Készült: 2020.01.28.15:03:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

17. ülésnap (2018.07.03.), 312. felszólalás
Felszólaló Mátrai Márta (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:38


Felszólalások:  Előző  312  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én ott kezdeném a felszólalásomat, hogy először a gyülekezési joghoz fűznék néhány gondolatot, miután a magyar kormány benyújtotta a T/707. számú törvényjavaslatát. Azért egy rövid gondolatsort teszek csak ehhez a törvényjavaslathoz, hiszen a Fidesz vezérszónoka, Czunyiné dr. Bertalan Judit részletesen kifejtette az álláspontunkat. De egy gondolatot mégis hozzá kell fűznöm, teljes mértékben szinkronban államtitkár úr által elmondottakkal, pontosan azért, mivel a törvényjavaslat általános indokolása egy teljes iránymutatást ad képviselőtársaimnak az ellenzéki oldalon akkor, amikor egyrészt megkérdőjelezik azt, hogy miért került a törvényhozó asztalára jelenleg ez a törvényjavaslat.

Nem fogom hosszasan idézni, de azért ki kell emelnem azt, hogy egy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn, mondta ki az Alkotmánybíróság a 13/2016-os határozatában, majd felhívta a jogalkotót arra, hogy ezt az ellentétet, ezt a mulasztást igenis szüntesse meg, éppen ezért, mivel a törvényalkotó nem szabályozta a gyülekezések békés jellegét megfelelően biztosító garanciális szabályokat.

Én csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a jogalkotó feladatát meghatározta az Alkotmánybíróság, és határidőt is szabott, és ez a határidő bizony 2016. december 31-én lejárt, és most már 2018-at írunk. Eleget téve annak, hogy az Alkotmánybíróság döntésében foglaltaknak megfeleljünk, ezért most a gyülekezési jogról szóló törvény tárgyalása is napirenden van.

Ezek után áttérnék a magánélet védelméről szóló törvényjavaslatra. Magyarország Alaptörvényének VI. cikk (1) bekezdése kimondja: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.” A magyar kormány benyújtotta a T/706-os törvényjavaslatát a magánélet védelméről, amely álláspontom szerint egy nagyon régóta fennálló hiányt pótol.

Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat  a zárórendelkezésekkel együtt 4 fejezetében és 16 paragrafusában  megfogalmazott rendelkezései minden felelősen gondolkodó ember számára természetesek és magától értetődőek. Mint ahogy természetes az Alaptörvény Nemzeti hitvallás fejezetében szereplő azon kinyilatkoztatás is, hogy „az emberi lét alapja az emberi méltóság”.

Az előttünk levő törvényjavaslat az Alaptörvény iránymutatásának megfelelően szabályozza, védi, óvja és a feltétlen tiszteletben tartás parancsával bástyázza körül az emberi méltóságot. Teszi ezt annál is inkább, mivel napjainkban sajnálatos módon eluralkodott az emberekben az a vágy, hogy szeretnek kutakodni és belelátni mások magánéletébe, családi életébe, otthonába, és a kifürkészett félinformációkat, álhíreket kéretlenül tárják a nyilvánosság elé anélkül, hogy felmérnék annak súlyos következményeit.

A törvényjavaslat általános rendelkezéseinek 2. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti és kizárja a fent említett jogsértéseket, hiszen a magánélethez való jog lényege, hogy azt az egyén akarata ellenére mások ne sérthessék meg. Az Alkotmánybíróság értelmezte a magánszférához való jogot és annak viszonyát az emberi méltósághoz, és a 13/2016. (VII. 18.) AB határozatában kifejtette: „Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése  a régi Alkotmány 59. § /1/ bekezdésével ellentétben  átfogóan védi a magánszférát: az egyén magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét. Megállapítást nyert, miszerint a magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek.” Itt idézném az amerikai legfelsőbb bíróság gondolatsorát is, amely szerint az otthon nyugalma a fáradt emberek utolsó mentsvára, az a tér, ahova az emberek visszahúzódhatnak a mindennapi nyüzsgés elől.

A magánszféra védelmének aspektusai a nemzetközi dokumentumokban is szerepelnek, és úgy gondolom, hogy akkor, ha ezt ismertetem, ez megkérdőjelezhetetlen, hogy miért is volt szükség a magánélet védelmének ilyen nagy léptékű szabályozására.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 12. cikke kimondja: „Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében, vagy jó hírnevében megsérteni.” Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke szerint: „Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.” A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 17. cikk szerint: „…senkit nem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatos önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete és jó hírneve elleni jogtalan támadásnak.”

(23.30)

A hétköznapi életben sokszor felvetődik, hogy a közéleti szereplők magán- és családi élete, valamint otthonával kapcsolatos hírek, információk, megfigyelések, állítások hogyan kezelendők. A törvényjavaslat részletes indokolása a 7. §-hoz az alábbiakban adja meg a választ: „A közéleti szereplőt a magánélethez való jog kiemelt területeivel összefüggésben a közéleti szereplőnek nem minősülő személlyel azonos védelem illeti meg a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben.”

A közéleti szereplő polgári törvénykönyv szerinti hozzátartozóját külön nem nevesíti a javaslat, hiszen pusztán a közéleti szereplőre figyelemmel a hozzátartozó nem minősül közéleti szereplőnek. Az Alaptörvény XVI. cikkére is tekintettel e javaslati körben külön is nevesíti a gyermekeket.

A törvényjavaslat II. fejezetének rendelkezései azért is fontosak, mert a közéleti szereplő a saját közéleti szerepvállalása miatt joggal várhatja el, hogy a hozzátartozói ne legyenek kitéve sem a média-, sem a politikai küzdelmek azon részének, amelyet egy politikai szereplőnek szánnak.

A magánélethez való jog a magánélet és az azon kívül álló világ elválasztását jelenti, jelenti annak az igényét, hogy az egyén el tudja különíteni magánszférájának és a közösségi létnek az elemeit. Az információs társadalom létrejötte hozzájárult ahhoz, hogy jelentősen visszaszorult az emberek magánéletének tiszteletben tartása. A mai infokommunikációs térben szinte határok nélkül, az elemi tisztelet hiányában terjeszthető bármilyen hír, álhír és hamis állítás bárkiről. Az előttünk lévő törvényjavaslat rendet tesz ebben a kérdésben is, hiszen a mai tolakodó világban a magánélet fokozott védelme a jogalkotás, a joggyakorlat, a jogpolitika szintjén is indokolt.

Ez a törvényjavaslat értékválasztás is, ahogy Trócsányi László igazságügyi miniszter úr fogalmazta, minden jogalkalmazó számára üzent az alkotmányozó, a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat kifejezi a kormány és az Országgyűlés elkötelezettségét a személyek, a családok, a magánélet érdekeinek védelmében. A törvényjavaslat egy olyan értékrend megfogalmazását tartalmazza törvényi keretek között, amely összhangban van a nemzetközi egyezményekkel is. Ezért és erre tekintettel kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előttünk levő törvényjavaslatokat, mindkettőt támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  312  Következő    Ülésnap adatai