Készült: 2024.03.29.08:16:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

130. ülésnap (2016.02.29.),  263-285. felszólalás
Felszólalás oka Bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája
Felszólalás ideje 51:39


Felszólalások:   259-263   263-285   286-303      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/8840. számon és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők. A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 15 perces időkeretben.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a Törvényalkotási bizottság most ülésezik és Salacz László képviselő úr, aki előadója a napirendnek a bizottság részéről, valamint Fodor Gábor és Szilágyi György képviselőtársaink szintén nem tartózkodnak a teremben, ezért most időkeretet nem szabok meg, egy gyors tájékozódás következik az ülésvezetés részéről. Egyelőre ötperces szünetet rendelek el. Kérem, képviselőtársaim, hogy nagyon messzire ne menjenek el az ülésteremtől.

(Szünet: 19.02 - 19.07

Elnök: Jakab István

Jegyző: Gelencsér Attila)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Arra kérem tisztelettel a munkánkat segítő kollégákat, hogy a TAB irányába szíveskedjenek majd a következő napirendi pontokhoz a kollégáknak jelezni, hogy mikor kell érkezniük, hogy ne kelljen ismételten szünetet elrendelni.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, összesen 15 perces időkeretben. Megadom a szót Salacz László képviselő úrnak, a bizottság előadójának, legfeljebb 8 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SALACZ LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság 2016. február 25-én megtárgyalta a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló T/8840. számú törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 24 igen és 10 nem szavazat mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be. Az összegző módosító javaslat egyedül a Törvényalkotási bizottság saját indítványát tartalmazza.

Ahogy a bizottsági ülésen is elhangzott, az összegző módosító javaslatban foglaltak elsősorban jogtechnikai pontosítások, illetve a koherenciát teremtik meg a sport- és az államháztartási törvénnyel. Számomra az előttünk fekvő törvényjavaslat egyértelmű elköteleződés amellett, hogy a társaságiadó-kedvezmények továbbra is a magyar sport fejlődését szolgálják, legyen szó látványsportokról vagy éppen magáról az olimpiai mozgalomról, mindezt persze csakis törvényes és átlátható keretek között. A módosítással kialakított törvényjavaslat ezt a célt szolgálja. Kérem, támogassák az előterjesztést. Köszönöm, hogy meghallgattak.

(19.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kisebbségi véleményt két felszólaló képviselőtársunk ismerteti, összesen 7 per­ces időkeretben. Elsőként megadom a szót Fodor Gábor független képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr! (Fodor Gábor mikrofonja nem működik.)A kártyát kérem, képviselő úr, szíveskedjen elhelyezni. (Megtörténik.)

FODOR GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Talán most már rendben van. Köszönöm szépen. Elnézést még egyszer az intermezzóért. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a kisebbségi véleményt Szilágyi György képviselő úrral megosztva mondjuk el, úgyhogy a rám eső időszakban hadd fejtsem ki néhány mondatban azt az álláspontot, amit a Li­be­rális Párt nevében is képviseltem a Törvényalkotási bizottság ülésén, és itt a Házzal is szeretném meg­osztani.

Nos, a magunk részéről elutasítjuk ezt a tör­vény­javaslatot, méghozzá azért, ahogy a bizottsági ülé­sen is kifejtettük mi magunk is és több más ellen­zéki képviselőtársunk ezzel egybehangzóan, tehát elu­tasítjuk azért, mert a taopénzeknél, tehát a tár­sa­sá­gi adóról és osztalékról szóló törvény módosí­tásával kapcsolatban a taopénzeknél nem lát tisztán az ország. Nem lát tisztán, és a sport és a politika összefonódása miatt, egyébként helytelen és rossz irányú összefonódása miatt - lásd, ami a Nemzeti Vá­lasztási Bizottságnál történt a múlt héten, ahol a Fradi Security képviselői jelentek meg, tehát pont e miatt az összefonódás miatt - joggal várja el a köz­vélemény, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, átlátható legyen a finanszírozás.

Ráadásul egy olyan delikát ügyben jelenik most meg a taopénzeknek ez az átláthatatlansága és annak a kiterjesztése, ami az olimpiát jelenti. Az olimpiai pénzekre is kiterjesztődik ez a zűrzavar, ez az átlát­hatatlanság. Egyébként amikor átláthatóságról beszé­lek - zárójeles megjegyzés -, akkor többek kö­zött szeretnék hivatkozni a Transparency Inter­national jelentésére is, amely nemzetközi szervezet 2015 őszén publikálta azt a jelentését, amelyben kü­lön a taopénzekkel foglalkozott, mondván, hogy teljességgel nyomon követhetetlen és átláthatatlan Magyarországon e pénzeknek az útja.

Nos, ha az olimpiára is kiterjesztjük mindezt, akkor óriási hibát követnek el a kormánypárti kép­vi­selőtársaim, méghozzá azért, mert az olimpia egy olyan kérdés, amelyben szükség lenne - ha ezt si­ke­re­sen akarjuk megrendezni Magyarországon - minél szé­le­sebb körű konszenzust felmutatni a tár­sa­dalomban és a politikai életben. Én magam is tá­mogattam annak idején a szavazatommal az olim­piai döntést azért, hogy adjuk meg a lehetőséget Ma­gyar­országnak egy sikeres olimpia lebo­nyo­lítására. De ter­mészetesen az embernek meg­változhat a véleménye, ha azt látjuk, hogy szemben minden elvárással - hi­szen az olimpiánál is azt fogalmaztuk meg, hogy átláthatóak legyenek ezek a pénzek, világosan tudjuk, hogy minden forint, amit az olimpiára költünk, az hová megy -, tehát ha azt látjuk, hogy ez az út nem világos, nem tiszta, akkor sokakban ellenérzés fog kialakulni az olimpiával kapcsolatban.

Többek között egyébként a Budapesti Olimpia Mozgalom is - amelyik több mint évtizedes múltra tekinthet vissza -, amikor kiáll az olimpia mellett és lobbizott éveken keresztül azért, hogy olimpiát rendezzünk itt, az egyik legfontosabb érve az volt, hogy azért is akarja az olimpiai rendezést, többek között azzal is alátámasztva ezt a várható sikert, merthogy Magyarországra ráfér egy olyan sikeres projekt, amelynek teljességgel átlátható az egész finanszírozása. Nos, ez az előterjesztés nem felel meg ennek a szempontnak.

Ezért azt javaslom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a politikai botrány miatt is és a becsület miatt is ezt vissza kell vonni, nem szabad ideterjeszteni a Ház elé, és mi mindenképpen ellene fogunk szavazni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, a bizottság másik kisebbségi előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI GYÖRGY, a Törvényalkotási bizott­ság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szé­pen a szót, elnök úr. Elöljáróban el kell mon­da­nom, ezt ki is jelentettük, mi e törvény szavazásánál eredetileg, amikor elindult a tárgyalás, az általános vita, tartózkodtunk volna ennek a törvénynek a megszavazásánál. Azóta változott a véleményünk, el is mondom azt, hogy miért változott a véleményünk, és nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, nemmel fogunk szavazni egyébként a végszavazásnál, és nemmel szavazunk a módosító javaslatokra is.

Nagyon egyszerű az ok egyébként, hogy miért nem. Azért, mert önök azt mondják, hogy egy fontos kérdés az olimpia kérdése, behoznak egy tör­vény­módosító javaslatot a Ház elé, ennek a törvény­módosító javaslatnak az általános vitáján, a bizott­sági vitáján és most sem található egyetlenegy sport­szakpolitikusa sem a Fidesznek. Nem jöttek el; de még ennél is durvább, hogy államtitkár asszony, a sportért felelős államtitkár asszony sem jelent meg sem az általános vitán, sem a bizottsági ülésen, sem most. Ha önöknek ezek szerint ennyire fontos az olimpia, akkor nem kell annyira erőltetni!

A másik, elhangzott itt most az előterjesztő ré­szé­ről is, hogy mennyire fontos az átláthatóság. Valóban, ezt mondtuk, addig tudjuk támogatni az olim­piai pályázat lehetőségét, és addig vagyunk kons­truktív ellenzékiként e mellett a pályázat mellett, amíg valóban átlátható lesz az egész pá­lyáz­tatási rendszerünk, mire költjük a pénzeket, és hogy kívánják ezeket önök elkölteni. Föltettünk jó pár kérdést, egyetlenegy választ nem kaptunk a kér­dé­seinkre. Egyetlenegy választ nem kaptunk; kaptunk ellenben arroganciát, pökhendiséget és szakmai­at­lanságot. Nagyon-nagyon komoly kérdéseket tettünk fel, keresztkérdéseket tettünk fel, amire nem lehetett volna válaszolni. Például az egyik ilyen kérdés az volt, hogy addig, amíg nem lesz taobevétele ennek a nonprofit zrt.-nek, addig vajon ki fogja finanszírozni a működését. Ha a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fogja finanszírozni a működését, akkor az addig elköltött összeget majd a taopénzből visszautalják‑e a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak? Azt hiszem, roppant egyszerű kérdés; önök erre sem voltak haj­landóak válaszolni.

Azt is elmondtuk és megkérdeztük, hogy miért kell egyáltalán a taón keresztül a forrásokat bizto­sí­ta­ni, amikor decemberben van egy kormány­ha­tá­rozat arról, hogy ugyanúgy 19 milliárd forintot 9,5-9,5 milliárd forint felosztással 2016-ban és ’17-ben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fog a zrt. rendel­kezésére bocsátani. Erre sem kaptunk választ, hogy vajon miért jó ez. Mind a kettő közpénz, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól kapott költségvetési pénz is közpénz és a taón keresztül juttatott forrás is közpénz. De hogy miért kell ezt, önök erre sem adtak választ.

Elmondtuk az aggályainkat, hogy a taóval kapcsolatosan pont az ellenőrzéssel vannak súlyos problémák. Tehát maguk a taobevételek a sportági szakszövetségeknél is nagyon sokszor ellenő­riz­he­tetlenek, nem látjuk a pénznek az útját. Kértük, hogy adjanak ezekre is választ. Semmiféle választ nem kaptunk. Tehát föltettünk olyan kérdéseket, amelyek véleményünk szerint nagyon fontos kérdések, amelyek az átláthatóságot és főleg az ellenőrzés lehetőségét hivatottak megkérdőjelezni, és kérdeztük meg önöktől, hogy hogyan lesz, önök semmire nem adtak választ. Ha önök nem adnak semmire választ, ha önök úgy gondolják, hogy egyedül meg tudják ezt oldani, akkor próbálják meg. A Jobbik Magyar­országért Mozgalom ebben nem vesz részt és nem fog­ja önöket támogatni, és majd a normál hozzá­szólásomban el fogom mondani azt is, hogy ennek milyen súlyos követ­kezményei lehetnek egyébként az olimpiai pályázatra vonatkozóan. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Cseresnyés Péter államtitkár urat mint előterjesztőt, most vagy a vita későbbi szakaszában kíván szólni. (Cseresnyés Péter: A végén.) Államtitkár úr jelzi, a vita későbbi szakaszában kíván felszólalni.

Tisztelt Országgyűlés! A Gazdasági bizottság mint kijelölt bizottság nem állított előadót.

Most képviselői felszólalások következnek. Meg­adom a szót Varga László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képvi­selő­társaim! Nagyon sokszor vitatkoztunk már a társa­sági adóról szóló törvényjavaslatokról. Elmondtam az általános vita során is, hogy 2011 óta folyama­tosan az asztalon van a társasági adókedvezmény rendszere öt látvány-csapatsportág tekintetében. Nem eretnek gondolat ez eredendően, hiszen mindig elmondom, hogy a 2010 előtti szocialista kormányok is alkalmaztak ilyen kedvezménylehetőséget például színház- és filmművészet tekintetében. Nagy reményeink voltak nekünk is, hogy a sport­támo­gatások ezen módja dinamizálhatja az öt látvány-csapatsportágat.

A reményeink nagyon gyorsan átváltottak csalódásba. Láthatjuk, hogy az első évben már a négy másik látvány-csapatsportágnak nyújtott összes társaságiadókedvezmény-lehetőséget meghaladta egyedül a felcsúti utánpótlás-akadémia támogatási összege. Sok vita van erről a közéletben; ez egész egyszerűen felháborító. Több újságcikk is született az elmúlt időszakban, mintegy 11 milliárd az az össztámogatás, amit sikerült ezen 1600 lelkes kis település nagy múltú klubjának és akadémiájának elnyerni. Az első tavaszi fordulóban ebből egy, az utánpótlás-akadémián nevelkedett játékost sikerült az NB I-be kiállítani.

