Készült: 2020.09.22.23:13:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

121. ülésnap (2020.04.21.), 236. felszólalás
Felszólaló Dr. Szél Bernadett (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:35


Felszólalások:  Előző  236  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szokásosnál is sötétebb hely most a magyar parlament, mert amióta a világjárvány része Magyarország is, azóta gyakorlatilag rendeleti kormányzás van, mármint ami a vírust illeti. Itt az Országgyűlésben pedig a lopás, a korrupció, a válogatott társadalmi csoportokkal való kiszúrás és most már a jogfosztás a trend. Csupa olyan törvényjavaslatot nyújtanak be a Háznak, amely valamilyen negatív hatással van valakire, valakikre, mert önök egyszerűen a kiszolgáltatottságot, a függőségben tartást és a zsarnokságot tekintik az alapvető szervező elvnek az önök kormányzása alatt.Tényleg azzal akarom kezdeni ezt a felszólalást 22 óra 35 perckor, kedd este, hogy tényleg szégyen az, hogy a járványveszélyhelyzet kellős közepén, amikor az amúgy nem igazán létező egészségügyi és oktatási kormányzatnak finoman szólva a helyzet magaslatán kellene lennie és az ország dolgait kellene hatékonyan intéznie, nekünk arról kell beszélni itt a parlamentben, hogy önök el akarják venni a kulturális dolgozók közalkalmazotti státuszát.

Tényleg most van itt ennek az ideje? Mert azt hiszik, hogy éjjel van, sötét van, világjárvány van, és nem figyelnek az emberek? Hát, gondoskodunk róla, hogy figyeljenek, itt vagyunk, bejöttünk e kései órán, és elmondjuk a véleményünket. Bár tudnánk többet tenni, de eljön az az idő, amikor többet tudunk tenni, és ahhoz, hogy azok az idők elérkezzenek, ahhoz itt kell lennünk, mert nagyon szeretném, ha ezek az emberek, ez a 20 ezer ember és a családtagjaik éreznék, hogy mindent megteszünk értük, amit meg tudunk tenni. Ami erőnkből telik, azt megtesszük. Ami hatalmunkban áll, azt megtesszük. Amit bírunk, azt megcsináljuk. Előbb-utóbb el fog jönni az az idő, amikor mi leszünk olyan helyzetben, hogy nagyon sok mindent visszafordítsunk és visszacsináljunk, amit önök elrontottak ebben az elmúlt tíz esztendőben.

De tényleg kérdezem önöket, hogy önök szerint mi foglalkoztatja az embereket. Mert szerintem Magyarországon az emberek egy jelentős része most a túlélésért küzd. A kórházakból egyszerűen kiebrudalnak nagybeteg embereket. Ezek az emberek és ezeknek az embereknek a családjai ezzel vannak elfoglalva. Nem ezzel kellene önöknek is inkább foglalkozni, hogy az egészségügyben hogyan tudunk normális helyzetet teremteni? De ott vannak a fizetés nélkül maradt emberek, a kényszerszabadságon lévő emberek, a kisvállalkozók, az otthon maradt szülők, akik egyik nap matektanárok a másik nap fizikatanárok, és folyamatosan rendelkezésre állnak, ott van a munkanélküli emberek megoldatlan helyzete. Nem erről kellene inkább beszélni? Nem a digitális oktatásból kimaradó százezer gyermekről kellene beszélnünk, megoldást találnunk erre, hogy hogyan biztosítunk a számukra szükséges infrastruktúrát? Nem ez kellene, hogy a magyar parlamentben a téma legyen? Vagy az, hogy mi lesz az iskolai érettségikkel? Komolyan gondolják azt, hogy a járványveszélyhelyzetnek a miniszterelnök által előre jelzett csúcspontján ők majd ott fognak vizsgázni, tanárok, diákok együtt, maszk nélkül, minden nélkül? Vagy nemrég nyilvánosságra került az, hogy több mint egymilliárd forintot költöttek el a Nemzeti alaptantervre, ami minden, csak nem nemzeti. Nem erről kellene inkább beszélnünk, hogy mi lesz ezzel a helyzettel?

