Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport: „Megtizedelve, avagy akikért már nem szól a harang” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán kormánypárti oldalon szokatlan lehet az a dolog, amikor egy országgyűlési képviselő kampányidőszakon kívül nemcsak, mondjuk, falunap-látogatás céljából megy el vidékre, hanem azért, hogy igenis megnézze azt, hogy milyen a magyar rögvalóság. Így tett Potocskáné képviselő asszony is és Varga-Damm Andrea is. Ugyan Budapest az ország, Siófok pedig a Balaton fővárosa, de mégis otthagyták ezeket a településeket, és eljöttek, hogy kövessenek egy ilyen dél-somogyi valóságtúrán. Olyan falvakat jártunk körbe, amelyek mélyszegénységbe süppedtek, megvan hát az elmúlt kétszer nyolc évek eredménye, ezt mi ott a saját szemünkkel tapasztalhattuk is.

Hiába mondják azt, hogy országszerte óriási a munkaerőhiány, a barcsi, a nagyatádi vagy éppen a csurgói járás teljes egészét tekintve 20 százalék körüli a munkanélküliség, és azokban a falvakban, ahonnét a bejárás ezekre a járásszékhelyekre nagyon nehéz, sokkal magasabb arányokkal találkozhatunk. Ha ott adott esetben nem lenne közmunka, gyakorlatilag egy Rinyabesenyőben vagy Somogyaracson teljes lenne a munkanélküliség is.

Nyilvánvalóan az éremnek van a másik oldala is, vannak olyan emberek  ezt el kell mondai -, akik felrobbantották maguk mögött a munka világába vezető hidakat, és egy mélyigénytelen életnívóra berendezkedve tulajdonképpen egy ilyen roncstársadalmi létbe süppedve vegetálnak. Aki viszont akar egyről a kettőre jutni, sok esetben az a helyzet, hogy el kell nekik hagyniuk ezeket a falvakat, el kell költözniük, és ez még inkább megpecsételi ezeknek az ezeréves magyar településeknek a jövőjét.

Azt kell mondani, hogy polgárosodást szinte most már nyomokban sem találni ezekben a falvakban. A nagybirtok idegen, a cselédsors viszont hazai. Jól tudják a történelem iránt érdeklődő emberek, hogy mondjuk, Kongó hogyan került belga fennhatóság alá, hogyan lett belga gyarmat, tudjuk, 1885, berlini konferencia. Azt viszont nem tudják a dél-somogyi emberek, hogy hogyan lett Dél-Somogy az idegen nagybirtokok gyarmata. Jó lenne, ha erre valaki válaszolna, mikor, hogy ültek össze az elmúlt kétszer nyolc éveknek az országvesztő, vidékrontó nagyjai.

Ugyanis az eredmény jól látható. Ha az EU 28 tagállamának GDP-jéhez viszonyítjuk az itteni gazdasági eredményeket, akkor Somogy-ország teljes egésze 41 százalékos szinten áll. Ez a hazai megyék között az utolsó helyről…  az utolsó negyedik helyet jelenti. Nagyon rossz! És ha leszámoljuk még a jobban menő Balaton-parti régiókat, akkor a belső- és a dél-somogyi rész, azt kell mondjuk, valósággal vegetál, sokkal rosszabb mutatókat produkál, nagyjából talán ilyen Nógrád megye szintjén állnánk. Úgyhogy fel kell kötnie az alsóneműjét a modern települések, magyar falvak programja kormánybiztosának, Gyopáros Alpárnak, ha itt előremozdulást akar elérni.

Keynes azt mondta valamikor, hogy hosszú távon mindannyian halottak vagyunk. Ez egy eléggé pesszimista vagy realista megállapítás, de ha nézzük a valóságot, akkor ez a hosszú távú halál a dél-somogyi, belső-somogyi falvak esetében bizony nem is olyan hosszú, néhány évtizedes időtartamra vetítve bizony az ő pusztulásuk már nagyon jól prognosztizálható. A falurombolás, amit annak idején a kommunisták vagy éppen még a liberálisok is meghirdettek, mondván, hogy a magyar falu egy középkori csökevény, az bizony beteljesedik, és nagyon sok település juthat a már eldózerolt Kakpuszta vagy éppen Somogyszentimre sorsára. Felelős vidékpolitikával, felelős társadalompolitikával azonban meg lehetne talán még ezt a folyamatot akadályozni nagyon sok település esetében, vagy pedig lassítani lehetne.

Az az átalakulás, államtitkár úr, amit ezekben a településekben láttunk, az brutális. Néhány évtizeddel ezelőtt mintegy 2400 ember lakta ezt a három települést, tehát Rinyabesenyőt, Rinyaszentkirályt és Somogyaracsot, ez mostanra egyharmadára, tehát 800 főre csökkent. Azt is el kell mondani, hogy egy teljes etnikai átalakulás zajlódott itt le, hiszen a 800 fős összlakosságnak most már a háromnegyede a cigányság körébe tartozik. A valamikor 2 ezer fős magyarság megtizedelődve hirdeti brutális, kegyetlen demográfiai pusztulásunk tragédiáját ezen a vidéken.

Ezért is fontosak egyébként az integrációs programok, ugyanis nagyon nem szeretnénk, ha teljes kilátástalanságba süppedt gettófalvak, hanem igaz, hogy romák által lakott, de mégiscsak rendezettséget sugárzó falvak pettyeznék Dél-Somogy térképét is. Erre lenne jó figyelni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)