Készült: 2019.10.21.00:57:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

45. ülésnap (2018.11.28.),  193-208. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 54:02


Felszólalások:   177-192   193-208   209-210      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Most soron következik a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/3615. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Pogácsás Tibor úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének.

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! 2015-ben döntött úgy a kormány, hogy a rendvédelmi életpályát létrehozza, kialakítja azzal a határozott célkitűzéssel, hogy fokozatosan növekedjen a közszolgálati pálya vonzereje, és minőségileg is javuljon a hivatásos állományúak jövedelmi pozíciója, anyagi megbecsülése. Egy sikeres és kiszámítható rendvédelmi életpályamodell nem képzelhető el azonban a szerveknél foglalkoztatott több mint 10 ezer közalkalmazott és kormánytisztviselő jogállásának rendezése nélkül. A most tárgyalt T/3615. számú törvényjavaslat az ehhez szükséges egységes szabályozást tartalmazza.

A törvényjavaslat személyi hatálya kiterjed a rendvédelmi ágazatban, így a rendőrségnél, a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál, a Terrorelhárítási Központnál, a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a hivatásos katasztrófavédelmi szerveknél, a büntetés-végrehajtási szerveknél, szervezetnél foglalkoztatott civil állományú közalkalmazottakra és kormánytisztviselőkre. Tartalmában a jogok és a kötelezettségek kiegyensúlyozott szabályozásán alapuló, érdemi illetményemelést is biztosító, kiszámítható előmeneteli rendszer kialakítását teszi lehetővé.

Az érintettek új foglalkoztatási jogállásba, a rendvédelmi alkalmazottak szolgálati jogviszonyába kerülnek. Az új jogállásra vonatkozó szabályozás a Hszt. rendszerének keretében, annak önálló fejezetében kerül kialakításra. Az egységes közszolgálati rendszer érdekében a most tárgyalásra kerülő új jogviszony szabályai fokozatosan veszik figyelembe a hivatásos szolgálati viszony, a közszolgálati tisztviselői viszony, a munkaviszony, a közalkalmazotti jogviszony, valamint a Ház előtt lévő, a kormányzati igazgatásról szóló törvényjavaslat legfontosabb sajátosságait, rendelkezéseit is, különös tekintettel a jogosultságok és kötelezettségek arányára.

A törvényjavaslat egyik alapvetése, hogy az érintett személyi körbe tartozó rendvédelmi alkalmazottakat kizárólag az új jogviszonyban lehet foglalkoztatni a különböző rendvédelmi szerveknél. Fontos kiemelni, hogy a rendvédelmi alkalmazottak hozzájárulásuk esetén az életpályával rendelkező hivatásrendbe épülnek be. Így kötelezettségeik a Hszt. kötelező rendszerének a civil jogállású sajátosságokhoz igazodóan, arányos mértékben csökkentett meghatározásával kerülnek kialakításra.

A rendvédelmi igazgatási szolgálati viszony különleges jogviszony, amely a rendvédelmi szerv, valamint a rendvédelmi alkalmazott között jön létre. Mindkét felet sajátos kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. A rendvédelemre jellemző többletkötelezettségeket jelzi, hogy a rendvédelmi alkalmazott a jogviszonyból fakadó kötelmeit egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti. A rendvédelmi szerv e vállalásért cserébe köteles biztosítani a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges feltételeket, a törvényben megállapított magasabb díjazást, juttatásokat és kedvezményeket. Az új jogállásra vonatkozó szabályozás figyelembe veszi a szolgálatban töltött időt, emellett a javaslat bevezeti a folyamatos teljesítményértékelést és a tervszerű továbbképzést is. A kialakításra kerülő új illetményrendszer Hszt.-s alapokon nyugszik a szolgálati idő és a fizetési fokozatok tekintetében, de a közszolgálatiban már bevált sávos illetményrendszert is tartalmazza.

A besorolás és az előmenetel tekintetében sor kerül a munkakörök munkaköri kategóriákba történő besorolására az iskolai végzettség figyelembevételével. Új elemként jelenik meg a jelenleginél szigorúbb összeférhetetlenségi szabályrendszer és a hivatásetikai szabályok köre, illetve a rendvédelmi érdekből történő kirendelés lehetősége is. Az új jogállásra vonatkozó szabályozás 2019. február 1-jén lép hatályba azzal, hogy az érintettek beleegyező nyilatkozatára figyelemmel a szükséges munkáltatói intézkedéseket az átminősítésről és ennek részleteit a besorolásról, az illetmények megállapításáról 2019. február 28-ig kell elkészíteni.

Az új jogállási szabályozás bevezetése egyidejűleg jelentős mértékű illetményemelést is jelent, hiszen 2019-ben 20, a ’20-21-22-es években pedig további 55 százalékos mértékű bértömegemelést biztosít az ágazat részére a kormány. Így tehát a benyújtott törvényjavaslat segíti azt, hogy a rendvédelmi ágazatban dolgozó nem hivatásosok is egy életpályamodellhez kapcsolódva, jobb életkörülmények mellett, szigorú feltételekkel végezhessék munkájukat. Kérem a tisztelt parlamentet, támogassa az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(20.10)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Most a vezérszónoki felszólalások kerülnek sorra. Elsőként megadom a szót Ágh Péter képviselőnek, a Fidesz képviselőcsoportja részéről.

ÁGH PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat általános és részletes indokolása kellő alapossággal részletezi azon pozitív célkitűzéseket, ami jelen intézkedéscsomag célja, valamint államtitkár úr szóban is kiegészítette azt, így ha megengedik, csak lényegre törően mutatnám be frakciónk álláspontját és a legfontosabb tartalmi elemeket.A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. törvény módosításáról szóló T/3615. számú törvényjavaslat számos pozitív és előremutató intézkedést rögzít az úgynevezett civil állomány jogviszonyának egységesítésével kapcsolatban.

A törvényjavaslat célja tehát a rendvédelmi ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak és kormánytisztviselők tekintetében új jogállási törvény megalkotása, amely hosszú távon képes biztosítani, hogy az érintett személyi állomány stabil, kiszámítható életpályával, a foglalkoztató szervezetek pedig a sajátosságokhoz és az ellátott feladatokhoz egyaránt igazodó, kellően rugalmas foglalkoztatási keretekkel rendelkezzenek. A jogszabályból egyértelműen kirajzolódik, hogy a jogok és kötelezettségek kiegyensúlyozott szabályozásán alapszik, érdemi illetményemelést biztosít, és egy kiszámítható előmeneteli rendszert tesz lehetővé az érintettek számára.

