Készült: 2019.10.20.01:30:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (2018.10.16.),  5-8. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:48


Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mellár Tamás képviselő úr, a Párbeszéd-képviselőcsoport képviselője: „Aktuális ügyekről” címmel. Öné a szó, Mellár képviselő úr.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A mai alkalommal a „Létszámleépítés a közszférában” című témáról szeretnék néhány szót ejteni. Az elmúlt napokban bizonytalanság és félelem uralkodott el az állami alkalmazottak körében, hiszen több fórumon is félhivatalosan bejelentésre került az, hogy jelentős létszámcsökkentést fognak végrehajtani a közszférában, de nem lehet pontosan tudni azt, hogy hány főt bocsátanak el, melyik szektorból, milyen elvek alapján fog ez megtörténni. A kormány kettős célt tűzött ki, és egy csapásra két legyet szeretne leütni: az egyik az állami kiadások csökkentése lenne az állami alkalmazottak számának csökkentésével, a másik pedig az, hogy a versenyszféra számára adnának némi segítséget, a versenyszférában a létszámhiányt enyhíthetnék ezzel az intézkedéssel.

Sajnálatos módon azonban a projekt előkészületlensége, előkészítetlensége miatt úgy tűnik, hogy egyik célt sem fogják tudni teljesíteni, hiszen az első cél vonatkozásában a kormány láthatólag rosszul ült fel a lóra, fordítva ült fel a lóra, mert ezt nem létszámcsökkentéssel és azzal a céllal kellene indítani vagy kezdeni, hanem sokkal inkább azzal, hogy egy világos vízió, egy világos koncepció legyen arra vonatkozóan, hogy vajon milyen államot, milyen állami apparátust szeretnénk: kicsit, nagyot, milyen mértékű bürokrácia lenne elfogadható, milyen centralizálást vagy decentralizálást kellene megvalósítani. És vajon mi történik a már régóta megígért elektronikus kormányzás kérdésével? Tehát itt egy átfogó reformra lenne szükség, egy reformkoncepcióra, amelynek majd a következménye lenne vagy lehetne az, hogy innen létszám szabadul fel.

Ennek hiányában nyilvánvalóan az fog majd történni, hiszen jelenleg is már jó néhány területen jelentős munkaerőhiány van az állami szférában is, hogy ha további csökkenések lesznek, mégpedig ilyen fűnyíróelv alapján, akkor ez azt fogja eredményezni, hogy az ellátásban a feszültségek és a hiány sokkal erőteljesebb lesz, mint korábban volt, és előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni azt, hogy újból létszámot kell majd bővíteni. Tehát ez a megoldás semmiképpen sem lehet tartós, legfeljebb átmeneti.

A versenyszféra létszámigénye tekintetében pedig, azt gondolom, az eléggé egyértelmű, hogy az állami apparátusból elbocsátott embereket nem lehet egyből a versenyszférában alkalmazni, oda legalább egy-két éves átképzésekre van szükség, és Magyarország jelenleg nincs felkészülve erre a jelentős átképzési programra, a felnőttképzés és a tényleges átképzési programok ma még nagyon gyerekcipőben járnak. A nyugati országokban jól lehet látni, hogy ott egy-két éves időszakot is felölel akkor, ha ez az egész dolog sikeres.

De elképzelhető egyébként, hogy tulajdonképpen ez az egész csak egy fedősztori akar lenni, mégpedig arra vonatkozóan, hogy a kormány nagy erőkkel és nagy léptékkel szeretné az oktatás és az egészségügy privatizációját végigvinni, és ennek a létszámleépítésnek az örve alatt szeretné ezt megvalósítani. Félreértés ne essék, nincs ellenemre a privatizáció ebben a két szektorban, azt gondolom, van ennek a dolognak létjogosultsága, de azért ne felejtsék el, hogy a közgazdaságtanból ismert az, hogy ebben a két szektorban közösségileg biztosított magánjavakról van szó, ami azt jelenti egyébként, hogy itt jelentős externális hatások vannak, vagyis pozitív hatások vannak, tehát a méltányosság és az esélyegyenlőség lehetőségét fenn kéne tartani.

(8.20)

