Készült: 2024.03.29.13:06:03 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

12. ülésnap (2018.06.26.),  129-144. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:20:37


Felszólalások:   113-128   129-144   145-196      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok beadására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Soron következik a szociális hozzájárulási adóról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/627. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Elsőként megadom a szót Izer Norbert államtitkár úrnak, a Pénzügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

IZER NORBERT pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A szociális hozzájárulási adóról szóló törvényjavaslat célja, hogy a kifizetőket, valamint kifizetők hiányában a magánszemélyeket terhelő adófizetési kötelezettségeket, úgymint a jelenleg hatályos szociális hozzájárulási adót és az egészségügyi hozzájárulást, rövidebb nevén az ehót, összevonja egy adónembe. Ezen intézkedés egyaránt szolgálja az adónemek számának csökkentését és az adóadminisztráció mérséklését, mint az adórendszer kapcsán általánosan elérni kívánt célokat. A javaslat a lehető legkisebb változtatást tartalmazza az adófizetési kötelezettségek terén, ezzel is tiszteletben tartva a kiszámítható adózási környezet iránt támasztott követelményt, amit évek óta mi is hangsúlyozunk. A szükséges változtatások pedig az egyszerűsítés és az átláthatóság érdekében történtek.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat elfogadása esetén megszűnik az egészségügyi hozzájárulás, az eddig ehóval terhelt jövedelmek után 2019. január 1-jétől szociális hozzájárulási adót kell majd fizetni. Továbbá változatlanul fennáll a korábbiakban szociális hozzájárulási adókötelezettség alá eső jogviszonyok, mint például egy munkaviszony esetében ezen adókötelezettség, tehát igazából a két adónemből egyet kívánunk tenni ezzel a törvényjavaslattal.

A törvényjavaslat jelentős egyszerűsítést is tartalmaz, egykulcsos szociális hozzájárulási adó bevezetésére tesz javaslatot. Pár évvel ezelőtt még öt adókulccsal kellett számolni, most két adókulcs van ebben az adónemben, és jövőre egy egykulcsos rendszert szeretnénk bevezetni.

(14.20)

A korábban 14 százalékos ehokulccsal adózó jövedelmek, mint például a tőkejövedelmek vagy a béren kívüli juttatások terhelése 19,5 százalékos mértékű lesz. De ez nem jelent adóteher-növekedést, ezt szeretném hangsúlyozni, köszönhetően az adóalap számítására vonatkozó speciális szabályoknak. Az összevont adónem változatlanul tartalmazza az őstermelők, az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások speciális adófizetési kötelezettségét.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslatban a szociális hozzájárulási adó mértéke 19,5 százalékos, ugyanakkor a 2016 novemberében aláírt, a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma, röviden VKF-megállapodás értelmében az adó mértéke 2019 során 17,5 százalékra csökkenhet, ha a 6 százalékos reálbér-emelkedés megvalósul. Tehát ezt most nem látjuk ebben a törvényjavaslatban, ez egy jövőbeli feltétel függvénye.

Tisztelt Ház! Meg kell említeni azt a változást is, amely a tőkejövedelmek utáni egészségügyi hozzájárulási kötelezettség felső határát érinti, ami jelenleg 450 ezer forintban van megjelölve, és beleszámít többek között a magánszemély által fizetett egészségbiztosítási járulék összege is.

A törvényjavaslat az adófizetési kötelezettség felső határának meghatározását egyszerűsíti egy olyan módszerrel, hogy kimondja, hogy a tőkejövedelmek vonatkozásában az adót addig kell megfizetni, amíg annak alapja az összevont adóalappal együtt eléri az éves minimálbér kétszeresét.

A törvényjavaslat az előzőeken túlmenően javaslatot tesz a munkahelyvédelmi akció kedvezményének a kivezetésére, és egy olyan szűkebben célzott, de nagyobb összegű kedvezmény bevezetésére, amelynek munkaerőpiaci ösztönző hatása hatékonyabban érvényesül, és elsősorban a munkakínálat bővítését ösztönzi. Szemben a korábbi széttöredezett szabályozással a törvényjavaslat alapján a kedvezményeket egységesen a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény szabályozná, ezzel is elősegítve a jogalkalmazást és a kedvezmények átláthatóságát.

A törvényjavaslat elfogadása esetén jelentős változás lesz a kedvezmények mértékében is, hiszen a korábbi 100 ezer forintos korlát helyett a mindenkori minimálbér erejéig lesznek érvényesíthetők ezek a kedvezmények, így a kedvezmény mértéke éves szinten folyamatosan növekedni fog.

2019-től kedvezmény vehető igénybe a munkaerőpiacra lépők után. E csoportba tartoznak a pályakezdők, a tartósan munkanélküliek és az anyasági ellátások után visszatérők, valamint a korábban más okból inaktív munkavállalók is. Ezekben az esetekben az adóhatóság a foglalkoztatás bejelentésekor értesíti a munkáltatót arról, hogy a kedvezmény érvényesíthető. Így a munkáltatók nagyfokú biztonsággal fogják tudni érvényesíteni az őket megillető, immár a minimálbér erejéig igénybe vehető adókedvezményt. A kedvezmény mértéke a foglalkoztatás első két évében 100 százalékos  úgy, ahogy most is van -, a foglalkoztató így mentesül a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás alól, a foglalkoztatás harmadik évében pedig 50 százalékos kedvezményt biztosít a szociális hozzájárulási adó alapjából.

A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítése érdekében a korábban rehabilitációs kártyával igénybe vehető kedvezmény helyett egy bővebb személyi körre kiterjedő kedvezmény kerül bevezetésre, amelynek érvényesítéséhez már nem lesz szükség a rehabilitációs kártyára. A megváltozott munkaképességű személyek önfoglalkoztatását jelenleg segítő kedvezmény egy bővített személyi körrel továbbra is elérhető lesz, ezen személyi kör kedvezményei teljes mentességet biztosítanak a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás alól, méghozzá magasabb összegig, a minimálbér duplájáig.

(A jegyzői székben Gelencsér Attilát Móring József Attila váltja fel.)

A szakképzettséget nem igénylő és a mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatottak után az adókedvezmény továbbra is biztosított a munkáltatók számára, a kedvezmény igénybevétele esetén az arra jogosultak csupán a szociális hozzájárulási adó felét fizetik meg a minimálbér erejéig, hasonlóan a jelenleg hatályos szabályhoz.

Úgy gondoljuk tehát, hogy a kedvezmények célzottabbak és magasabb összegűek lesznek, köszönhetően a törvényjavaslatban foglaltaknak. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Hadházy Sándor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

HADHÁZY SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország az elmúlt nyolc esztendőben nagyon fontos lépéseket tett meg annak érdekében, hogy a versenyképességét javítsa, hogy a gazdasági növekedést tudja fokozni. Az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy el kell dönteni, hogy mit támogat a kormány, mit támogat az ország, és ez a támogatás hogyan fog lecsapódni majd a társadalom különféle szereplői között. A legnagyobb problémát nyolc évvel ezelőtt a munkanélküliségi helyzet jelentette. Több mint 10 százalék volt a munkanélküliek száma. Ez Európában a felső egyharmadba esett bőven, és nem csupán gazdasági, hanem szociológiai problémákat és feszültséget okozott ez a helyzet. Éppen ezért a kormány, szerintem nagyon helyesen, az első lépések között azt fogalmazta meg, hogy ezen kell változtatni. Egyrészt azért, hogy kikerüljenek ebből a lehetetlen helyzetből a munkavállalók százezrei, másrészt pedig olyan élethelyzetbe kerüljenek, ami az ő jövőjüket tudja szolgálni. A munkajellegű adókat csökkenteni kívántuk, a fogyasztási jellegű adókat pedig növelni kívántuk. Ez értelemszerűen egy szemléletváltozást is eredményezett, hiszen korábban mindig a munkaadókat, a munkavállalókat terheltük meg személyi jövedelemadóval, különféle egyéb extraadókkal és hozzájárulásokkal. Ezen kellett először változtatni.

Nagyon sokan kétségbe vonták, hogy ez a helyes út. Azt gondolom, ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, akkor belátható, hogy ez igenis egy járható út volt, és megfelelő eredményekre vezetett. Elmondhatjuk, hogy a munkanélküliségi helyzet igen jelentősen javult, ma körülbelül 3 százalék mértékű. Természetesen még további feladataink is vannak, hiszen a cél a teljes foglalkoztatottság elérése.

De azt gondolom, ma már azzal is szembe kell néznünk, hogy vannak olyan területek, ahol munkavállalói hiány van, és a hazai  mi elsősorban a hazai kis- és közepes vállalkozásokkal foglalkozunk  kis- és középvállalkozások számára olyan helyzetet kell teremteni, hogy a bérfeszültséget tudják kezelni. El tudtuk érni azt, hogy a munkaadók jelentős része, döntő többsége mára belátta, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, ha hosszú távon kíván megélni az a vállalkozás.

2016-ban kötött a kormány, a munkaadók szövetsége és a munkavállalók szövetsége egy megállapodást, egy hatéves megállapodást, amely megállapodás vezérfonalként működött, és e megállapodás eredményeként a kormány folyamatosan terjeszti be az Országgyűlés elé azokat a törvénymódosító javaslatokat, amelyek ennek a megállapodásnak a szellemében születtek, s nyilvánvalóan azt a fő célt szolgálják, hogy Magyarországon a bérfeszültség csökkenjen, és minél előbb, minél nagyobb ütemben közelítsünk az európai munkaerőpiac jövedelmi szintjéhez.

Tisztelt Ház! Lényegében ezt a célt szolgálja az előttünk fekvő törvényjavaslat  egyébként a Ház előtt van más, az adózás tárgyát szolgáló törvényjavaslat is -, amely az egyszerűsítést és a terhek csökkentését szolgálja. Ezt szeretném elsősorban hangsúlyozni. E javaslatok elfogadása esetén jövőre több száz milliárd forint maradhat meg a munkaadóknál, illetve a vállalkozásoknál, és a munkavállalóknál, azaz a családoknál. Meggyőződésem szerint ez szolgálja az ország érdekét.

A hatéves bérmegállapodás eredményeként jövő január 1-jétől a szociális hozzájárulási adó mértéke tovább csökkenhet. Ez az adónem öt éve még 27 százalék volt, de az elmúlt években több lépésben 19,5 százalékra sikerült csökkenteni, és a biztató gazdasági kilátásoknak köszönhetően szeretnénk ezt az adómértéket tovább csökkenteni. A négy év múlva elérendő megfogalmazott cél 11,5 százalék lesz. Tehát a 27 százalékról el fogunk jutni a 11,5 százalékig.

(14.30)

A szakmai kérdéseket államtitkár úr nagyon pontosan elmondta, azokra nem kívánok kitérni az időtakarékosság érdekében. Ezért tisztelettel ajánlom a Ház figyelmébe a benyújtott törvényjavaslatot. A Fidesz-frakció természetesen támogatja, kérem a Házat, támogassák a javaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Volner János képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én teljesen más szemlélettel nézem az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és ugyanúgy, ahogy kormánypárti kollégám, most én is egy kis történelmi visszaemlékezéssel szeretném kezdeni. 2010 előtt még ellenzékből a Fidesz azt ígérte, aztán ezt kormányra kerülve többször is megerősítette, hogy meg fogja védeni a nyugdíjakat, meg fogja védeni a munkavállalókat, és megvédi természetesen majd azokat az embereket, akik még jelenleg aktív korúak, később pedig a munkaképességük elvesztése után az államra szorulnak.Ugye, azért fontos ezt hangsúlyozni, mert szoros összefüggésben van az előttünk fekvő törvényjavaslat azzal a nyugdíjrendszert érintő átalakítással, amit független közgazdászok csak einstandként emlegetnek. Ugye, emlékeznek rá képviselőtársaim, volt a magyar nyugdíjrendszernek egy tőkefedezeti pillére, 12 évnyi magánnyugdíjpénztári megtakarítás halmozódott föl, 3 millió ember 12 évnyi magánnyugdíjpénztári megtakarítása halmozódott föl ebben a nyugdíjrendszerben. És mit csinált az Orbán-kormány? Hát, úgy védte meg, hallatlanul nagy pofátlansággal egyébként, ezt az elképesztő vagyontömeget, hogy fölélte. (Font Sándor: Miért gondolod?) Szó szerint ez történt!

Azért gondolom, képviselőtársam, ön valószínűleg a kormányoldalon lemaradt erről, mert rendszeresen behozták ebbe az Országgyűlésbe annak a nyugdíjalapnak a beszámolóját, ami ennek a pénznek a feléléséről szól, és most már az ön kormánya is elismerte azt, hogy ezt a pénzt az utolsó vasig felélte a kormány, elköltötte, és ebből most már egy kanyi vas nem maradt. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.  Az elnök csenget.) Ezt azért fontos hangsúlyozni, képviselőtársaim, mert korábban, 12 év alatt összegyűjtött 3 ezer milliárd forintot a magánnyugdíjpénztári tagság, még egyszer mondom, 3 millió ember, az önök kormánya pedig, a szocialistákkal ellentétben, nem az államadósságot növelte, hanem a megtakarításokat élte föl. És ennek a pénznek bizony annyi lett.

Fontos hangsúlyozni, 2012. január 1-jétől az alapelvnek megfelelően a 27 százalékos társadalombiztosítási járulékot  fontos ez a szó is: járulékot  felváltotta a vele megegyező mértékű szociális hozzájárulási adó. A kettő között az a különbség, hogy nem keletkeztet ez a fajta adóbefizetés semmiféle jogviszonyt, semmiféle jogosultságot a befizetők részére, míg korábban, aki befizette ezt a bizonyos járulékot, az természetesen a befizetés fejében kalkulálhatott azzal, hogy időskorában ennek arányában alakul majd a nyugdíja, és természetesen ezt most már, tekintettel arra, hogy adóként szedik be tőle ugyanezt az összeget, elveszítette.

Magyarul mi történt? Lenyúlták, erőszakkal kizsaroltak az emberekből 3 ezer milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári megtakarítást, gyakorlatilag kiforgatták a magyar nyugdíjrendszert a megtakarításaiból, az utolsó vasig elszedték az emberektől, amit lehetett. Utána bevezették azt a rendszert, hogy a befizetések után  a korábbi időszaktól eltérően  már nem keletkeztet nyugdíjjogosultságot ennek a bizonyos adónemnek a befizetése, most már csak fizetünk, és majd Orbán Viktor ígéretében bízhat a jelenlegi magyar munkavállaló, és majd odamehet 20-30 év múlva az egyébként ürességtől kongó államkasszához, és nyugdíjat kérhet magának, tekintettel arra, hogy egyébként most már nincs tőkefedezet a magyar nyugdíjrendszer mögött.

Azért is fontosnak tartom elmondani, tisztelt képviselőtársaim, mert nem elég a disznóságok sorából, önök ugyanis még ezt is tovább tudták fokozni. Mint köztudomású, amikor ezt a törvényt meghozták, azzal kampányoltak, hogy ezt az összeget a nyugdíjak kifizetésére fogják fordítani.

Most minden évben a költségvetésen belül, a költségvetési törvényen belül, azon belül is, ami egyébként most a Házon belül van, a kormányoldal rendelkezik ennek az összegnek a felhasználásáról, és különböző, a tb egyes pénzügyi alapjaihoz csoportosítja ezt az összeget, egészségbiztosításra, nyugdíjbiztosításra, valamint a törvényben meghatározott állami pénzalapok feltöltésére használják önök ezt a pénzt.

Magyarul miről van szó? Ebben is átverték az embereket, arról már ne is ejtsünk szót, hogy az egyéni számlákat, amiket oly sokszor megígért az önök kormánya, nem hozták létre, ebben is átverték a magyar népet, de ráadásul még ezek a bizonyos adónemből származó befizetések gyakorlatilag el vannak osztva különböző állami fejezetek között. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a nyugdíjrendszerre fordítják, elosztogatják saját kényük-kedvük szerint állami pénzalap, egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás között, úgy, ahogy önök gondolják, és ahogy a költségvetési törvénybe foglalják évről évre.

Azért is tartjuk ezt aggályosnak, mert ha képviselőtársaim figyelték volna az elmúlt időszak fejleményeit, azt lehetett látni, hogy a világon a vezető közgazdászok között van egy konszenzus arról, hogy minden államnak, ha a vezetői felelősen gazdálkodnak a rájuk bízott vagyonnal és közpénzekkel, akkor anticiklikus gazdaságpolitikát kellene folytatnia.

Magyarul akkor, amikor konjunktúra van és éppen jól megy a gazdaság, jelenleg is ilyen éveket élünk, de nem azért megy jól a gazdaság, mert önök annyira ügyesen kormányoznak, hanem azért, mert egész Európában, sőt Észak-Amerikában is konjunktúra van, dübörög például az autóipar, sok autót gyártanak természetesen Magyarországon is, ilyen módon tehát elég jól megy a gazdaság, akkor az anticiklikus gazdaságpolitika értelmében, amikor dübörög a gazdaság, fel kellene halmozni.

Önök azonban még a rendelkezésükre álló pénzt is, amit elvileg nyugdíjcélra szednének be az emberektől, nem halmoznak föl belőle semmit, mert az utolsó vasig minden évben föléli a kormány ezt az összeget. Semmit nem tesznek annak érdekében, hogy amikor jön a válság, legyen az államnak forrása, legyen miből élénkíteni a gazdaságot, amikor eljönnek a nehezebb idők  mert higgyék el, el fognak jönni a nehezebb idők is, most már az önök kormányfője is beszél erről -, akkor nem lesz miből élénkíteni a gazdaságot.

Azt már csak csendben mondom, hogy ha a nyugdíjrendszeren belül egyetlen árva fillér nem lesz, csak a felosztó-kirovó rendszer keretein belül gondolkodik az állam, akkor természetesen azzal is szembesülni kell, hogy milyen demográfiai, társadalmi folyamatok uralják most Magyarországot. Ha belegondolnak képviselőtársaim abba, hogy elvándorolt 500-600 ezer ember külföldre dolgozni, gyakorlatilag önök elől menekültek el, korábban soha ennyi magyar külföldre nem távozott, mint jelenleg… (Nacsa Lőrinchez:) Én ezen nem mosolyognék, képviselőtársam, ez össznemzeti tragédia! Gyakorlatilag egy világháborús nagyságú veszteség érte Magyarországot.

Én értem, hogy a Fidesznek van derültségre oka, mert önök legszívesebben elüldöznék a fiatal szavazókat, hiszen ők nem önökre szavaznak. Egyébként, tekintettel arra, hogy megint csak ingatják a fejüket, arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy nézzék meg például, hogy a londoni követségen leadott szavazatoknál hogy áll a Fidesz. Ott önök be sem jutottak volna a parlamentbe, ha az emigrált magyarok körében rendezték volna meg a választásokat, és az ő szavazatuk érvényesült volna. Nos tehát, azt lehet látni, hogy ezen a téren sem domborított túl nagyot a kormány.