(19.20)

No, hát 11 milliárdért egy játékos, nem igényel ez szerintem több kommentárt. Aki látta ezt a területet, az szerintem önmagában is érzi azt a nagyon komoly értékválságot és problémát, amit igazából ez az egész ügy jelent. Ez határozottan elutasítandó. Számos visszaélés látszik, a rendszert átláthatóbbá, ellenőrizhetővé kéne tenni, merthogy egyébként, ahogy az elején elmondtuk, ez kisebb kluboknak komoly támogatási lehetőséget jelenthetne. Nyilván néhányaknak jelent is, akik valóban jól használják.

Ehhez képest ilyen előzmények után, ne haragudjanak, ehhez a törvényjavaslathoz nem sok pozitív érzésünk volt már az első pillanattól fogva. Hiszen azt gondoljuk, hogy a források felhasználásának ezer előzménye és ilyen módja visszaélésekre fog okot adni az olimpiai pályázat lebonyolítása kapcsán is. Ez elhangzott a kisebbségi vélemények kapcsán is, és azt kell hogy mondjam, mi eredendően is nemet mondtunk, a Magyar Szocialista Párt nemet mondott erre a javaslatra. De az, ami itt az összegző módosító javaslatban van, az egész egyszerűen felháborító. Tehát az pont az i-re, az egy életmű betetőzése, vagy nem tudom, hogy mondjam önöknek. Egy nyílt, cinikus bevallása annak, hogy tulajdonképpen önök átláthatatlanul, ellenőrizetlenül közpénzt kívánnak elkölteni olyan pályázatra egyébként, aminek még logója sincsen. Egyedüli olimpiai pályázatként, ezt azért el szeretném mondani. Nem tudom persze, ilyen előkészítettségi fokkal milyen remények vannak.

Merthogy ugye, a TAB-kezdeményezés, ami itt elhangzott, hogy nyilván a kormánypárti képviselők támogattak, ez beemeli a javaslatba, tehát az egyébként is rossz javaslatba még beemeli azt, hogy nem minősül költségvetési támogatásnak a szervező cégnek adott juttatás. Tehát kiveszik az államháztartási törvény hatálya alól ezeket. Csak néhány gondolat, hogy mit jelent ez. Nem kell ezeknek a támogatásoknak a felhasználását innentől közbeszerzés alkalmazásához kötni. Ugye mert ez akkor nem vonatkozik erre. A kedvezményezettet beszámolási kötelezettség terhelné, de hát ezek után akkor nyilván nem terheli. Nem értem, hogy hogy lehet ezt úgy felfogni, hogy akkor a javaslat az ellenőrizhetőség, az átláthatóság irányába mutat. Nyilván a támogató a költségvetési támogatás felhasználását a hatósági ellenőrzés szabályai szerint ellenőrzi, ha az államháztartásról szóló törvény hatálya alá tartozna, de hát nem. Tehát ez sem fog akkor ennek a cégnek nyújtott támogatásokra vonatkozni.

A kincstári monitoringrendszert is elfelejthetjük, és nyilván a közérdekűadat-igénylést is mint olyan lehetőséget, tehát ezek nem lesznek közérdekből nyilvános adatok. Innentől fogva kiváló melegágya a visszaélésnek, pénzek eltüntetésének. Ezt önmagában felháborítónak tartjuk, és hadd kérjem ki személyesen is a magam részéről, hogy sportszerető emberként, olyan emberként, aki szívesen vesz részt olyan jogszabályok akár közös kialakításában is, amely a magyar sportéletet szolgálja, akár egy pályázatot, akár a látvány-csapatsportágakat, akár az olimpiai sportágak ügyét vagy a nem olimpiai sportágak ügyét is, tehát kikérem magamnak, hogy olyan helyzetbe hoznak sokadjára, hogy határozott nemet kell hogy mondjak egy ilyen javaslatra. Azonban az általam eddig elmondottak alapján erre a javaslatra jó szívvel nem lehet mást mondani. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Ikotity István képviselő úr, LMP-képviselőcsoport. Megadom a szót.

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalt törvényjavaslat jól illeszkedik a Fidesz gazdaságpolitikájába: két kézzel, számolatlanul szórja a pénzt kétes, soha meg nem térülő vagy akár káros célokra, miközben gazdaságunk, társadalmunk alapvető struktúrái recsegnek és omlanak össze. 19 milliárd forint, most ennyi a magyar adófizetők, az ápolók, a pedagógiai munkát segítők, bölcsődei dolgozóknak a vesztesége, akik béremelésére a kormány szerint sajnos nincs forrás. Erre bezzeg van pénz.

Abban is tökéletes az illeszkedés, hogy a kormány nyűgnek érzi a kötelességét, hogy átláthatóan gazdálkodjon és tisztességesen elszámoljon az adófizetők által rábízott pénzzel. A jelenlegi magyar kormány úgy viselkedik, mint ha a közpénzek nem rábízott vagyon lenne, amivel sáfárkodni kell, hanem a magánbirtokaiknak a jövedelme.

A beterjesztett javaslat egyik legnagyobb hiánya - hogy a közepén kezdjem -, amit saját maga megfogalmaz: „Nem kell alkalmazni az államháztartási törvény költségvetési támogatásokra vonatkozó rendelkezéseit a társaságiadó-kedvezmény alapján nyújtott támogatásokra az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős nonprofit gazdasági társaságnak.” Ez azt jelenti, mint ahogy ezt már többen elmondták, az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős zártkörűen működő nonprofit részvénytársaságot sem közbeszerzési, sem beszámolási kötelezettség nem terheli a pénz felhasználásánál, annak adatai nem lesznek közérdekből nyilvánosak. Azaz úgy nyúlják le és menekítik ki offshore cégekbe, ahogy nem szégyellik. És az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy egyáltalán nem szégyellnek ilyesmit. A közpénzekkel való átlátható gazdálkodás olyan követelmény, amivel minden tisztességes ember egyetért.

Vitatottabb, hogy maga a cél, az olimpiára való pályázás jó cél-e: kívánatos‑e egyáltalán Budapestnek olimpiát rendeznie, és hogy a taokedvezmények rendszere, amit a kormány most kiterjeszt erre a célra, jó-e, kívánatos-e, fenntartható-e? A Lehet Más a Politika válasza mind a két kérdésre az, hogy nem. Egy olimpia megrendezése csak kapitális és eladósító pénzszórás lenne. Most 750 milliárd forintról beszélnek mint megvalósítási költségről, a tapasztalatok szerint a végső számla az eredetileg tervezett összeg általában többszörösére emelkedik. Minél keletebbre megyünk, annál inkább. A londoni olimpia három és félszeresébe került az eredetileg tervezettnek. A szocsi téli olimpia négyszeresébe. Ennek alapján a budapesti olimpia valós költsége körülbelül 3000 milliárd forint lenne, egy újabb paksi erőmű költsége, és hasonló méretű teher a következő generáción. Az is óriási kérdés, hogy mire kell a pályázó cégnek 19 milliárd forint, mint ahogy a törvénytervezetben szerepel.

