Készült: 2021.06.17.00:58:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

137. ülésnap (2020.06.09.),  73-101. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:03:27


Felszólalások:   57-73   73-101   101-137      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A Bánki Erik, Fidesz, képviselő által benyújtott előterjesztés T/10858. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének.

BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon rövid, mondhatni, technikai módosításról beszélünk a Ház előtt fekvő törvényjavaslat kapcsán, hiszen mindössze egyetlen szakaszt módosít a javaslat, pontosabban egy bekezdéssel kibővíti azt, ez pedig nem szól másról, mint az indulási jogok átruházásával kapcsolatos szabályozásról. Hogy miért kerül erre sor? Azt kell mondanom önöknek, hogy a korábbi szabályozást, hála istennek, meghaladta az idő. Én az MLSZ elnökségének tagja is vagyok 2010 óta, számos problémával kellett szembesülnünk a korábbi időszakban, amikor a csapatok annak érdekében, hogy egyik településről a másikra helyezzék át a székhelyüket, a gazdasági társaságból vagy az egyesületből, amelyben működtek, kiválással megpróbálták az ország más területére, egy másik településre átvinni az indulási jogot azért, mert ott kedvezőbb gazdasági feltételeket találtak. Ezt az áldatlan helyzetet szabályozta  nagyon helyesen  korábban a sporttörvény, egész pontosan annak a 33. § (2) bekezdése. Mára azonban eljutottunk odáig, hogy jó néhány csapatnál az utánpótlás-nevelés elmúlt időszakbeli eredményességének köszönhetően olyan tehetségek nevelődtek, formálódtak, akik már nemcsak az utánpótlás, hanem a felnőtt bajnokságban is megállják a helyüket. Ez, hála istennek, nemcsak a labdarúgásra, hanem a többi csapatsportra is érvényes. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy eljött az idő arra, hogy a korábbi szabályozást egy új ponttal módosítsuk, és megengedjük azt, hogy adott esetben egy gazdasági társaságból történő kiválással ne csak az alacsonyabb osztályokban, hanem ugyanabban az osztályban vagy magasabb osztályban is indíthasson csapatot az adott társaság, természetesen abban az esetben, ha köztartozást nem hagy maga után. Hiszen nagyon fontos, hogy csak úgy és abban az esetben módosíthatjuk a meglévő szabályozást, ha garanciákat fog tartalmazni a későbbiekben is a törvény arra vonatkozóan, hogy nem hagyhatják így a köztartozásukat maguk mögött azok a klubok vagy egyesületek, amelyek szeretnének új csapatot indítani a korábbi egyesület vagy sportvállalkozás indulási jogán.

Az is természetes, hogy a szövetségek a saját rendeletükben, illetve versenykiírási szabályzatukban dönthetnek arról, hogy milyen feltételekkel és milyen körülmények között versenyezhetnek az adott osztályban lévő csapatok. Természetesen a törvény egy keretet határoz meg, egy lehetőséget ad arra, hogy abban az esetben, ha az adott szakági szakszövetség támogatja azt, hogy akár az utánpótláskorú tehetséges játékosok, vagy olyan nagy egyesületek, amelyekből korábban amatőr csapatok az elmúlt évek eredményeinek köszönhetően már profi osztályban szerepelhetnek és versenyezhetnek, kapjanak lehetőséget arra, hogy ebben az esetben kiváljanak a korábbi sportvállalkozásból, és önálló vállalkozásként, önálló gazdasági társaságként működtethessék a már profi labdarúgó- vagy bármilyen más csapatsportágban induló csapatot.

Tehát még egyszer hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársaim, egy technikai módosításra van szükség, egy olyan módosítására a törvényjavaslatnak, amely az elmúlt időszak sportszakmai fejlődésének köszönhetően új lehetőségeket, új távlatokat nyitna meg a csapatsportok szövetségei, illetve a csapatsportok szövetségi versenykereteiben versenyző egyesületek számára. Kérem, támogassák ezt a törvényjavaslatot! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó Tünde államtitkár asszonynak, aki a kormány nevében kíván szólni. Parancsoljon, államtitkár asszony!

DR. SZABÓ TÜNDE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés elé beterjesztett, a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló T/10858. számú törvényjavaslat célja, ahogyan a képviselő úrtól is hallhattuk, a sportszervezetnek a sportszövetség versenyrendszerében, bajnokságában való indulási, nevezési joga átruházásának újabb esetkörben történő lehetővé tétele és annak alapvető feltételeinek segítése. Tudjuk, hogy az indulási jog a sportszervezet személyéhez kötődő jog, ennek átruházása a sporttörvény alapján főszabály szerint semmis. Szükség esetében azonban meg kell határozni a kivételeket, amelyek alapvetően az amatőr és hivatásos bajnoki rendszerek eltérő jellegére vezethetőek vissza. A kivételek biztosítják a különböző szintű bajnokságokban részt vevő sportszervezetek fejlődésének és szakmai munkája változásának folyamatos értékelését, a valós helyzethez történő igazítását. A sporttörvényben megengedett kivételek mindezek alapján elsősorban a hivatásos bajnokságba való felkerülés, illetve az amatőr versenyrendszerben való lekerülés esetére vonatkoztak, majd a sporttörvény a sportszervezeti formák bővítésére, így például az utánpótlás-nevelés fejlesztését végző alapítványok megjelenésére figyelemmel tette lehetővé az indulási jog átruházását.

(12.30)

Ennek alapján a sportszervezetek fejlődése, a tevékenységi körük bővülése, a több bajnoki rendszerben való részvétel, illetve az azzal kapcsolatos eltérő követelmények indokolttá teszik az indulási jog átruházásának törvényjavaslat szerinti lehetővé tételét.

És nem kell hangsúlyoznom, hogy a magyar kormány stratégiai ágazatként tekint a sport területére, melynek megfelelően támogat minden olyan kezdeményezést, amely a sportszervezetek szerveződési szabadságának körében értelmezhető, és optimálissá teszi a sportszervezetek részvételét a versenyrendszerekben, valamint a bajnokságokban.

Éppen ezért a kormány egyetért a törvényjavaslatban megfogalmazott célkitűzésekkel, és én is arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a zárószavazás során a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Simon Róbert Balázs képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon!

SIMON RÓBERT BALÁZS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a sportról szóló 2004. évi I. törvény, ezen belül is a 31., 32. és 33. § szabályozza a sportszervezeteknek a sportszövetség versenyrendszerében, magyarul, a bajnokságban való indulásának, nevezésének alapvető feltételeit. A jelenlegi szabályozás, tehát egészen pontosan a sporttörvény 33. § (2) bekezdése kimondja, hogy a versenyrendszerben, bajnokságban való indulás, nevezés joga nem ruházható át, az erre irányuló szerződés semmis, ugyanakkor meghatároz néhány kivételi lehetőséget is. A kivételek az indulási jognak elsősorban az egymással tagsági jogviszonyban lévő sportszervezetek, illetve sportvállalkozások egymás közötti, az amatőr versenyrendszerbe való lekerülés, a hivatásos versenyrendszerbe való felkerülés, valamint több versenyrendszerben való indulás esetére vonatkoznak.

Az imént az előterjesztő, Bánki Erik képviselő úr elmondta, hogy a korábbi szabályozás meghaladta az időt. Én magam is maximálisan egyetértek ezzel, és az új törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, egy újabb kivétel megállapítására tesz javaslatot, amely alapján lehetővé válik az indulási, nevezési jog átruházása akkor, ha a sportvállalkozás az azonos sportszövetség által kiírt és szervezett versenyrendszer, bajnokság azonos vagy magasabb bajnoki osztályában való részvétel céljából gazdasági társaságot alapít, vagy abban tagként vesz részt. Hozzáteszem, a törvénymódosítás a javaslat szerint már a 2020-2021-es versenyrendszerbe, bajnokságba való nevezés során alkalmazható lesz.

Ez egy alulról, a sportszervezetek, -egyesületek részéről érkezett kezdeményezés a sportszövetségek, illetve a törvényalkotó irányába. A Fidesz-frakció nevében jelzem, hogy frakciónk az előterjesztést maximálisan támogatja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar sport nemzeti kincsünk, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Magyarország és a magyar emberek eredményesek mind a szabadidős jellegű, mind a professzionális sportban. Hazánk előkelő helyet foglal el a világsport nemzeteinek sorában. A sport szeretete, akár sportolóként, akár nézőként veszünk részt benne, képes arra, hogy egymástól nagymértékben különböző embereket összehozzon, politikai pártállástól vagy világnézettől függetlenül. A lelátókon, a szabadtéri kivetítőkön vagy otthon a készülékek előtt mindannyian ugyanazoknak a piros-fehér-zöld színekben induló versenyzőknek szurkolunk a nemzetközi sportversenyek során, illetve nyilvánvalóan minden sportágban a hazai bajnokságokban is mindenkinek megvan a kedvenc csapata, amelyiknek szurkol.

Amikor egy magyar sportoló vagy csapat előkelő helyezést ér el valamilyen rangos nemzetközi versenyen vagy az olimpián, vagy a saját csapatunk az itthoni bajnokságban jól teljesít, akkor mindannyian egy kicsivel büszkébbek vagyunk nemzeti teljesítményünkre.

Akár profi, akár amatőr sportról legyen szó, a sport növeli a kitartást és a küzdeni tudást, hozzájárul egészségünk megőrzéséhez és a minőségi teljesebb élethez. Ezt felismerve, ebben a szellemben vezette be a nemzeti kormány a közoktatásban a mindennapos testnevelést, és ebben a szellemben épült fel az elmúlt tíz évben megannyi tömegsportra és profi sportra alkalmas uszoda, sportcsarnok, tornaterem, szabadtéri sportpálya.

Az előttünk fekvő mostani törvényjavaslat a sportról szóló 2004. évi I. törvényt módosítja annak érdekében, hogy az indulási vagy nevezési jognak, illetve a versenyjognak azonos vagy magasabb bajnoki osztályban való indulása érdekében létrehozott gazdasági társaságra történő átruházása is lehetővé váljon, melyre az utánpótlás-nevelés felmenő rendszerű képzési rendszerének további fejlesztése, valamint a felnőtt bajnoki osztályok közötti további minőségi fejlődés elősegítése érdekében van szükség.

Én azt gondolom, helyes, hogy a sporttörvény szigorúbb ebben az esetben. Helyes, ahogy államtitkár asszony is elmondta, hogy alapvetően nincs lehetőség erre az átruházásra, de az életszerűség és az idő azt igazolta, hogy szükség van kivételekre. Én támogatom azt, hogy tartsuk meg a szigorúbb követelményeket, ugyanakkor a kivételekben az életszerűséghez igazodjunk.

Nyilvánvalóan köztudott, hogy ez a törvénymódosítás most első helyen a pécsi focit fogja tudni megmenteni. Én szeretnék köszönetet mondani Baranya megyei képviselőtársaimnak, akik hosszú munkát fektettek abba, hogy ez a törvénymódosítás is létrejöhessen. A Baranya megyei képviselők összefogtak azért, hogy a pécsi foci is megmeneküljön. Én azt gondolom, fontos, hogy nagy múltú sportklubokat ne hagyjunk elveszni a történelem süllyesztőjében. Nyilvánvalóan ez a mostani kivétel számos alkalommal fog tudni segíteni sportklubokon.

Én örülök, hogy első alkalommal a pécsi foci megmentése lesz az, amelyet ez a törvény tud majd segíteni. A KDNP-frakció támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Hiszékeny Dezső képviselő úr, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr.

HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Az volt a sejtésem az elején, hogy hosszú, nagy vita nem lesz  látom, hogy más ellenzéki képviselőtársaim nincsenek is még jelen a teremben , hiszen összesen egy érdemi paragrafus módosításáról szól maga a javaslat, ami érdeminek tekinthető.Viszont az is jól látszik, hogy azért ez nem egy gyakori helyzet, nem egy gyakori állapot, hogy egy egész törvényből egyetlenegy paragrafus az, amit módosítani terveznek. Ezért elgondolkodtatja az embert ilyenkor, hogy mi lehetett ennek az oka, ilyet nem szoktak bevállalni. És itt mégis volt egy kormánypárti képviselőtársunk, aki ezt keresztülverte a saját frakcióján, a KDNP frakcióján, egyeztetett a kormánnyal, és felvállalta ezt a nem kis tortúrát, hogy ezt a módosító javaslatot idehozza a Ház elé, miközben összesen egyetlenegy paragrafus módosításáról van szó.

Tehát ilyenkor óhatatlanul megmozdul az embernek a fejében, hogy ennek mi lehet a valós oka. Meggyőződésem, ismerve a Fidesz törvényalkotását, hogy itt egy konkrét ügyről van szó, vagy kettőről. Nyilván ki fog derülni az elkövetkezendő időszakban, hogy miről van szó. És bár ez az egész sporttörvényt, az egész magyar sportot érinti közvetlenül, de tekintettel arra, hogy mint az előterjesztő, Bánki úr említette az előbb, ő a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségének a tagja, tehát ebből arra tudok következtetni, hogy valahol a futball környékén történik majd valamifajta változás, olyan konkrét ügy, ami miatt ez az egész jogalkotás lezajlott.

Ha megnézzük azt, hogy mi a javaslat, tehát hogy melyik az a paragrafus, amit módosítani kívánnak az elkövetkező időszakban, az azért egy megdöbbentő dolog. Azt kívánják módosítani, hogy a bajnokságban való indulás joga nem ruházható át, eddig így volt. Nem ruházható át! Sőt, a jogalkotó akkor élt a gyanúperrel, hogy bizonyára lesznek olyanok, akik ezt valamilyen sundám módon megpróbálják majd kikerülni, ezért úgy folytatódott a törvény, hogy az erre irányuló szerződés semmis. Én azt érzékelem ebből, hogy ez egy nagyon határozott és nagyon kategorikus tiltás volt.

Most mégis arra hivatkozva jelent meg itt a képviselő úr, hogy a kialakult helyzet igényli azt, hogy módosítsuk ezt.

(12.40)

Ez azért érdekes, mert olyan világban élünk ma, amikor nem a résztvevők alkalmazkodnak a törvényekhez, hanem a résztvevők lesznek azok, akiknek az érdekében itt törvényt alkotnak. Ez nem az első eset, számtalan más egyéb ügy volt, konkrét ügy, elsősorban gazdasági ügy, amikor ez megjelent a parlament előtt. Azt gondolom, szebb időszak volt az, amikor bajnokságok sorsa a pályán dőlt el, nem füstös kis helyiségekben, kocsmákban, és nem a pénz volt az, ami elsősorban meghatározó volt, hanem a tehetség, az a kis közösség, amelyet az ott sportolók alkottak  azt gyanítjuk, hogy itt valami futballdologról van szó , tehát az a helyi közösség, amelynek tagjai egymásért küzdve álltak helyt a bajnokságban. Azt gondolom, ha megnézzük, hogy mi történt, egyértelművé válik, hogy ezzel a javaslattal valakinek intézik ezt az egész történetet.

Még egy érdekessége van ennek a javaslatnak. Az, ahogy általában a jogszabályok hatályát megfogalmazzák, az mindig valahogy a jövőre vonatkozik, egy olyan jövőbeni időszakot határoznak meg, amikorra az érintettek fel tudnak készülni. Ennek a jogszabálynak is van egy egész érdekes hatálya, megfogalmazása szerint a kihirdetést követő öt napon belül. Ezt le lehet magyarra fordítani: íziben. Ez azt jelenti, hogy itt valami konkrét  most már nem először mondom  ügyről, meghatározott szereplőről lesz szó, akinek az érdekében a képviselő úr eljárt. Én pedig azt gondolom, hogy ez sérti a sport szellemét, és esélyt ad arra, hogy a valós eredmények ne a pályán szülessenek. A fociban egyébként is erről évről évre, bajnokságról bajnokságra felreppennek különböző hírek. Azt gondolom, hogy ez az intézkedés, ez a jogszabály-módosítás ezt erősíteni fogja az emberekben, azt fogja erősíteni, hogy nem a pályán elért eredmények lesznek azok, amik a valós értékét adják majd ennek a sportnak.

Sokan azt gondolják, és bizonyára ez a gondolat vezérelte képviselőtársamat is, hogy különböző adminisztratív intézkedésekkel segíteni lehet az adott sportág vagy a sport helyzetén. Én pedig azt gondolom, hogy képviselő úr nem segít, hanem sért. Sérti, megalázza mindazokat, akik becsületesen a sport szellemében kívánnak részt venni a különböző bajnokságokban. Sokak véleménye szerint ismét előállt az a helyzet, amikor meg lehet venni a bajnokságokat, csak szervezés kérdése ez az egész. Számunkra nem elfogadható ez a javaslat, és nyilván nem is fogjuk támogatni.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak, DK. Parancsoljon, képviselő asszony!

BŐSZ ANETT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni, hogy személyesen nem voltam itt az előterjesztő, illetve a vezérszónokok felszólalása alatt, egy bizottsági vitáról szaladtam át, viszont a kollégáim biztosítottak engem afelől, hogy önök mit mondtak. Úgyhogy igyekszem ennek megfelelően részt venni ebben a vitában. Köszönöm a megértésüket.Szeretném előrebocsátani, hogy összességében a törvényjavaslatban foglalt módosítást a Demokratikus Koalíció frakciója nem tudja támogatni, mivel számunkra  az előterjesztők, valamint a kormánypárti felszólalók felszólalásával együttvéve is ezt kell mondanom  változatlanul nem világos a szándék, és tartunk is attól, ami a magyar sportban elindult az elmúlt időszakban, nevezetesen, hogy valamifajta mögöttes szándék húzódhat meg a módosítások mögött, amit egyelőre mi nem látunk tisztán. De az álláspontunk szerint a módosítás teljesen szükségtelen ebben a formában, mivel így a kivételek köre teljes lett, a jövőben korlátlanul átruházható lesz az indulási jog, így a kivételek köre értelmét veszti, illetve a főszabály, a tiltás is értelmetlenné vált ezáltal.

A benyújtott módosítással kiderült számunkra, hogy a hatályos sporttörvény fogalomrendszere korrekcióra szorul, mivel a hatályos törvény a fogalmak meghatározása terén némi zavarral küzd. Az indulási jogot csak a sportszervezetekre értelmezi, és megfelelteti a nevezés jogának, valamint a nevezést azonosítja még a versenyrendszerben történő részvétellel is.

Bár a nevezési jog meghatározása nem található a törvényben, a sporttörvény például a Magyar Olimpiai Bizottság részére kizárólagosságot határoz meg, összhangban persze az olimpiai chartával, a sportágak és a sportolók nevezésére, az olimpiai eseményekre. A Demokratikus Koalíció frakciójának az az álláspontja, hogy az indulási jog és a nevezési jog értelmezhető a sportolókra is, ugyanis a játékjoghoz tapad mindkettő. Ebben a megközelítésben az indulási jog és a nevezési jog a jogképesség és a cselekvőképesség logikája mentén értelmezendő és értelmezhető.

Ezen túlmenően a játékjog használatának átruházása során tulajdonképpen a sportolónak az indulási joghoz  azaz hogy készen áll a versenyzésre  kapcsolódó nevezési joga kerül a sportszervezet számára átruházhatóvá. A játékjog mint személyhez fűződő vagyoni értékű jog és a játékjoghoz tapadó, a sportolóra vonatkoztatott indulási jog szerintünk fogalomképtelen. Ebben a megközelítésben a játékjog úgy viszonyul az indulási joghoz és a nevezési joghoz, ahogy a jellegéből fakadó eltérésekkel a szerzői jogot alkotják fogalomképességi szempontból a szerzőt megillető személyhez fűződő vagyoni jogok. Vállalt kötelezettségeink miatt a magyar szabályozásnak igazodnia kell a nemzetközi szövetségek és a sport nemzetközi szervezeteinek szabályozásához, ezért a magyar versenyzők nemzetközi, valamint olimpiai szereplése esetében az indulási jog és a nevezési jog feltételrendszerének igazodnia kell a nemzetközi sportszövetségek, illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályzatához.

Eddig a törvénymódosítás jogtechnikai részéről beszéltem, most azonban szeretnék néhány gondolatot mondani a jelenlegi hazai sportéletről. Így talán az előterjesztők is jobban értik majd, hogy miért kezdtem azzal a felszólalásomat, hogy tartunk attól, hogy ez a módosítás valamifajta mögöttes szándékot is takar, amit egyelőre nem sikerült kiderítenünk. Mindössze három paragrafusból áll ez az anyag, amely előttünk fekszik, és amelyet önök benyújtottak, nem tudjuk egyelőre igazán értelmezni, hogy milyen céllal.

Évek óta megfigyelhető, hogy a különböző sportágak szövetségeinek vezetői székébe különböző kormánypárti, első vonalas vagy másodvonalas politikusok kerülnek, ezzel az adófizetők óriási pénzösszegei felett tudnak rendelkezni akár közvetlenül is. Azt kell mondanom, persze tiszteletben tartva azokat, akik ez alól kivételt képeznek önök között, hogy sok esetben a Fidesz-közeli tisztségviselők a sportágban megkívánt szakértelemmel, illetve a szakmában megkívánt tapasztalattal sem rendelkeznek, amikor ilyen szakszövetségek vezetői pozíciójába kerülnek. 2010 óta soha nem látott mértékben öntik az adófizetők pénzét a különböző sportszövetségekbe, ami alapvetően egyébként nem kritizálandó, ugyanakkor olyan gyakorlati visszásságokat takar, mint például a taopénzek helytelen felhasználása, amik fölött, még egyszer mondom, sokszor az önök kollégái, vagy ön például, tisztelt képviselőtársam  és Bánki Erik bólogat is , szövetségi elnökként vagy elnökségi tagként, közvetlenül rendelkeznek ezek fölött a pénzek fölött.

Azt gondolom, hogy amikor személyesen hozzám is befutnak olyan megkeresések, hogy a taopénzek (Nacsa Lőrinc közbeszól.), amelyeket önmagában… Igen tisztelt képviselőtársam, Nacsa Lőrinc, nagyon szívesen meghallgatom önt, ha újra gombot nyom és nem a bekiabálás módszerét választja, ahogyan azt már nagyon sok vitában megtette. Azt gondolom, hogy ez nem egy jó módszer, képviselő úr. Nyugodtan nyomjon gombot, igen!

Szóval, az a helyzet, hogy nagyon helyes, ha a taopénzek felhasználása jól és tisztességesen kerül oda, ahova az való. Azonban számos szülő az utánpótlásról…  beszélt ön is, tisztelt képviselőtársam, az utánpótlásról, és amennyiben jól értem az ön felszólalását, arról is szól ez a törvénymódosító, hogy az utánpótlást tudjuk fejleszteni. De akkor szeretném önöket megkérdezni, hogy adott esetben az önök kollégái körében vagy az önök által közvetlenül vezetett sportszövetségekben hogyan történhet meg, hogy például a taopénzeket, ami célzottan menne az utánpótlás képzésére, a profi sportolók kapják meg a szülők beszámolói alapján, akiket pedig már így is nagyon szépen ellátott pénzzel a központi költségvetés. Ők kapják meg azokat az eszközöket, amelyek adott esetben sérülésekből való kigyógyulásukban is segítik őket.

Én ezt azért mondom, mert magam is részese voltam a versenysportnak, válogatott sportolóként nyolc éven keresztül a dzsúdószövetség védőernyője alatt tudtam ezt a tevékenységet kifejteni. Egyáltalán nem mindegy  és látom, hogy államtitkár asszony is bólogat , hogy egy utánpótlásszakágban egy gyermek mit kap meg azokból, amiket a taotámogatások lehetővé tennének.

(12.50)

Én azt gondolom, hogy itt rendet kell rakni mindenféleképpen a sportszövetségekben, sőt a sportszövetségeknek felelősséget kell vállalniuk azért, hogy az egyes szakosztályokban nem megfelelően felhasznált taopénzek esetén fel kell lépnünk, hiszen ez közpénz, az adófizetők pénze, és az, amiben a jövőnk áll és a magyar sport jövője áll, az mindenféleképpen az utánpótlás-nevelés. Mondanék néhány olyan példát, hogy kikre gondolok egészen pontosan, amikor azt mondom, hogy a Fidesz párttagjai, illetve akár csúcsvezetői közvetlenül diszponálnak azok fölött az összegek fölött, amelyek több száz milliárdra rúgnak itt az elmúlt évek során, és valóban, ha jó felhasználásra kerülnének ezek, jelentős előrelépéseket láthattunk volna a magyar sportban. Nem szeretnék most arra kitérni, hogy például az elmúlt időszak olimpiáin vajon a magyar társadalom mit élt meg és mit érzett, hiszen én magam egy olimpiaikvóta-szerzést is rendkívüli módon tisztelek, sőt az olimpiához való egyáltalán közel kerülést is rendkívüli módon tisztelem, de ugyanakkor azt éltük meg, hogy az elmúlt időszak eredményei nem tükrözték azt, amit korábban megszoktunk az olimpiáktól. Megjegyzem, hogy a korábbi olimpiákon kifejezetten túlteljesítettek a magyar sportolók.

Mondanék egy olyan példát is, amely Szűcs Lajos képviselőtársamhoz kapcsolódik. A legújabb hírek szerint Szűcs Lajos képviselőtársunk székét a Tenisz Szövetség élén Lázár János veheti át, egy olyan lépés után, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy 4 milliárd forintnyi hiány keletkezett, és ezzel a csőd szélére került a szövetség, majd a képviselő úr az állami forrásokhoz fordult segítségért a humán járvány okozta gazdasági következmények kellős közepén. Én azt gondolom, hogy ha ezt sikerült kihozni a magyar sportból, hogy adott esetben a szövetségek nem tudnak jól megküzdeni az egyes szponzori pénzekért, nem tudnak jól megküzdeni azért, hogy piaci alapon lehessen működniük, vagy legalább részben piaci alapon, az egy dráma. Nem lehet azt üzenni a magyar sportról, hogy kizárólag állami támogatásokból el lehet lenni. A profi sportnak ma már nem erről kell szólnia, és azt gondolom, arról sem szólhat, hogy a különböző sportszövetségeket hogyan lehet a kormánypártokba közvetlenül becsatornázni.

Nem szabad átesni a ló túloldalára abban, tisztelt képviselőtársaim, és még egyszer mondom itt, a felszólalásom végén, nem azzal van problémám, hogy állami milliárdok a sport támogatására mennek el, hiszen pontosan tudjuk, hogy egy ember nevelkedése közben a test, a lélek, az értelem fejlesztése egyaránt fontos, és azt gondolom, hogy mind a hármat meg tudjuk kapni a sporttól. Amikor az iskolát ki tudjuk egészíteni valamifajta sportedzéssel, az aztán egy olyan kombináció, ami bizonyára egy rendkívüli személyiséget tud eredményezni. Tehát én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, nem az a probléma, hogy önök fontosnak tartják a sport finanszírozását, hanem az a probléma, hogy hogyan. Az a probléma, hogy állami milliárdokat látunk eltűnni, nemcsak a profi sportban, hanem az utánpótlássportban. Ezeknek a sportszövetségeknek méltatlan szerepet szántak önök, saját maguknak szántak dicsőséges szerepeket ezeknek a sportszövetségeknek az élén, de ez nem elég.

Beszéltem számos panaszról, amit benyújtanak a szülők, beszéltem arról, hogy alapvetően nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, és azt gondolom, hogy ideje volna egy olyan világos finanszírozási rendszert kidolgozni, amely kifejezetten jutalmazza azokat a sportszövetségeket, amelyek ügyesek a piaci alapon megszerezhető források tekintetében, amelyeknek kiegészítő támogatást lehet adni, és amelyek nem arra pályáznak, hogy hogyan lehet az adófizetők pénzéből úgy működni, ahogy egyébként nem tudnának elműködni az egyes cégek támogatásából vagy a teljesítményük alapján, tisztelt képviselőtársam.

Éppen ezért a törvénymódosítás számunkra zavaros hátterű, éppen ugyanúgy, ahogyan az élsportban, illetve a szakszövetségek tartalmi, illetve személyi hátterét tekintve zavaros viszonyokat találunk. Én azt gondolom, hogy a közvetlen politikai elittel összefonódó sportélet, illetve az, hogy egyszerűen nem látjuk azt, hogy merre halad ez a hajó, csak azt látjuk, hogy elnyel állami milliárdokat százmilliárdos tételben, nem elfogadható, és azt gondolom, hogy ez a törvénymódosító javaslat éppen ugyanolyan zavaros, mint amilyen zavaros volt az elmúlt évek sportélete Magyarországon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Steinmetz Ádám képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr.

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő törvénymódosítás a sporttörvényt, a 2004. évi I. törvényünket módosítja, és elöljáróban azt tudom elmondani, hogy sportolóként minden olyan javaslatot tudok támogatni, és bízom benne, hogy a Jobbik frakciója is tud támogatni, amelyik a magyar sportolók érdekeit és a magyar sportélet érdekeit és fejlődését szolgálja. Ez a törvénymódosító javaslat igazából az indulási jog, a nevezési jog átruházásának feltételeit, körülményeit könnyíti meg, mint ahogy egyébként az indokolásban is olvashatjuk, mert a sporttörvény jelenleg általános jelleggel tiltja a versenyrendszerben való indulás jogának átruházását. Eddig egyébként a lehetőség arra volt, hogy az indulási jogot csak a sportegyesület ruházhatta át az általa alapított gazdasági társaságnak, de most kinyitjuk ezt a szabályozást, mintegy felhígítjuk ezt az általános szabályozást, ami eddig teljesen világosan és érthetően fogalmazott.

Miért is tesszük ezt? Gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel, mint ahogy az indoklás is fogalmaz, és ahhoz, hogy ezt meg tudjuk érteni, és tudjuk támogatni  és itt kérek elnézést én is a közfeladataim ellátása miatti késésért , nem tudom, hogy előterjesztő úr említettee ezt korábban, de szeretnék választ kapni, hogy konkrétan mik ezek a gyakorlati tapasztalatok, miért is van erre szükség. Szeretnénk ezt megérteni. Hány csapatot érint ez a gyakorlatban? Mert mi azt látjuk, hogy minél magasabb osztályba kerül egy sportcsapat  most szóba került a labdarúgás, akkor én is ezzel példálóznék, de ugyanez vonatkozik a kézilabdára és a vízilabdára is sajnálatos módon az utóbbi időben , minél magasabb a versenyrendszer, annál több a külföldiek száma, akik egyébként a magyar tehetségek elől veszik el a helyet. Soha ilyen alacsony számban magyar fiatal labdarúgók az NB I.-ben nem versenyeztek, mint most.

Tehát amikor arról beszélünk, és megint csak az indokolásból, csak hogy megértsem, az indokolás szerint az utánpótlás-nevelés felmenő rendszerű képzési rendszerének további fejlesztése érdekében szükséges ez a lépés, akkor én azt is mondanám, hogy azok a taomilliárdok, amik beleáramlottak az utánpótlás-fejlesztésbe, a képzésbe, talán inkább ennek kéne leginkább szolgálnia ezeknek a fiataloknak az előrejutását és a boldogulását. De természetesen, még egyszer mondom, ha kapunk magyarázatot, megértjük, hogy miért is kell most gazdasági vállalkozás licencjogátadása egy olyan gazdasági vállalkozásnak, amelyben vagy ő alapít, vagy tagként szerepel.

Visszatérve a miértekre, akkor én konkrét leszek, mert azért gondolkodtam, látszik, hogy ez egy személyre szabott törvényjavaslat, a hatálybalépés miatt is látszik ez, nem gondolom, hogy ez tömegével érinti az egyesületeket  de kiket érinthet? Például esetleg a balatonboglári NEKA-t érintheti a kézilabdában, vagy esetleg a labdarúgásban a PSN Zrt. keretein belül működő Pécsi MFC-t, Bánki Erik úr... (Nacsa Lőrinc: Elmondtam.) Örülök neki, csak akkor ezt mondjuk ki, hogy megértsük. (Nacsa Lőrinc: Elmondtam.) Köszönöm. Mert hiszen ha harmadosztályból amatőrök is szerepelhetnek, profik is, a másodosztályból viszont már csak profik szerepelhetnek, így viszont ténylegesen van értelme ennek a szabálynak az alakításán.

Két dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Ebben a törvényben én nem látok biztosítékot arra, hogy adott esetben egy versenyrendszerben, egy osztályban több csapatot is üzemeltethessen ugyanaz a tulajdonosi kör. Én nem látok ebben biztosítékot, miközben FIFA-előírás, hogy egy adott versenyrendszerben, egy osztályban a tulajdonosnak csak egy csapata lehet.

(13.00)

Én nem tudom, egy magyar törvénnyel fölülírni egy FIFA-rendelkezést persze lehet és megtehetjük, de én örülnék neki, ha ebbe a törvényjavaslatba is ezt belefoglalhatnánk, hogy ne fordulhasson elő olyan helyzet, hogy egy sportvállalkozás egy másik sportvállalkozás részeként adott esetben egy bajnokságban két csapatot üzemeltethessen; ugyanaz a tulajdonosi kör. Ez ellentétes az egészséges versenyszellemmel, úgy gondolom, tehát ezen mindenképpen érdemes elgondolkozni.

A másik: ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, a sporttörvény rendelkezését hoznám ide, ami a hivatásos sportolókra vonatkozik, ez a 8. § (6) bekezdése, ami valahogy úgy fogalmaz, hogy sportszervezet nem indulhat a versenyrendszerben, bajnokságban, vagy abból utóbb kizárják, ez a munkáltató, a megbízó súlyos szerződésszegésének minősül, és ezért a munkaviszonyt, a megbízási jogviszonyt a sportoló azonnali hatályú felmondással is megszüntetheti. Na már most, ha nem indul a versenyrendszerben, a bajnokságban, mert az indulás jogát, a licencét átadja egy másik szervezetnek, ebből az következik, hogy az ott sportolók, szerződéssel bíró hivatásos sportolók felmondhatják ezt a munkaszerződést.

S akkor még egy gyakorlati kérdés: például ezek a játékosok, akiknek adott esetben elmarad a bérük  mert azért, tisztelt képviselőtársaim, van és volt is a múltban, és sajnos, akármennyire is mindenki igyekszik felelősségteljesen gazdálkodni, előfordul, hogy egy adott egyesület, nemcsak a labdarúgásban, máshol is, fizetési, likviditási problémákkal szembesül, és fizetésképtelen állapotba kerül , ezek a sportolók majd hogyan fognak tudni pereskedni azzal a sportszervezettel szemben, amelynek nincs indulási joga, nincs licence, magyarul nincsen bevétele? Akkor majd honnan fogja ezt a pénzt remélni?

Én ezekre tekintettel nagyon szépen megköszönném  hogy akkor világosan fogalmazzunk , ha az előterjesztő vagy államtitkár asszony esetleg segítene abban, hogy ezt a törvénymódosító javaslatot tényleg szakmai alapokon állva, jó szívvel tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kettőperces felszólalások következnek. Megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Sok minden elhangzott itt baloldali képviselőtársainktól. (Z. Kárpát Dániel: Steinmetz Ádám is…) Hiszékeny Dezső képviselő úr azt kifogásolta, hogy a résztvevők visszajelzései alapján, az emberek érdekében hozunk törvényt. Hát, így szoktuk, képviselő úr, hogy meghallgatjuk az embereket, és az emberek érdekében hozunk törvényt. Én nem értem, hogy ön ezt miért kritizálja. Nem tudom, az önök idejében ez hogy zajlott, de akkor ezek szerint nem így.Ön azt mondja, hogy a pályán elért eredmények kell hogy számítsanak. Ezzel teljesen egyetértünk. A törvényjavaslat arról szól, hogy egyáltalán legyenek pályán elért eredmények, hogy életben maradhassanak csapatok.

Mindannyian kifogásolták, hogy milyen sejtelmességről van itt szó. Ön, képviselő úr, itt volt a teremben, amikor elmondtam, hogy én nagyon remélem, hogy ez a törvényjavaslat első körben vagy első alkalommal a pécsi focit fogja megmenteni. Én itt köszönetet mondtam Baranya megyei képviselőtársaimnak, Bánki Eriknek, Hargitai Jánosnak, Nagy Csabának és Hoppál Péternek, hogy lobbiztak ezért a törvényért, hogy lobbiztak a pécsi foci megmentéséért, hogy sok mindent tettek az elmúlt években a pécsi foci megmentéséért. Ezt is elmondtam önöknek a felszólalásomban pár perccel ezelőtt.

Amiről viszont nem lehetett hallani sem Bősz Anett képviselő asszony, sem az ön felszólalásában, az az érdi kézilabda iránti aggódás vagy az egri vízilabda iránti aggódás, önök azt valahogy kifelejtették a felszólalásaikból. Érdekes módon ott nem tartják fontosnak, hogy megmaradjon az érdi kézilabda, megmaradjon az egri vízilabda, amiben, azt gondolom, hogy partnerek lehetnénk, csak önöket akadályozza az a szemellenző, amit fölvettek, hiszen baloldali polgármesterek vezetik ezeket a városokat, és nem kívánnak partnerek lenni ebben, hogy megmentsük ezeket a csapatokat.

Egyetértek Steinmetz Ádámmal abban, hogy a magyar fiatalokat előnyben kell részesíteni, hogy sok magyar fiatal tehetség legyen a magyar bajnokságokban, nemcsak a futballban, az összes magyar bajnokságban; szerintem soha ettől eltérőt nem hallott Bánki Erik képviselőtársamtól, és ő is azért dolgozik az MLSZ-ben, hogy ez így legyen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nacsa képviselő úrnak a mondatai indítottak gombnyomásra. Egy-két dolgot azért hadd ajánljak a figyelmébe! Ha fölsorolja azon képviselőket, akik sokat tettek a pécsi futball megmentéséért, akkor még egy nevet nyugodtan tegyen hozzá, Toller Lászlóét, aki Pécs város polgármestere volt, és sokat tett a pécsi futball megmaradásáért. Csak azért, mert baloldali polgármesterről beszélünk, nem jobboldaliról, ha esetleg nem emlékezne rá, hiszen sajnálatosan elhunyt Laci.A másik, hogy ön arról beszélt, hogy önök csak az emberek érdekében tevékenykednek; volt egy ilyen megjegyzése. Én erre azt hadd mondjam, hogy igen, csak pontosan kell definiálni, hogy kik azok az emberek, akiknek az érdekében önök tevékenykednek. Most nem a konkrét törvényjavaslatról beszélve, de azért föl tudnánk sorolni azt a sok embert, akikért önök tevékenykednek, Mészáros Lőrinctől kezdve Tiborczon át sok mindenki más személyig, és ezért szoktuk mi azt mondani, hogy önök nem családbarát kormány, hanem sajátcsalád-barát kormány.

Másik oldalról azt is mondanám, hogy amikor intézkedéseket hoznak, akkor lehet azt mondani, hogy ez az emberek érdekében történik, ha például van előzetes egyeztetés. Fogunk ma itt tárgyalni olyan törvényt az oktatással kapcsolatban, ahol minden szakszervezet, minden érdekképviselet pont azt  vagy azt is  kéri önökön számon, hogy vagy nincs érdekegyeztetés, vagy egy nappal előbb kapnak meg egy javaslatot. Szerintem ezeknél a törvényeknél sokkal inkább az átláthatóságot növelné az, ha lenne egyeztetés.

S egy utolsó gondolat Érd meg sok minden más kapcsán. Képviselő úr, a szabályokat mindenkinek be kell tartani. Azoknak a politikusoknak a felelőssége egy ilyen helyzet, akik azt gondolják, hogy lehet adott esetben pénzt lopni sportegyesületek felhasználásával vagy sporttal foglalkozó gazdasági társaságok felhasználásával, s abban nem az a hibás, aki ezt megszünteti, hanem az, aki ezt a gyakorlatot kialakította. Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak, DK-képviselőcsoport.

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Nacsa Lőrinc képviselőtársam felszólalására szeretnék reagálni, ugyanis láthatóan nincsen tisztában a számokkal és azzal, hogy az előző vezetés egy olyan kézilabdát örökített a most már demokraták által vezetett polgármesteri hivatalra, amire 700 millió forintot kellene az adófizetők pénzéből ennek a városnak kifizetni. Tudja, tisztelt képviselőtársam, hogy mennyi a helyiingatlanadó-bevétele ennek a városnak? Azt hiszem, nem. 700 millió forint. Tisztában van azzal, hogy az egész ingatlanadó-bevételt elkölteni a kézilabdacsapatra kizárólag azért, mert ennek a kézilabdacsapatnak a vezetői nem voltak elég ügyesek ahhoz, amire az eredeti felszólalásomban utaltam már, hogy piaci alapon keressenek szponzort, amiben egyébként a jelenlegi városvezetés motivált, amit a jelenlegi városvezetés elkezdett, tárgyalásokat folytat, egyébként tart is ebben a folyamatban már valahol; szeretném elmondani azt, hogy ez a kézilabdacsapat egy olyan kézilabdacsapat, amely mesés fizetéseket adott például olyan edzőknek, akik a többi, a Kézilabda Szövetség tagjaként számontartott kézilabdacsapatban piaci alapon finanszírozva nem lennének ilyen értékesek. Én azt gondolom, hogy sok minden elhangzott itt az ellenzék részéről arról, hogy a sportfinanszírozással mi a probléma; az egyik például ez.

S az is probléma, hogy egy olyan város, amely nagyságrendileg 13 milliárd forintból gazdálkodik egész évben, közel egymilliárd forintot csak az adófizetők pénzéből nem költhet kizárólag egy olyan csapatra, amely eddig, köszönhetően a volt fideszes városvezetésnek, nem próbált meg piaci alapon szponzorokat találni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most további képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy parázs vita látszik kialakulni egy olyan jogszabály-módosítási javaslat kapcsán, amely végül is ehhez képest elég rövid, de nagyon komoly 30 év van a sportegyesületek, illetve a sporttal érintett gazdasági társaságok mögött, és bizony sok mindent láttunk ebben a 30 évben, én azt gondolom, különösen az első felében egyébként, merthogy az ilyen típusú indulásijog-átruházást nyilván a 2000-es évek első évtizedének közepétől nagyjából már tiltotta a jogszabályi háttér.

(13.10)

Engedtessék meg nekem is, hogy megerősítsem azt, amit Hiszékeny Dezső elmondott, nagyon hiszünk abban, hogy a pályán elért eredmények kell hogy meghatározzanak egy-egy végeredményt, ezáltal egy-egy bajnokság végeredményét. Nagyon hiszünk abban, hogy nem zöld asztalnál vagy gazdasági machinációk eredményeképpen kell hogy meghatározásra kerüljön az, hogy mondjuk, a következő bajnoki idényben, akár egy-egy labdarúgó bajnoki osztályban vagy bármely csapatsportágban ki hol indul.

Érdekes egyébként az időzítése ezen jogszabály benyújtásának. Mondtak itt egy konkrét klubot, amit ez érint. De mégiscsak az van, hogy az a fajta klubkeringő, ami a kilencvenes években és a kétezres évek elején látható volt, egyébként a sporttörvény által elég szigorúan megállapított tiltás eredményeként megszűnt. Úgy gondolom, hogy az a feladatunk, hogy semmi olyan jogszabályt ne fogadjunk el, ami ennek a klubkeringőnek az újbóli elindulása irányába mutat, és minden olyan jogszabály-módosítást támogassunk, ami természetesen az alapoktól, az utánpótlástól építkezve megerősíti a csapatsportágakban sportoló fiatalokat abban, hogy igenis van értelme a teljesítménynek, van értelme eggyel több gólt rúgni mindig, van értelme annak, hogy a pályán dőljenek el a dolgok, és bizony van értelme akár egy életet vagy egy fél életet felrakni arra, hogy az ember sportolóként teljesítményt tehessen le az asztalra. De vannak ebben a teremben nyilván olyan sportolók, akik nagyon nagy teljesítményeket raktak le, nem akarom ezt így részletezni.

Azt látom, hogy ez a szabály, bár lehet, hogy egy konkrét ügy megoldására irányul, de ez az előterjesztés alkalmat adhat arra, hogy újabb klubkeringő induljon el, egy olyan helyzetben, amikor a koronavírus-járvány miatt is és az abból fakadó gazdasági hatások miatt is esetleg bizonyos klubok nehéz helyzetbe kerülnek, és a helyükre adott esetben alsóbb osztályokból, adott esetben egy gazdasági társaságot létrehozva, indulási joggal felruházva egy-egy klub nem a pályán eldőlt eredménye alapján szerepelhet majd ott, ahol.

Ez a kérdés adott, és egyébként erre konkrét válasz nem érkezett sem kétpercesben, sem azóta egyetlen előterjesztőtől sem. Ezek a kérdések megválaszolásra várnak. Továbbá azt is az asztalra raknám, hogy azért attól, hogy nincs lejárt köztartozása egy-egy ilyen klubnak, amely ebben az átalakulásban vagy egy ilyen gazdasági társaság létrehozásában, ennek a folyamatában részt vesz, még egyéb tartozása lehet egy-egy ilyen klubnak, adott esetben például sportolók felé, vagy egyébként a sportrendezvények lebonyolítása kapcsán lehetnek olyan költségek, amiket még nem térített meg. (Jelzésre:) Úgy látom, Bánki Erik lelkesen meg fogja válaszolni ezeket a kérdéseket is. Nagyon remélem, merthogy az mindenképpen látszik ebből az előterjesztésből is, a kihirdetés utáni 5 napos hatálybalépéstől is, hogy egyébként, ha valami konkrétan az érdekükben áll, akkor nyilván nagyon gyorsak tudnak lenni jogszabályalkotásban, de egyébként például a rokkantnyugdíjasok kárpótlása érdekében  hogy egy példát az asztalra tegyek , abban meg nem kapkodnak ennyire. Mulasztásos törvénysértést is elkövetnek adott esetben, hiszen az, úgy látszik, hogy nem ennyire fontos érdek az önök számára.

Egy szó, mint száz, válaszoljanak a kérdésekre, amit az ellenzéki képviselőtársaim egyébként jó szándékkal feltettek, mert meggyőződésem, hogy azért tették fel ezeket a kérdéseket, mert semmiféle kiskaput nem szeretne itt senki nyitni annak, ami bizony a ’90-es években és a 2000-es évek elején egy napi folyamat volt, annak a típusú játékjogkeringésnek, ami, azt gondolom, hogy semmilyen sportszerető ember érdekét nem szolgálja Magyarországon. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.  Dr. Varga László visszatér a jegyzői székbe.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Hiszékeny Dezső képviselő úrnak, MSZP. Parancsoljon!

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdemes egy kérdést föltenni magunknak: mióta van hatályban ez a sporttörvény? 2004 óta. 2004 óta egyetlen sportegyesület nem volt, amelyik rászorult volna egy ilyen típusú segítségre, mint amit most önök kívánnak nyújtani. Ez szerintem ennek a sportegyesületnek az alkalmatlanságát bizonyítja. Mindenki más be tudja tartani a törvényt, és ők nem. Pedig a törvény mindenkire vonatkozik, ugye, képviselő úr? Ezért önök azt a módszert alkalmazzák, hogy akkor megváltoztatják a törvényt, olyannak, aki nem érdemli meg. Ez az egyik. És hogy ne csak azt mondjam el, hogy mi az, ami nem tetszik ebben, elmondom azt is, hogy hogyan lett volna ez az én megítélésem szerint tisztességes. Én is sportoltam jó hatvan éven keresztül, mondjuk, nem azon a szinten, mint Ádám vagy Anett, a magam amatőr szintjén. Én ott megtanultam, hogy a sport a tisztességről szól elsősorban, bár futballoztam, tehát még ebben a sportágban is. Ez úgy lett volna tisztességes, Bánki Erik képviselőtársam, ha ön előterjesztőként ezt a problémát felveti, egyeztetünk, megbeszéljük, és nem ennek az egy sportegyesületnek az érdekében, hanem a sportnak az érdekében erről határozunk valamilyen módon, és hozunk egy törvényt. Az nyilvánvaló az ön számára is, hogy ez most nem így történt. Ez most egy sportegyesületre kiszabott törvényalkotás, ami az én megítélésem szerint tisztességtelen, de semmiképpen nem sportszerű. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki élni a felszólalás jogával. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, aki az előterjesztő képviseletében válaszolni kíván az elhangzottakra. Parancsoljon!

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Parlamenti pályafutásom elmúlt több mint öt ciklusában számos demagóg vitán vettem részt a parlamentben, de ehhez fogható demagógiát azért ritkán hallottam 1998 és 2020 között. Talán nem véletlen az, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy önök ott vannak, ahol, a pártok népszerűségét illetően és a szavazók általi támogatottságot illetően. Hiszen önök nem képesek a saját árnyékukon túllépni. Önök ott is farkast keresnek, ahol farkas nincs, és önök ott is farkast kiáltanak, és ezt már annyiszor megtették, hogy egyszerűen senki nem veszi önöket komolyan. Olvassák el ezt a törvényjavaslatot! Semmi mögöttes szándék nincs. Nem egy egyesületre lett kitalálva, tisztelt Hiszékeny Dezső képviselőtársam! (Hiszékeny Dezső Nacsa Lőrinc felé mutatva: Most mondta!) Nem! Figyelje már a vitát legalább! Egy példát mondott a képviselő úr, egyet. De van emellett számos más példa is. Így került elő, mondjuk, Érd, de beszélhettünk volna ugyanilyen alapon Egerről, vagy beszélhettünk volna ugyanilyen alapon a NEKA-ról, a Nemzeti Kézilabda Akadémiáról. Azért jutottunk el ehhez a törvénymódosításhoz, tisztelt hölgyeim és uraim, mert az idő megkívánta, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Nem azért, ahogy Varga László képviselő úr, akit azóta már látom, nem érdekel a vita annyira, hogy meghallgassa a válaszomat…

ELNÖK: De itt van! (Dr. Varga László a jegyzői székből jelzi jelenlétét.)

BÁNKI ERIK (Fidesz): Bocsánat, akkor fölment! Akin meglepődöm, mert eddig azt tapasztaltam, hogy ön legalább szereti a sportot, kiáll a sport mellett, és diósgyőriként támogatja azt, hogy minél nagyobb sportfejlesztések legyenek. Mondok egy példát önnek is, képviselő úr.A Diósgyőrben előadódhatna az a lehetőség, hogy az utánpótlás-akadémiának annyi tehetsége van, hogy ők adott esetben, mondjuk, a labdarúgásban vagy akár a kosárlabdában a másodosztályig eljutnának, és ott egy önálló csapatként versenyeznének. Abban az esetben sokkal egyszerűbb, és egyébként pénzügyileg is sokkal átláthatóbb lenne, ha profi csapatként kiválnának egyébként az amatőr utánpótlásközpontból  mint ami egyébként a NEKA-nál fog történni ezek után , és önállóan egy profi bajnokságban versenyeznének egy olyan önálló gazdasági társaságként, akinek nincs amatőr szála ilyen értelemben, és ez még, tisztelt Bősz Anett képviselő asszony, a sport finanszírozásának az átláthatóságát is biztosítaná. Erről van szó.

Tehát nem arról beszélünk, hogy kiskaput akarunk nyitni, és újra, ahogy a képviselő úr fogalmazott  bocsánat, mert nem látok már szemüveg nélkül , klubkeringőt indítanánk. Én voltam a legnagyobb élharcosa annak, hogy ezeket felszámoljuk és megszüntessük, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetségnek, a többi sportági szakszövetségnek és a magyar kormánynak köszönhetően ez mára megszűnt. Ez a törvény ezt nem nyitja újra, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a sportági szakszövetségek szabályozása nem teszi lehetővé  és itt ez is elhangzott , hogy azonos osztályban két különböző csapata legyen ugyanannak a tulajdonosi körnek, ami nagyon helyes, hiszen ezzel súlyosan lehetne befolyásolni a bajnokság kimenetelét.

Tehát ennyit Hiszékeny Dezső képviselőtársam felvetésére, hogy sundám-bundám van a háttérben  nincs. Nem egy csapatról szól, nincs sundám-bundám a háta mögött a javaslatnak, egyszerűen az élet hozta azt, hogy ezt a javaslatot  ami egyébként egy 2004-es törvény, tehát nem véletlen az, hogy ennyiszer lett módosítva  ebben az esetben meg kell tenni.

(13.20)

Semmi megalázó nincs, semmi nem sérti a sport szellemét, képviselő úr. És még a számtalan demagóg szöveg, amit felhozott, azok mind-mind alaptalanok, és ezeket mind-mind előterjesztőként visszautasítom.

Bősz Anett képviselőtársam, aki sportolói múltját illetően is dicséretet érdemel, tisztelt képviselő asszony  a taopénzek fölött rendelkeznek a szövetségek. Ki kell ábrándítsam, nem rendelkeznek a taopénzek fölött a szövetségek, tisztelt képviselőtársam. A szövetségek semmi mást nem tesznek, mint az egyesületek, gazdasági társaságok által benyújtott pályázatokat bírálják el (Hiszékeny Dezső: Hát, az micsoda?), és ők döntenek arról, hogy ki milyen fejlesztésre vagy milyen működésre használhat pénzeket. Ez a szakmai felelőssége a szövetségnek. Minden egyes döntésünkért az elmúlt tíz évben személyesen vállalok felelősséget, tisztelt képviselő asszony, mert egyetlenegy olyan döntést sem hoztunk meg elnökségi tagként, ahol nem lettünk volna biztosak arról, hogy egyébként a sportszakmai fejlődését szolgálja az utánpótlásközpontnak vagy éppen annak az utánpótlásműhelynek, amely a támogatást kapta. A végső felhasználókat pedig az államtitkárság, illetve a szövetségek ellenőrzik. Tehát azt gondolom, hogy tiszta és átlátható a rendszer.

Ha nem lenne ez, tisztelt képviselőtársam, Brüsszel nem hosszabbította volna meg újabb hat évvel a társaságiadó-kedvezmény rendszerét, hiszen ez egy közösségi adónem, amit nyilván ön is tud. És az első hatéves időszak elszámolásának eredménye volt az, hogy újra megadta Brüsszel a lehetőséget számunkra, hogy ezt a társaságiadókedvezmény-rendszert fenntartsuk. Ha ez egy átláthatatlan, kusza szabályozás lett volna, biztos vagyok benne, hogy az Európai Bizottság nem hagyja jóvá. Úgyhogy külön gratulálok államtitkár asszonynak, hiszen az elszámolást az ő államtitkársága, illetve a kormány társállamtitkársága végezte.

Steinmetz Ádám képviselő úr: azt nagyon köszönöm, hogy ön mindig pozitívan áll a sporthoz, ez a mostani felszólalásából is kiviláglott. Az, hogy hány csapatot érinthet, ezt nem tudjuk pontosan megmondani, hiszen, mondom, az élet kényszerítette ki. De most beszéltünk a PMFC példájáról, beszéltünk a Nemzeti Kézilabda Akadémia példájáról, de beszélhetünk az egri vízilabdacsapatról is, amely lehet, hogy abba a helyzetbe jut, hogy ott egy új tulajdonos érkezésével…  nem ismerem az ottani sportegyesület felépítését, de előfordulhat az, hogy egy olyan esetben, amikor egy önkormányzat nem tud egy sportegyesületet vagy egy sportvállalkozást finanszírozni, annak legalábbis a profi ágát, jön egy befektető, aki szívesen továbbvinné csak azt a profi csapatot, ezzel egyébként terhet venne le az önkormányzat válláról, akkor ez a törvény most lehetőséget ad arra, hogy kiváljon onnan a gazdasági társaság, alapítson egy új társaságot, amelybe az új tulajdonos belép, és ezt finanszírozni fogja. Nincs benne semmi sundám-bundám, a pályán dőlnek el az eredmények. Nem indulhat más településen, hiszen a szövetségi szabályozás egyértelműen kimondja, hogy más településre ezt a jogot nem viheti át, ugyanazon a településen fog működni, más tulajdonosi körrel. Nem hagyhat maga után köztartozást.

Felmerült a kérdés  Varga László képviselő úr , hogy mi lesz a játékosok esetleges követeléseivel. Azt pedig a nemzetközi szövetségek tiltják, hiszen ez jogutódként fog működni, hiszen viszi magával az indulási jogot. Tehát ha egyetlenegy játékos van, akit nem fizettek ki, akkor az UEFA, illetve a FIFA végrehajtást tud kezdeményezni, illetve ki tudja zárni a bajnokságból a sportvállalkozás ellen. Tehát nem tud elbújni a köztartozások elől, hiszen akkor meg se kapja a lehetőséget, és egyébként a játékosokkal való korrekt elszámolást is meg kell tegye, hiszen a nemzetközi szövetségek tudnak ez esetben fellépni ellenük.

Mesterházy Attila képviselő úr felvetésére azt kell mondjam, valóban, igen, amit Toller László a pécsi labdarúgásért tett baloldali polgármesterként, azt kell mondjam, az a szomorú, hogy ez egyedülálló példa a mai napig Magyarországon. Azt gondolom, hogy minden feltett kérdésre választ adtam.

Hiszékeny Dezső képviselőtársamnak pedig csak annyit mondanék el: több kísérletet tettünk az elmúlt időszakban a szakmai egyeztetésekre, olyan fontos kérdésekben, mint például a gazdaság újraindítása, az ellenzéki pártoktól még csak választ sem kaptunk. Pedig a közös csomag benyújtása érdekében én személyesen a Gazdasági bizottság elnökeként írtam valamennyi ellenzéki pártnak egy kérelmet, egy levelet, amelyben hívtam őket, hogy egyeztessünk, és találjuk meg a közös pontokat a gazdaság újraindítása érdekében. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlenegy frakciótól sem kaptam érdemi választ. Ennyit az önök hozzáállásáról. Kritizálni lehet, képviselőtársam, amikor arra lehetőség van, akkor kell együttműködni a kormánypártokkal, annak érdekében, hogy minél jobb szabályozásokat hozzunk.

Egyébként a jogszabály minden értelemben megfelel a csapatsportágakat működtető szövetségek szándékainak is, tehát azt gondolom, hogy nyugodt szívvel támogathatják. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr válaszait. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/10863. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Maruzsa Zoltán Viktor úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Államtitkár úr, öné a szó, parancsoljon!




Felszólalások:   57-73   73-101   101-137      Ülésnap adatai