Fontos látni ebben az esetben azt is, hogy a kormány ezt a bizonyos többletbevételt folyamatosan, évről évre másra költi, nem halmoz föl ebből egyetlen fillért sem, csak a felosztó-kirovó rendszeren belül halmozódó pénzt lehet majd elosztani. Mit is jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Több kényszert, amit ez a törvényjavaslat nem old meg. Az egyik kényszer az, hogy hosszú távon, évtizedes távlatban az úgynevezett helyettesítési ráta, tehát az aktív korban elért jövedelem és az ahhoz viszonyított nyugdíjjövedelem közötti arány egyre inkább és egyre drasztikusabb mértékben romlani fog.

Ha megnézzük most a legvalószínűbb demográfiai előbecsléseket, nem jobbikos közgazdászokból, hanem a KSH adataiból indulunk ki, akkor azt lehet látni, hogy 2050-re kétszer annyi eltartott korú, magyarul nyugdíjas lesz Magyarországon, mint amennyi aktív korú ember. Kérdezem én, hogy ennek az egyenletnek mi lesz a megoldása önök szerint.

Elmondom: drasztikus mértékben romlani fog a nyugdíjrendszer helyettesítési rátája, drasztikus mértékben csökkennek a kifizetések. Bár a kormányoldal ennek az ellenkezőjét hazudja nap mint nap az embereknek, csak kérdezzék meg a jelenleg 30 év körüli embereket, hogy bíznake az önök nyugdíjrendszerében, bíznake Orbán Viktor arra vonatkozó ígéretében, hogy majd ő biztosítja a nyugdíjat. Elmondom önöknek, nem bíznak benne az emberek. Ők azt fogják mondani, hogy vagy nem kapnak nyugdíjat, vagy annyi nyugdíjat fognak kapni, amennyiből egyszerűen nem lehet megélni, és nem kis részben ez üldözi el az embereket Magyarországról.

(14.40)

Fontos látni azt is, hogy ezzel a nyugdíj-átalakítással gyakorlatilag nem történik egyéb, nem történik jelentős mértékű köztehercsökkentés sem. Ha most megnézzük az adóék alakulását akár a régiónkon belül, Magyarországon a legmagasabb az adók aránya. Megjegyzem, ha a tavalyi évre gondolnak, soha annyi adót Magyarország állama be nem szedett, mint amennyit tavaly beszedtek az emberektől. Hát, ennyit arról az adócsökkentésről, amit önök kilátásba helyeztek.

Ha megnézik az adóék nagyságát, kimagasló a közép-kelet-európai régión belül a magyarországi adóék nagysága. Agyonterhelik gyakorlatilag a munkavállalókat. Gondoljanak bele, hölgyeim és uraim, abba, hogy a vállalkozások tőkehiányosak, piachiányban szenvednek, nem tudják kinőni magukat. Nem a vállalkozói leleményesség, nem az innovációs hajlam hiányzik a magyar népből, hanem az a gazdasági környezet, amely nem fojtja meg őket úgy, mint ahogy az elmúlt nyolc évben az önök kormánya megfojtotta a vállalkozásokat.

Ha belegondolnak abba, ahhoz, hogy egységnyi munkabért ki lehessen egy munkavállalónak fizetni, kétszer akkora összeggel kell a vállalkozónak rendelkeznie, mert a nettó munkabérrel gyakorlatilag megegyező arányú az a közteher, amit a nyakába vágnak, akkor már érthető, hogy miért nem állnak fényesen a magyar gazdaság ügyei. Bár a kormány azzal kampányol, hogy nagyon jól állunk, de láthatóan ez egyszerűen nem igaz.

Fontos látni azt, hogy ha a kormány tartósan másra fogja költeni a nyugdíjbevételeket, és nem fog az anticiklikus gazdaságpolitika követelményeinek megfelelően felhalmozni a konjunktúra éveiben, akkor amikor el fog jönni a most már Orbán Viktor által is emlegetett nehezebb idő  még csak nem is azt mondom, hogy világgazdasági válság, hölgyeim és uraim, hanem ha az Európai Unió csak a támogatásokat csökkentené drasztikus mértékben, urambocsá, a 7-es cikkely szerinti eljárásban megvonná Magyar-országtól -, Magyarországon a gazdaság recesszióba süllyedne, mert az európai uniós támogatások, a külföldi befektetések, amelyekhez a kormánynak vajmi kevés köze van, és a kint dolgozó magyarok hazautalásai, ez ezermilliárd forintot tesz ki éves szinten, ezek tartják még életben, lélegeztető gépen a magyar gazdaságot és nem pedig az önök kormánya úgy, ahogy állítják.

Én tehát azt kérem önöktől, hogy sokkal felelősebben gondolkodjanak mind a szociális hozzájárulási adóról, mind a nyugdíjrendszerről. Sokkal felelősebben, sokkal időtállóbb módon tervezzék a pénzügyeket ezen a területen is. Fontosnak tartom azért is kérni, mert ez egy olyan fenntarthatósági probléma Magyarországon, ami csak gyorsítani fogja a jövőben a képzett fiatal munkaerő elvándorlását az országból. Ha az emberek évtizedes távlatban nem látnak maguk előtt egy prosperáló erős gazdaságot, nem látják maguk előtt azt a jövőképet, hogy majd amikor elvesztik a munkaképességüket, akkor nyugdíjas korukban megfelelő színvonalon gondoskodik róluk az állam, akkor nem lesz kedvük Magyarországon élni, hölgyeim és uraim. Úgy, ahogy most fiatalok százezrei elvándoroltak, még többen fognak elvándorolni. Ez az önök kormányának a felelőssége. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Nacsa Lőrinc képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. (Bangóné Borbély Ildikóhoz:) A hölgyeké az elsőbbség, de elnök úr így szólított, elnézést, képviselő asszony, hogy én jövök.Egypár mondatban szeretnék Volner képviselőtársamra is reagálni. A nyugdíjasokat, a munkavállalókat, a családokat is említette. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.  Az elnök csenget.) 2010-ben azt vállaltuk, hogy a nyugdíjak értékét megőrizzük. A nyugdíjak értékét, ezúton jelentem, megőriztük. 2008-hoz képest 42 százalékos átlagnyugdíj-emelkedés történt. Nyugdíjprémiumot tudtunk kifizetni, és ha a gazdaság így teljesít, ebben az évben is lehetőségünk lesz erre. A munkanélküliségi rátában a 2010-es adathoz, a 12 százalékhoz képest 3,7 százalék a munkanélküliség, és jó úton haladunk a teljes foglalkoztatottsághoz, ez a cél, hogy ez megtörténjen.

Ami a családokat illeti, a 2010-es költségvetésben alig több mint 1000 milliárd forint állt a családok támogatására. Ez a jövő évi költségvetésben átlépi a 2000 milliárd forintot, tehát dupla annyit költünk a családok megerősítésére, támogatására, mint a szocialista kormány 2010-ben. A londoni külképviseleti szavazatokhoz, ha kiemelünk egy részletet, csak azt szeretném mondani, hogy ha a Londonban hatályos választási törvény szerint indultak volna, akkor a Jobbiknak egy darab képviselője lenne az Országgyűlésben a mai napon, tehát szerintem ezt nem érdemes felemlegetni. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

A törvénnyel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a gazdasági növekedés feltételeinek javítása, a gazdaság versenyképességének erősítése, megőrzése, továbbá a versenyképes adórendszer megteremtése érdekében ez a törvényjavaslat is a kifizetői közterhek közül a szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás egységesítésére tesz javas-latot, emellett a más törvényben szabályozott szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető kedvez-ményeket is az új, egységesített közteherbe, a szociális hozzájárulási adóba olvasztja.

A magyar vállalkozások versenyképességének segítését a kormány és a kormánypártok kiemelt fe-ladatnak tekintik. Pont ma ülésezett egyébként a Nemzeti Versenyképességi Tanács, ahol elhangzott, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a jegybank javaslataiból fog elkészülni az a közös, ver-senyképességet javító újabb javaslatcsomag, amely már nyáron a kormány asztalára kerülhet.

A 2016-ban megkötött, hatéves bérmegálla-podásban foglalt tehercsökkentés, azt gondoljuk, hogy jelentős mértékben hozzájárul a bérek további felzárkóztatásához. Ez a megállapodás lényegé-ben  most leegyszerűsítve  hét pontból áll. Ennek a 6. pontja így hangzott: 2019-től négy alkalommal, minden évben tovább csökkenhet a szocho 2 szá-zalékponttal, ha megvalósul egy 6 százalékos reálbér-emelkedés. Azt látjuk, és az előttünk fekvő javas-latokból is kiderül, hogy jövőre július 1-jétől 2 szá-zalékkal, 19,5 százalékról 17,5 százalékra csökken majd a szocho mértéke a feltételek teljesülése esetén. Amennyiben minden tervezett járulékcsökkentés megvalósul és az ehhez szükséges feltételek is meg-valósulnak, akkor a munkáltatók által 2016-ban fizetett 28,5 százalékos teljes járulékteher 2022-re 13 százalékra mérséklődik, vagyis kevesebb mint meg-feleződik. Mi ezt hívjuk, tisztelt képviselőtársaim, versenyképességi csomagnak. Ennek egy eleme az, hogy a kis- és középvállalkozások terhei is csökken-nek. Szerintünk ez rettentően fontos.

Az indítvány szerint nem változna az adóalanyok köre, illetve csak annyiban, hogy akinek eddig bi-zonyos jövedelmei után egészségügyi hozzájárulást kellett fizetnie, annak 2019-től már a jelenlegi ehóval megegyező vagy más mértékű szochót kellene lerónia. Itt vannak olyan jövedelmek, például a vállalkozásból kivont jövedelem, az értékpapír-kölcsönzésből szár-mazó jövedelem, nem sorolom föl, el lehet olvasni, amelyekre ez vonatkozik. Mi úgy gondoljuk, hogy a versenyképességet ez a javaslat segíti, éppen ezért a KDNP-frakció támogatja a javaslatot. Köszönöm szé-pen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Parancsoljon, kép-viselő asszony, öné a szó.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képvi-selőcsoportja részéről: (Dr. Kovács Zoltán közbe-szólására:) Örülök, hogy tetszik a ruházkodásom önnek, képviselő úr.Köszönöm szépen, elnök úr. Nacsa Lőrinc kép-viselőtársamnak szeretnék először néhány mondatot mondani. Említette, hogy a nyugdíjak megőrizték értéküket az elmúlt évek politikájának köszönhetően. Ha cinikus lennék, akkor azt a kérdést tenném fel, hogy a nyugdíjasok tudnake erről, de nem tudom, képviselő úr tudja-e, hogy két szegmensben nőtt a leg-jobban a szegénység Magyarországon. A dolgozói sze-génység duplájára nőtt az önök kormányzásának ideje alatt, és a 65 év feletti nyugdíjasok körében nőtt meg a szegénység drasztikusan Magyarországon.

A családtámogatási rendszerről meg csak annyit szeretnék mondani, hogy folyamatosan, minden év-ben a költségvetési vitánál elhangzik ennek a Háznak a falain belül, hogy mennyivel növeli a kormány a csa-ládtámogatási rendszert és hogy ez mennyire jó. Csak akkor pontosan egy mai adatra hadd hivatkozzam, ami KSH-adat, hogy kormányzásuk alatt az elmúlt nyolc évben folyamatosan csökkent Magyarországon a gyermekszületések száma. Persze, születnek magyar gyerekek, hála a jó égnek, csak nem Magyarországon; Londonban, Hollandiában, Németországban, Angliá-ban, Ausztriában, meg sorolhatnék nagyon sok or-szágot.

(14.50)

Minden hatodik magyar gyermek ma külföldön látja meg a napvilágot. Akkor valami probléma ezzel a családtámogatási rendszerrel, megegyezhetünk, képviselő úr, hogy csak van.

Most térjünk rá az előttünk fekvő törvényjavaslatra! Még a Matolcsy vezette Nemzetgazdasági Minisztérium terjesztette be a szociális hozzájárulási adóról szóló törvényjavaslatot 2011-ben, teljesen átalakítva a korábbi munkáltatói járulékok rendszerét. Mindezt egy több mint százoldalas salátatörvényben sikerült elhelyeznie, amelynek legnagyobb része azóta már régen hatályon kívül lett helyezve, így ma a költségvetés legfontosabb, mintegy 4300 milliárd forint bevételt jelentő adójogszabálylába egy lyukas törvény.

A formai problémák mellett tartalmi szempontból is jelentős módosításokat kívánnak végrehajtani. Összevonják a szociális hozzájárulási adót és az egészségügyi hozzájárulást, az egységes adómérték 19 százalék lesz, az adókedvezmények rendszerét teljesen átalakítják.

Ha a kormány adópolitikáját vizsgáljuk az elmúlt nyolc évben, akkor kijelenthetjük, hogy a munkavállalók helyett a munkaadók oldalára állt a kormány az elmúlt nyolc évben. Engedjék meg, hogy néhány adatot felsoroljak! 2010-ben a bruttó minimálbér 73 500 forint volt, amelynek a munkaadói járuléka 20 948 forint volt 2010-ben, a munkavállalói járulék pedig 13 264 forint volt. Ez azért nagyon fontos, mert a munkavállaló kevesebbet fizetett, mint a munkaadó. Ez volt az utolsó előtti év, mert 2012-ben fordulat következett be. Akkor 93 000 forint volt a minimálbér, a munkaadói járulék akkor 26 505 forint volt, és ekkor következett be a fordulat, ekkor már a munkavállaló több járulékot fizetett be, 32 085 forintot. 2018-ban a minimálbér 138 ezer forint lett, a munkaadói járulék 29 670 forint, a munkavállalói járulék pedig 46 230 forint. Nyolc év alatt a munkaadói járulékok 8722 forinttal emelkedtek, míg a munkavállalói járulékok 32 966 forinttal. Én az gondolom, hogy ez valahol nincsen rendben. De tudjuk nagyon jól, hogy ha az adópolitikát nézzük, akkor  sokszor elmondtuk itt a parlamentben  bizony a munkavállalókat büntette ez a kormány, a munkaadókat meg jutalmazta.

Hozzáteszem, hogy a nettóról is érdemes beszélni, mert 2010-ben a 73 500 forint nettója 60 236 forint volt  ugyebár, tudjuk nagyon jól, hogy a minimálbér után akkor nem adóztak a munkavállalók, majd a Fidesz-kormány első lépése az volt, hogy a minimálbért megadóztatta, ugyanúgy 16 százalékos adó alá vetette, mint mondjuk, aki több millió forintot keresett -, most a 138 ezer forintnak 91 770 forint a nettója. Nagyon fontos, és továbbra is minden egyes alkalommal csak el tudjuk mondani, hogy követeljük és módosító javaslatot is fogunk beadni arra, hogy a minimálbér újra adómentessé válhasson.

Az előttünk fekvő módosítás tartalmazza, hogy a 25 év alattiak és az 55 év felettiek után járó automatikus adókedvezmény megszűnik. Ez azért nagyon fontos, mert Magyarországon 2018-ra egy nagyon nagy munkaerőhiány alakult ki, és akkor megint egy KSH-adatra hivatkozva, most már KSH-adatokkal alátámasztva tudjuk, hogy hivatalosan 650 ezer ember hagyta el Magyarországot az utóbbi években, és lényegében a drasztikus munkaerőhiány, a jól képzett szakemberek hiánya ennek köszönhető.

Itt beszélni kell arról, hogy önök lényegében létrehoztak egy törvénymódosítást, többször tárgyaltuk az idén is, meg a múlt évben is: a nyugdíjas szociális szövetkezetek létrejötte és a nyugdíjas-szövetkezetek adókedvezményben való részesülése. Annak idején, emlékszünk még, Kósa Lajos azt mondta, hogy e miatt a nagyfokú munkaerőhiány miatt az önök által amúgy nyugdíjba kényszerített több százezer ember…  mert mondhatjuk így, hogy olyan törvényeket hoztak, hogy muszáj volt nyugdíjba menni azoknak, akik nem akartak. Itt felhozhatom a „Nők 40”-et, mert nagy sikernek könyvelik el, hogy a nők 40 éves munkavégzés után nyugdíjba mehetnek; nem vitatkozom vele, mert aki 40 évet ledolgozott tisztességgel, azt gondolom, eljut odáig, hogy nyugdíjba mehet és akar is menni.

Na de, csak van meg volt is mindig egy olyan réteg, amely úgy gondolta, hogy miután eléri a nyugdíjkorhatárt, még tud dolgozni, még van benne annyi, hogy a munkaerőpiacon jelen lehet. De sokan  a pedagógusokat tudom felhozni  a mai napig nem tudnak úgy visszatérni, mert választaniuk kell, hogy dolgoznak, vagy a nyugdíjat választják. Lényegében több százezer ember ment így el nyugdíjba a nők köréből. És azt is meg kell említeni, hogy jövőre 64 év lesz a nyugdíjkorhatár, ahol újabb tízezer számra mehetnek nyugdíjba, mivel a felsőfokú végzettséggel rendelkezők  mivel nő a nyugdíjkorhatár  is igénybe fogják tudni venni a „Nők 40”-et, és még nagyobb szakadék alakul ki. Hozzáteszem, mondjuk, most is azt látjuk, hogy már a pedagóguspályánál is munkaerőhiányban szenvedünk, kistelepüléseken már majdnem lasszóval kell fogni a pedagógusokat, hogy be tudják az üres álláshelyeket tölteni.

De térjünk vissza a nyugdíjas-szövetkezetekre! Akkor Kósa Lajos itt, a Parlament falai között azt vázolta nekünk, hogy körülbelül 800 ezer nyugdíjas térhet vissza a munkaerőpiacra a nyugdíjas szociális szövetkezetek kapcsán, mert olyan kedvezményeket alakít ki a kormány, hogy emiatt tömegével fognak visszamenni a nyugdíjasok dolgozni. Hozzáteszem, itt megint azt mondom, aki 40-50 évet ledolgozott, az nem biztos, hogy tényleg azt akarja választani, hogy a munkaerőpiacra visszatérjen. Hétezer nyugdíjast tudnak regisztrálni ma, aki a nyugdíjas szociális szövetkezeteken belül újra munkába állt.

Akkor is itt a vitában elmondtuk, hogy egészen paradoxon, ahogy maguk elképzelték ezt, hogy majd a diákokkal és a nyugdíjasokkal fogják pótolni Magyarországon a munkaerőhiányt. Nem tudom, hogy elképzeltéke  pontosan a kereskedelmet hozták fel akkor, hogy ott is mekkora a munkaerőhiány -, hogy hogyan fogják tudni pótolni; én akkor a vitában elmondtam, hogy elég szörnyű képet látok magam előtt, amikor majd a nagymama és az unoka együtt fogja a Tesco áruházláncban a polcokat pakolni árufeltöltés kapcsán, annyira nincsen már munkaerő. Amúgy, aki jár boltokban, tapasztalja, hogy ténylegesen akkora a munkaerőhiány, hogy üres polcokat lát, vagy egyáltalán pénztárosokat nem tudnak most már az üzletekbe felvenni.

Úgyhogy az elmúlt évek adópolitikájáról azt lehet mondani, hogy téves úton járnak. Többször elmondtuk, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a munkavállalók jogainak a védelmére, és akkor megint visszatérhetnénk a munka törvénykönyvéhez, ahol lényegében teljesen kiszolgáltatottá váltak a munkavállalók a munkáltatókkal szemben, ami a mai napig nem változott meg, és lényegben egy olyan adópolitikát kellene folytatnia a kormánynak, ami tényleges támogatja a munkavállalót. Hozzáteszem, nagyon fontos a munkáltatót is olyan támogatásokban részesíteni, mert ha a munkáltatói oldalt is meghallgatjuk, ugyanezeket a kritikákat fogalmazzák meg, hogy nagyon magasak az adóterhek, nem tudják kigazdálkodni az államnak befizetendő összegeket, és a másik, amit mindent egyes alkalommal végighallgat az ember: a megfelelően képzett munkaerő hiánya.

Én azt gondolom, hogy ha bűnnek nevezhetünk az elmúlt nyolc évből valamit, akkor a legnagyobb bűn, hogy a jól képzett munkaerőt Magyarországról ez a kormány hagyta, hogy elmenjen. Ennek beláthatatlan következményei lesznek. Előttem jobbikos képviselőtársam a nyugdíjrendszerről nagyon sokat beszélt. Az egyik ilyen beláthatatlan következménye lesz a fenntartható nyugdíjrendszer, ha még 2018 közepén, nyáron beszélhetünk Magyarországon fenntartható nyugdíjrendszerről.

Én azt gondolom, ezért kellene átgondolni az adópolitikáját ennek a kormánynak, és elfogadni azokat a módosító javaslatokat, amiket az ellenzék benyújt. Én erre kérem államtitkár urat, hogy képviselje azt, amit mi benyújtunk módosító javaslatokat. Igaz, az elmúlt időszakban elég sokat elmondtuk ebben a teremben, én azt gondolom, hogy ideje lenne észhez térni és elfogadni az ellenzék javaslatát. Köszönöm szépen, elnök úr.

(15.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót Varju László képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államtitkár úr a felvezetőjében elmondta, hogy a törvényjavaslat a szociális hozzájárulási adóról szól, és hogy ennek milyen célja van. Erről nekem alapvetően két szó jut eszembe, két szó maradt meg, amit szeretnék az ön figyelmébe ajánlani, mert nekem  önnel ellentétben  a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság jut eszembe. 2019-ben is marad a kormány által tervezett bizonytalanság beépítve a gazdaságba. Az érdemi adócsökkentés elmarad, a korábbi hibákból tanulva talán azt mondhatom, hogy az egyszerűsítésből talán fellelhetünk valamit, és a gazdálkodók erre talán számíthatnak. A törvényjavaslat névleges célja a gazdasági növekedés feltételeinek javítása, a gazdaság versenyképességének megőrzése, továbbá a versenyképes adórendszer megteremtése. Ennek érdekében ez a törvényjavaslat a kifizetői közterhek közül a szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás összevonására tesz javaslatot, emellett a más törvényben szabályozott, a szociális hozzájárulási adóból igénybe vett kedvezményeket akarja összehozni és ilyen módon egymásba olvasztani. Fogadjuk el, hogy a jogalkotó ezt egy intézményben akarja elvégezni, és ezt ilyen módon törvényben, ebben az egy törvényben fogja megtenni, és a törvénymódosításokat egyébként most kivételesen nem egy salátatörvényben fogja elfogadni.

A javaslat ilyen módon akkor tehát megszünteti az egészségügyi hozzájárulást, és beolvasztja. De már itt szeretném jelezni, hogy a probléma magával a jogintézménnyel van, és a létrehozására a munkáltatói tb-járulékot…  amit önök valamikor korábban megszüntettek, és adóvá alakították át annak érdekében, hogy a magánnyugdíjpénztárakat ellehetetlenítsék egy akkori közvetlen javaslattal. Mindannyian emlékezünk erre az ámokfutásra, amit önök végeztek: 3 millió ember 3000 milliárd forintját tüntették el gyakorlatilag hónapok alatt, és élte fel a költségvetésük, égették el gyakorlatilag ezt a pénzt.

A járulék adóvá történő alakítása értelemszerűen negatívan befolyásolta a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás biztosítási jellegét. Az alapokra, az intézményekre vonatkozó ezt követő intézkedések szintén ebbe az irányba mutattak, így aztán most ne csodálkozzanak, hogyha egyébként e tekintetben kritika éri önöket! Sajnos, továbbra sem szívlelik meg ezt a kritikát.

De nézzük először azt, hogy milyen körülmények között terjesztették be ezt a javaslatot! Merthogy ennek mennyi realitása van a korábban képviselőtársam által hivatkozott, kormány által kötött megállapodásra! Két hónappal ezelőtt a Magyar Nemzeti Bank előrejelzése szerint még nem volt fenntartható a dinamikus bérnövekedés, ami az elmúlt időszakot jellemezte.

Az akkor kiadott inflációs jelentésük szerint ennek következményeként a szociális hozzájárulási adó csökkentésének a hatéves bérmegállapodásban foglalt ütemezése nem lesz folytonos. Az önök által jól ismert Magyar Nemzeti Bank erre azt mondta, hogy 2020 második negyedévében kerülhet sor újabb csökkentésre. Erre a bizonytalanságra szeretném újra és újra felhívni a figyelmet.

Feltehetjük a kérdést: akkor a kormány egyébként felelőtlenül teszi meg ezt a javaslatot, avagy egyébként egy választási fogásként teszi meg, és ennyit várhatunk ettől? Induljunk ki abból, hogy nem volt felelőtlen egyébként sem a szerződéskötés pillanatában, mert ami ígéretet a munkavállalóknak tettek, azt egyébként a munkavállalók elvárják, hogy önök tartsák be.

Tételezzük fel, hogy az ezen a konzultációs fórumon létrejött megállapodás betartása nemcsak szöveg, hanem évekre előre mutató elképzelés! Ennek megfelelően önöknek növelniük kell a minimálbért, a garantált bérminimum növelésére van szükség, és egyébként a munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulási adót csökkenteniük kell. És éppen ezért, amennyiben a kormány törvénytervezetben hangoztatott céljai nem csak ennek a pillanatnak szólnak, akkor egyébként ez a következő évekre is vonatkozik, és hogyha egyébként ezt akarja csinálni, és ebben elkötelezi magát, és valóban kiszámíthatóságra törekedne, akkor ezt a törvényben is rögzíthetné. De a kormány ezt nem teszi meg, mert egyébként csak a pillanatnak él, nincs lehetőség, nem meri és nem vállalja fel azt, hogy a 2022-ig vállalt csökkentés mellett hosszú távra elkötelezze magát, és egyébként a vállalatok, a munkaadók ilyen értelemben valóban a kiszámíthatóság mellett lehessenek. Merthogy egyébként a Magyar Nemzeti Bank által adott jelzések nem támasztják alá az önök által megtett lépéseket, elképzeléseket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy káosz van, nem pedig biztonság. A vállalatok viszont éppen emellett önöktől teljesen függetlenül dinamikus béremelésbe kezdtek. Szükségük van erre, mert egyébként a munkaerő megtartása és annak megelőzése érdekében, hogy őket elhagyják, igen, ezt a lépést nekik meg kellett tenni. Ezt a folyamatot a kormány jóval nagyobb elkötelezettséggel támogathatná, mint például amit az előbb említettem önnek.

De a lényeg az, hogy a 2016 őszén kötött hatéves bérmegállapodás értelmében önöknek ezt 2018 után még négy évig 2-2 százalékkal csökkenteniük kell. Ha teljesült volna egyébként ez a feltétel, akkor az adott negyedévet követő második negyedév elején csökkentheti gyakorlatilag a kormány a szociális hozzájárulási adót. A gyakorlatban egyébként mindez azt jelenti, hogy a jegybank szerint, amint említettem, 2019 utolsó negyedéve után kerülhetne erre csak sor.

De nézzük tovább azt a körülményt, amit önök teremtettek, és amivel foglalkozni kell! Ne feledkezzünk meg arról, hogy amióta a munkaadói tb-járulék helyett szociális hozzájárulást kell fizetni, ami adónak számít, és az adó alapja a munkabér, ha a munkáltató fizetné egyébként a nyugdíjjárulékot, akkor a nyugdíjasnak nyugdíjat kellene kapnia, ha viszont a munkáltató csak adót fizet, akkor azért cserébe nem jár semmi. Az átkeresztelés azt jelentette, hogy önök nagyobb szabadságot kaptak, a kormány nagyobb szabadságot kapott, hogy akár más célra elkölthesse az így befolyt összeget, és egyébként  mint láttuk  el is költötte. Az elmúlt évek többletbefizetései sok száz milliárd forintját önök nem a nyugdíjasokra, nem az egészségügyre költötték, hanem egészen másra.

A korábbi szabály szerint a tb-járulékot, amit adóként kezeltek a kivetésnél és a beszedésnél, csak a társadalombiztosításra lehetett volna költeni, de a változás megszüntette a kormány kötelezettségét, hogy a befolyt összeget egészségügyre és nyugdíjra fordítsák. És ennek megfelelően tapasztaljuk azt is, hogy a befizetett összeg eltűnt, és önök másra használják. Ennek az adónak a bevezetése, átkeresztelése ebben a formában előkészíti egyébként gyakorlatilag, hogy a miniszterelnök úr által emlegetett nagy válság esetén ne a nyugdíjakra kelljen költeni, hanem akár még azt is el kelljen viselni, hogy nagymértékű nyugdíjcsökkentés következhet be.

