Készült: 2020.07.16.14:53:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

3. ülésnap (2018.05.11.), 8. felszólalás
Felszólaló Dr. Hiller István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:14


Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Az MSZP frakciójának nevében mondom el a véleményemet, és a kormányszerkezet elsősorban társadalompolitikai üzenetére kívánok koncentrálni. Elsőként szeretném azt leszögezni - ezt Hende elnök úr véleményéből is kitetszve mondhatom -, hogy Magyarországon az alkotmányos berendezkedés szerint a miniszterelnöknek van kormánya és nem a kormánynak miniszterelnöke, következésképpen megvan az a joga és lehetősége, hogy a kormányszerkezetet úgy alakítsa, ahogy akarja. Az ellenzéknek meg megvan az a joga, hogy erről elmondja a véleményét, most már bizonyos tapasztalatok birtokában felhívja a figyelmet hiányosságokra, és ahol úgy látja, hogy várakozással tekinthet bizonyos módosításokra, ott azzal kapcsolatban is kifejtse az álláspontját.

Az a minisztérium, amelyik a társadalompolitika legfontosabb területeinek gyűjtőhelye, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy kormányszerkezetben a magyar hagyományoktól idegen, eredményességében fölveti azt a kérdést, hogy maga a léte a minisztériumnak megoldás-e vagy probléma, illetve hogy a jelenlegi változtatásokkal mi az, amire érdemes pozitívan, előrenézve, várakozással tekinteni.

A jelenleg beterjesztett törvényjavaslat kapcsán semmit nem változott azon véleményem, amelyet a korábbiakban is több alkalommal, miniszteri beszámolók és a kormányszerkezet korábbi vitáján is elmondtam. Szerintem az EMMI nem tudja jól kifejezni azoknak az embereknek, azoknak a magyaroknak az érdekeit, akik azon területekhez tartoznak, ott dolgoznak, amelyeket egyébként képviselni hivatott. Szerintem az EMMI maga a probléma, nem a megoldás. Létében sokkal inkább biztosítja az eredménytelenséget, mint elősegíti az eredményességet. Semmilyen módon nem látom át, hogy olyan óriási területek, mint az oktatás, az egészségügy, a kultúra vagy a sport egy minisztériumon belüli kezelése miért hordozná magában egyáltalán a reményt, hogy akár a kitűzött célokat - amelyeket önök, tisztelt kormánypárti képviselők, maguk és az ország elé kitűztek - jobb eséllyel teljesítik, mint amit egyébként például az oktatás terén, mióta önálló magyar tanügyigazgatás létezett, Eötvös József óta, minden rendszer minden kormánya tart.

Én kimondottan gyalázatosnak tartom, hogy a magyar oktatásügynek, hogy a magyar egészségügynek önmagában nincsen a kormányban egyszemélyi miniszteri felelőse. Szerintem túl azon, hogy túlmutat a hagyományokon, nem is fejez ki eredményt. Kérem, lássák be, hogy az előbb említett területek közül például az oktatásban az az eredménytelenség, amelyet a 2011-ben elfogadott, már akkor lehetett látni, hogy rossz és irányát tekintve elhibázott törvénnyel, törvényekkel, amelyet a köznevelésről és a felsőoktatásról neveztek el - egyébként nem azt szolgálja, egészen más dolgot szolgál: az önök hatalompolitikáját szolgálja, és nem a közoktatás és a felsőoktatás érdekeit -, hogy az ott majdan megmutatkozó eredmények és a kormányzati struktúra között direkt kapcsolat van. Majd miután például a legjelentősebb nemzetközi és mindenki által elfogadott felmérés, a PISA kimutatta, hogy a 2010-es kormányváltás után rosszabb eredményeket produkáltak, mint a kormányváltás időszaka, majd egy későbbi felmérés eredménye pedig azt mutatta, hogy saját önnön korábbi eredményeikhez képest még rosszabb eredményt produkáltak, magyarul egyenes irányú színvonalcsökkenés történt, ezt nem egyszerűen csak intézkedéseknek, a belső szabálynak, hanem az EMMI-nek mint alkalmatlan kormányszerkezeti egységnek a létével is kell és érdemes összekapcsolni.