Valóban az volna az adófizetők pénzének legjobb felhasználása, hogy a világ egyik legkorruptabb testületében, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban próbáljuk meg a kedvező döntést elérni? Tényleg a korrupt NOB-tisztviselők megvesztegetése az a cél, amit a költségvetésnek erre áldozni kell, amikor közben recsegnek-ropognak a társadalom alaprendszerei, például a kórházak, és emberek ezrei halnak meg szükségtelen fertőzésekben? Mindezt nagyon jól tudják az emberek is, nem véletlen, hogy a hatalom minden eszközzel meg akarja akadályozni, hogy a kérdésről népszavazást lehessen kiírni.

És itt vissza is jutunk ahhoz az elvi kérdéshez, hogy helyes‑e az államkasszát illető és a közszolgáltatások finanszírozására szolgáló adatokat eltéríteni, sőt az adófizetőket ösztönözni is arra anyagi előnyökkel, hogy ne közcélokra fizessenek be, hanem a kormány aktuális kedvenc projektjére, legyen az a felcsúti stadion vagy éppen olimpia. Nem helyes.

2016-ban körülbelül 64-69 milliárd forint kiesést okozott volna a taorendszer, ezzel a módosítással együtt ez 83-88 milliárdra ugrik, miközben az iskolákban a nem pedagógus dolgozók nyolc éve nem kaptak béremelést, csakúgy, mint a bölcsődei dolgozók vagy az ápolónők. Milliók dolgoznak, illetve keresnek a létminimum alatt, és a kormányszóvivő kommentárja, hogy nincs több keret a béremelésre. Pedig mint látszik, volna, ha el nem lopnák, és nem szórnák el saját szórakozásaikra, nagyzoló, mega­lo­mán projektjeikre. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Gelencsér Attila képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Megadom a szót.

GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ikotity képviselőtársam a legőszintébb a másik oldalon, mert ő legalább bevallja, hogy nem szeretne olimpiát. A többiek egy taotörvényből csinálnak olimpiavitát, számonkérik a kormányoldalon a szakpolitikust, miközben itt ül; ez a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tartozik, rendnek kell lennie egyébként. Bocsánat, én voltam a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, fogadjanak el engem szakpolitikusnak, voltam sportegyesületi vezető is, igaz, nem vagyok sportügyi államtitkár, de a múltkor ugyanebbe botlottunk bele. Ikotity István legalább őszinte, nem akarja az LMP az olimpiát, megalomán tervnek gondolja, ami káros az országra.

(19.30)

A többi ellenzéki erő kevésbé őszinte, mert mondanak hetet-havat, kifogásokat, mindent, mert nem akarják elismerni, hogy ami jó az országnak, ami egy jelentős lépcső vagy ugródeszka lehet, egy nagy társadalmi-gazdasági robbanást okozhat, ahogy ezt tette más országokban is, azt ők nem szeretnék. Valószínűleg attól tartanak, hogy egy jelentős társadalmi-gazdasági robbanás jó volna az országnak, és ami jó az országnak, adott esetben még talán jó a Fidesz-KDNP-pártszövetségnek is, ezért minden nagy ívű tervet elutálnak. Így tettek - mondom Ikotity képviselőtársamnak -, ugyanez volt a hozzáállá­suk a rezsicsökkentéshez, szerintük az is egy me­galomán terv, a magyar emberek nem így gondolják, aztán ugyanígy álltak a devizahitelesek megmentéséhez, nemmel szavaztak sorra-sorra, és ilyen hasonló érveléseket hallottunk, hogy átláthatatlan, hogy megalomán, hogy nem csinálható meg. Ezzel szemben ezeket sorban megcsináltuk, az emberek támogatták, sőt nagy valószínűséggel ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően adtak 2014-ben újabb felhatalmazást nekünk. De Ikotity István legalább őszinte, mert elmondja, hogy ezt sem támogatja.

Ezzel szemben például Fodor Gábor nemzetközi felmérésekre hivatkozik, hogy mitől átláthatatlan ez az egyébként rendkívül egyszerű rendszer. Neki is mondom és a többieknek is, hogy nincs az a rendszer Magyarországon, amit a Fidesz-KDNP-kormány rak össze, és az önök szerint átlátható. Nincs az a rendszer, egyszerűen képtelenség ezt kitalálni, amire önök azt mondják, hogy müszi - hogy a régi reklámból idézzek -, na végre, ez önöknek tetszik. Ez hat év alatt nem sikerült, de szerintem 106 év alatt sem sikerülne, mert ha a tao véletlenül egy kicsit átláthatóbb volna az önök számára, vagy nem tudom, mit várnak tőle, akkor egy beruházás kapcsán jönne az, hogy rossz volt a közbeszerzési kiírás, ha az nem jó, akkor rossz volt a közbeszerzési szakértő, vagy valakihez tartozott, ha az nem jön, akkor jön az, hogy rossz a közbeszerzési törvény, majd végül a legjobban az szokta önöket zavarni, hogyha egy hazai kivitelező nyeri el a munkát és nem egy külföldi. Tehát nem lehet megfelelni az önök elvárásainak az én megítélésem szerint, minden alkalommal a kákán is csomót keresnek.

Egyébként azt is mondhatnánk, hogy ez egy természetes ellenzéki magatartás, az életük része. Én egy kicsit többet gondolok az ellenzékiségről, bár még nem voltam ellenzékben képviselő, úgyhogy nem tudok erről beszámolni önöknek. Csak 2010-től vagyok képviselő, és azóta kormányon vagyunk. De Szilágyi György képviselő úrnál is - bocsásson meg, igyekszem nem pökhendi lenni, mert gondolom, az az aposztróf nekem szólt, hiszen nem oly rég ugyanebben a témában vitatkoztunk, ezért próbálok egy kicsit visszafogottabban fogalmazni - csak azt látom, hogy mit miért ne. Varga László pedig megsérti Felcsútot, az ott dolgozókat.

