Készült: 2024.03.29.09:05:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

36. ülésnap (2018.10.31.),  63-84. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 47:38


Felszólalások:   53-62   63-84   85-132      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatok benyújtására változatlanul november 5-én, hétfőn 16 óráig van lehetőség. Soron következik az egyes törvények külügyi igazgatási tárgyú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/2935. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Most megadom a szót Sztáray Péter államtitkár úrnak, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó!.

DR. SZTÁRAY PÉTER ANDRÁS külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! 2016. július 13-án fogadta el az Országgyűlés a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló törvényt, amely a Külgazdasági és Külügyminisztérium által irányított külképviseletek tekintetében 2017. augusztus 1-jén lépett hatályba. A törvény elfogadásával, így a klasszikus diplomáciai feladatok mellett a külgazdaságot, valamint a kulturális és tudománydiplomáciát magába foglaló külügyi igazgatás megteremtésével nemcsak egységesedett, hanem ki is bővült a magyar külpolitika feladata és eszköztára. A törvény önálló, a külképviseletek működésén túl a tartós külszolgálat alapvető rendelkezéseit is magába foglalja.

A jelen törvényjavaslat a tartós külszolgálatról szóló törvény koncepcionális tartalmát változatlanul hagyva a mindennapi működéssel felmerült gyakorlati tapasztalatokat kívánja kezelni, másrészt technikai pontosításokat is tartalmaz. A törvényjavaslat változtatásokat eszközöl továbbá egyes külügyi igazgatási kérdéseket is érintő egyéb kapcsolódó törvényekben is, mely módosítások a külügyi igazgatás gördülékenyebb működését, valamint a jogszabályi keretek megteremtését, illetve finomítását hivatottak szolgálni.

A konzuli védelemről szóló törvény módosítása lehetővé teszi, hogy külföldre utazó magyar állampolgárok külföldi tartózkodásának a konzuli szolgálatnak való előzetes bejelentésére csak a korszerűbb elektronikus út álljon rendelkezésre, tekintettel arra, hogy az egyébként elenyésző számú papíralapú bejelentések postán való beérkezésére késedelemmel, a vonatkozó utazást követő időpontban kerülhet sor. Így a külföldre utazó magyar állampolgár abban a téves hitben utazik, hogy a konzuli védelem biztosításának elősegítéséhez szükséges intézkedéseket megtette azzal, hogy a papíralapú adatlapot postára adta. Ugyanakkor esetleges bajba jutásakor a postai kézbesítés késedelme okán a konzuli szolgálat még nem lesz a védelem biztosításához szükséges adatok birtokában.

A bajba jutott magyar állampolgárok részére nyújtható anyagi jellegű segítséget a konzuli tisztviselő jelenleg kizárólag visszatérítendő hazatérési kölcsön formájában adhat. A hazatérési kölcsön folyósításának előfeltételei közé tartozik, hogy a kérelmező önhibáján kívül került abba a helyzetbe, hogy hazatérését önerőből, illetőleg a hozzátartozók segítségével nem képes biztosítani. A konzuli szolgálat tapasztalatai azt mutatják, hogy a bajba jutott magyar állampolgárok jelentős részének hazatérési kölcsön nem nyújtható, mivel annak jogszabályi előfeltételei nem állnak fenn, ugyanakkor számukra is indokolt lehet a tájékoztatáson, a tanácsadáson és a hazautazás megszervezéséhez nyújtott konzuli segítségen túlmenően egy kisebb összegű vissza nem térítendő anyagi segítségnyújtás, amely a hazautazásig fedezi a bajba jutott alapvető szükségleteit. Ezt a célt szolgálja a legfeljebb 20 euró értékig nyújtható anyagi támogatás.

A külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló törvény módosítása főként technikai pontosításokra irányul, mint említettem. Ezek a hatálybalépés óta eltelt egy év tapasztalatait veszik figyelembe.

A módosítás rendezi az utazó nagyköveti címmel rendelkezők státuszát, meghatározza az utazó nagykövet intézményét, és kijelöli a feladatellátás kereteit.

A javaslat eltörli az iskoláztatási költségtérítés alsó korhatárát, amelynek eredményeképpen korhatártól függetlenül óvodai nevelésben részesülő gyermek után jogosult lesz a kihelyezett az iskoláztatási költségtérítésre, amely különösen a gyermeküket egyedül nevelő kihelyezettekre nézve jelent nagy segítséget.

(12.30)

A javaslat elfogadásával a kihelyezettek egymillió forint összeget meghaladó egészségügyi ellátásainak esetében lehetővé válik, hogy a minisztérium méltányossági alapon megelőlegezze az ellátás költségeit. A módosítást az indokolja, hogy a törvény hatálybalépése óta több esetben méltányossági kérelemmel fordultak a kihelyezettek a minisztérium hivatali vezetéséhez a magas összegű orvosi számla kifizetésével kapcsolatban. A minisztérium többször is egyedileg méltányosságot gyakorolt ezekben az esetekben, de az értékhatár módosítása és a visszafizetés szabályozása törvényi szinten szükségessé vált.

Egy további érdemi módosítás, hogy a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény, valamint a honvédek jogállásáról szóló törvény szerint foglalkoztatott szakdiplomataként kihelyezésre kerülők közvetlenül a kihelyező szervhez kerülhessenek vezénylésre. A jelenleg hatályos szabályok szerint ez nem oldható meg, hanem ahhoz, hogy ezek a személyek meg tudják kezdeni a kihelyező szervnél a felkészülésüket, illetve kihelyezésre kerülhessenek, először kormányzati szolgálati jogviszonyt kell velük létesíteni, amely többletadminisztrációt keletkeztet a munkáltatónál.

A javaslat rendezi továbbá a technikai alkalmazottakkal kapcsolatos foglalkoztatási kérdéskört is. Az adminisztratív, de különösen a technikai külképviseleti munkaköri osztályba tartozó munkakörök, mint például a gépkocsivezetők vagy a szakácsok, gondnokok, jellemzően a minisztériummal munkaviszonyban álló munkavállalók által kerülnek betöltésre, akik esetében jellemzően kormányzati ügykezelői kinevezéssel kerül sor a kihelyezésre.

