok romát érint, hogyan tartja a szegénység csapdájában ezeket az embereket. Ez mind nem érdekli önöket.

(10.30)

Én azt javaslom, hogy térjünk vissza erre a kérdésre akár itt a parlamentben is. Vitassuk meg azt, hogy mik a tapasztalatai az elmúlt húsz évnek, mit lehetne tenni, mert, értsék meg, nekem sem az a szándékom, hogy ebben a dologban most a kormányt üssem, őszintén szólva adnak önök erre számos remek okot ezen kívül is. Nem az a szándékom, hogy bebizonyítsam azt, hogy önök mennyire inkompetensek és sokszor tisztességtelenek ebben az ügyben. Van számos alkalom, amikor ezt be tudom bizonyítani más témákban is. Majdnem azt mondom, hogy ez túl fontos dolog ahhoz, hogy kormányellenzék szemüvegen keresztül szemléljük.

Én azt javaslom, hogy folytassunk erről érdemi vitát a társadalomban, és vonjuk be például azokat a roma szereplőket, akik szerint a roma önkormányzati rendszer ebben a formájában nem váltotta be a hozzáfűződő reményeket, és más intézményrendszerre van szükség a magyarországi romák képviseletében. Vonjuk be a civil társadalmat, vonjuk be azokat a kutatókat, akik ezzel a területtel foglalkoznak, és akik például otthagyták az önök antiszegregációs kerekasztalát, amikor kiderült, hogy ennek a célja nem az antiszegregáció, hanem csak az, hogy el lehessen dicsekedni néha vele a parlamentben.

Én azt javaslom, hogy keressünk ebben közös megoldást, találjuk meg azokat a formákat, ahol meghallgatják, meghallgatjuk nemcsak az egyetértő, hanem a kritikus véleményeket is, ahol végre egyszer a kormány szembenéz azzal, hogy micsoda szégyent jelent Magyarországnak az, hogy az Európai Unió kénytelen kötelezettségszegési eljárást folytatni Magyarország ellen azért, mert az oktatás területén nem tiszteli a roma gyerekek jogait. Beszéljük meg ezeket a dolgokat, keressünk ezekben a dolgokban megoldásokat! Ez túl komoly dolog ahhoz, hogy ilyen sima kormányzati sikerpropagandával le lehessen rendezni.

S hadd mondjak még egy dolgot a nemzetiségek jogairól, és arról, hogy mennyire érezhetik magukat biztonságban. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk azt, hogy Magyarországon van egy egyébként szerintünk is jó minőségűnek tekinthető, több ciklus, több kormányzat munkájaként kialakult jogi szabályzás a nemzetiségek tekintetében. Van egy olyan jogi szabályozás, ami valóban, ahogy megy előre az idő, egyre inkább megtelik tartalommal, és azt kell mondanom, hogy ezen a területen nincs okunk a bírálatra és nincs okunk a kritikára, halad előre a nemzetiségi autonómia, az ehhez tartozó kulturális intézményrendszer kiépülése. Ezt mindenképpen pozitívumként értékelem.

De mennyire érezhetik biztonságban a nemzetiségek a jogaikat, ha Magyarországon négymillió munkavállaló jogait egy képviselői indítvánnyal, érdemi vita nélkül, a parlamenti vitát megakadályozva el lehet venni? Ha ki lehet hagyni a szakszervezeteket a munkáltatók jogairól szóló vitában, akkor mennyire érezhetik biztonságban a nemzetiségek a jogaikat? Mennyire kell arra számítaniuk, hogy ha majd az lesz az üzleti érdek vagy az lesz a politika szándék, akkor újra lesz majd egy-két fideszes képviselő, aki be fogja terjeszteni törvényjavaslat formájában az ő jogfosztásukat is, és lesz egy fideszes és KDNP-s többség, amely ezt a parlamenti szabályokon keresztülgázolva is meg fogja szavazni, ha ez a megrendelés? Ha egy országban nincs jogállam, akkor mindenkinek a jogait megsérthetik. Ha egy országban nincs jogbiztonság, akkor senkinek a jogai nincsenek biztonságban.

Mi azt követeljük, hogy töröljék el a rabszolgatörvényt, szüntessék be azt a fajta jogalkotást, amely bármely társadalmi csoportot bármikor egy-két hét alatt megfoszthat a jogaitól. Ezt követeljük, mert ez az érdeke minden magyar embernek, ez az érdeke minden európai hazafinak, ez az érdeke az országnak és ez az érdeke a nemzetiségeknek is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces felszólalásra van lehetőség. Ezzel kíván élni először a DK képviselője, László Imre képviselő úr. Parancsoljon!

DR. LÁSZLÓ IMRE (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyem és Uraim! Mintegy másfél hónappal ezelőtt Bajkai képviselőtársammal egyetemben Brüsszelben egy konferencián vettem részt, ami a roma lakosság integrációjával, annak a problémakörével foglalkozott. Nem arról akarok most beszámolni, hogy túlzott optimizmusra nincs lehetőségem, hogy ennek a konferenciának a tanulságairól beszámoljak, hanem volt egy olyan adat, ami orvosként nagyon megütött. Ez egészen pontosan úgy szólt, hogy a roma lakosság átlagéletkora a nem roma lakosságénál 12 évvel alacsonyabb. Tudom, ennek nagyon bonyolult a háttere. Nem is kívánok ebbe belemenni, csak az egészségügy vonatkozásában, és szabad legyen itt két tényezőt is megemlíteni.Az, hogy saját magunk mennyire érzünk felelősséget annak érdekében, hogy orvoshoz forduljunk, tudjuk, ez meglehetősen alacsony. Azt is tudjuk, hogy a roma lakosság esetében még alacsonyabb. De elhangzott az MSZP vezérszónoka részéről, hogy bizony 400 fölé emelkedett, 422 a betöltetlen háziorvosi praxisok száma, ami egészen pontosan 630 ezer ember alapellátását teszi bizonytalanná. Ez az egyik dolog. Ha ezt nem oldjuk meg, akkor gyakorlatilag nagyon komoly problémák lesznek.

A másik. Nemzetközi kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a különböző terhelések hatására a szervezet ellenállóképessége csökken. Ez a fizikai terhelésre is vonatkozik. Itt a 400 óráról van szó, a túlóratörvényről, ami egyértelműen ezt fogja kiváltani, hogy ez a 12 év, nem tudom, még mennyivel meg fog fejelődni.

A kettő percem sajnos letelt, úgyhogy köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Ritter Imre szószóló, képviselő úr, parancsoljon!

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Köszönöm szépen. Nem kívánom államtitkár úr kenyerét elvenni a válaszadással, de három dologra röviden hadd válaszoljak.Egyrészt Bencsik János képviselő úrnak arra vonatkozóan, hogy a kétharmados többség biztosítékát adom. Amikor a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata 2017 áprilisában eldöntötte, hogy stratégiai kérdés, hogy parlamenti képviselőnk legyen a parlamentben, a legélesebb dolog nyilván az volt, hogy hogy fogunk a leendő képviselői szavazati jogunkkal élni. Az országos önkormányzat közgyűlésével többször átbeszéltük, majd valamennyi parlamenti frakcióval még 2017 nyarán, a ’18-as választás előtt egy évvel, hogy a parlamenti képviselői mandátummal járó szavazati joggal főszabályként a nemzetiségi kérdésekben nyilvánvalóan a nemzetiségek érdekei szerint, a nem nemzetiségi kérdésekben pedig, amennyiben a leendő és mindenkori magyar kormány olyan nemzetiségpolitikát csinál, amelyről mi, magyarországi nemzetiségek úgy ítéljük meg, hogy ez számunkra jó és ezzel előre tudunk lépni, úgy a mindenkori kormány mellett fogunk szavazni, főszabályként. Ezt egy évvel a választás előtt mondtuk, és ezt akkor is tartottuk volna, ha bármilyen végeredménye van a választásnak, mert a lényeg utána az, hogy milyen nemzetiségpolitikát csinál az adott kormány. Ezt szeretném leszögezni.