Vagyis egy olyan átalakítást lehetne vagy kellene itt végrehajtani, amelyben a privatizáció nem sértené ezt a két alapelvet. Erről viszont azt gondolom, nagy szükség lenne arra, hogy legyen egy szakmai vita, egy szakmai konszenzus, vagy egy társadalmi konszenzus erről az egész kérdésről, hogy ebben a két rendszerben jelentős, rendszerszintű átalakításokat lehessen végrehajtani. Ezek hiányában, ha önök ezeket a vitákat nem akarják lefolytatni, akkor tovább folytatódik a „Déva vára” projekt, amelynek értelmében amit az egyik kormány csinál reggeltől estig, azt a másik kormány majd le fogja bontani estétől reggelig. Ha lenne egy konszenzus, akkor olyan programot lehetne csinálni, amely akár 15-20 évig is fenntartható lenne. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, Mellár képviselő úr. Az elhangzottakra a kormány nevében Orbán Balázs államtitkár úr fog válaszolni.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, levezető elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Államfelfogásbeli különbségeket emlegetett képviselő úr a felszólalásában. Ez valóban így van, közöttünk államfelfogásbeli különbségek vannak. Amit ön itt elővezetett, az a 2010 előtti neoliberális államfelfogás megnyilvánulási formája, amely az egészségügyet, az oktatást és egyáltalán az állam működését is piacnak tekinti. Erre utalt a képviselő úr. Ön szerint ezek a területek mind olyan területek, amelyeken a piacnak kell érvényesülnie. Ez volt a 2010 előtti szocialista-szabad demokrata kormánynak is az államfelfogása: privatizáció, a piac szerepének növelése az állam működésében, a közszolgáltatások kiszervezése, az úgynevezett menedzserszerződések, a magánosítás különböző formái. Az egész arról szólt, hogy az államigazgatás működését marginális szerepbe kényszerítsék, a központ kiüresedése és az állam mint egy ethosz, mint egy fontos entitás, annak a teljes mértékű leépítése, megszüntetése. Ez volt a 2010 előtti neoliberális felfogás alapja, amit ebben a felszólalásában ön is előhozott. Ezzel szemben mi valóban másképpen gondolkodunk. S azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy az ön által a felszólalásában felvetett probléma nem csak 2018 őszén jelentkező probléma. Át kell tekinteni azt, hogy 2010 óta mi történt a magyar közigazgatás rendszerében. Mi azt gondoljuk, hogy a közigazgatás alapértékeit vissza kell adni. A weberi bürokrácia, a jó értelemben vett bürokrácia alapelveit vissza kell adni: semlegesség, közszolgálati ethosz, a felelősség elve, az elszámoltathatóság követelménye.

Ezzel szemben a 2010 előtti rendszer, amelynek a különböző nyúlványait ön is visszacsempészte a felszólalásába, csupán arra használta az államot és arra használta a közigazgatást, hogy a hatalomgyakorlás feltételeit megteremtse, és a hatalom birtoklását lehetővé tegye az egész rendszer számára. A közigazgatást tehetetlenség, túlterjeszkedés, korrupció és instrumentális zártság jellemezte.

Ezzel szemben mi 2010 után új alapokra helyeztük az állam működését. Megújítottuk a központi közigazgatás szintjét, megújítottuk a területi közigazgatás szintjét, egységes területi közigazgatási rendszert építettünk föl, integráltuk a széttöredezett  pontosabban: az előző működési modell miatt széttöredezett  háttérintézményi rendszert, felállítottuk a járási hivatalokat és a kormányhivatalokat, felállítottuk a kormányablakokat, mert ehhez a 2010 utáni felfogáshoz az is hozzátartozik, hogy az államnak kell a polgárok érdekét szolgálni. Nem azért van az állam, hogy a politikusok érdekét kiszolgálja, hanem azért van az állam, hogy a polgárok érdekét szolgálja.

Magyarországon 2010 előtt az egyablakos ügyintézésnek, a hatékony közigazgatási ügyintézésnek a feltételei nem voltak megteremtve, azon túl, hogy a közigazgatás alsóbb szintjeiről a központi szint kivette a forrásokat. Tehát egyrészt a saját rendszerét lehetetlenítette el, másrészt egy olyan szisztémát alakított ki, ami az ügyfelek ellen fordult. Mi ezt a rendszert megfordítottuk, ezért hoztuk létre a járási hivatalokat, ezért hoztuk létre a kormányhivatalokat, ezért hoztuk létre a kormányablakokat, ahol a működést követően már több mint 14 millió ügyintézés történik egy évben, mobilizált kormányablakok és a többi, és a többi.

Tovább folytatjuk a közigazgatási bürokráciacsökkentésre vonatkozó elképzeléseket. Több mint 120 eljárás vonatkozásában átlagosan 25 százalékkal csökkentettük az ügyintézési időt. S amit ön említett: igen, ez a rendszer annak a rendszernek, amit én itt megpróbáltam felskiccelni nagyon röviden, az utolsó eleme. Jó közigazgatást akkor tudunk építeni, ha kellőképpen meg vannak fizetve a közszolgálati dolgozók. S valóban, ha 50 százalékos reálbér-emelkedés történik egy nyolcéves periódusban, akkor ennek a reálbér-emelkedésnek a közigazgatás alsóbb szintjein dolgozókra is ki kell terjednie.

Minden ciklus elején szeretnénk átgondolni, hogy az állami feladatok végrehajtásához milyen mennyiségű emberre van szükség, mert minden egyes felesleges bürokrácia az adófizetők idejével és türelmével való visszaélés. Ez a létszám-racionalizálás zajlik, ami egy bérfejlesztéssel fog összepárosodni. És azt remélem, hogy összességében ez jobb közigazgatást fog eredményezni, és bizonyosan jobbat, mint a 2010 előtti teljesen üres gondolkodás volt, amit ön visszahozott. Köszönöm szépen, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai