Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.A mai napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk. Most a napirend utáni felszólalás következik.

Egyetlen napirend utáni felszólalásra jelentkezett Székely Sándor képviselő úr: „Nemcsak élni, lakni is nehéz Magyarországon” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm szépen a szót. Nem gondoltam, hogy ilyen későn fog rám kerülni a sor. Még annyit az előző vitához, hogy a puding próbája az evés, és majd meglátjuk, hogy mi fog történni, mert én elég sok tüntetést szerveztem az elmúlt években, majd szeptemberben kipróbáljuk, hogy hogy fog működni ez a törvény, de hát most nem erről van szó.Tisztelt Képviselőtársaim! Két hete fogadta el a Ház az Alaptörvény hetedik módosítását. Eszerint az állam és a helyi önkormányzatok törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani. Nos, akkor pedig a méltányosság jegyében a következő, a közterületen való életvitelszerű tartózkodást tiltó bekezdést úgy kellett volna megfogalmazniuk, hogy „a polgárok törekszenek arra, hogy közterületen életvitelszerűen ne tartózkodjanak”.

Megközelíthetjük persze a kérdést a másik irányból is. Több ország elismeri az alapvető jogok között a lakhatás jogát. Az Alaptörvény viszont hungarikum, egyedül áll a világban azzal, hogy nem lakhatási jogot, hanem lakhatási kötelezettséget teremt. Márpedig, ha az állam kötelezi valamire a polgárait, akkor e kötelezettség teljesítésének föltételeit meg kell teremtenie. A kötelező védőoltások ingyenesek. Az iskolakötelezettség teljesítéséhez nem várjuk el, hogy a polgárok maguk építsenek hozzá iskolákat és szerződtessenek bele tantestületet. Ha tehát önök arra kötelezik a polgárokat, hogy lakjanak valahol, akkor szíveskedjenek ehhez lakhatást biztosítani számukra.

Mindez annál is indokoltabb lenne, tisztelt képviselőtársaim, mert az a helyzet, hogy nagyon rosszul állunk ma Magyarországon. Borzasztóan alacsonyak a bérek, egyre emelkednek a lakáshitelek, és egyszerűen nem találni olyan munkahelyet, ahol normális fizetéseket lehetne kapni. Persze közmunka van, és önök közfoglalkoztatnak havi 57 ezerért, de ebből nemhogy hitelt nem lehet fölvenni, de megélni is éppen hogy csak lehet.

Az alapjövedelműek a CSOK-ból is kimaradnak. A rendszer tehát itt is, mint minden területen, a magasabb jövedelmű, fizetőképesebb rétegeket támogatja, a többieket, az átlagpolgárokat magukra hagyja.

Lakhatási támogatásra és szociális bérlakásprogramokra volna szükség, ilyenek azonban nyomokban sincsenek. Németországban, ahol amúgy a lakások 48 százaléka van önkormányzati tulajdonban, 6 milliárd euróért indítanak lakhatási programot. Ez az összeg Magyarország éves GDP-jének csaknem 5 százaléka. Magyarországon viszont éppen most szünteti meg a kormány azt a kafetéria-rendszer keretében eddig elérhető albérlet-támogatást, amiről nemrég még büszkén állították, hogy enyhítették igénybevételének feltételeit, és az igénybe vehető összeget is növelték 30 ezer forinttal.

Ezzel pedig el is érkeztünk a téma másik fontos pilléréhez, a mobilitáshoz. Januárban Varga Mihály minisztériuma még világosan látta, a foglalkoztatásnál kulcskérdés a munkaerő mobilitása, amelyet a kormány az adórendszeren keresztül kedvezményekkel, illetve különféle mentességekkel segít. Nos, jövőre már nem segít, holott immár 80 ezer üres álláshely van az országban. A nyugati országrészben a nagy beruházók, az Audi, a Suzuki vagy az Opel fölszívták a munkaerő-tartalékot, és egyre többen járnak át Ausztriába, sőt immár Szlovákiába is dolgozni. A munkaerőhiányt enyhítenék az észak-alföldi és dél-dunántúli régióban munkát hiába keresők, de nem képesek a munkahelyek közelébe települni, mert ott a megugrott kereslet fölverte a lakhatási költségeket.

A kormánynak tehát a jövő évre sikerült olyan helyzetet előállítania, amivel mindenki rosszul jár: a nyugati országrész munkáltatói, mert nem vagy csak sokkal drágábban jutnak hozzá a szükséges munkaerőhöz; az ország távolabbi területein munkahelyet hiába keresők, mert továbbra is csak a közmunka marad nekik, ha egyáltalán; és az állam, amely lényegesen többet veszít az így kimaradó adó- és járulékbevételek kiesésével, mint amennyibe az albérlet-támogatás kerülne.

Lám csak, nem igaz, hogy a kormánytöbbség mindig érdekből cselekszik. Ezúttal úgy árt, hogy még neki magának is rossz legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Arató Gergely tapsol.)