Készült: 2020.09.18.21:25:21 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 34 2018.11.12. 5:22  33-36

DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA nemzetiségi szószóló: Szanowny Panie Marszałku, szanowni posłowie, szanowni rzecznicy, witam wszystkich bardzo serdecznie.Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Szószólók! Szeretettel üdvözlök mindenkit. Köszönöm elnök úrnak, hogy lehetőséget kaptam a felszólalásra. Tudom, hogy az első világháború lezárulása Trianont hozta el Magyarország számára, mégis a lengyel nemzetiség szószólójaként azzal kapcsolatos nagy örömünket szeretném megosztani önökkel, hogy anyaországunk újból szabad, független ország. Éppen tegnap, november 11-én ünnepeltük a lengyel függetlenség visszaszerzésének 100. évfordulóját, Lengyelország 123 év kihagyást követően e napon került vissza Európa térképére.

Köszönöm önöknek, hogy minden fájdalmuk ellenére velünk tudtak ünnepelni e lengyel emléknap centenáriumán. Számos városban rendeztek fényfestéseket, lengyel zászlókkal díszítették a Lánchidat, jó érzés volt látni a lelkesen visszaintegető embereket, akik a lengyel zászlós autós felvonulást látták. Tudom, hogy önök megértik örömünket, illetve nemzeti büszkeségünk érzését, hiszen történelme során a magyar nemzet is hosszú időszakon keresztül szenvedett idegen hatalmak megszállásától, és a lengyelekhez hasonlóan sokat küzdött önrendelkezése visszaállításáért.

Lengyelország a XVIII. század végén vesztette el önállóságát, területei orosz, porosz illetve osztrák uralom alá kerültek. Lengyelországot letörölték Európa térképéről, nemzetként viszont átvészelte a megszállás időszakát: őrizte nyelvét, hagyományait, kultúráját, erős keresztényi hitben és mély meggyőződésben élt, hogy Lengyelország vissza fogja nyerni függetlenségét.

A lengyel értelmiség egy része távozott az országból, elsősorban Párizsba emigráltak, hogy szabadon alkossanak, nagy patrióta műveket hozzanak létre, és ezzel tartsák a lelket a nemzetben.

(14.30)

Ott készítettek elő három nemzeti felkelést is. Sajnos e szabadságharcokat mind leverték, de a hitet nem sikerült elvenni a lengyelektől.

Eközben a politikában olyan nagyságok léptek a színre, akik nélkül száz évvel ezelőtt minden valószínűség szerint nem lehetett volna visszaszerezni az állami függetlenséget. Az egyik Ignacy Jan Paderewski, akinek hatására Woodrow Wilson 13. pontként belevette híres beszédébe Lengyelország függetlenségének a visszaállítását, és mindez az USA által aláírt versailles-i békeszerződésbe is bekerült. A másik személyiség a karizmatikus Józef Piłsudski volt, aki talán a legtöbbet tette Lengyelország 1918-as függetlenségéért.

Ezt viszont nem volt elegendő visszaszerezni, a megőrzéséről is gondoskodni kellett, amit a lengyelek két éven belül megtapasztaltak. A visztulai csodának nevezett csatában nemcsak hazájukat védték meg a szovjet hadsereg ellenében, hanem Európát is megmentették az orosz és a német kommunisták egyesülésétől és hatalomátvételétől. De minderről  házelnök úr engedelmével  majd két év múlva, az akkor esedékes felszólalásomban fogok megemlékezni.

Beszédemet a nagy lengyel hazafi, Szent II. János Pál pápa ideillő szavaival zárom: „A béke adománya nemcsak adottság a számunkra, hanem feladat is. Feladat mindannyiunknak, lengyeleknek, magyaroknak és minden embernek, akik számára erkölcsileg nagy értéket jelentenek az olyan fogalmak, mint szabadság, függetlenség, haza és becsület.”

Köszönöm a figyelmüket. Dziekuję za uwagę. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 130 2018.11.28. 9:58  115-139

DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA nemzetiségi szószóló: Szanowny Panie Marszałku, szanowni posłowie, szanowni rzecznicy, witam wszystkich bardzo serdecznie. Panie Marszałku, dziękuję za udzielenie mi głosu. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Szeretettel üdvözlök mindenkit. Elnök úr, köszönöm, hogy kaptam szót. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosítására vonatkozó T/3618. számú javaslat tekintetében érintettséget érez. A bizottság 2018. november 26-án 12 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag döntött arról, hogy csatlakozik a törvényjavaslat részletes vitájához és esetleges módosító javaslatait megfogalmazza.

Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb magyarországi nemzetiség életében a vallás fontos szerepet tölt be, a nemzetiségi identitástudat szerves, elidegeníthetetlen részét képezi.

(16.30)

A 2011. évi magyarországi népszámlálás adatai szerint a vallásról megkérdezett 644 623 fő vallotta magát a 13 magyarországi nemzetiség valamelyikéhez tartozónak, és közülük csupán 8353 fő tartotta magát ateistának, ami az említett létszám csupán 1,3 százaléka. A nemzetiségi tudat és a nemzetiségi hagyomány csak akkor öröklődhet generációról generációra, ha az egyre újabb nemzedékek is beleszülethetnek abba és megismerhetik azt. Felelősséget kell vállalnunk az ifjabb nemzedékek neveléséért is. A diaszpórában élő nemzetiségek esetében az átörökítés három legfontosabb színtere a család, a nemzetiségi iskola és a nemzetiségi vallási közeg.

Nekünk, a magyarországi nemzetiségek tagjainak igen kedvező és fontos változást fog eredményezni a törvénymódosítás-tervezet elfogadása, hiszen ezt követően a 19/A. § alapján a nemzetiségi önkormányzat az általa fenntartott nevelési-oktatási intézményben  törvényben meghatározott módon  hitéleti oktatást szervezhet majd, aminek a költségeit az érintett egyházzal kötött megállapodás alapján az állam fogja állni. Mindez azt jelenti, hogy az állam valóban olyan értékként tekint a nemzetiségek kultúrájára és vallási hagyományaira, amelynek őrzése és átörökítése közérdek, erre való tekintettel pedig a továbbiakban nemcsak a nemzetiségi oktatás, hanem az ennek keretében szervezett hitoktatás költségeit is fedezni akarja.

A magyarországi nemzetiségek szerencsésnek mondhatják magukat itt, Magyarországon, mert a magyar jogrend, az Alaptörvény és az Alaptörvényben megfogalmazott elveket a hétköznapi gyakorlatban alkalmazó törvények nem csupán az egyéni emberi jogokat részesítik védelemben, hanem a kollektíven gyakorolt közösségi emberi jogokkal is foglalkozik. Idézek egy példát az Alaptörvény Nemzeti hitvallásából: „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki. Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.” További jó példa erre a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény most tervezett módosítása, amely a kollektív jog gyakorlását nem pusztán lehetővé teszi, hanem anyagilag is támogatja azt.

A módosítás az egyenlő bánásmód elvére tekintettel valódi egyenlőséget teremt az egyházak között, ugyanakkor megtartja az összhangot az Alaptörvénnyel, amely a Nemzeti hitvallásában szerepel: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.” A módosítást követően az állam támadhatatlan módon alakíthatja ki a hozzáállását az egyes vallásokhoz, tekintetbe véve azok tényleges társadalmi súlyát és jelentőségét.

A magyarországi nemzetiségek vallásai is a kereszténységhez köthetők. A Központi Statisztikai Hivatal 2011-es népszámlálási adatai szerint a vallásos nemzetiségiek között a római katolikusok voltak a legtöbben. Nem is olyan régen, két hete azokról az időkről beszéltem önök előtt, amikor Lengyelország 123 éven át nem létezett Európa térképén.

Most példaként kell megemlítenem azt a nemzetmegtartó szerepet, amit akkor, illetve a XX. század '80-as éveiben is játszott a lengyel egyház. Éppen Karol Wojtyła, a leendő pápa biztatta azzal a híveket, hogy „ne féljetek”. Leginkább az egyház köré gyűltek össze azok az emberek, akik e korszakokban pozitív változásokat indítottak el a nemzet történelmében. Elegendő itt akár csak a Magyarországon is ismert Popiełuszko atya nevét megemlíteni, aki a hit és a szabadság nevében szenvedett vértanúságot. Az egyház volt az az erő, amely mindig is kisebb és nagyobb közösségeket hozott létre, amely évszázadokon át fenntartotta egy jobb jövő bekövetkeztébe vetett hitet és reményt.

