Felszólalás adatai

MÁDL FERENC köztársasági elnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! November 8-án az Európai Bizottság közzétette a csatlakozásra készülő országokról szóló úgynevezett országjelentést és azt a kísérő dokumentumot, amely a bővítés stratégiai kérdéseiről szól. Ez alkalmat ad arra és kötelez is bennünket, hogy számba vegyük, hol tartunk ebben a kérdéskörben, és milyen fontosabb teendőink vannak.

Csatlakozási kérelmünk benyújtása óta - amely, mint emlékeznek rá, 1994-ben volt - jelentős haladás történt az integrációs folyamatban. Megkezdődött és intenzívvé vált Magyarország felkészülése a csatlakozásra, és megindultak a csatlakozási tárgyalások. Az elmúlt időszakban mind az Európai Unió, mind Magyarország komoly erőfeszítéseket tett ebben a folyamatban, és ezeket komoly sikerek is kísérték.

Most egyfajta mérföldkőhöz érkeztünk. Itt meg kell állnunk egy kicsit, és végig kell gondolnunk valóban közös dolgainkat, ezúttal az Európai Unió és Magyarország között jelentkező közös gondjainkat, közös dolgainkat. Nem azon kell most közösen gondolkoznunk, hogy Brüsszelben hogyan festünk - persze ez is nagyon fontos -, hanem azon, hogy hol tartunk az emberek, a nép, az ország anyagi, kulturális és erkölcsi felemelkedésében, hol, milyen erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a holnap jobb legyen mindenki számára, és hogy ezt kívülről hogyan látják. Innen nézve fontos számunkra az, hogy milyen jövőképet remélhetünk az egyesült Európában.

Ezt a következőkben lehet - vagy kell - látnunk. Szent István koronázásának ezredik évében, tehát a mostani millenniumi évben minden eddiginél közelebb jutottunk az Európához tartozás választásának beteljesüléséhez. Történelmi tanulság számunkra, hogy gazdasági, politikai és kulturális felemelkedésünk záloga az, hogy ez a választás valóban beteljesüljön. Így alakult ez az Európai Unió minden tagállamában, s biztosan nálunk sem lesz másként.

Az európai integráció tehát nemzeti érdek. Nemzeti érdek, mert hazánk földrajzi, geopolitikai és gazdasági, főleg külgazdasági helyzete folytán abban a kényszerű helyzetben is van, hogy végleg Európa politikai, gazdasági és biztonsági egységének részévé váljon; hogy kultúránkban egyszerre mutathassuk fel nemzeti értékeinket és európai kötődésünket; hogy joggal remélhessük, hogy a nagyobb anyagi jólét, a tudásipar, a technológiai fejlődés és a szabadság anyagi, kulturális, oktatási előnyeit valamennyien élvezhessük. Látni kell azt is, hogy nemzeti kultúránknak és gazdasági érdekeinknek a globalizáció káros hatásai elleni védelmet leginkább az Európai Unió részeként tudjuk biztosítani. A nemzetek határok nélküli együttélésének új keretei közé lépésünk a magyarság számára a trianoni trauma feloldását is segítheti, egyfajta régóta várt békés igazságtételt az elszenvedett sérelmekért.

Uniós tagságunk bizonnyal lehetővé teszi majd azoknak a problémáknak a megoldását is - legalább kezelését, de mielőbbi részleges megoldását -, amit a világon egyetlen kormány sem tud egyedül megoldani. Ezek az ismert jelenségek a környezetvédelem területén, a közlekedésben, a bűnözés elleni védelemben és így tovább.

Végül is miről van szó? Arról, hogy hitünk szerint az Európai Unióban nemzeti önazonosságunk és az élet magasabb minőségét tudjuk elérni. Azt hiszem, hogy efelé jó úton vagyunk. Minden nehézség mellett a gazdaság, az élet sok területén helyzetünk évről évre jobb; jobb, mint előtte volt. Így látja ezt az Európai Unió is. Az eddigi országjelentések közül ez a legújabb jelentés a legpozitívabb, világosan, egyértelműen megállapítható belőle, hogy Magyarország a néven nevezett hiányosságok és még sok megoldásra váró feladat mellett is valamennyi csatlakozási országhoz képest az első, vagy legalábbis az elsők között van csatlakozási érettségét illetően.