Nézze, én nem voltam ott, megmondom őszintén, azt a szakmai munkát nem volt módom megtekinteni, de amit hallottam és olvastam róla, az alapján azt hiszem, ahány száz vagy ezer gyermek, fiatal ott sportol, meg ahány szakmai ember ott dolgozik, ha a választókörzetében lenne, akkor valószínűleg nem venné a bátorságot, hogy mindazokat, akik ott dolgoznak, megsértse.

Egyébként a taopénzekkel való elszámolás kapcsán hadd mondjam el még önnek, hogy a választókörzetemben megkeresett egy sportegyesület még valamikor a tavalyi évben, mert úgy érezte, hogy elrontotta a taoelszámolást, és a közbenjárásomat kérte, hogy próbáljak meg neki az MLSZ felé segítő kezet nyújtani, mert elrontott valamit. Szeretném elmondani önöknek, a szigor olyan mértékű ebben az ügyben, hogy nem lehetett elintézni, mert elrontotta, és nem számolhatta el, nem kapott rá pénzt. Ebből nem az látszott számomra, hogy ez egy annyira puha rendszer volna, mint amilyennek önök beállítják, és nem kellene szabályokat betartani. Ez hazugság, ezt a saját bőrömön tapasztaltam.

Bocsássanak meg, de ugyanazt mondom, mint néhány hete ebben a vitában: önöknek ezek jutnak eszükbe, nekem meg Kaposmérő, Toponár, Kapos­füred és Kaposszerdahely a választókörzetemben, amelyek alig várják, hogy hozzájuthassanak egy kis taoforráshoz, mert a szocialista kormány alatt majdnem tönkrementek, nem tudták a létesítményeiket üzemeltetni, működtetni, részben azért, mert a gazdaságból sem számíthattak forrásra, hiszen nagy válságszituáció volt, részben meg azért, mert semmilyen állami segítségre nem számíthattak, de az önkormányzatok is olyan nehéz helyzetbe kerültek 2010-re, hogy kivonultak a falvakban a sportfinanszírozás világából. Ezért ők örülnek neki, de önök erről értelemszerűen mélyen hallgatnak; tehát a dolognak arról a részéről, ami segíti a településeket az aprófalvak világától egészen a megyeszékhelyekig. Kaposváron két héttel ezelőtt Szita Károly polgármester úr egy csodálatos uszodatetőt avatott fel több száz ember jelenlétében, és ott a helyszínen bejelentette, hogy ennek hány százaléka van taóból és hány százaléka önkormányzati erőből. S akkor nem hallottam, hogy ott bárki olyan mondatokat mondott volna, mint önök, és nem láttam, hogy ez ilyen problémákat okozott volna számukra.

Ebben a vitában most egy picit jobb a helyzet, mint volt két-három héttel ezelőtt, mert akkor végül is egy gazdasági minisztériumhoz tartozó, nyilvánvalóan gazdasági-pénzügyi témából egy olimpiavita kerekedett. Most ennél jobb a helyzet, mert az olimpia szükségességéről vagy nem szükségességéről egyedül az LMP beszélt, aki megtagadta vagy ellene szólt, míg a többiek legalább próbáltak abban a mederben maradni, hogy mit jelent a tao. Kérem önöket, hogy egy picit másként nézzenek erre az ügyre, mint egy olyan forrásra, ami a nyilvánvalóan szükséges pénzt az olimpiai pályázat előkészítéséhez előteremti. Nem hiszem, hogy ez akkora gond, probléma lenne, mint amekkora kavalkád itt ebből ellenzéki oldalon kerekedik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ikotity képviselőtársamat tájékoztatom, hogy kétperces felszólalásra nincs lehetőség, ezt jelezte már az ülésvezető. Öt másodperce van az időkeretéből, képviselő úr, hiszen időkeretes tárgyalásban vagyunk, de most felszólalásra következik Szilágyi György képviselő úr, Jobbik-képviselő­csoport. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha Gelencsér képviselő úr benn marad egypár pillanatig, akkor szeretném megkérdezni tőle (Gelencsér Attila: Csak felülök a jegyzői székbe.) - ezért mondtam, ha bennmarad -, hogy ki viszi a Fideszben a sportpolitikát. Ön vitte eddig a Fideszben a sportpolitikát vagy Bánki Erik képviselő úr? Ki viszi a Fideszben a sportpolitikát: Cseresnyés államtitkár úr viszi, vagy pedig államtitkár asszony felelős a sportpolitikáért? Ezért kérdezem.

Tudja, a szakpolitikai kérdés azért érdekes, mert most előadott valamit úgy, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnak a tagja volt, de mégis nekem kell kikérni magamnak azt, amit Ikotity Istvántól hallottunk, mert önnek eszébe sem jutott, hogy kikérje magának - mint a Magyar Olimpiai Bizottság volt tagja -, hogy Ikotity István ne mondjon a magyar parlamentben olyanokat a Nemzetközi Olimpiai Bizottságról, mint amiket mondott, mert az súlyosan árthat az egész olimpiai pályázat ügyének. Ön ezt nem tartotta fontosnak, pedig azt mondta, hogy sportpolitikusként szól hozzá.

(Hegedűs Lorántné elfoglalja helyét
a jegyzői székben.)

Vagy elmondhatta volna azt is Ikotity Istvánnak, hogy felesleges népszavazásról beszélni, mert majd az olimpiai pályázat legfontosabb eleme, amely el fogja dönteni, hogy Magyarország sikeresen pályázik vagy nem pályázik sikeresen, pont a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által megrendelt társadalmi­támogatottság-mérés lesz. És ha nem lesz társadalmi támogatottsága az olimpiának, akkor mi beadhatunk bármilyen pályázatot, csinálhatunk bármilyen sportdiplomáciát, akkor sem lesz majd sikeres a pályázatunk. Tudja, pont ezért fontos az, hogy tudunk‑e egymással normálisan beszélgetni, vagy arrogánsan és pökhendien válaszolgatunk, mert jelen pillanatban ebben az országban a Jobbik az, amelyik konstruktívan kiáll amellett, hogy pályázzunk az olimpiára. Ha mi is kilépünk e mögül az olimpiai pályázat mögül, akkor majd megnézhetik azt a nemzetközi olimpiai bizottsági felmérést, hogy mekkora lesz a társadalmi támogatottsága.

