Készült: 2021.05.15.16:10:33 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 194 2018.06.18. 1:58  193-196

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az országos táplálkozás- és tápláltsági állapotvizsgálat 2014-es eredményei alapján hazánkban a felnőtt nők 60 százaléka, a férfiak 65 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, az Egészségügyi Világszervezet 2016-os eredményei szerint pedig a magyar felnőtt lakosság körében feltűnően nagy az elhízás mértéke, a világon a negyedik, az európai államok között pedig megdöbbentő módon az első helyen állunk. Már a gyermekek körében is egyre aggasztóbb a helyzet. Európa-bajnoknak lenni, ha sportról beszélünk, felemelő érzés, ebben a kategóriában azonban lesújtó, és ez bizony kormányzati felelősséget is felvet. Persze mondhatnánk, hogy mindenki érezze jól magát a saját bőrében, azonban a kövérség véleményem szerint nem pusztán esztétikai kérdés, és nem kizárólag magánügy. A túlzott zsírraktározás ugyanis összefüggésben áll számos betegség kialakulásával, így a szív- és érrendszeri betegségekkel is, ami hazánkban a halálozások több mint feléért felel. Az elzsírosodás csökkenti a várható élettartamot, és ez a tény egy demográfiai gondokkal küzdő országban figyelemre méltó.

Kialakulásának megelőzésével kevesebbet kellene költenünk a vele összefüggésbe hozható betegségek kezelésére. A kormányzati erőfeszítések, mint például az iskolai mindennapos testnevelés bevezetése, az utánpótlás kiemelt támogatása, valamint az egészségtelen élelmiszerek külön adóztatása fontos, de láthatóan nem elégséges lépés.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Miért nem tettek további, a fizikai aktivitást fokozó, a szabadidősportokat népszerűsítő és az egészséges táplálkozási kultúra elterjedését elősegítő intézkedéseket az emberek ideális testsúlyának megőrzése és ezáltal az egészségük megóvása érdekében? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 116 2018.06.28. 3:38  1-134

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Új képviselőként érdeklődéssel figyeltem a 2019. évi költségvetés vitáját. Számos kritika és méltatás hangzott el a mai napon. Kritika és méltatás helyett én most az Országgyűlés támogatását kérem abban, hogy a Marcali térségében élők érdekeit is vegye figyelembe a költségvetés elfogadásakor. Élve képviselői jogommal, egyben kötelességemmel, 20 darab módosító indítványt nyújtottam be az itt található települések reális igényeinek megvalósítására. Országos szinten ezek nem hatalmas projektek, azonban az adott települések boldogulását nagymértékben segítik. Gondolok itt járda- és közútfelújításra, belterületi utak aszfaltozására, közösségi tér kialakítására. A fontos beruházások közül kettőt most kiemelek. Örömmel hallottam korábban miniszterelnök úrtól, hogy a tervek szerint tovább folytatódik az országos közúthálózat korszerűsítése.

(19.00)

Erre tekintettel bízunk benne, hogy a 67-es út után a 68-as út indokolt felújítására is lesz forrás. A Balatontól a horvát határig vezető, Somogyországon keresztülmenő úton jelentős a személy- és teherforgalom, egyes amortizálódott szakaszainak felújítása pedig különösen indokolt. Ez a beruházás segítené a marcali ipari központ további fejlesztését, valamint az úgynevezett háttértelepülések biztonságosabb megközelíthetőségét és bekapcsolódását a balatoni turizmusba.

A térség másik, kétségkívül legsúlyosabb problémája a marcali kórház helyzete. A régióban élő hatvanezer és a Balaton délnyugati partján nyaraló további több tízezer ember sajátos tapasztalatai alapján is szükség van a kórház korábban bezárt osztályainak újraindítására, a jelenlegi ágyszám bővítésére, az egészségügyi eszközellátottság fejlesztésére. Különösen szükséges továbbá a járóbeteg- és a sürgősségi ellátás színvonalának emelése, a szakorvosok és a szakszemélyzet bővítése, bérük fejlesztése és nem utolsósorban a kórház szakmai, szervezeti és gazdasági önállóságának visszaállítása.

Örömmel olvastam a napokban, hogy eközben egyes vidéki egészségügyi intézmények jelentős fejlesztéseket tudhatnak maguk mögött. A veszprémi kórház például több mint tízmilliárd forintban részesült, többek között vadonatúj onkológiai centrum épült, felújították az intenzív osztályt, és bababarát szülészetet is létrehoztak az összegből. Több műtét vonatkozásában megszűnt a várólista, az ortopédián pedig közel a negyedére csökkent a várakozási idő.

Bízunk benne, hogy ez a fejlesztési hullám mielőbb eléri Marcali városát is, amit az itt élők megérdemelnének. Bízunk benne, hogy erre megvan a kormányzati szándék, és a költségvetési előirányzat pedig biztosítja a kórház fejlesztésének fedezetét is. Amennyiben továbbra sem jutna forrás a marcali kórház rendbetételére, javaslom, hogy a kormányzati kommunikációval kapcsolatos feladatokra elkülönített közel 30 milliárd forintból csoportosítsanak át erre a célra.

Az embereknek ugyanis a befizetett adóforintjaikból nem sorosozásra meg még több migránsos plakátra, hanem sokkal inkább járható járdákra, XXI. századi infrastruktúrára és jól működő egészségügyi intézményekre van szükségük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 97 2018.07.16. 2:36  96-102

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Márciusban, amikor megkérdezték a Marcali térségében élőket arról, hogy szerintük mi a régió legfájóbb problémája, tíz emberből kilenc a marcali kórház kálváriáját nevezte meg. Ez a kórház korábban 60 ezer, valamint a nyári hónapokban további több tízezer, a Balaton délnyugati részén pihenő ember ellátását biztosította. De előbb a gyermekosztályt szüntették meg, utóbb a gyermekügyeletet, majd miután az intézményt integrálták a kaposvári kórházba, a szülészet-nőgyógyászati osztályt is; egy olyan kórházban, ahol szinte minden napra jutott egy gyermekszületés.

Hazánk súlyos demográfiai gondokkal küzdő ország, ahol sajnálatos módon a kormányzati javító szándék ellenére is folyamatosan csökken a születések száma. Ennek tükrében tehát teljességgel érthetetlen, hogy miért keserítik meg a Marcali térségében gyermekeket vállalók életét azáltal, hogy nekik sokszor 60 kilométert kell utazniuk kisbabájuk világra hozása miatt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Abban a kórteremben pedig, ahol korábban gyermekek élete kezdődött, most menthetetlen halálos betegek élik végnapjaikat. Ez a morbid valóság a családok évében. A marcali kórház integrációjának pedig további következménye a lecsökkent ágylétszám, a leromlott eszközállomány, a fokozódó szakember-elvándorlás, a hosszabbodó várólisták és az is, hogy a betegeknek egyre több esetben kell Kaposvárra utazniuk az egészségügyi ellátásért, miközben más vidéki kórházak, örömteli módon, jelentős fejlesztéseket tudhatnak maguk mögött. Két évvel ezelőtt a marcali kórház megmentéséért több ezer ember fogott össze, és azóta is követelik a megszüntetett osztályok visszaállítását, az ellátás színvonalának emelését, elegendő szakorvost és szakszemélyzetet, továbbá szakmai, vezetési, gazdasági és szervezeti önállóságot.

Ezekre az emberekre is tekintettel tisztelettel kérdezem most az államtitkár urat: miért érdekeltek a marcali kórház szisztematikus leépítésében az emberek biztonságával szemben, mikor kapja vissza a kórház az önállóságát, mikor születhetnek újra gyermekek Marcaliban? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 101 2018.07.16. 1:01  96-102

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): A marcali kórház ügye számomra nem kampánytéma, hanem megoldandó feladat, talán a legsúlyosabb. Az integráció kudarcot vallott, bizonyossá vált a kulcskérdés, az önállóság. Az adósság ugyan eltűnt, de vele együtt jó néhány ellátási forma és ezzel a biztonságérzetünk is. Hát, ebben tökéletesen egyetértek Móring József Attilával, a térség kormánypárti képviselőjével, ezek ugyanis az ő szavai. Államtitkár úr, köszönöm a felkészültségét, de a mai nap nem kaptam választ a kérdésére, és azt tapasztalhatjuk, hogy az ígéretekkel és a mellébeszéléssel tele a padlás. A 2014-es választások előtt önök például sürgősségi centrumot ígértek CT-berendezéssel, és még helikopterleszállót is. Hát, egyik sem valósult meg. Az idei kampányban pedig méltányolták a gyermekosztály valamilyen formában történő újraindításának igényét.

Ha jól értem, akkor a kórház nem kapja vissza az önállóságát, és továbbra sem születhetnek gyermekek Marcaliban, ezért a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a DK, az LMP, az MSZP és a Párbeszéd soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 124 2018.09.18. 5:26  119-128

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért élek most a vezérszónoki jogommal és beszélek a pulpitusról, hogy ne kelljen önnek háttal ezt megtennem, azonkívül pedig ez az első vezérszónoki felszólalásom itt a parlamentben.

A törvényjavaslattal egyetértek, azt támogatom. A Közép- és Kelet-európai Halászat Fejlesztéséért elnevezésű nemzetközi szervezet, más néven EURO-FISH -megállapodás 3. cikkében található célok, úgymint a tagok közötti szakmai és gazdasági együttműködés elősegítése, a halászati erőforrásokban rejlő lehetőségek maximális kihasználása, a magánszektor beruházásainak előmozdítása, hozzájárulás a kereskedelem ösztönzéséhez, valamint a régión belüli és kívüli exportlehetőségek maximális kihasználása mind-mind ösztönzik a magyarországi halgazdálkodás és akvakultúra fejlesztését. Erre szükség is van, mert mint ahogy az EUROFISH -megállapodás is fogalmaz, nemzeti fejlődésünk alapvető ágazatáról van szó.

Itt szeretném mindjárt megjegyezni azt az örömteli változást, hogy a magyar emberek halfogyasztása az utóbbi időben növekvő tendenciát mutat. Ebben bizonyára a halhús áfatartalmának 5 százalékra csökkentése is szerepet játszott. Az alig 6 kilogramm/fő éves átlagos halfogyasztásunk, amibe beleértendők az importált tengeri halak, mint például a hekk és az úgynevezett seafood is, még így is messze van a 24 kilogramm/fő éves európai uniós átlaghoz viszonyítva. Sajnálatos módon azt is meg kell jegyezni, hogy az export-import mérlegünket tekintve sem állunk jól. 30 millió euró értékben importálunk halat az országba, és csupán 10 millió euró értékben adunk el külföldre. Könnyen megállapítható tehát, hogy a magyarországi halfogyasztást ösztönözni, a halgazdaságunkat pedig a továbbiakban is fejleszteni szükséges.

Tisztelt Országgyűlés! Mi történt ezzel szemben? 2015 májusában megszűnt a kereskedelmi célú halászat a természetes vizeinken. Ki kell mondani: ez egy politikai döntés volt, amely egyértelműen a horgásztársadalomnak kedvezett. Ennek a döntésnek voltak és vannak károsultjai. 200 halász család vesztette el a megélhetését, és ők a mai napig nem kaptak semmilyen kompenzációt. A társadalmi béke kedvéért véleményem szerint felelősséget kellett volna vállalni a kormánynak a szakmájuk gyakorlásától megfosztottak kárpótlásában és egyúttal halászati eszközeik megvásárlásában. Félő ugyanis, hogy ezek a bajba jutott emberek korábbi munkaeszközeiket idővel pénzzé teszik, és a jövőben rapsicok fognak ezekkel illegálisan halászni.

A természetes vizeinkből, így többek között a Dunából, a Tiszából és a Balatonból hálóval kifogott halat jelenleg nem lehet kereskedelmi forgalomba hozni. Somogy megyei képviselőként ki merem jelenteni: a vicc kategóriája, hogy a Balaton-parti éttermekben, halsütödékben 2013 decembere, a balatoni halászat betiltása óta nem lehet balatoni halat kapni. Turisztikai és országimázsszempontból is elfogadhatatlan, hogy a térségben lakók és az idelátogató vendégek nem fogyaszthatnak a jó minőségű, kulináris élményt nyújtó balatoni halból. Nem véletlen, hogy pár évvel ezelőtt maga Orbán Viktor miniszterelnök úr is hangot adott felháborodásának az ügyben. A kormány azóta lépett, és lehetővé tette, hogy a balatoni halgazdaság ma már árulhasson balatoni eredetmegjelölésű halat.

(14.20)

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmet, hogy ez a szemfényvesztés tipikus esete. Ezek a halak ugyanis nem a magyar tengerből származnak, hanem a Balaton vízgyűjtő területén található tógazdaságokból.

De visszatérve eredeti témánkra, a EUROFISH-megállapodásra és az abban célként meghatározott, a halászati erőforrásokban rejlő lehetőségek maximális kihasználására, ha már erről beszélünk, javaslom, hogy induljon el egy szakmai alapú párbeszéd azzal kapcsolatban, hogy első lépésben legalább a tóban található úgynevezett invazív fajok  az ezüstkárász, a busa, a törpeharcsa és az angolna  kereskedelmi célú halászata legyen megteremtve. Ezek a nem őshonos, biológiailag káros, ám megfelelő módon elkészítve igen ízletes fajok kihalászása a tóból különösen ajánlatos. Közülük ugyanis némelyik táplálékkonkurenciája a rendkívül kedvelt süllőnek, némelyik pedig kifejezetten zavarja a horgászok rekreációját. Ki merem mondani tehát, hogy mind a horgászok, mind a halászok, mind a balatoni turizmus-vendéglátás érdeke, hogy tudjunk fogyasztani az imént felsorolt halfajokból.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik Magyarországért Mozgalom kitűzött célja a magyarországi halfogyasztás növelése és az egészséges táplálkozás népszerűsítése. Megállapítható ugyanis, hogy azok az emberek, akik számottevően több halat esznek, számottevően tovább is élnek. A EUROFISH-megállapodás közvetett módon ezt a célt is szolgálja, ezért javasolni fogom a Jobbik-frakciónak, hogy támogassa azt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 95 2018.11.05. 2:02  94-99

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország Alaptörvénye szerint mindenkinek joga van a testi egészséghez. Hazánkban 3155 település található, ebből 2751 településen él kevesebb, mint 4500 lakos. A 2006. évi XCVIII. törvény értelmében településeink 87 százalékán nem lehet gyógyszertár létesítésére pályázatot kiírni. Közel hárommillió embernek, a lakosság 30 százalékának gyógyszerellátása lehetetlenül így el.

A kisebb településen élő honfitársaink zömének jelenleg is más településre kell utazniuk a gyógyszerekért, de továbbmegyek. A gyógyszertörvény miatt több városban nincs lehetőség gyógyszertárat létesíteni. A választókerületemben lévő Marcaliban a nemrég bezárt patika helyére pályázni sem lehet, pedig igény volna rá. Ebben a járásban 34 ezer ember él, akinek a gyógyszerigényét a Marcaliban üzemelő, legfeljebb kettő gyógyszertárnak kell majd biztosítania.

Engedje meg, hogy a helyzet abszurditására másképp is felhívjam a figyelmét. A trafiktörvény szerint dohányboltot mindenhol, egy pár száz fős településen is lehet nyitni, patika viszont csak 4500 fő felett üzemeltethető. Megdöbbentő, hogy a gyógyszerek forgalmazásának feltételei a dohánytermékekhez képest sokkal szigorúbbak. Több képviselőtársammal együtt úgy gondoljuk, indokolt a gyógyszertárak létesítése esetében is a 3000 fő lakost alapul venni, és a gyógyszertörvényt ennek megfelelően módosítani.

Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat: miért tartottak fenn eddig egy olyan szabályozást, ami hátrányosan érinti a 4500 fő alatti településen élőket? Kinek az érdeke, hogy cigaretta jusson mindenhova, gyógyszer viszont nem? Támogatja-e a kormány az általunk javasolt módosítást?

Államtitkár úr ma már számos kérdésre válaszolt. Kérem, legyen kedves, és az én kérdéseimet is válaszolja most meg. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 39 2018.11.27. 10:25  34-49

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! És nem utolsósorban tisztelt Farkas Sándor Államtitkár Úr! Látszik, hogy dolgozik az Agrárminisztérium: jelenleg 16 törvénymódosítás van előttünk, a tisztelt Ház előtt. Nem volt könnyű ezeket áttanulmányozni, de el kell ismerni, hogy ezek többsége technikai jellegű módosítás, és egyetértek államtitkár úrral, hogy ezek ritkán politikailag fajsúlyosak, szakmai javaslatok. Valóban én is csak végigmenve, és nem is kívánok túl hosszú lenni, de meg szeretném említeni, hogy ezek a javaslatok többségében bürokráciacsökkentő és az európai uniós elvárást is kielégítő módosítások. Ezek többsége természetesen részünkről is támogatható.Meg kell emlékezni a piacvédelemről és a minőségvédelem kérdéséről. A hungarikumtörvény technikai jellegű módosítása is főleg pontosításokat tartalmaz, viszont az elmúlt évek tapasztalatai alapján ki lehet jelenteni, hogy ebben még több lehetőség is van, további állami menedzselő tevékenységre lenne szükség ezen a téren.

Igen, a halgazdálkodás területén is egy fontos pontosítás, hogy a halőr működési területeit is meghatároztuk. Az én választókerületemben is lehet látni, hogy milyen áldozatosan végzik ezek az emberek a munkájukat, tényleg járják a területet, és fontos, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen az, hogy hol és milyen feltételekkel, milyen szabályok szerint tudják a munkájukat ellátni.

Itt található egyébként javarészt az elmúlt évek tapasztalatait halászati törvénybe építő módosítás. A horgászeszközök halfogásra alkalmas állapotát pontosabban határozza meg, így az orvhalászat ellen hatékonyabb fellépést segít elő. Én azt gondolom, hogy ez is fontos, ezen a téren is sokat léptünk előre az elmúlt időszakban, de még mindig vannak, akik ilyen nemtelen, erkölcstelen és jogtalan eszközökkel fogják a halat az élővizeinkből.

Az élelmiszer-biztonság napjaink súlyos kihívása, valóban figyelmet kell rá fordítani. Ez is egy üdvözlendő dolog, hogy megjelenik ebben a törvényjavaslatban.

Az erdőgazdálkodásról is egypár mondatot meg kívánok említeni. Számos állami tulajdonban lévő erdőnk van, de nagyon sok magántulajdonban lévő erdő is található Magyarországon. Ez is egy hatalmas értéket képvisel, de ezeknek az erdőknek a többsége osztatlan közös tulajdon, bár tudom, hogy az Agrárminisztérium  idézőjelben mondva  hadat üzen az osztatlan közösnek, és azt gondolom, hogy ez nagyon jó út. Én remélem, hogy az erdők tekintetében  és ott talán még nagyobb a katyvasz, van olyan tizen-egynéhány hektáros erdőterület Somogyban, tudom mondani például, 92 tulajdonosa van ennek, és az erdőhasználat kérdése is rendezetlen. Nyilván ennyi tulajdonos nagyon nehezen tud megegyezni, és nagyon kevés olyan tulajdonos van ezek között, aki egyáltalán megfelelő szakképesítéssel rendelkezik.

De hogy államtitkár úr kéréséhez híven a témánál maradjunk: most arról szeretnék beszélni, amit ez a módosítás érint, jelesül, hogy szigorodik a fa és a fatermékek hatósági ellenőrzése, szállítás és forgalmazás is szigorúbb dokumentációhoz kötött. Ez szintén egy jó dolog és támogatandó dolog, hiszen a mai napig azért jelentős az illegális fakitermelés vagy hogy pontosabban fogalmazzak, a falopás, és ez rendkívüli módon hergeli az erdőtulajdonosokat. És meg kell említeni azt is, hogy rendben van, hogy megvan ez a törvényi szabályozás, de örömteli lenne, ha a személyi állomány is rendelkezésre állna, amely ezeket a szabályozásokat meg tudja valósítani és betartatja ezekkel az emberekkel, mert most, hogy hűvösre fordult az idő, november végén, ilyenkor jellemzően tömegesen fordulnak elő ezek a cselekmények. És bízunk abban is, hogy a rendőrség is szívén viseli majd ezeket a törvénysértéseket, és hatékonyabban fog tudni eljárni a megakadályozás, illetőleg az elrettentés érdekében.

Szeretnék továbbmenni. Üdvözlendő, hogy a vadászjegy és a vadászati engedély kiállításáért bevételezett díj teljes összege immáron az Országos Magyar Vadászkamarát fogja megilletni. Erre azért is szükség van, mert az államtól átvett feladatokért jogos, hogy ezt térítésként megkapják. Ugyanígy üdvözlendő, hogy a vadászjegy-kiállítás, valamint az évenkénti, merthogy minden évben érvényesíteni kell a vadászjegyeket…  hogy ezek kiállítása igazgatási szolgáltatási díjtól mentes lesz a jövőben.

Végezetül a rendkívül fontos ágazatról, a szőlő- és borászati ágazatról egypár gondolat és észrevétel. Itt említette államtitkár úr is a borrégiós tanácsok megalakulását, 2019. év május 13. napjáig szükséges ezt felállítani. Itt külön lesz választva a szőlészeti és a borászati szekció. Erről azért érdemes beszélni, mert most is a nyár végi, őszi tapasztalatokból kiindulva lehet látni, hogy sok esetben ellenérdekeltek a szőlészetek és a bortermelők. Ez a szőlőfelvásárlási árak, illetve a szőlő felvásárlása során éleződött ki. Sajnos, bizonyos régiókban rendkívül nyomott áron vásárolták fel a szőlőt, sok gazda itt a borászok kartelljére gyanakszik.

Nyilván számos más tényező is, kereslet-kínálat befolyásolja az ár kialakulását. De kétségtelen, és ha már továbbmenve szóba kerül a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, illetőleg a hegyközségi tanácsok is és az ő szerepük is, a szőlősgazdák és a borászok is azt szeretnék, hogy túl azon, hogy nagyon helyesen ezek a szakmai szervezetek most ezzel a módosítással is lényegesen több feladatot fognak ellátni a jövőben, de hogy ezek a feladatokat a borászok és a szőlősgazdák érdekei védelmében is végezzék. Tehát hangsúlyosabb szerepet kapjon az érdekvédelem, és akkor talán a jövőben megelőzhető lenne az idén is kialakult alacsony felvásárlási árak és az ebből fakadó…  hozzáteszem, nyilván ez nem mindenkit érintett, mert általában a termésmennyiség meghaladta a korábbi átlagos termésmennyiséget, és ez azért kompenzált bizonyos jövedelmet, de ebből általános vélekedést, úgy gondolom, hiba leszűrni. Nagyon sokan gyakorlatilag deficitesen termeltek idén, és sokan gondolkoznak azon  főleg kisebbekről beszélek , hogy ha ez a továbbiakban nemhogy bevételkiesést fog okozni, hanem veszteséget, akkor fel fognak hagyni ezzel a tevékenységükkel.

(11.20)

Én úgy gondolom, hogy egy felelősen gondolkodó kormányt és egy felelősen gondolkodó Agrárminisztériumot ez arra fog sarkallni, hogy elemezze a most kialakult helyzetet, és lehetőség szerint mindent megtegyen azért a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával karöltve, illetőleg a szakmai képviseletet ellátó hegyközségi tanácsokkal, illetőleg a későbbiekben fölállított borrégiós tanácsokkal is, hogy a gazdák boldogulni tudjanak.

Köszönöm szépen a hozzászólás lehetőségét. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 57 2018.11.27. 10:22  50-91

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és a türelmet. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen pillanatban egyszerűbb a helyzetünk, mert nem 16, hanem 3 törvénynek a módosítási javaslata fekszik előttünk, azonban ezekről már kevésbé lehet elmondani, hogy ezek politikailag nem érzékenyek; ezek politikailag érzékeny kérdéseket is érintenek. A törvényjavaslat kapcsán két fő észrevételem van. Egyrészt az apróbb jogszabály-módosítással egyet tudok érteni, hiszen ezek javarészt pontosítások és az uniós jogszabályokhoz való igazítás. Támogatható a jogszabály, mivel valóban a tényleges életviszonyokhoz és a gazdák igényeihez hangolását segíti, segíti a csalók kiszűrését, és ahogy Czerván képviselőtársam is említette, a joghézagoknak a rendezését.

Aggályos viszont a tervezet azon része, amelyben az agrárkamara olyan jogköröket kapna, amelyek ellen fellebbezésnek helye nem lesz. Az Állami Számvevőszék mellett ez egy újabb szervezet ma Magyarországon, amelynek a döntése ellen nem lehet fellebbezni, hiszen a bíróságok ez esetben nem tudnak dönteni majd, hanem csak újabb eljárásra jogosítani a földforgalmi viszonyok kapcsán. Tehát elfogadhatatlannak tartjuk azt az elképzelést, hogy a földvételek miatti perek esetében a bíróságoknak ezután ne legyen ráhatásuk az egyes vitás döntésekre, és úgy gondoljuk, hogy a valódi gazdákat ezzel komoly jogi lehetőségtől fosztják meg.

(12.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy a termőföld egy véges erőforrás, és általánosságban elmondható, hogy Magyarországon, különösen egyes régiókban egyre kevesebb a megvásárolható föld, azok is egyre drágábbak. Ma már ott tartunk, hogy a gazdák egy nadrágszíjnyi parcellán is képesek összeveszni, tehát nagyon oda kell figyelni erre a szabályozásra, mert egyre élesebb viták fognak kialakulni.

Pár szót, pár gondolatot szeretnék a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaráról megemlíteni, csak a félreértések elkerülése végett. Nagy tisztelettel figyelem és kísérem elnök úr, Győrffy Balázs munkásságát, aki egyébként ennek a jogszabálynak, törvénymódosítási javaslatnak az egyik előterjesztője is. Szeretném idehozni az Országgyűlésbe rengeteg gazdatársam gondolatát a kamaráról. Nagyon pozitív és üdvözítő, hogy hírlevelek, programok szervezése útján sok tájékoztatást kapnak a bürokrácia útvesztőiben; tehát egyszerűbb tanácsokat, javaslatokat is megfogalmaz, illetőleg az innovatív és a kor színvonalának megfelelő gazdálkodással kapcsolatban is nagyon sok szakmai anyag jut el hozzánk, illetőleg van egy nagyon komoly programanyaga is a NAK-nak, amely most már hozzáférhető. Tehát azt gondolom, elnök úr felkészültségéhez, munkabírásához és alázatosságához nem fér kétség. Úgy gondolom, személyes jó viszonyunk is megvan, és bízom benne, hogy megmarad a kritikák után is, merthogy vannak kritikák is a NAK tevékenységével kapcsolatban, és arról is beszélni kell.

Sok gazda számára nem elfogadható, hogy kényszerrel kellett belépni a kamarába. Sok gazda azt sem tartja elfogadhatónak, hogy a befizetett tagdíjjal nem feltétlenül áll arányban az a szolgáltatás, amit a kamara nyújt. Nem feltétlen kell ezzel egyetérteni, én is ezt egyébként fenntartással kezelem, de azért elmondom. További kritika egyáltalán maga a kamara létjogosultsága is. Miért mondom ezt? Lehet látni a kamarai választásokon, hogy mennyien vesznek részt, mennyien aktívak, mennyien érzik magukénak az agrárkamarát. A falugazdászok  hogy is mondjam, és ne menjünk el szó nélkül amellett  nagyon sok helyen úgymond lepkehálóval fogdosták a kamarai tagokat, hogy ugyan, menjenek már el, vegyenek már részt azon a választáson, ahol sok helyen egyetlenegy képviselőre lehetett szavazni, voksolni.

Sajnos az sem üdvözlendő dolog  vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzak , nem szerencsés dolog, így mondanám: túl azon, hogy még egyszer mondom, nem fér kétségem elnök úr szakmaiságához és munkásságához, hogy ért hozzá és jó felé viszi ezt a kamarát, de azért mégiscsak országgyűlési képviselő egy párt színeiben. Tehát egy szakmai fórum, egy szakmai szervezet élén egy párt politikusa áll, nyilván Fidesz-színekben. Tehát, ha úgy tetszik, akkor a Fidesz irányítja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát, és most ez az Agrárgazdasági Kamara fog majd hatásköröket kapni és különböző vitás kérdésekben döntést hozni. Még egyszer mondom, finoman fogalmazva sem szerencsés döntés ez, hiszen úgy gondolom, hogy legalább a látszata sincsen fenntartva annak, hogy egy független szervezet hozná ezeket a döntéseket. Tehát amíg a szervezet a kormányhoz köthető, addig sajnos az emberekben a jövőben is fog élni kétely.

Továbbmegyek: nemcsak a bíróságok döntési joga csorbul, hanem az önkormányzatokat is kiveszik a döntési rendszerből, hivatkozva a megterhelő perköltségekre. Ezen is el lehet vitatkozni, hogy ez mennyire jogos vagy mennyire nem. Én el tudom képzelni és el tudom fogadni azt, hogy az önkormányzatoknál, főleg ott, ahol olyan emberek vannak döntéshelyzetben, akik nem igazán rendelkeznek mélyreható vagy mélyenszántó tudomással az agráriumról, ezt nyűgként élik meg, illetőleg azt is el tudom fogadni, hogy ez bizonyos költségeket is jelent az önkormányzatnak, de attól még ki kell mondani, hogy ez egy hatáskörcsorbítás.

Az bizonyos, hogy számos módosító indítványt be fogunk nyújtani a csomaghoz, és ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását is ettől tesszük függővé. Úgyhogy örülök neki, hogy a Fidesz-frakció is jelezte, hogy ezt meg fogják tenni, illetőleg, ha jegyzetem nem csal, akkor Farkas Sándor államtitkár úr is megemlítette, hogy ők is jobbító szándékkal fognak módosító indítványokat beadni, illetőleg fel is kért minket, minden parlamenti frakciót arra, hogy ezt tegyük meg. Még egyszer mondom, ezt jobbító szándékkal egyébként meg is fogjuk tenni.

Még azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény anomáliáit már évek óta próbálták jobbikos képviselőtársaim kezelni, módosítani, fölhívni erre a figyelmet, de a kormánypárti képviselőtársaim rendre azzal utasították el ezeket a javaslatokat, hogy addig nem kíván a kormány a földforgalmi törvényen módosítani, amíg európai uniós kötelezettségszegési eljárás zajlik ez ellen. Tudomásom szerint az eljárás jelenleg is zajlik, most mégis van egy ilyen rendkívül érzékeny módosítás. Egy picit ellentmondást tapasztalok az eddig elhangzottakkal szemben: akkor most ott mégis van lehetőség és szándék arra, hogy a módosítást megtegyük, megtehessük.

Úgyhogy, mint említettem, a javaslat támogatását a módosító indítványaink elfogadásától tesszük függővé, amelyek ezeket az anomáliákat kívánják majd megoldani és az agrárkamara  talán kimondható  indokolatlanul nagy befolyását megfékezni. Bízom benne, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere a mezőgazdaságra is igaz kell hogy legyen. Most kérem az előterjesztőket végezetül, hogy nyugtassanak meg minket arról, hogy az agrárkamara a most kapott többletjogosultságokkal nem fog visszaélni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 73 2018.11.27. 1:29  50-91

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Élvezettel hallgattam Jakab István képviselőtársam szenvedélyes felszólalását. Engedje meg, nekem nem ingem, ezért nem veszem magamra azt, én nem tartozom azok közé, akiknek fáj, hogy a NAK bővül és erősödik. Éppen ellenkezőleg, én ennek örülök, és nem vonom kétségbe a létjogosultságát sem.

(13.40)

Az más kérdés, hogy felhozok olyan kritikákat, amivel esetleg önök nem szembesülnek, mert esetleg azok a gazdák önöknek nem merik a szemükbe mondani, vagy nem ennyire konkrét módon teszik ezt.

Amire én utaltam, az igazából az a kérdés, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, amelyik most többletjogosultságot ad a kamarának, esetleg az nem foge ezzel visszaélni a jövőben. Én ezt firtattam mindössze, illetőleg erre is vagyunk elsősorban kíváncsiak, úgyhogy én az előterjesztőktől igazából erre várok továbbra is választ.

Egyébként pedig a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara működéséről rendkívül pozitív személyes tapasztalatom van, és bízom benne, hogy ez a jövőben is, a mostani felszólalásaim után is megmarad majd. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 99 2018.11.27. 14:35  92-111

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdem lassan úgy érezni magam, mint Rétvári Bence államtitkár úr az A hét hétfőkön, rendszeresen kell felállnia és szólnia. Bár új képviselőként nem vagyok ehhez hozzászokva, elég sok törvényhez kell most hozzászólnom, ráadásul ezt szakmai igényességgel kívánom megtenni, úgyhogy elnézésüket kérem, ha többször bele fogok pillantani a jegyzeteimbe, mert egy bizonyos szint fölött már ez szükséges.Az előttünk fekvő T/3637. számú törvényjavaslat szintén több jogszabályt kíván módosítani. A természet védelméről szóló jogszabály módosítása, ahogy az előbb államtitkár úr is elmondta, felolvasta, teljesen logikus és észszerű. Ugyanígy észszerűnek és támogathatónak tartjuk a víztársulatokról szóló törvény módosításának (1) bekezdését, amely azt eredményezi, hogy egy ilyen közgyűlésen a képviselő legfeljebb öt tagot képviselhet maga helyett megfelelő alakisággal bíró meghatalmazások birtokában.

(14.30)

Én magam voltam olyan vízitársulati közgyűlésen, ahol egy személy, ha jól emlékszem, 64 embert képviselt, illetőleg egy szűk csoport képviselt egy bizonyos többséget, és a megjelentek jelentős többsége kisebbségben maradt ezek miatt a meghatalmazások miatt. Én úgy gondolom, hogy ez számos visszaélésre adhatott okot, és örülök, hogy szándék van ennek a megváltoztatására.

Azt viszont nem igazán értjük, és a jelen formájában nem támogatható, idézem: „a tag által a 2012. december 27. napját megelőzően hozott küldöttgyűlési határozat alapján a társulat részére már teljesített fizetés nem követelhető vissza”, és ezt természetesen a folyamatban lévő bírósági, valamint végrehajtási eljárásokban is alkalmazni kell  utal erre a jogszabály. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon az általános elévülési idő öt év, ugyan ennek megfelel ez a jogszabály, de azért itt elő kell adnom azt is, hogy egy ilyen társulatnál, ahol zömében csatornaberuházásokról szó, ez nem öt év alatt zajlik le, tehát a tagok első anyagi hozzájárulása, ami rendszerint megelőzi a tervezésnek az időszakát is, illetőleg lefolytatva a tervezést, a különböző egyeztetéseket, sok esetben több önkormányzat társul ilyenkor, és végez el egy adott, több tíz milliárd forintos nagyságrendű, akár ilyen nagyságrendű beruházásokat is, ez számos egyeztetési és tervezési szakaszt is érint. Hogy itt példát mondjak: a Budakeszin és Érden megvalósult ilyen fejlesztések 12 évig tartottak.

Arra is szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy 2007-ben az állami támogatás mértéke még az ilyen beruházásoknál, az ilyen fejlesztéseknél 65 százalék volt, aztán szépen az évek haladtával ez folyamatosan bővült előbb 85, aztán 95 százalékra, és végül a teljes állami támogatást is lehetett kérni, amit egyébként üdvözölünk, és ez egy nagyon jó dolog, hogy az embereknek nem kerül pénzébe vagy kevesebb pénzébe kerül az életminőségüket alapvetően meghatározó csatornák, csatornaberuházás, illetve a települések fejlődését szolgáló infrastrukturális beruházás, viszont azok a befizetett összegek, amelyek ilyen módon, úgy gondoljuk, és nemcsak mi, hanem a tagok is úgy gondolják, hogy mivel az állam ezt később finanszírozta, úgy gondolják, hogy ezeket az összegeket szeretnék visszakapni.

Egy példát mondanék, a Somogy megyei Nagybajom esetét, ahol szintén ez fordult elő: többen befizették a tagi hozzájárulásukat, természetesen voltak, akik nem, de aztán a végén ebből egyfajta káosz alakult ki, sem rendes elszámolás, sem pedig az összegek visszafizetése nem történt meg, és nekünk az a határozott álláspontunk, hogy ezekkel a pénzekkel el kell számolni, és nem lehet például más felújítási alapba, nemegyszer, mondjuk, útfelújításra elkölteni, ami szintén egy hasznos cél egy önkormányzat életében, de az emberek ezt a pénzt nem arra adták. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ez így ebben a formában nem elfogadható.

Rátérnék a következő jogszabályra, amely a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szól  ebben a tervezetben talán ez a jogszabály módosul a leginkább. Egypár dolgot kiemelnék, észrevételeznék, illetőleg lennének kérdéseim is majd a tárgyalás során.

A tájegységhatárokat 2016-ban rohammódon és általában nem pontosan határozták, húzták meg. Ezek a sokszögletek ritkán fedik teljesen az adott ingatlanok helyrajzi szám szerinti határát. Példának okáért elmondom, hogy ott, ahol a Marcal folyó lenne az észszerű és természetes tájegységi határ, van, ahol a meghatározott térképi határ átnyúlik a túlpartra  úgy gondolom, szükség van ennek a javítására és felülvizsgálatára, tehát ez teljesen észszerű. Kérem azonban az előterjesztőt  az előterjesztők közül most Győrffy Balázs képviselőtársamat látom a teremben , hogy nyugtasson meg arról, illetve nemcsak engem, hanem másokat is, vadgazdálkodókat, hogy ez a jelen módosítás az előbb általam említett észszerű esetet kivéve önkényesen nem fogja átírni a későbbiek folyamán a tájegységi határokat és ezáltal a vadászterületek határát is, ugyanis véleményem szerint a 2016-ban húsz évre megszerzett jogokat elvenni vagy korlátozni törvényellenes, alkotmányellenes lenne.

Továbbmegyek: „A vadászati jog gyakorlásának minősül, ha a vadászatra jogosult… saját tulajdonában álló vadászterületén vagy az általa haszonbérelt vadászterületen saját maga vadászik”, ez is egy fontos és észszerű változtatás, ily módon gazdasági társaságok is folytathatnak bérvadászatot. Ez egyébként szerintem teljesen életszerű a mai viszonyok között.

Szintén továbbmennék, úgy is kezdhetném, hogy halleluja: a földtulajdonosi gyűlés összehívásának körülményei pozitív irányba változtak. Mit értünk ez alatt? Idézek a jogszabályból: „Joghatás a vadászati hatóság központi elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapján való közzétételhez fűződik. A hirdetményt a kezdeményezőnek  tájékoztató jelleggel  minden érintett település önkormányzati hirdetőtáblájára is ki kell függeszteni.” Konkrétabban miről beszélünk? Tehát csak és kizárólag a hatóságnál kifüggesztett hirdetményhez fűződik majd a jövőben joghatás, és talán vége annak a kornak, hogy kötelező módon kelljen kifüggesztetni önkormányzati hirdetőtáblákra ezeket a tulajdonosi gyűlést összehívó hirdetményeket. Ezt azért tartottam szükségesnek kiemelni, mert rendkívül pozitív eleme ennek a törvénymódosító csomagnak, ugyanis az elmúlt időszakban sok bonyodalom volt abból, hogy értelemszerűen ellenérdekű felek letépték ezeket a hirdetményeket a hirdetőtábláról, nyilván teljes rosszindulattal. Illetőleg technikai okai is voltak, tehát egy nagyobb vadászterület esetében nemegyszer több, van, ahol példának okáért akár 12 település önkormányzatára kell egy időben, egy napon eljuttatni ezeket a hirdetményeket.

Egy érdekes kérdés: szintén a vadászoknak jó hír, abszolút lehet látni a jó szándékot és az előterjesztőnek tényleg a tapasztalatát, és úgy gondolom, hogy meghallgatták a vadászok kéréseit azáltal, hogy: „A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vadfajjal vadgazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett.” Na most, többi képviselőtársamnak mondom, hogy a lényeg nem itt van, hanem a lényeg ott van, hogy mi volt korábban, vagy hogy mi van a jelenlegi szabályozásban, ugyanis a javaslat szerint a jelenlegi törvényszövegből törölve lett az úgynevezett vadkiváltás intézménye. Fontosnak tartom elmondani, hogy belterületen nem lehet vadászatot folytatni, ezért aztán teljesen észszerű és indokolt, hogy a belterületen vadak által okozott kárt  gondoljunk csak itt a falusi kertekre  milyen alapon kérjük számon a vadásztársaságon, hiszen puskával nem is lehet még csak belépni sem közútra vagy belterületre, nemhogy még azt használni a falvakban, illetőleg a településeinken.

A vadásztársaságnak ez kétségkívül jó, de mi lesz Mari néni és Laci bácsi krumplijával, mi lesz azzal a terménnyel, amit a vaddisznók túrnak ki a kertjeikből? Hogyha belterületen keletkezik a vad által okozott kár, akkor ki lesz a felelős ezért, és ki fogja azt megtéríteni? A jelen módosításban ugyanis nem látom ennek a szabályozását, ezért kérem az előterjesztőt, hogy adjon megnyugtató választ erre a kérdésre, mert előreláthatóan nagyon sok probléma lesz ebből a felelősségi körből.

(14.40)

Akkor folytatnám a 12. §-sal: igazából a Vtv. 100. §-ának (1) bekezdésében a korlátozott látási viszonyok mellett végzett vadászat rendjének a különös szabályait majd itt felhatalmazás alapján a miniszter rendeletben fogja meghatározni. De szólok egyébként államtitkár úrhoz is, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. Kérem önöket, hogy ezt fejtsék ki bővebben, lehet, hogy itt ködös időjárásról van szó, tehát mire számíthatunk, mert így nem nevezhető konkrétnak ez a megfogalmazás, illetőleg azt is, hogy miért kellett ezt a módosítást belevenni a szövegbe. Kérem, segítsenek a könnyebb megértésben.

Az előhaszonbérleti jogok elvételének esete: ezt is ki merem mondani, hogy nem mindenki számára kedvező. Eddig ugyanis ez a jogintézmény védte a hosszú évek vagy akár évtizedek óta jogszerűen vadgazdálkodó társaságokat. Mire gondolok itt? Akik megfizették a tulajdonosoknak a jogszerűen járó és a haszonbérletben lefektetett haszonbérleti díjat, illetőleg helytálltak rendszeresen a vadkárokért is, eddig az ő érdekeiket védte ez a jogintézmény, az előhaszonbérleti jog, a közeli jövőben pedig számíthatunk arra, hogy elsősorban a most lejáró haszonbérlettel bíró területeknek a jelentős, döntő része olyan vadászterület, aminek földterületei állami tulajdonban vannak, és vélhetően azért, mivel ezt az előhaszonbérletet elvesztik az itt gazdálkodók, ők lesznek ennek a módosításnak a kárvallottjai. Bár hozzáteszem, hogy ők is természetesen beadhatnak majd ajánlatot a földtulajdonosoknak, és az is igaz, hogy a földtulajdonosi közösségnek nem feltétlenül kötelező az anyagilag legjobb ajánlatot elfogadni. Tehát úgy gondolom, hogy a korábbi években megfelelően gazdálkodó társaság, egyesület vagy akár más vadászatra jogosultnak az addigi tevékenysége egy kellő referencia tud lenni.

Úgyhogy én itt be is fejezném. Én köszönöm a figyelmüket, és akkor kíváncsisággal várom majd a választ a feltett kérdésekre, akár a vita során vagy akár a zárszóban. Előre is köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 135 2018.11.27. 6:42  128-151

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, a sportról szóló 2004. évi I. törvény olimpiai járadékkal összefüggő módosításának általános vitájában elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem lesz közöttünk nagy vita. Épp ellenkezőleg, szeretném megköszönni az előterjesztőknek, név szerint Kocsis Máténak, Bánki Eriknek és Gulyás Gergelynek, valamint az adófizető magyar állampolgároknak, hogy lehetővé teszik, hogy az olimpiákon érmet szerző élsportolóink már hosszú évek óta anyagi megbecsültségben részesülhetnek, 35. életévük betöltését követően, illetőleg most ez a módosítás pedig arról is tesz és gondoskodik, amiről mi, olimpikonok  vagy a magam nevében nem tudok beszélni, mert én egyszeres olimpiai bajnok vagyok, engem ez a módosítás nem érint, és vélhetően nem is leszek már soha többet többszörös (Dr. Gréczy Zsolt: Nana!  Derültség.), de azért nem zárom ki ennek a lehetőségét. Komolyra fordítva a szót, való igaz, és elhangzott a vitában, hogy korábban egy ötszörös olimpiai bajnok annyi juttatást kapott, amennyit két egyszeres olimpiai bajnok havonta. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan helyzet, amire érdemes odafigyelni és orvosolni, és külön örülök, hogy erre volt fogadókészség, mert azért az olimpikontársaim már annak is örültek, hogy egyáltalán van egy ilyen lehetőség. Nem szerettek volna szerintem telhetetlenek lenni, és nem tudom, én vélelmezem, hogy nem is az ő részükről érkezett ez a kérés, hogy legyen módosítva ez a jogszabály.

A sikeres és eredményes sportolók pedig méltán hírnevet szereznek az országnak, és nem véletlenül büszke rájuk a magyar társadalom. A magyar emberek elismerik a kimagasló sportteljesítményt, sokan példaképként tekintenek az élsportolóinkra. Ha valaki, akkor szerintem Szabó Tünde államtitkár asszony és én magam is tudhatom, hogy milyen nehéz kijutni egy olimpiára, és ott érmet szerezni, dobogós helyen végezni, dobogóra felállni az eseményt követően. Azt szeretném mondani, hogy ez egyre nehezebb lesz; egyre nagyobb a konkurencia, egyre nagyobb a verseny, és hosszú éveken vagy akár évtizedeken keresztül kell úgymond a topon lenni és csúcsformában lenni ahhoz, hogy valaki egyáltalán kijusson egy ilyen versenyre, vagy ott maradandót alkosson.

(16.30)

Szeretném megemlíteni azt is, hogy az élsport mellett nagyon nehéz szakmát tanulni, diplomát szerezni vagy munkát végezni, vállalkozást üzemeltetni, ez ezért is nagyon nagy segítség. Kimaradnak ezek az évek, ezek a szakmai gyakorlatok vagy diplomák, szaktudás, sportolóink többsége az egész életét a sportpályán vagy adott esetben a medencében tölti.

Úgyhogy ők ebből a szempontból hátrányt szenvednek a társadalom többi tagjával szemben. Örömmel tölt el az is, hogy a törvényjavaslat szerint nem csupán az érmeseket, hanem edzőiket, illetőleg haláluk esetén azok özvegyét is megilleti a halmozott járadék, legyen ugyanis szó egyéni vagy csapatsportágról, egy jó edző és egy jó stáb nélkül ma már nem lehet győzni.

Végezetül szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét, képviselőtársaim figyelmét, hogy nem minden élsportolónak van vagy volt lehetősége az olimpiákon érmet szerezni, vannak olyan sportolóink ugyanis, akiknek a sportáguk nem volt olimpiai sportág sikereik elérésekor. Példaként hoznám itt Jónyer Istvánt, aki négyszer, illetőleg Klampár Tibort, aki két alkalommal is asztaliteniszben világbajnoki aranyérmet szerzett, és ők is dicsőséget hoztak Magyarországnak, rájuk is méltán lehetünk büszkék, az ő anyagi megbecsülésüket is illene biztosítani. De továbbmegyek, szeretném, ha gondolnánk a jövőben az Európa-bajnokságokon és a világbajnokságokon is kimagasló eredményt elérőkre, akiknek szintén nem adatott meg, hogy olimpián érmet szerezzenek. Bár tudom nagyon jól, hogy Magyarországon az olimpiának egy külön presztízse van, a társadalom megítélése merőben más, mint adott esetben egy Európa-bajnoki vagy egy világbajnoki szereplés, de ez nem feltétlenül jelent kisebb sportolói tevékenységet, hiszen teljesítményük ugyanolyan értékű, mint akár olimpikonjainké.

Van számos példa arra, nem kell messzire mennünk, itt vannak déli szomszédaink, Szerbia, Horvátország vagy adott esetben kicsit messzebb, de nem olyan messze Montenegró, ahol, konkrétan tudom, hogy a vízilabdázók körében egy megszerzett Európa-bajnoki vagy egy világbajnoki érem is már életjáradékot eredményez. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a költségvetés teherbíró képessége véges, de azzal is tisztában vagyunk, hogy jelen pillanatban Magyarországnak egy sportszerető kormánya van, úgyhogy ezen az alapon én nagyon optimista vagyok, hogy ezt önök majd meghallgatják, mérlegelik, és reményeim szerint a jövőben azok a sportolók is, akik most kimaradnak ebből a körből, majd ők is megkapják a társadalmi elismerést, ami egyébként meg fog valósulni anyagi ellentételezésben, honorárium formájában is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 156 2018.11.28. 5:24  139-160

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az itt előttünk fekvő törvényjavaslat Balatonra vonatkozó részeihez kapcsolódóan szeretnék egypár gondolatot megosztani, azon belül is a Balaton vízvédelmi infrastruktúrájával. Remélem, hogy államtitkár úr majd a vita során reagálni fog az általam elmondott fontos dolgokra.Nagyon örülök, hogy a Fidesz vezérszónoka, Witzmann Mihály volt, aki jelenleg is itt tartózkodik az ülésteremben, önmagát balatoni embernek aposztrofálta… (Witzmann Mihály: Nem aposztrofáltam, 42 éve balatoni ember vagyok.  Az elnök csenget.) Akkor úgy fogalmazok, balatoni emberként. Bocsánat! Nem akartam itt semmiféle gúnyt belevinni a dologba, csak idéztem magát. Tehát szerintem balatoni emberként érteni fogja, meg is fogja érteni és reményeim szerint egyet is fog érteni az általam elmondottakkal.

Nagyon örülök, hogy képviselőtársam elmondta, hogy a Balaton-part mindenkié. Ez egyébként a Jobbik Magyarországért Mozgalom Balaton-csomagjának is egy hangsúlyos és markáns eleme volt, hogy ezt nemcsak kimondjuk, hanem akként is kezeljük. Annak is örülök, hogy ez a törvény is mutatja, hogy mennyire fontos Magyarország jövője szempontjából a Balaton és annak partja.

Számomra kedves volt az is, hogy ezt a törvényjavaslatot széles körű társadalmi egyeztetés előzte meg. Witzmann képviselőtársam elmondta, hogy közel 500 partner bevonásával, köztük az érintett önkormányzatok képviselőinek bevonásával tették ezt meg. Bízom benne, hogy a konzultációban Balatonmáriafürdő és Balatonfenyves polgármesterei is részt vettek, és elmondhatták a véleményüket a partvédművekkel kapcsolatban. Ha ez esetleg nem történt meg vagy ezek az információk nem jutottak el hozzájuk, akkor én ezt most megteszem.

A Balaton-part mindenkié, csak az a kérdés, hogy lesz-e Balaton-part. Ugyanis 1977-ben a Balaton vízszintjét 70-100 centiméter közöttire tervezték, majd húsz ével később ezt a vízmértéket módosították 110 centiméterre. Jelentem, hogy azóta, különösen az uralkodó széljárásra tekintettel, én balatonkeresztúri lakos vagyok, az északi széljárás a jellemző, viharos időszakban jellemző, hogy elúszik a Balaton partja, és ez annak köszönhető, hogy bizony a Balaton vízszintjének emelésével párhuzamban ezeknek a partvédműveknek az infrastrukturális háttere nem vagy csak részben valósult meg.

Ami egyrészt érthető, hiszen a Balaton mint a Budapest utáni második legnagyobb turisztikai értéke az országnak, érthető, hogy a turistákat a tiszta víz vonzza, a magas vízállás, és ebből a szempontból ez a lépés érthető, de az agrárium ezt megsínyli. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy Balatonfenyves és környéke, az úgynevezett Nagyberek a Balaton vízállásánál mélyebben fekvő terület, tehát itt az esőzéseket követően a melioráció, ami szintén múlt századi állapotban van, nem teszi lehetővé, hogy a vizek lejöjjenek ezekről a mezőgazdasági területekről.

Amúgy is ezt a rengeteg vizet szivattyúval emelik át a Balatonba, sok helyen rengeteg belvíz alakul ki, és nem lehet mezőgazdálkodni. Tehát van ennek egy hátulütője. És amikor erről beszélek, tudják önök, hogy a mai napon Balatonmáriafürdőnél mennyi a vízállás, a Balaton vízállása? 122 centiméter, és a hírek szerint a Balaton vízszintjének további emelése várható.

Nos, én azt gondolom, hogy az elmondottakra tekintettel nem kell tovább magyaráznom, hogy mennyire fontos a partvédművek infrastruktúrájának korszerűsítése. Nagyon bízom benne, hogy mind a kormány, mind képviselőtársam, aki most itt ül közöttünk, ennek maximálisan tudatában van, és nagyon bízom benne, hogy nemcsak Balatonfenyvesen és Balatonmáriafürdőn, hanem a déli part többi településén is figyelemmel lesznek a jövőben arra, hogy a Balaton-part mindenkié legyen, lehetőség szerint mindenki által megközelíthető legyen, és egyáltalán megmaradjon.

Köszönöm szépen a szót, és remélem, hogy kapok majd választ a vitában a későbbiek során.

(18.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 210 2018.11.28. 4:54  209-210

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaink! Örülök, hogy a napirend utáni felszólalásomat Somogy megye egyik országgyűlési képviselője, egyben Somogy megye fejlesztési biztosa, Móring József Attila is hallgatja, és remélem, hogy az általam elmondottakkal egyet fog érteni, és a jövőben még hatékonyabban fog lobbizni a somogyi műemlékeink megóvása érdekében.

(21.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Felmenőink nemcsak egy gyönyörű országot hagytak ránk, hanem megannyi tárgyi emléket, épített örökséget is, csodálatos várakat, kastélyokat és palotákat. Épített kulturális örökségünk, műemlékeink azonban szemmel láthatóan veszélybe kerültek. Az örökségvédelmi tudományos osztályt felszámolták, és az illetékes államtitkárságon dolgozó közel 40 szakembernek felmondtak. A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ 2016. december 31-én jogutódlással megszűnt, feladatait részben a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. vette át.

Az uniós pénzből megvalósuló nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogram kiírása is felemásra sikeredett. Miért mondom ezt? Érdemes megnézni a program honlapján látható térképet, hogy mely településeken található műemlékek érintettek. A kép rendkívül szemléletes. A Dél-Dunántúl teljesen kiesik, az egyetlen kivételt a szigetvári vár jelenti. Ellentétben Észak-Dunántúl, de különösen Fejér megye kiváltképp kedvezményezettje a programnak. Székesfehérvár környékén majdnem annyi kastélyt, várat újítanak fel, mint az egész országban összesen.

Megdöbbentő az is, hogy Somogy megyei épített örökségeink egytől egyig kimaradtak a programból. Somogyország felbecsülhetetlen értékű műemlékvagyonnal bír, aminek nagy része így enyészetté fog válni. Szeretném példaként felhozni a XVIII. század közepén épült somogysárdi Somssich-kastélyt, amely a magyar lótenyésztés egyik központja volt. A II. világháborút követően lett állami ménes, amely hamar európai hírnévre is szert tett. Később a rendőrség és a Magyar Köztársaság nemzeti lovas díszegysége lovainak kiképzése is itt folyt.

A ménes 2007-es bezárásával és felszámolásával több évtizednyi, mondhatni, évszázados múltra visszatekintő lótenyésztési munkát tettek tönkre, valamint 70 somogysárdi család megélhetését vették el. A kastélyhoz tartozó állami földeket azóta eladták, és az ingatlan, bár műemléki oltalom alatt áll, mégsem látogatható. Somogy megye egyik legszebb kastélya pedig megérdemelné, hogy újra a térség nevezetessége legyen. Ehelyett az elmúlt években olyan lépések történtek, amelyeket nem tud senki ép ésszel megmagyarázni.

Nem értjük, hogy milyen megfontolásból adták el a kastélyhoz tartozó termőföldeket. Nem tudjuk, hogy miért hagyta sorsára a kormány ezt a különlegesen értékes, fényes múltú kastélyt és ménest. Nem tudjuk, hogy mi lesz az egykor gyönyörű épületek sorsa, és azt sem tudjuk, hogy milyen indokok alapján nem vették be a nemzeti kastélyprogramba.

A Somssich-kastély azonban nem az egyetlen példa arra, hogy mit ne tegyünk az örökölt műemlékeinkkel. Hasonlóan lepusztult állapotban van a lengyeltóti Zichy-kastély is. Ez a kastély sajnos kiváló példája az ingatlanspekulációnak, amely révén rengeteg pénzt szedtek ki az épületből. Jelenlegi hasznosítása méltatlan, gyakorlatilag a közfoglalkoztatásban megtermelt zöldségek tárolására szolgál. Ígéretek vannak a lepusztult épület felújítására, de a nemzeti kastélyprogramba, ki tudja, miért, ez a kastély sem került be.

Rendkívül lehangoló látványt nyújt továbbá a kéthelyi Hunyady-kastély is, amely 2006 óta áll üresen. A XVIII. századi épület nagy része leégett, és az elmúlt tíz évben szinte romhalmazzá vált. Ez az ingatlan szintén nem került be a nemzeti kastélyprogramba, pedig a Balatontól mindössze öt kilométerre található, ezért turisztikai értékkel is bír.

Látjuk, hogy milyen fontos a kormány számára az összetartozás-tudat erősítése a sport révén. Látjuk, hogy milyen elképesztő összegek jutnak futballstadionok építésére, fejlesztésére. Ezen összegek töredéke elég lenne arra, hogy a folyamatosan romló állapotú, kulturális örökségeinket is őrző műemlékeinket megmentsük, és ezzel egyúttal a magyar vidéknek esélyt adjunk a fejlődésre. Arra kérem a kormányt, hogy fordítson kellő figyelmet és anyagi forrást is a somogyi műemlékekre és kulturális örökségeinkre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 60 2019.03.05. 3:58  31-64

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar sorra kerülök, úgyhogy ezért a türelmüket is köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném elöljáróban hangsúlyozni, hogy a sport nem lehet pártpolitikai ügy, ezért sem tartjuk egyébként egy jó dolognak és jó tendenciának, hogy az utóbbi időben mind a sportági szakszövetségek, mind pedig a sportegyesületek átpolitizálódnak azáltal, hogy vezetői körbe kerülnek országgyűlési képviselők és egyéb pártpolitikai tisztségviselők. De maradva annál, hogy a sport nem pártpolitikai ügy, ebből a törvényjavaslatból sem kívánok pártpolitikát csinálni, sőt éppen ellenkezőleg: sportolóként nagyon örülök annak, hogy Magyarország újra ilyen rangos nemzetközi sporteseményeket fog szervezni, mert úgy gondolom, hogy egy magyar sportolónak hazai pályán küzdeni sokkal felemelőbb érzés. Maga mögött tudhatja a magyar emberek széles körű támogatottságát, és nagyon kevés embernek adatik ez meg, hogy magyar szurkolók előtt, hazai pályán tudja kihozni magából a maximumot. Ezzel egyébként nem is lenne semmi probléma, de ahogy Nacsa képviselő úr is említette és szóba hozta az olimpia kérdését, amit egyébként én magam és a Jobbik is az elejétől fogva, ahogy nagyon helyesen mondta, támogattunk, soha ilyen jó lehetőségünk nem volt egy olimpia rendezésére. Bízom benne, hogy Magyarország fog még a közeljövőben olimpiát rendezni, de ez elment.

Szeretném emlékeztetni és felhívni a figyelmét képviselőtársaimnak és államtitkár úrnak arra, hogy az egész olimpia  és itt most már nem sportolói minőségemben beszélek, hanem a magyar választópolgárok képviseletében beszélek , hazai megrendezésű olimpia kérdése és egy picit azért a vizes vb-nek a megnövekedett költségei is azt támasztják alá, hogy a magyar társadalomban ezek a hazai rendezésű sportesemények kétségeket merítenek fel a tekintetben, hogy ezek nincsenek rendesen kommunikálva. Ma is ezt látjuk ezzel a két sporteseménnyel kapcsolatban, a városi világjátékokkal kapcsolatban és a férfi kézilabda-világesemény megrendezésével kapcsolatban is, hogy sebtiben megy át egy ilyen törvényjavaslat, nincsen hozzá költségkalkuláció rendelve, és nincsen kiemelve az, hogy egyébként ez mekkora presztízst jelent az országnak, és mekkora bevételre számíthatunk esetleg ezen felül a turizmus-vendéglátásból.

Nyilvánvalóan ez a törvényjavaslat meg lesz szavazva, függetlenül attól, hogy az ellenzékiek hogyan foglalnak állást, ez át fog menni, ez számomra nyilvánvaló, de én azt kérem államtitkár úrtól és kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy tegyenek azért, hogy a társadalom széles köréhez eljusson, hogy ez nemcsak presztízs az országnak, hanem elszámoltatható, van rá fedezet, és megéri ilyen sporteseményeket rendezni Magyarországnak. Úgyhogy ebben kérem az önök támogatását, és kérem, hogy hasonlóan járjanak el, és akkor nem kerülhet sor olyanra a jövőben, amire szégyenletes módon sor került, hogy Magyarország nem rendezhetett olimpiát. Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 206 2019.03.19. 14:02  199-214

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A sportról szóló 2004. évi I. törvénynek a tisztelt Ház elé került módosítását tárgyaljuk, és ebben a vitában elhangzott, hogy Magyarország sportélete milyen sikeres fejlődésen ment át. Ezt magam is személyesen is megtapasztalhattam. Valóban örömteli dolog Magyarországon sportolni, egyre több gyermek kezd el sportolni  ennek van egészségügyi kihatása , és egyre több rangos világeseményt tudunk különböző sportágakban megrendezni, ami pedig az országimázs szempontjából is igen kívánatos. Elmondhatjuk, hogy Magyarország, bár kis ország, mégis sportnagyhatalom. Az előttünk fekvő törvénymódosítás azonban nem a sport szűk értelemben vett jótékony hatásairól szól, hanem a meglévő nemzetközi sportszervezetek Magyarországra csábításáról, illetőleg a még esetleg létre nem jött nemzetközi sportszervezetek magyarországi bejegyzésének a feltételeit könnyíti meg.

Fontosnak tartom leszögezni mindjárt az elején, hogy a nemzetközi sportszövetségeket az egyes nemzeteknek az adott sportágakban tevékenykedő szövetségei hozzák létre, nem pedig a sporttörvény rendelkezése. Én úgy gondolom, hogy támogatni kell ezt a törekvést, mert hiszen miért ne lelhetne Magyarországon otthonra egy nemzetközi sportszövetség. Azonban az előttünk fekvő javaslathoz kapcsolódóan kérdéseket és javaslatokat is meg kell fogalmazni, és akkor most bele is mennék a részletekbe.

Az első a jogszerűség kérdésköre. A törvény lehetőségként írja elő, hogy ezek a szervezetek közvetlenül is részesíthetők lesznek állami támogatásban, magyarul, ez az adófizetők adóforintja, ez közpénz. Azt helyesen írja ez a törvényjavaslat is, de gondolom, önök is tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy nemzetközi sportági szövetség, sportszövetség vagyoni értékű jogok hasznosításával rendelkezik. Mire gondolunk itt? Például televíziós közvetítésekre, sportrendezvények szervezésére gondolunk itt, különböző marketing- és reklámjogokra. Tehát ezeknek a szervezeteknek van saját bevételük. Érdekes, hogy miért kell egy nemzetközi szervezetet a magyar adófizetők közpénzéből támogatni.

Itt kerül szóba, illetve itt szeretném hangsúlyozni, hogy azért a magyar állampolgárok körében, túl azon, hogy szeretik a sportot, nagyon sokan járnak ki és szívből drukkolnak a magyar sikereknek, azért az utóbbi időben nemkívánatos jelenségek is felmerültek, különösen a látványsportágakban a taós pénzek, támogatások felhasználásával, hasznosításával, hasznosulásával kapcsolatban, egyéb szövetségek háza táján nemzetközi versenyek rendezésével kapcsolatos visszaélésekkel és nem utolsósorban az olimpia ügyével kapcsolatban is, amikor is, én úgy gondolom, hogy a magyar állampolgárok nem voltak kellőképpen tájékoztatva arról, hogy ez Magyarországnak mekkora presztízs és mennyi előnye származik belőle, ők inkább csak a rossz oldalát látták, vagy legalábbis azokra gondolok, akik egy népszavazásban szerették volna ezt a kérdést föltenni. Én sajnálom, hogy végül is nem került népszavazásra ez az ügy, én magam támogattam volna az olimpiát, nagyon sokan velem szemben, de az, hogy idáig eljutottunk, az bizony annak is a következménye, hogy bár a kormány rendkívül jól konzultál a választókkal általában a nemzeti konzultációkon keresztül, illetőleg láthatjuk, hogy a különböző kommunikációs csatornákon keresztül nagyon professzionálisan teszi ezt a munkát, de itt ez nem történt meg. Tehát ha már itt tartunk, akkor erre nagyon oda kellene figyelni, oda kell figyelni.

A 30/A. § szerint  most továbbmegyek  az alapító okiratban kiköthető, hogy magyar vagy nemzetközi választott bíróságok alá vetik magukat a felek a sporttal kapcsolatos jogvitákban. Ez a sporttal kapcsolatos jogvita egy igen tág körű megfogalmazás, ez lehet akár egy sportoló szerződése vagy akár egy sportesemény megrendezésére irányuló szerződés.

(20.50)

És nagyon sajnálom, hogy ez ügyben nem a magyar bíróság jár el, illetőleg nem választható ez, és nem a felek meggyőződésén és egyetértésén alapulva működik. Tehát azt kell látni, hogy a magyar állam által közpénzből támogatott nemzetközi sportszervezetek és az egyesületek vagy sportolók közötti esetleges anyagi jellegű viták eldöntésére nem lesz jogosult a magyar bíróság.

És akkor, amit Bánki Erik képviselőtársam is említett: egy különálló státuszt biztosítana ez a törvényjavaslat, amennyiben megszavazásra kerül, a civiltörvény és a Ptk. előírásainál sokkal enyhébb feltételeket szab ezeknek a szervezeteknek. Ha megengedik, akkor egypárat felolvasok belőle: a nemzetközi sportszövetség nem köteles felügyelő szervet vagy felügyelőbizottságot létrehozni. A létesítő okirat eltérhet a Ptk.-ban foglalt határozatképességgel kapcsolatos követelményektől. A nemzetközi sportszövetség jogutód nélküli megszűnése esetén a létesítő okirat eltérhet a polgári törvénykönyvben, valamint a civiltörvényben meghatározott és  most tessék figyelni!  a vagyon felosztására vonatkozó előírásoktól. Felmerül a kérdés, hogy mi szükség van erre.

Ezt a kérdéskört befejezve eljutunk az etikusság kérdéséhez is. A közvetlen állami támogatásban részesített nemzetközi sportszövetségek, amelyek rendezik és lebonyolítják a nemzetközi versenyeket, amelyek döntenek a beadott pályázatok ügyében, mégis milyen fényt vet Magyarországra, hogy a magyar állam közpénzből támogatja ezeket a szervezeteket, majd  most nem azt mondom, hogy véletlenül, mert mi is azt szeretnénk  Magyarországon adnak otthont különböző sporteseményeknek. Én úgy gondolom, hogy ennek finoman szólva is nagyon rossz az optikája, és Magyarország nemzetközi megítélését a sportvilágban negatívan befolyásolná.

Egy újabb kérdés merül fel. A tervezetben nem szerepel így konkrétan, hogy Budapesten szeretnénk, vagy irányítottan Budapest lenne az a nagyváros, ahol ezeknek a szervezeteknek a székhelye lenne, itt most csak Magyarországról beszélünk, és éppen ezért nem értem  de gondolom, nem csak én vagyok ezzel így az ülésteremben , hogy miért kell egyáltalán engedélyt adni Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős miniszternek arra, hogy egy nemzetközi sportszövetség marcali székhellyel alakuljon meg. Nem értem. De egyáltalán, hogy hogy kerül a csizma az asztalra. Azt sem értem, hogy mi köze van ehhez  már bocsánat a kifejezésért, inkább úgy fogalmazok, hogy miért Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős miniszter dönt ebben a kérdésben. Ugyanis tudomásom szerint a sportügyek nem tartoznak a minisztérium feladatkörébe, sokkal inkább tartozik ez az EMMI feladatkörébe, és Szabó Tünde államtitkár asszony személyében van egy kiváló sportszakember, akit egyébként hiányolok a mai vitáról. Úgy gondolom, hogy ezekben a kérdésekben az EMMI-nek és kifejezetten a sportállamtitkárságnak kellene döntenie és az engedélyt megadnia.

A felszólalásom végéhez közeledvén egy javaslatot is szeretnék megfogalmazni. Felhívom képviselőtársaim figyelmét, illetőleg az előterjesztő úr figyelmét is, hogy a világ legnagyobb nemzetközi sportszervezete nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, bár kétségtelenül a legnagyobb súllyal rendelkezik, és még a sportolók körében is sokan gondolják úgy, hogy a legnagyobb potenciállal is a NOB rendelkezik, hanem a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetsége, az úgynevezett GAISF, amely 94 tagjával gyakorlatilag képviseli a világ összes nemzetközi sportszövetségét. Az olimpiai sportágak sportszövetségei is egyébként tagjai ennek a szervezetnek. A nemzetközi sportszövetségi státuszt tehát nem a magyar sporttörvény, hanem a GAISF-tagság határozza meg.

A GAISF-tagok negyede azonban nem tartozik bele sem az olimpiai, sem a NOB által elismert sportágak körébe. Azért fontos és lényeges, hogy ezt hangsúlyozzuk, mert ez a módosítás nem teszi lehetővé többek között a nemzetközi aikido, a nemzetközi testépítő, a nemzetközi dzsúdzsucu és számos más sportszövetség magyarországi székhellyel történő bejegyzését. Erre tekintettel, úgy gondolom, érdemes lenne változtatni a törvénymódosítás tervezett szövegén, konkrétan a nemzetközi sportszövetség definícióján, úgy, hogy a törvény ne a NOB, hanem a GAISF általi elismeréshez kösse a székhelyalapítás feltételét. Ilyen módon, ahogy említettem, akár például a nemzetközi dzsúdzsucu szövetséget is vagy a testépítő szövetséget is Magyarországra lehet csábítani, és lehetne magyarországi székhelye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: szeretnék választ kapni a kérdésekre, konkrétan arra, hogy egyáltalán vane olyan olimpiai sportág, nemzetközi szövetség, amelyiknek szándékában áll Magyarországra, azon belül akár Budapestre költözni. Miért kell támogatni közpénzből ezeket a szervezeteket? Miért kell könnyebbséget adni azoknak a sportszervezeteknek, amelyeket adott esetben közpénzből támogatunk? Ez a szabályozás sokkal liberálisabb azoknál a szervezeteknél, amiket a magyar állam közpénzzel nem támogat. Tehát itt egy ellentmondást észlelek. És kérdezem, hogy miért nem a sportért felelős államtitkárság dönt ebben az ügyben, hiszen a sporttörvény módosításáról beszélünk. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!) Köszönöm szépen, és várom a válaszokat a kérdéseinkre.

Természetesen, ha kétség merül fel bennünk, módosító javaslatokat be fogunk nyújtani, és bízom benne, hogy az általam előadottak alapján ez pozitív támogatásra fog találni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 220 2019.03.19. 8:50  215-228

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvénymódosítás egy számunkra nagyon szimpatikus elemeket tartalmazó törvénymódosítás. Nagyon vártuk már, és szerintem mindenki tudja itt a Házban, hogy az elmúlt években mind a meggy-, mind az almaágazatban nagyon komoly problémák voltak a felvásárlási árakkal kapcsolatban. Emlékeztetnék, hogy tavaly például volt olyan feldolgozó, aki 13 forintot ajánlott az alma kilójáért, miközben a piacokon 300-400 forintért kínálták ezt a kiváló minőségű, magyar termelésű almát. Tudjuk nagyon jól, hogy ez az önköltséget sem fedezi, sem a permetezés, sem a szedés, sem a rakodás, sem a beszállítás költségeit. Sajnálatos módon mi következik ebből? Az következik, hogy többen felhagynak a termeléssel, kivágják a fákat, és a gyümölcs pedig ott rohad a fa alatt. Az interneten meg lehet nézni ezeket a képeket, ahol csupasz fatörzsek, lecsonkolt ágú almatörzsek alatt rohadó almákat látunk. De nemkülönben van ez így a meggyszektorban is. Ha megengednek ennyi személyes hozzászólást, az én családomban is van egy kis darab meggyes, évek óta nem találunk munkaerőt, aki művelje, évek óta veszteséget termel, és mivel osztatlan közös tulajdon, ezért úgy döntöttünk, hogy mi is befejezzük, és valószínűleg szántóként fogjuk hasznosítani. Szerintem ez a magyar zöldség-gyümölcs ágazatnak semmiképpen sem válik előnyére.Olvashatjuk a törvény szövegében, illetőleg az indoklásban, hogy biztonságot nyújt a módosítás a termelőknek, és a termelők méltányos jövedelmét is biztosítja. Itt most élve azzal a lehetőséggel, amit államtitkár úr felkínált, és nagyon örülök neki, hogy a felszólalásában ezt kiemelte, miszerint várja a módosítási javaslatokat, jelentem, én ezzel már éltem is, méghozzá a 7/A. §-hoz kapcsolódóan. Ez a paragrafus rendezi a meggy és az alma értékesítésre irányuló szerződést, viszont felmerül a kérdés, hogy mi történik, ha újra 13 forint lesz a megajánlott ár. Ez nincsen sehol rögzítve, és nem szeretnénk, ha a termelők ismét ilyen helyzettel szembesülnének. Ezért aztán én azt gondolom, ahogy a törvény fogalmaz, és most engedjék meg, hogy kicsit a figyelmüket kérjem, bár a figyelem ellenére is nagyon homályos magyarázattal fogunk szembetalálkozni.

A szerződésnek a beszállított termékekért fizetendő árat rögzített módon, illetőleg meghatározott tényezők összesítése alapján számítva kell tartalmaznia. Itt a törvény egyébként utal egy európai tanácsi, illetve parlamenti rendeletre, lényegében arra hivatkozva adja meg a lehetőséget és a kereteket a jogszabályi változásra. Azonban mit is mond ez a rendelet? Nem voltam rest, utánanéztem, és ha most megtalálom, idézném is: „Kiszámítására a szerződésben megállapított különböző tényezők összesítésével kerül sor, amelyek között szerepelhetnek a piaci fejlemények változását tükröző piaci mutatók, a szállított mennyiség és a szállított mezőgazdasági termékek minősége vagy összetétele.” Ez a megfogalmazás túl homályos, szerintem nem elég konkrét megfogalmazás, ezért legalább azt kellene deklarálni, hogy milyen módszerrel számítjuk ki a felvásárlási árat kilogrammonként. Javaslatom szerint legalább a nettó jelenérték-alapú költségmodellre legyen utalás, hiszen véleményem szerint le lehet modellezni azt, hogy egy átlag termelő mennyiért termel meg átlag termesztési technológia mellett, normális időjárási viszonyok mellett egy adott terményt, még akkor is, ha a költségek az ültetvény méretétől, szerkezetétől, életkorától, valamint az adott technikától is függenek. A nettó jelenérték-alapú önköltségszámítási modell, volt idő, amikor ez teljesen természetes volt, ennek neve is volt, költségtudomány, ennek nevezték. Költségmodell nélkül, hangsúlyoznám, nincs profitmodell, illetőleg megtérülésszámítás, úgyhogy erre vonatkozóan egy módosítási javaslatom van; bízom a pozitív fogadtatásában.

Egy részben személyes észrevétel az ipari alma kifejezéssel kapcsolatban. Ez megjelenik a törvényjavaslat indoklásában, illetőleg államtitkár úr is használta ezt a kifejezést. Sok termelőnek egy kicsit bántja a fülét, és azt is elmondom, hogy miért. Most megint idéznék egy termelőtől, akit személy szerint nem ismerek, de az interneten meg lehet találni ezt a bejegyzést: a mi gondosan megtermelt, leszüretelt, eltárolt almánkat csak úgy leiparizza valaki? Arról, hogy iparivá vált, legkevésbé a szerencsétlen gyümölcs és a kiszolgáltatott gazdája lehet. Termelőként én úgy mondanám, hogy piac hiányában eladhatatlanná vált, vagy részben lejárt tárolási idejű étkezési almáról beszélünk. Úgyhogy a konstruktivitás jegyében én javasolnám, hogy az ipari alma megfogalmazás helyett inkább ipari hasznosítású almát használjunk a jövőben. Remélem, államtitkár úrnak sincsen ellenére.

Végezetül szeretném felhívni a figyelmet, hogy bár ez egy jó szándékú kezdeményezés, javaslat, de csupán tüneti kezelése az ágazatnak, segítségnyújtás ugyan, de nem garancia arra, hogy a gazdák továbbra se az önköltségi ár alatt termeljenek. Mi lesz, ha 13 forintot ajánlanak a feldolgozók ebben az évben is? Minek és kinek termeljenek, vagy hogy Apáti képviselőtársamat idézzem, azért, hogy elfáradjanak a nap végén?

(21.50)

Piacra van szükség, a fogyasztás ösztönzésére, szerkezetátalakításra többek között. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a 2004-es EU-s csatlakozásunk óta nem az ágazatok vertikális fejlesztésébe, a feldolgozóiparba folyt a pénz, hanem a támogatásokat sok esetben arra használtuk, hogy konzerváljuk az elavult technológiát. Nem került sor kellő mértékben az ültetvények felújítására és az öntözés fejlesztésére sem. Mostanra pedig elkéstünk vele. A lengyelek az elmúlt hat évben nagyot léptek előre, különösen a termelésszervezés és a feldolgozás terén. Azt javaslom, tanuljunk tőlük, és fájó kimondani, de az olcsó almájukkal már elárasztották a magyar piacot is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 100 2019.03.25. 1:53  99-102

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Marcali járásban élő polgárok továbbra is a térség legsúlyosabb problémájának a kórház és az egészségügy helyzetét tartják. A marcali kórház kálváriája lényegében 2013-ban kezdődött, amikor azt a kaposvári kórház telephelyévé tették. Az integrációt követően megszüntették a szülészet-nőgyógyászati osztályt, csökkentették az aktív ágyak számát, és olyan helyzetet teremtettek, hogy a betegeknek egyre gyakrabban kell Kaposvárra utazniuk az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéért. 2018. június 16-án az Országgyűlésben feltettem azt a rendkívül egyértelmű kérdést, hogy mikor kapja vissza a kórház az önállóságát, de államtitkár úr erre nem adott választ. A választ októberben, egy marcali polgári estén Móring József Attila, a térség megválasztott országgyűlési képviselője adta meg. Ő arról tájékoztatott minket, idézem: „Jövő év elején Kaposvárról leválasztva a marcali kórház ismét önálló lesz, ám az orvosok és az egészségügyi dolgozók idevonzása érdekében a városnak is áldozatokat kell hoznia.” Az év eltelt, az önállóság továbbra sem valósult meg. Marcali városvezetése tudomásom szerint kész az áldozatvállalásra, de a kormány részéről senki sem kereste őket az ügyben. A kérdés az, hogy a kormány valóban meg akarja-e valósítani a kórház önállóságát  vagy a marcaliak a képviselő úr által elmondottakat csak egy újabb betartatlan ígéretként tartsák számon, csakúgy, mint a kórházi CT-t vagy a helikopterleszállót?

Tisztelettel kérdezem államtitkár urat, hogy mikor és milyen formában fog tehát megvalósulni a marcali kórház önállósága, és főként hogyan fogják működtetni azt. A konkrét kérdésre konkrét választ várok; a marcaliaknak joguk van tudni, hogy mire készül a kormány. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 317 2019.04.01. 5:52  312-319

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy fogalmazott Dunai Mónika képviselőtársam, hogy a sportot kiemelten kell támogatni. Ha valaki, akkor én ezzel abszolút egyetértek. És az államtitkár úr által elmondottakkal is, tehát a sportnak számos jótékony hatása van, és ki kell mondani, hogy 2010 óta Magyarországnak egy sportszerető kormánya van, különösen a versenysport élvez olyan támogatásokat, amiket korábban nem kapott meg. Viszont rátérve erre a konkrét törvényjavaslatra, ez most arról szól, hogy a nemzetközi sportszövetségeket Magyarországra csábítsuk, és igazság szerint ebből még nem következik az, hogy itt nemzetközi sporteseményeket is fognak rendezni. Nyilván ez egy óriási presztízst jelentene Magyarország számára, és nem véletlen, hogy Bánki Erik képviselőtársam benyújtotta ezt a törvényt, a sporttal kapcsolatban számos pozitív tartalmú törvényjavaslatot láthattunk tőle az elmúlt időszakban, gondoljunk csak a többszörös olimpiai érmesek járadékának felemelésére. Úgyhogy alapvetően én nem vagyok ez ellen, sőt kéne örülni annak, hogy mondjuk, a FINA-nak vagy az UEFA-nak Budapesten lenne a székhelye, csakúgy, mint a Nemzetközi Súlyemelő-szövetségnek. Ez mind szép és jó.

Amit viszont kifogásoltam itt a parlamenti vitában és korábban is a Kulturális bizottság előtt, hogy mi szükség van arra, hogy a magyar adófizetők pénzéből állami támogatásban részesüljenek ezek a nemzetközi sportszövetségek, vagy egyáltalán mi szükség van arra, hogy ezt így deklaráljuk a törvény szövegében. Nem érzem úgy, hogy feltétlen az adófizetők pénzét erre kellene fordítani; és ahogy elmondta Bánki Erik képviselőtársam, még konkrét tárgyalások sincsenek a tekintetben, hogy mely sportszövetségek jönnének ide, akkor, úgy gondolom, arról sincs szó, hogy konkrétan milyen formában valósuljanak meg ezek a támogatások.

És akkor itt van a másik kérdéskör, hogy itt a törvényjavaslat arról szól, hogy Magyarországra csábítsuk ezeket a sportszövetségeket, nem pedig konkrétan, hogy Budapestre. Pedig beleírhattuk volna azt is, hiszen ha racionálisan gondolkodunk, akkor természetes, hogy egy 2 milliós világváros, mondjuk, kellemesebb feltételeket tud teremteni egy sportszövetség székhelyének, az infrastrukturális háttérre gondolok itt elsősorban, mint, mondjuk, Balatonboglár. De teszem azt, ha Balatonboglárra szeretné vinni valaki a székhelyét  nem zárom ki ennek lehetőségét , akkor mi szükség van a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős miniszter jóváhagyására, mi szükség van erre ahhoz, hogy valaki Balatonbogláron jegyeztesse be a szövetséget a székhelyeként? Tehát mindenképp úgy gondolom, hogy ha ez az irány, akkor inkább az EMMI sportért felelős államtitkársága lenne az, amelyik igazából ezt a jóváhagyást megadja. Nem igazán értem, a Miniszterelnökségnek nem tartozik a feladatkörébe a sport, tehát úgy gondolom, hogy ezt érdemes lenne átgondolni.

És akkor végezetül csupán egy sportszakmai felvetés, amit már elmondtam korábban is. Ez a törvényjavaslat a NOB jóváhagyásához köti a székhely áthelyezését Budapestre, de értelemszerűen számos nemzetközi sportszövetség így elesik ettől a lehetőségtől, és én úgy gondolom, vagy úgy gondoljuk többen ebben az Országgyűlésben, hogy nem lenne szabad megvonni a lehetőséget, mondjuk, a nemzetközi testépítő szövetségtől vagy a nemzetközi dzsúdzsucuszövetségtől, most hogy csak egypárat említsek, még akkor sem, ha jelenleg ezek a sportágak nem olimpiai sportágak, és a nemzetközi presztízsük nem mérhető, mondjuk, egy labdarúgáshoz vagy egy kézilabdához, vagy hogy egy kicsit elfogult legyek, a vízilabdasporthoz. És akkor Bánki Erik úgy fogalmazott, hogy persze, ezt majd menet közben átgondolhatjuk a későbbiek folyamán, de én azt gondolom, hogy ha most lefektetünk és megalkotunk egy ilyen törvényt, vagy módosítunk egy ilyen törvényt, akkor figyelemmel lehetnénk ezekre a sportágakra is.

Úgyhogy summa summarum, a módosító javaslataimat továbbra is fenntartom, és kérem tisztelettel az Országgyűlést, hogy holnap ezekről a javaslatokról külön-külön is szavazzunk, alkossunk véleményt. Itt a mai nap során számos törvény vitája lezajlott, aminek a végén a kormánypárt részéről, illetőleg a kormánypárti képviselőktől rendre elhangzott az a kérés az ellenzék felé, hogy támogassák ezt a javaslatot, és támogassák ezt a kezdeményezést. Most én kérem önöktől, hogy támogassák ezeket az, úgy gondolom, sportszakmailag abszolút megalapozott és jóindulatú módosító javaslataimat. Úgyhogy bízom a nagyvonalúságukban, és bízom a pozitív elbírálásban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 172-174 2019.06.03. 2:12  171-180

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Igen, természetesen elfogadom.

ELNÖK: Köszönöm. Steinmetz Ádám képviselő urat illeti a szó.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Országszerte tapasztaljuk, hogy a bevándorlásellenes kormányunk tízezrével telepíti be a migránsmunkásokat, ukránokat, törököket, mongolokat. Több száz olyan településről tudunk, ahol olcsó keleti munkásokat dolgoztatnak azért, hogy ne kelljen a magyaroknak magasabb bért fizetni.

(14.30)

Miközben önök szó szerint úton-útfélen azt hirdetik, hogy Magyarország nem lesz bevándorlóország, Tiszaújvárosban 12 milliárd forinttal támogatják, hogy 3 ezer muszlimnak épüljön munkásszálló, máshol pedig laktanyákat alakítanak át erre a célra.

Marcaliban, a híres katonavárosban 18 éve áll üresen egy laktanya. Bár Móring József Attila képviselőtársam korábban azt ígérte  idézem , ne migránsbázis, hanem honvédségi üzem legyen, tartunk tőle, hogy a kormánynak más célja van vele.

Tisztelettel kérdezem ezért az államtitkár urat: hogyan is lehetne a marcali laktanyából honvédségi üzem, amikor az nem is áll a honvédelmi tárca kezelésében? Mi célra kívánják akkor hasznosítani? Egyeztetett-e egyáltalán Móring József Attila a minisztériummal az ígéreteivel kapcsolatban? Mikor valósul meg az általa ígért 200-220 új munkahelyet teremtő honvédségi üzem?

Tisztelt Államtitkár Úr! Felhívom a figyelmét, hogy a kecskeméti, a kalocsai és a szentgotthárdi laktanyákból migránsmunkásszállót csináltak. Kérem, válaszában nyugtasson meg minket, hogy a marcali Petőfi Sándor laktanyából nem fognak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 178 2019.06.03. 1:12  171-180

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az összezagyválásról annyit, hogy a volt laktanya környezeti állapotáról tettem fel kérdéseket, ami rendkívül érdekli a lakosságot. Kiderült, és ön is megerősítette, hogy ez már hosszú-hosszú évek óta nem is áll a tárca kezelésében. Hogyan lehet akkor, egy olyan fideszes képviselő, aki nem mellesleg a Honvédelmi bizottság tagja, hogyan ígérhet olyat, hogy majd ebből az ingatlanból honvédelmi üzem lesz? Kérem szépen, azért ez mégiscsak vicces! Ha az önök kormánya nem veszi komolyan Móring József Attilát, akkor legalább a marcali polgárokat vegyék komolyan! Az, hogy az önök képviselője megint csak ígér, becsapja a választókat, ahogy tette ezt az önálló kórház esetében, ahogy tette ezt a sürgősségi centrummal, a CT-berendezéssel és a helikopterleszállóval kapcsolatban, azért az mégis felháborító. A marcali polgárok érdemi munkahelyeket szeretnének, érdemi béremelést, nem pedig migránsmunkásokat. Ne migránsbázis, hanem honvédségi üzem legyen a marcali laktanya! (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 268 2019.06.17. 4:34  267-268

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megjött a nyár, és megérkeztek a nyaralók is a Balaton-partra. Pihenni jönnek, csobbanni a tóban, és nem utolsósorban enni egy friss, jóízű balatoni halat. Ez utóbbi azonban sem nekik, sem a helyi lakosoknak nem adatik meg. A Balaton-parti szállodákban, éttermekben, halsütödékben ugyanis 2013 decembere óta nem lehet balatoni halat kapni. Azóta kell beérnünk az importált argentin hekkel, a kazah süllővel és a halastavi, jellemzően kukoricán hizlalt ponttyal. Ez a tarthatatlan állapot vajon hogyan szolgálja a magyar emberek érdekeit, amikor a 6 kilogramm/fő éves átlagos halfogyasztásunk a harmadát sem éri el az uniós átlagnak? Éppen ezért fontos lenne a magyarországi halfogyasztás népszerűsítése, mert megállapítható, hogy azok az emberek, akik több halat esznek, jellemzően tovább is élnek. Turisztikai és országimázs szempontjából pedig teljességgel elfogadhatatlan, hogy a térségben lakó és az idelátogató több százezer ember nem fogyaszthat a jó minőségű, bioterméknek számító balatoni halból. Nem véletlen, hogy pár évvel ezelőtt maga Orbán Viktor miniszterelnök úr is hangot adott a felháborodásának az ügyben.

(21.40)

A kormány azóta lépett, és lehetővé tette, hogy a Balatoni Halgazdaság árulhasson balatoni  tessék figyelni!  eredetmegjelölésű halat. Ezek a halak azonban nem a magyar tengerből származnak, hanem a Balaton vízgyűjtő területén található tógazdaságokból. Ez így viszont nem más, mint az átverés tipikus esete. Az a vendéglátós tehát, aki azt állítja, hogy balatoni hal van a tányérunkon, vagy nem mond igazat, vagy azt illegális forrásból szerezte be. Javaslom tehát, induljon el egy szakmai alapú párbeszéd annak érdekében, hogy valódi balatoni halat lehessen fogyasztani anélkül, hogy sértenénk a magyar tengeren pecázó, közel 80 ezer horgász érdekeit. Jelenleg ugyanis ez a kulináris élmény csak számukra adatik meg, és természetesen nekik is csak akkor, ha a jó szerencse okán fognak is. A kifogott halat a jelenlegi szabályozás értelmében ugyanis nem értékesíthetik. Tehát vagy visszadobják, vagy maguk eszik meg azt.

Egy korábbi felszólalásomban már szóba hoztam a problémát, és felvetettem megoldási javaslatot is. A szakma egy része egyetért azzal, hogy a 60 ezer hektár területű tóban található úgynevezett invazív fajok, az ezüstkárász, a busa, a törpeharcsa és az angolna kereskedelmi célú halászata legyen megteremtve. Ezek a nem őshonos, biológiailag káros, ám megfelelő módon elkészítve igen ízletes fajok kihalászása ugyanis különösen ajánlott. Közülük némelyik táplálékkonkurenciája a rendkívül kedvelt süllőnek, némelyik pedig kifejezetten zavarja a horgászok rekreációját. Ki merem tehát mondani, hogy mind a horgászok, mind a halászok, mind a balatoni turizmus, vendéglátás érdeke, hogy legalább az imént felsorolt halfajokból tudjunk fogyasztani.

Farkas Sándor államtitkár úr a korábbi felvetésre úgy válaszolt, idézem: amiket önök javasolnak, élő problémák, ezeket elfogadom. Örülök, hogy államtitkár úr is problémaként tekint erre az ügyre. Akkor tehát közösen, a konstruktivitás jegyében oldjuk azt meg! Tisztelettel kérdezném a miniszter vagy az államtitkár urat: elfogadhatónak tartja-e, hogy a magyar emberek millióit, köztük Orbán Viktor miniszterelnök urat és a hozzánk látogató turistákat immár hatodik éve megfosztják attól, hogy a balatoni élővízből kifogott halat fogyaszthassanak? Amennyiben nem, mit kíván tenni annak érdekében, hogy ezek az élő problémák, ahogy említették, megoldódjanak?

De mivel sem miniszter úr, sem államtitkár úr nem tartózkodik az ülésteremben, így ezeket a kérdéseket majd egy másik alkalommal fogom feltenni, és köszönöm képviselőtársaimnak e késői órában a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 112 2019.06.20. 8:09  1-163

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Itt a 2020. évi költségvetési törvény vitájában a mai napon, immár a tizedik órában köszönöm a figyelmét és a türelmét, és sok energiát kívánok a vita további részéhez. Egyúttal pedig szívből örülök, hogy ma is hallhattuk többször, a magyar gazdaság jól teljesít és dinamikusan fejlődik.Egy jól működő demokráciában a törvényalkotás során  és így a költségvetési törvény megalkotása során is , úgy gondolom, törekedni kell a társadalmi konszenzusra, ami abban is megnyilvánul, hogy a kormánypárt befogadja az ellenzék javaslatait is.

Ma már számos statisztika, számos szám elhangzott itt, a tisztelt Ház előtt, engedjék meg nekem, hogy kettőt most én is idehozzak. Az egyik az 537-es, a másik pedig a 0. Az 537 az a törvénymódosító javaslat, amit a Jobbik-frakció tagjai a tavalyi költségvetési törvényhez módosító javaslatként benyújtottak; a 0 pedig az, amit önök elfogadtak ebből.

Csak úgy mellékesen jegyzem meg: 40-et én jegyeztem közülük, és azt gondolom, ezek kellőképpen megalapozottak voltak, tekintettel arra, hogy somogyi polgármesterekkel egyeztettem előtte, és ezek élő és egyébként racionális igényeket testesítettek meg.

Őszintén megmondom, hogy az általam egyébként nagyra becsült Varga Mihály pénzügyminiszter úrnak a mondata, ami ezt a vitát lezárta, az volt, igen, ott állt egyébként az államtitkár úr helyén, és emlékszem, hogy hátrafordult az ellenzéki padsorokba, és mindezt a vitát azzal zárta le, hogy: tetszett volna jó módosító indítványokat benyújtani, akkor el is fogadtuk volna őket.

Én azt gondolom, hogy nehéz elképzelni, hogy 537 indítvány közül egyetlenegy sem volt megalapozott. Én inkább az önök együttműködésének és a nagyvonalúságának a hiányát látom ennek hátterében, hogy ez így történt. És nem mellesleg alapos okunk van feltételezni azt is, hogy önök el sem olvassák ezeket a javaslatokat, úgy szavazzák le. Megállapítható tehát, hogy a tavalyi költségvetés megalkotása során nem valósult meg az általam említett társadalmi konszenzus, de őszintén remélem, hogy ez idén másképp fog alakulni.

Persze tudom, és most ellenzéki képviselőtársaimhoz fordulok, hogy jellemzően ellenzéki attitűd kritizálni egy törvényjavaslatot, különösképp a költségvetési törvénynek az egyes pontjait, tételeit, mindig van olyan cél, amihez pénzt kérünk, illetőleg olyan költségvetési tételek, amikre egyébként többet, több pénzt fordítanánk. De azért legyünk önkritikusak és egyben reálisak is a tekintetben, hogy a költségvetésnek a stabilitása és a végrehajtása a mindenkori kormány felelőssége, és ez a felelősség az ő vállukat nyomja.

Éppen ezért, megfogadva a pénzügyminiszter úr tavalyi tanácsát, idén is számos javaslatot nyújtottam be, törekedve arra, hogy ezek jó indítványok legyenek, olyannyira, hogy idén a fideszes Móring József Attila képviselőtársam korábbi elképzeléseit és ígéreteit is megfogalmaztam  egyébként ezek máig meg nem valósult ígéretek. Ezeket egyébként én magam is támogatom, azért tettem ezt.

Nagyon röviden vegyük sorba őket, hogy miről is beszélünk konkrétan! 2009-ben a képviselő úr a balatonboglári borgazdaság állami tulajdonba vételét és a termelők hasznosításába adását indítványozta. Kilenc éve önök kormányoznak, ez a mai napig nem valósult meg, de én benyújtottam ezt az indítványt.

2014-ben, a választások előtt pedig a képviselő úr a marcali kórház sürgősségi centrummá történő átalakítását ígérte, CT-berendezés beszerzését ígérte, valamint mentőhelikopter-leszállópálya megépítését. Ezek sem valósultak meg, és én ezért úgy gondoltam, hogy én most benyújtom ezeket az elképzeléseket.

Továbbmegyek: 2018-ban, a választások előtt a méltatlanul pusztulni hagyott egykori marcali Petőfi Sándor laktanya épülete előtt állva honvédségi üzemet ígért a képviselő úr, 200-220 új munkahely megteremtésével. Nem árulok el nagy titkot szerintem, hogy ez sem valósult meg, ezért én ezt most benyújtottam.

Nem utolsósorban a nemrég elhangzott ígérete: a választókerületét érintő talán legsúlyosabb probléma ügyében, a marcali kórház ügyében azt ígérte, hogy ez év elején önállóvá fog válni, elszakad Kaposvártól, de ez sem valósult meg. Én most ezt benyújtottam, és bízom benne, hogy önök ezt méltányolni fogják.

De miközben azt gondolom, hogy önökben megvan a politikai szándék arra, hogy ezek a célkitűzések valóra váljanak, hiszen úgy gondolom, a képviselő azért csak egyeztet önökkel, amikor ilyet ígér a választóknak, és azt is feltételezem, hogy időről időre latba veti lobbitevékenységét, hogy ezek a megfogalmazott célok megvalósuljanak, de ez kevésnek bizonyult.

Mi hiányzik akkor?  teszem föl a kérdést. A költségvetésben a forrás. Teremtsük meg, hogy legyen a költségvetésben erre forrás, és teremtsük meg, hogy  hangsúlyozom  ezek az általam is támogatandó és sokak által támogatandó elképzelések akkor legkésőbb a jövő év folyamán megvalósuljanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy amennyiben önök ezeket a javaslatokat leszavazzák, nem támogatják, amik egyébként alapvetően Móring József Attila javaslatai, ez azt jelenti számomra, hogy nem tartják megalapozottnak ezeket az igényeket, és önök nem tartják fontosnak ezeket az ügyeket. Majd gondoljanak ekkor egyúttal arra, hogy az elutasító döntésükkel a képviselő urat hozzák rendkívül kellemetlen és kényelmetlen helyzetbe majd a marcali és a balatonboglári polgárok előtt, hiteltelenné fog válni. Úgyhogy ezúton is kérem, hogy ne hagyják, hogy ez így történjen.

Végezetül pedig szeretném kérni önöktől több ezer somogyi polgártársunk képviseletében, hogy az előttünk fekvő 22 000 milliárdos költségvetésből biztosítsanak forrást ezekre a célokra, hogy ne menjek messzire, legalább a 24 milliárdos kormányzati kommunikációra elkülönített tétel egy részét, hogy ezek megvalósulhassanak. Hiszen higgyék el nekem, képviselőtársaim és államtitkár úr, hogy a somogyiaknak nem kormánypropagandára van szükségük, nem migránsozásra, nem sorosozásra, nem brüsszelezésre, hanem érdemi munkahelyekre, érdemi bérekre, a feldolgozóipar bővítésére és nem utolsósorban az egészségügy fejlesztésére. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 176 2019.06.24. 1:51  175-178

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Két éve hirdeti a Mesztegnyőn közlekedők számára egy tábla, hogy errefelé kerékpárút fog kanyarogni. A hét somogyi települést is átszelő, a mesztegnyői kisvasutat a balatoni bringakörúttal összekötő bicikliút 500 millió forint támogatást kapott. A 2018-as választások előtt Móring József Attila képviselőtársam  akit tisztelettel köszöntök (Móring József Attila a jegyzői székből felállva biccent dr. Steinmetz Ádám felé.)  a térség polgármesterei előtt jelentette be, hogy a beruházás rövidesen elkezdődik. Úgy fogalmazott: ennek nagyon komoly és többszintű üzenete van, hiszen nemcsak a kerékpárral munkába járó emberek közlekedését könnyítjük meg, hanem a Balaton attrakcióit is növeljük.

A jó hírnek a térségben élők, így én is, nagyon örültünk, mivel a projekt alternatívát nyújtana a kerékpárral közlekedők számára a balesetveszélyes és már a régóta felújításra váró 68-as főút helyett. De csalódnunk kellett. A sajtóban megjelent nyilatkozatok alapján ezt a bicikliutat már egy éve használatba kellett volna adni, de még egy kapavágás sem történt. A közbeszerzési eljárást pedig eredménytelennek minősítették, mivel a rendelkezésre álló anyagi fedezet összege nem elegendő a szerződések megkötéséhez.

Kérdezem tehát az államtitkár urat, miért nem lehet két év alatt egy, a marcali kistérség fejlődését alapvetően meghatározó beruházást végrehajtani ekkora politikai támogatás mellett sem. Mikor lesz lehetőségük az itt élőknek arra, hogy a balesetveszélyes 68-as főút helyett biztonságos körülmények között tudjanak kerékpárral közlekedni? Őszinte tisztelettel várjuk válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 60 2019.07.12. 4:51  59-60

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a balatonboglári borvidék legsúlyosabb problémáját három szóban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy az alacsony felvásárlási árak. Bőven kifejtve pedig a Balatonboglári Borgazdaság, közismert nevén a BB eladásából, majd leépítéséből adódó feldolgozókapacitás hiánya, miközben a piacot elárasztják az olcsó, jellemzően Olaszországból importált borok. Sok magyar termelő az egész éves fáradságos munkájának gyümölcsét nem tudja jövedelmezően értékesíteni. Mondom ezt úgy, hogy a borvidék területén kiváló minőségű szőlők teremnek és borok készülnek. De akkor menjünk is sorban! Lássuk az olasz borok kérdését! Csak az idei első negyedévben  és most tessék nagyon figyelni  77 eurócentnyi átlagáron közel 3 millió liter bort importáltunk Olaszországból. Értem én, hogy az Európai Unióban az áruk szabad mozgása az egyik alapelv, de mégis, számunkra például a szomszédos Ausztriában folyóbort értékesíteni szinte lehetetlen kategóriába tartozik. Ezért itt az ideje, hogy a kormány végre lépjen és fellépjen a bornak csak jóindulattal nevezhető folyadékok behozatalával szemben.

Továbbmegyek: a magyar borok népszerűsítésére hivatott Magyar Turisztikai Ügynökség az állami bormarketingre éves szinten mindössze 150 millió forintot fordíthat. Az ügynökség egyik vezetője szerint ennek az összegnek legalább a tízszeresére lenne szükség az érdemi munkavégzéshez.

És végül, de nem utolsósorban a BB kérdéséről. A borgazdaság elprivatizálása, majd leépítése 1600 család életét keserítette meg. Lehet persze hibáztatni Suchman Tamás exminiszter urat, aki a 90-es években bagóért játszotta át a BB-t külföldi kézre. Én most mégis kormánypárti képviselőtársaimhoz fordulok, és felteszem a kérdést: miért nem tetszettek visszavásárolni?

Kilenc éve önök kormányoznak! Pedig Móring József Attila, az önök képviselője már tíz évvel ezelőtt indítványozta  akkor még ellenzékből , hogy a BB-t vissza kell vásárolni. Érdekes módon az Agrárminisztérium helyettes államtitkára erről nem tud, és úgy fogalmazott, hogy ez a kérdés nincs is napirenden. Éppen ezért én a jövő évi költségvetéshez beadtam módosító javaslatként, hogy legyen megteremtve a költségvetésben fedezet a BB visszavásárlására, és most egyébként reális lehetőség is nyílik rá, hiszen az üzemnek egy 8 hektáros területe eladó.

Megdöbbenéssel vettem azonban tudomásul, hogy ezt a javaslatot önök és személy szerint Móring József Attila is elutasította. Felhívom a figyelmet, hogy a borvidéken a BB-re nem csupán a nosztalgia és a dicső múlt miatt mutatkozik igény. A 3200 hektáron megtermelt szőlő 70 százaléka feldolgozatlanul hagyja el a borvidéket. A feldolgozásból eredő haszon és az ebből keletkező jövedelem így nem a termelőket gazdagítja.

És ha már a BB-t nem akarják visszavásárolni, itt egy másik megoldási javaslat. Építsünk új szőlő- és gyümölcsfeldolgozó üzemet, és adjuk a helyi termelői csoportok kezébe, ami nem is kerülne egy stadion árába. Ezt az elképzelést egyébként a helyi szőlészek és borászok mellett maga Gombos Sándor, az Agrárkamara Somogy megyei elnöke is támogatja, támogatja továbbá és régóta javasolja Légli Ottó, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke. Megdöbbentő módon a tárca erről sem tud  az Agrárminisztérium ezek szerint nem kommunikál a szakmával?

Tisztelt Képviselőtársaim! A balatonboglári borvidék problémáira találjunk közösen megoldást! Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne a gázolaj és a növényvédő szerek ára, hanem a szőlő felvásárlási ára emelkedjen! Ennek érdekében hatékony bormarketinggel segítsük a kiváló boraink piacra jutását! Lépjünk fel a hazánkba 70-150 forint/liter áron érkező olcsó olasz tömegborok ellen! Hozzunk létre egy modern szőlő- és gyümölcsfeldolgozó üzemet a borvidék területén!

Bízom az együttműködésükben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 220 2019.10.21. 2:10  219-226

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Engedje meg, hogy ma én is mutassak önnek valamit, nem lesz vulgáris. (Felmutatja.) Ez az olimpiai aranyérmem. (Taps a kormánypártok, az MSZP, a Párbeszéd és a DK soraiban.) Köszönöm szépen. Ön mint sportszerető magyar ember értékeli azt a teljesítményt, ami egy ilyen siker eléréséhez vezet. A magyar emberek büszkék a teljesítményünkre, felnéznek ránk, és anyagilag is megbecsülnek minket az életjáradékkal. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem a magyar emberek, a kormány.) Köszönet ezért nekik. Miniszterelnök úr, most azonban ezt a megbecsülést rombolja az ön volt párttársa, a keresztény szabadságot sajátosan értelmező Borkai Zsolt luxusjachtos orgiájával (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt nem neked kellett volna mondani!), amit tett, méltatlan egy polgármesterhez, méltatlan egy családapához, és most tessék figyelni: méltatlan egy olimpiai bajnokhoz is. Ez egy szégyen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!  Orbán Viktor kezével a padján kopog.) És ezzel a cselekedetével rombolja az olimpikonok társadalmi megítélését. Az életjáradékából gyakorlatilag finanszírozza az erkölcstelen életét. És, képviselőtársaim, nem utolsósorban ez az ember, mint a Magyar Olimpiai Bizottság volt elnöke, felbecsülhetetlen károkat okoz az olimpiai mozgalomnak is.

Tisztelettel kérdezem ezért a miniszterelnök urat  és nagyon kérem, hogy ne csak nekem válaszoljon, hanem a most joggal felháborodott sportolóknak és sportszerető magyar embereknek , mit fog tenni az olimpikonjaink Borkai Zsolt által most megtépázott tekintélyének megóvása érdekében. Ön szerint a társadalom megvetését kiváltó, gusztustalan és erkölcstelen magatartást tanúsító olimpikon méltó az életjáradékra? Várjuk őszinte válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.  Közbeszólás a Jobbik soraiból: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 224 2019.10.21. 1:05  219-226

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Miniszterelnök Úr! Köszönöm szépen, hogy ön is hasonlóképpen gondolkodik. Egyetértünk abban, hogy elfogadhatatlan, amit Borkai Zsolt csinált. És akkor élve gyakorlatilag a felkérésével, a mai napon benyújtottam egy törvénymódosító javaslatot (Felmutat egy dokumentumot.), ami arra vonatkozik, hogy a Borkai Zsolthoz hasonló, gyakorlatilag elfogadhatatlan magatartású olimpikonok a jövőben a Magyar Olimpiai Bizottság etikai bizottsága elé kerüljenek, és ez a bizottság dönthessen az olimpiai járadék megvonásáról is akár. Miniszterelnök úr, és egyébként képviselőtársaim, ha önöknek fontos az olimpikonok tekintélye, annak a megvédése, többek között Szabó Tündéé és az enyém, akkor legyenek kedvesek csatlakozni ehhez a javaslathoz, támogassák azt, mert úgy gondolom, hogy világossá kell tenni, hogy nálunk ilyen dolgok nem fordulhatnak elő, mindennek van határa. (Szászfalvi László: Meg a parlamenti viselkedésnek is!) Egy olimpiai bajnok nem mehet le kutyába. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 34 2019.10.22. 2:54  29-37

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy Szerbia Magyarország számára kiemelt reláció, a szomszédunkkal összeköt közös történelmünk, kiterjedt gazdasági és kulturális kapcsolataink is. Bízom benne, hogy hamarosan Szerbia is az Európai Unió tagjává válik, amit Magyarországnak bizonyos feltételekkel szükséges támogatnia. Az előttünk fekvő, T/7687. számon nyilvántartott törvényjavaslat, illetőleg egyezmény az oktatás és a tudomány területén lévő kapcsolatainkat szilárdítja meg. Magyarország és a Szerb Köztársaság által államilag elismert bizonyítványokra és oklevelekre, tudományos fokozatot tanúsító okiratokra, továbbá felsőoktatási intézmények képzései keretében folytatott résztanulmányokat  így például félév, kredit, vizsga  igazoló okiratokra terjed ki. És szükségesnek tartom elmondani, hogy az egyezmény hatálybalépése után kiállított okiratokat a két ország egyenértékűnek ismeri majd el.

Az egyezmény elfogadása nagymértékben hozzájárul a két ország közötti oktatási és tudományos kapcsolatok bővítéséhez, elősegíti a magyar hallgatók Szerbiába, illetőleg a szerbiai, köztük a vajdasági magyar hallgatók Magyarországra irányuló nemzetközi mobilitását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a Szerb Köztársaságban, különösen a Vajdaság területén jelentős magyar kisebbség él, mint az önök számára is köztudott, a határon túl élő testvéreink számára pedig ez az egyezmény megkönnyíti, megkönnyítheti a felsőoktatásban való részvételt, a diplomaszerzést, a meglévő diplomáik elismerését és egyúttal végső soron a magyarországi munkavállalásukat is.

Fontosnak tartom továbbá megemlíteni, hogy a 12. cikk (2) bekezdése szerint az egyezményt a felek bármelyike felmondhatja a későbbiek folyamán, meglátva ennek az egyezménynek a gyakorlatát, illetőleg az ebben foglalt célkitűzések valóra válását és annak minőségét.

Összefoglalva: egyetértve az egyezményben foglaltakkal, annak elfogadását fogom javasolni a Jobbik-frakciónak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 32 2019.10.28. 2:09  31-34

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Luiz Felipe Ventura dos Santos, Bohdan Melnyik, Anton Kravchenko, Cornel Alexandru Ene, Rados Protic, Roman Karasiuk, Lucas, Sassá, Stavros Tsoukalas, Gheorghe Grozav és Kovácsréti Márk.Nem, nem a Dinamo Kijev-Dinamo Bukarest vegyes válogatott tagjait soroltam fel, hanem a 2019. szeptember 14-én pályára lépő Kisvárda labdarúgóinak kezdő tizenegyét. A rendkívül masszív Mezőkövesd ellen 2:1-re hazai pályán elveszített mérkőzésen 10 külföldi mellett mindössze egyetlen magyar játékos kapott helyet. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azért érdekes, mert egyébként Kovácsréti Márk sem a Kisvárda-utánpótlásban nevelkedett, hanem fővárosi egyesületekben. Azért hozom ide a tisztelt Ház elé ezt az ügyet, mert 2015 és 2018 között   most tessék figyelni!  2166 millió forint közpénzt kaptak a kisvárdai labdarúgók taotámogatás formájában, elsősorban képzésre és utánpótlás-fejlesztésre.

Tisztelt Államtitkár Asszony! A magyar embereket most már felháborítja a kialakult helyzet, ezért meg kell kérdeznem öntől, hogy mégis milyen szakmai munka folyik Kisvárdán, ahol több milliárd forint közpénzből sem sikerült a magyar gyerekeket megtanítani focizni. Ön szerint nem kellene a taotámogatások mértékét elsősorban az eredményes utánpótlás-nevelő munkához kötni? És, tisztelt államtitkár asszony, milyen társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a Fidesz-kormány évek óta milliárdos nagyságrendben támogat olyan sportszervezeteket, ahol a tehetséges magyar gyerekek helyett a gyenge képességű külföldieket részesítik előnyben? Várjuk sportszakmai válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 56 2019.11.05. 3:38  51-62

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő T/7841. számú törvényjavaslat a magyar-szlovén államhatár új, 2018. évi határokmányainak kihirdetéséről szól. Az Országgyűlés e törvény elfogadásával felhatalmazást ad az új határokmányok kötelező hatályának elismerésére. Azon képviselőtársaim kedvéért, akiknek nem volt lehetőségük tanulmányozni ezt a törvényjavaslatot, szeretném elmondani, hogy ez mindösszesen öt paragrafusból áll, ám mellékleteivel együtt 415 oldal terjedelemmel bír. A mellékletek tartalmazzák a határleírást határpontokkal és határjelekkel, tartalmazzák a koordinátajegyzéket és a magyar-szlovén államhatár határtérképét. Ehhez kapcsolódóan egy kérdés felmerül, tisztelt államtitkár úr. Az áttekintő térképen nem látható a vegyes bizottság pecsétje. Mi ennek az oka, miért nem hitelesítették, szemben a többi dokumentummal, amin rajta van a pecsét, és látható, hogy hiteles. Ezt azért is fontos tudni, mert a határokmányok ugyan nem minősülnek nemzetközi szerződésnek  ezt az előttem szólók is elmondták , azonban nemzetközi szerződésként kell kihirdetni őket, a hatálybalépést követően pedig az új határokmányokat kell alkalmazni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar-szlovén vegyes bizottság az 1981-ben megállapított határvonalban 2017-ig bekövetkezett módosításokat végezte el. A modern technológiával készült határokmányok  és most tessék figyelni!  a természeti környezet megváltozása miatt bekövetkezett módosulásokat mutatják be. Tisztelt államtitkár úr, ezzel kapcsolatban felmerülnek kérdések. Milyen természeti környezet változott meg? Esetleg a Mura medre változott vagy a Lendva-patak medre változott, vagy esetleg más dolgok történhettek, amik befolyásolják az államhatár fekvését is?

Még szintén meg kívánom említeni, hogy ebben a törvényjavaslatban nem látjuk, hol volt a régi határvonal, csak az új határvonalat, és nem tudhatjuk, hogy a természeti környezet megváltozása miatt bekövetkezett új határvonallal Magyarország területe nőtt vagy adott esetben csökkent. Ezt fontos lenne tudni.

Azt is fontos lenne tudni, hogy ezek a változások vajon érintike a Magyarország-Szlovénia és Horvátország hármas közös határvonalát. Ezért szeretnék erre határozott választ kapni, mert mint az tudható, Horvátország és Szlovénia között évek óta folyamatban van egy igen komoly határvita (Kontrát Károly: De nem itt!), és nem szeretném, nem szeretné a Jobbik-frakció sem, de szerintem önök sem a jószomszédi kapcsolatok fenntartása végett, hogy ebbe a határvitába esetleg Magyarország is belekeveredjen.

Ezért aztán, hogy nyugodt szívvel tudjam javasolni az előttünk fekvő törvényjavaslat támogatását a Jobbik-frakciónak, kérem tisztelt államtitkár urat, hogy válaszoljon a felmerült kérdéseimre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 218 2019.11.11. 4:13  217-218

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz-kormányt mint a végrehajtó hatalmat Magyarországon, itt a tisztelt Házon belül hétről hétre számos kritika éri. De azt gondolom, abban meg tudunk egyezni, hogy a sport területe az a terület, amelyet kiemelt figyelemmel kísér, és kiemelt támogatásokkal is. Éppen ezért rendkívül furcsa és egyben megdöbbentő volt számomra az a pénteki kormányhatározat  a Magyar Közlönyből értesültem , hogy a sportszerető Fidesz-kormány a tornatermekre, a tanuszodákra, az oktatási intézmények fejlesztésére és sportkomplexumok fejlesztésére szánt összegekből  most tessék figyelni!  7254 millió forintot csoportosít át kiemelt magasépítési beruházásokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tavaly nyáron, amikor megalkottuk az idei évi költségvetést, számos vitánk volt, de azt gondolom, abban egyetértettünk, hogy ezeket a célokat támogatni kell. Legfeljebb az ellenzéki képviselők egy része még több pénzt is kívánt szánni ezekre a célokra. Most azonban azt látjuk, hogy nemhogy több pénz jutott volna, hanem a meglévő előirányzatból is elvett a kormány, és egyszerűen nem értjük, hogy mi szükség van erre. Miért van az, hogy a sportszerető Fidesz-kormány által korábban államosított oktatási intézményekre  amelyek önkormányzati tulajdonban voltak , ezek fejlesztésére nem juttat elég pénzt, illetőleg ezek a fejlesztések nem megfelelően valósulnak meg? Hogy csak egy példát említsek: például Marcaliban a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban már évek óta várat magára a nyílászárók kicserélése, és ez a mai napig nem történt meg.

Továbbmegyek: a tornatermek építése is rendkívül fontos lenne, hiszen az általunk is támogatandó mindennapos testnevelés infrastrukturális hátterét biztosítják ezek, és Somogyban  de szerintem az ország más pontján is  előfordul, jellemzően vidéki iskolákban, hogy a gyermekeknek kénytelenek folyosón, lépcsőfordulóban vagy dohos pincékben megtartani a testnevelésórát, mert nem biztosított a tornatermek és a tornaszobák felújítása.

Továbbmenve: a szívügyem, és remélem, önöknek is az, hogy minden magyar gyermek tanuljon meg úszni, lehetőség szerint mind a négy úszásnemben, és főleg vidéken probléma az, hogy nem megfelelő óraszámban tanítják ezeket. Nincs meg a lehetősége. Ezért is van szükség ezekre a tanuszodákra.

Az elmondottak alapján és a kormányhatározat alapján felmerülnek bizonyos kérdések, amiket most fel is teszek önöknek. Hogy lehet az, hogy a sportszerető Fidesz-kormány számára 700 millió forintos értékhatárt meghaladó kormányzati magasépítési beruházások fontosabbak az oktatási intézmények felújításánál, a tornatermeknél, a tanuszodáknál, a sportkomplexumok fejlesztésénél?

Hogyan lehet egyáltalán az, hogy most, hogy közeledünk már az év végéhez  november közepéről beszélünk , az erre szánt pénzeket még nem költötték el, illetőleg nem kötötték le? Hogy lehet, hogy ezeket a pénzeket még szabadon tudják mozgatni? Vagy egyszerűen csak ezeket a tervezett összegeket lehet, hogy el sem akarták költeni, csak egy bármikor átcsoportosítható költségvetési pufferként kezelték már a kezdetek óta?

Úgyhogy nagyon örülök, hogy államtitkár úr végighallgatta a kérdésemet. Nagyon bízom benne, hogy azért is maradt az ülésteremben, hogy ezt most megválaszolja. Reményeim szerint meg is fogja. (Dr. Orbán Balázs bólint.) Amennyiben nem, akkor későbbi időpontban föl fogom tenni ezeket a kérdéseket (Dr. Orbán Balázs: Köszönöm.), mert nagyon fontos, hogy ezekre választ kapjunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 64-66 2019.11.19. 9:11  29-78

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Igyekszem én is sportszakmai szempontból közelíteni az előttünk fekvő törvénymódosító javaslathoz, ami tulajdonképpen arról rendelkezik, hogy a sport-infrastrukturális fejlesztéseket a jövőben önerő nélkül engedhessük meg a sportszervezeteknek, tehát ha úgy tetszik, akkor százszázalékos állami támogatással, közpénzből. Örömmel hallottam, de nemcsak hallom, hanem tapasztalom is, hogy a látványsportágakban mennyien kezdenek el sportolni, illetőleg hogy hány sportlétesítmény épült 2011 óta Magyarországon. Vitán felül áll, hogy a Fidesz-kormány kiemelten kezeli a sport területét, és talán a rendszerváltozás óta soha ennyi pénz nem áramlott a sport világába, mint most, egyes számítások szerint csak a taóból 700 milliárd forintról beszélünk.. Ugyanakkor meg kell említsem, hogy ebbe a képbe valahogy nem illik bele az a kormányhatározat, amely nemrég született, hogy a sportszerető Fidesz-kormány az idei költségvetésből miért vesz el, miért csoportosít át 7254 millió forintot, amit korábban tanuszodák, tornatermek építésére, honvédelmi sportkomplexumok fejlesztésére szántak volna és irányoztak elő az idei költségvetésre. Ez most elmegy kiemelt kormányzati magasépítési beruházásokra. Tehát ebbe a képbe nem tartozik bele, és örömmel venném erre majd a választ és az indokolást.

Továbbmegyek. Szilágyi Kristóf képviselőtársamnak  aki korábban hozzászólt és most nem tartózkodik a teremben  nem értek teljes mértékben egyet azzal az állításával, hogy javult a sportszakmai munka a taotámogatások hatására.

ELNÖK: Szatmáry Kristóf.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Szatmáry Kristóf, bocsánat; rosszul mondtam, elnézést kérek. Tehát hogy a taotámogatások hatására javult volna a sportszakmai munka. Bizonyára javult, de ez azért nem mindenhol mondható el. Idehoztam nemrég a parlamentbe a kisvárdai labdarúgók példáját, akik több milliárd forintból sem voltak képesek megtanítani a magyar gyerekeket focizni olyan szinten, hogy a magyar NB I-ben legalább egy saját nevelésű, utánpótláskorú gyermek tudjon futballozni. Azzal pedig végképp nem értek egyet, amit államtitkár asszony mondott korábban, hogy a taorendszer eredményességének fokmérője az, hogy minél többen sportoljanak Magyarországon a látványsportágakban, és hogy minél több sport-infrastrukturális beruházás valósuljon meg. Azért nem értek egyet ezzel, mert ezek csak eszközei lehetnek a minőségi utánpótlás-nevelésnek, de semmiképpen nem célja és semmiképpen nem fokmérője.

Azt mondtam, hogy sportszakmai szempontból közelítek a dolgokhoz, de engedjék meg, hogy országgyűlési képviselőként idehozzam a nép hangját is, és rávilágítsak arra, hogy ugyan a magyar egy sportszerető nemzet, s nagyon büszke és nagyon tiszteli a kiváló és eredményes sportolóit, azonban itt most már fölmerülnek bizonyos kérdések, amikor állami milliárdokról meg sportinfrastruktúra-fejlesztésekről hallanak, illetőleg a látványsportágak kiemelt támogatásáról hallanak. Mert bizony a látványsportágakat és emellett a kiemelt sportágakat kiemelten támogatja a magyar kormány, de azért vannak más sportágak és vannak más sportolók is.

Hogy egy konkrét példát idehozzak: a Marcali Küzdősport Egyesület kiválósága, Dudás Virág például ju-jitsuban az egyik legjobb versenyző Magyarországon, de nemcsak Magyarországon, hanem a világban is kiváló eredményeket ér el, nemzetközi versenyeket nyer. Jelen pillanatban az édesanyja próbálja baráti körben, illetőleg szélesebb körben is összegyűjteni azt a pénzt, hogy ez a versenyző, aki nemzeti büszkeségünk lehet, és a marcali kistérségnek is az egyik büszkesége, egyáltalán el tudjon indulni egy nemzetközi versenyen. Tehát ha belegondolnak képviselőtársaim, óriási az ellentmondás, hogy máshol milliárdokból épülnek stadionok, míg más versenyzőnk, nemzeti büszkeségünk lehet, hogy anyagi okok miatt  mert a szövetségének nincs pénze  nem tud kiutazni egy világversenyre. Sajnos ma itt tartunk. S tartok tőle, hogy nem az egyetlen példa Dudás Virág esete.

De továbbmegyek. Az is furcsa, hogy miért ilyen drágák ezek a stadionok, sportlétesítmények, s egyáltalán hogy lehet az, hogy a költségek menet közben folyamatosan nőnek. Ezt azért meg kéne indokolni az embereknek. Például a vizes vb kapcsán is mondhatom azt, hogy eléggé botrányosan fogadta a közvélemény, hogy hétről hétre milliárdokkal nőtt a fejlesztés, az építkezés költsége.

Azt is kellene kommunikálni, mi az oka annak, hogy jellemzően miért nem adják át időben ezeket a sportlétesítményeket, és hogy a későbbiek folyamán egyáltalán ki fogja ezeket fenntartani. Most száz százalék közpénzből fognak épülni ezek sportlétesítmények, de ki és miből fogja fenntartani ezeket  ezt sem értik az emberek. Azt meg végképp nem értik, hogy amikor egy nép gyermeke családi házat épít vagy lakást vásárol, ma már önerő nélkül aligha teheti ezt meg, ugyanakkor sportlétesítmények meg épülhetnek önerő nélkül.

Azért kell erről beszélni, mert ez zavarja az embereket. Például a mai vitában is képviselőtársam részéről elhangzott, hogy a sporttao eltörlését javasolják. Képviselőtársaim, kezdeni kell ezzel a helyzettel valamit. S engedjék meg, hogy amellett, hogy elismerjem a taorendszernek  s ezt meg is tettem, és a jövőben is meg fogom tenni  az elért eredményeit, de azért a rendszer hibáival igenis kell foglalkoznunk, és engedjék meg, hogy kritikai hangot is megüssek, hogy ne jussunk arra a szintre, hogy vannak már olyan emberek, akár már országgyűlési képviselők is, akik az egész rendszer beszántását javasolják. Nem szeretném, hogy elmenjünk ebbe az irányba.

Végezetül pedig egy kérdésem és egy kérésem lenne. A kérdés elsősorban Bánki Erikhez szólna, hiszen ő mondta, hogy a már korábban jóváhagyott és támogatott taopályázatokat a sportszervezetek 80 százalékban le tudták hívni. Viszont ebből következik, és természetesen tudomásom is van róla, hogy a 20 százaléknak ez nem sikerült. Mi ennek az oka, mi áll ennek a hátterében?

A kérésem pedig arra vonatkozna, amire már korábban utaltam: szeretném, ha a jövőben a sport-infrastrukturális beruházásokat jobban megindokolná a sportszerető Fidesz-kormány, hogy jobban megértsék az emberek, hogy miért van erre szükség, s mi ennek a hatása. Idehozhatnám az atlétikai világbajnokság stadionjának az építését is, most megy a kötélhúzás a főváros és a kormány között. Jó lenne, ha az emberek tudnák, hogy milyen presztízs van ebben, hogy Magyarország megítélésére nemzetközileg milyen hatással vannak ezek a beruházások. Vegyük emberszámba és kezeljük felnőttként a magyar polgárokat, még azokat is, akik csak szeretik a sportot, de nem értenek hozzá. Azt kérem tehát, hogy a jövőben ne fordulhasson elő az, ami például a budapesti olimpia kapcsán történt. Úgy érzem, hogy akkor az emberek nem voltak megfelelően informálva, és végül is úgy hoztak olyan döntést, amit hoztak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és remélem, választ fogok kapni a kérdésemre, és meghallgatják a kéréseimet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 67 2019.11.20. 4:15  60-81

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Németh Szilárd Államtitkár Úr! Nagyon köszönöm önnek, hogy ezt a határozati javaslatot beterjesztette ide a tisztelt Ház elé, őszintén hálás vagyok azért, hogy Zrínyi Miklósnak méltó emléket állítva a 2020. évet az ő emlékévének nyilvánítjuk, és én ezt tiszta szívvel is tudom támogatni. Zrínyi Miklós ugyanis a magyar társadalom széles körében ismert és elismert személyiség nemcsak költőként, hanem hadvezérként is. Költőként gondoljunk csak a legismertebb művére, a Szigeti veszedelemre, hadvezérként pedig a rendkívül erős Oszmán Birodalom ellen megvívott, többnyire sikeres küzdelmeire. Nem véletlen tehát, hogy Magyarországon egyetemi kampuszt és laktanyát is elneveztek róla.

Mindazonáltal, tisztelt képviselőtársaim, szeretném javasolni önöknek, hogy Zrínyi Miklós iránti tiszteletünket ne pusztán ennek a határozati javaslatnak az elfogadásával nyilvánítsuk ki, hanem töltsük meg tartalommal, töltsük meg élettel a jövő évet.

Mire is gondolok konkrétan? Támogassuk a Zrínyi Miklós-emlékművek felépítését, illetőleg a meglévők felújítását; támogassuk Zrínyi munkásságát felölelő programok szervezését; támogassuk Zrínyi Miklós irodalmi műveinek mind magyar, mind horvát nyelven történő kiadását; és lehetőség szerint tegyük lehetővé azt, hogy a jövő évi érettségi tantárgyak körében  legyen az irodalom és történelem  a diákok számára Zrínyi Miklós életéről és munkásságáról is tudjanak számot adni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zrínyi Miklós 1620. május 3-án született, jövőre ünnepeljük születésének 400. évfordulóját. (A DK-s és MSZP-s képviselők felé fordulva:) Nagyon szeretném, ha figyelnének a felszólalásomra. Köszönöm szépen, mert nagyon fontos témáról beszélünk.

Visszatérve: említettük már, hogy kiváló költő volt, egy híres hadvezér, de nem beszéltünk arról, hogy egyben politikus is  vagy keveset beszéltünk róla. Zrínyi Miklós horvát nemzetiségi gyökerekkel bír, ő maga is egyébként horvát bán volt, és éppen ezért a horvát barátaink, horvát szomszédaink körében is ismert és elismert. Sokan egyébként nemzeti hősként tekintenek rá.

Úgyhogy én teljes mértékben egyet tudok érteni az ebben a határozati javaslatban foglaltakkal is, úgy, minthogy ez az emlékév egyben a magyar-horvát kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének is méltó eszköze. És mint az Interparlamentáris Unió magyar-horvát baráti tagozatának alelnöke, én már számos alkalommal jeleztem, hogy Zrínyi Miklós születésnapját, május 3-át tegyük a horvát-magyar, magyar-horvát barátság napjává, nyilvánítsuk ezt a napot ennek a barátságnak a jegyében emléknappá, mert úgy érzem, hogy a két ország és a két nemzet kapcsolataiban Zrínyi Miklós személye kulcsfontosságú.

Úgyhogy végezetül, tisztelt képviselőtársaim, nagyon szeretném, hogy önök mind ezt a határozati javaslatot, mind pedig a horvát-magyar barátság napját  május 3-át, amiről úgy gondolom, méltó lenne ezt annak nyilvánítani  majd a későbbiek folyamán támogatni tudnák, mint ahogy a Jobbik-frakció is jó szívvel fogja támogatni majd ezt a határozati javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 131 2019.11.20. 2:57  124-139

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény hatálybalépése óta eltelt időszak alatt összegyűjtött jogalkalmazási tapasztalat időszerűvé tette a törvény kiegészítését  áll a most T/8036. számon előttünk fekvő módosító javaslat általános indoklásában. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy jelen módosító javaslat pontosítja a Magyar Országos Horgász Szövetség adatkezelési gyakorlatát, és feloldja az eddig fennálló törvénytelen állapotot, azt, hogy a Szűcs Lajos által vezetett Mohosz törvénytelenül kérte be és kezelte eddig a tagok személyes adatait. Köszönjük, elnök úr, hogy ezen a gyakorlaton változtatni kíván, és benyújtotta ezt a javaslatot.

Most pedig az Agrárminisztérium államtitkárához, Farkas Sándor úrhoz fordulok, illetőleg Fazekas Sándor volt miniszter úrhoz, és ez úton is szeretném önöket megkérni arra, hogy a korábbi ígéreteikhez híven kártalanítsák azt a 200 halászcsaládot, akik a törvény hatálybalépésével elveszítették a megélhetésüket és a munkájukat.

Továbbá bízunk benne, hogy a jövőben érdemi mennyiségű forrást juttatnak a hazai horgászturizmus fejlesztésére, például a Balaton-parti horgászhelyek kialakítására és fejlesztésére. A beépítések miatt ugyanis lassan már nemcsak a strandolók, hanem az a 80 ezer, jegyet kiváltó horgász sem fogja tudni megközelíteni a partot, aki szeretne balatoni halat fogni.

És ha már balatoni hal! Örülök neki, hogy Nagy István agrárminiszter úr visszakozott abból a korábbi álláspontjából, ami egy korábbi kérdésemre adott válaszából derült ki, konkrétan, hogy aki balatoni halat szeretne enni, az fogjon magának. Miniszter úr azóta tájékoztatott minket arról, idézem: „Jogos elvárás az ott élők, az ott nyaralók részéről, hogy balatoni márkával minősített halat fogyasszanak  és most tessék figyelni! , és hogy valóban balatoni is legyen, az a jövő esztendőtől biztosan megoldott.” Mindezek után én már csak azt szeretném kérni önöktől, hogy legkésőbb a szezon elejéig alkossák meg a „balatoni” védjegyminősítést, úgy, hogy azt kizárólag a Balatonból kifogott halak kaphassák meg.

Remélem, hogy az általam most elmondottakat nemcsak meghallgatják, hanem tesznek is a megvalósításuk érdekében. Én pedig az előttünk fekvő törvényjavaslat támogatását fogom kérni a Jobbik-frakciótól.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 78 2019.11.22. 3:22  73-84

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő jegyzőkönyvet Magyarország Kormánya és Montenegró kormánya 2019. szeptember 25. napján New Yorkban írta alá a Magyar Népköztársaság, illetve a Magyar Köztársaság, valamint a volt Jugoszlávia és Szerbia-Montenegró által megkötött nemzetközi szerződések folytonossága tárgyában. A jegyzőkönyv kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés, tehát önök, kedves képviselőtársaim, adnak felhatalmazást, és ez a most előttünk fekvő T/7688. számú törvényjavaslat elfogadásával kerül kihirdetésre. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az Interparlamentáris Unió magyar-montenegrói baráti csoportjának elnöke szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy Montenegró utolsó tagköztársaságként egy sikeres népszavazást követően 2006. június 3-án lépett ki az államszövetségből, és vált függetlenné. Montenegró mára már az ENSZ és a NATO tagja, és reményeik szerint hamarosan az Európai Unió tagjai közé sorolhatjuk, és ott köszönthetjük őket is.

Ahogy a miniszter úr az imént elmondta, jó a két ország, Montenegró és Magyarország közötti kapcsolat, aminek szívből örülök, és egyúttal megragadom az alkalmat arra, hogy megkérjem a miniszter urat, mindent kövessen el annak érdekében, hogy a nyugat-balkáni országok, közöttük pedig Montenegró is mihamarabb tudjon csatlakozni az Európai Unióhoz. (Szijjártó Péter bólogat.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Montenegróval, mint hallhattuk, kiterjedt gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink vannak. Így, ebben a formában nem hangzott el, de itt szeretném rögzíteni azt, hogy a magyar működő tőke is jelentős a balkáni országban. Erre is tekintettel szükséges a két ország közötti kétoldalú nemzetközi szerződéses viszony rendezése, hogy egypárat említsek, mint például a nemzetközi árufuvarozást, a nemzetközi személyszállítást szabályozó szerződés vagy a kölcsönös jogsegélyről és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló szerződés rendezése, és, tisztelt képviselőtársaim, mindezekre tekintettel én javasolni fogom a Jobbik frakciójának, hogy a törvényjavaslatot támogassák majd.

Végezetül pedig egypár kérdést szeretnék feltenni a tisztelt miniszter úrnak, és kérem, hogy válaszoljon. Miniszter úr, miért kellett 13 évet várnunk a jegyzőkönyv elkészítésére és kihirdetésére? Melyik országnak felróható, hogy a 2006-ban függetlenné vált Montenegróval csak mostanra sikerült a nemzetközi szerződéses kapcsolatainkat rendezni? És az államutódlás kérdésében miért nem volt eddig áttekinthető, tiszta a szerződési rendszer a két ország között? Remélem, fogok majd választ kapni ezekre. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 82 2019.11.25. 1:58  81-84

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Megint hoztam önöknek egy névsort Kisvárdáról: Hlib Szaharda, Vladyslav Ivancho, Yaroslav Helesh, Artem Nahirnij, Oleh Shokun, Serhii Gritsu, Illia Popovych, Ivan Lukecha, Maksym Babych, Valentyn Napuda, Ivanicja Maxim Vasziljovics, Ivan Romanchuk, Kristiano Kovalchyn, és még hosszan sorolhatnám tovább, de kifutok az időkeretből. Ők nem a felnőtt csapat új igazolásai, hanem a helyi utánpótlás ukránul beszélő tagjai. Kisvárdán ugyanis nemcsak a felnőtt csapat van tele külföldiekkel, hanem már az utánpótlás is. De, tisztelt képviselőtársaim, hogyan engedhető meg az, hogy az utánpótlás-fejlesztésre szánt taotámogatásból, most tessék figyelni, magyar közpénzből külföldi játékosokat nevelünk, olyanokat, akik a magyar tehetségek elől veszik el a helyet?A Fidesz-kormány szerint, mint azt korábban Szabó Tünde államtitkár asszonytól megtudhattuk, a taorendszer eredményességének fokmérője a leigazolt versenyzők száma és a sportlétesítmény-fejlesztések. Ebben nem értünk egyet, ezek ugyanis csak eszközei, de nem célja és végképp nem fokmérője a sikeres utánpótlás-fejlesztésnek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök korábban nem adtak választ a feltett kérdéseimre, ezért most újra megkérdezem: mégis milyen szakmai munka folyik Kisvárdán? Pontosan hány, kizárólag külföldi állampolgárságú gyermeknek nyújt a Fidesz-kormány taotámogatást? És milyen nemzeti érdek alapján finanszírozzák a külföldi játékosok nevelését és azokat a klubokat, ahol a magyar tehetségek helyett a gyenge képességű külföldieknek adnak esélyt? Várjuk sportszakmai válaszát. (Taps az ellenzéki sorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 197 2019.12.10. 1:59  196-199

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeznek a szerbekkel vívott olimpiai bajnoki döntőre? Bizony, régen volt, 2004-ben volt, és pontosan ebben az évben, 2004-ben adott felhatalmazást az Országgyűlés a kormánynak a sportinformációs rendszer megalkotására. Képzeljék el, hogy immár 15 éve van egy informatikuscsapat, amelyik több mint 1000 millió forintért éjt nappallá téve dolgozik egy elektronikus adatbázis fejlesztésén.Szabó Tünde sportért felelős államtitkár asszony korábban a rendszer élesítését 2018-ra ígérte. 2018 már eltelt, lassan 2019 is eltelik, de a rendszer még mindig nem működik. És ez azért is roppant kínos, mert a sporttörvény szerint nem kaphat állami támogatást az a sportszervezet, amelyik nem tesz eleget a sportinformációs rendszer részére adatszolgáltatási kötelezettségének. Tessék figyelni! A versenyzőknek pedig a bajnokságban való részvétel feltételeként a sportinformációs rendszerben nyilvántartott igazolvánnyal kell rendelkezniük. Felmerül tehát a kérdés, hogy a Fidesz-kormány miért nem teremti meg ennek technikai feltételeit. Mulasztásukkal önök miért kényszerítik törvénysértésre a versenyzőket és a sportszervezeteket?

Tisztelettel kérdezem továbbá az államtitkár urat: mennyi pénzt költöttek eddig a rendszer eredménytelen fejlesztésére, és kik azok a cégek, amelyek ebben részt vettek? És kérem, mondja meg őszintén, ténylegesen mikor kezdi meg működését a sportinformációs rendszer, mert 15 év után szerintünk már ideje lenne. És ön szerint?

Várjuk válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 34 2019.12.11. 5:00  33-34

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömteli, hogy Magyarország az elkövetkezendő években számos nemzetközi sporteseményt rendezhet meg. Gondoljunk itt az atlétikai világbajnokságra, a kézilabda-Európa-bajnokságra, vagy újabban hallani a lovas Európa-bajnokság megrendezéséről, és kevesebb figyelem jutott arra a hírre, hogy a kormány az autó-motor sportok fejlesztésére is stratégiát dolgozott ki időközben. Mint azt Palkovics László miniszter úrtól megtudhattuk, a kormány célja a Hungaroring fejlesztése mellett egy új versenypálya építése, ami majd alkalmas lesz többek között motokrossz-, rali- és MotoGP-versenyek lebonyolítására is. A MotoGP sportág Magyarországon nem ismeretlen, hiszen Talmácsi Gábor személyében világbajnokunk is van. Kiváló versenyzőnk érthető okokból támogatja is ezt a versenyt, illetőleg az ehhez szükséges beruházásokat. A kérdés az, hogy ez mennyi közpénzből fog megvalósulni, és hol.

A kormány tudomásom szerint már szándéknyilatkozatot is aláírt a MotoGP kereskedelmi jogait birtokló céggel, amely alapján a verseny helyszínéről 2020. február 28-áig kell végleges döntést hozni. A kormány tehát jelenleg feltérképezi a nemzetközi verseny lebonyolítására alkalmas helyszíneket. Kósa Lajos kormánypárti képviselőtársunk már továbbment ezen a téren, és ő már arról is beszélt, hogy ez a pálya Kelet-Magyarországon épülhet meg. Szeretném leszögezni, nekem nincs azzal semmi bajom, hogy egy kormánypárti politikus lobbizik azért, hogy a térségébe menjenek a fejlesztések és a különböző beruházások. Bajom inkább azzal van, hogyha ezt egyes képviselők nem teszik meg. Viszont az más kérdés, hogy Kósa úr milyen szakmai alapon nyilvánult így meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én most meg is ragadom az alkalmat arra, hogy kifejezzem kérésemet arra vonatkozóan, hogy ezt a versenyt és ezt a versenypályát a jövőben Marcali és a Balaton mellett építsék meg, valósítsák meg, illetőleg, ahogy elnök úr is fogalmazott a kérdésben, fejezzék be a sávolyi pályát. Hogy miért? Köztudott, hogy az autó-motor sport iránt érdeklődők, a rajongók közel 80 százaléka Nyugat-Európából érkezik, ezt láthatjuk a Forma-1 versenyeken is, és számukra tehát könnyebben elérhető lenne a verseny helyszíne.

Sajnos kevesen tudnak arról, de Sávoly község területén már korábban elkezdődött egy MotoGP-pálya építése. Ez az úgynevezett Balatonring, ami a Balatontól és a Kis-Balatontól csupán néhány kilométer távolságra található Sávoly községben. 2008-ban kezdték a fejlesztést, az alapkő letételén kívül még a 4,2 kilométer hosszú pálya alapjába mintegy 4000 tonna követ építettek be. Ezt egyébként korábban nekem is volt lehetőségem megtekinteni. Ezenkívül a 600 hektáros ingatlanon gázvezetéket helyeztek el, befejezték a térség csatornázását, és termálkutat is fúrtak. Az igen vaskos dokumentációs anyagban pedig szerepel még golfpálya, és a vendégek, érdeklődők, valamint a versenyzők elszállásolását biztosító szálloda is. A spanyol beruházó cég 10 évvel ezelőtt 10 milliárd forintot fektetett a fejlesztésbe.

A Balatonring befejezése és a MotoGP-versenyek Sávolyon történő megrendezése mellett szól a település jó fekvése, könnyű megközelíthetősége is. Tíz-húsz kilométeres távolságon belül található Zalakaros, Hévíz, Keszthely, valamint az M7-es autópálya, a 7-es út, továbbá a sármelléki repülőtér. Végezetül pedig nem kérdés, hogy a beruházás befejezése és az autó-motor sportversenyek Sávolyra hozatala jelentős mértékben segítené a délnyugat-balatoni térség fejlődését. Ezért kérem az országgyűlési képviselőtársaimat, különösen azokat, akik majd a döntést meghozzák, hogy a beruházás lehetséges helyszíneinek számbavételekor az általam most elmondottakra tekintettel gondoljanak Sávolyra.

Befejezve a napirend utáni felszólalásomat, megköszönöm a 2019-es évben az együttes munkát, megtiszteltetés volt önökkel együtt dolgozni. 2020-ban folytatjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 204 2020.02.17. 1:24  195-206

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): (Nem működik a képviselő mikrofonja.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon örülök, hogy ez a megállapodás idekerült (Jelzésre a mikrofonját maga elé tartja.) a tisztelt Ház elé - most már jó, remélem, hallanak is -, és annak is, hogy Nacsa Lőrinc képviselőtársam kiemelte, hogy Katar és Magyarország viszonyában kiemelt fontossággal bírnak a korábbi megállapodások, és ez is egy olyan pont, ami ezt a viszonyt szorosabbra fogja. A témához részben kapcsolódva az államtitkár urat szeretném kérdezni, hogy a tavalyi évben az Interparlamentáris Unió közgyűlésére Katarban került sor, és tudomásom szerint akkor a katari fél nyitott volt arra, hogy egy magyar-katari baráti csoportot létrehozzanak. Szintén információim szerint Magyarország, a magyar parlament ezt teljes mellszélességgel támogatja.

Szeretném kérdezni az államtitkár urat, tude esetleg arról, hogy hol tart ez a folyamat, és mikor létesül majd a parlamentjeink között egy baráti csoport, ami szintén ennek a viszonynak az elmélyülését fogja esetleg a jövőben szolgálni és támogatni. Megköszönöm, ha ebben partner lesz és válaszol a kérdésre. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 115 2020.02.24. 2:56  114-120

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! 2021. május. Ma Marcaliban ezt az időpontot mondják azoknak a betegeknek, akik szemorvoshoz szeretnének menni. Államtitkár úr, ön várna tizenöt hónapot egy szemvizsgálatra, ha baja lenne a látásával? A marcali járásban élők hosszú évek óta a térség legsúlyosabb problémájának a marcali kórház helyzetét tekintik. Tudja, ez az a kórház, aminek korábban Móring József Attila fideszes képviselő CT-t és helikopter-leszállót ígért, valamint a tavalyi év elejétől a kórház önállóságát is. Azelőtt sürgősségi centrum, újabban országos mintaprojektként szemléletváltással egybekötött egészségközpont megteremtését tűzte ki célul. Államtitkár úr pedig korábban úgy fogalmazott, hogy a lehető legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátást kívánják biztosítani Magyarország lakosságának.

Hát, lássuk akkor a fideszes szemléletváltást és a legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátást a gyakorlatban! Marcaliban az adófizető dolgozóknak és az egész életüket ledolgozó nyugdíjasoknak heteket kell várniuk egy laborvizsgálatra, hónapokat bőrgyógyászatra, urológiára, és ahogy már említettem, egy szemészeti szakrendelésre tizenöt hónapot kell várni. Megdöbbentő, ugye? Gondoljunk csak azokra a cukorbetegséggel vagy zöldhályoggal küszködő honfitársainkra, akik az állandó kontroll hiányában akár meg is vakulhatnak.

Államtitkár úr, az állandó kontroll heti egy szakrendeléssel Marcaliban nem megoldható, ezért is érthetetlen, hogy önök mégsem szerződnek további szemorvosokkal, bár lennének rá jelentkezők. Az pedig már mindennek a teteje, hogy ugyanabban a rendelőben tartják a szemészeti és az urológiai vizsgálatokat. A steril műtőből kitolt, frissen operált embereket pedig a folyosón várakozó fertőző betegek tömegein keresztül tolják át a sebészeti osztályra. Ez lenne a Fidesz szerint az országos mintaprojekt?

Tisztelettel kérdezem továbbá államtitkár úrtól, hogy mikor fognak megvalósulni Móring József Attila korábbi ígéretei: a sürgősségi centrum CT-berendezéssel, a helikopter-leszálló, az önálló kórház. Hogyan fordulhat az elő, hogy a tb-járulékot rendszeresen fizető magyarok nem jutnak időben egészségügyi ellátáshoz? És ismételten kérem, mondja meg őszintén: ha önnek baja lenne a látásával, várna tizenöt hónapot egy szemvizsgálatra? Legyen kedves ezekre a kérdésekre válaszolni! (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 119 2020.02.24. 1:11  114-120

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Elnök úr, elfogadhatatlan, hogy a Fidesz a választások előtt mindig mindent megígér a marcaliaknak, majd a választásokat követően ezek az ígéretek nem teljesülnek. S amikor én felállok itt az Országgyűlésben, és megkérdezem önöktől, hogy hogyan létezik mindez, akkor önök már sokadjára nem adnak választ, mint ahogy ez ma sem történt meg. S elfogadhatatlan az is, hogy bár a papírról jól hangzanak ezek a fejlesztések, de az emberek nem ezt tapasztalják. Ami a műtőt illeti, lifttel hozzák le a pácienst, és utána a betegirányítás előtt várakozókon tolják keresztül a szerencsétlen embert egy lepedővel letakarva, államtitkár úr. Jó lenne, ha utánanézne és tájékozódna a marcali ügyekben.

Elfogadhatatlannak tartom, hogy önök nem szerződnek elegendő szakorvossal, és ezzel hosszú várólisták alakulnak ki, elüldözik a betegeket Marcaliból. Ők nem akarnak elmenni sem Kaposvárra, sem sehová, fizetik a tb-járulékot, ott szeretnének ellátásban részesülni, ahol laknak, és ahol megszokták.

Ha önökön múlna, ha önökön múlik (Az elnök csenget.), akkor sem orvos, sem beteg és lassan kórház sem lesz Marcaliban  de mi ezt nem fogjuk hagyni. Nem tudom elfogadni a választ. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 96 2020.03.16. 2:12  95-98

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon az Eurostat adatai szerint tízből nyolc 75 év alatti honfitársunk olyan betegségben hal meg, amely elkerülhető lehetett volna egy hatékony egészségügyi ellátással, többek között a komputertomográf által felállított helyes diagnózissal. Megdöbbentő ezért, hogy Magyarországon 1 millió lakosra néhány évvel ezelőtt csupán kilenc CT-készülék jutott, arányaiban a legkevesebb az Európai Unióban. S mint azt államtitkár úr is már pontosan tudja, a marcali kórházban sincs CT, pedig Móring József Attila fideszes képviselő már 2014-ben megígérte, hogy a marcali kórházból sürgősségi centrum lesz, megépül a mentőhelikopter-leszálló, és egy új CT-berendezés fogja segíteni a betegek gyógyítását. Nos, kedves képviselőtársaim, nem kell egészségügyi szakembernek lenni ahhoz, hogy világosan lássuk, ezek az ígéretek a mai napig nem valósultak meg, a Fidesz-kormány becsapott minket. S mindeközben Nagyatádon, egy Marcalinál kisebb lélekszámú településen vettek CT-készüléket. Ott nem ígérték meg, mégis megvették. Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, egyetértünk abban, hogy a CT-berendezés segíti a betegek gyógyítását, ezért tisztelettel kérdezem, miért nincs több CT a kórházainkban. Ahol pedig van, ott miért nem biztosítanak finanszírozást, mint például Nagyatádon, a járóbeteg-ellátásban kezelt betegek részére? A nagyatádi kórház CT-beszerzésére mennyi közpénzt fordítottak összegszerűen? Végezetül, immár sokadjára kérdezem önt, mert szeretnénk tudni a választ: mi az oka annak, hogy Móring József Attila korábbi ígéretei, a kórházfejlesztések és a CT-beszerzés egész egyszerűen nem valósulhatnak meg Marcaliban? Tisztelettel várjuk válaszát, és kérjük, hogy ezekre a feltett kérdésekre válaszoljon. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 218 2020.03.16. 4:35  217-218

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásomat ott kezdeném, ahol Kocsis Máté frakcióvezető úr a napirend előtti felszólalást befejezte. Ha jól emlékszem, úgy fogalmazott: egyetlen célnak kell most megfelelnünk, a magyar polgárok megvédésének. Engem is ez a szándék vezetett arra, hogy szót kérjek, és elmondjam tapasztalataimat, azt, hogy az emberek között járva egyre inkább érzékelhető, hogy nő az aggodalom a világméreteket öltő koronavírussal kapcsolatban, illetőleg a vírus továbbterjedésével kapcsolatban.Magyarország Kormánya a környező országokhoz hasonlóan határozott és felelősségteljes lépéseket tett a vírus továbbterjedésének megakadályozása érdekében. Az indokolt korlátozások bevezetését, bár megnehezítik az emberek mindennapjait, mégis megértéssel vesszük tudomásul, mert nem akarunk megbetegedni. Országgyűlési képviselőként pedig kötelességem felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy további lépésekre van szükség azokon kívül is, amiket Orbán Viktor miniszterelnök úr ma megosztott velünk. És itt jutunk el ahhoz a ponthoz, amiről feltétlenül beszélnünk kell, a tömegközlekedéshez. A közösségi közlekedés kiemelt gócpont ugyanis a vírus továbbterjedésében, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani rá.

A Volán-buszokon napi szinten több ezer buszsofőr és több tízezer utas van veszélynek kitéve. Gondoljunk csak bele, amikor 40-50 ember órákon keresztül egy zárt légtérben utazik, hogy milyen mértékben van kitéve fertőzésnek, különösen olyan buszokon, amelyeken a rendszeres takarítás, fertőtlenítés a mai napig nem megoldott. Ez egyébként a Somogy megyében közlekedő járatokon abszolút tetten érhető, megfigyelhető.

A Volán vezetőinek nyilatkozatai pedig rendkívül ellentmondásosak. Egyik nap még azzal nyugtatják az utasokat, hogy a rendszeres takarítás megoldott, a másik nap pedig azt mondják, hogy nem tudják beszerezni az ehhez szükséges fertőtlenítőszereket. Most akkor mi az igazság? Február 28-án azt nyilatkozzák, rendkívüli intézkedéseket vezetnek be a dolgozók és utasok érdekében a fokozott és napi rendszerességű fertőtlenítések formájában. Majd jóval később, március 9-én pedig, amikor a szakszervezeti vezető felvetette ezen intézkedések hiányát, a Volán arra hivatkozott, most tessék figyelni, hogy jelenleg a piacon képtelenek beszerezni ezeket a fertőtlenítőanyagokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez döbbenetes egy állami vállalat felső vezetésétől!

A folyamatos mellébeszélés és kifogáskeresés helyett ezért javaslom mielőbbi érdemi lépések bevezetését az utasok és a buszvezetők védelmének érdekében a következők szerint. Valósuljon meg valóban a napi szintű rendszeres takarítás és fertőtlenítés ezeken a járatokon, ez legyen adminisztrálva, legyen jegyzőkönyv vezetve is erről. A fertőtlenítés pedig különös tekintettel vonatkozzon az ablakokra is, amelyek rendszeresen még a mostani márciusi időben is bepárásodnak, a gyermekek pedig köztudottan szeretnek ezen rajzolni. Nem kell magyaráznom, hogy ez mennyire veszélyes.

Ezen túlmenően a nagyobb állomásokon, buszpályaudvarokon pedig szűrővizsgálatokkal ellenőrizzék az ott várakozó utasokat, még mielőtt fölszállnának az autóbuszra. A buszsofőrök védelmének érdekében pedig javaslom, hogy a helyközi járatokon minél kevesebbet kerüljenek interakcióba az utasokkal, lehetőség szerint ők a hátsó ajtón szálljanak föl, és a buszvezető fülkéje legyen hermetikusan vagy legalábbis kordonnal elzárva az utasok elől, amíg ez a járványügyi helyzet fennáll.

Végezetül tisztelettel kérem a kormányt és a Volán vezetőit, hogy ezeket az intézkedéseket mihamarabb hajtsák végre, különben félő, hogy a buszsofőrök nem fogják felvenni a munkát, és ezzel részben megbénulhat Magyarországon a tömegközlekedés. De ne így legyen, ezért kérem, cselekedjenek! Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 156 2020.03.24. 4:16  155-156

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Halász János fideszes országgyűlési képviselő épp ma mondta el, idézem: „A vírus már bárhol, bárkiben ott lehet.” Ha ez valóban így van, akkor különösen elszomorító, hogy országos szinten az előírásoknak nem felel meg a védőeszköz-ellátottság. Ezt már Kincses Gyulától, a Magyar Orvosi Kamara elnökétől tudhatjuk. Legyünk reálisak: ezeknek az eszközöknek a gyártására a világ nem készült fel, tehát nem csupán Magyarországon nincsenek megfelelő mennyiségű és minőségű védőeszközök, hanem általában van belőlük hiány. Ez persze nem vigasztal sem minket, sem orvosainkat. Orbán Viktor miniszterelnök úr éppen a tegnapi nap mondta el, hogy Kínában az egészségügyi dolgozók 4 százaléka, Olaszországban pedig 10 százaléka fertőződött koronavírussal. Ezek megdöbbentő adatok. Ebből okulva indokolt tehát minden eszközzel megvédeni az egészségügyi dolgozóinkat, akik mindig, de az utóbbi hetekben különösen emberfeletti munkát végeznek.

És mi a helyzet a marcali kórházban? Az orvosok, ápolók sebészeti maszkot ugyan kaptak, de ezek nem védik meg őket a járványtól. Marcaliba csupán néhány darab, speciális védelmet biztosító FFP2-es, illetve FFP3-as maszk jutott. Ez rendkívül kevés, miközben védőszemüveg és védőköpeny osztása is indokolt lenne. Miért is? Mert a vírus már bárhol, bárkiben ott lehet.

Nehéz prognosztizálni, hogy mikor leszünk túl a járványon, az azonban valószínű, hogy a megbetegedések száma a közeli jövőben nőni fog. Mi lesz akkor az egészségügyi dolgozókkal?  kérdezem, amikor a kormány országszerte felfüggesztette a 65 évnél idősebb orvosok munkavégzését. Amúgy is nagy volt az orvoshiány, de most még őket is helyettesíteni kell.

És egy másik sarkalatos kérdés: mi lesz a betegekkel? Orbán Viktor miniszterelnök úr azt is elmondta, hogy ma Magyarországon összesen 2560 darab lélegeztetőgép van. És érdekes, amikor erről beszélt, akkor az a korábbi, általam rendkívül demagógnak tartott felvetés jutott eszembe, hogy a kormányzati költések helyett ezekből a pénzekből mennyi lélegeztetőgépet lehetett volna vásárolni. Hát, tisztelt képviselőtársaim, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ennek a felvetésnek lehet realitása. Gyors fejszámolással tehát: a Magyarországon található lélegeztetőgépek számát tekintve csupán egyetlenegy darab jut durván 4 ezer emberre.

Marcaliban, úgy tudom, jelenleg négy darab lélegeztetőgép van, akkor, amikor a járásban 35 ezren élnek, és gyakorlatilag megtelt a Balaton-part, tömegek jelentek meg a Balaton délnyugati régiójában, akiket esetleg majd szintén itt kell ellátni. És, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék emlékeztetni arra, hogy a marcali kórház korábban 60 ezer ember egészségügyi ellátását biztosította. Ezek után felteszem a kérdést: ha Marcali környékén ne adj’ isten, tömegessé válik a koronavírus-járvány, elég lesz a négy darab lélegeztetőgép a betegek életben tartására?

Mindezekre tekintettel kérjük a mielőbbi felelős intézkedések megtételét, egyúttal arra kérem honfitársaimat, hogy vigyázzunk egymásra, legyünk fegyelmezettek, különös figyelmet fordítsunk a higiéniára. A Balaton-partra nemrég külföldről és belföldről érkező honfitársaimat pedig tisztelettel megkérem, hogy mindannyiunk érdekében legalább néhány hét erejéig maradjanak otthon. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 62 2020.04.07. 15:38  47-82

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés és általam igen tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő T/9932. számú törvénymódosító javaslat valóban jó pár földügyi tárgyú törvényt módosít, igen terjedelmes. Engedje meg, vízilabdázóként én mindig ahhoz voltam szokva, hogy általában a rossz dolgokról beszéljünk, mert a jó dolgok szinte természetesek. Ebben a törvényjavaslatban is, miután azt látjuk, hogy az élet változó szabályaihoz alkalmazkodva próbál a törvényhozás, a jogalkotás alkalmazkodni és módosítani a korábbi szabályokon, és ez jó, és általam abszolút helyesnek tartott dolog, és nem vitatom el itt a jó szándékú javaslatokat, módosításokat, de engedje meg, hogy ezúttal egy-két észrevételt és javaslatot tegyek ezekhez a kérdésekhez. Én sorba mennék, próbálnám venni a szakaszokat. Mindjárt a 49. §-sal kezdeném. Az előttem felszólaló képviselők is már részben kitértek a mintagazdaságok kérdéskörére. Itt alapvetően én is két dolgot látok aggályosnak. Az egyik ez a hihetetlenül hosszú, két emberöltőnek számító 50 éves periódus. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy önök mennyit támadták annak idején megboldogult Antall József döntését, hogy 99 évre képes volt bérbe adni, ráadásul egy külföldi vállalkozói csoportnak a Nagyberegben egy óriási, több ezer hektáros területet, a volt állami gazdaság területét; és akkor most azt látjuk, hogy ez az 50 év, valamivel több mint a fele, ez most ilyen esetben nem probléma. Ötven év alatt igen sok minden tud változni, elég sok víz lefolyik a Dunán, úgyhogy én azt javasolnám, hogy ezt mindenképpen vizsgáljuk felül. Én egy sokkal rövidebb határidőt javasolnék.

A másik pedig a birtokméret. Itt is azt látjuk, hogy például Jakab István elnök úr, amikor együtt elmegyünk nemzetközi találkozókra, ő mindig büszke arra, hogy Magyarországon a Fidesz-kormány alatt maximalizálták a birtokméretet, ugye, 1200, illetőleg vetőmag-előállítók és állattartók esetén 1800 hektárra. Most azt látjuk, hogy ez az egyébként nem kevés terület, amiből, úgy gondolom, hogy bőven meg lehet élni ma Magyarországon egy szakszerű gazdálkodással, és sok embernek munkát is lehet adni, most tulajdonképpen, amennyiben valaki megfelel a mintagazdasággá válás követelményeinek, ezt a méretet akár, a határ a csillagos ég, bármennyire is ki lehet tolni. És akkor megint egy kicsit visszamutatnék az időben, hogy a Fidesz-kormány, egyébként teljes joggal, még annak idején sokat bírálta a szocialista kormányok időszakát, akik a nagybirtokosoknak kedveztek a helyi kis családi gazdaságok helyett.

Úgy gondolom, hogy ez a lépés  és ez benne van feketén-fehéren a törvényjavaslatban  nem a helyi kisgazdaságok érdekeit képviseli, tehát itt  hogy is mondjam? , úgy gondolom, rossz a szájíz, mert korábban mást kommunikáltak, most pedig mást tesznek.

De menjünk akkor tovább az 54. §-ra, ahol az erdőkre vonatkozóan pályáztatás nélkül lehetne kötni haszonbérleti szerződést. Itt akár több tíz vagy több száz hektárnyi állami tulajdonú erdőről is beszélhetünk, úgyhogy én azt gondolom, hogy itt is egy észszerű határt lehetne szabni, akár egy öthektáros limitben határozzuk meg ezt a pályáztatásnélküliséget, hiszen efölött azért igen komoly vagyoni értéket képvisel, és szerintem az államnak sem mindegy, hogy ezeket a területeket, ha már értékesíti, akkor mennyiért és milyen feltételek mellett teszi meg.

Úgy gondolom, hogy építő jellegű kritikát fogalmazok meg, de engedje meg, miniszter úr, hogy egy számomra nagyon kedves javaslatot is kiemeljek: ezt az 56. §-ban találjuk, hogy az önkormányzatok földhöz juthatnak. Ezt a Jobbik is egyébként korábban számos alkalommal hangsúlyozta, még egy elemünk is volt a 2018-as kampányban, hogy biztosítsuk az önkormányzatok önellátását azáltal, hogy hozzájuthassanak saját tulajdonú földterülethez, amivel meg tudják valósítani akár a munkahelyteremtést, vagy akár a település önellátását, a szociális célokat. Úgyhogy ez egy nagyon jó javaslat. Én azt kezdeményezném, mintegy ezen az íven elindulva és továbbhaladva, azt kérném, hogy amikor a birtokpolitikai elveket meghatározzák, akkor legyenek arra is figyelemmel, hogy lehetőség szerint minden olyan önkormányzat, amelyik külterületi termőföldterülettel rendelkezik, hozzájuthasson ilyen állami földekhez.

(12.10)

Nyilvánvalóan ott is, ahol most jelen pillanatban nincs a magyar állam tulajdonában ilyen terület, amikor majd a birtokösszevonási célú csere, illetőleg egyéb adásvételek folytán, remélem, a földügyi központ erre figyelemmel lesz, mert ez egy nagyon jó javaslat, és igazából lehetővé kellene tenni az ország összes külterületi termőfölddel rendelkező településének önkormányzata számára a jövőben.

Továbbmegyek. Az 58. § kapcsán az előttem lévő ellenzéki képviselőtársam, Kocsis-Cake Olivio is kiemelte az állami tulajdonban lévő, művelés alól kivett védett természeti területek esetét. Nem igazán értem, hogy miért is van erre szükség, mert ha elolvassuk figyelmesen ennek a törvényjavaslatnak az indokolását, akkor abban az olvasható, hogy ezeknek a területeknek az állami tulajdonban tartása ellentétes az észszerű gazdálkodással.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A művelés alól kivett területekről beszélünk, tehát valószínűleg ezen mezőgazdasági termelést nem folytatnak most sem. Nem is értem, hogy akkor hogy hozzák ezt ide. Ez az egyik probléma.

A másik pedig az, hogy ugyan leírják, hogy az új tulajdonosnak biztosítania kell az ingatlan védettségi szintjének fenntartását, de kérdezem: mi van, ha ez nem teljesül? Tehát lesze esetleg a szerződésben olyan, akár egy visszavásárlási jog az állam részére, vagy egy olyan kontroll, ami ezt később felül tudja vizsgálni, hogy megvalósulnak ezek az elvek, vagy adott esetben egy összeszerelő üzem épülhet ezeken a művelés alól kivett védett természeti területeken?

Úgyhogy én azt javasolnám, hogy amennyiben ezeket értékesíteni kívánják, akkor vegyék újra művelésbe, oldják föl, vagy szüntessék meg a védett természeti terület státusát, és utána minden további nélkül lehet majd ezeket a területeket is értékesíteni; ha már ragaszkodnak hozzá, teszem hozzá.

A 61. §-ra is kitérnék egy mondat erejéig, az állami földeladásból befolyt bevételek felhasználására. A felsorolás nagy részével egyetértek, az utolsó pontjával nem, ami pedig úgy szól, hogy ezt államadósság csökkentésére is lehet fordítani.

Tudjuk nagyon jól, hogy a korábban eladott 200 ezer hektár körüli termőföldek is nagyrészt ebbe lettek beforgatva, és Magyar Zoltán képviselőtársammal is ezt többször hangoztattuk a Mezőgazdasági bizottság ülésein, hogy ez nem jó, ennek a pénznek az agráriumban van a helye. Itt ragadom meg a lehetőséget, hogy bátorítsam arra miniszter urat, hogy ezt a küzdelmet a pénzügyminiszter úrral folytassa le, és ne hagyja, hogy ezek a pénzek államadósság-törlesztésképpen kifolyjanak a rendszerből, főleg az agrárium rendszeréből. Nagyon bízom benne, hogy ezt a csatát ezúttal meg fogja nyerni, és ezt a küzdelmet meg fogja vívni, remélhetőleg. Idetenném, idehoznám a neta kérdését, amiben még szintén állnak a harcok, a magyar hungarikumra, a pálinkára kivetett neta adóval kapcsolatos ügyre. Úgyhogy ebben is, tisztelt miniszter úr, legyen kemény!

Folytatnám a gondolatot a 80. §-sal. Jól definiálható, hogy egy természetes személy Magyarországon 300 hektár termőföldet birtokolhat. Ez egy objektív kritérium. Ma már van olyan rendszer, földhivatalos kolléga kettő gombnyomás alatt ezt ki tudja dobni, hogy kinek mennyi föld van a nevén. És most ez a jól látható, átgondolt, átlátható és ellenőrizhető szabályozás gyakorlatilag felhígul azáltal, hogy a 2014 májusa előtti földek cseréjéből, illetőleg az osztatlan közös területek kivásárlásából… (Kocsis-Cake Olivio közbeszólására:) Képviselőtársam, lehet ez bármekkora mennyiség is, ha belegondolunk, mert egy jó, 30-40 aranykoronás szántó helyett az ember tud cserélni 10 hektár gyenge, 5-10 aranykoronás legelőt is. Tehát ebből a földterületből lehet nagyon nagy terület. Illetőleg a csere, de nemcsak a csere alapja, hanem az osztatlan közös tulajdonú földeknél is, hiszen láthatjuk, hogy ez ma Magyarországon 2 millió hektárt érint. Tehát itt is azért lehet szépen halászgatni.

Arra kérem önöket, hogy ezt fontolják meg, maradjunk a 300 hektárnál! Értem a szándékot, de úgy gondolom, hogy vagy maradjunk a 300 hektárnál, vagy adjanak biztosítékot arra, hogy ehhez a jövőben olyan informatikai háttér fog rendelkezésre állni, amivel nyomon tudjuk követni ezeket a szerzéseket.

Az egyházak. Most egy kicsit visszalépnék  bocsánat  az 57. §-ra. Az, hogy a Hit Gyülekezete, a Hetednapi Adventista Egyház vagy a Magyar Iszlám Közösség  csak példának okáért hozom ide őket  oktatási, szociális feladatokra kapnak termőföldet, ez egy szép gondolat, de mi van, ha nem erre használják? Tehát ebben a törvényben nem látom a kontrollt, ennek az ellenőrzését a későbbiek folyamán. Nem szeretnék esetleg ezeken a területeken hitéleti központokat, hiszen ezek a földterületek arra vannak, hogy gazdálkodásra használják. Tehát szerintem ezt jobban át kéne gondolni vagy jobban kéne szabályozni.

Továbbmegyek a 84. §-hoz. Nagyon üdvözlöm, ez foglalkozik a földadásvétel kérdésével. Itt egy megjegyzést szeretnék tenni. A gazdatársak kívánságát vagy kérését hozom a tisztelt Ház elé. A földadásvételek procedúrája, nagyon szeretnénk, ha felgyorsulna. Somogyban jelen pillanatban 4-6 hónap az általános gyakorlata a hatósági jóváhagyás megszerzésének az adásvételi szerződés aláírásától kezdődően, de Pest megyében nemegyszer egy-másfél évet is kell várni. Tehát még egyszer mondom: másfél évet egy jóváhagyásra.

Képviselőtársaim, egy gyümölcsös tekintetében azért ez egy elég hosszú idő, ami egy bizonytalan állapot, gondolva a metszésekre vagy a permetezésre és az egyéb agrotechnikai műveletek elvégzésére, hogy ki lesz ezért a felelős: a volt tulajdonos vagy az új tulajdonos? Tehát miniszter urat kérem, hogy lépjen, tegyen lépéseket ebben az ügyben.

A 88. §-t Vadai képviselőtársam is említette. Mindenképpen jó lenne itt a végrendeleti örökösöknél nem egy automatikus einstandolás az állam részére, hanem egy átmeneti időt betenni, tekintettel arra, hogy ez az örökös  sok esetben nem is tudják, hogy örökölnek, hozzáteszem  kapjon lehetőséget arra, hogy egy papírt szerezzen, hogy egy aranykalászos minősítést fel tudjon mutatni. Úgy gondolom, hogy ez tisztességes lenne.

És, tisztelt miniszter úr, nem ehhez a törvényjavaslathoz tartozik, de két észrevétel. Nagyon várjuk már az osztatlan közös földtulajdon megszüntetésére már két éve ígért csomagot. (Dr. Nagy István: Jön!) Volt is egy határozati javaslatunk, konkrétan nekem erre vonatkozóan, hogy ezt megsürgessük, határidőt szabjunk, úgymond támogasson az Országgyűlés is ebben. Ebben a Font Sándor elnök úr vezérelte Fidesz-többség a Mezőgazdasági bizottságban leszavazott.

Utolsó kérdés, elnök úr, bocsánat. Legutóbb nehezményezte miniszter úr, hogy sok kérdés hangzik itt el a Házban, de egy ellenzéki kérdés sem érkezik azzal kapcsolatban, hogy vane élelmiszer-tartalék az országban most itt a koronavírus-járvány okozta vészhelyzetben. Tudjuk, hogy húszmillió ember élelmezését tudja ellátni Magyarország (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de mi van akkor, ha az import elakad? Vane elég élelmiszer-tartalék Magyarországon? Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 72 2020.04.07. 1:50  47-82

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Font Sándor elnök úrral ellentétben én nem egy személyeskedő és pártpolitikai alapon álló felszólalással folytatnám. Örülök egyébként, hogy elnök úr a bizottsági munkáját nem ebben a szemléletben képviseli, és remélem, hogy a mostani felszólalásában is majd változtatni fog az előzőekhez képest.Tisztelt Miniszter Úr! Egy dolog, egy javaslat, egy észrevétel kimaradt az előbbi felszólalásomból, ez pedig a módosító javaslat 82. §-ához tartozik. Ez úgy szól, hogy a földforgalmi törvényt úgy módosítsuk, hogy több földnek egybefoglalt vételáron történő eladására akkor kerülhet sor, ha azok egymással szomszédosak  ez eddig rendben van, legalábbis szerintem , és itt jön a lényeg, hogy vagy a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználója ugyanaz a személy. Akkor én jól értem, hogy egy somogyjádi ingatlan és egy nyíregyházi ingatlan is egybefoglalt szerződéssel adásvételi szerződés tárgyát képezheti abban az esetben, ha ugyanaz a földhasználója, mert ez elég életszerűtlen.

(13.00)

Erre legyen kedves válaszolni. Vagy legalább azt beletenni a törvényjavaslatba, hogy ha a vevő ezeknek a területeknek a földhasználója, mert akkor már értem és logikus, hogy egybe lehessen foglalni, mert az elővásárlásra jogosultak, a somogyjádiak értelemszerűen nem vennének nyíregyházi földet. Erre a kérdésre legyen kedves válaszolni, illetőleg nagy tisztelettel megköszönnénk, ha az általam és a képviselőtársaim által itt elhangzott felvetésekre is adna választ. A munkájához pedig a továbbiakban is sok erőt kívánok. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 50 2020.04.14. 0:12  49-50

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): A kérdésem személyes jellegére tekintettel nagy tisztelettel és türelemmel várom miniszterelnök urat. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 204 2020.04.14. 5:02  203-204

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Somogyországnak van egy olyan része, amelyet már vagy egy évtizede elkerülnek az értékes munkahelyteremtő beruházások.

(15.10)

Nincsenek egyetemek, és nincsenek jól fizető állások sem, és sajnos ennek köszönhetően  a „köszönhetően”-t tessék idézőjelben érteni  a továbbtanulni vágyó fiatalok, azok, akik esetleg egy kicsit több pénzt, illetőleg azok, akik esetleg több pénzt szeretnének keresni, ezrével, ezerrel hagyják el Marcali térségét. És a gyönyörű somogyi aprófalvakban ezáltal egyre több az idősebb, egyedülálló, rendszerint kisnyugdíjból élő, segítségre szoruló ember, illetőleg azok a szegény emberek, akiknek már egy jó ebéd elfogyasztása is külön öröm. Sajnos, a Fidesz-kormány jóvoltából ez az öröm általában csak a falunapokon, a dáridók alkalmával adatik meg nekik, illetőleg rendszerint a választások előtt.

Tehát az országnak ebben a régiójában egyre több ember szorul segítségre, és kitől is várhatják a segítséget, tisztelt képviselőtársaim: nyilvánvalóan elsősorban az önkormányzattól és személy szerint a polgármesterektől. Azoktól a polgármesterektől, akiknek a döntési kompetenciáját a rendszer folyamatosan, évről évre, szisztematikusan szűkíti, korlátozza, miközben a feladataik nem csökkennek. Belefulladnak az adatszolgáltatásba, belefulladnak az adminisztrációba, és nekik kell ezeknek az embereknek most a gondját viselni, miközben ehhez a szükséges forrás nem áll rendelkezésre.

Ne tessék elfelejteni, hogy ezek a települések nagyon szűkös büdzséből gazdálkodnak, és most még a kormány elvette a gépjárműadót is, ami egy saját bevétel volt.

Hallani róla, hogy tervezik a helyi iparűzési adónak is a csökkentését vagy elvételét, és a Balaton térségében, a Balaton-parti településeknél lehet számítani arra, hogy az idei turisztikai szezon sem fog úgy alakulni, és az abból származó bevételek sem fognak úgy alakulni, ahogy azt az elmúlt években, évtizedekben megszokhatták. Tehát egy csökkenő büdzséből kellene most maszkokat vásárolni, védőfelszereléseket vagy adott esetben élelmiszert vásárolni a polgármestereknek a rászorulóknak.

És ha már a maszkokról beszélünk, mai hír: több millió maszk érkezett az országba, de a kormány még mindig nem hajlandó gondoskodni arról, hogy minden embernek jusson, hogy a közterületeken tudják használni. Somogy megyében, főleg az aprófalvakban, ahol nemhogy gyógyszertár, még bolt sincsen, ezekhez egyszerűen nem lehet hozzájutni, vagy ahol lehet, ott pedig irreálisan magas áron. Úgyhogy megkérdezem: mikor lesznek maszkok már a lakosságnak, mikor fogja a kormány ezt előteremteni a számukra, és egyáltalán a forrást hozzá?

Én több polgármesterrel beszéltem a somogyi régióban, és, tisztelt képviselőtársaim, ők nem több pénzt kérnek, ők nem azt kérik, hogy maradjon meg a gépjárműadó. Tudják, mit kérnek? Rugalmasságot kérnek. Az idei költségvetésben szereplő kulturális normatívának a rugalmas felhasználását kérik. Ez az az összeg, ami egyébként lakosonként 1250 forint – tehát, még egyszer mondom: 1250 forint , nem nagy összeg, de mégis nagy segítség, ha ezt az összeget most nem a könyvtárfelújításra vagy nem közművelődési feladat ellátására kell hogy fordítsák. Hiszen a könyvtárfelújítást, ha már eddig ráért, még egy fél évet lehet tolni, illetőleg a nyárra tervezett falunapok, dáridók megtartása sem valószínű, hogy realizálódni tud a koronavírus-járványra tekintettel. Tehát ezeket az összegeket jellemző módon nem is fogják tudni felhasználni az önkormányzatok, ezért kérnek rugalmasságot a polgármesterek, hogy ezt az összeget most a koronavírus elleni védekezésre, maszkok vásárlására, fertőtlenítőszerekre vagy adott esetben élelmiszerre tudják felhasználni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy nagyon jó szándékú, nagyon konstruktív javaslat, ebben a kormánynak saját mozgástere van, nem európai uniós pénz, tehát akár a jövő héten már egy kormányrendelettel tudják ezt változtatni, mint ahogy fognak is a költségvetésbe belenyúlni és változtatni. Ezért ajánlom a figyelmükbe, ezért tudom én jó szívvel támogatni ezt. Mindent meg fogok tenni azért, hogy a somogyi polgármesterek kérése eljusson a kormányhoz, eljusson a döntéshozókhoz. Most már csak egy kérdés van, tisztelt képviselőtársaim: tudjáke önök ezt támogatni? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 54 2020.04.20. 0:07  53-54

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Nagy tisztelettel megvárnám miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 258 2020.04.20. 3:55  257-258

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! „Magyarország szívdobbanása ma ez a két szó: elég volt. Elég volt, hogy a beteg embereket, súlyos sérülteket ellátás helyett ide-oda küldözgessék az országban. Elég volt az elszegényedésből, hogy az emberek milliószám nem tudják hó végén kifizetni a számláikat. Elég volt abból, hogy a kormány nem veszi emberszámba az időseket, a betegeket, a diákokat, a rászorulókat. Elég volt a kíméletlenségből, az érzéketlenségből. Elég volt abból, hogy egyre nehezebb megélni, miközben egyre többet dolgoznak az emberek. Elég volt, hogy egyre kevesebb jut azoknak, akik gürcölnek, gyereket nevelnek, egymásról gondoskodnak, becsülettel próbálnak fennmaradni, miközben egyre több jut a léhűtőknek, a hazudozó milliárdos szélhámosoknak, az állam védelmét élvező ügyeskedőknek. Elég volt abból, hogy mindent elvesznek, amiért az emberek megdolgoztak, és mindent eladnak, ami az emberek közös vagyona. Elég volt abból, hogy egy kiváltságos csoport agyalágyultnak nézi az embereket, és azt vágja a képükbe: nem jár nektek semmi, gondoskodjatok magatokról, és fizessetek többet és többet és többet. Elég volt abból, hogy az emberek mindig rosszul járnak, miközben a hatalmon lévők egyre több luxust, egyre nagyobb gazdagságot és egyre több kiváltságot szerezhetnek maguknak.”Tisztelt Honfitársaim! Teljes mértékben egyetértek Orbán Viktor miniszterelnök úrral, ezek ugyanis az ő szavai még 2007-ből. Tudják, abból az időből, amikor még hittünk abban, hogy a Fidesz elhozza számunkra a polgári Magyarországot. És lám, tíz év kormányzás nem volt elég arra, hogy a helyzet érdemben megváltozzon? Most nem küldözgetnek betegeket ellátás helyett ide-oda az országban? Például a marcali kórházból krónikus betegeket haza, akiknek az ellátása otthon nem biztosított? Ma Magyarországon nincsenek milliószám emberek, akik nem tudják hó végén kifizetni a számláikat? Akik most tömegével veszítik el a munkahelyüket? Vagy azok a kisnyugdíjasok, akik 70 ezer forintból élnek egy tisztességgel ledolgozott élet után? Magyarország Kormánya ma emberszámba veszi ezeket az időseket? Ezeket a betegeket? Ezeket a rászorulókat? Ma nem adnak el mindent, ami az emberek közös vagyona, például az állami termőföldeket? Ma egy kiváltságos csoport nem nézi agyalágyultnak az embereket? Amikor a válság idején sokan elveszítik az állásukat, a cégüket, akkor Mészáros Lőrinc 17 000 millió forint profitra tesz szert egyetlen adásvételi szerződéssel? Mindennek tetejében közpénzből, a mi pénzünkből. De hát, hol a pofátlanság határa? A hatalmon lévők ma nem szereznek maguknak egyre több luxust, egyre nagyobb gazdagságot és egyre több kiváltságot? Nem jut egyre több a hazudozó, milliárdos szélhámosoknak, az állam védelmét élvező ügyeskedőknek?

Tisztelt Honfitársaim! Mi változott akkor? A zászló. A zászló színe változott. És szomorú, hogy így alakult. Pedig megvolt minden felhatalmazás ahhoz, hogy másképp legyen. De idő kérdése, és a magyar emberek észre fogják venni, hogy becsapták őket. Nem kicsit, nagyon. És akkor Magyarország szíve újra fog dobbanni. És a magyar emberek ki fognak állni magukért, és azt fogják végre mondani: elég volt!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 96 2020.04.27. 1:49  95-102

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, sok közös van bennünk. Ön is szereti a sportot, ön is sportolt versenyszerűen (Orbán Viktor: Szerettem volna.), ön is járt olimpián, és míg ön jobb lábbal rúgja a labdát, én jobb kézzel dobom azt. Tehát mindketten jobbosok vagyunk. (Derültség.) Korábban én is gondoltam, hogy miként lehetne a szabályokat átírni; igaz, a vízilabdával kapcsolatban és azzal a céllal, hogy hogyan lehetne még szerethetőbbé tenni azt a sportágat, amelynek oly sokat köszönhetek. Nekem azonban az nem jutott eszembe, hogy a mérkőzés addig tartson, ameddig csak én akarom.De a miniszterelnök úr korlátlan felhatalmazást kapott, többek között saját magának köszönhetően, és ezért most ön határozhatja meg a játékszabályokat.

(13.20)

Például azt, hogy ezreket küld haza a kórházainkból, olyan beteg embereket, akiknek az ellátása otthon nem megfelelően megoldott. De hagyjuk is most a kritikát, kap ön abból eleget!

Mivel ön is szeret nyerni és én is, ezért javaslom, induljunk el egy közös győzelem irányába. Egyetértünk abban, hogy a sportot kiemelten kell támogatni, de szeretett sportágainknál fontosabb a magyar emberek egészsége. Meg kell óvnunk az egészségüket, mert egészség nélkül nincs sport, nincs gazdaság és nincs jövő. Ugye, egyetért velem, miniszterelnök úr?

Tisztelettel kérdezem ezért, támogatjae azt a javaslatot, hogy a társasági adót a látványsportágak mellett az állami egészségügyi intézményeknek is fel lehessen ajánlani. Igen vagy nem? Várjuk válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 100 2020.04.27. 1:00  95-102

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Miniszterelnök úr, mint azt ön is tudja, a magyar egészségügy forráshiánnyal küzd. Ön ezt pontosan jól tudja, mert ha nem így lenne, akkor nem kellene Marcaliban 15 hónapot várni egy szemvizsgálatra, nem kellene a kórházaink adósságait minden évben törleszteni, lenne a falon csempe, és működne a lift. Tehát a taopénzeknek igenis lenne helyük az egészségügyben. S mivel ön nem válaszolt egészen pontosan az én kérdésemre, ezért engedje meg, hogy újra feltegyem. Támogatjae azt a javaslatot, hogy a társasági adót a látványsportágak mellett az állami egészségügyi intézményeknek is fel lehessen ajánlani? Mi már három héttel ezelőtt benyújtottuk ezt a javaslatot, amit az összes ellenzéki párt jó szívvel tud támogatni. Úgyhogy kérem, miniszterelnök úr, tegye világossá: igen vagy nem? A magyar emberek várják megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 98 2020.05.05. 13:23  81-110

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Általam igen tisztelt Miniszter Úr! Köszönjük szépen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, hogy benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, amely az osztatlan közös földtulajdon felszámolására, csökkentésére irányul. Nagyon régóta vártuk már ezt a javaslatot, és nagyon köszönöm az agrártárcának, a miniszter úrnak és az itt ülő kollégáknak, akik elég sokat dolgoztak ezzel. Szokták mondani, hogy a jó munkához idő kell, de a biztos az, hogy a miniszter úr a két évvel ezelőtti miniszterjelölti meghallgatásán már azt ígérte, hogy ez még ebben a ciklusban a tisztelt Ház elé kerül, és örülök, hogy ön az olyan politikusok közé tartozik, akik be is tartják az ígéretüket. És köszönöm a többi képviselőtársamnak is, akik egy ilyen horderejű ügyben a mai napon felszólaltak, hiszen tudjuk, hogy ez több millió hektár földterületet és lényegében minden harmadik honfitársunkat érinti Magyarországon, úgyhogy kellő körültekintéssel és kellő szakmaisággal kell a kérdéshez közelíteni, én magam is megpróbálok itt most a tőlem telhető legjobb módon észrevételeket, javaslatokat, kritikát megfogalmazni, illetőleg kérdéseket feltenni. Mindjárt bemelegítő kérdésként szeretném tudni  és ezt nem egy költői kérdésnek szánom , hogy miért Semjén Zsolt nyújtja be jellemzően az agrártémájú törvényjavaslatokat (Dr. Nagy István: Mindet ő nyújtja be!), amikor azokat benyújthatná akár a miniszter úr is, vagy más olyan, aki az agráriumnak vagy a bizottságnak, a Mezőgazdasági bizottságnak tagja.

Magyar Zoltán képviselőtársam ugyan ma nem mondta el, de jellemzően azzal szokta kezdeni, hogy mi az, ami kimarad egy ilyen törvényjavaslatból  most én is ezt szeretném megkérdezni. Az öröklésijog-szabályozást, a Ptk. módosítását nem látom ebben a törvénycsomagban, holott tudjuk, hogy az osztatlan közös földtulajdon keletkezése sok esetben az örökhagyó elhunytával az örökösök, több örökös hagyatékából származik, és így, ilyen módon aprózódnak is ezek a földterületek. Számos nyugat-európai példával alátámasztva várjuk tehát, hogy esetleg az agrártárca erre is nyújtson be javaslatokat a jövőre vonatkozóan.

Akkor belemenve a törvényjavaslatba, mindjárt a 6. § (5) bekezdéséhez szeretnék egy kérdést fűzni, amely úgy szól: „Az egyezség eredményeként kialakítandó új ingatlanoknak a rendeltetésszerű mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmasnak kell lenniük.” Tisztelettel kérdezem, hogy mitől lesz alkalmas egy földterület a rendeltetésszerű gazdálkodásra.

Vane erről kormányrendelet, vagy lesz-e? Mi ennek a definíciója? Fontos lenne ezt tudni. Egyetértek azzal, hogy alkalmassá kell tenni, hiszen gondoljunk csak arra, hogy egy legelőnél, mondjuk, egy 10 méter széles, 1 kilométer hosszú csíkon legeltetést megvalósítani igen nehéz. A kérdésem az, hogy majd az osztóprogram erre is figyelemmel lesze, fel vane készülve a technikai háttérrel, a megfelelő informatikai felkészültséggel ennek a szoftvernek a kidolgozója, figyelemmel leszneke erre.

Ami egy fontos kérdés  és tényleg nem akarom ismételni képviselőtársaimat, mert nagyon sok minden észrevételt, amit én magam is szóvá tettem volna, most nem fogok megtenni, viszont az megkérdőjelezendő , hogy miért egy hektár az a legkisebb területméret, amelyet ez a törvény szabályoz, illetve amelyet kiosztásra alkalmassá tesz. Miért nem kevesebb ez? Hiszen korábban, ha jól emlékszem, 0,3 hektár volt az, amit ki lehetett méretni, ehhez az állam még pénzbeli hozzájárulást is adott, tehát ingyenesen lehetett kiméretni, illetőleg a területalapú támogatások beadásánál ezt a területméretet már az Európai Unió is támogatja, tehát várom a magyarázatot. Én meggyőzhető vagyok természetesen az egy hektárról is, csak nem értem, hogy miért megyünk szembe a korábbi elveinkkel, illetőleg az európai uniós elvekkel e tekintetben.

Továbbmegyek: a „bekebelezés” mint megfogalmazás vagy mint terminus technicus ebben a jogszabályban egyrészt elég idegenül hangzik és egyben visszataszítóan is. Amikor én ezt olvastam, akkor  biztos emlékeznek képviselőtársaim  a kisgömböc jutott eszembe a magyar népmesékből, aki megy előre, és egyszerűen mindent bekebelez, ami az útjába kerül. A magyar vidéken több ilyen kisgömböcszerű földtulajdonos él, és a helyieket azért ez igencsak aggasztja. Úgyhogy érdemesnek találnám a „bekebelezés” helyett esetleg a „hozzácsatolás” szót használni.

De igazából ez nem csupán játék a szavakkal, és ami itt a lényeget érinti, az a gyakorlat: ez a bekebelezés a törvény szerint az én olvasatomban a kisajátításnak az egyik fajtája. Amikor én még jogot tanultam az egyetemen, akkor a kisajátítást teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehetett megtenni, ami most is fenn fog állni, ezzel tisztában vagyok, ezt látom, de a kisajátítás feltétele még a kivételesség és a közérdek is. Kivételességről nem beszélhetünk, hiszen ez mostantól, illetőleg január 1-jétől, ha életbe lép ez a jogszabály, gyakorlat lesz. Ott van a közérdek kérdése is. Engem könnyű meggyőzni arról, hogy közérdek fűződik ehhez, hogy a mezőgazdaság, az agrárium versenyképessége fűződik ehhez az osztatlanközös-felszámoláshoz, de azért nem biztos, hogy három és fél millió ember így gondolja, különösen azok, akik mondjuk, a családi örökség, a birtok vagy egy élet munkájának, egy téeszben ledolgozott élet munkájának eredményeképp birtokolják, tulajdonolják ezeket a területeket. Ők már eladták volna egyébként évtizedekkel ezelőtt is, vagy akár az elmúlt években, hogyha ezt szerették volna. Nem biztos, hogy célszerű, hogy most tulajdonostársak, magánszemélyek olyan helyzetbe hozzák őket, hogy kénytelenek lesznek eladni majd nekik, amikor eddig ezt nem tették.

Úgyhogy summa summarum, igazából én azt javasolnám megfontolásra, érdemesebb lenne, hogy azt az egy hektárt, vagy amiben közösen megegyezünk, azt a minimális területméretet nem elérő tulajdoni hányadnak a megvásárlását az állam tegye meg, az állam azt vásárolja meg, tisztelt képviselőtársaim, abból a pénzből egyébként, ami most az állami földek eladásából származik.

(15.10)

Nem államadósságra kellene költeni, hanem többek között ezeknek az apró töredékbirtokoknak a megvásárlására. Ez könnyebben átmenne Mari néni meg Laci bácsi torkán is, nem lenne ebből viszály helyben. És én azt gondolom, hogy az itteni, az előttünk fekvő törvényben lefektetett alapelvek alapján utána az állam pedig az osztatlan közösben lévő tulajdonostársaknak, helyi gazdáknak, földhasználóknak továbbadhatná ezeket a területeket.

Magyar Zoltán képviselőtársam említette, úgyhogy csak röviden hozom szóba én is a földszerzési és a birtokméret-korlátozás feloldását. Ez a törvény most egy újabb kiskaput teremt meg a 300 hektáros, egyébként teljesen objektív, jól körülhatárolható tulajdonmaximum megváltoztatásában, illetőleg az 1200, illetve az 1800 hektáros birtokmaximumtól is el lehet majd ezzel térni. Ne tegyük, én azt kérem.

Ez egy jó szabályozás, egy jól nyomon követhető szabályozás. Nem látom értelmét folyamatosan felhígítani, és folyamatosan erodálni ezt az egyébként korábban jól működő rendszert. De tisztelettel kérdezem miniszter urat, és múltkor is feltettem a kérdést, csak nem kaptam választ: önöknek van olyan rendszerük, ami egy gombnyomásra meg tudja állapítani, hogy mondjuk, a 330 hektárból mennyi került az adott tulajdonoshoz ajándékozással, örökléssel, adásvétellel, és mennyi az osztatlan közös megszüntetéséből? Mert ha ez így van, akkor én azt gondolom, hogy meg lehet lépni ezt. Egy kicsit kaotikussá teszi a rendszert. Továbbra sem értek vele egyet, de nyugtasson meg arról, hogy ezt nyomon lehet követni majd a jövőben.

Még egy fontos gondolat: érdemes lenne megfontolni azt is, hogy az örökléssel szerzett azon területek, amelyek nem érik el az 1 hektárt, mert mondjuk, egy életszerű példával élve, az örökhagyó három gyermekére száll át a földtulajdon, de összességében ez meghaladja az 1 hektárt, érdemes lenne ebben az esetben egy észszerű határidőt szabva nyilatkoztatni az örökösöket, hogy rendezzék egymás között a tulajdonviszonyt, akár ajándékozással, akár adásvétellel, és ily módon kialakulhat az a korábbi helyzet, hogy a több mint 1 hektár terület megmaradjon a család birtokában, a család tulajdonában, és ne kelljen, mondjuk, bekebelezéssel ezt a három darabot más osztatlan közösben lévő tulajdonostársnak átadni. Úgyhogy én nagyon kérem, hogy ezt is fontoljuk meg, mert ugyan van itt hatálybalépésre határidő, de sokan nem fogják tudni ennek a törvénynek a részleteit. Tehát úgy gondolom, lehet, hogy hivatalból kellene felhívni erre a figyelmet.

És ha már a hivatalnál tartunk, javaslom az eljárások gyorsítását, ingyenessé tételét. Korábban is az állami földkimérés ingyenes volt. Erre, úgy tudom, van is keret a költségvetésben, illetőleg lesz is a földeladásokból.

Kérem azt, hogy a kormányhivatal földhivatalai vigyenek aktívabb szerepet, vállaljanak aktívabb szerepet az eljárás során. Mire gondolok? A kiértesítésre, a tulajdonosok felkutatására, hiszen ők rendelkeznek olyan adatokkal, illetőleg olyan kapcsolatban vannak a Belügyminisztérium lakcímnyilvántartójával, hogy már le tudják egyszerűsíteni a kiértesítés folyamatát is. Én megértem, hogy a földhivatalos kollégáknak van elég gondjuk-bajuk, de ha már csinálunk valamit, képviselőtársaim, akkor azt csináljuk jól, és ez mégiscsak könnyítené az osztatlan közös földtulajdonnak a megosztását és az 1/1-gyé válását.

Úgyhogy én nagy tisztelettel kérem miniszter urat, hogy a felmerült kérdésekre válaszoljon. Nagyon örülök annak, hogy legutóbb Magyar Zoltán képviselőtársam két beadott módosító javaslatát a Mezőgazdasági bizottságban mind a kormány, mind a fideszes többség támogatta. Két éve vagyok képviselő, ez korábban még nem fordult elő. Úgyhogy bízom benne, hogy ez nem egy egyszeri és megismételhetetlen pillanat volt az életemben. Be fogunk adni módosító javaslatokat, ezt teljesen szakmai alapon és jó szándékkal tesszük, és nagyon kérem, hogy ezt vitassák meg, és fogadjunk el egy olyan törvényt, ami, ha már tényleg három és fél millió embert érint, egy megfelelő társadalmi-szakmai alátámasztottsággal rendelkezzen, tehát be lehessen csatornázni azokat a kérdéseket, javaslatokat, amik ma is elhangzottak.

Úgyhogy én ehhez kérem a partnerségüket. Zárszóként pedig nagyon köszönöm, hogy végre idekerült ez a törvény, és nagyon bízom benne, hogy ez megoldja a régóta fennálló osztatlan közös tulajdon problémáját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki, szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 236 2020.05.05. 4:49  235-236

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Május 6-a a magyar sport napja, a mi közös ünnepünk. Ezért most nem beszélek a kisvárdai fociról, maradok inkább a sportnál. 1875-ben e napon rendezték meg Európa első szabadtéri sportversenyét Budapesten. Köszönet az Országgyűlésnek, amiért 2017-ben ennek emlékére teljes egyetértésben fogadták el azt az ötpárti javaslatot, amely május 6-át a magyar sport napjává nyilvánította. A magyar sportsikerek növelik országunk ismertségét és büszkeséggel töltik el nemzetünket. Hazánk 177 olimpiai aranyérmével, 151 ezüstérmével és 174 bronzérmével a világranglistán igen előkelő helyen áll, ami óriási teljesítmény egy relatív kis létszámú nemzet esetén. Köszönet érte minden magyar sportolónak és sportszakembernek.

Magam is sportoló vagyok és az is maradok, amíg élek, és olimpiai bajnokként talán meglepő, amit mondani fogok, de a sportot űzni és a sportot csinálni két különböző szakma, és szomorúan tapasztalom, hogy az elmúlt tíz évben az ország vezetői ezt nem így gondolták. Ma Magyarországon alig-alig találni olyan sportszövetséget, nagy múltú sportklubot, ahol az elnök vagy a főtitkár ne kötődne ezer szállal a jelenlegi hatalomhoz. Megengedhetetlen és elfogadhatatlan az a gyakorlat, ahogy a Fidesz átpolitizálja a sportot, az életnek már azt a területét is, ahol csak és kizárólag a teljesítmény számít, nem pedig a párthoz való lojalitás. Javasolom ezért, hogy az országgyűlési és önkormányzati képviselők, polgármesterek, kormánytagok ne lehessenek sportszövetségek, sportklubok döntéshozó testületének tagjai. Ha segíteni akarnak, hát segítsenek, de a szakmai döntésekben ne vegyenek részt. El a kezekkel a sporttól, hadd csinálják a sportot azok, akik értenek hozzá!

Rendre megdöbbenek azon is, amikor egy-egy hazai rendezésű világversenyen azt a reklámtáblát látom, hogy „Magyarország Kormányának támogatásával”. Hát, ennyi erővel minden adófizető nevét és képét is kitehetnék ezekre a molinókra, hiszen ez a mi közös pénzünk! Hát ez méltatlan! Meg kell szüntetni a politikai kampányolást a sportversenyeken!

Fontos célkitűzés, hogy sportszerető nemzetből sportoló nemzetté váljunk. Igaz, hogy többen sportolnak hazánkban, mint tették azt korábban, de sajnos az előbb említett okok miatt egyre többen ítélik el a sportot, és emellett mi vagyunk Európa elhízott bajnokai is. Pedig a mindennapos testnevelés bevezetése jó és hasznos döntés volt, de meg kell teremteni ennek infrastrukturális feltételeit minden iskolában. Miután a Fidesz államosította a közoktatást, így ez a kormány dolga lenne, de ők inkább stadionokat építenek tornatermek helyett. És mit is csinált a Fidesz az elmúlt tíz évben a sportban? Tao, stadionrekonstrukciós program, hazai rendezésű világversenyek  talán ezek azok a területek, amelyekkel legtöbbször dicsekednek, és amelyekért egyre többen szidják őket.

Tisztelt Honfitársaim! Lehet, meg fognak lepődni, én mindhárom területen pozitív és támogató vagyok. Igen, azt gondolom, a tao jó ötlet, hasznos lenne a magyar sportnak, ha az eredeti terv szerint a helyi vállalkozók támogatnák a helyi sportot úgy, hogy az nekik is megéri. A valóság azonban az, hogy a tao a rablás szinonimájává vált. Mivel törvényellenesen nem adják ki az adatokat, nem tudhatjuk meg, mennyi pénz ment el a tao címén jó célra, és mennyi pénz ment el sportszakmailag haszontalanra.

Támogatom a fenntartható sportlétesítmények felújítását, építését, de csak átlátható, transzparens finanszírozással. Építsünk, de játsszunk tisztán, s mindezt itthon tegyük! Fejezzük be a külföldi beruházásokat ott, ahol nem élnek magyarok! A világversenyek ügyében pedig nem ártana megkérdezni az emberek véleményét, akkor talán rendezhetnénk olimpiát is.

Végezetül pedig a magyar sport napja alkalmából egy kérés. Tartsák tiszteletben a sport törvényszerűségeit! Legyen jól körülhatárolt játéktér, és a szabályok mindenkire egyformán vonatkozzanak! Éljen a magyar sport!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 36 2020.05.11. 1:57  35-42

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Honfitársaim!  mindazok, akiknek a személyi száma 1-essel, illetőleg 2-essel kezdődik. Látták azt a képet az interneten, amely úgy fogalmaz: mi lenne, ha a kórházi dolgozók kapnának havi kétmilliót, és a focistáknak tapsolnánk esténként?

(12.20)

Ez a mém arra utal, hogy ma Magyarországon nem a profinak nevezett labdarúgóknak szurkolnak az emberek, hanem például a marcali ápolóknak, a balatonlellei mentőknek és mindazoknak ebben az országban, akik áldozatos tevékenységükkel havi 150-200 ezer forintot keresnek.

De vajon mi lehet az oka annak, hogy egy sportszerető nemzet egyre több kritikával illeti a közpénzmilliárdokból épült stadionokban csillagászati összegért labdába rúgókat? Nem gondolom, hogy az irigység, mert a minőséget, mint tudjuk, meg kell fizetni. Akkor azért, mert bicskanyitogató szabályok vonatkoznak rájuk? Például az, hogy a Fidesznek köszönhetően évi 500 millió forintig kedvezményesen adózhatnak, aminek eredményeként az állam több millió forint adóbevételtől esik el? De miért?  kérdezem én. Hány maszkot lehetne venni ebből a pénzből a magyar embereknek is?

Tisztelettel kérdezem továbbá a miniszter urat: nem gondolja, hogy ez a gyakorlat elfogadhatatlan akkor, amikor magyar emberek tízezrei mennek tönkre, és várnak az államtól segítséget? Támogatjae az ekhós kedvezményes adózás felső határának 500 millió forintos összegről 250 millió forintra történő leszállítását? Igen vagy nem? Várjuk válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 40 2020.05.11. 1:11  35-42

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): (Hangosítás nélkül.) Tisztelt Miniszter Úr! Én nagyon becsülöm az ön munkáját, de nem a kérdésemre válaszolt. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Nem halljuk!  Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nincs hang!  Dr. Steinmetz Ádám feltűzi a mikrofonját.) Ön egy korábbi felvetésemre válaszolt, ennek a korábbi javaslatnak semmi köze nincs ahhoz, amit most elmondtam és javasoltam. Tegyük tisztába a dolgokat, miniszter úr! A jelenlegi szabályozás havi 40 millió forint keresetig biztosít kedvező adózást. De tényleg van Magyarországon olyan játékos, aki ennyi pénzt keres, és emellett arányaiban kevesebb adót fizet, mint bárki más? Mit üzen ezzel a Fidesz? Nem attól lesz sikeres egy sportág, hogy ész nélkül öntjük bele a pénzt, mert attól csak a külföldiek száma emelkedik, nem pedig a nézettség és a színvonal.

Tisztelt Miniszter Úr! A pártok támogatását a válságra tekintettel megfelezték. Helyesen tették. Ezek után támogatjae a kedvezményes adózás felső határának megfelezését is évi  hangsúlyozom  500 millió forintról 250 millió forintra? Legyen kedves erre a kérdésre válaszolni! Igen vagy nem? Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 217 2020.05.19. 7:26  190-221

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az Erzsébet-táborokról, legalábbis ennek a preambuluma a következőként szól: az Erzsébet-táborok hozzájárulnak a gyermekek élethelyzetének javításához, különösen az egészséges étkezés, az életkoruknak megfelelő egészségi állapot elérését segítő szolgáltatások, valamint az aktív kikapcsolódás lehetőségének biztosításával. Nos, ezek fontos és támogatandó célkitűzések, mint ahogy az is fontos és támogatandó, hogy a gyermekek egészségének megóvásában és elsősorban a rászoruló gyermekek táboroztatásában az állam kiemelt feladatot vállaljon. És ha már erről beszélünk, akkor az is egy elvárandó és megoldandó feladat lenne, hogy a megszületendő gyermekeink a lakóhelyükhöz legközelebb eső kórházban születhessenek meg, illetőleg a beteggé vált gyermekek a lakóhelyükhöz legközelebb eső kórházban kapják meg a szükséges egészségügyi ellátást. Ez a marcali járásban, jelesül a marcali kórházban évtizedeken keresztül biztosított volt, de sajnos a Fidesz-kormánynak köszönhetően előbb a szülészet-nőgyógyászat, utóbb a gyermekosztály szűnt meg, zárt be, és ennek „köszönhetően” az állapotos kismamáknak, illetőleg a beteg gyermekeknek és szüleiknek 60 kilométert kell utazniuk az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéért. Semmiképpen nem egy ideális állapot, és akkor csak finoman fogalmaztam.

De visszatérve a törvényjavaslatra és az Erzsébet-táborokra, államtitkár urat most meginvitálnám egy képzeletbeli utazásra, üljünk be Marcaliban egy helikopterbe, bocsánat, egy gépjárműbe, és haladjunk északkeleti irányba Fonyódligetig! Mit fogunk látni, államtitkár úr? Azt látjuk, hogy adott egy másfél kilométer hosszú ingatlan a Balaton partján, amelyet a zánkaival együtt korábban 17,5 milliárd forintra becsültek fel. Ez az ingatlan egyébként saját sportpályával és saját balatoni stranddal rendelkezik, amely korábban 900 gyermek táboroztatását biztosította.

Jelen pillanatban pedig azt látjuk, hogy…  hát mit látunk? Nem az épülést, az építkezést, hanem a rombolás fázisát. Tavalyi évben egyetlenegy gyermek sem üdülhetett az Erzsébet-tábor keretein belül Fonyódligeten, és várhatóan az idén sem fog, és nem elsősorban a koronavírus-járványnak köszönhetően, hanem azért, mert a feltételek nem adottak. A somogyi emberek nem értik igazából, és legyen kedves erre választ adni, hogy miért volt szükség egy ilyen sok milliárd forintot érő ingatlant, állami tulajdonú ingatlant egy alapítvány tulajdonába adni, ráadásul egy olyan alapítvány tulajdonába, amelynek a kuratóriumi tagjai között jó néhány ember kötődik ezer szállal a jelenlegi hatalomhoz. Ezt nem értjük, pontosabban értjük, csak nem értünk ezzel egyet.

Az sem világos a somogyi emberek számára, hogy az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyerekekért Alapítvány a 26 milliárd forint fejlesztésre szánt pénzből – ugye, itt adóforintokról van szó  mennyit költött ebből igazából a fonyódligeti táborra, ahol, még egyszer mondom, semmiféle építkezés nem zajlik, hanem a faházak bontása, az épületek belső részének bontása, vizesblokkok bontása. A mai napig, ha kimegyünk a területre, akkor ezt láthatjuk.

Azt sem világos, és ugye, a törvény arról rendelkezik, hogy az Erzsébet-táborok üzemeltetését akár külföldön bejegyzett gazdasági társaságok, vállalkozások is elláthatják majd a jövőben. Ez azért furcsa, mert miért nem magyar vállalkozások látják el ezt; például helyi vállalkozások, például olyan fonyódi vállalkozások, amelyek hosszú évek óta magas színvonalon rendeznek különböző fesztiválokat  például a fonyódi kolbászfesztivált és egyéb eseményeket , akik egyébként helyben fizetnének ebből adót.

Ha már itt tartunk, Fonyód város önkormányzatának jelentős érvágást jelent a gépjárműadó elvétele, és nem utolsósorban a fonyódligeti gyermeküdültetés elmaradása okán most az éves szinten milliós nagyságrendű adóbevétel-kiesés is akkor, amikor sokan helyi lakosok az önkormányzattól várnak egyébként segítséget a koronavírus-járvány okozta helyzetben.

És engedje meg, államtitkár úr, hogy hangot adjak a helyi lakosok aggályának, annak, hogy ennek a tábornak egy része majd a jövőben egyes, mindenki által ismert gazdasági körökhöz fog kerülni, akik majd luxusjachtkikötőt és esetleg luxusapartmanokat fognak építeni ezen a rendkívül értékes Balaton-parti ingatlanon. Úgyhogy kérem, nyugtasson meg minket, hogy nem ez fog bekövetkezni a jövőben, nagyon megköszönném, és szeretném, ha garanciákat is vállalna Magyarország Kormánya nevében és képviseletében.

És akkor a somogyi emberek képviselőjeként fel kell tennem kérdéseket, például azt, hogy a fonyódligeti gyermektábor állami tulajdonból miért került egy alapítványhoz. Miért vannak ennek az alapítványnak a kurátorai között a Fideszhez, a jelenlegi hatalomhoz ezer szállal kötődő emberek? Miért nem láthatják el a fonyódligeti gyermekek táboroztatását helyi cégek, helyi vállalkozások? Mi a garancia arra, hogy majd nem fognak az előbb általam említett gazdasági üzleti körökbe, jelesül Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe kerülni ezek az ingatlanok?

És nem utolsósorban, államtitkár úr, legyen kedves, árulja el végre, hogy a fonyódligeti gyermeküdülő mikor lesz végre alkalmas állapotban gyermekek üdültetésére. Várjuk a feltett kérdésekre a válaszokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 251 2020.05.19. 4:29  250-251

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Többször elmondtam már itt a Parlament falai között, hogy a marcali központú választókerületet az elmúlt években valahogy elkerülik az érdemi munkahelyteremtő beruházások, és arra is kíváncsiak lennénk, hogy országos arányban, átlagban mennyi fejlesztés érkezik közpénzből a régiónkba, és mennyi az ország többi részére, konkrétan arra, hogy a fideszes vezetésű választókerület és személy szerint Móring József Attila milyen lobbierővel bír annál a képzeletbeli asztalnál, ahol a fejlesztési pénzekről döntenek. Azt már korábban megszokhattuk, hogy a választásokhoz közeledve a Fidesz jól kommunikálható, hangzatos terveket, ígéreteket fogalmaz meg. Ilyen volt például a balatonboglári borgazdaság visszavásárlása, állami tulajdonba vétele, ilyen a marcali kórháznak ígért fejlesztések, ilyen a Petőfi Sándor laktanya hadiüzemmé alakítása 200-220 új munkahely teremtésével, és ilyen a választókerületünkön áthaladó balatoni bringakör felújítása és kiszélesítése 3 méter szélességre is. És tudják, hogy mi a közös ezekben az ígéretekben? Az, hogy egyik sem valósult meg. (Dr. Gyüre Csaba nevetve: Igen!)

Kérdezem én: mi ennek az oka? És mi annak az oka, hogy a Sávoly határában lévő, 20-30 százalékos készültségi állapottal bíró MotoGP-pálya, ez a fejlesztés nem valósul meg, hanem a Fidesz-kormány inkább Kelet-Magyarországra viszi, és egy nullakilométeres beruházásként ott akar egy új MotoGP-pályát építeni, vélhetően több száz milliárd forint közpénzből? Azt teljes mértékben megértjük, hogy Kósa Lajos azért lobbizik, hogy ez a fejlesztés a megyéjébe, Kelet-Magyarországra jusson, az előtt viszont döbbenten állunk, hogy Móring József Attila nem tesz semmit annak érdekében, hogy ez a projekt Sávolyon kerüljön befejezésre, és ezáltal, ennek köszönhetően a térség fellendüljön, adóbevételekhez jusson, vállalkozások érkezzenek, és egy olyan, világszerte ismert és elismert sporteseménynek adjon otthont a gyönyörű Somogyország, amire méltán büszkék lehetünk. Egyszerűen döbbenet!

Engedjék meg, hogy végezetül ejtsek egypár szót azokról a beruházásokról is, amelyeket bár korábban megpályáztak, jóváhagytak, nem egy esetben még meg is finanszíroztak, megérkezett a pénz, mégsem valósultak meg! Ilyen a balatonmáriafürdői vasútállomás, illetőleg Volánbusz-pályaudvar felújítása; ilyen a pusztakovácsi óvodafelújítás, amely projekt 100 millió forintot kapott, de a mai napig nem valósult meg; a mai napig nem valósult meg a Mesztegnyőt Balatonmáriafürdővel összekötő kerékpárút, amely korábban 500 millió forint fejlesztési pénzt kapott; és nem valósult meg a 68-as közút felújítása sem, pedig  most tessék figyelni!  már 2007-ben rendelkezett kormányhatározat a pályaszerkezet megerősítéséről, az úttest felújításáról, ami egyébként európai uniós kötelezettségvállalás is, de a nagyatádi és a marcali elkerülőt leszámítva ez sem valósult meg.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, engedjék meg, hogy feltegyem a kérdést a somogyi emberek képviseletében: mi az oka annak, hogy ezek a fejlesztések nem valósulnak meg? És most csak én kérdezem önöket erről, de már nem kell sokat várni arra, mindösszesen két évet, hogy az emberek vonják kérdőre önöket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 88-90 2020.06.02. 1:58  87-96

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Megtisztelő, ha egy sportolónak sportoló válaszol, úgyhogy tisztelettel elfogadom.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Öné a szó, Steinmetz képviselő úr.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon megtisztelő, hogy felmerült a nevem a teniszszövetség elnökjelöltjei között, de ennek a feladatnak az ellátásához politikai kapcsolatokra is szükség van  mondta Babos Csaba, a háromszoros világbajnok Babos Tímea édesapja. De miért van szükség politikai kapcsolatokra ma Magyarországon egy szövetség szakmai vezetéséhez? Tisztelt Miniszter Úr! Az önök kormányzása alatt egyes sportágak jelentős támogatásokat kaptak  köszönet ezért az adófizetőknek és önöknek. De az állami forrásokkal együtt fideszes politikusok is beáramlottak a sportszervezetek élére: Németh Szilárd, Kocsis Máté, Kubatov Gábor, Szűcs Lajos  hogy csak egypár nevet említsek. De vajon miért gondolják magukról ezek az urak, hogy értenek a sporthoz? Hiszen a sport egy önálló szakma, nem elég hozzá egy párttagkönyv! Az egészséges versenyszellemmel is teljességgel ellentétes, hogy egy sportvezető politikai minőségében dönt ugyanannak a sportszervezetnek a támogatásáról vagy éppen  most tessék figyelni!  az ellenfelek, versenytársak nemtámogatásáról.

Tisztelt Miniszter Úr! Az átkosban, ami ellen önök küzdöttek, ugyanez volt a gyakorlat. És jelzem, hogy ez nem szerethető, ma sem szerethető, ma sem támogatható, és árt a sportnak.

Tisztelettel kérdezem ezért: egyetérte ön azzal, hogy képviselő, polgármester, kormánytag párthovatartozásától függetlenül ne lehessen sportszervezet vezetője? Igen vagy nem? Várjuk a megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 94 2020.06.02. 1:06  87-96

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Tisztelt Miniszter Úr! Ha ön szerint ez így rendben van, akkor fel kell tennem a kérdést: mi lesz a fideszes sportvezetőkkel egy esetleges kormányváltást követően? Milyen lobbierővel fognak rendelkezni? És engedje meg, hogy a helyzet tarthatatlan voltára másképp is rávilágítsak. A helyi önkormányzatokról szóló törvény szerint a képviselő nem folytathat olyan tevékenységet, amely a feladatai ellátásához szükséges közbizalmat megingathatja. És amikor egy párttársa a hozzá nem értése folytán milliárdos adósságba veri a teniszszövetséget, na, akkor bizony meginog a közbizalom. És rendkívül rossz az üzenete annak is, hogy egy sportolói közösséget, amelyben számos különböző politikai világnézetű ember áll, szurkol és tevékenykedik, pártokhoz köthető emberek vezetnek.

Úgyhogy, tisztelt miniszter úr, javaslom, a sportszakmai döntéseket bízzuk a szakemberekre, mert hosszú távon a magyar sportnak kifejezetten árt, ha azt politikusok vezetik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 291 2020.06.03. 3:27  290-291

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Trianon nem, nem, soha nem merülhet feledésbe. Száz évvel ezelőtt az új országhatárok több százezer magyar honfitársunk, magyar család életét keserítették meg, és a határok őket elszakították egymástól. A rengeteg emberáldozatot követelő első világháborútól pedig további veszteségeket szenvedtünk el. A 1920. június 4-én Trianonban megszületett békediktátum hatására és annak következményeként Magyarország területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre, a lakosság pedig 18 millió 200 ezer főről 7 millió 600 ezer főre csökkent. Minden harmadik magyar testvérünk került idegen nemzet uralma alá. Érzékeny veszteséget szenvedett a mezőgazdaság is, szántóterületeink 43 százaléka, erdőterületeink csupán 13 százaléka maradt Csonka-Magyarország területén. Jelentős vasúti csomópontok, illetőleg a száz évvel ezelőtti legnagyobb vidéki városoknak számító települések közül Pozsony, Kassa, Szabadka, Brassó és Temesvár mind-mind idegen uralom alá került. És az én családom személyesen is megtapasztalhatta Trianon következményeit, hiszen édesapám édesapja, nagyapám pontosan az utóbbi városban Temesváron született és nőtt fel. És, tisztelt képviselőtársaim, a számok önmagukban is riasztóan hatnak, de a személyes emberi sorsok még inkább szívfájdítóak.

Hány honfitársunknak kellett elhagyni szülőföldjét a magyarsága miatt, felszámolni mindent, amit felmenői évszázadok kemény munkájával valósítottak meg, újrakezdeni az életüket, eljönni két bőrönddel magyar emberek hibái és nem magyar emberek döntései miatt?!

Ma már ez történelem, de Herczeg Ferenc szavait idézve: „Úgy sohasem fordulhat a világ, hogy a szívünkben is lemondjunk ezeréves örökségünkről.” Ahogyan nem mondhatunk le az emlékezetünkről se száz, se kétszáz, se ezer év múltán.

És gondolkozzunk el azon is, hogy milyen történések, milyen döntések vezettek el nemzeti tragédiánkhoz! Közös felelősségünk, hogy tanuljunk a múltból, és ne kövessünk el hasonló hibákat. Rajtunk múlik, és csak rajtunk múlik, hogy lesze még magyar a Kárpát-medencében. Emlékezzünk hát Trianonra, és bízzunk abban, hogy újra eljön a magyar feltámadás! „Mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad.” Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 117-119 2020.06.08. 2:16  116-125

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Tisztelettel elfogadom.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Steinmetz Ádám képviselő urat illeti a szó, parancsoljon!

(16.30)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Itt van a nyár, és ahogy Somogyországban mondják, kijött a jó idő. Ahhoz, hogy a koronavírus-válságban a magyar gazdaságot talpra tudjuk állítani, kipihent és tettre kész emberekre van szükség. Ehhez pedig minimális feltétel, hogy amikor munka után hazaindulnak, vagy a Balatonra pihenni, ne kelljen órákon át gyűrődniük a gépjárműben. De ezt nem lesz könnyű elkerülni, mert a Magyar Közút adatai szerint hamarosan napi 90 ezer autós fogja használni az M7-est, és családok ezrei indulnak el a Balatonra gyakorlatilag enni egy jó lángost, élvezni a balatoni naplementét. És erre tessék, mit látunk? Már Martonvásár közelében kilométeres dugók, se előre, se hátra. Ugye ismerős? A hátsó ülésen a kisebbik gyerek ordít, a nagyobbik gyerek pedig percenként teszi fel a kérdést: mikor érünk oda?Tisztelt Államtitkár Úr! Évtizedek óta visszatérő probléma, hogy az M7-esen óriási dugók nehezítik meg az eljutást a Balatonra, illetőleg onnan vissza. Gyakorlatilag június elejétől augusztus végéig ez elmondható. A Budapest-Balatonlelle útvonalat nemritkán három óra alatt lehet megtenni, holott 130-cal haladva csupán egy óráig tartana az utazás, ha lehetne haladni  de nem lehet.

Tisztelettel kérdezem ezért, hogy a közeli jövőben, a közeli hetekben milyen konkrét intézkedéseket tesznek az M7-esen kialakuló dugók megelőzése érdekében. Hajlandóake végre az M7-est háromsávosra bővíteni, az autópályát rendszeresen használó több százezer magyar család érdekében? Hajlandóak erre, államtitkár úr, igen vagy nem? Várjuk a válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 123 2020.06.08. 1:11  116-125

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a válaszát, államtitkár úr. Én nem azt vártam öntől, hogy azt ígérje meg, hogy nem lesznek dugók a jövőben az M7-esen, hanem azt, hogy tegyenek érte. Sem az idei, sem a jövő évi költségvetésben például nem látjuk a címzetten elkülönített támogatást arra, hogy ezek a fejlesztések megtörténjenek. De az értelmetlen látványberuházások helyett nem inkább az M7-es kiszélesítésére kellene költeni többek között? De mivel úgy tűnik, hogy erre önök nem hajlandóak, ezért javaslok egypár dolgot szakmabeliekkel egyeztetve. Időszakosan nyissuk meg a leállósávokat a forgalom előtt! Építsünk szakaszkiváltó gyorsforgalmi utat az M6-os és az M7-es között! Tegyük biztonságosabbá a közlekedést a már meglévő Véda-rendszer használatával! Továbbá népszerűsítsük a tömegközlekedést is (Taps a Jobbik és a Párbeszéd soraiból.) a családok számára olcsóbb busz- és vonatjegyekkel!

Tisztelt Államtitkár Úr! Legyen kedves, érdemben reagáljon ezekre a javaslataimra. Őszintén megmondom, hogy tíz év után, azt gondolom, már itt lenne az ideje annak, hogy tegyenek végre valamit az M7-esen kialakuló dugók elkerülése érdekében. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 86 2020.06.09. 7:17  73-101

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő törvénymódosítás a sporttörvényt, a 2004. évi I. törvényünket módosítja, és elöljáróban azt tudom elmondani, hogy sportolóként minden olyan javaslatot tudok támogatni, és bízom benne, hogy a Jobbik frakciója is tud támogatni, amelyik a magyar sportolók érdekeit és a magyar sportélet érdekeit és fejlődését szolgálja. Ez a törvénymódosító javaslat igazából az indulási jog, a nevezési jog átruházásának feltételeit, körülményeit könnyíti meg, mint ahogy egyébként az indokolásban is olvashatjuk, mert a sporttörvény jelenleg általános jelleggel tiltja a versenyrendszerben való indulás jogának átruházását. Eddig egyébként a lehetőség arra volt, hogy az indulási jogot csak a sportegyesület ruházhatta át az általa alapított gazdasági társaságnak, de most kinyitjuk ezt a szabályozást, mintegy felhígítjuk ezt az általános szabályozást, ami eddig teljesen világosan és érthetően fogalmazott.

Miért is tesszük ezt? Gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel, mint ahogy az indoklás is fogalmaz, és ahhoz, hogy ezt meg tudjuk érteni, és tudjuk támogatni  és itt kérek elnézést én is a közfeladataim ellátása miatti késésért , nem tudom, hogy előterjesztő úr említettee ezt korábban, de szeretnék választ kapni, hogy konkrétan mik ezek a gyakorlati tapasztalatok, miért is van erre szükség. Szeretnénk ezt megérteni. Hány csapatot érint ez a gyakorlatban? Mert mi azt látjuk, hogy minél magasabb osztályba kerül egy sportcsapat  most szóba került a labdarúgás, akkor én is ezzel példálóznék, de ugyanez vonatkozik a kézilabdára és a vízilabdára is sajnálatos módon az utóbbi időben , minél magasabb a versenyrendszer, annál több a külföldiek száma, akik egyébként a magyar tehetségek elől veszik el a helyet. Soha ilyen alacsony számban magyar fiatal labdarúgók az NB I.-ben nem versenyeztek, mint most.

Tehát amikor arról beszélünk, és megint csak az indokolásból, csak hogy megértsem, az indokolás szerint az utánpótlás-nevelés felmenő rendszerű képzési rendszerének további fejlesztése érdekében szükséges ez a lépés, akkor én azt is mondanám, hogy azok a taomilliárdok, amik beleáramlottak az utánpótlás-fejlesztésbe, a képzésbe, talán inkább ennek kéne leginkább szolgálnia ezeknek a fiataloknak az előrejutását és a boldogulását. De természetesen, még egyszer mondom, ha kapunk magyarázatot, megértjük, hogy miért is kell most gazdasági vállalkozás licencjogátadása egy olyan gazdasági vállalkozásnak, amelyben vagy ő alapít, vagy tagként szerepel.

Visszatérve a miértekre, akkor én konkrét leszek, mert azért gondolkodtam, látszik, hogy ez egy személyre szabott törvényjavaslat, a hatálybalépés miatt is látszik ez, nem gondolom, hogy ez tömegével érinti az egyesületeket  de kiket érinthet? Például esetleg a balatonboglári NEKA-t érintheti a kézilabdában, vagy esetleg a labdarúgásban a PSN Zrt. keretein belül működő Pécsi MFC-t, Bánki Erik úr... (Nacsa Lőrinc: Elmondtam.) Örülök neki, csak akkor ezt mondjuk ki, hogy megértsük. (Nacsa Lőrinc: Elmondtam.) Köszönöm. Mert hiszen ha harmadosztályból amatőrök is szerepelhetnek, profik is, a másodosztályból viszont már csak profik szerepelhetnek, így viszont ténylegesen van értelme ennek a szabálynak az alakításán.

Két dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Ebben a törvényben én nem látok biztosítékot arra, hogy adott esetben egy versenyrendszerben, egy osztályban több csapatot is üzemeltethessen ugyanaz a tulajdonosi kör. Én nem látok ebben biztosítékot, miközben FIFA-előírás, hogy egy adott versenyrendszerben, egy osztályban a tulajdonosnak csak egy csapata lehet.

(13.00)

Én nem tudom, egy magyar törvénnyel fölülírni egy FIFA-rendelkezést persze lehet és megtehetjük, de én örülnék neki, ha ebbe a törvényjavaslatba is ezt belefoglalhatnánk, hogy ne fordulhasson elő olyan helyzet, hogy egy sportvállalkozás egy másik sportvállalkozás részeként adott esetben egy bajnokságban két csapatot üzemeltethessen; ugyanaz a tulajdonosi kör. Ez ellentétes az egészséges versenyszellemmel, úgy gondolom, tehát ezen mindenképpen érdemes elgondolkozni.

A másik: ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, a sporttörvény rendelkezését hoznám ide, ami a hivatásos sportolókra vonatkozik, ez a 8. § (6) bekezdése, ami valahogy úgy fogalmaz, hogy sportszervezet nem indulhat a versenyrendszerben, bajnokságban, vagy abból utóbb kizárják, ez a munkáltató, a megbízó súlyos szerződésszegésének minősül, és ezért a munkaviszonyt, a megbízási jogviszonyt a sportoló azonnali hatályú felmondással is megszüntetheti. Na már most, ha nem indul a versenyrendszerben, a bajnokságban, mert az indulás jogát, a licencét átadja egy másik szervezetnek, ebből az következik, hogy az ott sportolók, szerződéssel bíró hivatásos sportolók felmondhatják ezt a munkaszerződést.

S akkor még egy gyakorlati kérdés: például ezek a játékosok, akiknek adott esetben elmarad a bérük  mert azért, tisztelt képviselőtársaim, van és volt is a múltban, és sajnos, akármennyire is mindenki igyekszik felelősségteljesen gazdálkodni, előfordul, hogy egy adott egyesület, nemcsak a labdarúgásban, máshol is, fizetési, likviditási problémákkal szembesül, és fizetésképtelen állapotba kerül , ezek a sportolók majd hogyan fognak tudni pereskedni azzal a sportszervezettel szemben, amelynek nincs indulási joga, nincs licence, magyarul nincsen bevétele? Akkor majd honnan fogja ezt a pénzt remélni?

Én ezekre tekintettel nagyon szépen megköszönném  hogy akkor világosan fogalmazzunk , ha az előterjesztő vagy államtitkár asszony esetleg segítene abban, hogy ezt a törvénymódosító javaslatot tényleg szakmai alapokon állva, jó szívvel tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 138 2020.06.11. 13:02  1-164

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő 2021. évi költségvetést szeretném azzal kezdeni, hogy miről is van szó itt igazából. Itt konkrétan 23 373 milliárd forint elköltéséről beszélünk. És mielőtt a vitát lefolytatnánk, én fontosnak tartanám, és az udvariasság is így kívánja, hogy megköszönjük mindazon adófizetőnek és mindazon cégnek itt, Magyarországon, aki és amelyik befizeti az adót, hogy ezek elosztásával, felhasználásával a magyar nemzet, a magyar emberek boldogulására és a magyar gazdaság fejlődésére tudjuk ezeket a pénzeket fordítani. Köszönjük szépen nekik.És akkor már nyitnék egy zárójelet: ha már az emberekről beszélünk, akkor érdemes lenne megkérdezni az emberek véleményét is a közpénzek elköltéséről. Én nagyon sajnálom, hogy ebben a költségvetésben is, bár jelentős forrás, sok-sok milliárd forint áll rendelkezésre kormányzati kommunikációra, de rendre kimarad az a kérdés az emberek részére, hogy mire költenék a közpénzeket, és mire nem.

(18.30)

Úgyhogy én kérem önöket, és tisztelettel ajánlom figyelmükbe, hogy a jövőben erre is legyenek majd tekintettel.

Maradva a költségvetésnél, a törvény megalkotása és végrehajtása egyaránt felelősségteljes feladat, különösen most, a koronavírus okozta gazdasági válság idején, amikor emberek tízezrei, százezrei válnak gyakorlatilag munkanélkülivé, cégek mennek tönkre, kerülnek nagyon rossz állapotba, csődközeli állapotba. Éppen ezért nagyon fontos, és ezért felhívom a magyar kormány figyelmét, hogy a korábbi időszakhoz képest mindent tegyen meg annak érdekében, hogy sokkal hatékonyabban legyenek felhasználva mind az EU-s, mind a közpénzforrások, illetőleg sokkal hatékonyabban lépjen fel az ezeket a pénzeket nem megfelelően használó, illetve ezeket csalárd módon magánvagyonná változtató ügyeskedőkkel szemben.

Egy üzenetet, egy kérést szeretnék megfogalmazni az ellenzéki képviselőtársaimhoz is, itt a törvénynek a vitájánál a magam jó példájával is szeretnék elöl járni, hogy tanúsítsunk önmérsékletet. Hogyha ezt a 23 000 milliárd forintot egy tortának képzeljük el, és ebből a tortából azt szeretnénk, hogy bizonyos célokra, bizonyos feladatokra egy vastagabb, vaskosabb szelet jusson, akkor arra is kell gondolni, hogy bizony más célokra, más feladatokra egy vékonyabb szelet fog vagy egyáltalán nem fog jutni. Úgyhogy erre figyelemmel és ennek szellemében én most javaslatokat szeretnék hozni a tisztelt Ház és a tisztelt képviselőtársaim elé, konstruktív javaslatokat ajánlok az önök figyelmébe.

Mivel is kezdhetném, mint az egészségüggyel, hiszen az egészségünk a legfontosabb érték. Ha már költségvetésről és pénzügyekről beszélünk, akkor engedjék meg, hogy egy közismert mondással vezessem föl ezt a témát, ami úgy szól, hogy „csak egészség legyen, a többit majd megvesszük”  ha lesz rá pénzünk. Éppen ezért nagyon fontos az egészségügy, mert az egészséges emberekhez egy megfelelő egészségügyi háttér is szükségeltetik, hogy ha ezek az emberek megbetegszenek, akkor mihamarabb szakszerű ellátásban részesüljenek. De azt látjuk, hogy ez az ágazat rendkívül alulfinanszírozott, és nem kell egészségügyi szakembernek lenni ahhoz, hogy ezt be is lássuk, hogy így van, még akkor is, ha az idei költségvetésben látszik törekvés az egészségügy megerősítésére, én ezt nem vitatom el  egyébként itt a járvány meg is mutatta, hogy erre szükség van.

De, folytatva a gondolatot, hogy miért szemmel látható ez a nem szakmabelieknek is, élő példa, hogy kórházaink évről évre eladósodnak, és év végén kell őket a központi költségvetés terhére konszolidálni  ez az egyik.

A másik pedig a hosszabbodó várólisták helyzete, ami egyértelműen annak köszönhető, hogy nincsen elég szakorvos, aki a betegeket ellássa, nem véletlenül kell például, mint már önök is tudják, Marcaliban 15 hónapot várni egy szemvizsgálatra. Szűkebb hazám, Somogyország egyik legsúlyosabb problémája ez. A marcali kórháznak ezért, én úgy gondolom, hogy a kormányzat előbb említett kommunikáció, egyesek szerint propaganda-költségvetéséből lecsípve inkább ezt a kórházat kellene támogatni, az évek óta megígért, ám nem teljesített, például CT-készülék beszerzését, orvosi eszközök beszerzését, amik a kaposvári kórház telephelyeként nem valósulhattak meg.

Továbbmegyek, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a szívügyem a sport, és külön örülök neki, hogy a magyar kormány most már rendelkezik stratégiával is az autó- és motorsportágazatra vonatkozóan, és tervezik egy új MotoGP-pálya megépítését. Erre egyébként a költségvetésben több mint 20 milliárd forint van elkülönítve, címzetten meghatározva, hogy ez valahol majd Kelet-Magyarországon fog megtörténni. Egyrészt örülök, hogy lesz MotoGP-verseny, mert ez már egy régóta megfogalmazott igény, és annak, hogy egy újabb nemzetközi sportversenynek adhat gyönyörű hazánk otthont. Csak a helyszínnel nem tudok egyetérteni, hiszen Sávoly község határában már korábban épült egy ilyen beruházás, 20-30 százalékos készültségi állapotban van.

Úgy gondolom és úgy gondoljuk, hogy ebből a pénzből ezt a projektet kellene befejezni, hiszen ez mind Sávoly, mind a Balaton térségének  ha már itt a képviselőtársam az előbb a turizmusról beszélt, majd én is fogok erről szót ejteni , ha valami, akkor ez a térségnek a fellendülését egyértelműen szolgálná. Akkor már láthatják, hogy konstruktív vagyok, hogy miből lehetne elvenni és miből nem.

A mezőgazdaságra rátérve, én azt hiszem, hogy egyet tudunk érteni párthovatartozástól függetlenül abban, hogy a mezőgazdaságban sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a ’90-es évek elején elprivatizált, bezárt feldolgozóiparunk felvirágoztatására, és ez így van egyébként a mindenki által ismert balatoni borgazdasággal is, ami külföldi kézbe került, holott korábban több ezer családnak a megélhetését biztosította.

Én azt gondolom, hogy ezt vissza kellene vásárolni. Korábban volt erre a Fidesz részéről is igény, politikai szándék, sőt most még eladási szándék is mutatkozik a tulajdonosok részéről. Úgyhogy ezt állami tulajdonba kéne venni, és azt is megmondom, hogy miből: elsősorban a most értékesítésre kínált állami tulajdonú földterületek eladásából befolyt pénzekből. Tehát nem elsősorban az államadósság törlesztésére, hanem például a feldolgozóipar megerősítésére kellene költeni ezeket a pénzeket.

Én remélem, hogy fog jutni a Balatonboglári Borgazdaság telephelyének, üzemrészének megvásárlására is, ami helyi termelői csoportoknak adva, az ő használatukba adva erősítené a feldolgozást, komolyabb hozzáadott értéket jelentene, munkahelyteremtést és magasabb béreket. Tarthatatlan az az állapot, hogy a szőlő 70 százaléka feldolgozatlanul hagyja el a borvidéket egy ilyen múltú térségben.

És akkor már tovább is mennék, közlekednünk is kell. A magasépítési beruházások helyett vagy részben helyett, illetőleg a soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonal támogatása helyett én inkább a földön maradnék, és azt tanácsolnám, hogy az M7-es autópálya kétszer háromsávosra bővítésében kellene gondolkodni. Hallhattuk itt napokkal ezelőtt, hogy ezzel kapcsolatban nincsen kormányzati terv és kormányzati szándék, ami azért is sajnálatos, mert évtizedek óta visszatérő probléma, hogy június elejétől augusztus végéig rendszeres dugók nehezítik meg az eljutást a Balatonra, majd onnan vissza. A szakértők véleménye is az, hogy ez már tarthatatlan helyzet, ezen kellene változtatni.

De ugyanígy kell változtatni a 68-as út állapotán, ami egy olyan országos közút, amely a Balatont Horvátországgal köti össze több mint 90 kilométer hosszan. Már korábban voltak tervek ennek az útnak a felújítására, rendkívül nagy a teherforgalom is ezen az úton. Ebben is szeretnénk előrelépést, és szeretnénk forrást látni a költségvetésben. Nagy öröm  hogy pozitívumokról is beszéljek , hogy a 67-es útnak a felújítása, kétsávosra bővítése már megtörtént. Én azt remélem és azt kérem önöktől, hogy a 67-es után most már a 68-as következzen.

De hogy ne csak a nagyprojektekről beszéljünk, szóba került a „Magyar falu” program és annak keretében a belterületi utak felújítása. Ez egy nagyon hasznos program, én úgy gondolom, viszont azt is látni kell, hogy a települési igények a költségvetésben rendelkezésre álló forrást messze meghaladják, ez nincsen arányban.

Nem utolsósorban a turizmusról is ejtenék egypár szót, itt kormánypárti képviselőtársam nagyon helyesen mondta, hogy Budapestet követően a Balaton régiója Magyarország második legnagyobb turisztikai értéke. Ez így is van. De nemcsak a szűken vett Balaton-partra kell gondolnunk, hanem az úgynevezett háttértelepülésekre is.

(18.40)

Ezeknek a településeknek is, úgy gondolom, kell lehetőséget adni és forrást biztosítani arra, hogy tudjanak a Balaton-parti turizmusból élni ezekkel a lehetőségekkel, a turistákat odacsalogatni. Erre egyébként meg is lenne az adottság és a lehetőség, hiszen számos kastély található a Balaton déli részén, amely pusztulásra van ítélve, évek óta hasznosítatlan állapotban van. Gondolok itt  csak a teljesség igénye nélkül  a lengyeltóti Zichy-kastélyra, a kéthelyi Hunyady-kastélyra, ami egyébként fővárosi tulajdonban van, és a somogysárdi Somssich-kastélyra is. Arra kérem önöket, hogy ha már van egy nemzeti kastély- és várprogamunk, akkor ezek a kastélyok is kerüljenek bele ebbe a programba. Méltatlan az, hogy a dél-dunántúli régióból lényegében egyetlenegy kastély sem része ennek a programnak.

Mint említettem, be is adtam módosító javaslatokat. Arra kérem nagy tisztelettel önöket, hogy amikor az illetékes bizottság munkájában részt fognak venni, akkor fontolják meg ezeket a javaslatokat. Kérem önöket, hogy támogassák is, mert ezek abszolút reális és jogos igények szerintem. Nagyon bízom benne, hogy ezt figyelembe véve be fogják építeni a következő évi költségvetésbe. Előre is köszönöm a konstruktivitásukat, és köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 158 2020.06.29. 1:53  157-164

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A koronavírus-járvány megkeserítette az életünket. Viszont történt egy jó dolog is a karantén alatt: soha ennyien korábban nem kezdtek el kerékpározni, mint az elmúlt hónapokban. Közös célunk, hogy sportszerető nemzetből sportoló nemzetté váljunk, de ehhez megfelelő minőségű kerékpárutakra is szükség van. Önök korábban azt ígérték, hogy 2019 nyarára megépül a Budapest-Balaton kerékpárút. Ez egyébként rendkívül jót tenne a balatoni turizmusnak is, de a mai napig nem valósult meg. Önök korábban azt is ígérték, hogy a balatoni bringakörút, ahol csak lehet, három méter széles lesz. De nem lett, becsapták az embereket! Ki ezért a felelős, államtitkár úr?

Biciklisek és civil szervezetek véleménye, valamint saját tapasztalatom alapján is mondhatom, hogy a balatoni bringakör balesetveszélyes. Egyes szakaszai ugyanis keskenyek, rosszul tervezettek, rossz minőségűek, olyan autóutakon haladnak, ahol még csak a járműforgalmat sem lassítják.

Tisztelettel kérdezem ezért az államtitkár urat: mikor fogják a balatoni bringakört biztonságossá tenni? Mikor fogják az ehhez csatlakozó mesztegnyő-balatonmáriafürdői bicikliutat megépíteni? Mikor fogják a Budapest-Balaton bicikliutat megépíteni, azt a kerékpárutat, ami a kétmilliós nagyvárost az ország legkedveltebb nyaralóhelyével köti össze?

(15.00)

Végezetül, hajlandóake végre a korábbi ígéreteik betartására, a sok százezer magyar ember közlekedését és rekreációját biztosító kerékpárutak megépítésére? Hajlandóak erre, államtitkár úr? Igen vagy nem? Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 162 2020.06.29. 1:01  157-164

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Őszintén sajnálom, hogy nem tudott a konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adni, de legalább azt elárulhatta volna, hogy ki ezért a felelős, hogy ezek a projektek eddig nem valósultak meg. Szeretném jelezni, hogy ma Magyarországon Révész Máriusz a kerékpározásért felelős kormánybiztos, de hát ezt ön is tudja, hiszen a megbízását nemrég hosszabbították meg. Arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr már 2014-ben akart kerékpárral eljutni a Balatonhoz. Hát, igazán a kedvébe járhatnának, de nemcsak neki, hanem annak a több százezer magyar embernek is, akik mozgásgazdag módon szeretnék eltölteni a szabadidejüket. Ezért aztán még egyszer kérem, válaszoljon a konkrét kérdéseimre, és őszinte tisztelettel arra is kérem, hogy építsék meg az ígért bicikliutakat, és segítsék ezzel a balatoni turisztikai szezon meghosszabbítását is. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 40 2020.07.02. 6:34  31-50

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő, sporttörvényt módosító javaslat két fontos módosítást vezetne be a 2004. évi I. törvényben. Az egyik, hogy olimpiai járadékra jogosult, ha az érmessel halála időpontjában és legalább az azt megelőző öt évben megszakítás nélkül közös háztartásban élt  tehát itt a házastárs özvegyéről van szó; illetőleg: az érmes özvegye az érmes életjáradékának teljes összegére jogosult közös kiskorú gyermekük nagykorúvá válásáig. Igen, ezt az előttem felszólalók is elmondták már, és köszönöm szépen az őszinteséget, ahol az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez most egy szerencsétlen eset kapcsán merült fel, és valamilyen szinten egy személyre szabott törvényalkotás is, de én szeretném megvilágítani azt önök számára, hogy nem teljesen erről van szó.Ismerve egyébként a javaslat célját és az előzményeit, elöljáróban azt szeretném mondani, hogy én ezt jó szívvel tudom támogatni, és azt gondolom, mindenki más itt az Országgyűlésben is majd a holnapi szavazáskor reményeim szerint ezt meg fogja tenni.

Bár itt országgyűlési képviselői minőségemben vagyok, ezért az embereknek is meg kell magyarázni, hogy miért fontos kérdés az életjáradék, és miért fontos további kedvezményeket tennünk, aminek azért vannak költségvetési vonzatai is, még akkor is, mint hallottuk, ha ez nem jelentős. Különösen akkor, amikor a koronavírus-járvány okozta válságban több százezer ember veszíti el munkahelyét vagy csökken a fizetése, akkor érdemes elmagyarázni nekik, hogy a költségvetésből miért kell az özvegyekre is gondolnunk, azokra az emberekre, akik ezeket a sportolókat egy életen át segítik.

Az életjáradékkal kapcsolatban szerintem leszögezhetjük, hogy ez a társadalom tiszteletének és megbecsülésének egyfajta jele azon sportolók iránt, akik egy olimpián arany, ezüst- vagy bronzérmet szereznek. Ezt egyébként sportolóként én magam is tapasztalom, hogy milyen szeretet árad felénk, és nem csak társadalmilag, mint említettem, anyagilag is megbecsül minket a magyar nemzet. De úgy is kell viselkedni. És ha itt egy zárójelet nyitok: mivel példaképnek tekintenek minket, ezért fontos az, hogy sportolóhoz méltó módon viselkedjünk, nemcsak a sportpályafutás alatt, hanem azt követően is, a sportszerűséggel, a sportéletvitellel összeegyeztethetetlen életmód vagy cselekedet mindenféleképpen roncsolja az olimpikonok nimbuszát.

Arról is meg kell emlékeznem, hogy a társadalom nagy részének, amely nem űzte ezt a sportot ilyen magas szinten, kevés fogalma lehet arról, hogy egy olimpiai győzelem vagy egy dobogós helyezés hátterében milyen munka áll, milyen lemondás áll, mennyi elvégzett edzés, verseny, és hogy ez milyen közös munka. Kell egyrészt hozzá egy nemzet szeretete, szurkolása; kell hozzá egy jó edző, kell egy jó csapat, ha csapatjátékról van szó, illetőleg egy olyan közeg, amely folyamatosan fenntartja a versenyszellemet; kell hozzá egy jó szakmai stáb; és nem utolsósorban kell hozzá egy szerető család, egy olyan megértő társ, feleség vagy férj, aki igenis minden segítséget és minden támogatást megad ahhoz, hogy ezt a sokszor emberfeletti munkát ezek a versenyzők el tudják végezni.

Úgyhogy én ebből a szempontból is szeretném megvilágítani, és ez nem került ide, az Országgyűlés plénuma elé, hogy ezért nem teljesen tekintem ezt egy személyre szabott jogalkotásnak, mert nagyon sokan, ne adj’ isten, kerülhetnek ilyen hasonló helyzetbe, és igenis fontos az özvegyek, a túlélő házastársak és a családok megbecsülése.

Végezetül én is tisztelettel szeretnék megemlékezni Benedek Tiborról és arról, hogy a jelenlegi sporttörvény értelmében az ő családja nem lenne jogosult erre a támogatásra, ezért is szükséges ezt a módosítást megalkotni. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy Benedek Tibor, a volt csapattársam  Isten nyugosztalja! , aki háromszoros olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok és világbajnok szövetségi kapitány is volt, bár hivatalosan még nem volt a nemzet sportolója, de gyakorlatilag már a nemzet sportolója volt. Éppen ezért, mivel Benedek Tibor mindenki sportolója volt, párthovatartozástól függetlenül, én ezt a törvényjavaslatot abszolút egy pártokon felül álló kezdeményezésnek tekintem.

(9.50)

Arra kérem egyébként az ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy hasonlóképpen tekintsenek erre a törvényjavaslatra, ne csináljanak ebből pártpolitikát, és támogassák azt. De csendben azt is szeretném megjegyezni, hogy mivel Benedek Tibor egy egész nemzet sportolója volt, ezt a törvényjavaslatot elegánsabb lett volna egy összpárti egyeztetést megelőzően összpártilag benyújtani és úgy elfogadni. Sajnálom, hogy ez jelen esetben nem történt meg, de őszintén remélem, hogy a jövőben hasonló, nemzetünket érintő közös ügyekben erre sor fog kerülni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 68 2020.07.02. 6:14  51-78

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, egyes törvények igazgatási, valamint gazdaságélénkítő célú módosításáról, továbbá egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről szóló törvénymódosítási salátatörvényhez, illetve ebben a csomagban a sportot érintő részekhez kívánok hozzászólni. Ebből a javaslathalmazból gyakorlatilag kiemelnék egy részt, és idézném önöknek, ha megengedik: „A kiemelt nemzetközi sport- és sportdiplomáciai események rendezéséért felelős miniszter ellátja a kiemelt nemzetközi sport- és sportdiplomáciai események rendezésének támogatásra vonatkozó jogszabályokban meghatározott feladatokat, ellenőrzi a pénzeszközök felhasználását, gondoskodik a jogosulatlanul igénybe vett állami támogatás visszafizettetéséről.”

Ehhez és a törvényszöveg további részéhez is mindjárt az első kérdés, ami fölmerül bennem: mi ebben a gazdaságélénkítés? Milyen gazdasági célt valósít ez meg egyáltalán?

De továbbmegyek, és nagyon örülnék, ha államtitkár úr is figyelne, mert kérdéseket fogok önhöz intézni, és nagyon remélem, hogy válaszokat is kapok ezekre majd, mert szeretnénk érteni ennek a javaslatnak a lényegét. Tehát kőkeményen kérdezem: miért vették el a sportesemények támogatására vonatkozó feladatokat, a pénzeszközök felhasználásának ellenőrzését az EMMI-től? Miért, eddig az EMMI nem ellenőrizte ezt?

Addig is én a törvényjavaslat általános indokolásából próbáltam ezekre választ kapni, ami pedig úgy fogalmaz: „A törvényjavaslat az elmúlt évek sportesemény pályázási és rendezési tapasztalatai alapján  most tessék figyelni  a feladatok- és forrásallokálás rendszerének hatékonyabb megvalósulását célozza.” Kérdezem én: eddig nem volt elég hatékony a feladat- és a forráselosztás?

De továbbmegyek, megint idézem: minőségében elkülönülnek a számszerűen kevesebb, azonban kifejezetten speciális szaktudást és sportszakmai és sportdiplomáciai jártasságot igénylő, kiemelt hazai rendezésű, nemzetközi sportesemények. De hát hogyan is értsük ezt? Ez azt jelenti, hogy az EMMI sportért felelős államtitkárságának eddig nem volt meg a speciális szaktudása?

Tisztelt Államtitkár Úr! Szervezeti szempontból is aggályosnak tartom, hogy miért nem lehetnek a sportügyek egy államtitkárságnál. Ha már egy sportszerető kormánynak nincsen önálló sportminisztériuma, miért nem tartozhat minden, sporttal kapcsolatos ügy a sportért felelős államtitkársághoz, aminek egyébként nem mellesleg a vezetője Szabó Tünde volt olimpikontársam, aki egyébként egész életét a sportban és a sportdiplomáciában töltötte? Ezért sem értem, hogy miért van erre szükség. Talán azért, mert Fürjes Balázs úr és a Miniszterelnökség kimazsolázza a kiemelt anyagi vonzatú, kiemelt nemzetközi eseményeket? Tényleg erről van szó? Csak hogy értsük tisztán: Nem elégedettek Szabó Tünde eddigi munkásságával? Szeretnénk válaszokat kapni.

Ez azért is furcsa, mert Magyarország az elmúlt évek folyamán számos sikeres hazai rendezésű, egyébként kiemelt nemzetközi sporteseménynek adott otthont, Nacsa Lőrinc képviselőtársam is említette, hogy a vizes vb, talán úgy fogalmazott, hogy minden idők legjobbika  illetve nemcsak ő, hanem maga a szakma is , de egyébként személyes tapasztalatból is elmondhatom, hogy a budapesti vízilabda-Európa-bajnokság szintén sikeres volt nemcsak az eredményesség tekintetében, hanem a szervezés tekintetében is.

(11.40)

Éppen ezért nem értem, hogy miért kell az EMMI-től és a sportállamtitkárságtól elvenni a kiemelt nemzetközi sportesemények szervezését, ellenőrzését és egyébként minden ehhez tartozó ügyet.

Felmerült a salátatörvényben egy másik, sportot érintő törvényjavaslat, amelyről nagyon röviden szintén szeretnék kérdezni. A 2022. évi férfi vízilabda-Eb (sic!) előkészítése során miért állt el a kormány  a gazdaságosság elvét szem előtt tartva  a veszprémi beruházás megvalósításától? (Nacsa Lőrinc: Kézilabda.) Miközben Veszprém egyébként kézilabda-fellegvár. Nem értjük, talán a debreceni helyszín olcsóbb? Olcsóbb lesz a beruházás? Érdekes, ha egyébként tényleg erről van szó és nem sportszakmai okokról, akkor például a MotoGP-pálya építésének ügyében miért nem volt a gazdaságosság és az olcsóság szempont? Miért kell 65 milliárd forintot erre a zöldmezős beruházásra fordítani Hajdúnánáson, miközben ennek a feléért be lehetne fejezni egy sávolyi félkész MotoGP-pályát? Ezek a szakmai érvek, illetőleg sem turisztikai érvek, sem gazdaságossági érvek egyébként a kormány autó-motor sport stratégiájának felállítása során, úgy tűnik, úgy látszik, hogy egyébként nem kerültek elő, nem voltak szempontok.

Végezetül, tisztelt államtitkár úr, legyen kedves válaszolni a kérdésekre, újra összefoglalom: nem elégedettek Szabó Tünde munkásságával; eddig az EMMI nem ellenőrizte rendesen ezeknek a nemzetközi versenyekre kiírt forrásoknak a felhasználását. Nem bonyolították le kellő szakértelemmel ezeket a versenyeket? Nem voltak elég elégedettek ezekkel a versenyekkel? Hogy értsük, világítsa meg, kérem, számunkra, miért is van erre ténylegesen szükség. Előre is köszönöm szépen a válaszait. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 10 2020.07.03. 3:54  9-10

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hónapok eseményei sok családot taszítottak létbizonytalanságba. Sok honfitársunk mindennapi megélhetését biztosító jövedelme szűnt meg vagy csökkent drasztikusan, egyik napról a másikra. A KSH adatai szerint 200 ezer fővel csökkent a munkahelyeken alkalmazásban állók száma tavalyhoz képest. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szerint pedig 363 ezer regisztrált álláskereső van Magyarországon. Eközben a Fidesz-kormány GDP-arányosan a válság alatt nem költött szinte semmit a munkahelyek megvédésére. Ez utóbbit a Magyar Nemzeti Bank állítja. Tisztelt Képviselőtársaim! Somogyországból jöttem, amely tavaly a megyei átlagkeresetek terén a 15. helyen végzett. Itt rengeteg ember él minimálbérből, és próbálja százvalahányezer forintból eltartani a családját. De mi lesz most azokkal, akiknek ez a minimális bevételi forrása is megszűnt? Csak hogy konkrét helyi példát is hozzak, egy Marcaliban gyárat üzemeltető, német tulajdonban lévő vállalat tavaly év vége óta közel 400 dolgozójától vált meg. Ukrajnába viszik a gyártást. S mit gondolnak, miért? Mert a béreket terhelő magas járulékköltségek miatt nem éri meg nekik itthon termelni.

Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Amíg önök milliárdokból hirdetik, hogy megvédik a gazdaságot, százezrek veszítik el állásukat. Ezt nevezik önök családbarát politikának? Önök azt üzenik a magyar embereknek, hogy ahány munkahelyet a vírus tönkretesz, annyit hozunk létre. De milyen munkahelyet? Önök komolyan azt akarják, hogy menjenek a most elbocsátott emberek, köztük sok kisgyermekes családanya, közmunkásnak vagy katonának? Marcali híres katonaváros, na de kérem!

És ha már itt tartunk, Móring József Attila képviselő úr azt ígérte, hogy 200-220 embert foglalkoztató honvédségi üzem lesz az üresen álló marcali laktanyából, de sajnos neki ezt még eddig nem sikerült elérnie a kormánynál. Hát, akkor tessék! Vágjunk bele most! Vagy bármi másba, ami érdemi munkahelyeket teremt! Például a BB visszavásárlásába, és egy közösségi szőlőfeldolgozó üzem létrehozásába, vagy a sávolyi MotoGP-pálya befejezésébe, ami valóban sok embernek hozhatna megélhetést. A közmunka ugyanis ennyi pénzért nem megoldás a XXI. században.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, a társadalmi jólét megteremtése szakmai alapon folyó viták közös eredménye kell hogy legyen. Az eddig elmondottakon kívül ezért javasoljuk, hogy az Unióban egyenlő munkáért egyenlő bér járjon, Magyarországon pedig a minimálbér legyen adómentes, a férfiak is tudjanak nyugdíjba menni 40 ledolgozott év után, és teremtsük meg a munkahelyvédelmi alapot, ami a kieső bérek 80 százalékát biztosítaná a bajbajutottaknak, amihez a multiknak és az elmúlt években mesésen meggazdagodóknak is hozzá kell járulniuk. Ezeket a kérdéseket kell mielőbb megvitatni, a pénzt pedig nem butító propagandára költeni!

Tisztelt Országgyűlés! Így, a tavaszi ülésszak végén kívánok önöknek szép nyarat, és egyúttal várok minden képviselőt, kormánytagot, minisztert és államtitkárt, hogy látogasson el hozzánk Somogyországba, nézze meg, hogyan élünk mi az ország e csodálatos, gyönyörű szegletén, ahol az emberek igazán szeretik a nemzetüket, és szeretnének mindennap azért dolgozni, hogy a családjuk és ez az ország felemelkedhessen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 157 2020.07.13. 2:00  156-163

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A somogyi emberek képviseletében fogok most önnek kérdéseket feltenni egy szakmai alapú diskurzus reményében.Nagy öröm számunkra, hogy hazánk 2023-ban MotoGP-versenyt rendezhet  ehhez persze pályát is kell építeni. Annak idején Sávoly község határában elkezdődött egy ilyen pálya építése még Talmácsi Gábor világbajnokunk szerepvállalásával, amikor is a pálya 4 kilométer hosszú alapjába 4 ezer tonna kő bedolgozásával mintegy 10 milliárd forint értékben valósult meg beruházás, aztán jött a gazdasági válság, és az építkezés félbemaradt. Én pedig az elmúlt hónapokban többször is hangoztattam pénzügyi és turisztikai okokra hivatkozva, hogy ha MotoGP, akkor Sávoly, ezt a pályát kell ugyanis befejezni, ez a pálya jelentene a térségünknek egyértelműen fejlődést és az itt élő embereknek reményt arra, hogy egy picit előrébb tudjanak lépni.

Megdöbbentő azonban, hogy a somogyi fideszes képviselők ezt nem látják be, sőt Móring József Attila még arra is vetemedett, hogy valótlanságokkal kampányoljon a sávolyi pálya befejezése ellen. Hát, ez döbbenet! Pedig Marcali, Hévíz, Zalakaros, a balatoni turizmus-vendéglátás mind-mind tudna profitálni az M7-es és a sármelléki repülőtér közelében megrendezendő versenyekből.

Tisztelettel kérem az államtitkár urat, magyarázza meg az embereknek, hogy a MotoGP-pálya helyszínének kijelölésekor milyen szakmai alapokon hozták meg a döntést. Bízhatunke abban, hogy 2023-ban állami, kormányzati segítséggel befejezik a sávolyi Balatonring-építkezést? Bízhatunk benne, államtitkár úr? Igen vagy nem? Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 161 2020.07.13. 1:14  156-163

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Én elfogadtam, hogy ön válaszoljon, ön pedig fogadja el, hogy válaszolnia kell. Nem hozott fel szakmai érveket, sőt engem támadott, és felelőtlen fejlesztésnek nevezte a sávolyi beruházást. Akkor nézzük is meg, miről van szó. Hajdúnánáson az önök terve szerint 65 milliárd forintból fog ez megépülni  de tudjuk, hogy ez menet közben a többszörösére fog hízni , miközben Sávolyon 30 milliárdból be lehetne fejezni ezt a beruházást és ezt a MotoGP-pályát.

Tehát az ön számára nem érthető, hogy miért vagyok itt a somogyi emberek érdekében, és miért hozok fel érveket annak érdekében, hogy ez a beruházás ott valósuljon meg. De mivel ön nem hozott fel szakmai érveket, én azt mondom, hogy nincsenek is. Politikai érvek vannak, Kósa Lajos szeret motorozni, és ő Kelet-Magyarországon akarja megépíteni ezt a pályát. Ennyi? Igen, ennyi. De ezt a somogyi emberek torkán nem fogják lenyomni.

Tisztelettel kérem államtitkár urat, hozzák nyilvánosságra azt a szerződést, amelyet a Dornával, a MotoGP jogtulajdonosával kötöttek, hogy kiderüljön számunkra, minek nem felel meg a sávolyi pálya. Nyilvánosságra fogják hozni? Igen vagy nem? (Taps a Jobbik és a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 142-144 2020.07.14. 4:59  141-144

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fontos kérdések. Valóban, fontos kérdések hangzottak el itt, az Országgyűlés falai között is az elmúlt hónapokban a sávolyi MotoGP-pálya befejezésével kapcsolatban. És a diskurzus során én is kaptam kérdéseket, Schanda Tamás államtitkár úr megkérdezte, hogy miért lobbizok egy bedőlt projektért, és mi annak az üzenetértéke, hogy én ezért lobbizok. Úgyhogy most meg is ragadom az alkalmat, hogy válaszoljak Schanda Tamás kérdéseire. A válaszom nagyon egyszerű: a somogyi emberek érdeke és a térség fejlődése. Úgy gondolom, ez minden somogyi képviselőtől elvárható lenne. Sajnálom, és megdöbbenve tapasztalom, hogy a fideszes somogyi képviselők ezt nem így gondolják.És ha már itt tartunk, elnök úr, szeretném megjegyezni azt is, hogy engem a nép küldött ide, én a népet képviselem, a nép képviselője vagyok, nekem feladatom és egyben jogom és kötelezettségem a végrehajtó hatalmat, jelesül a kormányt ellenőrizni. Ezt úgy tehetem meg, hogy kérdéseket teszek föl. Tehát amikor a nép képviselője kérdez, a miniszter vagy az általa megbízott államtitkár, a nép szolgája  a miniszter szolgát jelent szó szerinti értelemben  pedig válaszol. A válaszadás során pedig, úgy gondolom, hogy semmiképpen nem etikus, nem udvarias  és egyáltalán, ellene megy az országgyűlési etikának  visszakérdezni, vádaskodni, számonkérni a nép képviselőjét. Úgyhogy kérem elnök urat, hogy ha ilyet tapasztal a jövőben, akkor legyen kedves figyelmeztetni…

ELNÖK: Képviselő úr, ön napirend utáni felszólalását mondja… (Dr. Steinmetz Ádám: Igen…) Azt kérem, hogy az ülés vezetését vegyük le napirendről. Köszönöm.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Rendben. Egy kérést fogalmaztam meg, és arra is tekintettel, hogy nem volt lehetőségem válaszolni, akkor ezért megtettem most.És akkor visszatérve a kérdésekre, nekem is vannak kérdéseim, amikre persze nem kaptunk érdemi választ. Ilyen, hogy kiadjáke a Dornával, a MotoGP jogtulajdonosával kötött megállapodást, ahol a magyar kormány anyagi jellegű kötelezettséget is vállal az elkövetkezendő évekre versenyek szervezésére és pálya építésére. Nem kaptunk választ.

Nem kaptunk választ arra sem, hogy bízhatunke abban, hogy kormányzati segítséggel 2023-ra megépítike vagy befejezike a sávolyi MotoGP-pályát. Erre sem jött válasz. Viszont jöttek érvek a pályaépítés befejezése ellenében.

Ezek az érvek mik is voltak? Lássuk csak! A vonalvezetés elavultnak tekinthető. Hát, én úgy gondolom, 12 évvel ezelőtt Hermann Tilke a világ egyik legmodernebb pályáját tervezte meg. Egyébiránt szeretném megjegyezni azt is, hogy a Hungaroring 35 éve épült, és még mindig nem avult el. Sávolyon pedig lehetőség van esetleges bővítésre is, mint ahogy azt el is fogom mondani.

A következő érv: nincs elegendő hely a megfelelő infrastruktúra kialakításához. 600 hektárnyi terület áll rendelkezésre erre a projektre; ez a megállapítás józan paraszti ésszel is cáfolható.

Aztán, a bontással jelentősen drágább lenne, mint az új fejlesztés. Kérdezem én, készülte egyébként hatástanulmány erről. És mit kellene elbontani? Aki járt már Sávolyon, az láthatta, hogy nincsenek épületek. Van a MotoGP-pálya alapja, amire 4 ezer tonna követ tettek, de felépítmény nincsen. És amikor az államtitkár úr azt mondja, hogy érdemes körbenézni a helyszínen, hogy milyen állapotok uralkodnak, én körbenéztem, rendszeresen kint vagyok, és látom a területet. Kérdés, hogy államtitkár úr járte egyáltalán Sávolyon, mielőtt ezt a döntést meghozták. Amennyiben nem, én örülnék neki, hogyha ellátogatna, meg is hívom őt majd egy területbejárásra.

És szeretném hangsúlyozni, hogy én nem Hajdúnánás ellen, hanem Sávoly mellett, Somogy mellett állok. Megvan a kormányzati szándék a MotoGP-pálya építésére, megvan hozzá a 65 milliárd forint elkülönítve, és egyes számítások szerint ennek a töredéke, 30 milliárd forint elegendő lenne a sávolyi pálya befejezéséhez. Az itt megspórolt pénzt pedig akár az egészségügyre, kiváltképp a marcali kórház fejlesztésére lehetne fordítani. Úgyhogy úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy még mindig nincs késő ahhoz, hogy ezt átgondoljuk, hogy ezeket a kérdéseket megvitassuk.

(15.10)

Nagyon bízom benne, hogy a somogyi emberek érdekeit is szem előtt fogják tartani, és bízom abban is, hogy a jelenlegi döntést meg fogják változtatni a somogyi emberek érdekében. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 168 2020.09.28. 1:47  167-174

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Magyarország Kormánya júliusban döntött arról, hogy MotoGP-pályát építtet Hajdúnánáson. A pálya helyszínének kijelölése során bizonyára számos szempontot mérlegeltek, de vajon felmerülteke természetvédelmi és mezőgazdasági szempontok is? Igen vagy nem?Nagy István agrárminiszter úr felhívtae a kollégái figyelmét arra, hogy az építkezés során több száz futballpályányi termőföldet kell véglegesen kivonni a művelés alól? Igen vagy nem?

Tudtake önök arról, hogy korábban Sávolyon 195 hektáron valósult meg a MotoGP-pálya nyomvonalának kialakítása 4 ezer tonna kő bedolgozásával? Ezen a területen soha többé nem lehet már mezőgazdálkodni. És most ugyanez a sors vár a hajdúnánási földekre is, melyek jelentős része egyébként védett, Natura 2000-besorolású.

Miközben minden egyes hektár szántóföld termelésből kivonása átlagos kukoricaterméssel számolva évi 400 ezer forint bevételkiesést jelent a gazdáknak, tisztelettel kérdezem ezért miniszterhelyettes urat mint a hazai agrárium és környezetvédelem második számú vezetőjét, MotoGP-pálya építésére ön szerint a mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált sávolyi terület vagy a Hajdúnánás határában fekvő több száz hektárnyi termőföld leaszfaltozása jelent észszerű megoldást. Tisztelettel várjuk válaszát. (Z. Kárpát Dániel: Nehéz kérdés!  Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 172 2020.09.28. 1:00  167-174

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Igen tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Móring József Attila után, most komolyan, ön is Sávoly ellen kampányol?És nem válaszolt, újra megkérdezem: felhívták a figyelmet a környezetkárosításra?

Engedje meg, hogy átadjam somogyi honfitársaink üzenetét: ha a BMW tesztpályát akar Kelet-Magyarországon, akkor építsen magának! Ne önök építsenek tesztpályát a BMW-nek a mi adóforintjainkból egy válság idején több száz milliárdért! Ez mégiscsak nonszensz!

És ön szerint rendben van az, hogy elveszik a gazdák megélhetését, elveszik a földművesek földjét, és szemrebbenés nélkül leaszfaltozzák azt? Miközben lenne más megoldás is, ha MotoGP-versenyeket akarunk. A sávolyi pályát kell befejezni, sokkal kevesebb pénzből és környezetkárosítás nélkül. Tisztelettel várjuk válaszát. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van!  Taps a Jobbik padsoraiból.)

(14.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 226-228 2020.10.05. 5:07  225-228

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, nincs hang…

ELNÖK: Be van kapcsolva? Mindjárt megkapja a hangot. Nem hallani. Egy kis segítséget kérek. (Dr. Steinmetz Ádám: …. Igazoltan távol vagyok…) Ja, a másik a szomszédé? Azt hittem… (Dr. Steinmetz Ádám asztalára hordozható mikrofont visznek.) Öné a szó, jegyző úr.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 25 év után jutott ismét a Ferencváros labdarúgócsapata a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Én azt gondolom, hogy tisztességes, meggyőző, szemet gyönyörködtető és gólerős játékkal tudták előbb a svéd, majd a skót, a horvát és végül a norvég bajnokot felülmúlni. (Taps a Jobbik padsoraiból.) Így van. És azt gondolom, hogy ez az a teljesítmény, amelyre ma Magyarországon méltóképpen mindenki büszke lehet, talán még a legvérmesebb Újpest-szurkolók is. És ez az a pillanat, amikor szokás köszönetet mondani a játékosoknak, gratulálni a szakvezetőknek; és ez az a pillanat, amikor egyébként illik megköszönni a munkájukat azoknak a sportvezetőknek is, akik áldozatteljes munkájukkal biztosítják a kereteket ezekhez a sikerekhez. Úgyhogy engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy e Ház falai között őszinte szívvel gratuláljak Orosz Pál vezérigazgató úrnak, valamint országgyűlési képviselőtársamnak, Kubatov Gábor elnök úrnak.

(18.00)

A Ferencváros bajnokaként, kupagyőzteseként, KEK-győzteseként, remélem, elnök úr fogadja a gratulációmat, ha már a köszönésemet nem szokta.

Ennek a csodálatosan gyönyörű sikernek talán az egyetlenegy szépséghibája az, hogy ezt többségében külföldi játékosokkal tudtuk elérni. Tisztelt képviselőtársaim, emlékezzünk vissza, 25 évvel ezelőtt, amikor az Anderlecht, az Ajax vagy a Real Madrid érkezett az Üllői útra, a magyar edzővel és nyolc magyar játékossal fölálló Ferencváros tudta fölvenni a versenyt. Most pedig mit látunk? Azt látjuk, hogy külföldi edző irányításával nyolc külföldi lép rendszeresen pályára. Én megértem, hogy a Ferencvárosnál teljesítménykényszer van, de sajnos a helyzet a többi NB I-es magyar labdarúgóklubnál sem rózsás e tekintetben. És igen, ez az a pillanat, amikor föl kell hívni a figyelmet, és meg kell kérdezni, sokan meg is kérdezik, hogy hol vannak a képzett magyar labdarúgók.

Soha ilyen kevés magyar fiatal nem játszott az NB I-ben, mint napjainkban. A statisztika alapján az U23-as magyar labdarúgók mindösszesen a játékidő 10 százalékát kapják az NB I-ben. Összehasonlításképpen szeretném elmondani önöknek, hogy a szerb fiatalok a magyarnál nem gyengébb szerb bajnokságban több mint 53 százalékot kapnak, és egyébként elárasztják Európa topbajnokságait. Fölmerül a kérdés tehát, hol vannak a tehetséges, képzett magyar labdarúgók, pláne akkor, amikor a Fidesz-kormány 2011 óta évi több száz, ezer millió forinttal támogatja a sportot, és azon belül pedig kiemelten a labdarúgás utánpótlás-nevelését. Ma már 27, magát akadémiának nevező utánpótlás-nevelő műhely működik Magyarországon, több mint 70 ezer gyermekkel többen rúgják a bőrt, mint 2011-et megelőzően, több mint 700 labdarúgópálya épült és számtalan újult meg. Ennek tükrében, azt gondolom, tényleg jogos a kérdés: hol az eredmény, hol vannak a magyar fiatalok?

Engedjék meg, hogy most idézzem önöknek Muszbek Mihály napokban elhangzott gondolatait  ő egyébként korábban a Testnevelési Egyetemen tanárom volt , tehát így szól az idézet: „Ha a politika évi 400 milliárdot rászán a magyar sportra, de eközben nem határozza meg a személyi felelősség rendszerét, és nem kéri számon annak elköltését, ott nagy probléma van.” Igen, képviselőtársaim, nagy probléma van, amiről beszélni kell, és én bízom benne, hogy egy új kormány felállítását követően meg lesz határozva a személyi felelősségrendszer és a számonkérés sem fog elmaradni. Addig pedig szívemből kívánom, hogy Dibusz Dénes, Lovrencsics Gergő és társai minél több borsot tudjanak törni Messi és Ronaldo orra alá a Bajnokok Ligája további küzdelmei során. Én drukkolok nekik. Hajrá!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 79 2020.10.06. 6:43  72-105

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tegnap a Mezőgazdasági bizottság ülésén már szóba került ez a kérdés, és akkor is és most is elmondta az igen tisztelt előterjesztő úr, hogy ő ugyan nem vadászik, de bízom benne, hogy ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban egyébként gyakorló vadászokkal, vadgazdákkal is egyeztetett. A szándék amúgy nemes. Két évvel ezelőtt csak 24 erdélyi kopót törzskönyveztek, mint ahogy azt látjuk is a törvénymódosító javaslat indokolásában. Ez döbbenetesen alacsony szám egy nemzeti kinccsé minősített, hagyományosan magyar kutyafajtától. És valóban egyetértek azzal, hogy ezt a fajtát meg kell menteni a kipusztulástól, fogalmazhatunk úgy. Csak az a kérdés, hogy ezt milyen módon tesszük.

Ezzel a vadászatitörvény-módosítással, ezzel a passzussal kapcsolatban nekem két problémám van. Az egyik elvi probléma. Elvi probléma az, hogy egy általánosan elfogadott főszabályból most mi kivételt teszünk. Ez nem szerencsés, én úgy gondolom, különösen egy ilyen csekély egyedszámú fajtánál. De ha ezt szakmai szempontok alátámasztanák, akkor még, azt gondolom, ez érthető tudna lenni.

De lássuk, mik a szakmai szempontok, mert nekem azért volt részem hajtásokban, láttam ennek a nehézségeit, testközelből is tapasztaltam, illetőleg beszéltem több gyakorló vadásszal, vadhajtást szervezővel. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a jelenlegi szabályozás azért tiltja meg a 45 centi marmagasságnál nagyobb kutyák részvételét a terelővadászatban, mert nem előnyös, hogy ezek a kutyák a nagyobb termetüknél fogva a bozótosból, a szederindásból nem tudnak odaférni azokhoz a disznókhoz, amelyeket a vadászok elé kellene hajtaniuk. Ez egy gyakorlati szempont.

(13.50)

Sokkal fontosabb szempont a kutyák védelme. Egy nagyobb testű kutyát egy ilyen vadászat során könnyen puskavégre kapnak a felelőtlen vadászok. Sok esetben ez is előfordul. De nemcsak ez okozhatja ezeknek a kutyáknak a vesztét, hanem igenis maga a vad, a vaddisznó, amelyik a malacát félti, vagy akár a sebzett vaddisznó, amely szembefordul a kutyával, mint egy konzervdobozt hasítja fel, főleg a nagyobb testű kutyákat, hiszen nagyobb felületet tud elérni. Ezért is alkalmasabbak a fürge, kisebb testű kutyák arra, hogy ezt a vaddisznó általi támadást el tudják hárítani. Tehát nem véletlenül alakult ki ez a jelenlegi szabályozás.

Farkas Sándor miniszterhelyettes úrhoz fordulok, mert igazoltan távozott előterjesztő úr, csak hozzá tudom címezni a kérdést. Simicskó István úgy fogalmazott, hogy egy félreértelmezett gondolat alapján kikerült a kopó azon kutyafajták köréből, amelyek részt vehetnek ezen a hajtáson. Mi volt akkor ez a félreértelmezett gondolat? Ezt nem értjük.

Azt sem értjük, hogy ha nemzeti kincsről beszélünk, ugye, több nemzeti kincs is van, és itt felsorolásra kerültek a 45 centi marmagasságnál nagyobb kutyák, akár a magyar agár, a nagyobb testű magyar vizsla, vagy akár a kuvasz is, ami szintén hagyományos, hogy régen vadászatokra, hajtásokra használták, őket most kizárjuk ebből a körből.

Horváth István képviselőtársamhoz fordulok, aki szintén hozzászólt a bizottságban ehhez a témához, a hagyományokra hivatkozva. Ha valaki, akkor én tényleg tisztelem a hagyományokat, és azt gondolom, hogy figyelemmel kell lennünk a jelenben és a jövőben is a múltunkra és a hagyományainkra, tehát nagyon szép gondolat ez, de jogtechnikai szempontból szerintem aggályos kivételt tenni, és főleg gyakorlati szempontból aggályos. És akkor még egy kérdést címeznék miniszterhelyettes úrhoz. Ön egyeztetette a vadgazdálkodókkal? Mit szólnak ahhoz, hogy majd felhígul ez a szabályozás, ami nyilvánvalóan racionális szempontok szerint alakult így a korábbi években.

De azt kell mondjam önöknek, hogy az erdélyikopó-tenyésztők és a kopógazdák sem fognak örülni, amikor a gyakorlatban bebizonyosodnak az általam elmondott aggályok, hogy ezek a kutyák bizony ezeken a vadászatokon komolyan sérülhetnek. Én azt a kérdést azért árnyalnám, hogy még egy indokot felsoroljak, tehát a nagytestű kutya utoléri a vadat, és képes annak lefojtására. Tehát akármennyire is egy törzskönyvezett, iskoláztatott kutyáról van szó, azért ilyenkor viszi a vére, különösen, ha falkában mennek és támadnak, űzik ezeket a vadakat. Tehát igenis fennáll a veszélye, hogy pontosan a vadászok szórakozása csorbul azáltal, hogy a kutya nem a vadász puskája elé tereli a vadat, hanem már az előtt lényegében lefojtja, harcképtelenné teszi, és esetleg meg tudja fojtani.

(Szabó Sándor elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Végezetül azt tudom önöknek mondani, hogy ha az a cél, hogy megmentsük ezt a fajtát, ez mindenféleképpen támogatandó cél. Én azért elgondolkodnék azon, hogy eze az útja annak, hogy az erdélyikopó-populáció Magyarországon felduzzadjon a jövőben, mert úgy gondolom, hogy felelős vadgazdálkodó nem fogja a területére engedni az ilyen típusú kutyákat, még akkor sem, ha a vadászati törvény az ő esetükben kivételt tesz, és ezt meg fogja engedni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 97 2020.10.06. 1:39  72-105

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha már Dankó Béla képviselőtársam megszólított, és lehet, hogy helyesen, mert félreérthetően fogalmazhattam a vezérszónoki felszólalásomban, nekem nem az volt a célom, hogy propagáljam a többi, nemzeti kincsként tekintendő magyar őshonos kutyafajt, hanem az volt a célom, hogy ha már szakmailag közelítünk a kérdéshez, nyilván szakmailag nem védhető, én úgy gondolom, az az álláspont, hogy az erdélyi kopó vagy a 45 centinél magasabb marmagasságú kutyák részt vehessenek a hajtóvadászatban. Ha az erdélyi kopó kérdését viszont olyan nexusba tesszük, hogy ez a fajta megmentési programjának a része  amit a képviselőtársaim hiányoltak, egy komplex programot  én el tudom fogadni, hogy ez ennek a programnak egy eleme, hogy most módosítjuk a vadászati törvényt.

(14.30)

Ezzel kapcsolatban mondtam azt, hogy ha ilyen kitételt teszünk, és olyan kontextusba állítva, hogy ez a fajtamegmentési programnak egy eleme, akkor viszont úgy gondolom, hogy akkor járnánk el következetesen és korrekten, ha a 32/2004-es országgyűlési határozat mellékletében foglalt összes többi magyar őshonos fajta esetében is megengednék azt, hogy részt vehessenek ilyen hajtásokon, ha és amennyiben önök szerint ez valóban annak érdekében történne, hogy elősegíti a tenyésztést és az ilyen kutyák tartását a jövőben. Úgyhogy remélem, hogy ezt a félreértést sikerült most eloszlatnom. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 131 2020.10.06. 6:53  106-137

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy föltegyek önöknek egy kérdést. Tudjáke, hogy idén kinek az emlékéve van, ki az a személy, aki előtt most tisztelettel adózunk? Ha valaki, akkor Németh Szilárd úr biztosan tudja, és még bizonyára jó páran, hiszen Zrínyi Miklós az a költő és hadvezér, magyar nemzeti hősünk, horvát származású államférfi, akinek az emlékéve van. Hogy miért hozom ide, erre a vitanapra? Azért hozom ide, mert amellett, hogy maximálisan egyetértek Horváth István úrral és az ebben a határozati javaslatban foglaltakkal, és én magam is fogom ezt jó szívvel támogatni, elöljáróban mondom, azt szeretném, hogy a határozati javaslatban foglaltak is a gyakorlatban is megvalósuljanak, és ne pusztán papíron szerepeljenek. Konkrétan arra gondolok, hogy igen, az állattenyésztőkről szeptember 29-én mostantól kezdve minden évben méltóképpen meg tudunk emlékezni rendezvényekkel, és ahogy a határozati javaslat is tartalmazza, kiadványok által. Hiszen valóban ezek azok az emberek, akik esetében nem beszélhetünk szabadnapról, nem beszélhetünk hétvégéről. Nekem is jó néhány barátom foglalkozik állattenyésztéssel, illetőleg most már én magam is, és tudom azt, hogy mennyire sok lemondással jár ez. Sokan még az unokájukat sem tudják meglátogatni már hónapok óta.

Beszéltünk a múltról, és ha megengedik, én is röviden fogom érinteni a múltat, de ha már itt tartunk, akkor én indokoltnak tartanám kiegészíteni a határozati javaslat szövegét, hogy ne csak az állattenyésztői hivatást választók áldozatos munkájáról emlékezzünk meg méltó módon, hanem a valaha állattenyésztéssel foglalkozók áldozatos munkájáról is. És én ezt azért mondom, mert sokan olyan, akár törzstenyészetet, akár más állattartó telepet vezetnek, ahol a korábbi, tehát akár a felmenőik munkáját örökölve viszik tovább a családi vállalkozást. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ez is számukra egy szimbolikus és gesztusértékű megemlékezés lenne az egyébként a magyar nemzetet képviselő országgyűlési képviselőktől.

Szóba került  és nagyon örülök, hogy aktívan részt vesz a vitában miniszterhelyettes úr, ezúton is köszönöm az észrevételeit , hogy több évtizeddel ezelőtt azért Somogy megyében is láthattuk, hogy sokkal több állat volt. Prosperáltak a téeszek, és a háztájiban is rengeteg állattal foglalkoztak a falvakban élők. Most azt látjuk, hogy a legtöbb olyan téesz, amelyik időközben átalakult, felszámolta az állattartást  tisztelet a kivételnek , most már növénytermesztéssel foglalkoznak; egy ezer hektáron gazdálkodó növénytermesztő cég hat-nyolc emberrel meg tudja ezt oldani, és ebbe már sokszor a könyvelő is beleszámítódik, de kevesen foglalkoznak állattenyésztéssel, és ugyanígy a falvakban is. Ott vannak azok a gazdasági épületek, azok a porták, azok az istállók, amik bizonyíthatóan szimbolizálják azt, hogy régen tényleg a falvakban, a háztájiban mennyi és milyen különbözőféle állatokkal foglalkoztak az emberek. Ma már ezzel rengetegen fölhagytak, olyan szinten, hogy nemhogy sertés és marha nincs a falvakban, hanem már baromfit is alig lehet látni kapirgálni. S ahogy említette miniszterhelyettes úr, a szándéka nincs meg az embereknek erre. Azt gondolom, hogy teremtsük meg ezt a szándékot, s azt is megmondom, hogy miért.

Marcali környékéről nemcsak az állatok tűntek el az elmúlt évtizedekben, hanem lassan az emberek is. Tehát főleg a kisfalvak lakossága elöregedik, fogy. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Meg kell próbálni olyan érdemi munkát adni, munkahelyet teremteni, ami miatt az emberek helyben tudnak maradni. Ebben maximális az egyetértés a Somogy megyei agrárkamara elnöke, Berek Gábor úr és közöttem, hogy igenis az agrárium, azon belül a kertészet és az állattartás lehetne az a tevékenység, ami a vidéken élő embereknek viszonylag nagyobb számban, a növénytermesztésnél egyértelműen magasabb és nagyobb számban tudna megélhetést adni.

Képzeljék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a falvakban már  a falvakban!  várólista van egy jóízű füstölt termékre, egy füstöltkolbászra vagy egy sertéstepertőre. Ez elképzelhetetlen volt még évtizedekkel ezelőtt. Hónapos várólista van, mint a marcali kórházban. Felértékelődnek ezek a kulináris élményt nyújtó, valóban bioterméknek számító, gusztusosan csomagolt, kiszerelt termékek, ezek most már, úgy gondolom, hogy nagy értéket képviselnek. Támogatni kell azokat az embereket, azon belül azokat a fiatalokat, akik ezzel akár kis mennyiségben is, de foglalkozni tudnak vagy szeretnének.

Hogy mi a megoldás? Én magam is igyekszem a munkámat konstruktív országgyűlési képviselőként végezni, és azt szeretném, hogy minél több vidéken, falun élő embernek legyen szándéka az állattartással foglalkozni. Hogyan tudja ezt a kormányzat segíteni? Központi forrásokból, úgy, hogy a feldolgozóipart erősítjük, azon belül a mini feldolgozóüzemeket, ezekkel támogatni kell az embereket, hogy igenis foglalkozzanak újra disznóval, marhával, tejfeldolgozással, sajtkészítéssel, és olyan termékekkel, amit úgy gondolom, hogy önök is minden bizonnyal nagyon szívesen megkóstolnának és fogyasztanának.

Végezetül én jó szívvel tudom támogatni ezt a javaslatot, ezzel az egy apró kiegészítéssel, hogy ha már a hagyományoknál tartunk, gondoljunk azokra az emberekre is, akik munkájának a gyümölcsét, ha megfogyva is, de még azért sok ember tudja élvezni, és foglalkozik az állattenyésztéssel, az állattartással. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 197 2020.10.06. 4:38  196-197

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A somogyi emberek képviseletében kívánom a tisztelt Ház figyelmét felhívni a Lengyeltóti térségében élők hosszú évek óta fennálló és mind ez idáig megoldatlan problémájára. A 2010-es évek elején Szőlősgyörökön az ivóvíz nitrittartalma miatt közegészségügyi veszélyhelyzet állt fenn, és ugyanebben az időben a szomszédos Gyugyon az ammóniumtartalom 23 százalékkal haladta meg a határértéket. Ennek a problémának a kezelésére 2013 szeptemberében a Lengyeltóti és Környéke Ivóvízminőség-javító Társulás 278 millió forintot kapott, európai uniós forrást, vissza nem térítendő támogatást, és mivel a társulás tagjainak  név szerint: Lengyeltóti, Kisberény, Öreglak, Gyugy és Szőlősgyörök településeknek  közös a vízellátó rendszere, így a vízminőségi problémát együttesen kívánták megoldani. És annak idején mit ígértek az embereknek, tisztelt képviselőtársaim? Idézem: „A beruházás során minimálisra csökken majd a vezetékes ivóvíz károsanyag-tartalma, hosszú távon megalapozva az itt élőknek az egészséges élethez és környezethez való jogát.” És bár a támogatást az utolsó forintig elköltötték, az ivóvíz minősége nem javult, sőt rosszabb lett. A szőlősgyöröki emberek elmondása alapján a víz barnás színű, kellemetlen szagú, vasas, lényegében ihatatlan, megfogja a mosott ruhát, nyomot hagy a kádon, a mosdókon, és nem egy esetben a háztartási gépeket is tönkreteszi.

Mint ahogy említettem, a probléma évek óta fennáll, de egyre elviselhetetlenebb, és különösen a nyári hónapokban, amikor a megnövekedett vízigény miatt a szőlősgyöröki rendszert lekapcsolják a lengyeltóti hálózatról, és így a szőlősgyöröki kutak látják el a település ivóvízellátását, amelyeknek egyáltalán nem biztosított a vastalanítása és szűrése. Korábban egyébként egy lakossági fórumon Móring József Attila jelenlétében mondták el, hogy a víztől az ember zuhanyozás után büdösebb, mint azt megelőzően.

(20.00)

De a helyzet azóta sem változott, ezért felvettem a kapcsolatot a Dunántúli Regionális Vízmű illetékes vezetőjével, aki arról tájékoztatott, hogy a víz rossz íze a magas vastartalomnak köszönhető, a barnás színe pedig a vízvezetékben előbb lerakódó, majd utóbb leszakadó vas- és mangáncsapadék számlájára írható. A cég kötelessége a vízvezetékrendszer tisztítása, de hiába teszik meg ezt rendszeresen, ha továbbra is a vezetékbe magas vastartalmú víz kerül.

A lengyeltóti vízkezelő rendszer nem alkalmas a megnövekedett igényeknek megfelelő mennyiségű víz szűrésére, tisztítására, és a regionalitás elvét figyelembe véve a lengyeltóti kút szűrőrendszerének 50 százalékos kapacitásbővítése szükséges egy-egy új homok- és szénszűrőrendszer beszerzésével, beépítésével.

Továbbá indokolt a kezelőépület bővítése is annak érdekében, hogy ezeket a berendezéseket el tudják helyezni. Az említett beruházás egyes számítások szerint mintegy 50 millió forintból megvalósítható lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Dunántúli Regionális Vízműtől azonban ez a fejlesztés nem elvárható, hiszen ezek a kutak az önkormányzatok tulajdonában vannak. Az önkormányzatok pedig a szóban forgó összeget még együttesen sem tudják előteremteni. Tisztelettel kérem ezért a Fidesz-kormányt, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy ez a probléma mielőbb megoldódjon, biztosítsanak pályázati pénzt, forrást vagy esetleg kedvezményes hitelt annak érdekében, hogy mielőbb tiszta víz kerüljön a pohárba Szőlősgyörökön is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 186 2020.10.12. 3:35  186-187

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unió tagjai kötelesek támogatni a nők és a férfiak közötti munkaerőpiaci esélyegyenlőséget. De Magyarországon sajnos még mindig jellemző, hogy ugyanabban a munkakörben a nők jellemzően alacsonyabb bérért dolgoznak, mint a férfiak. Sajnos, azt is sűrűn hallani, hogy egyes munkáltatók a közvetlenül családalapítás előtt álló hölgyeket nem feltétlenül részesítik előnyben, amikor azok a munkáért pályáznak.De most engedjék meg, hogy egy olyan területről beszéljek, ahol a férfiak és különösen az apák támogatása szükséges. Az Európai Parlament és Tanács több mint egy éve megalkotott 2019/1158. számú irányelve kimondja, hogy a gyermek születésekor legalább tíz nap apasági pótszabadságot kell biztosítani. Az irányelvnek megfelelő gyakorlatot pedig a tagállamoknak legkésőbb 2022-ig kell a nemzeti jogrendbe átültetni.

Magyarországon jelenleg öt munkanap áll az apák rendelkezésére, amelyet  fontos hangsúlyozni  nem a munkáltatók fizetnek, hanem a magyar állam. Magyarország Kormánya korábban számos, a házasságkötést, a családalapítást, az otthonteremtést támogató eszközt vezetett be, melyek vitathatatlanul segítik a családok boldogulását. De miért nem növelték az apasági pótszabadságok számát? Egy valódi családbarát kormánynak ezt az elsők között már meg kellett volna tennie. És bár az említett uniós irányelv kötelezően tíz napot, azaz két hetet ír elő, a magyar családok és a családjukért keményen dolgozó férfiak ennél többet érdemelnek. Ezért mi négy hét apasági pótszabadság mielőbbi bevezetését tartjuk indokoltnak. A szomszédos Ausztriában, Szlovéniában, illetőleg Litvániában is négyhetes szabadság bevezetéséről született döntés az elmúlt időszakban az irányelv kapcsán, Finnországban és Portugáliában pedig még ennél is többet kapnak az apák.

(14.30)

Az apasági pótszabadság mértékének növelése azért is fontos, mert így az apa nagyobb támaszt nyújthat az anya számára a gyermek születését követő időszakban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy két kisgyermekes családapaként elmondjam önöknek, hogy tapasztalatból tudom, mind az újszülöttnek, mind az édesanyjának a gyermek születését követően milyen különösen nagy segítség az apa, egyben a társ fizikai jelenléte. Az irányelv megszületése óta eltelt több mint egy év, de nem történt meg annak hazai jogrendbe ültetése. Ezért az apasági pótszabadság mielőbbi meghosszabbítása érdekében több képviselőtársammal egyetértésben határozati javaslatot nyújtottunk be a tisztelt Ház elé. Tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot, támogassák a magyar családokat, támogassák az apákat. A szabályozás mielőbbi bevezetésével ne várjunk 2022-ig! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 36 2020.10.20. 7:53  31-54

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, hogy 2021. január 1-jétől már ne csak a 800, hanem az 1000 fő alatti lakossal bíró települések is igénybe vehessék a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatást, valamint hogy a falugondnoki, illetőleg tanyagondnoki képzés szervezését a szolgáltatás helye szerinti illetékes megyei önkormányzatok lássák el.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a javaslat számos ponton előremutató, ugyanakkor számos kérdést is felvet. De mielőtt ezeket sorban megvitatnánk, engedjék meg, hogy itt, az Országház falai között emlékezzünk meg a jelen javaslattal érintett emberekről, a falu- és tanyagondnokokról, és köszönetet mondjunk áldozatos munkájukért.

Jár a köszönet annak a körülbelül 1600 embernek, akik valóban éjt nappallá téve, hóban, fagyban, esőben, sokszor 40 fokos kánikulában viszik a gyerekeket óvodába, iskolába, viszik a rászorulóknak az ebédet, a gyógyszert, viszik a beteg embereket orvoshoz és szállítják onnan haza, valamint beszerzik a közfoglalkoztatáshoz elengedhetetlenül szükséges anyagokat, de sorolhatnám egyébként tovább.

Sok helyen még olyan kéréseknek is eleget tesznek a falugondnokok, amelyek egyébként nem tartoznak a feladatkörükbe. Teszik mindezt Somogyországban egyébként, 130-200 ezer forintért. Nem véletlen tehát, hogy olyan sok a pályaelhagyó ebben a szakmában az alacsony bér és a nagy nyomás miatt, tisztelt képviselőtársaim. Ezért szükséges tehát további bérfejlesztés és a rendkívüli szociális érzékkel megáldott falugondnokok folyamatos képzése. A falugondnokok kiválasztása során figyelemmel kellene lenni az iskolai végzettségre, és a falugyűlés véleményére is, és a tapasztalatok szerint akkor ugyanis kisebb lenne a fluktuáció ebben a szakmában.

Visszatérve a törvényjavaslatra, a Kemény Bertalan által megálmodott falu- és tanyagondnoki rendszer immár 30 éve működik, és folyamatosan bővül. Jelenleg 19 megyében, közel 1600 kistelepülésen és a tanyavilágban találkozunk a szolgáltatással. A falu- és tanyagondnokságok a leghátrányosabb helyzetű településeken működnek, a szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi lakott helyek intézményhiányból eredő települési hátrányainak enyhítése; az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz, egyes alapellátásokhoz való hozzájutás biztosítása.

És ha országos viszonylatban akarjuk értékelni a falugondnoki szolgálatok eddigi 30 éves teljesítményét, főként azt kell kiemelni, hogy közel 1600 faluba és tanyakörzetbe jutott el az a kapcsolati és információs lehetőség, amely addig elérhetetlen volt az ezeken az elszigetelt településeken, településrészeken élők számára.

A falugondnoki szolgálat működtetéséhez kapcsolódó lakosságszám 600 főről  úgy, ahogy államtitkár úr is említette  2020. január 1-jétől 800 főre emelkedett. A bekerülési lélekszám 800, illetve 1000 főre való felemelése azonban több szakmai aggályt is felvet.

Kétségtelen tény, hogy ezzel a módosítással több település vehet részt a rendszerben, és ezáltal több ember tudja majd igénybe venni a falugondnokok és a tanyagondnokok által biztosított szolgáltatást. De a falugondnokok döntő többsége már most is túlterhelt a kis lélekszámú településeken is. Már a 600 lélekszámú településeken is igény mutatkozik két falugondnok munkájára, és ahogy nő a lakosságszám, értelemszerűen azzal arányosan nő a szolgálatot igénybe vevők száma is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen igaz ez Somogyországra, Marcali térségére, ahol minden harmadik lakos közeli hozzátartozója él és dolgozik külföldön, keresi a kenyerét külföldön, rendkívül sok az idős, egyedülálló, egyébként segítségre szoruló ember, és a róluk való gondoskodást is biztosítják ezek a falugondnokok. Ebből következik, hogy hiába indít falugondnoki szolgálatot egy 800 vagy akár 1000 fős település, egy falugondnok várhatóan nem tudja majd kielégíteni a felmerülő igényeket. Javasoljuk ezért, hogy ezeken a településeken, a 800 és 1000 fő közötti településeken a jövőben legalább két falugondnok működjön.

És akkor nézzük a javaslat második részét, amely úgy szól, és ezt idézni fogom önöknek: „A falugondnoki, illetőleg tanyagondnoki képzés szervezését a szolgáltatás helye szerint illetékes megyei önkormányzat látja el.” De miért is van erre szükség? A javaslat indokolásából ez nem derül ki. A javaslat indokolása ugyanis így szól, ezt is idézem önöknek: „Falu-, illetőleg tanyagondnoki képzés szervezését indokolt a megyei önkormányzat feladatkörébe utalni, figyelemmel a szolgáltatást igénybe vevők körének bővítésére.”

Van néhány vállalkozás, akik évtizedek óta ellátják a képzést, és, tisztelt államtitkár úr, az előterjesztői beszédében a változtatásnak ezekről az okairól nem beszélt, ezért legyen kedves most válaszolni a kérdéseimre. Nem voltak megelégedve a civil szervezetek, egyesületek által évtizedek óta ellátott képzés szakmai színvonalával? Mitől lesz magasabb színvonalú a képzés a megyei önkormányzatok szervezésében? Olcsóbb lesz a képzés? Közelebb lesz a képzés a falugondnokok illetékességi területéhez? És mi lesz azzal a tizen-egynéhány egyesülettel, azokkal a civil szervezetekkel, akik most ellátják egyrészt a képzést, másrészt a falugondnokok érdekképviseletét? Mi lesz velük a jövőben? Fel vannake készülve a megyei önkormányzatok a január 1-jei indulásra? Vane elég szakember a megyei önkormányzatoknál?

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, adjon egyértelmű és szakmailag alátámasztott választ a feltett kérdésekre, mert ennek hiányában ugyanis nem tudhatunk más következtetésre jutni, mint hogy ez a javaslat a Fidesz immáron tíz éve tartó központosítási törekvésének következő lépése, melynek célja, hogy a több százezer emberhez közvetlenül elérő falugondnokokat is politikai kontroll alá tudják vonni.

Államtitkár úr, ha nem így van, cáfolja meg, kérem! Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 170 2020.10.20. 5:19  169-170

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hová tűnt Damon Hill?  tette fel a kérdést Palik László 1997-ben. Bizonyára önök is emlékeznek, a Forma-1-es Magyar Nagydíjon egyszerűen ez a kiváló brit pilóta, aki végig vezette a futamot, eltűnt a kamerák szeme elől. Történt mindez azért, mert a járműve meghibásodott, és nem tudott a 74. kör után hármas fokozatnál följebb kapcsolni, és végül is ez lett a veszte.És hová tűnt Takács Mihály a felcsúti Labdarúgó Akadémia éléről? Ez is egy fontos kérdés, mert a hírek szerint ugyanis Takács Mihálynak Csáki István munkatársával együtt nem egy Forma-1-ben ismert felvezető autó kíséretében, hanem biztonsági őrök kíséretében kellett villámgyorsan távoznia, és információim szerint szűk harminc percet kapott arra, hogy felügyelettel összepakolja a holmiját, és úgy távozzon, hagyja el a felcsúti labdarúgóbázist. Hivatalosan csak annyit tudunk, hogy új vezetője lett az akadémiának Liszkai Dezső személyében. Ez egy szűkszavú tájékoztatás, indokolás pedig nincs. Pedig jó volna tudni, hogy valójában mi áll a háttérben, mi az oka annak, hogy a futballt mindennél jobban szerető és annak minden támogatást megadó miniszterelnökünk bizalmasát, egyébként korábbi személyi edzőjét ilyen méltatlan körülmények között, egyik pillanatról a másikra csak úgy elzavarják.

Ez a váltás egyébként több kérdést is felvet, és ha megengedik, akkor most ezek közül csak a sportszakmailag érdekeseket fogom felvetni. Rájöttek, hogy sportot csinálni egy önálló szakma, és nem elég hozzá egy személyi edző tudása? Az említett urak szakmai alkalmatlanságára derült fény netán a felcsúti akadémián? Az általuk egyébként nemrég megjelentetett és óriási nyilvánosságot kapott szakkönyvről derült ki, hogy az mégsem világraszóló tudásról tanúskodik?

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi lesz ezek után az állami akadémiákkal?  merül fel a kérdés, és már csak azért is, mert az említett urak találmányai ezek az akadémiák, és a kiválasztásuk különben nélkülözte a szakmaiságot, sőt a földrajzi logikát is, viszont annál inkább tartalmazott politikai szempontokat. Ugyanis nincsen közöttük, a tíz kiválasztott, államilag támogatott akadémia, labdarúgó-akadémia között nincsen ott Pécs, nincsen Kaposvár, nincsen Nyíregyháza, de például ott van az a Kisvárda vagy az a Ferencváros, akik az elmúlt kilenc évben a rengeteg taotámogatás ellenére sem tudtak kinevelni egyetlenegy olyan tehetséges magyar játékost, aki bevethető lenne az első csapatuk számára. És ha húzunk egy képzeletbeli vonalat átlósan Magyarországon, megláthatjuk azt, hogy a déli tartományba egyetlenegy állami akadémia sem került. Ráadásul, ki tudja milyen okból, még a pályáztatás is elmaradt erre a tíz helyre.

(20.30)

Így került kiutalásra 2019 második felében akadémiánként 247 millió és 1 milliárd 181 millió forint közötti összeg. A legkevesebbet a Vasas Kubala Akadémia kapta, míg a legtöbbet  ezt nem fogják kitalálni, ezért elmondom  a felcsúti Puskás Labdarúgó Akadémia.

Tán ez verte ki a biztosítékot? Vagy kiderült, hogy a csapatsportágakban az állami akadémiák jelenléte szakmailag, gazdaságilag és egyébként a verseny szempontjából is indokolatlan?

Tisztelt Képviselőtársaim! Hová tűnt Damon Hill? Hát, ezt most már tudjuk. De hová tűnt Takács Mihály? Néhány napja ő vezetett mindent, ő volt a főnök, de most úgy tűnik, hogy egy szakmai, erkölcsi vagy akár gazdasági probléma miatt távozni kényszerült Felcsútról, és lehet, hogy a magyar labdarúgásból is. De miért kellett eltűnnie? Mi lesz így az államilag támogatott futballakadémiák sorsa? Leszneke egyáltalán? És ha lesznek, születike új, immár szakmai alapokon nyugvó döntés? Na, ezek azok a kérdések, amelyekre mihamarabb szeretnénk választ kapni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 175 2020.10.26. 1:41  174-181

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! 2016 óta, mióta Mészáros Lőrinc bevásárolta magát az eszéki focicsapatba, a Fidesz-kormány évente ezermillió forint közpénzt utal át a Nogometni klub Osijek számlájára. De miért is? Azért, mert az eszéki focinak adott támogatás, az egyben a határon túl élő magyar kisebbség támogatásának is minősül? Hát, lássuk akkor a tényeket!A legutóbbi népszavazáson Eszék lakosságának kevesebb mint 1 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek. De vajon a 979 magyar emberből hány focizhat az Osijekben? Nem voltam rest, utánanéztem, és a közzétett adatok szerint mindösszesen négy olyan fiatalt találtam, akinek magyar hangzású a neve, és az Eszékben focizik. Lehetséges, hogy ennek a négy magyarnak tűnő játékosnak a képzése kerül nekünk, magyar állampolgároknak 4 milliárd forintjába?

Tisztelettel kérdezem az államtitkár asszonyt: milyen nemzeti érdek alapján finanszírozzák a Magyarországon futballozó külföldiek mellett most már a külföldön futballozó külföldiek sportolását is? Ön szerint sportszakmailag indokolt közpénzből támogatni a nálunk amúgy is jóval erősebb horvát labdarúgást? Igen vagy nem? És a gazdasági válság dacára idén is szándékoznak ezermillió forintot utalni a Nogometni klub Osijek számlájára? Igen vagy nem? Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 179 2020.10.26. 1:08  174-181

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Államtitkár asszony, már ne haragudjon, ezt a kérdést én már korábban beküldtem az EMMI-nek szóbeli kérdés formájában, amikor még voltak szóbeli kérdések. Úgyhogy ha önöknek nem tetszik ez a műfaj, akkor állítsák vissza, és akkor nem lesz zsákbamacska! Egyébként meg tényleg jó lenne tudni, hogy ténylegesen hány magyar gyermek képzése valósul meg a mi közpénzünkből. És, államtitkár asszony, a somogyi emberek képviseletében kérem, hogy ne a fél Balaton-partot felvásároló Mészáros Lőrinc futballbizniszét támogassák évente ezermillió forintból, hanem inkább a sávolyi MotoGP-pálya-építést vagy éppen a marcali kórházat, és akkor talán  akkor talán!  nem kellene 15 hónapot várnunk egy szemvizsgálatra, vagy nem kellene a betegeket órákon át utaztatni csak azért, mert még mindig, az önök ígérete ellenére még mindig nincsen CT a marcali kórházban.

Nem válaszolt a kérdésemre, a véleményére vagyok kíváncsi, ezért újra felteszem: idén is fognak ezermillió forintot utalni a Nogometni klub Osijek számlájára? Igen vagy nem? (Az elnök csenget.) Legyen kedves válaszolni erre a kérdésre! (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 227 2020.10.26. 5:10  226-227

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kistelepülések lakói végleg magukra maradnak a vasúti szolgáltatások nélkül. A megszüntetésre ítélt vasúti vonalak hossza közel ezer kilométer, ami a teljes magyar vasúthálózat hosszának több mint 12 százaléka. Ekkora mértékű vonalmegszüntetésre a magyar vasút történetében még nem volt példa. A nálunk boldogabb országokban a párhuzamos szolgáltatások kiküszöbölését éppen ellenkező módon oldják meg: az autóbusz-közlekedést szüntetik meg, hogy a környezetkímélő vasútra tereljék át a forgalmat. Míg Európában a vasút a reneszánszát éli, nálunk haldoklik. Ez példátlan egész Európában. A személyszállítás költségét a jegyárak sehol nem fedezik. A kormány kivéreztette a vasutat. Nos hát, ilyen és ehhez hasonló mondatok jelentek meg fideszes körökből, többek között Fónagy János volt közlekedési miniszter szájából is 2006 nyarán. Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Ha 2006-ban nem értettek egyet a vasútvonalak megszüntetésével, mert akkor még fontos volt önöknek a falun élők közlekedése, akkor ma miért nem az? Ha akkor még fontos volt önöknek a környezetünk védelme, akkor ma miért nem az? Akkor még önöknek nem számított, hogy a személyszállítás veszteséges  miért, ma számít? Járva az országot, úton-útfélen azt látni, azt hallani, hogy Magyarország erősödik, Magyarország jobban teljesít, dübörög a gazdaság.

Önök egyébként mind a mai napig rendszeresen felróják a szocialistáknak, hogy sok helyen megszüntették a vasúti személyközlekedést. Legutóbb Nacsa Lőrinc tette ezt a fülem hallatára múlt héten egy ülésen. De felmerül egy kérdés annak tükrében, hogy tíz éve önök kormányoznak: miért nem tetszett visszaállítani? Például a Somogyszob-Balatonszentgyörgy közötti vonalon a személyközlekedést. Tudják, ez az a közel 60 kilométer hosszú vasútvonal, amely a Balaton déli partját Belső-Somoggyal köti össze. Az immár 127 éves vasútvonalon a személyszállítás 2009. december 13-ától szünetel, csupán heti két-három tehervonat zötykölődik végig ezen a vonalon. Azért mondom, hogy zötykölődik, mert 20 kilométer/órás sebességgel tud haladni a rendkívül rossz és felújítandó állapotban lévő sínpályán. Pedig a nyolcvanas években még 80-nal száguldottak itt a vonatok. Erre mondják, hogy haladunk a korral. Hát, haladunk, csak rossz irányba.

Fel kell újítani ezt a vonalat. De nem 90 milliárdból, ahogy Mészáros Lőrinc szokta tenni Somogyban, hanem a dél-balatoni vasútvonal felújítása során, illetőleg a nemrég szintén felújított Fonyód-Kaposvár vasútvonal során elbontott, de még jó minőségű, használható anyagokból.

Úgy gondoljuk, hogy a vasúti fejlesztésekből marcali térségének is profitálnia kell. Mind az itt élő, az itt munkába járó embereknek, mind pedig az itt tevékenykedő vállalkozásoknak is ez óriási segítséget jelentene, egy jól működő vasút.

A térségben élők szeretik ezt a vasútvonalat, és ennek tanújele az, hogy a minden évben megszervezett nosztalgiavonatozáson több száz ember jelenik meg, teszi tiszteletét, mint ahogy tették ezt legutóbb szombaton is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legalább első lépésben a Böhönye mellett megrongálódott vasúti töltést kellene rendbe tenni. Biztos emlékeznek, július közepén a rendkívüli áradás tönkretette a vasúti töltést, és ezáltal vonattal már nem lehet Somogyszobig közlekedni.

És amíg ezt nem teszik meg, addig ajánlom figyelmükbe Bencsik Gábor, a Demokrata újságírójának korábbi gondolatait, amit, ha megengedik, most szó szerint idéznék: „Újsütetű helikopteres milliárdosok vették kézhez az országot. A megfáradt bolsevikok helyét bárkin átgázoló KISZ-fiúk veszik át. Krédójuk egyszerű: ami nyereséges, az mehet, ami ráfizetéses, azt meg kell szüntetni. Megszűnik a posta. Megszűnik az iskola. Megszűnik a vasúti szárnyvonal. De az életet nem lehet ráfizetés szerint mérni. Aki ezt nem képes felfogni, annak nem kellene politikával foglalkoznia. És ha ezt nem látják be, akkor el kell onnan zavarni. Nem a szárnyvonalakkal van tehát baj. Hanem a hatalomba keveredett újsütetű milliárdosokkal. Az ő dáridójukat kell felszámolni. Mielőtt életek millióit teszik tönkre.” Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 233 2020.11.02. 2:45  232-233

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! „Mi lesz a Marcali Kórházzal?”  teszem fel a kérdést immár évek óta az Országgyűlésben, és teszik fel azok a tízezrek Marcali térségében, akik rendszeresen ebbe a kórházba járnak gyógyulni.Mint azt önök is biztosan tudják, ez a kórház korábban hatvanezer ember egészségügyi ellátását biztosította, és ez az a kórház, amely 2012 óta éli meg kálváriáját vagy egyesek szerint drámáját. Azóta növekednek a várólisták, azóta jelentős az orvoselvándorlás, azóta szűntek meg osztályok, és azóta kell egyre többször az embereknek Kaposvárra utazniuk az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéért.

Nos, hát, Móring József Attila, aki, mint tudjuk, folyamatosan figyelemmel kíséri a történéseket, 2018-ban ismerte el, hogy az integráció megbukott. Képviselő úr ugyanekkor jelentette be és ígérte meg a marcaliaknak azt, hogy 2019. év elején a kórház önállóvá fog válni, de ez nem valósult meg. A képviselő úr idén júliusban is megígérte, hogy önállóvá válik a marcali kórház, és ezúttal bejelentette, hogy november 1-jén, azaz a tegnapi nap alkalmával fog ez megtörténni. Hát, ez sem valósult meg, és igazából fölmerül a kérdés, hogy a képviselő úr miért csapja be az embereket. Tehát nagyon keveset ígér a marcaliaknak, de rendszeresen azt sem tartja be, és nem értjük, hogy ennek mi az oka. Nem értjük, hogy a kormányzat felhatalmazása nélkül miért ígérget, miért mond valótlanságokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek nagyon fontos kérdések. De talán még fontosabb kérdések ennél a gyakorlati kérdések. Ha meg is valósul  és bízunk benne, hogy megvalósul a marcali kórház önállósága , mit is fog jelenteni ez a gyakorlatban? Milyen hatással lesz a térségben élő emberek mindennapi életére ez a változás? Lesz több orvos? Csökkennek a várólisták? Újranyitják a szülészet-nőgyógyászatot? Újranyitják a gyermekosztályt? Lesz végre CT?

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon bízom benne, hogy ezekre a konkrét és világosan megfogalmazott kérdésekre mihamarabb konkrét és világos válaszokat is fogunk kapni. Én addig megyek el, amíg ez meg nem történik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 20 2020.11.03. 5:00  19-22

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hogyan tudunk örömet okozni a nyugdíjasoknak, teszem fel a kérdést, és mindjárt meg is válaszolom azt: egy kis odafigyeléssel; azzal, hogy odafigyelünk arra, amit mondanak, amit javasolnak; meghallgatjuk a kéréseiket, és lehetőség szerint meg is valósítjuk azokat. Az elmúlt hetekben Somogyországban több nyugdíjasklub vezetőjével beszélgettem, és örülnének annak, ha megvalósulnának végre azok az elképzelések, amiket a Jobbik már évek óta hangoztat. Jelesül: a „Férfiak 40” és a differenciált nyugdíjemelés, ami azt jelenti, hogy a nők mellett a férfiaknak is legyen lehetőségük 40 év munkaviszony után nyugdíjba menni, valamint az, hogy az alacsonyabb nyugdíjat kereső honfitársaink körében a nyugdíjemelés magasabb mértékben valósuljon meg. Halkan jegyzem meg, hogy a Somogy megyei nyugdíjasok közel háromnegyed része 100 ezer forint alatti nyugdíjból kénytelen megélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Könnyű belátni azt, hogy 28 500 forintos minimálnyugdíjból meg 50-70 ezer forintos nyugdíjakból ma Magyarországon nem lehet megélni. És szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a nyugdíj nem ajándék, nem adomány. A régebb óta fiatal honfitársaink, jelesül szüleink, nagyszüleink azok, akik ezt az országot téglát téglára rakva építették fel. Magyarország erősödéséből, a gazdaság dübörgéséből ők is kiveszik a részüket azáltal, hogy segítenek a gyermekeiknek, az unokáiknak, terhet vesznek le az ő vállukról.

Tehát én azt mondom, hogy ha Magyarországon örömteli módon az átlagbérek növekednek, az életszínvonal növekedik, akkor abból igenis a nyugdíjasoknak is profitálniuk kell. Viszont mit látunk? Azt látjuk, hogy a jelenlegi inflációkövető nyugdíjrendszer, ki kell mondani: igazságtalan. A nyugdíjasok szervezetei Somogy megyei szövetségének számításai kimutatják, egyébként ez a KSH számításain alapuló tanulmány, hogy ez a rendszer igazságtalan, mert elméletileg a 2010-es életszínvonalat fagyasztja be a nyugdíjasok esetében. Gyakorlatilag, tisztelt képviselőtársaim, a helyzet még rosszabb, ugyanis a 127 ezer forint átlagnyugdíj alatt kereső másfél millió nyugdíjas ember esetében azt vehetjük észre, hogy ők évről évre elszegényednek.

(9.50)

Azt is könnyű belátni, hogy a nyugdíjaskosárba tartozó átlagélelmiszerek, jelesül a cukor, a kenyér, a szárazkolbász vagy a zöldség-gyümölcs mértéke jelentősebb módon drágul, mint az átlagos infláció mértéke. Ezért aztán, ha az a kormányzat célja, hogy annyi pénzt tegyünk vissza a nyugdíjasok zsebébe, amennyit az infláció kivesz, akkor azt úgy tudjuk megvalósítani, hogy minden nyugdíjas kapja meg az országos átlag-nyugdíjemelést forintosítva, tehát a nyugdíjak így tudják megőrizni a vásárlóértéküket. És akkor talán el tudjuk érni azt is, és jogos igény az is, hogy a nyugdíjasok igenis el tudjanak menni néha étterembe, el tudjanak menni színházba, tudjanak könyvet venni maguknak, illetőleg olyan csatornákra előfizetni, ahol nem csupán egyoldalú tájékoztatást kapnak. Ezt a tanulmányt egyébként, tisztelt képviselőtársaim, nagyon szívesen a felszólalásom után átadom önöknek. Kérem, tanulmányozzák, és fontolják meg a nyugdíjrendszer megreformálása érdekében.

Végezetül engedjék meg, hogy a tisztelt Ház elé hozzam Magdi néni és Jani bácsi kérését. Jani bácsi azt kéri tőlünk, országgyűlési képviselőktől, hogy hagyjuk a hangzatos dolgokat, hagyjuk a rezsicsökkentést, hagyjuk a nyugdíjprémiumot, hagyjuk az Erzsébet-utalványt, hagyjuk a korábban megígért, ám meg nem valósított tizennegyedik havi nyugdíjat. Tisztességes nyugdíjat kér, azt, amiért megdolgozott. Magdi néni pedig ezen túlmenően egy konkrét kéréssel is fordul hozzánk. Az ő kérése az, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjnak nevezett egyszeri juttatás jövő év elején esedékes egynegyed részét a nyugdíjasok már most, karácsony előtt megkaphassák, hogy ezáltal egy kicsit gazdagabb lehessen az ünnepi asztal, hogy tudjanak kedveskedni az unokáiknak egy kis ajándékkal. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan apró gesztus, amit ha megteszünk, valóban örömet tudunk okozni a nyugdíjasoknak. Én ezt ezért jó szívvel tudom támogatni. Államtitkár úr, ön is tudja támogatni? Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 172 2020.11.03. 6:15  156-182

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Alapvetően Nacsa Lőrinc fideszes képviselőtársam gondolatai sarkalltak szólásra. (Dr. Keresztes László Lóránt: KDNP-s.) Bocsánat, Fidesz-KDNP-s képviselőtársam, ott megengedett a kettős tagság, de elnézést kérek a gondatlanságért. De nem is az a lényeg, hanem az, hogy két éve vagyok országgyűlési képviselő, és nem telik úgy el ülésnap, hogy fideszes képviselők ne emlékeztetnének minket a 2000-es években a szocialista kormányok, mondjuk úgy, hogy megkérdőjelezhető döntéseire.Nacsa Lőrinc képviselőtársam is élenjár ebben a 2000-es évek eseményeiből, amikor rendszeresen felhívja a figyelmet arra, hogy 2007-2009 folyamán a szocialista kormányok mennyi vasúti vonalat, szárnyvonalat szüntettek meg, ez egyébként közel ezer kilométer volt, döbbenetes nagyságú. És bár jó sok idő eltelt azóta, de annyi mégsem, hogy ezek a dolgok megszépüljenek, tehát ebben egyetértünk, hogy alapvetően a vidéken élő emberek közlekedését lehetetlenítette el és egyben keserítette meg ez a döntés annak idején.

De azért fölmerül itt egy kérdés, amit én most fel is teszek képviselő úrnak, illetőleg államtitkár úrnak: tekintettel arra, hogy tíz éve önök kormányoznak, ráadásul kettőharmados parlamenti felhatalmazással, többségben, miért nem állították vissza ezeket a vonalakat?  tehát amikor dübörög a gazdaság, amikor Magyarország jobban teljesít, amikor 2006-ban fideszes körökből olyan kijelentések kerültek napvilágra, ezek közül idéznék is egy párat, hogy a kitelepülések lakói végleg magukra maradnak a vasúti szolgáltatások nélkül.

(18.20)

Aztán: nálunk boldogabb országokban a párhuzamos szolgáltatások kiküszöbölését éppen ellenkező módon oldják meg, az autóbusz-közlekedést szüntetik meg, hogy a környezetkímélő vasútra tereljék a forgalmat. Aztán: ez példátlan egész Európában, a személyszállítás költségeit a jegyárak sehol nem fedezik.

Tehát ilyen nyilatkozatokkal kommentálták ezt a  még egyszer mondom  finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető döntést, és érdekes, hogy eltelt már több mint tíz év. Tehát akkor fontosak voltak a környezetvédelmi szempontok ezek szerint, most nem fontosak. Tehát akkor megkérdőjelezték azt, hogy itt a személyszállítás bizonyos vonalakon nem lehet gazdaságos, és most, amikor dübörög a gazdaság, akkor viszont mégis sajnálják a pénzt ezekről a vonalakról. Akkor még számított önöknek a vidéken élő, falusi emberek közlekedése. Ezek szerint ma már nem számít?

Egy konkrét példát hozok ide: a MÁV 37. számú vasútvonalát, ez a Balatonszentgyörgy és Somogyszob között lévő vasúti szakasz, ami már immáron 127 éves. Itt 2009-ben szüntették meg a vasúti közlekedést, akkor is nagy volt egyébként a térségben a felháborodás. A személyszállítás azóta szünetel, tehervonatok járnak 20  tehát még egyszer mondom: 20  kilométer/órás sebességgel, annyira gyalázatos állapotban van ez a vasúti szakasz.

Tehát amikor egy Budapest-Belgrád vasútvonalra kilométerenként 6 milliárd forintot fognak, vagyis terveznek elkölteni, akkor például ilyen vasúti szakaszokon nemhogy visszaállítanák a személyközlekedést, hogy kedvezzenek a helyben élőknek, nemhogy visszaállítanák a személyközlekedést, és felújítják ezt a vasúti sínpárt, hogy többen használják a helyi vállalkozók, a helyi cégek a teherfuvarozásra, hogy a roppant rettenetes állapotban lévő 68-as útról a teherforgalmat esetleg a vasúti pályára tudják terhelni, nem ezt csinálják, hanem elköltenek 6 milliárd forintot kilométerenként egy soha meg nem térülő vasúti beruházásra.

Persze, itt lehet szakmai érveket felvonultatni, de most látszólag, úgy gondolom, hogy ennél a törvényvitánál elmentünk politikai irányba, tehát akkor fölteszem a kérdést, és nagyon kérem, hogy erre válaszoljanak, mert ez nemcsak engem érdekel, hanem a somogyi embereket érdekli, a Marcali térségében élő embereket érdekli, akik számára már tizenegy éve nincsen megteremtve az, hogy újra vasúton közlekedjenek. Kedves fideszes és KDNP-s képviselőtársaim, miért nem állították vissza a személyközlekedést ezen a vasúti vonalon? Miért nem szánnak erre pénzt, amikor Magyarország erősödik, a gazdaság dübörög, Magyarország fejlődik? Látjuk, hogy vannak források különböző vasúti beruházásokra is. Miért nem újították fel a 37. számú, Balatonszentgyörgy-Somogyszob között közlekedő vasútvonalat?

Még egy dolog, annál is inkább, mert bizonyára tudják, júliusban Böhönye környékén borzalmas áradások voltak. Ezen a vasútvonalon egyébként teljesen alámosta a töltést a víz, ezen most már tehervonatok sem tudnak közlekedni. Szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét is arra, hogy legalább első körben a tehervonat-közlekedés álljon helyre, Böhönyétől Somogyszobig is tudjanak, illetőleg onnan tovább, az ország további pontjaira, dél felé, Horvátország felé is tudjanak közlekedni ezek a vasutak.

A somogyi emberek érdekében kérem, hogy ezt a vonalat újítsák föl, és lehetőség szerint minél hamarabb állítsák vissza a személyforgalmat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 159 2020.11.09. 1:43  158-165

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy korábbi írásbeli kérdésemre adott válaszában ön úgy fogalmazott, hogy céljuk egy biztonságosan működő kórház, amely a Marcali térségében élő emberek magasabb színvonalú gyógyítását szolgálja. A kérdés csak az, hogy mit fog jelenteni ez a gyakorlatban. Csökkennek a várólisták? Újraindítják a szülészet-nőgyógyászatot? Újraindítják a gyermekosztályt? Lesz végre CT, államtitkár úr? Igen vagy nem? Móring József Attila 2018-ban elismerte, hogy a kaposvári kórházzal történt integráció megbukott. És azt ígérte egyúttal az embereknek, hogy a 2019. év elejétől a marcali kórház önállóvá fog válni. De ez nem valósult meg. Képviselő úr ezért idén júliusban újra megígérte, mi több bejelentette, hogy november 1-jén önálló lesz a marcali kórház. Egy televíziós interjúban még azt is állította, hogy erről Kásler miniszter úr már döntést hozott, és ahogy fogalmazott: „ez írva vagyon”.

Tisztelettel kérdezem hát államtitkár urat: önálló lett a marcali kórház november 1-jén? Igen vagy nem? Hozotte Kásler miniszter úr írásos döntést arról, hogy november 1-jétől önálló lesz a marcali kórház? Igen vagy nem? És amennyiben igen, miért nem hajtották azt végre? Amennyiben pedig nem, Móring József Attila hogyan ígérhette meg ezt az embereknek? Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 163 2020.11.09. 1:01  158-165

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Államtitkár úr, tehát nem valósult meg a marcali kórház november 1-jei önállóvá válása, mint ahogy az is látható, hogy nem született erről írásos döntés, mert arról nyilvánvalóan tájékoztatott volna minket. Ebből pedig az következik, hogy Móring József Attila hazudott az embereknek, újra és újra becsapja őket. Ez azért is érdekes, mert maga a képviselő úr mondta korábban, hogy már alig hisznek neki a városban. Azt is mondta a képviselő úr, hogy őt önök rendszeresen kidobják az ajtón, és az ablakon kell visszamásznia. De miért is? Azért, mert nem egyeztet önökkel a beváltatlan ígéreteiről? A CT-ről, a mentőhelikopter-leszállóról, a hadiüzemről, a november 1-jei önállóságról? Hát, ezt nagyon szomorú hallani. A képviselő úr bizonyára másfél év múlva újra az emberek bizalmát fogja kérni, de a kérdés most már csak az, hogy az önök bizalmát fogjae élvezni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 95 2020.11.10. 4:36  94-95

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fiataloké a jövő, hallhatjuk ezt az örök érvényű igazságot, és gyorsan hozzáteszem, hogy a fiatalok jövője az oktatás minőségén nyugszik, konkrétan azon, hogy a gyermekeink, unokáink az iskolákban milyen szintű képzést kapnak, és milyen tudással vághatnak neki annak a bizonyos nagybetűs életnek. Napjainkban is sok vita folyik arról, hogy mit, milyen minőségben, hogyan tanítsunk a fiataloknak, de, tisztelt képviselőtársaim, abban talán egyetértünk, hogy a minőségi oktatáshoz minőségi körülményekre is szükség van, konkrétan XXI. századi infrastrukturális körülményekre és nem utolsósorban felkészült, elhivatott pedagógusokra, akik anyagilag és társadalmilag is meg vannak becsülve.És akkor lássuk, hogy mi történik Somogyországban a Siófoki Tankerületi Központban! A Balatonvilágostól Véséig terjedő óriási területen közel száz oktatási intézményben tanító pedagógusok kétharmada 45 évnél idősebb, és durván 314 ezer forint bruttóért tanítja sok esetben a halmozottan hátrányos helyzetű vagy a sajátos nevelési igényű gyermekeket. Köztudott, hogy ezeknek a gyerekeknek a képzéséhez nagyfokú tudás és tapasztalat szükséges. Az is látható, hogy a fiatalok körében a pedagógus szakma nem vonzó, nagy a fluktuáció, rengeteg a pályaelhagyó, és nem véletlen ezért, hogy több somogyi falusi iskolában az elmúlt években szünetel az oktatás, vagy akár meg is szűnt az oktatás, mivel a sorozatos pályáztatás ellenére sem sikerült a pedagógusellátást biztosítani.

És akkor nézzük meg az infrastrukturális feltételeket! A Siófoki Tankerületi Központ éves szinten durván 900 millió forintot tud arra fordítani, hogy az iskolák eszközbeszerzését biztosítsa, a felújításokat, a karbantartásokat, a fejlesztéseket biztosítsa. És hogy ez mire elég, vagy mire nem elég, engedjék meg, hogy idehozzak egy példát Marcaliból!

A Berzsenyi Dániel Gimnázium tetejének szigetelése a hírek szerint  ez egy örömteli hír különben  meg fog valósulni 80 millió forintból, de vélhetően idén sem lesz pénz a balesetveszélyes sportpálya felújítására vagy az ablakok cseréjére, és idén télvíz idején is valószínűleg a diákoknak a hidegben, a cúgos osztálytermekben kell hallgatniuk az órákat, illetőleg a pedagógusoknak a minőségi oktatást ilyen körülmények között kell megvalósítaniuk. Idehozhatom a Marcali Hétszínvirág Általános Iskolának a helyzetét is. Nem új keletű a probléma. Már három éve lezárták a tetőteret, mert a beázás miatt penészesek, és használhatatlanná váltak a tantermek, a tanári szobák, a mosdók is, az oktatás ily módon ellehetetlenült. Ehhez is rengeteg pénz kellene, ennek az épületnek a felújítására.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztánlátás végett szeretném hangsúlyozni, hogy ezek az épületek jellemzően az önkormányzatok tulajdonában vannak. A vagyonkezelő viszont a tankerületi központ, neki a feladata és egyben kötelessége az épületek rendszeres karbantartása, fejlesztése, felújítása, de erre nincsen pénz, vagy nincsen elég pénz. Éppen ezért én tisztelettel megkérem Magyarország Kormányát, hogy biztosítson forrást a somogyi iskolák fejlesztésére is. Különleges forrást  láthatjuk kormányhatározatban az elmúlt hetek eseményeiből is  Fejér megyei, Veszprém megyei iskolák kaptak, ez igazából csak a kormány döntése. Az igény megvolna rá.

Mi úgy érezzük, hogy igenis a Somogyban tanuló több ezer diáknak is illene biztosítani a minőségi oktatáshoz az ideális körülményeket, a XXI. századi körülményeket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 98 2020.11.17. 5:51  89-114

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Vinnai Győző képviselőtársam ezek szerint gondolatolvasó, vagy a próféta szava szólt belőle, hogy az ellenzék is támogatni fogja ezt az előterjesztést. Én valóban azt fogom kérni a Jobbik-frakciótól, hogy támogassuk ezt az előterjesztést, ezt így elöljáróban szeretném leszögezni. Mert hiszen Petőfi Sándor a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. A magyar emberek körében elsősorban az 1848-as forradalom és szabadságharc idején nyújtott szerepvállalása ugrik be, a forradalmi költészete. De ennél sokkal-sokkal sokoldalúbb költőnk volt, hiszen ahogy már ma is szóba került, a népies versei, a családversei, a szerelmes költeményei vagy a tájleíró költeményei mind-mind gazdagították a magyar irodalmat. Ha megengedik, csak néhányat sorolnék fel: a Nemzeti dal, az Egy gondolat bánt engemet, az Anyám tyúkja, a Szeptember végén, A puszta télen, vagy akár A Tisza szintén egy-egy remekműve a magyar irodalomnak, illetőleg Petőfi Sándor műveinek, annak a közel ezer műnek, amit ez az egyébként rendkívül fiatalon, 26 éves korában elhunyt költő az utókornak hagyott örökül.

Az előttem szólókhoz hasonlóan én is teljes mértékben tudom támogatni ezt a benyújtott határozati javaslatot, illetőleg az ebben foglaltakat, miszerint Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából, valamint a méltó emlékezés megszervezésének céljából az Országgyűlés a 2022-2023-as évet Petőfi Sándor-emlékévvé, emlékévekké nyilvánítsa.

Tisztelt képviselőtársaim, nem véletlenül nyomtam meg a méltó szót a megemlékezés előtt, hiszen ez nagyon fontos. Bizonyára önök is tudják, hogy idén kinek van az emlékéve. Simicskó képviselőtársam már elárulta nemrégiben, hogy bizony Zrínyi Miklósnak van 2020-ban az emlékéve, aki szintén nemcsak tollat, hanem olykor kardot is ragadva küzdött a magyar szabadságért. Egy olyan költő és hadvezér volt, aki egyébként a horvát-magyar kapcsolatok, a horvát-magyar barátság egyik kiemelkedő alakja. S bár a koronavírus-járvány idén megnehezítette a rá való emlékezést és korlátozta azoknak az eseményeknek a megtartását, amikor méltó módon tudtunk volna tisztelegni az emléke előtt, úgy érzem, hogy ennél azért sokkal többet lehetett volna tenni.

(14.50)

Abban bízom, hogy Petőfi Sándor emlékéről pedig tényleg méltó körülmények között, méltó módon meg tudunk emlékezni, és nemcsak mi, országgyűlési képviselők, hanem a társadalom széles körében. Ezért az itt foglalt javaslatokon túlmenően és azt kiegészítve én szeretném javasolni államtitkár úrnak, illetve a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a kormányt arra is hatalmazzuk fel, hogy a különböző rendezvények, oktatási anyagok összeállítása mellett tájékoztatási anyagot is készítsen Petőfi Sándorról, akár kvízkérdések formájában, hogy igen, a fiatalság azon kívül, hogy az iskolában megismerkedik Petőfi Sándor műveivel, de a régebb óta fiatalok is tudják naprakészen őrizni az ő emlékét.

Még egy dolog. Bizonyára emlékeznek arra is, hogy Petőfi Sándorról még a ’80-as években volt egy pénznemünk, egy zöld színű pénznem, egy 10 forintos bankjegy, amin az ő alakja helyezkedett el. Én akkor még nagyon fiatal, pici gyermek voltam, akkor még nagyon nagy érték volt ez a 10 forintos, ami azóta a forint leértékelődésével visszavonásra került, és nem a divatból, a használatból ment ki. Én arra kérem önöket és arra biztatom önöket, hogy Petőfi Sándor műveinek olvasása ne menjen ki a mindennapos gyakorlatból, az ő emlékezete ne menjen ki a divatból. Ezért azt is fontosnak találnám, hogy a 2022-es, illetőleg 2023-as emlékév során az állami pénzverde a 10 forintost akár újra Petőfi alakjáról mintázza meg, mert Petőfi Sándor nem csupán a magyar irodalom, hanem a magyar történelem meghatározó alakja volt, valóban méltó a méltó megemlékezésre. Éppen ezért én, a Jobbik-frakció jó szívvel fogom javasolni, hogy támogassák ezt a határozati javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 120 2020.11.17. 6:08  115-140

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő előterjesztés a kulturális örökség védelméről szóló hatályos törvényünket akként módosítaná, hogy a rákosmezei Királydombot is a nemzeti emlékhelyeket megillető védelemben részesítsük. Ahogy a törvény fogalmaz, a nemzeti emlékhely a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín. Hát, ha valami, akkor a rákosmezei Királydomb valóban ilyen, hisz, ahogy már hallhattuk, évszázadokon keresztül országgyűlések helyszínéül szolgált, még királyválasztás helyszínéül is, az országot érintő döntéseket a rendek itt hozták. Szükséges tehát, hogy ez valóban méltó megemlékezés színhelye legyen a jövőben. Ez a védelem kiterjed a nemzeti emlékhely méltóságának megőrzésére és az ezek érdekében végzett fejlesztés, beruházás megvalósításának elősegítésére, ahogy fogalmaz a törvény; a miniszter pedig, szintén a törvény szerint, a nemzeti emlékhely fenntartható használatának elősegítése érdekében támogatási szerződést köt.

Tisztelettel kérdezem államtitkár urat, hogy a törvényben lefektetett előírásokon kívül még milyen konkrét fejlődéseket, beruházásokat kívánnak az emlékhely méltóságának megőrzése érdekében tenni, mit fog tartalmazni ez a támogatási szerződés. Nagyon megköszönném, ha válaszolna erre, hiszen nem hangzott el eddig, de ez az ingatlan jelenleg Budapest főváros X. kerületének, kőbánya önkormányzatának tulajdonában áll, és bár az önkormányzat vezetősége tudomásom szerint támogatja ennek a területnek a védelmét, nemzeti emlékhellyé nyilvánítását, azért szeretnénk tudni, hogy milyen tervei vannak a minisztériumnak, a miniszternek a fejlesztésekkel, beruházásokkal kapcsolatban.

(15.40)

Rátérve azért az általános indokolásra is, itt Vinnai Győző országgyűlési képviselőtársam idézett belőle, és a szabályozást, a nemzeti emlékhellyé nyilvánítást alátámasztva az általános indokolásból kiemelte, hogy ezt a területet a beépítés veszélye fenyegeti. Információim szerint az ingatlan, a terület tulajdonosának, a X. kerület önkormányzatának nincsen ilyen szándéka. Nem tudom, hogy önöknek vane esetleg ezzel ellentétes információjuk, mert akkor azt legyenek kedvesek megosztani.

És ha már az általános indokolásnál tartunk  és most nagyon nagy tisztelettel kérem államtitkár urat, hogy figyeljen arra, amit mondok , ön is felolvasta, hogy a kulturális örökségeink milyen besorolást kaptak. Három besorolást láthatunk a törvény mellékletében. Külön besorolást kap a kiemelt nemzeti emlékhely  azért nem beszélek többes számban, mert egy ilyen van jelen pillanatban, az Országház és közvetlen környezete , valamint a nemzeti emlékhelyek, az a jelenleg 19 és a rákosmezei Királydombbal reményeink szerint majd 20 nemzeti emlékhely, amit a törvény itt fölsorol. Nem véletlenül külön sorolja ezt föl és megkülönböztető módon sorolja föl, hiszen más előírások vonatkoznak a nemzeti emlékhelyekre és a kiemelt nemzeti emlékhelyre.

Azzal szemben, hogy a jogszabály címe és egyben célja a rákosmezei Királydomb nemzeti emlékhellyé nyilvánítása, az általános indokolásban azt láthatjuk  és most idézem, államtitkár úr - „A kiemelt nemzeti emlékhely funkciójának betöltésére legyen alkalmas ez az ingatlan, és időszerű a Királydomb kiemelt nemzeti emlékhellyé nyilvánítása.” Én értem, hogy a magyar nyelvben a „kiemelt” egy fokozó jelző, és próbáljuk azt alátámasztani, hogy mennyire fontos, mennyire kiemelten fontos ez a cél, de rendkívül megtévesztő és ellentmondásos az általános indokolásban használt terminológia. Engedjék meg, hogy elmondjam, most nem a jogász vagy az ellenzéki politikus szól elsősorban belőlem, hanem a jogszabályt olvasó és erre a vitára konstruktívan felkészülő országgyűlési képviselő. Arra kérem önt, államtitkár úr, mint előterjesztőt, hogy teremtse meg az összhangot a törvény címe és célja, valamint az általános indokolásban foglaltak között, mert itt ellentmondás tapasztalható, és úgy gondolom, hogy ez félreértésre adhat okot.

Végezetül azt gondolom, hogy a rákosmezei Királydomb valóban méltó erre a védelemre, méltó arra, hogy a Hősök tere, a szigetvári vár, az egri vár vagy a somogyvári bencés apátság romjai mellett szintén megkapja ezt a védettséget, a nemzeti emlékhellyé nyilvánítást. Úgyhogy erre tekintettel a Jobbik-frakciónak e törvényjavaslat támogatását fogom javasolni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 264 2020.11.17. 10:46  259-274

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Először is köszönöm önnek, hogy e késői órán, így hajnal negyed 2 felé közeledve ön jött el közénk, és személyesen terjesztette elő ezt a javaslatot. Ebből azt tudom leszűrni, hogy ez azért van így, mert önnek fontos ez a törvény, s fontosnak tartja meghallgatni a véleményünket, esetleg a kritikáinkat azért, hogy minél pontosabb és jobb minőségű jogalkotás történjen. Szerintem annyira már ismerjük egymást, hogy tudja, én egy vizesember vagyok, és szívügyem a hal, azon belül a balatoni hal, úgyhogy külön öröm számomra, hogy ebben a témában vezérszónokként szerepet vállalhatok.

Két éve vagyok országgyűlési képviselő, s mindig az őszinte beszéd híve voltam, és a tisztelet hangján szoktam az érveimet felvonultatni. S hát, emberek vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, politikusok, de emberek, és bizony jólesik a méltatás és jólesik a köszönet. Nem is olyan régen Rétvári Bencétől kaptam egy köszönetnyilvánítást, mert választókerületem legnagyobb problémája, a marcali kórház ügyében számos alkalommal léptem fel és jártam el, s úgy tűnik, a kormányzat ezt meghallgatja és értékeli ezt a fajta szerepvállalást.

Úgyhogy legyünk nagyvonalúak, és engedje meg, miniszter úr, hogy én is értékeljem azt és köszönetet nyilvánítsak azon tógazdaságok, haltermelők nevében és kifejezett kérésére, amelyek idén tavasszal a koronavírus-járvány okozta piaci zavarok által kerültek nehéz helyzetbe, s többek között az ön segítségével és több száz millió forint állami hozzájárulással tudták megoldani a problémáikat, s értékesíteni azt a halat, amit csak rendkívüli nehézséggel tudtak volna. Hozzáteszem, hogy mivel ezek a halak többségében az élővizeinkbe kerültek, ebből a horgászok is profitáltak, illetve profitálnak a mai napig. Ők lesznek a haszonélvezői a jobb fogás által.

S ha már itt tartunk: nagyon örülnének neki, ha ez nem csak egy eseti jellegű beavatkozás lenne. Segítsen az állam abban, hogy a Magyarországon megtermelt évi 17-18 milliárd forint értékű halállomány, amelynek a 30 százaléka exportra kerül, lehetőség szerint belföldön találjon gazdára, és ez egyrészt a halfogyasztás népszerűsítése által történjen meg. Ez azért is lenne segítség, mert az export megdrágítja a termelést, és komoly költségeket jelent a termelőknek. Sokkal észszerűbb lenne, ha ezt itthon tudnák értékesíteni, és ahhoz a magyar állam is tudna segítséget nyújtani. A köszönet ezért jár.

De nemcsak ezért, hanem azért is, mert én több horgász-érdekképviseleti szervezettel, egyesülettel vettem fel az elmúlt időszakban a kapcsolatot, valamint halgazdálkodóval és tógazdával is. Ők alapvetően üdvözlik ezeket a módosításokat, sőt volt olyan, aki akként nyilatkozott, hogy kifejezetten az ő kérésére kerültek bele. Nagyon örülök, hogy az agrártárca kikéri a szakma véleményét, de nemcsak kikéri, hanem meg is fogadja. Ez nem minden tárcára jellemző. Azt kérem, hogy a jövőben ezt a jó szokásukat tartsák meg.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatra, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény módosító javaslatára rátérve: általánosságban elmondhatjuk, hogy ez a módosító javaslat a hatályos törvényt pontosítja, aktualizálja, bizonyos korrekciókat tesz, amire bizony szükség van, az elmúlt hat év során a legnagyobb jóindulattal meghozott szabályozás ellenére is. Az élet hoz olyan dolgokat, amikre nekünk reagálni kell.

Ez egyrészt észszerűsítés, másrészt pedig szankcionálás. Itt azért megjelentek szankciók, durvább szankciók is az eddigiekhez képest. De a Jobbik mindig is a rend pártján állt, és fontosnak tekintjük a jogkövető magatartást. Azt gondolom, hogy aki eddig sem vétett a törvény ellen, az ezt követően se fog, aki pedig eddig vétett, azt pedig eltántoríthatják ezek a változások.

Alapvetően két kritikát fogalmaznék meg a törvénnyel kapcsolatban. Az egyik a horgásztársadalmat érinti. Sok vizsgáztató horgászszövetségnek, horgászvizsgát szervező egyesületnek okoz még mindig gondot az informatikai eszközök hiánya. Ők januártól állami vizsgáztatásban vállalhatnak szerepet, de ehhez hiányzik az informatikai eszközpark. Ilyen a laptop, a tablet. Erre kérjük, és reméljük, hogy a Mohosz talál majd megfelelő megoldást, mert, még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy januártól elvileg lehet vizsgáztatni, de ennek a háttere sok helyütt gyakorlatilag nem áll rendelkezésre.

A másik pedig a tógazdaságokat, a halászszakmát érinti. Konkrétan a jelen törvénymódosító javaslat 16. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a halgazdálkodási hatóság halvédelmi bírságot szab ki azzal a személlyel szemben, aki idegen és nem honos fajokat haltermelési létesítménybe engedély nélkül telepít. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez tényleg szakmai dolog. Bizonyára tudják, hogy melyik az őshonos hal, melyik az invazív és melyik a nem őshonos. S való igaz, hogy ezeknek a halaknak nemkívánatos a jelenléte az élővizeinkben. Ezt meg kell oldani, mert a tógazdaságokból akarva-akaratlanul sokszor átkerülnek ezek a halak.

Viszont azt is látni kell, hogy például a Balaton déli részén található tógazdaságok közül több tógazdaság jelentős amur- és busatermeléssel foglalkozik. Egyébként ezek egyike sem őshonos magyar hal. Ezeknek a halaknak a termelése elmondásuk szerint kifejezetten kívánatos. Kívánatos azért, mert a víz minőségére jótékony hatással van, egyrészt azért, mert a busa a növényi alkotórészeket fogyasztja, sokszor naponta testsúlyának akár a többszörösét is képes megenni. Ez a Balatonban nem jó, mert pusztítja a nádast, a tógazdaságokban viszont igen. S ha megengedik, röviden a busa jótékony szerepéről is szeretnék beszámolni. Ez pedig elfogyasztja azt a bizonyos kékalgát, azt a toxikus planktont, amitől a pontynak és a nemes halaknak iszapízük lesz az elkészítést követően, s amit a magyar konyha nem szeret. Valószínűleg azért is ilyen alacsony, 6,5 kg/fő az éves átlagos halfogyasztás Magyarországon, mert ilyen halak is forgalomba kerülhetnek.

Ezenkívül ezek a halak növelik a biodiverzitást, ami szintén fontos dolog az élőhelyen. S van gazdaságossági szempont is, mégpedig az, hogy ezek az úgynevezett olcsó kategóriájú halak. Ezek azok a halak, amelyek feldolgozva egyrészt kiváló kulináris élményt okoznak, másrészt pedig a kispénzű emberek is hozzá tudnak férni. Ha ezeket a halakat diszkrimináljuk akár ennek a jogszabálynak a bevezetésével, akkor ezek az emberek szinte biztos, hogy nem fognak helyettesítő termékként a 2500 forintos pontyfilére áttérni. Tehát ez a halfogyasztásnak sem kedvez, és nem kedvez a haltermelőknek sem. Ezért megfontolásra érdemesnek tartanám, hogy kivételt tegyünk a fehér és a pettyes busával, valamint az amurral kapcsolatban, az általam előbb elmondottakra tekintettel.

Végezetül megköszönöm miniszter úrnak és a vitán ilyen késői órában részt vevő képviselőtársaimnak a kritikát és az észrevételeket, s nagyon bízom benne, hogy a Mezőgazdasági bizottság munkájában is folytatódik az a hagyomány, hogy szakmai viták folyjanak, és minél jobb minőségű törvények szülessenek. Bízom benne, hogy ehhez én is hozzá tudtam járulni építő jellegű kritikával. Remélem, meghallgatják. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

(1.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 186 2020.11.20. 3:40  185-186

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 67-es után a 68-as következik?  teszem fel a kérdést, és az emberek többsége bizonyára igennel válaszolna. Ha azonban az országos közutak felújítását tekintjük, akkor azt kell látni, hogy sajnálatos módon a 67-es út felújítását nem követte a 68-as út felújítása, pedig erre már 13 évvel ezelőtt kormányhatározat született. Tudják, ez az az út, amely Balatonszentgyörgyöt Barccsal, a Balatont Horvátországgal köti össze, és ez az az út, ahol például a Kéthelyen lakó Laci bácsi ablaka alatt a nyári hónapokban több mint 11 ezer gépjármű dübörög el, közöttük kamionok, teherautók, traktorok, motorok, és olyan útszakaszon, útfelületen, amelynek a jelentős részén az aszfalt nyomvályús, összetöredezett és kátyúkkal tarkított. Nos hát, tisztelt képviselőtársaim, ezt az útszakaszt már régen fel kellett volna újítani, és nem értjük, hogy a 2010 óta hatalmon lévő Fidesz miért nem tett semmit annak érdekében, hogy ez megtörténjen. És ez azért is furcsa, mert európai uniós előírás az útburkolat megerősítése, és egyébként ez a 68-as közút az európai úthálózat részét is képezi, tehát hogyha valamire, akkor erre biztosan lehetne uniós forrásokat is igényelni. És hogyha megvan vagy meglenne rá a forrás, akkor már csak a politikai szándék hiányzik. De miért nincsen rá politikai szándék?  kérdezem én.

Móring József Attila fideszes képviselőnek szerintem nem egy televízióstúdió kényelmes székében ücsörögve kellene hőbörögnie azért, hogy ez a felújítás nem történt meg, hanem lobbierejét bevetve esetleg felszólalhatna a parlamentben, és kérhetné Magyarország Kormányát, hogy ezt mielőbb tegyék meg.

(18.40)

De ha ő erre nem hajlandó, megteszem én. Tisztelettel kérdezem a Fidesz-kormányt: miért nem hajtották végre az 1004/2007-es számú kormányhatározatban foglaltakat, és miért nem újították fel, miért nem erősítették meg komplex módon a 68-as főutat? Mikor fogják ezt megtenni? Miért nem következett a 67-es út felújítása után a 68-as út felújítása?

A somogyi emberek képviseletében tisztelettel kérem önöket, hogy amíg a 68-as utat nem újítják fel, addig legalább a 68-as út mellé ne helyezzenek ki olyan óriásplakátokat, amelyek most éppen a 76-os út felújítását és Magyarország Kormányának a dicsőségét hirdetik, többek között a Marcaliban élő emberek számára, ez ugyanis végtelenül udvariatlan, végtelenül visszataszító.

Az a kérésem, hogy az európai adófizetők forintjait, pénzét ne ilyen óriásplakátokra, hanem inkább a 68-as út felújítására költsék el. Ha már a 67-es után nem jöhetett a 68-as, legalább a 76-os után következzen a 68-as út felújítása. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 188 2020.11.23. 1:54  187-194

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrég adták át a kétsávosra bővített 67-es utat, amit a somogyi polgárok nevében is köszönök. A 67-es út felújítását azonban nem követte a 68-as út felújítása, annak ellenére nem, hogy erre már számos alkalommal kormányzati ígéretet kaptunk. És ennek következtében továbbra is a balesetveszélyes úton kell közlekedniük többek között a Kéthely, Marcali és Böhönye térségében élő embereknek is. A napi 11 ezer jármű forgalmát bonyolító főút katasztrofális állapotban van, az út burkolata nyomvályús, kátyús, széttöredezett. A 68-as út felújításával kapcsolatban Móring József Attila nemrég úgy fogalmazott: erről volt már döntés, kivitelezői szerződést is írtak alá, majd azt lefújták. És vannak olyan szférák, ahol ezt úgy tekintik, mintha már megépült volna; kipipálták, becsukták a dossziét, és visszarakták a polcra. Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor most vegye le a polcról ezt a dossziét, és kérem, válaszoljon a következő kérdésekre. Milyen szférákról beszél Móring József Attila? Hogyan tekinthetik itt a minisztériumban megépültnek azt, ami nem épült meg? A korábbi ígéretek és döntések ellenére miért nem történt meg a 68-as út teljes körű felújítása? És ha már eddig ezt nem tették meg, hajlandóak 2001 (sic!) folyamán felújítani a 68-as utat? Igen vagy nem? Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 192 2020.11.23. 1:07  187-194

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Államtitkár Úr! Akkor újra megkérdezem: hajlandóak 2021-ben felújítani a 68-as utat? És mivel ön konkrétumokat nem mondott, engedje meg, hogy én viszont mondjak. Az 1004/2007. számú kormányhatározat szerint már hét éve be kellett volna fejezni a 68-as út felújítását. Ehhez már 2010-ben minden szükséges engedély és dokumentáció rendelkezésre állt. A beruházás előkészítéséhez az Európai Unió 2155 millió forint támogatást biztosított. A 68-as út egyébként hosszú évek óra szerepel a nemzeti komplex útfelújítási programban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tehát az uniós pénz rendelkezésre áll; az engedélyek megvannak; a jogszabályokat meghozták; a közbeszerzést kiírták; a kiviteli szerződést megkötötték. A Mészáros és Mészáros Kft. is készen áll. Ezek után tisztelettel kérdezem: mikor fog végre megtörténni a 68-as út felújítása? Mikor fognak megjelenni a munkagépek Marcali térségében? Köszönöm szépen válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 224 2020.11.23. 4:27  223-224

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! „Büszke nemzet! Köszönjük, srácok! Grazie Marco, Cosimo, Giovanni!” Ezt a molinót láthattuk a B-közép üres helyén, a Puskás Arénában, a nagy őszi menetelést lezáró, és végül a törököket is legyőző magyar labdarúgó-válogatott mérkőzése után. A magyar nemzeti 11 ezen az őszön kvalifikálta magát a részben Budapesten megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra, valamint a Nemzetek Ligájában feljutott az A-ligába. És mint tudjuk, korábban a Ferencváros a Bajnokok Ligája főtáblájára került. Nos, ezek csodálatos eredmények, amelyekre így együtt régen volt példa Magyarországon. Büszkék lehetünk rájuk. Gratulálok ezért a játékosoknak, az edzőknek, a sportvezetőknek, a szurkolóknak, és mindenkinek, aki ehhez a sikerhez akár egy picit is hozzá tudott tenni.

(16.10)

Az öltözőben, uszodai szlengben, erre a teljesítményre szoktuk mondani: ez profi munka volt. Üröm az örömben, hogy a koronavírus okozta korlátozó intézkedések miatt nem láthattuk a lelátóról szurkolva ezt a teljesítményt, ezeket a sikereket. Pedig most bizonyára sokan kimentek volna figyelemmel követni a profi tájékosok profi teljesítményét.

Ha már szóba jöttek a korlátozó intézkedések és a profik, akkor engedjék meg, hogy beszéljünk az amatőrökről is. Miniszterelnök úr korábban azt mondta, az amatőr csapatsport tilos. Hogy jól van ez így vagy sem, azon lehet vitatkozni, de a kormányfő döntött, ezért a döntését betartjuk.

Majd nem sokkal később megjelent a Magyar Közlönyben a 484/2020. számú kormányrendelet, amely így szól: „Tilos a versenyszerűen sportolók számára tartott edzés és sportrendezvény kivételével a közterületen, a nyilvános helyen, valamint a sportpályákon a csapatsportok gyakorlása.” Hogy jól van ez így vagy sem, azon lehet vitatkozni, de a kormány döntését betartjuk.

Az Országos Mentőszolgálat szóvivője, Győrfi Pál közben fizetett kormányzati hirdetések keretében minden hullámhosszon képekkel illusztrálja, hogy a sportesemények zártkapusak, az amatőr csapatsport tilos. Hogy ez jól van így vagy sem, azon lehet vitatkozni, de a kormány döntését betartjuk.

Betartjuk, betartjuk, betartjuk. Na, de melyiket?  kérdezem én. A miniszterelnök úr által közöltet és a Győrfi Pál által hirdetettet, mely szerint az amatőr csapatsport tilos, vagy a kormányrendeletet, amely szerint viszont a versenyszerűen sportolók számára tartott edzés és sportrendezvény  függetlenül azok profi vagy amatőr státuszától  megengedett.

És akkor most felmerül a kérdés annak tükrében, hogy a magyar állampolgárok napi rutinjának nem része a Magyar Közlöny böngészése, ott a kormányrendeletek napi szintű figyelemmel követése. Létezik, hogy ma Magyarországon olyanok döntenek a sportról, és adnak tanácsot a miniszterelnöknek, akik összekeverik az amatőr sportot a szabadidős sporttevékenység keretében űzött csapatjátékokkal?

Tisztelt Képviselőtársaim! A sportszakma tudja, hogy az amatőr és a profi között a különbséget a státusz jelenti. A profi a sportolásából él, míg az amatőr nem kaphat fizetést a sporttevékenységért. Ha tehát az amatőrsport tilos, akkor nem folyhat küzdelem például az alsóbb osztályokban és az utánpótlás-bajnokságokban sem.

De ennek a tiltása volt a cél? Nyilvánvalóan nem. És ez a kormányrendeletből egyébként ki is derül. Az alsóbb osztályokban és az utánpótlásban sportoló amatőrök tehát a bejelentés óta is edzhetnek, versenyezhetnek.

De az amatőrnek viszont van egy másik, köznyelvi jelentése is: hozzá nem értő. Jó lenne, ha végre a sportról olyanok hoznának döntést, akik értenek is hozzá. A sportkedvelő magyarok ugyanis már nagyon régóta várják ezt a pillanatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 196 2020.12.01. 14:32  191-206

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Az előttünk fekvő törvény valóban a bor-szőlő ágazat átlátható és fenntartható működésének elősegítése végett került a tisztelt Ház elé. Az előttem szólókhoz csatlakozva, valóban nagyon sok hasznos és előremutató szabályozás található ebben. Erre majd röviden ki is fogok térni. Mindazonáltal az ördög mindig a részletekben rejlik, és nagyon várjuk a kormányrendeleteket, végrehajtási rendeleteket, hogy mit is fog majd jelenteni a gyakorlatban arra a több tízezer személyre, családra, akik a mai napig szőlészetből, borászatból élnek. Ugye, évtizedekkel ezelőtt, a szocializmusban még majdnem dupla annyi szőlőterületünk volt, mint napjainkban, és a gépesítés folytán is már lényegesen kevesebb kézimunkát igényel ez az ágazat, de még így is rengeteg emberről van szó, és éppen ezért fontos, hogy szakmailag megfelelő felkészültséggel, tudással segítsük egy minél jobb minőségű törvény megszületését.

Valóban így van, csak pár, a szívemhez közel álló dolgot ebből a javaslatból megemlítenék. Az e-pincekönyv bevezetésével sokkal átláthatóbb lesz a jövőben a szőlészet-borászat, sokkal jobban ki lehet majd szűrni az ügyeskedőket. A felvásárlási jegy pedig tartalmazni fogja a szüretelt szőlő cukortartalmát is, ami azért fontos, mert ez egy fontos értékmérője egyébként ennek a terméknek, tehát ezáltal is a minőség irányába tudunk elindulni.

Ha már minőségről beszélünk, egy harmadik fontos dolgot kiemelvén a törvény tervezetéből, az európai gazdasági térségen kívülről érkező borászati termékeket analitikai és érzékszervi vizsgálatnak is alá tudjuk majd vetni, kiszűrve ezáltal a pancsolt alacsony minőségű vagy egyáltalán bornak nem igazán nevezhető termékeket. Bár tudom, hogy az Európai Unióban ezt borzasztó nehéz megtenni, hogy minőségi kritériumokhoz fűzzünk magyarországi forgalmazást, de azért jó lenne végre eljutni oda, hogy különösen az Olaszországból érkező, rettenetesen alacsony minőségű import lédig borok esetében is ki tudjuk szűrni azokat, amelyek nem valók a magyar piacra.

És akkor megszokva azt, hogy a Mezőgazdasági bizottságban szintén szakmai alapon folynak a viták, ehhez tartva magamat, én is igyekszem szakmai szempontból, ha megengedik, most egy-két javaslatot megtenni.

A 4. § (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy az új telepítési engedély kiadására irányuló eljárásban az ügyintézési határidő 70 nap. Ezt mi soknak tartjuk. Javasoljuk a 30 napos ügyintézési határidőt, hogy meggyorsítsa az eljárást, ez mindenképpen a szőlészek érdekeit szolgálja. Szeretném jelezni, hogy egyébként a gyakorlat 3 és 10 nap között van sok esetben, amikor is kiadják a telepítési engedélyt, illetőleg a szerkezetátalakításhoz hozzájárulnak. Tehát még így is, úgy gondolom, hogy ez a 30 nap teljesen vállalható határidő.

A 4. § (3) bekezdésében pedig azt látjuk, hogy az ültetvények telepítésének és kivágásának tényét az ültetvényhasználó bejelenti a hegybírónak, a hegybíró pedig a bejelentést követő 120 napon belül ellenőrzi a telepítés vagy a kivágás megtörténtét. Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Ezt is nagyon hosszú időnek tartjuk. Itt van egy elvi és egy gyakorlati megfontolás is. Elviekben, ha csak józan paraszti ésszel belegondolunk, hogy négy hónapja van a hegybírónak arra, hogy beüljön a terepjáróba és kimenjen a hegyre, indokolatlanul hosszú határidő. De sokkal fontosabb gyakorlati kérdés, hiszen 120 nap vegetációban szinte majdnem teljesen lefedi ezt az időszakot, amikor permetezni kell, és amikor a hegybíró már odaér, lehet, hogy már okafogyottá válik mindenfajta intézkedés. Úgyhogy ezért is kérem a tárca páholyban helyet foglaló képviselőit, hogy fontolják majd meg ezt a két változtatást.

Továbbmegyek. Az 5. § (3) bekezdése szól arról, hogy a hegybíró mulasztási bírság kiszabása mellett kötelezheti a tulajdonost a szőlőültetvény kivágására. A 4. § pedig: ha a nyilatkozattételnek az ültetvény használója vagy az ültetvény tulajdonosa eleget tesz, de a szőlőültetvény a figyelmeztetéstől számított egy év elteltével sem áll rendeltetésszerű művelés alatt, a hegybíró értesíti a növénytermesztési hatóságot, amely elrendeli a szőlőültetvény tulajdonos költségére történő kivágását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nagyon durva. Ez azért durva, mert egy hektár szőlő telepítése most olyan 6 millió forint körüli összegbe kerül. Értelemszerűen ebből következik, hogy egy hektár szőlő több millió forintos értéket képvisel. Két javaslatunk is van erre a problémára. Egyrészt szintén a határidők lerövidítésében rejlik, mivel már eleve a figyelmeztetési határidő is nagyon hosszú, ez a 30 nap, de az egy év meg kirívóan sok, hiszen pontosan ennyi idő alatt egy nem művelt szőlőültetvény fertőzheti a közelében található szomszédos ültetvényeket, indokolatlan kárt okozva ezzel a többi gazdálkodónak. Úgyhogy egyrészt ezért is fontos lenne, ha már határidőhöz kötjük a javaslatot, ezen elgondolkodni.

De van egy sokkal gyakorlatiasabb módosítási javaslatunk is, amely pedig abban rejlik, hogy a felszólítást követően, ha annak nem tesz eleget a tulajdonos, illetve a terület használója  ez egyébként lehet akár abból kifolyólag is, hogy az érintettet, mondjuk, tartós betegség akadályozza ebben, vagy adott esetben elhalálozott, és a hagyatéki eljárás folyamatban van, nem lehet tudni, hogy az örökösök közül ki lesz a tulajdonos , hogy ne maradjon gazdátlanul ez a szőlő, és meg legyen művelve, ezért azt gondoljuk, hogy a hegybíró elrendelheti, illetőleg vállalkozót fogadhatna fel ennek az elhanyagolt területnek a megművelésére, rendbetételére egy szerződés alapján. A hegyközség fizetné ki ennek a költségeit, amit aztán ráterhelve az érintett ingatlanra, kielégítést nyerhet akár abból, hogy az így megmentett szőlő, amely piacképessé válik, esetleg annak a bevételéből, vagy ha ez nem lehetséges vagy nem elegendő, akkor pedig egy árverezést követően.

Tovább menve a tokaji borvidékre vonatkozó különleges szabályokhoz, itt Hörcsik Richárd képviselőtársamra nézek, szerintem meg fogja tudni erősíteni a 16. § (5) bekezdésében foglalt szabályozást. Szintén érdemes lenne elgondolkodni ezen, hiszen úgy fogalmaz a tervezett jogszabály, hogy a tokaji borkülönlegességekre utaló neveket nem borászati termékeken feltüntetni tilos.

(20.00)

Alapvetően én egyetértek ezzel. Viszont van olyan termék vagy esetleg vannak olyan termékek, amelyek már hosszú ideje forgalomban vannak, ilyen például a hungarikumként 18 éve forgalomban lévő tokaji aszú bonbon, amelyet én még sajnos nem kóstoltam, de biztosan finom, hiszen ez egy tokaji aszúborba áztatott mazsolával töltött étcsokoládés desszert. Hogyha ezt a törvényt elfogadjuk, akkor ezt a terméket  és gondolom, vannak más hasonló termékek is  diszkrimináljuk és eltüntetjük a piacról, jelentős érdeksérelmet okozva egyébként a hosszú ideje forgalmazók számára. Esetleg érdemes lenne kivételt tenni bizonyos esetekben.

A 16. § (10) bekezdésével kapcsolatban pedig szintén egy szakmai észrevétel, amely bekezdés úgy szól: „Tokaj eredetmegjelöléssel ellátott bor nem édesíthető.” Ugye, itt a szakma nem egységes, pontosabban egységes abban, hogy Tokaj-Hegyalján a szerencsi napfénynek nevezett kristálycukor ne kerüljön a tokaji borokba, ez nyilvánvaló, tehát egyértelmű, de nem is arról van szó, hanem hogy a szakma egy része a saját borából készült mustsűrítményt, amely egy természetes anyag, szintén a termelő szőlőjéből származik, miért ne használhatná a termékei előállításához. Ezen szintén érdemes elgondolkozni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végezetül mi nincs benne ebben a törvényben, amit nagyon szerettünk volna látni? Érdemes lenne azon is elgondolkozni, hogy a borászatoknak nyújtott jelentős közpénztámogatásokat, állami támogatásokat ahhoz kötni, hogy ezek a borászatok a felvásárolt szőlőt, a feldolgozott szőlő egy jelentős részét az adott borvidékről, adott esetben 50, legalább 50 százalékát az adott borvidékről vásárolják fel, ezzel is segítve a szőlőtermelőket.

És ha már itt tartunk, jó lenne elérni, hogy ezek az állami támogatások ne látványpincészetekre vagy esetleg olyan nyaralókra fordítódjanak, amelyek borászatoknak vannak álcázva, ezeket a csalókat jó lenne kiszűrni a rendszerből. De az is egy észszerű elképzelés lehetne egyébként, hogy a közpénzzel a közösségi érdekeket megvalósító közösségi szőlőfeldolgozó üzemeket kellene támogatni.

Továbbmegyek, szintén egy régóta élő probléma, ugye, azt szokták mondani, hogy jó bornak nem kell cégér. Hát, azt kell látni, hogy nekünk alapvetően jó boraink vannak, jó borászaink vannak, viszont a borászatok annak ellenére eladási problémával küzdenek, hogy a szőlőfelvásárlási árak hihetetlen módon csökkentek az elmúlt években, sok esetben még a művelési költséget sem fedezik, ezért aztán óriási problémával küzdenek a szőlőtermelők. A borok nem lettek olcsóbbak, viszont sok esetben nem tudják eladni azokat, tele vannak a pincék. Nem látom a törvényjavaslatban azt, hogy egy piackutatáson alapuló valódi marketingstratégia megvalósulna, hogy hogyan lehetne jó borpiacot csinálni, bár kétségtelen, és ezt egyben el is ismerem, hogy a bormarketingre a Fidesz-kormány az elmúlt időben jelentős forrásokat szánt, de ezt sokkal tudatosabban kellene felhasználni, mert mint láthatjuk, a statisztikák azt mutatják, az utóbbi tíz évben csökkentek a szőlőterületek, ahogy említettem, csökkent az export, és sajnálatos módon a hazai fogyasztás is.

Végezetül, de nem utolsósorban a felvásárlással kapcsolatos problémák. Énszerintem nem lenne ördögtől való dolog a törvényjavaslatba foglalni azt, hogy a felvásárló köteles harminc napon belül kifizetni a termelőnek a felvásárolt szőlő árát, ne fordulhasson elő az, hogy a termelők fél évet vagy akár egy évet várnak a munkájuk gyümölcsére, miközben a szőlőből már időközben bor készült, adott esetben már el is adták azt. Ez szerintem méltatlan a gazdákhoz, és hogyha belegondolunk, hogyha ez a törvény valóban a szőlő-bor ágazat átlátható és fenntartható működése elősegítése mellett, ugye, az ágazat fejlesztését is szolgálja, akkor tisztelettel kérem, hogy ezekre a szőlőtermelőkre is gondoljunk, akiket  hát, hogy is mondjam?  jelentősen kihasználnak a nagyok, az integrátorok és egyes borkereskedők.

Úgyhogy én nagyon remélem, hogy ezeket a szakmai alapú javaslataimat a miniszterhelyettes úr és a tárca is meghallgatja, remélem, hogy ezeket befogadják. Én ezt egy jó törvényjavaslatnak tartom, éppen ezért a Jobbik-frakciónak a támogatást fogom javasolni, és még jobb szívvel fogom ezt megtenni, amennyiben ezek a változtatások valóra válnak, és ezek a módosító javaslatok majd átmennek a bizottságon és a parlamenten is, hiszen közös érdekünk, hogy minél jobb minőségű törvény szülessen.

Én köszönöm a figyelmet, köszönöm, hogy meghallgattak, és remélem, meg is hallották, amiket mondtam. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 226 2020.12.01. 4:02  226

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Balatontól egy hosszabb karnyújtásnyira fekvő Somogyvár több dologról is híres. Egyrészt annak idején itt volt Koppány vezér szálláshelye, aki a hagyomány szerint innen indult lázadó csapataival István király ellen. Aztán Somogyvár később Somogy vármegye központja, székhelye lett, hosszú időn keresztül az is volt. Az utóbbi években pedig sokan csak a Pogányvölgy Felcsútjaként tekintenek Somogyvárra, hiszen az elmúlt években több mint 600 millió forint pályázati forrást kapott a falu, aminek egyébként szívből örülünk. Boldogabbak már csak akkor lennénk, ha a Somogyvárhoz hasonló méretű települések a jövőben a Somogyvárhoz hasonló mértékű támogatásokat kaphatnának. De Somogyvár arról is híres, hogy 1091-ben Szent László királyunk itt építtetett egy bencés monostort, melynek a romjai egyébként ma is láthatók Kupavárhegyen, mi több, 2015-ben mintegy 1500 millió forintból ezt felújították, látogatóközpontot is kialakítottak, és egyébként a nemzeti emlékhelyeink egyike.

Nos hát, tisztelt képviselőtársaim, a látogatóközpontban egyébként a korabeli építészeti remekművek mellett használati eszközöket, pénzérmeket és fontos kiállítási tárgyakat is láthatnánk, de csak láthatnánk, ha a koronavírus-járvány miatt most jelenleg nem lenne zárva a látogatóközpont.

De azt is el kell mondani  és én ezt megtettem már többször is , hogy a látogatóközpont látogatottsága méltatlanul alacsony. Mint ezt Orbán Balázs államtitkár úr is megerősítette és számokkal támasztotta alá, sokkal kevesebben látogatnak el ide és fedezik fel Somogynak, a térségnek, a Pogányvölgynek a kulturális és nemzeti örökségét, mint amennyire ez szükséges lenne. Hogy miért is van ez? Mert több marketinget kellene fordítani és megtölteni turisztikai attrakcióval Somogyvárt és ezt a látogatóközpontot.

De sajnos azt látjuk, hogy a korábban idetelepített 4 ezer szőlőtő is nyomtalanul eltűnt, a mai napig nem tudjuk, hová, és nem lett újratelepítve. Mint ahogy egyébként Móring József Attila ígéretei sem valósultak meg, nem valósult meg a színpad, a lelátó, a zarándokhely építése és a kápolna sem. Nagyon fontos lenne, ha ezek a fejlesztések megvalósulhatnának.

Felszámolva a jelenlegi kilátástalan helyzetet, jó lenne legalább a kilátót megnyitni a nagyérdemű előtt, hiszen igen, Somogyváron egy több tíz méter magas, háromszintes kilátó is van, amely el van zárva a somogyiak és az idelátogatók elől, pedig ennek ingyenessé tétele és saját felelősségre történő használata bizonyára mágnesként vonzaná ide a helyieken túl még a turistákat, vendégeket is. Ha már egyszer közpénzből megépült valami, akkor jó lenne, ha a köz érdekében állna, a köz érdekét szolgálná, és hogy a kilátástalan helyzet helyett legyen kilátás a gyönyörűszép bencés romokra, a csodálatos parkra, a sétányra, a látogatóközpontra és nem utolsósorban a fenségesen szép somogyi tájra is.

Köszönöm a figyelmet, köszönöm, hogy meghallgattak, és remélem, meg is hallgatják majd szavaimat. (Taps az ellenzéki padsorokból.)