Azonban felmerült ezen munkavállalóknak a munkaviszonyuk jogfolytonos megtartására vonatkozó lehetőség rendezése, amely a javaslat elfogadása esetén lehetővé válik.

A módosítás továbbá kibővíti a kihelyező szerven belüli belső pályázatra jogosultak körét. Ennek eredményeképpen tartós külszolgálatra belső pályázat útján jelentkezhetnek a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alá tartozó központi hivatal foglalkoztatottjai, valamint azon gazdasági társaságok foglalkoztatottjai, amelyeknek a tulajdonosijog-gyakorlója a külgazdasági és külügyminiszter.

A javaslat rendezi továbbá az üzemi baleset, az úti baleset és a foglalkozási megbetegedés esetén járó díjazás mértékét is.

A fentieken túl a módosítás rendezi a Balassi Intézet jogutódlása eredményeként, a minisztériummal vendégoktatói ösztöndíjas jogviszonyban lévő, külföldi felsőoktatási intézményekben a magyar kultúrát terjesztő és a magyar nyelvet oktató vendégoktatókkal kapcsolatos szabályozást is. Ennek eredményeként a vendégoktatói ösztöndíjas jogviszonyban lévők is a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint az e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerinti biztosítottá válnak, valamint rájuk is kiterjesztésre kerülnek a külföldön történő gyógykezelés igénybevételére vonatkozó szabályok.

A törvényjavaslat, mint ahogy fentiekben már bemutattam, a mindennapi működésből fakadó gyakorlati és az elmúlt egy év jogalkalmazási tapasztalatait kívánja kezelni, illetve technikai pontosításokat tartalmaz mind a külszolgálati törvény, mind a külügyi igazgatással érintett törvényekben, amely módosítások azonban nem változtatnak a törvény koncepcióján és eredeti szabályozási céljain. Azonban lehetővé teszik, hogy külképviseleteink és az ott dolgozók rugalmasan alkalmazkodva, magas színvonalon képviseljék Magyarország érdekeit és értékeit.

Elnézést kérek azért, hogy ilyen technikai jellegű leírást kellett elmondanom, de maga a törvénymódosítási javaslat is erősen technikai jellegű, és ez ezzel áll összhangban. Kérem a törvényjavaslat támogatását, köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Zsigmond Barna Pál képviselő úr. Parancsoljon!

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az új külügyi törvényt az Országgyűlés 2016 tavaszán tárgyalta, majd nagyjából egy évvel később az addig eltelt időszak tapasztalatai alapján felülvizsgálta. Most újabb másfél év elteltével érdemes ismét áttekinteni, hogy a felhalmozódott tapasztalatok milyen módosításokat indokolnak.Mielőtt azonban erre sor kerülne, érdemes visszatekinteni az eddigiekre. Az új külügyi törvény célja az volt, hogy a klasszikus diplomáciai feladatok mellett a külgazdaságot is magába foglaló külügyi igazgatás számára irányadó joganyagot egységes rendszerbe foglalja. Megalkotásával jelentős, a rendszerváltásig visszanyúló adósságot törlesztettünk. A törvényjavaslat célja a külképviseleti hálózat hatékonyságának gyors reagálóképességének biztosítása, a stabil, egységes, átlátható külszolgálati rendszer megteremtése volt.

Teljesen új, a diplomáciai állomány anyagi megbecsültségét jelentősen növelő javadalmazási rendszert vezetett be, amelynek része az áttekinthető, könnyen kontrollálható és hatékony átalányköltség-térítés is. A 2017. tavaszi módosítások összesen hét törvényt érintettek, elsődleges céljuk a kihelyezettek családjai szociális biztonságának további erősítése volt.

A most előttünk fekvő módosítások is nagyrészt technikai jellegűek, ahogy ez elhangzott, ami azt bizonyítja, hogy a törvény eredeti koncepciója, belső rendszere kiállta az idők próbáját. Nem kívánom most valamennyi módosítást felsorolni, nagyrészt olyan pontosító rendelkezésekről van szó, mint például annak kimondása, hogy a kiküldött diplomaták költözési költségtérítése adómentes.

A módosítások egy része a konzuli szolgálatot érinti, például a jövőben csak elektronikus úton lesz lehetőség a magyar állampolgárok külföldi tartózkodásának bejelentésére. A külföldön bajba jutott magyar állampolgároknak a konzuli szolgálat a jövőben a konzuli kölcsönön felül, amit vissza kell fizetni, legfeljebb 20 euró értékű, vissza nem térítendő anyagi támogatást nyújthat. Azok a magyar állampolgárok azonban, akik a konzuli szolgálat figyelmeztetése ellenére utaznak veszélyes térségekbe, esetleges evakuálásuk költségeit mostantól maguk fizetik.

A törvényjavaslat ezenkívül külügyi igazgatási kérdéseket szabályoz, például az eltérő jogállású külképviseleten külszolgálatot teljesítő házastársaknak járó átalányköltség-térítés ügyét vagy azt, hogy a tartós külszolgálatra való felkészülés legalább egy, legfeljebb hat hónapig tarthat.

A jövőben az is egyértelmű lesz, hogy a kihelyezettek és hozzátartozóik az egymillió forintot meghaladó összegű orvosi számla megelőlegezésére kérhetnek kölcsönt a kiküldő intézménytől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kormány az elmúlt években példátlan ütemben bővítette a magyar külképviseleti hálózatot, helyrehozandó a nyolc év szocialista kormányzás által okozott károkat. Az új külügyi törvény olyan problémákat orvosolt, mint például a diplomaták anyagi megbecsülése. A külképviseleteken a személyi juttatásokra fordított összeg közel a duplájára nőtt.