Emlékszem, hogy mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor Magyarországra érkeztem, és az egyik vasárnap elmentem a szentmisére az egyik budapesti templomba, megrettentem az üresség látványától, amivel ott szembesültem: rajtam és néhány idős hölgyön kívül senki sem tartózkodott a templomban. Megmagyarázták nekem, hogy mindez annak az erkölcsi pusztításnak az eredménye, amit a kommunistáknak sikerült véghez vinniük az uralmuk alatt Magyarországon. Őszintén bevallom, hogy mindez ijesztő és egyúttal szomorú benyomást tett rám. Arra is emlékszem, hogy a lányom Lengyelországban lett elsőáldozó, mert itt nem volt lehetősége hittanórára járnia. Szerencsére mindez már a múlté. Azóta sok minden a javára változott Magyarországon.

E törvényjavaslat kapcsán érdemes felidézni, hogy Lengyelország és Magyarország az elmúlt évszázadokban a keresztény Európa védőbástyái voltak, és jelenleg is ezt a szerepet töltik be, de napjainkban már más eszközöket használnak ehhez: például törvényességi úton biztosítani a hitélet gyakorlását. Természetesen a hithez való viszonyulás az egyén magánügye, de a nemzetközösség vagy egy nemzetiségi közösség nem feledkezhet meg arról, hogy milyen kultúrából nőtt ki, és nem fordíthat hátat az értékek és hagyományok több évszázados sajátos tárházának. Európa polgáraiként emlékeznünk kell a kitűnő politikus, az Európai Unió egyik atyjának tekintett Robert Schuman kijelentésére: „Európa vagy keresztény lesz, vagy egyáltalán nem lesz.”

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága a hozzászólásomban megfogalmazott érintettség alapján csatlakozik a törvénymódosító javaslat részletes vitájához. Köszönöm, hogy meghallgattak. Dziekuję za uwagę! (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 36 2018.12.11. 8:13  33-48

DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA nemzetiségi szószóló: Szanowny Panie Marszalku dziekuje za udzielenie mi glosu. Panie Mardzalku, szanowni Poslowie, szanowni rzecznicy, witam wszystkich bardzo serdecznie. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Szószólók! Üdvözlök mindenkit. Nagyon örülök a mostani törvényjavaslatnak. Ez nem csupán gesztusértékű Lengyelország irányában, hanem Magyarország jövőjére nézve is fontos irányvonalakat jelöl ki. Felszólalásomban ezekről az irányvonalakról szeretnék beszélni, amiket én szívem szerint még tovább erősítenék.

Az 1. § tisztelgés a lengyel függetlenség visszaszerzése előtt. Számos esemény kapcsolódott ehhez az elmúlt két hónapban: a múlt szombati konferencia az Országházban, az „Emlékezet és identitás  remény a jövőre nézve” konferencia a Pázmány Péter Egyetemen, Piłsudski-szobor avatása a Csörsz utcában, Popiełuszko-emléknap, most pénteken névadó ünnepség a leendő Miczkiewicz téren. Mindezt tovább erősíthetné, az emberek mindennapos életében is jobban jelenlévővé tehetné, ha mi, lengyelek és magyarok még jobban megismerhetnénk egymást, országainkat, a kultúránkat, a történelmünket, a hagyományainkat. Lengyelország e téren nagy lépést tett előre 2016-ban, amikor megszervezte a magyar kultúra évét. Magyarország a nemrégiben létrehozott Waczław Felczak Alapítvány révén szintén sokat tehet az ügy érdekében.

A 2. § a lengyel függetlenség visszaszerzésében és fenntartásában tevőlegesen részt vevő magyar emberekről emlékezik meg. A függetlenség visszaszerzése ugyan magyar segítség nélkül is sikerült volna, a fenntartása viszont már nem. 1920-ban létfontosságú volt a csepeli Weiss Manfréd Művekből útnak indított magyar lőszerszállítmány, hiszen megérkezésekor a Varsót védő lengyel csapatoknak katonánként már csak három töltényük maradt. Ennek hiányában a lengyel főváros bevételére készülő szovjet haderő könnyen megsemmisíthette volna a lengyel sereget és az alig két éve újjászerveződött lengyel államot.

