Felszólalás adatai
70. ülésnap (2019.06.11.), 257-270. felszólalás | |
---|---|
Felszólalás oka | Tárgysorozatba-vételi kérelem vitája |
Felszólalás ideje | 17:14
|
Felszólalások: 245-256 257-270 271-284 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. A döntésre a holnapi ülésnapon kerül sor. Az LMP képviselőcsoportja indítványozta, hogy az Országgyűlés döntsön az „Egyes törvényeknek az otthonápolás munkaként való elismeréséhez szükséges módosításáról” című, T/4778. számú törvényjavaslat tárgysorozatba vételéről. A tárgysorozatba vételt a Népjóléti bizottság utasította el.
Elsőként megadom a szót ötperces időkeretben Ungár Péter képviselő úrnak.
UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Az a helyzet, hogy a tavalyi évben az otthonápolási díj rendezése kapcsán kialakult egy civil mozgalom, és ez a civil mozgalom sok politikai támogatással elért egy félsikert, ami az volt, hogy a gyermek otthongondozási díját 100 ezer forintra emelte a kormány az 58 ezer forint helyett. Ez egy helyes lépés volt, ez egy olyan lépés volt, amit már egy ideje meg kellett volna tenni.Két probléma van. Az egyik, hogy ennek az otthongondozási díjnak a növelésével kapcsolatban több civil szervezet, én is, illetve más ellenzéki politikusok is fogalmaztak meg kritikát, ami leginkább az autizmus, illetve más fogyatékossággal élő gyermekeknek a kizárásáról szólt ebből a megnövekedett díjból. Erre akkor azt mondta az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hogy ez egy politikai hisztériakeltés volt, majd fél évvel később legalább ez megtörtént az éj leple alatt bejelentették, hogy módosítani fogják azt a pontrendszert, ami alapján elbírálják a gyermekek otthongondozási díját.
Ugyanakkor az ápolási díj kapcsán azok a változtatások, amiket követeltek a civil szervezetek és az érintett személyek, nem teljesültek teljességében. A legfontosabb probléma az, hogy a kormány csak a gyermekeiket otthon ápolók esetében emelte meg az otthongondozási díjat. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki nem a gyermekét neveli és ez a jelentős többsége azoknak, akik otthongondozási díjban részesülnek , továbbra is 58 vagy 38 ezer forintot kap. Azt, hogy 58 ezer forint mire elég, legtöbbször fideszes képviselők szokták elmondani különböző interjúkban szerintük , amivel szintén megmutatják, hogy nem feltétlenül Magyarországon töltik idejük jelentős részét.
De az a helyzet, hogy 58 ezer forintból nemhogy a pelenkát nem tudják megvenni az idős, demens hozzátartozóiknak, nemhogy nem tudják semmilyen fejlesztésre, vagy mondjuk, az Alzheimer-kór kialakulását késleltető foglalkozásra vinni vagy szállítani őket, hanem arra sem elég, hogy kipótolják azt az időt, amiért ez a díj eredetileg létrejött, ami a munkaidő elvesztését jelenti, ugyanis és ez a filozófiai lényege a javaslatomnak az otthonápolás egy munka. Ha azt nem végzi valaki otthon a szüleivel, házastársával, testvérével, akkor ezt a munkát a szociális szektoron keresztül fizetett, amúgy nagyon rosszul fizetett emberek munkaidőben végzik el.
Ráadásul, amíg ezt a gondoskodó munkát végzi az ember otthon, addig nem tud részt venni a munkaerőpiacon, és így nem tud kellő megélhetést keresni. Ez az a fajta munka, ez az a fajta gondoskodó munka, ami megalapozza azt, hogy az emberek, legtöbb esetben a férfiak ki tudjanak menni az elsődleges munkaerőpiacra és munkát tudjanak vállalni a piacon. Ez az a fajta munka.
Mert ezek miatt az emberek miatt akik jelentős részben nők , akik otthon vannak és gondoskodnak az anyósról, édesanyáról, testvérről s a többi, a másik házastárs, a gyermek vagy valaki el tud menni és részt tud venni a munkaerőpiacon. Mégis ez az a munka, amit nem fizetünk ki.
Továbbmegyek: teljesen értelmezhetetlen dolgok is vannak az otthongondozást szabályozó törvényben. Azt, hogy valaki, aki törvényes gyámja egy gyermeknek, nem részesül az otthongondozási díjban, egyszerűen nem tudja az EMMI sem megmagyarázni. Leírják 65 ezer karakterben, hogy lorem ipsum, és ezt sokszor, de azt nem tudják megmondani, hogy miért tesznek itt különbséget a gyám és a szülő között.
Továbbmegyek: az, hogy a nagyszülő nem tud gyermek-otthongondozási díjra menni és egyszerre nyugdíjban részesülni, az meg olyan filléreskedés költségvetési szinten szerintem az ötmilliárd forintot nem haladja meg , ami meg teljességgel érthetetlen.
Tehát itt van több tízezer olyan magyar ember, aki elvégez egy munkát 0-24 órában, nincs szabadidő, nem lehet szabadságolni, nem váltják le, nincs másik műszak, kap 58 ezer forintot. Itt, ha nagyon nyomást érez magán Rétvári államtitkár úr, mert egy nap huszonhétszer kell végighallgatnia, akkor bejelentenek egy 10 százalékos emelést, ami semmire sem elég, hiszen mindannyian tudjuk, hogy 58 ezer forintnak mennyi a 10 százaléka. Ezek az emberek nem kapják meg azt a minimumot, ami járna azért a munkáért, amit végeznek, ez pedig a minimálbér lenne.
Egyetértettünk a kormánnyal abban, hogy a fokozatosság elvét lehet érvényesíteni, és a gyermekek otthongondozási díjánál az, hogy először 100 ezer forintra, majd 2022-re az akkori minimálbér szintjére érjen el, helyes volt, de nem tudják megmagyarázni, hogy ez a nem gyermeküket, tehát egyéb hozzátartozójukat otthon ápoló embereknél miért nincs így, és azt sem tudják megmagyarázni, hogy miért kell különböző, teljesen értelmezhetetlen, adminisztratív butaságokkal embereket kizárni a gyermekek otthongondozási díjából.
(Kovács Sándor felé:) Én arra kérem az egy szem fideszes képviselőt, aki részt vett ezen a vitán, hogy gondolja végig azt, hogy az ő körzetében hány olyan ember él, aki 38 meg 58 ezer forintot keres egy olyan munkáért, ami mindannyiunk megbecsülését érdemli. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megadom a szót Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszonynak.
POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végtelenül elszomorító, amikor az otthonápolási díjról beszélünk itt a Parlament falai között, és azt kapjuk vissza államtitkároktól, hogy: de hát ott volt a lehetőség, decemberben miért nem szavaztátok meg? Hogy miért nem szavazta meg akkor a Jobbik frakciója? Akkor egy másik helyzet volt, akkor fel kellett emelnünk a hangunkat az ellen a galád törvényhozás ellen, ami itt a magyar Országgyűlésben, a parlamentben zajlik. Mi természetesen támogatjuk az otthonápolási díj intézményét, az otthonápolási díj emelését és munkaként való, munkaviszonyként vagy egyéb foglalkoztatásra irányuló jogviszonyként való bevezetését, átminősítését.
Szégyenteljes az, hogy a kormány visszamutogat december 12-ére és ezt fennhangon hangoztatja. Biztos az ő családjukban nincs ilyen ember; nincsenek olyan gyermekek, akik szülei jelenleg kiszorulnak ebből a támogatásból; biztos nincs nekik olyan hozzátartozójuk, akik nem gyermekek, hanem ahogy elhangzott édesapák, édesanyák, nagyszülők, testvérek, de nem gyermekek.
Én rendkívül el vagyok keseredve, hogy ezeket a családtagokat kizárja a kormány ebből az intézményből, amikor tudna nekik segíteni, amikor tudná támogatni, hogy ha már ilyen szörnyű élethelyzetben vannak, ilyen gyötrelmekkel teli az életük, legalább anyagilag megbecsüljék azt a fáradhatatlan munkát, amit a hozzátartozóikkal végeznek.
Nem kérdés, a Jobbik képviselőcsoportja támogatni fogja a tárgysorozatba vételt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(18.50)
ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Megadom a szót Demeter Márta képviselő asszonynak.
DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül fontos az, hogy beszéljünk erről a problémáról. Nagyon fontos az a törvényjavaslat, határozati javaslat, amely most idekerült a Ház elé. Én is egy szem kormánypárti képviselőtársamnak mondanám, aki itt van, és úgy tudom, talán köze is van ehhez a témához, merthogy ön az ELTE-n végzett egyébként ehhez szervesen kapcsolódó szakon, hogy azt gondolom, az egy fontos dolog, hogy a civileknek, az érintetteknek és a politikusoknak, pártoknak a közös munkája nyomán, társadalmi nyomásra a kormány tett bizonyos lépéseket, fontos lépéseket az ügyben, de egyáltalán nem szégyen az, hogy ezeket a dolgokat ki kell egészíteni ahhoz, hogy ez életszerű legyen, ahhoz, hogy alkalmazható legyen, szükséges kiegészíteni. Ebben kérem az ön segítségét.Nagyon sok emberrel találkoztunk ezzel a témával kapcsolatban, és nagyon sokaknál kiderült az először is, hogy közöttük is feszültséget okoztak az intézkedések, mert aki a gyermekét ápolja otthon, és kap ilyen jellegű támogatást, nagyon örül az emelésnek, de ők sokszor kapcsolatban állnak olyanokkal, akik testvérüket, szülőt, másokat ápolnak otthon, és ez közöttük okozott feszültséget. Többen kerestek minket azzal, hogy más családtagot ápolnak, akár több családtagot is, és egyszerűen nem elég ez az ötvenpárezer forint, semmire nem elég, tehát mindenféleképpen emelni kell az ő részükre is ezt a támogatást.
Azt gondolom, ez egy össztársadalmi ügy, rengeteg elképesztő élethelyzet van, nagyon sokan a kórházból kikerülve kerülnek haza, és vállalják a családtagok azt, hogy a családtagjukat élete végéig szeretettel övezik és gondozzák, tényleg olyan áldozatot vállalva, amit, azt gondolom, tényleg az ember a családjáért, remélhetőleg, bármikor kész vállalni, viszont az államnak ebben minden segítséget meg kell adni számukra. Nagyon sok olyan átmeneti élethelyzet is van (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), amikor sok-sok hónapon keresztül valaki akár semmilyen ellátásban nem részesül, és sem az egészségügyi intézményben, sem máshol nem tudja a családtagot úgy biztonságban, mint ahogy otthon.
Úgyhogy nagyon kérem az ön segítségét, kerüljön ez tárgysorozatba, tárgyaljunk erről a javaslatról. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokban.)
ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Megadom a szót Gréczy Zsolt képviselő úrnak.
GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen a Demokratikus Koalíció ezt a javaslatot, a tárgysorozatba vételt is támogatni fogja. Mi is kiemelten fontosnak tartjuk az otthonápolók problémáinak kezelését, ezért is volt az, hogy mi is mindig részt vettünk akkor, ha a Kossuth téren tiltakoztak, ha valamilyen javaslatot kellett a tisztelt Ház elé eljuttatni.Ha már most beszélhetek itt a tisztelt Ház falai között, akkor én ezúton is szeretném megköszönni ezt az áldozatos munkát, amit az otthonápolók végeznek, tényleg egészen fantasztikus emberi teljesítmény, amit ők elvégeznek.
Azt szeretném még hozzátenni, hogy ha azt állítja a Fidesz, és folyamatosan azt kommunikálja, hogy ebben az országban már minden olyan fantasztikusan jó, és minden olyan jól megy, és még soha az életben nem ment ilyen jól Magyarországnak, akkor egy fél stadion árát miért nem lehet erre még odaadni. Egy fél stadion árából ez a probléma megoldható lenne, tessenek már ezen elgondolkodni! Nem kerülne többe, egy fontos igazságtalanságot lehetne ezzel orvosolni, és méltányosak, tisztességesek lehetnénk azokkal szemben, akik ezt a hősies munkát elvégzik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokban.)
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Korózs Lajos képviselő úrnak adom meg a szót.
KORÓZS LAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! A közelmúltban itt a magyar médiában keringett egy szám, azt hiszem, három héttel ezelőtt szinte nem volt olyan portál, amelyik ne vette volna át. Ebben arról nyilatkozik az illetékes statisztikai adatot gyűjtő intézmény, mivel közadatigényléssel kellett ezt is kikukázni, hogy mintegy 34 288 ember vár valamilyen szociális intézménybe elhelyezésre. Ebből kiderült, hogy közel felük soha nem jut elhelyezésre, mert időközben meghal. Aki régebben ismer, az tudja, hogy én utána szoktam járni dolgoknak, és elég jó barátságot ápolok a számokkal. Megnéztem, hogy a különböző intézményekben a férőhelyek az elmúlt évben hogyan alakultak: a pszichiátriai betegek otthonában a férőhelyek a múlt évben csökkentek; a fogyatékosok otthonában a férőhelyek az elmúlt évben radikálisan csökkentek; a szenvedélybetegek intézményében a férőhelyek csökkentek, és kapaszkodjanak meg, a hajléktalanellátásban a férőhelyek radikálisan csökkentek, annak ellenére, hogy a múlt év őszén a kormány azt művelte, amit művelt, és azt mondta, hogy mindenkit el tudnak helyezni, és mindenkinek tudnak fedelet biztosítani a feje fölé.
