Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Az utolsó napirend utáni felszólalásra jelentkezett Hajdu László képviselő úr: „170 éve adták át Rákospalotán az Istvántelki első vasúti Főműhelyt, akkor Európa legkorszerűbb javítóműhelyét” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Igen, 170 évvel ezelőtt öröm völgye volt Rákospalota. Az Osztrák Vaspálya Társaság Pest és Vác első magyar vasútját adta át, igaz, ezt még ’46-ban, de a vasút megépült, és nem volt hozzá járműjavító. Ezért a járműjavítóért nagy lobbizás indult be, hogy melyik településen legyen, Budapest Nyugati pályaudvaron, vagy a közbelső állomásokon: Dunakeszin, Rákospalotán vagy Vácott épüljön meg ez a nagy jelentőségű vasút, mozdonyfordító és javítóműhely.Végül is Rákospalotán, az istvántelki ingatlanon valósult meg 170 évvel ezelőtt, és ez Rákospalotának fantasztikus változást hozott, az ott élő embereknek egy egészen más minőséget, hiszen a javítóműhely már a kezdetekben is nagy munkafelvevőnek minősült, majd a későbbi fejlesztések kapcsán 2500, és volt egy időszak, amikor pedig 3 ezer embert is foglalkoztatott. Egy olyan hatalmas nagy javítóműhelyről van szó, egy olyan munkakultúrát hozott Rákospalotára, a mai XV. kerületbe a MÁV  az akkor még ugyan Vaspálya Társaság, de később a MÁV nevet vette fel , hogy az 1900-as évektől lakótelepet építettek az ott dolgozóknak, művelődési házat építettek, katolikus, református templomot, sportpályát, sportegyesületet alakítottak, és egy önálló színt hozott a kerületbe. Ma is lényegében Rákospalotát MÁV-kerületként említik és a MÁV-lakótelep ma is ezen a néven ismert.

Sokat köszönhet Rákospalota Károlyi Sándor és Károlyi László, Fót, Rákospalota és Újpest földbirtokosának, annak a grófnak, aki végül is ezt a lobbizást is véghez vitte és meg tudta szerezni, 170 évvel ezelőtt ennek az ingatlannak a beépítését.

Nézzük, hogy mi is történt! 1848-1993 között 145 évig működött ez a 170 éve épült intézmény, amely kibírta az első világháború borzalmait és a párizsi békeszerződéseket, már itt elhangzott: Trianont. Kibírta a második világháború pusztítását, és mindig újraépült, és mindig egy kicsit nagyobb feladatot kapott, és lényegében egyszer bicsaklott meg, a politikai, gazdasági rendszerváltáskor, azt nem tudta túlélni az istvántelki főműhely, hiszen a KGST-szállítások, a Varsói Szerződés katonai szállításai ezen a vonalon nagymértékben zajlottak. Az egész rendszerváltás ipari és kereskedelmi háttere megváltozott, és 1993-ban az akkori első szabadon választott kormány nem is tudott mást tenni, mint bezárta ezt a műhelyt.

(21.50)

Igazán szót azért kértem, túl azon, hogy a 170. évforduló e napokban van és mi is megünnepeltük, ezen már túl vagyunk, azért kértem szót, mert a rendszerváltásnak nemcsak személyek az áldozatai, hanem intézmények is. Az a hatalmas kultúra is, amely ott fel van építve, ma romokban van, az enyészeté, parlagfű és sok minden egyéb illegális szemétlerakóhely van ott. A rákospalotai vagy a Veresegyházra és Dunakeszire induló vasúti pálya oldala is ugyanez, gazdátlanok. Ez a gazdátlanság az egész MÁV vonalán, úgy gondolom, megjelenik. Ezt szóvá kell tennem.

Még egy, ami miatt szót kértem. Úgy gondolom, ez nagyon fontos. Ennek az Istvántelki Főműhelynek egy könyvet áldoztunk Dávid László szerkesztésében, aki maga is 55 évet dolgozott ott. Az Istvántelki Főműhely egykori sikereire, valamikori munkatársaira ezzel is emlékezünk. Azokért emeltem szót itt ma, akiknek az élete a vasút volt, és akikért már nem szólnak a harangok. Köszönöm. (Taps.)