Készült: 2019.10.24.08:16:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (2018.10.16.),  17-20. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:32


Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, Rétvári államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szávay István jegyző úr, a Jobbik képviselője: „Az agyagfalvi székely nemzetgyűlés 170. évfordulójáról” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar reformkor legjobbjai 1848 tavaszán rendi államból parlamentnek felelős kormány által vezetett, a polgári szabadságjogokat és a jogegyenlőséget garantáló, modern Magyarországot teremtettek, példát mutatva ezzel Európának és a nagyvilágnak. A feudalizmus sorvasztó béklyóit lerázó, évtizedes küzdelemben nemzetünk saját önerejére támaszkodva tudott sikeres lenni a Habsburg-uralkodóházzal szemben. Széchenyi, Eötvös vagy Deák sikerének gyümölcseit azonban nemcsak a magyarság, hanem a Kárpát-medence összes népe élvezhette. A bécsi udvar azonban a korlátlan uralkodói abszolutizmus visszaállításában volt érdekelt, ezért hamis jelszavakkal, az ősi „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazva szembeállította a magyarságot a vele sorsközösségben élő Kárpát-medencei nemzetiségekkel. Ezzel pedig a véres, pusztító és a térség népeinek egymáshoz való viszonyát azóta is meghatározó polgárháborút generált, elsősorban a vegyes etnikai összetételű Délvidéken és Erdélyben.

Szeptemberben Jellasics horvát bán már közvetlenül a fővárosra és az ott dolgozó törvényes magyar kormányra támadt hadseregével. A szélsőségesen magyarellenes népvezérek és pópák befolyása alá került erdélyi románság pedig rövidesen lángba és vérbe borította Erdély földjét, tucatszámra gyújtva fel a magyar falvakat, városokat, és ezrével öldökölve a védtelen magyar lakosságot. A kirobbanó román népfelkelés az erdélyi szászokhoz hasonlóan a bécsi udvarhoz kötötte sorsát, hátbatámadással fenyegette a Jellasiccsal harcoló kormányt, és ezzel a ’48 tavaszán megteremtett polgári Magyarországot.

Tisztelt Országgyűlés! E kétségbeejtő helyzetben gyűlt össze pontosan 170 esztendővel ezelőtt, 1848. október 16-án Berzenczey László székelyföldi kormánybiztos hívására 60 ezer székely Agyagfalván, megoldást keresni arra, hogy „miként lehessen testvériesen helyreállítani a békét, s ennek áldásaiban megvédeni a királyi széket s az ország megtámadott belcsendét”.

A gyűlés ennek jegyében már az első napon rögtön kinyilvánította, hogy békésen viszonyul Erdély minden lakójához, de elvárja a felfegyverzett románoktól és a szászoktól is, hogy „kebelükben minden törvényellenes bujtogatásokat megszűntetvén, a bujtogatókkal statárialiter bánjanak”, vagyis fejezzék be az értelmetlen lázongást, büntessék meg a főkolomposokat és állítsák helyre Erdélyben a békét.

Másnap az agyagfalvi székely nemzetgyűlés egyhangúlag állást foglalt az áprilisi törvények védelmében, és fegyverkezni kezdett az Erdélyben tartózkodó császári csapatok és a Bécs által megtévesztett, ám annál nagyobb kegyetlenséggel tomboló erdélyi román népfelkelőkkel szemben.

A székelység áldozatvállalása nem csupán a szabadságharc katonai megsemmisülésének elkerülését és ezzel az egyébként a törvényesen működő Országgyűlés és kormány munkájának folytatását tette lehetővé, de megvédte Erdély békés polgári lakosságát az osztrák katonák, valamint a hozzájuk csatlakozott román népfelkelők önkényeskedéseivel, fosztogatásaival szemben.

A döntés lélektani hatásai pedig még a közvetlen katonai erőviszonyokban bekövetkezett változás jelentőségén is alaposan túlmutatnak. A székelység egységes kiállása ugyanis pozitívan hatott mind a csatatereken harcolókra, mint pedig azokra, akik a hátországban segítették a magyar forradalom és szabadságharc ügyét, nem utolsósorban pedig véglegesen kijelölte a székelység helyét az egységes magyar polgári nemzetben.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek okán ma reggel határozati javaslatot nyújtottam be annak érdekében, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa október 16-át, az agyagfalvi székely nemzetgyűlés kezdőnapját a magyar-székely összetartozás napjává.

(8.50)

Indítványom szövegét természetesen nem végleges változatnak szánom, nem kívánok egyedül maradni előterjesztőként, és  mivel láttunk már rá számos rossz példát  főleg nem szeretnénk ezt az emléknapot kisajátítani. Épp ellenkezőleg, azt szeretnénk, hogy kezdeményezésünk végleges formájában már a parlamenti pártok közös előterjesztése lehessen.