Egyébként csak megjegyzem: ennyi hajléktalan ember Budapest utcáin nem volt az elmúlt egy évtizedben, mint most; ennyi hajléktalan ember tömegközlekedési eszközön nem élt, végállomástól végállomásig utaznak ezek a szerencsétlenek, mert nincs hajlék a fejük fölött; tönkreverték az utcai szociális munkát is. Ezen túlmenően, ahogy elmondtam, nincs intézményi férőhely, mert építik lefelé a férőhelyeket.
Éppen ezért kéne támogatni az LMP indítványát, ezt fogjuk tenni a holnapi nap folyamán. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokban.)
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Tordai Bence képviselő úrnak adom meg a szót.
TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Párbeszéd is támogatni fogja az LMP indítványát, annál is inkább, mert az otthonápolás ügyében a 45 ezer érintett családból 33 ezernek az életviszonyaira nem kínált semmilyen megoldást a Fidesz. Annyira kiábrándító, hogy tényleg már nincs is kedvem erős szavakat használni arra, hogy ebben a helyzetben ezekkel az emberekkel szemben is használják az „oszd meg és uralkodj” taktikáját. Csak ezt használják, mert a valódi megoldásra nincs tehetségük, bátorságuk vagy emberségük, nem is tudom. Én is itt szeretném megköszönni nemcsak azoknak, akik ezt a nagyon nehezen viselhető munkát végzik, hanem azoknak a civil szervezeteknek, azoknak a csoportoknak, mozgalmaknak, akik ezt az ügyet napirenden tartották: a Lépjünk, hogy léphessenek!, az aHang, a CSEVE csoport, és itt tényleg nem szabad elmenni kivételesen az ellenzéki képviselők kitartó és hatékony munkája mellett, gondolva itt elsősorban Ungár képviselőtársunkra.
Úgyhogy a Párbeszéd a maga részéről természetesen a holnapi napon, a szavazásnál is támogatja a kezdeményezést. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokban.)
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megkérdezem Ungár Péter képviselő urat, hozzászóle a beszélgetéshez. (Ungár Péter jelzésére:) Jelzi, hogy igen.
UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Először is szeretném megköszönni az összes frakció támogatását. Itt Demeter képviselőtársam felvetette, csak hogy még valamiről képviselő urat tájékoztassam, aki mégiscsak a Bárczi Gusztávon végzett, hogy jelenleg az is van valamiért még a gyermekek otthongondozási törvényében is, hogy ha valaki több gyermeket ápol, például ikreket ahol nagyon sokszor a genetikai rendellenességek miatt mind a két esetben van fogyatékosság , egy összeget kap, tehát nem kapja meg a két összeget. Erre az volt az érvelése az EMMI-nek, hogy azért nem kapja meg a két összeget, mert már egyet megkap azért, mert kiesett a munkaerőpiacról, tehát nem kell még egyet. Na most, azt belátni nem kell mérhetetlen filozófiai alapműveltség, hogy két gyermeknél kétszer kell kifizetni a fejlesztőpedagógiát, kétszer kell elvinni, kétszer kell anyagot vagy valamilyen eszközt vásárolni, tehát nagyobb a költség két gyermeknél. Ezt még kihagytam az előző alkalommal.
Összefoglalva annyit szeretnék elmondani, hogy természetesen az állam, és nincs is ilyen elvárásunk, nem fogja tudni tökéletesen a munkaerőpiacról való kiesést soha pótolni, de nem is kell. Az kell, hogy ezek az emberek érezzék, hogy megbecsüljük azt, amit csinálnak, elismerjük, hogy ez egy munka, és ha már a kormányzat önmagát keresztényszociális kormányzatnak tartja, akkor a jóléti állam mint a valaha legnagyobb keresztényszociális találmány alapján elmondjuk ezeknek az embereknek anyagi megbecsültség mellett, hogy ugyanolyan értékes munka az, amit ők végeznek, mint amit valaki végez az elsődleges munkaerőpiacon. Erről szól ez.
Igen, itt forintokról van szó és emberek mindennapos megélhetéséről, de ennél többről is: arról, hogy milyen országban szeretnénk élni, arról, hogy olyan országban szeretnénk élni, ahol azoknak a munkáját elismerjük, akik gondoskodó munkát végeznek, legyen ez otthon vagy legyen ez állami intézményben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokban.)
Felszólalások: 245-256 257-270 271-284 Ülésnap adatai