Mind az eredeti törvény, mind annak tavaly tavaszi módosításai az Országgyűlés nagy többségének támogatását élvezték. Kérem, támogassák ezúttal is a javaslatot. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Brenner Koloman képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk lévő, egyes törvények külügyi igazgatási tárgyú módosításáról szóló törvényjavaslat lényegében olyan, a gyakorlatból eredő problémákat próbál megoldani, amelyeket egyébként korábban a viták során már jeleztünk, hogy ezek problémát fognak okozni. Itt, ahogy az előttem szóló Zsigmond Barna tisztelt fideszes képviselőtársam is jelezte, egy nagyon fontos lépés volt az, amikor egy egységes törvényben sikerült aztán a külképviseletekről és a tartós külszolgálatokról szóló törvényt elfogadni, amit aztán 2016. június 23-án hirdettek ki a Magyar Közlönyben.Erre a törvényre valóban nagyon nagy szükség volt, hiszen korábban ezt a területet több különálló törvény és rendelet szabályozta. Ugyanakkor ennek a törvénynek az előkészítése során azért meglehetős kapkodást és az egyeztetések hiányát is észleltük, ezt meg kell jegyezzem. Ez azért látszódott abban a tényben is, hogy a törvény egyes rendelkezései még hatályba sem léptek, és máris módosítani kellett rajtuk. Tehát itt azért azt a fajta kommunikációját ennek a törvénynek, hogy ez egy sikertörténet, ebből a szempontból szerintem némi önkritikával kellene illetni. De nagyon helyes, hogy reagálunk rá, és ez a törvényjavaslat is ezeket a gyakorlati életből vett hibákat reményeink szerint orvosolni fogja, ezért a Jobbik-frakció nevében természetesen támogatásunkról biztosítjuk.

(12.40)

Egy olyan részletre én is rá szeretnék térni, ami az államtitkár úr bevezetésében, illetve az előttem szóló képviselőtársam expozéjában is szerepelt, mégpedig arra, hogy a hazatérési kölcsön nagyon sokszor  a konzuli szolgálatok tapasztalata alapján  a bajba jutott magyar állampolgárok egy jelentős részének nem nyújtható, mivel nem állnak fenn a jogszabályi előfeltételei ennek a kölcsönnek a folyósításához. Ez a 20 euró értékig nyújtható anyagi támogatás egy olyan új elem, amely rendkívül helyes cél megítélésünk szerint. Egy kérdésfelvetéssel élnék államtitkár úr felé, hogy ez a 20 euró a különböző országokban nagyon különböző értéket jelent. Ebben az esetben  anélkül, hogy a Külügyminisztérium költségvetését különösen terhelnénk  én azért megfontolás tárgyává tennék egy olyat, ahol legalábbis, mondjuk, országsávokat határozunk meg ez ügyben, hiszen egy olyan országban, mint mondjuk, Románia, a 20 euró teljesen más értéket képvisel, mint Franciaországban.

Azt gondolom, ez ügyben lehet, hogy érdemes volna ezt az értéket valamilyen formában a valós tényekhez igazítani, illetve egy olyan felvetésem is lehetne, illetve szeretném megkérdezni államtitkár urat, hogy ez az anyagi támogatás, ha jól értelmezem, nem a hazatérési kölcsön helyébe lépne, hanem egy olyan kiegészítő juttatás, amelyet akkor is megkap a bajba jutott magyar állampolgár, ha amúgy nem felel meg a hazatérési kölcsön jogszabályi feltételeinek.

Köszönettel, ilyen megjegyzésekkel a Jobbik-frakció nevében támogatásunkról biztosítjuk az előterjesztést. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Juhász Hajnalka képviselő asszony. Képviselő asszony, öné a szó. Parancsoljon!

JUHÁSZ HAJNALKA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr és képviselőtársam is kiemelték azokat a jogszabályi és technikai módosításokat, amelyek a legfontosabbak. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy 2017-ben lépett hatályba a törvény, és ez az egy év lehetőséget adott arra, hogy a jogalkalmazás gyakorlati tapasztalataiból kiindulva tegyük meg ezeket a módosításokat. Ami szintén kiemelendő, hogy a koncepcionális tartalmát a 2016. évi LXXIII. törvénynek ezek a módosítások nem érintik.Amit az egyik legfontosabbnak tartok kiemelni a módosításból, az az, hogy a konzuli szolgálat eddigi tapasztalataiból kiindulva jogszabályban szükséges megjeleníteni a konzuli szolgálat által válsághelyzetben kimenekített magyar állampolgárok anyagi felelősségét az evakuálás költségeiért. A konzuli szolgálat a kormányzati portálon nyilvánosan elérhető, rendszeres és megalapozott tájékoztatást ad az egyes országok, térségek biztonsági besorolásáról. Ennek következményeként a kockázatosnak ítélt, utazásra nem javasolt kategóriába tartozó térségekben a figyelmeztetés ellenére kint tartózkodó magyar állampolgárok és közvetlen hozzátartozóik konzuli szolgálat általi evakuálásának költségeit jelenleg a magyar állam finanszírozza.

A magyar állampolgárok részére nyújtott konzuli tájékoztatás ellenére veszélyes térségekbe utazó vagy ott tartózkodó bajba jutott honfitársainkat a konzuli szolgálat a rendelkezésre álló összes eszközzel továbbra is segíteni kívánja, és a válsághelyzet esetén minden szükséges intézkedést megtesz a konzuli érdekvédelem biztosítása érdekében. Ugyanakkor a kimenekítés személyre szabott költségeit indokolt a nem kellő gondosságot mutató magyar állampolgárokra terhelni. Ennek a módosításnak az az alapvető célja, hogy az állampolgári felelősségvállalás fokozása megvalósuljon, és ezt elősegítsük.

Amit szintén fontosnak tartanék kiemelni, hogy a módosítás bevezeti a belföldi felkészülési állomány intézményét. A belföldi felkészülési állomány lehetőséget teremt a többéves külszolgálatról hazatérő kihelyezettek részére a központi szervezeti egységekbe történő hatékony és zökkenőmentes visszaintegrálódására. Ez rendkívül fontos. A rendelkezés továbbá meghatározza a korábbi kihelyezettek státuszát és díjazását is egyben.