Tudom, képviselő úr újonnan van a parlamentben, és a Jobbik részéről, akikkel ezt tavaly végigbeszéltük, a Jobbik vezetői, illetve a nemzetiségi referensei, az Staudt Gábor és Szávay István volt, nincsenek már a Jobbikban és nincsenek is a parlamentben, de ezt szeretném mindenki előtt, aki erről nem tudott volna, világossá tenni. Tehát ez nem az én személyes döntésem, ez a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata közgyűlésének másfél évvel, két évvel ezelőtti döntése. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Csárdi Antal képviselő úr, LMP.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kérdezzem meg szószóló urat, hogy jól érteme: akkor, ha a kormány egy helyes és szimpatikus kormányzást folytat a nemzetiségek érdekei mentén, akkor meg lehet szavazni egy rabszolgatörvényt? Nem látom az összefüggést, és csak egy ilyen tiszteletteljes kérdésem lenne, egy költői, hogy vajon mennyiben függnek össze az egyéb döntések a nemzetiségi döntésekkel, illetve lehete ezt egyben kezelni vagy sem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Farkas Félix szószóló úr, parancsoljon!

FARKAS FÉLIX nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon örülök neki, hogy így a vitában mindenkinek nagyon fontos a romakérdés. Akkor kellett volna, és az MSZP-s képviselőhöz beszélek, amikor önök kormányoztak. Akkor a romák nagy többsége nem dolgozott, mert nem volt munkájuk. (Közbeszólások az ellenzéki sorokból.) A mostani időszakban, tisztelt képviselő úr, a romák nagyon nagy hányada munkából él.

(10.40)

Nagyon sok roma vállalkozó elmegy otthonról, hogy munkát végezzenek bárhol az országban. Képesek autóba ülni, elmenni, és dolgoznak, azért, hogy a családjukat el tudják tartani. Akkor is így lett volna, ha önök biztosítanak nekik lehetőséget.

A jobbikos képviselőnek is nagyon fontos most a sokszínűség, a nemzetiségek sokszínűsége, azzal az ideológiával, amit önök éppen képviselnek? (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Az számomra nem valós (Dr. Varga-Damm Andrea: Szerencsére a romák nem úgy gondolkodnak, mint ön!  Szászfalvi László: Hallgassuk meg a másikat!), mert akkor, amikor 1991-ben, amit elmondtam hétfőn a parlamentben, az önök pártjából valaki (Közbeszólás a Jobbik soraiból: 1991?) elment és bántalmazott egy mozgássérültet… (Dr. Varga-Damm Andrea: Akik ebből élnek?) Nem, nem, önök élnek ebből! (Az elnök csenget.  Bencsik János, Jobbik: Mozgássérült-bűnöző!) Ezért feljelentelek! (Moraj a Jobbik soraiban.  Z. Kárpát Dániel: Mióta tegezik egymást?) Legyen szerényebb a képviselő úr, jó?! Legyen szerényebb! (Z. Kárpát Dániel: Azt hiszi, hogy önnek mindent lehet, amikor…) Amit önök csináltak, az felháborító! (Dr. Varga-Damm Andrea: Mit csináltunk?) Már nemcsak a romákban keltettek félelmet, hanem (Közbeszólás: Mindenkiben!  Az elnök csenget.) mindenkiben, így van. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.  Az elnök csenget.)

ELNÖK: Na, kérem szépen, ezt a vitát természetesen lehet folytatni, csak nem ebben az időkeretben, mert a kétperces attól kétperces, hogy két percig tart. Nagyon szépen köszönöm. De bárkinek, aki szólni kíván, a vita teret és lehetőséget biztosít. Kétperces felszólalásra más most nem tart igényt. Így aztán normál szót kérő képviselői felszólalásokkal folytatjuk a munkát. Ezen képviselők sorában Hajdu László képviselő úr az első, bármilyen meglepő is a képviselő úr számára. Akkor mindjárt be is jelentem, hogy utána Szilágyi képviselő úr jöhet. Parancsoljon, képviselő úr!

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Szószóló Urak! A gyakorlatból vett tapasztalataim alapján szeretnék szólni a beszámolóhoz és talán a határozati javaslathoz, de elsősorban a beszámolóhoz.Nem nagyon hangzott el az, hogy 1994-ben, amikor a kisebbségi önkormányzatokról szóló törvény létrejött és az első kisebbségi önkormányzatokat megválasztottuk, annak már 24 éve. Tehát 24 éves tapasztalatunk és gyakorlatunk van abban  időközben a nevet kicseréltük, a kisebbséget nemzetiségre váltottuk, de gyakorlatilag nagyon nagy tapasztalattal rendelkező jogintézményről és élő gyakorlatról van szó.

Az én választókerületemben ’94-ben nyolc úgynevezett kisebbségi önkormányzat volt, most pedig nyolc nemzetiségi önkormányzat működik, és azért fordulok elsősorban a szószólók irányába, mert hihetetlen nagy differenciák vannak a nemzetiségi önkormányzatoknak mind a létszáma, leginkább pedig az aktivitása között, és az a finanszírozás, amiről az államtitkár úr a beszámolójában említést tett, ezt nem tükrözi.

Az is igaz, hogy a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó létrejöttével az önkormányzatok, amelyek nem nagyon lettek ebben a beszámolóban megemlítve, de ha mondhatom, a nemzetiségi önkormányzatok feladataikat 85 százalékban a helyi települési önkormányzatok segítségével látják el. Ha egy nemzetiségi önkormányzat valahol jól működik, ott nagyon jó együttműködés van a települési önkormányzattal. Önkormányzat nélkül nincs nemzetiségi önkormányzat, kivétel ott, mint Tótszentmárton, ahol az egész önkormányzatban többségben van a nemzetiség, és horvát nyelven folyik a testületi ülés, az a ritka eset. Ilyen van néhány. De valójában az önkormányzatoknak nagyon fontos feladata, fontos érdeke is, hogy jól működjenek együtt. A beszámolóban az államtitkár úr egy kicsit elhanyagolta az önkormányzatok szerepét, mert az önkormányzatok pénzbeli támogatást adnak, némelyik önkormányzat jelenetős pénzbeli támogatással segíti a helyi nemzetiségieket; nem pénzbeli támogatást ad, tehát művelődési házakat biztosít, különböző hangosításokat biztosít, a rendezvényeket megszervezi, az önkormányzatok rendezvénytervében szerepel a nemzetiségi önkormányzat, már úgy hagyományként, hogy minden évben a nemzetiségeknek megvan a nemzetiségi napja, vagy bontásban, ahol ilyen sok van, mint az én választókerületemben, ahol nyolc is van, ott két-három nemzetiségi önkormányzati rendezvényt csinálunk egyegy évben, és mindig valaki más a gesztora, és vannak profi szervezők.

Fontosnak tartom azt, hogy amíg az önkormányzatokhoz tartozott a közoktatás, addig jelentősen ráláttunk arra, hogy hogyan folyik a nemzetiségi oktatás. Ebben a német nemzetiség már a kezdetektől élen állt. Amikor a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó elvitte az iskolákat tőlünk, akkor nyolc önálló nemzetiségi osztály volt, úgy tudom, hogy most 12 nemzetiségi önálló osztály van. Ezek a gyerekek olyan szinten, anyanyelvi szinten tanulnak, hogy az általános iskolát értékorientálttá teszi, mindenki abba az iskolába akar bejutni, ahol pluszanyagként a német nemzetiségi nyelvet mint egy két tanítási nyelvű iskolában, úgy tanítják. A végeredmény  egyébként jobbikos képviselőtársammal ez megegyezik , hogy ezek a gyerekek németből érettségiznek, és ha nem tudnak felvételt nyerni, akkor mindjárt azt követően egyből tudnak a német nyelvterületen munkát vállalni, és igen jelentős közöttük az eltávozó. De ez az érték, amit ők kaptak – ugye, itt nem arról van szó, hogy csak német nemzetiségiek tanulnak, hanem bárki magyar anyanyelvű, akinek rokona sem létezik a német nyelvterületen, tanulhat nemzetiségi oktatásban.

Ugyanakkor nem tudjuk megvalósítani  és, államtitkár úr, itt az előbb már elhangzott a romakérdés , hogy ugyanez megvalósuljon a roma nyelv oktatásában is. Ez sokat jelentene a roma kultúra tolmácsolásában, a roma hagyományok ápolásában, mert hiszen a legfontosabb része, ha a kultúráját ápolni akarja, hogy a nyelvét tudja beszélni. És a roma nyelvnél nem tudjuk ezt megoldani.

Szeretnék néhány gondot is megemlíteni, ami itt nem hangzott el, de valóságos, élő, mindennapi gond. Az egyik az úgynevezett előítélet, két értelemben. Az egyik az, hogy a nemzetiségi önkormányzatok között…  most önök szépen egy sorban ülnek, de mi nemzetiségi házat szerettünk volna évek óta megvalósítani. Nemzetiségi ház azért nincs a XV. kerületben  arról beszélek , mert a nemzetiségek azt mondták, amennyiben a romák ott vannak, akkor nincs nemzetiségi ház, mi abban nem veszünk részt, nekünk adjanak külön és a romáknak külön. Az egyik előítélet már a nemzetiségeknél kezdődik.

A másik előítélet, ami a munkahelyeken történik. Az én kerületemben nem tartunk ilyet számon, de a szociológiai felmérések becsült adatai szerint körülbelül ötezer roma él a választókerületben. Ez azt jelenti, hogy jelentős számú munkanélküli van. Itt azt halljuk persze folyamatosan, hogy megszűnik lassan, nincs munkanélküliség, mi is hozunk be munkaerőt, mert nincs munkaerő, de nagyon nagy munkanélküliség van, különösen a romák esetében. Elhangzott az, hogy elsősorban a szakképzés súlyosan a roma nemzetiséget érinti, hiszen egyszerű építőipari és sok minden egyéb manuális szakmát képesek voltak megtanulni, és ez a mostani képzés tulajdonképpen kidobja ezeket a gyerekeket, nem tudnak szakmát se szerezni, szakképzetlenül pedig a munkahelyek nem veszik fel őket. De a fő ok az, hogy itt is megjelenik egy előítélet.

(10.50)

Egy konkrét példa, nem túl régi: egy fogadóórára megérkezett egy elegáns lány, aki azt mondta, hogy ő érettségizett, de azóta nem bír elhelyezkedni. Tavaly érettségizett, és egy tavalyi fogadóórán jelent meg karácsony előtt. Azt kérte, segítsek, hogy el tudjon helyezkedni. Érettségije van. Kérdeztem, hogy mit tudsz elvállalni. Azt mondta, hogy konyhai munkát, takarítómunkát, mindent. Előtte voltam az egyik vállalatnál, ahol mondták, hogy takarító feladatra keresnek elsősorban hölgyeket. Ez olyan hely, ahova hölgyek mehetnek be. Ajánlottam neki, megadtam a telefonszámot, mindent, és bement oda. Örültem, hogy ezt megoldottuk. Egy nappal előtte lévő információ volt. A cégvezető nevét adtam meg. Másnap felhívott a cég vezetője és azt mondta, Laci, idefigyelj, egyet nem mondtál, hogy ez cigány. Hát, nálunk cigány nem fog dolgozni. Érettségizettről van szó. Ez az előítélet is nehezíti a probléma megoldását, úgy gondolom.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a nemzetiségi önkormányzatnak legyen feladata az, hogy ebben a tekintetben harcosabb legyen. Mert abban harcos volt, hallottam tegnap a Jobbikkal szemben, a Farkas Félix úr, de még egyszer sem hallottam, hogy az előítélettel szemben mondott volna itt egy hatalmas nagy beszédet. Lehetne egy hatalmas nagy beszédet mondani. Farkas Flórián úr meg be se jött a beszámolót meghallgatni, gondolom, hogy ez őt nem nagyon érdekli.

Végezetül a finanszírozási részről is szeretnék szólni. Említettem, hogy az önkormányzatok adnak pénzbeli és nem pénzbeli támogatást, ami forintosítva sokkal jelentősebb egy választókerületi szinten, mint amit az államtitkár úr beszámolójában itt elmondott, amit kapnak helyi szinten a nemzetiségek. Sokkal jelentősebb! Ki is írtam magamnak, hogy melyik nemzetiség mennyit kap, ki kapja a legkevesebbet. A romák kapják a legkevesebbet. Ők vannak ötezren, és ők kapták legkevesebbet. Van működésre és van feladatra, s van az úgynevezett egyéni elbírálás, na, ebben rosszak ők, az egyéni elbírálásban. Lehet, hogy rossz a kerületünk színe, és az is egy előítélet, hogy rossz a kerület színe, és emiatt nem kaphatnak pénzt. De ha figyelembe veszem, hogy amikor kisebbségi önkormányzatok voltak és normatív módon kaptak, tehát köteles volt az önkormányzat ugyanannyi pénzt adni minden kisebbségnek, mint amennyit normatív módon az állami költségvetésből meghatároztak, nos ahhoz képest most nem jobb a helyzet. Ha az inflációt is figyelembe veszem, az eltelt 24 évben semmit nem változott a helyzet, ugyanannyi a pénz. Semmi nem változott, ugyanannyi pénzt kapnak a nemzetiségek.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy akik a nemzetiségi önkormányzatoknál helyben, kerületi szinten végzik ezt a munkát, azok nagyon lelkes lokálpatriótái az adott nemzetiségnek. Kiemelkedők is vannak közöttük, a horvátok, a németek ilyen körbe tartoznak, és ilyenek a roma nemzetiségiek is. De a mi esetünkben az örmények és a görögök is kiemelkedőt nyújtanak. Tehát szerencsére vannak nagyon jó nemzetiségi aktivisták, választott tisztségviselők. E beszámoló keretében róluk se feledkezzünk meg, köszönjük meg az ő munkájukat is. Én köszönöm az önök munkáját, de muszáj arról beszélni, hogy nagyon sok gonddal működik ez a nemzetiségi kisebbségi önkormányzati világ. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szilágyi György képviselő úr következik, az Országgyűlés jegyzője, Jobbik-képviselő. Parancsoljon!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos napirendi pontról tárgyalunk most, hiszen a nemzetiségek jogállásáról szóló törvénynek megfelelően a kormány, ahogy önök is írják, kétévente áttekinti a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetét, és arról az Országgyűlésnek beszámol. Erről vitatkozunk most. Azt mondják a bevezetésben önök, hogy a jelen beszámoló átfogó képet kíván nyújtani mindarról, ami a hazai nemzetiségpolitika területén az elmúlt két év során történt. Valóban fontos, hogy áttekintsünk két évet, áttekintsük a különböző szakaszokat, hogy amikor a kormány meghatározza, hogy különböző törvényekkel, különböző rendeletekkel milyen célokat kíván elérni, ezek a célok megvalósulnake, valóban jó irányban haladnake a dolgok, hogy azok a nemzetiségek, amelyek magyarként itt élnek az országan minél jobban érezzék magukat, minél jobban meg tudják őrizni az identitásukat, kultúrájukat, és minden egyebet, ami ehhez tartozik. Az is fontos nagyon, hogy a mindenkori kormány és a társadalom forrásokat biztosítson arra, hogy ezek a célok minél inkább megvalósuljanak. Ezekkel teljes mértékben egyetértünk. És az is nagyon fontos, hogy ha valamelyik nemzetiség segítségre szorul, akkor azt a kormány és a magyar társadalom folyamatosan segítse.