Nem, nincs elég probléma, ezek önöknek, nem tudom, minden feladat…  önöknek itt most az a téma, hogy 20 ezer emberrel a lehető legjobban kiszúrjanak. Itt jön be az a kérdés, amit már többen feltettek előttem, de én magam is fel akarom tenni, hogy mi van e mögött a gondolkodás mögött. Miért most, miért ezek az emberek, miért így, vajon mit mutat ez a történet? Az én álláspontom az, hogy ez egy virtigli politikai ügy, ez egy leszámolás. Ez egy leszámolás, ez egy bosszú, ez egy függővé tétel, és egész egyszerűen arról van szó, hogy amíg ezek az emberek közalkalmazottak, addig érvényesül az a probléma, amit önök utálnak a közalkalmazotti jogviszonnyal és a bértáblával, hogy önök nem tudják kedvükre kirugdosni azokat az embereket, akik nem kormánypártiak, vagy nem kellően kormánypártiak. Nem tudnak a fizetéssel nyomást gyakorolni ezekre az emberekre. Védi őket a közalkalmazotti státusz.

Önök egyszerűen eljutottak a kormányzásuk, nem tudom, tizedik évére abba a teljesen paranoid helyzetbe, hogy senkiben és semmiben nem bíznak, és egyáltalán nem hajlandók a valódi közszolgálati eszmének megfelelni vagy azt hagyni működni. Nem értik valószínűleg, hogy ez a közszolgálat miről szól. Egyáltalán nem hisznek abban, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik nem akarnak a munkájuk során politizálni, autonóm módon akarják végezni a munkájukat közszolgaként, és csak azt nézik, ami szakmailag a közérdek szempontjából helyes, ez a belső iránytűjük. Én voltam közszolga, én pontosan tudom, hogy ez hogy működik. Az ember ott nem politizálni akar. Egyszerűen csak el akarja végezni tisztességgel a munkáját, szakmai alázattal, erről is szól az elnevezés is.

(22.40)

Önök alapvetően sajnos nem ezt az embertípust akarják látni pozícióban, a függőség, a kiszolgáltatottság és a félelemben tartás egy olyan póráz, amelyet önök szeretnek a magyar állampolgárokra rácsatolni, hogy biztosítsák a saját hatalmukat. Nagyon szomorú ez, és ez egy nagyon kínkeserves történet az egész országnak, de az a jó hírem van, hogy az ilyen rendszerek azért sokáig nem szokták húzni.

És egyébként erről talán még nem esett szó, de van egy módosítás itt a törvényjavaslatban, ugye, eddig az volt a törvényben, hogy a közművelődési intézmény, idézem: „nem lehet elkötelezett egyetlen vallás, világnézet vagy politikai irányzat mellett sem”. Ez benne volt eddig a törvényben. Na most, ez arra változik, hogy „elkötelezett az Alaptörvényben rögzített alapelvek mellett”. Ez került be a törvénybe. (Néhány kormánypárti képviselő beszélget L. Simon Lászlóval.) Nagyon megtisztelő lenne, ha nem kvaterkáznának itt az államtitkár úr meg a barátai, mert az a helyzet, hogy próbáljuk a munkánkat végezni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Megy a parti, parti van!) Ezt önök nem látják, akik követik a munkánkat, de gyakorlatilag alig van itt egypár fideszes meg KDNP-s, azok is egymással beszélgetnek, engem nagyon megtisztelne, ha figyelnének arra, ami itt történik, és amit megpróbálok elmondani.

Szóval, lényeg az, hogy belekerült a törvénybe az, hogy az Alaptörvényben rögzített alapelvek mellett kell elkötelezettnek lenniük ezeknek a dolgozóknak. Márpedig az Alaptörvényről tudjuk, hogy ez egy egypárti alkotmány, kizárólag a Fidesz politikai értékrendjét tükrözi, és vállaltan nem világnézet-semlegesen tekint az államra. Ez egy nagyon fontos csere, mert önök ezzel gyakorlatilag azt mondják, hogy a kulturális dolgozók is egyfajta vallási, politikai világnézet szerint kell hogy végezzék a munkájukat. Ez itt a leláncolásnak egy nagyon markáns példája.

És mondjuk, ez ahhoz képest, hogy önök rendszerint és rendszeresen a vallásból csinálnak politikát, és maga Orbán Viktor sem győzi magára ölteni a keresztény államférfi szerepét, gyakorlatilag a benyújtás körülményei azt mutatják, hogy a kereszténységnek a legnagyobb ünnepére is fittyet hánytak. Hiszen pontosan tudjuk azt, hogy nagypénteken, nagycsütörtök este kapták meg az érintettek ezt a törvényjavaslatot, és azt mondták nekik, hogy kedd reggelig, tehát a húsvéthétfőt követő napig legyenek kedvesek, és olvassák el és véleményezzék. Tehát ennyire tartották önök fontosnak ezt a nagyon fontos szakrális ünnepet, hogy gyakorlatilag ezt a húszezer családot úgy, ahogy van, rákényszerítették, meg az összes szakszervezetet is egyébként, hogy ezzel foglalkozzon. Mert azt szeretném hangsúlyozni, hogy minden szakszervezeti konföderáció kiállt a kulturális dolgozók mellett, és ugyanaz volt a véleményük, hogy elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat.