Ami szintén kiemelendő, hogy a külszolgálatról szóló 2016-os törvény hatálybalépése óta több esetben méltányossági kérelemmel fordultak a kihelyezettek a Külgazdasági és Külügyminisztérium hivatali vezetéséhez magas összegű orvosi számla kifizetésével kapcsolatban. A minisztérium többször is egyidejűleg méltányosságot gyakorolt ezekben az esetekben, de az értékhatár módosítása és a visszafizetés szabályozása törvényi szinten szükségessé vált.

Ezeknek a módosítások az alapvető célja a külképviseletek és a tartós külszolgálat működési hatékonyságának további erősítése, építése és ennek a jogalkalmazásban megszerzett tapasztalataiból való kiegészítése, ezért kérném ennek a támogatását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Molnár Gyula képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egy csodálatos szakmának egy nagyon fontos törvényi szabályozásáról beszélünk. Ha úgy belegondolunk a saját életünkbe, akkor nagyon kevés olyan hivatás vagy olyan hely van, ahol azt látjuk, azt gondoljuk a történelemtudásunk szerint, hogy valaki úgy dönt, hogy pedagógus lesz, úgy dönt, hogy űrkutató lesz, úgy dönt, hogy diplomata lesz, és ez egy életpálya. Ez egy olyan dolog, hogy az emberek tudatosan készülnek erre. Pontosan tudjuk a történelemből, hogy ha valaki ezt jól csinálta, akkor nem egyszerűen csak egy közszolga volt, akinek szabályozták az életét különböző törvények, hanem tényleg egy hivatás volt, és tényleg néhány diplomata, néhány komoly nagykövet történelmet tudott írni úgy, hogy egyébként nem vett részt direkt módon a politikának abban a szegmensében, amiben adott esetben mi itt parlamenti képviselők, a Külügyi bizottság tagjai vagy a minisztérium dolgozói részt veszünk.Ez valóban egy hivatás, és ebből a szempontból egy picit csodálkozva hallgatom az előttem szólókat, hallgatom államtitkár urat is, aki nyilván ennek az egyik leglátványosabb szereplője, hiszen ennek a csúcsát végezte el, a Bécsi Diplomata Akadémiát. Ahogy a világban, nagyon kevés hely van Európában ennél följebb, ahol lehet ezen a pályán tanulni. Senki nem veti fel azt az egyszerű kérdést, hogy 2016. június 13-án elfogadnak egy törvényt erről az igazgatásról, ami 2017 augusztusában lép hatályba, és eközben kétszer hozzányúlnak ehhez a törvényhez. Tehát a hatálybalépés előtt kétszer módosítják ennek a törvénynek különböző passzusait, majd most, egyébként 2018. október végén azt mondják, hogy micsoda siker ez, hogy újra tudunk ehhez a dologhoz hozzányúlni. Én meg azt mondom, hogy szerintem ez így nem jó. Ez egy olyan szakma, ahol nem a tempó a siker. Ez nem a Forma-1. Ennek szabályai vannak. Ezt nem lehet azzal a technikával csinálni, amit önök egyébként bizonyos helyeken Magyarországon megcsinálnak. Ennek vannak hagyományai, vannak szokásai. Itt olyan emberek vannak, akik lehet, hogy kulturális értelemben nem támogatják önöket, de más értelemben meg ők egy rendkívül komoly tekintélyek abban a térségben. Nem lehet ezzel a dologgal ilyen módon kapkodni!

Azt szeretném mondani, hogy tényleg igaz ebben a külügyi igazgatásban, hogy érdemesebb apróbb, megalapozottabb lépéseket tenni. Tényleg higgyék el, hogy önök után is lesz diplomácia a világban, önök után is lesznek diplomaták. A világ nem úgy van, hogy most már mindig így lesz, hogy önök lesznek. Ez nem így van. Mi úgy gondoljuk, hogy gyorsabban vége lesz, önök úgy gondolják, hogy lassabban lesz ennek vége, de mindennek egyszer vége van, ugye tudják, és akkor is kell ezt a területet olyan módon szabályozni, hogy valami ki tudjon ebből kerülni, és ne kelljen már szerencsétlen embereknek ilyen módon bemenni a politika alá. Még egyszer mondom, diplomatákról beszélünk. Higgyék azt el, hogy ezek az emberek készek önöket szolgálni, teszik a dolgukat a maguk szakmai tudása szerint. Nem kell ebből a szempontból különböző adminisztratív módon őket vegzálni.

Hat törvény módosításáról beszélünk. Szerintem ebből négyet vegyünk is külön. Ami a konzuli részt illeti, azzal egyetértünk. Tehát négyet különvettünk, azzal nem foglalkozom, az szja-val, a társadalombiztosítással és a költségvetéssel. A konzuli részben egyetértünk, bár magam is ezt a 20 eurós dolgot megjegyeztem magamnak, és még egyet megjegyeznék. Nem tudom, államtitkár úr, azt ki fogja mérlegelni, ha valaki nem körültekintő módon viselkedik egy válsághelyzetben. Nem körültekintő mód az, hogy eleve odamegy, mert mi a túrónak megy oda, ha válsághelyzet van, de lehet, hogy valamilyen formában másképp minősítjük, ha nem körültekintő módon viselkedik valaki.

(12.50)

Tehát ebben látok bizonyosfajta szubjektív elemet, de még egyszer mondom, valószínűleg nem ezen fog múlni a világ sorsa. Ennél viszont egy picit izgalmasabb számomra és számunkra, ami a külügyi igazgatás passzusait érintő szabályozásokat illeti.