Ehhez képest ebben a törvényjavaslatban tulajdonképpen változatlan formában szerepel. Én azt állítom önöknek - és egy másik példán konkrétan is szeretném bemutatni -, hogy ez szakmai, államigazgatási érdeket nem képvisel. Azt a kormányzási technikát, amit miniszterelnök úr és önök, tisztelt leendő miniszterek és államtitkárok, képviselnek, azt lehet, de hogy ez nem az ország érdeke, abban meg én egészen biztos vagyok.

Ha az előbb említettem az oktatás ügyét, most hadd nézzem meg a kultúra dolgát is. Ebben aztán még egészen kriminálisabb a helyzet, mert például a magyar filmművészet és filmipar az eddig működött gazdasági minisztériumhoz tartozik, a külföldi magyar kulturális intézetek fontos ügye a Külügyminisztériumhoz tartozik, a régészet és műemlékvédelem meg a Miniszterelnökséghez, de azért önöknek az EMMI-n belül van egy kulturális államtitkárságuk, amelynek nem maradt más, mint az önmagában egyébként ténylegesen fontos és meghatározó közművelődési és nemzeti kulturális intézetek vagy nemzeti kulturális intézmények, de ennyire szétszabdaltan a magyar kultúrpolitika vagy kulturális politika soha nem volt, és biztos vagyok benne, hogy ez a meglévő problémák és az eredménytelenség egyik záloga és bizonyítéka.

(9.30)

Azt akarom tehát kihozni eddigi mondanivalómból, hogy az a kormánystruktúra, amely törvényjavaslatot beterjesztettek és amely ezt a felfogást tükrözi, ez egy hatalompolitikai szempont és nem egy racionális, államigazgatási szakmai szempont. Szakmai értelemben nem fogják tudni nekem, nekünk bebizonyítani, hogy az a hagyomány, amit Eötvös óta magyar kormányok például oktatásügyben tettek, hogy egyébként van az országnak oktatási minisztere, önöknél meg egy nagy monstrumba, egy torzóba, egy valóban politikai szörnyetegbe, ebbe a szerencsétlen EMMI-be tuszkolják bele azokat a területeket, amelyek milliók érdekét érintik, és ez minden magyar ember sorsát befolyásolja az egészségügytől kezdődően az oktatásig. Továbbá azt is állítom, hogy az ezen a területen bizonyított sikertelenségük, amit hazai és nemzetközi felmérések, ezenkívül magyar pedagógusok és szülők százezrei bizonyítanak, direkt kapcsolatban áll azzal a kormányszerkezeti megoldással, amit önök alkalmaznak.

Ebben a törvényjavaslatban ugyanakkor érdeklődéssel és várakozással tekintek az innováció- és tudományügyekkel, a tudományos világgal való kapcsolattartásért felelős minisztérium tevékenysége felé. Azt még nem tudom, hogy mi lesz belőle, de annak, hogy innovációval és tudományüggyel minisztériumi szinten és miniszteri szinten foglalkozzanak, ennek látom értelmét.

Ugyanakkor fel kell tennem a kérdést: tessék már megmondani nekem, logikusan mi annak a magyarázata, hogy a tudománynak van minisztere, az oktatásnak meg nincs. Mondják már el nekem, mi abban a racionális megoldás, hogy az innovációnak miniszteri szintű képviselete van, egészségügyi miniszter pedig nincs az országban. Mi az a szerkezeti megoldás, amiről úgy gondolják, hogy az EMMI esetében jó, de egyébként a tudományt meg az innovációt - szerintem egyébként nagyon helyesen - kiveszik ebből a borzalomból, és ennek külön miniszteri szintet biztosítanak? Mert ha következetesek lennének önmagukhoz, akkor nem ezt tennék, de látják, hogy egyébként mégiscsak a megoldás abban lenne, hogy oktatás és kultúra, szociális és egészségügyi kérdések, ahogy például megcsinálják most a tudomány és innováció ügyében, hogy ezekért önálló tárca feleljen, mint ahogy ezt szakszervezetek, szakmai szervezetek akarták és kívánják. De önöknek sem a szakma, sem a szakmaiság, sem a szakmai szervezetek, hogy a civil szót ki ne ejtsem a számon önök miatt, nem érdekes, ezért terjesztenek be ilyen törvényt, amely - bár még egyszer mondom, a miniszterelnök joga, ugyanakkor - szerintem szakmailag nem szolgálja az ország érdekét. Köszönöm szépen a türelmét. (Taps az MSZP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai