Irományok előző ciklusbeli adatai

Készült: 2019.10.21.23:46:53 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
1 31 1998.06.18. 13:40  19-35

HORN GYULA miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1990-ben, az első szabadon választott Országgyűlésben alakult ki az a hagyomány, hogy a leköszönő miniszterelnök összegzi a kormánya tevékenységét. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Röviden!) Így volt ez 1994-ben is. A Magyar Köztársaság kormánya nevében köszöntöm az újonnan választott Országgyűlés tagjait. Jókívánságaimat fejezem ki az elnök úrnak és a Ház valamennyi ma megválasztott tisztségviselőjének. Sikeres munkát kívánok nekik!

A rendszerváltás óta eltelt több mint nyolc év alatt olyan feladatokat kellett megoldani, amelyek százévenként ha aka

dnak. A történelmünkben szinte példa nélküli az a gyökeres politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás, amely Magyarországon és a közép-kelet-európai térség többi államában végbemegy. A célok azonosak vagy hasonlóak mindannyiunk számára: a jól működő demokratikus jogállam és szociális piacgazdaság kiépítése, felzárkózás Európa fejlett országaihoz. Mindezt az erősödő nemzetközi versenyben, az egyre szigorúbb külső követelményeknek eleget téve kell elérnünk. Az alapvető célokat tekintve nem volt lényegi különbség az előző és a mostani, még hivatalban lévő kormányzat között. Elődeink sokat tettek az átalakulásért. Számunkra nem volt kétséges, hogy a jogfolytonosságot érvényesíteni kell a társadalom minden területén.

A szocialista-liberális kormányzás ugyanak

kor tartalmában és stílusában is viselte az eltérő jegyeket is. Végig kellett vinnünk a gazdaságban az államtalanítást, a magántulajdon túlsúlyának megteremtését. Új szakaszba jutott a piacgazdaság intézményrendszere, befejeződött alapjainak létrehozása. Ami Magyarországon létrejött, az összhangban van az Európai Unió tagállamaiban honos rendszerrel.

Nyilvánvaló, hogy semmit sem lehet befejezettnek tekinteni. Ugyanúgy, mint a fejlett államokban, szükség van a további építkezésre, egyes elemek összecsiszolására és finomítására.

 

 

(14.20)

 

Végbement az iparszerkezet korszerűsítése, ma már export- és versenyképes ipari ágazatokkal rendelkezünk. Ez képezi a további erőteljes gazdasági növekedés egyik pillérét.

Óriási erőfeszítésekkel, jelentős állami pénzügyi támogatással fejlődési pályára állítottuk a magyar mezőgazdaságot. Valamennyi érdekcsoport együttes munkájával elkészült a nemzeti agrárprogram. Térségünkben egyedülálló az az országos területfejlesztési program, amely átfogóan kezeli a magyar vidék, a

magyar falu ügyét. A vidéki Magyarország gazdasági és szociális konszolidációja azonban még nem fejeződött be, sok a helyi feszültség és a megoldásra váró probléma.

Az elmúlt évtől lendületet vett az infrastruktúra korszerűsítése, az utak építése, a vasút v

illamosítása és a többi ágazat fejlesztése. Megállapíthatom, hogy az olaj- és gázellátás terén már nem vagyunk kiszolgáltatva Kelet-Európának, mivel bekapcsolódtunk a nyugat-európai ellátási rendszerekbe.

Magyarországon van a legtöbb külföldi működőtőke. A nálunk bejegyzett 40 világcég a magyar gazdaság egyik tartóoszlopa. A beruházások - a bővülő munkahelyek és a növekvő jövedelmek mellett - egyben erősítik Magyarország kötődését Európa többi államához. A kis- és középvállalkozások, a hazai nagyüzemek és

a multinacionális cégek együtt alkotják a magyar gazdaságot. Nemzetközileg is elismert a fejlett bank- és pénzügyi rendszerünk.

Mindezek nyomán, tisztelt képviselőtársaim, több évre szólóan megalapozott hazánkban az erőteljes gazdasági növekedés. Ennek üteme ma gyorsabb, mint az Európai Unió tagállamainak többségében. A gazdaság helyzetén nem lehetett volna javítani az ország pénzügyeinek rendbetétele nélkül. Az 1995 tavaszán beindított stabilizációs program eredményeként elviselhető mértékűvé vált a közpon

ti költségvetés és a fizetési mérleg hiánya. Szinte példa nélküli az ország külső eladósodottságának radikális csökkentése.

Két évtized után először mondhatjuk el, hogy Magyarország kikerült az adósságcsapdából. A közép-kelet-európai államok közül egyedül

a Magyar Köztársaság nem szorult többé a Nemzetközi Valutaalap hiteleire. Konvertibilis lett a forint.

A gazdasági-társadalmi konszolidáció elkezdődött, és nyugodtan mondhatom, sikeres folyamata eddig a politikai ésszerűségnek megfelelően zajlott. Gyakorlatilag ezzel kezdődött el a rendszerváltás második szakasza Magyarországon. Ez biztosíthatja, hogy a demokrácia és a szabadság mellett jólét is létrejöhet Magyarországon. Amennyiben nem követünk el komolyabb gazdaságpolitikai hibát, illetve nem éri az orsz

ágot valamilyen váratlan külső sokkhatás, többé nem kell rendkívüli stabilizációs intézkedéseket hozni. A kedvező gazdasági folyamatok - talán életünkben először - tartósnak ígérkeznek.

Négy éven át a kormányzatnak az volt a legsúlyosabb dilemmája, hogy eg

yszerre kellett a gazdaságot rendbe tenni és a lakosság emberhez méltó életfeltételeit biztosítani. Nos, a kettő sajnos nem mehetett együtt. A kívánságok és az óhajok helyett a kormányzat abból indult ki, aminek volt anyagi alapja; vagyis csak azt lehet elosztani, amit az ország megtermel.

A történelmi átalakulás értékelésekor mérlegre kell tenni azt is, hogy 1989-ig a társadalom a lehetőségei felett élt. Tény, hogy a gazdaság átalakulása közben nem lehet általános jólétet teremteni. Bármily fájdalmas, ezt tudomásul kell venni. Még nehezebb azonban mindezt megértetni és főként elfogadtatni a társadalommal. Kormányom a legnagyobb elismeréssel és köszönettel adózik a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok millióinak, akik mindezt megértették és elviselték.

Áldozatuk nem volt hiábavaló. Enélkül nem lehetett volna megőrizni a politikai és társadalmi békét, enélkül nem lehetett volna megalapozni a jólétet Magyarországon.

Az elmúlt négy év a nagy és átfogó reformok időszaka is volt. Az államháztartás átalakításával, egy sor rendkívül érzékeny terület komplex reformjaival érdemi változtatásokat indítottunk el. Kiemelkedik közülük a fejlett államokban is példaértékűnek minősített új nyugdíjrendszerünk.

Elmondhatjuk, hogy az ágazatok többségében felszámoltuk a zilált, rendezetlen viszonyokat. A közép-európai térségben - a szociális és társadalmi feszültségek ellenére is - a magyar átalakulás gyakorlata az egyetlen, amely sikeresnek bizonyult; legalábbis mindmáig.

Ugyanakkor nem vagyunk eltelve magunktól. (Közbeszólás a jobb oldalon: Nana!) Gyenge az ország közbiztonsága. Nálunk még hatványozottan érvényesül, hogy ha a nyitottság, a humánum, a jog és a demokrácia más értékei nem párosulnak a közrend érvényesülésével, az mind a polgárokat, mind az államot valósággal vé

dtelenné teszi a határon beáramló és a hazai talajon felnövekvő bűnözőkkel, bűnszövetkezetekkel szemben. Hazánkban egyelőre nem lehet elég szigorú egyetlen intézkedés sem, amely a bűnözési hullám visszaszorítására irányul.

A Magyar Köztársaság elmúlt négy évi teljesítménye nagy nemzetközi elismerést váltott ki. Erre szükségünk van, mert egy ilyen kis, a külföldre ráutalt ország számára létfontosságú és konkrét haszonra váltható a nemzetközi elismertség. Ezt fejezi ki, hogy hazánkat felvették az OECD-be, elj

utottunk a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbéhez. Ebben nyilvánvalóan különleges jelentőségű a történelmi megbékélés és együttműködés politikája a szomszédos államokkal. A békés együttélés közvetlen haszonélvezője lehet a környező államokban élő magyarság. Számot kell vetnünk azzal is, hogy a fejlett demokratikus államok közössége nem fogadja be az egymással perben, haragban álló országokat. Tehát nemzeti érdek, az egész magyarság érdeke a jó viszony és a sokoldalú együttműködés a szomszédos országokkal.

A kormány minden fontos döntésében a nemzet érdekeit tartotta szem előtt. Az elmúlt négy év alatt intézményes párbeszédet teremtett a munkavállalók és munkaadók érdekképviseleteivel, a civil szervezetekkel. Hosszú távra szólóan, modellértékűen rendezte az állam és az egyházak viszonyát. Maradéktalanul biztosította a véleménynyilvánítási és lelkiismereti szabadságot. A most leköszönő kormány nem avatkozott be senkinek a felfogásába, értékrendjébe, senki ellen nem folytatott boszorkányüldö

zést, és senkit sem kényszerített nézeteinek megváltoztatására.

Összességében elmondhatjuk, hogy Magyarország dinamikusan fejlődik, és túljutott egy új, meglehet, sorsdöntő szakaszon. Köszönettel tartozom ezért mindenkinek, aki ennek sikeréhez hozzájárult. Bízom abban, hogy Magyarország végig tud menni azon az úton, amelyre a rendszerváltáskor rálépett. Reménykedem abban, hogy most végre - történelme során talán először - a nemzet el tudja érni céljait. Ehhez kívánok a megválasztandó új kormánynak, a leendő

miniszterelnöknek sikeres munkát; minden politikusnak pedig türelmet és higgadtságot kívánok.

Megvan a lehetősége annak, hogy az európaiság szellemében békében éljünk egymással és a környező világgal. Magyarországnak nem erőpolitikára, hanem értelemre és t

oleranciára van szüksége.

Tisztelt Ház! Ezennel bejelentem, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányának megfelelően a vezetésem alatt álló, hivatalban lévő kormány megbízatása az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával a mai napon megszűnik.

(Taps a Fidesz, az MDF, az FKGP és a MIÉP padsoraiban.)

 

 

(14.30)

 

 

Az alkotmány ugyanakkor arról is rendelkezik, hogy a kormány a megbízatásának megszűnését követően hivatalban marad, és korlátozott jogkörrel, ügyvezető kormányként működik az új kormány megalakulásáig. Biztosíthatom a tisztelt Házat, hogy a magunk részéről minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a kormányváltás zökkenőmentes legyen.

Kormányom és a magam nevében kifejezem jókívánságaimat az Országgyűlés minden tagjának. Kívánom, hogy segítsék elő mindannyiunk boldogulását, hazánk, a Magyar Köztársaság felemelkedését.

Köszönöm figyelmüket. (Taps; az MSZP padsoraiban hosszan tartó taps. - Göncz Árpád kezet fog Horn Gyulával.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 22 1998.12.07. 5:10  21-25

HORN GYULA (MSZP): Tisztelt Országgyűlés!

(Folyamatos zaj a kormánypártok padsoraiban.) Ha lecsendesednek, akkor tényleg elkezdek beszélni. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Halljuk!)

Nos, fél évvel ezelőtt kértem szót az Országgyűlésben, és mint leköszönő miniszterelnök, ismertettem, hogy milyen helyzetben adtuk át az országot, és mi vár az új kormányra. Nem minősítettem csodálatosnak az ország gazdasági helyzetét. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Nem is volt az! - Derültség ugyanott.) Az viszont azóta is tény, hogy a közép-kelet-európai térségben Magyarország teljesítménye a legjobb - a mi kormányzásunk alatt lett az. Ez teszi lehetővé, hogy Magyarország elsőként csatlakozhat a NATO-hoz és reményeink szerint az Európai Unióhoz. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Ha hagyjátok!) És, MIÉP-es képviselőtársam, Surányi Györgynek ebben nagyon fontos szerepe volt! (Taps az MSZP padsoraiban.)

Azt viszont joggal állapíthatom meg, hogy még önök sem mondhatják, hogy ezekhez az eredményekhez a Fidesznek bármi köze lett volna. El lehet mindent rontani; de szíves figyelmükbe ajánlom, hogy ha elrontják, az végzetes lehet az ország számára. (Moraj az MDF padsoraiban.) Tudniillik a fejlett Európa egyaránt figyel a demokrácia érvényesülésére és a kormányzási stílusra. (Sasvári Szilárd közbeszól.)

Nagyon könnyű elrontani mindazt, amit nagyon nehezen teremtettünk meg. (Kósa Lajos és még néhányan a Fidesz soraiból: Postabank!) Ez a kormány vissza akarja fordítani az országot az MDF-korszakba. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban: Na és?!) Abba, amiről itt 1993 decemberében Orbán Viktor azt mondotta: "Az MDF-kormány országlása alatt sokakban az egész demokráciába vetett hit rendült meg."

Vajon a jobboldal vezérei miért csak a rosszat, a gyűlölködést öröklik egymástól? Miért van az, hogy amikor kormányra kerülnek, már köszönő viszonyban sincsenek korábbi ígéreteikkel?

 

(15.50)

 

Felteszem a kérdést a törvényhozás és az ország nyilvánossága előtt (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Demagógia!): miért titkolták el a választók elől, hogy érvényes szerződéseket, megállapodásokat kívánnak felrúgni (Dr. Dávid Ibolya: Mit csináltak '56-ban?) és folyamatban lévő beruházásokat abbahagyni? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mátrai Erőmű!) Az a demokratikus gyakorlat, hogy az új kormány magára nézve kötelezőnek tartja elődjének vállalásait s a törvényeket. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Demagógia! - Világkiállítás!) Ezt tette Antall József 1994-ben, és ezt tettük mi, 1994... (Közbeszólások a Fidesz és az MDF padsoraiból, többek között: Világkiállítás! Expó!)

Önök arról sem szóltak, hogy a fogalmaik szerinti új rend a tömeges tisztogatással azonos. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) Önök páratlant alkottak: maguk jelölték ki a barátaikat és az ellenségeiket. (Dr. Illés Zoltán: Szilvásy György, Környezetvédelmi Minisztérium!) Miért hallgattak önök arról a választási kampányban, hogy megrövidítik majd a nyugdíjasokat (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Bokros-csomag!), a közalkalmazottakat, egyáltalán a bérből és fizetésből élőket? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Fél százalék! - Rockenbauer Zoltán: 3,60-as kenyér!)

