Készült: 2020.02.28.03:12:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

102. ülésnap (2019.12.10.), 431. felszólalás
Felszólaló L. Simon László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:50


Felszólalások:  Előző  431  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mégiscsak úgy történt, ahogy az elején megmondtam, hogy nem arról fogunk vitatkozni, ami a törvényjavaslatban van. Gréczy képviselőtársam hosszasan értekezett a könyvkiadás megregulázásának állítólagos kormányzati szándékáról. Én újra végigpörgettem a törvényjavaslatot, és még odamentem államtitkár úrhoz is. Sem ebben a törvényjavaslatban, sem abban a korábbi változatban, amely a sajtóhoz kikerült, abban sem volt szó a könyvkiadásnak ilyen típusú átszervezéséről. (Gréczy Zsolt: Ez most egy beismerő vallomás.)

Nem tudom, hogy mire gondol Gréczy képviselőtársam beismerő vallomásként. Beismerem, hogy amit elolvastam törvényjavaslatot, abban nem találkoztam a könyvkiadás átszervezésének kísérletével. Úgyhogy ezt tudom önnek mondani, képviselőtársam, hogy ebben semmi beismerés nincs.

De nézzük akkor egy kicsit ezt az egész könyvkiadási kérdést, tisztelt képviselőtársam! Magyarországon nekem jó pár könyvem jelent meg. 15 évet dolgoztam a könyvkiadásban, ráadásul nemcsak 15 évet dolgoztam a könyvkiadásban, hanem a Nemzeti Kulturális Alap vezetőjeként elég sokáig láttam rá közelről a könyvkiadás támogatási rendszerére. Voltam egy időben elnöke a MISZJE-nek, a Magyar Irodalmi Szerzők Jogvédő Egyesületének. Tagja vagyok az Artisjusnak, és tagja vagyok a MASZRE-nak is, tehát a Reprográfiai Egyesületnek is.

Mindegyik szervezetnél, az Artisjusnál is és a MASZRE-nél is minden szerző  az összes író egyébként, aki számít  tagja az Artisjusnak is és tagja a MASZRE-nak is, mindenki… (Gréczy Zsolt: Én is!  Arató Gergely: Gréczy képviselő úr is.), akkor nagyon jól tudja, képviselőtársam, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy valamennyi adatot a könyvével kapcsolatosan leadjon, sőt a kiadókat is erre veszik rá a szerzők annak érdekében, hogy egyébként a jogdíjukhoz hozzájussanak. Ráadásul a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése minden évben statisztikát készít. A statisztikákban föltüntetik minden egyes könyvnek az összes adatát, a konkrét példányszámát is, és nem mellékesen a könyvkiadók a nyomdáktól számlát kapnak, és a számlában föl kell tüntetni a példányszámot, és egyébként be kell fizetni utánuk az áfát.

Tehát önök úgy csinálnak, minthogyha valami titkos adatokról beszélnénk, és amelyeket egyébként maguk a könyvkiadók, maguk a szakmai szervezetek, és maguk a hatóságok nem látnának most is, és nem lenne mindenkinek az érdeke az átláthatóság. Szerintem ne beszéljünk olyan dolgokról, amik egyébként egyáltalán nem tartoznak ide, és amelyeknek semmi alapja nincsen, tisztelt képviselőtársam.

Ön azt mondja, hogy a múzeumok építkezésére fordított pénz, tehát a Liget-projektre fordított pénz valójában nem a kultúrára fordított pénz, mert az gyanús ingatlanügylet. (Gréczy Zsolt: Nem ezt mondtam!) Ezt mondta, ezt mondta, sőt még azt is mondta, képviselőtársam, hogy még az is kérdés, hogy megtérülneke ezek valaha. Ne haragudjon, de milyen kultúrához való viszonyról árulkodik az ön kérdése? (Nacsa Lőrinc: Üzleti!)

A kórházak megtérülnek valaha? Megtérülnek, tényleg? Az iskolaépületek megtérülnek valaha? Akkor a múzeumok is megtérülnek, tisztelt képviselőtársam, mert ha a megtérülést nem csak anyagi értelemben vesszük, akkor múzeumot építeni a nemzetnek és a jövőnek stratégiai kérdés.

Mi az, hogy megtérül egy múzeum? Ez nem egy üzleti kérdés (Nacsa Lőrinc: A DK-nak minden az!), hanem ez egy alapvető nemzetstratégiai kérdés, hogy könyvtárakat építsünk, művelődési házakat építsünk, múzeumokat építsünk, ezeket fölújítsuk, és megfelelő gyűjteményeket gyarapítsunk, megfelelő gyűjteményeket hozzunk létre, és a gyűjteményeinket gyarapítsuk, és a tudományos föltárásra és a kiállításokra kellő forrást biztosítsunk. Értelmetlen dolog itt megtérülésről beszélni. (Zaj az ellenzéki padsorokban.)