A már említett civil állomány jogviszonyainak egységesítése érdekében a jelenlegi közalkalmazotti és kormánytisztviselői jogviszonyok helyett egy új jogállás kidolgozása vált indokolttá, amely egyszerre igazodik a foglalkoztató szerv rendvédelmi jellegéhez, valamint az ellátott tevékenység tartalmához. Ez azt jelenti, hogy az érintett rendvédelmi ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak és kormánytisztviselők a korábbi közalkalmazotti és kormányzati szolgálati jogviszonyukat felváltva új foglalkoztatási jogállásba, rendvédelmi igazgatási szolgálati viszonyba kerülnek majd.

A rendvédelmi igazgatási szolgálati viszony egy különleges jogviszony lesz, amely az állam nevében eljáró rendvédelmi szerv, valamint a rendvédelmi alkalmazott között jön létre kinevezéssel és annak elfogadásával. A szabályozás kialakításának további célja az illetményrendezésen túl a stabil, kiszámítható előmenetelt biztosító egységes életpálya bevezetése, az egységesség biztosítása.

Az új jogviszony szabályozási bázisa a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló, ismert 2015-ös törvény, hétköznapi nevén a Hszt. A jogosultságok és kötelezettségek arányossága érdekében a Hszt. mellett az új jogviszony szabályai figyelembe veszik a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény, a munka törvénykönyve, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, valamint a kormányzati igazgatásról szóló törvényjavaslat rendelkezéseit is.

Figyelemmel arra, hogy a rendvédelmi alkalmazottak köre életpályával rendelkező hivatásrendbe épül be, esetükben nagyrészt a Hszt.-hez hasonló kötelmi rendszer kialakítása szükséges. Erre figyelemmel a jogviszony tartalmának kialakítására úgy kell sort keríteni, hogy a kötelezettségek a Hszt. kötelezettségi rendszerének jelentős részét tartalmazzák. Fontos, hogy a hivatásos jogviszony kötelezettségeitől csak abban az esetben, lehet eltérni, ha az ellátott tevékenység ezt valóban indokolja. A kialakításra kerülő életpályamodellnek fontos részét kell képezze a szenioritás figyelembevétele, a teljesítményértékelés bevezetése, továbbképzési programok és rendszerek kidolgozása; valamint természetesen az új illetményrendszer is.

Pozitív fejlemény, hogy sávos illetményrendszerben sor kerül a munkakörök beosztási kategóriákba történő besorolására, az iskolai végzettség figyelembevételére, a teljesítményértékelés összekapcsolására, az előmeneteli és illetményrendszerrel, valamint végül, de nem utolsósorban a munkáltatói jogkör gyakorlójának tágabb mozgástér biztosítására is az alsó és felső sávok meghatározásának a lehetőségével.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a felsorolt elemek egyszerre biztosítják a rendszer egységességét, illetve a szervezeti és egyéni specialitások kifejezéséhez szükséges rugalmassági tényezőket is. Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy jól átgondolt alapokon nyugvó, hosszú és alapos előkészítés eredménye, amely nagymértékben hozzájárul a rendvédelmi életpályamodell népszerűsítéséhez, valamint a rendvédelem területén dolgozó alkalmazottak megtartóerejének a növeléséhez.

Mindezekre figyelemmel kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Potocskáné Kőrösi Anitának, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit déjà vu érzésem van itt, a tegnap éjszakai vitára gondolok, amikor a szakszervezetekkel történő egyeztetés hiányára, nem kellő mértékére hívta fel az ellenzék több alkalommal is a figyelmet, és ezen javaslat vonatkozásában is tudjuk, hogy a két legmeghatározóbb rendőri szakszervezettel ugyan történt egyeztetés, de ezt látszategyeztetésnek hívnánk, nem érdemi és jogszabályalkotásban a javaslatokat beépítő egyeztetésnek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az FRSZ szakszervezet több olyan pontot fogalmazott meg a javaslat kapcsán, amely igen hátrányosan érintheti a nem hivatásos állomány tagjait, azaz a rendvédelmi alkalmazottakat. Igen, olvashatjuk benne, hogy az életpályamodell kapcsán béremelések lesznek, de sajnos olyan korlátozások is vannak ebben a jogszabályban, amelyek nem kellően átgondoltak, és nemcsak a szakszervezeteknek, de a mi meglátásunk szerint is problémásak és aggályosak. Ezek közül szeretnék egypárat kiemelni.

Személyiségi jogok korlátozása figyelhető meg ebben a törvényjavaslatban, ugyanis csakúgy, mint a rendőri állománynál, a hivatásos rendőri állománynál a nem hivatásos állományú dolgozókra is kiterjesztik azt a kötelezettséget, hogy vagyonnyilatkozatot kell tenni, és ezenkívül közösségi oldalakon nem szerepelhetnek, közösségi oldalakon nem nyilvánulhatnak meg, továbbá korlátozzák a náluk lévő készpénznek a mennyiségét.

Ezek az alkalmazottak zömében ügyviteli alkalmazottak, többségében, úgy gondolom, hogy hölgyek, bár erről pontos kimutatással nem rendelkezem, de államtitkár úr mondta, hogy itt több mint tízezer főt érint ez a jogszabály. Ebben a jogszabályban azért tudjuk, hogy a nyilván raktárosi és egyéb sofőri munkáktól eltérően a rendőri állomány segítésére olyan ügyviteli alkalmazottak vannak, akik hölgyek, és így nyilván azt is tudjuk, hogy a próbaidő kikötése eddig is megvolt, de egy kifogástalan életvitel-ellenőrzés szükséges a munkakör betöltéséhez. Tehát hasonlóan át kell esni nekik nemzetbiztonsági ellenőrzésen, legalábbis a javaslat ezt tartalmazza, és azt gondolom, hogy egy ügyviteli alkalmazottnál, hogy mennyire célszerű és mennyire szükséges, ezt kérdezném államtitkár úrtól, és bízom benne, hogy erre fog tudni választ adni.