A sors fintora, hogy éppen ma, ezen a kerek évfordulón fog tárgyalni az Országgyűlés egy olyan kezdeményezést, amely a székelyeket önálló népcsoporttá, hazai nemzetiséggé nyilvánítaná. Ezzel mi nem értünk egyet, sőt ennek az ellenkezőjét gondoljuk: összetartozunk. A székelység az agyagfalvi gyűlésen is bebizonyította azt, hogy a legnagyobb fenyegetések, megpróbáltatások és szenvedések közepette és mindezek ellenére is egységesen kiáll a magyar nemzet mellett és annak részeként tekint magára. Bízom benne, hogy az Országgyűlés is hasonló egységet, valódi nemzeti konszenzust fog tudni felmutatni a magyar-székely összetartozás napja kapcsán.

Ezen konszenzus megtalálásának őszinte szándékával kérem a kormány támogatását, valamint a parlamenti pártok egy-egy képviselőjének előterjesztőként való csatlakozását.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Szávay jegyző úr. A kormány nevében az elhangzottakra Potápi Árpád államtitkár úr fog válaszolni.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Éppen 170 esztendővel ezelőtt ezen a napon kezdődött meg az agyagfalvi székely nemzetgyűlés, amelyre az ön napirend előtti kérdése okán is tudunk reagálni, illetve meg tudunk emlékezni. Mint ahogy ön is említette, 1848. október 16-18-a között körülbelül 60 ezer székely küldött gyűlt össze Agyagfalva mellett, Agyagfalván annak érdekében, hogy kinyilvánítsák a szándékukat, miszerint a székely nép, a székely nemzet kitart a magyarság mellett, kitart Magyarország mellett. Ahogy ön is említette, a 12 pontnak megfelelően, illetve az azt szentesítő áprilisi törvényeket elfogadva kitartottak a 12 pont mellett  az unió Erdéllyel.Emellett pedig felszólították Erdély minden békés polgárát arra, hogy a magyar forradalom és szabadság ügyét támogatva fejezzék be a békétlenséget, és állítsák vissza a törvényes rendet Erdélyben. 1848. október 17-én érkezett meg az agyagfalvi gyűlésre a partiumi román népfelkelőknek a magyar falvakra, magyar településekre történt támadásának a híre. Ennek kapcsán határoztak arról, hogy a magyar hadsereghez, honvédséghez hasonlóan egy székely honvédséget állítanak fel, és azonnal négy dandár felállításáról is határoztak, amely parancsnokának Zsombori Sándor huszárezredest bízták meg.

Ennyi a történelmi megemlékezés tárgya, amely lehetőséget teremt számunkra, hogy itt az Országgyűlésben a székely-magyar összefogás kapcsán meg tudjunk emlékezni, illetve el tudjuk fogadni és támogatni tudjuk azt a kiállást, amelyet a székely nép, a székely nemzet az elmúlt 1100 esztendő során a magyarság mellett hitet vállalva, úgy gondolom, mindig is ott volt. (Sic!)

Ma, úgy gondolom, igazából Magyarországról sem beszélhetnénk, ha a székelyek az elmúlt 1000-1100 évben nem védték volna meg Magyarország keleti határait, illetve nemcsak a keleti határokat, hiszen minden háborúban vállvetve ott voltak a magyarokkal, és az elmúlt 1100 esztendőt együtt csináltuk végig. Úgy gondolom, az a törvénymódosítás, amely a parlament előtt van, amely a székely népet vagy a székelyeket mint önálló nemzetiséget képzeli el, egy provokáció, amely arra vonatkozik, hogy megossza az egységes magyar nemzetet, ezáltal is csökkentve akár Erdélyben a számarányunkat, illetve minden egyes lehetőségünket akár az oktatásban, akár a kultúrában, de akár a politikai életben. Ezeket és a hasonló kezdeményezéseket mi a kormány részéről is határozottan utasítjuk vissza.

Úgy gondolom, nemcsak a székelyeknek, nemcsak Erdély magyarságának, hanem a Kárpát-medencei magyarságnak is bizonyítottuk, hogy az elmúlt években, az elmúlt esztendőkben nagyon sokat tettünk annak érdekében, hogy a magyar nemzet, a magyar identitás, a magyar oktatási rendszer, kulturális intézményrendszer, de akár politikai intézményrendszer is meg tudjon maradni és meg tudjon erősödni.

Ma elmondhatjuk azt, hogy egységes magyar nemzetről beszélhetünk, akár a Kárpát-medencei magyarságról, akár pedig a diaszpóra magyarságáról beszélünk. Úgy gondolom, bennünket összeköt a közös múltunk, a közös őseinkre való emlékezés és a közös jövőnek is a szándéka.

A határozati javaslatát képviselő úrnak én nem láttam, nem ismerem, gondolom, sokan vagyunk így hasonlóan az Országgyűlésben. Ezt meg kell ismernünk, és utána tudunk dönteni természetesen arról, hogy tudunke hozzá csatlakozni. A gondolatot magam részéről  mint székely is  el tudom fogadni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai