Felszólalás adatai

Felszólalások:   27   27-44   45      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a napirend előtti felszólalások végére értünk. Most 10 óra 11 perc van. A meghirdetett határozathozatali időpontig, azaz 10 óra 15 percig szünetet rendelek el, de arra kérem önöket, hogy lehetőleg maradjanak a helyükön erre a pár percre. (Rövid szünet.)

Ismételten köszöntöm képviselőtársaimat. Most a napirend szerinti határozathozatalokkal folytatjuk munkánkat. Arra kérek mindenkit, hogy foglalja el a helyét és ellenőrizze, hogy a kártyáját megfelelően elhelyezte-e a szavazógépben, mert határozathozatalok következnek.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről szóló T/628. számú törvényjavaslathoz benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslatról történő döntés és a zárószavazás.

Arra figyelemmel, hogy az Országgyűlés a július 20-ai ülésnapján a zárószavazás elhalasztásáról döntött, az előterjesztő T/628/9. számon zárószavazást előkészítő módosító javaslatot nyújtott be. A Törvényalkotási bizottság zárószavazás előtti módosító javaslatát T/628/10., zárószavazás előtti jelentését pedig T/628/11. számon terjesztette elő.

A házszabály 55. § (1) bekezdése alapján a zárószavazás előtti módosító javaslatról az Országgyűlés egyetlen szavazással dönt. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Törvényalkotási bizottság T/628/10. számú zárószavazás előtti módosító javaslatát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a zárószavazás előtti módosító javaslatot 110 igen szavazattal, 37 nem ellenében, 16 tartózkodás mellett elfogadta.

Miután az Országgyűlés elfogadta a zárószavazás előtti módosító javaslatot, a zárószavazás során a módosított egységes javaslatról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosított T/628/7. számú egységes javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosított egységes javaslatot 113 igen szavazattal, 50 nem ellenében és 3 tartózkodás mellett elfogadta.

Most soron következik a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló T/1358. számú törvényjavaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatról történő döntés és a zárószavazás. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatát T/1358/5., összegző jelentését pedig T/1358/6. számon terjesztette elő.

(10.20)

Most az összegző módosító javaslatról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Törvényalkotási bizottság T/1358/5. számú összegző módosító javaslatát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az összegző módosító javaslatot 171 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/1358/7. számú egységes javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az egységes javaslatot 177 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Soron következik az EUROFISH Nemzetközi Szervezetet létrehozó Megállapodás kihirdetéséről szóló T/1356. számú törvényjavaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatról történő döntés és a zárószavazás. (A terembe lépő dr. Kásler Miklóst az MSZP és a DK padsoraiból üdvrivalgással és tapssal köszönti néhány képviselő.  Zaj.) Tisztelt Képviselőtársaim! Én igyekszem megfelelő hangon elmondani, amiről szó van, de ha önök nem teszik lehetővé, hogy ez érthető formában elhangozzék, az sajnálatos módon önöknek kellemetlen. Az előterjesztő T/1356/6. számon kiigazítást nyújtott be, amely a parlament informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatát T/1356/7. számon, összegző jelentését pedig T/1356/8. számon terjesztette elő.

Most az összegző módosító javaslatról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Törvényalkotási bizottság T/1356/7. számú összegző módosító javaslatát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az összegző módosító javaslatot 176 igen szavazattal, 1 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/1356/9. számú egységes javaslatot a kiigazítással együtt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az egységes javaslatot a kiigazítással együtt 178 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Most soron következik a földművesek emléknapjáról szóló H/893. számú határozati javaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatról történő döntés és a zárószavazás.

A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatát H/893/14. számon, összegző jelentését pedig H/893/15. számon terjesztette elő. Most az összegző módosító javaslatról döntünk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Törvényalkotási bizottság H/893/14. számú összegző módosító javaslatát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az összegző módosító javaslatot 169 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett elfogadta.

Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a H/893/16. számú egységes javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az egységes javaslatot 169 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett elfogadta.

Most soron következik a Magyarország Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a két ország közös államhatárán, Ipolydamásd és Helemba (Chl'aba) települések közötti közúti Ipoly-híd és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló, 2012. február 27. napján aláírt Megállapodást módosító 1. Kiegészítés kihirdetéséről szóló T/813. számú törvényjavaslat zárószavazása. Mivel az előterjesztéshez összegző módosító javaslat nem érkezett, most a törvényjavaslat benyújtott szövegéről határozunk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/813. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 178 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Most soron következik az Európai Táj Egyezményt módosító Jegyzőkönyv kihirdetéséről és a Firenzében, 2000. október 20-án kelt, az Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről szóló 2007. évi CXI. törvény módosításáról szóló T/1355. számú törvényjavaslat zárószavazása. Mivel az előterjesztéshez összegző módosító javaslat nem érkezett, most a törvényjavaslat benyújtott szövegéről határozunk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/1355. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 175 igen szavazattal, 2 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Most soron következik a Magyarország Kormánya és a Macedón Köztársaság Kormánya között a rendőri együttműködésről szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló T/1357. számú törvényjavaslat zárószavazása. Mivel az előterjesztéshez összegző módosító javaslat nem érkezett, most a törvényjavaslat benyújtott szövegéről határozunk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/1357. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 178 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország és a Portugál Köztársaság között létrejött, a minősített adatok cseréjéről és kölcsönös védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló T/1359. számú törvényjavaslat zárószavazása. Mivel az előterjesztéshez összegző módosító javaslat nem érkezett, most a törvényjavaslat benyújtott szövegéről döntünk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/1359. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 167 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 11 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most előterjesztés tárgysorozatba vételéről döntünk. Emlékeztetem önöket, hogy tegnap ennek tárgyalását már lefolytatta az Országgyűlés.

Kérdezem önöket, tárgysorozatba veszik-e a Szávay István és Farkas Gergely jobbikos képviselőtársaink által a 2020. év Trianon Emlékévvé nyilvánításáról szóló, H/467. számon előterjesztett határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a határozati javaslatot 47 igen szavazattal, 11 nem szavazat ellenében, 119 tartózkodás mellett nem vette tárgysorozatba. (Moraj a Jobbik padsoraiból.  Közbeszólás ugyanonnan: A nagy nemzeti kormány!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A határozathozatalok végére értünk. Most kérem, hogy maradjanak a helyükön mindaddig, amíg a köztársasági elnök úr a díszpáholyba meg nem érkezik. (Dr. Áder János és delegációja megérkezik a köztársasági elnöki páholyba.) Kérem képviselőtársaimat, hogy felállva köszöntsük köztársasági elnök urat, Áder Jánost, aki a díszpáholyban most foglalja el a helyét. Isten hozta, köztársasági elnök úr! (A teremben lévők felállva köszöntik dr. Áder Jánost.) Kérem, foglaljanak helyet. (Rövid szünet.)

(10.30)

Köszönöm szépen, képviselőtársaim, ezt a pár pillanatnyi szünetet.

Most soron következik a 2017-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra kitekintést nyújtó második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról szóló határozati javaslat általános vitájának megkezdése. A kormány-előterjesztés H/385. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Tájékoztatom önöket, hogy az általános vita megkezdése során a köztársasági elnök úr felszólalására, az előterjesztői nyitóbeszédre és a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. A további képviselői felszólalásokra majd a vita folytatásában lesz lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Áder János köztársasági elnök úr bejelentette, hogy az előterjesztés vitájában fel kíván szólalni. Most tisztelettel felkérem Áder János köztársasági elnök urat, fáradjon a szónoki emelvényre, tartsa meg felszólalását, képviselőtársaimat pedig arra kérem, hogy a helyükön ülve hallgassák a köztársasági elnök úr beszédét. (Dr. Áder János a szónoki emelvényre lép.  Taps a kormánypártok soraiban.  Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Öné a szó, parancsoljon!

DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök: „Nincs vesztegetni való időnk. A Földet édenkertként kaptuk a Teremtőtől, a jövő generációknak ne vad pusztaságként adjuk tovább.”Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ferenc pápa figyelmeztetett így idén júniusban, amikor a legnagyobb olajvállalatok vezetőivel tanácskozott. Hogy a pápai intés ugyancsak időszerű, arról a mögöttünk hagyott nyáron is meggyőződhettünk: melegrekordok, hőhullámok, erdőtüzek, súlyos aszálykárok Európa számos országában, Kaliforniában, Ausztráliában; pusztító árvizek Észak- és Dél-Karolinában, Laoszban, Vietnamban, Kínában.

A tudomány képviselői pedig újabb és újabb kutatási eredményekkel teszik nyilvánvalóvá, hogy azt az egyensúlyi állapotot, amely a bolygót az elmúlt tízezer évben jellemezte, hatvan év alatt sikerült kibillenteni. Tudjuk, hogy a Föld történetében melegebb és hidegebb időszakok váltották egymást, de az emberi tevékenység következtében ma hússzor olyan gyors ütemű felmelegedés zajlik, mint a Föld története során korábban bármikor. Ezért aztán egyre többen teszik fel a kérdést: hogyan mentsük meg a bolygót? De a helyes kérdés megítélésem szerint így hangzik: hogyan mentsük meg az emberi civilizációt?

Hogyan kerüljük el a mindannyiunkra fenyegető veszélyt jelentő klímakatasztrófát? Hogyan kerüljük el azt a helyzetet, ami egyszer már megtörtént bolygónk történetében, igaz, hárommillió évvel ezelőtt? Akkor a mostaninál három fokkal volt melegebb a földfelszín hőmérséklete, a legóvatosabb becslések szerint pedig kilenc méterrel magasabb a tengerek vízszintje. Képzeljék el, mindez hány száz millió ember lakóhelyét, életét veszélyeztetné, ha ismét bekövetkezne. Márpedig, ha azon az úton megyünk tovább, amin az elmúlt 150 évben, különösen az elmúlt 60 évben jártunk, akkor ennek az évszázadnak a végére, mindössze 80 év múlva bekövetkezik az a helyzet, amiből már nincs visszaút.

Miután a veszély nagy, időnk vészesen fogy, felelősségünk pedig az idő előrehaladtával egyre nő, fontosnak tartottam, hogy harmadszor is szót kérjek itt az Országgyűlésben. Önök most egy olyan javaslat vitáját kezdik meg, ami parlamenti ciklusokon és nemzedékeken átívelő kérdéseket érint.

Nincs jobb- vagy baloldali, nincs kormánypárti vagy ellenzéki klímaváltozás. Ha van olyan kérdés, amelyben közös, ne féljünk a szótól, nemzeti álláspontot kell kialakítani, akkor a most vitára bocsátott kérdés biztosan az. A környezeti fenntarthatóság hazánk egyetlen polgárának sem lehet közömbös.

Látva a veszélyt, három évvel ezelőtt Párizsban a világ vezetői megállapodtak, hogy mindent megtesznek azért, hogy a hőmérséklet két foknál ne emelkedjen nagyobb mértékben. Az elmúlt három évben azonban nemhogy nem csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, de még jelentősen nőtt is. Ha ezen az úton megyünk tovább, a Föld jelentős részét kietlen pusztasággá tesszük, annak minden drámai társadalmi, gazdasági, egészségügyi és politikai következményével.

Tisztelt Ház! Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a Kárpát-medence a klímaváltozás szempontjából Európa egyik legsérülékenyebb területe. Rekordokat döntő árvizekre, hosszú hetekig tartó hőhullámokra számíthatunk a jövőben. Alkalmazkodnunk és védekeznünk kell. Jó okunk van hát egy ambiciózus stratégia megalkotására.

Az induló pozíciója Magyarországnak ma még kifejezetten kedvező, hiszen azon 21 ország közé tartozunk a világban, amelyik 1990 óta úgy tudta növelni a nemzeti össztermékét, hogy közben a szén-dioxid-kibocsátás csökkent. Ha az egy főre eső kibocsátást nézzük, akkor Magyarország az Európai Unióban a hatodik. A németeknek másfélszer, a hollandoknak közel kétszer akkora az egy főre eső kibocsátása, mint a mienk, az Amerikai Egyesült Államoké pedig három és félszer annyi.

Üröm az örömben, hogy az elmúlt két évben sajnos Magyarországon is nőtt a szén-dioxid-kibocsátás. Ambiciózus és következetesen végrehajtott klímastratégiával azonban ezt a vargabetűt kiküszöbölhetjük. Ehhez folytatni kell a naperőművi kapacitások bővítését. Jó hír, hogy az elmúlt négy évben Magyarországon ez a teljesítmény minden esztendőben megduplázódott. Jó hír az is, hogy ma már állami támogatás nélkül is lehet, érdemes ilyen beruházásokat megvalósítani.

Ha szén-dioxid-mentessé, pontosabban: jórészt szén-dioxid-mentessé akarjuk tenni energiatermelésünket  márpedig ez elemi feltétel, hiszen a károsanyag-kibocsátás kétharmada ehhez a szektorhoz kötődik , akkor ma még nem mondhatunk le az atomenergiáról sem. A nap- és atomenergia együttes használata eredményezheti, hogy 2030-ra a magyarországi áramtermelés 90 százaléka szén-dioxid-mentes legyen. Ha valakinek szemernyi kétsége lenne, akkor tanulmányozza a Nemzetközi Energia Ügynökség jelentését, ami világosan rögzíti: a párizsi célok nem megvalósíthatóak az atomenergia használata nélkül.

Tisztelt Ház! Eddig arról beszéltem, hogy a klímaváltozás milyen veszélyeket jelent mindannyiunk életére. De ma még lehetőségünk van arra, hogy a szükségből erényt kovácsoljunk. Ha időben alkalmazkodunk, ha módosítjuk fogyasztási szokásainkat, ha kellő alázattal tekintünk természeti környezetünkre, és azt csupán használni, nem kihasználni akarjuk, ha klímabarát technológiákat alkalmazunk, ha a mezőgazdaságunk és iparunk modernizációjánál mindig a föld, a víz és a levegő minőségének megőrzése lesz az elsődleges szempont, akkor biztos, hogy nem a vesztesek oldalára kerülünk.

Ma még reális cél, hogy sikeres klímastratégiával környezetünk megóvása, a további gazdasági növekedés feltételeinek biztosítása, versenyképességünk javítása, ipari, különösen energiaipari modernizáció és technológiaváltás, javuló életminőség egyidejűleg biztosítható legyen.