Kezünkben tartva az országjelentést, láthatjuk, hogy ez valóban így van. Azt is lehet mondani - talán nem éppen illő kifejezéssel, mert nem vizsgázó gyerekek vagyunk -, hogy Magyarország ebben az országjelentésben valóban jól vizsgázott az Európai Unió kritériumai szerint. Az országjelentés is azt írja, hogy hazánkban működő demokrácia és fejlett piacgazdaság van. Az ország közeltávon meg fog tudni felelni mindazoknak az elvárásoknak, amelyek a csatlakozási kritériumok szerint fennállnak minden csatlakozni kívánó országot illetően, így Magyarország is meg fog tudni ennek közeltávon felelni. Ez talán a leglényegesebb a jelentésben számunkra a pozitívumokat illetően, hogy megállapítja, a fő kritériumok szerint Magyarországon működő demokrácia van, fejlett piacgazdaság van, és közeltávon - szó szerint így fogalmaz - meg fog tudni felelni minden egyéb követelménynek is a következő években várható csatlakozáskor.

Ám mindazonáltal az örvendetesen dicsérő megállapítások mellett még a gondok és a feladatok sokaságával is szembe kell nézni, és szembenézett a jelentés is. Mindazt a sok gondot és feladatot, amit a jelentés tartalmaz, egyfajta született pesszimistaként persze úgy is lehetne értelmezni, hogy lám, mégis tele vagyunk bajjal, gonddal és feladattal, amilyenek a mezőgazdaság, a környezetvédelem területén, a szegénység felszámolására tett erőfeszítéseink során, a roma kérdésben és nagyon sok más kérdésben jelentkeznek. S az igaz is, hogy sok nehézség, sok feladat van még, amelyekkel szembe kell néznünk. Én azonban azt ajánlom, fogjuk fel úgy, hogy ezek feladatok a számunkra, amelyeket elszántsággal és összefogással meg fogunk tudni oldani.

Ezzel eljutottam az Országgyűlés feladataihoz. Az Európai Unióhoz való csatlakozás történelmi jelentőségű, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni.

(8.20)

Tudjuk, alapvető változásokat fog hozni az ország társadalmában, gazdaságában és egész jogrendszerében. Ilyen horderejű változás társadalmi elfogadásához, sikeréhez nemzeti egységre van szükség. A csatlakozás társadalmi támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint igazán imponálóan magas. Tisztelet érte népünk megértésének. De természetesen vitázni is kell a támogatottság minden tényezője mellett. Vitáznunk kell dialógusban egymással, hogy olyan konszenzusokhoz jussunk, amelyek a politika szintjén is megjelenítik a csatlakozáshoz szükséges nemzeti egységet.

Ezek érdekében nyomatékosan kérem a politikai pártokat, hogy a csatlakozás ügye ne váljék szűkkeblű belpolitikai viták kárvallottjává. Az országjelentésben elismert eredményeket ne sajátítsa ki senki! Ezek az ország közösen elért eredményei, az elmúlt tíz év, vagy ha tetszik, az elmúlt évezred eredményei. Az Európai Bizottság által jelzett nehézségeket egyik párt se használja fel belpolitikai részérdekeket szolgáló törekvések alátámasztására, hanem keresse a közös megoldást. Nemzeti érdekről van szó.

Ennek a nélkülözhetetlen nemzeti érték- és érdekközösségnek, nemzeti egységnek a jövő hónapokban a jogalkotás sok feladatában kell jelentkeznie. Ez aztán már az Országgyűlés, az önök kizárólagos és rendkívül súlyos felelőssége. A csatlakozás törvényhozási feladatai igen súlyosak, és nagyfokú együttműködést feltételeznek. Mindenekelőtt módosítani kell az alkotmányt, egyebek között az ország szuverenitását érintő kérdésekben. Az alkotmánymódosítás előkészítése és vitája során tisztázni kell a magyar alkotmányos rend főbb alapvető elveinek viszonyát az európai jogrendhez. Ezzel határozzuk meg mindenekelőtt, hogy a szuverenitásból eredő mely hatáskörök gyakorlását engedjük át, mely hatáskörökben törekszünk közös szuverenitásgyakorlásra az Európai Unió intézményeivel. De alkotmányi szinten szabályozandó kérdés a Monetárius Unió és az euró bevezetése például, az uniós állampolgárok választójoga az önkormányzati választások körében.

Az alkotmánymódosításon túlmenően számos minősített, úgynevezett kétharmados törvényre lesz szükség a csatlakozási folyamat sikeres folytatásához. Ezek a törvények a kormánypártok és az ellenzék okos konszenzusát feltételezik.

És most szóljunk egy pillanatra néhány szót a nizzai csúcstalálkozóról, amely néhány napra van most már csak előttünk. Mint minden eddigi, ez is biztosan sikerrel fog záródni. Meg fog történni, főbb alapelemeiben be fog fejeződni, legalábbis a döntések szintjén az intézményi reform, amely - mint ismeretes - feltétele a bővítés folyamatának. Tíz nap múlva világosabban láthatjuk majd a magyar csatlakozás következő állomásait is.

Az Európai Tanács, a csatlakozások eddigi döntései új irányokat, esélyeket és feladatokat is jelölnek számunkra. Ezekben nekünk is ki kell vívni és meg kell kapnunk a részünket. Melyek ezek? A fontosabbak, mint új jelenségek, mint új, különösen határozott jelenségek, feladatok és dimenziók az európai integrációs folyamat részben jelenét, részben a jövőjét illetően: a magasabb szinten fenntartható fejlődés, a fejlettebb foglalkoztatás és a teljesebb foglalkoztatás esélyei, a magasabb bérezés minden területen, mindenekelőtt az értékteremtő ember világában. Az értékteremtő ember szerepének nagyobb tisztelet, az, hogy beruházni az emberbe kell, az ember egészsége, kultúrája, erkölcsi megújulása, jóléte Európa első számú prioritásává vált, és kell, hogy még inkább váljon a jövőben. Ez kell legyen számunkra is. Ezek a jelenségek, ezek a célkitűzések igazában koncentrált kifejezései azoknak a döntéseknek, amelyeket ebben a körben az európai tanácsok hoztak és megvalósítani törekszenek.

Mindenkinek - a tagországoknak és a jelölteknek egyaránt - így van és így lesz szüksége az egységes Európára, ezekkel a perspektívákkal, ezekkel a feladatokkal, azok megvalósításával.

Végül, tisztelt Országgyűlés, különös figyelmet kell szentelnünk az Európai Unió és országunk erkölcsi állapotának. Ha valóban az élet magasabb minőségéhez akarunk jutni, e téren is sok dolgunk van. Sok rossz ellen kellene jobban küzdenünk. Nem mindig a másiknak, nem mindig csak az államnak, természetesen annak is, hanem személyesen nekünk, mindenkinek, mindennapjainkban; a türelmetlenség, a rágalmazásig és becsületsértésig fajuló gyűlölködés, az etnikai, jogi, vallási megkülönböztetés, a politikai megbélyegzés, a szekértáborok közötti háborúskodás, a jogtalan nyerészkedés, a közvagyon herdálása és még sok más rossz ellen. Nagy szükségünk van a nemzeti hagyományok és az európai örökség erkölcsi értékeiben való megújulásra.

Szükségünk lenne jóval jobb, jóval több erőfeszítésre a jóra való törekvésben, emberi értékeink, egymás emberi értékeinek ismeretében és becsületében, az igaz szóra, a másik méltóságának elismerésére, az áldozatkészségre a család és a köz iránt, a becsületre, a becsületes munkára, a szeretet erejére, ha tetszik, a kulturált beszédre, a szóértésre és az együttműködésre, egyszóval az európaiság sok-sok példájára itt, a parlamentben és közéletünk minden fórumán, minden területén, itthon és integrációs kapcsolatainkban egyaránt. Európától és más partnereinktől csak akkor várhatunk áldozatos együttműködést, ha mi magunk is így cselekszünk.

"Fogjunk végre őszintén kezet, mert enélkül elfásul ízlésünk, semmi örömet nem fogunk érezhetni." - mondta Széchenyi, amikor Európára figyelve hazánk felemelkedését kereste. Fogjunk végre őszintén kezet, mert enélkül elfásul ízlésünk és semmi örömünk nem lesz. Kell hát valahára valami öröm is mindenkinek - mondotta. Segítsük az embereket mi, akik itt ülünk, s mindenki, akinek felelőssége és készsége erre kiterjed, határainkon innen és határainkon túl. Ez ma mindnyájunk felelőssége, és hogy Széchenyi szép szavait, intelmét az ő fogalmazásában fejezzem be: "A civilizációnak és a haladásnak egész titka a közakaratban rejlik. Ami az egyes embernek lehetetlen, sokaknak könnyű lesz." - így Széchenyi.

E gondolatok nevében kívánok az európai integrációs vitaülés munkájához sok türelmet, sikert és jó munkát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)