Azt a költői kérdést felteszem, hogy miért is kell a belső pályázók körét bővíteni  eddig is a külügyminiszter bármikor megtehette, ha valami kiváló embert talált a saját portfóliójában. Nem látom különösebben azt az okot, hacsak nem valakiről szól, hogy valakit most be kell ebbe a dologba vonni, tehát nem értem azt, hogy miért kell a belső pályázók körét ilyen formában átértékelni, átminősíteni. Nem teljesen világos számomra, számunkra az, hogy ha valaki a felkészülési szakaszban a devizailletmény ilyen százalékos pénzét kapja, nem látok ebben sem különösebb tragédiát és problémát, de nem pontosan értem és nem világos, hogy miért kellett most ebben a helyzetben ezt bevezetni.

Viszont én nagyon-nagyon másképp látom, mint az előttem hozzászóló KDNP-s képviselő asszony, ami a rendelkezési állomány…  a pontos szót kerestem, de most hirtelen nem találom. Én ezt inkább úgy tekintem ebben az esetben, hogy a puha kirúgás első lépését teremti meg ezzel egy olyan kiemelt köztisztviselő számára a kormány, akivel nem tud mit kezdeni, ha visszajön. Tehát ha figyelmesen megnézi és elolvassa ezt a passzust, ez nekem arról szól, hogy kötelezően fel kell neki ajánlani, de nem feltétlenül a tárcánál, nem feltétlenül ugyanabban a munkakörben, a beosztásának és a végzettségének megfelelő munkát, és ha ő ezt nem fogadja el, akkor öt napon belül el lehet tőle köszönni. Tehát miközben én értem vagy érteni vélem az önök érvelését, hogy ez egy milyen kiváló dolog, valójában én ezt úgy látom, hogy néhány olyan kiemelt diplomata esetében, akit nem tudnak továbbcipelni vagy továbbvinni magukkal, azoknak valamilyen formában a tovább-billentéséről szól sokkal inkább ez a javaslat.

Örülünk annak, és szeretnénk magunk is, mint a jobbikos képviselő is mondta, hogy sokat tettünk az elmúlt másfél esztendőben, hogy ne fogadják el azt a két törvénymódosítást, az egyik ilyen a gyermekekkel kapcsolatos támogatási dolog, örülünk annak, hogy rájöttek, ugyan nyilván nem ezen a néven, mert az nem lenne fideszes dolog, hogy elismerjék, hogy rossz volt kivenni a dolgot, más logikán, más néven, de akkor végül is most a gyermektámogatási rendszer benne van. Viszont egyet mondjanak már meg nekem: kiről szól ez a része ennek a törvényjavaslatnak? Megpróbálom felolvasni: „Az óvodai nevelésben részesülő, az alap- és középfokú tanulmányait folytató, huszonegyedik életévét be nem töltött gyermek után iskoláztatási költségtérítés illeti meg, ide értve azt az esetet is, ha a gyermek Magyarországon folytatja tanulmányait, de életvitelszerűen Magyarországgal szomszédos országban lévő állomáshelyen tartózkodik.” Nem hiszem, hogy túl sok lehetőség van ezzel kapcsolatban, tehát valószínűleg valakiről szól ez a passzus. Ha esetleg valaki tudja itt a teremben, hogy kire szabták a törvénynek ezt a rendelkezését, akkor én örömmel veszem; ezzel sincs különösebb bajom, csak nem életszerű, ha belegondolnak, tehát nyilván nem a canberrai követségen dolgozó (Derültség az ellenzék soraiban.) munkatárs gyermekéről van szó, aki esténként hazaugrik Canberrába, és egyébként pedig magyarországi… Nyilvánvalóan ez Bécs, Pozsony, valamilyen formában Ljubljana környékéről lehet, el tudom képzelni, csak még egyszer mondom, nem értem pontosan, és picit menjenek vissza oda, amit az elején próbáltam önökkel érzékeltetni, hogy mégiscsak azért egy nagyobb ívű szabályozásról van szó, a diplomaták szabályozásáról, hogy kell-e ilyen típusú aktuálpolitikai vagy egy emberre szabott szabályozást beletenni.

Summa summarum, nagyon fogjuk figyelni a vitában elhangzott érveket, nagyon fogjuk figyelni a módosításokat, és nyilván aszerint alakítjuk ki a végső álláspontunkat, de hadd mondjam el önöknek, hogy tényleg ez a terület vagy ez a szakma kiált azért, hogy egy életpályamodellt alakítsanak ki. Tehát tényleg legyen az, hogy valaki belép az egyetemen ebbe a szakmába, több nyelvet tanul, megtanulja a diplomácia történelmi, egyéb hátterét, és az élete végéig tudja azt tervezni, függetlenül attól, hogy egyébként fölötte a kormányok hogyan jönnek-mennek, függetlenül attól, hogy egyébként mit gondolunk különböző amerikai milliárdosról vagy egyéb ügyekről a politikában, ők ugyanazt csinálják, mert ez a dolguk, és tették ezt adott esetben például a régi rendszerben, és tették az elmúlt időszakban három különböző színű kormány alatt. Ha egy ilyen szabályozást meg lehetne tenni, higgyék el, az sokkal többet ér, mint az, hogy egyébként hozzáigazítjuk valamelyik diplomata gyerekéhez adott esetben azt a szabályozást, amit elfogadunk.