Azért, hogy ez ne következzen be, azért akarunk a mai helyett egyébként egy demokratikus, de hatékony és erős államot, mi erről beszélünk, és ezt javasoljuk önöknek. A lehető legszélesebbre kell nyitni a kaput a vállalkozók előtt, tulajdonosként egyébként az állam ne torzítsa a piacot, ellenőrzi a versenyt, védi a vállalkozásokat, optimalizálja az adókat, támogatja a munkahelyteremtést és a fejlesztéseket, méltányos, de következetes az ellenőrzésekben és a szankciókban, egyébként pedig keményen megtorolja a korrupciót és a közpénzzel való visszaélést. Na, látja, ezt nem látjuk mi e mögött az adó-előterjesztés mögött.

(15.10)

A munkaképes korú lakosság jelentős része életkora, képzettsége, mobilitáshiánya és egyébként egészségi állapota miatt már nem lesz képes arra, hogy munkavállalóként részt vegyen abban a modernizációs fordulatban, amit ön is vizionált. Számukra az értékteremtő munka lehetősége ott van helyben. Ennek a helyi megoldásnak kell illeszkednie az európai egységes piachoz, és ezt nem látjuk e mögött a törvénytervezet mögött.

Európai megoldásra van szükség. Itt csak azok tudnak helytállni, akik kiszámítható környezetben tudnak dolgozni. Az önök javaslata ehhez kevés, többet kell tenni az ország érdekében. Ezért volt már akkor is nagy megrökönyödés, amikor önök a munkaadói tb-járulék helyett szociális hozzájárulás fizetésére kötelezték a vállalatokat. Ha tehát a munkáltató fizeti a nyugdíjjárulékot, akkor a nyugdíjasnak nyugdíjat kellene kapnia, ha viszont a munkaadó csak adót fizet, akkor ezért önök szerint is ezzel a megoldással nem jár semmi. Idézem a törvény szövegét. Önök terjesztették így be. „A szociális hozzájárulási adó megfizetése az államháztartási forrásból fizetett ellátásra, ideértve különösen a társadalombiztosítási ellátást, illetve a munkanélküli-ellátást, vagy az államháztartási forrásból folyósított támogatás igénybevételére jogot nem keletkeztet. Éppen ezért az adó alapja és összege az ilyen ellátás, illetve támogatás összegét nem befolyásolja.” Ennyit arról, amit önök állítanak. Éppen ezért elfogadhatatlan önmagában ez a megoldásuk mind akkor, amikor kitalálták, mind most, amikor ezt tákolni próbálják.

További néhány részletre szeretnék rávilágítani. A 4. §-uk egyik bekezdése szerint a befizetések megoszlanak a törvényben meghatározott elkülönített állami pénzalapok között, és ez a rendelkezés lehetővé teszi bármelyik pénzalap támogatását ebből az összegből. Az elmúlt években láttuk, hogyan emeltek le százmilliárdokat, és hogyan helyezték át máshova. A 2019. évi központi költségvetés szerint a szociális hozzájárulási adó mértéke, ahogy ön is jelezte, 2 százalékponttal csökken majd, de a költségvetésről szóló törvény viszont számol a csökkenéssel, mivel erre tekintettel csökkenti egyébként a támogatás összegét a humán szolgáltatásoknál. Akkor most mi történt? Ha önök ezzel csökkentik, akkor ezzel már nem garantálhatja senki, hogy ettől a munkáltatók, munkavállalók jobban járnak.

A konkrét javaslatokkal kapcsolatban alapvető gondnak tartom, hogy megszünteti az 55 év felettiekre vonatkozó kedvezményt. Ezt nem indokolja az a tény, hogy egyébként a nyugdíjasok foglalkoztatásának adó- és járulékszabályai kedvezőbbé válhatnak, csak az szja 15 százalékos terhe marad meg. Nem indokolja 55 évnél is a kedvezmények megszüntetését.

Összefoglalva: a mi véleményünk szerint a szociális hozzájárulási adót meg kell szüntetni, és kiszámítható társadalombiztosítási járulékot kellett volna önöknek bevezetni. Ez biztosíthatná a munkavállalók számára azt a tisztességes nyugdíjlehetőséget, ami őket egyébként a sok évi munka után megilleti. A nyugdíj nem adható, hanem jár minden munkavállalónak.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a DK padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Burány Sándor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az előttünk fekvő törvényjavaslat néhány pozitív elemének dacára, ez így, ebben a formában nem fogja teljesíteni azokat a legfontosabb célkitűzéseket, amelyeket egy ilyen adócsomagtól elvárhatnánk.Nézzük először is azt, hogy melyek azok a legfontosabb problémák, amelyeket orvosolni kellene ahhoz, hogy értsük, hogy ez a változtatási javaslat, amelyet a kormány beterjesztett, miért nem felel meg ezeknek a legfontosabb céloknak. Szóba került már több hozzászólásban is a példátlanul magas kivándorlási hullám, ami 2010 után gyorsult fel az országban. Sok oka van ennek a kivándorlási hullámnak, de van egy drámai és nagyon egyszerű oka. Nevezetesen az, hogy bármelyik nyugat-európai országban, sőt Szlovákiában is, ha úgy tetszik, míg a minimálbérből meg lehet élni úgy, hogy mellette fenn lehet tartani egy szerény bérlakást, albérletet, addig Magyarországon ez a helyzet egyáltalán nem áll fenn. Egy fiatal házaspár abban az esetben, ha mindketten keresnek és mindketten minimálbért keresnek, gyakorlatilag Budapesten egy albérletet ebből a fizetésből nem tud fenntartani.

Nemhogy gyerekvállalásban nehéz gondolkodnia ennek a fiatal párnak, hanem egyáltalán már a lakhatás feltételeinek megteremtésében sem tud  pedig ez mégiscsak az első lépés kellene hogy legyen a gyermekvállalás anyagi hátterének megalapozásában  ötről a hatra jutni. A magyar nettó minimálbérből Magyarországon nem lehet megélni úgy  ha nem a szülőkkel laknak, vagy a szülőktől nem kapnak ajándékba egy lakást -, hogy albérletet fenn tudjanak belőle tartani.

A kormánynak az a meglátása egyébként önmagában helyes, hogy ha a versenyképességet javítani akarjuk, akkor az úgynevezett adóéket kell csökkenteni. De nézzük meg, mi is ez az adóék! Az adóék nem más lefordítva, mint ami a nettó keresetre, arra a keresetre, amit a munkavállaló hazavisz a zsebében vagy átutalják a bankszámlájára, rárakódik akár a munkavállaló, akár a munkaadó részéről fizetett összes adó és hozzájárulás formájában. Tehát az összes adójellegű teher, ami a nettó bérekre rakódik, ezt hívják adóéknek.

Ez Magyarországon valóban magas. De a kormány nem ott és nem úgy akarja csökkenteni, ahogy ez a legindokoltabb lenne. Először is nem a munkaadót kellene támogatni, hanem a munkavállalót kellene támogatni. Azonkívül ez az adóékterhelés  ha megnézzük a fizetési, jövedelmi struktúrát, ez látszik  példátlanul, világrekordszinten magas a legalacsonyabb jövedelmi sávokban.

Világos lenne az a következtetés, hogy ha egyszer ez a probléma, akkor a versenyképesség javítását célszerű lenne úgy elkezdeni, hogy az adóéket elsősorban a munkavállalói terhek mérséklésével és az alacsony jövedelmi sávokban tesszük meg, de a kormány nem erre tett javaslatot. Számtalanszor megfogalmaztuk, sőt be is adtuk korábbi ciklusokban is azokat a módosító indítványokat, amelyek azt célozták, hogy a minimálbér adóterhét mérsékelje a kormány, hiszen ez az, amiben világbajnok Magyarország, és pont ez az, amiben nem kellene nekünk éllovasnak lennünk. Ezeket a javaslatokat azonban a kormány eddig lesöpörte az asztalról.

A kormány általában szeret úgy hozzáállni a munkaadókhoz is és a munkavállalókhoz is, hogy az a csoport kedvező számára, amelyiknek egyébként is jól megy. Ha a munkaadói terheket akarja mérsékelni, akkor szereti ezt úgy megtenni, mint például legutóbb tette a társasági adó esetében, hogy elsősorban a legnagyobb, a multinacionális cégeknek kedvezzen, és egyáltalán nem vagy minimális mértékben kedvezzen a kisvállalkozásoknak. Ugyanezt teszi egyébként a munkavállalók esetében, amikor nem a legalacsonyabb keresetűek adóját mérsékli, hanem a magas jövedelműek adóját mérsékelte már 2010-ben, és azóta következetesen kitart e mellett a hibás felfogás mellett.

A mi véleményünk teljesen világos és egyszerű: az alacsony keresetű munkavállalók terheit kell elsősorban mérsékelni. Ez egyszerre lenne jó a versenyképesség javításának, és egyszerre oldaná meg vagy enyhítené a dolgozói szegénység problémáját, és egyszerre jelentene jelentős tehermérséklést a kisvállalkozói körben. Ne felejtsük el, hogy a jövedelmi struktúra ráadásul nem egyforma a nagyvállalkozók és a kisvállalkozók esetében. Magyarországon sajnos az a helyzet, hogy a kisvállalkozások bevételei nem nagyon teszik lehetővé, hogy komolyan és érdemben meg tudják fizetni a munkavállalóikat, az alkalmazottaikat. Ez tragédia Magyarországon. Ezért minél inkább egy kisvállalkozást keresünk és találunk meg, annál inkább az lesz a jellemző, hogy ott az emberek zöme minimálbért keres. Minél inkább egy multinacionális céget vizsgálunk meg, annál inkább azt látjuk, hogy ott az átlagkeresetek jóval felette, 300-400 ezer forint környékén vannak.