De szeretnék magára arra a problémára visszatérni, amiről az elején nem tudtam beszélni a vezérszónoki felszólalásban, hogy ez a törvényjavaslat nagyon fontos területtel is foglalkozik, a kulturális örökségvédelemmel. És a kulturális örökségvédelem területén az adórendszer átalakítására törekszik. Még egyszer mondom: szerintem még ennél is tovább kéne menni, és arra kéne mindenféle ösztönzővel rávenni a műemlékek magántulajdonosait, hogy a műemlékeket fölújítsák. Ma Magyarországon kifejezetten nehéz helyzetben vannak a kiemelt műemlékek tulajdonosai.

Igazság szerint a műemléki státus értékcsökkentő, a forgalomba hozatali lehetőséget nagymértékben korlátozza, ezért azt gondolom, hogy teljesen jogos dolog az, hogy a Nemzeti Kulturális Alap műemléki pályázatain túl, a Miniszterelnökség műemléki pályázatain túl, az EMMI olyan pályázatain túl, ami műemlékek felújítását szolgálja, sőt bizonyos európai uniós programokon túl  lásd a világörökségi pályázatok  egyéb más ösztönzőkkel is arra vegyük rá a műemlékek tulajdonosait, hogy fölújítsák a műemlékeiket; hogy jó karban tartsák a műemlékeiket, hogy érdemes legyen egyébként műemléket vásárolni. Azt kell hogy mondjam, hogy ezeknek az ösztönzőknek a hiányában a nemzeti műemlékkincs tovább fog romlani, tovább fog pusztulni.

Azt mondja Gurmai Zita képviselőtársam, hogy a kultúra nem a politikusoké, hanem az embereké. Nehezen értelmezem ezt a mondatot, képviselő asszony. Én önt nagy-nagy tisztelettel hallgatom mindig, és azt gondolom, hogy ön egy kiváló ember, úgyhogy amennyiben ön egy kiváló ember, akkor szerintem ön politikusként nem rekeszti ki magát azok köréből, akiké a kultúra. Tehát a kultúra a politikusoké is. A kultúra mindannyiunké, nemcsak azoké, akik egyébként a kultúrát napi szinten létrehozzák vagy a művészeti értékeket megteremtik. A kultúra mindannyiunké. És természetesen mi, politikusok részben kultúrafogyasztók vagyunk, részben pedig a kulturális élet alakítói is lehetünk.

Azért olyan kiváló emberek ültek ebben a parlamentben csak a rendszerváltozás utáni időszakban is, mint Darvas Iván az SZDSZ soraiban, a kiváló színész, Gulyás Dénes a mi sorainkban, a kiváló operaénekes, és sorolhatnánk tovább. Vagy Pécsi Ildikó, a szintén kiváló színész vagy szintén az MSZP soraiban Kósa Ferenc, a fantasztikus filmrendező, és még sorolhatnánk tovább azokat a politikusokat, akik egyébként a művészeti életben érvényes alkotásokat hoztak létre.

Én tehát azt gondolom, hogy ne próbáljunk olyan kategóriákban gondolkodni, mintha lennének a politikusok, akik hülyék a kultúrához, és lennének az emberek, akik egyébként egyedül jogosultak arra, hogy a kultúrával kapcsolatosan véleményt fogalmazzanak meg.

És Mellár képviselőtársamnak is csak azt tudom mondani: nincs mindig konszenzus. Olyan nincsen, hogy egyébként összeülnek nagyon sokan, és sok hónapi egyeztetés után konszenzusra jutnak. Ha konszenzusra lehetne mindenben jutni, akkor tulajdonképpen nyugodtan föl lehetne számolni a parlamentarizmust is. Nem kéne ellenzék, meg nem kéne kormánypárt, hanem valami nagy össznépi közös tanács, de hála a jó istennek, ezen az időszakon már túl vagyunk, és nem is kérünk belőle.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem újfent önöket, hogy próbáljunk már a törvényjavaslatnál maradni, és a törvényjavaslatról beszélni. Még egy: Keresztes László Lóránt képviselőtársam nagyon jó volt, azt kérte rajtunk számon, hogy hányan olvastuk kormánypárti sorokból a benyújtást megelőzően a törvényjavaslatot. (Ungár Péter: Azt követően!) Azt kérte számon, hányan olvastuk, és hétfő reggel megkérdezte a képviselőket, hogy már hányan olvasták el.

(22.10)

Kérem szépen, ez egy kormányzati javaslat, a kormány dolgozza ki a törvényjavaslatot, benyújtja a parlament elé, és a parlamentben megvitatjuk. Egyébként hogy mennyien foglalkozunk ezzel a kérdéssel, azt jól jelzi, hogy hányan maradunk itt ezen a késő esti órán. Sajnos, viszonylag kevés képviselőt érdekel ez a téma, pedig szerintem is nagyon fontos. (Hohn Krisztina: Köszönjük!)

De szeretném még egyszer mondani, hogy mindaz, amiről ma este itt vitatkozunk, nagyon távol áll a törvényjavaslat szövegétől. Önök olyan vádakat fogalmaztak meg, amelyek nincsenek benne a törvényjavaslatban, és amelyek nem is következnek a törvényjavaslatból. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  431  Következő    Ülésnap adatai