Készült: 2021.06.18.22:39:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

167. ülésnap (2020.11.17.),  89-114. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:14:02


Felszólalások:   29-88   89-114   115-140      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2022. és 2023. év Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A Kocsis Máté, Fidesz; Simicskó István, KDNP; L. Simon László, Fidesz, valamint Lezsák Sándor, Fidesz, képviselők által benyújtott előterjesztés H/13655. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Az előterjesztők jelezték, hogy megosztva ismertetik a nyitóbeszédet, összesen 30 perces időkeretben. Megadom a szót Simicskó Istvánnak, a KDNP képviselőjének. Parancsoljon!

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Németh László úgy fogalmazott, hogy a magyar irodalomnak Petőfi a legnagyobb fénye. Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat azt a célt tűzte maga elé, hogy ez a fény, amit Petőfi Sándor életútja, munkássága, tevékenysége jelképez és jelez, megmaradjon, sőt azt szeretnénk, hogy erősödjön.Egy emlékév mindenképpen alkalmas és hasznos arra, hogy megfelelő és méltó módon emlékezzünk meg kiváló költőnkről. Ráadásul az emlékezésnek a nemzetet összekötő tudata is erős. Tehát a nemzetépítés, az identitástudat megerősítése szempontjából is fontos kifejeződés, egy lehetőség arra, hogy ismét érezzük az együvé tartozás fontos érzését, a Magyarországhoz, a magyar hazához, a szülőföldhöz való tartozás érzését.

(14.10)

Összeköt ilyen módon mindannyiunkat Petőfi Sándor személye is, az ő életútja és szabadságszeretete is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években többször is feladatának érezte a magyar kormány a magyar identitás erősítését is szolgáló emlékévek kihirdetését. Bizonyára mindannyian emlékeznek, hogy itt 2017-ben a magyar Országgyűlés így nyilvánította emlékévvé Szent Lászlóról 2017-et számos programmal, rendezvénnyel, 2018 Mátyás király-emlékév volt, 2019-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelemre emlékeztünk számos programmal és rendezvénnyel, az idei év pedig Zrínyi Miklósnak állít emléket. Én bízom benne, hogy minél többen láthatták és vehettek részt ezekben a programokban, sőt minél több magyar fiatal megszólításra kerülhetett ezeken keresztül itt a Kárpát-medencében.

Ez alkalommal az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat a 2022. szeptember 1-jétől 2023. augusztus 31-éig tartó időszakra Petőfi Sándor-emlékévet hirdet, tekintettel arra, hogy igazodni szeretnénk a 2022-23-as tanévhez, hiszen 2023-ban lesz Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója. Ez a bizonyos gyakorlat már korábban is bevett gyakorlat volt, hiszen a százéves, tehát a centenáriumi időszakra visszatekintve Petőfi Sándor százéves születésnapját elődeink ilyen módon ünnepelték meg, és emlékeztek a kiváló költőre, nagyjából ugyanebben az időtartamban, tehát 1922. július 31-étől 1923. július 31-éig volt a centenáriumi emlékév. Tehát ezt is figyelembe vettük képviselőtársaimmal, amikor megírtuk az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot.

Engedjék meg, hogy néhány gondolatot Petőfi Sándorról mindenképpen elmondjak, bár az biztos, hogy mindannyian már az általános iskolás éveink során megismerhettük számos gyönyörű költeményét, ezért is írtuk ezt az előterjesztést, sok versét ma is tudjuk kívülről. Úgy érezhettük már akkor is, hogy bár rövid ideig tartó pályafutás adatott meg neki, mindössze 26 évet élt, de gondoljunk csak bele, hogy mennyire termékeny volt, hiszen 850 költeménye maradt meg. 26 éves fejjel! Követendő példa mindannyiunk számára.

Az alkotás útját járta, hiszen olyan poéta volt, aki egyszerű származású költőként a nép nyelvén tudta megfogalmazni lelkesedésével és példaértékű hazaszeretetével átitatott ’48-as forradalmi gondolatait. Így válhatott a Nemzeti dallal a márciusi ifjak egyik vezérévé.

De ő nemcsak szavakkal harcolt a szabadságért, hanem tettekkel is. Nemzeti hősként 1849. július 31-én a segesvári csatában életét is áldozta a magyar hazáért, a magyar szabadságért. Tehát személyesen is példát mutatott.

Petőfi esetében azt láthatjuk, hogy kultusza rögtön abban a pillanatban elkezdődött, amikor tudatosították eltűnését. Különös sorsa, páratlan karrierje, személyes és történelmi alakja, hősies és kihívó szerepvállalása, sajátos erkölcsi tartása, valamint költői újításának igen széles horizontja együttesen alkották azt az alapot, melyre tiszteletének kultusza ráépülhetett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindamellett ő volt az a költő is, aki a magyar romantika kiteljesítőjeként soraiban megjelenítette a család iránti szeretetet, a családi lírát, a hitvesi, a házastársi szerelemábrázolást. Tájköltészetében pedig a magyar Alföld méltó ábrázolását is gyakorta láthattuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarság meg tudja becsülni irodalmi nagyjait. Céljaink szerint, reméljük, sikerül majd olyan programsorozatot megvalósítani, amely az egész Kárpát-medencében élő magyarsághoz eljut, és méltóképpen ad majd tiszteletet a magyar költészet legismertebb alakjának. Meg kell tanulni Petőfit friss szemmel olvasni, friss füllel hallani, mintha most fedeznénk fel magunknak írásait. Nem lehet úgy magyarul élni, magyarként élni, ha az ember nem tudja, ki volt Petőfi Sándor. Szerb Antal úgy fogalmaz: „Petőfi neve a magyar tudatban egyértelmű a költővel.” Tehát ha egy magyar ember költőre gondol, annak elsőként Petőfi jut eszébe.

A magyar irodalom arcképcsarnokában így olvashatunk róla: „Mert Petőfi nem avul. Nemcsak a maga idejének volt leghaladóbb elméje és legkorszerűbb poétája, de oly mértékben aktuálisan élt, hogy időtlenné tette a maga aktualitását. Az ő forradalmisága ma is forradalmiság. Az ő szerelmi lángolása ma is szerelmi lángolás. Amit ő tragédiának érzett, azóta is folyton tragédia: és ami az ő számára humor, az mindmáig derűt áraszt.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Adja Isten, hogy 2022-23-ban minél több szerte a világban élő magyar honfitársunkat sikerüljön majd hazahozni, bevonni ebbe az emlékévbe, a Petőfi Sándor-emlékév programsorozatába is, hasonlóan, mint ahogy a korábbi években is tettük.

Végezetül hadd zárjam azzal, hogy Petőfi a miénk, magyaroké, mindenestül, és mégis határtalan, hiszen költői lánglelkülete, szabadságszeretete mindenkit megérint. Nagyon-nagyon sok helyen fordították le a költeményeit nemzeti nyelvekre, nagyon sokan olvassák, ismerik, szeretik és tisztelik Petőfit. Petőfi nemzeti kincsünk, óvjuk, védjük emlékét. Ezért nyújtottuk be képviselőtársaimmal, L. Simon Lászlóval, Lezsák Sándorral és Kocsis Mátéval az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot, és arra kérjük tisztelettel a kormányt is, és arra kérjük tisztelettel képviselőtársainkat, valamennyi frakció tagjait, hogy támogassák az előttünk fekvő javaslatot, és nyilvánítsuk a következő időszakot, 2022-23-at Petőfi-emlékévvé. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót L. Simon Lászlónak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen Simicskó frakcióvezető úr fölvezető gondolatait, csak néhány dologgal egészítem ki mindazt, amit elmondott, hiszen azt gondolom, hogy egyértelmű és kerek indoklását kaptuk mindannyian annak, hogy miért is kell Petőfi-emlékévet tartanunk.A tegnap lezajlott parlamenti kulturális bizottsági ülésen egyhangú szavazással támogatták ellenzéki képviselőtársaim és kormánypárti képviselőtársaim is a kezdeményezést. Tehát ebből az látszik, hogy végre egy olyan ügy, amely mögé összpárti, sőt talán nem túlzás, ha azt mondom, nemzeti konszenzust tudunk teremteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt tíz évben a második, a harmadik, sőt a negyedik Orbán-kormány emlékezetpolitikai törekvései sorában nagyon fontosak voltak az évfordulós megemlékezések. Néhány igazán nagy sikerről tudunk beszámolni, amelyek az egész nemzetet megmozgatták, például a „Reformáció 500” emlékév, amely, azt gondolom, hogy a Kárpát-medence magyarságának egészét, hozzá kell tennem, nemcsak a reformátusokat, hanem a többi keresztény felekezet tagjait is képesek voltak megszólítani, együvé kovácsolni. De említhetem az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját, ami méltó megemlékezéssorozat volt ahhoz képest, amikor az 50. évfordulón Gyurcsány Ferenc és pribékjei békés embereket vertek és lövettek az utcán. (Moraj a DK soraiban.)

Ezen megemlékezések sorában különösen fontosnak gondolom íróként, irodalmárként a magyar irodalom nagyjaira való visszatekintést, és az ő emléküknek és értékeiknek az ápolását, és a következő nemzedékek számára való továbbadását. Engedjék meg, hogy három emlékévre hívjam fel a figyelmüket. Az egyik 2013-ban zajlott le, Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulóján. Talán nem is volt példa arra a rendszerváltoztatás óta eltelt három évtizedben, hogy egy olyan emlékévet zárjunk le, amelynek eredményeképpen szimfonikus művek születtek Gárdonyi irodalmi szövegeire épülve, azokból inspirációt merítve. És nagyon sok minden történt, hiszen az irodalmi emlékéveknél arra is figyelünk, hogy ne csak az írók, költők emlékét és költészetét ápoljuk, hanem a hozzájuk kapcsolódó épített örökségre is fókuszáljunk. 2013-ban felújítottuk Agárdon Gárdonyi Géza szülőházát, teljesen új kiállítását rendezve be benne. A szomszédos, nagyon szép Szent Anna-kápolnát szintén sikerült felújítani; ebben a kápolnában keresztelték meg Gárdonyi Gézát. És Egerben, ugyanezen emlékéves programok keretében a nagyon szép Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot a vár mellett, Gárdonyi lakóházát is felújítottuk, összefogva Habis László polgármester úrral, akkori képviselőtársunkkal és az egri múzeummal.

(14.20)

Ez egy egész éves programsorozat volt, amelyet sikerült aztán a Zeneakadémián a pályázati kiírásra született szimfonikus művek bemutatásával és a díjak átadásával lezárnunk.

De említhetném az, azt gondolom, szintén sikeres Arany János-emlékévet is. Arany János 1817-ben született, és 2017-ben, születésének 200. évfordulójára szintén a Kárpát-medence magyarságának egészét megszólító emlékévet hirdetett a kormány Áder köztársasági elnök úr fővédnökségével. Itt is óriási nagy dolgok születtek, és azt gondolom, hogy a legfiatalabbakat is sikerült megszólítani. Énnekem abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a sok évtizede működő Arany János balladamondó versenynek a… Most jut eszembe, hogy a maszkot le lehet ilyenkor venni. (Megteszi.  Derültség a kormánypártok soraiban.  Dr. Vinnai Győző: Jobb később, mint soha!) Igen, így legalább könnyebben tudok beszélni, bocsánat! Tehát abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az Arany János balladamondó versenynek a zsűrijében vehettem részt, és csodálatos produkciókat hallottunk Nagykőrösön a Kárpát-medence tehetséges diákjainak, középiskolás diákjainak az előadásában. Ugye, ez egy nagy múltú, háromévenként megrendezendő verseny, amely tényleg kicsúcsosodott az emlékév során.

De ahogyan az előbb említettem Gárdonyi Géza kapcsán az épített örökség óvását és felújítását, az Arany János-emlékév is hozott ilyen értékeket és eredményeket, hiszen Nagyszalontán, Arany János szülőfalujában megújult a múzeum, a köztársasági elnök úr avatta fel azt a múzeumot, de sikeresen felújítottuk és Rétvári államtitkár úrral együtt adtuk át Nagykőrösön a Czira Szabolcs polgármester úr kezdeményezésére teljesen felújított Arany János múzeumot, hiszen jól tudjuk mindannyian, hogy Arany János életének meghatározó évtizede volt az, amikor Arany János ott tanított. Földi képviselőtársam itt ül, és bólogat mint Nagykőrös képviselője, aki szintén sokat segített nekünk ebben, itt ül fenn a pulpituson jegyzőként, úgyhogy ő tudja igazolni azt, hogy milyen eredményes volt az a 2017-es Arany János-emlékév és a balladamondó verseny is.

Persze, képviselőtársaim, ne felejtsük el azt, hogy ezek az emlékévek arra is lehetőséget adnak, hogy a társművészetek képviselőit is megbízzuk munkákkal, például szobrok elkészítésével, amit nem szabad lebecsülni. A Gárdonyi Géza-emlékévben egész alakos Gárdonyi-szobrot avattunk a szülőháznál, és egész alakos Gárdonyi-szobrot avattunk Egernek az egyik terén. Az Arany János-emlékévben is szép új alkotások születtek, Nagykőrösön gyönyörű szép Arany János-szoborcsoport látható a múzeumtól nem messze.

Ha kicsit beszélhetek az idei évről, amelyet sajnos beárnyékol ez a csúnya járvány, de mégiscsak 1805-ben, bocsánat, 1800-ban, 220 évvel ezelőtt született Vörösmarty Mihály, és minden szentnek maga felé hajlik a keze, mert számomra mint a Velencei-tó térségének lokálpatriótája számára különösen fontos Vörösmarty emlékének az ápolása. A kormányt most itt képviselő Fekete Péter államtitkár úrral közösen sikerült egy nagyon komoly programot létrehoznunk, amelynek eredményeképpen a kormány támogatásából teljesen megújult a Vörösmarty Emlékmúzeum Kápolnásnyéken, a Petőfi Irodalmi Múzeum egy gyönyörű szép kiállítást rendezett be benne. Tehát itt is arra van példa, arra találunk példát, hogy egy műemléket és egy klasszicista kúriát is megmentünk egy irodalmi emlékév keretében. Vagy az államtitkár úrral közösen sikerült létrehoznunk a Csajághy Laura Színpadot, amely egy irodalmi színpad, és amelynek a nevét Csajághy Lauráról, Vörösmarty Mihály felesége után adtuk, és természetesen az első bemutató, amelyet ezen a színpadon megtartottunk, Vörösmartynak a Csongor és Tündéje volt, és Vörösmarty feleségének is szobrot állítottunk.

Ezt az emlékévet zárnánk most decemberben a születésnapkor, amikor is Elek Imrének, a kiváló szobrászművésznek az egész alakos Vörösmarty-szobrát avatnánk; ugye, arról az Elek Imréről beszélünk, akit képviselőtársaim jól ismernek, hiszen a Parlamenttől északi irányban lévő Tisza-szobor-rekonstrukciót, azt a nagy szobrot neki köszönhetjük, illetve a Vértanúk emlékművét is Elek Imre formázta újra.

Tehát egy nagyon jó kezű, kiváló szobrászművész készíti el azt az alkotást, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Freund Tamás fog felavatni, amit sajnos a születésnapkor nem tudunk megtenni a járvány miatt, de kis csúszással, tavasszal fogunk élni ezzel a lehetőséggel.

Azt akartam tehát jelezni képviselőtársaimnak, hogy egy-egy irodalmi emlékév nagyon komplex tud lenni az emlékezet szempontjából is mind az irodalmat, mind az irodalomoktatást, mind a társművészeteket, mind az örökségvédelmet képesek megtermékenyíteni, képesek lendületet, inspirációt és egyébként mindezekhez forrást is biztosítani.

Képviselőtársaim számára nem kell indokolnunk tehát azt  ezt már megtette Simicskó képviselőtársam , hogy micsoda nagy formátumú alkotó volt Petőfi Sándor. Voltak ugyan olyan történelmi időszakok, amikor politikai kurzusok a maguk számára ki akarták sajátítani, és az életműve egy-egy szeletét vagy egy-egy darabját kimazsolázva politikai ikonná formálni őt, ráadásul olyan eszmék és ideológiák jegyében, amelyek nyilvánvalóan már csak a kor miatt és Petőfi szabadságszeretete miatt is rendkívül távol álltak volna Petőfitől. Emlékszünk a forradalmi ifjúsági napokra, amikor is a március 15-étől március 21-én át április 4-éig tartó kommunista ünnepparádé egyik ikonjává próbálták alakítani azt a Petőfit, akinek egyébként már csak a lelke is és az egész költészete, szemlélete messze távol állt mindenféle diktatórikus törekvéstől.

Mint azt Simicskó képviselőtársam is mondta, egy rendkívül termékeny, nagy formátumú alkotóról van szó, akiről talán hangozzék el az is, hogy nemcsak költőként volt a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb alkotója, hanem számos műfajban tudott érvényeset alkotni. Kiemelném az elbeszélő költeményeit; ha csak arra gondolnak, képviselőtársaim, hogy a János vitézt, a magyar irodalom e csodáját hat nap alatt írta meg Petőfi, gondolják végig, hogy micsoda teljesítmény ez! De kiemelhetjük a műfordításait is, amelyek ma már kevésbé ismertek, hiszen például a drámafordításait azóta újabb szerzőknek a mai nyelvállapothoz jobban igazodó fordításaiban ismerjük, de mindenesetre franciául, németül kiválóan tudott Petőfi, és angolból is fordított.

Azt kell tehát mondjam önöknek, hogy egy rendkívül széles látókörű művészről van szó. És persze a próza világában is, hogyha csak az Arany és Petőfi közötti levelezésre gondolunk, akkor az a magyar irodalomtörténet egyik legszebb levelezéssorozata vagy gyűjteménye.

Ha megengedik, idézem Illyés Gyulát, aki azt írja a Petőfiről szóló könyvében, hogy „a magyar irodalom legszebb férfibarátsága kezdődik. Regény sem ábrázolt még úgy önfeláldozást, önzetlenséget, mint amilyen e két ember egymásnak s egymásról rótt írásában felénk árad. Levelezésük a világirodalomban a legtökéletesebb alkotás két férfi egymás iránt való vonzalmáról.”  írja Illyés Gyula Arany és Petőfi barátságáról és levelezéséről.

Mindezt azért is hoztam ide, és azért is idéztem Illyés Gyulát, mert abban bízunk, és ahhoz kérjük a kormány támogatását is, hogy a 2017-es Arany János-emlékév sikeréhez méltó és nagyságú legyen ez a Petőfi-emlékév, amely, azt gondolom, nagyon fontos lesz a jövő nemzedék irodalomtanítása és olvasáskultúrára való nevelése szempontjából is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Simicskó frakcióvezető úr idézte Szerb Antalt. Engedjék meg, hogy onnan folytassam, ahol az első mondatot ő idézte Szerb Antaltól, ugye, azt hallottuk, hogy „Petőfi neve a magyar tudatban egyértelmű a költővel. Ő az a költő,”  folytatja Szerb Antal  „akinek a képe a legerősebben és a legigazibb vonásokban él bennünk, akit nem kell a könyvszerű feledésből kiásni, akinek értékeit nem kell revízió alá venni.

Petőfi eleven volta a legszebb bizonyítéka annak az egyébként sokszor tagadott ténynek, hogy a magyarság meg tudja becsülni irodalmi nagyjait. Kétségtelen, hogy Petőfi döntő fordulat a magyar irodalomban, olyan fordulat, mint a Felújulás vagy a Nyugat-mozgalom. […] Valami olyan újat hozott, ami az előzményekből egyáltalán nem következett, ami szakítás volt a múlttal és elölről kezdés.”

Ma azért fontos ez a Szerb Antal-idézet, mert számunkra két dolog egyértelművé válik belőle. Egyrészt az, hogy Petőfi megítélésében minden bizonnyal, ahogyan már Szerb Antal időszakában, korábban is, ma is minden bizonnyal közmegegyezés van, tehát nincs vita közöttünk abban  függetlenül attól, hogy melyik politikai pártra szavazunk, hogy miképpen gondolkodunk a magyar irodalmi kánonról, értékről, esztétikáról , hogy Petőfi a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Tehát ebben közmegegyezés van, és ez, azt gondolom, méltóvá teszi őt arra, hogy egy nagy ívű emlékévet rendezzünk az ő születésének 200. évfordulóján.

Ugyanakkor a Szerb Antal-idézetből az is kiderül, hogy Petőfit azért is állíthatjuk példaként a jövő nemzedék elé is, mert egyszerre volt képes a tradíciót továbbvinni, ugyanakkor azt teljesen megújítani, az tehát, ami a mi konzervatív politikánknak és kultúrpolitikánknak is az alapja, hogy ez a hagyományban gyökeredzik, de valójában nem idegen tőle az új, a változás és az esztétikai értelemben vett progresszió.

(14.30)

Úgyhogy ennek talán az egyik legjobb ikonja tud lenni az a Petőfi Sándor, akinek nyelvezete, hála a jóistennek, kétszáz év elteltével is mindannyiunk számára érthető, szerethető, befogadható.

Zárásul egy gondolat, képviselőtársaim, mert többen kérdezték tőlünk az előterjesztés benyújtása után, hogy miért két év. Valójában az indoklásból kiderül, hogy azért két év, mert egy tanévet szeretnénk lefedni. Január 1-jén született Petőfi, bár erről még a mai napig vitatkoznak az irodalomtörténészek, hogy december 31-én este vagy január 1-jén hajnalban történte ez, ez, azt gondolom, hogy bizonyos szempontból mellékes kérdés. De minthogy január 1-jén született, mégiscsak furcsán nézne ki, hogy ’23-ban elindítjuk az emlékévet, és a születésnapján már véget is érhetne; ezért így a tanévnek pont a közepe az évkezdő nap.

Úgyhogy szeptember 1-jétől június végéig, tehát egy iskolaévre gondoljuk tervezni az emlékévet, így a gyerekek, a tanulók, a diákok, az egyetemisták számára is egy egész éven át tartó programsorozat lehet a kétszáz évvel ezelőtt született Petőfire való emlékezés.

Ezen gondolatok jegyében kérem képviselőtársaimat és a kormányt, hogy szíveskedjenek támogatni az előterjesztésünket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne az államtitkár úr felszólalni. (Jelzésre:) Megadom a szót Fekete Péter államtitkár úrnak. Parancsoljon!

FEKETE PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Szerte e hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget: nem tudják, mit jelent „magyar”, olyan értelemben, ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta. Nem tudják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem „modern” úgy érteni, ahogyan értenék.Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mit jelent magyarnak lenni? Mit jelent e hazához tartozni? Annyiféleképpen lehet megközelíteni ezt a kérdést. De ez a rövid idézet, nem fogják gondolni, Latinovits Zoltánnak a szavai, a XX. századból érkeznek ide közénk, és jól összefoglalják, hogy mit is jelent, hogy tudunk merítkezni íróinkból, költőinkből, nagyjainkból.

Az itt felsorolt, az előbb felsorolt költőknek a művein keresztül tudunk közelebb jutni a kérdéshez, hogy mit is jelent magyarnak lenni, közelebb tudunk jutni magunkhoz, magyarságunkhoz, magyar identitásunkhoz. Hiszen a kultúra  és ebben kiemelt helyet foglal el a költészet  olyan közvetítő médium, mely közelebb hozza a valóságot, és elmélyíti az eszmét, megérthetővé teszi a megérthetetlent, átélhetővé az érzelmeket, illetve vérré, hússá, sejtekké, belélegzett levegővé gyönyörű nyelvünket. E nyelven keresztül, melyet édesanyánktól tanultunk, pedig minden más is közelebb kerül, részünkké válik: szerelmeink, áldozataink, az autó ablakából látott elsuhanó táj, a kézzelfogható és az írott hazaszeretetünk.

Petőfi Sándor még e sorból is kiemelkedik, legnagyobb költőink közül is a legnagyobb, nemcsak itthon, hanem világviszonylatban is. Miért?  tehetjük fel a kérdést, különösen most, hogy közeledik a kerek évfordulója. A választ mindannyian tudjuk: az ő tehetsége teremtette meg a magyar líra alapjait sok műfajban, sok hangon, sok témában, sok helyzetben, az egészen kicsi hétköznapiságok versben elbeszélhetőségétől kezdve egészen a világtörténelmi helyzetek poézisáig. Megkerülhetetlen mind nyelvében, mind perspektívájában, mind eszmeiségében, mind abban, ami hatását jelenti.

Az elmúlt kétszáz évben nem volt olyan magyar költő vagy író, akire ne hatott volna, aki ne vett volna át tőle egy megoldást, egy fordulatot és technikát, aki ne foglalkozott volna alakjával és heroikusan, tragikusan rövid életében összesűrűsödő ezernyi világával. És ami ezen is túlmutat, nemcsak az írói, költői szakma belügye, hanem Petőfi valamennyiünké. Mindannyian megtanultunk és tudunk tőle évtizedek múltán is nem egy verset. Bárhol a világban találkozunk egy honfitársunkkal, a Szózat után vagy a Himnusz után ott van a Nemzeti dal, A Tisza, Az alföld, a Szeptember végén és az Anyám tyúkja. A legtöbben a Nemzeti dalt fejből tudjuk, és nem kell hozzá tablet. (L. Simon László nevet.)

Ha elkezdjük mondani a verseit, honfitársaink, éljenek bár generációk óta külföldön, szakadtak el már nagyon régen hazájuktól, tudják folytatni a szöveget. Petőfi Sándor elérte azt, amit csak nagyon-nagyon kevesen: a részünkké vált, gondolataink alapjává, olyan közösségteremtő élménnyé, mely nélkül elképzelhetetlenek vagyunk. Költészet, és alakja pedig sok formában alkalmas arra, hogy közösséget építsen akármelyik életkorban és akármelyik helyszínen; a János vitéz már egészen kis kortól kezdve mesejátékként, rajzfilmként, színműként, ahogy más művei is.

Olyan szerző Petőfi, aki engedi magát, aki szinte felkínálja annak lehetőségét, hogy használják a verseit, műveit, induljanak ki belőle óvodában, iskolában, gimnáziumban, drámajátékcsoportokban, alkotó közösségekben, könyvklubban vagy gyermekeinkkel, szüleinkkel, unokáinkkal, nagyszüleinkkel. Miért? Mert minden magassága és mélysége mellett a nyelve nem maníros, nem érthetetlen, hanem egyszerű, szinte hétköznapi, természetesen áradó, így pedig olyan, mint az anyanyelvünk: belénk ivódik, a mi nyelvünk lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 2023-ban ünnepeljük majd Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját, és nemcsak alakjának, élettörténetének és verseinek megidézésére alkalmas a kerek évforduló, hanem olyan közösségteremtő ereje is lehet számos megemlékezésen, rendezvényen, újragondolandó műalkotáson, tudományos konferencián, oktatási anyagon, pályázaton keresztül, mely a XXI. században is meghatározó alapélménnyé teszi őt, ugyanúgy, ahogy nekünk is meghatározó alapélményeink egyike volt az elmúlt négy-öt vagy akármelyik évtizedben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kulturális Államtitkársága nemcsak hogy üdvözli ennek az emlékévnek a meghirdetését, nemcsak üdvözli, hogy időben tesszük ezt, hanem hiszi, hogy az egyik legszélesebb, társadalmi rétegeket, korosztályokat megmozgató kulturális eseménnyé tud kialakulni ez a rendezvénysorozat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előbb L. Simon László képviselő úr, korábbi államtitkár úr említette az Arany János-emlékévet. Valószínűleg önöknek valamennyiüknek van valamiféle kapcsolódási pontja, hiszen a családból, a környezetükből oly sokan élték meg ennek az emlékévnek a megannyi pozitív elemét, ki-ki megtalálta a saját útját az adott művészhez, Arany Jánoshoz, és ki-ki meg fogja találni a saját útját a következő egy-másfél éves időszakban Petőfi Sándorhoz is.

Egyszer egy fiatal tinédzser államtitkárhoz nem fogható nyelvhasználattal azt mondta, hogy jó lenne, ha nem lenne ciki magyarnak lenni, és olyan jó lenne, hogyha trendi lenne magyarnak lenni. Én hiszem, hogy Petőfihez való közelkerülésünk azt fogja eredményezni, hogy trendi lesz szeretni Petőfit, trendi lesz magyarnak lenni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Tisztelt Ház! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Vinnai Győzőnek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. VINNAI GYŐZŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Képviselőtársaim! Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmat ad a magyar Országgyűlésnek arra, hogy 2022. szeptember 1-jétől 2023. augusztus 31-éig Petőfi-emlékévvé nyilvánítsa ezt az időszakot. Petőfi Sándor az egyik legnagyobb magyar költő volt, Kárpát-medencei költő, akinek a költeményeit vagy legalábbis fontosabb verseit mindenkinek ismerni kell, aki magyarul beszél, és véleményem szerint mindez, Petőfi költeményei, hagyatéka a magyar identitástudathoz tartozik.

(14.40)

De remélem, elnök úr nem fog megfeddni engem, mint történészt azért, ha az irodalmon túl egy kicsit Petőfi történelmi szerepére, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején vállalt szerepére is utalok, hiszen elindítója volt a március 15-ei eseményeknek. Ő volt a lelke, a költője a márciusi ifjaknak, a Pilvax-körnek, ő volt Vasvárival, Degrével, Jókaival és másokkal a márciusi ifjak élén a változást hozó emberek csoportjában. Mert ők voltak azok, akik nem rendelkeztek telektulajdonnal, ők voltak azok, akik változást akartak, és ők voltak azok, akik haladásszeretetükben a magyar társadalom fejlődését, a magyar gazdaság fejlődését akarták. Nekünk, magyaroknak szükségünk van arra, hogy abból a hatalmas erejű életműből erőt merítsünk, tanuljunk belőle és a magyarságunkat ápolhassuk. A magyarság sorsfordító költője előtt, úgy gondolom, a XXI. század elején élő generációknak is tisztelegni kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Többen említették Arany János és Petőfi Sándor barátságát. Arany János azt írta Petőfiről, hogy a magyar és egyetemes világirodalom egyik legnagyobb alakja volt. 1847 óta leveleztek, személyesen is találkoztak, és ez a levelezés, amely egészen Petőfi haláláig tartott, azt mutatta, hogy Arany és Petőfi között mély barátság szövődött. Nemcsak személyes barátságról, hanem általában a haza ügyeiről is szót váltottak. S megérdemli Petőfi Sándor, hogy az Arany János-emlékév mintájára egy nagyszabású, vagy ahogy L. Simon László mondta, egy nagy ívű emlékévet hozzunk létre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy három fogalmat kiemeljek, hiszen Petőfi szabadságszeretete, hazaszeretete és haladásszeretete vitathatatlan. Ő egy olyan Magyarországban gondolkodott, amely független, szabad, és jólétet ad a társadalom széles rétegeinek. Mondhatnám mai kifejezéssel, hogy polgári Magyarországban gondolkodott.

Engedjenek meg egy rövid idézetet, néhány sort a kedvenc Petőfi-versemből, A szabadsághoz című versből, hogy átérezzük mindannyian e Ház falai között, hogy mit is jelentett számára a szabadság. „Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! / Oly sokáig vártunk rád epedve, / Annyi éjen által, mint kisértet, / Bolygott lelkünk a világban érted. / Kerestünk mi égen-földön téged / Egyetlenegy igaz istenséget, / Te vagy örök, a többi mind bálvány, / Mely leroskad, egy ideig állván.” Azt gondolom, hogy ez eléggé plasztikusan, eléggé jól mutatja be a szabadságszeretetét.

Tisztelt Ház! Petőfi születése és halála óta hét-nyolc nemzedék nőtt föl. Tudják, mi, történészek 25-30 évet mondunk egy nemzedéknek, egy emberöltőnek. Bár még Arany János idején 50 évről beszélt Arany János, de ha megnézzük most a ciklusokat és a történelmi kérdéseket, akkor ez 25-30 évre tehető. Hét-nyolc nemzedék nőtt föl, Petőfi nevét ismeri mindenki ebben a hazában, az iskolai oktatásnak ebben nagy szerepe van. De el kell mondanom azt is, hogy a világon a legismertebb magyar költő, a legtöbb idegen nyelvre lefordították, és a kínaiak is ismerik a verseit. Azt gondolom, hogy az emlékév kapcsán kell ezt megmondanunk, és erősödnünk kell benne, Petőfi Sándor költészetéből, hagyatékából, emberi tartásából és abból a szenvedéllyel lángoló szerelméből, amit a magyarság iránt érzett. Ez a költeményeiben is tükröződik. Én a Tisza mente egyik képviselője vagyok, Tisza menti települések tartoznak hozzám, és A Tisza című verse, a legmagyarabb folyóról írt verse gyakorlatilag ma is megkerülhetetlen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy befejezésül reménykedjek abban, hogy Petőfi költészetét, amely nemzeti kincsünk, mindannyian támogatni fogják, s az ellenzék is támogatni fogja ezt a javaslatot.

A költő szavaival fejezem be a felszólalásom  nincs olyan jóslat a magyar történelemben, amely ilyen pontosan kiteljesedett , a következőt írta: „Anyám, az álmok nem hazudnak; / Takarjon bár a szemfödél: / Dicső neve költő-fiadnak. / Anyám, soká, örökkön él.” Úgy legyen, és ez az emlékév adjon nekünk is egy tartást, nemzeti büszkeséget, hogy ilyen elődökre, ilyen magyar emberekre, költőre és forradalmárra emlékezhetünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Csak a történelmi hűség kedvéért, és mert megszólított, alapvetően nyelvész vagyok, de történész is. Most megadom a szót Steinmetz Ádámnak, a Jobbik vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Vinnai Győző képviselőtársam ezek szerint gondolatolvasó, vagy a próféta szava szólt belőle, hogy az ellenzék is támogatni fogja ezt az előterjesztést. Én valóban azt fogom kérni a Jobbik-frakciótól, hogy támogassuk ezt az előterjesztést, ezt így elöljáróban szeretném leszögezni. Mert hiszen Petőfi Sándor a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. A magyar emberek körében elsősorban az 1848-as forradalom és szabadságharc idején nyújtott szerepvállalása ugrik be, a forradalmi költészete. De ennél sokkal-sokkal sokoldalúbb költőnk volt, hiszen ahogy már ma is szóba került, a népies versei, a családversei, a szerelmes költeményei vagy a tájleíró költeményei mind-mind gazdagították a magyar irodalmat. Ha megengedik, csak néhányat sorolnék fel: a Nemzeti dal, az Egy gondolat bánt engemet, az Anyám tyúkja, a Szeptember végén, A puszta télen, vagy akár A Tisza szintén egy-egy remekműve a magyar irodalomnak, illetőleg Petőfi Sándor műveinek, annak a közel ezer műnek, amit ez az egyébként rendkívül fiatalon, 26 éves korában elhunyt költő az utókornak hagyott örökül.

Az előttem szólókhoz hasonlóan én is teljes mértékben tudom támogatni ezt a benyújtott határozati javaslatot, illetőleg az ebben foglaltakat, miszerint Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából, valamint a méltó emlékezés megszervezésének céljából az Országgyűlés a 2022-2023-as évet Petőfi Sándor-emlékévvé, emlékévekké nyilvánítsa.

Tisztelt képviselőtársaim, nem véletlenül nyomtam meg a méltó szót a megemlékezés előtt, hiszen ez nagyon fontos. Bizonyára önök is tudják, hogy idén kinek van az emlékéve. Simicskó képviselőtársam már elárulta nemrégiben, hogy bizony Zrínyi Miklósnak van 2020-ban az emlékéve, aki szintén nemcsak tollat, hanem olykor kardot is ragadva küzdött a magyar szabadságért. Egy olyan költő és hadvezér volt, aki egyébként a horvát-magyar kapcsolatok, a horvát-magyar barátság egyik kiemelkedő alakja. S bár a koronavírus-járvány idén megnehezítette a rá való emlékezést és korlátozta azoknak az eseményeknek a megtartását, amikor méltó módon tudtunk volna tisztelegni az emléke előtt, úgy érzem, hogy ennél azért sokkal többet lehetett volna tenni.

(14.50)

Abban bízom, hogy Petőfi Sándor emlékéről pedig tényleg méltó körülmények között, méltó módon meg tudunk emlékezni, és nemcsak mi, országgyűlési képviselők, hanem a társadalom széles körében. Ezért az itt foglalt javaslatokon túlmenően és azt kiegészítve én szeretném javasolni államtitkár úrnak, illetve a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a kormányt arra is hatalmazzuk fel, hogy a különböző rendezvények, oktatási anyagok összeállítása mellett tájékoztatási anyagot is készítsen Petőfi Sándorról, akár kvízkérdések formájában, hogy igen, a fiatalság azon kívül, hogy az iskolában megismerkedik Petőfi Sándor műveivel, de a régebb óta fiatalok is tudják naprakészen őrizni az ő emlékét.

Még egy dolog. Bizonyára emlékeznek arra is, hogy Petőfi Sándorról még a ’80-as években volt egy pénznemünk, egy zöld színű pénznem, egy 10 forintos bankjegy, amin az ő alakja helyezkedett el. Én akkor még nagyon fiatal, pici gyermek voltam, akkor még nagyon nagy érték volt ez a 10 forintos, ami azóta a forint leértékelődésével visszavonásra került, és nem a divatból, a használatból ment ki. Én arra kérem önöket és arra biztatom önöket, hogy Petőfi Sándor műveinek olvasása ne menjen ki a mindennapos gyakorlatból, az ő emlékezete ne menjen ki a divatból. Ezért azt is fontosnak találnám, hogy a 2022-es, illetőleg 2023-as emlékév során az állami pénzverde a 10 forintost akár újra Petőfi alakjáról mintázza meg, mert Petőfi Sándor nem csupán a magyar irodalom, hanem a magyar történelem meghatározó alakja volt, valóban méltó a méltó megemlékezésre. Éppen ezért én, a Jobbik-frakció jó szívvel fogom javasolni, hogy támogassák ezt a határozati javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Varga László jegyző úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, jegyző úr!

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz időszakot él meg most az ország, nagyon nehéz időszakot él meg hazánk, és a tegnapi nap is bizonyította, és ma is volt olyan előterjesztés, amely azt mutatta, hogy nagyon sok vitánk van egymással, nagyon sok nézeteltérésünk van egymással. Ha jóindulatúan közelítenék, akkor azt mondhatom, hogy nagyon sok eltérő nézőpont van annak kapcsán, hogy ezt a válságot hogyan kell kezelni. Egy nagyon összetett egészségügyi, társadalmi és gazdasági válságban vagyunk tehát.Vannak olyan személyek a magyar történelemben és a magyar kultúrában, akiknek a személye kapcsán ilyen viták nem bontakoztak ki az elmúlt évtizedekben. Én azt gondolom, hogy nagyon egységes a megítélése így lassan 200 évvel a születése után Petőfi Sándornak, aki valóban a költészetével maradandót alkotott a magyar kultúrában, és nagyon fiatalon halt mártírhalált a magyar szabadságért, egy olyan szabadságharc és forradalom során, amelynek, azt gondolom, a megítélését is teljes körű egyetértés övezi ma a magyar közéletben. Itt az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról beszélek.

Én abban reménykedem, hogy itt a ’22-es és ’23-as esztendő nagy költőnk halálának 200. évfordulójaként, ennek a két esztendőnek az emlékévvé nyilvánítása már egy olyan időszakban éri hazánkat, amikor ezeken a nehézségeken, ezeken a megosztó, hatalmas problémákon túl lesz ez az ország, és méltóképpen tudunk emlékezni valóban egy olyan költőnkre, aki egyébként pártállástól, világnézettől függetlenül minden magyar ember tiszteletét kiváltja, bárhol is éljen az illető a világban.

Előttem nagyon sokan szép szavakkal, idézetekkel emlékeztek meg Petőfi Sándorról, úgyhogy úgy gondolom, hogy ezeket ilyen értelemben nem ismétlem meg. De megerősítem Vinnai képviselőtársamnak azt a hipotézisét, ami még akkor talán az volt, hogy ebben azért egység tud kialakulni az Országgyűlésben. Tehát azt tudom önnek mondani, hogy az MSZP-frakció támogatni fogja az előterjesztést, és abban reménykedem, hogy az Országgyűlés minden képviselője is így fog tenni. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Most megadom a szót Sebián-Petrovszki Lászlónak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Ez a vita arról folyik most, hogy a 2022., illetve 2023. évet Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából emlékévvé nyilvánítsuk, és pont e miatt a téma miatt meg az időzítés miatt borzasztó nehéz kettős helyzet alakult ki.Az előttem szólók hosszan méltatták Petőfi Sándor munkásságát, 100 százalékig egyetértünk, még fideszes és ellenzéki képviselők is, azt gondolom, államtitkár úrral is, bár, azt hiszem, semmi másban nem értünk egyet, de ebben egészen biztosan.

Felírtam itt külön, Simicskó képviselő úr fogalmazott úgy, hogy nemzeti kincsünk Petőfi, vagy hogy a miénk Petőfi, a miénk, a magyaroké. Teljesen világos, hogy ez így van, ezt hosszan lehetne fokozni, és képviselőtársaim ezt meg is tették.

Ugyanakkor nem tudok eltekinteni attól a helyzettől, és arról beszélni, hogy miközben ez a javaslat ideérkezett a Ház elé, miközben mi most erről vitatkozunk, aközben éppen egy járvány szedi áldozatait az országban, aközben éppen naponta százak halnak meg vagy száz körüli áldozattal kell sajnos számolnunk, jóval több mint százezer fölött van ma már az aktív fertőzöttek száma, több mint háromezernél tart most a halálozás száma. Tehát miközben az országban dúl a járvány, és ennek a gazdasági hatásait is most már látjuk, aközben itt a parlamentben nem ezzel kapcsolatban vitatkozunk, nem ezzel kapcsolatos javaslatokat tárgyalunk, hanem arról beszélünk, hogy egyébként két-három3 év múlva Petőfi születésnapját hogyan ünnepeli meg az ország.

Én azt gondolom, hogy ez egy rossz időben, rossz ütemezéssel benyújtott javaslat, engedjék meg, hogy ezt mondjam, még akkor is, ha maga a javaslat és Petőfi személye abszolút átível minden politikai lövészárkon, hogy így mondjam.

Egész konkrétan azt kell leszögeznünk, hogy ez a javaslat is, mint ahogy harminc másik javaslat, amit ma meg egész héten tárgyal a kormány (sic!), valójában egy pótcselekvés, valójában egy rossz időben vagy akár egyes javaslatoknál rossz szándékkal benyújtott javaslat. Ez konkrétan egy pótcselekvése ennek a pánikkormányzásnak, ami most önöket elérte. Ahelyett, hogy érdemi, valódi, a járvánnyal és a gazdasági válsággal kapcsolatos javaslatokat tárgyalnánk és vitatnánk meg, ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogy mondjuk, a tömeges ingyenes tesztelést hogyan lehet bevezetni, vagy hogyan lehet a nyugdíjasoknak és a mostani válság miatt nélkülözőknek segítséget adni most és azonnal, ehelyett arról beszélünk, hogy két-három év múlva a Petőfi-emlékév hogyan valósuljon meg.

Én azt gondolom, hogy ez iszonyú aránytévesztés tőlünk, a magyar Országgyűléstől, illetve a benyújtó Fidesztől és KDNP-től, illetve a kormányzattól, amely nyilván ezt támogatja. Én azt gondolom, hogy nincs ennek helye itt, nem erről kellene beszélni, drága uraim, már hogy fideszes képviselőtársaim, hanem arról, hogy hogyan lehetne járvány és válság esetén segíteni. Ezért aztán, mondom még egyszer, miközben Petőfi személyének megítélésében semmilyen vita nincs köztünk, L. Simon László azt mondta, hogy közmegegyezés van Petőfi szerepével kapcsolatban, abszolút egyetértek, és ez a közmegegyezés egy rendkívül pozitív szerepet és jelenséget mutat, de ettől még ez a javaslat és az, hogy mi erről itt tárgyalunk, szerintem bizonyos szempontból mélypontja annak, hogy a parlament hogyan kezeli és a kormány hogyan kezeli a járványt.

Ezért aztán, függetlenül attól, hogy a DK magát az emlékévet támogatja, ennek a vitáját, kezelését, időzítését borzasztóan elhibázottnak, tévesnek tartja. Köszönöm szépen a figyelmüket.

(15.00)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Keresztes László Lórántnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert azt gondolom, valamiben vitatkoznom kell az imént felszólaló DK-s képviselőtársammal, noha sok mindennel egyetértek azzal kapcsolatban, hogy természetesen most mindannyiunk legfontosabb feladata a védekezés, az emberi élet védelme, hogy megteremtsük a körülményeket, megadjuk a lehetőséget, hogy akik dolgoznak ezért, ezt meg tudják tenni. Nagyon fontos a gazdaságvédelem, a munkahelyek védelme és a gazdasági válság kezelése, ugyanakkor azt gondolom, hogy azzal semmiképpen nem lehet egyetérteni, legalábbis én személy szerint nem értek egyet, hogy ez lenne a mélypontja a parlamenti munkának. Azt hiszem, látunk itt most olyan törvényjavaslatokat az Országgyűlés előtt, főleg a holnapi napon lesznek ilyen viták, amelyekkel kapcsolatban el tudjuk mondani, hogy igen, súlyos hiba, sőt mondhatjuk, bűn, hogy napirendre kerültek, és egy ilyen válságos időszakban alapvető és kifejezetten rossz szándékú, mondhatjuk ezt, beavatkozást gyakorolnak. De azt gondolom, hogy ilyen nehéz időkben, ilyen válságos időkben is kell hogy képesek legyünk arra, hogy egyetértsünk bizonyos dolgokban és nem szabad engednünk, hogy a lelkünket ennyire megölje ez a borzalmas, mindannyiunk számára, azt gondolom, borzalmasnak tekinthető helyzet.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgyhogy valóban láthattuk az elmúlt hetekben, hónapokban és látni is fogjuk a következő hetekben, hogy rengeteg vitánk van, és mondhatjuk, hogy döntő többségében kőkemény vitáink vannak egymással, alig-alig értünk egyet valamiben, ugyanakkor pontosan ezért tartom fontosnak, hogy néha aláhúzzuk azt, amiben egyetértünk, és ami valóban közmegegyezés tárgya. Azt gondolom, ahogy a képviselőtársaim is elmondták, és ahogy ellenzéki képviselőtársaim valamennyien megerősítették, hogy Petőfi szerepe, megítélése teljes mértékben közmegegyezés tárgya, és örömteli, hogy idekerült ez az előterjesztés, mi támogatni fogjuk, annak ellenére természetesen, hogy mi is tisztában vagyunk azzal, hogy mi most az első számú feladat.

Azt is el tudom mondani, hogy egy szimbolikus évben vagyunk, minden szempontból alaposan meg fogjuk emlegetni 2020-at, úgy gondolom. A nemzeti összetartozás évében vagyunk, és voltak olyan évfordulók, olyan megemlékezések, amelyeket kötelességünk volt megtenni, bármilyen nehéz időket is élünk. Azt gondolom, hogy ez is része a magyarságnak, az is része a nemzettudat erősítésének és kimondásának, hogy az évfordulókról meg tudjunk emlékezni, vissza tudjunk emlékezni azokra az időkre, amelyek akár nemzeti tragédiákhoz kötődnek, akár olyan pozitív fejleményekhez, mint harminc évvel ezelőtt a rendszerváltás utáni parlament megalakulása.

Azt gondolom, hogy ez egy szimbolikus és nagyon fontos előterjesztés, és ebben a nehéz időben is ilyen ügyekre kell hogy energiát és időt fordítson a magyar Országgyűlés. Az LMP-frakció támogatni fogja a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, Keresztes frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Két percre szót kért Bányai Gábor fideszes képviselő. Öné a szó.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről csak annyit szeretnék hozzáfűzni nem a vitához, hanem az emlékév kihirdetéséhez majd, hogy Bács-Kiskun megyének egyik nagyon fontos múltbeli és szerintem élő alakja Petőfi Sándor, hisz településeink tömegéhez kötődik. Még van vita is, hogy éppen hol született Petőfi Sándor, de én mint volt kiskőrösi diák a voksomat Kiskőrös mellett tettem le annak idején és most is emellé teszem le. De a vitát nem ezzel folytatva, gerjesztve, szeretném elmondani, hogy a Bács-Kiskun megyei közgyűlés emlékbizottságot hozott létre tekintettel a következő évekre, hogy felkészülhessen a megyénk, ahol Petőfi világra jött és ahol életének egy részét töltötte, rengeteg verse az Alföldről szól, ahonnan mi származunk. Ezért tehát a megyei közgyűlésünk emlékbizottságot hozott létre, melynek épp a héten lesz majd az alakuló ülése. Talán még elnök úr is erre meghívást kapott. Remélem, hogy ennek hatása a megyénk iránti figyelemfelkeltés az ország közvéleménye számára, hiszen születésének megyéje képviseltetni akarja magát az országban és a határon túli magyarság körében Petőfi Sándorra emlékezve. Remélem, hogy ennek lesz hatása.

Egy dolgot szeretnék csak elmondani még. 2009-ben szerettünk volna megemlékezni Petőfi Sándor halálának évfordulójáról és annak idején próbáltunk segítséget kérni, hisz azt gondolta az ember, mégiscsak egy olyan évforduló, kerek évforduló volt abban az esztendőben, amihez kérhetünk segítséget a kormányzattól. Akkoriban nem volt erre fogadókészség, ezért örülök annak, hogy ebben most konszenzus van, és Magyarország minden politikai ereje szeretné Petőfi születését megünnepelni, szeretné ezt a kétszázas évfordulót méltó módon eltölteni abban a több mint egy esztendőben, amely erre rendelkezésre áll.

Sok sikert ehhez a közös nagy-nagy munkához és az örömhöz! (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bányai Gábor képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a további képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Varga-Damm Andrea független képviselőnek. (Közbeszólások: Nincs itt!) Nincs itt? Mert nem látok oda, én azt hittem, ott ül. (Dr. Gyüre Csaba: Nincs!) Akkor megadom a szót Gyüre Csaba képviselő úrnak, Jobbik.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! E napirendi pontban nem kívántam felszólalni, mégis megihlettek azok a szavak, amelyek itt elhangzottak, és tényleg én is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki felszólalt. Úgy érzem, hogy tényleg egy olyan napirendi ponthoz érkeztünk el, ahol minden magyar ember egyet kell hogy értsen. Petőfi Sándor személye különleges minden magyarnak. Bányai Gábor képviselőtársam előbb azt mondta és büszkén mondta, hogy Bács-Kiskun megye a sajátjának érzi Petőfi Sándort. Az a jó érzés, hogy én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vagyok, de én is sajátomnak érzem Petőfi Sándort, még kicsit irigylem is, hogy nem nálunk született, hanem Bács-Kiskun megyében. Azt gondolom, hogy ezzel minden magyar ember így van. Minden magyar ember, legyen az a csonka határon innen vagy a csonka határon túl, Petőfi Sándort magáénak érzi.

Magáénak érzi már egy óvodás is. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy dolog, ez az egyik első, amikor egy gyermek elkezd ismerkedni a magyar kultúrával, szinte mindegyiknek Petőfi Sándor az egyik első. Azt gondolom, hogy mindenki, aki kikerül az iskolából, tőle tud a legtöbbet idézni, ő az, aki leginkább hatott ránk. De miért hatott ránk ennyire Petőfi Sándor? Mert, azt gondolom, minden magyar ember szívéhez, a belső énjéhez, a lelkéhez szól Petőfi. Valahogy rendkívüli módon megtalálta azt a hangot, hogy hogyan kell bennünket megszólítani, magyarokat. Hatalmas hatása van arra, hogy a magyar identitás kialakuljon egy gyermekben, hogy az összetartozás-tudat kialakuljon az emberekben, a nemzeti összetartozás tudata. Ugyanúgy szavaljuk Székelyföldön, a Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján és a csonka országban is Petőfi verseit, és igenis ezáltal büszkék leszünk arra, hogy magyarok vagyunk. Petőfi igenis büszke volt arra, hogy ő magyar. Korábban elhangzott, hogy legyen trendi az, hogy mi magyarok vagyunk. Hát, Petőfinél az volt! Aki ismeri Petőfit és azon nő fel, azt érzi, hogy igenis ez egy jó dolog, és igenis erre büszkének kell lennünk, hogy magyarok vagyunk.

Hogy mit tudott ő átadni? Csodálatosan tudott átadni, ha a nemzetnek fájdalma volt, azt ő úgy tudta szavakba önteni, hogy az mindannyiunknak fájt, minden magyar embernek a fájdalma lett az, amit ő valahol kifejezett. Ha örömet, a nemzet boldogságát, a nemzet sikerét akarta prezentálni, akkor annak mindannyian tudunk örülni, az mindannyiunkat boldogsággal tölt el. Ugyanezt tudta elmondani saját magáról, a saját érzéseiről.

Mi volt a két legfontosabb dolog? A szabadságszeretet és a hazaszeretet. Azt hiszem, hogy ebben példát mutatott minden magyar ember számára, és ez az, ami bennünket különösen megfog. Az, hogy Petőfi Sándor jött Bács-Kiskun megye egyik kis falujából, településéről, és eljutott oda, hogy ma minden magyar ember büszke rá, hogy Petőfi magyar volt és ilyen gyönyörű verseket írt. A hazaszeretet és a szabadság, ha már erről beszéltem és mindenki idézett valamit, én a „Szabadság, szerelem!” című versét idézem, hiszen ez is, azt gondolom, mindent kifejez. Ahogy Vinnai Győző képviselőtársam mondta, Petőfi Sándor egy olyan költő volt, aki szinte meglátta a jövőt, látta a saját sorsát, a saját jövőjét. A nemzet jövőjébe is belelátott, és ez ebben a versben is benne van: „Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet.”

Az, hogy ő feláldozta az életét, a szerelmét és mindenét a hazáért, az ebben a versben megfogalmazódott, a vátesz költő itt megjelenik. Ezért is vagyunk mi büszkék Petőfi Sándorra, és azt gondolom, hogy ez egy olyan napirend, amelyet minden frakciónak kötelessége támogatni.

(15.10)

Igenis nagyon nagy gondot kell arra fordítani, hogy a jövő nemzedéke, amelynek a nevelése a mi sorsunkban van, a tananyaga az Országgyűlés képviselőinek, a minisztériumnak a kezében van, hogy mit fognak tanulni, igenis nagyon fontos, hogy olyan irodalmi műveket, olyan verseket, olyan prózákat kapjanak, amelyekből kialakul a gyermek nemzeti identitása, kialakul benne, hogy büszke legyen a saját hazájára, a saját nemzetére, a saját népére. Azt hiszem, Petőfi Sándor ebben minden magyar ember számára nagyon komoly példát mutatott. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Gyüre Csaba képviselő úr. Megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! „Tied vagyok, tied, hazám! / E szív, e lélek; / Kit szeretnék, ha Tégedet / Nem szeretnélek?”, ugye, mondja a Honfidalban Petőfi. Én nagyon örülök ennek a javaslatnak, mert ha bármely gyermeket csak Petőfi Sándor versein nevelnénk fel, akkor csak csodálatos embereket tudunk nevelni. Tényleg elképesztő, hogy egy ilyen fiatalon elhunyt néhai honfitársunk micsoda gazdag nyelvezetet, irodalmat, lelket, gondolatiságot, erőt, bizalmat, biztonságot, jövőképet mutatott be a verseiben.Ha már ezt a jó kezdeményezést itt az Országgyűlésben előadták képviselőtársaim, akkor hadd beszéljek arról, hogy mit várok én ettől a kettős emlékévtől, illetőleg attól az emléktanévtől. Akkor én azt várom, hogy ne csak itt és most beszéljünk minderről és a képviselők a legszebb szavakkal méltassák e csodálatos embert, hanem majd ebben a két emlékévben vagy kettős emlékévben minden egyes gyermek találkozzon ezzel az értékkel, amit ez az ember közvetített mind a saját akkori honfitársai, mind azóta a történelemben ebben a kétszáz évben számunkra. Akkor legyen az, hogy ez után az emlékév után nagyon sok gyermek örömmel és büszkeséggel mondjon Petőfi-verseket, mert hiszen egy ilyen emlékév és különösen egy kettős emlékév egy ilyen csodálatos emberre emlékezve, a minimum, ami eredményt elvárunk, az az, hogy gyerekek sokasága részesüljön annak örömében, hogy Petőfi Sándor versét mondja vagy tudja, és hogy az a szellemiség és az az ajándék, amit minden egyes verse ad az ember számára, váljon eggyé a jövő nemzedék személyiségével, gondolkodásával.

De néha azért, képviselőtársaim, eszembe jut ám nekem az is, hogy ha most itt köztünk élne Petőfi Sándor, akkor vajon ezeket a verseket kikhez írná. (L. Simon László: Jaj, istenem!  Közbeszólás a Fidesz soraiból: Demagóg!) Kikhez szólnának például azok a versei, amikor az Országgyűléshez ír, vagy azok a versei, amikor a nagy hatalmasságokról ír? Vagy amikor a nemesek fennhéjázásáról ír, vagy amikor a lelket és érzelmeket vesztett emberekről ír, akkor vajon melyik verse szólna mihozzánk? Vagy például tetszenee neki az a fennhéjázó közélet, az a durva hangú, nagyon sokszor udvariatlan hangú közélet a legmagasabb méltóságok között is, amit ma a ma emberének közöttünk meg kell élnie?

Beszélünk itt együtt egy olyan emberről, aki a verseivel elképesztő szellemi étket, életeket átható étket ad mindannyiunknak, és közben az a nagy kérdés, hogy mi méltók vagyunke egyáltalán arra, annak az értéknek az őrzésére, amit ő itt hagyott nekünk. Tanulunke azoknak a verseknek a mondanivalójából, amit ő számunkra adott? Mert az nem elég, hogy elmondjuk meg idézzük, élünke úgy, hogy amikor ő megvetően ír egy jelenségről, akkor azt értsük, hogy az nemcsak akkor, az 1800-as években adott indokot azoknak a verseknek a megírására.

Ha ma közöttünk lenne, nagy eséllyel nagyon sokunk kapott volna már az ő versei által feddést a viselkedésünkre. Szándékosan többes szám első személyben beszélek, mert nem egy-egy politikusról vagy egy-egy közéleti személyiségről beszélek, hanem beszélek egy politikai közösségről, amit az országunk vezető elitje jelent. Vagy ha Petőfi Sándor itt lenne most köztünk, hogy tetszene neki ez a celebvilág, ahova lemennek olyan nagy formátumú művelt, kiváló emberek is, akiknek nagyon nem való az a celebvilág? Silányult az emberek gondolkodásmódja, mert nem adunk nekik szellemi táplálékot.

Ezért én azt kérem nagy tisztelettel  különösen a kormányzó pártok képviselőitől és a kormánytól , használják ki ezt a két évet arra, hogy e csodálatos ember művei által sugallt és adott szellemi érték minél több gyermekhez, fiatalhoz eljusson, és legalább ennek eszközével egy picit javítsunk azon a színvonalon, azon a kulturális színvonalon, amit ma nem nagyon lehet színvonalnak tekinteni. Ne csak beszéljünk, ne csak emblémaként tűzzük a mellünkre, hogy lesz két év Petőfi-emlékév, hanem utána, amikor megvonjuk a mérlegét, hogy ezzel milyen pozitív dolgokat hoztunk létre, akkor fel tudjuk mutatni, hogy picit visszafordítottuk a világ és a kultúra silányságát ennek az embernek az életművével, és oda tudjuk rakni a következő nemzedék elé, hogy ez az a szellemi táplálék, amit ha magadhoz veszel, mindig fogod tudni, mit tegyél egy adott helyzetben, mindig fogod tudni, hogy akár erkölcsi, akár lelki értelemben mi a helyes, és ami a legfontosabb, igazán büszke leszel általa arra, hogy magyarnak születtél. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Bajkai István fideszes képviselő úrnak.

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Bár eredetileg nem terveztem hozzászólni ehhez a mai napirendi ponthoz, tulajdonképpen szeretném kifejezni az elismerő szavaimat, hogy a Petőfi-emlékév és Petőfi személyisége és életműve kapcsán tulajdonképpen teljes egyetértés alakult ki itt, a parlamenti patkóban. Amikor néhány képviselőtársam  Gyüre Csabára is szeretnék utalni, egykori katonatársamra is  nemes szavakkal illette a Petőfi-életművet, az is elhangzott ma itt a patkóban, hogy vajon mit mondana Petőfi a mai korról. Nyilván most az emlékév kapcsán tulajdonképpen nem szabad aktuálpolitikai kérdésekkel, azt gondolom, foglalkozni, ahogy ezt tette DK-s képviselőtársam. Mégis azt gondolom, és ezt engedjék meg az én személyes véleményemnek, hogy ha valamit írna most Petőfi, ha itt lenne köztünk  remélem, ebben is egyetértés van néhány képviselőtársam esetében a túlsó, a szemközti oldalon , akkor bizony aggódna a haza megmaradásáért, és aggódna a kultúránk megmaradásáért.

Ha valamit szeretnék idézni, vagy ha valamit szeretnék az ő életművéből a mai korra vetíteni, mindazt, amit fontosnak tartott, a hazát, a nemzetet, a családot, a nemzeti megmaradást, akkor A nemzethez  ezt a kifejezést használta, majdhogynem egy felszólító mód  című versét tudnám igazából mindannyiunk szíves figyelmébe ajánlani. Hogy is mondta? Hogy is használhatott ilyen kifejezést? Nem vagyok elég jó versmondó, bár valamikor verset is mondtam, de valahol mégiscsak azt kell hogy mondjam, az ő idézete, az ő szavai játszanak előttem, vagy érzem az igazi mondanivalóját, amikor a mai korról van szó. Hogy is fogalmazott az utolsó versszakában? Az egészet nem szükséges elmondani. „Könnyü bánni külső elleninkkel,/Ha kivesznek a belső bitangok…/Félre most, lant… futok a toronyba,/Megkondítom azt a vészharangot!” Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bajkai képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) További felszólalásra senki nem jelentkezett. Az általános vitát lezárom.Megkérdezem az előterjesztők nevében itt ülő L. Simon László képviselő urat, hogy kíváne hozzászólni, vitazárót mondani. (Jelzésre:) Öné a szó, képviselő úr.

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is örülök, hogy elnök úr a vita végére átvette az ülésvezetést, így neki is köszönetet tudunk mondani, hiszen Lezsák elnök úr a kezdeményezője annak, hogy ezt az előterjesztést a Ház elé nyújtsuk, és hogy együtt előkészítettük, az az ő inspirációjának volt az eredménye.

(15.20)

Másrészt szeretném elmondani, hogy mindazokon túl, amik itt elhangzottak az előterjesztői expozékban, azt gondolom, hogy egy értékes vita zajlott le. Külön köszönöm államtitkár úrnak és a kormánynak a támogatását, valamint valamennyi kormánypárti és ellenzéki képviselőtársamnak a pozitív hozzászólását.

Kicsit szomorú vagyok, hogy a Demokratikus Koalíció, Gyurcsány Ferenc pártja még ezt az alkalmat is arra használta ki, hogy a járványhelyzetről beszéljen, és hogy ne értsék meg azt, hogy vannak olyan pillanatok az embernek az életében, meg a politikai munkája során is, amikor emelkedettebb dolgokkal is kell foglalkozni. És az, hogy a kormány felelősen kezeli a jelenlegi egészségügyi helyzetet, egyébként elválasztható attól, hogy mindettől az élet még nem áll meg, és nekünk ilyen évfordulókra, ilyen ünnepi időszakokra, mint ami előttünk áll a 200. születésnap kapcsán is, azokra igenis időben fel kell készülnünk és oda kell figyelnünk.

Ezt az előterjesztést most kellett benyújtani, hogy egy emlékév valóban méltó legyen; hogy ne az utolsó pillanatban kapkodjunk; hogy legyen kellő forrás hozzá; hogy a kezdeményezők inspirációi mentén megszülessenek azok a programpontok, amelyek ahhoz kellenek, hogy tényleg egy éven keresztül az egész ország, sőt a határon túli területekre is figyelve az egész nemzet tudjon a magyar költészet e kiemelkedő alakjára odafigyelni. Tehát ezért kellett most beterjeszteni, semmi köze nincsen ennek semmiféle járvánnyal kapcsolatos elterelő hadművelethez, ezt határozottan vissza kell hogy utasítsam, és szomorú vagyok, hogy még egy ilyen ügyben, egy ilyen kérdésben sem tudunk aktuálpolitikai felhangokat nélkülözni.

Úgyhogy köszönöm képviselőtársaimnak a támogatását. Bízom benne, hogy 2023. január 1-jét követően együtt tudunk egy értékes emlékévnek örülni, és arról majd számot adni, hogy nem volt hiábavaló ez a mostani kezdeményezés. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:   29-88   89-114   115-140      Ülésnap adatai