Itt van az én problémám azzal kapcsolatban, hogy önök azt mondják, hogy „átfogó képet”. Az átfogó képhez hozzátartozik a magyarországi nemzetiségi kisebbség, a roma kisebbség is, akiknek az egyik legfontosabb és elég nagy vihart kavart programja a „Híd a munka világába” program volt. Beütöttem a keresőbe, hogy hátha kiadja a „híd a munka világába” szót. De nem adta ki. Önök egyetlenegy fél mondatot sem írtak ezzel kapcsolatosan. Az átfogó képet árnyalva egyetlenegy fél mondattal sem említették meg, hogy mi történt ezzel a programmal.

Ha megengedik, itt rögtön foglalkoznék is ezzel, és reagálnék is arra, hogy Farkas Félix szószóló úr miket mondott az előbb, s akkor tényleg menjünk is ebbe egy kicsit bele; visszament 1991-ig. Csak két dolgot említenék ezzel kapcsolatban, ami valótlanság volt az ön szájából. Az az úriember, akiről beszélt, egyáltalán nem volt mozgássérült, egy bűnöző életvitelt folytató úriember volt. Ha utánanéz, meglátja, hogy arra a tárgyalásra, amit említett, ezt az úriembert a börtönből hozták oda, és éppen ott mondta el a dolgokat.

De ha már bűnözőkről beszélünk és börtönről, akkor nekem az a legnagyobb problémám, hogy ön még egyszer sem állt fel ebben a Házban, és egyszer sem mondta el és nem kérte a kormányon számon, hogy ha a valóban nehéz helyzetben lévő romáknak kíván nyújtani a kormány segítséget komoly anyagi áldozatokkal, akkor ezek a pénzek nagyrészt miért nem jutnak el soha oda, ahova kellene, hogy hol lopják el ezeket a pénzeket. Ön soha nem tette szóvá, hogy azoknak a pénzeknek, amiket valóban szükséges a romák felzárkóztatására, integrációjára és hasonlóra költeni, azoknak egy jelentős része hova tűnik el. Ön nem állt fel egyszer sem ebben a Házban  s akkor bűnözőkről beszélünk , hogy megkérte volna a kormányt, mondják már meg önnek, vajon miért egy bűnözőre bízzák a romák felzárkóztatását. Nyugodtan mondhatom, hogy bűnözőre, hiszen Farkas Flórián köztörvényes bűnöző. Ezt ön is tudja: a hetvenes években börtönben is ült. Háromszor ítélte el a bíróság Farkas Flórián, mint bűnözőt, és börtönben is ült.

S ha már a kilencvenes éveket említette, akkor fölemlegethette volna, bármikor felállhatott volna és megkérdezhette volna a kormánytól, vajon miért az a miniszteri biztosa a romák ügyének, akit a kilencvenes években szintén elítéltek volna hűtlen kezelésért és sikkasztásért, csak a köztársasági elnökhöz fordult, kegyelmet kapott a kilencvenes évek közepén, amit harminc évre titkosítottak. Hát miért nem kérdezte meg? Vagy miért nem kérdezte meg most, hogy hol van az a Farkas Flórián, aki ebben az időszakban is felelt ezekért a dolgokért? Miért nem kérdezi meg, hogy ő, mint országgyűlési képviselő, miért nincs bent a parlamentben? Miért nem hallgatja meg ezeket a vitákat és szól hozzá? És miért nem mondja el, hogy hova tüntette azt az 1,6 milliárdot, 1600 millió forintot, amit a „Híd a munka világába” programként kellett volna felhasználni arra, hogy minél több, a roma kisebbséghez tartozó embert vezessenek vissza a munka világába, ami nagyon fontos lenne a magyar társadalom számára?!

Miért nem kérdezi meg ezeket?! Nem teljesíteni kellene különböző kéréseket, hogy hogyan tudja ön esetleg a Jobbikot kellemetlen helyzetbe hozni, hanem azért ül itt szószólóként, hogy a romák érdekeit képviselje. Amit én elmondtam, az mind a romák érdekeit szolgálná. A romák érdekeit szolgálná az, ha az az 1600 millió forint odakerült volna, arra a célra fordítódott volna, amire szánták. És a többségi társadalom érdekét is képviselte volna, hiszen az EMMI állapította meg ezeket a súlyos visszaéléseket.

(11.00)

Az EMMI követelte vissza ettől a szövetkezettől az 1600 millió forintot. És utána hogy fizették vissza az EMMI-nek? Úgy, hogy kaptak egy ajándékot szintén a kormánytól, a többségi társadalomtól, aki még ki is fizette ezt a pénzt, tehát egyik zsebükből tették a másikba. Tehát eltűnt 1600 millió forint, amit a roma kisebbségre kellett volna fordítani, ez volt meghatározva célként. Miért nem áll fel és miért nem kéri ezeket számon? Ez lenne a feladata. Ez lenne a feladata, ezt kívánná meg, hogy Magyarországon minél jobb élete legyen például a romáknak. Mert nemcsak ez az 1600 millió tűnt ám el az elmúlt 30 évben, hanem sok-sok 1600 millió! Sok-sok pénz tűnt el. Amiket mind arra kellett volna fordítani, amit meghatározott az akkori kormány, és az akkori célnak megfelelően kellett volna ezeket felhasználni. Tehát itt jönnek a problémák!

Itt jönnek a problémák, amikor önök felszínesen képviselik azt a társadalmi réteget, amelyet önöknek harcosan kellene itt képviselni. Amikor ön egyszer megkérdezi, hogy miért nincs itt Farkas Flórián, megkérdezi, hogy hova tűntek ezek a pénzek, vagy hogy a kormány miért egy ilyen emberre bízta rá ezeknek a pénzeknek a kezelését, akkor lesz joga, úgy gondolom, bármikor is magát szószólónak nevezni. Addig, amíg ezeket nem teszi meg, ön csak itt ül a parlamentben, és bizonyos kéréseknek megfelelően néha elmond egy-két mondatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Jegyző úr felszólalásába nem kívántam beleszólni, mert amit mondok, nem neki, illetve nem csak neki szól. Ez a napirendi pont a Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről szól, nem egyről és nem egy személyről. Ezért tisztelettel kérem a később felszólalandókat, hogy ehhez a napirendi ponthoz szólva mondják el véleményüket. Na, most akkor Arató Gergely képviselő úr jön. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Akkor meg sem említem szószóló urat (Dr. Varga-Damm Andrea nevet.), de mégiscsak, mivel a jelentés érinti a magyarországi romák helyzetét is, engedje meg, elnök úr, hogy erről azért pár szót szóljak. Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy természetesen lehet olyanokat mondani, hogy korábban a romák nem dolgoztak, de bezzeg most mennyire jó nekik és mennyire sokan dolgozhatnak közülük. Csak hát mindannyian tudjuk, hogy mi a valóságos helyzet. Tudniillik az, hogy a magyarországi romáknak egy jó része közmunkaprogramokban dolgozhat, olyan közmunkaprogramokban, amelyek a semmiből a semmibe vezetnek, amelyek nem biztosítanak belépést a munkaerőpiac piaci szegmensébe, és amelyek ráadásul kiszolgáltatottá teszik ezt a réteget, ezeket az embereket attól, hogy éppen a magasságos kormány mennyi közmunkáshelyet biztosít egyegy önkormányzatnak vagy most már vállalkozónak is, és hogy éppen az adott önkormányzat kinek ad munkát ebből a keretből.

