Készült: 2020.09.22.04:10:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

45. ülésnap (2018.11.28.), 130. felszólalás
Felszólaló Dr. Rónayné Slaba Ewa Maria (lengyel nemzetiségi szószóló)
Beosztás  
Bizottsági előadó Magyarországi nemzetiségek bizottsága
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:58


Felszólalások:  Előző  130  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA nemzetiségi szószóló: Szanowny Panie Marszałku, szanowni posłowie, szanowni rzecznicy, witam wszystkich bardzo serdecznie. Panie Marszałku, dziękuję za udzielenie mi głosu. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Szeretettel üdvözlök mindenkit. Elnök úr, köszönöm, hogy kaptam szót. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosítására vonatkozó T/3618. számú javaslat tekintetében érintettséget érez. A bizottság 2018. november 26-án 12 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag döntött arról, hogy csatlakozik a törvényjavaslat részletes vitájához és esetleges módosító javaslatait megfogalmazza.

Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb magyarországi nemzetiség életében a vallás fontos szerepet tölt be, a nemzetiségi identitástudat szerves, elidegeníthetetlen részét képezi.

(16.30)

A 2011. évi magyarországi népszámlálás adatai szerint a vallásról megkérdezett 644 623 fő vallotta magát a 13 magyarországi nemzetiség valamelyikéhez tartozónak, és közülük csupán 8353 fő tartotta magát ateistának, ami az említett létszám csupán 1,3 százaléka. A nemzetiségi tudat és a nemzetiségi hagyomány csak akkor öröklődhet generációról generációra, ha az egyre újabb nemzedékek is beleszülethetnek abba és megismerhetik azt. Felelősséget kell vállalnunk az ifjabb nemzedékek neveléséért is. A diaszpórában élő nemzetiségek esetében az átörökítés három legfontosabb színtere a család, a nemzetiségi iskola és a nemzetiségi vallási közeg.

Nekünk, a magyarországi nemzetiségek tagjainak igen kedvező és fontos változást fog eredményezni a törvénymódosítás-tervezet elfogadása, hiszen ezt követően a 19/A. § alapján a nemzetiségi önkormányzat az általa fenntartott nevelési-oktatási intézményben  törvényben meghatározott módon  hitéleti oktatást szervezhet majd, aminek a költségeit az érintett egyházzal kötött megállapodás alapján az állam fogja állni. Mindez azt jelenti, hogy az állam valóban olyan értékként tekint a nemzetiségek kultúrájára és vallási hagyományaira, amelynek őrzése és átörökítése közérdek, erre való tekintettel pedig a továbbiakban nemcsak a nemzetiségi oktatás, hanem az ennek keretében szervezett hitoktatás költségeit is fedezni akarja.

A magyarországi nemzetiségek szerencsésnek mondhatják magukat itt, Magyarországon, mert a magyar jogrend, az Alaptörvény és az Alaptörvényben megfogalmazott elveket a hétköznapi gyakorlatban alkalmazó törvények nem csupán az egyéni emberi jogokat részesítik védelemben, hanem a kollektíven gyakorolt közösségi emberi jogokkal is foglalkozik. Idézek egy példát az Alaptörvény Nemzeti hitvallásából: „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki. Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.” További jó példa erre a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény most tervezett módosítása, amely a kollektív jog gyakorlását nem pusztán lehetővé teszi, hanem anyagilag is támogatja azt.

A módosítás az egyenlő bánásmód elvére tekintettel valódi egyenlőséget teremt az egyházak között, ugyanakkor megtartja az összhangot az Alaptörvénnyel, amely a Nemzeti hitvallásában szerepel: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.” A módosítást követően az állam támadhatatlan módon alakíthatja ki a hozzáállását az egyes vallásokhoz, tekintetbe véve azok tényleges társadalmi súlyát és jelentőségét.

A magyarországi nemzetiségek vallásai is a kereszténységhez köthetők. A Központi Statisztikai Hivatal 2011-es népszámlálási adatai szerint a vallásos nemzetiségiek között a római katolikusok voltak a legtöbben. Nem is olyan régen, két hete azokról az időkről beszéltem önök előtt, amikor Lengyelország 123 éven át nem létezett Európa térképén.

Most példaként kell megemlítenem azt a nemzetmegtartó szerepet, amit akkor, illetve a XX. század '80-as éveiben is játszott a lengyel egyház. Éppen Karol Wojtyła, a leendő pápa biztatta azzal a híveket, hogy „ne féljetek”. Leginkább az egyház köré gyűltek össze azok az emberek, akik e korszakokban pozitív változásokat indítottak el a nemzet történelmében. Elegendő itt akár csak a Magyarországon is ismert Popiełuszko atya nevét megemlíteni, aki a hit és a szabadság nevében szenvedett vértanúságot. Az egyház volt az az erő, amely mindig is kisebb és nagyobb közösségeket hozott létre, amely évszázadokon át fenntartotta egy jobb jövő bekövetkeztébe vetett hitet és reményt.

Emlékszem, hogy mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor Magyarországra érkeztem, és az egyik vasárnap elmentem a szentmisére az egyik budapesti templomba, megrettentem az üresség látványától, amivel ott szembesültem: rajtam és néhány idős hölgyön kívül senki sem tartózkodott a templomban. Megmagyarázták nekem, hogy mindez annak az erkölcsi pusztításnak az eredménye, amit a kommunistáknak sikerült véghez vinniük az uralmuk alatt Magyarországon. Őszintén bevallom, hogy mindez ijesztő és egyúttal szomorú benyomást tett rám. Arra is emlékszem, hogy a lányom Lengyelországban lett elsőáldozó, mert itt nem volt lehetősége hittanórára járnia. Szerencsére mindez már a múlté. Azóta sok minden a javára változott Magyarországon.

E törvényjavaslat kapcsán érdemes felidézni, hogy Lengyelország és Magyarország az elmúlt évszázadokban a keresztény Európa védőbástyái voltak, és jelenleg is ezt a szerepet töltik be, de napjainkban már más eszközöket használnak ehhez: például törvényességi úton biztosítani a hitélet gyakorlását. Természetesen a hithez való viszonyulás az egyén magánügye, de a nemzetközösség vagy egy nemzetiségi közösség nem feledkezhet meg arról, hogy milyen kultúrából nőtt ki, és nem fordíthat hátat az értékek és hagyományok több évszázados sajátos tárházának. Európa polgáraiként emlékeznünk kell a kitűnő politikus, az Európai Unió egyik atyjának tekintett Robert Schuman kijelentésére: „Európa vagy keresztény lesz, vagy egyáltalán nem lesz.”

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága a hozzászólásomban megfogalmazott érintettség alapján csatlakozik a törvénymódosító javaslat részletes vitájához. Köszönöm, hogy meghallgattak. Dziekuję za uwagę! (Taps.)




Felszólalások:  Előző  130  Következő    Ülésnap adatai