(15.20)

Világos tehát, hogy amikor a kormány a gyermekvállalás ösztönzésében gondolkozik, akkor is érdemes lenne nem a már korábban elkezdett úton továbbmenni, hanem ezt a szemléletet erősíteni. Hogy egy ismert, régi viccel példálózzak: nem az a kérdés csupán, hogy mi lesz, hanem erre válaszképpen a viccben az volt, hogy oké, mi lesz, mi lesz, de addig mi lesz. Értem én, hogy a kormánynak kedves a 3 vagy több gyermeket nevelő család modellje, no de hát addig el kell jutni. Ebben a törvényjavaslatban is vannak olyan kedvezmények  és egyébként ezek nem rossz kedvezmények, félreértés ne essék -, amelyek a legalább 3 gyermeket nevelő családok esetében életbe lépnek. Helyesebb lenne, sokkal inkább helyesebb lenne olyan adókedvezményeket adni, amelyek már akkor megilletik a fiatal, potenciális szülőket, amikor még az első gyermeküket tervezik. Hiszen mégis ez az az életkor, amikor a gyermekvállalásra gondolva, a lakhatás, a jövedelmi helyzet javításán keresztül, és így tovább, és így tovább, sorolhatnám, gondolkozhatnak a gyermekvállaláson. Természetesen ez sokkal inkább érzelmi kérdés, nem csak anyagi kérdés, de anyagi kérdés is. Ezt a kormány is elismeri a gyermekkedvezmények rendszerével, csak nem ott adja, az elején, egy életpálya elején, amikor ennek leginkább ott lenne a helye, hanem a már meglévő gyermekek esetében ad további kedvezményeket. Egyébként ez is összességében azt az eredményt fogja hozni, hogy a már viszonylag jó jövedelmi viszonyokkal rendelkező és legalább 3 gyermeket nevelő családoknál ez a kedvezmény életbe lép, de azok, akik azon gondolkoznak, hogy egyáltalán hány gyermeket tudnak vállalni életpályájuk során, ott pedig olyan alacsonyak a jövedelmi viszonyok, annyira nem lehet ebből a fizetésből megélni, hogy igazából nagyon nem szabadulhat el sajnos a fantáziájuk.

Ami ebben a törvényjavaslatban viszont tökéletesen elhibázott, abszolút mellék-, sőt vakvágány, az az 55 év felettiek adókedvezményének megszüntetése. Ez egy teljesen hibás, sőt tragikus eredményeket hozó lépés lesz. Értem én, hogy a nyugdíjasok munkavállalását elősegítik azzal, hogy nem kell utána járulékterheket fizetni, értem én, ez rendben is van; egyrészt ez egy beismerő vallomása annak, hogy a magyar munkaerőpiac tényleg olyan, hogy egyszerűen elfogytak Magyarországon belül a szakképzett munkavállalók, mert külföldre mennek vagy nem eléggé képzettek, ezért jobb híján a kormány most nyugdíjasokkal próbálja ezt a munkaerőpiaci rést betömni. Ez beismerő vallomás, be kellene vallani, hogy ez a helyzet, de önmagában ez nem rossz gondolat.

Az az alapvetően rossz gondolat, hogy emellett megszüntetik úgy, ahogy van, az 55 év felettiek adókedvezményét. Mi lesz ennek a hatása? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vegyük tudomásul, hogy a munkaadók nem feltétlenül érző szívű emberek, amikor tulajdonosként döntenek. Lehet, hogy otthon a családban igen, de amikor tulajdonosként döntenek, akkor rideg fejjel gondolkoznak. Ennek a döntésnek, ha ezt a parlament ebben a formában megszavazza, az lesz a nagyon egyszerű kihatása, hogy ki fogják rúgni a még nem nyugdíjas, 55 év felettieket, és alkalmazni fognak helyettük nyugdíjasokat, mert olcsóbb lesz számukra. Szerintem teljesen világos, hogy ez fog bekövetkezni. Miért kell akkor az 55 év felettiek adókedvezményét megszünteti úgy, ahogy van? Ennek elsősorban a férfi munkavállalókra lesz nagyon komoly és drámai hatása, hiszen 55 év felett még elvileg legalább tíz éve van egy férfi munkavállalónak ahhoz, hogy nyugdíjba mehessen, és pontosan tudjuk, hogy ez egy nagyon veszélyeztetett kor. Ezt a korosztályt, ezt a férfikorosztályt fogjuk elsősorban veszélybe sodorni, illetve azokat a nőket, akiknek nincs meg a 40 év szolgálati viszonyuk, de elmúltak 55 évesek szintén. Ez egy drámai hatás lesz, képviselőtársaim. Kérem, fontolják meg: ez a koncepció így, párba állítva egészen egyszerűen elhibázott, a munkaerőpiacon nem azt a változást fogja eredményezni, amit önök remélnek, hanem egy egészen más, mindnyájunk számára tragikus következménnyel járó lépéssorozatot indíthatnak el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Összegezve tehát: miközben ennek a törvényjavaslatnak az adók tényleges mérséklésével vannak pozitív elemei, de koncepciójában alapvetően hibás. Nem ott segít elsősorban, ahol segíteni kellene, és néhány területen konkrétan pedig árt is. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki még felszólalni a vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Megkérdezem Izer Norbert államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Parancsoljon, államtitkár úr! Tegye fel a mikrofont, és öné a szó.

IZER NORBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálok tételesen reagálni több elhangzott felvetésre is, több olyan elem is volt, ami több képviselő úrnak, illetve hölgynek a mondandójában szerepelt, ezekre így egyben próbálnék reagálni. Volner képviselő úr és Varju képviselő úr is megemlítette, hogy a tb-járulék átalakítása szociális hozzájárulási adóvá azt eredményezte, hogy bizonytalanság lett a nyugdíjak kiszámítása kapcsán. Szeretném hangsúlyozni, hogy a korábbi időszakban is, amikor tb-járulékról beszéltünk és tb-járulékot szabályoztunk, maga a tb-járulék nem befolyásolta a tb-ellátások összegét. Tehát a korábbi időszakban sem, úgy, ahogy a mostani szabályok szerint sem, a tb-járulék nem befolyásolta a nyugdíj összegét, az kizárólag a munkavállaló által fizetett egyéni járulék függvénye. Tehát ebben a tekintetben, amit idézett képviselő úr is, hogy mit mond a szociális hozzájárulási törvénynek a preambuluma, ez megegyezik azzal, amit egyébként a tb-járulék szabályozása is tartalmazott. Tehát a nyugdíj- és a tb-ellátásokat nem befolyásolta a korábbi időszakban sem a munkáltató által fizetett járulék.

Szintén elhangzott Volner képviselő úr vezérszónoki felszólalásában, hogy az adóék Magyarországon magas, és igazából egyre több adót szed be a kormány. Mi is ismerjük ezt a tendenciát, folyamatosan vizsgáljuk egyébként az adóbeszedésnek a szintjét, és valóban egy örvendetes tény, hogy egyre több adót tud beszedni a kormány. Mindezt úgy egyébként, hogy az adókulcsok folyamatosan csökkennek. Tehát ha megnézzük, hogy milyen adóterhelés érinti az egyes gazdasági szereplőket, azt látjuk, hogy folyamatosan csökken ez az adóterhelés, és ennek ellenére szedünk be egyre magasabb adóbevételt. Ez nem egy megoldhatatlan matematikai feladat, hogy ez hogy tud megvalósulni: ez a fehéredésnek a következménye. A magyar gazdaság az elmúlt években nagyon jelentős fehéredési folyamaton van túl. Nagyon sok területen, a munkaviszonyos jövedelmeknél, az áfánál próbálják ezt mérni.

Az egyetlen, uniós szinten is elfogadott módszertan az áfához kötődik. Az áfánál van egy áfarés nevű mutató, ami azt mutatja meg, hogy az elméletileg a költségvetésbe befolyni szükséges áfából hány százalékot nem tud beszedni a költségvetés. A régiós összehasonlításban ez a ráta 21-22 százalék, tehát 20 százalék fölött van, vagyis a régiós átlag azt jelenti, hogy az áfabevételek egyötödét nem tudják beszedni az adott kormányok. Most Magyarországon gyakorlatilag a 2015-16-os évektől, amikor elkezdtük a valós idejű adatszolgáltatásokat bekötni az adóhatósághoz, az online pénztárgép, az EKÁER rendszer, most július 1-jétől bevezetjük az online számlázást, tehát ez a gazdaságfehérítő intézkedési terv vagy lépésterv azt eredményezte, hogy ez az áfarés most már 13 százalék alá csökkent.

Ez azt jelenti, hogy a régiós szintnél jóval-jóval kedvezőbb, lassan az uniós átlagot elérő szintről tudunk beszélni. Tehát az áfarés csökkenése egyértelműen azt igazolja vissza, hogy beváltak ezek a gazdaságfehérítő intézkedések, és úgy tud a kormány évről évre egyre magasabb összegű adóbevételeket beszedni, hogy nem terheli több adóval a gazdaságot, sőt csökken az adó mértéke. Tehát az adókulcsokban folyamatos csökkenés van, a beszedett adókban viszont ezzel ellentétben egy folyamatos növekedés. Tehát ez nem azt jelenti, hogy a gazdaságot magasabb adóterhelés éri, hanem azt jelenti, hogy mindenkitől beszedjük azt az adót, amit a jogszabályok rájuk előírnak. Tehát a szürke- és a feketegazdaság szűkülése teremti meg azt a költségvetési mozgásteret, amely egyébként az élőmunka terheinél lehetővé tette ezeknek a csökkentését.

Bangóné képviselő asszony felszólalásában jelezte, hogy lyukas törvény, és Varju képviselő úr is hivatkozott rá. Pont emiatt van most egy önálló törvény itt az asztalon, ezért nyújtottunk be egy önálló törvényjavaslatot, hogy egy önálló, koherens, egyszerű szabályrendszerrel kezeljük ezt az adótípust.

(15.30)

Két felszólalásban is hangsúlyosan említették a 25 és az 55 év felettiek számára adott kedvezménynek a megszüntetését. Itt ismételten szeretném kihangsúlyozni, amit a vezérszónoki felszólalások előtt is említettem, hogy a kedvezmények mértéke eddig 100 ezer forintban volt maximalizálva, ez most a minimálbérhez lesz kötve, ami azt jelenti, hogy egy jóval magasabb kedvezményt tudunk biztosítani, és ez a kedvezmény évről évre növekedni fog, ahogy a minimálbér is emelkedni fog.

A másik nagyon fontos összefüggés, hogy nem látjuk bizonyítottnak azt, hogy bármilyen veszélyben lennének az 55 év felettiek. A mostani munkaerőpiaci helyzet azt mondatja velünk, hogy egy nagyon stabil, nagyon jó munkaerő, aki az 55 év felettiekbe tartozik, és azt látjuk, hogy számítanak rá a munkaadók. Tehát nem tartom életszerűnek egyébként, hogy csak e miatt a járulékkedvezmény miatt tartanák meg őket a munkahelyükön.

Ezt az is visszaigazolja, hogy csináltunk egy részletes kutatást, és megnéztük, hogy az elmúlt években hogyan nőtt a nyugdíj előtt állóknak a foglalkoztatása. Az 53-54 éveseket, illetve az 55-56 éveseket, tehát két korosztályt vizsgáltunk, egyáltalán nem tér el a két rétegnek a foglalkoztatottsága.

Tehát ez azt jelenti, hogy a két korcsoportnak úgymond azonos módon növekedett a foglalkoztatása. Tehát nem a járulékkedvezmény okozta a többletfoglalkoztatást, hanem a gazdaságnak szüksége van a többletmunkaerőre, és ezért ezt a korosztályt, úgymond mind a kettőt nagyon nagy előszeretettel alkalmazzák.

Hogyha esetleg mégis az a nemkívánatos esemény történne, hogy valaki elveszti az állását, ez előfordulhat egyébként bármelyik korosztályban is, tehát nemcsak az 55 év felettieknél, hanem akár a fiatalabbaknál, akkor viszont szeretném felhívni a figyelmet a munkahelyvédelmi akcióterv helyére belépő új kedvezményrendszernek a legnagyobb újdonságára, ez pedig az, hogy generálisan adunk egy kedvezményt azoknak, akik a munkaerőpiacra vissza kívánnak jönni.

Egy olyan szabályrendszert javaslunk itt a törvényjavaslatban, hogy aki az elmúlt kilenc hónapban hat hónapot meghaladóan nem volt foglalkoztatott, tehát nem volt munkaviszonya, ő már jogosult legyen erre a kedvezményre. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül kell munkanélküli-regisztrációt megtennie, tehát aki esetleg menet közben dönti el, hogy ő visszalépne a munkaerőpiacra, eddig inaktív státuszban volt, nem is keresett állást, de most úgy dönt, vagy jött egy olyan lehetőség, amivel élni kívánna, ezzel az új kedvezményrendszerrel ő is támogatható. Tehát a munkáltató, aki felveszi ezt a nyugdíjaskor előtt állót vagy akár egy középkorút, szintén kedvezményben részesülhet.

Szintén kedvezményben részesülhet az, aki akár 25 év alatti, de mondjuk, emiatt egy vagy két évig nem volt a munkaerőpiacon, például egy külföldről hazatérő fiatal, vagy egy anyasági támogatásban részesülő kismama, aki visszatérne a munkaerőpiacra, ők szintén jogosultak erre a kedvezményre, ami, hangsúlyozom: jóval magasabb összegű, mint a mostani 100 ezer forintos limit. Tehát a minimálbér összegéig lehet őket támogatni.

Tehát azt gondoljuk, hogy azok a sajtóhírek, hogy a kormány az út szélén hagyta ezt a foglalkoztatotti csoportot, pont az ellenkezője igaz, aki igazán munkaerőpiaci szempontból bajba kerül, pontosan azoknak segít a kormány, és azoknál a csoportoknál, ahol úgy látjuk, hogy nincsen ösztönző hatása ennek a kedvezményeknek, ott nem tartjuk indokoltnak ennek a fenntartását. Tehát azt gondoljuk, hogy egy sokkal racionálisabb és célzottabb támogatás fog megvalósulni.

Szintén elhangzott Bangóné képviselő asszony felszólalásában, hogy a nyugdíjas-szövetkezeteknél az volt a várakozás, hogy majd ez a kör több tízezres létszámban segíti a munkaerőpiacot. A javaslatunknak pont az a lényege, hogy azonos feltételeket biztosítsunk a nyugdíjas-szövetkezetek mellett azoknak is, akik egyébként nyugdíjaskorúak és szeretnének a munkaerőpiacra visszatérni, de adott esetben az ő fizikai környezetükben vagy a környékükön nincsen ilyen szövetkezet, vagy valamilyen oknál fogva nem kívánnak belépni ebbe a szövetkezetbe. Azt gondoljuk, hogy ez a javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy így mindenki, aki a munkaerőpiacra vissza kíván csatlakozni, az megtehesse minimális adminisztráció és minimális adóbefizetés mellett.

Szintén elhangzott képviselő asszony felszólalásában, hogy a minimálbér adómentessé tétele lenne a javaslat, és ez többször elhangzott. Itt is szeretnék emlékeztetni arra, hogy a legtöbb OECD-tanulmány és olyan hivatkozott mutatók, amelyeket önök is említettek, az adóéknek a nagysága, az mindig gyermektelen, egyedülálló családokat, illetve személyeket hoz. Egyetlen olyan mutató sem hangsúlyozza a családi adókedvezménynek a fontosságát, amit mi Magyarországon viszont kifejezetten fontosnak tartunk. Tehát való igaz, hogy a gyermektelen egyedülállóak esetében az adóék magas, Magyarországon erre folyamatos lépéseket is teszünk, hogy ez csökkenjen és a régiós szintet elérjük.

Viszont szeretném hangsúlyozni, hogy mára a minimálbér esetében egy kétgyermekes vagy akár többgyermekes családnál, nemhogy a minimálbér adómentességét elértük, hanem még a járulékot sem kell teljes összegben megfizetni. Tehát az szja-mentesség már évek óta garantált, viszont ahol úgymond marad adókedvezmény, mert mondjuk, minimálbéres jövedelemről beszélünk, és a két vagy a három gyermek miatt többlet-adókedvezménye van a családoknak, már a járulékok terhére is igénybe lehet venni. Tehát nemhogy a minimálbér adómentességét, hanem már a járulékoknak a mentességét is vagy legalábbis csökkentett mértékét tudjuk garantálni a két- vagy többgyermekes családoknál.

Varju képviselő úr hivatkozott rá, hogy a megállapodás, amit a BKF keretében kötöttünk, a hatéves bérmegállapodás bizonytalanságot teremt, és hogy nem lehet számítani a feltételekre. Itt hadd erősítsem meg, hogy határozott és objektív feltételek vannak rögzítve a megállapodásban, ami azt mondja, hogy amint a reálbér-emelkedési feltételek megvalósulnak, a szociális hozzájárulási adókulcs csökkentése megvalósul. Mivel feltételhez kötött, ezért azt jelenti, hogy ha gyorsabban megvalósulnak a feltételek, akkor gyorsabban tudja a kormány megtenni ezt a 2 százalékpontos csökkenést, hogyha erre lassabban adódik lehetőség, akkor lassabban. Nyilván az elsődleges szempont itt is az volt, hogy a költségvetési mozgástér lehetővé tegye ezt a csökkentést. Tehát egy felelőtlen, idő előtti csökkentés nyilván nagy kockázatokat hordozna, viszont amikor megteremtődik ennek a feltétele, ez a megállapodás biztosítja, hogy rögtön, azonnal ezt a kedvezményt át tudjuk adni a munkáltatóknak. Tehát nem kell adott esetben a következő évfordulóig várni, tehát akár év közben is meg tudja adni a kormány ezt az adócsökkentést, hogyha erre a feltételek lehetőséget adnak.

Ismét csak egy utolsó gondolat erejéig szeretnék visszakanyarodni, egyébként ezt előbb kellett volna mondanom, hogy az 55 évesek foglalkoztatása kapcsán elhangzott több olyan nyilatkozat, hogy az 55 éveseknél milyen nagy az a réteg, aki nem dolgozik és hogy nincsen munkája. Azt látni kell, hogy ebben a körben az inaktivitási ráta nagyon magas. Ez azt jelenti, hogy nem is kíván egyébként a munkaerőpiacra visszalépni, tehát az inaktívak száma viszonylag magas ebben a körben.

Ami viszont szerintem sokkal jobban leírja a valóságot, az a munkanélküliségi ráta, ami az 55 év felettiek állományában alacsonyabb, mint az országos átlag. 3,7 százalék környékén van, tehát azt gondolom, hogy nem valós az a kockázat, hogy az 55 év felettieknél egy óriási munkanélküliség fenyeget, hiszen pont azt látjuk, hogy alacsonyabb az ő esetükben a munkanélküliségi ráta, mint az országos átlag. Tehát azt gondolom, hogy ezek a félelmek nem állják meg a helyüket.

Én röviden ezeket írtam fel magamnak, köszönöm szépen még egyszer a figyelmet, és köszönöm a kormánypártoknak a támogatást, és kérem, hogy szavazzák majd meg ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   113-128   129-144   145-196      Ülésnap adatai