A végső álláspontunk kialakításáról pedig majd később fogunk szólni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Ungár Péter képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Én az államtitkár úrhoz egy kérdéssel szeretném kezdeni: van arra valamilyen körülbelüli számítás, vagy meg tudja mondani, hogy mekkora spórolást jelentene, tehát mekkora összeget jelentene az, hogy azokkal, akik ilyen áldozathibáztató módon veszélyes országban vannak, kifizettetjük azt, ha haza kell szállítani? Ez konkrétan mekkora összeget jelent? Ha el tudná mondani nekünk a gyengébbek kedvéért, hogy ez a külügyi költségvetésnek mekkora része százalékos arányban, az jó lenne, mert szerintem mutatná azt, hogy elképzelhető, hogy itt egy olyan dolgon spórol a kormány, aminek igazából nincs nagy anyagi jelentősége, és sokkal inkább a lakás-takarékpénztárnál is fölvetett öngondoskodás-jellegű érvelésből fakad, nem pedig abból, hogy azt gondolják, hogy spórolni kell az állampolgárok által befizetett adóval a külügyben. Én azt gondolom, hogy sok ilyen eset nem fordulhatott elő, kétlem, hogy ez egy gyakran előforduló dolog, és azt gondolom, hogy azért a magyar államnak az elsődleges feladata az, hogy a magyar állampolgárokat megvédje akkor is, ha mondjuk, felelőtlen módon egy veszélyes területre mentek. Ez az első, amit szeretnék kérdezni, és remélem, az államtitkár úr tud válaszolni, mert ez nagyban fogja befolyásolni a mi frakciónk szavazási magatartását a törvényről. A másik egy eddig kevésbé fölvetett pontja volt a törvénynek. Van az utazó nagykövetnek a pontos feladata, és az, hogy egy utazó nagykövet mit tehet, hogy tehet. Ez pontosításra került ebben a törvényben, ami alapvetően egy jó dolog, mert mindig jó, ha pontosabban tudjuk, hogy mit jelent, és egy kicsit egy ilyen mindent jelentő történet volt eddig. Ha megengedi, elnök úr, nem tudom, hogy ez a tárgyra tartozásnak mennyire felel meg, de egy kisebb adomát elmondanék: a legutolsó utazó nagykövet, akiről sokat hallhattunk, az a Heltai Péter volt, aki a Hungary Helps programot vezette, akinek a leváltása előtti utolsó diplomáciai aktusa az volt, itt az előbb elhangzott az előző napirendi pontban a déli nyitás fontossága, hogy elment Afrikába, majd egy Twitter-posztban kiírta, hogy most mentem vissza pár évszázadot, tehát ő például egy utazó nagykövet volt. Hogy ő pontosan mit csinált, miért, és pontosan miért került leváltásra, ez sem derült ki. Úgyhogy azt szeretném, ha ezt kicsit jobban pontosítanák, hogy minek van az utazó nagykövet, mit csinál, miért felel, milyen jellegű díjazásban részesül, hány lehet, mennyi lehet, mert ezek azért olyan költségek, aminek szerintem sok esetben több lehet a költségvonzata, mint annak, hogy iksz darab magyar állampolgár veszélyes helyekre megy, és utána ezt ki kell fizettetni.

Amúgy összességében az egészről azt szeretném mondani ezekkel a pályáztatásokkal és a nagyköveti rangok kiosztásának külön módjaival kapcsolatban, hogy azt gondolom, a nagyköveti pozíció azért is nagyon fontos, mert nemcsak a kormányt, hanem az országot képviselik külföldön. Én örülnék, és ez is egy tágabbra vezető dolog, ha a nagykövetek, illetve különböző nagykövetségi beosztottak nem azzal töltenék az idejüket, hogy olvasói leveleket írnak a magyar kormány politikáját bíráló külföldi lapokba; biztos vagyok benne, hogy más dolguk is lehetne, például a Külügyminisztérium által olyan nagyon fontosnak tartott külgazdaság fejlesztése is biztosan ilyen, vagy egyéb módon a magyar nemzet érdekképviselete. Tehát azt gondolom, hogy nagyon fontos arról beszélni, hogy hogyan választjuk ki a nagyköveteket, de arról is fontos beszélni, ahogy Molnár Gyula képviselőtársam bölcsen mondta, hogy mit csinálnak a nagykövetek majd akkor is, amikor már nem önök lesznek kormányon.

Én ennyit akartam nagyjából elmondani. Az előttem lévő ellenzéki képviselők által felvetett problematikákat nem fogom megismételni, és az államtitkár úr válaszától, illetve a beérkezett módosítóktól fog függni az, hogy a Lehet Más a Politika hogyan szavaz a törvényről. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megkérdezem a képviselőtársaimat, hogy akár kétperces, akár rendes felszólalásra valaki akar-e jelentkezni. (Jelzésre:) Igen. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Nacsa Lőrinc, a KDNP-ből. Parancsoljon, képviselő úr!

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem akartam eredetileg hozzászólni ehhez a vitához, de Molnár Gyula és Ungár Péter képviselőtársaim felszólalása arra indított, hogy mindenképpen gombot nyomjak. Molnár Gyula azt mondta, hogy mindennek lesz egyszer vége, és akkor is lesz diplomácia, amikor mi már nem leszünk itt.

Képviselő úr, amikor önök befejezték, akkor majdnem nem volt már diplomácia, mert önök nagykövetségeket, főkonzulátusokat zártak be, építettek le és üresítettek ki, úgyhogy akkor tényleg majdnem nem volt diplomácia, és 2010-ben tényleg elég rossz állapotban tudtuk átvenni.

(13.00)

Azt gondolom, hogy az elmúlt nyolc évben ebből a szempontból is nagy sikereket könyvelhetünk el a külügyi területen, hiszen rengeteg újranyitás, rengeteg új partnerség született ebből fakadóan.

Az, hogy a törvényt egyébként módosítjuk, egyszer önök azt kifogásolják, hogy nincs bennünk önreflexiós képesség, nem szeretnénk semmit kijavítani, nem élünk azzal a lehetőséggel, hogy ha beismerjük, hogy valami nem pont úgy van, hanem egy kicsit másképp kellene lennie, akkor mi azt sose javítjuk ki, mert ragaszkodunk a saját igazunkhoz. Hát, most kijavítjuk, amit az élet máshogy hozott, amiben láttuk, hogy egyébként hogyan működhetnének még jobban. Ön most azt kritizálja, hogy kijavítjuk azt, ami egyébként pontosításra vagy javításra szorul.

Ungár Péternek pedig csak azt szeretném jelezni, hogy következmények is vannak, és nemcsak jogai vannak az állampolgároknak, hanem kötelességeik is. Szó sincs arról, hogy Magyarország nem védené meg az ilyen helyzetbe került állampolgárait. Magyarország megvédi az ilyen helyzetbe került állampolgárait, csak utána, hogyha saját kimutatható felelőssége van ebben annak az állampolgárnak, akkor kifizettetik vele ezt a díjat. Itt nem arról van szó, hogy nem védi meg. Megvédi, minden szolgáltatás, minden konzuli védelem és minden egyéb rendelkezésre áll, csak utána ennek van egy olyan díja, hogyha itt valamiféle felelősség egyébként kimutatható. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces felszólalásra Zsigmond Barna Pál képviselő úr következik (Ungár Péter: Most már lehet, most már igen!) a Fideszből. Parancsoljon!

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is reagálnék röviden Molnár képviselő úr felvetéseire. Itt nem személyre szabott megoldások vannak, hanem élethelyzeteket szabályoz a jogszabály, és eddig is a jogszabály és ez a módosítás is a külügyi dolgozók többségének támogató véleményével találkozik és általában az állampolgárok többségének támogató véleményével. Lehet, hogy az MSZP-nek nem tetszik ez a módosítás, de attól még a külügyesek többségének és az állampolgárok többségének igen. Számunkra ez a mérvadó, nem az, hogy az MSZP-nek esetleg valami nem tetszik, és cikizi  ha úgy tetszik  szokás szerint ezt a jogszabályt.LMP-s képviselőtársamnak pedig azt mondanám, hogy én büszke vagyok arra, hogy a diplomaták veszik a fáradságot és levelet írnak önmagukat mértékadónak tekintő nagy nyugati médiumoknak, mert ha Magyarországot valaki jogtalanul támadja, akkor bizony helye van annak, hogy elmondjuk a saját igazunkat, és a nagyköveteink, diplomatáink ezt teszik, elmondják a magyar álláspontot; ha erre éppen olvasói levél formájában van lehetőség, akkor ezt teszik. Úgyhogy én büszke vagyok arra, hogy végre olyan diplomatáink vannak, és büszke vagyok arra, hogy a nyolc év szocialista kormányzás ellenére ott tartunk ma, hogy végre a diplomatáink olyan anyagi juttatásokban részesülnek, amire büszkék lehetnek, és felveszik a versenyt a szomszédos országokkal, sőt megelőzik a szomszédos országokat. Itt a médiában azt a hazugságot olvashattuk most az elmúlt napokban, hogy a román életszínvonal megelőzi a magyart. Végre a diplomatáink fizetése ott tart vagy előbbre tart, mint a környező országok diplomatáinak a fizetése, és nem az történik, mint ezelőtt 8-10 évvel, amikor bizony, ez jelentős mértékben elmaradt, és szégyellték is magukat nagyon sokan, hogy ilyen csapnivalóak a juttatások.

Ezt rendezte a kormány, ezt rendezte ez a külügyi törvény, és én azt remélem, hogy a továbbiakban is, ha olyan élethelyzetek merülnek fel, amit szabályozni kell, akkor azt szabályozni kell, és reagálni kell a diplomaták, a külügyi szolgálatot teljesítők felvetéseire. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ungár Péter képviselő úr következik, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen. Én tudom, hogy nem instruálhatom a jegyzőkönyvvezetőt, de valahogy piros betűvel, ha tudnánk azt itt jelezni, hogy akkor a Fidesz-KDNP követett már el hibát ebben a teremben, ez kimondásra került a kormánypárti padsorokból Nacsa Lőrinc által. (Nacsa Lőrinc: Sokszor kimondtam már!) Szerintem azért ez egy olyan ünnep, aminek az évfordulóját már a Google-naptárba be is írom, és évente fogom erre magam emlékeztetni.Továbbá azt szeretném mondani, tényleg kíváncsi vagyok, hogy államtitkár úr meg tudja-e pontosan mondani, hogy mennyi pénzbe kerül az, hogy miután valakit egy veszélyes helyzetből kimenekítettünk, utána még végrehajtatjuk vele azt, hogy fizesse ki, amibe ez került, ami az állam alapvető feladata. Ne ezen spóroljunk szerintem, és ha már ezen spórolunk, akkor jó lenne pontosan tudni, hogy mennyit spórolunk.

Még Zsigmond Barna Pál képviselőtársamnak azt szeretném mondani, hogy sokszor nem Magyarországot támadják, hanem a magyar kormányt támadják. Van olyan, amikor például valaki nem ért egyet a kormány politikájával, de nagyon szereti Magyarországot. Volt ilyen korábban a Gyurcsány-kormánynál is, amikor mondjuk, a Fidesz kiment Brüsszelbe, és azt mondta, hogy a demokrácia állapota miatt, vagy amiatt, ami 2006-ban a zavargásokban történt, helyesen elmondta a Fidesz, hogy ezért európai szinten fel kellett volna lépni. A rendőrterror, hogy a régi szavakat használjam  remélem, így megfelel , amikor az ellen felháborodtak, hogy Brüsszel miért nem szól bele, az egy nagyon helyes álláspont volt. Ugyanez a helyes álláspont van akkor, amikor például az OBH-val a bírói jogköröket csökkentik, és valaki azt gondolja, hogy ezért az Európai Uniónak fel kell lépnie.

Tehát van, aki Magyarországot támadja, de nagyon sokan nem Magyarországot támadják, hanem a magyar kormányt, és lehet attól még valaki mértékadó újságíró, mert nem ért egyet Orbán Viktorral. Előfordul, van ilyen a világon, és nem az a magyar nagykövetség dolga, hogy aki Orbán Viktortól eltérő politikai álláspontot képvisel egy nemzetközi lapban, akkor utána olvasói levelet írjon arról, hogy ez felháborító és megengedhetetlen.

Igenis, nagyon mértéktartó módon is lehet nem egyetérteni Orbán Viktorral. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces felszólalásra Molnár Gyula képviselő úr következik, az MSZP-ből. Parancsoljon, képviselő úr!