Ezenkívül még egy olyan pont szerepel a javaslatban, hogy erre a nem hivatásos állományra is vonatkoznak majd azok a fizikai erőnléti események, kötelezettségek, amit minden évben meg kell tenni. Tudjuk nagyon jól, hogy ez kategóriánként van, és majd a miniszter fogja meghatározni, hogy a 2 ezer métert milyen idő alatt kell lefutni, illetve karhajlítások és egyéb, felülés, fekvőtámasz  hát, kérdezem én, hogy ez mennyire szükséges. Egyáltalán szükséges-e, hogy a nem hivatásos állomány is megfeleljen ezeknek az előírásoknak? Mi úgy olvastuk, hogy ebben a jogszabályban ez is benne van, ezt is meg kell nekik majd tenni.

(20.20)

A munkaidő vonatkozásában ugyanúgy változás várható számukra, hiszen eddig általában a nyolcórás munkanapokon, hétfőtől péntekig biztosan túlórát is el lehetett rendelni eddig is, hiszen a munka törvénykönyve és a rávonatkozó szabályok ezt megengedték; de innentől kezdve kiterjesztően fog rájuk is vonatkozni a munkaidő. Ezt is szeretném államtitkár úrtól megkérdezni, hogy ez mennyire indokolt, és mennyire tartják indokoltnak, hogy ezt a nem hivatásos állományra is ki kell terjeszteni.

Én ezt szerettem volna összefoglalóan elmondani. Tehát problémának érezzük azt, hogy a szakszervezetekkel nem volt kellő az egyeztetés, hiszen több aggályt is megfogalmaztak, és várom államtitkár úr válaszát a feltett kérdéseimre.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Móring József Attilának, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

MÓRING JÓZSEF ATTILA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslat célja a rendvédelmi ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak és kormánytisztviselők tekintetében új jogállási törvény megalkotása.Ez a törvény hosszú távon képes biztosítani, hogy az érintett személyi állomány stabil, kiszámítható életpályával, a foglalkoztató szervezetek pedig a sajátosságokhoz és az ellátott feladatokhoz egyaránt igazodó, kellően rugalmas foglalkoztatási keretekkel rendelkezzenek. A szabályozás kialakításának célja az illetményrendezésen túl a stabil, kiszámítható előmenetelt biztosító egységes életpálya bevezetése, az egységesség biztosítása.

Az új jogviszony, azaz a rendvédelmi igazgatási szolgálati viszony szabályozási bázisa a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyairól szóló 2015. évi XLII. törvény. A szabályozás egyik alapvetése, hogy az érintett személyi körbe tartozót, akinek a pontos megnevezése a törvény alapján rendvédelmi alkalmazott, kizárólag az új jogviszonyban lehet foglalkoztatni a rendvédelmi szerveknél. A törvény pontosan tartalmazza, hogy az adott rendvédelmi szervnél mely munkaköröket lehet ellátni a rendvédelmi igazgatási szolgálati viszony keretén belül.

A törvényjavaslat részletesen tartalmazza az új jogviszony tartalmát, ezekből csak néhány dolgot szeretnék kiemelni. A rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszony különleges jogviszony, amely az állam nevében eljáró rendvédelmi szerv, valamint a rendvédelmi alkalmazott között jön létre. Mindkét felet sajátos kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. A többletkötelezettségeket jelzi, hogy a rendvédelmi alkalmazott a jogviszonyból fakadó kötelmeit egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti. A rendvédelmi szerv e vállalásáért cserébe köteles biztosítani a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges feltételeket, a törvényben megállapított díjazást, juttatásokat és kedvezményeket.

Az igazgatási jogviszony esetében a jogviszony alanyainak joggyakorlását tekintve e kötelezettség teljesítését garanciális jelleggel keretbe foglaló elvek a következők. Együttműködési kötelezettségi joggal való visszaélés tilalma és az egyenlő bánásmód követelménye. Az együttműködési kötelezettség értelmében a jogviszony alanyai a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kötelesek eljárni és kölcsönösen együttműködni. Kötelesek a felek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy változásról tájékoztatni, amely a jogviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.

A jogviszonnyal kapcsolatban tilos a joggal való visszaélés, emellett a jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni és teljesíteni. A törvényjavaslat szerint joggal való visszaélés különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet. A joggal való visszaélés hátrányos következményeit orvosolni kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat az alapelvek között rögzíti az egyenlő bánásmód követelményét, amelyet a jogviszonnyal kapcsolatban meg kell tartani. Ugyancsak ennek az alapelvnek az érvényesülését szolgálja a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, mely szerint a munkáltató rendvédelmi szervnek megkülönböztetés nélkül kell biztosítania a rendvédelmi alkalmazottnak az előmeneteli lehetőséget, amely kizárólag a szakmai képességei, képzettségei, a gyakorlata és a teljesítménye, továbbá a szolgálatban eltöltött idő alapján illeti meg az érintettet.

A törvényjavaslat a jogviszony létesítéséhez kötődő általános és különös alkalmazási feltételeket határoz meg. A közszféra más területeihez képest az alkalmazási feltételek e foglalkoztatási csoport esetében szélesebb körűek. Ugyanakkor hangsúlyozni szükséges, hogy a kifogástalan életvitelhez, a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez hozzájárulás csak különös alkalmazási feltétel. A jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre, főszabályként határozatlan időre.

A kinevezés érvényességi feltétele az eskü, amelynek letételéig a rendvédelmi alkalmazott munkába nem állítható. A törvényjavaslat a próbaidő kikötését kötelezővé teszi. A próbaidő időtartama minimum 3 hónap, maximum 6 hónap. A próbaidő alatt a jogviszonyt bármelyik fél indoklás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti.

A kiválasztás tekintetében rendezőelv, hogy jogszabály vagy a rendvédelmi szerv döntése alapján a kinevezés meghívásos vagy pályázati eljárás alapján történhet; pályázati eljárás esetén kinevezést adni csak olyan személynek lehet, aki a pályázaton részt vett, és a pályázati feltételeknek megfelelt.

A rendvédelmi alkalmazott rendvédelmi érdekből, a rendvédelmi szerv vezetőinek döntése alapján vagy más szerv és a rendvédelmi szerv megállapodása alapján beleegyezésével, munkakör vagy meghatározott feladat ellátására más szervhez kirendelhető. A kirendelés határozatlan vagy határozott időre szól, de legfeljebb két évre történik. A rendvédelmi alkalmazottnak meg kell felelnie a miniszter által meghatározott egészségi alkalmassági követelményeknek, amelyek nem azonosak a hivatásos állományúakra előírt alkalmassági követelményekkel.

A képesítési követelmények tekintetében a törvényjavaslat alapvetésként rögzíti, hogy a vezetői és a felsőfokú iskolai végzettségű rendvédelmi alkalmazott kinevezéséhez felsőfokú végzettség, a középfokú iskolai végzettségű rendvédelmi alkalmazott kinevezéséhez pedig érettségi szükséges.

Kedves Képviselőtársaim! A KDNP-frakció a törvényjavaslatot támogatja. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Harangozó Tamásnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Felkavaró, lesújtó, elkeserítő, szívszorító. Ezeket a jelzőket küldte el többek között az a szakértő, aki a szakvéleményét elküldte a törvény benyújtása után. És bár mielőtt belemegyek a törvény részleteibe, azt hadd jegyezzem meg, hogy a Belügyminisztérium rendvédelmi szervek irányítása alá tartozó állományból 12 ezer emberről, nagy valószínűséggel 12 ezer családról minimum beszélünk, akiknek az életét most két hónap múlva teljesen felforgatják, mégsem ér többet a minisztérium expozéja. Azt sem érte meg, hogy a miniszter személyesen mondja el, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel.

Négy perc 54 másodpercnél többet nem ért a minisztérium részéről. Azt gondolom, hogy ez nagyon sok mindent elmond. Azon túlmenően is természetesen csütörtök este fél kilenckor beszélünk erről a kérdésről.

Ugyanazt tudom elmondani, amit a délutáni vitában a kormánytisztviselőkről szóló törvény kapcsán. Ez egy rabszolgatörvény-csomag, amit a kormány az elmúlt napokban, hetekben benyújtott. Ennek ékes darabja Kósa Lajos munkatörvénykönyv-módosítása, ez a jelenleg tárgyalandó Riasz., azaz a rendvédelmi igazgatási alkalmazottakról szóló belügyminisztériumi előterjesztés, a Haj. törvény, a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény. És azért tegyük hozzá: a koncepcióba és a kormány ilyen típusú szándékaiba tökéletesen beleillik a még nem tárgyalt, de már benyújtott, a Bevándorlási Hivatalt beszántó törvényjavaslatuk is.

Ez utóbbi három különböző téma, de lényegében ugyanarról szólnak a törvényjavaslatok: az Orbán által meghirdetett illiberális állam építése még nagyobb sebességre kapcsolt, és mindinkább megmutatja valódi arcát. Ez pedig nem valami, az eddigi megoldásokat meghaladó új vagy modern, hanem nagyon is jól ismert: a XX. századi rendőrállam van kiépülőben. Legfeljebb az alkalmazott hírközlési és megfigyelési technológiák XXI. századiak.

Mindhárom törvény a tág értelemben vett közigazgatás, sőt talán az egész közszféra civil jellegének felszámolása felé vezető út fontos állomása, ha nem az egyik utolsó.

(20.30)

A Riasz. törvényben és a Haj. törvényben, ahogy említettem, tehát a belügy és a honvédelem területén is ugyanarról szól: rendvédelmi és honvédelmi szerveknél megszűnik a közalkalmazotti státusz és ezzel a civil alkalmazotti jelleg, helyette a hivatásukra jellemző szigorú függelmi szabályok és alapjog-korlátozások jönnek a munkavállalóknak.

A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal sorsa pedig egészen szimbolikus: civil közigazgatási szervből rendőri szervvé fogják átalakítani, az ott dolgozó kormánytisztviselők feltehetően legnagyobb része egyszerűen rendőr lesz. Ez az irány szöges ellentétben áll azzal, amit mi képviselünk, és szöges ellentétben áll azzal, amit egy diktatúra utáni rendszerváltás után a demokrácia elmúlt huszonvalahány évében közösen vallottak ebben a parlamentben, és ami alapján közösen az életünket rendeztük.

Ezen törvények vitájánál, olvasásakor, itt a parlamenti megtárgyalásakor nekem mindig az a Kövér László-s fotó jut eszembe, amikor táblával a nyakában a fiatal titán fideszes, vadliberális Kövér László még azt hirdette, ugye emlékszünk rá, hogy ahol a pedagógusok fizetése alacsonyabb, mint a rendőröké, az maga a rendőrállam. Ezen már rég túl vagyunk, de az, hogy önök a közigazgatást teljesen militarizálják, és mind a belügy, mind a honvédelem területén visszahozzák a rendszerváltás előtti időszak rendszerét  a kvázi belügyi alkalmazottakat itt jelen esetben , megszüntetve azt a rendszerváltás utáni koncepciót, hogy azért mégiscsak, aki civil munkakört végez egy bármilyen területen, annak a jogkorlátozása is ekkora legyen csak, azt nyilvánvalóan önök most ezzel végleg felrúgják, és látjuk is, hogy a koncepció milyen irányba megy.

A hivatásosok és a kormánytisztviselők szigorú függelmi viszonyok között dolgozó közszolgák, a közalkalmazottak pedig olyan munkavállalók, akiket most megszüntetnek mint jogviszonyt, akiknek munkaadója történetesen valamely állami, önkormányzati szerv, de állampolgári szabadságukat nem érinti ez, hogy nekik dolgoznak. Az átalakításokkal egyre többen válnak az állam szolgáivá, akiknek állampolgári jogaikat is korlátozzák. Az pedig megítélés kérdése, hogy némi fizetésemeléssel ezt kompenzálják-e. A mi megítélésünk szerint majd szembesülni fognak egyébként azzal is, hogy ténylegesen ez nem így van. Az MSZP korábbi szakmai programjai még a honvédségi és rendvédelmi szerveknél is csak azokra a feladatokra tartotta indokoltnak a hivatásos beosztásokat kialakítani, ahol a feladat jellege a parancsuralmi szigorú hierarchiát megköveteli. És azért itt hadd tegyem hozzá, hogy továbbra is az a programunk, és nagyon komolyan tartjuk és állítjuk, hogy azért is fontos, hogy világos legyen, hogy ki tartozik ilyen hivatásos jogviszonyba és kinek kell ilyen függelmi viszonyban lenni, mert ezek a hivatásosok mind a honvédségnél, mind a belügy területén viszont megérdemelnék, hogy ne kelljen Európa, sőt a nyugati világ egyetlen olyan országában élniük, ahol szolgálatinyugdíj-rendszer nincsen, és ahol életpályamodellnek vagy életpályának hívnak valamit, aminek egyébként nincsen lezárása a mai napig, amit egy tollvonással elvettek tőlük, és még egyszer hangsúlyozom, amilyen rendszer Magyarországot leszámítva se Közép-Európában, se Nyugat-Európában, de még a hírhedten kapitalista Egyesült Államokban sincs.