(10.40)

Mire van mindehhez szükség? Elsősorban szemléletváltásra. Szakítanunk kell a „kitermeljük, rövid ideig használjuk, majd eldobjuk” gyakorlattal, és azzal, hogy a hulladékot szemétnek, nem pedig újrahasznosítható nyersanyagnak tekintjük. Javítanunk kell energia- és anyagfelhasználásunk hatékonyságán, és ösztönöznünk kell azt a technológiaváltást, ami mindezt lehetővé teszi.

Hatékonyság növelése, a már működő rendszerek átalakítása, új termelési és fogyasztási formák kialakítása. Mindegyikre mondok egy-egy példát.

Először: hatékonyság növelése. Háztartási eszközeink jelentős része elavult, kétszer-háromszor annyi energiát fogyasztanak, mint korszerűbb utódaik. Egy jól szervezett és az állam által is támogatott csereakció jelentős energiamegtakarítással és kibocsátáscsökkentéssel jár.

Másodszor: a már működő rendszerek átalakítása. Példánk a közösségi közlekedés. Elsőként a városi, majd a városközi közlekedést kell átalakítanunk. Az elektromos közlekedés fejlesztése nemcsak a városlakók életminőségét javítja, de jelentős kibocsátáscsökkentéssel is jár.

Harmadszor: új termelési és fogyasztási formák kialakítása, körforgásos gazdaság kiépítése. A cél, hogy minél több hulladékból újrahasznosítható nyersanyag legyen. Ennek révén nemcsak a környezeti terhelést csökkentjük, de jóval kevesebb új erőforrást kell felhasználnunk. Így a természet az általunk kölcsönvett, felhasznált erőforrásokat pótolni tudja.

Mik azok a körülmények, amelyek megalapozottá tesznek egy nagyratörő klímastratégiát? Az Országgyűlés tíz évvel ezelőtt fogadta el a mostani javaslat elődjét. Nézzük, mi történt azóta! Az elmúlt tíz évben 86 százalékkal csökkent a napelemmel termelt áram költsége. A Bloomberg elemzői további közel 70 százalékos költségcsökkentést jósolnak 2040-ig. Tíz éve elektromos autót még nem láthattunk az utakon, ma pedig 3 millió fut világszerte. Nem sok, mondhatják, de a Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint 2030-ra akár 200 millióra is nőhet az elektromos autók száma. Az energia tárolása is jóval olcsóbbá vált tíz esztendő alatt. A lítiumionos akkumulátorok ára 79 százalékkal csökkent, csak a tavalyi évben 24 százalékkal.

A pénzügyi források átáramlása a hagyományos fosszilisenergia-termelésből a szél- és napenergia-iparba az elmúlt évtizedben látványosan felgyorsult. 2016-ban a világon már több naperőművi kapacitás épült, mint szénerőművi.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarországnak ma oka és lehetősége is megvan arra, hogy egy bátor, nagyratörő, ambiciózus klímastratégiát valósítson meg. Nemcsak azért, mert mi, magyarok itt a Kárpát-medencében, ahogy az imént utaltam rá, hatványozottan érezzük a klímaváltozás hatásait, és nemcsak azért, mert az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások miatt jobb induló pozícióban vagyunk, mint más európai országok, hanem azért, mert Magyarország polgárai ezt várják el tőlünk. Egy közvélemény-kutatás szerint a magyarok 83 százaléka  83 százaléka!  nagyon komoly problémának tartja a klímaváltozást. Akik így gondolkodnak, azok biztosan szövetségeseink lesznek a stratégia végrehajtása során, mint ahogy megyei jogú városaink és fővárosunk már most szövetségesünk. Budapest két éve, a 23 megyei jogú város pedig két hete csatlakozott ahhoz a világméretű kezdeményezéshez, amelynek célja, hogy 2050-ig 80 százalékkal csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ehhez Kaposvártól Szegedig, Győrtől Debrecenig részletes terveket kell készíteni a városvezetőknek.

Tisztelt Országgyűlés! Sir Winston Churchill mondotta egykoron: „Mindig bölcs dolog előrenézni, de nehéz messzebbre tekinteni, mint ameddig ellátunk.” Nézzünk hát messzebbre! Ne csak az önök előtt levő javaslat számait, százalékait, céldátumait lássák, nézzék inkább egy sikeresen megvalósított klímastratégia társadalmi hasznait!

A legnagyratörőbb cél, hogy 2050-re 1990-hez képest 85 százalékkal csökkentsük szén-dioxid-kibocsátásunkat. Mit nyerünk, ha ezt az utat választjuk? Kevesebb károsanyag-kibocsátást, aminek következtében tisztább lesz a levegő, ez már önmagában is jó hír. Ha tisztább a levegő, kevesebb lesz a légúti megbetegedés. Ne feledjék, a világon 3 millió, Magyarországon pedig 13 ezer ember veszíti el idő előtt az életét a légszennyezés miatt. Ha kevesebben betegszenek meg, az így megspórolt kiadásokat más egészségügyi ellátások fejlesztésére fordíthatjuk. Egy időben végrehajtott modernizációs fordulat pedig javítja a magyar gazdaság versenyképességét, új iparágak erősödnek meg, új munkahelyek jönnek létre. Mindez hatással lesz a fiatalok képzésére, oktatására is. Ne feledjék, Magyarország jó klímapozíciói már ma is jelentős bevételt hoznak a költségvetésnek. Kvótaeladásból tavaly körülbelül 20 milliárd forint, az idén pedig várhatóan több mint 70 milliárd forint bevételünk lesz.

Végül a legfontosabb: beszédem elején azt mondtam, ma nem a bolygót kell megmenteni, hanem az emberi civilizációt. Nem a bolygót, hanem önmagunkat, gyermekeink és unokáink jövőjét. A kérdés, hogy nyugodtan nézhetünk-e gyermekeink és unokáink szemébe, hogy kell-e pironkodnunk, kell-e magyarázkodnunk. Ha helyes döntést hozunk, akkor ahogy Ferenc pápa kérte tőlünk, a Földet, amit a Teremtőtől kaptunk, nem vad pusztaságként, hanem édenkertként adhatjuk tovább. (Nagy taps.  Dr. Áder János visszatér a köztársasági elnöki páholyba.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm köztársasági elnök úr felszólalását. Most a napirendi pont előterjesztőjének nyitóbeszéde következik. Megadom a szót Palkovics László miniszter úrnak, az innovációért és technológiáért felelős miniszternek, a napirendi pont előterjesztőjének, aki beszédét a helyén mondja el. Köszönöm szépen. Miniszter úr, öné a szó, parancsoljon!

DR. PALKOVICS LÁSZLÓ innovációért és technológiáért felelős miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A globális éghajlatváltozás az emberi társadalmat fenyegető veszély, amelynek részben társadalmunk mai működése az oka. Ahogy a betegségekkel kapcsolatos kockázatok elkerülésében, úgy a globális éghajlatváltozással kapcsolatban is kiemelt szerepet játszik a jó diagnózis, a megelőzés és a beavatkozás módja.Az Országgyűlés asztalán fekvő második nemzeti éghajlatváltozási stratégia vitájának megkezdését azért tartom kiemelt fontosságú fejleménynek, mert a globális éghajlatváltozás ügyére kíván választ adni Magyarország érdekei mentén. A stratégia tartalmazza ugyanis azokat a javaslatokat és lépéseket, amelyek az éghajlatváltozás kockázatainak csökkentéséhez idehaza szükségesek. A nemzeti éghajlatváltozási stratégia elfogadása kulcsfontosságú. A benne foglalt intézkedések segítenek abban, hogy mérsékeljük a klímaváltozás hatásait, megvédjük a magyar embereket a globális felmelegedés okozta veszélyektől, s megőrizzük és megóvjuk erdeinket, vizeinket, földjeinket, élővilágunkat, és hosszú távon is megfelelő életkörülményeket biztosítsunk Magyarország polgárai számára.

(10.50)

Tisztelt Országgyűlés! Az éghajlati rendszer földi életünk elsődleges alakítója. Változása nem új keletű jelenség, hiszen a fokozatosan csökkenő és erősödő napsugárzás, valamint az erre adott légköri válasz  felmelegedés és hűlés  különböző mértékű ciklikusságát több százezer évre visszamenőleg igazolták már a klimatológusok és a geofizikusok. Ahogy szintén ismert a meleg és a hideg időszakok viszonylagos periodikusságának az élővilágra, köztük az emberi civilizációra gyakorolt hatása is.

Azonban az ember maga is egyre nagyobb hatást gyakorol bolygónk éghajlati rendszerének természetes folyamataira, és ezáltal ökológiai egyensúlyára. A népességrobbanás miatt fokozódó fogyasztás és élénkülő termelés szintén hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a növekedéséhez. A globális átlaghőmérséklet emelkedése okozta hatások pedig napjainkra már konkrét környezeti változásokban is tetten érhetők, ezért a globális szintű cselekvés elodázhatatlan.

De mit is jelent ez pontosan a Kárpát-medence éghajlatára és lakosságára nézve? A Föld jelenlegi átlaghőmérséklete a XX. századi átlagos hőmérsékleti értékhez képest 1 Celsius-fok körüli értékkel magasabb. Ez az érték a napi hőmérséklet-ingadozási adatokkal összehasonlítva látszólag nem tűnik magasnak. De gondoljunk csak arra, mennyiben változtatja meg az ember közérzetét, ha a testhőmérséklete egy-két fokkal megváltozik.

Mivel kell tehát számolnunk a jövőben a várható éghajlati jellemzők becslésére használt modellek alapján? Jelenleg az valószínűsíthető, hogy Magyarországon a globális folyamatok következményeként, minden eddigi és jövőbeni erőfeszítésünk ellenére is tovább fog emelkedni az átlaghőmérséklet. A jövő mérlegelésekor fontos azt is figyelembe vennünk, hogy a Kárpát-medence a fekvése és természetföldrajzi viszonyai miatt a bolygó átlagánál nagyobb mértékben van kitéve a klímaváltozás hatásainak.

Habár az éghajlatváltozás és hatásainak hatékony kezelésében csak globális szinten érhető el reális eredmény, azonban arra lokális válaszokat is lehet és kell is adni. E feladatok részét képezi az országos klímastratégiák elkészítése. Magyarország 2008-2025 közötti időszakra vonatkozó első nemzeti éghajlatváltozási stratégiáját 2008-ban fogadta el az Országgyűlés. Az elfogadott stratégiához elkészült a nemzeti éghajlatváltozási program, amely meghatározta a stratégiában nevesített célokhoz kapcsolódó konkrét intézkedéseket és az elvégzendő feladatokat.

Ugyanakkor évről évre nagyobb tudással rendelkezünk az éghajlatváltozás komplex jelenségét illetően, és egyre pontosabb méréseink is vannak. Mindehhez hozzávéve a folyamatosan változó technológiai, politikai és jogi környezetet is, időközönként szükségessé válik ezen elfogadott stratégiák felülvizsgálata, és ennek a szükség szerinti aktualizálása. Erre figyelemmel 2013-ban  az akkor hatályos törvényi előírásoknak megfelelően  megtörtént a stratégia felülvizsgálata, és a valós gazdasági és klímapolitikai fejleményekhez igazítottan elkészült hazánk második nemzeti éghajlatváltozási stratégiájának a tervezete. Viszont az Európai Tanács által 2014 októberében elfogadott, 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretrendszer, a 2015 decemberében elfogadott ENSZ párizsi megállapodásának a rendelkezései, valamint az ezek alapján tett EU-s vállalások megfontolásra késztették a kormányt a stratégia tervezete kapcsán.

Mindezek fényében a kormány felülvizsgálta a korábbi szöveget. A kiegészített és az új vállalásokhoz igazított  immáron a 2017-2030 közötti időszakra vonatkozó és a 2050-ig tartó időszakra is kitekintést nyújtó  második nemzeti éghajlatváltozási stratégia 2017 tavaszán került a tisztelt Országgyűlés elé.

Úgy gondolom, mindenki számára fontos esemény, hogy a stratégia országgyűlési tárgyalása a mai napon megkezdődik, alig több mint két héttel azután, hogy Magyarország az ózon világnap alkalmából letétbe helyezte a montreali jegyzőkönyv kigali módosításának ratifikációs okmányát, amely immár a súlyosan üvegházhatású fluortartalmú gázokra nézve is kivezetési időpontokat tartalmaz. Reményeim szerint a most napirenden lévő határozati javaslatot is támogatni fogja a tisztelt Ház.

Miért bízom ebben ennyire? Azért, mert úgy vélem, közös érdekünk kell legyen, hogy az éghajlatváltozás kontextusában a világban zajló óriási átalakulások során Magyarország klímapolitikai szempontból egy olyan előremutató, racionális pályára lépjen, amelyet okos alkalmazkodásból indított piaci térnyerés és irányító szerep jellemez. Ezért a klímaváltozás elleni küzdelem és az annak érdekében elengedhetetlen technológiák fejlesztése mint globális trendek fősodrába kapcsolódva és abban haladva hazánk erősítheti mind gazdasági, mind pedig diplomáciai súlyát a világban. Az ország eddig nem használta ki kellőképpen az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulással kapcsolatos potenciálját, a stratégia erre fokozott hangsúlyt fektet.

Átfogó szemléletváltozásra van szükség a versenyképesség fogalma kapcsán többek között a támogatott gazdasági ágazatok körének megváltoztatásával, fejlesztésekkel a jövő ágazataiban. Ahogyan arra Magyarország is jó példát szolgáltatott, a GDP növekedése nem kell hogy együtt járjon az üvegházhatású gázok kibocsátásának a növekedésével. A megkerülhetetlen és szigorú klímacélok dinamikus érvényesítése tehát egy olyan kedvező peremfeltételt teremthet Magyarországnak, amely irányt ad a jövő hazai beruházásainak, és egyúttal komoly gazdasági lehetőségeket is teremt.

Megítélésem szerint Magyarország az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulás tekintetében jelentős kiaknázható fejlesztési és technológiai potenciállal rendelkezik. Kiemelten fontos ezért, hogy az átalakuláshoz szükséges, ma még nem létező technológia fejlesztése, azaz a zöldinnováció például az energiatárolással kapcsolatos megoldások terén a magyar ipar erőssége legyen, mivel ennek célzott ösztönzése külpiaci sikereket is fog eredményezni.

Emlékeztetem önöket arra, hogy a párizsi megállapodás elfogadásával lényegében a világ összes országa kibocsátáscsökkentési vállalásokat tett, amelyek rendkívül nagymértékű technológiaváltási, illetve egyéb beruházási igényeket támasztanak.

Szeretném hozzátenni, hogy az említett klímapolitikai pályán haladva hazánk építhet az eddigi nagyarányú kibocsátáscsökkentési eredményekre, és tovább fokozhatja a magyar energiamix tisztaságát, karbonsemlegességét is. Magyarország versenyképességét még az anyag- és szennyezéskorlátok szigorodó feltételrendszere is tovább erősítheti azáltal, hogy további impulzusokat ad az innovációnak, és új, innovatív technológiák révén ezen előírásoknak előbb tud megfelelni, mint versenytársai. Ezek a szektorális technológiai innováció fellendülésének, továbbá az exportképes alternatív, hatékonyabb megoldások felé való elmozdulásnak az előidézői is lehetnek.

Mindezen célok megvalósításában Magyarországot az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének keretein belül több pénzügyi mechanizmus is segítheti. Ezen forrásokból 2021 és 2030 között várhatóan több száz milliárd forint értékben valósulhatnak meg projektek, amelyek megfelelő kiválasztása jelentős mértékben elősegítheti a hazai energiarendszer fejlesztését, karbonsemleges és tiszta energiákra történő átállását, ugyancsak növelve ezzel hazánk versenyképességét.

Ráadásul 2020-tól minden tagállam számára elérhetővé válnak az új Innovációs Alap forrásai is. Ennek keretében lehetőség nyílik arra, hogy támogassuk a megújuló energia, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint az alacsony kibocsátású ipari innováció nagymértékű demonstrációs projektjeinek megvalósíthatóságát.

Bízom benne, hogy az ország innovációs ereje hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy minél több sikeres magyar pályázati projekt szülessen, megvalósításukkal pedig olyan, a legkorszerűbbnek számító létesítmények épüljenek Magyarországon, amelyek működtetésével hasznos tapasztalati tőkére tehetnénk szert a további beruházások esetében.

Lényeges, hogy a beruházásokhoz szükséges források nem biztosíthatók kizárólag EU-s vagy tagállami támogatásokkal. Ezért elengedhetetlen, hogy a piaci vállalkozások, a magánbefektetők számára is vonzóbbá tegyük a bekapcsolódást ebbe az átalakulásba.

A párizsi megállapodás úttörő jelentőségű abban is, hogy célul tűzi ki a pénzügyi források áramlásának összhangba hozását az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésére irányuló erőfeszítésekkel. Ez a cél a teljes nemzetközi pénzügyi szektor bevonását teszi szükségessé a klímabarát folyamatok megfelelő támogatása érdekében.

A klímafinanszírozás kapcsán fontos kiemelni azt a párizsi megállapodásban is szereplő előírást, miszerint a fejlett országoknak vezető szerepet kell játszaniuk a fejlődő országok éghajlatváltozás elleni cselekvéseinek a támogatásában. Magyarország szempontjából ez egyben nemzetbiztonsági előnyökkel is jár. Az éghajlatváltozás ugyanis olyan jelenség, ami felerősíti a már meglévő globális problémákat, például az éhínséget, valamint az olyan jelenségeket, mint a migráció. Megfelelő és átgondolt klímafinanszírozási lépésekkel csökkenthető az éghajlatváltozásnak az ökoszisztémára, a világgazdaságra és a társadalomra gyakorolt negatív hatása, és elősegíthető, hogy az Európába vándorlás helyett a helyben eredményes beavatkozások kerüljenek előtérbe a fejlődő országok előtt álló kihívások kezelésében.

Mindezen túlmenően, szorosan kapcsolódva az eddig elhangzottakhoz, mindenképpen szükséges szót ejtenem arról, hogy a párizsi megállapodás aláírása és hazánk általi ratifikálása következtében nemcsak a nemzeti éghajlatváltozási stratégia megújítása vált elkerülhetetlenné, hanem szükséges egy új energiastratégia megalkotása is a fogyasztó- és klímabarát energiaszektor létrehozása érdekében.

Abban a nyolc évben, ami eltelt a nemzeti energiastratégia Országgyűlés általi 2011-es elfogadása óta, olyan jelentős globális energiapiaci és klímapolitikai változások történtek, amelyek előrevetítik az európai és ezáltal a hazai energiapiac jelentős átalakulását, és indokolják egy új energiastratégia megalkotását.

A hazai fogyasztók energiaellátás-biztonságának növelése, a megfizethető árú, tiszta energia biztosítása, az Európai Unió 2030-as céljainak teljesítése, valamint a párizsi megállapodásból és a „tiszta energia minden európainak” javaslatcsomagból fakadó tennivalók végrehajtása és az energetikai innovációban rejlő gazdaságfejlesztési lehetőségek kihasználása ugyanis csak költséghatékony és alacsony üvegházgáz-kibocsátású technológiák elterjedésén keresztül valósulhat meg.

A villamosenergia-termelés üvegházgáz-intenzitásának csökkentésében a nukleáris erőművi termelés szinten tartása mellett kulcsszerepe van a megújuló és az alacsony széntartalmú termelés terjedésének is.

(11.00)

Magyarország ezáltal megtarthatja az alacsony kibocsátásintenzitását. Tanúi lehetünk egy napelem-forradalomnak Magyarországon. A napenergia hasznosításának gyors felfutására számítunk a következő években, a távhőszolgáltatás megújuló energiaforrásra való átállítása is megkezdődött, a paksi beruházás pedig nemcsak a hazai energiaellátás biztonsága miatt fontos, hanem a klímabarát energiaszektor létrehozása szempontjából is.

Elmondható tehát, hogy az energiaszektor klímabarát átalakítása is hosszú távú célunk, okos és megfizethető energetikai szolgáltatások biztosításával, ellátásbiztonságunk további erősítésével és az energetikai innovációban és a klímaváltozásban rejlő gazdaságfejlesztési lehetőségek kihasználásával.

Tisztelt Országgyűlés! A második nemzeti éghajlatváltozási stratégia a korábban elhangzottak figyelembevételével háromszintű célrendszerre épül: az átfogó, a tematikus és a specifikus célok rendszerére.

Az átfogó célok, vagyis a fennmaradás és a tartamos fejlődés egy változó világban, valamint az adottságaink, korlátaink és lehetőségeink megismerése adják a stratégia alappilléreit. Az átfogó célok részletesebb, szakterületi kifejtését a tematikus célok foglalják össze, ezek a dekarbonizáció, az éghajlati sérülékenység területi vizsgálata, az alkalmazkodás és felkészülés, valamint az éghajlati partnerség kialakítása. A specifikus célok pedig meghatározzák az egyes ágazatokra vonatkozó célértékeket és az ehhez tartozó időtávot.

A második nemzeti éghajlatváltozási stratégiában megfogalmazott célok megvalósításának egyik fontos záloga a további stratégiai dokumentumokban lefektetett célokkal való szoros összhang. A stratégia cél- és eszközrendszere ilyen módon lehetővé teszi az uniós pénzügyi források éghajlatvédelmi célú felhasználását.

Erre példaként említhetem az éghajlatváltozáshoz való hatékony alkalmazkodás érdekében született környezeti és energiahatékonysági operatív programot, amelynek révén a megyei éghajlatváltozási platformok irányításával megyei szinten is létrejöttek klímastratégiák. Ezen túlmenően, ugyancsak ezen operatív program keretében a települési klímastratégiák közel 3 millió magyar honfitársunkat fogják majd elérni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A második nemzeti éghajlatváltozási stratégiában foglalt, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését szolgáló hazai dekarbonizációs útiterv és az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodást elősegítő nemzeti alkalmazkodási stratégia az Európai Unió közös klímapolitikai céljainak eléréséhez is hozzájárul, előrejelzések készítésével és előremutató intézkedések megfogalmazásával. A dekarbonizációs útiterv végrehajtása az Európai Unió 2030-as klíma- és energiapolitikai keretrendszeréhez is kapcsolódik. Az útiterv végrehajtásával Magyarország a gazdasági versenyképesség és növekedés, a társadalmi jólét megteremtése és a szegénység elleni küzdelem, valamint az éghajlatvédelem szempontjait egyaránt figyelembe vevő pályán fokozatosan áttér az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra.

Az útiterv alapján az áttérés elsődleges hajtóereje nem a nemzetközi kötelezettségnek való megfelelés szándéka, hanem a fenntartható fejlődés nemzetstratégiai céljainak elérése, különösen a fosszilis üzemanyagoktól való függés mérséklése, az anyag- és energiatakarékos technológiák térnyerése és a megújuló energiaforrások elterjesztése.

A második nemzeti éghajlatváltozási stratégia elfogadásával további feladatunk lesz, hogy a stratégiában foglalt célok teljesítése érdekében hároméves időtartamra szóló cselekvési terv készüljön. Ez a cselekvési terv a célok eléréséhez szükséges konkrét intézkedések meghatározásán túl magában foglalja majd a nyomon követésre és értékelésre vonatkozó ellenőrző rendszert is.

Tisztelt Országgyűlés! Az éghajlatváltozás olyan összetett, környezeti és gazdasági-társadalmi kihívás, amely globális szinten veszélyezteti a rendelkezésünkre álló természeti erőforrások készleteinek mennyiségét és minőségét. A stratégia megvalósítása hozzájárul a Kárpát-medence életfeltételeinek, a vízkészletünk, termőföldjeink, erdeink és változatos élővilágunk tartós megóvásához, amely nemzetstratégiai érdek. Úgy vélem, az egyre fokozódó ütemű éghajlatváltozásra megfelelő választ csak összehangolt, távlati koncepciók és azok megvalósítása adhat.

Mindannyiunk által ismert tény, hogy hazánk 2016 tavaszán, az Európai Unión belül elsőként, egyhangú parlamenti döntéssel ratifikálta a párizsi megállapodást. A most önök előtt lévő stratégia elfogadásával pedig ismételten azon elsők között lehetünk, akik egy teljes mértékben Párizs-kompatibilis stratégiát tesznek le az asztalra. Ha mindez megvalósul, akkor Magyarország 2030-ra végleg olyan pályára állhat, amely egy fenntartható és az éghajlatváltozás negatív hatásaival szemben ellenálló jövőt biztosít.

Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a határozati javaslatot, az ahhoz tartozó második nemzeti éghajlatváltozási stratégiát támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK : Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A fenntarthatóság felé való átmenet területén kiemelkedő jelentőségű stratégiai dokumentum megalkotása került napirendre. A kibocsátás csökkentésére tett globális erőfeszítések sorozatos kudarca miatt jelentős, egyes vélemények szerint az emberi civilizációt veszélyeztető, kedvezőtlen hatásokra kell készülnünk.Ennek mérséklése egyaránt igényli az üvegházhatású gázok kibocsátásának további csökkentését, valamint az elkerülhetetlen alkalmazkodás szakszerű megtervezését és annak végrehajtását. Ezért szükség van egy olyan, a jelenleg fennálló szakpolitikai ellentmondások, nem összeegyeztethető célok feloldását megalapozó, szakmai és társadalmi egyetértéssel elkészített, átfogó társadalompolitikai és gazdaságfejlesztési jövőképre, amely a hagyományok és a korszerű ismeretek összhangjával termelési és életkeretmintákat ad az éghajlatváltozás kihívásaira.

Olyan stratégiára van szüksége Magyarországnak, amely feltárja azokat a lehetőségeket, amelyek az alkalmazkodást teher helyett gazdasági húzóerőként teszik megvalósíthatóvá. Egyetértve miniszter úr előterjesztőként megfogalmazott gondolataival, olyan racionális pálya felrajzolására kell törekednünk, amely elősegíti az ország gazdasági és diplomáciai súlyának erősödését.

Általános és egyben átfogó célként pedig a nemzeti és egyben társadalmi fennmaradást és a tartamos fejlődést kell biztosítanunk egy meglehetősen gyors változáson keresztülmenő világban.

Tisztelt Országgyűlés! Csak rendszerszemlélettel és a súlypontok helyes megválasztásával lehetünk úrrá az éghajlat-módosulás okozta természeti, társadalmi és gazdasági válsághelyzeten. Az átfogó célok mellett tematikus célok meghatározására van szükség. Az előttünk lévő éghajlatváltozási stratégia újszerű szerkezete már önmagában is segít a súlypontok kijelölésében. Annak ellenére, hogy Magyarország az elmúlt negyedszázad során 40 százalékos mértékben csökkentette az üvegházhatású gázok kibocsátását, további erőfeszítésekre van szükségünk ahhoz, hogy mi magunk is kivegyük részünket a globális tehermegosztásból.

Ennek ellenére a stratégia részét képező hazai dekarbonizációs útiterv elsődleges hajtóereje, ahogy azt miniszter úr is megfogalmazta, nem a nemzetközi kötelezettségek teljesítése kell legyen. Elsősorban a fenntarthatóság felé való átmenet nemzetstratégiai céljainak kell megfeleljen. A fosszilis tüzelőanyagoktól történő függés mérséklése, az anyag- és energiatakarékos technológiák térnyerése, továbbá a megújuló energiaforrások elterjedése valóban szükséges, és ezek figyelembevételével a nemzeti energiastratégia korrekciójára is sort kell keríteni.

Tisztelt Miniszter Úr! Javasoljuk, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésének céljait és cselekvési irányait tartalmazó hazai dekarbonizációs útiterv végrehajtása a versenyképesség, a technológiaváltás és az éghajlatvédelem szempontjainak kiegyensúlyozott figyelembevételén nyugvó stratégiai keretrendszer részeként valósuljon meg. A dekarbonizációs útiterv egyaránt alapuljon a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi együttműködési kötelezettségünk Alaptörvénybe foglalt elvére, valamint a kibocsátáscsökkentés társadalmi költségeinek és hasznainak gondos mérlegelésén alapuló, a nemzeti érdekeket érvényre juttató politikára.

Előnyben kell részesíteni azokat a megoldásokat, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésén túl más környezeti, társadalmi vagy gazdasági előnyökkel is rendelkeznek.

(11.10)

Például a közintézmények energetikai korszerűsítése nemcsak kibocsátáscsökkentéssel, hanem energia- és ezáltal pénzügyi megtakarítással is jár, továbbá biztonságosabbá és komfortosabbá tehetjük az érintett közszolgáltatásokat, legyenek azok éppen bölcsődék, óvodák, iskolák, kórházak vagy szociális otthonok. De hasonló addicionális előnyökkel járhat a veszélyes árhullámokból származó nagyvizek tározása és öntözési célú felhasználása. Arra is oda kell figyelnünk, hogy az eltérő nemzetgazdasági ágazatok eltérő mértékű kibocsátáscsökkentés elérésére képesek. Nem terhelhetjük túl példának okáért az élelmezésbiztonságunkat szolgáló mezőgazdaságot, ugyanakkor az ipari ökológia, az anyagáramok összekapcsolása számos lehetőséget hordoz magában. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy az éghajlat-politika ahhoz az innovációs tárcához került, ahová a gazdaságstratégia összehangolásának feladata is tartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel a Kárpát-medence jelentős kitettségére, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaiban az alkalmazkodás súlyát kell növelni a hazai éghajlatvédelmi politikában és a közvélemény tájékoztatásában is. Magyarországon különböző természetű és eltérő okokra visszavezethető területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg: iskolázottság, egészségi állapot, gazdasági társaságok számossága mind-mind befolyásolja egy-egy térségnek, egy-egy régiónak vagy éppen településnek az alkalmazkodóképességét. Az éghajlatváltozás során bekövetkező hatásokra ezek a területi különbségek tovább mélyülhetnek, ugyanis az egyes térségek más-más módon és mértékben sérülékenyek a változásokkal szemben.

Lényeges ezek tudományos hátterének megismerése, elemzése, valamint a gyakoribbá váló szélsőséges eseményekhez való alkalmazkodást szolgáló cselekvési tervek ágazati és területi szintű kidolgozása. Éppen ezért javasoljuk, hogy az éghajlatváltozásra való felkészüléssel kapcsolatos kutatási és fejlesztési tevékenység kapja meg a szükséges kormányzati támogatást, és az elért eredmények hasznosítására fordítsunk kiemelt figyelmet. Ezért is hoztuk létre munkatársaimmal közel öt esztendővel ezelőtt azt a geoinformációs rendszert, a nemzeti alkalmazkodási térinformatikai rendszert, amely a kitettség, az érzékenység és az alkalmazkodási képesség elemzésével segíti elő a sérülékenység meghatározását és az arra épülő helyes stratégia megalkotását.

Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy külön is köszöntsem a teremben ülő egykori munkatársaimat, akik részt vettek a most tárgyalt stratégiai keretrendszer megalkotásában. A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat keretein belül működő Nemzeti Alkalmazkodási Központban dolgozva az elmúlt három esztendőben ők voltak azok, akik a szakminisztériummal együttműködve módszertani támogatást nyújtottak a megyei és a helyi önkormányzatoknak, hogy azok elkészíthessék a térségi és helyi szintű klímastratégiájukat. Köszönöm, köszönjük azon önkormányzatok felelősségvállalását, amelyek komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a jelenleg futó uniós és hazai pályázatok által elérhető pénzügyi forrásokat az éghajlatvédelem és a célszerű alkalmazkodás szempontjainak érvényre juttatása mellett használják fel fejlesztéseik során. A stratégiai keretrendszer részeként éppen ezért említést kell tennünk arról a fejezetről is, amely az államigazgatás, a média, továbbá az oktatás, szemléletformálás, továbbá a jó gyakorlatok bemutatása terén megnyilvánuló fontosságot emeli ki.

Tisztelt Országgyűlés! Ha megnézzük, hogy a NÉS-2 miben jelent érzékelhető változást a korábbi stratégiához képest, akkor azt az alábbiakban foglalhatjuk össze. Szoros kapcsolatot feltételez más horizontális és ágazati stratégiákkal, így a hazai tervezési rendszerben fontos szerepet tölthet be. Részletesebben és arányosabban tartalmazza a jelenlegi mérséklési és alkalmazkodási törekvéseket, célrendszereket és azok hierarchiáját. Nagyobb hangsúlyt fektet továbbá a szemléletformálásra. Elfogadott tudományos módszerek alapján tárja fel az éghajlatváltozás hatásait. Figyelembe veszi a hatások és a sérülékenység feltárásánál a területi különbözőségeket. Figyelembe veszi továbbá a monitoringrendszer fontosságát, hiszen a mérséklési és alkalmazkodási cselekvések tényleges hatásait mérni szükséges annak érdekében, hogy a szükséges korrekciókat el lehessen végezni és a különböző cselekvési beavatkozások összhangját nyomon lehessen követni. Végezetül lehetőség nyílik az éghajlatváltozás hazai tendenciáinak, hatásainak, valamint a mérséklés és az alkalmazkodás lehetőségeinek, továbbá a vonatkozó célkitűzések megvalósulásának egységes vizsgálatára és elemzésére.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Végezetül még egy ajánlást szeretnénk tenni a kormány számára. Meg kell teremteni a nemzeti éghajlatváltozási stratégia és más szakpolitikai stratégiák, tervek közötti összhangot. A jelenleg készülő vagy a jövőben megkezdett szakpolitikai stratégiák, intézkedési tervek és programok kialakításánál a releváns éghajlatvédelmi vonatkozásokat mindenképpen figyelembe kell venni és szerepeltetni kell az adott szakpolitikai stratégiában, illetve cselekvési tervekben. Mindezek figyelembevételével biztosíthatóvá válik a két legfontosabb átfogó cél, amelyeket miniszter úr is elmondott a tisztelt Ház falai között: a nemzeti és társadalmi szintű fennmaradás, továbbá az ország tartamos gyarapodása. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kepli Lajos képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: (Mikrofon nélkül a pulpitusról:) Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! (Közbeszólások: Nincs hang! Nem halljuk!  A hangosítás helyreáll.) Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdeném felszólalásomat, hogy minden stratégia annyit ér, amennyit abból megvalósítanak, és talán közhelyszerűen hangzik, de attól még igaz, hiszen így van. Nagyon jól hangzottak, nagyon szépen hangzottak azok a mondatok, amelyeket Áder János köztársasági elnök úr elmondott innen az emelvényről, azonban sajnos azt kell tapasztaljuk, hogy a kormányzati cselekvés, amit az elmúlt több mint 8 évben megtapasztalhattunk, az majdhogynem pont az ellenkezőjét mutatja annak, mint ami itt nagyon szép körmondatokban, fellengzős mondatokban elhangzott. És nagyon tiszteletteljes és megköszönendő köztársasági elnök úrnak az, hogy nemzetközi színtéren is képviseli a klímavédelem, a klímaváltozás elleni harc ügyét, azonban sajnos, és talán ez nem feltétlenül csak az ő hibája, itthon nem sikerült olyan eredményeket elérnie, hogy a saját kormányát, illetve azt a kormányt, amely őt a köztársasági elnöki székbe juttatta, meggyőzze arról, hogy mennyire fontos a klímaváltozás elleni harc, és a kormány cselekedetei sokszor éppen az ellenkezőjét mutatják.

A klímaváltozás elleni harc egy nemzetközi összefogáson alapuló ügy, akár európai uniós, akár világszinten inkább összefogni kellene. Magyarország a külpolitikáját illetően pedig inkább az elszigetelődés irányába indult el, mint európai szinten, hiszen az Európai Unión belül is a fekete bárány szerepét kezdi magára venni, illetve az ENSZ-szel is inkább azt láthattuk, hogy összeveszett, és kormányzati célokra, propagandacélokra használta fel az ENSZ elleni támadást, amely pedig nyilvánvalóan a klímaváltozás elleni harc egyik legfontosabb szerve volt az elmúlt években és nyilvánvalóan lesz a jövőben is, hiszen azok az országok, amelyek a klímavédelem ellen kívánnak fellépni, ott fognak össze ebben a szervezetben. Magyarul, összefoglalva azt lehet mondani, hogy nem elszigetelni, hanem leszigetelni kellene Magyarországot.

(11.20)

Azt már sokszor elmondtuk mi is itt a parlamentben, hogy Magyarország épületállománya energetikai szempontból mennyire rossz állapotban van, és hogy mennyire fontos lenne az, hogy a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb programok induljanak az energiahatékonyság javítására, az épületek leszigetelésére. Tehát felhívnám a kormány figyelmét, hogy nem elszigetelni, hanem leszigetelni kellene az országot, és mi szeretnénk, ha ez a cél megvalósulna.

A köztársasági elnök úr is elmondta, hogy az utóbbi években hatodik vagyunk az Európai Unióban az egy főre eső üvegházhatású gázkibocsátás tekintetében, vagyis nőtt, nem pedig csökkent. Tehát ami a kormány zöldpolitikáját illeti, hogy hogy áll hozzá a jelenlegi kormányzat a klímavédelmi célok teljesüléséhez, nagyon jól alátámasztja ez a mutatószám, hogy nőtt az üvegházhatású gázok kibocsátása az elmúlt években. Egyfajta „eldobható” társadalommá váltunk. Erről is beszélt a köztársasági elnök úr. Az utóbbi évtizedekben nagyon nagy divat lett az eldobható, egyszer használatos eszközök minél nagyobb arányú alkalmazása a fogyasztói társadalomban. Nagyon beszédes az, amikor maga az országimázs is a nemzetközi sajtóban egy eldobható eszköz, egy eldobható nadrágpelenka útján jelenik meg, és pont az jeleníti meg ezen az úton, akinek az országimázsért és az ország nemzetközi megítéléséért, akár informálisan is, de a turizmus útján tenni kellene.

Tehát nagyon nagy a felelőssége a kormánynak, nagy a felelőssége természetesen a kormány mögött álló, akár üzleti, akár társadalmi, tanácsadói köröknek abban, hogy milyen irányba mozdítják el az Orbán-kormányt a környezetvédelem, a klímapolitika ügyében. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem a jó irányba történik ez. Orbán Viktort magát, tulajdonképpen kimondva-kimondatlanul, de nem érdekli a környezetvédelem ügye, talán egy szükséges rosszként elfogadja, hogy létezik, de a lehető legkevesebbet igyekszik törődni azzal. Természetesen annak, aki egyfajta urizáló, helikopterező, magánrepülőző, rénszarvasvadászó kormány fejeként próbálja elhitetni nemzetközi szinten azt, hogy Magyarország igenis ad a környezetvédelemre, annak nincs könnyű dolga, hiszen valószínűleg jóval nagyobb Garancsi gépének az ökológiai lábnyoma, mint mondjuk, akár egy személyautóé vagy akár egy vonaté vagy bármilyen más tömegközlekedési eszközé.

Nagyon fontos egyébként, attól egy kormányfő önmagában nem lesz kisebb, nem fog sérülni a méltósága, ha akár a mindennapi közlekedése során is a környezetvédelmet, a klímavédelmet mint szempontot figyelembe veszi. A holland miniszterelnök példájával jönnék, aki kerékpárral közlekedik, és nem hiszem, hogy ettől kisebb lenne, mint Orbán Viktor (Moraj a kormánypárti padsorokból.  Halász János: Jaj!  További közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.), és nem hiszem, hogy a méltósága, mondjuk, jobban sérülne azáltal (Balla György: Mivel jöttél ma?  Bana Tibor Balla Györgynek: Ne idegeskedj!), hogy komolyabban veszi a klímavédelmet, mint magyar kollégája. (Folyamatos zaj a kormánypártok padsoraiból.  Balla György: Mivel jöttél?  Bana Tibor: Ideges vagy?  További közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Nagyon gyenge vagy!) Igenis jó példával kellene a kormánytagoknak és önöknek is mint kormánypárti képviselőknek elöl járni ezen a téren, ha ilyen… (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.  Az elnök megkocogtatja a csengőt.  Balla György: Mivel jöttél ma a parlamentbe?) Képviselőtársam, nyugodjon meg, önöknek is volt lehetőségük vezérszónoki felszólalásukat elmondani! Tehát egy miniszterelnöknek igenis jó példával kell elöl járnia és a kormány tagjainak természetesen.

Az elektromos autókról volt szó. Nagyon fontos az, hogy az elektromos autózás egyre jobban elterjed, ami egyébként jó és pozitív, különösen a főváros, különösen a nagyvárosok levegőminőségére igencsak pozitív hatással bír. Azonban nem mindegy természetesen, hogy az az elektromos áram, amit ezekbe az autókba üzemanyagként betöltünk, az milyen erőművekben, milyen módon jött létre. Hiszen ez csak akkor előrelépés és csak akkor nem lokális, hanem teljes körű megoldás, ha megújuló energiaforrásokból állítják elő, és klímabarát szempontból legalább semleges energiaforrásokból állítják elő azt a villamos energiát, amelyet felhasználunk.

Jelen pillanatban mondhatná Magyarország akár azt is, hogy mennyire környezettudatos az erőműparkja, hiszen a szénerőművek egyre inkább leépülnek, elöregednek és bezárnak. Azonban amikor van egy-egy olyan nap, hogy 50 százalékát akár az elektromosáram-felhasználásunknak importból fedezzük, az az import pedig Ukrajna felől jön, ahol többségében még szénerőművekben állítják elő fosszilis energiahordozók felhasználásával, akkor ez egy országon belül lehet, hogy egy kicsit környezetbarátabbnak tűnik, de ha a teljes képet nézzük, akkor megint csak nem az. Tehát ez picit egyfajta látszatpolitizálásnak tűnik. Mindenképpen azt kell elérni, hogy minél nagyobb arányban hazai felhasználásból és minél nagyobb arányban megújuló energiákból tudjuk az elektromosenergia-felhasználásunkat fedezni. Természetesen ilyen szempontból, klímabarát szempontból az atomenergia is idesorolandó.