Egyébként hozzáteszem, hogy pont ekkorra időzítették a kórházi ágyak kiürítését is, a rokonok riasztását, hogy menjenek a beteg hozzátartozókért. Roppant keresztény cselekedet, a KDNP ismételten mehet gyónni, van mit!

Tehát egy olyan törvényjavaslat ez, amit semmiféle társadalmi egyeztetés nem előzött meg. Azt, amit az ünnepek alatt próbáltak csinálni, azt nem tudjuk társadalmi egyeztetésnek tekinteni. És azt is látom, hogy az érdekképviseleteknek itt a véleménye is pusztába kiáltott szó, merthogy nem került bele a törvénybe. Folyamatosan kiraktam egy képet arról, hogy hogy néz ki a magyar parlament e késői órán, amikor tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, és többen megkérdezték tőlem, hogy egyáltalán miért jöttünk be, ha ennyire nem figyelnek arra, amit mondunk. Fontosnak tartottam leszögezni, hogy bár úgy néz ki, mintha önökkel beszélnénk, igazából mi az állampolgárokkal beszélünk, azokkal az emberekkel beszélünk, akik nekünk felhatalmazást adtak arra, hogy e kemény négy esztendőn keresztül harcoljunk az ő érdekeikért, és mi meg kívánunk felelni ennek a küldetésnek és ennek a feladatnak.

Én azt tudom mondani, hogy biztosítani szeretném  én mindenképpen, de azt gondolom, itt az ellenzéki felszólalásokat hallva, mindenki  az érintetteket, hogy ez, ami történik, egy olyan dolog, ami semmilyen szinten nem élvez politikai konszenzust a magyar parlamentben, és a Fidesz és a KDNP magára fog maradni ezzel a gyalázatos javaslatával. Merthogy önök úgy akarják alapjaiban átalakítani húszezer embernek a jogviszonyát, hogy egyszerűen nem foglalkoznak az ő véleményükkel, nem is érdekli önöket. Hogy egy klasszikust idézzek: „az, hogy az érintettek hogy látják, az teljesen közömbös”. Ezt Vejkey kollégánk mondta, ő a KDNP színeiben képviselő a magyar parlamentben, és bizottsági elnökként ez volt a reakciója arra, amikor érintetteknek a levelét akartam felolvasni a bizottság ülésén.

Szóval, önök gondolkodás nélkül végiggyalogolnak bárkin, és ezért is nagyon fontos azt tudnunk, hogy most valóban a kulturális dolgozók vannak napirenden, nekik estek neki, de bárki lehet a következő, és ezt már kezdjük itt Magyarországon megtanulni, hogy mindenki sorra kerül egy ilyen elnyomó rendszerben. Mert önök tényleg egy dolgot akarnak, azt akarják, hogy mindenki az önök engedelmes szolgája legyen. Magyarország  és ez a rossz hírem önöknek, Magyarország  nagyon nem szeret szolgasorban lenni, és a magyar állampolgárokkal ezt egy darabig lehet csinálni, többen megpróbálták már a történelmünk alatt, mindegyik csúfos kudarcot szenvedett a végén.

És akkor itt van az EMMI és az elmaradhatatlan közleményei. Tehát tényleg, ha sértett közleményekből gyűjteményt kellene Magyarországon csinálni, akkor az EMMI közleményeit kellene gyakorlatilag sorba rendezni. Itt is egy teljesen nonszensz magyarázkodással jöttek, azt írták, hogy a közalkalmazotti bértábla 2008 óta nem változott, a kulturális szektor képviselői többször jelezték az ágazati szakmai egyeztető fórumokon, hogy a közalkalmazotti bértábla változatlansága bérfeszültséget okoz  igen, így van, és itt jön a lényeg , a kormány az intézkedéssel a szakmai szervezetek visszajelzésére reagálva évtizedes problémát orvosol a kulturális szférában. Tehát kvázi az EMMI egy olyan közleményt adott ki, amiben mintha az érintettek kérték volna, hogy ők többé ne legyenek közalkalmazottak, így próbálja beállítani ezt az egész törvényjavaslatot. Tehát ez teljesen páratlan cinizmus!

Mintha ezek az emberek úgy akarták volna, hogy béremelést kapjanak, hogy cserébe fontos jogosítványokról lemondanak. És önök nem azt csinálták, hogy akkor a 2008 óta változatlan közalkalmazotti bértáblát megújították volna, illetményeket emeltek volna, hanem az egészet kidobták a kukába, 12 év béremelés nélküli időszak után meg 35 százalékos infláció után adnak cserébe 6 százalékos béremelést, cserébe mondjatok le a jogaitokról! Szóval, nem, nem ezt kérte senki. Tehát szeretném rögzíteni, hogy bármit ír az EMMI az ő közleményeiben, nem kérték az érintettek azt, hogy ők többé ne legyenek közalkalmazottak, ők szerették volna, ha a 2008 óta változatlan bértáblához hozzányúlnak.

De azt is írta az EMMI, idézem: „rugalmasabb, a munkaerőpiac dinamikus változásait követni képes munkajogi szabályozás jön létre a kulturális szektor egészében”; és idézem: „az intézményvezetőknek szélesebb mozgástere nyílik, hiszen a bértáblához immár nem kötött foglalkoztatás a minőségi közfeladat-ellátás záloga lehet”. Magyarra lefordítva ezt a bikkfanyelvet: könnyebb lesz kirúgni a dolgozókat, könnyebb lesz őket a bérek alakítgatásával úgymond minőségi munkavégzésre ösztönözni. És egyébként itt felmerül egy érdekes kérdés is: ha önök számára a közalkalmazotti bértábla egyfajta gátja a minőségi munkavégzésnek, akkor önök szerint az egészségügyben, az oktatásban, a szociális szférában dolgozók sem végeznek minőségi munkát, vagy náluk is megszüntetik a közalkalmazotti jogviszonyt, hogy majd minőségibb legyen az ő munkavégzésük? Vagy milyenfajta gondolkodás ez? Ez az egész teljesen fából vaskarika!

És azt is írják, hogy az illetmény helyébe lépő munkabér kialakítása pedig garanciát jelent arra, hogy az érintettek összességében nem kerülhetnek kedvezőtlenebb bérhelyzetbe, mint amelyet a hatályos szabályozás számukra jelenleg biztosít. Vagyis még azt sem garantálják, hogy ezzel a változtatással jobb helyzetbe kerülnek a dolgozók. Csak annyit ígérnek, hogy rosszabb helyzetbe nem fognak kerülni. Bravó! És akkor ebből fog majd az kijönni, hogy a jó elvtársak kapnak emelést, volt már ilyen, úgy hívták, hogy szocializmus, lehet belőle jutalmazni politikai hűséget, a többiek meg örüljenek, ha ott maradhatnak, és nem rugdossák ki őket.

Szóval, a munkavállalók azt üzenték, és ez legyen nagyon világos önnek, tisztelt államtitkár úr és tisztelt kormánypárti képviselők, hogy ők ebből az alkuból nem kérnek. Nem akarnak lemondani a jogaikról, és garantált béremelést szeretnének. Mindenekelőtt azonban párbeszédet szeretnének, egyeztetést szeretnének, ez lenne az alap és az, hogy nem a koronavírus-járvány kellős közepén szívatják meg őket ilyen rondán egy éjszakai órán a magyar parlamentben. Ez az, amit ők szeretnének.

Merthogy a közalkalmazotti jogviszony  ezt azoknak mondom, akiknek nincs ebben tapasztalata  egy nagyon komoly védelmet jelent, jelentett nagyon sok szempontból. Ha most ezt elveszítik ezek az emberek, akkor megszűnnek a felmentési korlátozások, az állásfelajánlási kötelezettség, a felmentési idő is rövidebb lesz, és kisebb lesz a végkielégítés, megszűnik a bértábla szerinti háromévenkénti előrelépés lehetősége, szóval, nincs az a dolgozó, aki ezt önként kéri. Senki nem kért ilyet.

És akkor itt kell feltenni a kérdést, hogy ki lesz a következő. A szociális és a gyermekvédelmi dolgozók? Mert lassan már csak ők maradtak a közalkalmazotti bértáblában, akiket gyakorlatilag már egészen lefed a minimálbér és a garantált bérminimum.

(22.50)

Én azt gondolom, és ez az utolsó mondatom, mert lejárt az idő, hogy ez egy nagyon csúnya politikai leszámolás, nagyon méltatlan, és mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy ezt a szégyenletes dolgot visszacsináljuk, és méltó módon megbecsüljük ezeket az embereket. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)




Felszólalások:  Előző  236  Következő    Ülésnap adatai