A fent leírtak fényében fontos lehet, hogy a kormányzati igazgatást és a kormánytisztviselői jogviszonyt átalakító törvényekben mennyire köszön vissza ez a militarizálás, mert ha az elmúlt nyolc év folytatásaként valóban kimutathatóan erősödő trend a közigazgatás militarizálása, akkor azon tényleg mindenkinek el kell gondolkodnia, egy idő után ugyanis rendőrökből, akik nem ügyfeleket szolgálnak ki, hanem rendőri eljárás alá vont személyeket reguláznak meg, lesz átalakítva a teljes közigazgatás.

Tisztelt Államtitkár Úr! Konkrétan a Riasz. törvényre vonatkozóan néhány nagyon konkrét észrevétel. Minden rendvédelmi szervnél dolgozó közalkalmazott és kormánytisztviselő jogviszonyát átalakítja a javaslat. Tehát mint tudjuk, 12 ezer ember, 12 ezer család sorsa fog megváltozni február 1-jétől. Azonban itt sem mindegy, hogy kivel mi fog történni. Akinek van legalább érettségije, annak rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonya lesz február 1-jétől, akinek nincs, az a munka törvénykönyve alapján fog dolgozni, ha jól értjük a javaslatot.

A közalkalmazottak között, államtitkár úr, milyen arányban vannak ezek, tudja-e? Tehát hány olyan ember lesz, aki közalkalmazottként 10-20-30 évet lehúzott már a közigazgatásban, kiszolgálva a rendőrség bármely szervét, és február 1-jétől azt mondják neki, hogy kedves Béla, kedves Margit néni, ennyi volt? Hiába gyűltek az évek, hiába gyűltek a kedvezmények közalkalmazottként, bármilyen jogot  akár szabadság tekintetében  hiába szerzett meg, a munka törvénykönyve február 1-jétől, ennyi volt, kezdje elölről. Én szeretném kérdezni, államtitkár úr, tudja-e, hogy hány ilyen ember lesz, és hány embert érint ez ilyen módon.

Az új jogviszonyban szinte minden hivatásosokra jellemző korlátozást megkapnak a dolgozók: elérhetőség és tartózkodási hely bejelentésére kötelesek lesznek; visszarendelhetők lesznek; véleményszabadságuk jogainak korlátozását el kell tűrniük; közjogi tisztségek betöltésének korlátozását; összeférhetetlenséget; kifogástalanéletvitel-ellenőrzést, amiről tudjuk, hogy egy kvázi titkosszolgálati módszerekkel is történő ellenőrzés; a munkavégzésük technikai eszközökkel történő ellenőrzését, ami konkrétan a munkavégzésük alatt lévő, őket titkosszolgálati eszközökkel való megfigyelést jelent.

Csak egy pillanatra álljunk meg! Beszélünk például a konyhás nénikről, államtitkár úr, tehát a közalkalmazottak, akik a rendőrséget kiszolgálják, ez egy konkrét kategória. Természetesen nagyon fontos lesz majd a kifogástalan életvitel, és a munka során titkosszolgálati eszközökkel megfigyelni a méltán sokszor világhírű kém, és nem tudom, milyen konyhás néniket.

Kinevezés módosításához sok esetben nem kell a dolgozó beleegyezése. Illetmény megállapításánál, képzési, továbbképzési és vizsgakötelezettségek megállapításánál, munkakör, feladatkör változással történő módosításánál, a munkavégzés helyének a település területén belüli megváltoztatásához.

Ideiglenes átirányítás és átrendelés szabályai messze meghaladják a munkavállalótól elvárható terheket. Ugye itt döntő többségében  szinte a hivatásosokhoz hasonló módon  a munkavállaló beleegyezése nélkül lehet őket, mint egy munkaerő-kölcsönző cégnél, jobbra-balra küldözgetni.

A rendvédelmi szerv vezetője állapítja meg a munkakörök kategóriákba rendezését, és ugyanő állapítja meg, a rendvédelmi szerv vezetője az elfogadható végzettségeket. Ezt hogy kell elképzelni, államtitkár úr? Az egyik rendvédelmi szervnél, az egyik rendőrségi szervnél majd ugyanahhoz a munkakör beosztásához egyfajta végzettség lesz előírva, a másiknál másfajta végzettség lesz előírva? Az egyik helyen az egyik ember ugyanazért a munkáért vagy hasonló munkáért „A” bért fog kapni, a másik helyen meg „A+2”-t?

Tehát hogyan lehet az, hogy rendvédelmi szerv vezetőjének a hatáskörébe ilyen szintű munkajogi lehetőségeket adnak, ami nyilvánvalóan még azzal is járni fog, ha jól értjük, államtitkár úr, hogy nemhogy miniszteri rendeletbe, nemhogy kormányrendeletbe vagy magába a törvénybe nem fog bekerülni, hogy milyen feltételekkel, ki milyen végzettséggel, ki mennyit kereshet annál a rendvédelmi szervnél, hanem a rendvédelmi szerv vezetője diszkrecionális jogkörében dönti el. És reméljük, hogy a faliújságra majd legalább kiírja, hogy aki bemegy az épületbe, az tudja, hogy mihez is kell tartania magát. Szerintünk ez nevetséges, jogállamban egyébként ilyen nem fordulhatna elő.

A vezetőknek le kell tenni a rendészeti szakvizsgát, de rendvédelmi szervnél betöltött gyakorlattól el lehet tekinteni.

A vezetőktől nagyon durván meg lehet szabadulni. Ez, mondjuk, nem olyan nagy újdonság már az elmúlt évek törvénymódosításai alapján, hogy indoklás nélkül le lehet váltani. De az igazán durva az, hogy másik munkakört csak akkor kell felajánlani, ha van ilyen. Ha a felajánlott munkakört nem fogadja el, akkor nem felmentik, hanem a visszautasítást lemondásnak kell tekinteni, így tehát sem végkielégítés, sem felmentési idő nem jár. Ha valakit ki akarnak rakni, szó szerint ki akarnak csinálni egy szervezeten belül, akkor ez körülbelül két percébe fog kerülni bármelyik vezetőnek. Ha a munkavállaló kiszolgáltatottságáról beszélünk, akkor azt hiszem, erről többet nem kell szót ejteni.

A szabadságról. Pontosan tudjuk itt is, hogy érdemi csökkenés jöhet konkrétan az embereknek. Szembesülni fognak vele a jogviszonyuk megváltoztatása után. Főleg nagyon nagy kérdés, mint ahogy mondtam, hogy az Mt.-be, tehát a munka törvénykönyve alá kerülő munkavállalók  majd Kósa úr remek törvényével együtt   hogyan fognak járni.

Az illetményrendszer lehet, hogy jobb lesz, bár csak bértömeget látunk; hogy ez konkrétan személy szerint egy-egy embernél mit fog jelenteni, nem tudjuk.

(20.40)

Alkalmazni kell rájuk a fegyelmi és kártérítési felelősség szabályait. Ehhez még a végén engedje meg, államtitkár úr, egy nem olyan régen önök által benyújtott és elfogadott törvényjavaslat felemlítését, hiszen a Kjt.-ből a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályokat 2012-ben pont önök, a Fidesz vette ki az alábbi indoklással. „A gyakorlati tapasztalatok szerint túlszabályozott, szükségképpen bürokratikus és rugalmatlan, illetőleg jelentős mértékben indokolatlan a közalkalmazottak fegyelmi felelősségére vonatkozó szabályozás fenntartása, ezért a törvény a jogintézményt megszünteti. Helyette a már eddig is létező rendkívüli felmentés eszközével élhet a munkáltató, ha a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi.” Érdekes, hogy a néhány évvel ezelőtti indoklásukat most már máshogy látják ismét, és amit önök beismertek, hogy egy teljesen felesleges, bürokratikus és a munkát egyébként csak nehezítő szabályt most visszahoznak.

Összességében azt lehet elmondani, még egyszer mondom, hogy ezek a törvények egy irányba mutatnak. Egy cél van: a kormányfő, a kormány és a miniszterek akaratának mindenáron való, kérdezés nélküli végrehajtása. Ez lesz a sorsa minden magyar közszolgának, kormánytisztviselőnek, Riasz.-osnak, Haj.-osnak, hívhatjuk szegényeket bárhogy. Nem garantálja az emberek jogait, a továbbiakban korlátozza mindenféle szempontból.

Annak a funkciójának a magyar államigazgatás és közigazgatás, hogy ne csak a központi politikai hatalom végrehajtásának eszköze legyen  mint például ’90 előtt, de sajnos mondhatnánk még néhány egészen vérzivataros időszakot, amikor ebbe az irányba indult el a kormány Magyarországon, az akkori kormány , ezen túlmenően azt a funkcióját, hogy esetleg az emberek problémáival foglalkozzon, esetleg a szakma véleményét is képes legyen a kormány felé viszont eljuttatni, arra ezekkel a törvényekkel biztos, hogy nem lesz lehetőség.

Természetesen nem támogatjuk a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak.

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Harangozó képviselő úr már-már kimerítő részletességgel ismertette a törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseivel kapcsolatos legfontosabb elvi és gyakorlati problémákat, ezért engedjék meg, hogy a Demokratikus Koalíció részéről csak nagyon röviden jelezzem azt, hogy mi az álláspontunk erről a törvényjavaslatról.Azt szeretném kiemelni, hogy egy nagyon sajátos megoldás az, és ez nem az első törvényjavaslat ma, illetve ezen a héten meg különösen, amikor a kormány sorra hozza ide azokat a törvényjavaslatokat saját nevén vagy valamelyik képviselő bőrébe bújva, amelyben nagyon jelentős társadalmi csoportok életét alapvetően meghatározó szabályokat ír át. Most éppen a rendészeti dolgozókról van szó. Tegnap a munkavállalókról és a honvédelmi dolgozókról, délután a kormánytisztviselőkről.

Minden esetben az a tapasztalat, hogy nemhogy nem volt érdemi egyeztetés ezekről a javaslatokról, de még csak meg sem hallgatták az érdekvédők, a szakszervezetek véleményét. Azt kell mondanom, államtitkár úr, hogy ez egy súlyos probléma. Nemcsak azért probléma, persze ez is fontos, merthogy ezeknek az embereknek a véleménye, az érdeke nem tud beépülni ebbe a törvényjavaslatba, hanem azért is, mert e miatt az eljárás miatt sorra mennek bele olyan helyzetekbe, amikor életszerűtlen, gyakorlatilag nem megvalósítható szabályozások születnek, vagy olyan szabályozások, amelyek lényegében kárt okoznak abból a szempontból is, nemcsak az érintettek élete szempontjából, hanem abból a szempontból is, hogy a szolgáltatás minősége, az állam által nyújtott tevékenység minősége sérül, mert a munkavállalók számára olyan felesleges formális kötelezettségeket szabnak meg, amelyeknek értelme nincsen, a munka minőségét nem javítják, ugyanakkor viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy az önök által a nyakukba ültetett politikai főnökök hatalmaskodjanak felettük.

Ennek hosszabb távon az állampolgárok fogják meginni a levét, hiszen ma is látjuk azt, hogy nem mindig egyenletes az ügyfélbarátság az állami szolgáltatások különböző területein, és ebbe a rendészetet is beleértem, most nyilván még inkább így lesz, még kevésbé számíthatnak majd az ügyfelek arra, hogy tisztességes eljárást kapjanak és türelmes ügyintézőkkel találkozzanak.

Ez a törvényjavaslat álláspontunk szerint a maga konkrétumában pedig egyszerűen felesleges. Egy olyan új jogviszonyt hoz létre, amire semmiféle indok nincs egyébként, logikus, észszerű indok, sem a javaslatban magában, sem az indoklásban. Ugyanis ma egy teljesen világos, egyértelmű képlet van. Van, akinek vagy olyan speciális feladata van, amihez szükséges a kvázi katonai fegyelmi rend, szükséges a speciális jog, az egyéni szabadságjogok különös korlátozása indokolt és arányos; és van egy csomó olyan dolgozója a rendészeti szervezeteknek is, akik pontosan olyan ügyintézői munkát végeznek, vagy akár kiszolgáló tevékenységet, ahogy azt képviselő úr olyan éles elmével megvilágította, amihez egyáltalán nem szükséges semmilyen speciális jogállás, mert az, hogy egy szabálysértési ügyintéző egy rendőrkapitányság épületében üldögél és nem egy önkormányzat épületében vagy egy kormányhivatalban, őszintén szólva, ez az ő munkája szempontjából lényegi, érdemi különbséget nem jelent.

Innen kezdve pedig önök létrehoznak egy jogállást, és ha jóindulatúak vagyunk, akkor ez egyfajta hatalmi mánia, hogy legyen nekünk is egy külön speciális, ha már van a kormányhivataloknak külön kormánytisztviselője, van a kormánynak magának kormánytisztviselője, akkor legyen még a rendészeti területnek is egy speciális, lényegében köztisztviselője. Ez egy nagyon rossz irány, államtitkár úr, mert még inkább szétforgácsolja az egész közszolgálatot, még inkább egyéni pályákat hoz létre, egyéni helyzeteket hoz létre, amiket aztán külön-külön kell szerelni és javítani. Ugyanúgy nem fog illeszkedni ez a fajta egyenmegoldás minden rendészeti, köztisztviselői rendészeti tisztviselőre, mint ahogy az eddigi megoldások sem illeszkedtek. Ahelyett tehát, hogy kitalálnának egy jól működő közszolgálati rendszert, megint azzal próbálkoznak, hogy külön kis dobozokba dugdossuk bele a közszolgálat egyes szereplőit. Ennek nem sok értelme van. Arról Harangozó képviselő úr és előtte képviselő asszony részletesen beszélt, de nem ismétlem meg, csak megerősítem.

Ráadásul olyan fokú korlátozás található ebben a törvényben ezeknek a rendészeti köztisztviselők vagy tisztviselők esetében, amely se nem arányos, se nem indokolt. Semmi sem indokolja ezeket a korlátozásokat. Az ő tevékenységük általában nem olyan, amihez szükség lenne a személyiségi jogok ilyen fokú korlátozására.

Megint azt kell mondanom, hogy önök vagy túllőnek a célon, vagy pedig éppen ez a céljuk, az, hogy újra az egész rendészeti közigazgatásból egy, még csak nem is rendőri  mert most nem akarnék itt történeti vonatkozásokba belemenni, de tudjuk, hogy ez a fajta katonásan szervezett rendőri szervezet maga is egyébként a kommunista időszak és részben az azt megelőző önkényuralmi időszak következménye , még csak a magyar rendészeti hagyományoknak sem megfelelő módon újra egy olyan katonai szervezetet ráerőltetni a rendőrségre, és nemcsak a rendőrségre, mert ott ez van, de ráerőltetni a rendészet további területeire is, a nem hivatásos állományra is, amely egyébként nem jó azoknak, akik ebben benne vannak, és nem jó azoknak, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek ezzel a szervezettel. Akiknek ez jó, azok egyedül önök, hiszen egy újabb köztisztviselői csoportot tehetnek kiszolgáltatottá, alárendeltté, és hajtathatják vele végre katonai rendben az önök egyébként nem különösebben jó ötleteit.

Végül azt kell mondanom, hogy egy dolgot támogatunk ebben a javaslatban, azt, hogy növelik a bértömegeket. Ez helyes. De ezt adják oda az egyébként létező és megszolgált szolgálati fokozatok alapján, adják oda pótlékban, mondjuk, ezt a pénzt, ha azt gondolják, hogy ez a munka ezt megérdemli! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót két percben Harangozó Tamás képviselő úrnak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, államtitkár úr. Még egyet szeretnék hozzátenni. Arató képviselőtársam utolsó mondatai juttatták eszembe, hogy még egészen sokat lehetne beszélni a törvényjavaslatról, de egy fontos pontot nem emeltem ki.

(20.50)

Úgy tűnik, mintha komoly béremelés lenne. Még egyszer mondom, ez az egyének szintjén szerintem egészen máshogy fog kinézni. De azért azt ebben a helyzetben sem lehet szó nélkül hagyni, hogy a közalkalmazottak  ami jelen esetben a Belügyminisztériumnál, ahogy mondtam, több mint 11 ezer ember  2008-ban kaptak utoljára béremelést. A bértáblájuk 2008 óta az akkori szocialista kormány idején lett utoljára emelve. Akárhogy is számolom, ez tíz év.

Miközben egyébként ugyanezen szervezeteknél dolgozó, akár hivatásosoknak vagy másoknak vagy az államigazgatás bármely területén dolgozó embereknek a bérrendezése valamilyen módon elindult az elmúlt években, ez a közel akár 100 ezerre tehető közalkalmazotti állomány az elmúlt nyolc évben a Fidesz árváinak tekinthető. Érezhető volt, látható volt, hogy nem tisztelik őket és nem tartják őket azon a szinten, ahol kellene. Lehetett látni a bérezésükben, lehetett érezni, hogy előbb-utóbb felszámolják ezt a jogviszonyt. De azért még egyszer: mielőtt bárki itt örömtüzeket gyújtana és a mellét verné, hogy milyen jó kis béremelés lesz ezeknek az embereknek, önök nyolc év kormányzás alatt egyetlen forintot nem emeltek a fizetésükön, és gyakorlatilag csak azért kereshetnek egy picit többet, mert a garantált bérminimumot muszáj, hogy kifizessék nekik, miközben a bértáblából ez ki sem jött volna sokuknak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom. Megadom a szót Pogácsás Tibor államtitkár úrnak, hogy válaszoljon az elhangzottakra.