S akkor elmondom azt is pár szóban, miért gondoljuk mi még mindig úgy, hogy támogatjuk az olimpia megrendezését. Mert mi másképp gondolunk arra, mint az LMP vagy az MSZP. Mi úgy gondoljuk, hogy ha ezt a 19 milliárd forintot jól használjuk fel és arra használjuk fel, amire a célt meghatároztuk, akkor az mindenféleképpen busásan és bőségesen visszajöhet. Mi hiszünk abban, hogy ha tisztán és átláthatóan csináljuk az egész pályázati anyagot, ha tisztán és átláthatóan próbáljuk meg ezt az egész ügyet végigvinni, akkor ez haszonnal járhat.

(19.40)

A probléma csak ott van, hogy ön azt mondja, hogy miért teszünk föl ilyen kérdéseket, és miért vagyunk ilyen gyanakvóak. Azért, kedves képviselőtársam, mert ha nem tetszettek volna az elmúlt hat évben ennyit lopni, akkor nem lennénk oly gyanakvóak. De mivel az elmúlt hat évben ilyen sokat tetszettek lopni, ezért mi gyanakvóak vagyunk. És ha ön azt mondja, hogy a tao egy átlátható rendszer, azért egy kérdésre még van ideje, válaszolhatna nekem, akkor mondja már meg nekem, legyen oly kedves, hogy kinek kellett volna, melyik az az állami szerv, melyik az az állami vállalat, amelyiknek a taót kellett volna ellenőrizni. Most nem mondom meg, mert én tudom. Majd hagyok annyi időt, hogy a végén elmondjam, ha nem tud rá válaszolni.

Ez az állami szerv semmiféle ellenőrzést nem csinált. Ön itt mondhatja azt, hogy adott esetben el tudott‑e intézni valamit vagy nem. Örülök neki, hogy nem tudott elintézni ebben az ügyben semmit, mert az hatalommal való visszaélés lett volna, tehát jó is, hogy nem sikerült ezt elintéznie. De az ellenőrzésnek nincsenek meg a taóval kapcsolatban a feltételei. És mit kellett a Jobbiknak eldöntenie a taónál, a sportnál? Mérlegelni kellett, hogy a tao jó‑e a sport számára. Mi azt mondtuk, hogy igen. A tao, maga az egész rendszer jó a sport számára, csak akkor lenne a legjobb, ha nem lenne visszaélés a taóval. Van visszaélés a taóval? Van.

Ha ön végignézte az elmúlt 3-4 évet, a Jobbik Magyarországért Mozgalom visszafogta magát, és nem ütötte az asztalt azoknál a visszaéléseknél, hiszen mi is támogatjuk. Hogy néz ki az egycsatornás rendszer? A MOB elvileg elosztja a pénzeket, majd leviszi a sportági szakszövetségekhez, majd az továbbutalja az egyesületek felé. És valóban, az egyesületeknél nagyon sok helyen történtek visszaélések, de most pár ilyen visszaélés vagy elég nagy számú visszaélés miatt az egész rendszert szüntessük meg? Azt mondjuk, hogy nem, mert ez egy hasznos rendszer lehetne, ha ki tudnánk szűrni belőle ezeket a negatív dolgokat.

De ezeket nem sikerült, ezért szeretnénk azt, hogy szűrjük ki legalább itt. Szűrjük ki akkor, amikor egy nemes cél van meghatározva. Mert mi egy nemes célnak tartjuk azt, hogy Magyarországon olimpiát rendezhessünk. Nemes célnak tartjuk azt is, hogy ha csak 2017 szeptemberéig olyan városokkal emlegetik együtt a nevünket, mint Róma és Párizs. Valóban, ezek egyébként számszakilag is kimutatható hasznot tudnak hozni ennek az országnak. És akkor elmondhatnám itt, hogy miért támogatjuk mi, miért jó ez marketingből, miért jó ez beruházási szempontból, miért jó ez akár a sportdiplomáciánk erősítésére. Csak az a baj, hogy önök, ön is most itt éppen ezt mondta, hogy itt legalább Ikotity István őszinte volt.

Én is őszinte vagyok, higgye el! Őszintén mondom azt, hogy most még támogatjuk az olimpiai pályázatot, de nem állunk messze attól, hogy visszakozzunk és kilépjünk belőle. Mert ha önök nem hajlandóak nyíltan, a kártyákat kiterítve megcsinálni egy ilyen nemes cél megvalósítását, akkor mi abban nem leszünk partnerek. Ha nem fogjuk a társadalom elé tárni azt például, és adatigénylést benyújtani annak érdekében, hogy a főváros és a MOB által létrehozott pályázati nonprofit zrt.-ben mennyit keresnek a tisztségviselők, akkor a társadalom előbb-utóbb ellene fog fordulni ennek az egésznek. Hát miért nem lehet megmondani? Hát szakemberek ülnek ebben a nonprofit zrt.-ben, állítólag olyan szakemberek, akiket meg kell fizetni. Hát miért titkos az, hogy mennyit keresnek?

Mindent el kellene mondani, és a társadalmat tájékoztatni kellene arról, hogy mit költünk, mire költünk, és az miért jó nekünk. Ha ezt nem tesszük meg az emberek felé, akkor az emberek nem fogják támogatni az olimpiát. És még egyszer mondom, ez a legfontosabb. Hiszen három fő szempontot fog a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a pályázat elbírálásánál figyelembe venni. Először azt, hogy milyen a pályázat minősége. De súlyozás szempontjából ez fog a legkevesebbet jelenteni. A második szempont, amit figyelembe fog venni, hogy milyen a sportdiplomáciánk. Ebben erősödnünk kell, hiszen nagyon komoly sportdiplomáciát kell folytatni ahhoz, hogy a NOB-tagok, amikor szavaznak, például a magyar pályázatot tartsák a legjobbnak. És a harmadik, ez az, ami megkerülhetetlen, hogy milyen a társadalmi támogatottsága az adott olimpiai pályázatnak.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottságot nem fogja érdekelni, hogy ki van kormányon. Az sem fogja érdekelni, hogy éppen a parlamentben hány képviselője ül, mondjuk, éppen a Fidesznek. Őt semmi nem fogja ebből érdekelni. Egy dolog fogja érdekelni, őt az fogja érdekelni, hogy az emberek támogatják-e. Ha az emberek 70-80 százalékban támogatják, az egy nagyon súlyos érv lesz amellett, hogy Magyar­ország kapja meg az olimpiát, ha meg a támogatottság 30 százalék körül lesz, akkor semmi esélyünk, akármilyen pályázatot adunk be. Ezt kellene figyelembe venni. És mi ezért mondjuk azt, hogy igen, itt is kérdéseket tettünk fel, egyszerű kérdéseket, és ezekre az egyszerű kérdésekre szerintem egyszerű válaszokat lehetett volna adni. Miért nem lehetett azt mondani, hogy ha 19 milliárd forintban van meghatározva a felső plafon, akkor azt a taóból szedjük be? És ha addig, amíg nem jön be a taopénz, 2 milliárd forintot odaad a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium arra, hogy működni tudjon ez a zrt., hiszen dolgoznia kell addig is, amíg bejönnek ezek a taopénzek, akkor majd ebből a 19 milliárdból vissza fogják utalni, mondjuk, azt a 2 milliárdot, és nem emelkedik a felső plafon. Tehát nem 21 milliárdra emelkedik, ha 2 milliárdot adnak, hanem csak 19 marad.