Az egykori ellenzéki, ma kormányzó Fidesz talán egyetlen kérdésben támogatott bennünket: a Postabank helyzetének rendbetételét szolgáló kormányzati lépéseinkben. (Sasvári Szilárd: Ehhez képest mást csináltatok!) Viszont szeretnénk most már tudni: mi mennyi, és mikor hagyják abba a bűvészkedést a számokkal? S vajon mi az igazi célja a bűvészmutatványnak? Miért nem jutott eszükbe, hogy az állami tulajdonú Postabank felügyelőbizottságát most már a hat parlamenti párt képviselőiből állítsák össze? (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) - hátha ezzel sikerül elterelni azt a gyanút, hogy a kormány kénye-kedve szerint (Sasvári Szilárd közbeszól.) manipulál az ügyben.

Nos, amit ma terveznek, azt később nem lehet meg nem történtté tenni. Ahogy a költő mondotta, három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és a tegnapi nap. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.)

Hölgyeim és Uraim! Bennünket fenyegetnek önök felelősségre vonással (Közbeszólás: Nem!), azok, aki még adósak a bizonyítással? Azok, akik sikert még nem, de feszültséget már hoztak az országra?! Persze az is lehet, hogy nem egyre gondolunk, amikor országról beszélünk. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Bizony ám!) Magyarországon nagyon sok ember ismét megtanult félni. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) De bízom abban, hogy Magyarország meg tudja védeni magát azoktól a vezetőktől, akik azt hiszik, hogy a történelem velük kezdődött. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Nem pufajkás!)

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps az MSZP, szórványos taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 276-286 2000.08.23. 20:58  237-361

HORN GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy Pallag úr eltávozott (Dr. Kávássy Sándor: Én is.), tudniillik azért csak meg kellene, meg akartam mondani neki azt, hogy jómagam nem kételkedem az ő jó szándékában mindaddig, míg az ellenkezője be nem bizonyosodik. De azért annak tudatában kellene hogy legyen - ha már eddig nem volt -, hogy a magyar demokrácia tízéves történetében első ízben fordult elő, hogy neves közéleti személyiségeket minden bizonyíték nélkül bűncselekménnyel vádolnak meg. (Közbeszólás az MDF soraiban: Így van!) Ezért a felelősséget a vizsgálóbizottság elnöke viseli. És ha ez polgárjogot nyer Magyarországon, akkor itt nincsenek biztosítva sem a személyiségi, sem az emberi jogok, és meg kell mondanom, nagyon súlyos sérüléseket szenved el a jogállamiság rendszere.

Mi nem azért kezdeményeztük a parlamentnek ezt a tanácskozását, hogy itt minden kérdés tisztázódik. Két okból kezdeményeztük. Az egyik az, hogy ami eddig történt az egész olajvizsgálati ügyekben, az társadalmilag veszélyes lehet, hosszú távra szólóan, pártállástól függetlenül, másfelől pedig tarthatatlanná vált emiatt a helyzet. Én azt hittem, hogy minden egyes képviselő, minden egyes parlamenti frakció mindezek tudatában fogja kezelni a kérdést. Számomra kellemes meglepetés a Magyar Demokrata Fórum, a Kisgazdapárt hozzáállása. Én azt természetesnek tartottam, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége ezt kezelte, mert mindig is azt mondtuk, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba.

 

 

(18.10)

 

 

És mindig is azt mondtuk az előző ciklus, az előző kormányzás alatt, hogy mi igenis állunk minden egyes vizsgálat elébe. Ezt bizonyítani tudjuk. Tehát senki nem vonhatja kétségbe azt, hogy igaz szándékok vezettek bennünket, és tisztázni akarjuk mindazt, ami történt. Nagyon bízom abban, hogy végre sikerül - ha ma nem is, de mondjuk, akár szeptember 4-ét követően, a parlament rendes ülésének összehívása után - valami érdemit tenni ennek érdekében.

Dolgozzon a vizsgálóbizottság, de a Ház és a demokratikus rendszer normáinak megfelelően tegye le az asztalra a vizsgálati jelentéseket. A mai nap is kétségtelenné tette, hogy mind a rendőrség, mind a Legfőbb Ügyészség, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság vezetője készséggel rendelkezésre áll, értek is el már eredményeket ennek a feltárásával, tehát itt a politikai szándékok hiányáról nem lehet beszélni. Én bízom ebben, mert úgy ismerem azokat a szereplőket, akik megszólaltak ebben, hogy komolyan is veszik a szavukat. Azért is lenne jó, mert példát statuálhat a dolog minden más olyan korrupciógyanús ügy kivizsgáláshoz, mint ez a mostani.

Meg kell mondanom, mi azt az elvet kell hogy kövessük, és a Magyar Szocialista Párt azt támogatja, hogy ne csak fejezzük ki a bizalmat mindazok iránt, akiket megrágalmaznak - mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy ez nem rágalom, hanem valóság volt -, hanem abban is bízom, hogy igenis példát statuál az Országgyűlés annak az ügynek a befejezését követően, ami most zajlik, ha rágalmazás bizonyosodik be, ha ártatlanul meghurcoltak közéleti személyiségeket. Ez a jog mindenkit megillet. Ennek megvalósításáról a mi dolgunk, a Magyar Országgyűlés tagjainak a dolga gondoskodni. Ezért is szerettem volna, ha új fordulatot kapna az ügy, de nem veszítettem el a reményt, hiszen arról van szó, hogy a képviselők döntő többsége az ügy komoly kezelése és ha úgy tetszik, valamiféle rendes mederbe való terelése mellett szállt síkra. Én ezt nagyon fontosnak tartom.

Komolytalan a Magyar Szocialista Párt felfogása szerint, ha a több hónapos cirkusznak nem vetünk véget. Bennünket - mindannyiunkat - járat le a dolog! Teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondták, hogy ennek az ügynek a kapcsán bizalmi válság alakult ki a politikai elit és a társadalom között. Tessék nekem megmondani, kinek jó ez?! Terjednek a különböző hírek, rémhírek - alaptalan vagy valós, nem tudom -, hogy kiknek mi a céljuk mindezzel a dologgal. Hogy valóban vannak olyan célok, hogy a rossz értelemben vett rendcsinálásra törekszenek, de még arról is beszélnek, hogy a koalíciós pártok között van egyfajta - legalábbis egy részük között dúló - harc, hogy netán majd hogyan és miként, kinek a kezébe kerüljön a jövőben a Belügyminisztérium. Erről is beszélnek. Nagyon rossz, hogy ilyesmik szóba kerülhetnek, de azért látni kell mindennek a politikai veszélyességét.

A következő. Úgy ítélem meg - ha politikai kormányzati oldalról kezeljük a dolgot -, hogy ez méltatlan a demokratikus Magyarországhoz. Méltatlan az, ami ebben az ügyben hónapok óta történik. Hadd jegyezzek meg valamit mint a távol lévő miniszterelnök úr elődje: én nem láttam és én is hiányolom azt az aktivitást, amit például nagy ünnepségek megrendezésében tanúsít a kormány, hogy ebben a nagyon fontos, bizalmi válságot előidéző ügyben, mindannyiunk tisztázását érintő ügyben a kormány és elsősorban annak feje valóban érdemien viszonyulna az ügy elrendezéséhez.

Hölgyeim és Uraim! Megítélésem szerint az egész ügy kapcsán fölmerül annak a gyanúja, hogy sötét manipuláció folyik. Meg kell állapítani, hogy kinek az érdekében. Manipuláció, amely nem először fordul elő a Magyar Országgyűlésben, de ennek a mostaninak a különös veszélyességét az adja meg, hogy félrevezetik a népet, amit bizonyít a közvélemény-kutatási adatok eredménye is, hiszen azt mondják az emberek, hogy a politikusok pártállástól függetlenül korruptak. Eleve így is születtek, így jöttek ki a bölcsőből. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Ezt szeretnéd!) Hát ez a hangulat uralkodik. Kinek jó ez? Sem a mostani vezetésnek, sem a következő kormánynak 2002-ben. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Ugyanez lesz.) Egyiknek sem jó ez.

Úgyhogy én is megfogalmazom azt a gyanúmat, mivel manipulációról van szó, nyugodtan nevezhetem kövér kacsának is az ügyet. (Derültség és taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF padsoraiban.) Csak azt szeretném elérni a társaimmal együtt, hogy ne legyen ez a kacsa még kövérebb. (Derültség és taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF padsoraiban.)

Miből következtetek erre? Hölgyeim és Uraim! Magyarországon az olajügyek kezelése, a vizsgálatok tömege nem ezzel a vizsgálóbizottsággal vagy annak vezetőjével kezdődött el. Lehet, hogy ő megszállott, és megszállottságában azt hiszi, hogy úttörő szerepet játszik - és nem kételkedem Pallag úr jó szándékában, hangsúlyozom, ha erre meglesz az alapom is -, de hadd mondjam el, hogy ez három ciklust átívelő folyamat terméke és része. (Tóth István: Kettő!)

1991. január 1-jével kezdődtek az olajügyek, nagyon egyszerű oknál fogva: megszüntették az ásványolajtermékek állami monopóliumát. Ez ugyanúgy vonatkozott erre, mint a paprikára és sok minden másra. Pillanatok alatt több száz cég keletkezett, és - nem tudom annak a hölgynek a nevét, de elég fiatalnak tűnik ahhoz, hogy ezt ismerje, vagy nem is törekszik arra, hogy megismerje - ennek az égadta világon semmi köze nem volt az úgynevezett spontán privatizációhoz, s ha akarják, ha van erre ideje és kedve a tisztelt parlamentnek, egyszer ezt az ügyet is meg lehetne vitatni. Pillanatok alatt több száz cég jött létre - mint más területen is -, amelyek ásványolaj-forgalmazással foglalkoztak. Abban is nagymesterek voltak, hogy két év alatt 100 milliárd be nem fizetett vámösszeget halmoztak fel, amikor két-három év alatt duplájára nőtt Magyarországon a bűncselekmények száma. Hangsúlyozni szeretném: nem lett volna olyan kormány abban az időben, amely ennek véget tudott volna vetni. Ilyen állapotok alakultak ki, szétesett az ellenőrzési rendszer, az egészet el kellett kezdeni építeni. (Tóth István: Szétvertétek!)

Most egy merényletet követek el magammal szemben, amikor azt teszem, hogy dicsérem a volt MDF-kormányt, de el kell ismernem, hogy az MDF-kormány is sokat tett annak érdekében, hogy megszüntesse ezeket az áldatlan állapotokat. De az igazi fordulat nemcsak '94 decemberében, hanem '95-ben következett be. Itt már említették, de le szeretném szögezni - és majd megmondom, hogy miért -: nem csupán arról volt szó, hogy új törvényeket és törvénymódosításokat hoztunk, hanem arról van szó, hogy kihúztuk az egész olajmanipuláció alól a talajt azzal, hogy egyenlő szintre emeltük a hto és a gázolaj árát. Ez érdektelenné tette ezt követően az olajszőkítést és minden mást. (Közbeszólások az MDF padsoraiból: Így van!) De hölgyeim és uraim, ez úgy ment végbe, hogy ezen a területen rendkívül széles körű vizsgálatok indultak el még az MDF-korszakban, és ezek a vizsgálatok tovább folytatódtak - még nagyobb intenzitással - a mi kormányunk idején, és megszülettek a döntések, törvények, intézkedések. Fazekas úr figyelmébe ajánlom - biztos nem készítették föl megfelelően -, hogy tudniillik egy kormánydöntést jegyezni kell valakinek, mint ahogy egy miniszteri rendeletet is, akár nekem mint akkori miniszterelnöknek, vagy Kuncze Gábornak, vagy bárkinek.

 

(18.20)

 

Bennünket ezért felelősségre vonni, hogy törvénymódosításokat adtunk ki, előterjesztettünk szabályokat, rendeleteket és egyebeket, meg kell mondanom, ez is csak nálunk fordulhat elő, illetve egyes fideszes képviselők részéről. Vállaljuk mindazt, amit tettünk.

De felmerül bennem az is egyes fideszes képviselők mai megnyilatkozásának hangvétele alapján, lehet hogy az fáj, tisztelt fideszes képviselőtársaim - kivéve azokat, akik az egészet korrektül, tisztességesen próbálták megközelíteni -, önöknek, hogy megszüntettük ezt az egészet? (Derültség a Fidesz padsoraiból.) Az ért sérelmeket egyeseknél parlamenten belül vagy parlamenten kívül? Akkor, ha nem így van, miért nem hajlandók a tényeket figyelembe venni? (Dr. Salamon László: Jaj, de gyenge! - Dr. Kis Zoltán: Mint te! Nagy vagy és ilyen kicsi!) Vegyék elő, nem MSZP-kiadvány, legjobb tudomásom szerint... Salamon Laci, én is végighallgattalak téged! (Derültség az MSZP padsoraiból.) Nem először fordult elő! Vegyék elő a Vámtájékoztatót, 2000/2. szám; a Fidesz-kormány alatt működő VPOP hivatalos kiadványa. Ez írja meg, hogy gyakorlatilag '95-től ennek a nagy többsége megszűnt. Voltak kisebbek-nagyobbak, orsóolaj meg egyéb; találékony a magyar, meg tudja oldani azokat, de nagy többsége megszűnt, mindenféle légből kapott számokkal ellentétben, amit Szalay Gábor is megerősített, hogy mi van.

Több mint 900 ügyben folyt vizsgálat '92 és '99 között. Több mint 900 vizsgálat! Ennek alapján számtalan bírói ítélet, ügyészi határozat és sok minden más született. Akkor miről beszélnek? Miért állítják be a vizsgálóbizottság egyes szószólói úgy, hogy az ő "áldásos" tevékenységükkel - az áldásost idézőjelbe teszem - kezdődött el egyáltalán az olajügy vizsgálata?

Hölgyeim és Uraim! A VPOP az APEH-hel, a rendőrséggel együttműködve '99-ben eljutott oda, hogy ezen a területen a feltételezett és tényleges bűncselekményeknek több mint 70 százalékát feltárta. Ilyen arány semmilyen más, hasonló fontosságú vagy súlyú termékek esetében nincs! Tehát a rendőrség, a VPOP, az APEH, az arra illetékesek tették a dolgukat - a sanyarú, egyre rosszabb, egyre romló anyagi és egyéb feltételek közepette is.

Nem tudom, tudják-e, szó sincs itt 1000 milliárdról, mert a 70 százaléka körülbelül 93 milliárdot tett ki. Mindenki előveheti, nem kell szigorúan titkos papírokhoz folyamodni, az előbb említett tájékoztatót, ebben nagyon hitelesen írják ezt le. És hozzá szeretném tenni azt is, hogy ezek az adatok feltétlenül figyelemre méltóak, és bevallom, csodálkoztam is. Lehet hogy én tévedek, Pallag úr? Miért nem kéri már be egy vizsgálóbizottság ezeket az adatokat, ezeket az anyagokat? Nem igaz, hogy egyedül ez a Nógrádi, ez a jóember a hiteles forrás! Tessék nekem megmondani - ezt csak kollegiális, baráti viszony alapján mondom, már nem önnel, hanem több parlamenti képviselővel -, honnan tudja az ön koronatanúja, hogy ebben az egész cirkuszban nincs benne, mondjuk, a Fidesz, meg nincs benne a Kisgazdapárt! (Derültség az MSZP padsoraiban. - Dr. Balsai István: Vagy a MIÉP!) Most ezt mondta vagy nem? Én a MIÉP-ről nem veszek tudomást se! De hogy mondta ezt erről a két pártról?!

Hölgyeim és Uraim! Az apparátusok több száz fővel nem tudják ilyen konkrét, bonyolult ügyekben megállapítani, hogy kihez-mihez ágazik le az egész. Kérem, immár tanácsként mondom: kérdezze meg ezt a koronatanút! Korona? Hát tanú! Azért a koronát ne gyalázzuk meg! (Derültség az MSZP padsoraiból.) Kérdezze már meg, hogy Csurka Istvánon kívül ismer-e még MIÉP-es képviselőket név szerint! Ha tudja, hogy nincsenek benne MIÉP-esek, akkor tudnia kell. Orbán Viktoron kívül fideszes képviselőt? Vagy Torgyán Pubin kívül ismer-e kisgazda képviselőt? (Derültség az MSZP padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ez sértő, Géza?

 

ELNÖK: Sértő, igen! És megkérem, hogy a...

 

HORN GYULA (MSZP): Hát ne hülyéskedj! (Derültség és taps az MSZP padsoraiból.) Ez kedveskedés akart lenni! Nem érted?

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Lenyűgöző az előadásmódja, de akkor is, itt jelen nem lévő képviselőket nem sértegetünk!

 

HORN GYULA (MSZP): Elnök úr, az is tilos, ha...

 

ELNÖK: Rendre utasítom, így nem beszélünk!

 

HORN GYULA (MSZP): Jó! Egyébként a szemébe is úgy szoktam mondani, hogy Pubi, de ha ez sérti önt, akkor nem fogom. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Miniszterelnök úr, én is tudnék önre olyan szót mondani, amely önt sértené. Tessék, folytassa tovább! (Dr. Kosztolányi Dénes: Ne hagyd abba! Esti mese, fél hét van!)

 

HORN GYULA (MSZP): Tehát szeretném kérni, kérdezzék meg tőle, ismer-e kisgazda képviselőt, az első Torgyán Józsefen kívül, mellett - tud-e ilyenről? Honnan szedi ezt a képtelenséget?

És mi történik? Többen elmondták, ez hogyan jelenik meg a közvéleményben: persze, ezek a pártok nem annyira, de azért korruptak, igazából korrupt az MSZP és az SZDSZ és így tovább. (Dr. Kosztolányi Dénes: Meséről mesére...) Az az MSZP-SZDSZ, amely érdemi lépéseket tett ennek a cirkusznak a felszámolásáért. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

És valamit halkan még hadd jegyezzek meg! (Dr. Kosztolányi Dénes: Ne tapsold ki, hallgasd!) Hadd tegyek még egy megjegyzést! Nem tudom, a kezükbe került-e Orbán Viktor úrnak a Ház elnökéhez írt levele. Géza, ez nem te vagy, az Áder elnök... (Derültség az MSZP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Alelnök vagyok. Tessék, folytassa!

 

HORN GYULA (MSZP): Ne haragudj! A levelük oda került. Mi van ebben a levélben? Két dolgot ajánlott fel a miniszterelnök úr. Az egyik: támogatja, hogy a parlament vizsgálja ki az előző kormány tevékenységét, az olajügyekkel kapcsolatos tevékenységét. Tehát nem érintett benne a mostani kormány, miközben azért itt már példák hangzottak el, miközben az ő idejükből is tártak fel visszaéléseket, már említettem, egészen '99-ig; 2000-re vonatkozóan még nincsenek adatok. Nem érintett a mi előző kormányunk. Akkor hogy van? Ugyanazt veszik alapul, amit ez a beszervezett vagy szervezett tanú állít, hogy melyik párt igen, melyik párt nem?

Persze, ennek a levélnek azért van egy csúcsmondata is: amennyiben szükséges, és a parlament nem vállalja, akkor az ő kormánya, mármint Orbán Viktor kormánya kész vizsgálatot indítani az előző kormány ellen. Na, azért nemigen tudom, hogy az elmúlt négy-tíz évben ez előfordult-e. Pláne, ha ezt valaki írásba adja. Azért ez nem semmi, hogy a mostani kormány majd vizsgálatot indít az elődjével szemben!

Csak annyit: nem vitás, hogy mi érdekeltek vagyunk ennek az ügynek a tisztázásában. És bárkit megkérdezünk, akármelyik frakcióból, mindenki ebben érdekelt. Ez az egész politikai elit érdeke, bármelyik párthoz tartozik. Ezzel foglalkozzunk! Próbáljuk megreformálni ennek a bizottságnak a munkáját. Azt hiszem még mindig, hogy talán meg tudjuk csinálni ezt akár már a következő héten, amikor rendes ülésre ül össze a parlament. Tegyük rendbe a dolgokat, különben mindannyian megszenvedjük, azok, akik akarnak ezért az országért tenni!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban, szórványos taps az MDF és a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 52 2000.11.30. 17:15  3-102

HORN GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én mindenképpen jó kezdeményezésnek tartom ezt a politikai vitanapot, hiszen nagyon fontos ügyről, nemzeti ügyről van szó.

 

 

(12.20)

 

S hadd jegyezzem meg, hogy ha nemzeti érdek az Európai Unióhoz való csatlakozás - márpedig azt hiszem, ebben szinte egység van az országban -, akkor ennek érvényre juttatásához nemzeti összefogásra is szükség van. Azt sajnálom, hogy ezzel és más ügyekkel kapcsolatos ugyancsak nemzeti érdekek érvényre juttatásához szükséges politikai együttműködés, politikai akarat sajnos gyengült az elmúlt hónapok, az elmúlt két év során. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy mielőbb találjuk meg a lehetőségét a nemzeti minimum kialakításának, mindenekelőtt az európai uniós ügyben.

A másik megjegyzésem, hogy egy jó, szakszerű anyagot kaptunk kézhez a Külügyminisztériumtól, amelyik orientál, és amely a következőkben alapként szolgálhat a képviselőknek. De hadd tegyek még hozzá valamint: az Európai Unióhoz való csatlakozás nem az elmúlt két, hat, tíz évnek a terméke. Az Európai Unióval való együttműködés, majd csatlakozás közel húszéves múltra tekinthet vissza. Ezt azért szeretném mindenki figyelmébe ajánlani, mert csak így lehet reálisan értékelni az elmúlt évek eseményeit.

Nos, ami a politikai elemeket illeti - hiszen politikai vitanapot folytatunk, tartunk -, én azzal messzemenőkig egyetértek - gondolom, a kormány is, miniszterelnök úr is -, hogy erősíteni kell a parlament szerepét, mindenekelőtt abban, hogy a kormány tevékenysége összhangban van-e az európai uniós csatlakozás érdekeivel, követelményeivel, hogy valóban mit tesz le Magyarország az európai uniós tagországok asztalára.

Hadd emeljek ki ezek közül egyet: nem lehet megúszni a nagy elosztó rendszereknek a reformját. Más szóval fogalmazva: nem lehet kikerülni az Európai Uniónak a társadalmi kohézióra vonatkozó követelményeit. Igaz, ezek a reformok nemzeti keretekben mennek végbe - ez természetes -, ebből kifolyólag nemzeti feladat és felelősség, másfelől viszont sztenderdek, normák, előírások, elvárások s a többik vannak az Európai Unió részéről, hiszen ha úgy tetszik, ma egész Európának ez a legnagyobb kihívása: a társadalmi kohézió, a szociális és sok minden más terület, legyen az oktatás, egészségügy, nyugdíj s a többi.

Ami a legutóbbi országjelentést illeti, én jónak tartom, s azt hiszem, senkiben nem merül fel a kétség, mi ennek örülünk is. Én mindig örülök, ha az országról jót mondanak és írnak - de nem szabad elfeledkezni a következőkről: hogy ebben az országjelentésben nagyon kemény bírálatok is megfogalmazódnak. Az igazság kedvéért hozzáteszem, hogy az első országjelentésben is voltak bírálatok. Lehet, hogy ez sokaknak nem esik jól - istenem, emberek vagyunk -, de ezeket elhallgatni, mellőzni nem lehet, nem szabad.

Amit én ezekkel összefüggésben döntőnek tartok, az az, hogy az európai uniós bírálatok, az európai uniós követelések között egyetlenegy sincs, amely ellent mondana a mi nemzeti érdekeinknek. Ebből kell kiindulni. Azzal a felvetéssel nem értek egyet, amit valaki itt megfogalmazott, hogy ez magyar érdek és az Európai Uniónak nem érdeke. Ez nem igaz. Ha az Európai Uniónak nem lenne érdeke, akkor nem is akarná a sorait bővíteni, s nem akarna bennünket felvenni, márpedig az Európai Unió fel akar bennünket venni. De miért ne lenne nekünk nemzeti érdek a korrupció visszaszorítása, az önkormányzatok helyzetének rendezése vagy a környezetvédelem és sok más feladat? Ezért is rendkívül fontosnak tartom, hogy így kezeljük az európai uniós bírálatokat és kifogásokat.

Itt többen történelmi emlékeket is felelevenítettek. Hadd jegyezzek meg valamit, és ez az európai uniós tagsággal kapcsolatban különösen fontos: azt hiszem, nem kell tényekkel bizonyítani, hogy a huszadik század, az elmúlt huszadik század a magyarság nagy veszteségeinek a korszaka volt. Hozzá szeretném tenni, természetesen ezek a veszteségek, azok a súlyos csapások, amiről már itt szó volt, nem maguktól keletkeztek. A rossz politika is óriási szerepet játszott ezekben a csapásokban.

Összegezve azt lehet ezekkel kapcsolatban mondani, hogy Magyarország mindig nyert, ha igazodni tudott Európához, és mindig veszített, ha elfordult tőle. Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy igenis erősítsük mindazt, ami az európai követelmények megvalósítását jelenti. Nem lehet Magyarország kockázati tényező ebben a térségben. S nem osztom, sőt cáfolom azokat a nézeteket, hogy ma kockázati tényező lenne. Nagyon nehezen, de kivívtuk Európának, a fejlett világnak azzal kapcsolatos véleményét, elismerését, hogy Magyarország stabilizáló tényező lett a közép-kelet-európai térségben. De ezzel összefüggésben is sorsdöntő - azt hiszem, nem kell külön magyarázni egyetlen kormánytagnak sem -, hogy az úgynevezett koppenhágai kritériumokhoz ragaszkodik, és abból semmit nem hajlandó engedni az Európai Unió. Nem enged például a demokrácia, a jogállamiság, a kisebbségi, az emberi jogok érvényesítéséből - hadd ne soroljam. Mint ahogy az is ezekhez a követelményeknek tartozik, hogy nekünk el kell viselnünk a piaci verseny nyomásának is a hatásait - MIÉP-es társaimnak szeretném mondani: így működik ma a világ. Miként úgy működik a világ, hogy az az ország boldogulhat, amely valóban rendelkezik azzal a képességgel, hogy érvényesítse a nemzetközi követelményeket. Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania, figyelembe kell vennie, másképp nem lesz más a sorsunk, mint hogy Európa peremére szorulunk.

Én úgy ítélem meg ezzel összefüggésben, hogy oda kell figyelni, amit az Európai Parlament az idén megfogalmazott. Szíves figyelmükbe ajánlom, hogy ez év márciusában az Európai Parlament aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Közép-Kelet-Európa államaiban növekedett, erősödött a rasszizmus, idegengyűlölet, antiszemitizmus. És rögtön hozzá szeretném tenni: az Európai Unió, illetve az Európai Parlament és az uniós kormányok programokat kérnek a társult országoktól. Programokat, méghozzá kétfélét. Az egyik program, hogy hogyan lép fel az adott ország kormánya ezekkel a jelenségekkel szemben, hogyan erősíti a fellépéseit. És a másik: programokra van szükség arra, hogy hogyan lehet meggyőzni az embereket, az ifjúságot s mindenkit arról, hogy milyen mérhetetlen károkat okoznak ezek a jelenségek, és okozhatnak főképpen akkor, ha elszabadulnak ezek a jelenségek. Én mindenütt azt képviselem, itt is azt mondom, hogy ezek a jelenségek nálunk semmivel sem erősebbek, mint Nyugat-Európában. Ez tény. Természetesen ez nem nyugtathat meg bennünket, ezért is van a fellépésre, a programokra és sok mindenre szükség.

Véleményem szerint a csatlakozás ügye alapvetően a teljesítménytől függ. Ahogy szoktuk mondani: a csatlakozás sorsát 90 százalékban az ország által felmutatott teljesítmény és 10 százalékban a tárgyalások döntik el. Ezt azért is szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek, hiszen nagyon fontos elem abból a szempontból, hogy az elkövetkező hónapokban, években mit teszünk. Én szíves figyelmébe ajánlom a kormánynak, miniszterelnök úrnak: egy új fejezet kezdődik, kezdődött el az Európai Unióban, s teljesen egyetértek a külügyminiszter úrral, amikor bemutatta, hogy milyen elemei vannak ennek, s ennek a lényege, hogy gyakorlatilag a tagországokban dől el a felvétel. Ma a tárgyalások érdemi szakaszba, fázisba jutottak, és én nagyon fontosnak tartom ezzel összefüggésben - hiszen ők döntenek, nemcsak hogy ők fogják ratifikálni majd ezt, ők döntenek a magyar fejlesztések, a magyar ügyek kezelésében -, hogy rendkívül fontos a kormányfői diplomácia, megnövekedett ennek jelentősége, és még fontosabb, hogy mind a tizenöt tagállammal állandó, élő kapcsolatban legyünk.

 

(12.30)

 

Tájékoztatva őket arról, hogy mi történik nálunk, tájékoztatva őket a törekvéseinkről, szándékainkról és így tovább.

A képhez tartozik, bevallom őszintén itt, a közvélemény előtt, hogy én nem örültem a helsinki döntésnek. Megértettem. Megértettem, hogy az Európai Unió a koszovói válság, háború, s a többi kapcsán perspektívát, valamiféle képet akart fölmutatni a többi országnak. Ugyanakkor én elképzelhetetlennek tartom azt, hogy az elkövetkezendő 10-15 évben - most ez csak találgatás -, az elkövetkező években, középtávon 25 tagúvá bővüljön az Európai Unió. Annak viszont örülök ezzel szemben, hogy ilyen döntés született, fölhígítva egy kicsit a luxembourgi döntést, hogy megnövekedett a differenciálás elvének, tényezőjének szerepe a tárgyalásokon. Ez az, amire nekünk - főképpen kormányzati szinten - rá kellene erősíteni. Hogy igenis Magyarország változatlanul a legjobb teljesítményt mutatja fel a közép-kelet-európai térségben.

