Készült: 2021.01.23.05:19:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

207. ülésnap (2009.05.04.), 273. felszólalás
Felszólaló Dr. Répássy Róbert (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:35


Felszólalások:  Előző  273  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem ismét szót a vitában, mert egy nagyon fontos dologra szeretnék rámutatni, amire azt gondoltam, hogy az előző felszólalásomban rámutattam. Szeretném Bárándy Gergelynek is a figyelmét felhívni arra, hogy a gyülekezési törvény azon tilalmának, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, bűncselekményre felhívást, vagy mások jogainak és szabadságának a sérelmével nem járhat, ennek a rendelkezésnek a helyes értelmezése az, hogy nem szükséges bűncselekmény törvényi tényállását kimeríteni ahhoz, hogy a rendőrségnek ez a kötelezettsége életbe lépjen.

Ez egy lényeges különbség ahhoz képest, amiről önök évek óta beszélnek, hogy büntető törvénykönyvben kellene esetleg büntetni az egyébként szélsőséges nézetek hangoztatását vagy kifejezetten emberi méltóságot sértő nézetek hangoztatását. Tehát arra felhívnám a figyelmet, hogy nem így szól a gyülekezési törvény. Nem tudom, miért szól így a gyülekezési törvény - ez egy elég régi szabálya a gyülekezési jognak, az 1989. évi III. törvény, ha jól emlékszem, tehát egy '89-es törvényről van szó -, de egy biztos, hogy a törvényalkotónak az volt a szándéka, hogy a rendőrség már akkor is feloszlathat, sőt köteles feloszlatni egy rendezvényt, amikor még nem valósult meg bűncselekmény, de mégis mások jogait és szabadságát sérti a rendezvény.

Jó lenne, ha ezt közösen megpróbálnánk értelmezni, és közösen ezt az értelmezést megpróbálnánk számon kérni a rendőrségen, ugyanis a rendőrség valóban úgy értelmezi, ahogyan ön mondja. Ő úgy értelmezi, hogy ha nem valósult meg bűncselekmény, vagy ha pusztán a közösség elleni izgatás bizonytalan tényállása látszik megvalósulni, akkor a rendőrség nem avatkozik közbe. De nem ez a gyülekezési törvény szabálya, nem ezt írja elő a gyülekezési törvény.

Nem érdemes persze ezt a vitát lefolytatnunk, mert majd a vizsgálóbizottságban kellene lefolytatnunk ezt a vitát, csak szeretném, ha abban legalább jogászok között nem lenne különbség, hogy hogyan értelmezzük a gyülekezési törvénynek ezt a rendelkezését: nem kell hozzá megtörténnie a bűncselekménynek, még csak a közösség elleni izgatásnak sem kell megtörténnie. Kétségtelen, eléggé bizonytalan megfogalmazásnak tűnik az, hogy mások jogát vagy szabadságát sérti a gyülekezés, a rendezvény, de nem a bűncselekmény kategóriájával állunk szemben, vagy nem büntetőjogilag értékelt magatartással állunk szemben.

Igen, én arra biztatnám a rendőrséget, hogy egyszer vigye bíróság elé ezt a feloszlatást, nem pusztán próbából, hanem azért, hogy végezze a dolgát a rendőrség, nézzük meg, hogy a jogalkalmazó szervek hogyan értelmezik ezt a rendelkezést. Bízom benne, hogy a bíróság is úgy értelmezi, hogy nem kell bűncselekménynek megvalósulnia, nem kell már bekövetkeznie, mert valószínűleg az egykori jogalkotónak az volt a szándéka, hogy nem szükséges már megtörténnie egy bűncselekménynek ahhoz, hogy a rendőrség közbeavatkozzon. Eléggé rossz helyzetben lennénk, ha a rendőrségnek csak reagálni lenne joga egy bűncselekményre, és nem lenne joga megakadályozni bizonyos jelekből, és itt nem feltétlenül verbális cselekményekre kell gondolni, hanem mások jogait és szabadságát ezerféle módon sértheti egy gyülekezés, egy rendezvény, nem feltétlenül csak a verbalitással, az ott elhangzott nyilatkozatokkal.

Összefoglalva tehát - amit mondok, persze egy politikai értékelés lesz, és elismerem, hogy ez mindjárt egy újabb politikai vitát válthatna ki -, mi azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi kormány vagy a jelenlegi és az elődkormánya folyamatosan azt teszi, hogy a törvényhozásra és a törvények hiányosságára mutogat, amikor hatékonyan kellene fellépni az ilyen ügyekben. Ezzel persze nem tesz mást, mint megpróbálja elhárítani magáról a felelősséget, holott nemcsak mi mondjuk, hanem számos jogvédő szervezet is mondja, hogy a jogalkalmazásban is van bőven hiányosság, a jogalkalmazás sem használja ki a jogszabályok adta lehetőséget, és a jogalkalmazást kellene először megváltoztatni, és csak azután lehet a törvények módosításán gondolkodni, ha már a jogalkalmazást a törvények értelméhez hozzáigazítjuk. Ebben persze, a jogalkalmazásban nekünk mint törvényhozóknak nehéz dolgunk van, hiszen közvetlen ráhatásunk nincsen a jogalkalmazásra - és egyébként ez így helyes -, de például a rendőrség magatartására van a kormánynak ráhatása, és a kormánynak felelőssége is van abban, hogy a rendőrség magatartását befolyásolja.

Úgyhogy nem érdemes ide-oda passzolgatnunk ezt a labdát. A kormányoldal passzolgatja a labdát az ellenzéknek, és rámutat az ellenzékre, hogy miért nem módosítja a kétharmados törvényeket, vagy miért nem módosítja az alkotmányt. Mi pedig azt mondjuk, hogy a rendőrség vagy a kormány nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a törvény adta keretek között fellépjen az ilyen rendezvényekkel szemben.

Mindenki tegye a dolgát, a törvényhozás is tegye a dolgát, és a végrehajtó hatalom is tegye a dolgát! A végrehajtó hatalom igenis alkalmazza a jogszabályokat, a törvényhozás meg gondolkodjon el azon, hogy ha a jogalkalmazás elégtelen volt, és nem képes a jogalkalmazás elejét venni az ilyen rendezvényeknek, pontosabban az ilyen jelenségeknek, akkor mit kell tennie a törvényhozásnak.

(20.50)

De szerintem a helyes sorrend az, hogy először a jogalkalmazást kell megvizsgálni, és a jogalkalmazás hiányosságait kell feltárni - ha vannak ilyen hiányosságok -, és csak ezután kell törvényeket módosítani. Az mindenképpen egy feje tetejére állított világ, ahol az MSZP egy ilyen neonáci rendezvény után egyből alkotmánymódosítás után kapkod, ahelyett, hogy végiggondolná azt az MSZP, hogy egyébként a jogalkalmazó szervek, így a rendőrség vagy más jogalkalmazó szervek, titkosszolgálatok például mit tehetnek azért, hogy Budapest utcáin ne legyen havonta visszatérő alkalom valamilyen neonáci rendezvény.

Higgye el, hogy egyikünk számára sem üdítő látvány, mondjuk, a Hősök terén a becsület napi neonáci parádé. Egyáltalán nem örülünk ezeknek a jelenségeknek, és eddig is azt gondoltuk, hogy ez nem normális jelenség a Magyar Köztársaságban. Azon már vita volt természetesen, hogy ezek ellen a jelenségek ellen hogyan lehet fellépni, de az semmiképpen sem helyes, ha Magyarország azt a képet sugározza magáról vagy azt tételezhetik fel, mondjuk, az európai neonácik, hogy Magyarországon érdemes összegyülekezni, mert itt nem fognak ellenük fellépni. Nagyon helytelen, hogy ez a kép kialakulhatott.

Tudjuk jól, hogy ezeken a neonáci rendezvényeken külföldi neonáci szervezetek is részt vesznek. De vajon miért? Miért hagyta a kormány, hogy idáig fajuljon ez az ügy? Nem kellett volna megtenni, és számos módon, titkosszolgálati eszközökkel is és nem utolsósorban nyílt rendőri fellépéssel is van lehetőség arra, hogy ezeket a neonácikat távol tartsuk, mondjuk, Budapesttől.

Persze, volt egy aktuálpolitikai nyomás mind az MSZP-n, mind az ellenzéki pártokon, valahogyan reagálni kellett az április 18-ai eseményekre. Szerintem abban mindannyian helyesen reagáltunk, hogy különböző formákban és különböző megközelítésből, de elutasítottuk és szégyenteljesnek tartottuk, ami ott történt, de ezen túl kell lépni, mert ilyen neonáci események még megismétlődhetnek. Rendszeres, tudjuk jól, vannak ilyen évfordulók, amikor össze szoktak gyűlni. Most ezt azért nem kellene hagyni. Én nem gondolom azt, hogy Magyarországnak valamifajta neonáci-turizmus célországának kellene lennie, és ezért ez ellen mindent megteszünk. Hozzáteszem, hogy elsősorban az alkotmány és a törvények adta kereteken belül, és csak végső soron gondolkodjunk el azon, hogy az alkotmányt módosítani szükséges-e, vagy sem.

Ami a holokauszttagadást illeti, azt azért egy kicsit érdemes elválasztani ettől az ügytől. Tudjuk jól, hogy a holokauszttagadás a neonáci nézetek megnyilvánulásának csak az egyik formája, és ennél sokkal durvább és nyíltabb antiszemitizmus is jelen van az ilyen rendezvényeken. A holokauszttagadás egyébként eddig nem öltött olyan nagy méreteket Magyarországon, és nem volt olyan nagy támogatottsága, hogy emiatt fokozódott volna a szélsőséges nézetek terjedése. Sokkal inkább a hétköznapi rasszizmus az, ami odavezet, hogy esetleg a szélsőségesek biztonságban érzik magukat, és úgy gondolják, hogy Magyarország engedi ezeknek a szélsőséges nézeteknek a terjedését. Tehát ebben a szellemben szeretnénk ezt a vizsgálóbizottságot létrehozni.

Csak egy fél mondat arról, amit a bizottság összetételéről kialakult vita itt sugalmaz. Azt sugalmazza, hogy az SZDSZ magatartását nem tudjuk kellőképpen megítélni. Szerintem itt nem politikai megítélést kell figyelembe venni. Politikailag mindenki el tudja helyezni, hogy az SZDSZ magatartása mit jelent. Az ügyben itt csak a jogilag értékelhető tényeknek van jelentősége, jogilag pedig nem könnyű a helyzet, mivel nincs olyan jogszabályunk, amely megmondaná, hogy ki minősül kormánypártinak és ki minősül ellenzékinek. Egyetlenegy alkotmánybírósági határozatnak az indokolási részében van egy mondat, amelyre szoktak hivatkozni, amely a koalíciós szerződés létéhez és a de facto kormányzati tevékenységben való részvételhez köti. A mi értelmezésünk szerint mind a kettőre van bizonyíték. Tehát jogi bizonyíték van arra, hogy az SZDSZ egy koalíciós szerződésnek felfogható szerződést kötött a kormányfővel, és arra is van szerintünk bizonyíték, hogy de facto kormányzati részvétel történik. Mert természetesen nemcsak az a de facto kormányzati részvétel, hogy valaki beül-e bársonyszékbe az SZDSZ politikusai közül, hanem az is de facto kormányzati részvétel, ha például a miniszterek vagy a miniszterelnök személyének a kiválasztásában részt vesz az SZDSZ, az is kormányzati részvétel, hogy bizonyos állam által irányított, kormány által irányított szervezetekben, mondjuk, regionális fejlesztési tanácsokban hány SZDSZ-es politikus van benne, miközben, mondjuk, ellenzéki politikus nincsen benne. Ezek mind olyan bizonyítékok, amelyek a de facto kormányzati részvételt alátámasztják.

Tehát hangsúlyozom, hogy nem politikai megítélésről van szó, hanem jogi, közjogi megítélésről van szó. Szerintünk az a helyes értelmezés, hogy az SZDSZ nem minősül ellenzéki pártnak - és most akkor nem azt mondtam, hogy az SZDSZ kormánypárt, azt mondom, hogy nem minősül ellenzéki pártnak -, de ettől függetlenül is a vizsgálóbizottság létrehozására szükség van, attól függetlenül is egyébként, hogy ez egy többségi bizottságként fog-e létrejönni, vagy pedig paritásos bizottságként, ahogyan önök értelmezik. Köszönöm, hogy meghallgattak.




Felszólalások:  Előző  273  Következő    Ülésnap adatai