Gróf losonci Bánffy Miklós Kolozsváron született 1873. december 30-án, ősei több évszázadra visszamenően töltötték be az ország vezető tisztségeit. Kitűnő oktatásban részesült, tanult rajzot és festészetet is, emellett jogot végzett apja kívánságára. 1901-től országgyűlési képviselő, 1910-től pedig Kolozsvár és Kolozs megye főispánja volt.

Pályája során megismerkedett a szépirodalom, díszlet- és látványtervezés, a rajz- és könyvillusztráció, valamint a folyóirat-szerkesztés rejtelmeivel is. A budapesti Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa, 1916-ban a koronázási ünnepségek kormánybiztosa volt. 1921 áprilisa és 1922 decembere között a Bethlen-kormány külügyminisztereként része volt abban, hogy Magyarországot felvették a Népszövetségbe. 1926-ban visszatelepült Erdélybe, és a magyarság kulturális életének egyik szervezője lett, valamint nagyszabású regénytrilógiában dolgozta fel Erdély történelmét. 1940-ben a Magyar Országgyűlés felsőházának behívott tagja volt. A II. világháború során titkos tárgyalásokkal bízták meg, bosszúból a németek kirabolták és felgyújtották híres bonchidai kastélyát.

A háború után a román hatalom az összes vagyonát elvette, a nagybeteg ember útlevelet is csak 1949 végén kapott Budapesten élő feleségéhez. Itt hunyt el 1950. június 6-án.

Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.



Gróf losonci Bánffy Miklós, 1912
Forrás: Uj Idők, 1912. február 8. 8. szám, 186. oldal