Nyolcmilliárd ember élelmezése nem kis dolog. Magyarország jelen pillanatban agrárországnak mondható, és bizony az élelmiszer-termelésben, az élelmiszer-előállításban sikeresen ellenáll a GMO-harcban, és igyekszik egészséges élelmiszer termesztésével, előállításával a magyar embereket ellátni. Viszont a következő évtizedekben ez nagyon kritikus kérdés lesz, hiszen akár ha a húsipart tekintjük, annak az ökológiai lábnyoma rendkívül magas. Én is mint húsevő ember mondom, hogy nyilvánvalóan nem lehet mindenkit növényevésre vagy vegán étkezésre szoktatni, azonban arra oda kell figyelni, hogy a mezőgazdaság az egyik legnagyobb klímahatásúgáz-kibocsátó szektor, és a mezőgazdaságban kell leginkább odafigyelni arra, hiszen nyolcmilliárd embert kell maholnap a Földön élelmezni, hogy hogyan tudjuk ezt a lehető legnagyobb mértékben lecsökkenteni vagy minél hatékonyabbá tenni a mezőgazdaságot is.

A napelem-forradalomról is szó esett. Valóban van egy ilyen tendencia, hogy nő Magyarországon. Van honnan nőni, hiszen szinte a nulláról kellett felnőni a telepített napelemparkok számának. Ez nagyon dicséretes, azonban itt is jó volna, ha ezek a megoldások csatlakoznának az ország összes, teljes energiarendszeréhez, és egyre inkább átállna Magyarország egy okosenergia-hálózatra. Mert ez annak a feltétele, hogy minél több megújuló energia tudjon beimplantálódni a rendszerbe, hogy maga az energiahálózat is alkalmas legyen arra, és ki tudja küszöbölni azt az ingadozást, amit a megújuló energiaforrások jelentenek.

Erre, az okoshálózatok elmozdulása irányába nem történtek jelentős lépések az elmúlt években az országban, pedig nyilvánvaló, hogy a jövő ez. Főleg azt tekintve, hogy egyre inkább a nagy erőművek felől a következő évtizedekben a helyi előállítású energia felé fogunk elmozdulni. Egyre több az olyan háztartás, kisközösség, amely saját maga termeli meg akár napelemmel, szélerőművel, más egyéb megújuló energiaforrással a saját közössége számára az elektromos energiát, és természetesen a felesleget szeretné a hálózatba visszatáplálni. Ehhez azonban a jelenleginél jóval rugalmasabbá és alkalmasabbá kell tennünk a hálózatunkat.

Szó esett már talán többek részéről is a vízügy kérdéséről. Nagyon-nagyon fontos része a klímaváltozás elleni harcnak a felkészülés a klímaváltozás hatásainak kivédésére. Mert bármilyen vállalásokat is tehetünk, a tendencia már megindult, a tendencia zajlik, az átlaghőmérséklet növekszik, és azt láthatjuk világszinten és Magyarországon is, hogy egyre inkább szélsőségesebbé válnak az időjárási jelenségek, a csapadékeloszlás Magyarországon belül is. Vannak olyan napok, hetek, amikor szinte a teljes éves csapadékmennyiség nagy része lezúdul egyszerre felhőszakadás formájában, majd utána aszályos időszakok következnek. Tehát nincs egy egyenletes csapadékeloszlás, és erre a jelenlegi vízháztartása, vízgazdálkodása Magyarországnak egyszerűen nincs felkészülve. Arra vagyunk valamilyen szinten felkészülve, hiszen erre koncentrált a vízügy az elmúlt évtizedekben, hogy a hirtelen érkező vizeket, árvizeket minél gyorsabban le tudjuk vezetni. Ez nagyon fontos katasztrófavédelmi szempontból, viszont a vízmegtartó képességünk szempontjából negatív hatással bír nyilvánvalóan, hiszen lehet, hogy néhány héttel később arra a vízmennyiségre pedig szükség volna. Nincsenek meg azok a tározókapacitások, nincs meg az a vízügyi rendszer, amely kiegyensúlyozná ezt a hektikus csapadékeloszlást.

Erre mindenképpen fel kell készülnünk. Az őseink már ezer évvel ezelőtt is tudták, hogy hogyan kell a vízmennyiséget, ami hirtelen átzúdul az országon, hiszen a folyóink 95 százaléka külföldről érkezik, a folyóinkon érkező vízmennyiség 95 százaléka, hogyan kell annak minél nagyobb részét megtartani. Ez a fokgazdálkodás működött ezer évvel ezelőtt is akár vagy több száz évvel ezelőtt. Nyilvánvaló, hogy manapság ennek már vannak akadályai, hiszen ez óriási területeket vett igénybe, és nyilvánvalóan teljesen más a civilizáció és a beépítettségi környezet jelen pillanatban, mint akkoriban volt. Viszont a vízmegtartásnak az új megoldásait, a technológia fejlődését igenis figyelembe kellene venni, és lépni kellene ebbe az irányba gyakorlati cselekedetekkel is. Tehát nemcsak elméleti konferenciákon kell elmondani, hogy mennyire fontos lenne a vízmegtartás a későbbi aszályosabb időszakok szempontjából, hanem tenni is azért, hogy ez megvalósuljon.

A csapadékvíz-elvezetés is óriási problémákat okoz helyi szinten, települési szinten, nem megfelelően megoldott, akár azt is láthatjuk, hogy a belvízelvezetéssel is problémák vannak, hiszen az évtizedekig, évszázadokig létező csapadékvíz-elvezető árkokat beszántották, megszüntették az elmúlt évtizedekben, és ezeket újra meg kell tervezni, újra létre kell hozni ahhoz, hogy ne fenyegesse katasztrófahelyzet Magyarországot.

(11.30)

Nagyon belementem a részletekbe, de összességében, összegezve azért el kell hogy mondjuk, hogy az a tendencia, amely az elmúlt nyolc év kormányzását, az Orbán-kormány tevékenységét jellemzi, az inkább egy negatív tendencia, hiszen az intézményrendszer leépülését láthatjuk folyamatosan. Az önálló környezetvédelmi hatóság, az önálló ombudsmani tisztség és még sok minden más olyan, a klímapolitikához, a környezetvédelemhez, a vízügyhöz kapcsolódó szervezetnek a megszűnése zajlott az elmúlt évtizedekben  elég, ha csak mondjuk, a Vitukira térek ki , amelyek fontos feladatokat láttak el, és fontos adatbázisok felett rendelkeztek, amelyek, úgy tűnik, nem voltak eléggé fontosak a jelenlegi kormányzat számára. Reméljük, hogy ez a tendencia vissza fog fordulni, és pozitív irányt fog venni, és hogyha sokat is kritizáltam az elmúlt 15 percben a kormány tevékenységét (Dr. Rétvári Bence: 13!), ennek ellenére  ennek ellenére!  mi mindenképpen természetesen ennek a javaslatnak, a stratégiának az elfogadásával és a határozati javaslat támogatásával is és minden egyéb módon, ahogy eddig is tettük, szeretnénk a kormánynak partnerei lenni abban, hogy ha ilyen irányban kíván elindulni, hogy ha ilyen lépéseket kíván tenni, akkor mindig ott leszünk, és mindig meg fogjuk adni a támogató szavazatunkat ehhez.

Azonban mint ellenzéki pártnak, természetesen fontos feladatunk az, hogy a hiányosságokra is felhívjuk a figyelmet, és hiányosság sajnos jelen pillanatban jóval több van, mint pozitív kezdeményezés, pozitív lépés, de természetesen azért vagyunk itt, tisztelt képviselőtársaim, és természetesen próbáljuk meg azt, hogy pártok felett állóan egy összefogással fogadjuk el az ilyen javaslatokat teljes konszenzussal az egész Országgyűlésben, és konstruktív javaslatokat téve, hogy a környezetvédelem valóban legközelebb, hogyha a köztársasági elnök úr egy nemzetközi fórumon beszél Magyarországról, akkor valóban majd egy idő után, remélem, hogy évek után pozitív példák sorával tudja alátámasztani a saját országából is, hogy milyen kezdeményezésekkel segíti Magyarország a klímaváltozás elleni harcot.

A további észrevételeinket pedig majd a vita további részében fogjuk ismertetni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első nemzeti éghajlatváltozási stratégia elkészítését az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi törvény rendelkezése írta elő. A nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban első alkalommal a 2008-2025 közötti időszakra kellett kidolgozni az éghajlatváltozási stratégiát, amit az Országgyűlés tíz évvel ezelőtt, 2008-ban fogadott el. Ennek felülvizsgálata nyomán készült el a most előttünk fekvő stratégia, már 2050-re vonatkozó kitekintéssel, ami már tartalmazza a 2015 végén Párizsban tartott klímacsúcson elfogadott új globális, úgynevezett párizsi megállapodás elveit is. A stratégiáról, az elvekről, a kapcsolódó dokumentumokról is szóltak már előttem, én alapvetően két dologról szeretnék beszélni: a mögöttes tartalomról és a mindennapi csatlakozási pontokról. Az anyag összetett, hosszú és nagyon fontos, nekünk kereszténydemokratáknak többet jelent ez egy jogalkotási folyamatnál, itt a teremtésvédelemről van szó, felelősségről. Feladatunk van: megvédeni a teremtett világ értékeit, és gyermekeinkre, unokáinkra olyan bolygót hagyni, amely élhető, fejlődő és tiszta. Világnézetünkből is fakad felelősségtudatunk, amely környezetünk védelméért kíván tenni. Ha nem lépünk időben, a forróság, a kiszámíthatatlan időjárás, a klímaváltozás úgy fogja befolyásolni a jövő társadalmát, hogy az a káosz jegyében alakítja majd át a ma ismert világunkat. Bízunk benne, hogy a pártpolitikán átlépve minden jelentős szereplő közösen tesz majd, hogy megvédjük jövőnket, gyermekeink jövőjét; fontos kiemelni, hogy a pártpolitikán átlépve, bár elnézve az ellenzéki üres padsorokat, ebben egyelőre csak reményt fogalmazhatunk meg.

Látjuk és tapasztaljuk, hogy a környezeti válság nem küzdhető le az ember egyéni, saját haszna növelésének szem előtt tartásával. A természet ügyével való törődés közösségi gondolkodást kíván meg, a közjó iránti felelősség különösen is előtérbe kerül, ha ezen a téren mozgunk. Számunkra mindig fontos volt a közösségek erősítése, a közösségi gondolkodásmód, így azt gondolom, hogy érdemes ebbe a témába ezt a vonalat is behozni. A jelen stratégia és az abból fakadó cselekvési tervek segítséget szeretnének nyújtani az ember gondolkodásmódjának alakításában is, az individualista megközelítést fel kell hogy váltsa a közösség iránti felelősség szemlélete.

A környezet, pontosabban: a természeti környezet a történelem századai során nem mutatta ki ráutaltságát az emberi gondoskodásra. Az ember mintegy korlátlanul használhatta, élhette fel javait, kincseit, akár el is feledkezve, hogy művelői és őrzői feladata van. Ez az állapot történelmi távlatokban mérve csak nemrég, de annál nagyobb sebességgel változott és változik meg, az emberiség létszámnövekedésével, az iparosodással, a környezet egyes javainak szűkössé válásával, a környezet minőségének romlásával kezdődően.

A környezet mint főszereplő a múlt század második felétől kezd fellépni a világrendet alkotó rendszerek színpadán, akinek egészségi állapota egyre nyilvánvalóbban kiált gyógyításért. Különböző jelentések és tudományos elemzések tették nyilvánvalóvá, hogy természeti környezetünk nem végtelen, ahol kedvünk szerint garázdálkodhatunk, gondoljunk az esőerdő-kivágásokra, az iparosodás során a légkörbe juttatott üvegházhatású gázokra, a szén-dioxidra, amelyek a globális klímaváltozást okozzák, a hulladékelhelyezési és -feldolgozási problémáinkra, a túlfogyasztásra, a Föld ökológiai lábnyomának túlméretezettségére, a fajgazdagság rohamos csökkenésére, a nehezen kezelhető szennyezésekre, a környezeti problémák okozta humán betegségekre és a génmanipulált szervezetek problematikájára! Tehát nem egy végtelen rendszer, hanem egy véges rendszer előtt állunk, amelyben minden szereplő, ember és természet állapotát, törvényeit, egymásra hatását, anyag- és energiaforgalmát figyelembe kell venni, és ezekkel a művelés és megőrzés szellemében kell bánni.

Tisztelt Ház! Az ember és környezetének életfeltételei eddig soha nem látott módon függenek ma attól, hogy az ember tudja-e művelői és őrzői hivatását a természet és környezete fölött gyakorolni. A környezettel való törődés jelen korunkban az intézményi szintről odakerült az egyes ember cselekvési szintjére, hiszen ma már mindenki, aki akár a jelen, akár a jövő generációinak életminőségével törődik, kénytelen a környezet állapotával és jövőjével is törődni. Szerintem ez a kulcskérdés, és a stratégiából kiinduló cselekvési terveknek erre kell majd fókuszálniuk, hogy az intézményi szint mellett az állampolgári, közösségi és mindennapi szinten tudjuk segíteni ezt a törődést. Mert ez a törődés kettős: egyrészt gyakorlati lépéseket kíván az emberiség közösségét képviselő szervezetektől nemzetközi és nemzeti szinten, óriási szerepe van szerintünk a politikának és a gazdasági élet főszereplőinek, a vállalatoknak és a gazdasági szervezeteknek, de ugyanúgy  hangsúlyozom: ugyanúgy  a társadalmi, a civil szervezeteknek és az egyházaknak is, de az egész történetben a legfontosabb mint kulcsszereplő az egyes ember a maga tetteivel, felelősségvállalásával és gondolkodásával.

Így tehát a közös ügyünkhöz és cselekvésünkhöz, amelyhez az irányokat az előttünk fekvő stratégia határozza meg, kell egy erős és cselekvőképes állam, hiszen a környezet jó állapotban való megőrzéséhez egy erős államra van szükség, mert egy gyenge állam, vagy ha úgy tetszik, egy be nem avatkozó állam esetében a környezeti állapot mint hosszú távú érdek szükségszerűen háttérbe szorul. Szerintünk ez az erős állam adott. Szükség van még a gazdaság szereplőinek elkötelezettségére és az egyházak, valamint az igazi civilek fontos hozzáadott értékeire. Ha ezek megvannak, ha ezek együtt állnak, akkor van remény.

Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!  tartja a mondás, hiszen a gyakorlati lépések, amelyekről később még szót ejtek, azonban gyökértelenek, ha nem előzi meg vagy nem kíséri őket gondolkodásmódbeli megalapozás, illetve változás. Másképpen mondva tehát, a Földünk, környezetünk állapotával való törődés mindenképpen egy gondolkodásbeli és szemléleti megújulást kíván. Ezért is szeretnénk nagy hangsúlyt fektetni a környezettudatos nevelésre a családokban és az iskolákban. Úgy gondoljuk, hogy mind a családokban, mind az iskolákban szükséges a klímaváltozás természetét megismertetni a felnövő generációval, hogy tudatosan tudják lassítani a természeti változások mértékét, és természetes reakció, szokás legyen a mindennapokban az odafigyelés magatartása.

A kizárólagosan haszonelvű gondolkodásmód csak az egyén saját javát, szubjektív hasznát tartja szem előtt, míg a közösségi szemléletű gondolkodásmód szerint az egyén önérdekében a másik ember java, a másik ember érdekének akarása is benne van, és az ember egyéni céljai a közjót is tartalmazzák.

(11.40)

A természeti környezetről nem lehet csupán egyéni, szubjektív hasznok összegzése alapján gondolkodni. A légkör szén-dioxid-tartalmának csökkentését nem tudom csak egyedül a magam számára elvégezni, hiszen a szén-dioxid nem lokalizálható, és ha valahol kibocsátásra kerül, az engem is érint, attól függetlenül, hogy nekem hasznot hoz-e vagy éppen káros. Hasonló logika alapján működik a természeti környezet többi létezője is; a víz, a levegő, a talaj inkább a közjavak, mintsem a magánjavak kategóriájába tartozik. A környezettel való törődés, a művelés, a megőrzés tehát a közösségi közjó alapú szemlélettel függ össze.

Itt szeretnénk megköszönni Hölvényi György európai parlamenti képviselőnk munkáját, aki az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának tagjaként hatalmas munkát végez a témában, például hogy egy ügyet említsek, a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkenése érdekében tett jelentős erőfeszítéseket az elmúlt években.

Tisztelt Ház! Mi, kereszténydemokraták alapvető fontosságúnak tartjuk és részben politikusi felelősségnek is, hogy a teremtésvédelem, a környezetvédelem ügyét, mint ahogyan azt korábban említettem, a mindennapok ügyévé tudjuk tenni. Például nemrég lehetett olvasni arról, hogy a nejlonzacskók használatának korlátozását tervezi a kormány. Véleményünk szerint a kezdeményezés a fogyasztók helyes hozzáállásával együtt válthatja ki a hulladékmennyiség csökkenését. A mindennapi élet kismértékű változtatása szükséges csak ahhoz, hogy jelentős mértékben csökkenjen a háztartások biológiai lábnyoma.

Vagy éppen a tömegközlekedési hálózatok fejlesztése egyre inkább lehetőséget ad arra, hogy az autós közlekedésnél jóval környezetkímélőbb tömegközlekedést válasszák a magyar emberek; költségkímélő és hasznos is. A magyar kormány eddig is és ezután is mindent meg fog tenni, hogy a tömegközlekedést országszerte kényelmes és jól használható alternatívává tegye a közlekedőknek.

A fák védelme, a faültetés ösztönzése kiemelkedően fontos a települések levegőjének tisztításában, hozzájárulnak az egészséges települési környezet kialakításához. A szelektív hulladékgyűjtés, amelyben szerintem a legnagyobb közgondolkodásbeli változás állt be az utóbbi években, mutatja, hogy kellő energiaráfordítással, kampánnyal, közös célok kitűzésével sokat el lehet érni. Csak hogy egy nagyon konkrét példát mondjak, hogy ha alacsonyabban tudjuk tartani a szobahőmérsékletet télen, ha beérjük egy fokkal alacsonyabb hőmérséklettel, akkor azzal 6 százalék energiát takaríthatunk meg. Számtalan ilyen dolog van, csak körül kell néznünk a háztartás, a vásárlás, a közlekedés, a hulladékkezelés vagy a víztakarékosság témakörében.

Azt gondolom, az elmúlt években számtalan segítséget tudott adni a kormány a lakosságnak és az intézményeknek az energetikai beruházások támogatásával, hűtőcsereprogrammal, napelempályázattal, szemléletformáló programok támogatásával. Ezt az irányt kell folytatni és mindannyiunknak kiállni a mindennapi cselekvésért.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés elé került stratégia alapján elmondható, hogy fontos nemzeti érdekünk az alkalmazkodás az éghajlatváltozás kedvezőtlen körülményeihez, de ezzel egy időben a jobbítás és a változtatás szándéka is, tekintettel arra, hogy a napjainkban is zajló, mérésekkel igazolható melegedési folyamat mutatja azt, hogy 2021-2050 közötti időszakban már átlagosan 1 fokos átlaghőmérséklet-emelkedést eredményezhet a változás. Emellett várhatóan a csapadék eloszlása is változik, a nyári mértéke csökken, az őszi és téli csapadékmennyiség pedig növekszik.

A nemzetközi erőfeszítésekkel összhangban Magyarországnak is mérsékelnie kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, de ebből a szempontból Magyarország helyzete igen kedvező az Európai Unióban. A jövőben ezen a téren és minden más téren is a fenntartható fejlődés kell hogy legyen a célunk. Fontos a lehetőségeink és a korlátaink megismerése, a tervezhetőség és a felkészülés az előttünk álló időszakra.

A stratégia legfontosabb célkitűzése tehát a következő: a dekarbonizáció folytatása, a sérülékeny területek vizsgálatának térinformatikai megalapozása, az alkalmazkodás és a megfelelő felkészülés, az éghajlati partnerség biztosítása, azaz a tájékoztatás és a közbizalom elérése, valamint a szemléletformálás.

Én a KDNP-frakció nevében is szeretném megköszönni köztársasági elnök úrnak az erőfeszítéseit, és hogy időről időre felhívja a figyelmünket itt a Házban és máshol is a téma fontosságára és napirenden tartására. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója támogatja a javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gurmai Zita képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Furcsán kormányoznak önök. Önök előszeretettel hadakoznak a láthatatlan ellenséggel, miközben a Magyarországot fenyegető igazi veszélyek ellen nem túl sokat tesznek. Van, ami még rosszabb: szélesre tárják előttük az ajtót. Önök a menekülthelyzet kapcsán társadalmi, egészségügyi és gazdasági vészhelyzettel riogatnak, miközben semmit nem tesznek a valóban fenyegető klímaváltozás miatt várható társadalmi, egészségügyi és gazdasági vészhelyzet megelőzésére, illetve elhárítására.Önök már több mint nyolc éve irányítják az országot, de az Orbán-kormánynak még mindig nincs elfogadott klímapolitikája. Az első klímaváltozási stratégiát még a szocialista kormány nyújtotta be 2008-ban. Önök megpróbálkoztak egy újabb stratégia benyújtásával 2013-ban, majd azt gyorsan vissza is vonták. 2014 óta Magyarországnak nincs hatályos klímapolitikája. Nézzünk a naptárra: 2018-at írunk. 2018-ban tárgyalni a klímapolitika első teendőiről nagyjából olyan, mint ha egy égő ház közepén arról tanakodnánk, hogy egy vagy két pohár vízzel álljunk neki az oltásnak.

Ráadásul van egy további rossz hírem. A klímaváltozás miatt várható veszélyeket nem lehet az önök által kedvelt módon, nemzetállami hatáskörben kezelni. A klímaváltozás ugyanis nem ismeri az országhatárokat, a globális felmelegedés nem áll meg Hegyeshalomnál. Ez azonban nem menti fel az önök kormányát a cselekvés alól, mert igaz ugyan, hogy Magyarország önmagában nem tudja megoldani a kontinens vagy a világ problémáit, de ha nem teszünk semmit, az mindenkire negatív hatással lehet. Elsősorban persze a magyar emberek számára jelent óriási rizikót az önök tétlensége. Ráadásul ebben az esetben az önök által oly sokszor hangoztatott nemzeti érdek egybeesik a nemzetközi érdekkel. Márpedig Magyarországnak az az érdeke, hogy innovatív, alacsony karbonintenzitású, magas termelékenységű gazdaságot építsen, minél előbb.

Nézzük is, mik ezek a veszélyek, amelyek a klímaváltozás hatásai miatt hazánkban várhatók. A regionális klímamodellek alapján rossz világ jön Magyarországra. Az extrém forró napok száma hazánkban éves szinten már ma is eléri a két hetet. A század végére ez az időszak a duplájára nő, tehát unokáinknak csaknem egy hónapig kell majd szenvedniük a hőségtől. Mivel a társadalom elöregedőben van, és az idősek fokozottan érzékenyek a hőség pusztító hatására, ez azt jelenti, hogy 2050-ig az egyes régiókban a többlethalálozás elérheti akár a 166 százalékot. Igen, jól hallották: 166 százalékkal több ember fog a hőség miatt meghalni. Erre az egészségügy semmilyen szinten nincs felkészülve, sem infrastrukturális, sem pedig emberi erőforrás tekintetében.

A mezőgazdasági termelés az aszály miatt fog visszaesni, a kontrollálhatatlanná tett kútfúrás miatt pedig addig ellocsoljuk az ország rétegvízkészletének nagy részét. A magasabb hőmérséklet miatt robbanásszerűen fognak elterjedni a klímaberendezések, ami óriási energiaigényt fog jelenteni.

Talán már ebből is világosan látható, hogy Magyarországot a klímaváltozás veszélyei fokozatosan sújtják. Mindez természetesen társadalmi hatásokkal is jár. A hőség okozta többletkiadások nyomán megjelenik az energiaszegénységnek egy egészen új dimenziója: rengetegen lesznek, akik nem tudnak majd védekezni a meleg ellen. Eddig csak télen olvashattuk azt, hogy hányan fagytak meg a saját lakásukban, mert nem tudtak fűteni. Néhány évtized múlva a hőség miatti halálozásokkal lesznek tele a híradások, azoknak a neveivel, akik nem tudtak védekezni a forróság ellen. Több mint félmillió panellakás lakóit nagyon közvetlenül érinti ez a probléma.

(11.50)

De ha nem hisznek nekem, vegyék kezükbe a Magyar Tudomány szeptemberi tematikus számában megjelent tanulmányt, Málnási Tibortól, az Országos Közegészségügyi Intézet munkatársától és Bobvos Jánostól, az Emberi Erőforrások Minisztériumának osztályvezetőjétől. A tanulmány címe: A klímaváltozás egészségügyi hatásairól. Eléggé elkeserítő jövőkép rajzolódik ki előttünk. Ehhez képest mit tesznek önök, hogy ezeket a veszélyeket elkerüljék vagy legalábbis csökkentsék? Hát, nem túl sokat. Megszüntették a környezetvédelemmel foglalkozó minisztériumot. Már ez az egyik intézkedés is elárulja, hogy az Orbán-kormánynak egyáltalán nem fontos a jövő. Kormányzati szinten senki sem foglalkozik azzal, hogy az utánunk jövő generáció, a gyermekeink és az unokáink majd jól élnek-e, vagy szenvednek-e majd ebben az országban.

De önök itt még nem álltak meg, mert nemcsak mulasztottak, hanem romboltak is. Számos akadályt gördítettek a megújuló energiaforrások kiaknázása elé. Leállították a szélerőművek építését, megadóztatták a napelemeket és a hőszivattyúkat. Rengeteg fát kiirtottak Budapesten és vidéken, felszámolva ezzel számos zöldterületet. A víztakarékos öntözési technológiák kiépítése helyett mindenkinek megengedték a kútfúrást, csökkentve ezzel a rétegvíz mennyiségét. Nyissák ki az ENSZ felé elküldött 2015-ös jelentésüket, amiben a 2014-ben kalkulált 52,5 millió tonna üvegházhatású gázok kibocsátásával szemben már 54,6 millió tonna kibocsátásánál tartunk, azaz 2 millió tonnával több üvegházhatású gázt bocsátottunk ki. Örömmel hallottam most a köztársasági elnöktől, hogy van remény arra, hogy számos város csatlakozik ehhez a programhoz, szeretnék erről majd bővebben is tudni.

Vagy nézzük meg a megújuló energiaforrások részarányát az elektromos áramban! Magyarország a 2016-os adatok szerint a legrosszabb háromban szerepel Luxemburggal és Máltával együtt az Unión belül. Mindebből világosan látszik, hogy az Orbán-kormányt egyáltalán nem érdekli, hogy milyen lesz a jövő 30-40 év múlva Magyarországon. Önöket csak az érdekli, hogy minél több pénzt harácsolhassanak össze saját maguknak és rokonaiknak. Ezért korlátozzák a megújuló energiaforrások használatát. Mert önöknek fontosabb, hogy az orosz barátaik atomerőművet építsenek, ami nemcsak környezetromboló és veszélyes, de kétszer olyan drága módon termeli az áramot, mint a korszerű, környezetbarát technológiák. Önök pedig addig ügyeskedtek, míg az Európai Unió által adott energiahatékonysági támogatást sem a magyar családok kapták, hanem a közintézmények és a TEK. Mert önöknek fontosabb, hogy energiafüggőségben tartsák a magyar családokat, akik sok esetben a rosszul szigetelt, korszerűtlen nyílászárójú lakásaikkal az utcát fűtik.

A legtöbb ember nem is tudja, hogy az Európai Unió által támogatott energiahatékonysági beruházások révén legalább 30-40 százalékkal kevesebb mehetne rezsire, a szomszédos Ausztriáról nem is beszélve, ahol másfélszer kevesebbe kerül a rezsi. Ez természetesen kormányoktól független, állandó és valódi rezsicsökkentés lenne a magyar családoknak, amit senki nem tudna visszavenni. De önök inkább támogatják a környezetromboló pazarlást, csak hogy négyévente pár forintos látszat-díjcsökkentéssel politikai haszonra tehessenek szert. Mondjuk ki nyíltan, önök, a Fidesz és a KDNP tudatosan feláldozzák Magyarország következő generációit a klímaváltozás káros hatásainak, csak hogy a jelenben még több pénzt tehessenek zsebre, és minél tovább maradhassanak hatalmon.