Ez olyan keresztkérdés, amire nem lehet normálisan válaszolni? Milyen kérdéseket tettünk fel? Hogy miért a taóból fogjuk ezt finanszírozni, mért nem volt jó úgy, hogy a kormányrendeletnek megfelelően a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium adja ezt a forrást? Ilyen kérdéseket tettünk fel. Nem hiszem, hogy ez rosszindulat lenne. Ezek a kérdések mind arra szolgáltak, hogy alapvetően tisztán lássunk ebben a kérdésben, és kifejezzük azt, hogy mi azt szeretnénk, ha átlátható és tiszta pályázatot tudnánk lebonyolítani, még akkor is, ha ez 19 milliárd forintba kerül.

Azért hagyom meg az időt, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak, hogy esetleg a végén el tudjam mondani önnek azt, hogy kinek kellett volna ellenőriznie a taopénzeket Magyarországon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Gúr Nándor képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Gelencsér Attila az átláthatóságról beszél. Akkor beszél az átláthatóságról, amikor végképp átláthatatlan minden. Nézze, a következő törvény is nagyjából olyan típusú kérdésekről fog szólni, amiről most is szólhatunk, gyakorlatilag a közpénzek felhasználásának ellenőrzéséről és annak korlátozásáról, valamint ott a közérdekű adatok megismerési lehetőségéről és annak korlátozásáról.

Na most, ha átláthatóságról beszélnek önök a Parlament falai között, akkor ugye, az egy kiszámíthatósággal is kellene párosuljon. Itt viszont tényszerűen átláthatatlanság van és ellenőrizhetetlenség, ilyen értelemben, kiszámíthatatlanság is. Közpénzek - nem más, amiről beszélünk. Önök ezt mindig szívesen elfelejtik.

Felcsút vagy nem Felcsút, adományokból született források vagy nem, ezek közpénzek, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim. Tudomásul kellene ezt venni, és úgy, ahogy majd holnap a törvénytervezet elfogadása kapcsán, mondjuk, 200 milliárd forint nagyságrendű közpénz utolérését, ellenőrizhetőségét fogják kivenni minden lelkiismeret-furdalás nélkül abból a kosárból, ami gyakorlatilag a rátekintés lehetőségét megadná, ugyanúgy tekintenek önök erre a 19 milliárdra is és egyéb taopénzek tekintetében lévő forrásokra is.

Nézzék, nem tudok mást mondani, és nem is akarok mást mondani, a zsiványság akkor is zsiványság, ha törvényi keretek közé kívánják terelni a történetet, akkor is, ha legitimizálni akarják, vagy ha ezt meg is teszik. Egyszerűen vannak morális dolgok, amelyek tekintetében nem lehet csak úgy átnézni ezek felett a dolgok felett. Az a lényege ennek a történetnek, hogy minden, minden, ami közpénz, annak a felhasználásával, minden egyes fillérével el kellene számolni. Önök pedig pont ennek az ellentettjét csinálják, azt teszik vagy azt hívják életre, hogy ne lehessen még véletlenszerűen sem rátekinteni.

Gyakorlatilag a szabad lopás lehetőségét teremtik meg és azt, hogy soha az életben ne derülhessen ki mindaz, aminek ki kellene derülni. Ez nem fog bekövetkezni, előbb-utóbb úgyis minden kiderül; akkor, amikor a közbeszerzés alól mentenek ki dolgokat, akkor, amikor, ha példát kell mondjak, akkor mondom, 4-5 év leforgása alatt 260 milliárd forint volt az, ami taóban megfordult, és ebből 11 milliárd Felcsúton, azaz több mint 4 százaléka, akkor 25 felcsútnyi taopénz lefedi az országot. Közben van azért 3200 önkormányzat Magyarországon, ahol a taopénzekből, mondjuk, a tömegsport tekintetében sok mindent lehetett volna csinálni, nem csak a stadionok viszonylatában.

Egy szó mint száz, azt gondolom, nem jó és nem lenne szabad megengedni azt, hogy politikai érdekérvényesítő szerepen alapulva vagy erőn alapulva osztódjanak források, és ráadásul ezek még ellenőrizhetetlenek is legyenek. Jó példák erre Kisvárdától Felcsútig vagy Felcsúttól Kisvárdáig mindazok, amik nyomon követhetőek. Szóval, nem lehet mást mondani, csak azt, amit az utca embere mond folytonosan: az a kormányzás, amely a lopáson alapul, és amelynek adott politikai pártok végrehajtói, mondjuk, fideszesek busásan megtömik a zsebüket, nem azt az utat járja, ami ennek az országnak az érdekét szolgálja.

Érdemes lenne áttérni arra az útra, ami az ország érdekét meg az emberek érdekét szolgálja e tekintetben is. Elnök úr, köszönöm szépen.

(19.50)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ikotity István képviselő úr jelentkezett. Jelzem, képviselő úr, hogy nagyon rövid ideje van, tehát az a 3-5 másodperc, parancsoljon!

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Egyetlen mondatot szeretnék csak Gelencsér Attilának mondani. 1960 óta nem volt olyan olimpia, ami nyereséges lett volna, mindegyik komoly veszteséget okozott. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Ha effektíve úgy mérjük, hogy berakunk egy forintot és abból ki tudunk‑e venni kettőt, akkor igaza van, csak ezt nemcsak így kell mérni, hanem sok másban.

Gelencsér úrnak elmondom, hogy az NSI volt az, akinek ellenőriznie kellett volna első körben, az az NSI több mint egy éven keresztül nem tudta megoldani ezt a feladatot, és föl is oszlatták, tehát már nincs ez a szervezet. Tehát még egyszer mondom, mi azért támogatjuk jelen pillanatban, mert azt mondjuk, hogy jó az országnak, jó a sportnak, és hiszünk benne, hogy legalább egy ilyen nemes eszmével rendelkező célnál önök nem fogják ezt harácsolásra fölhasználni, addig támogatjuk. Ahogy úgy gondoljuk, hogy ez nem megfelelő, és önök valami másra akarják felhasználni, akkor ki fogunk hátrálni e mögül, és önök egyedül fognak maradni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván‑e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, a vitát lezárom.