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, mindenekelőtt a törvény előkészítéséről lényeges leszögezni, hogy a törvény előkészítésében a Belügyi Érdekegyeztető Tanács, a Rendészeti Ágazati Érdekegyeztető Tanács, a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum, valamint az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács is részt vett, és a véleményeik egy része a törvénybe beilleszkedett.Hozzá kell tennem azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt egy szabályozás történik, egy olyan szabályozás, amely valóban, ahogy elhangzott, több mint tízezer, mintegy 12 ezer ember által betöltött foglalkoztatási ágakra illeszkedik és nem egyes betöltött foglalkozásokra. Ennek következtében sok szempontból keretszabályozás, ugyanakkor ez a keretszabályozás is sok szempontból sokkal konkrétabb szabályozás lesz, mint ami ezt megelőzően volt. A felszólalásokban itt elő is jött, hogy egyfelől a keretszabályozás-jellegét hiányolják, másfelől meg a keretszabályozás jelenléte vagy meglévősége okoz problémát.

Tehát például az a kérdéskör, hogy a munkaköri feltételek, a munkakör betöltéséhez szükséges feltételek, illetve a díjazás hogyan történik meg. Ez egy olyan törvény, amely rendelkezik a 12 ezer embert érintő foglalkoztatási ágról, de ugyanakkor a rendőrségre, a büntetés-végrehajtásra vagy a katasztrófavédelemre ezen az ágazaton belül is különböző  például képzettségi vagy foglalkoztatási feltételeknek megfelelő  szabályrendszer szükséges. Egyébként ez idáig a jogszabályok ezt ilyen módon nem egységesítették. Tehát egyfelől van egy belügyi egységesítés, másfelől viszont a szakmák szerinti szétbontás megtörténik, de szakmákon belül egységesítés történik, és például az nem fordulhat elő, hogy különböző, mondjuk, katasztrófavédelmi kirendeltségeken vagy tűzoltó-parancsnokságokon ugyanazon munkakörben, ugyanazon beosztásban más bérezéssel vagy adott esetben más végzettséggel dolgozhatnak munkatársak. Jelen pillanatban egyébként erre most éppen megvan a lehetőség, tehát ezt ez a szabályozás meg fogja szüntetni.

A kártérítési szabályokkal kapcsolatban: a kártérítési kötelezettség semmivel sem lesz szigorúbb, mint amit egyébként a munka törvénykönyve meghatároz. És valóban, mintegy 1660 középfokú végzettséggel rendelkező munkatárs van jelen pillanatban, akik  ahogy ez egyébként a törvényben és az indoklásban is szerepel  továbbvihetik azokat a megszerzett fizetési értékeket, amelyekkel egyébként már foglalkoztatva vannak.

A munkaidő változtatása nem értelmezhető. Szó nincs arról, hogy a munkaidőben, a kötelező munkaidőben vagy a munkaidőre vonatkozó szabályokban az eddigihez képest érdemi változás történne. Az egyébként tényszerű, hogy a kirendelés szigorúbb vagy más helyzetet teremt, mint eddig. Ugyanakkor, ha ennek a részletszabályait megnézzük, ez figyelemmel van a munkavállalók érdekeire, illetve a munkavállaló élethelyzetére, és azt az ő vezetői figyelembe tudják venni.

Fizikai állapotfelmérésről szó nincs a jogszabályban. Eddig is volt egészségügyi alkalmassági vizsgálat, ugyanazzal az egészségügyi alkalmassági vizsgálattal fognak a továbbiakban is találkozni az itt foglalkoztatott munkatársak.

A megfigyeléssel kapcsolatban: egyfelől megint csak azt kell mondanom, hogy ez egy keretszabályozás; nyilván nem minden munkakörben szükségszerű a megfigyelés. És azt gondolom, azt is érdemes rögzíteni, hogy miközben itt közalkalmazottakról beszélünk vagy beszélnek oly sokan, és az egységes közalkalmazotti viszonyokat hiányolják, hogy ez szűnik meg, azért gondolom, azon olyan nagyon nagy vita nem lehet, hogy a rendészeti szerveknél alkalmazásban álló közfoglalkoztatottak foglalkoztatása sokkal közelebb áll az adott ágazatban dolgozók  mondjuk, a büntetés-végrehajtásban a büntetés-végrehajtási dolgozók, az ott lévő fegyveresek vagy a rendőrségnél a rendőrségnél dolgozó fegyveresek, és sorolhatnám  foglalkoztatásához, mint egy egyéb közfoglalkoztatotthoz, mondjuk, egy muzeológushoz vagy egy könyvtároshoz.

És igaz ugyan, hogy nem fegyveres szolgálatot ad adott esetben, de például a személyügyi munkaterületen, az informatikai munkaterületen pontosan olyan érzékeny adatokkal dolgozik, ami igenis megköveteli egy részüknél azt, hogy a fegyveresekhez hasonló módon szabályozzuk adott esetben például azt, hogy a közösségi oldalakon milyen módon jelenhetnek meg. Nyilván nem minden alkalmazott esetében érdekes ez, de mondjuk, azoknál a munkatársaknál, akik titkos anyagokkal dolgoznak, akik titkos ügykezeléssel foglalkoznak, azoknál ezek a feltételek elfogadhatóak és szükségszerűek lehetnek.

Ugyanez igaz egyébként a megfigyelésre vonatkozó felvetésükre. Szó nincs arról, hogy ezeket az embereket titkosszolgálati eszközökkel kívánná bárki is megfigyelni. Egyfelől a törvény pontosan szabályozza, hogy mennyi időre és milyen célból lehet megfigyelni, és ezt egyébként közölni is kell a munkavállalóval, valamint azt is, hogy ezt hogyan lehet felhasználni, és hogy 30 napon belül az ilyen típusú adatokat meg kell szüntetni.

Tehát összességében azok a felvetések, amelyeket önök elmondtak, egyfelől azt hiányolják, hogy nem egységes, másfelől azt a problémát vetik fel, hogy ez egységes szabályozás, amit egyébként majd részleteiben nyilván a lehetőségeknek megfelelően az ágazatokban a parancsnokok tovább szabályozhatnak. Összességében úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat megfelelő keretet biztosít arra, hogy a rendvédelem területén a nem fegyveres szerveknél dolgozók illetményemeléséhez alapot teremtsen, és a fegyveres szerveknél dolgozókkal hasonló munkaköri feltételekkel együtt tudjon működni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   177-192   193-208   209-210      Ülésnap adatai