Ennek megfelelően az önök által összeállított nemzeti éghajlat-stratégia semmilyen komoly erőfeszítést nem tartalmaz. Ez az iromány kizárólag az Európai Unió forrásaival és a globális innovációból beszivárgó lehetőségekkel számol. Semmilyen szigorú feltételt nem szab sem az ipar, sem a mezőgazdaság, sem a szállítmányozás felé, ami csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Mi, magyar szocialisták ennél sokkal felelősségteljesebben gondolkodunk. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Ezért javaslunk bevezetni az Európai Szocialisták javaslatának mintájára egy strukturális éghajlat-átrendeződési alapot, amely kiemelt támogatást biztosítana azon régiók számára, amelyeket hátrányosabban súlyt a klímaváltozás. Remélem, hogy ezt a javaslatot meghallgatták.

Támogatunk minden olyan innovációt, amely csökkenti hazánkban a klímaváltozás hatásait, és felvértezi hazánkat a várható negatív következményekkel szemben. Magyarországnak szüksége van innovációra, hogy gazdaságát minél könnyebben és gyorsabban energetikailag korszerűsítse. Ez az innováció nem feltétlen csak technikai jellegű, hiszen fontos lenne egy új, innovatív szemléletű generáció kinevelése is a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban, az építőiparban, a vízgazdálkodásban és így tovább.

A legnagyobb fegyverünk a várható jövőbeni hőséggel szemben a kiművelt magyar emberfők sokasága. Jelenleg azonban önök inkább elüldözik a tehetséges és igyekvő fiataljainkat. Most persze bizonyára sokan azt gondolják önök közül, beszéljünk, amit csak akarunk. Az önök családja már olyan gazdag, hogy a várható bajokból nem éreznek meg semmit. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Van egy rossz hírem: nincs az az összeharácsolt pénz, ami megvédené az önök gyermekeit és unokáit a várható klímakatasztrófától. Persze, elmehetnek az országból, benzinfaló 20 milliós BMW-vel vagy akár 17 milliárdos magánrepülőn, de a Földet nem hagyhatják el.

Higgyék el, sokkal könnyebb most gondolkozva cselekedni, mint pár évtized múlva harcolni egy pohár vízért! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Rétvári Bence: Hol az MSZP?  Dr. Fónagy János: Most kellene az MSZP-nek tapsolni, de fájdalom, nincsenek itt!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! (Moraj a kormánypártok soraiból.  Mozgás.) Folytatjuk munkánkat. Megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Egyben kérem képviselőtársaimat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni és csendben hallgatni. Öné a szó.

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ugyan már 2018-at írtunk, de a NÉS elfogadásának állandó halogatása miatt megállt az óra 2014-ben. Ekkor még azzal büszkélkedett a stratégia, hogy a 2014-es adatok szerint Magyarország 48 százalékkal alacsonyabb ühg-kibocsátással rendelkezik, mint az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményébe foglalt bázisévben, és 40 százalékkal alacsonyabb az ühg-kibocsátás, mint 1990-ben. Ugyanakkor az Eurostat legutóbbi, az EU-tagállamok 2017. évi energetikai eredetű szén-dioxid-kibocsátásairól szóló becslése szerint Magyarországon 6,9 százalékkal nőtt a kibocsátás az előző évhez képest. A szén-dioxid-kibocsátás tekintetében pedig 2015-től évente átlagosan 5,6 százalékos növekedés könyvelhető el, amely meghaladja a hazai GDP ez idő alatti 2-4 százalékos növekedési ütemét. Vagyis a magyar karbonintenzitás romlik, fenntarthatatlan pályát mutat.Ez a tény világossá teheti mindenki számára, hogy a NÉS-2 elavult, más helyzetre tervezték, mint amely megalkotása után előállt. Egy növekvő pályán teljesen más a feladat, mint egy korábban csökkenést mutatón. Akár ezen a ponton rövidre is zárhatnám a mondandóm, kérvén a tisztelt Országgyűléstől, hogy a kormányt kérje fel új, a megváltozott helyzethez igazodó stratégia elkészítésére. Így én most egy új stratégiához, ami valóban ambiciózus és előremutató, szeretnék hozzájárulni.

Először is egy fontos szemléleti kérdésre hívnám fel a figyelmet, és kérném is ennek a határozati pontnak a módosítását. A határozati javaslat 2.1. pontja a következőket fogalmazza meg: „Az éghajlatváltozás egyike azoknak a környezeti, társadalmi, gazdasági kihívásoknak, amelyek közvetlenül befolyásolják az emberek létfeltételeit és életminőségét, veszélyeztetik a természeti erőforrások és ökoszisztéma-szolgáltatások készleteit és minőségét, károsítják az épített környezetet és infrastruktúrát, akadályozzák a kiemelt közszolgáltatásokhoz történő biztonságos és zavarmentes hozzáférést. A fenti hatások összessége miatt az éghajlatváltozás jelentős akadályát képezi a fenntartható fejlődésnek.”

Nos, tisztelt képviselőtársaim, talán másoknak is feltűnik az a visszásság, hogy egy olyan problémával állunk szemben, amelyet mi okoztunk, és ahelyett, hogy a magunk helytelen viselkedését ostoroznánk, önmagunkat utasítanánk helyes cselekvésre, az éghajlatváltozást hibáztatjuk.

(12.00)

A javítás így hangozhatna: az éghajlatváltozás további romlásának megelőzése az éghajlatváltozás hajtóerőinek  így a túlzott fogyasztási igényekből származó növekvő primeranyag-felhasználásnak és üvegházgáz-kibocsátásnak, továbbá az ökoszisztémák lerontásának  sürgős kezelését igényli, az emberi társadalom alapvető létfeltételeinek biztosítása érdekében.

Másodszor: szükségesnek tartom annak tisztázását, hogy ma már véglegesen és bizonyítottan megbukott az a mítosz, hogy a gazdasági növekedés és a környezeti terhek csökkentése szétválasztható, hiszen globálisan a primeranyag-felhasználás sokkal erőteljesebben növekszik, mint a gazdaság kibocsátása.

Hazánk esetében a szétválás illúziója egy korábbi nagymértékű gazdasági szerkezetátalakításból táplálkozott, amelynek pozitív hatásai  tudomásul kell vennünk  mára lecsengtek, másrészt abból a hibás számbavételezésből, amely máig nem veszi figyelembe a hazánk által elfogyasztott, de határainkon túlról származó erőforrások környezeti terheit  az ökológiai hátizsákra utalok , márpedig a hazai gazdaság számos területen hagy környezeti terhet maga után határainkon kívül. Az összeszerelő gazdaság behozott nyersanyag- és félkész áruinak itthoni végfelhasználása, valamint az importált elektromos energia kibocsátásai két olyan jelentős tétel, amely a hazai társadalom karbonlábnyomához tartoznak, különösen akkor, ha az import villamos energiát főként lengyel, ukrán és cseh széntüzelésű erőművek biztosították.

A nemzetközi igazságosság értelmében az alacsonynak tartott egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás ezek nélkül is túlzottan magas érték, különösen annak fényében, hogy a hazai karbonelnyelő kapacitások elenyészők a hazai kibocsátáshoz képest. Tisztelt Ház! A saját kibocsátásunk elnyeléséhez 12,5 millió hektár erdőre lenne szükség, de mint tudjuk, csak 2 millió hektár áll rendelkezésünkre. Ez jóindulattal számolva is kibocsátásaink hatodát tudja elnyelni, vagyis még annyit sem, amennyit globálisan egy főre számolva 2050-re el kellene érni. Ez 2 tonna lenne. Mindebből jól látszik, hogy a világ más helyein lévő szárazföldi és tengeri nyelőkre hagyatkozhatunk csak, amelyek túlterhelésének ilyen módon magunk is a részesei vagyunk.

Harmadszor: a NÉS a szektorális integrációt úgy kívánja megvalósítani, hogy a meglévő ágazati stratégiákba, tervekbe és programokba kívánja beépíteni az éghajlatvédelmi szempontokat. Egy ilyen megoldás csak akkor lenne helyénvaló, ha a különböző létező szektorális stratégiák alapvető célkitűzései eleve éghajlatbarátok lennének, ám tapasztalatból tudjuk, hogy az éghajlatvédelmi és más környezeti érdekek rendre alulmaradnak a gazdasági érdekekkel szemben. Helyesen: a NÉS-nek kellene megfogalmazni az ágazatok számára, hogy azok célkitűzéseiben milyen módosításokat kellene végrehajtani. A jelenlegi formában az éghajlatvédelmi szempontok mellékesek és a különböző ágazati céloknak alárendeltek. Kirívó példa a meglévő energiastratégiához való igazodás, amely követi az atom-, szén-, megújulóenergia-összetételre vonatkozó elképzelést.

Ez az LMP számára teljesen elfogadhatatlan, mivel az atomenergia nem vállalható hosszú távú biztonsági kockázat, amely az éghajlatvédelemre hivatkozva környezeti átterheléseket hoz létre. Továbbá tisztaszén-technológiák sem léteznek környezeti költségek nélkül, valamint az atom-szénre épülő rugalmatlan energiastruktúrák nagyban akadályozzák a megújulók rendszerbe állítását. Az LMP az ország éghajlatbarát energiajövőjét elsősorban az energiatakarékosságon, energiahatékonyságon és a megújuló energiák kizárólagos alkalmazásán keresztül képzeli el.

A stratégiában felsorolt cselekvési irányok nagyon puhának bizonyulnak a probléma kezelésére, nincsenek kellő ösztönzők a teljes primer fosszilis energia felhasználásának csökkentésére, annak teljes kivezetésére, illetve a megújulók gyors bevezetésére. A villamosenergia-igények mérséklésére vonatkozó szemléletformálás érdekes törekvés, miközben működésünket egyre nagyobb mértékben villamos energiára alapozzuk.

A karbonadó-megfontoláshoz a stratégia semmilyen támpontot nem nyújt, azt félénken és visszafogottan említi meg, holott az anyag- és energiafelhasználás abszolút értelmű csökkentésének elengedhetetlen feltétele a természeti erőforrások reális árazása. Ma a világon mindenhol versenyképességi feltételnek tekintik az olcsó energiahordozókat és nyersanyagokat, a vizet, a biológiai alapokat, mindent, amit a természet szolgáltat nekünk, helyesebben szólva: mindent, amit a természettől veszünk el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az olcsó energia, az olcsó természeti erőforrás több szempontból is rossz üzenet a társadalomnak. Először is azt sugallja, hogy sok van belőlük és lehet őket pocsékolni. Az olcsó energia nem ösztönzi a felhasználókat az energiatakarékos megoldásra, nem ösztönöz az innovációra, a hatékony energiafelhasználásra. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Az olcsó, alacsony hatásfokkal felhasznált energiának azonban magas a környezeti költsége, amit a társadalom előbb-utóbb számtalan formában megfizet majd, úgymint egészségének, környezeti lehetőségeinek sérülése vagy akár az éghajlati változás okozta károkként. Vegyük észre, hogy azt pocsékoljuk, amiből kevés, egyre kevesebb van.

A stratégiában a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó célrendszer meglehetősen egyoldalú és hiányos. A hagyományos megközelítés szerint az éghajlatváltozás legfőbb oka az üvegházgázok kibocsátása. Noha kétségtelen ezek mérséklésének a szükségessége, ez elfedi azt a tényt, hogy az éghajlat szabályozásának legfőbb földi alakítója a különböző ökoszisztémák természetes megőrzöttsége, amit már az ember határtalan területi terjeszkedése tönkretett. Hazánkban ez különösen igaz, hiszen a természetesnek tekinthető élőhelyek alig fedik le az ország területének 10 százalékát, azzal szemben, hogy az ország területének majdnem felét olyan szántóföldek borítják, amelyeknek semmilyen éghajlati stabilitást támogató ökoszisztéma-szolgáltatása nincs, sőt jelentős mértékben hozzájárulnak az ühg-kibocsátáshoz.

Erre a problémára elégtelen válasz a klasszikus természetvédelem. A fajok, élőhelyek, ökoszisztémák megőrzése, rehabilitációja a természetvédelmi területeken túlterjedő feladat. Éghajlatvédelmi szempontból tehát elkerülhetetlen a területfelhasználás korlátozása, illetve a felhasználás módjainak szigorú szabályok közé szorítása. Ezzel a NÉS célrendszere adós marad, holott az ökoszisztéma-szolgáltatások javításának lehetősége adott lenne az agrártámogatások rendszerének átalakításán keresztül. Jelenleg a köz pénzéből egy társadalmilag alacsony hasznú, környezetileg pedig kifejezetten romboló tevékenységet mozdítunk elő. Ezért a támogatásokat át kellene irányítani a jó környezeti minőséget, a magas élelmiszer-minőséget biztosító termesztéstechnológiák ösztönzésére. A zöldfelületek további csökkentésének megakadályozása érdekében pedig azonnali zöldfelület-felhasználási stopot kell bevezetni, a fejlesztések területigényeit barnamezős beruházásokon kell, kellene biztosítani. Továbbá rehabilitációs programot kell indítani a természetes vegetációval való borítottság arányainak javítása érdekében, különös gondot kell fordítani ezen belül is a legmagasabb ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó vizes területek kiterjedésének növelésére.

Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvaló, hogy az anyagi fogyasztás csökkentésének nincs alternatívája a környezetvédelemben, így az éghajlat-politikában sem, ám ilyen célkitűzés politikailag elfogadhatatlan a gazdasági növekedést mindenek fölé helyező kormányok számára. Így azután a dekarbonizáció és a társadalommal kötendő éghajlati partnerség érdemi kapcsolódás nélkül marad, hiszen a partnerségben nincs olyan fogyasztáscsökkentési célkitűzés, amely a dekarbonizációt támogatná.