Ez nem a felszabadítás, az emancipáció, az egyenlő esélyek, hanem a függés, a leszakadás és a nyomor tartósítása irányába vezető út. Azt gondolom, hogy ha beszélünk a romák munkaerőpiaci helyzetéről, akkor erről kell beszélnünk. Arról kell beszélnünk, hogy a romáknál is jellemző az a folyamat, amely a magyar társadalom egészére, hogy azok, akik piacképes, versenyképes tudással vagy megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek, vagy csak kellően kalandvágyók, azok elindulnak ebből az országból. Ez a romákra ugyanúgy jellemző, mint a nem romákra. Elvesztjük a romák esetében is a legtehetségesebb fiatalokat, a végre kiépülő roma értelmiség utánpótlását azért, mert elmennek olyan országba, ahol nem vágják az arcukba, hogy Magyarország a magyaroké, és elmennek olyan országba, ahol egyébként tisztességesen meg lehet élni a tisztességes munkából.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha valaki  és nem nevesítem szószóló urat  esetleg veszi a fáradságot magának, és beszélget azokkal a romákkal, akik a versenyszférában dolgoznak, akkor hallhatja tőlük azt, hogy mennyi nehézséggel, diszkriminációval néznek szembe a munkaerőpiacon. Ezek azok az ügyek, amikről itt beszélni kellene, ha a romák helyzetéről beszélünk. Hajdu László képviselő úr is mondott erre példát. Azt gondolom, hogy annak, hogy a homokba dugjuk a fejünket, és együtt énekeljük itt körbe-körbe, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, nem sok értelme van, mert ez nem segít a magyarországi romákon és nem segít ezen az országon. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik normál időkeretben Bencsik János képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Reflektálnék Ritter és Farkas urak felszólalására.Ritter úr azt mondta, hogy ők a mindenkori magyar kormány nemzetiségi politikája miatt támogató állásponton vannak, és ez a támogató álláspont nem öntől ered, hanem a magyarországi német nemzetiség felhatalmazása alapján vannak ezen az állásponton. Amikor úgy fogalmaztam, hogy ön a kétharmados kormánytöbbség biztosítéka, akkor nem a saját értékítéletemet közvetítettem, hanem azt, hogy ön és sajnos ön által a hazai német közösség is ebben a színben tűnik fel a közvélemény előtt. Hogy ennek mi az oka? Elsősorban az, hogy ön megszavaz olyan törvényeket is, amelyek egyébként nem nemzetiségi ügyekben kerülnek elő. Például megszavazta a közigazgatási bíróságok bevezetését, amely gyakorlatilag a független magyar igazságszolgáltatás és a bíróság szétverésének, pártállamosításának első lépcsőfoka, megszavazta a lakás-takarékpénztárak bezárását. Tehát ilyen szavazások után nehéz az embernek magát úgy pozicionálni, hogy nem akar, nem vesz részt a belpolitikában, hanem csupán nemzetiségi ügyeket képvisel.

De egyébként, ha már a nemzetiségi ügyeknél vagyunk, akkor megkérdezem Ritter képviselő urat, hogy például a népszámlálások kapcsán a nemzetiségek anonimitásának megszüntetése kérdésében, amely napirenden volt, például miért tartózkodott, és miért nem nyomott egy nem gombot. Tényleg őszintén kíváncsi vagyok a véleményére, hogy mondjuk, a hazai német nemzetiségi közösségnek miért érdeke az anonimitás megszüntetése.

Farkas úrra reagálva pedig szeretnék egy félreértést tisztázni. Képviselő úr, nem önt neveztem bűnözőnek. Lehet, hogy akkor ezt félrehallotta. Én azt mondtam, hogy akiről ön beszélt  amint a fideszes propaganda nyomja még a csapon is, mindenhol, ahol kifér, hogy a Jobbik elnöke 1991-ben összeverekedett egy (Kezével mutatja az idézőjelet.) „mozgáskorlátozott” férfival , ez a mozgáskorlátozott férfi egy bűnöző volt, azért ezt mondjuk már el! Egy bűnöző volt, aki a konfliktus előtt és utána is börtönben ült. Tehát ne tegyünk már úgy, mintha egy ártatlan, magatehetetlen emberről beszélnénk! Egy bűnözőről beszélünk, Szilágyi képviselőtársam ezt tisztázta. Azt gondolom, ezt fontos lenne hangsúlyozni.

Ami pedig azt illeti, hogy ön hálás a kormánynak  azt hiszem, így fogalmazott , hogy a cigányok el tudnak menni dolgozni; nem tudom, hogy a roma kisebbség képviselőjeként esetleg miért nem emeli fel a szavát az ellen, ön ezt jó eljárásnak tartjae, hogy Magyarországon a cigányság többsége ma éhbérért dolgozik, hogy közmunkára kényszerítik, hogy az elvégzett közmunkáért sokszor megalázó fizetést kap, és ebből a fizetésből egyébként ma Magyarországon normális módon nem lehet megélni. Miért nem szólal fel például azért, hogy kapjanak a romák is tisztességes bért az elvégzett munkáért, amit ne túlóra vállalásával kelljen elérniük, ha egyáltalán álláshoz jutnak, és nem közmunkát végeznek, hanem rendes állásuk van, akkor miért nem tisztességes bért kapnak az elvégzett munkáért, miért kényszerítik őket túlmunkára.

Vagy amit például Szilágyi képviselőtársam elmondott, hogy miért nem szólalnak fel az intézményesített korrupció ellen, amely egyébként a roma vezetők segédletével működik, de ugyanúgy ennek a kárvallottja és az elszenvedője maga a roma közösség, mert ezekhez a felzárkóztatásra szánt pénzekhez egyébként ők maguk nem jutnak hozzá. Azt gondolom, hogy ha komolyan veszi a képviselői munkáját, akkor a jobbikos politikusok megbélyegzése és az ellenük intézett kirohanások helyett esetleg, mondjuk, ilyen témákkal is foglalkozhatna.

Egyébként pedig általánosságban ön adott nekem egy jó tanácsot mint elsőként felszólaló képviselőnek. Én azt a tanácsot tudom adni önnek, hogy a nácizás és a kollektív megbélyegzés nagyon rossz útra visz, a gyűlölet rossz tanácsadó, és ha ön számonkéri a többi képviselőn, hogy ne éljenek a kollektív megbélyegzéssel, akkor ugyanezt kérjük és várjuk el öntől. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Ritter Imre képviselő úr, normál időkeretben. Öné a szó.

(11.10)

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Köszönöm szépen. Bencsik János képviselő úrnak mondom, hogy valóban nem ez a napirend, én csak mint tényt közöltem önnel, hogy miért így szavazok mint német képviselő. Ennek a hátterét és az indoklását nagyon szívesen, akár most ülés után is leülhetünk és elmagyarázom, mert ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy egy nemzetiség és egy nemzetiségi képviselő a szavazati jogával hogyan él. Ezt nagyon szívesen utána megteszem, és ez válasz Csárdi úrnak is. Három dologra még hadd reagáljak, ami abszolút szakmai kérdés! Ez egy kétéves összefoglaló, ahol még egyszer megerősítem  azt gondolom, ezt majd a későbbiekben visszaigazolhatják mások is , hogy történelmi léptékű változások voltak a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetében, megítélésében. Függetlenül attól, ahogy jeleztem is, hogy ettől még nagyon komoly, feszítő feladatok vannak. Ha az elmúlt öt év parlamenti hozzászólásait visszanézi, akkor például a támogatások hamarabbi kiírásában, elbírálásában, kifizetésében négy évig küzdöttünk azért, hogy adventi kitűzés, augusztusi döntés és a rákövetkező évi kifizetés helyett szeptemberben kiírásra kerüljenek, év végéig megszülessen a döntés, és év elején kifizessék teljesen. Ebben a tavalyi átszervezés miatt – ugye, a Bethlen Gáborhoz került , azt hittem, hogy megint csúszás lesz, szerencsére nem olyan mértékű. Nagyon bízom benne, hogy a jövőben is időben megtörténnek az elbírálások, kifizetések.

A külföldre távozással kapcsolatban az egyik legégetőbb problémánk, ezért is vezettük be szeptember 1-gyel visszamenőleg most már a nemzetiségióvodapedagógus-képzés tanulmányi ösztöndíját, amire el tudom mondani, hogy most biztosan tudjuk, hogy legalább 86 szerb, horvát, német, roma, szlovák nemzetiségi pedagógus 2020 vagy 2021 szeptember 1-jén biztos, hogy magyarországi nemzetiségi óvodában kezdi el a munkáját. Ezt korábban sose tudtuk elmondani, függetlenül attól, hogy hányan vettek részt a képzésben.

Ugyanígy a másik kérdés, a nemzetiségipedagógus-pótlék emelésével kapcsolatban is mindig elmondtuk, hogy természetesen nyilván ezzel nem fogunk megoldani mindent, de azért egy jelentős lépést tettünk a 10-ről 30 százalékra emelésre, és nagyon jól emlékszem, a köznevelési törvény módosításánál Bangóné Borbély Ildikó, illetve Arató Gergely is kérte és felvetette, hogy miért nem csinálunk differenciálást. Bízom benne, hogy idén további 10 százalék emelést tudunk csinálni, kibővítjük a jogosultsági kört, hogy mindenki belekerüljön, akinek bele kellene kerülnie, és egy differenciálást szeretnénk bevezetni. De hangsúlyozom, ez is csak egy nagyon fontos lépés ahhoz, hogy a végcélt elérjük.

Ugyanúgy abszolút egyetértek azzal is, hogy a nemzetiségi intézményhálózat fejlesztése, elsősorban a köznevelési intézményeké egy alapvető kérdés, és amit Hajdu úr mondott, hogy járnak ebbe nem nemzetiségi gyerekek is. Természetesen nem az a célunk, hogy a nemzetiségi intézményekbe, nemzetiségi oktatás-nevelésbe döntően nem nemzetiségi gyerekek járjanak, de ezek az intézmények nyitottak. Természetesen, aki vállalja a nemzetiségi képzést, és egyetért azokkal az értékekkel, mindenki számára elvileg és gyakorlatban is nyitottak, és ezen nem is kívánunk változtatni a későbbiekben sem.

Végül még egy szakmai megjegyzés, ha úgy tetszik, amit Arató Gergely mondott, én maximálisan egyetértek azzal, hogy a nemzetiségek részére biztosított támogatások nem adományok, hanem az jog. Sőt, épp például a nemzetiségi köznevelési intézményeknél, ahol a nemzetiségi önkormányzatok átvették a helyi önkormányzatoktól vagy az államtól az intézményfenntartó jogait és a vagyonkezelő jogait is, és mivel a helyi nemzetiségi önkormányzatoknak nincsen saját bevételük, nyilvánvalóan az állam kötelessége, hogy ezen intézmények fenntartásához, felújításához, beruházásához, szükség szerinti bővítéséhez a szükséges anyagi forrást biztosítsa. Ez elemi kötelessége és érdeke a magyar államnak a gyermekek érdekében is, és most már több mint 15 ezer gyerek jár olyan nemzetiségi óvodába, bölcsődébe, ahol a fenntartó nemzetiségi önkormányzat, és az intézmény vagyonkezelője is nemzetiségi önkormányzat.

Azt gondolom, hogy pont a pedagógusellátottsággal kapcsolatban is, ha visszanézik, a ’19es, illetve ’18-as költségvetési vitában volt, hogy több napon keresztül, 40-50 percen keresztül részletesen elmondtam, hogy például a nemzetiségióvodapedagógus-képzésben milyen tragikus, több mint 40 százalék feletti hiány van. Ezért léptük meg az ösztöndíjrendszert, a nemzetiségipótlékemelést és a többi. És ez egy hosszú folyamat, hiszen azok, akik most elkezdték szeptember 1-jével az óvodapedagógus-képzést, azok majd 3 év múlva jönnek ki az egyetemről, az általuk nevelt gyerekek majd 7 év múlva jönnek ki az óvodából, majd 15 év múlva jönnek ki az általános iskolából, 19 év múlva a középiskolából, majd 20 év múlva fog az első olyan gyerek egyetemre menni, aki az óvodától kezdve valódi nemzetiségi nevelést és oktatást kapott. Tehát ez egy hosszú távú folyamat, ennek az első lépcsőjénél vagyunk, de végre ott vagyunk, mert még két évvel ezelőtt azt se tudta senki megmondani, hogy egyáltalán mennyi nemzetiségi óvodapedagógus hiányzik. Most már pontosan tudjuk, és ennek megfelelően próbálunk tenni intézkedéseket.

De még egyszer visszatérek arra, hogy ez egy kétéves beszámoló, minden egyes olyan probléma, ami feszít bennünket, és aminek továbbra is néhol csak az első lépcsőit léptük meg, a köznevelési törvénynél, a költségvetési törvénynél és a többi, mindenhol, azt gondolom, maximális tényszerű feltárást és a felmérések alapján tényszerű tájékoztatást próbálunk adni, és ennek alapján próbáljuk kikövetelni, felgyorsítani azokat a lépéseket, akár szervezeti, törvényi változásokat, anyagi és egyéb támogatást, ami ahhoz szükséges, hogy minél gyorsabban tudjunk lépni, mert nagyon sok mindenben a 24. órában vagyunk. De a kétéves, nemzetiségekre vonatkozó kormánybeszámoló kapcsán azt gondolom, hogy ha egy mondatban meg lehet fogalmazni, aki követel és aki kér, és aki kap, még ha jogosan is kapja, az köszönje meg. Én ezt így tanultam, és én ezt is fogom tenni. Ez nem jelenti azt, hogy éppen néhány hét múlva a 2020-as költségvetési törvény vitájánál természetesen tételesen, részletesen a problémáinkat nem vetjük fel, és azok megoldását ne kezdeményeznénk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem képviselőtársaimat, kívánnake még további felszólalás lehetőségével élni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az együttes általános vitát lezárom. Megkérdezem Soltész Miklós államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, államtitkár úr, öné a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megköszönni Ritter Imre képviselő úrnak a hozzászólását, és utána pedig az abszolút tisztességes és tárgyra törő újabb jelentkezését, illetve hozzászólását. Éreztük azt, láttuk azt, hogy önöket provokálják. Nem értem, miért volt erre szükség. Egy kétéves beszámoló után vagyunk, és annak a beszámolónak az időszaka 2015-2017. Persze tudom, hogy az általános vita műfajába sok minden belefér, ennek megfelelően fogok én is válaszolni önöknek. Mindemellett teljesen természetesen köszönöm Farkas Félix szószóló úrnak  nem más, mint ahogy jegyző úr és jobbikos képviselő úr is jelezte , szószóló úrnak köszönöm a munkáját, és köszönöm az eddigi tevékenységét, amit a roma, a cigány nemzetiségért megtesz (Bencsik János, Jobbik: Szállítja a szavazatokat!), a jövőben is tegye meg mindazt, amit tud. Köszönöm Herczeg Tamásnak és Szászfalvi Lászlónak hozzászólását, akik mind-mind támogatólag nyilatkoztak erről a kétéves beszámolóról, abszolút a realitás talaján.

(11.20)

És ha az ellenzékre térhetek rá, akkor kezdem a Jobbikkal. A Jobbik nemzetiségi és romapolitikájáról, azt hiszem, túlzottan nem kell sokat beszélni. Azt a rasszista gyakorlatot, amit mindig is, életben is, itt a parlamentben is, médián keresztül is (Dr. Varga-Damm Andrea: És az önök politikájában nincs rasszizmus?  Z. Kárpát Dániel: Miért nem a vita alatt álltál fel?  Szászfalvi László közbeszól.), a gyakorlatban is megvalósítanak, abból ismét ízelítőt kaptunk. (Az elnök csenget.)

Vezérszónokuk, Bencsik János friss képviselőként újabb támadást indított, először a roma szószóló úr ellen, amit visszautasítunk (Z. Kárpát Dániel: Miért nem akkor utasítottad vissza? Miért üldögéltél?), majd Ritter Imre képviselő úr ellen. Érdekes módon ön egy percig sem tiltakozott az ellen a döntés ellen, amiről Ritter Imre szószóló úr beszámolt, miszerint a német nemzetiségi önkormányzat már a választások előtt jóval bejelentette azt a jövőbeni törekvését, amit most a gyakorlatban is megvalósít.

Önök akkor kormányra törekedtek, mindenhol azt mondták, hogy úgyis önök lesznek kormányon, önök a többség. Tudjuk, hogy mennyit kaptak, és hogy sikerült ez az időszak az elmúlt hónapokban önöknek, hogy süllyed lefelé a Jobbik. (Dr. Varga-Damm Andrea: A választási csalásokról nem is beszélve!  Z. Kárpát Dániel: Magatokért aggódj!) De akkor nem tiltakozott ön sem, sem a Jobbik, sem egyik ellenzéki párt sem, hogy a német nemzetiségi önkormányzat ezt már előre határozatban eldöntötte, és teljesen mindegy lett volna számukra, hogy most a Fidesz-KDNP-kormányt avagy pedig az ellenzék pártjait támogatta volna kormányon azokban a döntésekben, amelyekben ha lehetőséget kap egy nem szószóló most már, hanem képviselő, hogy szavazhasson. Tehát érdekes az önök gyakorlata: abszolút nem következetes.

Hozzáteszem még azt is, hogy Varga-Damm Andrea fenyegető bekiabálása elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan az, amit a szószóló (Dr. Varga-Damm Andrea: Tessék elmondani, mit fenyegettem! Tessék elmondani, mit fenyegettem! Mit fenyegettem? Ne tessék hazudni!) úrral, a roma szószóló úrral szemben tesz. Ezzel csak azt igazolja, hogy az az összefogás, ami…

ELNÖK: Képviselő asszony, a vitát lezártam! Most a válasz hangzik el. Kérem, ezt vegye tudomásul! Lezártam a vitát. (Dr. Varga-Damm Andrea: Visszaél vele! Visszaél vele! Az államtitkár hazudik!  Z. Kárpát Dániel: Bátor harcos! Ti vagytok a többség!  Bencsik János, Jobbik: Nem elegáns!  Az elnök csenget.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: …az az összefogás, ami a Jobbik és a DK között létrejött, csak bizonyította, hogy ezen a területen is megvalósul, azok a hozzászólások, amelyek egyébként nem az összes DK-képviselőtől, de leginkább Arató Gergelytől elhangzottak, semmiben sem különböznek a Jobbik fölszólalásaitól. (Arató Gergely közbeszól.  Dr. Varga-Damm Andrea: Hazudik! Hazudik! Folyamatosan hazudik!  Arató Gergely: Ne sértegesse a Jobbikot, államtitkár úr!) Az, amit önök tesznek itt a parlamentben, egyértelműen visszaigazolja azt a sok-sok felmérést, miszerint a Jobbik a legrasszistább párt (Dr. Varga-Damm Andrea: Kivált a Fidesz után!), és egy ilyen témában is tudták bizonyítani mindennek a valóságtartalmát. Tulajdonképpen köszönjük önöknek ezt az igazolást. Másik oldalról meg nagyon szomorú, hogy a tizenhárom magyarországi nemzetiségnek nagyon komoly munkáját, nagyon komoly jelenlétét és a Magyarországon való, a magyar többségi társdalommal való együttélését ilyen mértékben csúfolták meg, mint ahogy most viselkedtek. (Z. Kárpát-Dániel: Hol a másfél milliárd forint? Hol a másfél milliárd?  Dr. Varga-Damm Andrea: Hol a többi szószóló? Őket sem érdekli!) Bár csak részben tartozik ide, megint csak Bencsik János képviselő úr említette a határon túli magyarokat. Én azt szeretném kérni önöktől, hogy önök a legkevésbé emlegessék őket! Önök voltak azok, akik a választási kampányban őket is súlyosan megsértették (Dr. Varga-Damm Andrea: Maguk meg megveszik a helyi janicsárokat!), és hozzáteszem, hogy a kisebbségvédelmi európai uniós kezdeményezést a Jobbik, mint sok minden mást, elsunnyogott. Tehát most ne jöjjön nekem azzal, képviselő úr, hogy ezt mennyire kéne támogatni! (Z. Kárpát Dániel: Szánalmas! Gyáva vagy!  Dr. Varga-Damm Andrea: Majd ha nem lesz hatalmon, meglátjuk, mekkora szája lesz!  Az elnök csenget.)

Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s képviselő asszony hozzászólásából igazából szerintem semmit nem kell kiemelni. Képviselő asszony, én azt javaslom, folytassa csak tovább azt a padlóra fekvő, spontán gyakorlatát, amit eddig is kitalált és csinált (Dr. Varga-Damm Andrea: Ennyi az érve? Ennyi az érve! Ezért fizetik az adófizetők?  Z. Kárpát Dániel: Ilyen egy úriember!), mert amit hozzátett itt, ehhez a vitához, azt kell mondani, siralmas és szánalmas volt. (Z. Kárpát-Dániel közbeszól.)

Arató Gergely képviselő úr nagyon sok mindent elmondott. Bár az én beszámolómon bent sem volt, bizonyára a tévén keresztül nézte (Arató Gergely: Van olyan, hogy internet, államtitkár úr!), de nem figyelte az elmondottakat, nem figyelte azt és nem vette észre, hogy az önök kormányzásához képest mekkora mértékben változott a nemzetiségek támogatása. (Arató Gergely: Válaszoltam is rá!) Nem figyelte, nem vette észre és nem is akarja észrevenni, hogy az önök kormányzásához képest a nemzetiségek intézményfenntartása, a nemzetiségeknek  akiknek megvan  az anyaországgal való kapcsolata és sok minden más, például a civil szervezeteik támogatása milyen mértékben nőtt. Mint ahogy azt is el akarja ön tagadni teljes mértékben, ami az önök romapolitikáját és a mi romapolitikánkat megkülönbözteti egymástól.

