Készült: 2019.09.21.12:03:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

82. ülésnap (2019.07.08.),  27-30. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 9:10


Felszólalások:   23-26   27-30   31-36      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A mai utolsó napirend előtti felszólalást Kocsis Máté frakcióvezető úr mondja el, a Fidesz részéről; parancsoljon!

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A múlt héten lezárultak az Európai Unió vezetői tisztségei betöltésével kapcsolatos viták, és bizony ez fontos hét volt, hiszen meghatározza az előttünk álló évek európai létét, abban pedig a magyarokét is. Hallgatva Gyurcsány frakcióvezető úr felszólalását, látszik, hogy nemcsak a kormányoldal foglalkozott ezzel a kérdéssel, hanem ő maga is. Három fontos állítására felhívnám a figyelmet a napirend előtti, azonos tartalmú felszólalásom kapcsán.

Az egyik, hogy Gyurcsány frakcióvezető-társam elismerte  történelmi módon , hogy a bevándorlás létező kihívás. Ha ezt el is hisszük, és nem a politikai hamisság vagy az ő nemzetellenességének gondolatkörébe tudjuk be, akkor felmerül a kérdés, hogy miért tagadta ezt eddig, és miért akart kerítést bontani.

A másik érdekes megállapítás a „vereség vagy győzelem” logikájában született az ő részéről. Azt állította frakcióvezető-kollégám, hogy az ellenzék számára győzelem, a kormánypártok számára vereség. Ezt elfelejtette megbeszélni kebelbarátjával, Martin Schulz úrral, aki szerint az európai vitákban történt fejlemények Orbán és a V4-ek győzelmét jelentik, szó szerinti idézetben. És az is érdekes, hogy a két álláspontról beszél, a két egymással rivalizáló álláspontról, mely szerint a nemzetek Európájával, az erős nemzetek szövetségén nyugvó Európával szemben az az általa elképzelt katyvasz áll, amit ő képviselt, és bizony ez az állítás számára a mai napig is versenyképes. Ez lehet így, de ezen sokáig nem kell gondolkodnia, hiszen a választók ezt május 26-án eldöntötték; a magyar választók 53 százaléka amellett tette le a voksát, valóban a mellett a világos álláspont mellett, amelyre ő is utalt, amely szerint Európa jövője az erős nemzeteken és az erős országszövetségeken nyugszik.

És ha már az erős országszövetségekről beszélünk, akkor nyugodtan elmondhatjuk, és büszke is lehet rá minden közép-európai V4-es országban élő polgár, hogy a V4-es országok óriási sikert arattak, győzelmet arattak, és világossá vált, hogy megkerülhetetlenek lettek az Európai Unióban. Ekképpen nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legsikeresebb országszövetség a V4, amely regionális alapon szerveződött ugyan, de olyan európai erőt mutatott fel, amelyre a csatlakozásuk óta nem volt példa. Lezárult, vége van annak a korszaknak, amikor a régi nagy, erős államok gyakorlatilag utasításokat adnak az újonnan csatlakozók vagy a később csatlakozók számára.

Összefogott a V4-es országcsoport, és a legfőbb célját sikerült is elérnie: sem Weber úr, sem Timmermans úr nem lettek a Bizottság elnökei. Azt is világossá tettük már a választási kampányban is, hogy nem fogunk támogatni olyan vezetőket, akik nem tartják tiszteletben a magyarok véleményét, és akik nem akarják megfékezni a bevándorlást. Olyan vezetőket sem fogunk támogatni  és Weber úr ezek közé tartozik , aki úgy akar Európa vezetője, integrálója lenni, hogy mindemellett folyamatosan támadja vagy gyalázza egyik-másik nemzetet, politikai vagy aktuális érdekeitől függően.

Azt is világossá tettük Timmermans úrral kapcsolatban, hogy Soros György kebelbarátjaként nem tartjuk jó vezetőnek, nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy az Uniót, a Bizottságot vezesse, hiszen semmilyen garancia nincs arra, hogy ne fokozná a bevándorlást, hanem inkább a megfékezésén dolgozna. Sőt, általában nem számíthat, nem számíthatott a magyarok támogatására az a jelölt, aki nem tiszteli az európai nemzeteket, aki nem becsüli a keresztény értékeket, és aki nem akarja megállítani a migrációt.

Az eddigi Juncker-féle Bizottság sok hibát követett el, beengedte Európába a migránsokat, a briteket pedig kiengedte Európából. Az új európai vezetők, az új európai bizottsági elnökjelölt is új esélyt jelent Európa számára. Ezzel az eséllyel Európának élni kell.

Még egy dolgot engedjenek meg, egy utolsó gondolatot, talán szintén az ellenzék európai parlamenti magatartására reagálva. Az idestova harminc éve nem fordult elő, hogy a választói akaraton nyugvó mandátumarányos parlamenti helyek elosztásában a pártok egymás ellen szavazzanak. Íratlan szabály ez ugyan, de mégiscsak olyan rendje van, amely a választói akaraton nyugszik. Az európai parlamenti mandátumarányokat is a választók határozták meg. Minden olyan áskálódás, minden olyan cselekmény, amely ez ellen hat  különösen a Demokratikus Koalíció listavezetője, Dobrev Klára részéről , a választók arcul csapása és megcsúfolása. Arról nem is beszélve, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) veszélyes utakra visz, hiszen ha ez a gyakorlat az itthoni parlamentben is kialakult volna, akkor nem sok tisztségük lenne. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.  Dr. Vadai Ágnes közbeszól.)

ELNÖK: Dömötör Csaba államtitkár úré a szó válaszadásra, parancsoljon!

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, hosszas tárgyalások után döntés született a legfontosabb uniós vezetők személyéről. Ezen tárgyalások legfőbb tanulsága az, hogy a visegrádi országok nagy egységben léptek fel, nem lehetett őket megosztani, nem lehetett őket felszalámizni és egymás ellen fordítani, pedig jó néhányan megpróbálták. Az együttműködés erejét még inkább erősíti az a tény, hogy a visegrádi országok vezetői különböző pártcsaládokhoz tartoznak.Ezzel véget ért egy korszak. Az a korszak, amikor az új tagországokat másodrangú országoknak tekintették, akiket nem kell bevonni a tárgyalásokba, hanem elég legfeljebb tájékoztatni őket azok eredményéről. Na, ennek most vége. És ez nem ok nélkül történik, mert a visegrádi országok gazdasági értelemben is egyre erősebben állnak a lábukon, fontosnak tartják a nemzeti önállóságot. Olyan alap ez, amire a jövőben is lehet építeni, különös tekintettel a közelgő, illetve részben már folyamatban lévő költségvetési tárgyalásokra.

A másik fontos eredmény az, hogy sikerült megakadályozni, hogy olyan politikusok kerüljenek az Európai Bizottság élére, akik a tisztelet minimumát sem mutatták a kelet-európai országok irányába. Egyikük Frans Timmermans, aki szélsőségesen bevándorláspárti, és több alkalommal is páros lábbal szállt Magyarországba.

A Bizottság elnökétől mi nem azt várjuk el, hogy gyarmattartó gőggel kioktasson és diktáljon, hanem azt, hogy kovácsoljon kompromisszumokat a különböző érdekek dzsungelében. Ennek sem ő, sem Weber úr nem felelt meg, arról nem is beszélve, hogy Weber úr nem számított a magyarok szavazatára. Nem számított rá, így hát nem is kapta meg.

A brüsszeli politika elmúlt évei, azt gondolom, nem kerülnek majd a történelem dicsőséges lapjaira. Bejött több millió ember, annak minden következményével. A britek távoznak, és a gazdaság egéről sem távoztak a viharfelhők, sőt minthogyha újra egyre többen gyülekeznének. Ezért mi a mostani döntéseket az újrakezdés egy fontos lehetőségének tekintjük, tiszta lappal indulhatunk.

Nem gondoljuk azt, hogy az újonnan megválasztott brüsszeli vezetőkkel nem lesznek vitáink. Mindenkinek vannak vitái, aki kiáll a saját országáért, de azt gondoljuk, hogy most nagyobb az esélyünk a számunkra kedvező brüsszeli politikára, mint eddig. Május 26-a számunkra kőbe véste azt, hogy mi a teendőnk: a keresztény alapok újraerősítése, a nemzetek tisztelete és kiállás a bevándorlás ellen. Ez az a mandátum, amit képviselni fogunk, és minden egyes vezetőn ezeket kérjük majd számon a nagy ügyekben, a közepes ügyekben és a kis ügyekben is. Ha ehhez kompromisszumokra lesz szükség, akkor kompromisszumokat kötünk, ha vitázni és küzdeni kell, akkor majd küzdeni fogunk, és ez független attól, hogy az egyes vezetők és tárgyalópartnerek milyen pártcsaládból érkeznek.

Már csak egyetlenegy dolog hiányzik ahhoz, hogy a magyar érdekképviselet szintet lépjen: mégpedig az, hogy az ellenzék végre fejezze be az aknamunkát. Higgyék el, tisztelt ellenzéki képviselők, nem pálya, továbbra sem pálya a magyarok ellen politizálni Brüsszelben. Minél hamarabb felismerik ezt, annál hamarabb jöhetnek ki a választók által kijelölt bizalmi karanténból. Ehhez kívánunk önöknek sok erőt (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.), a brüsszeli megválasztott magyar politikusoknak  bármilyen tisztségre is választották meg őket  pedig sok bátorságot és jó munkát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   23-26   27-30   31-36      Ülésnap adatai