(12.10)

Hogyan valósítható meg az 1.3. célkitűzés, a természeti erőforrások igényeinek mérséklése, ha nem bátorítjuk a társadalmat a fogyasztás csökkentésére, sőt ezzel szemben nap mint nap büszkélkedünk a fogyasztás bővülésével? Növekszik a kiskereskedelmi forgalom, az üzemanyag-fogyasztás, az ipari termelés, a kereskedelem volumene, a mezőgazdasági termelés; új infrastruktúrák, épületek épülnek, amelyek, tudomásul kell vennünk, járulékosan növelik azt a terhet, amely eddig is fennállt.

Nem túl hitelesek ezért a stratégia olyan állításai, miszerint az adaptációs stratégia célja a természeti erőforrások készleteinek és minőségének megőrzése, illetve tartamos hasznosítása a fenntarthatóság felé való átmenet elősegítése érdekében. A mondat azt állítja, hogy a természeti erőforrásaink készleteit és minőségét kellene megőrizni; a mostanit, amit már annak eltartó- és tűrőképességén túl használva tönkretettünk, azt a talajt, biodiverzitást, biomasszát, vízkészletet, energiahordozókat, amelyeket bőven megújulóképességükön túl használunk. Olyankor akarjuk ezt tenni, amikor még nagyobb igényeket támasztunk ezek iránt, és a változó környezethez való alkalmazkodás, amit mellesleg mi változtattunk meg, még több erőforrást igényel a környezettől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Első lépésben a társadalom szemléletformálására kellene a legfőbb figyelmet fordítani. Személyes példamutatás, a helyes értékeket megerősítő döntéshozás, az emberek önmérsékletre való intése nélkül semmilyen éghajlat-politikai célkitűzés nem teljesíthető.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Tordai Bence képviselő úr, a Párbeszéd képviselőcsoportja vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr.

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Polgártársaim! A nyugati világban csupán két ország vezetője vállalja nyilvánosan, hogy nem érdekli a klímaváltozás. Az egyiket Donald Trumpnak hívják, és saját hívein kívül mindenki ostoba, infantilis, beteges hazudozónak tartja; a másikat pedig Orbán Viktornak hívják, és hát ő a Fidesz elnöke. Bár Orbán úrnak a focitól a magyar néplélekig mindenről autentikus szakmai véleménye van, maguk pedig ott, a kormányoldalon nemcsak a szavait isszák, de még az általa használt üres kólásdobozt is a házioltárra helyezik, hatalmas gondban lennének, ha arra kérnénk önöket, hogy idézzenek tőle egy emlékezetes, előremutató gondolatot a klímaváltozásról.

Orbán Viktor szótárában a klímaválság nem szerepel, és ami ennél talán még nagyobb baj, az Orbán-kormány politikai napirendjén sem. Maguk 8 éve kormányoznak, és folyamatosan olyan képzelt ellenségekkel hadakoznak, mint a rezsiszörny vagy a Magyarországot állítólag elözönleni akaró, Soros György által felbérelt muszlim hadak. Míg arról a valódi problémáról, ami itt van a nyakunkon, és az összes EU-tagállam közül Magyarországot érinti a legérzékenyebben, nem hajlandók tudomást venni. Másképp fogalmazva: maguk kizárólag a más vallású menekültektől féltik az európai életmódot és kultúrát, de nem hajlandók szembenézni sem azzal, hogy a menekültinvázió egyik legfőbb oka a klímaváltozás, sem pedig azzal, hogy az éghajlat felmelegedésénél és a kiszáradásnál semmi sem veszélyezteti jobban azt az életminőséget és életmódot, amihez itt Európában az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk.

Tudományos tény, hogy a levegő szén-dioxid- és egyéb üvegházgáz-koncentrációja, illetve a globális átlaghőmérséklet között közvetlen kapcsolat van. A szóban forgó gázok szintje történelmi csúcsokat dönt, szoros összefüggésben az ipari forradalom kezdeteitől máig eltüzelt fosszilis üzemanyagokkal. Tudományos konszenzus alakult ki a körül a feltételezés körül is, hogy amennyiben a felmelegedést nem sikerül megállítani a két Celsius-fokos határ előtt, akkor a felmelegedési folyamat visszafordíthatatlanná válik. A sarki jégsapkák és gleccserek eltűnnek, az erdők jó része kiszárad, és ezek a hatások maguk is továbbgyorsítják majd a klímaváltozást. Hasonló klimatikus ingadozások a bolygónk történetében korábban már előfordultak, és mindig hatalmas kihalási hullámokkal jártak együtt. Egy kontrollálhatatlan melegedési periódus akár az emberi civilizáció végét is jelentheti.

De már a kismértékű változások is drámai hatásokat eredményezhetnek. Az emberiség többségének élelmiszer-ellátását biztosító gabonafélék terméshozamai máris csökkenést mutatnak. Kétfokos melegedésnél a száraz és meleg éghajlatú vidékeken, azaz a termőterület egyharmadán már jelentősen visszaesnek a hozamok. Ha pedig nem 2, hanem mondjuk, 4 fokkal nő a globális átlaghőmérséklet, akkor a terméscsökkenés elérheti a 25 százalékot, aminek már nagyon súlyos következményei  éhínség és háborúk  lehetnek.

Ugyanez történik majd a halászatban. A fogás a trópusokon 40-60 százalékkal is csökkenhet, miközben a déli féltekén a tengeri hal a legfontosabb állati fehérjeforrás. Mindeközben hatalmas régiókban fogy el a víz, az ivóvíz utánpótlása. További kataklizmát okoz majd a tengerszint emelkedése, a sivatagosodás, bizonyos kórokozók terjedésének felgyorsulása vagy az állat- és növényfajok pusztulásának intenzívebbé válása.

Ezek mind összefüggenek a klímaváltozással, és mind veszélyeztetik az emberiség fennmaradását. A megoldás pedig csak egy, a jelenleginél sokkal klímatudatosabb életmód elfogadása, az energiafogyasztás csökkentése, a fenntarthatóság elveinek elfogadása, a klímaalkalmazkodás komolyan vétele lehet.

Mint már említettem, Magyarország a klímaváltozás negatív hatásainak, vagyis az aszálynak, a nyári csapadékmennyiség csökkenésének és az egyenetlenebbé váló vízjárásnak leginkább kitett európai országok közé tartozik. Ugyanakkor jelenleg mi vagyunk az egyetlen állam az EU-ban, amelynek még mindig nincs érvényes, elfogadott klímastratégiája.

Maguk a 2015-ös párizsi klímacsúcs előtt összebarkácsoltak valamit, nehogy szégyenben maradjanak a világ előtt, de a csúcstalálkozó után vissza is vonták. Merthogy rájöttek, hogy egy ilyen stratégiára költeni is kellene, másrészt a klímacélok betartása veszélyeztetné a fideszes oligarchák meg az Orbán-kormány által figyelmesen kiszolgált óriáscégek érdekeit.

Egyáltalán nincsenek értelmes, a jövőt szolgáló klímacélok. Mindössze annyit vállaltak Magyarország nevében, hogy a megújuló energia részaránya 2020-ra 14,6 százalék lesz, ami egyrészt az egyik legalacsonyabb szint az EU-ban, másrészt már réges-rég elértük, harmadrészt pedig úgy sikerült teljesíteni, hogy a szenes erőműveinket fatüzelésre állítottuk át, ami a létező legkárosabb módja a zöldenergia alkalmazásának.

Most pedig vegyük sorra, hogy önök mi egyebet tettek 2010 óta a klímaváltozással összefüggésben. Megszüntették a Környezetvédelmi Minisztériumot, azóta nincs is felelős gazdája a kormányban a klímavédelemnek. Megszüntették az önálló zöldombudsman hivatalát, így azóta senki nem tudja számonkérni magukon a klímagyilkos, a jelenlegi és a jövendő generációk érdekeit sértő törvényeket és intézkedéseket. Leállították a szélerőművek építését, a kormányra lépésük óta egyetlen új szélerőmű sem kapott engedélyt idehaza, ami példátlan Európában. Megadóztatták a napelemeket és a hőszivattyúkat, többször is módosították az eleve hibás koncepciójú, kiemelt beruházási törvényt, amely így bármely települési zöld terület elpusztítását lehetővé teszi. És éltek is ezzel, Budapesten kiirtották a fákat innen, a Kossuth térről, elkezdték a Városliget, az Orczy-kert és a József Nádor tér beépítését, de hasonló fairtásba fogtak számos vidéki településen is.

S nézzük, mi az, amit egyebek között elmulasztottak. Nem ösztönözték a víztakarékos öntözési technológiák bevezetését, helyette liberalizálták a kútfúrást, lehetővé téve a rétegvízkészletek szétlocsolását, amit, ahogy jeleztem, az államfő visszaküldött  nagyon helyesen , alkotmányellenesnek találva ezt.

Nem foglalkoztak a vízvisszatartással, a természetes tározók kialakításával, az új Vásárhelyi-terv megvalósításával, egyedül a betonzsilipeket csinálták meg belőle, pedig eredetileg ez a maguk ötlete volt. Nem valósították meg a saját vízgazdálkodási stratégiájukat, amely azt írja elő, hogy át kell állni a katasztrófaelvű árvízvédelemről a tényszerűen Orbán Viktornak kevesebb gumicsizmás-bőrkabátos szereplési lehetőséget kínáló, viszont nemzetgazdaságilag sokkal észszerűbb megelőzésre és a tudatos vízgazdálkodásra.

Nem büntették meg a dízelautói kibocsátásával tudatosan csaló, a magyar kormányzat közbeszerzésein hamis adatokkal nyerő Volkswagent, hiába kérte ezt többször a Párbeszéd, most pedig igyekeznek szabotálni, hogy az EU szigorítsa az autóipar szennyezőanyag-kibocsátási előírásait, ezzel hűen szolgálva a német ipar érdekeit, de szembemenve az emberek érdekével.

A klímaváltozás megelőzésének legkézenfekvőbb módja az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrások fokozott használata lenne. Maguk itt is az ellenkező irányba indultak el, a napelemek használata terén az utolsók közé szorultunk, az energiahatékonyságban pedig mindig is ott voltunk. Az EU százmilliárdokat adott volna a lakások energiahatékonysági korszerűsítésére, maguk viszont Lázár János és Orbán Viktor vezényletével addig harcoltak Brüsszel ellen, amíg elérték, hogy a pénzt a magyar családok helyett az állami intézmények, a TEK és társai használhassák fel.

(12.20)

Egy átlagos magyar háztartás jelenleg másfélszer annyi energiát fogyaszt, mint egy osztrák. Ezen könnyen lehetne segíteni a hőszigeteléssel, a nyílászárók cseréjével és fűtés-korszerűsítéssel, de maguknak fontosabb volt a rezsiharc. Ráadásul a legszegényebbeket, a vezetékes energiahordozókat nem fogyasztókat abból is kihagyták, miközben megsegítették azokat, akik a kocsifeljárót meg a medencét is gázzal fűtik.

Orbán Viktor, aki az államfő beszéde alatt itt dumálgatott Semjén Zsolt barátjával, szóval Orbán Viktor a saját szájával jelentette ki, hogy az alternatív energia finanszírozhatatlan, miközben egyáltalán nem zavarja, hogy a végtelenül káros és veszélyes paksi bővítés megtérüléséhez a kétszeresére kell emelni az áram árát. Európában minden, az energiaszektorba áramló három euróból kettőt szélerőművek vagy napelemparkok építésére költenek, maguk viszont Putyin akaratának megfelelően orosz hitelből, orosz technológiával, orosz kivitelezésben atomerőművet építenek, amelyet lehetetlen működtetni a fogyasztási csúcs- és völgyidőszakok felhasználását rugalmasan követő, közben viszont rengeteg szén-dioxidot termelő olaj- és gázerőművek nélkül.

Áder János köztársasági elnök úr, aki most olyan megható szavakkal ecsetelte a klímavédelem fontosságát, alig egy éve azt mondta, hogy Magyarországnak tulajdonképpen nincs is itt semmi teendője, mert nálunk a rendszerváltozás óta 40 százalékkal csökkent az üvegházgáz-termelés. Csak azt nem tette hozzá és azt nem tették hozzá kormánypárti képviselőtársaim sem, ez alkalommal sem, elhazudva így a lényeget, hogy ennek ára a magyar ipar összeomlása, eltűnése és ennek nyomán a tömeges munkanélküliség volt. Az elmúlt években viszont számtalan olyan céget, gumi- és műanyaggyárakat, autóipari festéküzemeket telepítettek Magyarországra, amelyek ontják magukból a szén-dioxidot, és ennek következtében Magyarországon egyedül az Európai Unióban, az Eurostat adatai szerint évek óta nő a szén-dioxid-kibocsátás. Idevezet az orbáni politika, amely sem a valóságról, sem a klímakockázatokról nem vesz tudomást, és amelyben az államfő sajnos a bűnös kormány ha nem is néma, de a levegőbe beszélő cinkosa. A szép szavakkal ugyanis tele a padlás.

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanatra kérem, hogy szíveskedjen megállni! Mivel a köztársasági elnök úr nem reagál ebben a felszólalási körben, erre nincs lehetősége, kérem, tartózkodjon a minősítéstől. (Taps a kormánypártok soraiban.)

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Egy politikai közszereplőnek tűrnie kell a véleménynyilvánítást, azt hiszem. Nem látom, hogy a köztársasági elnök úr, bár a szavak szintjén valóban egyetértünk és méltányolom az erőfeszítéseit, de ha ezek az erőfeszítések tényleg csak szavak maradnak, akkor az nem fog eredményre vezetni. Ha nem tudja megváltoztatni, ha nem képes befolyásolni a kormány tényleges politikáját, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy asszisztál ahhoz, ami ebben az országban ma zajlik. Ugyanis a megható szólamok tényleg nem érnek semmit, ha közben a tényleges kormánypolitika nemhogy megvédené az embereket a klímakatasztrófától, hanem épp ellenkezőleg, kiszolgáltat minket a klímaváltozásnak, és tövig nyomja a gázt a zsákutcában. Kormánypárti képviselőtársaim, ébresztő! (Bősz Anett tapsol.  Zaj, közbeszólások.)

Felszólalások:   27   27-44   45      Ülésnap adatai