Megadom a szót Cseresnyés Péter államtitkár úrnak, aki jelezte, hogy a vita végén kíván felszólalni, és válaszolni kíván az elhangzottakra. 10 perc áll rendelkezésére, államtitkár úr. Parancsoljon!

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem is kéne reagálnom az ellenzéki fölvetésekre, hisz Gelencsér Attila képviselőtársam szinte mindegyikre megválaszolt, de mégiscsak egy-két mondatot hadd mondjak.

Egy dologban Szilágyi Györggyel egyetértek, hogy egy olimpia eredményességét nem akkor kell nézni csak, amikor megnézzük azt, hogy egy forint befektetett pénzből mennyi jön vissza, hanem összességében, hosszú távon, hogy mit hoz az országnak éveken keresztül, ezt kell nézni. És ha így nézné ön is egy-egy olimpia megrendezését, akkor lehet, hogy másképp ítélné meg ezt a dolgot.

De talán azért nem érdemes részletesen reagálni minden kérdésre, mert itt nem a benyújtott törvény módosításáról volt szó, hanem ellenzéki megnyilvánulásokról, érzelmi megnyilvánulásokról többségében. Talán Schiffer Andrásnak egy Gelencsér Attila által mondott mondatra való bekiabálása volt a legjellemzőbb szerintem ebben a vitában, mikor Gelencsér Attila képviselőtársam azt mondta, hogy bármit csinálnánk, bárhogy módosítanánk ezt a törvénytervezetet, ezt a módosítást, semmiképpen sem felelne meg az ellenzéki képviselőknek, akkor azt mondta, ha jól idézem, ha jól emlékszem rá, amit Schiffer András mondott, nem is akarják ezt, hogy megfeleljen bármi is az ő igényeiknek. Szerintem ez a kákán is csomót keresés, tehát nem az a lényeg, hogy egy törvénytervezet megfelelő módon elfogadásra kerüljön, nem az az érdekes, hogy egy törvénytervezet azt a célt szolgálja, amit célként kitűztek, hanem az a lényeg őnekik - mármint az ellenzéki képviselőtársaimnak -, hogy mindenbe bele tudjanak kötni.

Szilágyi Györgynek azért szeretném válaszolni, hogy a taón keresztüli támogatás indoka az, hogy az adózói támogatások, a befizetések mértékétől függően részben vagy egészben csökkenthetik a szükséges közvetlen állami forrásokat, központi költségvetési forrásokat, egy segítség tulajdonképpen ez a lehetőség.

Fodor Gábor elment, ezért őneki majd a válaszommal egészében szeretnék egy helyen válaszolni az átláthatóság kapcsán.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a pályázat lebonyolítását, támogatási kereteit tartalmazza, bevezetve a magyar társasági adózásban már működő adóösztönző eszköz új formáját, illetve a sporttörvény tekintetében lefektetve a támogatási rendszer eljárási részletszabályait. A javaslat tárgyát képező társaságiadó-kedvezmény érdekeltté teszi a piaci szereplőket abban, hogy üzleti eredményességükből támogatást nyújtsanak az olimpiai pályázat költségeire a pályázatot készítő társaság részére.

Az olimpia és a paralimpia kiemelt fontosságú, társadalmi, gazdasági szempontból is kitüntetett szereppel bíró esemény. A javaslat révén Magyarország Kormánya biztosítani kívánja azokat a feltételeket, amelyek sikerre vihetik a pályázatot, ennek pedig előfeltétele a források rendelkezésre állása. Nem elhanyagolható szempont, hogy az adózói támogatások a befizetések mértékétől függően részben vagy akár egészben csökkenthetik - ahogy már az előbb is említettem - a szükséges, közvetlen központi költségvetési forrásokat.

A javaslat az új adókedvezmény tekintetében is előírja az átláthatóság feltételének teljesítését, tehát egy előírás van erre, talán ez válasz Fodor Gábor felvetésére. Ebből az okból került előírásra az a korlát, amely meghatározza az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős társaság által összegyűjthető forrás maximális összegét. Szilágyi képviselőtársamnak mondom, hogy bent van a törvénytervezetben vagy a módosításban, hogy 2016-ra és 2017-re vonatkozóan együttesen számított értéke nem haladhatja meg a 19 milliárd forintnak megfelelő értéket, tehát ennyi. Utána, hogyha nem használják föl 2017. december 31-ig, be kell fizetni a költségvetésbe azt a forrást, amit nem használtak föl.

A törvényjavaslat vonatkozásában a módosító javaslat érdemi változást nem hozott, elsősorban jogtechnikai kérdések kerültek rendezésre; a TAB módosító javaslata kapcsán mondom ezt. E körben említhető ugyanakkor annak a rendelkezésnek a bevezetése, mely kimondja, hogy a szóban forgó támogatás nem minősül költségvetési támogatásnak. Ennek oka, hogy a támogató adózó nem az államháztartás részét képező szerv, ezért az államháztartásról szóló törvény rendelkezései eleve nem alkalmazhatók ebben az esetben, e módosítás tehát érdemi változást nem jelent. E kapcsán vádaskodtak szocialista képviselők itt és említettek síbolást meg lopást. Ennek azért van valami diszkrét bája, amikor szocialista képviselők beszélnek lopásról és síbolásról, főként a 2002-2010 közötti kormányzásuk tapasztalatait figyelembe véve. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat szerinti módosítás legfőbb célja a technikai feltételek megteremtésével annak az össznemzeti, társadalmi, gazdasági összefogásnak az előidézése, amely elérhető közelségbe hozhatja a magyarság egésze számára minden bizonnyal maradandó élményt jelentő olimpia- és paralimpiarendezést, ennek első lépése pedig egy olyan professzionális pályázati anyag benyújtása, amely sikere révén mindez valósággá válhat. Reményeink szerint a hazai társaságiadó-alanyok támogatásuk révén segíteni fognak mindebben, és egy olyan sikeres olimpiát rendezhetünk majd, amit aztán majd nyugdíjas korában, ha számolgat, Ikotity képviselőtársam, akkor úgy tudja kiszámítani, hogy megtérült az országnak összességében nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   259-263   263-285   286-303      Ülésnap adatai