A 3. § arról szól, hogy a jelenlegi Európán belüli magyar és lengyel nemzeti érdekérvényesítés a lengyel-magyar baráti sorsközösség szükségszerű folytatásából nőtt ki, sőt kiegészült egy közép-európai népeket egybefogó új, patrióta érdekszövetséggel is. Létfontosságú, hogy a jövő Európáját a multikulturalizmus, illetve a sovinizmus helyett a patriotizmusra alapozzuk. Az Európai Unió alapító atyáinak szeme előtt lebegő célkitűzést, a Robert Schuman-i értelemben vett keresztényi Európát jelenleg már csak a kelet-európai népek  ezen belül is mindenekelőtt a lengyelek és magyarok  összefogása és közös küzdelme révén lehet megvalósítani.

A lengyelek és magyarok pedig történelmi harcaik során soha nem egymás ellen, hanem egymásért küzdöttek. Így került például Bem apó is Magyarországra. Ő arról jutott az eszembe, hogy éppen tegnap volt a halálának az évfordulója, amiről megemlékezett a Magyar Rádió. A magyarok annyira magukénak érzik a személyét, hogy a műsorban már nem is lengyelként, hanem lengyel származású hadvezérként említették.

A 4. § az oktatás-nevelés jelentőségét hangsúlyozza. Tényszerűen kijelenthető, hogy Lengyelország és Magyarország hosszú évszázadokon keresztül közösen voltak a keresztény Európa védelmező bástyái a külső és belső veszélyek ellenében, és jelenleg is azok. Mindezt pedig tudatosítani szükséges a jövő nemzedékekben is, amire alkalmassá kell tennünk az oktatási rendszerünket. Ennek érdekében sürgetően szükségesnek tartom egy könyvecske kiadását, amely olvasmányos formában, szemelvényekkel kiegészítve dolgozná fel a lengyel-magyar sorsközösség történelmét és hagyományait, amit aztán az iskolákban is fel lehetne használni.

A 4. § kérdéskörét én az oktatáson túl kiegészíteném a múlt kutatásával is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a történelemtudomány   számos új eredmény és felismerés tükrében  lengyel és magyar szemszögből újraértékelhesse Európa történelmét, benne a lengyelség és a magyarság őstörténetét, illetve a két nemzetnek a középkori Európában betöltött szerepét. A történészeink például egyelőre nem tudnak magyarázatot adni az újonnan felmerült kérdésre: miként lehetséges az, hogy a magyarokhoz genetikailag legközelebb álló két népcsoport a lengyel, illetve a horvát.

Előremutató lenne, ha a történelemkutatás területén szoros együttműködés jönne létre olyan lengyel és magyar történészi intézmények között, amelyek a korábbi történelemfelfogásra nem dogmaként, hanem az új tudományos eredményektől függő változóként tekintenek, meghaladva például a finnugor elmélet megkérdőjelezhetetlenségét. Nagyon izgalmas témakör lehet a szláv népek és nyelvek kialakulását a magyarok és lengyelek őstörténetével összefüggésben vizsgálni. Mindennek az elindításához kérem a magyar kormány segítségét és támogatását.

Végezetül lehetnee jobban megünnepelni a lengyel függetlenség visszaszerzését ahhoz képest, hogy Magyarország a lengyel kultúrát, a lengyel történelmet, a lengyel hagyományokat helyezné egy éven át az érdeklődésének a középpontjába? Erre pedig a legalkalmasabb apropót a visztulai csata és csoda 100. évfordulója szolgáltatná. Csodálatos dolog lenne, ha a Magyar Országgyűlés a 2020-as esztendőt lengyel évvé nyilvánítaná Magyarországon!