Ezt azért is fontos aláhúzni, mert az Európai Uniónak tárgyalási menetrendje van, bővítési menetrendje nincsen. Sőt, hozzáteszem, még stratégiája sem igen van. Sőt, menet közben, a tárgyalások folyamán, az egymással folytatott viták keretében alakítja ki igazából az álláspontját. Higgye el nekem mindenki, nagyon sok minden azon múlik, hogy mi hogyan lépünk fel, milyen igényekkel, milyen követelményekkel! Ez kölcsönös. Ők is föllépnek nálunk, nyilvánvaló, de nagy szerepe van annak, hogy hogyan és miként lobbizunk a magyar érdekek jegyében.

Figyelmébe ajánlom mindenkinek, aki az Európai Unió bármely képviselőjével találkozik. Kérem, 1995 decemberében született az Európai Uniónak egy döntése Madridban, a mi részvételünkkel - mert kikérték a mi egyetértésünket -, ennek a döntésnek a lényege, hogy a reformok menete és a bővítés folyamata párhuzamosan halad. Ehhez vissza kell térni, és nem lehet elképzelni, hogy pláne az intézményi reformok netán még elmennek majd egy nagyon kibővített, valamikori európai uniós szerkezethez. Ez a végtelenségig eltolhatná, lelassíthatná a bővítési folyamatot.

Én azt tapasztalom Nyugat-Európában, az európai uniós tagországokban, hogy sajnos nincs, szinte alig van ismeretük erről a térségről, benne Magyarországról. Még politikusoknak sem igen. Él a köztudatban az a feltevés, hogy őnekik mekkora áldozatokat kell hozni a bővítésért. Kedves Képviselőtársaim! Hangsúlyozni kell, hogy ez a biznisz, méghozzá a legkeményebb üzlet, biznisz, amelyben ők is jól járnak és mi is jól járunk. Én nem tudok olyan áldozatról, amit ott - most karitatív szervezeteket leszámítva - hoztak volna azért, amit elértünk. Ezt mi értük el, a magyar nép teremtette meg annak a lehetőségét, hogy legelső helyen állhat ma a csatlakozás megvalósítása szempontjából.

Éppen ezért azt javasolom, gondolkozzon el a kormány, foglalkozzon azzal, vigyék be a Bizottságba, vagy bármilyen módon, hogyan lehet megteremteni a közös kommunikáció lehetőségét az Európai Unió tagállamaival és szervezetével. Rendkívül fontos - hiszen végül is minden ott fog eldőlni a tagállamokban, és a ratifikálás során is -, hogy megismertessük. Miként azt sem lehetne elfogadni, hogy végképp feledésbe merüljön az, hogy Magyarország és benne Budapest regionális, bank-, pénzügyi, kereskedelmi, disztribúciós központ. Ez nagy vonzerőt jelent az Európai Unió tagországai és egyebek számára.

Én azt sem tudom elfogadni, hogy ne csináljuk és ne foglalkozzunk az időponttal. Kérem, az időponttal foglalkozni kell! Ha másért nem is, mert az itt megtelepedett nagyvállalatok további beruházása is függ ettől. Másrészt a belpolitikában, ha nincs időpont, nincs menetrend, akkor feltehetően újra kell fogalmazni vagy újra kell gondolni a költségvetési, gazdasági, pénzügyi politikát. Nem lehet, másképp nem működik a dolog! Arról nem is beszélve, ha beindul a támogatás, az európai uniós támogatás, ahhoz meg kell teremteni a társfinanszírozás eszközeit, pénzügyi, költségvetési, kormányzati eszközeit is.

Nagyon javasolnám azt is - anélkül, hogy bárkiben is kételyt támasztanék az iránt, hogy mi érdekeltek vagyunk Szlovákiával és a többivel való együttműködésben -, hogy ne kössük az ország szekerét egyetlen más országhoz sem. A teljesítményért, ami itt van, mi felelünk; nem azért, ami Szlovákiában, Lengyelországban vagy másutt van. És ha a teljesítmény alapján fognak fölvenni bennünket, márpedig föl fognak bennünket venni, ennek a feltételeit mi, a magyarság, a nemzet, a nép teremtette meg.

Végül még valamit, amit nagyon fontosnak tartok. Ideje beszélni arról, hogy van Közép-Európa, amely Közép-Európának az országai egyre közelebb kerülnek Nyugat-Európához, az összes problémával, feszültséggel, mindennel együtt. Hihetetlenül dinamikus az a fejlődés, például gazdasági téren, ami ebben a Közép-Európában végbement. Nem ugyanez vonatkozik Kelet-Európára. De az én felfogásom szerint, ha a kelet-európai országok látják, hogy Magyarország és a többi élenjáró állam sikerrel veszi az akadályokat, és föl tud zárkózni és be tud integrálódni az Európai Unióba, ez nekik is reményt, biztatást ad ahhoz, hogy érdemes az érdemi változtatásokhoz hozzáfogni, a reformokat bevezetni és sok minden mást. Ezt is tartsuk szem előtt.

Nekem az a határozott véleményem - ezt halkan mondom, de hangsúlyosan -, nemzeti érdeknek tartom, hogy Magyarország mindazok alapján, amit elért, kiemelkedjen, végre kiemelkedjen ebből a térségből.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 346-350 2001.09.25. 10:50  345-367

HORN GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony, és örülök, hogy ilyen kedvesen fogadnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt örülök, hogy jó néhány javaslatot befogadtak - mármint a kormányzati többség -, másfelől viszont sajnálom, hogy nagyon lényeges javaslatokat, kezdeményezést elutasítottak.

Hadd mondjak valamit! (Közbeszólások: Mondjad! - Na!) Higgyék el nekem, hogy a maguk kormányának az érdekeit néztük ezekkel a javaslatokkal. Persze, szem előtt tartottuk a 2002-es kormány érdekeit is, úgyhogy azok is megjelennek, de amit nagyon figyelmükbe szeretnék ajánlani, az a következő.

Mik voltak a mi indítékaink ezeknek a módosító javaslatoknak a megfogalmazása kapcsán? Az egyik az, hogy igenis szükség van a közvélemény megnyerésére ebben az ügyben. Higgyék el nekem, bármit is csinálunk, a közvélemény fokozottabban, mint bármikor, érzékenyen reagál ezekre az ügyekre.

A másik: mivel ez összetett, nagyon kemény tevékenységet, küzdelmet igényel, hosszú évekre szólót, senkinek ne legyen olyan illúziója, hogy ez rövid idő alatt megszüntethető, az egész ügy társadalmasítására is szükség van, hiszen a terrorizmussal szembeni harc legalább annyira eszmei dolog - beleértve a másság elviselését -, mint az, hogy fel kell lépni a gyűlöletkeltéssel szemben, mint ahogy ez politikai, gazdasági, kulturális, ideológiai és katonai területekre is kiterjed.

Végül, a harmadik indíték az volt, hogy igen, segítsünk, javaslatokat adjunk a kormánynak külpolitikai kezdeményezésekre, ami nagyon fontos lenne. Sajnálom, hogy ezt elutasították.

De ami ezeket az indítékokat illeti, valamivel bővebben szólnék. Nagyon sokan kérdezik tőlünk azt, hogy jó-e nekünk ez a szerepvállalás - bizonyára önök is találkoztak ezzel. Meg kell mondanom, ma más a hangulat, mint 1999-ben a Koszovó kapcsán indított légitámadások során. Akkor a nagy többség támogatta még a legnehezebb időszakban is, most nem tudom, mi lenne egy közvélemény-kutatásnak az eredménye. Rendkívül fontos, sőt felelősségünk, hogy a közvélemény felé megmutassuk, hogy ezek a lépések nem örömteliek, hanem kényszerből fakadnak, méghozzá olyan kényszerből, amit egy aljas és arctalan ellenség kényszerít ránk és nem a többi ország, nem a demokratikus nemzetek közössége. Meg kell magyaráznunk, hogy a biztonság oszthatatlan, mi se maradhatunk ki ebből. Meg kell magyaráznunk, hogy határainkon átívelő dologról van szó; hogy valahol új szakaszba léptünk 2001-gyel, amikor globálissá válhatnak mind a helyi, mind a polgárháborúk. A létünkről van szó, és főképpen az utódaink létéről. Meggyőződésem szerint ezekre a kemény kihívásokra puha válaszokat nem adhat a nemzetek közössége.

Úgy ítélem meg, hogy egyfajta mércéje lesz is dolognak a nemzetközi megítélésünkben az, hogy hogyan kezeljük ezeket az ügyeket, hogyan viszonyulunk, és főképpen milyen aktivitást vállalunk ebben a küzdelemben. Úgy ítélem meg, hogy nemzeti érdekről van szó, egy pillanatilag ne hagyjunk kétséget az iránt, hogy Magyarország, a Magyar Köztársaság elkötelezettje a terrorizmus elleni harcnak. Ez az európaiságunk mércéje is. Szeretném azoknak is a szíves figyelmét felhívni, és nem itt a jelenlévőknek, de talán érdemes majd elmondani, hogy nincs Amerika-ellenes Európa, mint ahogy az a viszony, ami Európa és az Egyesült Államok között volt, tulajdonképpen az elmúlt 55 év nagy kihívásainak megválaszolása jegyében telt el, aminek köszönhetjük, hogy nagy konfliktusok nincsenek, viszont vannak vitáink, vannak érdekütközeteink. Ezek a jövőben is folytatódnak, de ezeket el kell választani a nemzetközi terrorizmussal szembeni harctól.

Amit nagyon szeretnék külön aláhúzni, nem nagy szavakat használva: okulnunk kell abból, hogy 1914-ben, majd 1941-ben az akkori urak mit döntöttek, ki és kik mellé álltak. Magyarország mindig veszített, amikor nem működött együtt a demokratikus államokkal, országokkal.

Úgy ítélem meg az önök képviselői által megfogalmazott és elhangzott nyilatkozataiból, hogy a kormány a kihívásoknak megfelelően válaszolt, reagált. Nem tudom, Szájer József itt van-e - nincs itt. Azért hadd jegyezzem meg, sajnálom, hogy nincs beszélő viszonyban a miniszterelnökével, mert a miniszterelnök úr tegnap és a korábbi nyilatkozataiban is felhívta, hogy itt ne egymással való torzsalkodás, vita (Meglátja az ülésteremben a nem a saját helyén tartózkodó dr. Szájer Józsefet.) - bocsánat, elnézést - uralkodjon el, és ne a szűk pártpolitikai érdekek, hanem próbáljunk összefogni.

 

 

(19.10)

 

Szájer József úr, képviselő úr (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Frakcióvezető!), amit ön mond és képvisel, az méltatlan ehhez a parlamenthez, és méltatlan a miniszterelnökéhez, higgye el nekem! (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Nagyon szeretném figyelmükbe ajánlani azt is, hogy igaza van Molnár László képviselőtársamnak, és csak zárójelbe teszem, de sok ezer embert érint, hogy felül kell vizsgálni, méghozzá sürgősen mindazt, ami a repülőtereinken történik, mert ez valóban nincs összhangban, messze több galibát okoz, mint ami más országok repülőterein tapasztalható.

Amit nagyon fontosnak tartok és a javaslataink is arra irányultak - részben nem fogadták el -, hogy a biztonság csak ott lehet tartós, ahol demokratikus rend és jogállam uralkodik. Tehát elsőrendű feladatunk, hogy mindezzel összefüggésben ne csak a demokratikus elveket, hanem a demokratikus intézményeket, intézményrendszert is erősítsük meg. Tessék megnézni, hogy ugyanakkor az antidemokratikus államokra jellemző, hogy támogatják a terrorizmust, a terrorista cselekményeket!

A másik: meggyőződésem az is, hogy tisztában kell lenni azzal és meg kell fogalmazni közérthetően a lakosság felé, hogy milyen kötelezettségeink vannak a NATO-tagsággal kapcsolatban. Világossá, egyértelművé kell tenni az ország katonai doktrínáját, a biztonságpolitikai koncepcióját, mert ez még nem történt meg, várat magára. Ez nem szemrehányás, hanem igény, mindannyiunkkal szemben.

Fel kell eleveníteni ebben a harcban, és erre a többi államok készek, a 2/d-t, ami nem szól másról, mint a demilitarizálásról és a demokratizálásról, és a kettő nagyon szorosan összefügg, hiszen csak most kezd foglalkozni a nemzetek közössége azzal, hogy milyen súlyos, szörnyű hatású tömegpusztító fegyverekkel rendelkeznek a terroristák, köztük vegyi fegyverekkel. Igenis itt az ideje, és nyugodtan kezdeményezheti a magyar kormány, a magyar parlament és mindenki, aki erre illetékes, hogy a vegyi fegyverek korlátozását most már végre komolyan kell venni, és az elpusztításukat, megsemmisítésüket is. Ez megint összefügg a terrorizmussal szembeni harccal.

Nos, egyesek itt mosolyogtak, amikor azt mondtam, hogy eszmei-ideológia harc. Azért higgyék el nekem, a terrorizmus jórészt abból ered, hogy egyesek képtelenek elfogadni a másságot, képtelenek elfogadni, hogy valakinek más a nyelve, más a meggyőződése, más a vallása! Ez ránk is feladatot ró. Igen, Magyarországon is tapasztalni fajgyűlölő, antiszemita nézeteket, idegen nézeteket, ordas eszméket, amelyekkel szemben nem lehetünk közömbösek. Nagyon szeretném, ha ezt is figyelembe vennék!

Végül, de nem utolsósorban: két dolog mindenképpen napirendre fog kerülni, és legyünk ezzel tisztában, legyünk erre felkészülve. Az egyik az, hogy az elkövetkező hónapokban napirendre fog kerülni - feltehetően gyorsított menetben - a NATO kibővítése. Bebizonyosodott, hogy a NATO eddigi kibővítése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szélesítette a demokratikus jogállamok lehetőségeit és a biztonságot.

 

ELNÖK: Képviselő úr, legyen olyan kedves befejezni a mondatot!

 

HORN GYULA (MSZP): Befejezem, elnök asszony. A másik: megnehezül az európai uniós csatlakozásunk, és ennek fényében vizsgáljuk mindazt, amit például a határrezsim érdekében teszünk, mert kulcsfontosságú, hogy ott további erőfeszítéseket tegyünk. (Az elnök ismét csenget.) Elnézést...

 

ELNÖK: Sajnos, képviselő úr, nincs módomban...

 

HORN GYULA (MSZP): Azt kérem, tisztelt képviselőtársaimtól, hogy mindezt gondolják végig, és egy átfogó harcot folytassunk. Ez még csak elkezdődött, és még soká fog befejeződni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)