Készült: 2024.03.29.07:25:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

64. ülésnap (2019.04.01.), 147. felszólalás
Felszólaló Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Beosztás Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka interpelláció szóban megválaszolva
Videó/Felszólalás ideje 4:24


Felszólalások:  Előző  147  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy idézzek önnek valakitől. Általában nem szokta szeretni, de most mégis megteszem, hadd idézzek Korózs Lajos képviselő úrnak Korózs Lajos államtitkártól. „Azt hiszem, nem kell a Ház előtt mondanom, de mégis teszem, hogy borzasztó magas Magyarországon az inaktivitás. A foglalkoztatási ráta az Európai Unió tagállamaiban a legrosszabbak között van Magyarországon, mintegy 57,6 százalékos jelenleg a foglalkoztatási rátánk. Van két elgondolkoztató adat.”  mondta ön pár évvel ezelőtt. „Képzeljék el azt a helyzetet, hogy összesen nincs 4 millió foglalkoztatott ebben az országban, és van 806 ezer rokkantnyugdíjas. Természetesen lehet valaki úgy is rokkant, hogy nem idős ember, és lehet valaki rokkant úgy is, hogy még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, meg olyan is lehet, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, de régebben rokkant meg. De, kedves barátaim, azért azt hiszem, az is elgondolkoztató, hogy 806 ezer rokkantnyugdíjas van, és ebből 460 ezer a nyugdíjkorhatár alatti rokkant. Ez borzasztóan magas szám.”  mondta ön.

Folytatnám az idézetet: „Természetesen én azt tudom, hogy a rendszerváltás utáni években nagyon sokan belemenekültek a rokkantnyugdíjazásba, de hosszú távon nem lehet egy társadalom számára perspektíva az, hogy ha a munkaerőpiacon valamilyen ingadozás van, vagy azért, mert nem konvertálható valakinek a tudása, vagy azért, mert valamelyest az egészségi állapota csökkent, akkor az az egyetlenegy menekülési útvonal, hogy megyünk rokkantnyugdíjba.”

(17.10)

Nemcsak ön mondta ezt, nemcsak öntől voltak ilyen szavak, hanem az akkori főnökétől, Szűcs Erika miniszter asszonytól is. „Mi is a társadalom valós elvárása a több mint 400 ezer munkaképeskorú rokkantnyugdíjas esetén?”  mondta ő. „Ez az elvárás világos: aki munkaképes, az dolgozhasson és dolgozzon is, legyen több adófizető, hogy kevesebb adóból is tisztes megélhetést lehessen azoknak a honfitársainknak is biztosítani, akiken a rehabilitáció már nem segít. Ez a mi társadalmi programunk és nem a pénzspórolás.”

Tisztelt Képviselő Úr! Ön tehát azokat a célokat fogalmazta meg, amelyekkel kapcsolatos jogszabályokat most az előző percekben támadott. Az Alkotmánybíróságnak két döntése van. Az egyik az alkotmány tulajdonhoz fűződő előírásai kapcsán vizsgálta a 2012-es rokkantnyugdíj-átalakítást. Itt megállapította az Alkotmánybíróság 2017-ben, hogy nem sérti az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jogot, hogy egy megállapított juttatást a későbbiekben felülvizsgálnak, és abban az esetben, ha változott az érintett állapota, akkor meg is változtatnak. Ez a 3252/2017-es alkotmánybírósági döntés.

Van egy másik döntés, amely egy nemzetközi szerződéshez mérte a vonatkozó magyar jogszabályokat. Azt mondta, hogy nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladatot kell az Országgyűlésnek elvégeznie. Ehhez tűzte azt a határnapot, amit ön is jelzett. De ennek tartalmát nem állapította meg az Alkotmánybíróság, nem jelezte a jogalkotónak, hogy pontosan milyen irányban, milyen szabályokkal, milyen szabályozási tartalommal kell ezt a jogszabályt megalkotnia. Tehát amit ön mondott akármilyen kártalanításra vagy kamatfizetésre vonatkozóan, természetesen ilyen az Alkotmánybíróság döntéséből nem olvasható ki, erre nem tett javaslatot, ez félrevezető az ön részéről, és pontosan az érintetteket vezeti félre.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön is tudja, hogy az a célunk, hogy minél több ember, aki dolgozni tud, az dolgozhasson. Szerencsére ma már munkahelyek is vannak Magyarországon, és a megváltozott munkaképességűek számára korábban soha nem látott mértékű támogatással is hozzájárulunk mindehhez. Idén 42 milliárd forintot költünk arra, hogy a megváltozott munkaképességű emberek is dolgozhassanak. Míg 2012-ben csak 3200 ilyen munkáltató volt, most már 9100 ilyen munkáltató van, tehát közel háromszorosára emelkedett a számuk. Míg a rehabilitációs kártya bevezetése előtt 5574 megváltozott munkaképességű személyt alkalmaztak csak így, a 2012-es módosítások után, szemben az 5574-gyel, 37 762 személynek van munkája.

Azt hiszem, hogy a 40 százalékosra emelt foglalkoztatottság egy fontos siker, a jogszabály-módosításról pedig szakértőkkel tovább fogunk egyeztetni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  147  Következő    Ülésnap adatai