Dziękuję za uwagę. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

(9.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 54 2018.12.11. 2:14  49-56

DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Panie Marszałku, dziękuję za udzielenie mi głosu. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Mint a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által felkért szószóló, röviden szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy bizottságunk a nemzetiségi napirendi pontnak nyilvánított, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról szóló T/3618. számú javaslatot 2018. december 4-én megtartott bizottsági ülésén napirendre tűzte, és az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló országgyűlési határozat 44-45. §-a alapján lefolytatta a törvényjavaslat részletes vitáját.A bizottság a törvényjavaslatnak a határozati házszabály 32. § (2) bekezdése szerinti bejelentésében megjelölt rendelkezéseit, azaz a törvényjavaslat egészét megvizsgálva megállapította, hogy azok megfelelnek a HHSZ 44. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. A bizottság a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról nem foglalt állást, módosításra irányuló szándékot nem fogalmazott meg, így a bizottság arról döntött, hogy részletes vitát lezáró módosító javaslatot nem nyújt be.

A bizottság ülésén 12 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül arról döntött, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját 2018. december 4-én lezárta. A bizottság a törvényjavaslatot elfogadásra javasolja.

Dziekuję za uwagę. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 80 2019.06.21. 15:23  63-114

DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA nemzetiségi szószóló: Szanowny Panie Marszałku, szanowni posłowie, szanowni rzecznicy, witam wszystkich bardzo serdecznie. Panie Marszałku, dziękuję za udzielenie mi głosu. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Szószóló Asszony! Szeretettel üdvözlök mindenkit. Elnök úr, köszönöm a szót. A nemzetiségek bizottsága a közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló T/6457. számú törvényjavaslat tekintetében, a benne megfogalmazottak kapcsán érintettséget érez. Ezzel összefüggésben köszönöm a Házbizottságnak a törvényjavaslat nemzetiségi napirenddé történő nyilvánítását, illetve, hogy már az előterjesztő is javasolta akként történő tárgyalását.

A nemzetiségek bizottsága a törvényjavaslatot a 2019. június 13-i ülésén napirendre tűzte, lefolytatta a javaslat vitáját, és megfogalmazta a bizottsági véleményt. 12 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag döntött arról, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban részletes vitát kíván lefolytatni a házszabályi rendelkezések 32. § (2) bekezdése alapján a törvényjavaslat egészére.

A felszólalásomban hat témát kívánok érinteni, részben a tervezett törvénymódosítás szövegéhez fűzött észrevételek formájában, részben ettől függetlenül, a magyarországi nemzetiségek számára már korábban is fennálló köznevelési problémák mihamarabbi megoldását szorgalmazva.

1. A véleményezési, illetve egyetértési jog esetleges módosítása. A törvényjavaslat 23. és 24. §-a a köznevelési törvény. 83. és 84. §-ával foglalkozik. Itt lényegében arról van szó, hogy a nemzetiségi nevelés-oktatásban részt vevő intézménnyel kapcsolatos lényegi fenntartói döntésekkel, például igazgatói kinevezésekkel kapcsolatban az érintett nemzetiségi önkormányzatok eddigi egyetértési joga helyébe csupán véleményezési jog lép. Ez a nemzetiségek szempontjából érthetetlen és rendkívül aggályos javaslat, amelynek a megszavazása valójában megteremtené az egyes nemzetiségek kulturális autonómiájába történő beavatkozás lehetőségét. Nem gondolom, hogy akaratlagosan ez lett volna a jogalkotó szándéka. Biztosan ragaszkodik az előterjesztő ehhez a módosításhoz? Mi azt kérjük, hogy a nemzetiségek egyetértési és véleményezési jogaival kapcsolatos passzusok változatlanok maradjanak.

2. A kötelezően előírt infrastruktúra pazarló mivoltának mérséklése. A törvényjavaslat 9. §-a a köznevelési törvény 9. § (9) bekezdésének módosítását célozza. A változtatás tartósan kis létszámú nemzetiségi köznevelési intézmények esetében a fenntartóra háruló aránytalan anyagi tehertételt és a költségvetési pénzek felesleges elköltését lenne hivatott visszaszorítani. Ezzel egyetértünk, támogatjuk a szándékot, hiszen nem életszerű, hogy egy osztályonként, évfolyamonként 8-10 tanulóval működő nemzetiségi iskola esetében a szükséges 12-20 négyzetméter helyett a jelenlegi szabvány szerint 52 négyzetméteres tantermeket kelljen kialakítani.

Szintén pazarlónak tűnik, hogy egy legfeljebb nyolc osztállyal működő nemzetiségi iskolának, amely maximálisan 80-100 tanulónak nyújt köznevelési szolgáltatást, a jelenlegi szabályozás alapján több mint 30 különböző rendeltetésű teremmel  tanterem, csoportszoba, szaktanterem, egyéni fejlesztőszoba, logopédiai foglalkoztató, általános szertár, szaktantermek szertárai, általános raktár és a többi  kell rendelkeznie, melyek összesített alapterülete meghaladja az ezer négyzetmétert. Ráadásul ezen ingatlanok fenntartása  fűtés, takarítás, állagmegóvás, karbantartás  is jelentős anyagi terheket ró a fenntartó nemzetiségi közösségre.

(14.00)

A T/6457. számú törvényjavaslat idézett részlete ezt a problémát igyekszik orvosolni, de az általa kínált megoldás véleményünk szerint továbbra sem eléggé takarékos, mert még mindig nem kellő módon veszi figyelembe a nemzetiségi köznevelés átlagostól eltérő, sajátos helyzetét. A nemzetiségi törvény lehetővé teszi a tényleg kis létszámú, minimum 8 fős csoportok, osztályok létrehozását. Ez jóval alacsonyabb a köznevelési alapesetben szereplő minimumlétszámhoz képest  utóbbi óvodákban 13 fő, általános iskolákban 14 fő, gimnáziumban 26 fő. Mellékesen megjegyzem, ez jól példázza a nemzetiségek fennmaradásához elengedhetetlen pozitív diszkriminációt.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt javasoljuk, hogy a törvényjavaslat vegye figyelembe a nemzetiségi köznevelési intézmények esetében a lefelé lényegesen eltérő csoport-, illetve osztálylétszám-minimumokat: 8 fő és átlagokat: 10-12 fő, és ezekhez igazítsa az előírásokat.

3. Nemzetiségi előkészítő évfolyam bevezetésének ügye. A helyzet megértéséhez szükséges elmondanom, hogy a nagy létszámú nemzetiségeknél a nemzetiségi óvodai ellátás a hét minden napján nem kiegészítő jelleggel zajlik, ahol a gyerekek külön program alapján nyelvi foglalkozásokat is igénybe vesznek. Egészen más a helyzet a kis létszámú nemzetiségeknél, különösen azoknál, amelyek kiegészítő nemzetiségi nyelvoktató iskolákat működtetnek, és nincs lehetőségük létrehozni nemzetiségi óvodát. Ezen esetekben nagy különbségeket tapasztalunk a nemzetiségi nyelv ismeretében azon gyerekek között, akik elkezdik a nemzetiségi kiegészítő iskola első osztályát.

E probléma megoldását jelenthetné a kiegészítő nemzetiségi iskolák előkészítő évfolyamának létrehozása. Az itt tartandó foglalkozások egyedüli célja az esélyegyenlőség biztosítása, a beilleszkedési és a nyelvi felzárkóztatás lenne, és csak azok a gyerekek vennének részt rajta, akik a következő tanévben megkezdenék tanulmányaikat a kiegészítő nemzetiségi iskolában. Nem teljesen precedens nélküli lenne mindez, mert hasonló előkészítő évfolyamok már léteznek a köznevelési rendszerben ott, ahol valamely idegen, például angol nyelven is zajlik a tantárgyak oktatása. Nekünk, nemzetiségieknek ezért nagyon fontos, hogy a köznevelési törvénybe bekerüljön az általános iskolai kiegészítő nemzetiségi iskolák első évfolyamát megelőző előkészítő évfolyam indításának lehetősége.

4. A nemzetiségi hitoktatás helyzete. A törvényjavaslat 12. §-a a köznevelési törvény 35/B. § (3) bekezdésére vonatkozik, amely a hit- és erkölcstanoktatásban közreműködő személyek által teljesítendő feltételekkel foglalkozik. Ezzel kapcsolatban két kiegészítést vagy módosítást javasolunk. Egyrészt célszerű lenne, ha a nemzetiségi hitoktatást a 35. §, a 35/A. §, a 35/B. §-hoz kapcsolódva külön alpontban szabályoznák, amiből kiderülne, hogy a nemzetiségi hitoktatás nemzetiségi nyelven történik. Fontos körülmény továbbá  aminek a lehetősége be kellene épüljön a törvényjavaslat szövegébe , hogy a nemzetiségi köznevelési intézményekben az adott nemzetiséghez tartozó olyan egyházi személyek, papok és apácák is végezhessenek hit- és erkölcstanoktatást, akik nem magyar állampolgárok és/vagy nem rendelkeznek az ehhez szükséges magyar végzettséggel.

5. A nemzetiségitankönyv-ellátás helyzete. A vitára bocsátott törvényjavaslat az eddigi különálló, a tankönyvellátásról szóló törvény rendelkezéseit beépíti a köznevelési törvénybe, amely így a nemzetiségi iskolák tankönyvellátását is szabályozni fogja. Ezzel összefüggésben két módosításra tennénk javaslatot. Egyrészt javasoljuk, hogy a köznevelési törvénybe kerüljön be a nemzetiségi tankönyv fogalma. Ez azért fontos, mert például a nemzetiségi népismeret tantárgy tankönyve nem a Nemzeti alaptantervhez tartozó közismereti tankönyv. Másrészt szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy azon nemzetiségek esetében, ahol a nemzetiségi oktatás kiegészítő jelleggel zajlik, ott nagyon kevés megfelelő tankönyv áll rendelkezésre, amin sürgősen változtatni kellene.

Az első kiegészítő nemzetiségi iskola 2004-ben jött létre. A kiegészítő nemzetiségi oktatásban korábban, illetve gyakran még jelenleg is használt tankönyvek általában az adott nemzetiség anyaországából származnak. Öt évvel ezelőtt nyílt lehetőség TÁMOP-pályázat keretében saját nemzetiségi tankönyvek készítésére. Akkor a viszonylag újonnan létesített kiegészítő nemzetiségi iskolák 12 évfolyama és 4 témaköre: nemzetiségi nyelv, irodalom, történelem és földrajz számára összesen 8 tankönyvet írhattunk, ami nyilván  (Leesik a mikrofonja.) elnézést  nem jó dolog, de átmeneti megoldásként jobb volt a semminél. Sajnos, az első tankönyvek kiadása óta eltelt öt évben a helyzet semmit nem változott, nem nyílt lehetőség új tankönyvek készítésére. Erre való tekintettel szükségesnek tartunk valamiféle garanciát arra nézve, hogy a  (Hordozható mikrofonba:) köszönöm  a gyakorlatban élni lehessen a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló törvényben nevesített tankönyvfejlesztési pályázati lehetőséggel, amit a mostani törvényjavaslat beépíteni javasol a köznevelési törvénybe.

6. A költségvetési támogatás megállapításának értelmezési nehézségei. A köznevelési törvény 88. §-a a köznevelési rendszer finanszírozásáról, az ellátott gyermekek után igényelhető fajlagos támogatásról rendelkezik. A nemzetiségi köznevelési ellátásban részesített gyermekek jogcímén magasabb, nagyjából kétszeres mértékű fajlagos költségvetési támogatást igényelhetnek az intézmények. A jogszabály egyértelmű módon történő értelmezése azonban néha gondot okoz. Így fordulhatott elő, hogy a jogszabályszöveget másképpen értelmezte az egyik nemzetiségi köznevelési intézmény, és másképpen az Államkincstár. Ennek következtében a szóban forgó vegyes óvodában egy egész csoportnyi gyerek után sem alapszintű, sem nemzetiségi emelt szintű fajlagos támogatást nem folyósítottak. A konkrét példa tükrében szükséges lenne megvizsgálni, hogy a jogszabály szövegezése hozzájárulhate a kétséges jogértelmezés bekövetkeztéhez. Ha igen, akkor kérjük a szövegezés egyértelművé tételét. (Az elnök csenget.)

Köszönöm, hogy meghallgattak. Dziekuje za uwagel. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(14.10)