Az egyik, a legfontosabb és legsúlyosabb, az nem más, mint hogy önök szegénységben akarták és akarják továbbra is tartani a romákat. (Arató Gergely: Azt kell mondjam, hazudsz! Konkrétan hazudsz!  Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.  Az elnök csenget.  Dr. Varga-Damm Andrea: Felhasználják ezt a szerencsétlen társadalmat!) Segélyezésre rendezték be őket. (Az elnök ismét csenget.)

És csak úgy jelzem, hogy amikor önök rasszizmusról beszélnek, önök megvádolnak bárkit is akár ebben a kormányban vagy akár ebben a politikai közösségben, akkor szeretném csak jelezni önnek, hogy a romagyilkosságok szörnyű időszaka pont az önök kormányzása alatt történt, és a leggyalázatosabb, hogy mindennek a földerítéséért szinte semmit nem tettek önök sem politikai, sem más tekintetben (Arató Gergely: El is fogtuk a gyilkosokat!  Dr. Varga-Damm Andrea: El is fogták!), és ez elég szomorú.

Azt, hogy a „Biztos kezdet” program és a tanodaprogram az önök idejében indult el, senki nem vitatja. Egyetlenegy böki, egyetlenegy hiba van ebben, tisztelt képviselő úr, hogy 2010-ben az az európai uniós pénz, amit arra fordítottak, egyébként nagyon helyesen, elfogyott. Mert arról önök nem gondoskodtak, hogy hogyan lehetne továbbfolytatni egy egyébként tényleg jónak induló programot. (Bangóné Borbély Ildikó: Ti tettétek tönkre!  Dr. Varga-Damm Andra: Maguk meg ellopták! Ellopták a pénzt!  Z. Kárpát Dániel: Próbálj már meg férfiként viselkedni!) Varga-Damm Andrea igyon egy kis vizet, legyen szíves, mert most nem éppen önhöz beszélek, és egy olyan témában, amiről nem is szólt. (Dr. Varga-Damm Andrea: Milyen gyáva ember!  Bangóné Borbély Ildikó: Elnök úr! Állandóan személyeskedik!)

Tisztelt Képviselő Úr! 2010-ben azt tudtuk megtenni ezzel a két, egyébként még egyszer hangsúlyozom, fontos és jó programmal, hogy teljesen fix és kiszámítható finanszírozást adtunk mögé, aminek eredményeképpen sokkal jobban működnek, sokkal több gyerekhez jutnak el, sokkal több embernek segítenek az életében. (Arató Gergely: Éveket vártak a pénzükre! Ne viccelj már!  Szászfalvi László: Hazai forrásból!) Életében segítik, tehát legyen szíves egy kicsit erre is gondolni!

Arra meg már végképp én MSZP-s, DK-s meg volt liberális képviselőként nem szólnék egy szót sem (Arató Gergely: DK-s biztos nem voltál!), hogy mi volt a romafoglalkoztatás. Romafoglalkoztatás az önök idejében (Bangóné Borbély Ildikó: Az Igazgyöngy Alapítványt miért csináltátok?) szinte semmi nem volt, közmunkában aki volt, annak 5 százaléka tudott átmenni a munkaerőpiacra. Most pedig több mint 20 százalék megy át a roma emberek közül. (Szászfalvi László: Igaz, igaz! Így van!) Ez a valódi felzárkóztatás, tisztelt képviselő úr, nem az, hogy segélyeket osztunk, adunk, és annak az eredménye  láttuk jól, hogy mi lett a következménye.

Tisztelt Képviselőtársaim! László Imre képviselő úr felszólalásának egy részét azért megköszönöm mindenképp, hiszen a nemzetiségi szószólók munkáját, a nemzetiségi képviselők munkáját, a nemzetiségi önkormányzatok munkáját többnyire méltatta, és pozitívan beszélt róluk.

És köszönöm szépen azt az észrevételt, amit a roma származású honfitársaink egészségügyi helyzetével kapcsolatban mondott. Valóban nagyon fontos kérdés. Ön is tudja, hogy ez nem csak Magyarországon kérdés. Ön is tudja, hogy ez szerte Középeurópában, Keleteurópában, sőt hozzáteszem, nyugateurópai roma közösségekben is külön kérdés. És én azt vallom ebben a tekintetben, hogy minden, ami a többségi társadalomnak jó, az jó a cigányságnak is. Ha az egészségügyi fejlesztések megvalósulnak, ha az egészségügyi források növekednek, sokkal nagyobb ütemben, mint az előző, szociálliberális kormány alatt, akkor igenis az segíti a roma emberek életét és az egészségügyi helyzetét is. (Bangóné Borbély Ildikó: Láttad a számokat?  Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.)

Hajdu László képviselő úrnak pedig valóban józanul, kiegyensúlyozottan elmondott, de inkább parlamenti fogadóóra és beszámoló műfajának tekinthető hozzászólását köszönöm. Gyakorlatból mondott dolgokat, csak mondjuk, nem teljesen voltak pontosak azok az észrevételek, amiket mondott. (Arató Gergely: Azt is megsérted, aki kedves veled!  Bangóné Borbély Ildikó: Miért kell személyeskedni?)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a figyelmüket, bár a beszámolóm, még egyszer hangsúlyozom, a 2015-17es évekről szólt, és ehhez az ellenzék sok mindent nem tett hozzá, hiszen annak idején sem a költségvetést, amivel a nemzetiségeket támogattuk, nem szavazta meg (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem azért, hanem azért, mert ott volt a költségvetésben. Azért!  Arató Gergely közbeszól.), sem a cigányság fölzárkóztatását nem szavazták meg, ennek ellenére ez a beszámoló nagyon fontos esemény volt, nagyon fontos pontja a nemzetiségek életének, és jó lenne, ha a jövőben az ellenzék nemcsak bekiabálni tudna, nemcsak mindent kritizálni tudna, hanem például megszavazná azt a költségvetést, amely a nemzetiségekre vonatkozni fog. (Dr. Varga-Damm Andrea: Nincs külön költségvetés a nemzetiségekre!)

Jó lenne, ha a Jobbik a tetteiben is és a szavaiban is nem fenyegetné tovább a nemzetiségeket. Most jelen esetben például, ahogy próbálták provokálni mind a nemzetiségi szószólók közül a roma nemzetiségi szószóló urat, és mint ahogy próbálták provokálni a nemzetiségi képviselő urat, Ritter Imrét (Z. Kárpát Dániel: Te meg lehetnél bátrabb egy kicsit!), jobb lenne, ha ez nem valósulna meg a jövőben.

(11.30)

Mindemellett pedig a kormány továbbra is támogatja a nemzetiségek oktatási, kulturális, vallási és egyéb törekvéseit, amely az össznemzetiségek megmaradását fogja szolgálni. Köszönöm szépen a munkájukat, köszönöm szépen az együttműködésüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Vejkey Imre urat, az Igazságügyi bizottság elnökét, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Öné a szó, elnök úr.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában nagyon sok minden elhangzott, többnyire olyan, ami nem a vitához tartozott volna. Itt valóban egy kétéves programnak a megvalósításáról van szó. Én úgy gondolom, hogy azok, akik elolvasták valójában a kormány beszámolóját, azok, akik elolvasták az Igazságügyi bizottság e vonatkozású határozatát és azok, akik a tényleges érintetteket ebben a vitában meghallgatták, akár a szószólókat, különösen a roma kisebbségi szószóló urat, akár Ritter Imre német kisebbségi képviselő urat, akkor azok le tudják vonni a megfelelő következtetést a mai vitából, és meg tudják állapítani azt, hogy valóban helytálló a kormánynak az előterjesztése és valóban helytálló az Igazságügyi bizottságnak a határozata. Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy szavazzák meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)




Felszólalások:   1   1-42   43-66      Ülésnap adatai