MOLNÁR GYULA (MSZP): Szép jó napot kívánok! Ki a fene gondolta volna, hogy ez lesz ma itt az egyik legnagyobb vita (Derültség.), a külügyi igazgatás.A 70-es években Csou En-laj, aki akkoriban a Kínai Kommunista Párt egyik főideológusa volt (Derültség.)  nyilván nem ismerik, de majd fognak róla még hallani (Nacsa Lőrinc: Önök személyesen is!) , tehát Csou En-laj Párizsban járt, és megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye a nagy francia forradalomról. És akkor Csou En-laj  mert a kínaiak egyébként bölcs emberek; a keleti nyitást többet kellene olvasgatniuk önöknek, ha már a déli nyitáson túl vagyunk , tehát Csou En-laj akkor azt mondta, hogy túlságosan közel vagyunk még ahhoz, hogy objektív véleményt mondjunk az eseményekről.

Szóval, azt szeretném önöknek mondani, hogy egy picit nagyobb mértéktartást szeretnék önöktől kérni, amikor a magyar diplomácia, mondjuk, elmúlt 29 esztendejét próbálják meg átfogó módon értékelni. Tudják, az a probléma, hogy majd egyszer lesz itt valaki, önök már nem lesznek itt vélhetően, mert az élet ezt a gárdát ki fogja sodorni a politikából, amikor majd nagyon-nagyon csúnya szavakat is lehet arról mondani, amikor nagyon-nagyon leegyszerűsítjük a világot.

Vagyunk a teremben egypáran, akik ilyen mérnökemberek vagyunk, akikben van valamifajta szabályrendszer. Tehát egy fogaskerék, ha nem akkora, akkor az az áttétel nem megy. A politikába belefér az, hogy tízből egyébként nyolc dolog olyan, mint ha az lenne, hogy igaz lenne, de kettő nem, és ha önöknek az emberek elhiszik, akkor ezt készséggel elfogadom, a politikában ez működik. Egyébként pedig az életben normálisan nem működik. És arról próbáltunk mi itt beszélni, egyébként nagy tisztelettel és nem vádaskodva szerintem, hogy a diplomácia olyan lehetne, hogy ki kellene venni ebből a mindennapi vitából, és hagyni a diplomatákat egy megfelelő életpályamodellben normálisan tenni a dolgukat és dolgozni.

Egy zárógondolat: nem a román életszínvonalról beszéltek, hanem hogy a román bérek bizonyos szakmákban lehagyják a magyar béreket, ez pedig sajnos tény. Köszönöm. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Csak egy pontosítást szeretnék tenni a felszólalással kapcsolatban. Csou En-laj a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és időszakonként külügyminisztere volt, és nem volt ideológus. (Derültség.) De hát minden miniszterelnök a maga módján ideológus is. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, kíván-e még valaki a vitában felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom.

Megkérdezem az előterjesztő képviseletében Sztáray Péter államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Sztáray Péter András: Igen.) Kíván. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. SZTÁRAY PÉTER ANDRÁS külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm szépen. Köszönöm szépen a diplomáciai pályával kapcsolatos pozitív megjegyzéseket. Én magam 25 éve vagyok ezen a pályán, és ezért azt gondolom, hogy van némi tapasztalatom abban, hogy mennyire fontos, hogy a kormány tudta rendezni a külképviseletekkel és a tartós külszolgálatokkal kapcsolatos kérdéseket ebben a törvényben.Igazából nem mondhatjuk, hogy egy kapkodásról van szó, hiszen majdnem harmincéves hátralék ledolgozása történt ezzel a két évvel ezelőtti törvényjavaslattal. Azt is látni kell, hogy ez egy nagyon speciális törvény, mert egy rendkívül bonyolult és rendkívül komplex viszonyrendszert rendez, amit ráadásul globálisan az egész világon alkalmazni kell.

Tehát ilyen értelemben olyan irányokat kell rendezni, amelyek a legtöbb országban eltérőek, kezdve a társadalombiztosítástól az iskoláztatásig, ezért nem véletlen az, hogy bizonyos módosítások és hozzáigazítások az első két év tapasztalatai alapján valóban szükségessé váltak.

A konkrét ügyekkel kapcsolatban csak egy-két megjegyzést tennék. Egyrészt az utazó nagykövet intézménye szerintem egy nagyon fontos, rugalmas diplomáciai intézmény, ezzel a jövőben is élni fog a kormány, illetve a külgazdasági és külügyminiszter. Egyes speciális célfeladatokra rendelve a nagykövetek budapesti székhellyel, a globális irányokat is tekintetbe véve részt tudnak venni bizonyos célok előremozdításában.

A másik az, hogy a körültekintő vagy nem körültekintő magatartást hogyan értékeljük. Itt nyilván arról van szó, hogy válságövezetekbe utazni nem feltétlenül egy szükséges dolog. Vannak kivételek egyébként, például a humanitárius célból utazók kivételnek számítanak, és ez természetes is.

(13.10)

De az megítélés kérdése és ez az egyéni felelősség irányába való elmozdulást jelenti, hogy valóban, ha valaki nem körültekintően utazik egy ilyen válságövezetbe, akkor azért elvárható, hogy saját magáért felelősséget vállaljon.

Ugyanígy az, hogy a környező országok és az oktatás, az iskoláztatás a gyerekek esetében hogy történik; azt gondolom, természetes, hogy a Kárpát-medencén belül, ahol kicsik a távolságok, nagyobb rugalmasságot biztosítsunk a szülőknek, illetve a tanulóknak és hallgatóknak abban a tekintetben, hogy hol végzik a tanulmányaikat. Ez egy reagálás a valós élethelyzetekre.

A 20 eurós ügy: valóban nem túl nagy összeg, és országonként eltérő a felhasználhatóságának a mértéke is. Azt gondolom, hogy érdemes megnézni, hogy milyen feltételekkel vehető igénybe, de abban az esetben, ha nem állnak fenn a hazatérési kölcsön nyújtásának feltételei, mindenképpen igénybe vehetőek, és sok országban 20 euró is valós segítséget jelent az érintetteknek.

A többi kérdésre később visszatérünk majd a bizottsági vitában is. Köszönöm szépen a megjegyzéseket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   53-62   63-84   85-132      Ülésnap adatai